Tolna megye szakképzés-fejlesztési koncepciója Készült a Tolna Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság számára Szekszárd 2013 1
Tartalomjegyzék Előzmények, preambulum... 4 Bevezetés... 6 A szakképzés szerkezeti felépítésének elemzése... 8 Az iskolarendszerű szakképzés... 9 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés... 11 A szakképzés irányítási rendszere... 13 A szakoktatáshoz kapcsolódó pályakövetési rendszer vizsgálata... 15 Tolna megye gazdasági helyzete... 17 Gazdasági, aktivitási, foglalkoztatási adatok... 20 A nyilvántartott álláskeresők száma, aránya 2012-ben... 22 A nyilvántartott álláskeresők számának és összetételének alakulása, ügyfélforgalmi adatok... 23 Az ellátásra jogosult nyilvántartott álláskeresők száma, változása, álláskeresők összetétele az ellátás típusa szerint... 27 A bejelentett munkaerőigények alakulása... 28 A megye csoportos létszámcsökkentési bejelentései... 28 A rövidtávú munkaerő-piaci prognózis 2013-ra vonatkozó előrejelzései... 29 A Dél-Dunántúl oktatási, szakképzési, iskolai és fenntartói jellemzőinek vizsgálata... 30 A régió alapfokú képzésének jellemzői és hatásai a szakképzésre... 30 A középfokú képzés régiós struktúrája, létszámadatainak vizsgálata... 34 Létszámprognózis... 36 A régió iskolaszerkezetének jellemzői... 37 A régió szakiskoláinak szakmastruktúrája... 40 A régióban létrehozott térségi integrált szakképző központok, szakképzés szervezési társulások... 41 Tolna megyei szakképzés sajátosságai... 44 Iskolák, fenntartók kapcsolata az oktatási rendszerrel... 50 Tolna megye felnőttképzési sajátosságainak vizsgálata Hiba! A könyvjelző nem létezik.52 Elemzés és következtetés a szakképzési stratégiára, fejlesztési teendőkre... 55 2
Tolna megye Szakképzési Stratégiájának következtetései, aktualitásai, javaslatai, a hiányszakképesítések összefüggéseiben Tolna megye Szakképzési Stratégiájának következtetései, aktualitásai, javaslatai a hiányszakképesítések összefüggéseiben... 59 Gazdaság... 59 Preferált szakmák, hiányszakmák túlkínálat... 60 Szakképzés, problémák, változások... 60 Aktuális feladatok, prioritások, stratégiai szempontok a következő évekre... 62 Következtetések, jövőre vonatkozó preferált szakképesítések összegzés... 63 Irodalomjegyzék... 68 Függelék... 71 3
Előzmények, preambulum Minden fejlesztési koncepció egy nagyobb rendszer része, így a szakképzési is, mely egy megye teljes gazdasági-társadalmi innovációjának az egyik alrendszere. Ezt a kijelentést alátámasztandó, hogy a 2011. év CLXXXVII. tv. 82. a) pontja értelmében az Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság (a továbbiakban: MFKB) feladata kidolgozni az adott megye szakképzés-fejlesztési koncepcióját, melynek része a képzési irányok és beiskolázási arányok rövid és középtávú terve is. Így jöhet létre humánerőforrás fejlődés, gazdaságfejlődés és egyáltalán társadalmi fejlődés megyei szinten is. Jelen koncepciónak igyekszik hozzájárulni az MFKB-k munkájához, ugyanakkor olyan szakképzés-fejlesztési célokat és elveket próbál meghatározni, melyek alkalmasak a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakmaszerkezet és megyei szakképzési rendszer kialakítására. A koncepció átfogó módon integrálja azokat az információkat, melyek eltérő intézményrendszerekben, eltérő forrásokból összegyűjtve egymással átfedésben állnak rendelkezésre. Hangsúlyosan ki kell jelenteni, hogy Tolna megye önmagában nem hermetikusan elzárt gazdasági terület, hanem egy nagyobb egység része. Mindenképpen régiós és országos kapcsolati pontokkal rendelkezik. Különösen fontos a dél-dunántúli régió kontextusában is vizsgálódni, melyre a koncepció, mint hasonló jellemzőkkel bíró gazdasági-társadalmi egységre igyekszik következetesen kitérni. A koncepció mellett és vele együtt elválaszthatatlan dokumentumok a szakképzési rendszert irányító jogszabályok. Ezek folyamatos elemzése, nyomon-követése minden érintet számára nagyon fontos. Jelen stratégiai koncepció a jogszabályokkal együtt értelmezhető és használható csak. Ki kell emelni tételesen a 2011. évi CLXXXVII. törvényt a szakképzésről, a 2011. évi CLV. törvényt a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, a 2011. évi CXC. törvényt a nemzeti köznevelésről, a 2011. évi CCIV. törvényt a nemzeti felsőoktatásról, a 2001. évi CI. törvényt a felnőttképzésről, a 2011. évi CLXXXIX. törvényt Magyarország helyi önkormányzatairól, a 150/2012. (VII.6.) Kormányrendeletet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásáról és a 202/2012. (VII.27.) Kormányrendeletet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról. Az elmúlt néhány évben a magyar közigazgatás történetének kiemelkedő jelentőségű közigazgatási és oktatásigazgatási változásai születtek meg. Jelenleg a változások és az új struktúrák konszolidációja zajlik. Számos régi szereplő eltűnt, átalakult és jó néhány született. A 4
legfontosabbként feltétlenül ki kell emelni a fővárosi és megyei kormányhivatalok, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, az Oktatási Hivatal, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság, a Kereskedelmi és Iparkamara, Agrárkamara, a gazdasági érdekképviseletek, a munkavállalói érdekképviseletek, a szakmai kamarák szervezeteit. A megyei önkormányzatok új szerepköre, mely szerint a területfejlesztés fő koordinálói előrevetítik, hogy a szakképzés fejlesztésének irányaiban is párhuzamosság és minél szorosabb korreláció jöjjön létre. Tolna megye egy speciális foglalkoztatási jellemzővel bír, mely a paksi atomerőmű jótékony hatásaival függ össze. Különösen fontos a szakképzés és területfejlesztés összehangolása a várható bővítés miatt. Ebben az esetben, ha elindul a beruházás, legalább 3 évvel előre kell a szakemberképzésre figyelni. Fontos a megyei szakképzés és a köznevelés-fejlesztés céljainak összehangolása, mely kormányzati területi feladat. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. tv. 75. (1) bekezdése értelmében, az oktatásért felelős miniszter a hivatal (Oktatási Hivatal) előterjesztése alapján a kormányhivatalok közreműködésével, megyei szintű bontásban feladat ellátási, intézményhálózat-működtetési és köznevelés-fejlesztési tervet készít, amelynek része a megyei szakképzési terv. A hivatal a megyei szakképzési terv elkészítéséhez beszerzi a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter véleményét. Az Oktatási Hivatal első alkalommal 2013. április 30-ig elkészíti a köznevelési-fejlesztési tervet. A szakképzés további kiemelkedő, ha nem a legnagyobb fontosságú szereplője a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, Feladatköre, hatásköre, szakoktatási koncepciója érthető okokból kifolyólag még 2013. I. felében formálódik. A fent érintett szervezetek működési-fejlesztési koncepcióinak java része még képlékeny, nem ad direkt irányt. Ezért jelen stratégia fő célja a térségre jellemző és jól prognosztizálható gazdasági, társadalmi, demográfiai folyamatok alapján szakmák szerinti prioritásokat, fejlesztési irányokat meghatározni. 5
Bevezetés A szociális jólét meghatározó előfeltétele a stabil társadalom, az erős gazdaság és az innovatív termelési technológia, melynek egyik alapja a hatékony szakképzés. A szakképzés színvonala alapozza meg azt a tudás alapú társadalmat és gazdaságot, amit a hazai fejlesztési tervek és az Európai Unió is alapvető célként fogalmazott meg. A megfelelő szakképzettség biztosítja a munkavállaló számára a munkahely megszerzésének és megőrzésének lehetőségét, illetve a munkáltató részére a termelés és szolgáltatás elvárt minőségét, folyamatosságát. Elöljáróban célszerű leszögezni, hogy a Dél-Dunántúlon működő szakképző iskolák, Térségi Integrált Szakképző Központok (a továbbiakban: TISZK-ek) hatékony, munkaerő-piaci igényeknek megfelelő működése egyértelműen hozzájárulhat az egész régió területfejlesztéséhez, gazdasági prosperitásához. Ennek megvalósításához azonban állami segítségre, racionálisabb jogi és oktatási keretrendszerre, társadalmi, gazdasági, kormányzati konszenzusra van szükség. Az egész szakoktatási rendszert a területi sajátosságainak megfelelően kell fejleszteni. Ezen helyi feladaton túl a központi kormányzatnak a szakképzés nyugat európai modelljeinek megfelelően, a gazdaság-irányító szerepét is biztosítania kell a képzésben. Az államnak szakképesítésenként differenciált finanszírozást szükséges bevezetnie, ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő piac szempontjából nem keresett szakmák, és az ezeket oktató iskolák támogatásának csökkentése is. Az országos adatokhoz hasonlóan Tolna megyében és az egész dél-dunántúli régió szakképzést érintő tanulólétszámaiban is erőteljes visszaesés figyelhető meg. Elhibázott állami döntések sorozata vezetett oda, hogy a rendszerváltás óta a szakiskolák száma harmadára csökkent, a gimnáziumoké és a szakközépiskoláké majdnem megduplázódott. A szakiskolai tanulói létszám még drasztikusabban csökkent. A születésszámok alakulásából nagyon jól prognosztizálható, hogy legalább évi 3-4%-kal kevesebb szakiskolai tanulóval kell számolni a következő 10-15 évben. Ez a jelenlegi szakmunkástanulói létszám felére csökkenését jelenti, mellyel már működésképtelenné válik a teljes gazdasági szféra a régióban. A krízis elkerüléséhez vagy növelni kell a szakiskolai tanulók arányát az érettségit adó iskolák rovására, vagy újra be kell vezetni a szakközépiskolákban is a szakmunkásképzést. Utóbbi megoldás lényegesen kisebb költséggel és társadalmi feszültséggel jár és a kutatási tapasztalatok szerint az iskolák, a tanulók egyaránt elfogadnának egy ilyen reformot. A diákok a rendszerváltás előtti prosperáló időszakhoz hasonlóan érettségi bizonyítványt és szakmunkás bizonyítványt is szereznének a tanulmányaik során. 6
