Magyarország Nemzeti akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért 2005-2008 2005. december
Tartalomjegyzék BEVEZETŐ... 3 I. MAKROGAZDASÁGI STABILITÁS ÉS PÉNZÜGYI EGYENSÚLY... 8 I.1. A GAZDASÁG HELYZETE, A MAKROGAZDASÁGI FOLYAMATOK LEHETSÉGES ALAKULÁSA... 8 I.2. PRIORITÁSOK ÉS INTÉZKEDÉSEK... 15 I.2.1. Iránymutatás n o 1.: A makrogazdasági stabilitást támogató fiskális pálya... 15 I.2.2. Iránymutatás n o 2.: Hosszú távon fenntartható gazdasági fejlődés és költségvetési stabilitás válaszok a demográfiai változások által támasztott kihívásra.... 16 I.2.3. Iránymutatás n o 3.: Növekedést és foglalkoztatást elősegítő forráselosztás.... 22 I.2.4. Iránymutatás n o 4.: A makrogazdasági stabilitást és növekedést elősegítő bérpolitika... 23 I.2.5. Iránymutatás n o 5.: Rugalmasabban működő áru- és munkaerőpiac... 24 II. MIKROGAZDASÁG... 25 II.1. MIKROGAZDASÁGI HELYZETKÉP... 25 II.2. PRIORITÁSOK ÉS INTÉZKEDÉSEK... 26 II.2.1 Tudás és innováció, a versenyképesség bázisának szélesítése... 28 II.2.1.1. A kutatás-fejlesztés (K+F) ösztönzése, a kutatás-fejlesztési célú beruházások növelése és javítása, különösen a magánszektorban (7. iránymutatás)... 28 II.2.1.2. Az innováció minden formájának ösztönzése (8. iránymutatás)... 30 II.2.1.3. Az infokommunikációs technológiák elterjedésének és használatának ösztönzése és a teljes információs társadalom építése (9. iránymutatás)... 33 II.2.1.4. Az ipari szektor kompetitív előnyeinek erősítése (10. iránymutatás)... 35 II.2.1.5. Az erőforrások fenntartható használatának ösztönzése, a környezetvédelem és a növekedés közti szinergiák erősítése (11. iránymutatás)... 36 II.2.2. A vállalkozói környezet javítása és a verseny élénkítése... 37 II.2.2.1. Az egységes piac kiterjesztése és mélyítése (12. iránymutatás)... 37 II.2.2.2. Nyitott és versenyző piacok biztosítása (13. iránymutatás)... 38 II.2.2.3. Versenyzőbb üzleti környezet kialakítása és az üzleti kezdeményezések ösztönzése a jobb szabályozáson keresztül (14. iránymutatás)... 40 II.2.2.4. Vállalkozói kultúra terjesztése és a kis- és középvállalatokat támogató környezet kialakítása (15. iránymutatás)... 41 II.2.2.5. Az elérhetőség javítása az infrastruktúra fejlesztésén és minőségének javításán keresztül (16. iránymutatás)... 43 III. FOGLALKOZTATÁS... 46 III.1. MUNKAERŐPIACI HELYZET... 46 III.2. PRIORITÁSOK ÉS INTÉZKEDÉSEK... 48 III.2.1. A munkaerőpiaci részvétel növelése és a szociális védelmi rendszerek modernizálása... 51 III.2.1.1. A munka legyen mindenki számára lehetőség kortól és nemtől függetlenül (18. iránymutatás)... 51 III.2.1.2. Érje meg dolgozni (19. iránymutatás)... 54 III.2.1.3. Több és hatékonyabb segítség az álláskeresőknek és a hátrányos helyzetűeknek (19. iránymutatás)... 55 III.2.1.4. Korszerű foglalkoztatási szolgálat (20. iránymutatás)... 59 III.2.1.5. A migráció munkaerőpiaci helyzethez igazodó kezelése (20. iránymutatás)... 60 III.2.2. A munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása... 61 III.2.2.1. Rugalmasság és biztonság a munkaerőpiacon (21. iránymutatás)... 61 III.2.2.2. A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett foglalkoztatássá (21. iránymutatás) 62 III.2.2.3. A földrajzi mobilitás elősegítése (21. iránymutatás)... 63 2
III.2.2.4. Bérszabályozó mechanizmusok és foglalkoztatás-barát munkaerő-költségek (22. iránymutatás)... 63 III.2.3. Hatékonyabb humánerőforrás-fejlesztés jobb minőségű oktatás és képzés révén... 65 III.2.3.1. A humánerőforrás-fejlesztésre irányuló befektetések növelése és hatékonyságának javítása (23. iránymutatás)... 65 III.2.3.2. A munkaerőpiac igényeihez igazodó oktatás és képzés (24. iránymutatás)... 67 MELLÉKLET... 70 A/ MIKROGAZDASÁGI INTÉZKEDÉSEK... 70 B/ FOGLALKOZTATÁSI INTÉZKEDÉSEK... 79 Bevezető Az Európai Unió állam- és kormányfői által 2000 tavaszán meghirdetett lisszaboni stratégia azt a célt tűzte az Európai Unió elé, hogy 2010-re a Közösség váljék a világ legversenyképesebb fenntartható tudásalapú gazdaságává. A stratégia az ambiciózus versenyképességi célt a társadalmi kohézió erősítését szem előtt tartva, több, jobb munkahely biztosítása mellett látta megvalósíthatónak. Az Európai Tanács 2005. márciusi brüsszeli ülése megvonva a stratégia végrehajtásának első öt esztendejének mérlegét megállapította, hogy az előrehaladás ellenére az elért eredmények meglehetősen ellentmondásosak. Erről tanuskodik az Európa és főbb gazdasági partnerei növekedési potenciáljában változatlanul megmutatkozó szakadék. Európának súlyos árat kell fizetnie a szükséges reformok végrehajtásának halogatása, következetlenségei miatt. Az Európai Tanács ezért azonnali cselekvést sürgetett. A Tanács, az Európai Bizottság 2005. februári Közleményében foglaltak szellemében a fő célok újrafogalmazása alapján új kezdetet javasolt a Lisszaboni stratégia számára. Eszerint az elkövetkező időszakban az Európai Uniónak és a tagállamoknak a tudásra, az innovációra, valamint a humánerőforrások optimalizálására alapozottan, a versenyképesség, a termelékenység és a növekedési potenciál megújítása és a társadalmi kohézió erősítése révén erőfeszítéseiket a növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére kell összpontosítaniuk. Az Európai Tanács felismerve, hogy a megújított stratégia céljainak a megvalósítása a szinergikus hatások erősítését igényli, mind az Európai Unió, mind a tagországok szintjén a partnerség átfogó megújítása mellett a lisszaboni folyamat koordinációjának megerősítését kezdeményezte. Ennek a felfogásnak a szellemében születtek meg a Bizottság integrált iránymutatásai, amelyek a 2005-2008 közötti időszak növekedési és foglalkoztatási céljainak elérése érdekében egységes nézőpontból kiindulva jelölik ki a tagállamok számára a nemzeti reformprogramjaik kidolgozását vezérlő szempontokat. A megújított stratégia céljainak elérését biztosító hathatós eszközök nemzeti adottságoknak megfelelő kijelölése a Lisszaboni stratégia fő kérdése. Ez jelenti 3
