Megjelenik havonta ISSN 1218 1269 Kiadja a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége Felelős szerkesztő: Andócsi János Felelős kiadó: Jakab Sándor Lektor: Ljubić Molnár Mónika Műszaki szerkesztő: Farahó Zsolt Szerkesztőség tagjai: Kontra Ferenc, Mák Ferenc A szerkesztőség címe: 31000 Eszék, Kneza Trpimira 23. Elérhetőségek: Tel.: 031/215-648 Fax: 031/215-647 E-mail: horvatorszagimagyarsag@huncro.hr Honlap: www.huncro.hr Nyomda: Tiskara Admiral, Cerna A Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának támogatásával megjelenik havonta. Mjesečnik se izdaje uz financijsku potporu iz Državnog proračuna RH preko Savjeta za nacionalne manjine za 2012. godinu. TARTALOM: HISTORIA Mák Ferenc Quarnerónak sima tükre.... 5 FORTUNA HUNGARORUM Sarusi Mihály Betevő falat*.............................. 20 LITERATURA Csepregi János............................ 48 Az utolsó nap... 48 Kontra Ferenc........................... 55 Hattyúk tava... 55 3
HMDK Eszék, 2012 4
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre Mák Ferenc HISTORIA Quarnerónak sima tükre Portoré és a 365 rácsozott ablak A Quarnerói öböl karéjában azok az igazán pompás városok, amelyek megőriztek valamit ősi eredetiségükből és jellegükből, amelyek ellenálltak a modern kor komfort-terrorjának. Persze Buccari, Portoré, és Cirkvenica, vagy délnek fordulva Volosca és Moschenice Draga nem maradtak meg afféle kalózerődöknek, mégis szűk utcáikból, masszív épületeikből, és a robosztus falak hajlataiból szinte sugárzik a történelmük lelkülete: bizony, évszázadokkal korábban virágzott a kalózélet ezen a vidéken örökös fejtörést okozva előbb a velencei, később a dalmát, idővel pedig az osztrák hajósoknak és kereskedőknek. Fiume eredeti magva maga a XIX. századi emlékezet, mint ahogyan fényűző kényelmével az aranykort idézi Abbázia és Lovránó is. Fiume boltíves kerengőin még érezni a kereskedői világ szellemét: hajózás, forgalom, tőzsde, pénz, vámok és alkuk repkényezik a falakat, Abbázia a mondén világ pompás szeglete, Lovránó pedig a maga babérligeteivel nehéz császári álmok titkainak rejtegetője. Cholnoky Jenő mediterrán földrajzában ezeket a településeket Spalatóhoz, Ragusához, Lacromához, Cattaróhoz, Veglia és Cherso szigetéhez fogható, csodálatos kis város-köztársaságoknak nevezte, amelyekben jómódú kereskedő-népek laktak, erős itáliai befolyás alatt. 1 Érthető, hogy Orczy Lőrinc báró a XVIII. század végén még így énekelte meg az Adriát: Ha Kulpa megtisztul, Triesztnél kikötünk, / Mármarosi sóval Fiumébe megyünk, / Buccariba visszük füstölt berbécsünket, / Páduába hajtjuk hízott ökreinket. A Nautica hajdani nö- 1 Cholnoky Jenő: A Földközi tenger; Budapest Franklin Társulat kiadása, é, n. [1935 után], 155 156. p. 5
vendéke, Dékány András már a hajózás hőskorának alkonyán érkezett a kikötővárosba, de még éppen időben, hogy az ő és matróztársai ifjúi ábrándjait még hófehér vitorlák röpíthessék a messzi tengerek felé. Még hallom lépteiket a kikötők kövezetén, nevetésüket a fedélzeteken, harsány kiáltásukat a kormány mellől és az árbocok magasából. Ott voltam a tengerészkorszak hősi idejének utolsó perceiben, amikor dicsőség volt vitorláson szolgálni, és melegebben dobogott a szív egy teljes vitorlázatú bark látványán, mint a füstokádó gőzősön. Matrózok, hajók, kapitányok jönnek elénk a múltból, hogy a mese és a valóság révén felidézzük azt az időt, amikor utolsó perceit élte a vitorláskorszak. 2 Ám nemcsak a vitorlák és az akkor még értékes szelek élték utolsó korszakukat, velük együtt áldozott le a Magyar Tengermellék tündöklő napsütése is. Fiume mellett tíz-tizenkét évszázad csodáit osztotta szét maga között az a féltucatnyi kis város, melyek az Adria könnyed azúrjának ellentételeként még emlékeznek a komorabb időkre is. Valahogy úgy, a klasszicitásnak abban a formájában, ahogyan Jókai is látta a vidéket: A kőkerítésnek kifelé két erős vasrács kapuja van: az egyik a kikötő felé nyílik, a másik a Valle drio Porto Re országútjára vezet, (ám) be van az rozsdásodva mind a kettő, s keresztül-kasul nőtt rajta a nagy veres bogyójú boróka: a dalmata partok otthonos bozótja. 