Növényi meghonosodások

Növényi meghonosodások

Növényi meghonosodások szerepe: - Kopár területek benépesítése - Már jelen lévı társulások fajösszetételének, struktúrájának, funkciójának meghatározása Nem ıshonos fajok meghonosodása: - J. Flygare (1768): De coloniis plantarum - C. Darwin (1859): A fajok eredete: elsısorban nem az ıshonos nemzetségek fajai sikeresek - Földünk biodiverzitását veszélyeztetı tényezık között az élıhelyek pusztulását és fragmetációját követi Az inváziós idegen fajok rendelkeznek azon képességgel, hogy természetes elıfordulási területeken kívülre történı véletlen behurcolásukat vagy szándékos betelepítésüket követıen képesek ott megtelepedni, illetve tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát.

Világtérkép a tartósan meghonosodó, idegen fajok százalékos arányával és (zárójelben) számával JÄGER (1977) és MALYSEV nyomán (1981)

Konferenciák, együttmőködési programok: - 1982: SCOPE (Scientific Comittee on Problems of the Environment): Biológiai Inváziók Ökológiája terv - 1992-tıl: International Conference on the Ecology and Management of Alien Plant Invasions (EMAPI) - 1997-tıl: Global Invasive Species Programme (GISP) - 2003-tól: Neobiota - 1998: Agresszív növényfajok és a természetvédelem: legveszélyesebb jövevényfajok listája (31 faj) - 1999: Aktuális flóra- és vegetációkutatás Magyarországon III. konferencia: külön szekció - 2001: MBT Ökológiai Szakosztályának elıadóülése Növényi invázió címmel 2004: MIHÁLY B. BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Özönnövények. 2006: BOTTA-DUKÁT Z. MIHÁLY B. (szerk.): Özönnövények II.

Az adventív növények csoportosítása a behurcolás/betelepítés ideje szerint Archeofitonok: Amerika felfedezéséig (1492) behurcolt ill. betelepített növények Megjelenésük a neolitikumi mezıgazdasággal egyidıs Megtelepedésüket elısegítette: erdıirtás, kereskedelem, népvándorlás, háború, településszervezıdés Számuk hazánkban kb. 200 faj

Neofitonok: Görög eredető szó: újonnan ültetett Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények A vasút megjelenésével terjedésük felgyorsult A neofitonok száma hazánkban: inváziós: 71, meghonosodott, de nem inváziós: 76, alkalmi megjelenéső: 569. A besorolás nehézségei: A faj az ország egyes részein neofiton, másutt ıshonos Az ıshonos és a nem ıshonos area összeér Az elsı elıfordulás adatai pontatlanok

Németországban meghonosodott fajok elsı megjelenési adatai, ill. a kihalt fajok száma ROTHMALER et al.(1976), RAUSCHERT (1978) és KORNECK adatai nyomán.

Az adventív növények csoportosítása származásuk szerint Az adventívflóra származásának mennyiségi vonatkozásai Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak erdete: -64,3 % amerikai, 17,9 % dél-európai, 14,3 % ázsiai

Származási terület Páfrányok, Egyszikőek Kétszikőek Összesen fenyık Észak-Amerika 0,5 % 5,7 % 21,6 % 27,8 % Ázsia 0,2 % 3,4 % 18,6 % 22,2 % Dél-Amerika 0,3 % 3,6 % 15,0 % 19,0 % Dél-Afrika - 3,4 % 4,5 % 7,9 % Afrika többi része - 0,9 % 1,4 % 2,2 % Ausztrália - - 2,2 % 2,2 % Új-Zéland - 0,3 % 1,2 % 1,6 % Amerika 0,2 % 0,5 % 2,8 % 3,4 % Észak-Amerika és Ázsia 0,2 % 0,5 % 0,9 % 1,6 % Trópusi területek 0,2 % 1,7 % 1,0 % 2,9 % Egyéb 0,3 % 2,9 % 5,9 % 9,1 % Európába betelepített vagy behurcolt növények %-os aránya WEBER (1997) nyomán

