Tematikus füzetek. Közép-Magyarország: fejlesztési igények és a kohéziós politika eszköztára

Tematikus füzetek Közép-Magyarország: fejlesztési igények és a kohéziós politika eszköztára

Készítette: Jablonszky György Szerkesztette: Hajdu Szilvia Fordítás: Szituációs Nyelviskola Kiadja: Központi Monitoring Főosztály Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2012. november

Közép-Magyarország: fejlesztési igények és a kohéziós politika eszköztára

Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló...5 Bevezetés...7 Közép-Magyarország: a regionális fejlettség szubregionális léptékű lenyomata... 10 A nagy kiterjedésű fővárosi régiók fejlettség-paradoxona... 11 A területi egyenlőtlenség dimenziói Közép-Magyarországon... 13 Budapest és Pest megye dualitása... 16 A Budapesti agglomeráció és Külső Pest megye...21 Kistérségi szintű egyenlőtlenségek...32 Forrásallokáció a Közép-Magyarország régióban 2007 és 2013 között...37 Budapest és Pest megye viszonya...38 Forrásallokáció az agglomerációban és annak határain túl...40 Kistérségi szint...44 Forrásallokáció intézkedéstípusok szerint vizsgálva - kitekintéssel a 2014-2020-as tematikus koncentráció teljesíthetőségére...46 Budapest és Pest megye...46 Forrásallokáció az agglomerációban és az agglomeráción kívül...53 Kistérségi szint...59 Indikációk a 2014-2020-as időszakra...64 Adatforrás és módszertan...68 Forrásjegyzék...71

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Közép-Magyarország speciális helyzete A 2014-2020-as uniós költségvetési időszak forrásfelhasználását szabályozó rendelettervezetek alapján a Közép-Magyarország régió (KMR) támogathatósági feltételei a jelenlegi időszakhoz képest jelentősen változni fognak. A KMR gazdasági fejlettsége alapján a legfejlettebb európai régiók csoportjába fog tartozni, amely a Strukturális Alapok fejlesztési forrásaihoz való hozzáférés szempontjából a keretek markáns csökkenésével és a beavatkozások nagyobb hányadának erős tematikus megkötésével jár majd együtt. Előbbi a KMR esetében a közösségi támogatások összegét tekintve hozzávetőlegesen 75%-os, a hazai finanszírozást is figyelembe véve mintegy 60%- os keretcsökkenést jelent, utóbbi pedig azt, hogy a rendelkezésre álló források túlnyomó többségét néhány előre definiált tématerület 1 mentén kell majd felhasználni. A rendelkezésre álló források csökkenése döntő részben az ERFA-t érinti majd. A KMR fejlettsége révén az itt megvalósított beruházások mértéke döntő hatással van a teljes hazai beruházás- és gazdasági növekedés ütemére. A KMR közszolgáltatások terén betöltött szerepe szintén jelentős: az itt található országos intézmények fejlesztéseinek hozadékából a KMR lakossága mellett közvetlenül részesül a kevésbé fejlett régiók népessége is. Ezen túlmenően, a Magyarország által vállalt EU2020-as célok teljesítésében a KMR-re meghatározó szerep hárul. Ugyanakkor a források csökkenése nem csak a KMR központi szerepéből következő, ún. tovagyűrűző hatásokat veti vissza, hanem a belső fejlettségbeli egyenlőtlenségek révén a régión belüli kiegyenlítődés ellen is hat, a térség fejlettebb területi egységei ugyanis kedvezőbb abszorpciós kapacitásaik révén elszívhatják a rendelkezésre álló források jelentős részét a kevésbé fejlett területek elől. 1. Az ERFA-ban: kutatás- és technológiafejlesztés, innováció támogatása; Infokommunikációs technikákhoz való hozzáférés és azok használatának támogatása, minőségének javítása; KKV-k versenyképességének javítása; Alacsony szén-dioxid kibocsátás irányába történő elmozdulás valamennyi ágazatban. Az ESZA-ban: legfeljebb négy (az OP teljes tagállami lefedése esetén legfeljebb öt a továbbiakban ezzel számolunk) előre definiált tématerület, kiemelve a társadalmi befogadás támogatását és a szegénység elleni küzdelmet. 5

Tematikus füzetek Jelen elemzésben e belső egyenlőtlenséget vizsgáljuk, tekintve, hogy felmerülhet annak veszélye, hogy a 2014-2020-as időszakban a Közép-Magyarország régió alacsonyabb fejlettségű térségei egyfajta finanszírozási űrbe kerülnek: ez olyan paradox helyzetet eredményezhet, amelyben az érintett szubregionális egységek felzárkóztatását éppen a fejlett magterületekhez képesti lemaradásuk veszélyezteti. A régió belső egyenlőtlenségi viszonyai A Közép-Magyarország régiót két NUTS 3 szintű közigazgatási egység alkotja: Budapest valamint a fővárost körülölelő Pest megye. Budapesttel szemben Pest megye átlagos fejlettsége jóval alacsonyabb, emellett magát Pest megyét is markáns belső egyenlőtlenségek tagolják. Utóbbiak elsősorban a szuburbanizáció által érintett és a fővárossal intenzív, napi szintű kapcsolatot fenntartó Budapesti agglomeráció pest megyei települései és a megye agglomeráción kívüli térsége között jelentkeznek: az agglomeráción kívüli zóna gyakorlatilag valamennyi vizsgált társadalmi-gazdasági fejlettségi mutatóját tekintve lemaradásban van Pest megye centrum-térségéhez képest, így Pest megye relatív perifériatérségei fejlettségi szempontból a kevésbé fejlett régiók szomszédos területeivel mérhetők össze. Forrásallokáció a KMR-ben Az ERFA fajlagos forrásaiból Pest megye agglomerációs és agglomeráción túli térsége is nagyobb arányban részesült, mint a főváros. Az ESZA-források abszorpciója ugyanakkor egyértelműen a KMR fejlettebb területein alakult kedvezőbben. A kutatás-fejlesztési, innovációs, valamint humán fejlesztési és foglalkoztatási célú források túlnyomó többsége a fővárosba, illetve Pest megye szűkebb agglomerációs térségébe jutott, a kevésbé fejlettségspecifikus vállalkozásfejlesztési, vagy városrehabilitációs források eloszlása ugyanakkor sokkal kiegyenlítettebben alakult. Jellemző sajátosság, hogy a Strukturális Alapok forrásaiból finanszírozott, a régión belüli kiegyenlítést közvetettebb módon támogató közlekedésfejlesztési és környezetvédelmi célú beavatkozások legnagyobb részben Pest megye agglomeráción túli térségét érintették, ahol a fenti tématerület forrásai jelentették a megítélt támogatások túlnyomó többségét. 6

