BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány A BEFEKTETÉSI ALAPOK TEVÉKENYSÉGE MAGYARORSZÁGON ÉS NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN Készítette: Molnár István Budapest, 2008
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...3 2. A BEFEKTETÉSI ALAPOKRÓL ÁLTALÁBAN...4 2.1 A BEFEKTETÉSI ALAPOK TÖRTÉNETE...5 2.2 A BEFEKTETÉSI ALAPOK CSOPORTOSÍTÁSA...8 2.3 BEFEKTETÉSI POLITIKA...13 2.4 ESZKÖZÉRTÉK, NETTÓ ESZKÖZÉRTÉK, EGY JEGYRE JUTÓ NETTÓ ESZKÖZÉRTÉK...15 2.5 A BEFEKTETÉSI ALAP MŰKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZERVEZETEK...16 2.6 TÁJÉKOZTATÓ, PORTFOLIÓ-JELENTÉS...18 2.7 AZ ALAPOKAT TERHELŐ KÖLTSÉGEK...19 2.8 A BEFEKTETÉSI ALAPOK HOZAMA...21 2.9 BEFEKTETŐ-VÉDELEM, BEVA...24 3. A BEFEKTETÉSEK KOCKÁZATA ÉS A KOCKÁZAT CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI...27 3.1 A BEFEKTETÉSI ALAPOKBAN LÉVŐ ÉRTÉKPAPÍROK KOCKÁZATAI...28 3.2 A FORINTÁRFOLYAM VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA A NEMZETKÖZI ALAPOKRA...29 3.3 AZ EGYES BEFEKTETÉSI ALAPOK KOCKÁZATA...30 3.4 A KOCKÁZAT CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI...31 3.5 A LEGFONTOSABB KOCKÁZATI MUTATÓK...32 4. A BEFEKTETETÉSEK LEHETSÉGES PIACÁNAK BEMUTATÁSA, JELENLEGI HELYZETE...34 4.1 KÖTVÉNYPIACOK...34 4.2 RÉSZVÉNYPIACOK...36 4.3 DEVIZAPIACOK...38 4.4 INGATLANPIAC...40 5. AZ AKTUÁLIS VILÁGGAZDASÁGI FOLYAMATOK HATÁSA A BEFEKTETÉSI ALAPOKRA...45 5.1 A HAZAI ALAPOK TELJESÍTMÉNYE 2008-BAN...46 5.2 NEMZETKÖZI TRENDEK...60 5.3 A BEFEKTETÉSI ALAPOK JÖVŐJE AZ ALAPKEZELŐK SZEMÉVEL...67 6. ÖSSZEFOGLALÁS...73 IRODALOMJEGYZÉK...74 MELLÉKLET...79 2
1. BEVEZETÉS Napjainkban a befektetési, megtakarítási formák piacán nem könnyű megtalálni a sokszínű kínálatból a legmegfelelőbb befektetési formát, ez sok ráfordítást és szakértelmet igényel a befektetők részéről. Ennek a sokszor nem egyszerű feladatnak a megoldásában nyújthatnak segítséget a befektetési alapok, amelyek kis- és nagybefektetők megtakarításait gyűjtik össze. A befektetések koncentrálásának több előnye van: a nagyobb tőke könnyebben megosztható különböző befektetési lehetőségek között, a befektetett összegek ellenben könnyebben kezelhetők, és lényegesen csökkenthető a befektetések kockázata. A befektetési alapokon belül megkülönböztethetünk zárt és a nyílt végű alapokat, amelyek befektetési jegyeket bocsátanak ki a befizetett összegekre, a befektetők pedig az alapok hozamából - illetve megszűnésekor vagyonából - befizetett tőkéjük arányában részesednek. Az alapkezelők a befektetőktől a befektetési alapokban összegyűjtött megtakarításokat a kockázat csökkentése céljából különböző befektetési formák (állampapírok, kötvények, részvények, ingatlanok stb.) között osztják meg, a befektetők védelme érdekében pedig az meghatározott időközönként (félévente) jelentést készítenek. A befektetési alapok tehát számos előnnyel rendelkeznek, melyeket érdemes figyelembe venni. Először is rugalmasak, ugyanis a nyílt végű befektetési alapok jegyei bármikor és bármekkora összegben megvásárolhatók és visszaválthatók. A befektetéseket ezen kívül folyamatosan szakemberek felügyelik, mivel a törvények szerint a befektetési alapkezelőnek rendelkeznie kell a szükséges szakembergárdával és technikai háttérrel ahhoz, hogy a befektetéseket folyamatosan nyomon követhessék és elemezhessék. A befektetési alapok hozzáférhetővé teszik a tőkepiacok lehetőségeit is, így nagyszerű hozamlehetőségeket biztosítanak a befektetőknek. A jelenlegi világgazdasági folyamatok következtében a befektetési alapok tevékenysége Magyarországon és nemzetközi viszonylatban is aktuális téma minden befektető számára. 3
