A mulcs művelés technológiai és műszaki elemei 1. Bevezetés A hazánkban ismeretes és használatos talajelőkészítési technológiákban az alapművelés szántásos és szántás nélküli eljárásai egyaránt megtalálhatók. A szántás nélküli alapművelés főbb előnyei. - kisebb energia felhasználás; - alacsonyabb költségráfordítás - egyenletesebb, a további elmunkálás szempontjából kedvezőbb talajfelszín; - növényi maradványt tartalmazó víz- és szélerózióval szemben ellenálló talajfelszín; - kedvezőbb rög- és morzsa méret és eloszlás. Természetesen az előnyök mellett kevésbé kedvező hatások is jelentkeznek, amelyek közül a leglényegesebbek a következők: - kevésbé hatékony gyomirtás (főleg az évelő féléknél); - kevésbé hatékony műtrágya bekeverés; - a hagyományos magágykészítő gépek számára előnytelen növényi maradványokat tartalmazó felszíni talajréteg; - a lazító szerszámok működéséből adódó alacsonyabb művelési talajnedvesség határ; - nagy tömegű szármaradványok esetén előforduló eltömődés-veszély. A fenntartható (mezőgazdasági) fejlődés érdekében a talaj tulajdonságait és a környezeti tényezőket úgy kell befolyásolni, hogy: - a felszínre jutó csapadékvíz minél nagyobb hányada jusson a talajba (felszíni lefolyás és párolgás csökkentése); - a talajba jutó víz minél nagyobb hányada tározódjon a talajban (vízraktározó-képesség növelése, szivárgási veszteségek csökkentése); - a talajban tározott víz minél nagyobb hányada váljon a termesztett növények által hasznosíthatóvá. (Várallyai, 2002) Ezt a követelmény rendszert a hagyományos szántásos talajművelési eljárásokkal nem vagy csak igen magas költségráfordítással lehet megvalósítani. A tárcsás borona-kultivátor/lazító kombinációk szükségessége a hagyományos szántásos ill. a különféle forgatás nélküli talajművelést megvalósító eszközök kritikájaként merült fel a múlt század vége felé. A hagyományos szántásos alapművelés helyett Észak-Amerikában és Nyugat-Európában különféle forgatás nélküli rendszereket dolgoztak ki.(bánházi-fülöp, 1982; Birkás, 2001). Ezek a rendszerek az eke helyett valamilyen más alapgépet használnak: középmély lazító, nehéz kultivátor, nehéz tárcsás borona, talajmaró. A létrehozott új talajművelési rendszerek számos szempontból előnyösebbek a szántásos eljárásnál, de mindegyik rendelkezik egy vagy több behatároló tényezővel. A jól megválasztott talajművelési eljárás előnyösen befolyásolja a környezetet, mivel segít az erózió szabályozásában, növeli a talaj szerves anyag tartalmát, javítja a talaj szerkezetét és növeli a talaj termékenységét. Ezzel szemben a hagyományos (szántásos) talajművelés az éghajlati változások egyik jelentős előidézője, mivel a talaj ekével történő rendszeres forgatása a szántóföldek szén-dioxid emisszióját nagymértékben megnöveli Számos kutatási eredmény igazolja, hogy az intenzív talajhasználat a légköri szén-dioxid növekedésében szerepet játszik, amely különösen az elmúlt évtizedekben vált nyilvánvalóvá. A talajvédő
technológiák elterjedt használata viszont mérhető módon csökkenti a talajból a légkörbe kerülő széndioxid mennyiségét és növeli a talaj humusztartalmát (Lal, 1997, Reicosky, 1998). A talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek kialakítása feltételezi számos fejlett alrendszer meglétét. Ilyen például a hely-specifikus művelés, amely magában foglalja a növény termesztést, a tarlómaradvány gazdálkodást, a tápanyag gazdálkodást és az integrált növény védelmet (Bartalos-Lal-Németh,1995; Neményi és tsai.2001). A tarlómaradvány gazdálkodás amerikai rendszerét a (1.ábra) szemlélteti. Ebben a rendszerben a mulcs-művelés eljárásai és gépei az utóbbi időben fokozott jelentőséget kaptak. 1.