BEVEZETÉS Az Európai Unió Tanácsa 1083/2006/EK rendelete alapján 2 a 2007 és 2013 közötti programozási időszakban az uniós tagállamok NUTS 2 szintű régiói a következők szerint részesülhetnek a Strukturális Alapok fejlesztési forrásaiból: (1) A konvergencia célkitűzés alapján támogathatók azon régiók, amelyek esetében a vásárlóerő-paritáson mért és közösségi alapon számított egy főre jutó nominális GDP nem éri el az EU-25-ök átlagának 75%-át a 2000 és 2002 közötti időszakra vonatkoztatva; (2) Phasing-Out régióként átmeneti támogatásokban részesülnek az EU 2004-es bővítésének hatására, statisztikai okból a konvergencia célkitűzés hatálya alól kikerülő régiók; (3) A Phasing-In kategóriának megfelelően azon régiók is átmeneti támogatásokhoz jutnak, amelyek 2006-ban az 1. célkitűzés szerinti támogatásokban részesültek, 2007 és 2013 között azonban az egy főre jutó GDP-jük meghaladja az EU-15-ök GDP átlagának 75%-át; (4) A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés hatálya alá tartozik az összes tagállam fenti három kategóriába nem sorolható valamennyi NUTS 2 régiója. A Közép-Magyarország régió a 2004-es EU csatlakozástól kezdődően 2007-ig az 1260/1999/EK rendeletben meghatározott 1. célkitűzés szerinti támogatásokra volt jogosult a Strukturális Alapok fejlesztési forrásaiból. A régió relatív fejlettségéből adódóan 3 a jelenlegi időszakban a regionális versenyképesség és foglalkoztatás cél szerint lenne támogatható, figyelembe véve azonban a megelőző időszaki státuszát, Phasing-In régiónként átmeneti jelleggel és egyedi alapon kiegészítő forrásokra jogosult. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy maximálisan 85%-os EU-s társfinanszírozás és a konvergencia-régiókéhoz hasonló támogatható tevékenységlista mellett a források nagysága az időszak előrehaladtával folyamatosan csökkenve 2011-re éri, illetve érte el a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés hatálya alá tartozó régiók egy főre jutó átlagos támogatásintenzitását. 2 A Tanács 1083/2006/EK rendelete 5. cikk (1), 6. cikk, valamint 8. cikk (1) és (2). 3 Az egy főre jutó GDP EU-25-ök átlagához viszonyított értéke alapján. 7

Tematikus füzetek A 2014-2020-as programozási időszak formálódó jogszabálytervezetei 4 alapján a KMR 2014-től támogathatóság szempontjából a legfejlettebb európai régiók csoportjába fog tartozni. Ez értelemszerűen mind a rendelkezésre álló források nagyságát, mind a forrásfelhasználás legfontosabb szabályait meghatározza majd. Az jogszabálytervezetek jogosultsági szabályai és forrásallokációs mechanizmusai alapján végzett becsléseink szerint a következő időszakban a régióban a Strukturális Alapok keretében rendelkezésre álló források nagysága a jelenlegiekhez képtest lényegesen csökkenni fog 5. A KMR-ben a közösségi támogatások összegét tekintve hozzávetőlegesen 75%-os, a hazai finanszírozást is figyelembe véve 6 pedig mintegy 60%-os keretcsökkenést prognosztizálunk (nem számolva a régiókategóriák közti esetleges forrásátcsoportosítások hatásával). A forráscsökkenés ugyanakkor elsősorban az ERFA-ból finanszírozható tevékenységeket fogja érinteni: előzetes számításaink szerint a KMR-ben az ESZAforrások nagyságrendileg nem fognak csökkenni 2014 után sem. 2013 után a KMR-t - fejlettebb régióként fokozottan érintik a tematikus koncentrációval kapcsolatban megfogalmazott tervezetek is (melyek ugyanakkor a 2012 júniusában, a dán elnökség alatt megjelent jogszabályszöveg-változtatási javaslatok alapján - a KMR számára kedvező módon - némileg oldódni látszódnak). A tervezetek alapján a Közép-Magyarország régióban 2014 és 2020 között a rendelkezésre álló ERFA és ESZA források jelentős részét néhány előre definiált, az EU 2020 stratégiával összhangban álló tematikus célkitűzés mentén kell felhasználni, úgy, hogy a teljes SA-kerethez viszonyítva az ESZA-jellegű beavatkozásokra fordított források arányának 52%-ot kell elérnie, azonban lehetőség nyílik régiók közötti átcsoportosításra (a tematikus arányoknak nemzeti szinten kell teljesülniük, ha tehát valamely régiókategóriában nem teljesülnek, az a másik kategóriában az kompenzálható) 7. ESZA-finanszírozás esetén a rendelkezésre keret 80%-át legfeljebb öt, ESZA-forrásokból finanszírozható beavatkozási területre kell koncentrálni, olyan módon, hogy a KMR-ben rendelkezésre álló teljes 4 A Bizottság által közzétett rendelettervezetek, illetve a 2012. június 26-ai Általános Ügyek Tanácsa által jóváhagyott javaslatok alapján (2012. júniusi, nem végleges állapot). 5 A Kohéziós Alap forrásai az arra jogosult tagállamokban 2014 után is ország egész területén - így Magyarország esetében a KMR-ben is felhasználhatók maradnak. 6 A magasabb nemzeti társfinanszírozási ráta következtében. 7 Az eredeti jogszabálytervezet szerint a KMR-ben felhasznált forrásoknak minimálisan 52%-át az ESZA-ból kellett volna finanszírozni. 8

