TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS

TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS Saluti lectorem.............................................................. 5 Fórum / Forum Jákó Péter: A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexe utóírat egy körkérdéshez....................................................... 6 Eredeti közlemények / Original papers Varga-Pintér Barbara, Horváth Patrícia, Kneffel Zsuzsanna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor: Felnôtt sportolók nyugalmi vérnyomása / Resting blood pressure of adult athletes........................................... 11 Resch Mária: A sportteljesítményt befolyásoló legfôbb pszichés faktorok. A túledzés szindróma. / Main psychological factors infl uencing sport achievements. The overtraining syndrome......... 17 Jákó Péter: Sportolók vizsgálata nemzetközi és hazai gyakorlat / Preparticipation screening of athletes the international and the Hungarian practice.......... 25 Bogdan Koczy, Michal Mielnik, Jacek Hermanson, Michal Pyda, Tomasz Zakrzewski, Jerzy Widuchowski: Ankle arthroscopy in modern orthopedic surgery / Ugróízületi artroszkópia helye a modern ortopédiában................................. 31 Sportorvosi Szemle 49. évfolyam (2008) tartalomjegyzéke és indexe....................... 38 / Index of the Hungarian Review os Sports Medicine 2007 Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 3 2009_01_szam.indb 3 2009.06.21. 18:10:32

Impresszum Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József (Magyarország / Hungary) Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland) HU ISSN 0209-682 x Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft. Nyomdai munka: Mackensen Kft. 4 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 4 2009.06.21. 18:10:34

Vioforterápiás pályázat 2008. P Á L Y Á Z A T 2008-ban a Med&Life cégcsoport az Országos Sportegészségügyi Intézet és a Magyar Sportorvos Társaság tudományos és erkölcsi támogatásával pályázatot írt ki Vioforterápiával elért, publikált eredmények begyûjtése, új kutatások inspirálása, új terápiás területeken történô alkalmazások dokumentálásának érdekében. A pályázat a Vioforral dolgozók körében széles visszhangra talált és úgy gondoljuk, elérte a kívánt eredményt. A már régóta és széles körben használt Vioforterápiának a pályázatban ismertetett, dokumentált és kettôs vakpróbás eredményei fontosak. Az, hogy elsô pályázatunknál a sportoló embert helyeztük fókuszba, azért volt fontos számunkra, mert így mind a rendkívüli teljesítményeket igénylô élsport, mind a jó fizikai és mentális állapot érdekében sportoló emberek egészségét segítô eljárások is publicitást kaphattak. A beérkezett pályamunkák nem merítették ki a Vioforterápia összes lehetôségét, hiszen elsôsorban a magnetostimuláció tárgykörével foglalkoztak. Reméljük, hogy a következô pályázatokban a mágneses és fénykezelések és egyéb szimbiotikus kezelési formák nagyobb teret nyernek. Az, hogy a Viofor-pályázattal meg tudtuk szólítani a kutatásra is felkészült kezelô orvos és fizikoterápiás teameket, számunkra azt jelenti, hogy a pályázatot a közeljövôben szélesebb körben, tehát nem csak a sportoló ember gyógyítói számára írjuk ki, hanem minden orvos, szakpszichológus és gyógytornász számára. Köszönjük a pályázat lebonyolításában részt vevô öszszes személynek és szervezetnek, személy szerint Prof. Dr. Berkes Istvánnak és Prof. Dr. Pucsok Józsefnek az értékelésben való részvételüket, a Magyar Sportorvos Társaság és a Magyar Sporttudományi Társaság segítségét a pályázati pályázati felhívás terjesztésében, valamint az Országos Sportegészségügyi Intézet segítségét a lebonyolításban. Mindezek mellett köszönjük a pályamunkák elkészítésébe fektetett munkát a résztvevôknek: Baranyai Ágnesnek, Dr. Dobos Józsefnek, Dr. Györe Istvánnak, Dr. Kricsfalusy Mihálynak, Dr. Lángfy Györgynek, Dr. Szûcs Adriennek. Külön köszönet mindazon kollégáknak, akik a pályázók munkáját segítették. Jövô évben tervezzük a következô pályázat kiírását. Reméljük, a pályázaton mindazon kollégák is elindulnak, akik még a témaválasztáson gondolkodnak. Komár Gizella ügyvezetô, Farkas János mérnök-igazgató Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 5 2009_01_szam.indb 5 2009.06.21. 18:10:34

F Ó R U M A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexe utóírat egy körkérdéshez dr. Jákó Péter Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest A Sportorvosi Szemle 2007/4. számában a Fórum rovatban A titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos etikai kérdésekrô l címmel a fôszerkesztô körkérdésben kérte ki alkotmányjogász, sportjogászok, sportorvos, sportvezetô valamint több sportújságíró véleményét. A kérdés az etikai kérdéskörben az orvosok titoktartási kötelezettségére, ezen belül elsôsorban a média szerepére, illetve a sportoló-orvos-média háromszögre fókuszált. A vélemények megoszlottak, arra vonatkozóan szükséges-e a szabályozás megújítása, vagy elegendô a meglévô elôírások betartása ahhoz, hogy ne sérüljön a sportoló személyiségi joga, de kielégüljön a média kíváncsisága. A titoktartási kötelezettség azonban a sportorvosi etikának csupán egy szelete, ezért talán nem haszontalan, ha kivonatosan ismertetjük a FIMS Etikai Kódexének egyes fejezeteit. 1. Általános orvosi etika: az orvosi gyakorlatban érvényes etikai alapelvek érvényesek a sportorvoslás vonatkozásában is. Az orvos elsôrendû prioritása a sportoló egészségének védelme. Sohasem árthat a sportolónak. Saját autoritását sohasem érvényesítheti olyan módon, hogy az ütközzön a sportoló döntéshez való egyéni jogával. 2. Etika a sportorvoslásban: az orvosnak, aki bármilyen életkorú sportolók gondozását vállalja, kötelessége ismerni és megérteni azokat a különleges fizikai, mentális és emocionális kihívásokat, amit a fi zikai aktivitás, testedzés és sport jelent. Különbözô viszonylatok léteznek a sportorvos és a munkáltatója, a sportszervezetek, egyéb orvosi szakmák, valamint a sportolók között. További metszete a sportorvoslásnak az összefüggés egyes kóros állapotok és a rekreációs aktivitás között. A sportoló sérülése azonnali és közvetlen hatással van aktivitására, ennek pszichológiai és financiális következményeivel. 3. A sportorvoslás jellegzetes etikai kérdései: az orvos kötelezettsége a sportolóval szemben felette áll minden egyéb megfontolásnak, vagy szempontnak. Etikai alapelv a sportoló autonómiájának tisztelete. Orvosi döntés csak ôszinteségre alapozottan, egyetértésben születhet. 4. A sportoló-orvos kapcsolat: az orvos nem engedheti meg, hogy a sportolóval szembeni elkötelezettségét más szempontok (vallási, faji, nemzeti, politikai, szociális) befolyásolják. A sportoló és az orvos közötti kapcsolat kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuljon. Az orvos tevékenysége mindig a sportoló érdekét szolgálja. A sportoló személyiségi jogait mindig tiszteletben kell tartani. Az orvosi dokumentációra vonatkozó szabályok érvényesek a sportorvoslásban is. Az általa gondozott sportoló egészségügyi problémáiról pontos feljegyzéseket kell vezetnie és csak a sportoló egyetértésével dönthetô el, ebbôl mi közölhetô a nyilvánossággal. Ha a sportorvos csapatorvosi teendôket lát el, felelôssége van a sportolóval és a csapat (egyesület, stb.) vezetô tisztségviselôivel szemben is. A sportolónak azonban tudnia kell errôl és csak ô döntheti el, milyen orvosi információk közölhetôk a sportvezetéssel, külön meghatározva azt a személyt, akinek ez az információ átadható, s ez csak arra vonatkozhat alkalmas-e a sportoló edzésen, vagy versenyen való részvételre. Az orvosnak minden esetben ismertetnie kell a sportolóval betegsége/sérülése jellegét, a javasolt kezelést, az esetleges következményeket, kérve a kezeléshez való beleegyezését. 5. Edzés, versenyzés: a sportorvosnak elleneznie kell az edzés minden olyan formáját és azokat a versenyszabályokat, amelyek kockáztatják a sportoló egészségét, ezért a sportorvosnak ismernie kell a sportágra jellemzô követelményeket, elôírásokat, szabályokat. Tevékenységének fô motívuma a biztonságosság és hatékonyság. Fiatalkorúak esetében, akik még nem érték el szellemi és fizikai érettségüket, a sport jelentette kockázati tényezôket az orvosnak fokozottabban kell figyelembe vennie. 6. Oktatás: a sportorvosnak rendszeres részt kell vennie továbbképzô tanfolyamokon, hogy tudását szinten tartsa, illetve fejlessze, annak érdekében, hogy a gondjára bízott sportolóknak a legjobb ellátást legyen képes nyújtania. Tudását meg kell osztania kollégáival. 6 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 6 2009.06.21. 18:10:35

