Növényrendszertan 4. előadás Dr. Bartha Dénes 2009. február 13.
Gombák - Mycota (Fungi)
A gombák általános jellemzése színtesteket és klorofillt nem tartalmaznak teleptestűek az alacsonyabbrendű gombák sejtjei csupaszok vagy kitines hártyával borított, a fejlettebbeké sejtfal által védett a sejtfal cellulózból, hemicellulózból és kitinből épül fel
A gombák általános jellemzése (folytatás) kicsiny és kevés számú (2-8) kromoszómájuk van a riboszómák nem kapcsolódnak olyan szorosan az endoplazmatikus retikulumhoz mint a növényekben specifikus sejtorganellumuk a lomaszóma, mely a sejtfal és a plazmalemma között fordul elő váladékképződéssel kapcsolatos feladata van
A gombák általános jellemzése (folytatás) heterotróf táplálkozásúak szaprobionta parazita szimbionta (korhadéklakó) (élősködő) (együttélő) Coprinus comatus Boletus parasiticus Scleroderma vulgare-n Leccinum aurantiacum és Populus tremula
A gombák általános jellemzése (folytatás) a magasabb szervezettségű gombák testét gombafonalak (hifák) építik fel szaporodásuk rendkívül változatos - ivartalan szaporodás 1. zoospórák (rajzóspórák) 2. konidiospórák (konidiumok) - exogén hifa-lefűződés 3. oidiospórák (oidiumok) hifa-feldarabolódás 4. sarjsejtek 5. klamidospórák (kitartó spórák) - vastag falú (endo)spórák 1. 2. 3. 4. 5.
A gombák általános jellemzése (folytatás) - ivaros szaporodás - izogámia - anizogámia - oogámia a gombák fejlődésmenete ( nemzedékváltakozása ) haploid és diploid életszakaszokból áll gombák feltűnéséről 400 millió éve vannak adatok a gombák rendszerezése elsősorban a teleptest, az ivaros szaporodási forma, biokémiai tulajdonságok alapján történik Nem monofiletikus származásúak, 3 világba (regnum) és 7 törzsbe sorolhatók a gombákkal foglalkozó tudomány a gombatan (mikológia)
1. t: Nyálkagombák - Myxomycota
sejtfal nélküli (csupasz) szervezetek sokmagvú, mozgó (amőboid), gyakran habos plazmatesteket (plazmódium) hoznak létre
életciklusuk: plazmódium termőtest (spórával) zoospórák myxamőba plazmódium
endoparazita vagy szaprobionta életformájúak főleg nyirkos erdőkben, elhalt leveleken, korhadó fán, fakérgen, állati trágyán élnek, illetve moszatokon, virágos növények gyökerén élősködnek kb. 800 fajukból hazánkban mintegy 100 faj él újabban a Protozoa regnumba (egysejtű állatok világa) sorolják őket Kakukknyál Mucilago spongiosa
2. t: Petespórás gombák - Oomycota ivartalanul kétostoros rajzóspórákkal, ivarosan oospórákkal szaporodnak vízben élő élősködő fajaik a halpenészek (Saprolegnia spp.) a szárazföldi fajok közül veszélyes élősködő a szőlőragya (Plasmopara viticola), továbbá a Pythium és Phytophtora fajok több mint 700 fajuk ismert korábban a moszatgombák csoportjában tárgyalták, ma a Chromista regnumba sorolják őket, ahová a sárgásmoszatokat ás a barnamoszatokat is Halpenész Saprolegnia ferax Szőlőragya Plasmopara viticola
Halpenész Saprolegnia ferax
Szőlőperonoszpóra, szőlőragya Plasmopara viticola
Phytophtora faj burgonyán (Solanum tuberosum)
Valódi gombák
sejtfallal rendelkező szervezetek, mely az ősibb fajoknál cellulózból, a fejlettebbeknél kitinből épül fel a test csúcsnövekedésű, hengeres hifákból áll 1. alaphifa (eredeti alakjukat megtartják, faluk nem vastagodott) 2. rosthifa (szilárdítást végző, vastag falú, szűk üregű) 3. szállítóhifa (szállítást és raktározást végző, tág üregű) 1. 2. 3.
a hifák gyakran elágaznak, sűrű hálózatot alkotnak fonadék (micélium) (1-2. kép), esetenként fonadékköteg (rhizomorfa) (3. kép) vagy szövedék (plektenhima) (4. kép) jön létre 1. 2. 3. 4.
sajátos szövedéktömörülés a termőtestpárna (sztróma) (1-2. kép), valamint a szklerócium (spórákat nem tartalmaz) (3-4. kép) 1. 2. 3. 4.
3. t: Rajzóspórás gombák - Chytridiomycota többnyire vízi növényeken, ritkábban szárazföldi szervezeteken élősködnek egyostoros rajzóspórákkal szaporodnak jellemző fajaik az Olpidium-ok, melyek csíranövények (pl. káposzta, dohány, répa) tőfekélyét okozzák csaknem 800 fajuk ismert a rajzóspórás gombákat korábban a moszatgombákhoz sorolták Olpidium sp.
