Ismét az E számokról Összeállította: Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet 1097 Budapest, Gyáli út 3/A Intézetvezetı: Dr. med. habil. Martos Éva, fıigazgató fıorvos
Az élelmiszer-adalékanyagok alapvetı jellemzıi: nem élelmiszer, önmagában nem fogyasztjuk; szándékosan adjuk az élelmiszerhez; kis mennyiségben alkalmazzuk (maximum 10 gramm kilogrammonként); kedvezı hatásokat vált ki; természetes, vagy szintetikusan elıállított anyagok. Élelmiszer-adalékanyagok használatának célja, szabályai: Az élelmiszer-adalékanyagokat az élelmiszerek érzékszervi tulajdonságainak javítása, eltarthatóságuk növelése, tápértékük megırzése, feldolgozhatóságuk megkönnyítése céljából alkalmazzák. A biztonságos felhasználás legfontosabb szabályai: csak engedélyezett adalékanyagot lehet felhasználni, csak ahhoz az élelmiszerhez, csak abban a mennyiségben, amit az elıírások megengednek. Csak a kívánt hatást még biztosító legkisebb mennyiségben szabad ıket alkalmazni! E-számok: Példa: Kód, rövid jelölés, az Európai Unió által (erre utal az E- bető) bevezetett az adalékanyagok azonosítására szolgáló rendszer. Cél: az adalékanyag-azonosítás és jelölés egyértelmővé, egyszerőbbé és gyorsabbá tétele; a többnyelvőség és az eltérı, bonyolult kémiai nevek megadásából származó esetleges félreértések elkerülése. Kezdetben az E szám nemcsak magát az adalékanyagot, hanem a technológiai funkciót is azonosította. Színezék: E 100 E 199; Tartósítószerek: E 200 E 299; Antioxidánsok: E 300 E 499); stb. Az adalékanyagok számának növekedésével nem lehetett a megadott tartományokon belül számot adni; ugyanakkor egyes anyagoknak több funkciója is lehet. Ma már egy anyag számából, az anyag technológiai funkciója nem állapítható meg. E 270 használata az alábbi nemzeti nyelveken történı megnevezések helyett: tejsav, lactic acid, Milchsäure, acidum lacticum, ácido láctico, acide lactique, mjölsyra, maitohappo; pienskābe, piimhape 2
Címkézés: Az élelmiszer-adalékanyag felhasználásáról a fogyasztónak tájékoztatást kell kapnia! Az adalékanyagok felhasználást az élelmiszer címkéjén fel kell tüntetni. Ez történhet a csoportnévvel és mögötte az adalékanyag nevezésével, vagy E számának megnevezésével. Például: antioxidáns: butil-hidroxi-anizol, vagy antioxidáns: E 320 Fontos tudni, hogy az E-számot csak a vonatkozó tisztasági elıírásoknak mindenben megfelelı élelmiszer-adalékanyag azonosítására lehet használni! Milyen csoportokra oszthatók az élelmiszer-adalékanyagok? Az élelmiszer-adalékanyagokat felhasználási céljuk, illetve technológiai funkciójuk (egyes adalékanyagoknak több funkciója is lehet) alapján csoportosítandók. A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-89/107. számú elıírás szerinti adalékanyag-csoportok a technológiai hatás alapján ABC sorrendben: Antioxidánsok (antioxidants) az oxidáció okozta romlás mint a zsírok avasodása és a színváltozások megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát. Késleltetik az oxidációs folyamatokat. Csomósodást/lesülést gátló anyagok (anti-caking agents) csökkentik az élelmiszer önálló részeinek egymáshoz tapadását Édesítıszerek (sweeteners) édes ízt kölcsönöznek az élelmiszernek vagy az asztali édesítıszereknek Emulgeáló sók (emulsifying salts) a sajtban lévı fehérjéket diszpergált (finoman eloszlatott) formájúvá alakítják, és egyúttal a zsírt és más komponenseket közel homogén eloszlásba hozzák Emulgeáló szerek (emulsifiers) lehetıvé teszik két vagy több, egymással nem keveredı fázisból mint az olaj és a víz homogén keverék képzését vagy kialakítását az élelmiszerben Élelmiszer-enzimek (food enzymes) növényekbıl, állatokból, mikroorganizmusokból vagy azok termékeibıl nyert anyagok, beleértve a mikroorganizmusokat használó erjedési folyamattal nyert anyagokat is, amelyek egy meghatározott biokémiai reakció katalizálására képes egy, vagy több enzimet tartalmaznak; és az élelmiszerek gyártásának, feldolgozásának, elkészítésének, kezelésének, csomagolásának, szállításának vagy tárolásának bármely szakaszában, technológiai célból adnak az élelmiszerekhez Szabályozásuk a jövıben az élelmiszer-enzimek közösségi listájának felállításakor a 1332/2008/EK rendelet alapján valósul meg. 3
Étkezési savak (acids) növelik az élelmiszer savasságát és/vagy savanyú ízt adnak Fényezı anyagok, kenıanyagok (glazing agents (including lubricants) az élelmiszer külsı felületén alkalmazva, csillogó megjelenést adnak vagy védıbevonatot biztosítanak az élelmiszernek Habzásgátlók (anti-foaming agents) megakadályozzák, vagy csökkentik az élelmiszerek habzását Hajtógázok és csomagológázok (propellants, packaging gases) A hajtógázok azok a levegıtıl eltérı gázok, amelyek az élelmiszert kiszorítják a csomagolóeszközbıl. A csomagológázok azok a levegıtıl eltérı gázok, amelyeket az élelmiszer betöltése elıtt, alatt vagy után helyeznek az élelmiszer csomagoló-eszközébe. Ízfokozók (flavour enhancers) fokozzák az élelmiszerek meglevı ízét és/vagy illatát Kelátképzı anyagok (sequestrants) fémionokkal komplexet képzı anyagok Lisztjavító/lisztkezelı szerek (flour treatment agents) az emulgeáló szerektıl eltérı olyan anyagok, amelyeket a liszthez vagy a tésztához adnak, hogy javítsák sütési tulajdonságaikat Módosított keményítık (modified starches) étkezési keményítı egy vagy több kémiai kezelésével nyert, fizikai vagy enzimes úton savas vagy lúgos kezeléssel folyósított vagy színtelenített anyagok Nedvesítı szerek (humectants) megvédik az élelmiszert a kiszáradástól, ellensúlyozva az alacsony relatív nedvességtartalmú légtér hatását, vagy elısegítik a por alakú élelmiszerek vizes közegben való oldódását Savanyúságot szabályozó anyagok (acidity regulators) megváltoztatják, vagy szabályozzák az élelmiszer savasságát vagy lúgosságát Stabilizátorok (stabilisers) lehetıvé teszik az élelmiszer fizikai-kémiai állapotának megırzését, két vagy több nem elegyedı anyag homogén diszperziójának fenntartását az élelmiszerben; stabilizálják, megırzik, vagy erısítik az élelmiszer meglévı színét, fokozzák a kötıképességet, ideértve az egyes élelmiszer összetevık megkötését biztosító fehérjék közötti keresztkötések kialakulását is Sőrítı anyagok (thickeners) növelik az élelmiszer viszkozitását 4