ESZA-keret legalább 20%-át a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem célját szolgálja (ebbe a 20%-ba azonban beleszámítanak az ERFA-ból e célokra fordított összegek is). Mivel az KMR ESZA-allokációt várhatóan nem érinti jelentősebben a források 2014 utáni csökkenése, itt leginkább a tematikus kötöttségek jelenthetnek majd korlátozásokat a jelenlegi időszakhoz képest. Az ERFA-ból finanszírozott beavatkozások esetében a rendelkezésre álló források 80%-át 8 az alábbi négy tematikus célkitűzés beavatkozásaira kell fordítani: (1) Kutatás és technológiafejlesztés, innováció támogatása; (2) Infokommunikációs technikákhoz való hozzáférés és azok használatának támogatása, minőségének javítása; (3) A kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása; (4) Alacsony CO 2 -kibocsátás irányába történő elmozdulás valamennyi ágazatban. A felsoroltak közül a (4) pontban említett célra fordítandó a teljes ERFA keret 20%-a (a tematikus arányoknak ebben az esetben is országos szinten kell teljesülniük). 8 A 2012. júniusi javaslatok alapján ez az arány régiókategóriánként csökkenthető, amennyiben nemzeti szinten a fenti célokra allokált források összességükben, illetve a 4. célkitűzés esetén önmagukban változatlanok maradnak. 9

Tematikus füzetek KÖZÉP-MAGYARORSZÁG: A REGIONÁLIS FEJLETTSÉG SZUBREGIONÁLIS LÉPTÉKŰ LENYOMATA Az egyes térelemek, így egy-egy konkrét régió valamely szempont szerinti felosztása horizontálisan és vertikálisan is megvalósulhat. Előbbi alatt a térségek egymástól való elhatárolását értjük, utóbbi alatt a térségi szintek kijelölését (Nemes Nagy 1998). A területi kutatásokkal foglalkozó nemzetközi szakirodalomban tekintélyes figyelmet kap a horizontális térbeli lehatárolás kérdésköre. Pusztán a határok megváltoztatásával jelentős mértékben átstrukturálhatók az egyes területegységek számszerűsített társadalmi-gazdasági jellemzői, olyan módon, hogy a jellemzők ténylegesen változatlanok maradnak (Dusek 2004). Hasonló a helyzet a vizsgálati lépték megválasztásával is: a társadalom és a gazdaság térbeli jelenségei különböző területi szinteken eltérő módon értelmezhetők. Az egyes térbeli jelenségek az esetükben releváns legkisebb, elemi területi egységek szintjén mutatják a legnagyobb heterogenitást; az aggregáció magasabb szintjei felé haladva az egységek számának csökkenésével párhuzamosan az egyenlőtlenségek is fokozatosan elsimulnak. A Strukturális Alapok forrásallokációs mechanizmusai során a területi szinteket adottságként kell kezelni, hiszen az SA támogatások célterületei a NUTS 2 szintű régiók. Ezek az országon belüli - térbeli aggregáció magasabb fokán álló egységek, amelyek egyes szubregionális területi szintjein különböző fejlesztési igények jelentkeznek. Ez kisebb-nagyobb mértékben minden régió 9 sajátja, a relatíve homogén szerkezetű régiók esetében ugyanakkor nem okoz kezelhetetlen feszültséget. Magyarországon a konvergenciarégiók esetében elsősorban a központi települések és a perifériák dichotómiájában jelentkezik, a regionális szintű forrásallokáció szempontjából ugyanakkor a KMR-ben tapasztalhatókhoz képest mérsékeltebb régión belüli egyenlőtlenségek és a relatív forrásbőség miatt más típusú figyelmet igényelnek. Az immáron a legfejlettebb európai régiók családjába tartozó Közép-Magyarország régió belső fejlettségi struktúrái azonban 9 Természetesen az eltérő léptékű vizsgálatok során különböző módokon jelentkező, változó probléma-karakterisztika nem csak az általunk vizsgált NUTS 2 szintű régiókat, de szinte minden olyan területi egységet érint, amely inhomogén és vertikálisan több szintre bontható. 10

kezelendő problémaforrást jelentenek: a gazdasági fejlettség szempontjából a régió területének jelentős hányada jóval közelebb áll a környező konvergencia-régiók szomszédos szubregionális egységeihez, mint a régió magterületét jelentő agglomerációs térséghez. Ez egy olyan sajátosság, amelynek legyőzését éppen a régió egészének valójában az agglomeráció által táplált magas fejlettségi szintje veszélyezteti. A kihívás abban áll, hogy a KMR fejlettségi mutatói alapján a régióba allokált források mennyisége 2014-től jelentősen csökkenni fog, és azok felhasználása tematikusan kötöttebb lesz. Mindez a KMR ben olyan forrásfeszültséget vetít előre, amely különösen hátrányosan érintheti a régió kevésbé fejlett térségeit. A nagy kiterjedésű fővárosi régiók fejlettség-paradoxona Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (a továbbiakban NUTS-rendelet) definíciója szerint a NUTS 2 szintű régiók olyan meglévő közigazgatási egységek alapján lehatárolt térségek, amelyek népességszáma az adott szint egységeinek tagállami átlagát tekintve 800 ezer és 3 millió fő közé esik. Amennyiben az adott tagállamban található a fenti kritériumnak megfelelő közigazgatási egység, az a NUTS 2 szint egységei közé sorolható. Azokban a tagállamokban azonban, ahol az ennek megfelelő közigazgatási szint hiányzik, a NUTS 2 régiókat több kisebb, egymással határos közigazgatási egység összevonásával kell képezni 10, figyelembe véve a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális és környezeti szempontokat is. A jogszabályban meghatározott népességszám-intervallum az európai léptékű összehasonlíthatóság célját szolgálja, ugyanakkor a kisebb egységek összevonásával történő régiólehatárolás elvi logikája alapján - feltételezi, hogy a létező közigazgatási egységek megfelelnek a fent említett kvalitatív kritériumoknak is. Az tagországok fővárosait magukban foglaló NUTS 2 szintű régiók lakosságszámukat tekintve valójában igen heterogének (hiszen a fenti küszöbértékeket nem a régiók népességszáma, hanem a régiókategória országonkénti átlagos népességszáma alapján kell figyelembe venni). Ezen túlmenően a fővárosi régiók területi kiterjedésük, belső struktúráik, relatív fejlettségi viszonyaik és országon 10 A hazai tervezési-statisztikai régiók lehatárolása is ilyen módon történt. 11