2. A BEFEKTETÉSI ALAPOKRÓL ÁLTALÁBAN A befektetési alap a fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban az egyik legnépszerűbb, lakossági és intézményi befektetők által egyaránt szívesen alkalmazott befektetési forma. E megtakarítási forma lényege, hogy egy speciális szakértelemmel rendelkező cég befektetési jegyek kibocsátásával a kis- és nagybefektetők megtakarításait összegyűjti, így hatékonyan kezelhető tőkévé kovácsolja a kisebb-nagyobb összegeket. Ezt az összegyűjtött vagyont nevezik befektetési alapnak, amelynek tőkéjéből és elért hozamából a befektetők (akik tulajdonképpen résztulajdonosok) eredeti befektetésük arányában részesülnek. Az Egyesült Államokban az 1920-as évek óta működnek ilyen jellegű intézmények, az alapok által kezelt vagyon értéke szinte felfoghatatlanul nagy, 2008-ban több mint 15000 milliárd dollárt tett ki. Csak összehasonlításképpen: Magyarország egész éves gazdasági teljesítménye, más szóval GDP-je körülbelül 75 milliárd dollár. A befektetési alapokban elhelyezett megtakarításoknak számos előnye van az egyéb befektetési alternatívákkal szemben: Szakértelem: Az alapokban összegyűjtött tőkét felkészült pénzügyi szakemberek fektetik be. Az alapkezelőket szakmai tapasztalatuk és piaci súlyuk folytán rendelkezésükre álló információk segítik abban, hogy a lehető legjobb értékpapírokat válasszák ki. A befektetési jegyeket vásárlóknak nem kell időt és pénzt áldozniuk arra, hogy befektetéseiket elemezzék, naprakészen kövessék, ezeket a feladatokat elvégzik helyettük az alapkezelő társaság professzionális munkatársai. Kedvezőbb költségek, mérethatékonyság: a nagy tételben történő befektetés jóval kedvezőbb költségek mellett történik, mint ha mindenki egyénileg jelenne meg a befektetési piacon. Diverzifikáció (sokféle befektetés a kockázat csökkentésére): A befektetők gyakran megtakarításaik kis összege miatt nem tudják tőkéjüket különböző lehetőségek között megosztani, és így a kockázatukat csökkenteni. A kis összegű megtakarításokat 4
összegyűjtve viszont hatékonyan kezelhető, illetve sokféle befektetés között megosztható tőke alakul ki. Ez a "több lábon állás" teszi vonzó formává a befektetési alapokat. Likviditás: A magasan kamatozó betétek, értékpapírok hátránya, hogy a pénzt hosszú időre kell lekötni, így szükség esetén lejárat előtt ahhoz nem, vagy csak jelentős kamatveszteséggel lehet hozzájutni. Az ilyen befektetések általában határozott futamidejűek, ami azt jelenti. hogy lejáratkor a megtakarított pénznek újabb befektetési lehetőséget kell keresni. Az eddigi tapasztalatok alapján az emberek két befektetés között sokszor hosszú ideig "hordozzák" pénzüket, míg megfelelő befektetési formát találnak, emiatt viszont jelentős hozamkiesést kénytelenek elszenvedni. A nyíltvégű befektetési alapok óriási előnye, hogy a folyószámlához hasonló likviditást biztosítanak, hiszen a lekötési idő előzetes meghatározása nélkül lehet csatlakozni hozzájuk, illetve "kiszállni" belőlük. 2.1 A BEFEKTETÉSI ALAPOK TÖRTÉNETE A befektetési alapok nemzetközi története A pénzügyi élet meghatározó szervezeti formái közül több is Angliában vagy az Egyesült Államokban jött létre, de a befektetési alapok először Hollandiában alakultak. A már a középkorban is fejlett tőkepiaci kultúrával rendelkező országban a XVII. században I. Vilmos közreműködésével hoztak létre először mai értelemben vett befektetési társaságot. A cél akkor is az volt, hogy a viszonylag kis tőkével rendelkező befektetők a méretgazdaságosság által könnyebben megvalósítható diverzifikáció alapján csökkentsék egyedi kockázatukat. Később Angliában és az Egyesült Államokban is megjelent ez a befektetési forma. Londonban 1868-tól datálódik a Britain's Foreign Colonial Government Trust, míg az óceán túlsó partján az I. világháborút követő gazdasági fellendülés után jelentek meg az első alapok. Az első zárt végű befektetési alap 1924-ben indult Amerikában, amikor a Dillon, Read & Co. brókercég nyilvánosan bocsátotta ki a US& Foreign Securities Corporation részvényeit. Ugyanebben az évben Massachusetts Investors Trust (MIT) 5
néven megszületett az első nyílt végű alap is. Az év végére a MIT-nek már 200 tulajdonosa volt, és az alap eszközértéke megközelítette a 400 millió dollárt. Az úttörő kezdeményezés sikere sokak érdeklődését felkeltette. Bertalan Imrének a Pénzügyi Szemlében megjelent korábbi tanulmánya szerint az Egyesült Államokban 1929- re már a százat meghaladó alap működött, bár ezek között akkor még számukat és tőkeerejüket tekintve is a zárt végű konstrukciók domináltak. Az 1929-es tőzsdekrach és az azt követő gazdasági válság természetesen ezt a piaci szegmenst is komoly mértékben sújtotta. A legnagyobb veszteséget az addig oly népszerű