egyben a legnagyobb kihívást a tagállamok számára. Az alig több mint egy esztendeje teljes-jogú EU taggá lett Magyarország számára is a növekedési és foglakoztatási kihívásokkal való szembenézés a kulcs ahhoz, hogy mozgósíthassa azokat a belső és külső erőforrásokat, amelyek specifikus gazdasági, szociális és környezetvédelmi törekvéseinek megvalósításához és a kapcsolódó átfogó reformokhoz szükésegesek. Ezknek a középpontjában a Magyarország európai társadalmi, gazdasági-technológiai felzárkózását szavatoló feltételek megteremtése áll. Nem kétséges, hogy Magyarország szemszögéből az európai felzárkózáshoz szükséges feltételek megteremtése szorosan összefügg a fenntartható növekedést és a foglalkoztatás bővítését célzó, megújított lisszaboni stratégiának. Más szóval: a nemzeti akcióprogram csak akkor lehet sikeres, ha egyidejűleg alátámasztja a felzárkózási stratégiához szükséges átfogó reformok beindítását is. A jelen Nemzeti Akcióprogram eredményes végrehajtásának megalapozása érdekében a Kormány kiemelt figyelmet fordít a lehető legszélesebb értelemben vett nemzeti és európai szintű partnerségre. A társadalmi, szakmai partnerekkel, az önkormányzatokkal való folyamatos párbeszéd mellett, a Kormány határozott törekvése az Európai Bizottsággal, a tagállamokkal, különösen a Magyarországgal hasonló feladatok megoldásán fáradozó országokkal való konstruktív együttműködés. A stratégiai célok egységes értelmezése, a végrehajtás közös nyomon követése, a lisszaboni folyamat megvalósításának menetében szerzett tapasztalatok megismerése, ill. megismertetése nélkülözhetetlen elemei az akcióprogram végrehajtásának. Stabilitáson alapuló makrogazdasági egyensúly E szerteágazó és egymással számos vonatkozásban nehezen összebékithető célok teljesítéséhez elengedhetetlen az egészséges makrogazdasági feltételek biztosítása, különösen a stabilitáson alapuló makrogazdasági politika és a kiegyensúlyozott költségvetési politika kalakítása. Az azonnali feladatok mellett a magyar akcióprogram megvalósítása olyan alapvető strukturális reformok sürgető előkészítését és elindítását igényli, amelyek a költségvetési racionalitás korlátai között a tanulás, az innováció ösztönzése, a minőségi humánerőforrások megteremtése alapján egy európai szinten is versenyképes tudásalapú gazdaság kiépítését szolgáljak. A reformfolyamat jelentőségére tekintettel az egyensúlyi követelmények teljesítéséhez elengedhetetlen kiadáscsökkentések nem eredményezhetik a reformpolitika társadalmi támogatottságának, valamint a kormányzóképességnek és a társadalmi kohéziónak a meggyengülését. 2007-től a kohéziós politika eszközrendszere biztosítja a nagy ellátórendszerek megfelelően előkészített átalakításához és a strukturális beavatkozásokhoz szükséges pótlólagos forrásokat. 4
A magyar gazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában a makrogazdasági stabilitás és pénzügyi egyensúly követelményeinek érvényesítése a magyar gazdaságpolitikától egyidejűleg két, több vonatkozásban egymással ellentétes elvárásnak való megfelelést igényel. Egyfelől, biztosítania kell a megkezdődött felzárkózás folyamatosságát, másfelől, jelentős javulást kell elérni az egyensúlyi feltételek tekintetében. A komplex feladat teljesítésében 2003-tól a nemzetgazdaság fokozatos dinamizálódásával párhuzamosan meginduló gazdaságpolitikai irányváltás a külső konjunktúra kedvezőtlen alakulása ellenére kézzelfogható eredményeket hozott. A legfontosabb fejlemény, hogy a belső kereslet helyett újra a produktív beruházási tevékenység és az export lett a gazdasági növekedés húzóereje és a reálkereset-növekedés alapjában véve ismét összhangba került a termelékenység növekedésével. E makrogazdasági kiigazítás sikeres végrehajtásában az adott időszakban jelentős szerepe volt az azt támogató költségvetési politikának. Mindez segíti az ország versenyképességi potenciáljának javulását. E folyamat megőrzésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy jelentősen növekedjen a strukturális kiadások azon részaránya, amelyek nem generálnak további költségvetési kiadásokat, sőt hozzájárulnak más kapcsolódó kiadási tétel hatékonyabb felhasználásához, és akár az állami bevételek növekedését eredményezik. Innováción alapuló versenyképesség A versenyképesség növelését megalapozó akciókat megfogalmazó Mikrogazdasági prioritások és intézkedések fejezet abból a ténymegállapításból indul ki, hogy a magyar gazdaságnak az uniós átlaghoz mért alacsonyabb termelékenysége mögött a gazdaság strukturális adottságai, a fizikai és humán tőkével való ellátottsága, illetve a vállalati szektor versenyképességének és a közszolgáltatások hatékonyságában keresendők. Ezek közül is elsők között kell megemlíteni az üzleti szféra innovációs ráfordításának alacsony szintjét, az innováció iránti csekély keresletet és az innovációs képesség hiányát. A GDP-hez viszonyított, döntően állami K+F ráfordítás tartósan 1% körüli értéket mutat. Az információs társadalom kiépítése terén az európai viszonylatban kedvező dinamika ellenére, amelyben kifejezésre jutnak az utóbbi évek ez irányú erőfeszítései - Magyarország jelenleg is elmarad mind az EU-átlagtól, mind a visegrádi országok teljesítményétől. A Nemzeti Akcióprogram a versenyképesség növelése, a tartós növekedés tényezőinek a megteremtése érdekében kiemelt súlyt fektet az új (termelési) technológiák elterjesztésére, a rugalmasan és gyorsan alkalmazkodni képes munkaerő képzésére, az intenzív K+F és innovációs tevékenység fejlesztésére, az IKT-tőkeállomány, valamint a gazdaságot kiszolgáló korszerű fizikai infrastruktúra kialakítását szolgáló műveletekre. Az akcióprogramban megfogalmazott intézkedések a versenyképesség bázisának a kiszélesítését ösztönző közvetlen piacfejlesztési lépéseket is megfogalmaznak. Ezek közé tartozik a magánszektor 5
