TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész

Tomori Pál Főiskola TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész 2010

ISBN 978-963-88162-5-2 Ö ISBN 978-963-88162-7-6 Kiadó: Tomori Pál Főiskola Felelős vezető: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Főiskola TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész Interdiszciplináris kihívások a tudományban Kalocsa, 2010

Lektorálta: Tompáné Dr. Daubner Katalin Dr. Miklós György Szerkesztőbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

Tartalomjegyzék Előszó... 11 MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK Dr. habil Suhányi Erzsébet Adózás szlovák módra... 15 Süge Csongor A pénzügyi kultúra mérhetősége... 25 Szabó Matild A gazdasági fejlettség és egészségi állapot összefüggései... 35 Dr. Szántó Zoltán Valóban megjósolható az emberi viselkedés?... 43 Dr. Szűcs Olga A művészet jelentése ábrázolás és interpretáció... 55 Dr. Tokodi Bence A polgári- és a katolikus egyházi közigazgatás működése valamint problematikája közötti párhuzamok... 63 Tompáné Dr. Daubner Katalin Ötven éves az OPEC... 69 Dr. Tóth Lilla A deliberatív közvélemény-kutatás az interdiszciplináris módszer... 89 Dr. Uzzoli Annamária Az egészséghatás-vizsgálat gazdasági hasznosításának lehetőségei... 99

ANGOL NYELVŰ ELŐADÁSOK Angela Caunii, Rodica Cuciureanu, Moinica Butnariu Risk Management of Functional Food... 107. Angela Caunii, Rodica Cuciureanu, Moinica Butnariu Self-Management: a Risk Categorisation Model for the Setting of Levels in Food Supplements and Fortified Foods... 113. Chukurov Y. Andrey The Traditional Finno-Ugric People s Culture of the North-West Russia in Science and Education... 121. Eugenia Yuzhina Russia s Rome Statute Ratification between Law and Politics... 129. Keller Judit Development and Europeanization: the Transformation of Micro-regional Association between 1990 and 2006 in Hungary... 133. Lukichev Pavel Consumer Choice of XXI Century: Economics Approach and Marketing Approach... 171. O. Chekmarev Personal Costs and Labour Activity Motivation... 177. Rastislav Kotulič Analysis of Employment in the Slovak Republic for the Needs of Human Resource Management... 185. Suhányi Ladislav Main Differences and Similarities between Islamic (Riba-free) and Conventional (Western) Banking Systems... 195. Zdzislawa Zaclona Training of Pupils of the First Stage Education to do their Homework on their Own... 207.

Zuzana Birknerová, Miroslav Frankowský Social Intelligence in the School Context... 219 Abstracts... 231

Előszó Előszó A Magyar Tudomány Ünnepének alkalmából a Tomori Pál Főiskola immár hetedik alkalommal rendezi meg hagyományos konferenciáját. A Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett ünnep alkalmat ad az oktatók, kutatók és egyéb tudományos szakemberek találkozására, új kutatási eredményeik bemutatására és disszeminációjára, de ugyanakkor fórumot teremt az ismeretterjesztés számára is. A Tomori Pál Főiskola által szervezett konferencián a hazai szakemberek mellett már évek óta külföldi előadók is részt vesznek, amely jól érzékelteti intézményünk egyre meghatározóbb nemzetközi beágyazottságát. Ebben az évben szlovákiai, orosz, lengyel és romániai felsőoktatási intézmények képviselőit látjuk vendégül. A konferencia szerkesztett anyagát tartalmazó konferencia-kötet mindenki számára elérhetővé teszi az előadások értékeit és újdonságait, és interdiszciplináris jellege lehetőséget ad a tudományterületek találkozására. Minden érdeklődő számára ebben az évben is jó szívvel ajánlom színvonalas kiadványunkat. Dr. Meszlényi Rózsa főiskolai tanár rektor Kalocsa, 2010. november 10. - 11 -

MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK

Tudományos Mozaik 7. TPF ADÓZÁS SZLOVÁK MÓDRA Dr. habil Suhányi Erzsébet főiskolai docens Tomori Pál Főiskola Magyarország jövőre tervezi az egykulcsos adózás bevezetését, ezért minden tanulmány, tapasztalatat, vagy jótanács segítséget nyújhat ehhez a nehéz feladathoz és a adóreform sikeres megvalósításához. Szlovákia ebben a témakörben már 7 éves tapasztalatokkal rendelkezik, ugyanis 2004. január 1-én bevezette az egységes 19 %-os adókulcsot a személyi jövedelemadónál, a társasági adónál és az általános forgalmi adónál. A szerző a cikk első részében Szlovákia adórendszerének elemzésével foglalkozik az elmúlt hét évre visszetekintve. A cikk második részében egy nemzetközi tanulmányból kiindulva értékelésre kerül a szlovák adórendszer 182 ország adórendszerével összevetve, meghatározásra kerülnek azok a hiányosságok, amelyek még a szlovák gazdaságban kiküszöbölésre vagy tökéletesítésre várnak. BEVEZETÉS Az egykulcsos adózás olyan adózási módszer, amely minden adóalanynál azonos mértékű adókulcsot alkalmaz. Leggyakrabban a jövedelmek adózásánál fordul elő. Ez a módszer többnyire kapcsolatban áll az adómentes minimum intézményével, ami az adózást közelíti a progresszív adóhoz (az adókulcs a jövedelemmel arányosan nő). Valódi egykulcsos adó (true flat tax), amely a gazdaságban kiterjed az összes közvetlen és közvetett adóra és nem ismer semmiféle adómentes minimumot, igazából nincs egy európai országban sem. Ehhez legközelebb Szlovákia került 2004-ben, amikor jóváhagyta a személyi jövedelemadónál, a társasági adónál és az általános forgalmi adónál az egységes 19 %-os adókulcsot. Az egykulcsos adó úgymond divattá vált. Európában ennek úttörői a balti államok voltak. Elsőként Észtország (1994) vezette be. Azóta majdnem minden új EU-s tagállam fontolgatja az egykulcsos adó bevezetését, az EU 15 tagországai ezzel az adóreformmal szemben ellenállást mutatnak. 1. táblázat: Egykulcsos adó %-ban (2008), személyi jövedelemadó / társasági adó Albánia 10/10 Macedónia 10/10 Bulgária 10/10 Montenegró 9/10 Csehország 15/21* Oroszország 13/13 Észtország 21/21 Románia 16/16 Grúzia 12/12 Szerbia 10/14 Lettország 15/25 Szlovákia 19/19 Litvánia 15/24 Ukrajna 13/13 Forrás: http://www.euractiv.sk/ekonomika-a-euro/zoznam_liniek/rovna-dan - 15 -