7. Egészségfejlesztés: a sportorvos kötelessége résztvenni a lakosság tájékoztatásában a fizikai aktivitás minden életkorban érvényesülô jótékony hatásairól. 8. Sportolók sérülései: az orvos feladata annak eldöntése, hogy a sérült sportoló folytathatja-e edzéseit, versenyezhet-e avagy sem. A versenyen várható eredmény, vagy az edzô nem befolyásolhatja döntésében az orvost, csupán az esetleges kockázatok lehetôsége és az egészségkárosodás veszélye. A sérülések megelôzése kapjon legmagasabb prioritást. 9. Mozgásterápia: ha ennek megvannak a tudományos alapjai, részletes mozgásterápiás terv alkalmazható sérült sportoló rehabilitációjában. 10. Egyéb orvosi szakmákkal való kapcsolat: a sportorvosnak együtt kell mûködnie más orvosi szakmák képviselôivel. A sportoló egészségéért való végsô felelôsség a sportorvost terheli, ezért az ô feladata koordinálni és irányítani a sportoló felkészítését végzô csoport ( fizioterapeuta, pszichológus, biokémikus, biomechanikus, fi ziológus, stb.) munkáját, hasonlóan más specialisták által javasolt kezeléshez, rehabilitációhoz. Az interdiszciplináris team-munka alapelv a sportorvoslásban. Ha a sportorvos úgy véli a sportoló problémája meghaladja az ô kompetenciáját, kötelessége megfelelô szakemberhez irányítania a sportolót, kérve annak segítségét. 11. Kapcsolat a szakvezetéssel, egyesületekkel stb.: a sportorvos feladata annak eldöntése, a sérült, vagy beteg sportoló edzhet, vagy versenyezhet-e. Ez a felelôsség nem adható át. A sportorvos etikai kötelezettsége, hogy ragaszkodjon szakmai autonómiájához és döntésében ne befolyásolja harmadik fél. A sportoló engedélye nélkül semmiféle információt nem adhat ki senki számára sem. Áttekintve a FIMS Etikai kódexének egyes pontjait megállapítható, hogy lényegében egyetlen axiomában foglalható össze némileg különbözôen a hagyományos salus aegroti suprema lex megfogalmazásától - a sportoló egészségének védelme a legfôbb törvény! Azért szükséges hangsúlyozni a sportoló egészségének védelmét, mert sok esetben a sportolóval szemben is meg kell azt védenie a sportorvosnak. Ez többnyire nem könnyû feladat, amint nem egyszerû minden esetben az orvosi döntést befolyásoló egyéni, vagy szervezeti pressziótól függetleníteni magát a sportorvosnak döntése meghozatalában. Ez a presszió nem csupán a sérülést követô versenyeztethetôség idôpontjának kiválasztásában, a return-to-play eldöntésében nyilvánulhat meg, de korábban nyíltabb, mostanában leplezett formában a teljesítményfokozás tiltott formáinak alkalmazására való felhívásban is. De igen nehéz sokszor a média rohamának ellenállnia egy-egy prominens sportoló betegsége, vagy sérülése esetén. Ilyen esetekben nem csupán az újságírókkal kell megküzdenie, de saját kisebb-nagyobb mértékben mindenkiben meglévô exhibicionizmusával is, hiszen nehéz leküzdeni a bennfentesség kellemes érzését, különösen ha ez nagy nyilvánosságot kap. Az elmúlt évtizedekben magyar sportorvost etikai vétségért nem marasztaltak el, de még etikai vétséggel kapcsolatos tárgyalásra sem került sor. Mindez azt bizonyítaná, hogy a hazai sportorvosok etikai magatartása példaszerû, ami többnyire igaz is, különösképpen, ha nem vesszük figyelembe az idôként felröppenô- de valójában soha nem igazolódó pletykákat, a zuhanyhíradó információit. Irodalom Ethical Codes in Sports Medicine, Hellenic Sports Medicine, 2008, 3, No 1, 43-44. www. sportsmedicinegreece.com 12. Dopping: a sportorvosnak elleneznie kell a teljesítôképesség fokozásának mindazon formáit, amelyeket a NOB, vagy a WADA tilt. Ugyancsak elleneznie kell mindazon módszereket, amelyek ütköznek az orvosi etika szabályaival, vagy nincsenek tudományos bizonyítékokkal alátámasztva. Nem alkalmazhat fájdalomcsillapítást, abból a célból, hogy a sportoló folytatni tudja edzéseit, vagy a versenyt, ha ez a sérülés rosszabbodásának a veszélyével jár. 13. Kutatás: mind állatkísérletekben, mind humán vizsgálatokban a kutatás etikai követelményeit be kell tartani. Soha nem végezhetô olyan kutatatás, ami veszélyezteti a sportoló egészségét, vagy teljesítôképességét. Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 7 2009_01_szam.indb 7 2009.06.21. 18:10:36

8 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 8 2009.06.21. 18:10:36

Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 9 2009_01_szam.indb 9 2009.06.21. 18:10:40

S A L U T I L E C T O R E M Saluti lectorem! Olimpiai, éppen ezért zaklatott évet hagyott mögött a sportorvos társadalom, annak minden örömével és csalódásával. Bár a sportorvoslás nem csak a válogatott melegítôben levô sportolók ellátásáról szól, ez a leginkább szem elôtt levô és a médiumok szinte kizárólagos érdeklôdését felkeltô területe munkánknak. Olimpiai évben a sportorvoslás kiemelt szerepet kap az írott és elektronikus sajtóban (egyike a hivatkozási alapoknak sikertelen szereplés esetén), tevékenységünk megítélése az elért érmek függvénye. Ennek megfelelôen négyévente felbukkannak a ritkábban jó szándékú, gyakrabban üzleti és/vagy reklám lehetôséget megszimatoló, nagy titkokat hordozó tudósok, akik csodaporaikkal, kapszuláikkal, módszereikkel indulóink számára akár 15 20 százaléknyi teljesítmény javulást ígérnek csak havi 15 20 ezerért. Furcsa összefüggés, hogy a magyar sportolók eredményességét féltôk fôleg a mindenkori kormány által megígért külön támogatások meghirdetése utáni napokban, hetekben bukkannak fel. Furcsa összefüggés, hogy fôleg az egyébként is aranyvárományosokat illetve edzôiket, jobb esetben keretorvosaikat keresik fel, és nem azokat, akiktôl a szereplés jogának kivívásán túl sporttörténelmi helyezés elérése nem várható. A pekingi olimpia pályafutásom ötödik olimpiája volt, kijelenthetem, hogy ez periodikusan ismétlôdô jelenség. A szirének által körülzsongott sportolók, szakvezetôik elôtt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek azok a sportorvosok, akik a számonkérhetô felelôsség nélkül fellépôkkel szemben csak valódi segítséget, kipróbált (és megengedett) módszereket engednek alkalmazni a rájuk bízott sportolók körében. Ugyanakkor a versenyek után a sikert meglovagolók is elôkerülnek, akik különbözô fórumokon saját kiemelt szerepüket hangsúlyozzák a sikeres sportolók eredményei kapcsán, viszont arra nem adnak magyarázatot, hogy amíg nem mûködtek közre, ugyanazok a sportolók mitôl érték el a korábbi, hasonlóan jó eredményeiket? Ez a jelenség azonban nem csak hazánkra jellemzô. Roger Federer nyilatkozta 2008 ôszének elején (NS 2008 09 10), hogy a saját mércéjével mért kevéssé eredményes periódusa után mindenféle ôrültek kezdtek el hívogatni, hogy bízzam rájuk magam, hirtelen elôtûntek a semmibôl. Tartok tôle, hogy ez nem fog változni, sôt, egyre erôteljesebben fog jelentkezni. Ettôl eltekintve is úgy tûnik, hogy egyre nagyobbodik a sportorvoslással szemben támasztott elvárások és biztosított feltételek közötti különbség. Hogy a sportorvoslás hajója meddig tud így hánykolódni Szkülla és Kharübdisz között, nagy kérdés. Szemlével kapcsolatban nagy személyes csalódásom volt, hogy A titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos etikai kérdésekrôl címû fórummal (lásd 2007/4 szám) kapcsolatban felkért több élsportoló és szakvezetô valamint játékos-menedzser közül, bár az egész róluk szólt és elsôsorban az Ô érdekeikkel hozható összefüggésbe, az ígéreteken kívül senki sem írta le véleményét. Így jelen számunkban a Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexének közlésével ezt a fórumot lezárom. Ha bárkinek van a témával kapcsolatban észrevétele, hozzászólása, a Levelek a szerkesztônek rovatban természetesen közzé tesszük. Köszönetemet kívánom kifejezni a SZERZÔKNEK munkájukért, fáradozásukért. Kiemelten köszönöm Apor Péter és Jákó Péter Sportorvosi Szemle érdekében kifejtett munkásságát. Kérem a Sportorvos Társaság többi tagját, hogy aktivitásukkal, munkáikkal (akár esetismertetésekkel) segítség a Szemlét. Köszönöm Haász Péternek is változatlan, magas szintû közremûködését a nyomdai munkák elôkészítésében. 2009 különleges év a Szemle életében. 1960-ban jelent meg a Sportorvosi Szemle elôdje, a Testnevelés- és Sportegészségügyi Szemle. Így az idei év jubileumi, tudományos folyóiratunk ötvenedik évfolyamához értünk. Terveink szerint idén 2 számot szentelünk ennek a jubileumnak. Egyikben sportorvoslással és sportorvosokkal kapcsolatos történelmi áttekintést kívánunk nyújtani, másikban az elmúlt fél évszázad egyes tudományos közléseit tekintjük át. Budapest, 2009. február 14. dr. Dobos József felelôs szerkesztô 10 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 10 2009.06.21. 18:10:43