Szilárdító anyagok (firming agents) gyümölcsök vagy zöldségek szöveteit keménnyé vagy ropogóssá teszik, vagy így tartják, továbbá a zselésítı anyagokkal szilárd gélt képeznek Színezékek (colours) felerısítik, vagy helyreállítják az élelmiszerek színét; ide tartoznak az élelmiszerek természetes összetevıi vagy más természetes anyagok, amelyeket önmagukban élelmiszerként nem fogyasztanak Tartósítószerek (preservatives) a mikroorganizmusok okozta romlás megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát, és/vagy védelmet biztosítanak a kórokozó mikroorganizmusokkal szemben Térfogatnövelı szerek (raising agents) gázt szabadítanak fel, ezzel növelve a tészták térfogatát Tömegnövelı szerek (bulking agents) növelik az élelmiszer tömegét, anélkül, hogy lényegesen növelnék hasznosuló energiatartalmát Zselésítı anyagok (gelling agents) gélképzéssel alakítják ki az élelmiszer szerkezetét Egyéb csoportok Hordozók (carriers) olyan, saját technológiai hatás nélküli anyagok, amelyeket az élelmiszeradalékanyagok, aromaanyagok, élelmiszer-enzimek, tápanyagok és/vagy élelmiszerhez táplálkozási vagy élettani célból hozzáadott egyéb anyagok oldására, hígítására, diszpergálására vagy másféle fizikai módosítására használnak, hogy megkönnyítsék azok kezelését, alkalmazását vagy felhasználását anélkül, hogy funkcióját megváltoztatnák. Habosító anyagok (foaming agents) olyan anyagok, amelyek lehetıvé teszik egy gázfázis homogén diszperzióját egy folyékony vagy szilárd élelmiszerben. 1333/2008/EK rendelet (2008. december 16.) az élelmiszer-adalékanyagokról I. melléklete (Az élelmiszerekben, valamint az élelmiszer-adalékanyagokban és élelmiszer-enzimekben található élelmiszer-adalékanyagok funkcionális csoportjai) alapján 5
Élelmiszer-adalékanyagok alkalmazása CÉL: az élelmiszer érzékszervi, kémiai, fizikai, vagy mikrobiológiai tulajdonságainak kedvezı befolyásolása: Élelmiszer-adalékanyag használatának feltételei 1. Csak engedélyezett adalékanyagot lehet felhasználni! Engedélyezett adalékanyag az engedélyezett felhasználása szintjén nem ártalmas, a rendelkezésre álló toxikológiai vizsgálatok adatai, a jelenlegi legjobb ismeretek és tudásanyag szerint nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét. Az engedélyezett felhasználás szintje azt jelenti, hogy az adott adalékanyag csak meghatározott élelmiszerekben, az elıírt koncentrációban, vagy maximális szint mellett használható. 2. Alkalmazásuk szükségessége technológiailag indokolt: védje az élelmiszer tápértékét; segítse az élelmiszer minıségének és stabilitásának megtartását, az eltarthatóságot; javítsa az élelmiszer érzékszervi tulajdonságait; segítse a gyártást, feldolgozást, elkészítést, kezelést, csomagolást; a kívánt cél más, gazdaságilag és technológiailag megvalósítható módszerrel nem érhetı el. 3. Alkalmazása nem vezeti félre a fogyasztót, nem leplezi a hibás nyersanyagot, technológiát vagy rossz higiénés körülményt. 4. Az alkalmazott adalékanyag feleljen meg az elıírt tisztasági követelményeknek, és legyen állandó az összetétele. 5. Egy adott adalékanyag valamennyi elfogyasztott élelmiszerbıl a szervezetbe kerülı valószínő mennyisége ne haladja meg az adott anyagra vonatkozó megengedhetı napi bevitel (ADI) értékét. ADI: Acceptable Daily Intake a naponta, hosszabb idın keresztül egészség-ártalom veszélye nélkül fogyasztható adalékanyag mennyisége mg/testtömeg-kg/nap értékben kifejezve, ezt az értéket a toxikológiai vizsgálatok adatai alapján állapítják meg 6