ábra A tarlómaradvány gazdálkodás amerikai rendszere (Forrás: Bartalos-Lal- Németh, 1995) A törvény által is támogatott mulcs-művelés megvalósításához a hagyományos munkagépek nem megfelelőek, helyettük gépkombinációk alkalmazása szükséges. Ezek a kombinációk, amelyeknek az elnevezése (mulch-tiller, conser-till, soil saver, cutter chisel plow, disk-ripper stb.) is utal a célra és a célt megvalósító összetevőkre a következő eszközökből áll(hat)nak: tárcsás csoroszlya sor, tárcsás borona sor(ok), nehéz kultivátor, középmély lazító. A konkrét összeállítás függ a talaj típusától és állapotától; a tarlómaradvány fajtájától, mennyiségétől és állapotától valamint művelési időszaktól (nyár, ősz). A kukorica övezetben alkalmazott kombinációk 20-40cm mélységtartományban dolgoznak. A gépek energia igényét a talaj lazítását végző szerszámokra vonatkoztatva adják meg, amely a körülmények függvényében 9-15 kw között változhat.(buckingham et. al., 1993) Almaras és tsai.,1997 tanulmányukban a talajvédő- és környezetkímélő eljárásokat és az alkalmazható művelő eszközöket vizsgálták. A talajművelési rendszereket a vetés utáni borítottság mértékének függvényében két csoportra osztották. Hagyományosnak tekintik azokat a rendszereket, amelyeknél 0-15% ill. 15-30% a borítottság mértéke. Az elsőnél az alapművelést kormánylemezes ekével, a másodiknál eke nélkül végzik. Talajvédő- és környezet kímélőnek tekintik azokat az eljárásokat, ahol a felszíni borítottság >30%. Ide sorolják a no-till-(direkt vetés), ridge-till(bakhátas művelés) és mulchtill (mulcs-művelés) rendszereket. Ismereteik szerint a talajművelő eszközök és a felszíni borítottság közötti összefüggésekkel az USA-ban számos közlemény foglalkozik. A növényi maradványok mélységbeli eloszlását, amely lényeges befolyással van a talaj biológiai, fizikai és kémiai folyamataira, viszont kevesen vizsgálták. Megfigyelésük szerint a szántásos művelés esetén lényegesen nagyobb a szerves anyag felhalmozódás, mint a szántás nélküli technológiáknál. A felhalmozódás mértékét az éghajlat, az induló szerves anyag taralom, a talaj jellemzői és a növényi maradványok mennyisége
határozza meg. A növényi maradványok C tartalmának 70-80 %-a az első évben, a második 20% viszont nagyon lassan bomlik le. A hazai és külföldi irodalmi adatokat, valamint a konstrukciós fejlesztések eredményeit és tapasztalatait áttekintve és értékelve megállapítható, hogy a szántásos alapművelés egyeduralma megdőlt. Napjainkban már nemcsak az USA-ban, de Európában is széleskörben terjednek a szántást teljesen, vagy időszakosan elhagyó talajművelési rendszerek. Hazai körülmények között a direktvetéses rendszerek alkalmazása vitatott, a forgatás nélküli alapművelésen alapuló technológiák fogadtatása viszont kedvező. A talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek működésének alapfeltétele a megfelelő tarlómaradvány gazdálkodás. Az amerikai kutatási eredmények alapján meghatározott és az 1985-ben érvénybe lépő törvényi előírások (1985 Food Security Act) szerinti 30%-nál nagyobb növényi maradvány -borítás többféle technológiával létrehozható (1.táblázat). Talajművelési technológiák Megnevezés Növényi maradvány mennyisége (%) Hagyományos szántásos < 15 (Conventional tillage) Csökkentett művelés (Reduced tillage) 15-30 Talajvédő művelés - Direkt vetés (No-till) >30 - Bakhátas művelés (Ridge-till) >30 - Mulcs művelés (Mulch-till) >30 forrás: www.ctjc.purdue.edu/core4/ct/definition 1.táblázat Hazai körülmények között ezek közül a mulcs művelésnek vannak hagyományai és elterjesztésének komoly lehetőségei. A talajművelési technológiák összeállításánál figyelembe vehető eszközök keverő hatásáról a 2..táblázat, a mulcs -borítás talaj -vesztesség csökkentő hatásáról pedig a 2. ábra adatai adnak tájékoztatást.