E R E D E T I K Ö Z L E M É N Y Felnôtt sportolók nyugalmi vérnyomása Varga-Pintér Barbara, Horváth Patrícia, Kneffel Zsuzsanna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest A rendszeres fi zikai terhelés jótékony hatású a magas vérnyomás megelôzésében és kezelésében, a különbözô sportmozgásoknak azonban különbözô hatása van a vérnyomásra. Jelen munkánkban nagyszámú (3767 fô) személy nyugalmi vérnyomását vizsgáltuk: a TF sportorvosi szakrendelésén megforduló sportoló és nem sportoló fi atal (19-40 év) férfi ak és nôk nyugalmi vérnyomás értékeit hasonlítottuk össze különbözô sportág csoportok szerint. Az egyes sportágak sportolóit közös sportági csoportba soroltuk, ha a mozgás jellege hasonlított, és az egyes sportágak versenyzôinek a vérnyomása nem különbözött egymástól. Fô megállapításaink: A vérnyomás a dinamikus sportolókban (gyorsasági, állóképességi sportágak, labdajátékok) alacsonyabb, erôsportolókban magasabb. Nem alacsonyabb a vérnyomás az állóképességi sportágak közül kerékpár, kajak-kenu versenyzôkben. A vízi sportolók vérnyomása magasabb, mint a megfelelô szárazföldieké. A statikus erôsportágakban a vérnyomás az átlagnál magasabb, a dinamikus erôsportágakban alacsonyabb. Megállapításaink a versenysportolókra vonatkoznak, nem valószínû, hogy a szabadidôs tevékenységként folytatott kerékpározás, kajakozás vagy evezés hasonló hatású lenne. Resting blood pressure of adult athletes. Regular physical activity has a benevolent effect in the prevention and treatment of hypertension, various sports movements, however, affect blood pressure differently. In the present study data of a great number (3767) of individuals was investigated: resting blood pressure of young men and women (age: 19-40 yrs) participating in sports medical examinations were compared according to their kinds of sports. Athletes of the branches of sports were collected to summarize groups of different kinds of sports, if the character of movements patterns was similar and no signifi cant intergroup differences were seen in blood pressures. Main establishments were: Blood pressure is lower in the dynamic type athletes (speed, endurance sports and ball games) than in power ones. Out of the endurance athletes, blood pressure is not lower in cycle racers, kayak-canoe and rower competitors. In water athletes blood pressure is higher than in the corresponding dry-land athletes. Blood pressure of athletes involved in static muscular activity is above the average values while dynamic type strength athletes (combat competitors) have much lower blood pressure. Kulcsszavak: vérnyomás, sportolók, kerékpározás, kajak-kenu, vízi sportok Establishments refer to the competitive athletes, cycling, kayaking-canoeing as leisure time activity are not probable to elevate blood pressure. Keywords: blood pressure, athletes, cycling, kayak-canoe, water sports Bevezetés A rendszeres edzés egyik jótékony hatása lehet, hogy csökkenti a vérnyomást, szerepet játszhat a magas vérnyomás betegség megelôzésében és kezelésében. Vérnyomáscsökkentô hatása nem nagy, nem éri el pl. a pulzusszám csökkentô hatás mértékét. A különbözô nagy, epidemiológiai tanulmányok szerint normotenzív emberek vérnyomását a rendszeres edzés kb. 3 4 Hgmmrel csökkenti és csökkenti a hipertónia betegség kialakulásának rizikóját is (2, 4, 24, 26, 31). Hipertóniás betegek terápiájában használják, monoterápiaként kb. 9 10 Hgmm-es vérnyomáscsökkentô hatás figyelhetô meg (1, 7, 14, 15, 31). A rendszeres fizikai aktivitás vérnyomáscsökkentô hatása több tényezôre vezethetô vissza. Okozhatja az edzett szervezet alacsonyabb nyugalmi szimpatikus aktivitása, és/vagy az emelkedett paraszimpatikus tónus (2, 6, 25), a vérnyomás-szabályozó reflexek módosult mûködése, egyes értágító anyagok (prosztaglandin, adenozin, endorfinok, pitvari natriuretikus peptid, stb.) emelkedett szintje (16, 25). Csökken a nyugalmi pulzusszám, csökkenhet a perctérfogat (10, 18, 27) és/vagy a perifériás ellenállás (9). A különbözô szerzôk megegyeznek abban, hogy a vérnyomás csökkentése szempontjából a dinamikus aktivitás jóval hasznosabb, mint az erôedzés (32). Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 11 2009_01_szam.indb 11 2009.06.21. 18:10:43

1. táblázat / Table 1. A vizsgált személyek száma és életkora (± standard deviation) nem és sportolói tevékenység szerint / Number and age (± standard deviation) of subjects according to gender and physical activity Több olyan közlemény ismeretes, amely egy-egy sportág vagy sportág csoport versenyzôinek a nyugalmi vérnyomását vizsgálta. Blomqvist és Saltin (3) szerint a felsô-testtel végzett sporttevékenység magasabb vérnyomáshoz vezet, Kameyama és mtsai (21) azonban kenusoknál nem találtak az átlagnál magasabb vérnyomást (férfiaknál 118/69 Hgmm, nôknél 116/68 Hgmm). Cubero és mtsai (8) fiatal (15 18 éves) kenusoknál (128/71 Hgmm) és kerékpárosoknál (122/67 Hgmm) valamivel magasabb vérnyomást találtak, mint labdarúgóknál (117/65 Hgmm). Jovanovic, J. és Jovanovic, M. (20) élvonalbeli vízilabdásokban (129/83 Hgmm) és kézilabdásokban (131/82 Hgmm) a nem sportolókhoz (139/86 Hgmm) képest alacsonyabb nyugalmi vérnyomást figyeltek meg, bár vizsgálatukban mindhárom csoport vérnyomása az életkornak megfelelô átlagértékeknél magasabbnak bizonyult. Wray és mtsai (35) 21 25 éves kerékpározóknál viszonylag alacsony vérnyomást (113/64 Hgmm) talált. Vannak ugyanakkor adatok, amelyek szerint az úszók, vízi sportolók vérnyomása valamivel magasabb, mint a szárazföldi sportolóké (11, 33). Erôsportolók magasabb vérnyomásáról pedig pl. Jost és mtsainál (19), valamint Longhurst és Stebbinsnél (23) olvashatunk. Olyan közleményt azonban nem ismerünk, amely nagy anyagon ismertette volna a különbözô sportágak versenyzôinek nyugalmi vérnyomását, munkánkban ezért az utóbbi évtizedekben a rendelônket sportorvosi igazolásért és/vagy szívultrahang vizsgálat céljából felkeresô hallgatók, sportolók nyugalmi vérnyomását vizsgáltuk. Öszszehasonlítottuk az egyes sportágak versenyzôinek a vérnyomását, majd igyekeztünk megtalálni a hasonlóságokat és különbségeket az egyes nagyobb sportág csoportok között. Jelen munkánkban csak a fiatal felnôttek adatait ismertetjük. Módszerek Vizsgálati személyeink életkora 19 40 év között volt, a személyek megoszlását és életkorát 1. táblázatunk mutatja. A sportolókat sportáguk jellegzetességei alapján, és az egyes sportágakra jellemzô vérnyomásértékek alapján különbözô sportág csoportokba soroltuk, az alábbiak szerint: Szárazföldi állóképességi sportok (Szf álló): közép- és hosszútávfutás, mountain-bike, gyaloglás, sífutás, tájfutás vízi állóképességi sportok (Vízi álló): úszás, triatlon, öttusa kerékpározás (Kpar) kajak-kenu, evezés (Kk+eve) 2. táblázat / Table 2. A vizsgálati csoportok adatai/summary of subjects data Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Kpar/bicyc: kerékpár/bicycle, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Mûv/Szf.mûv./art./dry-l.art.: mûvészi sportágak/artistic sports, Mérs: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, Kontr/contr: kontroll személyek/controls. 12 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 12 2009.06.21. 18:10:43

szárazföldi labdajátékok (Szf ljat): labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, tenisz, korfball, röplabda, jégkorong, gyeplabda, floorball, tollaslabda vízi labdajáték (Vízi ljat): vízilabda statikus erôsportok (Erô): súlyemelés, body building, atlétikai dobó számok küzdôsportok (Küzdô): birkózás, cselgáncs, boksz, karate, kickbox, kung-fu, taekwando, taiji, thaibox, kempo, kendo sprint- és ugrószámok (Spru): sprint, atlétikai ugrószámok, vívás, gyorskorcsolya szárazföldi mûvészi sportágak (Mûv/Szf mûv): torna, aerobik, tánc, mûugrás, ritmikus sportgimnasztika, szinkronkorcsolya vízi mûvészi sportág (Vízi mûv): szinkronúszás mérsékelt fi zikai igénybevétellel járó sportok (Mérs): vitorlázás, sportlövészet Kontrollok (Kont) A vizsgálatba mintegy 51 sportág résztvevôit vontuk be, a kialakított csoportok összefoglaló adatait a 2. táblázat tartalmazza. A méréseket rendelônkben Omszöv Medic OM-362-es higanyos vérnyomásmérôvel végeztük. Csak azokat az eredményeket vettük számításba, amelyekben a vizsgált személyek teljes nyugalomban voltak: aznap nem volt edzésük vagy gyakorlati órájuk, a mérés elôtt 15 percig nyugodtan ültek. A méréseket ülô testhelyzetben végeztük. A szisztolés vérnyomást a mandzsetta nyomásának leengedésekor hallott elsô hangnál állapítottuk meg, a diasztolés vérnyomást annál a nyomás értéknél állapítottuk meg, amikor a dobbanó hang surranóvá vált. Ha a hangok nem voltak egyértelmûek, a mérést megismételtük. Statisztikai számításainkat STA- TISTICA 8.0 for Windows softwarerel végeztük. Elôször egyszempontos varianciaanalízist végeztünk, a csoportok között a különbségeket a nem egyenlô mintákat tartalmazó post hoc Tukey-teszttel állapítottuk meg. Eredmények Az 1. és 2. ábrán a férfiak, a 3. és a 4. ábrán pedig a nôk szisztolés és diasztolés vérnyomás értékeit tüntettük fel (1 4. ábrák), csökkenô sorrendben. A post hoc teszt eredményeit, az egyes csoportok között a szignifikáns különbségeket az ábra jobb oldalán feltüntetett vonalak segítségével ábrázoltuk. A férfi kerékpárosok és statikus erôsportolók szisztolés vérnyomás értékei voltak a legmagasabbak, szignifikáns különbég mutatkozott a többi csoport jelentôs hányadához képest. Valamivel alacsonyabb értékeket láttunk a kajak-kenuevezôsök, a nem-edzettek és a vízilabdások csoportjában. A vízi állóképes csoport szisztolés vérnyomása már nem különbözik 1. ábra / Fig. 1. A férfi ak szisztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Men s systolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±s.e.m.) Kpar/bicyc: kerékpár/bicycle, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Vízilabda/w. polo: vízilabda/waterpolo, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Sprugró/ sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Mûv/art.: mûvészi sportágak/artistic sports, Mérs/ mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines of signifi cance: vékony/thin: p<0,05; közepes vastagságú/medium: p<0,01; vastag/ thick: p<0,001. 2. ábra / Fig. 2. A férfi ak diasztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Men s diastolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±s.e.m.) Kpar/bicyc: kerékpár/bicycle, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Vízilabda/w. polo: vízilabda/waterpolo, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/ water endurance sports, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Mûv/art.: mûvészi sportágak/artistic sports, Mérs/mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines of signifi cance: p<0,05. Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 13 2009_01_szam.indb 13 2009.06.21. 18:10:47