A problémák megoldása a szakképzés sajátosságainak, hibáinak, területi különbségeinek kutatása, konkrét területi stratégiák felállítása nélkül lehetetlen. Alátámasztja ezt az állítást az évek óta egyre növekvő betöltetlen álláshelyek számának szaporodása, miközben a munkanélküliség többnyire stagnált a 2000 és 2008 közötti időszakban. Már az oktatáspolitikusok és a közgazdászok is tényként kezelik, hogy a magyar gazdaság bővülésének gátját egyre inkább a jól képzett szakemberek égető hiánya jelenti. Számos hazai és külföldi beruházás meghiúsulásának ez a kizárólagos oka. Ha nem sikerül néhány éven belül hatékonnyá tenni a szakképzési rendszert, még a nyugállományba vonuló szakemberek pótlása sem lesz biztosított. Magyarországon a legsúlyosabb helyzet éppen a dél-dunántúli régió legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazatában, a magasan kvalifikált munkát végző gépészeti és építőipari területen van. Egy évtizeden belül a ma még aktív szerszámkészítő, hegesztő, lakatos és kőműves szakmunkások fele eléri a nyugdíjkort. Ezekből a szakképesítésekből jelenleg a régióban csupán a munkáltatói igények tizedében képeznek tanulókat. Számos okkal magyarázható a kialakult helyzet, de ezek közül kiemelhető a műszaki szakmák költségesebb oktatása, az iskolai és tanulói motiválatlanság. A legfőbb problémát mégis a területi sajátosságok, a szociológiai, társadalmi, gazdasági adottságok elhanyagolása jelenti. Szót kell ejteni arról is, hogy az iskolaszerkezetben tapasztalható anomáliák mellett az oktatott szakmastruktúra sem megfelelő a régióban. A szakiskolai keretek között oktatott tanulóknak legalább a fele nem a környék vállalkozásai által igényelt szakmákat tanulja. Ennek oka abban keresendő, hogy az oktatási intézmények a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeiknek megfelelő szakmákat oktatják. A változtatás költséggel, többletmunkával jár, melyben az iskolák a jelenlegi finanszírozási, működési szabályok alapján nem érdekeltek. A régióban több olyan szakiskola is működik, mely nagy részben felesleges, vagy teljesen elavult szakképesítést oktat. A Dél-Dunántúlon működő TISZK-ek beiskolázása kedvezőbben alakult az utóbbi években. Korábban az RFKB, most pedig az MFKB meghatározza a munkaerő-piaci igények figyelembe vételével azokat az irány-arányokat, amelyeket az intézményeknek követniük kell. Így a régióban működő hét TISZK-ben elsősorban olyan szakmákat oktatnak, amelyek hiányszakmák, és a régió gazdaságának húzó ágazatai. Ide sorolhatóak a kereskedelmi, vendéglátós, építőipari, gépészeti, elektronikai, mezőgazdasági egészségügyi szakmacsoportokat. Az elmúlt 5 évhez hasonlóan, ehhez a területekhez tartozó szakemberek képzése munkaerő-piaci szempontból feltétlenül indokolt. Jelen szakképzési stratégiának ez a legfőbb üzenete. 7
A szakképzés szerkezeti felépítésének elemzése Magyarországon a rendszerváltás előtti időszakban egy stabilabb, kevesebb és egyértelmű szabályokból álló, de rugalmatlanabb oktatási jogrendszer működött. A rendszerváltáskor a demokratizálódás elveinek szellemében erősen liberalizálódtak a törvények és a rendeletek, és ennek folyományaként rendkívüli mértékben kibővültek, számuk jelentősen nőtt. Mára majd száz, egymásnak sok esetben egymással nem koherensen kapcsolódó jogszabály határozza meg a magyar oktatási rendszer működését. Egyszerre jellemző a részleteiben a túlszabályozottság, a túlbürokratizáltság, Az iskolák 2012-ig szinte bármilyen szakmát oktathattak, a fenntartók bármennyi iskolát létrehozhattak, akkor is, ha az adott térségben ezek nem indokoltak. Velük szemben a gazdaság szereplői ebbe a döntésbe egyáltalán nem szólhattak bele, egyedül a saját dolgozóik képzéseit határozhatták meg. Ezek azonban döntően speciális vállalati, technológiai szakképzési célú képzések, illetve egyéb továbbképzések, ismeretbővítő tartalmú tanfolyamok, szakmai, alapvégzettséget nem adnak. A magyar szakképzés két fő területre osztható, az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli (vagy más néven felnőtt) képzésre. Az iskolai rendszerű szakképzés fő feladata, hogy lehetővé tegye a munkaerőpiacra történő belépést (első szakképesítés megszerzését), továbbá hogy egy adott gazdasági ágazat tekintetében széleskörű, megalapozott ismeretek megszerzését biztosítsa, amely stabil alapot nyújthat a későbbi át- és továbbképzésekhez, azaz a felnőttképzéshez. A szakképzés helyét az oktatásban mindenképpen úgy célszerű elképzelni, hogy az a közoktatás és a felnőttképzés rendszerét egyaránt érinti. 1. ábra: A szakképzés helye az oktatás rendszerében Felsőoktatás Közoktatás Szakképzés Felnőttképzés 8
Az iskolarendszerű szakképzés A szakképzés iskolatípustól függően 2012. szeptemberig csak a 11. évfolyamon kezdődhet és a 15. évfolyamig tarthat. Ez az időszak a tanulók életkorában kifejezve a 16. betöltött életévtől legalább a tanköteles kor végéig, de legfeljebb a tanuló 23. életévéig húzódik. 2. ábra: Az iskolai rendszerű szakképzés lehetséges időbeli felépítése Magyarországon 2012-ig érettségi szakközépiskola alapvizsga szakiskola 15 16 17 18 19 20 21 22 (23) (24) életkor 9 10 11 12 13 14 15 16 (17) (18) évfolyamok elsősorban általános műveltséget megalapozó oktatás, de a kerettantervek szerint pályaorientáció, szakmai előkészítés ill. alapozás is folyhat szakképzési évfolyamok szakképzési évfolyamok ( 1. szakképesítés ) ( 2. szakképesítés ) néhány (többségében mezőgazdasági jellegű) szakképesítés esetén a képzési idő 3 év is lehet Forrás: Mádlné Maár I. 2002. Az iskolarendszerű szakképzés legfőbb színterei a szak- illetve szakközépiskolák, melyeknek kilencedik-tizedik és legalább két szakképzési évfolyama van. A kilencedik-tizedik osztályokban a korábban már említett általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás, valamint heti 3-5 órában a pályaorientáció, a szakmai előkészítő ismeretek oktatása és a szakmai alapozó oktatás zajlik. A heti átlagosan 30 órához viszonyítva igen kevés a szakmai képzés 9
időtartama. A hazai szakképzés merevségét mutatja, hogy a szakmai képzésre szánt idő az Európai Unió valamennyi tagállamában ennél lényegesen nagyobb hányadát teszik ki a képzési időnek a szakmai részek. A rendszerváltás után közvetlenül a gazdaság nem igényelt új szakembereket, sőt a fiatal pályakezdők nagy része azonnal munkanélkülivé vált. A pillanatnyi helyzet szociális megoldásaként a kormányzat csökkentette a tananyagok szakmai részének mértékét, ezzel párhuzamosan növelte az elméleti, általános műveltséghez kapcsolódó tanórák számát (Benedek A. 1997 ). A kilencvenes évek végétől a teljes szakiskolai képzési időt is megemelte háromról négy évre, majd 2007-től kezdődően mind több szakma esetében öt évre. Ennél a megállapításnál feltétlenül indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy a kormányzat és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakmai koordinálásával megindul újra a 3 éves szakiskolai képzés, mely szakmai tanéveket foglal magába. Magyarországra a sok kicsi szakképző iskola a jellemző, melyek önálló, kevéssé kihasznált és elavult tanműhelyeket tartanak fenn. Egy intézmény átlagosan csupán 600 tanulót oktat. Az EU átlagát tekintve 3500 fiatal tanul egy gyakorlati képzési bázison. A színvonal növeléséhez és a gazdaságosság javításához, elengedhetetlenül szükséges volt létrehozni és működtetni a több iskolát ellátó, összefogó, európai uniós mintákra épülő, a közös erőforrásokat koncentráló tanműhelyeket, szakképzés irányító bázisokat. Ezekre a főbb feladatokra jöttek létre a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK-ek) és a szakképzés szervezési társulások. 2004. és 2008 között az unió társfinanszírozásával létrejött az első 16 TISZK Magyarországon. Fő célként megfogalmazódott, hogy a gazdasághoz közeli gyakorlati képzés erősödjön, csúcstechnológiával felszerelt oktatóbázisok szerveződjenek, az egyes szakiskolák képzési szerkezetének összehangolása megtörténjen. Létrehozásuknál is érződik a központi oktatáspolitika szemléletmódja, melyben nem dominálnak földrajzi szempontok. Az új intézmények nagyobb része az EU példákkal ellentétben az ország fejlettebb térségeiben helyezkednek el, pedig éppen az elmaradottabb területeket kellene felzárkóztatni a szakképzéssel. A szakképző központok kialakítása pályázat útján történt, melyben általában a prosperálóbb nagyvárosok a sikeresebbek. A szakképzés kormányzati fejlesztésében a területi differenciák figyelembevétele és a hozzájuk igazított pozitív diszkrimináció szükségessége a képző központok esetében is nagyon fontos lenne. 2008/2009-ben újabb a TISZK-ek létrehozása kezdődött meg. Mára az szakképző iskolák 92%-a betagozódott valamelyik szervezetbe, melyek mindegyike így átlagosan 8-10 tagiskolával rendelkezik. Működtetésük jelentősen eltér az uniós társaikétól. Nálunk a TISZK-en kívüli és TISZKes intézmény típus alapítói, tulajdonosai és irányítói az iskolák fenntartói lehetnek, az EU-ban pedig többnyire a vállalatok, a kamarák és egyéb társadalmi, vagy magánszervezetek. Ez a 10