zárt végű termékek tulajdonosai szenvedték el, hiszen ezek jegyeit nem lehetett visszaváltani, a tőzsdén pedig nem vagy csak hatalmas veszteséggel lehetett eladni. Ezek után nem meglepő, hogy a befektetők egyre inkább a nyílt végűeket részesítették előnyben, bár a piac fellendülésére egészen 1940-ig kellett várni. Az ekkor hatályba lépett Investment Company Act (ICA) megfelelő garanciális hátteret írt elő a működéshez. Az USA-ban az ötvenes évektől igazi fellendülés figyelhető meg. Az egyre inkább dominánsabbá váló nyílt végű alapok tőkéje 1940-70 között a százszorosára nőtt, és 47,6 milliárd dollárt tett ki az Egyesült Államokban. Az alapok száma elérte a 361-et, melyek közül a legtöbb részvénybefektetéseket végzett. A hetvenes évek elején az első olajválság következtében fellépő növekvő infláció és a volatilis részvényárfolyamok csökkentették a kockázatosabb termékek vonzerejét, de az 1974-ben megjelent új konstrukciók hatalmas sikert értek el. Ezek a nálunk is ismert pénzpiaci alapok, melyek eszközértéke 1985-re megközelítette a 250 milliárd dollárt. A tőkebeáramlást az segítette elő, hogy a betéti számlák kamata maximalizált volt, így a pénzpiaci alapok hozama ennek háromszorosát is elérte. A megnövekedett igények következtében a termékválaszték is bővült. Megjelentek az első helyhatósági kötvény-, az opciós alapok, az úgynevezett Ginnie Mae- (jelzálog) alapok, majd nagy sikert értek el a fedezeti és az iparági alapok. Ez a befektetési lehetőség Európában is nagy népszerűségnek örvendett, így a formálódó szabályozási közösség erre a területre is kiterjedt. Az Európai Tanács 1985-ös és 1988-as 6
direktívája foglalkozott először a kérdéssel. Az ilyen szabályok alapján működő - mára uniós - konstrukciókat UCITS-alapoknak nevezik. A világ összes befektetési alapjában kezelt vagyon nagysága 2008-ban meghaladta a 13 ezer milliárd dollárt. Dátum Esemény - Alap Jelentőség 1849 1868 1893 1923 1924 1933 1940 1976 1981 1985 1991 1992 Société civile Genevuise d complioi die fonds (Svájc) Foreign & Colonial Government Trust (Anglia) Boston Personal Property Trust (USA) Zickert she Kapitalverein (Németország) Massachusetts Investors Trust (USA) Értékpapírtörvény (USA) Befektetési társaságokról szóló törvény (USA) First Index Investment Trust (USA) Individual Retirement Account (USA) UCITS (Európai Unió) Értékpapírtörvény (Magyarország) Magyar Állami Értékpapírokba Befektető Alap Első befektetési alapok egyike Első angolszász befektetési alap Első USA befektetési alap Első német befektetési alap Első nyíltvégű befektetési alap Első indexalap Európai Uniós dekrétum Első magyar befektetési alap 2001 Tőkepiacról szóló törvény (Magyarország) 1. sz. táblázat: A befektetési alapok története A befektetési alapok magyarországi története Az első befektetési alap, a CA Értékpapír Rt. által létrehozott Magyar Állami Értékpapírokba Befektető Alap az 1991. évi LXIII törvény hatályba lépését követően 1992-ben indult Magyarországon. Az ezt követő három évben zártvégű alapok uralták a piacot, és valamennyi alap állampapíralap volt. Ennek egyik magyarázata az, hogy az állampapír magas hozamot ígért, a másik pedig az, hogy a tőzsde kevésbé volt ismert, likvid és alacsony profit lehetőséggel kecsegtetett. A szabályozási háttér és a tőkepiac később bővült, fejlődött, és ennek köszönhetően lassanként megjelentek a vegyes alapok, a részvényalapok, valamint a deviza-alapok. A tőzsde 1996 és 1997 évi fellendülése idején szinte csak részvény és vegyes alapok alakultak. Az 1997-es év vége és az 1998-as év azonban a dél-kelet ázsiai, illetve az orosz válság miatt a befektetők inkább a nagyobb biztonságot nyújtó nemzetközi alapokat 7
