VO2 Max Teszt ASEA jelentés a VO2 MAX sportolók állóképesség javulás kísérletéről 2009. július Rendeltetés Ez a dokumentum mutatja be a 2009 júniusa és júliusa között 17 sportolón végrehajtott VO2max atlétikai állóképesség teszt eredményeit. Kísérleti módszerek a VO2 MAX tesztelésére 17 sportoló vett részt a VO2 MAX kísérletben, ahol a pulzusszámot (HR), oxigén felvételt (VO2), széndioxid kibocsátást (VCO2), és légzési küszöböt (VT, magyarázat lejjebb) mérték egy standard professzionálisan végrehajtott VO2max állóképességi teszten. A sportolók, egy általuk aláírt kérdőívre, mely felmérte fizikai állapotukat és a szabályok betartásával kapcsolatos elkötelezettségükre adott válaszaik, alapján kerültek kiválasztásra. Annak érdekében, hogy bekerülhessenek, mindegyik sportoló megerősítette, hogy általában hetente átlagosan legalább 5 órán keresztül kemény edzésmunkát végeznek, a tesztperiódusban egészségesen táplálkoznak és megfelelő mennyiségű folyadékot isznak mindegyik teszt előtt.
Mindegyik sportoló beleegyezett a szabályok következetes betartásába, beleértve a normális napi rutin tevékenységeik folytatását a tesztperiódusban, és az ASEA következetes fogyasztását a 14 napos tesztperiódusban; tartózkodtak az ASEA fogyasztásától legalább egy héttel az alap kísérlet kezdete előtt. A sportolók a június 15-i héten csinálták meg az alap kísérletet, mielőtt az ASEA-t elkezdték fogyasztani. Az utolsó tesztre, miután fogyasztották az ASEA-t (1,2 dl per nap adagban) 14 napnál hosszabb időn át június 27 és július 9 között került sor. Minden sportoló 2,4 dl ASEA-t ivott meg közvetlenül az utolsó teszt előtt. A VO2 MAX teszteket egy CardioCoach rendszeren hajtották végre olyan technikusokkal, akiknek több mint 5 év gyakorlatuk volt VO2 MAX tesztek végrehajtásában ilyen berendezésen. Az eredményeket standard statisztikai módszerekkel analizálták a légzési küszöb (VT) meghatározásához. Részletes magyarázatok az Eredmények részben találhatók. A VO2 MAX alap kísérlet során a sportolók teljesítmény leadását mérték (a kerékpár ellenállását vagy a taposógép emelkedését és sebességét.) Ezt az információt használták az utolsó teszt ismétlésénél ugyanazokat az erőszintekkel, legalábbis a teljesítmény leadás mértékénél az alap kísérlet ismétlése történt meg. Amennyiben a sportoló erőnléte lehetővé tette, a vizsgálatot magasabb teljesítmény leadás mellett folytatták, míg a VO2max meghatározhatóvá vált. Ezt a kísérletet úgy tervezték meg, hogy lehetővé tegye az összehasonlítást a különböző sportoló csoportok VO2max teljesítménye között mielőtt elkezdték volna az ASEA-t fogyasztani, illetve ugyanezt a tesztet ismételten végrehajtották miután az ASEA-t fogyasztották 14 napon át és közvetlenül a teszt előtt. 15 sportolóra volt szükség a vizsgálatokhoz annak érdekében, hogy szélesebb statisztikai alapot képezhessenek a jelentős trendek méréséhez. Bár a kísérlet nem tartalmazott kontrolcsoportot, elég széles alap volt, hogy megerősítsék azokat a szignifikáns trendeket, melyeket tovább lehet tanulmányozni, és elit csoportokon végzett kettős vak kísérletekkel igazolni és ellenőrizni a későbbiekben. A VT (légzési küszöb) állóképesség mérések fiziológiai magyarázata Ehhez a kísérletnél a fókusz a légzési küszöb (VT ventilarory treshold) mérésén volt, melyet széles körben elismernek, mint jobb és pontosabb módszert az állóképesség és a teljesítmény leadási kapacitás mérésére, mint magában a VO2max mérése. A VT-t az oxigén bevitel mennyiségének (VO2) és a kilélegzett széndioxid mennyiségének összehasonlításával (VCO2) lehet mérni. Ahogy az izomzat