különbség sokkal rugalmatlanabbá teszi a működésüket főként a tagiskolák képzéseinek összehangolásában, a beiskolázás szervezésében, a gyakorlati képzőhely közös fejlesztésében. Létrehozásuk fő céljai pedig éppen ezek voltak. A sok önkormányzati fenntartó a tapasztalatok szerint nem képes a helyi gazdaság igényeinek hathatós érvényesítésére. Ezt az anomáliát a 2012-ben végbement és 2013-ra kiteljesedő állami feladatátvétel oldja fel. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, mint egységes állami szervezet irányítja az egykori önkormányzati fenntartásban működő iskolákat. Markáns szakképzési sajátosság továbbá, hogy a gazdálkodó szervezetek a szakképzésben közvetlenül csak a gyakorlati oktatásban vehetnek részt a duális képzési modell elveinek megfelelően. Ennek lényege, hogy a gyakorlat és az elmélet markánsan elválik egymástól. Az iskolában a tantermi, elméleti oktatás zajlik, a gazdaság szereplőinél pedig a gyakorlat. A minta Németországból származik, melyet az 1990-es évek közepén adaptált Magyarország. Jelenleg gazdálkodó szervezeteknél a tanulók 80-85%-a tanul. Előnye, hogy a gazdaság szereplői a számukra legfontosabb ismereteket oktatják. Hátrányaként fogalmazható meg, hogy a cégek csak a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeket használják, ezek nem terjednek ki a tananyag valamennyi elemének oktatására. Ezeknek a tananyagegységeknek az oktatásában vállalhatnának oroszlánrészt a TISZK-ek. A hazai szakképzés sajátos eleme még a szakközépiskola. Az EU-ban működő hasonló iskolákkal ellentétben elsősorban érettségire készít fel, majd csak utána folytat szakképzést. Alapvetően szakmunkásképző iskolákból alakultak át a rendszerváltás után, amikor nem igényelt a gazdaság szakembereket. Mára feltétlenül indokolt lenne a nyugati minták szerint a szakképzési funkcióikat ismételten visszaállítani, növelni. Ezt feltétlenül szorgalmaznia kell az MFKB-nak is. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés A magyar oktatási rendszerre jellemző számos ellentmondás egyik súlyos példája mutatkozik meg az iskolarendszeren kívüli szakképzésben is. A felnőttképzésben az OKJ által megfogalmazott képzési idő maximális képzési óraszámot, vagy évet jelent, mely nem kötelező a képzők számára úgy, mint az iskolarendszeren belül a szakképzésben. A felnőtt képző intézmények bármennyire lerövidíthetik a képzéseiket és a piaci verseny miatt ezt meg is teszik. Általában az iskolai rendszerű képzéshez viszonyítva fele vagy harmadannyi órában oktatnak, de előfordulnak extrém rövid tanfolyamok is. Ez nem lenne baj, ha kellően szigorú 11
vizsgakövetelmények alapján zárulna az oktatás. A hatályos Szakmai és Vizsgakövetelmények azonban nem támasztanak kellően magas mércét. Az EU többi tagállamában a felnőttképzés szintén erősen liberalizált, de minimális képzési idő, vagy egy szigorú vizsga abszolválása kötelező. Magyarországon is hasonló megoldás bevezetése szükségeltetne. 2013-tól életbe lép az OKJ változása, mely szerint fix óraszáma lesz a felnőttképzéseknek. Ez sem lehet maradéktalanul kifogástalan megoldás. A képzési időre egy adott időintervallum megállapítása hozhat megnyugtatóbb megoldást a kérdésben. A szakiskolaihoz hasonlóan a felnőttképzés szervezetei is nagyszámúak Magyarországon. Meghatározóak a Türr István Képző és Kutató Intézet területi igazgatóságai. Korábbi szervezeteik voltak a Regionális Képző Központok intézményei. A Képző Központok igen jól felszereltek, de a magánszférához képest bürokratikusabbak. Mind a szakiskolai, mind pedig a felnőttképzés együttes alkalmazása, együttélése kiegészítheti a munkájukat. 3. ábra: A Türr István Képző és Kutató Intézet területi igazgatóságai elhelyezkedése, központjai és illetékességi területe Magyarországon Miskolc Nyíregyháza Budapest Debrecen Szombathely Székesfehérvár Kecskemét Békéscsaba Pécs Forrás: TKKI 2012 12
Az Európai Unió-ban a felnőttképzésben általában igen aktív módon részt vesznek a szakképző iskolák is. Magyarországon ez esetben is kivétel, csak igen kevés intézmény vesz részt ebben a tevékenységben. A magyarázat a finanszírozási rendszerükben és a fenntartók ösztönzésének hiányában keresendő. A szakiskolai létszáma után kapott állami és kiegészítő normatívából megélnek, nem kényszerülnek rá a felnőttoktatásra. Az ösztönzés hiányát szűntethetnék meg a Térségi Integrált Szakképző Központok és a Szakképzés Szervezési Társulások, melyek fokozatosan beintegrálódhatnak a felnőttképzés rendszerébe is, természetesen a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ támogatásával. A szakképzés irányítási rendszere A hazai szakképzés irányításában az elmúlt 23 év legnagyobb változása állt be. Létrejött az egységes állami fenntartás és iskolairányítás a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezetén keresztül. Minden járásban működik egy szervezeti egysége tankerület néven, mely a területileg hozzá tartozó iskolákat irányítja. A megyében található szakképző iskolákat a megyeközponti tankerület működteti és irányítja. Az új rendszer egyik feladata, hogy a korábbi anomáliát megszűntesse, ugyanis az elmúlt időszak szakképzési koordinálására kettősség volt jellemző. Az egyik eleme az országos szint, mely igen sok szervezetből állt, nagyon sok jogszabály alkalmazásával. A másik eleme a helyi iskolafenntartó volt, főként önkormányzati, kisebb részben egyházi, vagy alapítványi szervezetek rendszere. Ezek között a kapcsolat a túlszabályozottság miatt bizonytalan volt, a szervezetek működésében sok volt a párhuzamosság. A szakképzés hosszabb időperiódusban működik. Három-hat év alatt képezhető ki egy szakmunkás. Ez igen hosszú idő, Európa többi országában három-négy esztendő alatt képzik a fiatal szakmunkásokat. Bizonytalanságot generál az a jelenség is, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan, gyakran év közben is változnak a jogszabályok és az oktatás-igazgatási szervek is. Az EU prosperálóbb államaiban jóval stabilabb, kevésbé változó a helyzet. Szakoktatásunk lomhaságát tovább fokozza, hogy még mindig sok állami szervezet vesz részt az irányító munkában. Az ágazat vezetését korábban az Oktatási és Kulturális Miniszter látta el, jelenleg a Nemzetgazdasági Miniszter a felelős, de feladataik ma is több esetben átfedik egymást. 2010-től minisztériumi államtitkárság felel a közoktatási intézmények rendszerének 13
egészéért, azok törvényes működését ellenőrzi, a pedagógiai képzések felülvizsgálatát, korszerűsítését végzi. Az NGM szervezi a szakképzés szakmai hátterét, a tananyagok, a szakmai és vizsgakövetelmények korszerűsítését. A hazai szakoktatás legfontosabb középirányító szerve a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, korábban a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet mely, a kormányzati döntések előkészítője, közvetítője a szakoktatási intézmények felé, a végrehajtás megszervezője és koordinálója. A szakképzés egyre fontosabb szakmai szervezetei a gazdasági kamarák. Magyarországon a feladataik nagy része a gyakorlati képzés felügyelete és szervezése, a mesterképzés lebonyolítása, a tananyagok és vizsgakövetelmények megalkotása és a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok működtetése. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az Európai Unióban a kamarák hatásköre a szakoktatásban sokkal hangsúlyosabb, mint Magyarországon. Németországban, a hazai duális képzési rendszer mintaállamában a gazdasági és a kereskedelmi kamarák a szakoktatás teljes rendszerét irányításuk és működtetésük alatt tartják. Az oktatástól, a vizsgáztatásig, a térségekre lebontott szakmastruktúra kialakításán át, a finanszírozás koordinálásáig minden fontos feladatot ellátnak. Az utóbbi tíz esztendőben a magyar kamarák feladatai is egyre nőttek. Aktívan részt vesznek a tananyagok fejlesztésében, de a vizsgakövetelmények meghatározásában, az elmélet és a gyakorlat arányának meghatározásában már csak véleményt fogalmazhatnak meg. Nagyon szoros kapcsolatban állnak a vállalkozói szférával, ezért ismerik is annak elvárásait, de csekély a ráhatásuk a beiskolázásokra, az adott térség elvárásainak megfelelő szakmák meghatározására uniós társaikkal ellentétben egyáltalán nincsen. Hatáskörük további bővítése jogszabályi felhatalmazásokkal feltétlenül indokolt lenne. A szakképzés szervezésében 2007-óta egyre fontosabb szerep hárul a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokra, (a továbbiakban: RFKB), majd 2012-től a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságokra. Feladatuk oktatásfejlesztési pályázatok kiírása és értékelése, a régiós hiány-szakképesítések meghatározása, továbbá a beiskolázási irányok és arányok meghatározása a Térségi Integrált Szakképző Központok számára. 14
