MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2 Az ágyéki gerinctáj foglalkozási ártalmai terhelhetősége nehéz súlyok mozgatásával Tárgyszavak: ágyéki gerinc; diszkopátia; foglalkozási betegség; gerincterhelés; terhek kezelése; biomechanika. A gerinc sérülései a német munkajogban Az 1996-ban hatályba lépett szövetségi munkavédelmi törvény és a hozzá csatlakozó súlykezelési rendelet átveszi a német joganyagba a Minimális biztonsági és foglalkozás-egészségügyi előírások nehéz súlyoknak olyan kezelésével kapcsolatban, amely különösen a munkavállaló ágyéki gerincszakaszait veszélyezteti című 1990-es kiadású EK-irányelvet. E jogszabályok arra kötelezik a munkaadót, hogy a súlykezelés megítélése alapján szükség szerint hajtson végre a dolgozók egészségét védő intézkedéseket. Ezek a megelőző rendszabályok, elsődleges humanitárius céljuk mellett a csont- és vázizomrendszeri tünetek okozta munkakiesések költségét is csökkentik. A terheket emelő és mozgató munkások körében a csont- és vázizomrendszeren belül főként a gerinc, a gerincnek pedig elsősorban az ágyéki (lumbális) szakasza van kitéve sérüléseknek és elváltozásoknak. Ezért nagy jelentőségű a lumbális terhelhetőségnek, vagyis annak a maximális terhelésnek a mennyiségi meghatározása, amely még nem idéz elő ágyéki gerinckárosodást. Különösen időszerűvé vált ez a feladat akkor, amikor az ágyéki gerinc porckorongalapú, nehéz súlyok kezelésével kiváltott megbetegedései bizonyos feltételek mellett felkerültek a foglalkozási betegségek német hivatalos listájára. Ezért baleset- és betegbiztosítási intézmények számos terhelési felmérést készítettek vagy támogattak. A bántalmak foglalkozási eredetének kritériumai Az ágyéki gerinc porckorong-megbetegedésének felvétele a foglalkozási betegségek hivatalos listájára máig tartó vitát is elindított arról, vajon orvosi kritériumok alapján megkülönböztethetők-e a foglalkozással összefüggő ár-
talmak a nem foglalkozási eredetűektől. Azt a kezdeti felfogást (1993 1995), amely szerint a vizsgált gerinctartomány két alsó porckorongjának (L4/L5, L5/S1) az esetek több int 90%-át kitevő elváltozásai nem indokolhatók különleges foglalkozási terheléssel, újabban (1996 2000) az ellenkező nézet váltotta fel. 1996-ban a német Szakszervezetek Szövetsége által rendezett kollokvium is úgy foglalt állást, hogy az ágyékcsigolyák közti porckorongok sérüléseinek mint foglalkozási betegségnek a klinikai képe bármilyen egy, vagy több szakaszra kiterjedő (mono- vagy pluriszegmentális) lehet, és ezt egy bírósági ítélet is elfogadta. Rövid idejű és tartós gerincterhelés Az ágyéki gerincterhelés, a foglalkozás-egészségügy, vagyis egy esetleges túlterhelési kockázat szempontjából két lényegileg különböző megközelítéssel: a tartós expozíció, vagyis a terhelő munkában eltöltött évek vagy az egyes kezelési műveletekkel járó sorozatos (de legfeljebb néhány napos) terhelés vizsgálata alapján ítélhető meg. Az ágyéki gerinc rövid idejű expozícióival kapcsolatban az USA Országos Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Intézete (National Institute for Occupational Safety and Health, NIOSH) egy biomechanikai értékelő kritérium kimunkálásához javasolta a fellépő biológiai terheléseknek a mechanikában szokásos összehasonlítását a terhelt szubsztrátum, ez esetben a lumbális