Tematikus füzetek belüli funkcionális szerepkörük szerint is meglehetősen változatos képet mutatnak 11. Közismert, hogy Magyarország esetében a KMR, illetve a főváros országon belüli primátusa egyértelműen meghatározó. Ilyen szempontból a KMR értelemszerűen eltér a föderalizált államok (szövetségi) fővárosainak régióitól, de szintén kevéssé hasonlítható össze a kis területű, egyetlen NUTS 2 régióból álló tagállamokkal, csakúgy, mint azokkal a NUTS 2 régiókkal, amelyek csupán a funkcionális vonzáskörzetüktől leválasztott - fővárosokat foglalják magukba. Azokban a több NUTS 2 szintű régióból álló, nem föderalizált tagországokban, amelyekben a főváros és annak szűkebb vagy tágabb vonzáskörzete együttesen alkotja a központi NUTS 2 szintű régiót, a régión belüli egyenlőtlenségi struktúrák szempontjából meghatározó a fővárosok funkcionális vonzáskörzetének kiterjedése. Másképpen szólva, ha a régió csak a szűkebb értelemben vett fővárosi agglomeráció területét foglalja magába, a régión belüli társadalmi-gazdasági viszonyai általában kiegyenlítettebbek lesznek, mint azon központi régiók esetében, amelyek szélesebb kiterjedésűek és olyan területeket is magukban foglalnak, ahol a főváros hatása már kisebb mértékben jelentkezik. Elsősorban az utóbbi esetben áll fenn annak a veszélye, hogy a fővárosi régió, mint a Strukturális Alapok forrásaira jogosult entitás, a főváros dominanciájának köszönhetően NUTS 2 szinten olyan fejlettségi mutatóértékekkel írható le, amelyek teljességgel elfedik a térség belső inhomogenitását. Az ilyen típusú régiókban megjelenő valós fejlesztési igények ugyanakkor jelentős hányadban éppen a belső kiegyenlítődés igényéhez kapcsolódnak. A nagy kiterjedésű fővárosi régiók fejlettség-paradoxona tehát abban áll, hogy hiába felelnek meg az egységes területi statisztikai nómenklatúra előírásainak, a meghatározott küszöbértékeket átlépve éppen belső egyenlőtlenségeik (fejlett mag versus fejletlen periféria) miatt esnek el a 11 A tagállamok fővárosi régiói alapvetően négyféle modellt követnek: (1) Az esetek többségében nagyobb kiterjedésűek, és a fővároson kívül több egyéb települést is magukban foglalnak. Pl. Közép-Magyarország - HU, Mazowieckie PL, Attiki GR, Stockholm SE; (2) Vannak tagállamok, ahol a főváros önmagában alkot egyetlen önálló NUTS 2 szintű régiót, a vonzáskörzete azonban már más régióhoz tartozik. Pl. Bécs AT, Berlin DE, Prága CZ, illetve némileg eltérő jelleggel, a főváros részeként Belső-London UK; (3) Egyes kis területű tagállamok területének egésze egyetlen NUTS 2 régiót fed le, amelybe természetesen beletartozik a főváros is. Pl. Luxemburg, Málta, Ciprus, illetve a balti államok; (4) A fővárost és szűkebb értelemben vett vonzáskörzetét egyesítő modell valósul meg Bukarest RO, Pozsony SK és Lisszabon PT esetében. 12

kiegyenlítődést szolgáló fejlesztési források egy jelentős hányadától. Emiatt erősen indokolt annak a lehetőségnek a felvetése, hogy a hasonló problematikával jellemezhető fővárosi régiók SA-jogosultsági szabályozását a fentiekre tekintettel a klasszikus régiótípusoktól eltérő módon, differenciáltan, egyénre szabva lehessen kezelni. A területi egyenlőtlenség dimenziói Közép-Magyarországon Annak ellenére, hogy a Közép-Magyarország régió (1. térkép) az ország területének viszonylag kis hányadát - mindössze 7,4%-át - foglalja el, a térség országon belüli súlya csaknem valamennyi társadalmi-gazdasági jelenséget tekintve meghatározó. Az itt található 188 település a hazai településállomány csupán 6%-át adja, itt él azonban a teljes népesség 29,8%-a 12. A KMR az ország leginkább urbanizált régiója: a népsűrűség a KMR-kistérségek túlnyomó többségében meghaladja a 120 fő/km 2 értéket 13, a városlakók aránya pedig közel 86%. A hazai foglalkoztatottak közel egyharmada 14 Közép-Magyarországon dolgozik, és itt állítják elő a teljes hazai GDP értékének csaknem felét 15. A központi régió országon belüli kiemelkedő jelentősége oka és egyben okozata is annak az aszimmetrikus struktúrának, amely a KMR és a konvergencia-régiók viszonyát jellemzi. Ez részben a főváros, illetve az agglomeráció markáns belső potenciáljából fakad, de meghatározó a hazai településszerkezet azon sajátossága is, amely a konvergencia-régiók népes nagyvárosi metropolisz-térségeinek hiányában érhető tetten. Magyarországon egyedül a budapesti metropolisz-térség rendelkezik félmillió fő feletti (ám azt többszörösen meghaladó) lakosságszámmal, a legalább félmilliós népességszámú vidéki agglomerációk azonban teljességgel hiányoznak a hazai városszövetből (ESPON 1.4.3 2007). 12 A lakónépesség száma, 2011. január 1. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal 13 Kivétel: ceglédi, dabasi, monori és szobi kistérségek. Forrás: Országos Területfejlesztési Koncepció (2005) 14 A 20-64 éves korosztályból foglalkoztatottak 32,5 %-a (2011). Forrás: Központi Statisztikai Hivatal 15 2010-ben 49,6%. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal. 13