Adózás szlovák módra Dr. habil Suhányi Erzsébet * Csehországban az egykulcsos személyi jövedelemadót úgynevezett szuper bruttó bérből számolják, ami azt jelenti, hogy az adóalapba beszámolják a szociális és egészségügyi biztosításokat is, beleértve azt a részt is, amit a munkáltató fizet a munkavállaló után. A reális adózás így ebben az országban 23 %-ot ért el 2008-ban. 2009-ben az adókulcs csökkent 21 %-ról 20 %-ra, majd 2010. január 1-től 19 %-ra. A nagy nyugat-európai országok kritizálták egyes európai tagországok adóreformját. Az akkori német kancellár Gerhard Schröder és a svéd miniszterelnök Goran Persson szerint a keleti tranzit államok megengedhették maguknak az adócsökkentéseket azért is, mert adóbevételük csökkenését kompenzálták az EU támogatásokból. Olyan javaslatok is felmerültek, hogy ezek az országok az EU alapokból ne kapják meg a teljes összegeket. Az adócsökkentések tendenciája majd végül győzött nyugat Európában is. A legtöbb országban, köztük Németországban is, csökkentették az adókulcsokat, hogy ezzel is ösztönözzék a befektetéseket és kiadásokat gazdaságnövekedés céljaira. Az egykulcsos adót azonban nem vezette be egyetlen régebbi tagállam sem. 2. táblázat: Jövedelemadó-kulcs a V4 országokban 2010-ben V4 országok Személyi jövedelemadó-kulcs Társaságiadó-kulcs Csehország 15 % 19 % Lengyelország 18% - 32 % 19 % Magyarország 17 % - 32 % (4 %) 19 % Szlovákia 19 % 19 % Forrás: Saját feldolgozás ADÓREFORM SZLOVÁKIÁBAN Az egykulcsos adó Szlovákiában, mint már az előzőekben is említésre került, az Európai Unióhoz való csatlakozás évében, azaz 2004. január 1-jén került bevezetésre 19 %-os adókulccsal. 3. táblázat: Az új és régi adókulcsok összehasonlítása A jövedelemadó-kulcs változása 2003 (%) 2004 (%) Személyi jövedelemadó 10; 20; 28; 35; 38 19 Társasági adó 15; 18; 25 19 Forrásadó 1; 5; 10; 15; 20; 25 19 Forrás: Saját feldolgozás - 16 -

Tudományos Mozaik 7. TPF Az adóreform része volt a Mikuláš Dzurinda kormánya által kidolgozott szélesebb körű reformcsomagnak, ami tartalmazta még az adóreformon kívül az államháztartás, közigazgatás, munkaerő-piac, nyugdíj, egészségügy és szociális reformokat is. Az ambiciózus reformprogram sikeres bevezetése vezetett ahhoz, hogy Szlovákia az egyik leggyorsabban növekvő európai gazdaság lett. A komplex strukturális reformcsomag olyan egyértelmű stratégiákat támogatott, mint a vállalkozói környezet javítása és a gazdasági szabadság szintjének növelése. Az egykulcsos adóra épített adóreform egyértelműen pozitív eredményeket hozott. Mint a 4. táblázatban is látható, az adóbevétel részesedése a GDP-én dramatikusan megváltozott és elvileg sikerült adósemlegességet is elérni. Jelentősebb változások: a személyi jövedelemadó részesedése csökkent, a nyereségadóból származó jövedelem növekedett (a kezdeti csökkenés után) és az általános forgalmi adó részesedése a GDP-én kezdetben növekedett (majd csökkenés látható). 4. táblázat: Az adóbevételek részesedése a GDP-ben 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009* (ESA95. GDP-ben) % % % % % % % Közvetlen adók 6,7 5,5 5,6 5,7 5,9 6,1 5,2 Személyi jövedelemadó 3,3 2,6 2,7 2,5 2,6 2,7 2,4 Társasági adó 2,6 2,5 2,6 2,9 3,0 3,1 2,5 Forrásadó 0,8 0,4 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Közvetett adók 11,2 12,2 12,7 12,0 11,1 10,1 10,3 Általános forgalmi adó 6,6 7,7 8,0 7,9 6,7 6,8 6,7 Fogyasztási adók 3,3 3,3 3,7 3,2 3,5 2,7 2,8 Vagyonadók 0,1 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 Helyi adók 0,7 0,7 0,9 0,8 0,8 0,5 0,6 Egyéb adók 0,5 0,3 0,1 0,1 0,1 0,1 0,2 Adóbevételek összesen 17,9 17,7 18,3 17,7 17,0 16,2 15,5 Forrás: Saját feldolgozás a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján * 2009 PM becslések - 17 -

Adózás szlovák módra Dr. habil Suhányi Erzsébet 5. táblázat: Az adóbevételek éves szinten (ezer euróban) (ESA95.) 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009* Közvetlen adók 2 725 656 2 568 225 2 773 469 3 138 217 3 635 048 4 114 557 3 241 580 Személyi jövedelemadó 1 303 881 1 208 012 1 301 070 1 377 924 1 597 751 1 821 212 1 528 854 Társasági adó 1 118 234 1 171 957 1 344 527 1 599 046 1 848 281 2 087 372 1 556 971 Forrásadó 303 541 188 256 127 872 161 247 189 016 205 973 155 755 Közvetett adók 4 903 568 5 570 257 6 216 381 6 248 456 6 907 511 7 058 081 6 620 408 Általános forgalmi adó 3 031 372 3 506 945 3 879 694 4 103 743 4 147 091 4 621 418 4 221 289 Fogyasztási adók 1 267 868 1 499 300 1 804 434 1 589 205 2 171 274 1 809 243 1 761 227 Egyéb 604 328 564 012 532 253 555.508 589 146 627 420 637 892 Adóbevételek összesen 7 629 224 8 138 482 8 989 850 9 386 673 10 542 559 11 172 638 9 861 988 Forrás: Saját feldolgozás a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján * 2009 PM becslések Jelentős változás történt a gazdaságnövekedés dinamikájában (GDP) és az adóbevételnövekedés dinamikájában (abszolút értékben kifejezve), különösen a társasági adónál. A gazdasági növekedés folyamatosan emelkedett. Az adóbevétel az új adórendszer bevezetésének első négy éve alatt a 2003-as évvel szemben emelkedett 44,8 %-kal folyó árakban és 28 %-kal változatlan árakban. A legdinamikusabb volt a társasági adó bevételének növekedése, ami folyó árakban 70,9 %-kal és változatlan árakban 54,1 %-kal növekedett. Annak ellenére, hogy az adókulcs 25 %-ról 19 %-ra csökkent, már a reform első évében az adóból több volt a bevétel, mint a reformot megelőző évben (2003-ban). A gazdasági és pénzügyi válság rátette bélyegét a szlovák gazdaságra is, ami a 2009-es év adóbevételeinél is jelentősebb csökkenést váltott ki. ADÓZÁSI SZABADSÁG NAPJA SZLOVÁKIÁBAN Érdemes még ezen a helyen megemlíteni az adózási szabadság napjának (tax freedom day) alakulását is Szlovákiában. Ez a nap Szlovákiában az 1999-es évtől kerül meghatározásra az Adófizetők Szövetsége és a F.A.Hayek Alapítvány együttműködésében. Ennek kihirdetése évente történik. Az adózási szabadság napja alatt átvitt értelemben azt az időpontot kell érteni, ameddig egy átlagos polgár egész jövedelmét átadja az államnak adó és más kötelező befizetések formájában. A következő naptól kezdve egész keresetét meghagyja. Tehát ha az összes adóteher 50 %-ot képezne, azt jelentené, hogy a polgárok fél évet az államnak dolgoznának és fél évet saját maguknak és családjuknak. Az adózási szabadság napja ilyen formában egyszerű, egyértelmű és könnyen megérthető módszer arra, hogy minden szlovák polgár adófizető tudomást szerezzen a kormány gazdálkodásáról. Információt nyújt arról, hogy milyen is valójában a kormányzati újraelosztás összege. - 18 -