választották. A csökkenő banki kamatokra válaszul pénzpiaci alapok indultak és arattak nagy sikert. Új jogi hátteret adott a befektetési alapok működésének a Tőkepiacról szóló 2001. évi CXX törvény, amely már részletesen kitér a nemzetközi vonatkozásokra is, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában is nélkülözhetetlen elemnek bizonyult. 2.2 A BEFEKTETÉSI ALAPOK CSOPORTOSÍTÁSA A befektetési alapok piacának egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy az érdeklődő befektetők számos lehetőség közül választhatnak. A befektetési alapok csoportosítása a visszaválthatóság alapján A befektetési alapok között két alapvető csoportot különböztetünk meg visszaválthatóság alapján, a nyíltvégű és a zártvégű befektetési alapokat. A zártvégű befektetési alapok befektetési jegyeit az alapkezelő a futamidő alatt nem váltja vissza, és a jegyzési idő lezárta után új befektetési jegyeket sem hoz forgalomba. Az eddigi zártvégű alapokat határozott futamidőre (1-5 évre) hozták létre. Tőzsdei bevezetésüket kötelező kérvényezni, hiszen befektetési jegyeiket csak a másodlagos értékpapír-piacon lehet eladni és megvásárolni. A befektetési alapok indulása utáni egy-két évben zömmel zártvégű alapok jöttek létre. Bár, azóta jelentőségük csökkent, és napjainkban a nyíltvégű alapok fölénye a jellemző, a hozam- és tőkegarantált alapok szinte kivétel nélkül zártvégű formában jöttek létre. A nyíltvégű befektetési alapok befektetési jegyeit az alapkezelő folyamatosan hozza forgalomba, illetve folyamatosan vissza is vásárolja azokat. A befektetési jegyek vétele és eladása a letétkezelő által naponta kiszámított árfolyamon történik. Az árfolyam az alap befektetési politikájától illetve portfoliójának összetételétől függően kisebb-nagyobb késéssel, de tendenciájában általában követi a célpiac (állampapír- vagy a részvénypiac) aktuális eseményeit. A nyíltvégű befektetési alapok nagy előnye, hogy nincs lekötési idő, tehát a befektetők ezekbe az alapokba bármikor elhelyezhetik megtakarításaikat, viszont 8
szükség esetén a befektetett összeget - vagy annak egy részét - az elért hozammal együtt tetszőleges időpontban fel is vehetik. Több nyíltvégű befektetési alap befektetési jegye 1 Ft névértékű, ami lehetővé teszi bármekkora összeg befektetését, és tetszés szerinti összeg felvételét. Így a pénz az első perctől az utolsóig "dolgozik". A befektetési alapok csoportosítása a befektetés eszköz típusa szerint A befektetés típusa szerint a befektetési alapokról szóló törvény az alapokat két fő kategóriába sorolja, az ingatlan- és az értékpapíralapokba. Napjainkban az ingatlanalapok egyre nagyobb érdeklődésnek örvendenek, de az értékpapírlapok túlsúlya a jellemző. A pénzpiaci alapok rövid lejáratú, minimális kockázatú értékpapírokba és banki instrumentumokba fektetnek. A portfolió alkotói diszkont-kincstárjegyek, államkötvények, pénzintézeti és vállalati kötvények, ezek mellett "A" hitelminősítésű bankok bankbetéteit, illetve minimális készpénzt is tartalmazhat. Az eszközök között az állampapírok dominálnak. Pénzpiaci alapok esetében a portfolió befektetési stratégiájának célja, hogy rövid lejáratú papírokba való befektetéssel a legalacsonyabb kockázat vállalása mellett stabil, kiszámítható, infláció feletti hozamot érjen el hosszú távon; ez a befektetési politika a kockázatkerülő ügyfelek számára ideális. 1. sz. ábra: Egy tetszőleges pénzpiaci alap teljesítménye A kötvényalapok kockázatmentesnek minősülő értékpapírokat - például a magyar állam által kibocsátott államkötvényeket, diszkont-kincstárjegyeket - és alacsony kockázatú jelzálogleveleket, vállalati kötvényeket, bankbetéteket, banki értékpapírokat tartalmaznak. 9
A befektetései között szerepelhetnek vállalati kötvények, jelzáloglevelek, rövid lejáratú bankbetétek és banki értékpapírok. A befektetők így magasabb hozamlehetőségeket kínáló piacokat is elérhetnek ezen a befektetési alapon keresztül. A cél a befektetett tőke értékének megőrzése és versenyképes pozitív reálhozam elérése. A befektetési politika az állampapírok eltérő kamatláb-szerkezetében rejlő lehetőségek és a jelzáloglevelek, vállalati kötvények kamatfelárának kihasználásával törekszik előnyös hozam elérésére, így biztosítva az elvárt hozamot. 2. sz. ábra: Egy kötvényalap és a referenciahozam alakulása Az ingatlanalapok a múltbeli kockázati és hozamadatok alapján az államkötvény és a részvénybefektetések között kiegyensúlyozott átmenetet képeznek, azaz az államkötvényeknél magasabb, míg a részvényeknél alacsonyabb az ingatlanbefektetések által várhatóan hosszú távon elért hozam és az általuk megtestesített kockázat. Az ingatlanalapokat az alapkezelők elsősorban a mérsékelt kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező ügyfeleknek ajánlják. 10