Talajművelő eszközök átlagos keverő hatása (Forrás: Buckingham et.al., 1993) Művelőeszköz típus 2..táblázat Növényi maradványok mennyisége (%) Növényi maradvány típus Éghajlati hatás Törékeny Nem törékeny Korai betakarítás 70-90 65-85 Őszi betakarítás 80-95 70-80 Eke Kormánylemezes eke 0-10 0-5 tárcsás eke 10-20 5-15 Középmély lazító Ferdekéses 80-90 75-85 V típusú (30-36 cm mélység, 50 cm gerinclemez osztás) 70-90 60-80 Kombinációk: középmélylazító+kultivátor 50-70 40-50 Tárcsás borona+középmélylazító 30-50 10-20 Nehéz kultivátor Szárnyas kapával 70-85 50-60 Egyenes lazító kapával 60-80 40-60 Csavart lazító kapával 50-70 30-40 Kombinált nehéz kultivátor Tárcsás csoroszlya kultivátor Szárnyas kapával 60-80 40-50 Egyenes lazító kapával 50-70 30-40 Csavart lazító kapával 40-60 20-30 Tárcsás borona kultivátor Szárnyas kapával 60-70 30-50 Egyenes lazító kapával 50-60 30-40 Csavart lazító kapával 30-50 20-30 Tárcsás borona Nehéz V típus >25 cm 25-50 10-35 >23 cm 30-60 20-40 18-23 cm 40-70 25-40 Kétsoros X típus >25 cm 25-50 10-25 >23 cm 30-60 20-40 18-23 cm 40-70 25-40 Szántóföldi kultivátor Alapműveléskor Szárnyas kapa (30-50) cm 60-80 55-75 Szárnyas v. lazító kapa (15-30 cm) 35-75 50-70 Lúdtalpkapa 35-60 30-55 Kiegészítő műveléskor Szárnyas kapa (30-50) cm 80-90 60-75 Szárnyas v. lazító kapa (15-30 cm) 70-80 50-60 Lúdtalpkapa 60-70 35-50 Elmunkáló eszközök Kombinált eszközök Tárcsa levelek, kultivátor kapák, simító/ egyengető 50-70 30-50 Rugós fogú borona és hengerborona 70-90 50-70 Boronák Rugós fogú borona 60-80 50-70 Merev fogú borona 70-90 60-80 Talajmaró Elmunkálás (7,5 cm mélység) 40-60 20-40 Alapművelés (15 cm mélység) 15-35 5-15 Megjegyzés: Törékeny maradványú növények: Kalászos gabona, kukorica stb. Nem törékeny maradványú növények: Repce, borsó, napraforgó stb.)
2.ábra: A tarlómaradvány borítottság hatása a talaj vesztességre (Forrás: Mc Carthy at.al. 2005) Az elmúlt évek széleskörű K+F munkáinak eredményeként kialakult számos lehetséges megoldás közül napjainkban a mulcs-technológia alkalmazása kerül előtérbe, amelynek előnyei a következők szerint foglalhatók össze: Eszköztakarékos Energiatakarékos Művelet takarékos Talajvédő Nedvesség megőrző Környezet kímélő A technológia megvalósításához szükséges műszaki bázis alapelemei a következők: mulcskultivátor, mulcs-lazító, mulcs-vetőgép. A jól megválasztott eszközökkel kialakított mulcs réteg alkalmas a felszíni erózió csökkentésére, a beszivárgás növelésére, de ugyanakkor alkalmas száraz periódusban a párolgás csökkentésére, ill. a talaj-általi CO 2 kibocsátás csökkentésére. 2. A mulcs kultivátorok/lazítók agrotechnikai-műszaki feltételrendszere A mulcs művelésre alkalmas kombinált eszközöknek a következő műveleteket kell megvalósítani: szalma/szár- aprítás
talaj -lazítás és porhanyítás mulcs képzés (keverés) felszínelmunkálás és lezárás Az egyes műveletek végzésére alkalmas eszközöket a 3.táblázat tartalmazza. Mulcs kultivátolrok/lazítók szerszámcsoportjai 3.táblázat Száraprítás Talajlazítás/porhanyítás Mulcsképzés (keverés) Felszínelmunkálás, lezárás Szárzúzó (TLT) Tárcsás csoroszlya Tárcsás borona Ásóborona Késes henger Középmélylazító Kultivátor -szárnyas -lazítókapás Borona -merev fogas -rugós fogas Tárcsás borona Ásóborona Forgóborona Rotációs borona (TLT) Hengerborona Henger Rugós borona Késes henger Gumihenger A talajművelés