3. ábra / Fig. 3. A nôk szisztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Women s systolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±s.e.m.) Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Szinkronú/synchr.sw.: szinkronúszás, synchronised swimming, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Kk+eve/kk+row: kajakkenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf mûv/dry-l. art.: mûvészi sportágak/artistic sports, Mérs/mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines of signifi cance: p<0,05. szignifikánsan az alatta levô csoportokétól, ôket a küzdô, szárazföldi állóképes, sprinter-ugró versenyzôk követik, a legalacsonyabb értékeket a mûvészi sportolók és a mérsékelt intenzitású sportokat ûzô versenyzôk mutatják. A diasztolés vérnyomás tekintetében hasonló sorrendet látunk, a legfôbb különbség, hogy a vízilabdázók diasztolés vérnyomása valamivel magasabban, a kajak-kenus-evezôs csoporté valamivel lejjebb helyezkedik el a sorban. Az egyes csoportok értékei lényegesen közelebb álltak egymáshoz, mint a szisztolés vérnyomás értékek, csak a kerékpárosok, erôsportolók és a vízilabdázók mutattak szignifikánsan magasabb értékeket, mint a legalacsonyabb vérnyomású csoportok. A nôk vérnyomása alacsonyabbnak bizonyult, mint a férfiaké, a nemek között a különbség nagyobb volt a szisztolés vérnyomásban. A szisztolés vérnyomás értékekben a férfiak csoportátlagai 137,1 és 117,6 Hgmm között mozogtak, nôknél ez a tartomány 119,9 111,5 Hgmm volt. A férfiak diasztolés értékei 85,4 74,5 Hgmm, a nôké 84,2 70,9 Hgmm között helyezkedtek el. A nôknél a csoportok között a különbségek is kisebbek voltak, jóval kevesebb szignifikáns különbség mutatkozott az egyes csoportok között (3 4. ábra). Mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás tekintetében feltûnô a vízi sportolók viszonylag magas vérnyomása. Az erôsportolók szisztolés vérnyomása itt is a magasabb értékek közé tartozik, a legalacsonyabb vérnyomásokat a mérsékelt intenzitású sportolók és a szárazföldi mûvészi sportolók esetében láttuk. Megbeszélés Vizsgálatunkban az utóbbi négy évtizedben sportorvosi, vagy egyéb vizsgálatra jelentkezô egészséges fiatal felnôttek nyugalmi vérnyomás értékeit hasonlítottuk össze sportág csoportok szerint. A nyugalmi vérnyomás férfiakban valamivel magasabb volt, mint nôkben, a különbség nagyobb volt a szisztolés, mint a diasztolés vérnyomás értékekben. Ezek az adatok összhangban állnak az általános tapasztalattal, és azzal, hogy a hipertónia betegség prevalenciája fiatal fehér férfiakban, így hazánkban is, lényegesen magasabb, mint nôkben (12). Az egyes csoportok között a különbségek is kisebbek voltak a nôkben, mint a férfiakban, a különbözô sportágak, sportág csoportok között a különbségek azonban hasonlóak voltak a két nemben. Az egyes sportágak, sportág csoportok nyugalmi vérnyomás értékeit vizsgálva az alábbi fô megállapításokat tehetjük. 4. ábra / Fig. 4. A nôk diasztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Women s diastolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±s.e.m.) Szinkronú/synchr.sw.: szinkronúszás, synchronised swimming, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Kontr/contr: kontroll személyek/ controls, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Küzdô/ combat: küzdôsportok/combat sports, Szf mûv/dry-l. art.: mûvészi sportágak/artistic sports, Mérs/ mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines for signifi cance: vékony/thin: p<0,05; közepes vastagságú/medium: p<0,01. 14 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 14 2009.06.21. 18:10:48

A vérnyomás a dinamikus sportolóknál (gyorsasági, állóképességi sportágak, labdajátékok) alacsonyabb, erôsportolóknál mazevagasabb. Nem alacsonyabb a vérnyomás az állóképességi sportágak közül kerékpár, kajak-kenu versenyzôkben. A vízi sportolók vérnyomása magasabb, mint a megfelelô sportág csoportú szárazföldi sportolóké. A statikus erôsportágakban a vérnyomás az átlagnál magasabb, a dinamikus erôsportágakban alacsonyabb. Az elsô megállapítás arra vonatkozik, hogy a statikus erôt igénylô sportágak csoportjának (Erô) a vérnyomása magas értéket mutat. Ez különösen a férfiakban jelentkezik, nôknél a magasabb vérnyomás, különösen a diasztolés értékben, kevésbé nyilvánvaló. Ebbe a csoportba elsôsorban súlyemelôk tartoztak, kisebb létszámmal testépítôk is voltak köztük. Az a tény, hogy a vérnyomás csökkentésére a dinamikus sportmozgások alkalmasabbak, mint a statikus gyakorlatok, alapvetôen ismert (1, 13, 17, 29, 32). A dinamikus munka térfogat terhelése élénkíti a keringést, növekszik a perctérfogat, de nem növekszik a perifériás ellenállás, terhelés alatt csak a szisztolés vérnyomás emelkedik, a diasztolés vérnyomás nem változik, vagy csökken. Statikus terhelés esetén részben az izmok összehúzódása, részben az erôlködéssel járó préselés következtében a perifériás rezisztencia emelkedik, elsôsorban a diasztolés vérnyomás növekszik, ami kedvezôtlen a vérnyomás szabályozására, és veszélyes is lehet. Vannak azonban olyan megfigyelések, amelyek szerint bizonyos mértékû rezisztencia edzés is képes csökkenteni a nyugalmi vérnyomást (34). Az állóképességi sportágak közül elsôsorban a kerékpárosok, kisebb mértékben a kajak-kenu versenyzôk nyugalmi vérnyomása magasabb volt, mint a többi állóképességi versenyzôé, sôt, a férfi sportolókban elsôsorban a szisztolés vérnyomásban ezek a sportolók a legmagasabb vérnyomású csoportok között voltak. Kerékpárosoknál más szerzôk is találtak magasabb nyugalmi vérnyomást (26). Blomqvist and Saltin (3) szerint az egyenetlen végtagterhelés felsô vagy alsó testfél dinamikus terhelése mellett az ellenkezô testfél statikus igénybevétele eredményezheti, hogy terhelésre nem csökken a perifériás rezisztencia, tehát a diasztolés vérnyomás. Feltételezzük tehát, hogy a kerékpárosoknál a felsô, kajak-kenu versenyzôknél az alsó testfél terhelése izometriás, ezek perifériás rezisztenciája nem csökken, hanem inkább nô a terhelés alatt, tehát a teljes perifériás rezisztencia szintén nem csökken, és az ilyen típusú terhelések naponkénti ismétlôdése nem csökkenti, hanem inkább emeli a nyugalmi vérnyomást. Természetesen megállapításunk a versenykerékpárosokra, kajak-kenu versenyzôkre vonatkozik. Azoknál, akik szabadidô sportként vagy egyszerû közlekedési eszközként használják ezeket az eszközöket (biciklizés, csónakázás), ilyen kedvezôtlen hatás valószínûtlen. Másik érdekes, talán szokatlan adatunk a vízi sportolók viszonylag magas vérnyomása. Az egyes vízi sportolók vérnyomása magasabbnak bizonyult, mint a megfelelô szárazföldi sportolóké: a vízilabdázóké magasabb volt, mint a szárazföldi labdajátékosoké, a szinkronúszóké magasabb volt, mint a szárazföldi mûvészi sportolóké (torna, ritmikus gimnasztika, aerobik, stb.), a vízi állóképes versenyzôké (úszás, triatlon és öttusa), mint a szárazföldieké. A vízi sportolók esetleges magasabb vérnyomása nem ismeretlen sportolók nyugalmi vérnyomásának vizsgálatában. Már évtizedekkel ezelôtt megfigyelték a vízi sportolók magasabb vérnyomását olyannyira, hogy felmerült az esetleges úszóhipertónia kórképe (11, 22, 33), saját korábbi munkánkban is tettünk említést a vízi sportolók esetlegesen magasabb vérnyomásáról (26). A vízi terhelés valóban okozhat magasabb vérnyomást, aminek számos oka lehet: a karmunka azonos oxigénfogyasztás mellett magasabb vérnyomáshoz vezet, mint az alsó végtag munkája, a víz hidrosztatikai nyomása csökkenti a terhelés alatt a perifériás vazodilatációt, a hideg víz szintén csökkenti a perifériás vazodilatációt, a verejtékezés hiánya nagyobb nátrium koncentrációt eredményez, a vízben minden mozgás ellenállás ellen történik, nagyobb tehát a rezisztencia ellen végzett munka, a vízi sportolók testsúlya, testzsírszázaléka nagyobb. Minthogy azonban az úszás más szempontokból (mozgásszervek kíméletes terhelése, kellemes környezet, stb.) rendkívül elônyös, a magas vérnyomás megelôzése és kezelése sportprogramjában sem kell lemondanunk róla. Inkább azoknak javasolható, akik otthon érzik magukat a vízben, több úszásnemet tudnak váltogatni és fordítsunk gondot a fokozott ellenôrzésre. Voltaképpen nem meglepô, hogy az inkább statikus erôsportágak képviselôinek (súlyemelôk, testépítôk, dobóatléták) magasabb volt a vérnyomása, mint a dinamikus erô sportágak képviselôinek, tehát a küzdô sportolóknak (cselgáncs, karate, ökölvívás, birkózás és különbözô harcmûvészeti sportágak), a különbség mértéke azonban váratlanul nagynak bizonyult. A súlyemelôk magasabb nyugalmi vérnyomását már az 1928-as Olimpia résztvevôin leírták (5), majd több munkában megerôsítették (22, 30). A statikus terhelés, sok préselést igénylô munka magyarázhatja a magasabb értékeket. Észre kell vennünk ugyanakkor, hogy a dinamikus erôsportokat, gyakorlatilag a küzdô sportokat semmiképpen nem szabad egy csoportba sorolnunk a statikus erôsportolókkal, hiszen ezekben az erôelemeken kívül az intenzív mozgás az állóképességi sportágakhoz hasonlóan a vérnyomás csökkenését eredményezi. Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 15 2009_01_szam.indb 15 2009.06.21. 18:10:50