3. sz. ábra: Egy tetszőleges ingatlanalap eszközértékének alakulása A részvényalapok célja a befektetett eszközökön - közép és hosszú távon - magas értéknövekedés elérése, jó növekedési lehetőségekkel rendelkező részvényekből álló és jól diverzifikált egységalap kialakításával. A részvények kiválasztását az egyes vállalatokra, iparágakra vonatkozó, valamint az egész gazdaságot átfogó elemzések segítik. A befektetési kockázatok minimalizálását az alapot alkotó részvények várható teljesítményének folyamatos elemzése, előrejelzések készítése szolgálja. A részvényalapok tovább oszthatók területi szektorok szerint, pl.: fejlődő országok, USA, globális, nemzeti alapok, illetve iparágak szerint, pl.: gyógyszeripari, energetikai, számítástechnikai, alternatív energiahordozók részvényeit tartalmazó alapokra. A részvényalapok magas kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező ügyfeleiknek ajánlott, több éves befektetési időtávval. 4. sz. ábra: Egy részvényalap relatív teljesítménye a relatív indexhez képest 11
Az értékpapíralapok egyik legfontosabb jellemzője az alapok által előre meghirdetett befektetési politika. Ez határozza meg, hogy az alap az összegyűjtött tőkét milyen eszközökbe fektetheti, milyen a befektetés várható hozama és kockázata, illetve milyen időtávra érdemes választani ezt a lehetőséget. 2005. áprilisától egy új, 12 kategóriás metódust vezetett be a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ). Az új, 12 kategóriás tipológiával egyértelműbbé vált a befektetési alapok kockázati szintje. A bonyolultabb besorolás az alapkezelők teljesítménymérésére is alkalmat ad, és az esetleges manipulációt is kiszűri. A befektetési alapok kategóriái a BAMOSZ besorolása szerint: PÉNZPIACI ALAPOK Likviditási alapok: a portfolióban lévő kötvény-jellegű eszközök átlagos hátralevő futamideje (duration) nem haladja meg a 3 hónapot. Pénzpiaci alapok: portfolióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje nem haladhatja meg az 1 évet. KÖTVÉNYALAPOK Rövid kötvényalapok: a portfolióban lévő kötvény jellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje 1-3 év. Hosszú kötvényalapok: a portfolióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje meghaladja a 3 évet. VEGYES ALAPOK Kötvény túlsúlyos vegyes alapok: azok a befektetési alapok tartoznak ide, melyeknél a portfolióban lévő részvény-típusú eszközök aránya nem haladja meg a 30%-0t. Kiegyensúlyozott vegyes alapok: azok a befektetési alapok tartoznak ide, melyeknél a portfolióban lévő részvény-típusú eszközök aránya 30-70% közötti. RÉSZVÉNYALAPOK Részvénytúlsúlyos alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 70-90 százalék. 12
Tiszta részvény alapok: a részvény-típusú eszközök aránya legalább 90 százalék. SPECIÁLIS ALAPOK Garantált alapok: a tőkepiaci törvény (Tpt.) 241. paragrafusa szerinti hozamot, illetve tőkemegóvást ígérnek, vagy garantálnak. Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektető alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé. INGATLANALAPOK Ingatlanforgalmazó alapok: a Tpt. szerinti ingatlanforgalmazó alapok, továbbá olyan befektetési alapokba fektető alapok, amelyek legalább 90 százalékban ingatlanalapok befektetési jegyeit vásárolják Ingatlanfejlesztő alapok: a Tpt. szerinti ingatlanfejlesztő alapok, továbbá olyan befektetési alapokba fektető alapok, melyek legalább 90 százalékban ilyen alapok befek'1etési jegyeit vásárolják EGYÉB, BE NEM SOROLT ALAPOK Azok a befektetési alapok tartoznak ide, amelyek befektetési politikájuk szerint egyetlen fent felsorolt kategóriába sem tartoznak, a kimutatásokban "egyéb, be nem sorolt alapként szerepelnek. ALAPOK ALAPJAI A befektetési alapokba fektető alapokat a mögöttes termék, illetve termékek kategóriájának megfelelően kell kategóriába sorolni. 2.3 BEFEKTETÉSI POLITIKA A befektetési jegyek megvásárlása előtt mindenképp meg kell ismerni az adott alap befektetési politikáját, mely azt rögzíti, hogy az alap milyen eszközöket milyen arányban vásárol a befektetők pénzén. Ez azért fontos, mert ezzel a várható hozam és kockázat szintjére vonatkozóan hozunk döntést. 13
