Fábián Ferenc Előadásvázlatok a dologi jog köréből
P a t r o c i n i u m - k i a d v á n y B e t h l e n - s o r o z a t
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék Bethlen - sorozat Fábián Ferenc Előadásvázlatok a dologi jog köréből P a t r o c i n i u m Budapest, 2015
Tartalomjegyzék oldalszám I. A dologi jog...9 1. A dologi jog a polgári jog rendszerében...9 2. A dologi jogviszony...11 3. A dologi jog jellemzői (alapelvei)...13 3.1. Abszolút szerkezet dologi hatály...13 3.2. Zártkörűség...14 3.3. Tartalmi kötöttség...15 3.4. Nyilvánosság...15 3.5. Egyediség...16 4. A dologi jog szabályozása...17 II. A dolog...19 1. A dolog fogalma...19 2. A Ptk. dolog fogalma...20 3. A dolgok csoportosítása...22 3.1. A dolgok csoportosítása természeti tulajdonságaik szerint...23 3.1.1. Ingók és ingatlanok...23 3.1.2. Elhasználható és elhasználhatatlan dolgok...23 3.1.3. Helyettesíthető és helyettesíthetetlen dolgok...24 3.1.4. Osztható és oszthatatlan dolgok...24 3.1.5. Egységes és összetett dolgok...25 3.2. A dolgok csoportosítása forgalomképességük szerint...25 3.2.1. Forgalomképtelen dolgok...25 3.2.2. Korlátozottan forgalomképes dolgok...28 3.3. Dologkapcsolatok...28 3.3.1. Alkotórész...29 3.3.2. Növedék...30 3.3.3. Tartozék...31 3.3.4. Gyümölcs...31 3.3.5. Dologösszesség...32 4. A vagyon...32 III. A tulajdonjog...34 1. A tulajdonjog alanya...34 2. A tulajdonjog tárgya...36 3. A tulajdonjog tartalma...37
3.1. A birtoklás joga...38 3.2. A használat és a hasznok szedésének joga...38 3.3. A rendelkezési jog...39 3.4. A tulajdonjogból fakadó kötelezettségek...40 4. A tulajdonjog korlátai...41 4.1. A tulajdonjog közjogi korlátai...41 4.2. A kisajátítás...44 4.3. A tulajdonjog magánjogi korlátai...45 4.3.1. Szomszédjogok általános szabálya...45 4.3.2. Egyes nevesített szomszédjogok...48 4.3.3. Szükséghelyzet...52 4.3.4. Közérdekű használat...53 4.3.5. Túlépítés...54 4.3.6. Elidegenítési és terhelési tilalom...56 4.4. Az ingatlanon fennálló tulajdonjog terjedelme...57 5. A tulajdonjog védelme...58 5.1. A tulajdon védelme jogos önhatalommal...59 5.2. A tulajdoni per...59 5.3. A tulajdonjog háborítatlanságát védő per...60 5.4. Az ingatlan-nyilvántartási igény...60 5.4.1. Bejegyzési igény...60 5.4.2. Törlési igény...61 5.4.3. Kiigazítási igény...61 5.4.4. Igényper...61 IV. A tulajdonjog megszerzése...62 1. Tulajdon megszerzése, eredeti és származékos szerzés...62 2. Átruházás...63 2.1. Nem tulajdonostól való tulajdonszerzés...64 2.2. Tulajdonszerzés pénzen és értékpapíron...65 3. Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján...66 4. Kisajátítás...67 5. Elbirtoklás...68 5.1. Az elbirtoklás nyugvása...71 5.2. Az elbirtoklás megszakadása...71 6. Termék, termény, szaporulat tulajdonjogának megszerzése...72 7. Növedék...73 8. Gazdátlan javakon való tulajdonszerzés...74 9. Vadak és halak tulajdonjogának megszerzése...74
10. Találás...76 11. Feldolgozás és átalakítás...77 12. Egyesülés és vegyülés...79 13. Beépítés, ráépítés, hozzáépítés...80 13.1. Beépítés...80 13.2. Ráépítés, hozzáépítés...81 14. Öröklés...83 V. A közös tulajdon...84 1. Közös tulajdon fogalma...84 2. Birtoklás, használat...85 3. Hasznok, és a közös tulajdon terhei...86 4. Közös tulajdonnal kapcsolatos döntések...87 5. Kisebbségvédelem a közös tulajdon körében...89 6. Közös tulajdonnal való rendelkezés...90 7. Közös tulajdon védelme...93 8. Közös tulajdon megszüntetése...93 8.1. A természetbeni megosztás...94 8.2. A közös