Összefoglalás Cikkünkben a rendelônkben, az elmúlt évtizedekben történt vizsgálatok során mért vérnyomás értékek statisztikai elemzése kapcsán felmerült jellegzetességeket tárgyaltuk. Kimutattuk, hogy, noha a sportolásnak alapvetôen vérnyomáscsökkentô hatást tulajdonítunk, mégis a vízi sportágak képviselôi körében, csak úgy, mint a statikai erôsportolók, valamint a vagy csak felsô, vagy csak alsó testfelet igénybe vevô sportágak (evezôs sportok, kerékpározás) versenyzôinél, a vérnyomás a vizsgálatba bevont kontroll személyek vérnyomás értékeit elérik, sôt meghaladják. A férfi kerékpárosok és statikus erôsportolók kifejezett figyelmet érdemelnek, minthogy értékeiket már az emelkedett-normális vérnyomás kategóriában találjuk. Irodalom 1. Apor P.: A hypertoniások gyógyítása fi zikai aktivitással. Hypert. Nephrol. 1: 172 176, 1997 2. Blair S.N., Goodyear N.N., Gibbons L.W., Cooper K.H.: Physical fitness and incidence of hypertension in healthy normotensive men and women. JAMA 252: 487 490, 1984 3. Blomqvist C.G., Saltin B.: Cardiovascular adaptations to physical training. Ann. Rev. Physiol. 45:169 189, 1983 4. Bove A.A., Sherman C.: Active control of hypertension. Physic. Sportsmed. 1998, 26 45 53 5. Bramwell C., Ellis R.: Clinical observations on Olympic athletes. Arbeitsphysiologie 2: 51 60, 1929 6. Buckworth J., Convertino V.A., Cureton K.J., Dishman R.K.: Increased finger arterial blood pressure after exercise detraining in women with parental hypertension: autonomic tasks. Acta Physiol. Scand. 160: 29 41, 1997 7. Chintanadilok J., Lowenthal D.: Exercise in treating hypertension. Physician and Sportsmedicine, 30 (3): 11 23+50, 2002 8. Cubero G.I., Batalla A. et al: Left ventricular mass index and sports: the influence of different sports activities and arterial blood pressure. International Journal of Cardiology. 75:261 265, 2000 9. DePlaen J.E., Detry J.M.: Hemodynamic effects of physical training in established arterial hypertension. Acta Cardiol. 35:179 88, 1980 10. Dickhuth H-H.: Sportélettan, sportorvostan, Dialóg Kampus Kiadó, Budapest, 2005, 28. oldal 11. Dickhuth H.-H., Simon G., Schmid P., Huber G., Keul J.: Blutdruckverhalten und kardiale Anpassungserscheinungen bei Hochleistungsschwimmern. Herz u. Kreislauf 10: 485 492, 1981 12. Farsang Cs.: A hypertonia kézikönyve. Medintel, Budapest 2000a. 29 31. oldal 13. Farsang Cs.: A hypertonia kézikönyve. Medintel, Budapest 2000b. 528 529. oldal 14. Hagberg J.M., Park J.-J., Brown M.D.: The role of exercise training in the treatment of hypertension. Sports Med. 30: 193 206, 2000 15. Higashi Y., Yoshizumi M.: Exercise and endothelial function: role of the endothelium-derived nitric oxide and oxidative stress in healthy subjects and hypertensive patients. Pharmacology and Therapeutics 102: 87 96, 2004 16. Jákó P.: A sportorvoslás alapjai. Kopint-Datorg RT, 2003a, 81. oldal 17. Jákó P.: A sportorvoslás alapjai. Kopint-Datorg RT, 2003b, 82. oldal 18. Jennings G., Nelson L., Dewar E.: Antihypertensive and haemodynamic effects of one year s regular exercise. J Hypertens, 4 Suppl. 6: S659 61, 1986 19. Jost J., Weiss M., Weicker H.: Comparison of sympatho-adrenergic regulation at rest and of the adrenoceptor system in swimmers, long-distance runners, weight lifters, wrestlers and untrained men. Eur J Appl Physiol Occup Physiol 58 (6), pp. 596 604, 1989 20. Jovanovic J., Jovanovic M.: Blood pressure, heart rate and lipids in professional handball and water polo players. Med Pregl LVIII (3 4):168 174, 2005 21. Kameyama, O., Kesuke, S., Hirofumi, K., et al.: Medical check of competitive canoeists. J Orthop Sci 4: 243 249, 1999 22. Lehmann M., Keul J.: Prevalence of hypertension in 810 male sports men. Z Kardiol, 73: 137 141, 1984 23. Longhurst J.C., Stebbins C.L.: The power athlete. Cardiol Clin 15 (3), pp. 413 429, 1997 24. Paffenbarger R.S.Jr, Wing A.L., Hyde R.T., Jung D.L.: Physical activity and incidence of hypertension in college alumni. Amer. J. Epidemiol. 117: 245 257, 1983 25. Pavlik G.: A rendszeres testedzés szerepe a hipertónia megelôzésében és kezelésében. Komplementer Medicina 3: 6 9, 1999 26. Pavlik G., Bánhegyi A., Olexó Zs., Sidó Z., Frenkl R.: A rendszeres testedzés szerepe a hypertonia prevenciójában és kezelésében. Hypert. Nephrol. 6: 77 85, 2002 27. Reiling M.J., Bare L.A., Chase P.B., Seals D.R.: Influence of regular exercise on 24-hour blood pressure (BP24) in middle aged and older persons with mild essential hypertension (EH). Med Sci Sports Exerc 22: S48, 1990 28. Snoeckx L.H.E.H., Abeling H.F.M., Lambregts J.A.C., Schmitz J.J.F., Verstappen F.T.J., Reneman R.S.: Echocardiographic dimensions in athletes in relation to variations in their training programs. Med. Sci. Sports Exerc. 14: 428 434, 1982 29. Van Hoof R., Macor F., Lijnen P., Staessen J., Thijs L., Vanhees L., Fagard R.: Effect of strength training on blood pressure measured in various conditions in sedentary men. Int. J. Sports Med. 17: 415 422, 1996 30. Viitasalo J., Komi P., Karvonen M.: Muscle strength and body composition as determinants of blood pressure in young men. Eur. J. Appl. Physiol. 42: 165 173, 1979 31. Wallace J.P.: Exercise in hypertension. Sports Med. 33: 585 598, 2003 32. Whelton S.P., Chin A., Xin X., He J.: Effect of aerobic exercise on blood pressure: a meta-analysis of randomized, controlled trials. Ann. Intern. Med. 136: 493 503, 2002 33. Weiss M., Weicker H.: Gibt es eine Schwimmer-Hypertonie? Schweiz. Ztschr. Sportmed. 33: 122 132, 1985 34. Wiley R.L., Dunn C.L., Cox R.H., Hueppchen N.A., Scott M.S.: Isometric exercise training lowers resting blood pressure. Med. Sci. Sports Exerc. 24: 749 754, 1992 35. Wray D.W., Donato A.J., Nishiyama, S.K., Richardson R.S.: Acute sympathetic vasoconstriction at rest and during dynamic exercise in cyclists and sedentary humans. J Appl Physiol 102: 704 712, 2007 16 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 16 2009.06.21. 18:10:50