A bevándorlás, behurcolás módjai Szándékosan behozott, és kultivált fajok: Elvadult haszon- és főszernövények: kálmos, szurokfő Elvadult dísznövények: régi kerti növények: szappanfő, modern kivadulások: bíbor nebáncsvirág, aranyvesszı fajok Botanikus kertekbıl való kivadulás: kisvirágú nebáncsvirág Parkokból, rekultivációs területekrıl: keskenylevelő ezüstfa Szándékos telepítés a fennmaradás elısegítésére: Teleki-virág Szándékos telepítés esztétikai okokból: orgona

Nem szándékosan behurcolt fajok: Szántóföldek és kertek gyomjai: vadzab Külföldi vetımaggal: apró szulák Gyógynövény szállítmánnyal: angyaltrombita Tőzifa szállítmánnyal: foltos árvacsalán, sárga győszővirág Főmagvak kísérıi: pelyhes selyemperje Fák és cserjék közvetítésével jutottak a talajba: parlagi madársóska Díszmadarak eleségével terjedı növények: köles, muhar fajok

Déligyümölcskísérık, elsısorban citromtranszporttal Gyapjúadventívek, olajnövénykísérık: kevesen honosodtak meg Építkezési anyagokkal: tarackbúza, fehér libatop Közlekedési eszközzel, hajóval: kanadai átokhínár Anthropochor-endozoochor: paradicsom, szamóca Egyéb: szárazvirágcsokorban, bakancson, kitömött madár tollán, vagy a világháború ideje alatt fogolypostával

Hol had vonult, tövis lepi a rétet, nagy harc után jönnek ínséges évek (Lao-ce: Tao Te King) Népvándorlások, háborúk: szúrós szerbtövis A Xanthium spinosum L. európai terjedése 1858-ig (PRISZTER nyomán)

A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint Németországban a behozott és behurcolt hajtásos növények száma meghaladja a honos hajtásos növények számának ötszörösét WILLIAMSON és FITTER elmélete: 1000 100 10 1 Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb faj- és egyedszámban jelenhetnek meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben Epökophyta: kultúrafüggık. Antropogén társulások tagjai, a természetes vegetációban nem tudnak meghonosodni. Agriophyta: elıször emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek bizonyultak, és az emberi hatás megszőnése után is fenn tudtak maradni. İshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek meg. Sukopp (1995)

A bevándorlás és elterjedés típusai Zonális: faj zárt, széles frontban terjed, parlagfő Diszperz: egyszerre sok, egymástól távol esı ponton bukkan fel, apró szulák Diszjunkt: az elıbbi két típus között áll Az apró szulák elıfordulásai 1898 és 1916 között (Priszter nyomán) A parlagfő terjedésének fázisai (Priszter nyomán)

Az elterjedés sebessége Sukopp (1962): Egyre erıteljesebben, visszaesés nélkül terjednek A kezdeti erıteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet mutatnak Változatlan mértékben terjedı fajok Egyre csökkenı mértékben terjedı fajok Jäger (1991): iparvidékeken meghonosodó új fajok terjedésük csúcspontját a múlt században már túllépték Castri (1990): A biológiai invázió valószínőleg egyre nagyobb intenzitásra tesz szert a jelenlegi traszportfolyamatok és a bekövetkezı klimatikus változások következtében.

Az elterjedés elısegítı belsı tényezık: Filogenetikailag fiatalabb fajok A generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás Genetikai alkalmazkodóképesség: progresszív endemizmusok Kedvezı reprodukciós ráta: magas magprodukció Csírázás tág ökológiai feltételek mellett Elnyújtott csírázási spektrum A diaspórák jó elterjedési képessége: polychor fajok Vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja Mechanikai ápolással szembeni tőrıképesség Kedvezı morfológiai bélyegek: tüskék, tövisek Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés Magasság, gyors növekedés, hatékony fotoszintézis Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához Raktározó szervek jelenléte Allelopátia Herbicid tolerancia, rezisztencia Variabiliás a térben Variabiliás az idıben

A kisvirágú nebáncsvirág terjedése Trepl (1984) adatai alapján