Jelenlegi szabályozás, jogszabályi háttér: A Magyar Élelmiszerkönyv (MÉ) Az adalékanyagok szabályozására 2008-ig több uniós irányelv létezett, melyeket honosítása a Magyar Élelmiszerkönyv elıírásaival történt. MÉ 1-2-89-107: Az élelmiszerekhez engedélyezett adalékanyagok általános elıírásai MÉ 1-2-95/2: Az élelmiszerekben használható adalékanyagok, az édesítıszerek és színezékek kivételével MÉ 1-2-94/35: Az élelmiszerekben használható édesítıszerek MÉ 1-2-94/36: Az élelmiszerekben használható színezékek. Az emberek egészségének megóvása, és a túlzott adalék-anyag felhasználás megakadályozására az Európai Unió irányelvekkel részletesen szabályozta az élelmiszer-adalékanyagok felhasználását mind minıségi, mind mennyiségi szempontból. A Magyar Élelmiszerkönyvi elıírások harmonizálták az uniós irányelveket; ez a szabályozás hazánkban az unió tagállamaival azonos biztonságot teremtett. Változás a jogszabályi háttérben; megszületett a közösségi szintő szabályozás; rendeletek, irányelvek helyett: 2008. decemberében 16-án megjelent 1333/2008/EK rendelet, mely az élelmiszerekben engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokról szóló korábbi irányelvek és határozatok helyébe lép. Ez a rendelet közösségi szinten összehangolja az élelmiszer-adalékanyagok élelmiszerekben való használatát. Ide tartozik a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl szóló, a 89/398/EGK tanácsi irányelvben szereplı élelmiszerekben használt élelmiszer-adalékanyagok használata. A rendelet tartalmazni fogja az engedélyezett adalék-anyagok közösségi listáit és felhasználási feltételeit. A rendelet 2010. január 20-tól alkalmazandó. Bizonyos cikkelyei azonban ennél elıbb, illetve késıbb hatályosak. Az élelmiszerekben felhasználható élelmiszer-adalékanyagok közösségi listája és felhasználási feltételeik címő melléklet feltöltéséig, a jelenlegi, a Magyar Élelmiszerkönyvben elıírásai a hatályosak. 7
Az élelmiszer-színezékekrıl Az élelmiszer-színezékeket az élelmiszer elıállítása folyamán a végtermék színének javítása, vagy kialakítása céljából használják. A színanyagok segítségével az élelmiszer, tetszetıssé és kívánatossá válik. Alkalmazásuk elsısorban édességek, fagylaltok, üdítıitalok, szörpök és égetett szeszesitalok, margarin, sajttermékek, húskészítmények, stb. elıállításánál. Az élelmiszer-színezékek lehetnek természetesek, természetes eredetőek vagy mesterséges eredető anyagok, keverékek vagy készítmények. A természetes színezékek az egyes növényi eredető élelmiszer-nyersanyagokban (sárgarépa, paprika, lucerna, algafélék) jelenlevı színezıanyagok, amelyeket a nyersanyagokból megfelelı extrakciós eljárással vonnak ki és/vagy egyéb kémiai eljárás (pl. hidrolízis) segítségével állítanak elı. Az engedélyezett természetes élelmiszer színezékek a növényi eredető élelmiszereink szokásos összetevıi. Az egyetlen állati eredető természetes színezék a kárminsav. A kárminsav (E120) a Cocus Costa rovar nınemő egyedeinek szárított testébıl extrahált színezıanyag. A jó minıségő, megfelelı tisztaságú természetes színezékek általában drágák, nem elég stabilak, kíméletes gyártástechnológiát igényelnek. A természetes eredető színezékek olyan anyagok, amelyeket természetes eredető