géprendszerében az egyes műveletek elvégzésére a talaj - féleség és állapot függvényében korábbi kutatási eredmények alapján már meghatározásra kerültek a megfelelő szerszám geometriák és konstrukciós jellemzők. Ezért jelen keretek között az egyes műveletekre legjobb eszközök kombinációját kell kiválasztani. A szalma/szár aprítás feladatát leghatékonyabban a vízszintes tengelyű szárzúzók végzik. A nagy kerületi sebességgel dolgozó lengőkések az optimálisnál nagyobb nedvességtartalmú kukoricaszár esetén is kedvező szecskaeloszlást eredményeznek. A síktárcsás csoroszlyákból felépítet szalma/szár aprító eszköz, megfelelő élkiképzés és terhelés esetén képes megbízható munkát végezni. A tárcsás borona elemekből épített aprító betét népszerű, de nem a leghatékonyabb eszköz. Szalma/szár aprítási feladatra a kis öblösségű, csipkés élkiképzésű elemekből épített 5-10 o -nál nem nagyobb szögállású tárcsás borona sor adja a legjobb eredményt. A talaj lazító és porhanyító szerszámok közül a középmélylazítók gerinclemez osztása, a lazító szerszám élszöge és szélessége tekintetében megfelelő kísérleti eredményekkel rendelkezünk. A talajféleségtől függően változó paraméterek közül a lazító ékszög 20-30 o között, a szerszámszélesség 60-300mm közötti, a gerinclemezosztás 500-650 mm között változik 30-50 cm munkamélység tartomány esetén. A kultivátor szerszámok tekintetében viszonylag kevés hazai eredménnyel rendelkezünk, ezért a mulcsképzés szempontjából döntő fontosságú keverő hatás megítélésénél Hill és Stott, 2000 vizsgálati eredményeire támaszkodunk. A szántóföldi vizsgálaton résztvevő szerszámokat a 3.ábra szemlélteti. A vizsgálati körülményeket a 4.táblázat, az eredmények összefoglaló értékelését pedig a 5.táblázat tartalmazza.
3.ábra A vizsgált szerszám típusok 1- szárnyas kapa, 2- szárnyas lazítókapa, 3- egyenes lazítókapa, 4- csavart lazítókapa A vizsgálat körülményei (Forrás: Hill és Stott, 2000) 4.táblázat A vizsgálat ideje Kukorica termés kg.ha -1 A talaj nedvességtartalma Tarlómaradvány mennyiség (%) Első év Második év Első év Második év Első év Második év Ősz (1991-92) Tavasz (1994-95) 8152 7839 10034 8466 14,0 19,2 20,2 18,5 85 70 89 75 Különböző szerszámok kukoricaszár bekeverési hatása 5 táblázat (Forrás: Hill és Stott,2000) Szerszám típus Bekeverési tényező A művelés ideje Ősz Tavasz 406-mm szárnyas kapa 0.50 0.57 0.36 0.49 DMI Tiger-C szárnyas lazító kapa 0.51 0.59 0.38 0.45 51-mm egyenes lazító kapa 0.36 0.49 0.31 0.36 102-mm csavart lazító kapa 0.23 0.28 0.14 0.21 Bekeverési tényező= művelés utáni szármaradvány (%) művelés előtti szármaradvány (%) Az eredmények egyértelműen mutatják a szerszámok működési paramétereinek hatását. A kis ráhelyezési szögű, szárnyas kapa rendelkezik a legkisebb bekeverési tényezővel, ami azt jelenti, hogy ez a szerszám hagyta a legtöbb maradványt a felszínen. Ezt követte a szárnyakkal felszerelt lazító kapa, majd a normál lazító kapa és végül a csavart lazító kapa. A lazító, porhanyító hatás szempontjából más a helyzet, mivel a nagyobb ráhelyezési szögű lazító kapák természetesen intenzívebben repesztik, aprítják a talajt. A keskeny lazítószerszámok alkalmazása esetén természetesen gondoskodni kell a megfelelő térbeli elhelyezésről. A fogasboronák (merev, vagy rugós egyaránt) csak kényszer megoldásként vehetők figyelembe, mivel keverő hatásuk csekély, ugyanakkor eltömődésre hajlamosak. A mulcsképzés (a tarlómaradványok bekeverésével létrehozott 5-10 cm vastagságú porhanyós talaj-növénykeverék) céljára alkalmazható munkaeszközök közül, alacsony