Tudományos Mozaik 7. TPF június 7. június 9. A kutatás szerint Szlovákia ebben az évben (2010-ben) a 119. helyen helyezkedik el a megfigyelt 183 ország közül. A 2004-es adóreformra tekintettel sokan jobb helyezésre számítottunk. Mi tehát a probléma, ami nem engedte Szlovákiát a ranglétra magasabb fokára jutni? Sokan úgy vélik, hogy a 2004-es adóreform az adó csökkentéséről szólt, pedig a reformnak nem az volt a célja, hogy a teljes adóterhet csökkentsék. Az állami költségvetés neutrális jövedelmét kellett biztosítania. A reform csak a közvetlen adók (társasági adó, személyi jövejúnius 4. június 4. június 4. június 4. június 3. június 7. június 1. június 3. május 25. május 22. 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 1. ábra: Adózási szabadság napja Szlovákiában Forrás: Saját feldolgozás A 2008-as évtől, amikor is egy szlovák állampolgár az adózási szabadság napja kihirdetésének történelmében a legrövidebb ideig dolgozott az államnak, jelentősen növekszik a bevétel újraelosztásának mértéke a gazdaságban. A 2009-es évben 11 nappal többet kellett dolgozni az állampolgároknak a kormányzati kiadásokra, mint 2008-ban. Ebben az évben, vagyis 2010-ben ez még 4 nappal több. Ennek oka a szlovák gazdaság lassabb növekedése (GDP csökkenés) a válság időszakában, de úgyszintén a közkiadások relatív növekedése, vagyis a Fico kormánya nem volt hajlandó spórolni a gazdasági és pénzügyi válság ellenére sem. Így az újraelosztás mértéke visszatért a 2005-ös év szintjére. Szlovákiában a felbecsült összes újraelosztás mértéke ebben az évben a GDP 43,25 %-a. Ez annyit jelent, hogy minden létrehozott egy euróból ebben az évben 43 cent újra szétosztásra kerül. AZ ÖSSZ-ADÓKULCS SZLOVÁKIÁBAN JELENTŐSEN MAGASABB, MINT AZ ÁTLAG AZ EU EGYES TAGORSZÁGAIBAN, ENNEK OKA A MUNKAVÁLLALÓI JÁRULÉKOK A Világbank a PriceWaterhouseCoopers együttműködésével tanulmányt készített Paying Taxes 2010 néven, amelyben összehasonlítja a szlovák adórendszert 182 ország érvényes adórendszerével. A cikk következő részében ennek a tanulmánynak az eredményeit mutatjunk be és ezt saját észrevételeinkkel és tapasztalatainkkal megtoldjuk. A Paying Taxes tanulmány éves alapon készül, és ezt évente közzé is teszik. A tanulmány egy cégmodell alapján lett összeállítva, amely termékek gyártásával és eladásával foglalkozik. E cég adójellemzői minden államban külön voltak mérve. Ezt követően öszszehasonlították az összes adóköltséget, a jogszabályi követelmények teljesítésére szükséges időt és az adók kifizetéseinek számát, amit a cégeknek egy év alatt kell megtenni az egyes országokban. - 19 -

Adózás szlovák módra Dr. habil Suhányi Erzsébet delemadók) súlyát helyezte át a közvetett adókra (Áfa és fogyasztási adók). Ez látható az 5. táblázatban is. Általánosságban elmondható, hogy a reform célja az volt, hogy az adórendszer egyszerűbb legyen, az embereket munkára és a cégeket befektetésekre ösztönözze, mint már ez az előzőekben is említésre került. Az adóreform azonban két nagyobb jelentőségű területet nem érintett: az adó- és illetékrendet és a munkavállalói járulékokat (például szociális és egészségügyi biztosításokat). Ez két olyan terület, ahol a szlovák adórendszer összehasonlítva a többi állammal nem éppen kedvezően állja meg helyét. Az adóemelésnél a kormány általában nagyon kreatív. Gyakran új adókat vezet be olyan elnevezésekkel, mint illetékek, díjak, járulékok vagy biztosítások. Valójában rejtett adókról van szó. A tanulmányban az adó a következőképpen van meghatározva kötelező befizetések az állam javára, ami a közpénzek részét képezi, és ami az adófizető számára nem térül meg közvetlenül. A szlovák cégek társasági adóterhe kisebb, mint a legtöbb megfigyelt országokban. A cégek társasági adója azonban csak részét képezi sokkal szélesebb spektrumnak, vagyis figyelembe kell venni a munkavállalói járulékokat is. A tanulmány eredménye azt mutatja, hogy az össz-adókulcs hipotetikus szlovák cégben 48,6 százalék. Ez lényegesen magasabb, mint az EU tagállamok átlaga, vagyis a 44,5 százalék. Ebben az értékelésben Szlovákia 183 ország közül a 130. helyezést érte el. Összehasonlításképpen itt megemlíthetjük: Csehország 122., Lengyelország 98. és Magyarország a magas általános forgalmi adó miatt a rangsorban a 151. helyen áll. 70 60 Szlovákia 48,6 % 50 EU átlag 44,5 % 40 30 20 10 0 Luxemburg Írország Cyprus Dánia Bulgária Lettország Nagy-Britannia Szlovénia Hollandia Lengyelország Litvánia Portugália Románia Németország Csehország Görögország Finnország Szlovákia Észtország Svédország Ausztria Spanyolország Belgium Magyarország Franciaország Olaszország egyéb adó munkavállalói járulékok nyereségadó 2. ábra: Össz-adókulcs az Európai Unióban (%-ban) Forrás: Saját feldolgozás a Paying Taxes 2010 adatai alapján - 20 -

Tudományos Mozaik 7. TPF Az alábbi táblázatban megfigyelhetjük, hogy annak ellenére is, hogy az egészségbiztosítási és szociális biztosítási járulékok összege Szlovákiában felső határral van korlátozva, még mindig 81,5 százalékos a munkavállalói járulékok részesedése a szlovák gazdaság adóterhelésén. Szlovákiában e csoportba a munkavállaló havi bérének alapján számított hozzájárulások és járulékok tartoznak, például egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, betegbiztosítás, munkanélküliségi biztosítás, tartalékalap, garanciabiztosítás, tartós egészségkárosodási biztosítás. 6. táblázat: Össz-adókulcs Szlovákiában (%-ban) Adó Részesedés az adózás előtti nyereségen Összes fizetendő adón való részesedés Nyereségadó 7,1 14,6 Munkavállalói járulékok 39,6 81,5 Egyéb adók 1,9 3,9 Összesen 48,6 100,0 Forrás: Saját feldolgozás a Paying Taxes 2010 adatai alapján Úgy tűnik, mintha eddig a kormány ezt fokozatosan megtoldotta volna újabb és újabb munkavállalói járulékokkal. Éppen ez az oka annak, hogy a szlovák cégek adóterhe sokkal magasabb, mint az EU más tagállamaiban. Nem is kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, minél magasabbak a munkavállalói járulékok, annál kisebb a munkáltatók érdeke az embereket legálisan alkalmazni és sokkal érdekesebb számukra az illegális foglalkoztatás. A gazdasági recesszió időszakában általában a vállalatok kisebb nyereséget produkálnak, ami által csökken a társasági adó. Azonban a legtöbb egyéb adókat és járulékokat nem a nyereségből határozzák meg, például a munkavállalói járulékokat a munkavállaló bére alapján számítják. Ez annyit jelent, hogy a cég összes adóterhelése (a nyereségből számított bizonyos százalék) válság idején gyakran növekszik. A magas munkavállalói járulékok Szlovákiában a gazdasági válság idején nagymértékben hozzájárultak a munkavállalók létszámcsökkenéséhez, mint ahogy az más országokban volt viszonylag alacsonyabb járulékokkal. A kormánynak meg kell értenie a foglalkoztatás, a munkanélküliség és az adóteher (a munkavállalói járulékokkal együtt) egyértelmű kapcsolatát. A magas járulékokkal kapcsolatosan meg kell említeni azt is, hogy az egyes járulékfajtákat különböző alapokból (bérekből) számolják, ami nagyon adminisztrációigényes. Egységes adóalap könnyíthetne a cégek törvényes adózási kötelezettségén. Ahol többféle adó létezik, természetesen az adókötelezettségek teljesítésére is több idő szükséges. Az adóbevallások és kimutatások készítése és benyújtása, a többféle munkavállalói járulékok és fogyasztási adók fizetése lényegesen növeli e kötelezettségek teljesítésére szükséges időt. A munkavállalói járulékok számának csökkentésével, minden munkavállalói járulék számításánál egységes alapok alkalmazásával és az adminisztrációs dokumentumok manuális készítésének megszüntetésével (például lehetne elektronikus úton történő benyújtás) Szlová- - 21 -