A befektetési alapok teljesítményét azonban nem kizárólag az alapot kezelő szakemberek döntési befolyásolják. Ha például egy amerikai részvénypiacon befektető alapot választunk, akkor annak jövőbeli hozama nem tud lényegesen eltérni az amerikai részvénypiac általános trendjétől. Jó pénzügyi szakemberek ügyes tranzakciókkal ugyan némileg az átlag fölé emelhetik az alap hozamát, de ha például az amerikai részvénypiac árfolyamai folyamatosan csökkennek, akkor ez alól senki sem tudja kivonni magát. A befektetési politika azt is tartalmazza, hogy mit tekint az alap elérendő célnak a hozamok terén. Ezt referenciahozamnak, vagy benchmarknak hívják, és egy vagy több részvény-, kötvény-, illetve egyéb piacokat leképező index teljesítményét jelenti. Az indexkövető alapok kifejezetten arra törekszenek, hogy pontosan a kitűzött benchmarkhozamot nyújtsák befektetőiknek, míg az aktívan kezelt alapok célja ezzel szemben, hogy legalább a referenciaindex hozamát elérje, de lehetőség szerint túlszárnyalja úgy, hogy mindig egy kicsit módosítja az alap befektetéseit az indexhez képest. Ha egy alap például magyar részvényekbe fektet, akkor referenciaként a BUX indexet jelöli meg (más szóval az alap benchmarkja a BUX index lesz), a hazai kötvényekbe fektető alapok pedig általában a magyar államkötvények alakulását jelző MAX kötvényindexek közül választanak megfelelő referenciaindexet. Piacok Benchmark neve Hosszú lejáratú állampapírok MAX Rövid lejáratú állampapírok RMAX Diszkont-kincstárjegyek ZMAX Magyar részvény BUX Magyar részvény kis és közepes papírok BUMIX Németország részvény DAX USA technológiai papírok Nasdaq USA 500 legnagyobb társaság papírjai S&P 500 Japán részvény Nikkei 2. sz. táblázat: Jellemző benchmarkok a befektetési alapoknál 14
Az alábbi grafikon egy hazai részvényalap és a BUX index alakulását mutatja. Jól látható, hogy az alap árfolyama a BUX indexszel többé-kevésbé együtt mozog, de az alapkezelő eltérve az index kosarától igyekszik felülteljesíteni a referenciaindexet. 5. sz. ábra: Egy befektetési alap és a referencia-index relatív alakulása Számos befektetési alap nem egyetlen indexet, hanem több benchmark kombinációját adja meg referenciaként, ekkor a referenciahozam is ezen indexek hozamainak kombinációja lesz. Ez általában olyan alapoknál figyelhető meg, amelyek több részterület között osztják meg befektetéseiket, mint például a részvényekbe és kötvényekbe is egyaránt fektető vegyes alapok, vagy több ország piacán is befektető nemzetközi részvényalapok. 2.4 ESZKÖZÉRTÉK, NETTÓ ESZKÖZÉRTÉK, EGY JEGYRE JUTÓ NETTÓ ESZKÖZÉRTÉK A befektetési alapokkal kapcsolatos információk közül az egyik legfontosabb a nettó eszközérték. Hogyan számítják a nettó eszközértéket? Hol nézhetünk utána a nettó eszközértéknek? A befektetési jegynek ugyanúgy van árfolyama, mint bármilyen értékpapírnak. Egy nyíltvégű alapnál különösen fontos, hogy hogyan számítják ki naponta azt az árat, amelyen venni vagy eladni lehet a befektetési jegyet. A befektetési alap esetén naponta kiszámolják az úgynevezett eszközértéket, mely nyilván attól függ, hogy a benne levő értékpapírok aznap éppen mennyit érnek. Vagyis az eszközérték nem más, mint az alap összes értékpapírjának piaci ára. 15
Ezt ugyanakkor számos költség csökkenti. Gondoljunk csak az értékpapírok adás-vételéhez kapcsolódó brókeri díjakra, az alapkezelő és letétkezelő jutalékára, a befektetők informálásának költségeire - ezek mind az alapot terhelik. Ha ezekkel a tételekkel korrigáljuk az eszközértéket, akkor a nettó eszközértéket kapjuk. Ennek két formája létezik: az összesített forma, amely a befektetési alap egészének nettó eszközértékét mutatja (például 17 619 743 920 forint), illetve a befektetők szempontjából lényegesen több információt tartalmazó egy jegyre jutó nettó eszközérték (például 12763 forint). Csak zárójelben: nagyon gyakran a befektetési jegyeket 1 forintos névértéken bocsátják ki, hisz így gyakorlatilag bármilyen konkrét összegű befektetés elhelyezhető és visszaváltható. Az újságokban naponta közzétett egy jegyre jutó nettó eszközérték tehát azt jelenti, hogy az alap minden egyes jegyére mekkora vagyon jut és ezen az áron lehet