Tematikus füzetek 1. térkép. A Közép-Magyarország régiót alkotó kistérségek és a Budapesti agglomeráció területéhez tartozó települések 14

A régiót közigazgatásilag két NUTS 3 szintű egységre lehet bontani: a KMR népességének 58%-ának otthont adó Budapestre, illetve a fővárost körülölelő Pest megyére. Másfajta, sokkal inkább funkcionális megközelítésű felosztást alkalmaz a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvény, amely Budapestet és 80 további, pest megyei települést a Budapesti agglomerációhoz sorol, melynek teljes népessége így 2,55 millió fő (a KMR össznépességének 86%-a). Az agglomerációs övezeten kívül eső 107 pest megyei településen további 421 ezer ember él. A Közép-Magyarország régió Budapestből és 16 pest megyei kistérségből áll. Utóbbiak népességszám szerinti szórása igen nagy: míg a legnépesebb ráckevei kistérségben 146 ezer ember él, a legkisebb szobi kistérség népességszáma csupán 12 ezer fő. A KMR szubregionális területegységei funkcionális értelemben elsősorban a főváros felé gravitálnak, a másodlagos központok hiányoznak, illetve csak korlátozott mértékben képesek betölteni a központi funkcióikat (Schneider 2009). A valós térstruktúrákhoz igazodó funkcionális Közép-Magyarország és a NUTS 2 régiók határait követő adminisztratív régió között ugyanakkor nem teljes az átfedés: a régió településeinek túlnyomó többségével szerves módon összekapcsolódó főváros funkcionális vonzáskörzete nyugati és északnyugati irányban egyértelműen túlnyúlik a régió adminisztratív határain (Kovács 2007). Hasonló szempontokat figyelembe véve a Budapesti agglomeráció lehatárolásának újragondolása és az agglomeráció kibővítése mellett tör lándzsát a Budapest Agglomerációs Fejlesztési Tanács megbízásából készült szakértői anyag, kiemelve, hogy az agglomeráció újbóli lehatárolása a Budapesti Agglomerációt csak, mint a mai régióhatárokon átnyúló térséget fogalmazhatná meg, melynek fejlesztése már nem képzelhető el kizárólag a Közép-magyarországi Régió keretein belül (Budapest Agglomeráció Területfejlesztési Koncepciója és Stratégiai Programja 2007 Végső változat, p. 20). Másfelől azonban egyes pest megyei relatív periférikus térségekben éppen hogy behorpadni látszik Budapest funkcionális vonzáskörzete: ilyen a Börzsöny és az Ipoly között elhelyezkedő szobi kistérség területe, a Vác és Aszód közé eső kistelepülések, valamint a megye délkeleti szeglete (Győri 2007). Más megközelítések alapján a főváros gazdasági primátusa ugyanakkor indokolttá teheti a funkcionális régió határainak tágabb értelmezését is (Antal Bartke 1999). Ez a meg- 15

Tematikus füzetek közelítés rokonítható az ESPON POLYCE projekt gazdasági alapokon lehatárolt és középszinten értelmezett nagyvárosi régió-fogalmával, amely Budapest esetében a funkcionális vonzáskörzeten és a megyehatárokon túlnyúló mezoszintű térségben ölt testet (ESPON POLYCE 2012 Draft Report). Másrészről szintén az ESPON lehatárolása mutat rá arra, hogy ez a citált tanulmányban munkaerőpiaci alapon lehatárolt nagyvárosi térség Pest megye északi perifériáira, mindenekelőtt a szobi kistérségre már nem terjed ki (ESPON POLYCE 2012 Draft Report p. 30). A szubregionális egységek túlnyomó többségének funkcionális öszszetartozása és Budapest felé fordulása ugyanakkor nem jár együtt a régión belüli társadalmi-gazdasági homogenitás felé történő elmozdulással: noha a kilencvenes évek közepétől a régió valamennyi kistérsége erőteljes vagy dinamikus fejlődési pályát futott be (Tánczos 2010), a Közép-Magyarország régiót ma is több szinten és több dimenzió mentén jelenlévő markáns belső egyenlőtlenségek jellemzik. Ezeket néhány kiemelt társadalmi-gazdasági mutató, illetve lehetőség szerint az EU 2020-as és a 2014-2020-s tematikus célokhoz rendelhető indikátorok viszonylatában, elsődlegesen az alábbi szinteken vizsgáljuk: (1) Budapest és Pest megye viszonylatában; (2) A Budapesti agglomeráció és az agglomeráción kívüli térség között; (3) A kistérségek közti egyenlőtlenségek szintjén. Budapest és Pest megye dualitása A Közép-Magyarország régiót alkotó két NUTS 3 szintű egység dualitása olyan szélesebb érdeklődésére számot tartó téma, amely elsősorban a 2007-2013-as időszakot megelőzően - számos vitát generált. A két térség egyértelműen megfeleltethető a hazai adminisztratív megyei szintnek, így praktikus szempontokat is figyelembe véve - az elérhető adatok köre kellőképpen tág ahhoz, hogy több szempontból meg lehessen vizsgálni a kérdéskört. Ugyanakkor, a fentiekben részletezett okokból kifolyólag, a megyei szintű vizsgálat csupán egy részét tárja fel a KMR belső egyenlőtlenségi viszonyrendszerének. 16