3 Ez pedig az Egy játékos, aki nyer (1882) című regénye Frangipáni várá -nak környéke, mely azóta sem változott lényegesen, pedig százharminc éve már, hogy nemzetünk nagy mesemondója megfordult arrafelé. Donáth Imre, a fiumei földrajztanár Szülőföld leírása Fiume és környéke című 1892-ben megjelent tankönyvében érdemesnek tartja megemlíteni: Bakkari és Portoré kis kikötővárosok a Bakkari öbölben, Portoréban volt egy régi Frangepán vár, mely jelenleg jezsuita kolostorrá van alakítva. 4 Nem kevésbé szikár Mittner Zoltán kiváló fiumei tanár és közíró Fiume város, kerülete és környéke című könyvének fölsorolása sem: Buccari (Bakar) régi vá- 2 Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok Kalandok az Adrián; Budapest Móra Ferenc Könyvkiadó, 1958. 5. p. és 7. p. 3 Jókai Mór: Egy játékos, aki nyer; Budapest Akadémiai Kiadó, 1966. 22 23. p. 4 Donáth Imre: Földrajz. Szülőföld leírása A miniszteri terv alapján, a fiumei elemi iskolák III. osztálya számára: I. rész: Fiume és Környéke, IV kiadás; Fiume Spiess K. és Társa 1892. 33. p. 6
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre ros. Van egy szép Zrínyi vára, egy tengerészeti akadémiája (nautica), és egy nagy cement gyára. Portoré (Kraljevica) szép kis város. Itt is van egy régi Frangepán kastély, amelyben most jezsuita papok laknak. Tengeri fürdője szép homokos. Cirkvenica üdülőhely és híres tengeri fürdő. Zengg (Segba, Senj) a zenggi püspök székhelye, papnevelő iskolával. 5 Sokkal többet árul el a valóságról Szinnyei Otmár, ama nevezetes Szinynyei József fia, aki ekkoriban 1892-ben járunk baráti társaságban hajózta végig a Dalmát tengerpartot, és megkapóan szép feljegyzésekben örökítette meg az úti élményeit: a csodás természet önzetlenségét, és a részrehajló emberi világ komorságát. Porto-Ré már Horvátországhoz tartozik írta a Magyar lobogó alatt az Ádrián című könyvében, és ez meg is látszik rajta, mert jóllehet lakosai csaknem kivétel nélkül olaszul is beszélnek, szívük Zágráb felé gravitál, és álmaik Cresimir birodalma körül forognak, mi nemigen egyeztethető össze holmi magyar szimpátiákkal. Aki itt magyarnak vallja magát, sőt még magyarul beszélni is mer, azt rossz szemmel nézik, és ha inzultusnak nincs is kitéve, mint pl. Zágrábban, megérzi, hogy nem szívesen látott vendég, még ha jó pénzzel fizet is. 6 Szerencsére, ez a szűkkeblűség is a múlt idők homályába vész: hajdani kalózok vidékén magyar utazó kedvesebb fogadtatásban sehol sem részesül, mint az egykori Portoré-ben, a mai Kraljevicában. Egy kedves kis helytörténeti kiadványból, Mika Kosić helybéli fürdőorvos 1906-ban megjelent Kraljevica (Porto-ré) című könyvéből tudom meg: a település a longobárd fejedelem (vagy király), Albuin 612-ben emelte Almis nevű erőd alapjaira épült de ez is csak a tatárok elől menekülő IV. Béla, magyar király egyik 1235-ben keletkezett okleveléből derül ki, melyben ez olvasható: Rex Bela IV. hostibus praevalentibus a propria sede dejectus, ae a littora Adriatici maris guaerens Asylum in rupiolim Almis nunc Portus-Regius nominata inter Segniam et Flumense cum Primoribus Hungarorum cirkumvalavit. Modern kori arculatát azonban VI. Károly osztrák császár 1728-ban tett látogatását 5 Mittner Zoltán: Fiume város, kerülete és környéke; Fiume Kereskedelmi nyomda R.t., 1910. 25. p. 6 [Szinnyei Otmár]: Magyar lobogó alatt az Ádrián. Írta Szinnyei Otmár. A képeket rajzolta Győrik Leo; Budapest Kilián Frigyes m. kir. egyetemi könyvkereskedő bizománya. Athenaeum nyomda, 1892. 17. p. 7