venni vagy eladni. Sok befektetőt elbizonytalanít, hogy a befektetési jegyet sokszor névérték felett lehet megvásárolni. Úgy gondolják, hogy ha névérték feletti összeget fizetnek ki, akkor az veszteséget okoz nekik. Ez azonban nem így van, hiszen régebben indult alapoknál a nettó eszközérték azért magasabb a névértéknél (már persze ha magasabb), mert a múltban hozamot ért el az alapkezelő, értékpapírjai többet érnek, mint mikor megvette őket. Vagyis ha ilyen áron csatlakozunk, a névérték feletti ár teljesen korrekt piaci értékelést tükröz és azért nagyobb a névértéknél, mert például az alap által megvásárolt részvény már többet ér, mint amikor megvették. 2.5 A BEFEKTETÉSI ALAP MŰKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZERVEZETEK A befektetési alapok vizsgálatakor természetesen mindenkiben felmerül a biztonság és a garancia kérdése. A befektetési alapok működéséhez kapcsolódó intézmények közül a legfontosabbak: az alapkezelő, a letétkezelő, és a forgalmazó. Az alapkezelő a rábízott pénztömeg kezelését, befektetését végzi, tehát ő határozza meg a törvényi kereteken belül először az alapkezelési szabályzatban, majd ezt szűkítve a gyakorlatban, hogy milyen értékpapírokba, eszközökbe fekteti az adott alap vagyonát. 16
Az alapkezelőtől szervezetileg is elkülönült letétkezelő feladata a befektetési alap tulajdonában lévő értékpapírok letéti őrzése, kezelése, továbbá a befektetési alap számlájának, illetve értékpapírszámlájának vezetése. Ezen kívül a feladatai közé tartozik a nettó eszközérték megállapítása, valamint az alapkezelők ellenőrzése is. A forgalmazó bonyolítja le a befektetési jegyek eladását és vételét, ő biztosítja az ehhez szükséges forgalmazói rendszert. 6. sz. ábra: A befektetési alapok létrejötte A befektetési jegyet vásárló befektetőknek joguk van a befektetési alapban meglévő arányos részesedésük alapján az alap vagyonának őket megillető, befektetésükkel arányos részéhez, illetve joguk van ahhoz, hogy meghatározott formában információkhoz jussanak az alap és az alapkezelő működéséről. A befektetési alapok jegyeinek megvásárlásával ugyanakkor nem szerzünk jogot arra, hogy az alap napi működésbe beleszóljunk. Ez az alapkezelő menedzsereinek joga és kötelessége, természetesen azzal a megkötéssel, hogy minden esetben be kell tartaniuk az alapkezelési szabályzatban megfogalmazott szabályokat, előírásokat. Tehát sem a befektetési döntések konkrét meghozatalába, végrehajtásába, sem magának az alapkezelőnek a napi működésébe, működtetésébe, személyzeti politikájába nincs beleszólásuk a befektetőknek. Mindez tem1észetesen nem azt jelenti, hogy a befektetési alapkezelők kontroll nélkül végeznék tevékenységüket, a befektetők érdekeit igen szigorú törvényi előírások védik. Egyrészt az alap kezelési szabályzatában részletesen 17
meghatározásra kerül, hogy milyen befektetési politikát valósíthat meg az alapkezelő, másrészt az alap működésével kapcsolatban elszámolható költségek köre és mértéke is szabályozott. E szabályok folyamatos betartását a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőrzi. 2.6 TÁJÉKOZTATÓ, PORTFOLIÓ-JELENTÉS Részletes törvényi szabályozás határozza meg az alapkezelő tájékoztatási kötelezettségét. A tájékoztatási kötelezettség több elemből áll. Az un. tájékoztató, kezelési szabályzat tartalmazza az alap létrehozatalának és későbbi működésének feltételeit. Ezek közül a legfontosabbak: az alap befektetési politikája, az alapot, befektetőket terhelő költségek, a befektetési jegyek forgalmazásának szabályai. Az alapkezelő éves, féléves, és portfolió-jelentéseket köteles készíteni és közzétenni, amelyekből a befektetők folyamatosan tájékozódhatnak az alap működéséről. Az éves és féléves jelentések tételesen tartalmazzák többek között az alap portfolióját, így a befektetők pontosan ellenőrizni tudják, milyen formában valósította meg az alapkezelő az ígért befektetési politikát. Tekintettel arra, hogy e jelentések évente csak kétszer adnak részletes betekintést, a törvény előírja, hogy az alapkezelő havonta az un. portfolió-jelentésekben is tájékoztassák a befektetőket, mely jelentés jellemzően az alap portfoliójának főbb elemeit mutatja meg. A vagyonra