szélesebb körű részvételének ösztönzése a kutatás-fejlesztésben és az innovációban, az infokommunikációs technológiák további térnyerésének és szélesebb körű felhasználásának az elősegítése. Konkrét intézkedések révén komoly ösztönzést kapnak az üzleti szféra, a kutatóintézetek, s az egyetemi kutatóhelyek közötti kapcsolatok erősítését segítő együttműködések, továbbá a technológiatranszfert, és a legjobb rendelkezésre álló technológiák hasznosítását segítő működőtőke-befektetések. Magyarország esetében a versenyképesség javításának nélkülözhetetlen előfeltétele a fizikai tőke minőségének fejlesztése, ezen belül a széles értelemben vett infrastruktúra-fejlesztés. Mindenekelőtt a közúti, vasúti, folyami és légi közlekedés korszerűsítését és az európai hálózatokkal való összekapcsolódáshoz szükséges bővítését segítő közlekedéspolitikai intézkedésekről, továbbá egyéb, a versenyképességet közvetlenül javító infrastruktúra-fejlesztési szükségletek (pl. K+F, innovációs infrastruktúra, széles-sáv) feltérképezéséről és hosszú távú fejlesztésük kidolgozásáról van szó. Az Akcióprogram a versenyképesség javítása érdekében a gazdasági szereplők piaci teljesítményére közvetett hatást gyakorló további két fő területen is (a vállalkozói/beruházási környezet javítása, versenyélénkítés) konkrét lépéseket helyez kilátásba. A foglalkoztatás bővítése, az emberi erőforrás minőségének javítása Az akcióprogram foglalkoztatásbővítést célzó fejezete a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan 2004-ben az EU foglalkoztatási iránymutatásaival összhangban elkészült első nemzeti foglalkoztatási akciótervben vázolt intézkedésekből indult ki. Ugyanakkor a Lisszaboni stratégia félidei felülvizsgálatának részeként 2005-ben Magyarország is újrafogalmazta foglalkoztatási stratégiáját, és azt kibővítette a 2005-2008 közötti időszakra szóló lépésekkel. A foglalkoztatási stratégia arra irányul, hogy a munka legyen vonzó és tényleges lehetőség mindenki számára. E cél érdekében a jogi, a pénz- és adóügyi szabályozás területein a munkavállalást és a foglalkoztatást ösztönző - egymást kölcsönösen segítő és alátámasztó intézkedések meghozatalát és bevezetését irányozza elő. A humánerőforrások minőségének a javítása érdekében az Akcióprogram az egész életen át tartó tanulás paradigmáján alapuló átfogó magyar stratégiával összhangban, a tudásalapú gazdaság és társadalom elvárásainak megfelelően: támogatja az iskolarendszerű oktatásban, képzésben az alapkészségek és kulcskompetenciák megszerzését segítő programok kidolgozását és bevezetését, biztosítja a szakképzésben a változó munkaerő-piaci igényekhez való gyors tartalmi, szervezeti alkalmazkodást, 6
erősíti az oktatási, képzési rendszerek szerepvállalását a diszkrimináció elleni küzdelemben és a társadalmi esélyteremtésben, területi felzárkóztatásban, a felsőoktatásban - a bolognai folyamat kiteljesítése révén - segíti a gazdaság igényeire gyorsabban reagáló gyakorlatorientált kurzusok általános bevezetését, javítja az ágazat fokozott innovációs részvételének tárgyi, személyi és szervezeti feltételeit. 7
I. Makrogazdasági stabilitás és pénzügyi egyensúly Bevezetés A Nemzeti Akcióprogram első fejezete a magyar gazdaság helyzetéről, a makrogazdasági folyamatok alakulásáról, illetve a Kormány által követett gazdaságpolitika kulcsfontosságú területeiről, elsősorban a gazdasági stabilitást és fenntarthatóságot szolgáló fiskális politika cél- és eszközrendszeréről ad képet. Az itt megfogalmazottak a lisszaboni stratégia céljaihoz illeszkedően a 2004. évben az Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatásokban, illetve a Magyarországnak szóló gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai ajánlásokban rögzítetteket figyelembe véve készültek. Továbbá a megjelölt célok és prioritások összhangban állnak a magyar Kormány által a 2005. decemberi Konvergencia Programban rögzítettekkel, tehát a gazdaságpolitika fő célja a megkezdett és a nemzetközi átlagnál gyorsabb növekedéssel, valamint a foglalkoztatás növekedésével járó felzárkózás folyamatossá tétele, úgy azonban, hogy mindeközben a magyar gazdaság egyre inkább megfeleljen a stabilitási feltételeknek. A Nemzeti Akcióprogram azt feltételezi, hogy a magyar gazdaságpolitika 2006-2008 között felgyorsítja a legfontosabb strukturális reformokat, előkészíti és megkezdi azokat az állami modernizációs programokat, amelyek több évtizedes távlatban is javítják a versenyképességet, elősegítik a társadalmi kohéziót. Ennek eredményeként felgyorsul a teljes államháztartás korszerűsödése, folyamatosan mérséklődik az államháztartási deficit és az infláció; létrejönnek az eurózónához való csatlakozás előfeltételei. I.1. A gazdaság helyzete, a makrogazdasági folyamatok lehetséges alakulása A legutóbbi időszak makrogazdasági folyamatainak fontos jellemzője, hogy a magyar GDP növekedése folyamatosan 2-3 százalékponttal az EU-átlag felett alakul, miközben az államháztartási deficit 2002-höz képest ugyan mérséklődött, de így is magas maradt, az infláció üteme csökken. Gazdasági jelzőszámok változás az előző évhez (%-ban) 2002 2003 2004. tény 2005. várható GDP 3,5 3,4 4,6 4,2 Háztartások fogyasztása 9,4 7,8 3,1 3,0 Bruttó állóeszköz-felhalmozás 9,3 2,5 8,4 7,5 Áru- és szolgáltatásexport 3,9 7,8 16,4 10,2 8