sebességnél (5-8 km/h) a tárcsás boronák, nagy sebességnél (8-14 km/h) az ásó és forgó boronák keverő hatása jobb. Eltömődés szempontjából a legkevésbé megfelelő, az egyébként legnagyobb energiaigényű TLT hajtású rotációs borona és legjobb a forgó borona. A felszínelmunkálás és lezárás műveletére leghatékonyabbak a nagy vonal- terhelésű gyűrűs hengerek, amelyeket az utóbbi időben gumihengerekkel próbálnak helyettesíteni. Ez utóbbi megoldásokról még nem rendelkezünk elegendő információval Felszínelmunkáló/lezáró műveletre a rugós boronák alkalmazása általában nem célszerű, de kedvezőtlen talajállapot esetén, amikor a hengerek/henger-boronák eltömődési veszélye megnövekszik, kényszer megoldásként figyelembe vehetők. A talajvédő és környezet kímélő talajművelési technológiák alapgépének tekinthető mulcskultivátorok/lazítók konstrukciós követelményrendszere a következők szerint foglalható össze: - a forgatás nélküli alapművelésre kidolgozott gépek a következő eszközök kombinációján alapulnak: tárcsás csoroszlya, tárcsás borona, nehéz kultivátor v. középmély lazító, henger v. hengerborona; - a mulcs-kultivátor/lazító kombinációk kialakításának két fázisa különböztethető meg. Az első fázisban sorozatgyártású gépek gyári, vagy felhasználói összekapcsolása történik. Ebben az esetben az alapgépek külön-külön eredeti feladatuk szerint és összekapcsolva egyaránt használhatók. A második fázisban gyakorlatilag új gép születik, amikor a korábban összekapcsoltan használt gépeket gyárilag egybeépítik. Ez esetben a beépítésre kerülő gépek elvesztik eredeti funkciójukat, viszont az új, összetett feladatot jobb minőségben és hatékonyabban látják el; - a vetésváltás, ill. az alkalmazott talajelőkészítési technológia függvényében a mulcskultivátor/lazító kombinációk építésének két fő vonulata figyelhető meg. A csupán őszi alapművelésre használandó típusoknál a lazító elemek a tárcsasor között, vagy azok mögött helyezkednek el és a gépen nincs lezáró eszközsor. A nyári és őszi alapművelésre egyaránt alkalmas változatoknál a lazítóegység mindig a tárcsa sorok között helyezkedik el és a hátsó tárcsa sor mögött elmunkáló elemsor kerül beépítésre 3. A mulcs vetőgépek agrotecnikai-műszaki feltételrendszere A mulcs vetőgépek szerkezeti kialakítását alapvetően az határozza meg, hogy kalászos gabonát (teljes felületű vetés) vagy kapásnövényeket (széles sorú vetés) kívánunk termeszteni. Másik meghatározó feltétel a felhasználási terület: az európai ill. az észak-amerikai vagy ausztrál üzemi méretek és technológiák természetesen egymástól lényegesen különböző konstrukciót igényelnek. Az európai mulcs vetőgépek főbb jellegzetességei. A magágykészítés és a vetés együttes végzése az a követelmény, amely a fejlesztés mozgató rugójának tekinthető. A művelet összekapcsolásnak Nyugat- és főleg Észak-Európában agrotechnikai okai vannak, amelyek jól társíthatók az utóbbi idők ökológiai és ökonómiai elvárásaival. A kisméretű táblákon gazdálkodók számára ma már szinte szabványosnak tekinthető az aktív talajművelő eszköz (rotációs borona, lengő borona, talajmaró) és vetőgép együttes alkalmazása, amelynek valamilyen változatát minden komolynak tekinthető cég gyárt.