E R E D E T I K Ö Z L E M É N Y A sportteljesítményt befolyásoló legfôbb pszichés faktorok. A túledzés szindróma. Resch Mária Dr. Ph.D. Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, II Pszichiátriai és Mentálhigiénés Osztály, Gyôr A jelen tanulmány az egyik leggyakoribb teljesítményt romboló szomato-mentális kórállapotot, a sportpszichiátriában túledzés szindróma (overtraining syndrome = OTS) néven közismert kórképet mutatja be. A túledzés az edzés és a regenerálódás, a munka és a munkakapacitás, a stressz és a stressz tolerancia közötti kiegyensúlyozatlanságot jelent. Az edzés meghaladja a regenerációt, az elvégzendô munka mennyisége az egyén befogadóképességét, az elviselhetô stressz a stresszt türô képességét és ez hosszú távon az akarat ellenére teljesítménycsökkenést eredményez. Fontos az edzésterhelés növekedés (over-load), a túlterhelés (over-reaching) tüneteinek a felismerése és megkülönböztetése, mert ezek a fi ziológiai folyamatok a sportfejlôdés kívánatos állomásai lehetnek a megfelelô regeneráció közbeiktatásával, viszont e nélkül az OTS felé vezetô elsô lépcsôfokokká válhatnak. Jelentôségét mutatják az epidemiológiai adatok: a különbözô sportágakban a versenyzôk 60 80%-ánál az elért teljesítményben, a verseny karrierben alapvetô befolyást gyakorol. A túledzés szindróma szomato-pszichés megbetegedés. Így a vezetô tünetek szervi-szervezeti szinten (immunszuprimáció, hipoglikémia, pulzus/vérnyomás -ingadozás, neuroendokrin elváltozások ), pszichésen (fásultság, mikrománia, inszuffi ciencia, kényszeres gondolatok, depresszió ) és ezek következményeként a sportteljesítmény (szétszórt fi gyelem, koordinációs hibák, csökkenô hatásfok, rigiddé és darabossá váló mozgássor ) terén mutatkoznak meg. Több elmélet, modell született a túledzés kialakulásával kapcsolatban. Kezelése alapvetôen a korai felismerés és a kellô ideig tartó regeneráció, aktív pihenés, a megfelelô táplálkozás és legfôképpen a pszichés támogatás, gyógyítás. Fontos az egyéni/csoportos, szupportív/problémacentrikus, relaxációs (kognitív-behaviorális, Rogers-i, autogén tréning, pszichodráma.) pszichoterápia. A súlyos depressziók esetén azonban már a gyógyszeres beavatkozás is elengedhetetlen. A tanulmány a túledzés szindróma bemutatása kapcsán arra hívta fel a fi gyelmet, hogy ma már az edzések és a téthelyzetek (versenyek ) nélkülözhetetlen eleme a pszichológus, pszichiáter folyamatos szakmai jelenléte. Main psychological factors influencing sport achievements. The overtraining syndrome. The present study introduces one of the most common achievement destruction somatomental clinical pictures, which is known as overtraining syndrome (OTS) in sport psychology. Overtraining means unbalance between training and regeneration, work and work capacity, stress and stress tolerance: training surpasses regeneration, the quantity of work to be done exceeds the capacity of the individual, the bearable stress overpasses the capacity of bearing stress, which, on the long run, results in the involuntary decrease of the achievement. It is important to recognize and differentiate the symptoms of over-load and over-reaching, because these physiological processes might be the desirable stages of sport development, given that necessary regeneration is included, however, without this, they could easily mean the fi rst step towards OTS. Its signifi cance is represented by the epidemiological data: it has a basic infl uence in the sport achievement of 60-80% of the athletes in different branches of sport as well as in the competition carrier. Overtraining syndrome is a somatopsychic disease. Therefore, the major symptoms come up on the level of the organ and the organization (immunsupprimation, hypoglycemics, pulse/blood pressure fl uctuation, neuroendocrine alterations), the psyche (apathy, micromania, insuffi ciency, compulsive thoughts, depression ) and as a consequence of all these, on the level of the sport achievement (scattered attention, coordination errors, decreased degree of effi ciency, rigid, rough movement ). Several theories and models have been worked out with regard to the development of overtraining. The treatment is basically recognition in time, regeneration for an appropriate period of time, active relaxation, healthy diet and mainly psychic support and medical treatment. Individual/group as well as supportive / problem-centered relaxation psychotherapy (cognitive-behavioral therapy, Rogers, autogenous training, psychodrama ). In case of severe depression, however, medical treatment is essential. In connection with the overtraining syndrome, the study raised the attention to the fact that the continuous presence of the psychologist or the psychiatrist is the indispensable element of the trainings and the situations at stake (competitions). Kulcsszavak: túledzés szindróma, depresszió, pszichiáter, sportteljesítmény Keywords: overtraining symptom, depression, psychiatrist, sport achievement Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 17 2009_01_szam.indb 17 2009.06.21. 18:10:52

Bevezetés 1888-ban Dudley már leírta, hogy az atléta minden sikere a mentális minôségében rejlik. Ez az állítást azonban sok évre feledésbe merült, s csak most kezdik elôvenni és leporolni, amikor már a biológiai tényezôkbe vetett hit és remény kimerült (28). Az általános lakossághoz képest az atléták hajlamosabbak a depresszióra a sportkörnyezet fizikai és pszichés követelései miatt. A stressz például, kapcsolódik a depresszióhoz és abszolút része a sportoló életének. Igaz, nem minden stressz negatív, de minden stressz pszichés! A fizikai stressz rendszeres alkalmazása és az atléta testére való átvitele az egyik alapja az edzéseknek. A legnagyobb fizikai teljesítôképesség elérése optimális edzést igényel, ugyanis a fizikai felkészülés idôszakában mind a túl sok, mind a túl kevés tréning átlag alatti teljesítményt okozhat. Az edzés mennyisége, idôtartama és intenzitása alapján az atléták többsége a fizikai terhelést heti több mint 20 órában és évente 11 12 hónapon keresztül végzi. Számos tanulmány foglalkozik azzal, hogy az optimális feletti edzés (mennyisége, idôtartama, intenzitása, vagy akár mindegyik együttesen) elegendô regeneráció nélkül túledzéshez, kiégéshez ( burn out ), depresszióhoz vezethet. A WHO szerint az alkalmatlanság vezetô okai között a negyedik helyen áll a depresszió, de a fiatal felnôttek és a 45 év felettiek között már a második helyre került. 2020-ra nemtôl és kortól függetlenül a súlyos betegségek második legnagyobb közremûködôje lehet (23). Az atléták személyisége bizonyos mértékben merev, erôsen célorientált, a maximumra törekvô. Nem túlzás azt gondolni, hogy ha a sportolót szembesítik a teljesítményének, sikereinek hanyatlásával, akkor még erôteljesebb belsô kényszert, motivációt (drive) érez a kemény edzésre. Ez bizony krónikus fáradékonysághoz, kimerültséghez, depresszióhoz vezethet (27). Epidemiológia Számos tanulmányban olvasható az elit atléták, a sportolók körében végzett epidemiológiai eredményekrôl, a túledzés szindróma prevalenciájáról, az egyes tünetek teljesítménnyel való korrelációjáról, a motiváció vagy a stressz mértékérôl, hatásáról (1,3,7,9,14,27,28,35). McKenzie vizsgálatai szerint a hosszútávfutók 65%-nál befolyásolja a verseny-karriert a túledzés szindróma. (21) Kenttá és mtsai 16 sportágban, összesen 272 sportolót vizsgáltak, akiknek 37%-a mondott túledzésre vonatkozó tünetet. Ezen belül az egyéni sportágakban 48%, a csapatsportban 30% és az állóképességi sportágakban 18%. A vizsgált sportolók 41%-a vált motiválatlanná az edzés szempontjából és 35% volt ezzel együtt elégedetlen (16). Definíciók, meghatározások. Az adott kórkép diagnosztikus feltételei, jellemzôi: 1. Edzésterhelés növelés (overload) Megtervezett, szisztematikus edzésnövelés, ami az erô, a terhelhetôség, az állóképesség és a teljesítmény fokozásához szükséges. 2. Túlterhelés (over-reaching) Valamennyi sportolónál, minden sportágban elôfordulhat, hogy az edzések során rövid idôszakaszokban túlterhelôdik a szervezet, azonban a fáradékonyság és a kapcsolódó tünetek egy-két hetes pihenôvel megszüntethetôk. Jellemzô, hogy a kezdeti kemény edzések mellett a teljesítményben sikeresség és túlkompenzáltság jön létre és végig a tréning során a progresszív túlterhelés és a gyógyulás ciklikusan, periódikusan követik egymást. A vezetô tünet (fáradékonyság) mellett a befektetett munkához képest alacsonyabb az eredményesség és alvászavarok figyelhetôk meg. A szervezet szintjén pedig jól mérhetô a pulzusváltozás, az izom glikogén raktárak tartós kiürülése, a kreatinkináz növekedés, továbbá az alacsony tesztoszteron/ kortizol hányados a csökkenô tesztoszteron és az emelkedô kortizol szintek miatt. (8) Fontos az optimális erôkihasználás és a tényleges túledzés ciklusai közé beiktatott aktív pihenés, amikor is a sportoló akár maga is tudja észlelni, esetleg szûrni a túledzés tüneteit (pl.: a fáradékonyság, a hangulati nyomottság önkitöltôs tesztekkel). Így ez a pszichiáter részvételével egyben terápiás megoldást és a túledzés szindróma kompletté válásával szemben prevenciót is jelenthet (13, 30). 3. Túledzés (overtraining, OT) A túledzés az edzés és a regenerálódás, a munka és a munkakapacitás, a stressz és a stressz tolerancia közötti kiegyensúlyozatlanságot, azaz inkongruenciát jelent. Az edzés meghaladja a regenerációt, az elvégzendô munka menynyisége az egyén befogadóképességét, az elviselhetô stressz a stresszt tûrô képességét, ami hosszú távon teljesítménycsökkenést eredményez. A stressz halmozódása gyakran a társuló külsô stressz faktorok, mint a családi problémák, a munkahelyi gondok, a rokonságban zajló zavaró események miatt jelentkezhet, de felléphet akár akkor is, ha a sportolónak nincs elegendô ideje a betegségbôl való teljes felépülésre. Tehát túledzéskor állandó fizikai és mentális fáradékonyság, kimerültség léphet fel, egyidejûleg az edzési és a versenyzési teljesítmény hanyatlásával. Amikor az enerváltság egy komoly versenysorozat elsô eseményekor elért siker után lép fel nehéz rávenni a versenyzôt a pihenésre, kihagyásra. Sôt, az eredmény az edzôt és a szakembereket is arra inspirálhatja, hogy további erôfeszítéseket tegyenek a kívánt eredmény elérése érdekében, ami a továbbiakban circulus vitiosusként a tünetek rapid progresszióját okozzák (7, 8). A fáradékonysághoz társulhat az érdeklôdés hiánya, ingerlékenység, alvás és étvágy/étkezési zavarok, de állandó hidegségérzet, nyugalomban növekvô pulzus, fejfájás és gyomorpanaszok. 18 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 18 2009.06.21. 18:10:52