Áru- és szolgáltatásimport 6,5 11,1 13,2 8,1 Fogyasztói árszínvonal 5,3 4,7 6,8 3,6 Államháztartás hiánya (a GDP %- ában) 8,5 6,5 5,4 6,1 Az államháztartási hiány-cél tartása érdekében a Kormány összhangban a Tanács március 8-i ajánlásaival az év közben több bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedést hozott. Az Eurostat szeptemberi döntése arról, hogy az autópályaépítés új, a 2005. évi költségvetésben is szereplő finanszírozási konstrukcióját nem lehet a kormányzati szektoron kívül elszámolni, közel 2 százalékponttal növelte az idei hiányt. További, a GDP kb. 0,5%-ának megfelelő módosulást jelent egyes bevételek elmaradása, illetve kiadástúllépés néhány olyan tételnél, amelyek automatizmusok, nem pedig kormányzati döntések alapján alakulnak. Összességében az államháztartás hiánya a GDP 6,1%-a lesz 2005-ben. Az infláció mértéke 2005-ben az előzetes várakozásoknál kedvezőbben alakul, elsősorban a 2004 végén megindult erőteljes dezinflációs folyamatok eredményeként. A termelő és kereskedelmi szegmensben egyaránt jelen van az erős verseny inflációmoderáló hatása. A nemzetközi energiaár-alakulás inflációs hatása lassította, de nem törte meg a kedvező trendet, így az az év második felében is érvényesült. Ez elsősorban a maginflációs mutató alakulásában érhető tetten: az év közepétől a maginfláció 2% alá csökkent. 2005 egészére összességében 3,6 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedés várható. A forint árfolyama több mint egy éven keresztül, 2004. július eleje és 2005. október eleje között 2005 májustól eltekintve jellemzően erősebb volt a 250 Ft/eurós szintnél. Október eleje óta ennél a szintnél csak néhány Ft-tal gyengébb. Mindez jelentősen hozzájárul az infláció tartós lassulásához, az idei, illetve a jövő évi inflációs célok eléréséhez. A GDP növekedési üteme a foglalkoztatottak számának szerény, de folyamatos növekedése mellett; stabil, évi 3% fölötti termelékenység-növekedést feltételezve 2005-2008. között 4% körül várható. A növekedésben továbbra is jelentősek a tartalékok. A magyar gazdaság kapacitáskihasználtságát jellemző, a tényleges és a hosszú távú, potenciális kibocsátás különbségét mutató kibocsátási rés 2008-ig negatív marad. Foglalkoztatás és növekedés változás %-ban 2005 2006 2007 2008 Foglalkoztatottak száma 0,2 0,3 0,8 0,9 Munkanélküliségi ráta, % 7,3 7,1 7,0 6,9 Aktivitási arány, % 61,4 61,6 62,0 62,7 GDP növekedése 4,2 4,3 4,1 4,1 9
A háztartások jövedelme és fogyasztása 2001 és 2003 között a gazdaság teljesítőképességénél jóval gyorsabban emelkedett. 2004-ben a kitűzött gazdaságpolitikai céloknak megfelelően a fogyasztás üteme fenntartható, a GDPt meg nem haladó mértékűre csökkent. A háztartások ismét növelték pénzmegtakarításaikat, a GDP-arányos nettó finanszírozási képesség ismét növekedett. A nyugdíjkiadások növekedésének mértékét az elkövetkező években meghatározza a nyugdíjak törvény szerinti éves emelése, a 13. havi nyugdíj bevezetésének teljessé tétele, valamint a nők nyugdíjkorhatárának további emelése. A családi pótlék az infláció mértékével emelkedhet, így az időszak folyamán megőrzi reálértékét. A mérséklődő infláció és az adóterhelések csökkenésének hatására az egy keresőre jutó reálbér 4% körüli mértékben, a háztartások fogyasztása 3,5-4%-kal nő 2006- ban. 2007-2008-ban a reálbérek a nemzetgazdasági termelékenységgel összhangban, évi közel 3%-kal nőhetnek, a háztartások fogyasztása hasonló mértékben emelkedik. A háztartások GDP-arányos nettó finanszírozási képessége tovább emelkedik. A jövedelmek és a fogyasztás ilyen ütemű emelkedése teszi lehetővé, hogy a gazdaság tartósan egy kiegyensúlyozottabb, hosszabb távon fenntartható növekedési pálya mentén bővüljön. Középtávon az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai cél a gazdaság tőkevonzóképességének javítása, illetve a már megvalósult külföldi befektetések integrációjának elmélyítése. Ehhez továbbra is törekedni kell a külföldi beruházások számára befektetőbarát környezet megvalósítására és a nélkülözhetetlen infrastrukturális beruházások (pl. gyorsforgalmi úthálózat) megépítésére. A külföldi beruházások nyomán hazánkban működő nagyvállalatok tevékenységéhez kapcsolódóan olyan konstrukciók kerülnek kialakításra, amelyek EU-konform módon támogatják a magyar vállalkozások e tevékenységekbe való bekapcsolódását. A 2006-2008 közötti időszakban az élénkülő konjunktúra hatására a vállalatok jövedelmezősége is javul, bővítve a beruházások céljára rendelkezésre álló saját forrásokat. A beruházások finanszírozásában egyre nagyobb szerep jut a folyamatosan emelkedő uniós támogatásoknak: az időszak végén a beruházások finanszírozásához felhasználható ilyen források már meghaladják a GDP 1 %-át (elérik a beruházások 5%-át). Számolunk azzal is, hogy a 2004. évi kedvező folyamatok folytatódnak, részben a csatlakozás, részben a javuló külső konjunktúra hatására tovább emelkedik a működőtőke-befektetés volumene. A vállalati beruházások növekedését segíti, ha a kamatok a következő időszakban tovább mérséklődnek (a felrajzolt gazdaságpolitikai pályán ennek feltételei létrejönnek). 10