Adózás szlovák módra Dr. habil Suhányi Erzsébet kia javíthatna saját adórendszerén. Ez előnyös lenne úgy az adófizetőknek, mint az államnak is, mivel mindkét fél számára alacsonyabb költségeket és adminisztrációs terheket jelentene. Ami az évenkénti befizetések számát illeti, Szlovákia 183 ország közül a 96. helyen áll a ranglistán. Ezen a helyezésen lehetne javítani úgy, hogy bevezetnék az elektronikus úton történő adóbevallást és kimutatások beadását, adózást és járulékfizetéseket. Ezenkívül, ha a többféle adók és járulékok fizetése azonos időben történne és csak egy nyomtatvány kellene készíteni, jelentősen csökkenne a befizetések száma és egyszerűsödne a befizetések módja. Például ha együtt lehetne kimutatni és egy összegben elvezetni a törvényes szociális és egészségbiztosítási járulékokat. Ugyanezt a módszert lehetne érvényesíteni a helyi adóknál, a vagyonadóknál és a gépjármű-adóknál. Egy másik terület, amivel a tanulmány foglalkozik, az adózással kapcsolatos időtöltés. Itt azt az időt kell érteni, amire egy adófizetőnek szüksége van, hogy eleget tegyen törvényes adókötelezettségének, vagyis adóbevallások és jelentések készítésére, ezek benyújtására, adók és járulékok kifizetésére. Ebben az értékelésben Szlovákia a 183 ország közül a 103. helyet foglalja el. Ezen a pozíción úgy lehetne javítani, hogy a cégek adóalapjának meghatározásánál csökkenne az adóalapot módosító tételek száma. Az időigényességen javíthatna az is, ha az adóbevallások teljes körénél lehetőség lenne az adóbevallást elektronikus formában benyújtani, az adóhivatalokban töltött sorban állások helyett. 700 600 500 400 300 200 EU átlag 232 óra Szlovákia 257 óra 100 0 Luxemburg Írország Észtország Nagy-Britannia Svédország Franciaország Dánia Cyprus Belgium Hollandia Litvánia Ausztria Németország Románia Spanyolország Görögország Finnország Szlovákia Szlovénia Lettország Portugália Magyarország Olaszország Lengyelország Csehország Bulgária fogyasztási adó munkavállalói járulékok társasági adó 3. ábra: Az adózással kapcsolatos kötelezettségekteljesítéséhez szükséges idő (óraszám) Forrás: Saját feldolgozás a Paying Taxes 2010 adatai alapján - 22 -

Tudományos Mozaik 7. TPF Jó hírnek tekinthetjük azt, hogy a szlovák kormány már intézkedéseket tesz az adminisztrációs terhek és az adófizetéssel kapcsolatos időtöltés csökkentésére. Példaként említhetjük az adó- és illetékrendről szóló törvény módosítását, ami a 2012-es évtől kötelezővé teszi az elektronikus adóbevallást. ÚJ KIHÍVÁSOK A gazdasági és pénzügyi válság a szlovák kormányt új kihívások elé állította. Biztosítania kell az állami költségvetés bevételeit közszolgáltatásokra és szociális célok teljesítésére, ugyanakkor ösztönözni kell a befektetéseket, új munkahelyeket teremteni és ezt növelni. Fontos, hogy e probléma kezeléséhez a kormány holisztikusan közelítsen. Legnagyobb kockázatot az jelenti, ha egyes változtatásokat és módosításokat a nélkül vezet be, hogy azok szélesebb stratégiai célkitűzések elérésére irányuló egyértelmű alapokkal lenne alátámasztva. Ez a kockázat egyértelmű, főképp, ha az egyes minisztérium olyan adó- és járulékemelést kíván érvényesíteni, ami saját igényének megfelelő. Az emberek nem örülnek annak, hogy adót kell fizetni. Az, aki emeli az adókat vagy esetleg új adókat vezet be, általában nem végez győztesként a választásokon. A választások előtti ígéreteket, hogy nem emelik az adókat, gyakran választások utáni adóemelés vagy új illetékek bevezetése követi, amelyek jellegükre való tekintettel valójában adók közé sorolhatók. Az adóemelés azonban nem minden körülmény között jelent bevételemelést az állami költségvetésben. Sok államban előfordult az, hogy az adókulcs csökkentésével növekedett az állami költségvetés összbevétele, ami hozzájárult a befektetések támogatásához és a törvényes adókötelezettségek teljesítéséhez. Szlovákia 2004-es adóreformja erre példaként szolgál. De ugyanez érvényes Oroszországra is, aki 2001-ben jelentősen csökkentette az adót, és az ezt követő három évben átlagosan 14 százalékkal emelkedett az éves adóbevétele. Szlovákia adórendszere viszonylag egyszerű és kiegyensúlyozott, kivételt képeznek a magas munkavállalói járulékok. Számos pozitívum ellenére is kétségkívül van még mit javítani, és ezt bizonyítja ez a tanulmány is. - 23 -

Adózás szlovák módra Dr. habil Suhányi Erzsébet Irodalomjegyzék FABIAN, Š.: Danové priznanie. In: S.r.o v praxi Praktické rady, typy a príklady. Vyd. Verlagdashofer. Bratislava. 2007. 5/4/1.kapitola. p.1. ISSN 1335-8472. FABIAN, Š.: Prvá konsolidácia verejnej správy a ústrednej správy sa blíži do cieľa. In: Účtovníctvo ropo a obcí v praxi 4/2010. p.9-24. ISSN 1337-0197. KOTULIČ, R.: Národná mena verzus európska menová únia v súčasnej hospodárskej kríze očami indikátorov trhu práce v Českej republike a Slovenskej republike. In: Zborník príspevkov z konferencií a seminárov Národného konventu o Európskej únii 2009. Bratislava: Ševt, a.s. 2010. p.39-46. ISBN 978-80-8106-018-2. MIKLOŠ, I.: Kniha reforiem, ako si Slovensko získalo medzinárodné uznanie v ekonomickej oblasti. Trend Visual s.r.o. Bratislava. 2005. 67 p. ISBN 80-969378-0-4. SUHÁNYI, L. SPIŠÁKOVÁ, E.: Podpora výskumu a vývoja v krajinách V4. In: Transfer inovácií 13/2009. 2009. p.57-60. ISSN 1337-7094. ŠTEFKO, R.: K riešeniu problémov regionálneho rozvoja vo vzťahu k výskumnému grantu v oblasti determinantov a aktivizujúcich prvkov akcelerácie regionálneho rozvoja, analytický pohľad. In: Znalostné determinanty regionálneho rozvoja. Prešov: Fakulta manažmentu Prešovskej univerzity, 2007. p.4-7. ISBN 978-80-8068-695-6. Zákon č. 595/2003 o dani z príjmov, v znení neskorších predpisov 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és osztalékról http://www.euractiv.sk/danova-politika/zoznam_liniek/rovna-dan http://www.euractiv.sk/ekonomika-a-euro/zoznam_liniek/rovna-dan http://www.finance.gov.sk/documents/ifp/ekonomika_v_cislach/fiskal/danove_prijmy_201 0_05.xml http://www.pwc.com/gx/en/paying-taxes/data-tables.jhtml http://cds.mfcr.cz/cps/rde/xchg/cds/xsl/index.html http://www.mf.gov.pl/_files_/podatki/od_osob_fizycznych/pit_2009/skala20092010.pdf - 24 -