1. táblázat A túledzés szindróma kialakulásával kapcsolatos elméletek, modellek A nem specifikus tünetek jelentkezése függ az edzés intenzitásától, mennyiségétôl, illetve ezek kombinációjától. Egy sprinter már az elsô néhány másodpercben érezhet kimerültséget és dekoncentrációt, míg egy maratoni futónál inkább késôbb, néhány óra múlva figyelhetôk meg ugyanezek a panaszok. Két típusát azonosították: 1. a szimpatikus túledzés, ami a nagy intenzitású sportágaknál normálisan is elôfordulhat, 2. a paraszimpatikus túledzés, ami a sportban gyakran az állóképesség alapját képezi (23). 4. Túledzés szindróma (overtraining syndrome, OTS) A túledzés szindróma alapvetô feltétele a sportolók túlzott mértékû, kemény edzése és versenyzése miatt fellépô fáradékonyság a teljesítmény egyidejû romlásával. Ehhez rendszeresen hangulati, viselkedésbeli változások kapcsolódhatnak: depresszív hangulat, érzelmi labilitás mellett a tehetetlenség, illetve a kontrollvesztettség érzése a figyelmi-koncentrációs zavarok miatt. A feladatok gyakran rutinból mennek, nem érvényesül az itt és most elv, így a versenykor fellépô ad hoc feladatoknak az atléta már nem tud megfelelni. Ezek autopercepciója fokozza az insuffitiencia érzést, ami további próbálkozásra inspirálhat, de az erôfeszítések ellenére fellépô sikertelenség dühe, keserûsége újabb hibák, elvétések felé sodorhat, s a minden mindegy érzés eluralkodása mellett a teljes feladásig, a drive, a libido megszûnéséig vezethet. Fontos diagnosztikus kiegészítô feltételek, hogy ezt az állapotot már 2 3 hetes pihenéssel, regenerációval nem lehet rendezni, és hogy a szindróma mögött nem diagnosztizálható valamely ismert klinikai betegség. A szöveti, szervezeti szinten kialakult elváltozásokat mutatja a 2. táblázat (15,18,40,42). Modellek, elméletek Mára a túledzés biológiai, fiziológiai, neuroendokrinológiai, immunológiai, pszichés és rendszerszemléletû megközelítése nyomán számos modellt építettek fel, ahol a valósághoz legközelebb a komplex megközelítés állhat. Az 1. táblázat foglalja össze az egyes elméleteket. 1. A vegetatív idegrendszer zavarán alapuló elmélet a túledzés két típusát különböztetti meg: a szimpatikust (basedovoid), paraszimpatikust (addisonoid). A szimpatikus túledzéseknél a fokozott pszichomotoros nyugtalanság, a pajzsmirigy fokozott mûködése jellemzô, a paraszimpatikus formában pedig a mellékvese hyperfunkció, fokozott vagotónia (18). 2. 2.1. A túledzés szindróma egyik vezetô tünete az enerváltság, fásultság, a depresszív hangulat. A vezetô pszichés tünetek a major depresszióban tapasztaltakhoz beleértve az agyi struktúrák, a neurotranszmitterek és endokrin változásokat, valamint az immunválaszt is nagyon hasonló. Több ízben tapasztalati úton tesztelték hipotézisüket, miszerint a hasonló etiológián alapuló OTS, illetve OT betegségeket ugyanúgy kitûnôen lehet gyógyítani antidepresszánsok adásával (22). 2.2. A klinikai pszichológiai tanulmányok szoros összefüggést igazoltak a mentális jólét és a maladaptív célirányos viselkedés, nevezetesen a cél és a kapcsolódás, vagy a kondicionálás és a célkörnyezet között. A kapcsolódás elmélet ( linking theory ) azt mondja, hogy az egyén alkalmatlan stratégiákat használ a céljainak az eléréséhez, hajszolásához, s ez által válik érzékenyebbé a depresszióra. A kapcsolók ( the linkers ) azok az egyének, akik azt hiszik, hogy a magasabb rendû célok (mint a boldogság) eléréséhez az alacsonyabb rendû, kézzel fogható célok (mint a versenyen, a bajnokságon való gyôzelem) teljesítésén át vezet az út. Sokszor ironikusnak tûnhet, ahogyan a célkapcsolódás az ellentmondásos végkifejletek kialakulásához, mint a magas nyerési arány mögött lappangva kibontakozó mély depresszió, vezet. A célkapcsolódás lényegében a magasabb rendû célok alacsonyabb rendû célokra váltása, kemény munka azok elérésére, csak azért, hogy az élsportolók gyorsan hozzászokjanak a sikerekhez, anélkül, hogy a boldogságot, a megelégedettséget ténylegesen átélnék (22, 34). 2.3. A kognitív elmélet alapvetôen a gondolkodás zavarát helyezi a középpontba: szerepet kapnak Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 19 2009_01_szam.indb 19 2009.06.21. 18:10:52

2. táblázat A túledzés szindróma tünetei a szervek, szervrendszerek csoportosításában 20 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 20 2009.06.21. 18:10:54