A nemzetgazdasági beruházásokon belül az elkövetkező években az infrastrukturális beruházások továbbra is jelentős szerepet játszanak. 2007 végéig a Magyarországot átszelő Helsinki közlekedési folyosók mentén kiépülnek a gyorsforgalmi utak. Jelenleg 13 szakaszon folynak építkezések és a jövő év végéig a jelenlegi úthálózat 546 km új gyorsforgalmi úttal egészül ki. Az intenzív autópályaépítéseknek köszönhetően számos nagyberuházás valósul meg (Hankook, Bosch, ZF, Michelin) és a kevésbé fejlett régiókba is eljut a tőke, jelentős mértékben hozzájárulva ezen régiók felzárkóztatásához. Az autópálya építésen túl számos PPP program keretében magvalósuló beruházás segíti elő a vasút, oktatás és egészségügy modernizációját. Az ilyen jellegű beruházások nagymértékben javítják növekedési és exportlehetőségeinket. Összességében a beruházási hányad fokozatosan emelkedik és 2008-ra megközelítheti a 25%-os mértéket. A magyar gazdaság növekedési kilátásai szempontjából meghatározó az export bővülése. A növekedés fő húzóerejét a következő években a beruházások mellett továbbra is az exportnövekedés jelenti. Az export-előrejelzés alapvetően a külső kereslet prognózisán alapul. Magyarország export piacai a 2004. évi kiugró és az idei gyenge teljesítmény után 2006-2007 folyamán ismét közepes dinamikával bővülnek. A magyar exportban jelentős súllyal szereplő EU-15 országok importkereslete közülük is főleg Németország, határozzák meg export piacaink dinamikáját. A magyar export növekedése évek óta meghaladja exportpiacaink bővülését, de az ütemkülönbség a felzárkózás folyamatában hosszabb távon várhatóan csökkenni fog. Az EU-15 országok különösen Németország mellett a kivitelben az elmúlt években jelentősen növekedett az új tagországok és az Unión kívüli európai országok részesedése. Magyarország exportpiacai diverzifikálódtak, az EU-15 országok részaránya a magyar exportban a 2002. évhez képest 2005-re közel 10%- kal csökkent. Ugyanakkor a konjunktúra-kilátások kiaknázásának alapfeltétele a versenyképesség javulása, a működőtőke-befektetések ösztönzése, a piacdiverzifikáció és a turizmus tudatos támogatása. Export volumen és export piacok növekedés az előző évhez képest, %-ban 2005 2006 2007 2008 Export piacok 4,8 5,9 5,9 5,8 Export volumen 10,2 11 9,7 9,2 Az export várt gyors ütemű felfutása és a belföldi kereslet - ezen belül különösen a magas importigényű beruházások - bővülése következtében folytatódik a gazdaság import-felhasználásának növekedése. Összességében az import és az export nagyjából kiegyenlített ütemű bővülése várható, így a külkereskedelmi mérleg hiánya középtávon változatlan szinten marad. 11
A vázolt folyamatok alapján a GDP felhasználási szerkezete a következő években kedvezően változik: a háztartások fogyasztásának növekedése elmarad a GDP növekedési ütemétől. A növekedést a dinamikusan bővülő export és a beruházások határozzák meg. A GDP elemeinek alakulása változás az előző évhez %-ban 2004 2005 2006 2007 2008 Háztartások fogyasztása 3,1 3,0 3,7 3,0 3,2 Közösségi fogyasztás 0,9 1,4-3,0-1,5-1,5 Bruttó állóeszköz-felhalmozás 8,4 7,5 7,5 7,1 6,6 Belföldi felhasználás 2,8 2,6 4,2 3,9 3,9 Kivitel (áruk és szolg.) 16,4 10,2 11,0 9,7 9,2 Összes kereslet 8,6 6,1 7,4 6,7 6,6 Behozatal (áruk és szolg.) 13,2 8,1 10,7 9,3 8,9 GDP 4,6 4,2 4,3 4,1 4,1 A felvázolt makrogazdasági pálya mentén az áremelkedési ütem fokozatosan mérséklődik. A felzárkózó, még jelentős belső árarány-átrendeződésekkel jellemezhető magyar gazdaság esetében a középtávú egyensúlyi infláció a jelenlegi tagországi átlagnál magasabb, 3% körüli éves átlagos rátát jelent. Az infláció mérséklésében a következő években a fiskális politika, a termelékenységgel összhangban álló bérnövekedést biztosító jövedelempolitika, valamint az inflációs célkitűzés rendszerét alkalmazó, az inflációs várakozásokat moderáló monetáris politika a meghatározó. A gazdasági folyamatok lehetővé teszik, hogy az infláció fenntartható csökkentésével a maastrichti inflációs kritérium elérhető legyen. A liberalizáció és a piackonform szabályozási gyakorlat követelményei miatt a központi kormányzat közvetlen árbefolyásolási (és általában piacbefolyásolási) szerepe csökken, reguláció csak szűk körben jellemzően a természetes monopóliumokra kiterjedően marad fenn. A dezinfláció így alapvetően autonóm módon, piaci mechanizmusokon keresztül megy végbe. Infláció változás %-ban 12
2004 2005 2006 2007 2008 éves átlag 6,8 3,6 2,0 3,0 2,4 Az elkövetkező időszakban összességében az exportéhoz közelálló ütemű importbővülés várható, így a külkereskedelmi mérleg hiánya középtávon változatlan szinten marad. A folyó fizetési mérlegben a korábbi évek egyensúlyt rontó hatásai 2005-re megszűntek. A reálgazdasági folyamatokból eredően az elkövetkező években nem várható egyensúlyromlás, a szolgáltatások forgalmában 2005-2006-tól újra aktívum képződik. A jövedelemegyenleg hiányának növekedése természetes következménye annak, hogy a működő tőke állományának folyamatos növekedése és a tőke hatékony befektetése nyomán folyamatosan nő a keletkezett profit mennyisége. A folyó fizetési mérleg nominális hiánya a következő években csak mérsékelten nő, GDP-arányos mértéke fokozatosan csökken. Bár e javulás a gazdaság felzárkózási folyamatában nem lehet látványos, de középtávon mégis lehetőséget teremt az egészséges, egyensúly-javító és őrző növekedésre. A tőkemérleg várhatóan folyamatosan növekvő többlete miatt a külső egyensúly alakulásáról a folyó fizetési mérlegnél pontosabb képet mutat a külső finanszírozási igény alakulása, amely a folyó- és tőkemérleg együttes egyenlegét mutatja. Az éves finanszírozási szükséglet a GDP százalékában a 2003. évi közel 9%-ról az időszak végére 5%-ra mérséklődik. A finanszírozás struktúrája is változik: az adóssággeneráló finanszírozás az állam finanszírozási szükségletének csökkenésével visszaszorul, teret adva a vállalati szektornak. Ezzel egyidejűleg a privatizációs bevételekkel együtt számított nem adóssággeneráló finanszírozás aránya nő. A nettó külföldi működőtőke-befektetések várhatóan a GDP 3,5-4%-át teszik ki. Külső finanszírozási igény a GDP %-ában 2004 2005 2006 2007 2008 Folyó fizetési mérleg hiánya 8,8 8,2 7,9 7,2 6,7 Tőkemérleg egyenlege 0,4 0,5 0,8 1,7 1,9 Külső finanszírozási igény 8,4 7,7 7,1 5,5 4,8 Adóssággeneráló finanszírozás 4,4 3,4 2,0 1,2 0,7 Nem adóssággeneráló finanszírozás 4,0 4,3 5,1 4,3 4,1 ebből: nettó működőtőke befektetés 3,0 3,8 3,6 3,5 3,4 ebből: visszaforgatott jövedelem 2,2 2,2 2,3 2,3 2,3 A fenntartható, a külső egyensúly javulása mellett megvalósuló gazdasági fejlődés érdekében a következő években az államháztartási hiány fokozatos csökkentése szükséges. 13