követően nyerte el, aki a kedvező széljárások miatt kiválóan alkalmasnak tartotta a buccari öblöt egy kereskedelmi kikötő megépítésére. Mi több: az uralkodó hajóépítő műhelyt is álmodott Portorébe, s meg is vetette alapjait annak a hajógyárnak, amely jobb időkre emlékezve, ma is ott pang Kraljevica elcsöndesedett partjain. Mika Kosić 1870-ben született a Zágráb melletti Samobor településen, Bécsben szerzett orvosi diplomát, hivatása azonban élete során mindvégig Kraljevicához kötötte, 1962-ben bekövetkezett haláláig hatvanhárom éven át volt a tengerparti városka fürdőorvosa. Élete és hivatása legfőbb céljának tekintette, hogy Abbáziával szemben amely szerinte is méltán élvezi a népszerűséget Portorében megteremtse a kispénzű emberek nyaraló- és gyógyhelyét. Elszánt hirdetője volt a tengervízi kúrák mellett a levegő-, a homok- és a napfürdő együttes alkalmazásának, amelyre különös terápiát dolgozott ki. 1889-ben a városba érkezése előtt még csak 60 látogatója volt Portorének, 1905-ben azonban már 2100, és ez akkoriban tekintélyes tömeget jelentett, ami a fürdőorvos számára bebizonyította, hogy aki ide eljött az testben és lélekben egyformán megerősödött, megromlott egészségi állapota helyreállt. Ettől kezdve Portorét klimatikus gyógyfürdőnek tekintették. A gyógyuláshoz Mika Kosić maga javasolt programot, amelybe beletartozott a szárazföldi és a tengeri kirándulás egyaránt: Buccariba vezette a vendégeit, vagy hajóra ültette őket, hogy megmutassa nekik Arbe (Rab), Cherso (Cres) és Veglia (Krk) szigetek szépségeit és csodáit. S hogy még csábítóbb legyen a meggyőzés, könyvében rövid leírását adta a Zrínyi és a Frangepán kastélyoknak is. Portoré ugyanis az egyetlen városka, amely Zrínyi és a Frangepán kastéllyal is büszkélkedhet. A Zrínyiek hajdani erődítménye mára eggyé olvadt a település kikötőre néző várfalával, csak a kiugró templomtorony jelzi az eleven életet. Az erőd udvarán teljesen beépített boltíves kerengő sejteti az egykori nagyságot, ma a katolikus egyház tulajdonában van, s a régi időkből megmaradt márvány kútkáva mögött olykor-olykor nővérek titokzatosan sietnek a Szent Miklós oltalmára bízott templom árkádjai felé. Mediterrán gyom sarjad a falak kövei között, mégsem tűnik elhagyatottnak a hely: a Zrínyiek óvó tekintete kíséri a látogatót. A 8
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre történetírás szerint valahol e falak mögött sub rosa szőtte a császári udvar elleni összeesküvését a Frangepán és a Zrínyi család, bár ezt a címet Sárospatak is fönntartja magának, azzal a nem mellékes előnnyel, hogy a Bodrog partján azt a gótikus mennyezeti rózsát is meg tudják mutatni, ahol a nevezetes elhatározás megszületett. A magyar történetírás ezt a Wesselényi-féle összeesküvésként tartja számon, mely az 1671-ben bekövetkezett véres megtorlással, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Bécsújhelyen, és Nádasdy Ferenc Bécsben történt kivégzésével tragikusan ért véget. Csak a nép hiszi ma is, hogy a Zrínyi-fok alatti sziklák mentén olykor megjelenik egy-egy hófehér hajó, hogy titokban elszállítsa a rejtett drágaságokat. Garády Viktor azonban még emlékezett arra, hogy a Zrínyi várban valamikor boldog események is zajlottak: Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia legelőkelőbb főurai adtak itt találkozót egymásnak. Abban a háromemeletes, négytornyú, hatalmas épületben, amely ott uralkodik a szomszéd portoréi kikötő előtt elnyúló sziklás földnyelven, s ahová néhány évvel ezelőtt idegenajkú jezsuiták vetették be magukat írta, valamikor a nemzet színe-java, az ország legelőkelőbb családjai adtak egymásnak találkozót, hogy részt vegyenek a házigazda, a hős Zrínyi Péter családi ünnepén. A Wesselényiek, Nádasdyak, Perényiek, Báthoryak, Széchenyiek, Rákóczyak és Frangepánok meghívott vendégei voltak a fejedelmi fénnyel berendezett portoréi várkastélynak. Nagy és jelentőséggel teljes ünnepe volt ez a Zrínyi háznak. Ilona, a Zrínyiek legékesebb rózsabimbója kézfogóját tartotta a leghatalmasabb magyar főúrral, az ifjú Rákóczy Ferenczczel. 7 Zrínyi Ilona személye lesz az, aki a történelemben a portoréi kastélyt Munkáccsal összeköti. 7 Garády Viktor: Régi dicsőségünk a tengermelléken; Budapest Lampel R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) részvénytársaság, 1907. 61 62. p. A fényes esküvő a Zrínyi-várban zajlott, az a háromemeletes, négytornyú, hatalmas épület viszont a Frangepánok kastélya volt. 9