gerinctartomány terhelhetőségével. Ehhez az intézet szilárdsági vizsgálati programot dolgozott ki élő emberen erre nem lévén mód a gerinc boncolásból nyert részein. A javaslathoz csatlakozva, a NIOSH tanácsadó füzetek sorozatában 1991-ben megjelent Útmutató a kézi emeléssel járó munkához című kötet és annak módosításai (1993, 1994) is az ágyéki gerinc súlyok emelése és mozgatása általi terhelésének biomechanikai kritériumaként 3,4 kn-t adnak meg mint maximális műveleti, ill. rövid időtartamú értéket. Ez az érték a nagyobb lumbális túlterhelés kockázatának kitett öregebbek és nők számára veszélyesen nagy, fiatal férfiakat viszont bírálható, esetleg megtámadható módon túlvédi. Retrospektív felmérés a rövid idejű terhelési kritériumok megállapítására A Dortmundi Egyetem Munkafiziológiai Tanszéke az ágyéki gerinc szilárdságával foglalkozó, közel két évtizedes szakirodalmat gyűjtött össze, rendszerezett és egészített ki új felismerések és megváltozott kiválasztási kritériumok nyomán született eredményekkel. Mindezekből levezették a lumbális gerinc maximális kompressziós terhelésének nemek és életkorok szerinti dortmundi irányértékeit, amelyek alkalmasak a gerinctartomány súlyok keze-
lésével kapcsolatos rövid terhelésének megítélésére, különböző időbontásban, mind munkajogi-betegbiztosítási kérdések tisztázásához, mind tervezési célokra. A feldolgozott 54 közleményből az értékközlés módjára, a gerincpreparátumok tulajdonságaira, a sérülés lokalizálására és terhelési profiljára vonatkozó kritériumok szerint megszűrve végeredményben 25-öt, a több mint 2500 gerincszakaszra közölt értékekből 776 szilárdsági adatot találtak a számításokba való bevonásra alkalmasnak (mégpedig egyenetlen megoszlásban pl. 10 forrásból összesen 9, másik hétből több mint 50 adatot használtak fel.) A gerinc összenyomhatóságára (kompressziós ellenállására, ill. szilárdságára) közölt adatok 1 és 16 kn között szórtak. De még az ugyanazon forrásból származó adatok is 3 és 9 kn között változtak 1 3 kn szórással. A teljes adatkészlet középértéke 5, a szórás 2,5 kn volt, aminek kb. 50% variációs együttható felel meg. Az erős szórást a befolyásoló tényezőkre irányuló statisztikai elemzés alapján nagyrészt a vizsgált személyek nem- és korkülönbségeinek, valamint a mintakeresztmetszetek különböző méretének tulajdonították. A testsúlyt, időbeli és adatszolgáltatási bizonytalanságai miatt nem vették figyelembe. Az összenyomhatóság (kompressziós szilárdság) mérése Az összenyomhatóság meghatározásához a boncolási preparátumok: csigolya, csigolya, porckoronggal együtt vagy teljes ágyéki gerincszakasz a medencecsonttal tengelyirányú kompresszióját azok makroszkópos sérüléséig (repedezés, horpadás) folytatják. A mérőberendezéssel regisztrálható az a maximális erő (static strength), amelynél a minta enged, amit az erő/idő- vagy az erő/útdiagram megtörése (failure load) jelez. A statikus szilárdság itt a dinamikus szilárdság ellentétét jelenti, amely utóbbi a kompressziós szilárdságot vagy a statikus tűrés alatti ciklikus vagy egyetlen lökésszerű, hirtelen növekedő erőközléssel írja le. A biomechanikai vizsgálatokban alkalmazott statikus (voltaképpen kvázistatikus) méréseknél az erőnövekedés üteme legfeljebb 2000 N/s. Adatfeldolgozási eredmények A nemük szerint nem differenciált csoportokban (1.a ábra) a két statisztikai mértékszám: a középérték és a standard eltérés között csekély a különbség a dokumentált életkorú személyekre redukálva a szilárdsági érték csak 5-