vonatkozó legfontosabb információt, a nettó eszközértéket is szabályozott módon kell számítani és közzétenni. A letétkezelőnek nyíltvégű alapok esetében naponta, zártvégű alapok esetében legalább kéthetente meg kell határoznia és közzé kell tennie az alap teljes és egy jegyre jutó nettó eszközértékét, melynek segítségével a befektetők folyamatosan nyomon tudják követni befektetésük értékének alakulását. A befektetési alapok időszakos portfolió-jelentéseihez kapcsolódik az alapok teljesítményének objektív értékelése is. Számos pénzügyi elemző és tanácsadó kifejezetten arra specializálódott, hogy az alapok minősítésével segítse a befektetőket. Mindezek közül 18
a leghíresebb talán a Morningstar csillagos értékelése. A Morningstar az adatbázisában levő befektetési alapokat összesen mintegy ötven különböző kategóriába sorolja befektetési politikájuk, illetve mögöttes piacaik szerint, és egy-egy kategórián belül a legjobb alapoknak öt, míg a leggyengébbeknek egy csillagot ad. Az értékelések összetett számításokon alapulnak, de a középpontban a kockázattal korrigált hosszú távú hozamok állnak. A csillagos értékeléseknél a hazai alapoknál egyenlőre nem találkozhatunk, de a hazánkban is forgalmazott külföldi alapok legtöbbje feltünteti a havi jelentéseiben, hogy hány csillagot kapott az alap a Morningstartól. 2.7 AZ ALAPOKAT TERHELŐ KÖLTSÉGEK A nettó eszközértéknél szó volt arról, hogy az a befektetési alap portfoliójának az alapot terhelő költségekkel csökkentett aktuális értékét mutatja. Az alap létrehozásával és működésével kapcsolatos költségek Az alap létrehozásával kapcsolatos költségek: Ide tartoznak az engedélyeztetési eljárás, a kibocsátási tájékoztató, a hirdetési és posta költségek, stb. Ezeket a költségeket Magyarországon általában az alapkezelő vállalja magára, ha mégsem, akkor időben elosztva, egyenletesen terheli rá az alapra. Az alap működésével kapcsolatos költségek: Egy adott alap nemcsak befektetőknek hozhat hasznot, hanem a befektetési alaphoz kapcsolódó szervezetek, így elsősorban az alapkezelő és a letétkezelő is profitorientáltan végzi tevékenységét. Emellett a jogszabályok által előírt garanciális feladatok ellátása, és az egyéb gyakorlati körülmények több költségtényezővel járnak. 19
A befektetési alapokat terhelő költségek az alábbiakban foglalhatók össze: alapkezelői díj, letétkezelői díj, felügyeleti díj, könyvvizsgáló díja, folyamatos közzététel, valamint a tájékoztatók, beszámolók költségei, az alap által felvett hitel kamatai, költségei, az alap eszköz elemeinek ügyleteivel kapcsolatos értékpapír-forgalmazási díjak (brókeri jutalék, utalási ktsg.), az esetleges végelszámolás, felszámolás díja. Ezek mértékét, számítását, az alapra történő terhelés módját a kezelési szabályzat tartalmazza. Természetesen az a legérdekesebb kérdés, hogy az alap működési költségei összesen mennyivel csökkentik annak eredményét. A gyakorlatban a működési költségek az alap éves átlagos tőkéjének Magyarországon 1-3%-át, külföldön 1-5%-át teszik ki. Ennek pontos mértékét sok körülmény befolyásolja, így elsősorban a tőkenagyság, a befektetési politika és az alap működtetésének intenzitása. Az egyes alaptípusok összevetésénél megállapítható, hogy a befektetési politika által felvállalt kockázattal általában egyenes arányban magasabbak a működési költségek. A felmerült költségeket az alap a havi portfolió jelentése, valamint féléves, éves tájékoztatója tételesen tartalmazza. A befektetési jegyek forgalmazásával kapcsolatos költségek Nagyon fontos kérdés, hogy a befektetőt milyen költségek terhelik a befektetési jegy váltása és visszaváltása, illetve tulajdonlása kapcsán. A befektetési jegyek ügyfél- vagy értékpapírszámlán tarthatóak nyilván, amiért a számlavezető vagy fix összegű, vagy a kezelt összeg nagyságához igazodó számlavezetési díjat számít fel. A befektetési jegyek váltási és visszaváltási költségei tekintetében semmiféle egységes megközelítés nem lehetséges. Találkozhatunk fix összegű, százalékos vagy a kettő kombinációját tartalmazó díjakkal. Előfordul, hogy a befektetési jegyek adott határidőn belül történő visszaváltása esetén, vagy az ellenértéknek átutalás helyett készpénzben 20