A Wesselényi-összeesküvés vértanúi. Rusz Károly metszete (1871) Néhányszáz lépéssel odébb, egy pompás kis öböl túlsó oldalán, az 1904-ben épített, hajdan pompás Liburnia szálló omladozó falai fölé magasodik egy robosztus erődítmény, a századokkal is dacoló, kikezdhetetlen Frangepán kastély. Jókai 1881-ben a lehető legbiztosabb pontból, hajóval közeledve, a tenger felől láthatta a Frangipáni várat, csöppet sem meglepő hát a lelkesedése: Maga a vár tömör, négyszögű épület, mind a négy szögletén egy-egy termetes gömbölyű toronnyal írta az Egy játékos, aki nyer című regényében. A négy szárny mindegyikén hét magas ablak van, földszínt és emeleten; csak a tornyok kétemeletesek, hat ablak van egymás fölött, minden ablakon erős vasrostélyok. Kívülről rideg, visszariasztó a várkastély alakja, inkább romnak néz ki, minthogy az alacsony tetőzet nem látszik ki a magas homlok-párkányfaltól. A kapun túl azonban gyönyörű látvány tárul a látogató elé: a várnak mind a négy oldalát széles folyosók futják körül, fölöttük tág ívre hajló boltozatok tartják a mennyezetet. A földszinti boltívek oszlopai tömörek, 10
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre egyszerű oszlopfőkkel, az emeleten azonban már a reneszánsz elemek dominálnak: a karcsú márványpilléreket díszes oszlopfők koronázzák. Egy bizonyos szögből szemlélve a boltozat ívei úgy simulnak egymásba, mintha a hófehér kagylók karneváljának a közepébe csöppent volna a látogató. A széles négyszögű kőlapokkal kirakott udvar közepén áll a márványból faragott kút medencéje; rajta a kettős címerpajzs egy márki-koronával összefoglalva; az egyiken a kenyeret dagasztó oroszlán (Frangipáni), a másikon a szárnyas torony (Zrínyi). 8 Ide szőtte a napóleoni háborúk utáni idők romantikus történetét az író, amikor a sok újan teremtett királyság, respublika visszatért a régi gazdájához. Az illyriai királyság pünkösdi napjai is elmúltak, s lett belőle megint»magyar partvidék«, Isztria, Horvátország. Az Axamita strázsamester(nő) őrizte Frangipáni várban, rejti el a titokzatos Mettel azt a csodálatos istennőt Miliorát, akinek Diana vagy Minerva lehetett az őse, s aki még fiatal volt nagyon, csak nemrég hagyta el a gyermekkort. Száműzöttjei ők a messzi Torontál vármegyének, ahol a kapzsi rokonság kiforgatta őket az őseik vagyonából, s most földönfutóként keresnek valami biztos menedéket, mindaddig, amíg sorsuk valami módon jóra nem fordul; mindaddig, amíg nem lesz újra együtt a jelzálog fedezete. És mire a szerencse újra a pártjukat fogja, Jókai végigvezeti az olvasóit a Dalmát tengerpart rejtelmes vidékein. A Frangipáni vár bejáratánál kérésemre lelkesen a kezembe nyomnak egy háromszor összehajtott, Kraljevica kastélyairól szóló, szerény ismertetőt. Látva elképedésemet, azt tanácsolják, a város múltja iránt talán érdeklődnék a Városi Könyvtárban. Amikor egy óra múlva belépek a mediterrán kőfalak hűvösébe, elképedve nézem a szemben lévő falat: ott, ahol ifjú koromban a XX. század három véreskezű diktátorának képe függött, most IV. Béla király, Frangepán Ferenc (Franciscus Marchio Francipani) és Zrínyi Péter tiszteletet parancsoló tekintete fogad. A könyvtár igazgatónője, Milanka Gudac határtalan lelkesedéssel magyarázza: természetes a számukra, hogy együtt él velük a múlt, és tisztelik mindazokat, akik évszázadokkal korábban megalapozták a város életét. Akkor, ott egy kérdés, bizonyos kazánkovácsot vagy hajógyári lakatost 8 Jókai Mór i. m. 22 23. p. 11