Tudományos Mozaik 7. TPF A PÉNZÜGYI KULTÚRA MÉRHETŐSÉGE Süge Csongor főiskolai adjunktus Tomori Pál Főiskola A pénzügyi kultúra kérdéskörébe sorolhatjuk mindazokat a tényezőket, amelyek segítik az emberek pénzügyi kérdésekben való eligazodását és anyagi jólétük megteremtését. Rövid eszmefuttatásom során bemutatom, hogy egy piackutatás során milyen szempontokat soroltak a pénzügyi kultúra kérdéskörébe, valamint, hogy mi jellemezte a kutatás során vizsgált 14-30 éves korosztály pénzügyi tájékozottságát. Kutatásom során a nemzetgazdaság integrált számláinak adatai segítségével megmutatom, hogy a pénzügyi kultúra javulásának országosan is mérhető jelei vannak, s az adatok értékelését összevetésre javasoltam további, országos mintán felvett pénzügyi kultúrára vonatkozó adatfelvételekkel. A tanulmányban igyekszem bemutatni, hogy a pénzügyi kultúra vizsgálata nem csak a megkérdezésen alapulhat, de fontos következtetéseket vonhatunk le a lakosságra vonatkozó országos statisztikák alapján is, amelyeket érdemes a kérdőíves felmérésekkel egybevetni, azokat párhuzamosan vizsgálni. Bevezetés Takarékoskodjon tovább élhet! Feléljük a jövőt [1] Ilyen, és hasonló kérdésekkel, szlogenekkel találkozhatunk az újságok hasábjain, amikor a pénzügyi kultúrával kapcsolatos cikkeket olvasunk. Az MNB és a PSZÁF már 2006- ban, a deviza-alapú hitelek tömeges felvétele során felemelte a szavát, felhívandó a figyelmet arra, hogy ez milyen komoly kockázatokkal jár egyéni és össztársadalmi szinten egyaránt. Hangjuk persze pusztába kiáltó szó volt és maradt is, hiszen kinek jutott volna eszébe kétszer akkora kamatteher mellett forint alapon finanszírozni egy építkezést, vagy egy ingatlanvásárlást? Ez akkortájt egyáltalán nem tűnt ésszerű megoldásnak, még a pénzügyi tanácsadók sem ajánlották volna senkinek, a banki alkalmazottakról nem is beszélve. Az EUR/HUF és a CHF/HUF árfolyam alakulása 2001 jaunártól 2010 augusztusig 300,00 280,00 260,00 240,00 220,00 200,00 EUR/HUF CHF/HUF 180,00 160,00 140,00 jan.00 jan.01 jan.02 jan.03 jan.04 jan.05 jan.06 jan.07 jan.08 jan.09 jan.10 forrás: mnb.hu 1. számú ábra - 25 -

A pénzügyi kultúra mérhetősége Süge Csongor Persze, itt kell kijelentenünk, hogy 2006-ban még arra sem számított senki, hogy a forint valamilyen csoda jelentősebb gyengülésbe kezdene. Hiszen a nem túl távoli múltban, alig pár évvel korábban még a gazdaság újra és újra a magyar fizetőeszköz a túlzott mértékű erősödéssel küzdött, és a jegybank többször is forintot gyengítő lépéseket volt kénytelen tenni. 2006-ban még éppen csak stabilizálódni látszott a 260-270 forintos euró-árfolyam, amelyet az akkor regnáló kormányzat egészséges célárfolyamként már évekkel korábban megjelölt. A laikusokat méltán érhette váratlanul a feltételezés, hogy az év eleji árfolyamokhoz képest a forint esetenként akár 20%-ot is gyengülhet az euróval, s közel 40%-ot a svájci frankkal szemben. Az 1. számú ábrán is jól követhető, hogy a forint árfolyama 2009-2010 évekre jelentősen gyengült, aminek egyik legsúlyosabb össztársadalmi hatása a devizahitelesek sorozatos fizetésképtelensége lett. Ennek hatására került ismét a kormányzati kommunikáció és a társadalmi érdeklődés középpontjába a téma, amelyben a jelenlegi nehéz helyzet egyik legnagyobb okozójaként a pénzügyi kultúra alacsony hazai szintje került megjelölésre. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a fenti okfejtés alapján már kimutatható, hogy a pénzügyi tájékozottság hiánya lényegesen kisebb mértékben okolható a probléma kialakulásáért, mint az ország külföldi megítélésének jelentős romlása, és azok a folyamatok, amelyeknek következtében a forint értékének csökkenéséhez vezettek. Úgy gondolom, hogy a fentiekben vázolt folyamatok évekkel történő előrejelzése még a pénzügyi szakemberek számára is lehetetlen feladat lett volna, s azzal, ha a magyar lakosság fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezne, még messze nem lett volna elkerülhető a baj, legfeljebb csak mértékében lett volna valamelyest csökkenthető. Érvelésem során a KSH a nemzetgazdaság integrált számláira vonatkozó adatai alapján próbálok következtetéseket levonni arra, hogy a magyar lakosság pénzügyi kultúrája érzékelhetően javult az 1999 és 2007 közötti időszakban. Ezek az adatsorok később kibővíthetőek lesznek az időszak utáni adatokkal, és egy másik tanulmány során a pénzügyi kultúráról szóló felmérések eredményeivel egybevetve megállapíthatóvá válik, hogy alkalmazzuk-e a mindennapokban azokat a pénzügyi ismereteket, amelyeknek birtokába kerülünk. Kimutatható-e a pénzügyi kultúra jelen tanulmányban levezetett javulása a lakosság körében felvett adatok segítségével is, vagy máshol kell keresnünk a makrogazdasági viselkedés indító-okait. 1. Mi a pénzügyi kultúra? Pénzügyi kultúra alatt általánosságban a pénzügyi fogalmak körében megnyilvánuló jártasságot értünk. A téma Magyarországon csak az elmúlt évek során került a figyelem középpontjába, amikor a 2006-2008 évek során korábban nem látott szintre emelkedett a devizaalapú hitelek állománya a magyar lakosság körében. A pénzügyi kultúra fogalmát az alábbiak szerint definiálhatjuk: A pénzügyi ismeretek és képességek olyan szintje, amelynek segítségével az egyének képesek az alapvető pénzügyi információkat értelmezni, tudatos döntéseket hozni, felmérve döntésük lehetséges jövőbeni pénzügyi következményeit. A Magyar Nemzeti Bank 2008. évi célkitűzései szerint a pénzügyi kultúra fejlesztésére fordított munka és erőfeszítések következményeként az alábbi jövőképet festi: [Az emberek ]: egyre inkább képesek lesznek megérteni a pénzügyi fogalmakat és termékeket; pénzügyi jártasságuk növekedésével egyre tudatosabban kezelik a pénzügyi kockázatokat, és képesek megfelelően hasznosítani a rendelkezésükre álló információkat; - 26 -

