A képszerőség stíluseszközei Nem fáj úgy a magány, ha izgalmas vers, szép festmény, s gyönyörő zene a társam! (Sapphó: A magány) Készítette: Fergéné Mészáros Éva
Mi a mővészet? Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet s a fuvola- és lantjáték nagy része, egészben véve mind utánzás. (Arisztotelész: Poétika) A mővészet témája az emberközpontú valóság, minden ami emberi. Mővészet nélkül nincs emberi társadalom, nincs emberi élet. Minden mővészeti alkotás érzéki jellegő: látható vagy hallható formában fejezi ki tárgyát. A mőalkotás sajátos jelrendszerével létrehoz egy megjelenített világot és minısíti, értékeli is azt.
Mi az irodalom, szépirodalom? A szépirodalom a mővészeti ágak egyike. Anyaga: a nyelv, tehát szokták a szó mővészetének, nyelvmővészetnek is nevezni. Témája: az ember összetett érzelmi tudati világa.
A szépirodalmi nyelv jellemzıi A szépirodalmi nyelvben az egyes szavak mást is, többet is jelentenek mint a mindennapi beszédben: a szavak képszerően viselkednek. A szavak többletjelentést kapnak. A képszerő többletjelentéssel gazdagodott szépirodalmi nyelv így bonyolult tudat- és lelki tartalmak kifejezésére képes. Eszközei e kifejezésben elsısorban a szóképek. A szóképek többletjelentésének megfejtéséhez asszociációs (képzettársításos) gondolkodás szükséges.
A képszerőség stíluseszközei Szóképek Hasonlóságon alapuló: metafora megszemélyesítés allegória Hasonlóságon és érintkezésen alapuló: szinesztézia szimbólum Érintkezésen alapuló: metonímia szinekdoché Képszerő beszéd: hasonlat
Asszociatív gondolkodás Érzelmi- hangulati- tudati- képzettársítások alakulnak ki a mővészeti alkotást befogadó személyben. Képzettársítási körök, udvarok olvadnak egymásba a befogadás során. A képzettársítás függ: a személyiségtıl, elıismeretektıl, életkortól,történelmi korszaktól
Metafora (Két fogalom azonosítása a mővész által kiválasztott hasonlósági vagy érintkezési ponton.) A szívem egy nagy harangvirág. (Ady Endre: A Tisza-parton) Azonosítandó: szívem- azonosító: harangvirág A metaforában két sík kapcsolódik egybe: egy fogalmi és egy képi sík. A fogalmi: az azonosítandó- a képi: az azonosító. (Képzettársítási udvara a harangvirágnak: szép, törékeny, színes, gyenge, gyengédség, érzékenység...)
Megszemélyesítés (Elvont dolgokat, élettelen tárgyakat, természeti jelenségeket élıre jellemzı tulajdonsággal ruház fel) Így szólt az Ur, és Jónás hallgatott. A nap az égen lassan ballagott. (Babits Mihály: Jónás könyve)
Allegória (A: Erkölcsi eszme, elvont fogalom megszemélyesítése vagy érzékelhetı képben való ábrázolása. B: Hosszabb gondolatsoron, végigvonuló, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora vagy megszemélyesítés.) Fıldiekkel játszó Égi tőnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez)
Szinesztézia (Különféle érzéki benyomásokat, különbözı érzékszervi területekrıl származó jelenségeket von egybe.) Milyen volt hangja selyme, sem tudom már (Juhász Gyula: Milyen volt)
Szimbólum (A: A szimbólum egy gondolat, eszme, fogalom, érzelem érzéki jele. B: Szimbolizmus, ha a költı egész szimbólumrendszert alkot, életmővét áthatja.) A: A béke jelképe a fehér galamb. B: Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája. Ez a fekete zongora. (Ady Endre: A fekete zongora)
Metonímia (A szóképben a két fogalom közötti kapcsolat alapja: térbeli, idıbeli, anyagbeli, érintkezés, vagy ok-okozati összefüggésen alapul.) Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! (Petıfi Sándor: Nemzeti dal)
Szinedoché (A metonímia egyik fajtája; ebben az esetben a szó fogalmi terjedelme megváltozik pl. a rész nevét használjuk az egész megnevezésére vagy fordítva.) a sarkon reszket egy zörgı kabát (József Attila: Téli éjszaka)
Hasonlat (Nem szókép, de a szóképhez hasonló funkciót tölt be: a kép és a fogalmi sík is megırzi önállóságát.) De nyüzsgı s áradó vagy bennem mint a lét és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kıben a megkövesült csigaház. (Radnóti Miklós: Tétova óda)
Megjegyzések: összetett költıi kép Modern változata: a komplex költıi kép. A mővész egyszerre a valóság több dimenzióját akarja kifejezni, a különféle valóságsíkok egymásba fonódva jelennek meg. A mellékudvarból a fény hálóját lassan emeli, mint gödör a víz fenekén konyhánk már homállyal teli. (József Attila: Külvárosi éj)
Megjegyzések: Allúzió (A képszerőség eszköze, rejtett utalás, melynek megfejtéséhez komoly elıismeret szükséges.) Alvószegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet. (Pilinszky János: Négysoros)
Felhasznált irodalom Google képkeresı Dr. Kutas Ferenc: Az elbeszéléstıl a kétszintő érettségiig, szövegalkotás és szövegértés a középiskolában, Mozaik Kiadó, Szeged, 2006 Lépcsık, anyanyelvi kommunikációs munkafüzet, Mőszaki Könyvkiadó, Budapest 1998 Szikszainé Nagy Irma: Stilisztika, 1994 Józsefné Urbán Ildikó - Szabóné Tóvári Éva Magyar nyelv a 9-12. osztályok számára, Konsept-H Kiadó Mohácsy Károly: Irodalom I. középiskolák számára, Nemzeti Tankönyvkiadó