illetően bennem maradt. Leírhatatlanul méltóságos volt a pillanat, kár lett volna beszennyezni azt. Buccari Buccari (Bakar) napsütötte öblében már évszázadokkal korábban menedéket találtak a kikötőt kereső hajók, semhogy Fiume egyáltalán fölkerült volna a navigációs térképekre. A kisváros neve először egy 1440- ben kelt adománylevélben olvasható Bycharts, annak 1486-ban történt megújításakor pedig Bycharits formában. Igazi kiváltságokkal azonban Mátyás király ruházta fel a mediterrán kisvárost. A magyar koronához akkor lett köze, amikor II. József Fiume igazgatása alá vonta, és Zengg és Karlobag városokkal együtt részévé vált a Magyar Tengermelléknek. 1802-től mindössze néhány esztendeig, az 1809-ben bekövetkezett francia hódításig Buccari város követeinek is megadatott a magyar országgyűlésen az ülés és a szavazati jog. 9 Virágzó kikötőjéből sót, szenet és fát szállítottak a világ kereskedőinek. A ma többnyire a múltbéli emlékei fölött révedező, csöndes halászfalu legföljebb emlékezésre hívja a látogatót s csak az utóbbi évtized során gondolt arra, hogy kikapcsolódást is biztosítson az arra téved kirándulóknak. Buccariba ma csak betévedni lehet, az ember szemmel látható ökológiai lábnyoma alaposan elcsúfította a környéket, ilyen formájában pedig nem jelent csábítást az utazónak. Ezt a romantikus kis várost szinte elnyelte a fiumei olajfinomító kémény- és tartályrengetege, s aki a magas hegyoldal felől közelít, a füstfelhők láttán nem az Adria paradicsomi valósága jut az eszébe. Legyünk rajta túl sóhajt, és elrobog a Szent András katedrális köré telepedett halászkunyhók sokasága fölött. Pedig az 1750-ben egy korábbi templom helyén épült monumentális épület megér egy kitérőt, hiszen a bejárata két oldalán a magyar történelmi múltat is megidéző két sírkő található. Közülük is már csak a bal oldaliról betűzhető ki bizonyos Buccari születésű János, Magyarország, Horvátország és Szlavónia nemes urának egykori hírneve: 9 Bedécs Gyula, dr.: Magyar emlékek és látnivalók Horvátország és tengerpartja; Szombathely BKL Kiadó, 2004. 135. p. 12
CARITANES IOANNES MAROCHIN BUCCARENSIS NOBILIS HVNGARIAE CRO ATIAE AC SCLAVONIAE IBI POSTERI BOQVESVIS FERI PECIT CINERBVS LOCUM ANNI 1716. DEI 18. IV. A jobb oldali sírkő felirata már sejtelmesebb: NOBILIS AC RAMVS D MATTHIAS CARENSIS PRIMO DI CARI EXPOST ARCHIADS MODRUS SIBAET SIC CESSRIBVS ARCHID - - - - - AB ANNO MDCCVII - - - - - IANVARI Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre A tébolyult szelek okán szűkre szabott utcák és terek miatt a Horvátország harmadik legnagyobb templomának igazi szépsége nem is bontakozik ki a látogatók előtt, hiszen aki a roppant falainak a tövében áll, legfeljebb egy-egy szegletét, párkányát, kimeredő vízköpőjét láthatja, az egészről csak töredezett benyomása támad. Tőle pár lépésnyire újra egy erődszerű Frangepán várkastély áll, amely ugyan 1530-ban épült, de a helyén álló korábbi erőd falai között IV. Béla királyunk a tatárok elől való menekülése során ideig-óráig menedékre lelt. Évszázadokkal később erkélyén Mária-Terézia császárné is megpihent talán éppen a Frangepánok vegliai borát kortyolgatva. Leidenfrost Gyula, a neves tengerkutató Kék Adria című könyvében úgy látta: Buccari bizonyos 13
tekintetben többre vitte, mint Fiume. Az ottani tengerészeti iskolának, amelyet Kovachich kapitány alapított, több iskolahajója is volt. Az első az alapítótól ajándékozott trabaccoló volt. Utána következett a Margitta-jacht. A horvát tengerkutatók ezzel tanulmányozták az Adriát. 10 Történt ez valamikor az 1900-as évek elején, amikor Magyarországot nemzetközi megállapodások kötelezték az Adria gondjaira bízott részének tudományos feltárására, ám erre mindössze annyi pénz jutott, amennyit Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap gyűjtése során össze tudott kaparni. Mert akkor is üres volt a magyar államkassza, és bizony szűkmarkúan támogatta a tudományos kezdeményezéseket. Vajon akkor is így lett volna ez, ha Vedres István tervezett csatornája másként alakította volna a Magyar Tengermellék gazdasági életét? Vajon mi lett volna, ha a szegedi földmérő nagy-lajosi álmai valóra váltak volna? kérdezte Leidenfrost Gyula. Igaz viszont, hogy a második Mohácsnál ez is odaveszett volna, mint minden, amit a tengerrel kapcsolatban magyar kéz alkotott. Garády Viktor kellő borzongással emlékezett a Buccari öböl múltjára. A halásztanyán című vallomásos elbeszélésében így számolt be a régi történetekről: Diákkoromban Buccariban töltöttem a szünidőt. Innen aztán gyakran ellátogattam a szomszéd Buccarizzóba. Akkortájt ebben a szép fekvésű kis faluban volt a környék legnevezetesebb tinhalász-telepe. Tömérdek sok halat fogdostak itt össze minden esztendőben. S ha valaki véres csatáknak akart a szemtanúja lenni, az bizonyosan erre a halásztanyára ment. Itt sokkal idegrázóbb dolgokat látott, mint látni szokott az ember bármely spanyolországi bikaviadalon. 