Tudományos Mozaik 7. TPF a döntéshozatalt megelőzően kellőképpen tájékozódnak, és tudják, hogy milyen lépéseket kell tenni pénzügyi helyzetük javítása érdekében. [5] Kimondható ugyanakkor, hogy minden társadalom számára kívánatos, hogy polgárai tájékozottak legyenek a pénzügyeiket érintő kérdések területén, hiszen annál könnyebben tudnak boldogulni a mindennapi életük során, annál inkább eligazodnak a pénzügyi szolgáltatók kínálatában, és annál nagyobb az esélye annak, hogy javaikkal úgy fognak gazdálkodni, hogy anyagilag is gyarapodni tudjanak. Természetesen vitatható, hogy hol van a határa azoknak a pénzügyi alapismereteknek, készségeknek és cselekvés-mintáknak, amelyeket a pénzügyi kultúra köreibe sorolunk. Ezt a határt a különböző kutatások máshol húzzák meg, és esetenként egymástól lényegesen eltérő kérdéseket, lényegesen eltérő módszerrel vizsgálnak. A pénzügyi kultúra fogalomköre tehát képlékenynek tekinthető. A pénzügyi kultúra kutatása, feltérképezése és fejlesztésének igénye Magyarországon gyerekcipőben jár. Az első híresebb és nagyobb szabású kutatás a területen a Magyar Nemzeti Bank megbízásából, 2006 novemberében zárult le, amelynek értékelése során kiderült, hogy a 2000 főt kismértékben meghaladó országos reprezentatív minta alapján a magyar lakosság számos területen lépéshátrányban van, és nagyon sok hiányossággal küszködik. Ez a felmérés alábbi tényezőket különbözteti meg, amely során a 14-30 éves korosztálynak az alábbi témakörökben tettek fel kérdéseket: Általános pénzügyi ismeretek A kutatás során megállapították, hogy a célcsoport, bár fontosnak tartja a pénzügyi ismereteket, azonban nem igazán érdeklődik a téma iránt. A pénzügyi nyelvezet és az alapvető pénzügyi fogalmak hiányos ismerete már önmagában is egyenes úton vonja maga után az érdeklődés alacsony fokát, azonban a tájékozatlanság okaként a bizalmatlanságot, és az információforrások megbízhatatlanságát is felvonultatja. Hiányzik továbbá az a családi minta is, amely generálná a pénzügyi fogalmak iránti érdeklődést, és a lehetőségek felmérésének igényét. A megkérdezettek által felhasznált információ-források is nagyon alacsony szintűnek minősülnek, hiszen az ismeretek jellemzően a szolgáltatók reklámjaiból és magazinokból származnak, ám a PSZÁF, az MNB, az OBA fogalma, szerepe és tájékoztatói anyagai szinte teljesen ismeretlenek a célcsoport számára. Pénzforgalmi szolgáltatások A korcsoport közel 40%-a rendelkezik bankszámlával, amelynek legfőbb fontosságát a bankkártyával való rendelkezés adja. Mivel a hatályos jogszabályok alapján a havi munkabér kifizetése átutalással történik, az adatokból az is látható, hogy a csoport milyen arányban rendelkezik munkahellyel. Az általánosan passzív attitűd következményeként a fiatalok elfogadják, amit szüleik, ismerőseik, vagy munkahelyük ajánl nekik, nem hasonlítják össze, és nem versenyeztetik a bankok által felkínált szolgáltatás-csomagokat, bár igaz, hogy többségükben csak a bankkártyát használják fel a hitelintézetek kínálatából. A pénzforgalmi szolgáltatások körében a készpénz-átutalási megbízást használják a leggyakrabban, míg az állandó átutalás és a csoportos beszedési megbízás alkalmazása sokkal kevésbé jellemző. A legtöbben a papír alapú fizetést részesítik előnyben, s nem túl magas a telefonon és az interneten adott megbízások átlagos aránya. Értékelhető (25%) ugyanakkor azoknak az ügyleteknek az aránya, amelyek a bankok által felajánlott szoftver segítségével kerülnek megadásra. - 27 -

A pénzügyi kultúra mérhetősége Süge Csongor Bankkártya A bankkártya a legelterjedtebb termék a korcsoportban. Míg a fiatalabbak jellemzően azért alkalmazzák ezt szívesen, mert készpénz nélkül is tudnak vele fizetni, az idősebbekre igaz, hogy fizetésüket bankszámlára kapják. A felmérés azt is kimutatta, hogy a bankkártyakonstrukciók tekintetében a megkérdezettek nem tájékozottak, könnyen elfogadják a számukra ajánlott vagy felajánlott csomagot. Nagy ugyanakkor a bankkártyával szembeni bizalmatlanság is, hiszen azok, akik nem rendelkeznek ilyen eszközzel, nagy arányban ítélik meg úgy, hogy nekik arra nincs is szükségük, és a megkérdezettek többsége nem is tekinti biztonságosnak ezt a fizetési módot. A bankkártyával végezhető műveletek közül a jellemző a készpénzfelvétel, az eszközzel rendelkezők 50%-a havonta 1-3 alkalommal használja azt e célra. Sokkal kevésbé jellemző a kártyával való fizetés, hiszen a csoport 51%-a szinte sosem használja ilyen módon a bankkártyát. Hitelezés A hitelfelvétel kérdésében két teljesen eltérő, családtól örökölt mentalitás jelent meg a fiatalok körében: egyik részük teljesen elutasítja azt, míg mások el sem tudják képzelni az életüket hitelek nélkül. A személyes boldogulás szempontjából természetesen mindkettő káros, és viszszatartó hatást fejt ki a pénzügyi stabilitás és jólét felé vezet úton. A területen a három legismertebb fogalom a törlesztő részlet, a jelzálog és a futamidő volt, ám a devizanem, az árfolyamkockázat, a THM, valamint a BAR rendszer fogalmát csak kevesen tudták értelmezni, ami a hitelfelvétellel járó kockázatok ismereteiben mutat komoly és veszélyes hiányosságokat. A megkérdezettek körében legalább 20% azok aránya, akik nem képesek megítélni, hogy a pénzügyi változások milyen hatást fejtenek ki a deviza alapú hitelek törlesztő-részleteinek alakulására. Nyugdíj-előtakarékosság A fiatalok a nyugdíj-előtakarékossággal kapcsolatban rendelkeznek a legkevesebb ismerettel, mert, mint mondják, a számukra időben beláthatatlanul távol van a nyugdíjba vonulás időpontja, s így kiszámíthatatlanok azok a történések, amelyek addig lezajlanak. A megkérdezetteknek alig több mint a fele volt tisztában a magánnyugdíj-pénztárak fogalmával, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak ismerete még ennél is alacsonyabb, mintegy 23%-nál volt jellemző. A magánnyugdíj-pénztárak közötti választás a megkérdezettek körében mindössze 11%-ban volt jellemző, a hozamok alakulását 46%-uk figyelemmel kísérte, ám a befektetési portfólió összetételét mindössze 17%-uk vette figyelembe. A pénzügyi kultúrára vonatkozó 2006 évi felmérés megállapította, hogy a pénzügyi kultúra szintje alacsonynak számít, az érintettek nincsenek tisztában olyan alapfogalmakkal, amelyek fontosak lennének a pénzügyekben való jártasság és boldogulás érdekében. A felmérés eredményeként elkészült egy tájékoztató anyag is, amelyet a végzős középiskolások számára adtak át, ezáltal is bővítve a korcsoport pénzügyi látókörét. [2] 2. A pénzügyi kultúra statisztikai jelei Kissé leegyszerűsítve a kérdést, a pénzügyi kultúrát két tényezővel tudjuk igazán könnyen tetten érni össznépességi szinten. Az egyik ilyen tényező a megtakarítási hajlandóság, amely megmutatja, hogy a háztartási szféra jövedelmének mekkora részét takarítja meg. A másik ilyen kérdés, hogy a megtakarításaikat hogyan helyezik el az emberek, és milyen hosszú időre kívánják azokat félretenni. Általában biztató jel, ha a lakosság hosszú távra takarékoskodik, az pénzügyi kultúrájának fejlettségét mutatja. Ez ugyanis magában hordozza az öngondoskodás gondolatát (nyugdíj-előtakarékosság) és a pénzbe, a pénzrendszerbe, a pénz- - 28 -