nyersanyagokból állítanak elı, de az élelmiszerekben nem fordulnak elı ebben a formában. Ilyenek például a karamellek, melyek a szénhidrátok hıkezelésével állíthatók. Élelmiszer-színezékként csak a kísérı anyagoktól lehetıség szerint elválasztott, megtisztított, állandó összetételő színezıanyagok használhatók fel. A mesterséges színezékek szintetikus úton elıállított anyagok. Színezı képességük nagy, a sokféle színárnyalat varázsolható belılük, vízoldékonyak. Olcsók és ellenállóak az élelmiszeripari technológiai folyamatoknak. A jelenleg engedélyezett mesterséges színezékek kémiai szerkezetők szerinti csoportosításban: azovegyületek, triaril-metán, kinaftalon-, xantén-, illetve indigoid származékok. A mesterséges színezékek toxikológiai szempontból nem egyenértékőek egymással (a megengedhetı napi beviteli érték (ADI): 0,1 12 mg/ttkg/nap értékhatárok között mozog); így a felhasználásuk feltételei sem azonosak. A nagyon alacsony megengedhetı napi beviteli értékkel rendelkezı színezékek felhasználása erısen korlátozott. Például az eritrozin színezék felhasználása csak a koktél- és a cukrozott cseresznyében, speciális cseresznyeszirupban és koktélokban engedélyezett, tovább a felhasználás maximális szintje is korlátozott. Egyes színezékek túlérzékeny személyeknél allergiát okozhatnak A színezékek felhasználásáról az 1-2-94/36 MÉ elıírás rendelkezik: 1. melléklet: megadja a felhasználható színezékek listáját 2. melléklet: megadja azon élelmiszereket melyekben nem szabad színezékeket használni 3. melléklet: megadja azon élelmiszerek listáját, amelyekhez csak az ott felsorolt színezékek adhatóak, a maximális szintekkel 4. melléklet: megadja a kizárólag meghatározott használatra engedélyezett színezékek listáját, a maximális szintekkel 5. melléklet: a 2. és 3. mellékletben fel nem sorolt élelmiszerekhez engedélyezett színezékek listája ADI: 0,1 mg/ttkg/nap 8
Engedélyezett élelmiszer-színezékek (MÉ 1-2-94/36 elıírás ) www.oeti.hu E 100 E 101 E 102 E 104 E 110 E 120 E 122 E 123 E 124 E 127 E 128 E 129 E 131 E 132 E 133 E 140 E 141 E 142 E 150a E 150b E 150c E 150d E 151 E 153 E 154 E 155 E 160a E 160b E 160c E 160d E 160e E 160f E 161b E 161g E 162 E 163 E 170 E 171 E 172 E 173 E 174 E 175 E 180 Kurkumin a) Riboflavin, b) Riboflavin-5'-foszfát Tartrazin Kinolinsárga Narancssárga FCF, Sunset Yellow FCF, Kosnil, kárminsav, kárminok Azorubin, karmazsin Amaranth Neukokcin, Ponceau 4R, Kosnil vörös A Eritrozin Vörös 2G, Red 2G Alluravörös AC Patentkék V Indigókármin, Indigotin Brillantkék FCF Klorofillok és klorofillinek Klorofillok és klorofillinek rézkomplexei Zöld S, Green S Karamell Szulfitos karamell Ammóniás karamell Szulfitos-ammóniás karamell Brillantfekete BN, Fekete PN Növényi szén Barna FK Barna HT Karotinok Annatto, bixin, norbixin Paprikakivonat Likopin Béta-apo-8'-karotinal Béta-apo-8'-karotinsav etilésztere Lutein Kantaxantin Céklavörös, betanin Antociánok Kalcium-karbonát Titán-dioxid Vas-oxidok és vas-hidroxidok Alumínium Ezüst Arany Litolrubin BK 9