A magyar adatokban az Eurostat által 2007-ig biztosított lehetőségnek megfelelően a kötelező, tőkefedezeti elven működő nyugdíjpénztárak a kormányzati szektor részeként kerülnek kimutatásra. Az előrejelzés is ezzel összhangban készült. Az 1998-ban indult nyugdíjreform hatásával korrigált mutatók pontosabban jelzik a fiskális politika hatását. A felosztó-kirovó elv szerint működő állami nyugdíjbiztosítási rendszer helyett a nyugdíjpénztárakba fizetett járulékok miatti bevételkiesés az átmenet éveiben többlethiányt okoz. Ezzel azonban automatikusan szemben áll a nyugdíjpénztárakban halmozódó megtakarítás, így ez a bevételkiesés nem generál többletkeresletet a gazdaságban. A nyugdíjreform hatása a GDP %-ában 2004 2005 2006 2007 2008 az államháztartási hiányra 1,1 1,3 1,4 1,4 1,5 a bruttó államadósságra 3,1 3,8 4,6 5,3 6,1 A fiskális politika változatlanul arra törekszik, hogy az előző konvergencia programban kitűzött célnak megfelelően 2008-ig megvalósuljon az államháztartásban vállalt kiigazítás. A magasabb kiinduló szint következtében azonban a túlzott deficit megszüntetéséhez 2006-tól a kormányzati szektor hiányának a korábban jelzettnél nagyobb mértékű, évente átlagosan 1,4 százalékpontos csökkentésére van szükség. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjreform hatásának változása 2006-2008 között mindössze 0,1 százalékpont, lényegében azonos a deficit csökkentési igény mindkét számbavételi módszer szerint. Az államháztartási hiány alakulása a GDP %- ában 2004 2005 2006 2007 2008 Deficit 5,4 6,1 4,7 3,3 1,9 Deficit (nyugdíjpénztárak nélkül) 6,5 7,4 6,1 4,7 3,4 A következő években az egyenleg javulása a kormányzati szektor méretének csökkentésével párhuzamosan valósul meg, a fiskális politika célkitűzése a jövedelemközpontosítás és -újraelosztás szűkítése. A 100 lépés programja keretében 2005 nyarán meghirdetett adócsökkentési program célja a gazdaság versenyképességének erősítése az adóterhelés mérséklésen keresztül és a foglalkoztatottság növekedésének elősegítése az élőmunka költségeinek csökkentésével. A Kormány az adó- és járulékrendszer változásaival ösztönözni kívánja a nemzetközi összehasonlításban alacsonynak mondható aktivitási ráta javulását. Ugyanakkor az adókulcsok változása következtében kieső bevételeket részben ellensúlyozza a kedvezmények szűkítése, az adó- és járulékalapok szélesítése és az ellenőrzések szigorításán keresztül a fekete-szürke gazdaság kifehérítése érdekében tett lépések. 14
Az adócsökkentési program mellett az egyenleg javulása a kiadások erőteljes visszafogásán keresztül valósul meg. A 2006-2008 közötti időszakban folytatódik az állami feladatellátás felülvizsgálata, a párhuzamosságok, illetve a szükségtelennek ítélt tevékenységek megszüntetése, hatékonyabban és takarékosabban működő intézményrendszer kialakítása. I.2. Prioritások és intézkedések A gazdaságpolitika fő céljainak elérésében a fiskális politikának megkerülhetetlen szerepe van. A fiskális politika elsődleges célja a következő években egyfelől a kormányzati szektor modernizációja, másfelől méretének és hiányának egyidejű, fokozatos és folyamatos csökkentése. A mérséklődő deficit lehetővé teszi az adósságráta stabilizálását vagy csökkenését, segíti a gazdaság külső egyensúlyának javulását. Az állami tevékenység átalakítása, a jövedelemközpontosítás és - újraelosztás szűkítése a magánszektor mozgásterét bővíti, s hozzájárul a gazdaság versenyképességének növekedéséhez. Emellett az adó- és járulékrendszer változásai ösztönzik a foglalkoztatottság növekedését, a nemzetközi összehasonlításban alacsonynak mondható foglalkoztatási ráta javulását, mindezzel segítve a fenntartható, dinamikus növekedés megőrzését. I.2.1. Iránymutatás n o 1.: A makrogazdasági stabilitást támogató fiskális pálya Magyarország számára a gazdaság szerkezetének folyamatban lévő átalakítása, a viszonylag dinamikus növekedés fenntartása azt indokolja, hogy a túlzott deficit megszüntetése középtávon valósuljon meg. A kiigazítási pálya strukturális változásokra épül, így a pálya végére kialakuló alacsony deficit a későbbiekben fenntartható. A kormányzati szektor hiányának fokozatos csökkentése hozzájárul a fenntartható, a külső egyensúly javulása mellett megvalósuló gazdasági fejlődéshez. A kedvező szerkezetű növekedési pálya mentén a fogyasztás/felhalmozás aránya a felhalmozások, ezen belül is a vállalati beruházások javára változik. Bár a háztartások megtakarításainak emelkedése várható, de a 90-es évek végéig jellemző magas szint elérésére hosszabb távon sem lehet számítani. A következő években a magán-nyugdíjpénztárakban halmozódó megtakarítások nélkül a lakosság a GDP 1,5-2%-ának mértékéig járulhat hozzá a gazdaság finanszírozásához. Azzal együtt is, hogy a gazdaság finanszírozási igényét a következő években egyre növekvő arányban mérséklik az unióból várható transzferek, a külső egyensúly javulása érdekében az államháztartás finanszírozási szükségletének visszafogásával kell lehetővé tenni a vállalati beruházások megvalósításához szükséges forrásigény kielégítését. 15