Tudományos Mozaik 7. TPF ügyi intézményekbe valamint az államba vetett bizalmat. Arról nem is beszélve, hogy a hoszszú távú megtakarítások legfőbb eszközei a részvények, amelyektől minden, pénzügyi területen avatatlan és bizonytalan megtakarító idegenkedni fog, s ha a részvény-befektetések aránya érzékelhetően növekszik, az a pénzügyi kultúra mértékének növekedését is jelzi. 2.1. A megtakarítási hajlandóság vizsgálata Jóléti társadalmakban kimondható, hogy a jövedelem 10-20%-ának megtakarítása nem igazán jelent lényeges, az életszínvonalon is érezhető lemondást. Ahogyan egy kissé közhelyesen fejezik ki, a nettó bér 10%-a különösebb erőfeszítés nélkül is megtakarítható, ha nem kenyérre kell. Erről a pontról kiindulva, és feltételezve, hogy hazánk a jóléti államok közé sorolható, kimondhatjuk, hogy ekkora hányad megtakarítása csak szándék kérdése. Így a pénzügyileg is tudatosabb csoportok, amennyiben nem a létminimumon tengődnek, a rendelkezésükre álló jövedelmük bizonyos hányadát évről évre félreteszik, s ezzel megállapítható, hogy mennyire tartják fontosnak az anyagi biztonságot. A jövedelem fogyasztásra és megtakarításra elköltött része a magyar háztartási szektorban 90% megtakarítás 88% 86% 84% fogyasztás 82% 80% 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3] A 2. számú ábrán megállapítható, hogy a megtakarított összeg nagysága 2003-ban volt a legkisebb a rendelkezésre álló jövedelemhez képest, amikor a háztartási szféra jövedelmének mindössze 11,4%-át tudta félretenni. A legnagyobb értéket 2005-nél látjuk, amikor 16,2%-ot takarítottak meg. A görbére illeszthető lineáris trendvonal képlete -0,0606x + 86,17, ami a megtakarítások alig érzékelhetően kismértékű, évi 0,06%-os növekedését jelenti. A teljesség igénye nélkül az alábbi magyarázó ismérveket fűzetjük a megtakarítási hajlandóság alakulásához: 1. Nagyobb megtakarítási hányad jelentheti a jövedelem nagyobb szintjét, így alacsonyabb lesz a mindennapi megélhetéshez szükséges jövedelem nagysága, s amennyiben a háztartás nem költi el a többlet-jövedelmét különböző, a megélhetéshez csak közvetetten kapcsolódó dolgokra, akkor a fennmaradó részből nagyobb rész takarítható meg. Leellenőrizhető, s át is fogjuk tekinteni, hogy az egyes években hogyan alakult a háztartások reáljövedelme, s így igazolhatjuk, vagy elvethetjük a jövedelem-változás hatásait. 2. Tapasztalati adatokból megállapítható, hogy optimista közhangulatban a háztartások emelik a fogyasztásaik szintjét, és kevéssé gondolnak a holnap nehézségeire. Ilyenkor mintha elfelejtenénk, hogy a bőség időszakait szűk évek követhetik, s a nagy derűlátás közepette olyan költekezésekbe is belevágunk, amelyeket esetenként csak a jövőben várható jövedelmeink terhére tudunk finanszírozni. Felmérések alapján megállapítható, hogy adott években mennyire uralkodott el az optimizmus a lakosság köreiben, s így igazolhatjuk, vagy elvethetjük ennek a kapcsolatnak is a magyarázó hatását. - 29 -

A pénzügyi kultúra mérhetősége Süge Csongor 3. Harmadik magyarázó tényezőként említhetjük magát a pénzügyi kultúra meglétét, amely az öngondoskodás és a megtakarítások fontosságának hangsúlyozásával arra sarkallja a háztartásokat, hogy gondoljanak a holnapra is. Mivel folyamatos adatokkal nem rendelkezünk a pénzügyi kultúra évenkénti állapotáról, az előző két magyarázó ismérv által nem igazolható, trendszerű mozgásokat ezzel az ismérvvel magyarázhatjuk. 2.1.1. A megtakarítások és a reáljövedelem kapcsolata 50,0 A megtakarítás aránya és a reálkereset változása 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0-10,0-20,0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 megtakarítás változás reálkereset változás 3. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3] A fenti ábrán a reálkereset és a megtakarítási hányad évről évre mért változását tekinthetjük át. Az ábrán a két függvény egymástól teljesen elrugaszkodva, egymástól teljesen függetlenül változik. Egy-két évet találhatunk arra, amikor a két görbe valamilyen szinten követi egymást, de összességében megállapíthatjuk, hogy a reálkereset változása nem az időszak alatt nem befolyásolja a jövedelem megtakarított részének alakulását. 2.1.2. A megtakarítások és az optimizmus kapcsolata Az optimizmus kérdését a fogyasztói várakozások alakulásával, vagy más néven a fogyasztói bizalmi indexszel mérhetjük. A GKI Gazdaságkutató Zrt adatai szerint a fogyasztói bizalmi index az alábbiak szerint alakult az elmúlt időszak alatt: 22,0 A megtakarítási hajlandóság és a fogyasztói bizalmi index alakulása 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 4. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3], gki.hu [4] - 30 -

Tudományos Mozaik 7. TPF A magyar fogyasztói bizalmi index gyors váltásokon megy át az időszak alatt, ám a megtakarítási hajlandósággal kevés összefüggés mutatható ki. 2002-ben, amikor a bizalmi index a legmagasabb értékeket veszi fel, a megtakarítási hajlandóság csökken az előző évekhez viszonyítva, míg 2003-ra, amikor a bizalmi index jelentős visszaesésen megy keresztül, a megtakarítási hajlandóság tovább csökken. A 2004-2006 években a bizalmi index lassú növekedésnek indul, majd 2007-re jelentősen visszaesik, amely folyamatot bizonyos mértékig követ a megtakarítási hajlandóság is. Összességében, az időszak második felére igaz, hogy minél bizakodóbbak az emberek, annál többet takarítanak meg, és minél kilátástalanabbnak látják a helyzetüket, megtakarításaikat is annál inkább visszafogják. Természetesen könnyen elképzelhető, hogy mindkét mutatót egy harmadik mozgatja, de hogy ez a harmadik tényező mit takarhat, azt ezek az adatok alapján elég nehéz lenne megmondani. 2.1.3. A megtakarítások és a pénzügyi kultúra kapcsolata Ésszerű magyarázatként adódik, hogy a harmadik, az eddigiekben nevén nem nevezett magyarázó tényező a pénzügyi kultúra fogalma lehet. A bevezetésben már röviden bemutattam, hogy pénzügyi kultúra alatt elég sok tényező együttesét értjük, amely nem csak a pénzügyi fogalmak ismeretét, hanem a pénzügyi gondolkodásmódot, a pénzügyi szokásokat, a változások nyomon követését is magában foglalhatja. Amennyiben ez így lenne, könnyen elképzelhető, hogy 2004-2005 környékén a gazdasági helyzetről több információ jutott el a lakossághoz, azonban ezt semmi sem indokolja. Sokkal inkább igaz lehetne a tény, hogy a 2006 májusában elhangzott, majd 2006 őszén nyilvánosságra kerülő balatonőszödi beszéd felébresztette a kétkedés szellemét és a gondolkodás igényét a társadalom széles rétegeiben, és érzékenyebbé tette őket az ország gazdasági helyzete mellett a saját személyes pénzügyeik iránt is. Amennyiben azonban ezt a magyarázatot fogadnánk el, úgy 2006-2007-ben a biztonságra való törekvés igénye miatt pontosan a megtakarítások növekedését kellene látnunk. A fentiekben bemutatott folyamatok eredményeként nem sikerült magyarázatot találnunk a megtakarítási hajlandóság változásaira, s ezt a pénzügyi kultúra fejlődése sem magyarázná. Ha a pénzügyi kultúra magyarázná a folyamatokat, akkor egy kis mértékben, évről-évre emelkedő, vagy legalábbis stagnáló megtakarítási hajlandóságot látnánk. Így kimondhatjuk: a pénzügyi kultúra (feltételezett) növekedése sem magyarázhatja a megtakarítási hajlandóság változásait. 2.2. A megtakarítások elhelyezésének vizsgálata Érdemes megvizsgálnunk ugyanakkor, hogy a lakossági megtakarítások milyen arányban áramlanak a különböző banki és befektetési termékek irányában. Elméleti szinten igazolható a tény, hogy a különböző megtakarítási formákat más és más indíttatásból választják az emberek, és más a céljuk, amikor valamelyiket kiválasztják. A fejezet során bemutatom, hogy az időszak alatt a készpénzben és bankbetétben elhelyezett összegek folyamatos csökkenésen mentek át, a részvény-befektetések és a biztosításokba áramló összegek viszont növekedtek, amely folyamatok együttesen a pénzügyi tudatosság, a hosszú távú tervezés és az öngondoskodás jelei, amelyek arra utalnak, hogy a pénzügyi kultúra szintje emelkedett az időszak alatt. 2.2.1. Készpénz és bankbetét A készpénz és a bankbetét jellemzően a leglikvidebb és legbiztonságosabb megtakarítási formának számítanak. Mivel a készpénz semmiféle hozammal nem jár, ezt jellemzően likviditási céllal érdemes tartani. A bankbetétek ugyanakkor a legbiztonságosabb és mindenki számára ismert befektetési célpontot testesítenek meg, amelynek a hozama ugyanakkor minimális. A szakirodalom a bankbetétet jellemzően rövid távú befektetési célpontként határozza meg, amelyet olyan esetekben érdemes választani, amikor pontosan tudjuk, vagy legalább - 31 -