A szakoktatáshoz kapcsolódó pályakövetési rendszer vizsgálata A magyar szakoktatás több mint 20 évnyi hiányossága ezen a területen is megmutatkozik. Semmiféle törvényi kötelezettség nincsen a hatékonyságvizsgálatra a pályakövetés és az elhelyezkedés mutatóinak esetében. A hazai szakképzés szabályozás igen sok bemeneti és folyamat vizsgálatot ír elő, rendkívül terjedelmes adminisztrációval. Kimeneti indikátorokat is vizsgál, de csak a szakmunkásvizsga letételéig, a legfontosabb mutatókat, melyek az elhelyezkedési adatokat prezentálhatják már nem, illetve nem kötelező előírásként. Egyedül az államilag finanszírozott felnőttképzésben tekinthető általános elvárásnak a tanfolyamok végeztével az elhelyezkedési mutatók követése. A szakképzésben a jelenlegi állapotok szerint semmiféle jogi következménye nincsen annak, ha munkaerőpiac szempontjából nem szükséges képzéseket indítanak az iskolák. A működési költségeiket, az állami normatívákat maradéktalanul megkapják. Egyedüli szervezetként a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok rendelkeznek jogosultsággal anyagi korlát támasztására. A 2009/2010-es tanévtől az RFKB-k meghatározhatták a térségükben működő szakképzős központok, társulások számára, hogy mely szakmák esetében juthatnak szakképzés fejlesztési támogatásokhoz, pályázatokhoz. A hazai közoktatásban nagyon sokan dolgoznak, a túlduzzasztott, drágán működtetett iskolarendszer megreformálása igen széles társadalmi réteg ellenállásába ütközik. A kormányzati és a helyi döntéshozó szervek sok esetben kerülik a drasztikus változtatásokat. A rendelkezésre álló személyi állomány számára kell olyan feladatokat adni, melyek a munkaerőpiaci igények jobb kielégítését teszik lehetővé. Ehhez a feladathoz elengedhetetlenül szükségesek a pályakövetési vizsgálatok, azok kötelezővé tétele. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vizsgálja a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési folyamatát vállalati interjúkkal, munkaügyi statisztikai adatok feldolgozásával. Pontos hazai elhelyezkedési adatokat nem lehet kapni, mivel a legtöbb frissen végzett szakember nem helyezkedik el és a munkaügyi központokban sem regisztráltatja magát. Illegális munkát végeznek, vagy külföldön dolgoznak, a hazai statisztikai rendszerekből kimaradnak. A hangsúlyozottan reprezentatív, és becslésekre is hagyatkozó vizsgálatok szerint Magyarországon legfeljebb 10-20%-a helyezkedik el a pályakezdő szakmunkásoknak (a szakmájában), az unió nyugati területein pedig 40-50%-a. Az egyes térségek vizsgálatánál megállapítható, hogy minél fejlettebb gazdaságilag, annál nagyobbak ezek az arányok. A Dél-dunántúli és az Északmagyarországi Régióban a legrosszabbak a hazai adatok, melyek ellenpólusát Európa északi és középső országai adják (Németország, Skandinávia) (TANULMÁNY MKIK 2007). 15
4. ábra: Pályakezdő szakmunkások elhelyezkedési rátái az Európai Unió országaiban 2007-2012-ben 80-90% között 50-70% között 20-50% között 20% alatt Szerk.: MKIK adatok alapján szerz. 2012. 5. ábra: Pályakezdő szakmunkások elhelyezkedési rátái Magyarországon 2007-2012-ben 15-20% 12-15% 8-12% 5-8% Szerk.: MKIK, OM, NSZFI, MKIK adatok és saját felmérések alapján szerz. 2012. 16
Tolna megye településszerkezete kistérségenként, 2012. január 1 Forrás: Tolna megye statisztikai évkönyve, 2011.- KSH Tolna megyében az országosnál kedvezőtlenebb demográfiai folyamatokat tapasztalhatunk. 2011-ben az élve születések korábban is rendkívül alacsony száma 2,7%-kal tovább mérséklődött. Ez azt jelenti, hogy míg 1990-ben 3.222-en születtek a megyében, addig 2011-ben már csak 1.807-en. A népesség természetes fogyása 1.312 főt tett ki 2011 folyamán, a belföldi vándorlás egyenlegeként pedig további 879 fővel csökkent a megye lakosainak száma. A népesség korszerkezetére változatlanul az elöregedés a jellemző. Míg a 15 év alatti népesség aránya 13,9%-ről 13,7%-ra mérséklődött az előző évhez képest, addig a 60 év felettieké 22,7%-ről 24,8%-ra emelkedett (a legutolsó korcsoport szerinti adat 2012. január elsejére vonatkozik). A megyében a korösszetétel alapján számított eltartott népesség ráta a gyermek népesség esetén alacsonyabb, az idős népesség esetén magasabb az országos átlagnál. Tolna megye gazdasági helyzete 1 Tolna, az ország gazdaságilag kevésbé fejlett megyéi közé tartozik. A KSH rendelkezésünkre álló legfrissebb adatai szerint az egy lakosra jutó bruttó hazai termék az országos átlag 74,5%-át tette ki 2010-ben, ez az arány 1%-ponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A 1.983 ezer forintnyi összeg az országos megye-rangsorban a kiemelkedően élen álló fővárost leszámítva a 7. helyet biztosította számunkra. 1 Forrás: Statisztikai tájékoztató Tolna megye, 2012/3 -KSH 17
Megyei székhelyű ipar adatai ágazat szerint 2012. I-III. negyedév Ágazatok Ágazat súlya az iparon belül (%) A gazdasági szerkezeten belül a mezőgazdaság részesedése a jövedelemtermelésből magasabb (8,1%) az ország Budapest nélküli területének átlagánál (5,6%). Tolna megyében jelentős energiaipari szerepének köszönhetően az országos átlagot (26,5%) meghaladó az ipar jelentősége (36,5%). Ugyanakkor a feldolgozóipar megyei szinten a bruttó hozzáadott érték mindössze 11,5%-át állította elő, amely 10,5%-ponttal marad el az országos átlagtól (a fővárost figyelmen kívül hagyva a megyék átlagától még jóval nagyobb, 16,5%-pontos az eltérés). A piaci (vagyis nem közösségi) szolgáltatások aránya (30,3%) az országos átlagnál 14,7%- ponttal volt kisebb. A közösségi szolgáltatások (közigazgatás, oktatás, egészségügy, művészet szórakozás, egyéb közösségi szolgáltatás) területén kerül előállításra a megye bruttó hozzáadott értékének 19,4%-a, amely az országos átlagnál 1,4%-ponttal alacsonyabb érték. A Tolna megyei székhelyű legalább félszáz munkavállalóval rendelkező ipari vállalkozások I III. negyedévi kibocsátása (212,3 milliárd forint) 5,0%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az időszakon belül az egyes negyedéveket tekintve, a növekedési ütem csökkenését figyelhettük meg. Az év első kilenc hónapjában az értékesítés volumene a termeléshez hasonló mértékben emelkedett. Ezen belül az eladások 78%-át képviselő belföldi értékesítés 6,2%-kal, míg az export 1,4%-kal bővült. Termelési index (%) 18 Belföldi értékesítési index (%) Export index (%) az előző évhez képest Egy alkalmazásban állóra jutó termelés indexe(%) Export aránya a teljes értékesítésen belül (%) Ipar 100,0 105,0 106,2 101,4 108,2 22,0 Feldolgozóipar 38,1 102,6 105,1 101,4 106,9 58,1 - élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása - textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása - fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása 13,3 106,2 108,5 89,8 109,5 11,6 8,4 104,8 125,6 103,0 97,9 88,1 0,6 55,4 66,8 52,1 105,3 49,8 5,5 100,1 78,7 109,9 102,0 80,8 -villamos berendezések gyártása 6,5 92,7 128,4 88,8 95,8 87,7 - gépipar 9,1 104,9 136,8 101,3 104,5 89,3 - egyéb feldolgozóipar, ipari gép, berendezés üzembehelyezése, javítása 0,9 121,7 125,7 117,4 136,1 30,4
Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás 61,9 106,5 106,5-107,1 - A növekedés az ipar a gazdálkodói kör által képviselt mindkét ágában megfigyelhető volt, a teljesítmény bővülése azonban a megyében meghatározó a termelés bő hattizedét biztosító energiaszektorban erőteljesebb (6,5%), mint a feldolgozóiparban (2,6%). A megfigyelt feldolgozóipari ágazatok (8) közül 4-ben kisebb-nagyobb mértékben emelkedett, egyben stagnált, 3-ban csökkent a termelési volumen. A legjelentősebb termelési értéket produkáló ágazatok közül a feldolgozóipari teljesítmény 35%-át adó élelmiszer, ital, dohánytermék gyártásban 6,2%-kal, a 22%-ot képviselő textília, ruházat, bőr- és bőrtermék gyártásban 4,8%-kal nőtt a termelés előző év azonos időszakához viszonyított volumene. A fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártás teljesítménye gyakorlatilag stagnált (100,1%), míg a villamos berendezések előállítása területen (7,3%-os) visszaesést regisztráltunk. (Utóbbi ágazat 17, előbbi 14%-kal részesedett a feldolgozóipar január szeptemberi produktumából.) A termelés növekedését nem követte az ipari foglalkoztatottak számának bővülése. A legalább 50 főt foglalkoztató megyei székhelyű szervezetek adatai szerint az alkalmazásban állók száma 2012. január szeptemberben a feldolgozóiparban 4,0, az energiaszektorban 0,6%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A megfigyelt 8 feldolgozóipari ágazat közül ötben tovább mérséklődött a munkavállalók száma. A kibocsátás és a létszám eltérő ütemű változásának következtében látványosan javult az ipar termelékenysége, az egy alkalmazásban állóra jutó termelés 8,2%-kal felülmúlta az egy évvel korábbit. Az építőipar teljesítménye a megyei székhelyű 4 fősnél nagyobb építőipari vállalkozások adatai alapján 2012 mindhárom negyedévében számottevően elmaradt a megelőző év azonos időszakitól, az év első kilenc hónapját tekintve pedig közel egynegyedével csökkent. A volumen-visszaesés a tavaly nagymértékű bővülést mutató egyéb építmények kivitelezése építmény-főcsoportban erőteljesebb (36%) volt, mint az épületépítés területén (11%). (Országosan előbbi körben 6%-os növekedést, ez utóbbiban pedig 9%-os mérséklődést regisztráltunk.) A tárgyidőszak folyamán produkált 12,2 milliárd forint értékű építőipari termelés közel hattizede épületek, bő négytizede egyéb építmények kivitelezéséből származott. (Országosan ez utóbbi képviselte a nagyobbik hányadot.) Tolna megyében 2012. szeptember 30-án az egy évvel korábbinál 0,7%-kal több, mintegy 37 700 gazdasági szervezetet tartottak nyilván, amelyeknek 91%-a vállalkozás, fennmaradó része költségvetési és társadalombiztosítási, nonprofit, valamint egyéb szervezet volt. A megyei székhellyel regisztrált közel 34 440 vállalkozás 77%-a egyéni formában működött, számuk minimálisan (0,2%-kal) bővült 2011. szeptember végéhez képest. Az egyéni vállalkozói 19