I.2.2. Iránymutatás n o 2.: Hosszú távon fenntartható gazdasági fejlődés és költségvetési stabilitás válaszok a demográfiai változások által támasztott kihívásra. Több, egymást kiegészítő intézkedés biztosítja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, kiszámítható és stabil alapot teremtve a hosszú távú gazdasági fejlődésnek: a) nyugdíjreform, b) az önkormányzati rendszer reformja, c) a közigazgatás reformja, d) az egészségügy reformja, e) a felsőoktatás reformja, f) a szociális ellátás reformja, g) a foglalkoztatás növelő intézkedések és h) az államadósság megfelelő ütemű csökkentését biztosító költségvetési egyenleg. Az intézkedések előkészítésére reformbizottság jön létre. a. A nyugdíjrendszer reformja Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében már 1998-ban megkezdődött a nyugdíjrendszer reformja. Az új, tőkefedezeti elven nyugvó nyugdíjpénztárakba fizetett járulékok miatti bevételkiesés az átmenet éveiben többlethiányt okoz a felosztó-kirovó elv szerint működő pillérben, viszont hosszabb távon csökkenti az államháztartás nyugdíjkiadási terheit. A hosszabb távon jelentkező kedvező hatások mellett a reform költségei már rövidtávon sem jelentenek addicionális keresletet, mivel a bevételkieséssel automatikusan szemben áll a nyugdíjpénztárakban halmozódó megtakarítás. A nyugdíjreform hatása a költségvetés hosszú távú egyensúlyára A nyugdíjreform nagyban hozzájárul a költségvetés hosszú távú pozíciójának javításához, amit az Európai Bizottság által is alkalmazott korosztályi számlák (generational accounts) segítségével mutatunk be. A korosztályi elszámolás módszere a költségvetési politika hosszú távú fenntarthatóságát méri. A módszer lényege, hogy a nettó adóterheket (az életpályája során fizetett adók és transzferek különbségét) lebontja egyes korcsoportokra, és ezt az adott pillanatra jellemző tehereloszlást kivetíti a jövőbe. Így a népesség létszámára és korösszetételére vonatkozó előrejelzés birtokában megállapítható, hogy a jövőben születő korosztályokra a már megszületettekhez képest mennyi adóteher jut. A korosztályi elszámolás módszerével kimutathatók az állami intézményrendszer előre ismert változásainak hatásai az államháztartás hosszú távú egyensúlyára. Ilyen változás volt az 1997-ben elfogadott nyugdíjreform is, melynek leglényegesebb elemei a korhatárok kitolása, az ún. svájci indexálás bevezetése, a jövedelembeszámításban használt korábbi degresszív sávok fokozatos eltüntetése, 2013-tól új nyugdíjformula bevezetése, valamint az, hogy 1998. január 1-től a 16
kötelező nyugdíjjárulékok egy része az újonnan felállított tőkefedezeti elven alapuló nyugdíjpénztárakban gyűlik. Az alábbi ábra mutatja, hogy a nyugdíjreform jelentősen csökkentette a korosztályi egyensúlytalanságot (az újszülöttek, tehát 0 évesek, és a még meg nem születettek számlája közötti eltérést) mivel a jövőben születendő korosztályokra hárított terheket csökkentette, miközben többletterhet rótt a már élő generációkra : Korosztályi számlák alapesetben és nyugdíjreformmal (bázis év: 2001, Ft) 20,000,000 15,000,000 10,000,000 5,000,000 0-5,000,000-10,000,000-1 0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80+ korév nyugdíjreform nélkül nyugdíjreform mellett Megjegyzés: a -1 évesek számlája jelzi a még meg nem született korosztályokat terhelő nettó befizetések átlagát. Az áttekinthetőség kedvéért itt csak egyes kiválasztott korévek adatait közöljük. A jövő generációk egy átlagos tagja 11,2 millió forint erejéig lesz nettó befizető a reform nélküli 15,8 millió forint helyett, a már élő korosztályok terhei átlagosan 1,2 millió forinttal nőttek. A relatív egyensúlytalanság (a jövő generációk terhei a jelenben születők terheinek arányában) 5,3 ról 2,7-re csökken. b. Az önkormányzati rendszer reformja A 2008-ig terjedő időszakban tervezzük az önkormányzati rendszer megújítását. A helyi adórendszer reformja már megkezdődött, 2006. január 1-jétől bevezetésre kerül az értékalapú ingatlanadóztatás a 100 millió forintnál értékesebb lakóingatlanokra, s bejelentésre került az önkormányzatok egyik alapvető finanszírozási forrását jelentő iparűzési adó 2008. január 1-jei megszüntetése. Ezt a vállalkozások számára általánossá váló értékalapú ingatlanadózás és a vizsgálatoktól függően esetleg további más helyi adó váltja fel. 17
Az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása az önkormányzati rendszer egészének reformjához illeszkedik. Ez utóbbival kapcsolatban a választások után remélhetőleg sikerül majd széleskörű politikai konszenzust elérni, hiszen az ezt szabályozó alapvető törvények elfogadásához 2/3-os többségre van szükség a parlamentben. Ilyen döntés függvénye mindenekelőtt a választott regionális önkormányzatok létrehozása, illetve a kistérségi szintű feladatellátás kötelező előírása. Mindenképpen szükséges a jelenlegi feladat ellátási szintek átalakítása, fő irányként a decentralizáció (bár esetenként a centralizáció) érvényre juttatása. A mai központi feladatok jelentős részét indokolt átadni az önkormányzati szférának, miközben a települések mai feladatainak egy részét kistérségi szinten racionális megszervezni. Regionális szinten célszerű foglalkozni többek között az egészségügyi ellátás megszervezésével (különösen a kórházi hálózat optimalizálásával és fejlesztésével), a közúthálózat fenntartásával és fejlesztésével (az autópályáktól és a gyorsforgalmi utaktól eltekintve), a helyközi autóbusz közlekedés működtetésével. Kistérségi szintre indokolt viszont helyezni a közoktatás megszervezését (esetleg az első négy osztály kivételével), illetve a települési önkormányzati testületeket támogató hivatali tevékenységek elvégzését. c. A közigazgatás reformja A közigazgatás reformjának megvalósítása a következő évek kormányzati munkájának egyik kulcskérdése. Az ennek előkészítését szolgáló munkálatok már előrehaladtak. A közigazgatásban zajló reformok elsődleges célja az intézményi struktúra átalakítása. Jóval kevesebb és racionálisabban szervezett tevékenységet folytató intézményre van szükség. Ennek az átalakulásnak a mellékhatásaként csökken a szférában való foglalkoztatás is. A változtatások egyik iránya a minisztériumok számának csökkentése és a minisztériumok mögött működő háttérintézmények egy részének az összevonása, illetve megszüntetése. Mindehhez az államigazgatási folyamatok racionalizálása és újraszabályozása, a feladatok részbeni decentralizálása társul. Megszüntetésre kerülnek azok a feladatkiszervezések, amelyek nem eredményezték az olcsóbb feladatellátást. A területi államigazgatásban a jelenlegi szétaprózott, tárcánként működő megyei (és városi) hivatalok helyett egységes, régiós szinten (és kistérségenként) szervezett hivatalokat kívánunk létrehozni. A választott regionális önkormányzatok létrehozása a közigazgatás egész szerkezetének az átalakítását is magával hozza. A közigazgatás fejlesztésére irányuló és a közigazgatásban foglalkoztatottak létszámát is érintő intézkedések előkészítése során előzetesen mérlegelni kell a 18