A nagytáblán gazdálkodók számára a nehéz magágykészítő-vető kombinációk jelentik a gazdaságos megoldást. Ezen kombinációknál érdekes fejlődési folyamat figyelhető meg. A kezdeti sorozatgyártású munkaeszközök kapcsolt üzemeltetése (pl. Lemken Solitar) után megjelentek a talajművelő eszközre épített vetőgép változatok (pl. Pöttinger terrasem, Amazone cirrus, Horsch airseeder). A következő fejlesztési lépcső egy olyan új kombinált gép, amelyben mind a talajelőkészítő egység, mind a vetőgép egység cserélhető az adott igények szerint.(pl. Amazone airstar, Horsch double disc drill, Rabewerk mulch-drill, Accord msc.) Végül említést kell tennünk azokról a vetőgépekről, amelyek általában nem igényelnek talajelőkészítést (ez alól kivételnek tekinthetők az extrém üzemeltetési körülmények), a vetőágy nyitást a kombinált gépen elhelyezett talajművelő elemek általában tárcsás borona levelek végzik (pl. Vaderstad rapid gépcsalád,: Amazone primera, Kuhn fastliner). Az európai mulcs vetőgépeket (technológiai sorba helyezve) a 4.ábra mutatja
4.ábra.Európai mulcs-technológiák összehasonlítása (forrás Rabewerk)
Az amerikai mulcs vetőgépek főbb jellegzetességei Az amerikai mulcs vetőgépek fejlődésénél két irányzat figyelhető meg. A kalászos gabonák technológiai fejlesztése Kanadából, a kukorica technológiai változások pedig értelemszerűen az USA kukorica övezetéből indultak. A kanadai extenzív technológia gépei a szántóföldi kultivátorokhoz kapcsolt vetőgépekkel indultak, s azokból fejlődtek ki a napjainkban egyeduralkodó vetőkultivátorok. A vetőkultivátorok két fő egységből: vetőkocsiból és kultivátorból állnak. (Megjegyzendő, hogy kisebb darabszámban találhatók olyan megoldások, ahol a magtartályt és a magszállító egységeket a traktorra (5.ábra) vagy a kultivátorra építik). 5. ábra: Magtartály a traktor elején elhelyezve. A vetőkultivátor rendszerek két alaptípusa ismeretes: - vetőkocsi a traktor és a kultivátor között (6. ábra) - vetőkocsi a kultivátor mögött (7. ábra) 6.ábra: Vetőkocsi a traktor és a kultivátor között 7.ábra: Vetőkocsi a kultivátor mögött
Az első megoldás fő előnye a kisebb talajtömörítés, amely a kultivátor munkájának köszönhető. A második megoldás fő előnye a könnyebb manőverező képesség, amely különösen fontos lehet az európai útrendszer és tábla méretek esetén. A magelosztás és szállítás (önállóan vagy műtrágyával együtt) szinte kizárólag pneumatikus úton történik. A mulcs technológia alkalmazása szempontjából viszont lényegesek, a magok talajba helyezésére szolgáló művelő elemek kialakításánál tapasztalható különbségek. A vetőárok nyitását végző szerszámok lehetnek: Vésőalakú lazítókapák Lúdtalp kapák Szárnyas kapák A magvezető csövek a szerszámszár mögött helyezkednek el. A vetéssel egyidejű műtrágyázás megvalósítására kombinált vető-műtrágyázó szerszámokat fejlesztettek ki. (8.ábra) 8.ábra: Mag ill műtrágya elhelyezési rendszerek A Bourgault cég által kifejlesztett új rendszerben nem a sorok mellé, hanem a sorok közé helyezik a műtrágyát (9-10. ábrák). Az új rendszerrel szerzett európai tapasztalatok még nem ismeretesek. 9. ábra: Sor melletti ill. sorok sorok közötti műtrágyázás egy nappal a vetés