nyilvántartásban ez utóbbiak kevesebb, mint 36%-a szerepelt, e körben az elmúlt egy évben tovább folytatódott a szervezetszám mérséklődése (4,6%). A munkavégzés jellegét tekintve a regisztrációban szereplő 26 470 egyéni vállalkozás kevesebb, mint egyharmada volt főállású, 43%-a mellékfoglalkozásban, további közel 26%-a nyugdíj mellett végezte tevékenységét. A társas vállalkozások száma 2,4%-kal bővült a 12 hónappal korábbihoz képest, a június 30-án regisztrálttól azonban némileg elmaradt a szeptember végi állomány. Gazdálkodási forma szerint a III. negyedév végén Tolna megyei székhellyel nyilvántartott közel 7970 társas vállalkozás 62%-át a korlátolt felelősségű, 33%-át a betéti társaságok képviselték. Szövetkezeti formában 131, részvénytársaságként 66 cég szerepelt a regiszterben. A kft-k és a részvénytársaságok száma számottevően bővült (7,3, illetve 11,9%-kal), míg az említett másik két gazdálkodási formában működő szervezeteké tovább mérséklődött. Gazdasági, aktivitási, foglalkoztatási adatok 2 A Központi Statisztika Hivatal a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásai alapján végzett munkaerő-felmérése szerint 2012. III. negyedévben a 15 74 éves népességnek 54,5%-a, mintegy 95 600 gazdaságilag aktív személy volt jelen a munkaerőpiacon. Közülük a foglalkoztatottak száma gyakorlatilag nem változott, a munkanélkülieké 17,0%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A megyei foglalkoztatási arány (49,2%) 0,6 százalékponttal emelkedett, az országostól (51,4%) azonban továbbra is elmaradt. A munkanélküliségi ráta (9,6%) viszont az 1,3 százalékpontos növekedés ellenére is kedvezőbb volt az ország egészére jellemzőnél (10,4%). Az intézményi munkaügyi statisztikák az alkalmazásban állók számának további mérséklődéséről tanúskodnak. A 2012. január szeptemberi adatok alapján Tolna megyében a legalább 5 fős vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél valamint a megfigyelt nonprofit szervezeteknél átlagosan 44 800-an álltak alkalmazásban, csaknem 2%-kal kevesebben, mint az előző év azonos időszakában. A csökkenés mértéke meghaladta az e körben országosan regisztráltat (0,7%). A munkavállalók 63%-át foglalkoztató versenyszférában mind a fizikai, mind a szellemi munkakörben dolgozók száma mérséklődött, együttesen pedig 3,1%-os volt a létszámfogyás a vizsgált időszakban. A költségvetési területen mindkét foglalkozási főcsoportban némileg gyarapodott a létszám, így összességében 0,7%-kal bővült a munkaerőkapacitás. Ez utóbbiban jelentős szerepe volt a növekvő közfoglalkoztatásnak. 2 Forrás: Statisztikai tájékoztató Tolna megye, 2012/3 -KSH 20
A jelentősebb létszámot foglalkoztató gazdasági ágakat tekintve a legnagyobb súlyú feldolgozóipar alkalmazottainak száma 5,8%-kal volt kevesebb a bázis időszakhoz képest. A mezőgazdaságban 7,9%-kal, a szállítás, raktározás területén 4%-kal, a kereskedelem, gépjárműjavítás ágazatban 2,7%-kal, az oktatás területén 1,5%-kal csökkent a létszám. Az előbbiekkel ellentétben az egy évvel korábbi azonos időszaki adatokhoz viszonyítva az építőiparban 8,2%-kal, a humán-egészségügyi, szociális ellátás területén pedig 3,6%-kal emelkedett az alkalmazásban állók száma. Az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység, a villamos-energia-, gáz-, gőzellátás ágazat valamint a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás esetében stagnálást mutatnak a 2012. I-III. negyedévi foglalkoztatási adatok. Az év első kilenc hónapjában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete a számviteli nyilvántartások szerint 195 100 forint volt, amely nettó összegben 126 300 forintot jelentett a családi adókedvezmények figyelembevétele nélkül. (A 2011. január szeptemberi időszakhoz viszonyított növekedés 4,7, illetve 0,5%-ot tett ki.) A vállalkozásoknál 133 300, a költségvetési területen 114 100 forintos nettó átlagkereseteket regisztráltunk. Előbbi 2,1%-kal felülmúlta a 2011. január szeptemberi átlagot, utóbbi pedig 2,6%-kal elmaradt attól. A költségvetési szféra átlagkeresetét jelentősen mérsékelte az alacsonyabb keresetű közfoglalkoztatottak létszámának bővülése. 21
A Tolna megyében alkalmazásban állók megoszlása nemzetgazdasági áganként 2012. I-III. negyedév (TEÁOR- 2008) 1,0% 0,5% 14,1% 5,9% 0,0% "Q" "A" 21,3% "C" 11,8% "P" Összesen: 44 806 fő "D" "O" 8,0% "N" "F" 5,6% "M "H" "G" "K" "J" "I" 1,9% 6,2% "L" 6,5% 1,3% 0,9% 1,0% 2,1% 2,9% 8,3% 0,8% Mezőgazdaság (A) Bányászat, kőfejtés (B) Feldolgozóipar (C) Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás (D) Vízellátás, szennyvíz gyűjtése (E) Építőipar (F) Kereskedelem, javítás (G) Szállítás, raktározás (H) Szálláshely-szolg., vendéglátás (I) Információ, kommunikáció (J) Pénzügyi, biztosítási tevék. (K) Ingatlanügyletek (L) Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység (M) Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység (N) Közigazgatás, védelem; köt. társadalombiztosítás (O) Oktatás (P) Humán-egészségügyi, szociális ellátás (Q) Művészet, szórakoztatás, szabad idő (R) Egyéb szolgáltatás (S) A nyilvántartott álláskeresők száma, aránya 2012-ben A nyilvántartott álláskeresők 2012. évi átlagos száma Tolna megyében 14.145 fő volt, ami 325 fővel, 2,3%-kal volt kevesebb az egy évvel korábbinál. A létszám csökkenése egyértelműen a közfoglalkoztatás kiszélesítésével hozható összefüggésbe. (Országos szinten ugyanakkor az álláskeresők éves átlagos létszámának stagnálása volt a jellemző.) Tolna megyében 2012-ben 22,3 ezer belépés történt az álláskeresők regiszterébe, 0,5%-kal kevesebb, mint 2011-ben. A halmozódás kiszűrésével számított érintett létszám 29,0 ezer fő volt, ami 1,7%-kal alacsonyabb a 2011. évinél. A csökkenés az év eleji nyitólétszámra vezethető vissza, amely PSTAT adatok szerint 1.274 fővel (8,5%-kal) alacsonyabb volt a 2011. évinél. 22
(fő) A nyilvántartott álláskeresők éves átlagos számának alakulása Tolna megyében 2002-2012. 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 10 338 10 864 11 945 12 722 11 875 12 231 12 562 15 178 15 135 14 470 14 145 4 000 2 000 0 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 1.274 fővel (8,5%-kal) alacsonyabb volt a 2011. évinél. A megyék munkaerő-piaci helyzetét az álláskeresők aránya alapján tudjuk minősíteni. Tolna megyében 2012-ben átlagosan a gazdaságilag aktív népesség 13,7%-át tették ki a regisztrált álláskeresők, a mutató az országos átlagot 1,1%-ponttal meghaladta, az előző évi megyei adatnál ugyanakkor 0,5%-ponttal kedvezőbb volt. A 2012. évi Tolna megyei átlagos mutató az ország összes megyéjét tekintve, Bács-Kiskun megyével megegyezően a 9. legkisebb értéket jelentette. A Dél-Dunántúli régió megyéit tekintve Tolna mutatója volt a legkedvezőbb. A nyilvántartott álláskeresők számának és összetételének alakulása, ügyfélforgalmi adatok Az álláskeresők elhelyezkedési esélyeit legnagyobb mértékben az iskolai végzettségük határozza meg. Komoly problémát jelent, hogy Tolna megyében 2012. év átlagában a regisztráltak 43,4%-ának alacsony az iskolázottsága, legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzett volt, ez az arány 0,5%-ponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A szakmunkás végzettségűek részaránya 30,9%-ot tett ki éves átlagban, ami 0,3%-ponttal kisebb az előző évi átlagos mutatónál, a legalább érettségivel rendelkezőké ugyanakkor 0,2%-ponttal 21,6%-ra emelkedett. Főiskolai, vagy egyetemi végzettséggel 2012. évben átlagosan a regisztráltak 4,2%- a rendelkezett, ez 0,2%-ponttal jelent alacsonyabb arányt az egy évvel korábbinál. 23
A regisztráltak nemek szerinti megoszlás éves átlagban kiegyensúlyozott volt, a férfiak aránya 49,9%-ot, a nőké 50,1%-ot tett ki. Egy évvel korábban magasabb férfi arányt (51,2%) tapasztaltunk. Néhány a Tolna megyei álláskeresők összetételét jellemző adat Jellemző Létszám (fő) 2012. év 2011. év Változás Arány (%) Létszám (fő) Arány (%) Létszám (%) Arány (%- pont) Összes álláskereső 14 145 100,0 14 470 100,0-2,2 +0,0 Férfi 7 058 49,9 7 413 51,2-4,8-1,3 Nő 7 087 50,1 7 056 48,8 +0,4 +1,3 Legfeljebb 25 éves 2 866 20,3 2 856 19,7 +0,4 +0,5 26 50 éves 8 519 60,2 8 938 61,8-4,7-1,5 50 év feletti 2 762 19,5 2 676 18,5 +3,2 +1,0 Pályakezdő 1 826 12,9 1 542 10,7 +18,4 +2,3 Álláskeresési ellátásban részesülő 1 497 10,6 3 572 24,7-58,1-14,1 Szociális ellátásban részesülő 4 547 32,1 3 983 27,5 +14,2 +4,6 Ellátásban nem részesülő 8 101 57,3 6 915 47,8 +17,2 +9,5 Több mint 12 hónapja folyamatosan nyilvántartott 3 430 24,2 3 627 25,1-5,4-0,8 2012-ben a Tolna megyei nyilvántartott álláskeresők átlagosan 20,3%-a tartozott a 25 évesek és ennél fiatalabbak körébe, a 26-50 évesek részesedése 60,2%-ot, az 50 év felettieké 19,5%-ot képviselt. Az előző évi adatokhoz viszonyítva a korcsoportos megoszlás a 26-50 év közöttiek 1,5%-pontos csökkenését, az 50 év felettieknek 1%-pontos, míg a 25 évesek vagy ennél fiatalabbak arányának 0,5%-pontos emelkedését mutatja. A legalább egy éve folyamatosan regisztrált álláskeresők tábora 2012-ben átlagosan 3.430 főt számlált Tolna megyében, ami 5,4%-os csökkenést jelentett a 2011. évi adathoz képest. Ezzel a tartósan állástalanok éves átlagos részaránya az előző évi 25,1%-ról 24,2%-ra csökkent, és a tárgyévi országos átlagnál (25,7%) is 1,5%-ponttal kedvezőbb volt. 2012-ben a regisztrációban szereplők közül havi átlagban 1.826 álláskereső minősült pályakezdőnek, 284 fővel többen az egy évvel korábbinál. A teljes regisztrált állományon belüli arányuk 12,9%-ot tett ki, ami a 2011. évi átlagos értéket 2,2%-ponttal haladta meg, és magasabb volt a 11%-os országos átlagnál is. A megye kirendeltségi körzeteit tekintve elmondhatjuk, hogy a nyilvántartott álláskeresők 2012. évi átlagos száma kis mértékben, a körzetek többségében csökkent az előző 24