ről 5,3 kn-ra, azaz kb. 6%-kal nő. Ezzel szemben a kétféle nemű csoportokban nagy különbségek tapasztalhatók (1.b ábra). a női preparátumok közepes kompressziós szilárdsága 4, a férfiakból származóké 6,27 kn, igen nagy statisztikai szignifikanciával (p < 0,0001). a az ágyéki szakaszok száma 100 50 0 életkor ismert kompressziós szilárdság, kn nők férfiak n középérték szórás 205 4,05 1,77 295 6,27 2,65 b az ágyéki szakaszok száma 150 100 50 0 kompressziós szilárdság, kn összesen életkor ismert n középérték szórás 776 5,05 2,42 534 5,33 2,52 1. ábra (a, b) Ágyéki gerincszakaszok kompressziós szilárdságára vonatkozó szakirodalmi adatok gyakorisági eloszlása az emelési módszer beható vizsgálata szerint Az életkor befolyásának vizsgálatakor nem vették figyelembe az egyébként is szórványos 20 évesnél fiatalabbakra vonatkozó adatokat. Ez azt jelenti, hogy a terhelhetőségre levezetett értékek nem vonatkoztathatók erre a korosztályra (amelyben egyébként sem zárult le még a gerinc növekedése.) Minthogy a szilárdsági értékek nagy szórását a nemek és korcsoportok szerinti megkülönböztetés sem küszöbölte ki, keresték az összefüggést az
életkor és az egyedi mérési eredmények között (2. ábra), ezúttal figyelembe véve a 20 év alatti adatokat is. Ehhez az y = a + b. x alakú regressziós modellt alkalmazták, amelyben a lumbális szilárdságot az y változó, az életkort az x változó képviseli. Az a tengelymetszet a szilárdságot adja meg a fiktív 0 életkorra, b pedig a regressziós együttható. szilárdság/kn= a+b.kor/dekád kompressziós szilárdság,kn 15 10 5 a= 7,51 b=-0,652 r=-0,57 nők n=196 n= 9 (20 évnél fiatalabbak) 0 20 40 60 80 életkor,év 2. ábra Ágyéki szakaszok életkortól és nemtől függő kompressziós szilárdsága az irodalmi adatokból A pontfelhők tanúsága szerint a szilárdság ugyanazon nemen és koron belül is tetemesen változik, ami más befolyásoló tényezőknek (testsúly, vizsgált csigolya-keresztmetszet, a sérülés helye) tulajdonítható. Eszerint az ágyéki gerincszakasz terhelhetőségét nem lehet egyetlen számmal jellemezni, még a két fő hatásfaktor: az éltkor és a nem kiszűrése után sem. Az adatok elemzéséből biztosan következik két, a várakozásnak is megfelelő megállapítás: a férfiak lumbális terhelhetősége lényegesen meghaladja a nőkét, és a terhelhetőség az életkorral ugyancsak szignifikánsan csökken, valamint egy további megfigyelés: az életkorfüggés férfiaknál kifejezettebb, mint nőknél. A dortmundi irányértékek meghatározása A megengedett terhelés levezetéséhez felállított diagramok (3. ábra) a lumbális szilárdság nemek szerinti életkorfüggését leíró regressziós modelleket, mint közepes szilárdságot képezik le. A kritikailag kiszűrt 275 (férfiak), ill. 196 (nők) szilárdság/életkor-értékpárokkal nyert regressziós egyenesek kü-
