Monetáris Unió.

Monetáris Unió Ajánlott irodalom: Horváth Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról 303-324. oldal Felhasznált irodalom: Györgyi Gábor: Magyarország: az eurokritériumok romlása a konvergencia programokban http://www.gyorgyigabor.hu/konvergenciaprogramok1998-2006.php

Előadás vázlata Monetáris integráció kialakulása Maastrichti szerződés GMU megvalósításának három szakasza Konvergencia kritériumok Kérdések

Célja Legfőbb cél az árfolyamváltozások kiküszöbölése, közös valuta bevezetése.

Kialakulás Római szerződésben még nem szerepel Werner-bizottság javaslata Európai Monetáris Rendszer Delors-terv Maastrihti Szerződés

Werner-jelentés 1970 októberében a luxembourgi miniszterelnök, Pierre Werner vezette munkacsoport jelentést készített a pénzügyi unióról. Werner-jelentés javaslatai: 1971-1980 között több szakaszban jött volna létre közösségi valuták egymáshoz viszonyított ingadozási sávjának meghatározása, majd a sáv szűkítése, végül az árfolyamok rögzítése. 1973-ban kitört olajválságnak is köszönhetően nem kerül megvalósításra

Európai Monetáris Rendszer 1979-től két évtizeden keresztül biztosította a tagállamok monetáris együttműködését. Három eszközre épül: - Árfolyammechanizmus - Európai valutaegység (ECU, bankszámlapénz, valutakosár szerep) - Európai Monetáris Együttműködési Alap

Delors-terv Gazdasági és Monetáris Unió alapjainak lefektetése. - Tőkeforgalom teljes körű liberalizációja - Árfolyam-lebegtetési sávok megszűntetése - Közös pénz bevezetése

Maastrichti szerződés A Delors-tervet a MSZ intézményesítette. A Maastrichti Szerződés írta elő a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) végső céljául a közös valuta bevezetését. A Szerződés rendelkezett a pénzügyi unió intézményi feltételeiről, és határozott az európai jegybank - Európai Központi Bank - felállításáról. A Szerződés a GMU koncepcióját három szakaszban tervezte megvalósítani.

Első szakasz Fő célja a tőkeáramlás szabaddá tétele, a tagállami gazdaságpolitikák közötti harmonizációs lépések megtétele, 1990-1994 között

Második szakasz 1994. január 1-én kezdődött az újonnan létrehozott Európai Monetáris Intézettel (EMI)[1], az Európai Központi Bank előintézményének felállításával. 1996 vége előtt a Miniszterek Tanácsa kormányfői szinten minősített többséggel döntött arról, hogy az országok eleget tettek-e a konvergencia kritériumoknak, hogy a harmadik szakaszba léphessenek. [1] Az ECU mögött intézményi háttérként az EMI állt, amelynek az EMR-ben részt vevő tagállamok arany- és dollárkészletük 20%-át voltak kötelesek átadni.

Harmadik szakasz A harmadik szakasz megkezdésére 1999. január 1-jét fogadták el. Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság (akik nem kívántak részt venni) és Görögország kivételével (aki nem teljesítette a feltételeket, és csatlakozására 2001- ben került sor) minden tagállam megkezdhette a közös pénz bevezetését és az azzal kapcsolatos technikai és gyakorlati döntések meghozatalát. Jóllehet a közös valutát eredetileg ECU-nek nevezték el, az Európai Tanács 1995 decemberében az euro név mellett döntött. A harmadik szakasz az euró bevezetése mellett együtt járt még a Központi Bankok Európai Rendszere létrehozásával, mely az Európai Központi Bankból és a nemzeti bankok képviselőiből állt.

Gazdasági Monetáris Unió 1999. január 1-jével megkezdődött a nemzeti valuták euróra való lecserélése, ami 2002. január 1. és február 28. között az euró bankjegyek és érmék készpénzforgalomba lépésével fejeződött be. Az GMU-ban a konvergencia-kritériumok teljesítése, valamint különféle politikai megfontolások alapján egyenlőre, Szlovénia 2007-es, Málta és Ciprus 2008-as, Szlovákia 2009-es csatlakozásával 16 tagország vesz részt. Az EU-15 közül nem szerepel az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország.

Konvergencia kritériumok Árstabilitás: a fogyasztói árszint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5%-nál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét. Kamatok konvergenciája: a kamatlábak változásának szinten tartása. A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2 százaléknál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát. Árfolyamok stabilitása: a nemzeti valutát az Európai Monetáris Rendszer (EMR) árfolyam-mechanizmusán belül az utóbbi két évben nem értékelik le. Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: a költségvetési deficit és az államadósság nem lépi túl az előre meghatározott értéket (költségvetési deficit a GDP 3 százalékát, államadósság a GDP 60 százalékát).

http://www.gyorgyigabor.hu/konvergenciaprogramok1998-2006.php

Kérdések Mi a célja a monetáris uniónak, Melyik szerződés fektette le a GMU elérésének lépéseit? Mikor került készpénzforgalomba a közös valuta, hogyan nevezzük? Hány tagország tagja 2009-ben a GMUnak? Melyek a konvergencia kritériumok?