évhez viszonyítva. A csökkenés mértéke Dombóvár körzetében volt a legnagyobb (7,6%), amit Tamási (5,3%) és Szekszárd térsége (1,2%) követett. Bonyhád térségében stagnálás figyelhető meg, míg Paks körzetében 4,9%-kal nőtt a regisztráltak átlagos létszáma. A nyilvántartott álláskeresők számának és arányának alakulása kirendeltségi körzetek szerint Változás a 2011. évhez 2012. év Kirendeltségi viszonyítva körzet Létszám (%- Ráta (%- Létszám (fő) Ráta (%) ban) pontban) Bonyhád 1 389 11,7 0 0 Dombóvár 2 444 17,0-7,6-1,7 Paks 2 363 10,9 +4,9 +0,4 Tamási 3 151 19,1-5,3-1,1 Szekszárd 4 798 12,5-1,2-0,3 Tolna megye 14 145 13,7-2,3-0,5 Az egyes térségek munkaerő-piaci helyzetét leginkább az álláskeresők gazdaságilag aktív népességen belüli aránya mutatja. E szempontból 2012. év átlagában Tamási (19,1%) és Dombóvár térsége (17,0%) volt a legkedvezőtlenebb helyzetben, Szekszárd (12,5%) Bonyhád (11,7%) és Paks (10,9%) környékén ugyanakkor a megyei átlagnál (13,7%) kedvezőbb volt a mutató értéke. 25
Az alábbi táblázat alapján megfigyelhető, hogy az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérsége közé sorolt Tamási térségben regisztrált álláskeresők körében a legmagasabb mind az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, mind az 50. életévüket betöltöttek aránya is. A Dombóvári kistérség az országos átlagnál alacsonyabb komplex mutatója alapján hátrányos helyzetűnek minősül, ez is magyarázza, hogy a pályakezdők aránya (14,0%) a második, az 50 év felettiek (19,4%) és a tartós álláskeresők (24,0%) aránya pedig a harmadik legmagasabb ebben a térségben. A munkaerőpiacon leginkább hátránnyal küzdő célcsoportok aránya az álláskeresők körében Tolna megye kistérségeiben Kistérség Legfeljebb általános iskolát végzettek 50 év felettiek 26 Több mint 12 hónapja folyamatosa n regisztrálta k Szociális ellátásban részesülők (RÁT, RSZS, BPJ, FHT) Pályakezdők Aránya a nyilvántartott álláskeresők körében, 2012 Bonyhád 35,8% 16,2% 20,8% 25,3% 13,2% Dombóvár 40,5% 19,4% 24,0% 30,4% 14,0% Paks 42,7% 17,7% 22,0% 34,6% 14,4% Tamási 50,7% 22,2% 24,7% 32,6% 11,9% Szekszárd 42,5% 19,7% 26,2% 33,5% 12,2%
Tolna megye 43,4% 19,5% 24,2% 32,1% 12,9% Magyarország 40,3% 22,2% 25,7% 35,8% 11,0% Az ellátásra jogosult nyilvántartott álláskeresők száma, változása, álláskeresők összetétele az ellátás típusa szerint 2012-ben a Tolna megyében nyilvántartott állástalan ügyfelek átlagosan 10,6%-a, 1.497 fő volt jogosult valamely típusú munkaügyi ellátásra, ami az előző év azonos időszakihoz képest 58,1%-os csökkenést jelent. Az előző évhez viszonyított, nagymértékű visszaesés javarészt az ellátási rendszer változására vezethető vissza. (2011. szeptembertől ugyanis álláskeresési támogatásként már csak álláskeresési járadék és nyugdíj előtti álláskeresési segély folyósítható, az álláskeresési segély első két formája (melyet a segélyesek túlnyomó többsége kapott) megszűnt, így a járadékot kimerítők, illetve a rövidebb munkaviszony után elbocsátottak már nem válhattak ellátottá, továbbá a járadékfolyósítási idő leghosszabb időtartama 270 napról 90 napra rövidült.) Az álláskeresési járadékosok (ezt általában a hosszabb munkaviszony után munkájukat elvesztők kapják) 2012. évi átlagos száma 42,6%-kal csökkent (2.371 főről 1.360 főre), így arányuk az előző évi 16,4%-kal szemben 2012-ben már csak 9,6%-ot tett ki. A segélyesek éves átlagos létszáma 88,6%-kal esett vissza az előző évhez hasonlítva, 2012-ben mindössze 137 fő, tehát a regisztráltak 1%-a részesült ebben az ellátási formában, míg egy évvel korábban 1.202fő. A nyilvántartott álláskeresők körében 2012-ben átlagosan csupán 85 fő (0,6%) rendszeres szociális segélyes szerepelt, a szociális ellátásban részesülők túlnyomó többsége ugyanis már nem áll kapcsolatban a munkaügyi szervezettel. Foglalkoztatást helyettesítő támogatásra (2011. szeptember előtt még bérpótló juttatásnak nevezték) a tárgyévben havonta átlagosan 4.462 fő volt jogosult, ez az előző évinél 15,2%-kal több támogatottat jelentett, arányuk pedig 31,5%ot tett ki. 2012-ben átlagosan 8.101 ügyfél, az összes álláskereső 57,3%-a sem munkaügyi, sem szociális ellátásra nem volt jogosult. 27
A bejelentett munkaerőigények alakulása 2012. évben a munkáltatók Tolna megyében összesen 10.962 főre vonatkozó új munkaerőigényt jelentettek be a kirendeltségeken. Ez a megelőző évihez képest 16,4%-os csökkenést jelent. 2012-ben a bejelentett állások 83,9%-ához igényeltek a munkáltatók támogatást, ez a mutató az egy évvel korábbihoz (83,2%) viszonyítva csupán 0,7%-kal növekedett. A támogatott álláshelyek zöme közfoglalkoztatással függött össze, ennek keretében a tárgyévben az országos közfoglalkoztatási programokhoz 286 fős igény kapcsolódott. Az önkormányzatok rövid idejű, napi 4 órás munkavégzési lehetőség megszűnt, azonban hosszabb időtartamú és napi 6-8 órás közfoglalkoztatást 299 főnek tudtak felajánlani. A BM által indított, hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás az egy évvel korábbi 1513 fővel szemben 2012-ben 6910 fő részére kínált munkalehetőséget, ezen kívül országos közfoglalkoztatásra vonatkozóan a munkaadók részéről 582 fős igény jelentkezett. A különféle közmunkákra így együttesen 8.078 főt kerestek Tolna megyében 2012-ben, ami az összes bejelentett álláshely 73,7%-át fedte le. Egyéb zömében a TÁMOP 1.1.2. program keretében kínált bérjellegű támogatásokhoz összesen 716 főre vonatkozó munkaerőigény kapcsolódott, munkahelyteremtő beruházás támogatásához pedig 205 főre vonatkozó álláshely. Mindezeken kívül 4 álláshely kapcsolódott iskolai és utánpótlás sport infrastruktúrafejlesztéshez, valamint 165 fős igényt jelentettek be az Első Munkahely Garancia elnevezésű 2012. szeptemberétől bevezetett és december végéig tartó, pályakezdő munkavállalók elhelyezkedését támogató program keretében. A támogatási igény nélkül bejelentett állásajánlatok száma 1.761 volt a vizsgált időszakban, 447-tel kevesebb az egy évvel korábban bejelentetteknél. A megye csoportos létszámcsökkentési bejelentései 2012. év folyamán a Tolna Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának 5 kirendeltségéhez 6 bejelentés érkezett, amely csoportos létszámleépítésről szóló munkáltatói döntésről adott tájékoztatást. Ezen nyilatkozatok összesen 126 munkavállaló várható elbocsátását jelezték előre hivatalos formában. A bejelentések egyik fele a kereskedelem, gépjárműjavítás ágazatban tevékenykedő cégektől érkezett, és 60 fő elbocsátásáról adott számot. A bejelentések másik csoportja a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területét érintette és 66 fő szerepelt az elbocsátásra várók listáján. 28
A rövidtávú munkaerő-piaci prognózis 2013-ra vonatkozó előrejelzései A 2012 őszén lebonyolított éves rövidtávú munkaerő-piaci prognózis felmérés során Tolna megyében 151 a versenyszférában tevékenykedő munkáltatótól gyűjtött adatok alapján, a gazdálkodási és foglalkoztatási terveikkel kapcsolatosan kijelenthetjük, hogy a 151 cég közül 146 volt az, aki a statisztikai állományi létszámát egy évre előre is megpróbálta prognosztizálni. Az együttesen 14,2 ezer főt foglalkoztató 146 munkáltató összességében 2,8%- os (391 fős) létszámemelkedést jelzett 2013-ra. Az alkalmazottak számának kismértékű emelkedésére valamennyi gazdasági ágban számítanak, de a jelzett létszámbővülés 56%-a a felmérés mintájába legnagyobb arányban bekerült feldolgozóipari cégektől származott. Ők együttesen és átlagosan 3,5%-os (219 fős) létszámbővítést terveznek, az ágazaton belül leginkább a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása ágazatban emelkedhet a foglalkoztatottak száma. A 2012. novemberben lebonyolított negyedéves munkaerő-piaci felmérés (433 munkáltató, 21,7 ezer alkalmazott) éves távlatban a foglalkoztatottak számának 1,4%-os növekedését jelezte előre. Területi aspektusban vizsgálva a 12 hónapos prognózisokat, csak a dombóvári körzetben számolnak minimális, 0,7%-os csökkenéssel, a többi körzetben kisebb nagyobb létszámbővülést prognosztizáltak a válaszadók. 2013. év végére a szekszárdi térségben 2,7%-kal, a bonyhádiban 2,5%-kal, Tamási környékén 1,6%-kal emelkedhet a foglalkoztatottak száma. Paks körzetéből stagnálást jeleztek előre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy sokéves tapasztalataink alapján a cégek létszámbővítési elképzelései ilyen hosszú időtávban igen optimistának szoktak bizonyulni, ezért mi leginkább a versenyszféra létszámának stagnálását, illetve minimális mértékű emelkedését tartjuk valószínűnek. 29
A Dél-Dunántúl oktatási, szakképzési, iskolai és fenntartói jellemzőinek vizsgálata A régió alapfokú képzésének jellemzői és hatásai a szakképzésre A szakképzés fejlesztése csak úgy képzelhető el, ha az alapfokú képzés és a pályaválasztási rendszer is modernizálásra kerül. A rendszerváltás óta eltelt időben egy rendkívül szomorú demográfiai trend alakult ki, mely jelenleg is tart és a középfokú iskolákba kerülő tanulók, illetve a munkaerőpiacra lépők létszámát erősen csökkenti. 11. ábra: Általános iskolai tanulólétszám a Dél Dunántúlon 1990-2012 között Forrás: KSH-OH adatok 2012. Az általános iskolai tanulólétszám a középfokú oktatás tanulóbázisát alapvetően befolyásolja a dél-dunántúli régióban is. A csökkenés eltéréseket mutat megyénként és településszerkezetileg egyaránt. A régióban átlagosan 250-300 fővel (3-4%-kal) kevesebb tanévről-tanévre az általános iskolai tanulólétszám egy évfolyamban. Tolnában ennél nagyobb mértékű a gyerekszám csökkenés, Somogyban és Baranyában kisebb. Míg országosan az első évfolyamos tanulólétszám a 2011/2012-es tanévben a 8. évfolyamos tanulóknak 92,34%-a, 30