tulajdon megszüntetése megváltás útján...95 8.3. Az árverési értékesítés...96 8.4. A társasház-tulajdonná alakítás...97 VI. A társasház...99 1. A társasháztulajdon...99 2. A társasház alapítása...101 3. Az alakuló közgyűlés...103 4. A szervezeti és működési szabályzat...103 5. A társasház szervezete...104 6. A közös képviselő vagy intézőbizottság...106 VII. A korlátolt dologi jogok...108 1. Korlátolt dologi jogok fogalma...108 2. Használati jogok...110 2.1. Földhasználat...110 2.2. Szolgalmak...111 2.2.1. Haszonélvezet...113 2.2.2. Használat...119 2.2.3. Telki szolgalom...120 3. Közérdekű használat...125
4. Értékjogok, a zálogjog...126 4.1. A zálogjog létrejötte...127 4.2. A zálogjog tárgya...129 4.3. A hitelbiztosítéki nyilvántartás...130 4.4. A zálogjog érvényesítése...132 4.5. A zálogjog megszűnése...134 4.6. Az óvadék...135 4.7. A rendhagyó zálogjog...136 VIII. Az ingatlan-nyilvántartás...137 1. Az ingatlan-nyilvántartás funkciója...137 2. Az ingatlan-nyilvántartás elvei...137 2.1. A közhitelesség elve...138 2.2. A nyilvánosság elve...139 2.3. Az okirati elv...140 2.4. A rangsor elve...141 2.5. Az egyediség elve...141 2.6. A kérelemhez kötöttség...143 3. Az ingatlan-nyilvántartás részei...143 IX. A birtok...146 1. A birtok fogalma...146 2. A birtok fajai...148 3. A birtok megszerzése és megszűnése...149 4. A birtokvédelem...150 4.1. Jogos önhatalom...152 4.2. Közigazgatási birtokvédelem...152 4.3. Bírói út...154 5. A jogalap nélküli birtoklás...156 Irodalomjegyzék...158
I. A dologi jog 1. A dologi jog a polgári jog rendszerében A dologi jog vagyoni státusjog, a vagyonjog viszonylagos stabilitását biztosítja, amelyre ráépül a kötelmi jog, azaz a szerződések rugalmas rendszere. A dologi jog szemben a kötelmi joggal abszolút szerkezetű jogviszonyokat szabályoz, amelyek lényegében kirekesztő jellegűek, a kívülállók számára negatív tartalmúak, jogvédelmi eszközeik mindenkivel szemben érvényesülnek, vagyis erga omnes jellegűek. A dologi jogviszonyok természetéből következően a rájuk vonatkozó szabályok imperatívak, vagy másképp fogalmazva kógensek (bár valójában a kógencia csak a diszpozitivitással való összevetésben értelmezhető). Dologi jogot csak törvény hozhat létre (típuskényszer), és a dologi jogok tartalmát is csak törvény határozhatja meg. A dologi jog szabályozása szoros összefüggésben áll a polgári jognak a személyekre vonatkozó szabályaival, mivel a jogalanyiság a polgári árutermelő társadalmakban elsődlegesen a tulajdonosi minőség megszemélyesítését jelenti. Ebből következik, hogy elsősorban a jogi személyek vonatkozásában az állam jogalanyisága és az állami köztulajdon, az alapítvány és az egyesülés jogalanyisága és tulajdona, vagy az úgynevezett közjogi jogi személyek jogalanyisága és tulajdona csak a személyi és dologi jogi szabályozás egységében kezelhető. Mindez a természetes személyek tekintetében problémát nem jelent. Megállapítható tehát, hogy a személyek joga és a dologi jog egymástól elválaszthatatlan, szoros kapcsolatban állnak. Az 1959. évi IV. törvény, az 1959-es Ptk. dologi jog helyett a kor jogelméleti felfogásának megfelelően tudatosan tulajdonjogról beszélt, és a tulajdonjogról szóló rendelkezések között tartalmazta használati jogok elnevezéssel, és a zálogjog kivételével a korlátolt dologi jogokat is. A zálogjogot tényleges funkciójának megfelelően, és ezt a funkcionális szempontot szem előtt tartva a kötelmi jogban, a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között