Az egyéb adalékanyag-csoportokra vonatkozó hazai joganyag MÉ 1-2-95/2 elıírás: Az élelmiszerekben használható adalékanyagok, az édesítıszerek és a színezékek kivételével A tartósítószerek a mikroorganizmusok által okozott romlás megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát, és/vagy védelmet biztosítanak a kórokozó mikroorganizmusokkal szemben. A tartósítószerek között vannak veszélyes kémiai anyagok (például a kén-dioxid, nátrium és kalcium-szulfitok, nátrium-, kálium- és kalcium-hidrogén-szulfit, dinátrium és dikálumdiszulfitok), de tartósítószerként történı felhasználásuk szintjén nem jelentenek veszélyt a fogyasztóra. Az élelmiszerekben olyan kis mennyiségben vannak jelen, hogy ártalmatlanok, alkalmazásuk kisebb kockázatot jelent, mint használatuk mellızése. A megengedett maximális alkalmazási szintek: 10 800 mg kén-dioxid/kg élelmiszer; 10 800 mg kén-dioxid/l élelmiszer. Alkalmazásuk megengedett maximális szintje élelmiszerenként külön-külön van megadva kén-dioxidban kifejezve (mg/kg vagy mg/l) és az összes forrásból (kén-dioxid, hidrogén-szulfitok, diszulfitok) származó teljes mennyiségre vonatkoznak. A megengedett maximális szintek az összes forrásból származó teljes mennyiségre vonatkoznak. A gyakorlatban tartósítószer-kombinációkat is alkalmaznak. Az élelmiszerekben használható tartósítószerek (MÉ 1-2-95/2 elıírás) E-szám E 210 213 E 284 285 E 242 E 239 E 220 E 221 222 E 234 E 235 E 251 252 E 249 250 E 214 219 E 280 283 E 200 203 Tartósítószer Benzoesav és sói Bórsav és nátrium-tetraborát Dimetil-dikarbonát Hexametilén-tetramin Kén-dioxid Szulfitok, hidrogénszulfitok, diszulfitok Nizin Natamicin Nitrátok Nitritek p-hidroxi benzoesav-észterek és sóik Propionsav és sói Szorbinsav és sói 10
Az antioxidánsok olyan természetes vagy mesterséges, szintetikusan elıállított vegyületek, melyek az élelmiszerekben késleltetik a nemkívánatos érzékszervi elváltozásokat okozó különbözı mechanizmusú oxidációs folyamatokat. Az antioxidáns szinergisták jelenlétében az antioxidánsok hatékonysága megnı. Antioxidáns szinergisták: tejsav, laktátok, citromsav, borkısav, foszforsav, ezenkívül savanyúságot szabályozó anyagok is. A citromsav maga is antioxidáns, nemcsak szinergista, sıt kelátképzı anyag is. Különbözı antioxidánsok együttes alkalmazásakor szinergista hatás figyelhetı meg. Élelmiszerekben használható antioxidánsok és antioxidáns szinergisták (MÉ 1-2-95/2 elıírás szerint) E-szám E 220 228 E 270 E 300 302 E 304 E 306 309 E 310 E 311 E 312 E 315 316 E 320 E 321 E 322 E 325 326 E 330 E 334 E 338 E 385 E 512 E 539 Név Kén-dioxid, szulfitok Tejsav Aszkorbinsav és sói Aszkorbinsav zsírsavészterei Tokoferolok Propil-gallát Oktil-gallát Dodecil-gallát D-eritroaszkorbinsav és sója Butil-hidroxi-anizol (BHA) Butil-hidroxi-toluol (BHT) Lecitinek Laktátok Citromsav Borkısav Foszforsav Kalcium-dinátrium-(etilén-diamin)- tetraacetát Ón(II)-klorid Nátrium-tioszulfát 11
Az élelmiszerekben használható édesítıszerek (MÉ 1-2-94/35 elıírás) és édesítı hatásuk E szám Név Édesítı hatás* E 950 Aceszulfám 130 200 E 951 Aszpartám 200 E 952 Ciklamát 30 50 E 954 Szaharin 300 500 E 962 Aszpartám-aceszulfám só 350 E 959 Neoheszperidin DC 1500 1800 E 955 Szukralóz 600 E 957 Taumatin 2000 3000 *A szacharóz (répacukor) édesítı hatásának egységében Veszélyesek-e az adalékanyagok? Az adalékanyagok nem veszélyesek, ha a gyártó jogszerően, a túlérzékeny fogyasztó pedig gondosan jár el. Az érzékenyek fogyasztóknak körültekintıen kell kiválasztaniuk a fogyasztásra szánt, elıre elkészített vagy csomagolt élelmiszereket. Célszerő a megvásárolt friss alapanyagokból házilag elkészíteni az ételeket, így elkerülhetı az allergiát okozó adalékanyagok fogyasztása, illetve jó minıségő termékek vásárlásával csökkenthetı az adalékanyag-bevitel. 12