lönböző negatív lejtésűek a lejtés tíz évenkénti ütemezéssel férfiaknál 1, nőknél 2/3 kn-nek felel meg. lumbális kompresszió kn 8 6 4 2 0 férfiak n=275 közepes szilárdság javasolt határ 6 4 2 0 nők n=196 0 10 20 30 40 50 60 70 80 életkor, év 3. ábra Az ágyéki gerinc megengedhető terhelhetőségi határértékének biomechanikailag indokolt levezetése Tekintettel azonban a különféle (köztük pontosan számba nem vehető) befolyásoló tényezőkre, a megengedhető maximális terhelhetőségi erőket nem szabad közvetlenül leolvasni a regressziós egyenesről, vagyis a kor és nem szerint definiálandó irányértékek nem azonosak a megfelelő regressziós egyenes egy-egy pontjával. Ennek megfelelően a regressziós modell szerinti szilárdságot a terhelési túlbecslés kockázatának elkerülésére csökkentették, nem is csekély mértékben: a vizsgált nő- vagy férficsoport adatainak standardtól való eltéréseivel egyenlő értékkel, vagyis 2, ill. 2,3 kn-nal. A kompressziós szilárdságok szórását az adatsúlyponton amely megfelel a közepes szilárdság és közepes életkor adatpárjának áthaladó függőle-
ges egyenes a szilárdság szórását, a rá merőleges vízszintes az életkorét képezi le. A javasolt terhelhetőségi határt jelző süllyesztett regressziós egyenesből, a nem és a kor ismeretében meghatározhatók a megengedhető maximális terhelés irányértékei (1. táblázat). 1. táblázat Dortmundi irányértékek: javaslatok az ágyéki gerinc maximális terhelésére súlyok kezelésével járó munkafeladatok kialakításakor, kn Életkor, év Nők Férfiak 20 30 40 50 60 4,4 3,8 3,2 2,5 1,8 A maximális terhelhetőségre javasolt lumbális boncolási minták összenyomhatósági méréseiből levezetett dortmundi irányértékek bizonyos értelmezésre szorulnak. Mivel kizárólagosan biomechanikai gondolatmenetből indulnak ki, nem vesznek figyelembe energetikai szempontokat, továbbá a mechanikai terhelések közül egyedül a kompresszióval számolnak, elhanyagolva a nyíró, hajlító (flexiós) és elfordító (torziós) erőket és ezek együttes hatásait, a terhelhetőséget in vitro kísérletekkel egyszeri nagy (ill. túl nagy ) erőhatásból határozzák meg, figyelmen kívül maradnak az élő szervezet regeneráló-gyógyító folyamatai. A felsorolt megszorításokból következik, hogy a levezetett irányértékeket rövidebb időtartamokra, egy-egy kezelési műveletsorra, műszakra, de legfeljebb néhány napos időszakokra kell korlátozni. Hosszabb időkre csak epidemiológiai eredményekkel (elsősorban dózis/hatás összefüggésekkel) kiegészítve alkalmazhatók. A dózist, vagyis a kumulatív terhelést (más szóval expozíciót) szorzásos algoritmus segítségével számítják ki. Az egyes súlykezelő műveletek időtartama és gyakorisága együtt kiadja az un. munkában eltöltött életéveket (Berufsleben), amelyek során vagy után következményként lép fel az ágyéki gerinc megbetegedése. A gerincsérülések terheléskonformitásának kérdése A foglalkozáshoz köthető ágyéki gerincbántalmak idézett vitája a továbbiakban, a gerinc érintett szakaszainak számáról, teljesen ezeknek a tartós terhelés nyomán kialakult anatómiai eloszlására helyeződött át. Ezt a foglalkozási eloszlási mintát ha nem is egységesen használt terminológiával 6,0 5,0 4,1 3,2 2,3
terheléskonformnak nevezik, szemben a különféle helyzetekre jellemző, azaz terhelésspecifikus eloszlásokkal. Mivel e fogalmakat többféle módon definiálják, és a megbetegedésekre vonatkozó eredményeket is különbözőképpen értelmezik, sok tisztázatlan kérdés merült fel. Ezek megoldásához kívánt hozzájárulni a Frankfurti Egyetemi Klinikum két tanszékének és Hessen tartományi Szociális Minisztériumának (Mainz) közös felmérése, amelynek elsődleges célja a nehéz súlyok kezelése általi foglalkozási expozíciók