A következőkben áttekintő jelleggel, néhány kiemelt mutatón keresztül ismertetjük a Budapest és Pest megye között húzódó, a fejlesztéspolitika szempontjából leginkább releváns egyenlőtlenségi dimenziókat. A KMR népessége a hazai NUTS 2 régiók között egyedülálló módon - 2004 és 2012 között növekedést tudott felmutatni (1. ábra). Ez a pozitív vándorlási egyenlegnek köszönhető jelenség a régión belül az alábbiak szerint alakult: a főváros lakosságszáma 2007-ig vélhetően elsősorban a szuburbanizációs folyamatok miatt kismértékben csökkent, Pest megyéé ugyanakkor folyamatosan nőtt. A Pest megyei többlet azonban csak részben a köszönhető a Budapestről kiköltözőknek: ezen felül a konvergenciarégiókból a KMR-be vándorlók egy része is a fővároson kívül, feltételezhetően az agglomerációban lelt új otthonra. 2008-tól ugyanakkor feltételezésünk szerint a válság hatásaként - érzékelhető vissza és beáramlás indult Budapestre. Ez amellett, hogy Pest megye népességnövekedése folyamatos volt, azt eredményezte, hogy a főváros részesedése a KMR népességéből a korábbi évek csökkenése után 2010-től 58,3%-on stabilizálódott. Az egy főre jutó GDP értéke alapján Budapest és Pest megye teljesítménye élesen elkülönül egymástól (2. ábra). A fővárosi GDP 2004-ben több mint kétszerese volt a Pest megyeinek és a két térség közti különbség - nem elhanyagolható részben a válság határára a konvergenciarégiókban tapasztalható feldolgozóipari visszaesés miatt - 2010-ig tovább növekedett 16. A KMR válságálló-képessége egyértelműen Budapest gazdasági húzóerejének volt köszönhető: míg Pest megyében 2007 és 2009 között jelentős GDP-csökkenést tapasztaltunk, addig a fővárosi GDP országos átlaghoz mért aránya a vizsgált időszakban növekedni tudott. 16 Habár a trend emelkedő volt, a differencia 2007-ben átmenetileg csökkent és 2010-ben is mérséklődött. Pest megyében a jelentős GDP-bővülést hozó 2007-es esztendő után 2008-ban és 2009-ben már negatív GDP-növekedést regisztrált a KSH, a fővárosban azonban csak 2009-ben csökkent - kisebb mértékben - a mutató értéke a megelőző évhez képest. Emellett a 2009-es visszaesés Pest megyében jóval nagyobb volt, mint a fővárosban. 17

Tematikus füzetek 1. ábra. Az egy főre jutó GDP értékének alakulása a Közép-Magyarország régióban, Budapesten és Pest megyében 2004 és 2010 között. Forrás: KSH A 27 uniós tagállam NUTS 2 régióinak átlagához képest az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP értéke a Közép-Magyarország régióban a 2007 és 2009 közötti időszakban 17 105,33% volt 18. A régión belül, NUTS 3 szinten vizsgálva Budapesten ez az arányszám 140%, Pest megyében azonban csak 56% 19. Ez egyben azt is jelenti, hogy abban a hipotetikus esetben, ha Budapest és Pest megye NUTS 2 szinten elkülönülne egymástól, Pest megye a konvergenciarégiókra vonatkozó feltételek szerint lenne jogosult a Strukturális Alapok forrásaira 20. A foglalkoztatási ráta budapesti és pest megyei értéke közötti különbség az utóbbi öt évben körülbelül 2%-on stabilizálódott. A mutató 2007 és 2010 közötti alakulásának dinamikája mindkét középmagyarországi NUTS 3 térségben hasonló volt, azzal együtt, hogy a válság kitörésekor a foglalkoztatottság csökkenése Pest megyében hamarabb jelentkezett (2. ábra). 17 Az elemzés készítése időpontjában elérhető legfrissebb 3 éves átlaggal számított adat. A 2014-2020-as időszak SA-forrásaira való jogosultság alapja rendelettervezet megjelenésekor elérhető legfrissebb 3 éves átlag lesz. 18 Forrás: EUROSTAT [nama_r_e2gdp] tábla, 2012. 03. 22-i frissítés 19 Forrás: EUROSTAT [nama_r_e3gdp] tábla, 2012. 03. 22-i frissítés 20 Nagyon lényeges azonban kiemelni, hogy a teljes tagállami allokációra vonatkozó plafon-szabály (capping) miatt a régió esetleges szétválasztása nem jelentene többletforrást Magyarország számára, csupán az egyes régiókba allokált források közötti a konvergenciarégiók rovására történő átrendeződést. 18

2. ábra. A foglalkoztatási ráta alakulása a Közép-Magyarország régióban, Budapesten és Pest megyében 2004 és 2011 között. Forrás: KSH A munkanélküliségi ráta trendje hasonlóképpen alakul a két NUTS 3 szintű egységben. A mutató Budapestnél hagyományosan valamivel magasabb értékeket vesz fel Pest megyében, 2007-ben a válság és 2011-ben a kilábalás azonban vélhetően ideiglenes jelleggel - át tudta rendezni ezeket a viszonyokat (3. ábra). 3. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása a Közép-Magyarország régióban, Budapesten és Pest megyében 2004 és 2011 között. Forrás: KSH 19