11 Krónikák és legendák egyaránt őrzik még a tonhalászat véres eseményeinek emlékét, melyekről a helybeli öreg halász, Antun Ružić-Barbić könyvet is írt. A szerző szerint az volt Buccari fénykora, amikor a virágzó halászat jólétet biztosított a város lakóinak: I arija, i voda, i roba, sve diši po tuni sóhajt nagyot az emlékező, miközben bevallja: a sózott hal illata volt az, ami belengte az öböl környékét. A tonhal a Földközi tengerből százas, ezres rajokban árasztotta el az Adriát, a Dalmát partok mentén egészen Isztriáig felju- 10 Leidenfrost Gyula: Kék Adria; Budapest Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, é. n. 51. p. 11 Garády Viktor: A halásztanyán; In: Tengerparti képek; Budapest Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedése kiadása, [1910] 61. p. 14
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre tott. Itt azonban csapdába esett, és rémülten kereste a kiutat, betévedve a Buccari öbölbe is, ahol a halászok már magas létrákról figyelték a halrajok útját, s kellő időben hálókkal lezárták az öböl bejáratát. Ezt követően kezdődött meg az öldöklés, az olykor két-háromszáz kilós halakat fejszékkel és csáklyákkal egyszerűen agyonverték. 12 Útirajzokban gyakran olvasható, hogy ilyenkor a tenger vörös volt a vértől. Cirkvenica Az antik korokban az Itáliából Dalmáciába tartó szárazföldi karavánút végig a tengerpart mentén haladt, s a Dubranica folyó torkolatánál fekvő kis városka a későbbi Cirkvenica alkalmas volt a megpihenésre. S ha a kalmárok, a szerencselovagok és a katonák megálltak új erőt gyűjteni az út folytatásához, hát kereskedtek is. Cirkvenica már a római időkben olyan jelentős pihenőhelynek számított, hogy a gazdag latinok hamarosan villákat és kereskedelmi épületeket építettek itt, majd a városka helyőrséget kapott. A római birodalom bukásával azonban a te- 12 Ružić-Barbić, Antun: Bakaračke tunere; Rijeka Katedra Čakavskog sabora Ljubo Perišić, 2004. 253 p. 15
lepülés története is a múltba vész. Cirkvenica neve csak a Frangepánok idején vált újra ismertté, akik 450 évig voltak az Adria északi partvidékének és szigeteinek mindenható birtoklói és egyben gondviselői, nekik köszönheti a vidék az újbóli fölvirágzását. Frangepán Miklós 1412-ben a Dubranica folyó torkolatánál épített Szűz Mária Mennybemenetele templomot a pálos rendnek adományozta, akik azt 1659-ben felújították, falait megerősítették és erődítménnyé bővítették. A XVIII. századtól kezdődően e pálos kolostor köré épült a későbbi kisváros, mely a XIX. század végére az Adria kedvelt nyaralóhelyévé fejlődött. A meszszire világító, hófehér saroktornyos Frangepán-kastélya pedig azóta is a régi korok dicsőségét hirdeti. 13 Az sem véletlen, hogy a Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesület 1910-ben a Fiumei Estilap beszámolója szerint Cirkvenicában szanatóriumot létesített. 14 S hogy az adriai táj gyógyulást hoz a léleknek, tudta azt József főherceg is, amikor a birodalmi lárma elől itt keresett csöndet és nyugalmat, amikor tekintetével a Veglia szigete mögött lebukó nap útját kísérte. Szépséges, csendes este volt akkor is. Fiume kikötőjében látta a naplementét a padéi születésű, fővárosi laptulajdonos és országgyűlési képviselő, Kenedi Géza is, s a csodát így énekelte meg Az Adria-dalokból című versében: Oltják az alkony hamvadó tüzét Fodros habok, Végső szikrája künn a vízen, Mint édes emlék bent a szívben, Még szétfoszlóban is ragyog. 15 Mi egy álomvilágban éltünk, ahol minden szép volt, minden nagyszerű írta visszaemlékezésében Dékány András. Szép volt a kikötő, a tenger, ez az ódon, bájos város, a hajók és hajósok látványa, minden napunk 13 Kertész Béla: Cirkvenica; In: Fiume 1911 Fiumei útmutató; Fiume Chilko J. Mercur könyvnyomdája, 1910. 149 155. p. 14 A D.M.K.E. szanatóriuma Cirkvenicán; Fiumei Estilap, 1910. december 7., 1. p. 15 Kenedi Géza: Az Adria-dalokból; Fiumei Estilap, 1910. augusztus 27., 1. p. 16