4. t: Járomspórás gombák - Zygomycota
gazdagon elágazó micéliumuk van, sejtfaluk kitin spóráik ostor nélküliek sejtjeik soksejtmagvúak (polienergidásak) ivaros szaporodásuk a zigogámia (mely az izogámia egyik esete) zigospóra (járomspóra) polienergidás sejt zigospóra
túlnyomóan szaprobionta szervezetek egyik csoportjuk, a fejespenészek (Mucorales) gyümölcsökön, kenyéren, trágyán szaporodnak el másik csoportjuk, a rovarpenészek (Entomophtorales) rovarokon fordulnak elő mintegy 1000 fajuk ismert
r: Mucorales Fejespenész Mucor mucedo
Fejespenész Mucor mucedo
r: Entomophtorales Légypenész Empusa muscae (Entomophtora muscae)
Légypenész Empusa muscae (Entomophtora muscae)
5. t: Tömlősgombák - Ascomycota
gazdagon elágazó micéliumuk van, sejtfaluk kitin
a tömlőben (aszkusz) 8 haploid tömlőspóra (aszkospóra) keletkezik
aszkogén hifa (dikariotikus) horogképződés kariogámia tömlő (aszkusz) képződése meiotikus (R!) és mitotikus osztódás 8 tömlőspóra
az aszkuszok elhelyezkedése 1. szabadon 2. termőtestben (aszkokarpium) termőtestpárnában (sztróma) 1. 2.
a szorosan egymás mellett elhelyezkedő aszkuszok termőréteget (himenium) alkotnak jellemző termőtestformáik: kleisztotecium apotecium peritecium lokulusz (aszkosztróma)
a tömlősgombák ivartalan szaporodása 1. sarjadzással 2. konídiumokkal történik 1. 2.
mozgó sejtformáik nincsenek szárazföldi szaprobionták vagy paraziták 32.000 fajukból nálunk mintegy 2.700 faj él Homoki papsapkagomba Helvella leucopus
1. o: Őstömlősök - Hemiascomycetes
nincs termőtestük főleg sarjadzással szaporodnak, az ivaros szaporodás alárendelt vagy hiányzik az őstömlősgombáknál (Endomycetales) az ivaros szaporodás hiányzik, az ide tartozó Saccharomyces fajok alkoholos erjedést idéznek elő bor- és sörélesztők Saccharomyces sp.
a dérgombák (Taphrinales) páfrányok és kétszikűek élősködői, az aszkuszok a megtámadott növényen dérszerű bevonatot (termőréteget) alkotnak; ellevelesedést, fodrosodást, levélcsavarodást, rügyelhalást, boszorkányseprőt, bábaszilva -képződést okoznak a Taphrina fajok Taphrina sp.
r: Taphrinales Gyertyán bábaseprő Taphrina carpini
2. o: Tömlőspenészek - Plectomycetes
termőtestük kleisztotecium, mely szabálytalanul nyílik
jellemző fajaik a kannapenészek (Aspergillus spp.) és az ecsetpenészek (Penicillium spp.), melyek az erdőtalajban fontos lebontó tevékenységet folytatnak, de a fermentációs eljárásoknál, gyógyszeralapanyag-előállításnál is jelentős szerepük van Aspergillus sp. Penicillium sp.
további fajok a tracheomikózist okozó Ceratocystis spp., valamint a növények levelein lisztszerű bevonatot alkotó lisztharmatok (pl. Microsphaera spp., Erysiphe spp.) Ceratocystis ulmi Microsphaera quercina
r: Plectascales Zöld nemespenész Penicillium roqueforti
r: Erysiphales Tölgy lisztharmat Microsphaera quercina
r: Erysiphales Tölgy lisztharmat Microsphaera quercina
3. o: Maggombák - Pyrenomycetes
termőtestük peritecium, melyben termőréteg alakul ki a termőtestek terméspárna (sztróma) felületén vagy abba ágyazódva szerveződnek, melyek színesek (pl. Nectria spp.) vagy sötét színűek (pl. Gnomonia spp.) egyes fajoknál szklerócium képződik (pl. Claviceps purpurea) Nectria cinnabarina Gnomonia sp. Claviceps purpurea
r: Pyrenomycetales Piros héjbibircs Nectria cinnabarina
4. o: Csészegombák - Discomycetes
termőtestük apotecium, melyben termőréteg alakul ki a szaprobiontáknál csaknem teljesen hiányzik az ivartalan szaporodás tűleveleken élősködnek a Lophodermium fajok, lombleveleken a Rhytisma fajok Lophodermium seditiosum Rhytisma acerinum
r: Phacidiales Juhar levélfoltosító Rhytisma acerinum
r: Phacidiales Erdeifenyő tűkarcgomba Lophodermium pinastri
csésze alakú, nagyobb termőtestű fajok a lignikol (korhadó fán élő) Sarcoscypha coccinea, humikol (humuszlakó) a csészegomba családja (Pezizaceae) Piros csészegomba Sarcoscypha coccinea Narancssárga csészegomba Peziza aurantia
a termőtest a tönkből és süvegrészből áll a mérgező papsapkagomba-féléknél (Helvellaceae) és az ehető kucsmagomba-féléknél (Morchellaceae) Fodros papsapkagomba Helvella crispa Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta
hipogeikus (talajban fejlődő) termőteste van a szarvasgombáknak (Tuberales), melyek erdei fafajokkal élnek szimbiózisban mikorrhiza Nyári szarvasgomba Tuber aestivum
5. o: Sztrómaüreges tömlősgombák - Loculoascomycetes
az aszkuszok egy- vagy többrétegű termőtestpárnában (lokulusz = aszkosztróma) képződnek leveleken élnek a korompenészek, melyek a levél- és pajzstetvek váladékával táplálkoznak Capnodium salicinum
A tömlősgombák csoportosítása a termőtest alakja szerint Nyitott termőtestű tömlősgombák Csészegombák: csésze, tányér alakú, vékony húsú Kucsmagombák: a tönk csúcsán kucsma- vagy süvegszerűen kiszélesedik Zárt termőtestű tömlősgombák Szarvasgombák: föld alatt fejlődnek
Tündér változatok műhelye a világ. Berzsenyi Dániel