Tematikus füzetek A működő vállalkozások lakosságarányosított száma a fővárosban körülbelül másfélszerese a pest megyei értéknek. A beruházások nagyobb hányada szintén Budapesten koncentrálódik: a beruházási teljesítmény fajlagos értéke itt közel két és félszer akkora, mint Pest megyében. Budapest dominanciája a K+F és az innováció területén is megkérdőjelezhetetlen: a Közép-Magyarország régióban jelentkező összes K+F ráfordítás közel 95%-a fővárosban realizálódott. A K+F tevékenységet támogató IKT-infrastruktúra kiépítettsége mind a fővárosban, mind Pest megyében megfelelő: 2012-ben egyetlen kivétellel valamennyi település rendelkezett optikai körzethálózati csatlakozással. Az IKT használatát tekintve azonban jelentős különbségek adódnak a két területegység között: az internet-előfizetések népességre vetített száma Budapesten 65%-kkal magasabb, mint Pest megyében. Az egyéb infrastrukturális ellátottságot illetően a csatornázottság terén mutatkoznak a legjelentősebb különbségek: a közüzemi vízhálózatba és a csatornahálózatba bekapcsolt lakások arányának különbsége Budapesten csupán 3%, Pest megyében azonban 27,3%. Utóbbi azt jelenti, hogy Pest megye a legrosszabb csatornaellátottsággal rendelkező megyék közé tartozik Magyarországon (a mutató országos átlaga 22,5%). A jövedelmi viszonyok (1. táblázat) tekintetében Közép-Magyarország vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ez döntő részben Budapestnek köszönhető, de a pest megyei jövedelmek is magasabbak, mint a konvergenciarégiókban jellemző értékek. 2012. év I. negyedév Közép- Magyarország Magyarország Budapest Pest megye Dunántúl Alföld és Észak 219 240 261 206 276 630 201 888 194 144 176 324 2011. év 213 054 254 338 270 938 191 668 187 087 170 822 2010. év 202 525 244 625 261 090 182 869 177 737 160 844 1. táblázat. Jövedelmi viszonyok Magyarországon és a KMR-ben (forint/fő/hó átlagos jövedelem) 20

A fentieket összefoglalva, Budapest és Pest megye viszonyrendszerét leginkább a főváros önálló nagyvárosi jellege határozza meg, amely alapján Budapest elkülönül Pest megye önmagában is változatos karakterű térségétől. A Budapesti agglomeráció és Külső Pest megye Az adminisztratív NUTS 3 szintű határokhoz igazodó összehasonlításnál jobban alkalmazkodik a valós térstruktúrákhoz a Budapesti agglomerációt 21 és Pest megye agglomeráción kívül eső területeit összehasonlító megközelítés. Mivel az agglomeráció határa nem illeszkedik a kistérségek határaihoz, az agglomeráció és az azon kívül eső területek összehasonlításához települési szintről aggregált adatok felhasználására van szükség. Megjegyzendő, hogy a következőkben az agglomerációt egységes egészként kezeljük, ez azonban nem jelenti azt, hogy társadalmi-gazdasági jellemzőit tekintve homogén térségről lenne szó: az agglomeráción belüli települések fenti jellemzők szerinti csoportosítására a Központi Statisztikai Hivatal az agglomeráción belül hat, egymástól többé-kevésbé elkülönülő szektort jelölt ki. A Budapesti agglomeráció 86 százalékban részesül a KMR teljes népességéből, de Pest megye lakosságának kétharmada is az agglomerációban él. Jellegéből fakadóan az agglomeráció népsűrűsége 22 jóval magasabb, mint az agglomeráción kívüli területeké: a főváros adminisztratív vonzáskörzetében 406 lakos jut egy négyzetkilométernyi területre 23, Pest megye külső térségeiben ugyanakkor ez az érték átlagosan csupán 96 fő/km 2. A 2. térképen látható, hogy az agglomerációban inkább csak elszórtan, elsősorban a közlekedési szempontból periférikus helyzetű területeken találni olyan településeket, amelyek a legalacsonyabb népsűrűségi kategóriákba tartoznak. Másrészről az agglomeráció határán kívül magasabb népsűrűséggel csak a fő 21 Budapesti agglomeráció alatt jelen munkában a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvényben meghatározott települések együttesét értjük. Ugyan a szuburbanizáció hatása ma már több helyütt túlnyúlik a fentiek szerint definiált határokon (de nyugati irányban régió határán is), az általunk vizsgált téma körüljárásához egy legitim, a régióhatárokhoz igazodó, ugyanakkor a valós struktúrákat követő agglomeráció-lehatárolásra van szükség, mely követelményeknek a fenti törvényben definiáltak megfelelőnek bizonyultak. 22 2010. év végi lakónépesség alapján számítva. Adatforrás: TEIR. 23 Budapest nélkül. Az agglomeráció Budapesttel együtt számított népsűrűsége meghaladja az 1000 fő/km2 értéket is. 21

Tematikus füzetek közlekedési útvonalak (autópályák, legforgalmasabb főutak és vasútvonalak) mentén lehet találkozni. A pest megyei települések népsűrűség-értékeinek eloszlása alapján 24 a legalacsonyabb népsűrűségű zónákon belül is kirajzolódnak azok a térségek (lásd a 3. térképen), amelyek elsősorban helyzetüknél fogva egyértelmű relatív periféria-pozícióban vannak a KMR-en belül 25. 24 A vizsgálat során az egyes települések népsűrűségét a teljes pest megyei településállomány alsó kvartilis népsűrűség-értékéhez hasonlítottuk. Ezzel kirajzolódott a települések azon csoportja, amely a teljes sokasághoz képest az alsó egynegyed népsűrűség-értékekkel rendelkezik. 25 Ebbe a csoportba tartozik a vidékies karakterű szobi kistérség, Pest megye délkeleti perifériájának alacsonyabb lélekszámú települései és az Aszód és Vác közötti relatív periféria-térség. Részben hasonló jelenség figyelhető meg a Ráckevei-Dunától keletre eső, nagy területű, a szuburbanizáció által még kevésbé érintett településeken is (pl. Apaj, Bugyi), valamint a megye keleti zónájának fő közlekedési útvonalai közé ékelt egy-egy településen is. 22

2. térkép. A Közép-Magyarország régió településeinek népsűrűsége 23

Tematikus füzetek 3. térkép. A Közép-Magyarország régió településeinek népsűrűség-eloszlása a pest megyei települések népsűrűség-értékének alsó kvartiliséhez képest 24