addig a régióban ez az arány 87,94%, Tolna megyében pedig csak 85,56% (KÖZOKTATÁSI TÁJÉKOZTATÓ, EMMI OH 2011/2012). A fogyás mértéke a településméretekkel fordított összefüggésben van országos, régiós és megyei viszonylatban is. Városokban a fogyás nagyobb, községekben kisebb. Az eltérés 12% és 21% között mozog, az utóbbit Baranya megyében közelíti meg. 12. ábra: Az általános iskolai tanulólétszám csökkenése a Dél-dunántúli Régió megyéiben 2010 és 2011 között 3% alatt 3-4% 4% felett Szerk.: Közoktatási Tájékoztató alapján szerz. 2011. Kistelepülések esetén régiós és országos szinten is tendenciózus a növekedés a magasabb évfolyamok felé, országosan 121,72%-os, a Dél-dunántúli Régióban pedig 130,51%-os. Kisebb a tanulólétszám emelkedése (110,73%-os) Baranyában, míg legnagyobb (164,91%-os) az e vonatkozásban dominánsnak nem tekinthető Tolna megyében, ahol az első évfolyamosok száma mintegy harmada a baranyainak, a 8. évfolyamosok száma pedig még a baranyai ötödét sem éri el. A fentiek a gyermekvállalási kedv csökkenésével vannak összefüggésben, amely azonban kevésbé érződik a kisebb méretű településen és a hátrányos helyzetű térségben, a nehezebb megélhetési viszonyok között élők esetén, ahol általában nagyobb a gyermekvállalási hajlandóság. Éppen ezeken a területeken él a romák nagyobbik része is főként a déli somogyi és baranyai térségekben 31
13. ábra: Az általános iskolai tanulólétszám csökkenése a Dél-dunántúli Régió kistérségeiben 2010 és 2011 között 3-5% 1-3% 0-1% 0% Szerk.: Közoktatási Tájékoztató, KSH, saját felmérések alapján szerz. 2011. Az általános iskolás tanulók nagyobbik része a városok iskoláiban tanul, de arányuk évfolyamonként csökkenő. Országosan a 8. évfolyamos diákok közül a városban tanulók aránya 69,04% volt, az első évfolyamos tanulók aránya pedig 67,00%, míg ezek az arányszámok a Déldunántúli Régióban 63,43%, illetve 59,28%. A városban tanulók arányának csökkenését jelentősen befolyásolja az a tényező is, hogy a szülők hajlamosabbak a városkörnyéki településekről a város általános iskoláiba átíratni magasabb évfolyamokra járó gyermeküket. A szakképzésben gyakorlati oktatást végző gazdasági szereplők és a kamarák egységes véleménye szerint az alapfokú képzés legfőbb hibája a szakképzés szempontjából a túlzott elmélet-centrikusság. Elsősorban tudományokat oktat, és nem a tanulókban rejlő készségeket fejleszti ki. Túl sok az elsajátítandó lexikális tudás, kevés idő jut az alapvető ismeretek, készségek elsajátítására, a gyakorlati és a manuális képességek fejlesztésére. Sajnálatos módon az alapfokú oktatásról elmondható, hogy elsősorban a gimnáziumi és az érettségit nyújtó szakképző iskolai továbbtanulásra készít fel. Mivel a középiskolák mindegyike az évről-évre csökkenő gyereklétszámokkal szembesül, a gyengébb tanulmányi eredményekkel rendelkezőket is beiskolázzák. A régióban végzett vizsgálódások tapasztalatai szerint mivel szabad iskolaválasztás van Magyarországon, minden általános iskola arra törekszik, hogy a lehető legjobb színvonalú képzést adja azon tanulói számára, akik érettségizni, illetve egyetemre, főiskolára szeretnének menni. A gyengébb képességű, illetve hátrányos helyzetű gyerekekkel nem elsődleges érdeke a felzárkóztató foglalkozás. A szakképzésbe egyre inkább ezek a gyerekek kerülnek. A 32
gyermekszületések csökkenő tendenciája miatt az elit középiskolákat leszámítva minden középfokú oktatási intézménybe egyre nehezebben sikerül biztosítani a tervezett beiskolázási létszámokat. A középiskolák egyre gyengébb képességű gyerekeket is felvesznek, mivel létezésük záloga a tanulók után kapott állami normatív támogatás. A szakember utánpótlás és a szakképzés rendkívül nehéz helyzetét ez az igen gyenge gyermekanyag is előidézte, illetve konzerválja (LÁSZLÓ GY. 2003). Azokról a gyerekekről, akik nem folytatják az általános iskola elvégzése után tanulmányaikat, semmiféle statisztikai kimutatás nincs. Minden bizonnyal a társadalom perifériájára sodródnak. A 90-es évek elejéig a pályaválasztás az általános iskola befejezése után történt, ma már csak továbbtanulásról, iskolaválasztásról lehet beszélni. Pályát a tanulók döntő többsége 18 éves kora után választ. Ezért joggal megfogalmazható, hogy az általános iskola feladata nem a pályaválasztás előkészítése, hanem a pályaorientáció kell, hogy legyen. Az iskolák egyre inkább felismerik a pályaválasztás fontosságát. A rendelkezésre álló anyagi és humán erőforrás szűkössége miatt jelentős mértékben támaszkodnak külső segítségre, nevezetesen a munkaügyi szervezet prevenciós és pályaválasztási programjaira. A prevenciós tájékoztatás során az iskolákba ellátogató munkaügyi szakemberek általános munkaerő-piaci információkkal látják el a végzős tanulókat, ez a megyei szinten is sok száz gyereket érintő tevékenység a tavaszi hónapokban zajlik. Ősszel kerülnek megrendezésre a pályaválasztási kiállítások és egyéb programok. Ez már kifejezetten a pályaorientáció témakörébe tartozik, hiszen itt a konkrét továbbtanulási lehetőségről, az elsajátítható szakmákról lehet részletes információkat beszerezni. A pályaválasztási rendezvénysorozat minden kistérséget érint, a központi rendezvényeknek természetesen a megyeszékhely ad helyszínt. A munkaügyi központ szervezi és jelentős részben finanszírozza a programokat, de nagyon szoros és jó együttműködés alakult ki mind az oktatási intézményekkel, mind a munkáltatókkal és érdekvédelmi képviseleteikkel. Az általános iskolák tudják, hogy ezen a téren kötelezettségeik vannak, és érdekük, hogy maximálisan kihasználják a rendezvényekben rejlő lehetőségeket. Fontos megjegyezni, hogy évek óta működik a régió mindhárom megyéjében az ún. Patrónus program, amelynek keretében a pályázaton nyertes iskoláknak a munkaügyi központ mentortanárok foglalkoztatásához ad támogatást. A mentortanárok két legfontosabb feladata közül az egyik a problémával küzdő tanulók iskolai lemorzsolódásának elkerüléséhez való segítségnyújtás, a másik pedig a végzős tanulók pályaorientációjának segítése. 33
A középiskolák kapcsolódása a pályaválasztási rendezvényekhez kettős. Egyrészt a tanév végén érettségire készülő tanulóik számára javasolják és lehetővé teszik a kiállítás érettségi utáni képzésekről szóló napján való részvételt, ezzel a továbbtanulási lehetőségek megismerését, másrészt mint kiállítók megjelennek a programokon, és bemutatják magukat és népszerűsítik képzéseiket az általános iskolában végzős gyerekek körében. Nagyon fontos, hogy az utóbbi években a pályaválasztási rendezvényeken belül egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szakmabemutatók, szakmatúrák, nyitott munkahelyek programok. A sokféle elnevezés kisebb eltéréseket takar a szervezésben, de mindegyik arról szól, hogy gyerekek testközelből is találkozhassanak valódi munkahelyekkel és az egyes foglalkozásokat űző emberekkel. A középfokú képzés régiós struktúrája, létszámadatainak vizsgálata A középfokú oktatást szabályozó törvények, rendeletek csak bizonyos kereteket állítanak fel, de a helyi politikai, iskola fenntartói, intézményvezetői és iskolahasználói döntések az oktatás profilját olyan mértékben tudják befolyásolni, hogy azok az ország különböző városaiban, megyéiben jelentős eltéréseket eredményeznek a helyi, megyei iskolarendszerekben. A rendszer alapját azonban a tanulólétszámok alkotják. A korábbi évek adataiból megállapítható, hogy a régióban a 2011/2012-es tanévben a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók száma mintegy 67%-át adja az 1990/1991-es tanévi 43% helyett az összes középiskolai tanuló létszámának, a szakiskolák tanulólétszáma ennek megfelelően 33%-ra csökkent: lásd 36. o. 3. sz. táblázat 57%-ról. A szakmai képzésben tanulók létszáma drasztikusan visszaesett az elmúlt majd két évtizedben (majdnem felére), az érettségit adó iskolák térnyerése viszont vitathatatlan. A szakmunka becsülete a köztudatban rendkívüli módon lecsökkent, az érettségi megszerzése mára tömegigénnyé vált. A gimnáziumi tanulók létszáma 85%-kal, a szakközépiskolai tanulóké 30%-kal növekedett. Természetesen egyre több szakma elvégzése kötődik az érettségi vizsgához, mint előfeltételhez, de sok család úgy gondolja, hogy a tágra nyitott egyetemi, főiskolai kapukon kívánnak inkább belépni, mint sem a szakiskolákat válasszák. Sokkal értékesebbnek tűnik érettségivel 3-4 évet főiskolán tanulni, diplomát szerezni, mint szakmunkástanulóként egyszerű szakmunkás bizonyítványt kapni 2-3 év alatt. 2. táblázat: A középfokon tanulók számának és összetételének alakulása nappali tagozaton programonként 1990/1991-es tanévtől 2011/2012-es tanévig Tanév Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Összesen 34