szabályozta. Az 1959-es Ptk. tulajdonjogi szabályozásának további jellemzője volt, hogy a kor ideológiájának megfelelően kiemelten kezelte az egységes és oszthatatlan állami tulajdont és részben a szövetkezeti tulajdont is. Mindezek alapján szükségszerű volt, hogy az 1990-ben bekövetkezett politikai-gazdasági- társadalmi rendszerváltozás leginkább az 1959-es Ptk. tulajdonjogi részét változtatta meg. Mindez annak ellenére történt, hogy a kifejezett tulajdonjogi rendszerváltozást eredményező, tág értelemben vett privatizációs törvényhozás (az állami vagyon védelméről, az Állami Vagyonügynökségről szóló törvények, vagy a kárpótlási törvények) jogágilag komplex, és átmeneti jogterületi jellegükből is következően nem az 1959-es Ptk.-ban 9
I. A dologi jog jelentek meg. Az 1959-es Ptk.-nak az állami és a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatos fejezetei azonban ebben az időszakban teljes mértékben kiürültek. A 2013. évi V. törvény, az új Ptk. Ötödik Könyve a Dologi jog címet viseli. A tulajdonjog természetesen a magyar polgári jog dologi jogában is alapvető és elsődleges, ami azonban nem jelenti azt, hogy a korlátolt dologi jogok, vagy idegen dologbeli jogok beleolvadnának a tulajdonjogba. Dogmatikai szempontból a tulajdonjog és a korlátolt dologi jogok egységet képeznek, a korlátolt dologi jogok a tulajdonjog használati és rendelkezési részjogosítványainak viszonylagos önállósulását jelentik. A zálogjog fejlődése, gyakorlati jelentőségének növekedése, az ingó jelzálogjog bevezetése, a zálogjog nyilvánosságának, közhitelességének megerősödése indokolttá tette azt, hogy az új Ptk. a zálogjogot visszahelyezze a dologi jog szabályozási körébe (ami egyébként nem érinti a kötelmi jellegű biztosítéki funkcióját). A szocialista berendezkedés tulajdoni formáit a közjogtól igen erősen áthatott polgári jogi rendelkezések szabályozták. Az állami és szövetkezeti tulajdonformák voltak a társadalmi, az össznépi és a csoporttulajdon megjelenítői, az állampolgárok fogyasztási cikkekre vonatkozó tulajdona volt a személyi tulajdon, míg az állampolgároknak a termelési eszközökre vonatkozó tulajdona volt a megtűrt, vagy esetleg tiltott magántulajdon. Nyilvánvaló, hogy egy magántulajdonon alapuló piacgazdaság polgári jogában az ilyen értelemben vett alanyi és tárgyi vonatkozású tulajdonformák nem lehetségesek. Viszonylagos megkülönböztetések például ingó és ingatlan tekintetében természetesen léteznek, de valóságos és tartalmi tulajdonforma a polgári jogban nem létezik, mert minden tulajdon magántulajdon. Ha az állam, mint polgári jogi jogalany a vagyonjogi forgalomban fellép, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint bármely más magántulajdonos. Ebben az értelemben az állami tulajdon is magántulajdon, az állam vállalkozásai, gazdasági társaságai privilégiumokat nem élvezhetnek a polgárok és szervezeteik tulajdonával szemben. A szövetkezet pedig voltaképp egy sajátos gazdasági társaság, így ha nincs külön társasági tulajdon mint tulajdonforma, akkor a szövetkezeti tulajdon sem jelenthet önálló tulajdoni formát. Mindezek alól egyetlen kivétel lehet, mégpedig a magántulajdon mellett önállóan megjelenő köztulajdon. Az állam ugyanis nemcsak vállalkozói vagyonnal rendelkezik, hanem létezik az állam úgynevezett kincstári vagyona is, amely közvetlen közfeladatokat szolgál. Az állam bizonyos mértékben tehát nemcsak kifejezetten saját vagyonnal rendelkezik, hanem az úgynevezett általános