nagyobb teljesítményt ad le, a vérben szállított oxigén iránti igénye megnő és arányosan emelkedik a kilélegzett CO2 leadása. Ezt tükröződik a VO2 és VCO2 mérésekben. A testre úgy lehet gondolni, mint egy gépre: oxigént (O2) szív be a tüdő, átkerül a vérbe, majd bepumpálódik az izomszövetekbe. Itt cukrokkal és zsírokkal keveredik, hogy a teljesítmény leadáshoz szükséges energiát termeljen. Az aerob energiatermelés melléktermékei közé tartozik többek között a széndioxid (CO2). A CO2 kikerül a szövetekből a tüdőbe, ahonnan kilélegzés útján távozik a szervezetből. Az aerobik gyakorlatok során a szervezetbe kerülő O2 mennyiségének arányosnak kell lennie az eltávozó CO2 mennyiségével; ez látható azon a grafikonon, ami a VCO2 és a VO2 arányát ábrázolja vonalakként. Azonban elérkezik az a pont a VO2max tesztnél, amikor az izomzat teljesítmény leadása meghaladja a tüdő és a szív képességét, hogy elegendő oxigénnel lássák a szöveteket. Ekkor egy anaerob folyamat indul be az izomszövetek belsejében az energiatermelés fenntartása érdekében (energia oxigén nélkül), hogy az izmok pótolják a teljesítmény leadásához szükséges energia hiányt. Ennek a folyamatnak a melléktermékei közé tartozik a tejsav, és további CO2 emelkedés. Ezt az anaerob CO2 mellékterméket kombinálva az aerob CO2 melléktermékkel, mérni lehet, mint nagyon megemelkedett VCO2 szintet a VO2 szinthez viszonyítva. Ezt a pontot (VT) látni lehet a VCO2-VO2 grafikonon, mint egy törést, ahogy a CO2 mennyiség eltávolítása gyorsan magasabb szintet ér el. A VT-t úgy lehet meghatározni, mint azt a pontot, ahol a VCO2 elkezd meredeken emelkedni. Ezért a VT jelzi a tisztán aerob energiatermelés végét, és az aerob és az anaerob energiatermelő folyamatoknak a keveredését. Ezt a vérben található tejsav mennyiségének éles megugrásával is lehet mérni (általában LT-vel szokták jelölni, Lactic Treshold). Ebben a kísérletben az LT mérése nem történik. Ahogy a tejsav elkezd felgyűlni a szövetekben, akadályozza a szövetek hatékony oxigén felvevő képességét, kevésbé hatékonnyá téve az aerob folyamatokat. Az anaerob küszöb (Anaerob Treshold AT) elérésekor a tejsavképződés felgyorsul, és kicsúszik a szervezet ellenőrzése alól. Néhány perccel az AT elérése után a szénhidrát tartalékok is kimerülnek, és az izomszövetek megszűnnek rendesen működni. Ez a fajta teljes kimerültség ennél a pontnál néhány tíz másodperccel az után következik be, hogy elérte a VO2max állapotot, (a pontot, ahol a test a maximális O2 mennyiséget veszi fel).
A VO2 MAX nagymértékben függ az olyan genetikai tényezőktől, mint a tüdő kapacitása, a szív teljesítőképessége, és a levegő-vér interface hatékonysága az O2 és CO2 cserélő képességére a tüdőben, valamint a vérszövet interface hatékonysága az izmokban. Normál körülmények között a VO2max csak akkor fog jelentős mértékben emelkedni, ha kemény edzésekkel növeljük a tüdő vagy a szív kapacitást. A VT a másik oldalról, azonban annak mértéke, hogy sportoló mennyi energiát képes megőrizni az aerob hatékonysága csúcsán. A VT értékét emelni lehet, ha a vér-levegő interface a tüdőben, vagy a vér-szövet interface hatékonyabban képes az oxigént szállítani és a CO2-től valamint a tejsavtól megszabadulni. Ennek megfelelően a VT az a paraméter, melynek növelését érdemes megcélozni a sportolók edzése során. A VO2 MAX kísérlet eredményei A teszt eredményeket összefoglaló formájában adjuk meg, egy kiválasztott példán illusztrálva az elvégzett méréseket és a trendeket. Az átlagos pulzusszámot (HR), átlagos VT-t, az átlagos VO2max-ot és a VO2max eléréséhez szükséges átlagos időt jelentették. Kísérleti hiba miatt (talán lazán illeszkedő légző maszk) két sportoló eredményeit ki kellett venni az átlagok közül a VT és a VO2max esetében (több mint 15 sportolónál mérték az átlagokat). A pulzusszám és az összesített idő a teljes 17 sportoló esetén történt méréseken alapszik. Az eredmények bemutatása egy sportolónál A látható trendek illusztrálására, egy sportolót választottunk ki, mely a trendek könnyen bemutatható példáját biztosítja. Az ő kiindulási VO2max pontszáma 61,7 volt (közel az átlaghoz) az ASEA előtt, és ez emelkedett 68,1-re az ASEA után, ez kivételes emelkedés volt, valószínűleg egyéb javulások kombinációjához is kapcsolódott. Az ő pulzusszáma (HR) szintén alacsonyabb volt az utolsó teszt idején, amint ez a grafikonból kiderül (az átlagos pulzusszám (HR) 133-ról 121-re csökkent az utolsó összehasonlítható régióban).