Engedélyezett élelmiszer-színezékek (MÉ 1-2-94/36 elıírás) E 100 E 101 E 102 E 104 E 110 E 120 E 122 E 123 E 124 E 127 E 128 E 129 E 131 E 132 E 133 E 140 E 141 E 142 E 150a E 150b E 150c E 150d E 151 E 153 E 154 E 155 E 160a E 160b E 160c E 160d E 160e E 160f E 161b E 161g E 162 E 163 E 170 E 171 E 172 E 173 E 174 E 175 E 180 Kurkumin a) Riboflavin, b) Riboflavin-5'-foszfát Tartrazin Kinolinsárga Narancssárga FCF, Sunset Yellow FCF, Kosnil, kárminsav, kárminok Azorubin, karmazsin Amaranth Neukokcin, Ponceau 4R, Kosnil vörös A Eritrozin Vörös 2G, Red 2G Alluravörös AC Patentkék V Indigókármin, Indigotin Brillantkék FCF Klorofillok és klorofillinek Klorofillok és klorofillinek rézkomplexei Zöld S, Green S Karamell Szulfitos karamell Ammóniás karamell Szulfitos-ammóniás karamell Brillantfekete BN, Fekete PN Növényi szén Barna FK Barna HT Karotinok Annatto, bixin, norbixin Paprikakivonat Likopin Béta-apo-8'-karotinal Béta-apo-8'-karotinsav etilésztere Lutein Kantaxantin Céklavörös, betanin Antociánok Kalcium-karbonát Titán-dioxid Vas-oxidok és vas-hidroxidok Alumínium Ezüst Arany Litolrubin BK 13
SZAKEMBEREKNEK A közösségi szintő szabályozás joganyagai: a 2008. decemberi jogszabálycsomag 1331/2008/EK (az egységes szabályzásról) 1332/2008/EK (élelmiszer-enzim) 1333/2008/EK (élelmiszer-adalékanyag) 1334/2208/EK (élelmiszer-aroma) 1331/2008/EK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1331/2008/EK RENDELETE (2008. december 16.) az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszer-enzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:l:2008:354:0001:0006:hu:pdf 1332/2008/EK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1332/2008/EK RENDELETE (2008. december 16.) az élelmiszer-enzimekrıl, valamint a 83/417/EGK tanácsi irányelv, az 1493/1999/EK tanácsi rendelet, a 2000/13/EK irányelv, a 2001/112/EK tanácsi irányelv és a 258/97/EK rendelet módosításáról http://eur-ex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:l:2008:354:0007:0015:hu:pdf 1333/2008/EK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1333/2008/EK RENDELETE (2008. december 16.) az élelmiszer-adalékanyagokról http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:l:2008:354:0016:0033:hu:pdf Az uniós rendeletcsomag része az élelmiszer-aromákra vonatkozó rendelet is, azonban az aromák nem tartoznak az élelmiszer-adalékanyagokhoz, de engedélyezési eljárásuk szabályozása közös: 1334/2008/EK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1334/2008/EK RENDELETE (2008. december 16.) az élelmiszerekben és azok felületén használható aromákról és egyes, aroma tulajdonságokkal rendelkezı élelmiszer-összetevıkrıl, valamint az 1601/91/EGK tanácsi rendelet, a 2232/96/EK és a 110/2008/EK rendelet, valamint a 2000/13/EK irányelv módosításáról http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:l:2008:354:0034:0050:hu:pdf 14