foglalkoztatási hatásokat. Az esetleges létszámcsökkentést tervezhetővé és ütemezhetővé kell tenni, és egyidejűleg ki kell dolgozni az érintettek munkaerőpiaci aktivitásának megőrzését segítő intézkedéseket is. d. Az egészségügy reformja Az egészségügyi ellátórendszernek a finanszírozás reformjával is együtt járó megfelelő strukturális átalakítására van szükség annak érdekében, hogy az ellátás színvonala javuljon, a szolgáltatási rendszer működése racionális legyen, valamint elkerülhető maradjon a költségek nemzetközileg megfigyelhető gyors emelkedéséből és a demográfiai folyamatokból adódó kezelhetetlen mértékű kiadásnövekedés. Jelenleg ugyanis az ellátórendszeren belül nehezen áttekinthetők és nem az optimális működést segítik elő az érdekeltségi viszonyok, a kialakult struktúra csak nagy lassúsággal és fölösleges költségekkel képes a szükségletekhez alkalmazkodni. Az egyes ellátási szintek a gyakorlatban szabadon átjárhatók, ezért is gyakoriak a párhuzamos vizsgálatok, sokszor felesleges az igénybevétel. Ugyanakkor markáns ellátottsági eltérések rajzolódnak ki Magyarország egyes régiói között mind a garantált színvonalat, mind a hozzáférhetőséget tekintve. A rehabilitációs szolgáltatások elégtelensége pedig a munkaképesség visszaszerzését lassítja és rontja az időskori önellátási képességet, újabb ellátási igényeket generálva. A nem kellő szerkezetben és hatékonysággal működő ellátórendszer a szigorodó költségvetési követelmények között olyan finanszírozási feszültségeket keletkeztet, amelyek az eddig meghozott, rövidtávú intézkedésekkel (a gyógyszerárak szabályozása, degresszív finanszírozási technikák, teljesítményvolumen megállapodások bevezetése) nem csökkenthetők tartósan. A javuló színvonalú szolgáltatásokat nyújtó, a változó szükségletekhez rugalmasan alkalmazkodó és költséghatékonyan működő egészségügyi rendszer irányába ható változások érdekében a Kormány 2005-ben kidolgozott ún. 100 lépés programjában 21 konkrét, 2005-2006. folyamán megvalósuló intézkedést hagyott jóvá. Ezek közül: A különféle jogviszonyban igénybe vehető szolgáltatások és az ehhez kapcsolódó befizetések közötti összefüggések egyértelműbbé tételét célozza: = a biztosítási elv megerősítése; = az egyéni járuléknyilvántartás és jogosultságellenőrzés rendszerének kialakítása. Az ellátások kiegyenlítettségét és javuló színvonalát kívánja biztosítani: 19
= a sürgősségi ellátórendszer erősítése (sürgősségi betegellátó centrumok kialakítása, mentők infrastruktúrájának modernizálása, légimentés fejlesztése); = a háziorvosi ellátás színvonalának emelése, korszerű járóbeteg ellátás biztosítása; = Nemzeti Rákellenes Program megvalósítása; = a gyermekellátás megújítása. Mind az állam, mind az ellátottak szempontjából az ésszerűbb erőforrásfelhasználást kívánja ösztönözni: = a gyógyszerfogyasztás-gyógyszerpiac átalakítása, átláthatóságának növelése (hatóanyagalapú fix összegű támogatás, új patikai árrés-rendszer). Az egészségügy az Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepcióban foglalt hosszú távú stratégiája az egészségközpontú szakmapolitika kialakítását, a népegészségügyi intézményrendszer fejlesztését és az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének korszerűsítését fogalmazza meg. Ez utóbbi érdekében egyaránt mélyreható változtatásra van szükség a szolgáltatók működési környezetét, a szolgáltatások finanszírozását és a biztosítási elvnek megfelelő gyakorlati működését illetően. Az erre vonatkozó további döntéseket 2006 második felében lehet meghozni. e. Az oktatás reformja A demográfiai trendek és a folyamatos gazdasági változások támasztotta kihívásoknak való megfelelés érdekében, a hatékonyság és a minőség szempontjait szem előtt tartva biztosítani kell az oktatási, képzési rendszer fönntarthatóságát. Az önkormányzati reformmal karöltve át kell gondolni a közoktatás irányítási és finanszírozási rendszerét. Folytatni kell a szakképzés irányítási rendszeréhez, fenntartói és intézményi struktúrájához, valamint tartalmi megújításához kapcsolódó reformokat, így többek között a Térségi Integrált Szakképző Központok rendszerének kiépítését. Biztosítani kell a reformokhoz fenntarthatóságához szükséges jogszabályi és finanszírozási környezetet. A magyar Országgyűlés 2005-ben elfogadta a felsőoktatási törvény módosítását, aminek néhány rendelkezését az Alkotmánybíróság minapi döntése szerint újra kell kodifikálni, erre még ebben az évben sor került. Az új törvény a 2006-os felvételi eljárástól kezdődően meghonosítja az ún. Bolognai folyamatnak megfelelő felsőoktatási szerkezetre való átállást. Az érettségi után kizárólag a főiskolai szintű képzésre lehet majd jelentkezni (néhány speciális képzést nyújtó egyetem kivételével). A fokozatosan, felmenő rendszerben kialakuló szerkezetben a főiskolai képzésben részesülő hallgatók aránya 55%, az egyetemi képzésben részesülők aránya 35%, a PHD fokozatban tanulók aránya 10% lesz. 20