Dél- Dunántú l Magyarország Dél- Dunántú l Magyarország Dél- Dunántú l Magyarország Dél- Dunántú l Magyarország 1990/1991 11 755 123 425 16 034 168 352 21 222 222 835 49 011 514 612 1991/1992 12 775 134 139 17 039 178 911 21 179 222 382 50 993 535 432 1992/1993 13 696 143 805 17 732 186 183 20 218 212 293 51 646 542 281 1993/1994 14 299 150 136 18 323 192 388 18 972 199 203 51 594 541 727 1994/1995 15 139 158 957 18 759 196 965 17 712 185 975 51 610 541 897 1995/1996 15 638 164 203 19 849 208 415 16 438 172 599 51 925 545 217 1996/1997 15 904 166 989 21 003 220 528 15 082 158 361 51 989 545 878 1997/1998 16 105 169 107 21 642 227 243 13 706 143 911 51 453 540 261 1998/1999 16 359 171 769 22 327 234 430 12 210 128 203 50 896 534 402 1999/2000 16 714 175 492 22 988 241 369 11 146 117 038 50 848 533 899 2000/2001 17 000 178 500 22 790 239 300 11 460 120 330 51 250 538 130 2001/2002 17 359 182 267 22 695 238 300 11 805 123 951 51 859 544 518 2002/2003 17 763 186 508 22 845 239 876 11 747 123 341 52 355 549 725 2003/2004 18 075 189 788 22 857 239 997 11 713 122 987 52 645 552 772 2004/2005 18 486 190 789 22 843 240 789 11 736 123 178 53 065 554 756 2005/2006 18 185 191 978 22 955 241 197 11 647 123 977 52 787 557 152 2006/2007 19 245 194 880 23 014 241 845 11 425 124 458 53 684 561 183 2007/2008 19 534 200 026 22 189 242 016 12 006 126 399 53 729 568 441 2008/2009 19 458 195 478 22 147 241 369 11 460 122 987 53125 552 772 2009/2010 19 741 194 789 22 101 239 300 11 805 123 178 52 355 554 756 2010/2011 19 235 193 568 22 410 238 300 11 747 123 977 52 645 557 152 2011/2012 19 100 195 745 21 998 239 876 11 713 121457 53 065 557 120 Szerk.: OH-KSH szerz. 2012. Az egyes régiók között, ha nem is nagymértékben, de megfigyelhetőek eltérések a tekintetben, hogy hol csökkent nagyobb arányban a szakiskolai tanulók száma az elmúlt két évtizedben. Éppen azokban a térségekben volt nagyobb arányú a változás, amelyekben nagyobbat hanyatlott a szocialista ipar és mezőgazdaság. Az Észak-magyarországi és a Déldunántúli Régióban különösen markánsak a változások. Velük szemben a tradicionálisan fejlettebb Közép-magyarországi és Nyugat magyarországi Régiókban átlagosan harmadával kisebb mértékű volt a csökkenés. 35
14. ábra: A szakiskolai tanulók arányának csökkenése Magyarországon 1990 és 2011 között, régiónként 65-70% 70-75% 75-80% 80-85% Szerk.: KSH- DDRMK adatok alapján szerz. 2011. Általánosságban megállapítható, hogy a magyar és a dél-dunántúli gazdaság jelenlegi legnagyobb munkaerő-piaci problémája nem az értelmiségi szakember utánpótlása, hanem a szakmunkásé. Nem csak hazai jelenségről van szó, az Európai Unió nyugati országai is hasonló gondokkal küzdenek, mennyiségileg túlképzik a diplomásaikat (IMRE A.-GYÖRGYI Z. 1998). Létszámprognózis A szakember-utánpótlás biztosítását a szakiskolák (középfokú iskolák közötti) háttérbeszorulásán túl még egy nagyon markáns demográfiai folyamat nehezíti. Az általános iskolai adatok korábbi vizsgálatánál már kitűnt, hogy évről évre 3-4%-kal csökken a gyermeklétszám (a hazai születésszám csökkenésével korrelációban). Belátható, hogy a középfokú szakképzés jövőbeni kulcsfontosságú meghatározója az iskolarendszerbe belépő fiatalok száma. Már rég megszülettek azok, akik 2015/2016 tanévtől a középfokú iskolai oktatásba bekerülhetnek. 36
3. sz. táblázat: Középfokú iskolákba belépők prognosztizált létszáma a Dél-dunántúli Régióban Terület/tanév százalékos megoszlás 2011/2012 2012/2013 2013/2014 2014/2015 2015/2016 Dél-dunántúli Régió 100,00 10 501 9 704 9 487 9 172 9 234 Gimnázium 36,07 3 788 3 500 3 422 3 308 3 331 Szakközépiskola 31,13 3 269 3 021 2 953 2 855 2 875 Szakiskola 32,80 3 444 3 183 3 112 3 008 3 029 Forrás: MKIK-Kormányhivatalok-NMH-KSH 2011. A gazdasági károkon túl társadalmi feszültséget is hordoz magában ez a tendencia. Változatlan struktúrában kihasználatlanná, feleslegessé válhat a képzési kapacitás (osztálytermek, tanárok, oktatók) egy része. Még kedvezőtlenebb helyzet alakulna ki, ha a Déldunántúli Régió is jobban követte volna az országos trendet, azaz az érettségit adó iskolatípusokba magasabb arányban történt volna, történne a beiskolázás. A fogyás természetesen nem csak szakiskolai vonatkozásban várható, ez bekövetkezik a gimnáziumokban és szakközépiskolákban is. Elképzelhetetlen anélkül biztosítani a szakmunkás utánpótlás, hogy az érettségit adó középiskolák beiskolázási arányain, adminisztratív úton nem kellene változtatást végrehajtani. A jól felkészült szakemberek biztosítása érdekében a szakközépiskola beiskolázási arányainak megváltoztatása, csökkentése semmiképpen sem célszerű. Mindenképpen a gimnáziumokba történő beiskolázási rátáját kell mérsékelni. A csökkentés nem eredményezné a felsőfokú beiskolázás ellehetetlenítését, de elősegítheti a munkaerő-piaci egészséges fejlődését. Ezt a változtatási javaslatot kell képviselnie az MFKBnak is. A régió iskolaszerkezetének jellemzői A régióban működő iskolák számának alakulása a szakközépiskolák és a gimnáziumok esetében teljesen megegyezik az országos tendenciákkal, azokkal együtt növekedett. A 37
szakiskolák esetében azonban az országos átlagnál (6%) nagyobb volt a bővülés, bár ez Tolna megye esetében ettől elmarad. 15. ábra: A szakiskolák számának növekedése százalékban 1990-2011 között Magyarországon 3-5% 5-7% 8-10% 10-15% Szerk.: KSH, OKM adatok alapján szerz. 2011. Érdekes jelenség, hogy 2011-ig már valamennyi iskolatípus száma határozottan gyarapszik, bár ez Tolna megyében csak a szakközépiskolák és a gimnáziumok számára igaz. Ez a folyamat az iskolaszerkezet elaprózódásával jár, mely igen negatív folyamat. Az Európai Unió és a magyar kormány is az iskolák integrációját tartja helyes útnak, ennek szellemében jöttek létre a Térségi Integrált Szakképző Központok. Az iskolaalapítások mögött nem racionális szakmai szempontok húzódnak meg, hanem társadalmi igények, melyeket a szülők és a fenntartók együttesen támasztanak. A helyi politika sikert, fejlődést, új munkahelyeket lát elsősorban az új iskolákban ezért támogatja azok létrejöttét. Ennek a folyamatnak a hatására a szakközépiskolákban 17-ről 14-re, a szakiskolákban 17-ről 13-ra, a gimnáziumokban 12-ről 11- re csökkent az egy pedagógusra jutó tanulók száma ezen időszak alatt (KSH ÉVKÖNYVEK). 38
4. táblázat: A Dél-dunántúli Régióban működő középiskolák megyénként, (feladat-ellátási helyekkel bővítve) Szakiskola Megye/tanév 2007/2008 2008/2009 2009/2010 2010/2011 Baranya 19 20 21 23 Somogy 22 23 24 25 Tolna 16 16 17 16 Régió összesen 57 59 62 64 Speciális szakiskola Megye/tanév 2007/2008 2008/2009 2009/2010 2010/2011 Baranya 7 8 9 9 Somogy 5 5 7 7 Tolna 3 3 3 3 Régió összesen 15 16 19 19 Szakközépiskola Megye/tanév 2007/2008 2008/2009 2009/2010 2010/2011 Baranya 34 33 35 35 Somogy 38 40 39 37 Tolna 21 22 22 22 Régió összesen 93 95 96 94 39
Gimnázium Megye/tanév 2007/2008 2008/2009 2009/2010 2010/2011 Baranya 25 24 24 28 Somogy 25 24 26 24 Tolna 18 17 21 22 Régió összesen 68 65 71 74 Forrás: OH adatok, szerz. 2012. A régió szakiskoláinak szakmastruktúrája A Dél-Dunántúl szakképző intézményeinek szerkezete meglehetősen merev. Az oktatási intézmények és fenntartóik a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeiknek megfelelő szakmákat oktatják éveken keresztül, igen kis változtatással. A finanszírozási rendszer hibája miatt nincs motiváció a változtatásra, mivel minden szakma állami dotációja, (normatívája) ugyan akkora, az iskolák nagy része alapvetően megmarad a régi szakmastruktúrájánál. A korábbi évekhez hasonlóan a 2011/2012-es tanévben is a vendéglátás-idegenforgalom, a kereskedelem, a gépészet és az építészet szakterületén található a tanulóknak majd fele. Tolnában és Somogyban magas arányt képviselnek a mezőgazdasági és a közgazdasági képzések. Magas az egészségügyi képzések aránya, főként Baranyához és Pécshez kapcsolódva. Jelentős az informatikai képzés, de igen csekély a közlekedési, a környezetvédelmi és az ügyviteli szakmacsoportok aránya. Baranya megyében viszont jelentős arányt képviseltek az elektrotechnikai oktatások. Az évtized végén az átlagos szint alá csökkent a gépészeti és az elektrotechnikai, illetve az informatikai képzés is. A gépészeti képzések 1993-ban még a hazai átlag körüli arányt képviselték, mára kissé már elmaradnak attól. Az építészet és a faipar az országos átlag fölé emelkedett együtt a kereskedelem területén oktatott szakmákkal. Somogy megyében a vendéglátásban képzettek aránya a legmagasabb az országban, oka a Balatonparthoz kapcsolódó turizmussal magyarázható. Összességében megállapítható, hogy a régióban jelentkező munkaerő-piaci igényeket csak kis mértékben követi a szakiskolai képzési struktúra. A hiány-szakképesítések oktatását ellátják az iskolák, de jóval nagyobb arányban (akár kétszeres volumenben) lenne szükség a képzésre. Komoly pazarlást jelent az élelmiszeripar, a szolgáltató szektor, a könnyűipar ilyen mértékű oktatása. Mindenképpen indokolt lenne a csökkentés ezeken a területeken. 40
16. ábra: A Dél-Dunántúli Régió Szakképző Iskoláiban tanuló diákok létszámának szakmák szerinti megoszlása a 2010/2011-es tanévben Szerk.: KIR-STAT és iskolai statisztikai adatok alapján szerz. 2012. A régióban létrehozott térségi integrált szakképző központok, szakképzés szervezési társulások A szakképzés legköltségesebb eleme a gyakorlat. A duális képzési rendszer kiteljesedésével ennek nagy részét a szakiskolai tanulót foglalkoztató cégek, egyéni vállalkozók kezdték ellátni. Jelenleg a szakképzésben (11., 12., 13., 14., 15., évfolyamokon) résztvevő fiataloknak országos átlagban mintegy 80-85%-a tölti a gyakorlatát gazdálkodó szervezeteknél. Dél-dunántúli Régióban ennél magasabb, 92%-os arány figyelhető meg. Oka az elhasználódott, kisméretű szakiskolákból és tanműhelyekből álló iskolai szerkezetben keresendő. A régió gyengébb gazdasági potenciálja, kevesebb bevételhez juttatja az iskolák fenntartóit, azok 41