A főváros és vonzáskörzetének kapcsolatrendszerében elsősorban a rendszerváltást követően jelentkező markáns jelenség a szuburbanizáció (Kovács 2007). A KMR-ben hagyományosan a fő közlekedési vonalak mentén alakultak ki nagyobb népességszámú, sűrűbben lakott települések, és az elmúlt évtizedek agglomerációs folyamatai is jórészt a kedvező elérhetőségű települések irányába hatottak 26. Evidencia, hogy mind a népesség, mind a gazdasági szereplők szuburbanizációja szempontjából meghatározó a települések elérhetősége. A 4. térképen az utazási idő szerint optimalizált, személygépkocsival történő közlekedésre számított elérhetőségi időket 27 ábrázoltuk a települések központjától Budapest közigazgatási határáig tartó útszakaszokon. A népsűrűségi térképekkel összehasonlítva világosan látszik, hogy a Budapesttől legtávolabb 28 elhelyezkedő településcsoportok jelentős átfedésben vannak a legalacsonyabb népsűrűségű zónákkal. Budapesthez közelítve ugyanakkor az elérési idő csökkenésével többé-kevésbé párhuzamosan nő a települések népsűrűsége. A két mutató közti kapcsolat tesztelésére településszintű korreláció-számítást végeztünk, melynek eredményeként közepes erősségű, fordított irányú, szignifikáns kapcsolatot találtunk 29. Ez egyfelől alátámasztja, hogy a főváros gyors megközelíthetősége kedvez a sűrűn lakott vonzáskörzeti települések kialakulásának, más részről azonban arra is utal, hogy a régió legtávolabbi településein nem érződik erősebben a főváros gravitációs hatása, mint a konvergenciarégiók hasonló távolságban lévő, hasonló elérhetőségű településein. A KMR-en belüli relatív perifériák sokkal inkább mutatnak hasonlóságot a szomszédos megyék szomszédos térségeivel, mint Pest megye belső, agglomerációs zónáival. 26 Ez a jelenség azonban fordítva is igaz: a szuburbanizációs folyamatok nem csak feltételezik az infrastrukturális adottságok meglétét, de önmaguk is generálnak infrastruktúra-fejlesztési igényeket. 27 Az elérhetőség vizsgálata során a GeoX Kft. által előállított, a TEIR rendszeren közzétett, 2010-re vonatkozó, utazási idő szerint optimalizált adatokat használtuk fel. Az adatokról bővebb információ, módszertani leírás érhető el: https://teir.vati.hu/teir_adattartalom.html 28 Az elérhetőség esetében távolság alatt természetesen időtávolságot értünk. 29 R = -0,528** ; p < 0,01. A korrelációszámítás során nem vettük figyelembe a budapesti értékeket. 25

Tematikus füzetek 4. térkép. Idő szerint optimalizált elérhetőségi idők a pest megyei települések és Budapest közigazgatási határa között, személygépkocsival történő egyéni közlekedés esetén (2010) 26

A gazdasági szereplők régión belüli súlya 30 egyértelműen az agglomerációra koncentrálódik. Ez azonban nem csak Budapest közvetlen jelentőségének köszönhető, Pest megyén belül is markánsan kirajzolódik az agglomerációs térség dominanciája: a pest megyei székhellyel rendelkező gazdasági szervezetek székhely szerint nyilvántartott összlétszámának 31 80%-a az agglomerációban jelenik meg (2. táblázat). E térség legmagasabb vállalati létszámadatokkal rendelkező települései azok a főváros közvetlen szomszédságában található városok, amelyek a gazdasági tevékenységek szuburbanizációja szempontjából leginkább érintettek (pl. Budaörs, Törökbálint, Dunakeszi, Szigetszentmiklós, vagy Dunaharaszti), illetve az agglomeráció egyéb, nagyobb méretű és gazdasági jelentőségű települései (pl. Gödöllő, Vác). Mindkét csoport települései esetében igaz, hogy a gazdasági szereplők lokációválasztását meghatározóan befolyásolja a főváros közelsége: ez a hatás legerősebben természetesen a Budapest szomszédos településeken érezhető. 2. táblázat. A Pest megyében székhellyel rendelkező gazdasági szervezetek székhely szerinti statisztikai állományi létszám-adatai (2010) 30 A gazdasági szereplők agglomeráción belül és kívül jelentkező súlyát a települési szinten rendelkezésre álló releváns adatok közül a vállalati létszámadatok segítségével kíséreljük meg elemezni. Ugyan a létszámadatok nem az értéktermelés közvetlen indikátorai, körültekintő használatuk azonban összehasonlíthatóvá teszi települések gazdasági jelentőségét. Meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló adatok a gazdasági szervezetek székhelye szerint tartalmazzák a vállalati létszámokat, így értelemszerűen elválik az érintett településeken foglalkoztatottak és az itt bejegyzett vállalatok foglalkoztatottainak létszáma: ez elsődlegesen azokat az agglomerációs településeket érinti, amelyeken az országos telephelyhálózattal rendelkező, jelentős foglalkoztató vállalatok székhelyei találhatóak (pl. Budaörs). Mindazonáltal ez a jelenség az értéktermelést közvetlenül mérő bruttó hozzáadott-érték mutató (BHA) esetében is jelentkezik, méghozzá a nagy árbevételű, foglalkoztatási szempontból azonban elhanyagolható jelentőségű, Magyarországon csupán székhellyel rendelkező vállalatok BHA-torzító hatása miatt sokkal markánsabb formában. Emiatt az elemzésben helyesebbnek láttuk a BHA-mutatók helyett csupán a vállalati létszámadatok felhasználását. 31 A Nemzeti Adó és Vámhivatal társasági adóbevallás kiemelt adatai alapján. Átlagos statisztikai létszám, 2010. Adatforrás: TEIR. 27