megítéléséhez mennyiségi kritériumok levezetése volt. Nagy létszámú felmérés Frankfurtban A szakirodalomban Mainz-Dortmund-i dózismodellként (MDD) ismert rendszerben a gerinc nemekre szabott terhelhetőségének meghatározásához első lépésként kórházakban, öregotthonokban, valamint nehéz fizikai munkát végzők körében való tájékozódás alapján kockázattal terhelt tevékenységi területeket definiáltak, majd ezekre meghatározták a standard műszakok reprezentatív műveletsorait és a megfelelő műszakos dózisokat, végül azt a dózist, vagyis expozíciós időtartamot, amely után a felmérés szignifikánsan megnövekedett betegségi kockázatot mutat ki. A felmérésben 229 az ágyéki gerinc porckorongsérülésével összefüggő betegségben (tünetileg porc- vagy csigolyaelváltozásokban, azaz osteochondrosis vagy spondilózisban, köztük 115 süllyedéses (prolaps-) bántalomban is) szenvedő férfi és kontrollcsoportként 197 férfi (köztük 107 lakossági, 90 húgykőképződés miatt állandóan kezelt személy, amelynél röntgenvizsgálattal kizárták az osteochondrosis/spondilózist) vett részt, akiknek betegségéről és munkaviszonyairól a kutatók részletes személyes beszélgetés formájában tájékozódtak. A vizsgálatban részt vevők műszakonkénti és évi terhelésének megállapításába bevontak minden, 5 kg-nál súlyosabb teher emelésével és mozgatásával, valamint törzshajlással járó tevékenységet. A terhelési dózisokat mint a súlyok négyzetéből, kg 2 és az emelés/mozgatás időtartamából, h képzett szorzatokat számították ki. Végül, ún. hatásbecslőként meghatározták a relatív megbetegedési kockázatokat, más elnevezéssel esélyarányokat (odds ratio, OR). Az egyes kórképek terheléskonformitására vonatkozó tájékozódás céljából a megbetegedési kockázatokat kiszámították külön-külön
egy- és kétszakaszos károsodásokra, a két alsó lumbális szakaszra korlátozott, felsőbbekre is kiterjedő, a deréktáji (lumboszakrális) szakaszt kihagyó, valamint terheléskonform és nem terheléskonform károsodási mintákra. A két utóbbi fogalomra az illetékes tartományi minisztérium 2000. évi kiadványában megjelent meghatározásokat fogadták el, amelyek szerint terheléskonform a felső ágyéki gerincszakasztól kiinduló, lefelé fokozódó károsodás, nem terheléskonform pedig az a károsodási minta, amelyben az érintett szakasz(ok) alatt van legalább egy tünetmentes ágyéki gerincszakasz. Eredmények A csupán monoszegmentális porc-, csigolya- és süllyedéses megbetegedéseket tekintve (n = 72) dózis/hatás összefüggés mutatkozik egyfelől az emelő/mozgató és törzshajlásos terhelés, másfelől a diagnosztizált betegségek között. A jellemző esélyarány a legnagyobb emeléses/mozgatásos MDD-terhelési osztályban OR = 5,8, a legnagyobb emelő/mozgató és erős törzshajlással jellemezhető osztályban OR = 23. A kizárólag több szakaszra kiterjedő megbetegedéseket elemezve (n = 157) a megfelelő esélyarányok értéke a fentiekkel összehasonlítható: OR = 11,4, ill. OR = 15,0 (2. táblázat). Az elemzést a két alsó ágyéki gerincszakaszra (L4/L5, L5/S1) korlátozva (n = 86), a legnagyobb súlyterhelési MDD-osztályban OR = 14,8, a legnagyobb súllyal és törzshajlással terhelt osztályban OR = 29,3. Csupán azokat bevonva, akiknél érintve van legalább egy felső szakasz (L1/L2, L2/L3 vagy L3/L4), (n = 143) a relatív megbetegedési kockázatok valamivel kisebbek: a legnagyobb terhelési osztályra, OR = 9,4 a legnagyobb súllyal és törzshajlással terhelt osztályban: OR = 13,0. Hasonlók az esélyarányok vagy megbetegedési kockázatok a deréktáji (lumboszakrális) szakasz kihagyásakor (n = 46): ha az emeléses/mozgatásos terhelés nagyobb 25 meganewtonóránál, OR = 8,1, ugyanez törzshajlással: OR = 11,7. Eszerint nagyfokú munkahelyi kockázata van a kizárólag az ágyéki gerinc alsó szakaszát érintő megbetegedésnek, ennél valamivel kisebb kockázat ér-