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre és minden éjszakánk. Nagyszerű volt, hogy ott és azt tanulhattuk, ahol és amit annyiszor akartunk, és nagyszerű volt maga a Nautica is. Jó volt itt lenni, felhúzni reggelente a nauticus ruhát, látni Anton úr Thegethoffszakállát, búvárkodni a szertárban, hallgatni a tanáraink előadását és tudni azt, hogy a kékzubbonyos kompániában igaz barátaink vannak. Ki gondolt arra, hogy az ármány és a gonoszság már szövi hálóját? 16 Azóta lassan elveszett az időben Buccari, Portoré és Cirkvenica, mint ahogy elveszett a messzeségben Fiume is! De a naplementét követő félhomályban a Zrínyi-bástyák és a Frangepán-tornyok alatt suhanó vitorlások töménytelen kincset rejtenek magukban néha érdemes elébük menni. 16 Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok; I. m. 98. p. 17
Irodalom Bedécs Gyula, dr.: Magyar emlékek és látnivalók Horvátország és tengerpartja; Szombathely BKL Kiadó, 2004. 185 p. Cholnoky Jenő: A Földközi tenger; Budapest Franklin Társulat kiadása, é, n. [1935 után], 184 p. Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok Kalandok az Adrián; Budapest Móra Ferenc Könyvkiadó, 1958. 406 [2] p. Donáth Imre: Földrajz. Szülőföld leírása A miniszteri terv alapján, a fiumei elemi iskolák III. osztálya számára: I. rész: Fiume és Környéke, IV kiadás; Fiume Spiess K. és Társa 1892. 36 p. + 1 térkép Garády Viktor: Régi dicsőségünk a tengermelléken; Budapest Lampel R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) részvénytársaság, 1907. 64 p. Garády Viktor: Tengerparti képek; Budapest Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedése kiadása, [1910] 66 p. Jókai Mór: Egy játékos, aki nyer; Budapest Akadémiai Kiadó, 1966. 246 p. Kertész Béla: Fiume 1911 Fiumei utmutató; Fiume Chilko J. Mercur könyvnyomdája, 1910. 208 p. Benne: Cirkvenica, 149 155. p. Kosić, M.[ika], Dr.: Kraljevica (Porto-ré); Zagreb Dionočka tiskara, s. a. [1906] 112 p. + 3 t. 18
Mák Ferenc: Quarnerónak sima tükre Leidenfrost Gyula: Kék Adria; Budapest Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, é. n. 311 p. Mittner Zoltán: Fiume város, kerülete és környéke; Fiume Kereskedelmi nyomda R.t., 1910. 35 p. + 1 térkép Ružić-Barbić, Antun: Bakaračke tunere; Rijeka Katedra Čakavskog sabora Ljubo Perišić, 2004. 253 p. [Szinnyei Otmár]: Magyar lobogó alatt az Ádrián. Írta Szinnyei Otmár. A képeket rajzolta Győrik Leo; Budapest Kilián Frigyes m. kir. egyetemi könyvkereskedő bizománya. Athenaeum nyomda, 1892. 224 p. Orczy Lőrinc báró 19
Sarusi Mihály FORTUNA HUNGARORUM Betevő falat* Z s i l l é r é t e k 1. rész A betévő falatról, mindennapi ennivalónkról és ünnepi étkeinkről szól e fejezet. Arról, mit evett egykor, eszik manapság az iratosi. Valamennyit hogy vehetném sorra! Nem tudományos alapossággal, csak az odavaló, sütni-főzni nem tudó férfiember kíváncsiságával veszem sorra mindazt, amit magunk (főleg asszonyaink jóvoltából) megkóstolhatunk s ízlelhetünk, amiről hallottunk-olvashattunk. A lagziban, avagy halotti torban Kisiratoson kínált ételekről elsősorban a Lagzi, búcsú, tor című fejezetben szólunk, itt nagyjából az étkezés rendjében közöljük az általunk megismert, többnyire öreg Kurtucz Mihály által leírt regélt módon készített fogásokat. Kisded étel-adattárunk elsősorban a szegény emberek étkeit sorolja föl, mert az étekregélő személy a falu legszegényebb, zsillérnél is zsillérebb lakóinak otthont adó, jó száz éve még csak cigányok lakta, mára viszont a többi fertályhoz hasonlóan polgárosodott (polgárosodni igyekvő) Kekecs szülötte. Öreg Kurtucz Mihálynak 1981-ben sorolom a közeli, nevetséghatáron túli, B.csaba nevű nagymezővárosban a hódmezővásárhelyi ételeket (Kiss L. A szegény asszony élete című könyvéből), s ő mondja, melyiket ismerték Kisiratoson. Magam hozzátettem mindazt, amit lehetett. Azt, amit magam is megízlelhettem, s azt is, amiről csak hallomásból tudok. 20