A pénzügyi kultúra mérhetősége Süge Csongor sejtjük, hogy a megtakarításunkat egy-két éven belül fel kívánjuk használni. Léteznek ugyanakkor hosszabb távú betétlekötési lehetőségek is, azonban ezek választása alacsony pénzügyi kultúrára vall, hiszen két éven túli időtáv esetén elérhetőek olyan befektetési formák is, amelyek elfogadható mértékű kockázat mellett érzékelhetően nagyobb hozamot produkálnak. A lakossági megtakarítások elhelyezési iránya 1999-2007 100% 80% 60% 40% 20% 0% 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 5. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3], A megtakarítások készpénzben, illetve bankbetétekben megjelenő részaránya az időszak alatt érzékelhetően csökkent, ami egyrészt arra utal, hogy a lakosság más befektetési formák felé fordul, tehát ismeri és használja azokat, másrészt pedig vélhetően nagyobb azoknak az aránya, akik egy-két évnél hosszabb időtávra takarékoskodnak. Ez a pénzügyi kultúra javulására utaló jel. 2.2.2. Nem részvény-értékpapírok A nem részvény-értékpapírok nagy hányada hitelviszonyt, egy részük pedig áruval kapcsolatos jogokat testesít meg. A nemzeti számlákban szereplő kategória vélhetően első sorban állampapírokat, befektetési jegyeket, kisebb mértékben vállalati, banki kötvényeket és egyéb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat jelenít meg. Az ilyen papírokat középtávra, 2-5 évre ajánlják befektetési célpontként. Ezeknek az aránya a lakossági megtakarítási portfólióban nagyjából állandónak tekinthető, ezért jelentős változást, és következtetéseket nem tudunk ez alapján levonni. 2.2.3. Részvények készpénz+bankbetét értékpapírok hiteltörlesztés részvény biztosítás egyéb A lakosság részvényekhez való viszonyulása fontos mérföldkő, mert ezek azok a híres és hírhedt befektetési instrumentumok, amelyekkel gyorsan és könnyen komoly vagyon halmozható fel, vagy veszíthető el. A részvények vállalatokban való részesedést, tulajdonviszonyt testesítenek meg, s így, hozamukat nem is a nyereségből való részesedés, azaz az osztalék, hanem az elérhető nyereség adja. Még a profi befektetők is azt javasolják, hogy azok, akik nem hivatás-szerűen kezelik a befektetéseiket, jobban teszik, ha részvényeket kizárólag hoszszú távra, tehát öt éven túli időtartamra vásárolnak. Ez az a mágikus határ, amely felett az árfolyam-ingadozások hatásai kiegyenlítődnek, és a kockázat felvállalható mértékűre szelídül. Hosszú távon ugyanakkor magas és bizonyos mértékig kiszámítható hozamot produkálnak, - 32 -

Tudományos Mozaik 7. TPF árfolyam-nyereség formájában. Magánbefektetők részvényeket két alapvető motivációból vásárolhatnak: 1. Azért, mert a tőzsdei árfolyamok már emelkednek egy ideje, és a híradásokban látják, hogy ezzel milyen szép nyereséget lehet bezsebelni. A gyors meggazdagodás reménye ilyen formában általában azokat éri el, akik pénzügyi kultúrája egyébként kevéssé fejlett; sok esetben nem is tudják, hogyan viselkedik a piac, amelyre a pénzüket befektették. Itt kell ugyanakkor megjegyeznem, hogy ez a fajta tanulási folyamat a magyar társadalomban az 1998-as orosz tőzsdeválság során nagyot lépett előre. A 90-es évek második felében ugyanis látványos árfolyam-emelkedésen ment keresztül a magyar részvénypiac, aminek köszönhetően nagyon sokan beléptek a tőzsdére. Ezek a befektetők ugyanakkor 1998 során nagyrészt csalódottan el is hagyták a piacot, és könnyen lehet, hogy többé hallani sem akarnak róla. Erre alapozva feltételezem, hogy a vizsgált időszakban a részvénybefektetések arányának növekedése nem hasonló folyamatokat takar. 2. A másik motivációs tényező, ha a megtakarító többé-kevésbé tisztában van a részvénypiacok működésével, vállalja a kockázatokat, és pénzét hosszabb időtávon kívánja elhelyezni a piacon. Ha maradunk a feltételezésnél, hogy a részvényekbe fektetők egyre kisebb hányada lép a piacra a gyors meggazdagodás reményében, úgy azt kell elfogadnunk, hogy a részvénybefektetések növekedése a tudatosság és a hosszú távú tervezés eredményeként vezethető le. Ez jelezheti a pénzügyi kultúra emelkedését az időszak alatt. 2.2.4. Biztosítások Mielőtt a biztosításokba arányló pénz mennyiségének növekedését értelmeznénk meg kell különböztetnünk azok két alapvető formáját: 1. A hagyományos biztosítások a kockázatközösség létrehozásának elvén alapulnak, vagyis, hogy egy viszonylag alacsony díjtételért cserében kártalanítják azokat, akik a biztosításban szereplő káreseményt elszenvedik. A biztosítások terjedése össztársadalmi szinten ebben az értelemben azt jelenti, hogy az emberek igyekeznek védeni magukat a váratlan káresemények hátrányos következményeitől. Ez a fajta viselkedés mindenképp az előrelátást, a tervezést és a tájékozódást sejteti maga mögött, ami a pénzügyi kultúra részeként is értelmezhető. 2. A biztosítások egyre inkább elterjedő formája a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítás, amelynek lényege, hogy a szerződő a biztosítási díj sokszorosát fizeti be a biztosítónál vezetett számlájára, amiért cserében nem csak káresemény esetén számíthat kifizetésre, de a biztosítási szerződés lejáratakor jelentős összeghez is juthat. A befektetési egységekhez kötött biztosítási szerződések lejárata jellemzően 10 és 30 év közötti, amely időszak alatt a szerződésre befizetett felhalmozási egységek értéke folyamatosan befektetésre kerül a biztosító által felajánlott eszközalapok valamelyikébe. Ilyen hosszú távon a közvetítők jellemzően valamely részvény-alapot ajánlják fel, tehát a várható hozam statisztikailag a hosszú távú befektetések magasabb hozamát jelenti. Így, ezek a konstrukciók hosszú távú megtakarítási formaként értelmezhetőek, s mint ilyenek, az öngondoskodás egyik legfejlettebb, legjobb formájaként értékelhetőek. Ha a megtakarítások egyre nagyobb hányada ilyen szerződésekre kerül befizetésre, az mindenképp a pénzügyi kultúra emelkedésére utal. - 33 -