köztulajdon letéteményese is. Ebbe a körbe tartoznak a forgalomképtelen dolgok, az állami tulajdon kizárólagos tárgyai, amelyek célja nem az, hogy az állam ezekkel kereskedjen, vállalkozzon. A dologi jog és így a tulajdonjog is a római jog óta a dologtárgyúságra épül, a dolog testi tárgy, amit birtokba lehet venni. A hagyományos dologtárgyúság kiszélesítését a gazdasági viszonyok évszázadok óta követelik, így a tulajdonjog szabályait alkalmazni kell a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre, a pénzre és az értékpapírokra is. 10
2. A dologi jogviszony 2. A dologi jogviszony A polgári jog által szabályozott vagyoni viszonyok a hagyományos felosztás szerint lehetnek dologi, kötelmi és öröklési jogviszonyok. A dologi jog ebből következően a polgári jog azon területét foglalja magába, amely a dologi jellegű jogviszonyok szabályanyagát tartalmazza. A dologi jogviszony már magából a kifejezésből következően is egy dologhoz kapcsolódó, egy dologgal kapcsolatban álló jogviszonyt jelent. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a dologi jogviszonyok egy ember és egy dolog között fennálló kapcsolatot jelentenének. A jogviszonyok minden esetben emberek közötti kapcsolatok, már csak abból következően is, hogy a jog mint norma, csakis az emberek magatartását tudja szabályozni, egy jogviszony tárgya minden esetben az emberi magatartás. Ebből következően a dologi jogviszonyok is emberek között fennálló, jogilag szabályozott kapcsolatot jelentenek, nyilvánvalóan egy meghatározott dologra vonatkoztatva. Az emberek közötti kapcsolat sajátossága azonban amely a dologi jogviszonyokat a kötelmi viszonyoktól alapvetően különbözteti meg abban áll, hogy a dologi jogviszonyok esetében csak a jogosult, a dologi jog alanya az, aki személy szerint meg van határozva, és vele szemben mindenki más kötelezett. A jogviszonyoknak ezt a szerkezeti sajátosságát nevezzük abszolút szerkezetnek, és az abszolút szerkezet az, ami a dologi jogviszonyok alapvető jellemzője. (Abszolút szerkezetű jogviszonyokról beszélünk, és nem abszolút jogokról; abszolút, vagyis korlátozhatatlan jogként csak az élethez való jog, és vele összefüggésben az emberi méltósághoz való jog nevezhető meg.) Az abszolút szerkezet nem pusztán a dologi jogok jellemzője, ugyanilyen szerkezet jellemzi a személyhez fűződő jogokat, vagy a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat is, ahol szintén csak a jogosult van személy szerint meghatározva, akivel szemben mindenki más kötelezett. A dologi jogoknak e szerkezeti vonatkozású meghatározása, a jogviszonyok ezen csoportjának a vagyoni viszonyokon belüli meghatározó ismérve. A dologi jogviszony tehát egy személy (jogalany) és a dolog közötti közvetlen, minden(ki) mást kizáró szoros kapcsolatnak tűnik ugyan, e mögött azonban az egyes jogalanynak minden más jogalannyal szemben fennálló, kölcsönös jogi vonatkozásai nyernek kifejezést. Ezeknek a kölcsönös és közös vonatkozásoknak az összekapcsolása jelenti lényegében a dologi jogviszonyt. A dologi jog mint fogalom egy absztrakció, lényegében a pandektista jogtudomány terméke. A dologi jogi absztrakció alapját több jogintézmény is jelenti, amelyek a dologi jog részeiként is felfoghatók. A dologi jog legfontosabb intézménye, egyben mindenféle vagyoni viszony alapja a tulajdon, amely egy dologra vonatkoztatott uralmi, hatalmi viszonyt jelent. A tulajdonjog a dolgok feletti legteljesebb és legkizárólagosabb jogosultságot jelenti, 11