Sarusi Mihály: Betevő falat LEVES Szinte valamennyi leves böjtben is főzhető böjti napon leves és kalács, vagy lepény, hallottad a legöregebbektől. Vegyük sorjában. (Végig ábc-rendben, mert a konyhaművészethez nem értvén ez kínálkozik a legelfogulatlanabbnak s legpontosabbnak.) almaleves nyári újdonság, s van a többi gyümölcshöz hasonlóan alma is épp elég bőven. bableves l. paszujleves, zőtpaszujleves. becsinált leves fehér húsból zöldséggel lében készült leves (pl. csirkebecsinált) MÉKéziszótár I/98. Almási Vince meg jómagunk, sokunk - tapasztalata, hogy az egyik legjellegzetesebb iratosi étel. Húgom szerint leginkább disznóhúsból készül, pl. disznótorban vesével, velővel amit én savanyúlevesnek mondok Lehet, hogy a halotti torban általam emlegetett (mert mások által is így nevezett) savanyúleves nem egyéb, mint becsinált leves? A világhálón található leírások zöme csirkehúst, csirkeaprólékot kínál a becsinált leveshez, de állítólag a marha- és juhgyomor-pacalból is készülhet különleges becsinált leves. Ugyanitt a savanyú becsinált leves disznóhúsból készül mint odahaza, Csabán, disznótorkor L. még savanyaleves. borsóleves szárazborsó-levest mi odahaza nem ettünk (sem Iratoson, sem Csabán). L. ződborsóleves. cibere, cibereleves gyermekjátékban, az uborkánénak mondott boszorka ezekkel a szavakkal»varázsol«: Lipityomba, lapatyomba, / Cigány ciberébe, Hajdú hegedűbe (Kovács 160). Levesféle gyümölcsből (ökm). Aradvármegyében 1912-ben másfelé a cibere, ecetes, cukros víz, kenyér belehányva (Arad 296). KF kéziratában KovácsMonogr - a helyi ételféleségeket fölsorolva ennyi szerepel: Cibere leves (korpa + víz). csirkehúsleves ha csak nem vén tyúk, nem lestrapált kakas az áldozat, csirkehúslevesnek becézik a belőle fővő levest. csorba román savanyaleves, újabban több házban kínálja urának, gyermekeinek s vendégeinek a szomszédos románságból közénk házasodott asszony. Bármiféle hússal, tetszés és lehetőség szerinti zöldségből 21
főzik, újabban»csorbásító«savanyító-ízesítő, boltban beszerezhető szerrel. disznóhúsleves tyúkhús (csirkehús) mellett a legtöbbször disznóhúsból készül húsleves az iratosi konyhákban. fácánleves néhanap ez is kerülhet a tányérba, l. Húst hússal, nyúlhús. galamb(hús)leves gyönge húsleves, különösen gyermekeknek, kismamáknak készítik örömmel. gölődinleves a gölődint (l. a főtt tésztáknál) belefőzték a saját levébe, nagyon szegény emberek étele. Gombócleves! Az anyám krumplistésztából bogyókat gyúrt (lisztből, főtt krumpliból gombócot), dió, mogyoró nagyságút, és levesbe főzte. Volt levesbe, volt külön, ez nagyobb, és pirított kenyérmorzsát tett rá (ökm 1981). Szögedében Közkedvelt a kukoricagaluska-leves, tápai nevén rézgaluskaleves, egy múlt századi adat szerint gölődinleves, amely tejes lében főzött kukoricagombóc (BálintSzögedi I/133). A XIX. századi szögedi étel eszerint a XX. században még asztalra került Kisiratoson, hogy emlékezetét a XXI. elején is idézzük. grízgaluska-leves húsleves, grízgaluskával. ÁKA akkor emlegeti, amikor a legapróbb szemű tarhonyából készülő ételeket említi. gujás, gujásleves, marhagujásleves krumplival egybefőzve, jól megpaprikázva készül minálunk is. gyümőcsleves alma, megy, körte, szilva egyaránt lehet alapanyaga, azaz mindegyik gyümölcs belekerülhet e levesbe, akár vegyesen is, sőt, tán az a legfinomabb. hajmaleves hagymaleves, ökm: a nagyon szegények ették. Vöröshagymából készül. húsleves főzik mindenféle húsból, különösen a tyúkhúsleves tud finom lenni. Nem mintha az általában ünnepi marhahúsleves gyöngébb vóna Majorságból (aprójószágból, baromfiból) egész esztendőben öhetünk húslevest. kácsahúsleves a levágott kácsából is leginkább leves és paprikás készül, a javából meg sült lesz. Hogy a szárazabb, valóban igen sovány 22