vényes a magasabb és a deréktáji szakaszt kihagyó ágyéki gerincre, de szélsőséges terhelés esetén itt is megnőnek az esélyarányok. 2. táblázat Az ágyéki gerinc porckorongsérüléssel járó, nehéz tárgyak emelése/mozgatása és/vagy a törzs erős meghajlása miatt bekövetkező megbetegedések esélyarányai Kontrollcsoport Esetek OR 1) 95% Cl 2) N % N % 1. Egyetlen gerincszakaszt érintő megbetegedések (osteochondrosis/spondylosis vagy prolaps) (összesen 72) Összes dózis az MDD szerint, küszöbérték nélkül 0 Nh >0 <2,0.10 6 Nh 3) 2,0 <9,0.10 6 Nh 9,0 <25. 10 6 Nh 25.10 6 Nh 56 46 41 24 19 28,4 23,4 20,8 12,2 9,6 7 14 18 14 18 9,7 19,4 25,0 19,4 25,0 1,0 3,6 6,1 9,2 9,8 1,1 11,7 1,8 20,5 2,6 32,9 2,7 35,4 ismeretlen 11 5,6 1 1,4 Emelés/mozgatás erős törzshajlásban mindezek nélkül 56 28,4 7 9,7 1,0 emelés/mozgatás >0 150 000 kg 2 h 79 40,1 24 33,3 3,7 1,2 11,2 és/vagy erős törzshajlás >0 1500 h emelés/mozgatás >150 000 kg 2 h, 33 16,8 17 23,6 7,0 2,1 23,9 erős törzshajlás 1500 h emelés/mozgatás = 150 000 kg 2 h, 9 4,6 4 5,6 3,8 0,7 21,2 erős törzshajlás >1500 h emelés/mozgatás >150 000 kg 2 h, 10 5,1 19 26,4 23,9 6,2 92,0 erős törzshajlás >1500 h ismeretlen 10 5,1 1 1,4 2. Több szakaszra kiterjedő megbetegedések (osteochondrosis/spondylosis vagy prolaps) (összesen 157) Összes dózis az MDD szerint, küszöbérték nélkül 0 Nh >0-<2,0.10 6 Nh 2,0<9,0.10 6 Nh 9,0-<25. 10 6 Nh 25.10 6 Nh ismeretlen 56 46 41 24 19 11 28,4 23,4 20,8 12,2 9,6 5,6 11 26 31 33 51 5 7,0 16,6 19,7 21,0 32,5 3,2 1,0 2,8 4,3 8,6 11,4 1,1 6,9 1,7 10,7 3,3 22,2 4,4 29,3 Emelés/mozgatás erős törzshajlásban mindezek nélkül 56 28,4 11 7,0 1,0 emelés/mozgatás >0 150 000 kg 2 h 79 40,1 53 33,8 3,5 1,5 7,9 és/vagy erős törzshajlás >0 1500 h emelés/mozgatás >150 000 kg 2 h, 33 16,8 39 24,8 7,7 3,1 19,1 erős törzshajlás 1500 h emelés/mozgatás = 150 000 kg 2 h, 9 4,6 12 7,6 5,1 1,5 17,5 erős törzshajlás > 1500 h emelés/mozgatás > 150 000 kg 2 h, 10 5,1 39 24,8 15,0 5,3 42,2 erős törzshajlás >1500 h ismeretlen 10 5,1 3 1,9
1) OR esélyarány vagy relatív megbetegedési kockázat; 2) 95% Cl = 95%-os megbízhatósági határok; 3) 10 6 Nh = meganewtonóra 3. táblázat A porckorong eredetű megbetegedések terheléskonformitása: a porc- és csigolyaártalom, ill. süllyedés szempontjából tünetmentes szakaszok az érintettek alatt Kontrollcsoport Esetek OR 1) 95% Cl 2) N % N % 1. Az érintettek alatt nincsenek tünetmentes szakaszok = terheléskonform megbetegedések Összes dózis az MDD szerint, küszöbérték nélkül 0 N h >0 <2,0.10 6 Nh 3) 2,0 <9,0.10 6 Nh 9,0 <25. 