10. ábra: Sor melletti ill. sorok közötti műtrágyázás két héttel a vetés után A mulcs vetőgépekkel kapcsolatos ismeretek a következők szerint foglalhatók össze: 1. A mulcs vetőgépek építési elvét tekintve alapvető különbség tapasztalható az európai és az amerikai konstrukciók között. Az európai konstrukciók döntő többségénél a talajelőkészítő részegység és a vetőgép külön-külön, de egymás mögött van elhelyezve. A talajelőkészítő részegység kombinált kivitelben készül TLT hajtással vagy kultivátor ill. tárcsásborona alapon elmunkáló egységgel kiegészítve (a tárcsásborona egység szinte kizárólag kompakt kivitelben készül). A beépített gabona vetőgép az esetek döntő többségében pneumatikus rendszerű. Az amerikai konstrukciók- elsősorban a gabona változatok- szinte kizárólag vetőkultivátor kivitelben készülnek. E kombinációkban a talajelőkészító egység szántóföldi kultivátor, a vetőgép egység pneumatikus rendszerű. 2. A vetőkultivátor rendszer főbb elemei: - vetőgép (traktorra építve) vagy vetőkocsi - szántóföldi kultivátor kombinált talajművelő-vető elemmel A vetőkocsi elhelyezése kétféle lehet: traktor és kultivátor között vagy a kultivátor mögött. A vetőkocsi általában osztott kivitelben készül, amelynek eredményeként lehetséges a vetési adag növelés ill. egyidejű vetés és műtrágyázás. A talajművelőszerszám lehet lazítókéses (keskenysávú vetés) vagy lúdtalp/szárnyas kapa (szélessávú vetés). A műtrágya kijuttatás történhet külön menetben vagy a vetéssel egyidőben, kombinált talajművelő/vető/műtrágya kijuttató szerszámmal. A műtrágya kijuttatás lehetséges a sorok mellé vagy a sorok közé. Irodalomjegyzék. 1. Reicosky, D. C. 1998. Tillage and short-term CO2 emissions from soils in the laboratory. Kézirat. 2. Bánházi J.- Fülöp G.: Energiatakarékos talajművelési rendszerek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1982. 111p. 3. Buckingham, F.-Pauli, A.W.: Tillage. John Deere Co. Moline. IL. USA. 1993. 158p. 4. Bartalos,T.-Lal,R.-Németh,T.(1995): Conservation tillage for sustaining soil and water quality. Ministry for Environment and Regional Policy, AKAPRINT Budapest.
294pp. (Lal R.: Conservation tillage for sustainable management of soils of Hungary. 22-40p.) 5. Neményi M.- Pecze Zs.- Stépán Zs.-Kacz K.- Szaxon A. (2001): A precíziós növénytermesztés műszaki tapasztalatai. MTA-AMB K+F tanácskozás, Gödöllő, I.kötet 47-51p. 6. Birkás M. (2002): Környezetkímélő és energiatakarékos talajművelés. Szent István Egyetem. Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar. Növénytermesztési Intézet. Földműveléstani Tanszék (Birkás Márta és tsai, 2002) Gödöllő. AKAPRINT Nyomdaipari Kft. 345pp 7. Várallyay Gy. (1999): A talaj vízgazdálkodásának szabályozása, mint a környezetkímélő növénytermesztés egyik kulcskérdése.56-64p. In. Ruzsányi L.-Pepó P. (Szerk. 1999): Növénytermesztés és környezetvédelem. MTA Agrártudományi Osztály. Budapest. 163pp. 8. Allmaras et.al. (1997): Tillage tool control over crop residue placement: conservation impacts. ASAE Meeting Presentation. Minneapolis, Minnesota. USA. Paper No. 971090.11.p. 9. Lal, R.: Residue management, consevation tillage and soil restoration for mitigating greenhouse effect by CO2-enrichment. Soil& Tillage Research 43 (1997) p.81-107. Elsevier Science B.V. 10. Hill, P.R. and Stott, D.E.(2000): Corn Residue Retention by a Combination Chisel Plow Soil Science Society of America Journal 64:293-299 (2000) 11. Rabewerk gyártmányismertető. Budapest, 2008. március.