a stresszel, a veszéllyel kapcsolatos túlzottan aktív kognitív mintázatok (sémák), melyek a külsô és/vagy belsô élményeket folyamosan a veszély jeleként értelmezik. A gondolkodási zavar megmutatkozhat a figyelem, a koncentráció és éberség szintjén: a sportoló önkéntelenül a fenyegetettség, a veszély gondolataira összpontosít, miközben az adott feladatra fordítható kapacitás jelentôsen lecsökken. (Pl.: a siker, az érem elérése, fôként ismételt bizonyítási kényszer esetén) A veszélylyel való foglalkozás folyton visszatérô automatikus gondolatok formájában nyilvánul meg. Ezek a nem akaratlagos gondolatok akkor is a tudatba nyomulnak, ha a sportoló már régen eldöntötte (akaratlagosan), hogy ezek nem érvényesek, hátráltatják, visszavetik a célban, de mégsem tud megszabadulni tôlük, s az elônyomuló logikai hibák mentén egy katasztrófa képe (lecsúszni a remélt helyrôl, lebôgni az edzô elôtt.) vetül elé. Nem képes a teljes szituációt tisztán látni és értékelni, elfogult lesz a fenyegetô túlértékelt veszéllyel és sebezhetôséggel kapcsolatban. (pl. tekintélyszeméllyel szemben) Szelektíven ezen érzéseit, gondolatait veszi elô, s állandóan mérlegel. Miután azonban a fenyegetô veszély katasztrofizálása áll a tudat középpontjában, nem képes az árnyalt, körültekintô szituációelemzésre, hanem egyre inkább a teljesen, tökéletesen biztosra megy, nem mer kockáztatni, nem tûri a bizonytalanságot. Dichotom gondolkodása és az önmaga alulértékelése (viselkedéses és karakterológiai önvád) révén tehát jóval a várt alatt teljesít (önmagát beteljesítô jóslat) (4,5,29,31). 3. 3.1. Szerotonin (triptofán) elmélet szerint az 5-hydroxy-tryptamin (5-HT), azaz a szerotonin a felelôs a hormonális, kardiovaszkuláris, haemodinamikai és metabolikus hatásokért, nem különben a hypothalamohypophysealis-adrenocorticalis tengely aktivitásáért, melyek a hormonális változások mentén a vegetatív idegrendszeri módosulásokhoz vezetnek, illetve pszichés tüneteket (figyelmi-koncentrációs zavarok, somnolentia, exhaustio, depresszió ) okoznak. A szerotonin a leggyakoribb monoaminerg neurotranszmitter az agyban (cortex, hyppocampus, striatum, limbikus rendszer, köztiagy), amelynek a szintézisét a jelentôs fizikai terhelés hatására megemelkedett triptofán fokozhatja (8,22). 3.2. De Souza munkacsoportja több vizsgálatot végzett annak az elméletnek az igazolásául, hogy a negatív energia balansz és az egyre súlyosbodó menstruációs változások benne foglalva a luteális fázis defektusát, az anovuláció és amenorrhoea tüneteit között szoros összefüggés van. Szerintük a szérumban levô ghrelin és a peptid YY, a diétázási kényszer és a soványság iránti erôs vágy a keményen edzô, amenorrhoeas nôk körében magas és szorosan korrelál egymással (10, 20, 33). 4. A leptin és inhibitin-b szerepét a nagy intenzitású, gyakori edzések során keletkezett negatív triglicerid mérleg kapcsán írták le. A jelentôsen lecsökkent zsírsavszint csökkenti a keringô leptin szintet és a bazális ketakolamin kiválasztást. Így megszûnik a leptin gátló hatása a hypothalamus nucleus arcuatusban levô neurotranszmitter (NPY) szintézisének és szekréciójának (17). Az inhibin-b a nôkben a folliculust stimuláló hormon gátlásáért, a férfiakban a spermatogenezisért felelôs (17). 5. Az extrém terheléssel járó edzésekkor az izmok glikogén raktárai kiürülhetnek, ugyanis a máj glikogénbontással biztosítja a szervek optimális vércukorszintjét. A háttérben a negatív energia balansz áll, ugyanis a köztes regenerációs idôszakban nem elegendô a szénhidrátok felvétele a raktárak feltöltôdéséhez. Másrészt a túlzott terheléskor keletkezett izomsérülések gátolják az izmok glükóz felvételét és glikogén szintézisét is. A csökkent izomglikogén szintet okolják a nehéz lábak panasz esetén, a csökkent szérum laktát szint miatt (20). 6. 6.1. Szabad gyökök az oxidatív sérülések keletkezésében játszhatnak szerepet. Egyrészt a túlzott edzés következtében nagyobb mértékû az oxigénfogyasztás, ami az izomzatban fokozottabb szabadgyök képzôdéshez vezet. Ez a folyamat állhat az elhúzódó izomerô csökkenés és kimerültség, fáradékonyság tünetek mögött. Másrészt károsodnak az izomrostok, s ez akut gyulladásos választ provokál. Az ennek kapcsán beindult szabadgyök termelôdésért elsô sorban a neutrofilek felelôsek. Az általuk végzett szabadgyök termelést légzési robbanásnak (respiratory burst) nevezik. Az intenzív aerob terhelések fokozzák, míg a laktacidózissal járók gátolják ezt a folyamatot. A neutrofileken kívül a makrofágok fontos szereplôk még a károsodott izomrostok és a gyulladás során termelôdött anyagok eltávolításában, a regenerációban. A makrofágok is képesek a szabadgyök termelésre, további peroxidatív károsodást elôidézve. Mûködésüket további faktorok (pl. citokinek) szabályozhatják (17, 39). 6.2 A citokin elmélet szerint a gyakori nagy intenzitású és/vagy hosszú edzések során a váz- és izomrendszerben, valamint az izületekben keletkezett mikrotraumákat az elegendô pihenés hiánya miatt nem tudja regenerálni a szervezet, ami helyi szinteken apró gyulladásokat okoz. Az optimális alkalmazkodási folyamatokon keresztül a megfelelô fejlôdés zálogai lehetnek ezek az apró sérülések, Sportorvosi Szemle 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. 21 2009_01_szam.indb 21 2009.06.21. 18:10:59

ha az edzések közben beiktatott pihenô idô alatt szanálódni képesek. Amennyiben ez nem történik meg, krónikussá válnak, citokinek szabadulnak fel, amik aktiválják a vérben keringô monocyta makrofágokat, amik a láncreakció révén további citokineket aktiválnak, az egész szervezet szintjén gyulladásos folyamatot eredményezve. A citokinek a hormonokhoz hasonló, szignálfunkcióval rendelkezô peptidek, proteinek, amelyeket fôként az immunrendszer sejtjei termelnek. Szintézisüket a szöveti sérüléskor, fertôzéskor keletkezô ágensek, szabad gyökök aktiválhatják. Autokrin (önmagukra), parakrin (más sejtekre) és endokrin (távol esô sejtekre) gyakorolt hatással is rendelkeznek. Feladatuk többek között a nem specifikus immunválasz irányításában, a gyulladásos folyamatok szabályozásában, a vérképzô rendszer ellenôrzésében, a programozott sejthalál, az apoptózis koordinálásában van (1,37,38). 7. Az etiológiában a legnagyobb trigger faktor a stressz, ami lehet fiziológiai és jöhet a versenyzô felôl (erôs edzések, tétre menô versenysorozatok, maladaptív diéta miatti glikogén hiány, dehidráció, fertôzésekre való hajlam az alacsony immunmûködés miatt), de lehet pszichés és nem csak belülrôl, magából a sportolóból fakadó, hanem külsôleg is, ránehezedô nyomásként eluralkodó (1,2,7,8). 8. A sportegészségügy erôltetetten próbálja beazonosítani a sportoló sikerének legdöntôbb tényezôit, ahol bôséggel a biológiaiak állnak elôl, de a pszichológiaiak is hozzájárulnak. Dudley szerint a sportolóa minden sikere a mentális minôségében rejlik. Ezt az állítást az elmúlt évek során nem csak tapasztalati úton, hanem validált pszichológiai tesztekkel is többször alátámasztották. A sportban végzett korai pszichológiai vizsgálatok azokra a jelentôs összefüggésekre fókuszáltak, amelyek a személyiség tényezôk, a sportban való részvétel és az sportoló sikerek között álltak. A személyiség struktúrájának alap tényezôi között említették az érzelmi (érzelmi stabilitás- neurotikusság) és a szociális adaptáció (introverzióextroverzió) faktorokat. Az 1960-as publikációk a kívánatos személyiség jegyekként az érzelmi stabilitást és az extrovertáltságot jegyezték, mint olyan tulajdonságok, amik pozitívan kapcsolódnak a sportban való részvételhez és a sportoló sikerekhez. Ma már a személyiség tényezôk több faktorát vizsgálták és sportáganként eltérô jegyeket írtak elô, mint optimális kívánalom a nyeréshez. A sport teljesítmény mentális egészség modellje (MEM) azt jelenti, hogy fordított arányosságban áll a sport teljesítmény és a pszichopatológia. A hoszszanti MEM vizsgálatok azt indukálták, hogy a sportolók hangulati életének válaszai öszszefüggésben vannak az edzés intenzitással, a terhelhetôséggel, s hogy ez potenciális mutatója a fáradékonyság szindróma kezdetének, ahol csökken az intenzív fizikai edzés. A MEM belefoglalja a sportolók azon általános aggodalmát, hogy a kontroll vizsgálatok korlátozott módon állnak rendelkezésre, mind a megelôzés, mind a fizikai problémák esetén (28). Tünetek A túledzés szindróma tünetei a vezetô ismérvek kimerülés, depreszszió, csökkenô teljesítmény a fokozott edzésintenzitás ellenére köré csoportosulnak, de lehet szövetiszervi, szervezeti szinten felosztani a megjelenô elváltozásokat (2. táblázat). A depresszió és fáradékonyság kialakulásának elsô elôjele a kumulálódott alváshiány, ami Booth vizsgálata szerint az egyik közremûködôje a hormonális változásoknak (2,6). Anglem és mtsai a szomatikus tünetek megjelenését és gyakoriságát mérve arra a következtetésre jutottak, hogy elôször a légzési elégtelenség lép fel 42 57%-ban, majd az infekciók 88%-ban, a fájdalom gyakorlatilag általános (100%), amibôl az izomfájdalom 79%, és a gasztrointesztinális 16% (2) a leggyakoribb. Az edzôk a sportolóknál a megfeszített edzésmunka ellenére is folyamatosan csökkenô teljesítményt, alacsonyabb hatásfokú tréninget figyelnek meg, az egyre gyakoribb koordinációs hibák és/vagy szûkülô mozgás-amplitúdó, romló differenciáló és korrigáló képesség mellett. Egyre többször bukkannak fel a régi hibák is, ami a koncentrációs képesség hanyatlását tükrözheti. Differenciál diagnózis 1. Az atléta anémia fiziológiás hemodilúcióhoz vezethet, de nem jár teljesítményváltozással (3,12,32). 2. A vírusos fertôzések után magas lehet a reaktív limfocita szám, és például a pozitív Poul- Bunnel-teszt esetén Epstein- Barr vírusinfekció igazolható. 3. A diéta hibák között a szerepel az elégtelen szénhidrát bevitel, a nyomelemek, ásványi anyagok és vitaminok hiánya (9,41). 4. Pszichiátriai kórképek: A burnout, vagy kiégés szindróma hasonló klinikai képet mutat, s bár összefügg a túledzéssel, a fizikai és/vagy érzelmi kimerültséggel azonosították, aminek az oka a hosszú stressz és az észlelése a versenyzô akaratával függhet össze. A látszólag elérhetetlennek tûnô eredményekre való ismétlôdô törekvés, továbbá az elért eredmények nem kellô realizálása és a sikerekkel járó elégedettség, örömérzet hiánya az atléták kiégéséhez ( burn out szindrómához ) vezetnek (23). Fontos differenciál diagnosztikai kérdés a depresszió kórképe. Uusitalo és munkacsoportja 12 atléta SPET vizsgálatával (5-HT, 22 2009 50. évfolyam, 1. szám, 1 44. Sportorvosi Szemle 2009_01_szam.indb 22 2009.06.21. 18:10:59