10 6 Nh 25.10 6 Nh 56 46 41 24 19 28,4 23,4 20,8 12,2 9,6 8 26 25 28 45 5,9 19,3 18,5 20,7 33,3 1,0 4,3 5,0 10,0 16,4 1,6 11,5 1,8 13,6 3,5 28,2 5,7 47,0 > ismeretlen 11 5,6 3 2,2 Emelés/mozgatás erős törzshajlásban mindezek nélkül 56 28,4 8 5,9 1,0 emelés/mozgatás >0 150 000 kg 2 h 79 40,1 43 31,9 4,2 1,7 10,6 és/vagy erős törzshajlás >0 1500 h emelés/mozgatás >150 000 kg 2 h, 33 16,8 31 23,0 8,2 3,0 22,5 erős törzshajlás 1500 h emelés/mozgatás = 150 000 kg 2 h, 9 4,6 11 8,1 6,5 1,8 23,6 erős törzshajlás > 1500 h emelés/mozgatás >150 000 kg 2 h, 10 5,1 39 28,9 30,4 9,6 95,7 erős törzshajlás >1500 h ismeretlen 10 5,1 3 2,2 2. Az érintettek alatt tünetmentes szakaszok = nem terheléskonform megbetegedések Összes dózis az MDD szerint, küszöbérték nélkül 0 Nh >0 <2,0.10 6 Nh 2,0 <9,0.10 6 Nh 9,0 <25. 10 6 Nh 25.10 6 Nh ismeretlen 56 46 41 24 19 11 28,4 23,4 20,8 12,2 9,6 5,6 10 13 24 18 24 3 10,9 14,1 26,1 19,6 26,1 3,3 1,0 1,9 5,5 8,6 8,2 0,6 5,6 1,9 16,0 2,8 26,9 2,6 25,4 Emelés/mozgatás erős törzshajlásban mindezek nélkül 56 28,4 10 10,9 1,0 emelés/mozgatás >0 150000 kg 2 h 79 40,1 33 35,9 3,2 1,2 8,4 és/vagy erős törzshajlás >0 1500 h emelés/mozgatás >150 000 kg 2 h, 33 16,8 24 26,1 8,8 3,0 25,8 erős törzshajlás 1500 h emelés/mozgatás = 150000 kg 2 h, 9 4,6 5 5,4 2,7 0,5 13,1 erős törzshajlás > 1500 h emelés/mozgatás > 150 000 kg 2 h, 10 5,1 19 20,7 9,0 2,6 30,9 erős törzshajlás >1500 h ismeretlen 10 5,1 1 11
1) OR = esélyarány vagy relatív megbetegedési kockázat; 2) 95% CI = 95%-os megbízhatósági határok; 3) 10 6 Nh = meganewtonóra Az elemzést az ágyéki gerinc megbetegedések ún. terheléskonform eseteire korlátozva (vagyis azokra, amelyeknél az érintett ágyékrész alatt nincsenek tünetmentes szakaszok, n = 135) nagy kockázati értékek találhatók: a legmagasabb MDD-osztályban OR = 16,4, a törzshajlásos terhelést is beszámítva OR = 30,4. Csupán a nem terheléskonform megbetegedéseket tekintve (n = 92) az analóg adatok: OR = 8,2, ill. OR = 9,0 vagyis a nem terheléskonform esetek relatív betegségi kockázata alatta marad a terheléskonformokénak, de a nagy emelő/mozgató és törzshajlító terhelés ezúttal is megnöveli az értékeket (3. táblázat). Az eredmények értékelése A ágyéki gerinctartomány porckoronghoz kapcsolódó megbetegedéseinek elemzésekor szétválasztva az egy és több szakaszra, az alsó, valamint az alsó és felső szakaszokra kiterjedő, végül a terheléskonform és a nem terheléskonform kórformákat érintő eseteket, a kontrollcsoporttal való összehasonlításkor nem lehet a speciálisan nem foglalkozási eredetre utaló kórképeket azonosítani. A relatív megbetegedési kockázatok terheléskonform formákra általában nagyobbak ugyan, de elég nagy emelő/mozgató és törzshajlásos terhelés erősen megnöveli a nem terheléskonform esetek rizikóját is. Az eredmények cáfolják az ágyéki gerincszakasz porckorongmegbetegedéseire vonatkozó terheléskonformitási koncepciót, amely szerint a károsodás a vizsgált szakasz alsó részei irányában csökken. Az ez idáig nem terheléskonformként besorolt kórképek kialakulhatnak foglalkozási terhelés következtében, ha ez elér bizonyos mértéket. (Dr. Boros Tiborné) Seidler, A.; Bolm-Audorff, U. stb.: Belastungskonformität berufsbedingter Erkrankungen der Lendenwirbelsäule. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 51. k. 7. sz. 2001. p. 313 323. Jäger, M.; Luttmann, A.; Göllner, R.: Belastbarkeit der Lendenwirbelsäule bei manueller Lastenhandhabung Ableitung der Dortmunder Richtwerte auf Basis der lumbalen Kompressionsfestigkeit. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 51. k. 7. sz. 2001. p. 354 372.