Egyértelműen látható grafikonon a VO2max eléréséhez szükséges időkülönbség (a pont ahol a HR vonal befejeződik). Az utolsó VO2 MAX tesztjén (ASEA-val) majdnem 4 perccel tovább tudott futni, mint az első teszten, még a legnagyobb teljesítmény leadást is figyelembe véve. A következő grafikonon az ő VCO2 VO2 alakulása látható, mely egyértelműen jelzi a törést az adatokban, amelyek meghatározzák a VT értékét az ASEA előtt (négyszögek), és az ASEA fogyasztása után (háromszögek). A VT-t 376 másodpercnél érte el a kiindulási kísérleténél. Az ASEA fogyasztása után a VT 498 másodpercnél következett be, ami több mint 30%-os javulást jelent. Ez sokkal nagyobb mint a mint a teljesítmény leadásai közötti különbség a két teszt között. Az is kiolvasható a trendekből, hogy a VCO2 arány lassabban emelkedik az ASEA fogyasztása után a VT előtt és után is. A sportolók több mint 70%-ánál hasonló trend volt megfigyelhető, különösen a VT tekintetében. Az eredmények összefoglalása Az alábbi táblázatban került összefoglalásra az összes a kísérletben részt vett sportoló eredménye, amint az előzőekben elmagyaráztuk. A statisztikai változó kb. 3% volt a VT átlagoknál; hasonló bizonytalansági tényező vonatkozik az összes átlagra:
Átlagok ASEA előtt ASEA után Változás VT (másodperc) 306 344 +12 % VO2 MAX (ml/kg/min) 62,5 63,6 +3 % Pulzus (/min) 137 134-2 % VO2 MAX elérése (másodperc) 639 703 +10 % A pulzust csak összehasonlítható régiókban mértük, hogy csak hasonló teljesítmény leadás esetén hasonlítsuk össze a pulzusszámokat. Érdekes melléktényező, hogy nem volt különbség az átlagos pulzusszámoknál (az összes sportoló figyelembevételével) a VT-t megelőző intervallumban az ASEA fogyasztása előtt és után. Megfigyelések és következtetések az eredmények alapján: Egyértelmű és határozott trend figyelhető meg a VO2 MAX adatoknál. Az adatok alapján, az ASEA-t kipróbáló sportolók 70%-ának kell éreznie a magasabb teljesítmény leadási képességet anélkül, hogy átlépnék a légzési küszöböt (VT), mely a kimerültséget okozza, lehetővé téve számukra a hosszabb erőkifejtést ugyanazon a szinten, vagy nagyobb teljesítményt hozzanak ki magukból, mint az lehetséges volt az ASEA fogyasztása előtt. Ez az adatok közül a legkiemelkedőbb jellemzőire a kiterjesztési időre a hasonló teljesítményszintnél a VT előtt és a VO2max kimerültséggel kapcsolatos küszöbértékei vonatkozásában. Ezek az eredmények további vizsgálatra és igazolásra érdemesek. Mivel a 14 nap ad elég időt a szervezet számára a tüdő és a keringési rendszer kapacitásának növelésére, ezért elfogadhatónak tűnik annak a következtetésnek a levonása, hogy ezek a trendek jobban jelzik az oxigén átvitel rövid távú hatékonyságát, melyet az ASEA fogyasztása segített elő akár a tüdőben, akár a szövetekben. Az is jelzésértékű lehet, hogy szervezet megemelkedett hatékonysággal képes megszabadulni a fölösleges tejsavtól. Ez jelezheti, hogy az ASEA akkor lehet a leghatásosabb, ha közvetlenül edzések előtt és után kerül fogyasztásra. Dr. Gary L. Samuelson, PhD. (Atom és Orvosi Fiziológia, Utah Egyetem) független tanácsadó számos különböző az egészségtudomány területén működő vállalatnál, a biztonságos, stabil nem részecske szerkezetek és a redox jelzőmolekulák területére specializálódva, segítséget nyújtva számukra egy tudományos alapon felépített kutatási platform felépítésében számos ígéretes feljövő technológiai területen.