Szerző: Kálmán Anna BA Magyar szak Mesés elemek a fantasy műfajban Konzulens: Dr. Kőrizs Imre egyetemi adjunktus Összehasonlító Irodalom- és Kultúratörténeti Intézeti Tanszék Miskolc, 2014.
TARTALOMJEGYZÉK Bevezető...3 A fantasy...5 A fantasy fogalma...5 A fantasy története...8 A fantasy Magyarországon... 12 A fantasy műfaj felosztása... 15 A fantasy műfaj megítélése hazánkban... 16 Szerepjáték és szociológia... 18 Fantasy és a mese... 20 Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan-elemzés... 22 Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma... 22 A forrásanyagoktól való eltérések... 24 Mesés szerkezetek, elemek és funkciók... 25 Mégsem mese... 30 Kleinheincz Csilla: Ólomerdő-elemzés... 32 Ólomerdő rövid tartalma... 32 A forrásanyagoktól való eltérések... 33 Mesés szerkezetek, elemek és funkciók... 35 Mégsem mese... 37 Összegzés... 39 Felhasznált szakirodalom... 40 Idegen nyelvű összefoglaló... 41 Mellékletek... 42 Jegyzetek... 46 2
Bevezető Mindannyian meséken nőttünk fel: hallottunk történeteket megmentett királykisasszonyokról, meggazdagodott koldusokról, a király legokosabb és legszemfülesebb legkisebb fiáról. Akadtak olyan történetek, amelyeknek a szereplői állatok voltak: rókák, malacok, farkasok, akik emberi tulajdonságokkal rendelkeztek, de megesett az is, hogy csodáknak beillő varázslatok és események oldották meg a hősök problémáit. Bármelyik variációt is ismerjük, a szórakoztató jellege mellett, a jó mese mögött egy olyan erkölcsi tanulság lapul, amely megalapozza a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedésünket. Ahogy sorra magunk mögött hagyjuk az éveket, a történetek alapján felépített idealizált világ képe megkopik, szelektálódnak elemei aszerint, melyik illeszthető bele a valóságba és melyik nem. Például előfordulhat, hogy egy apa legkisebb fia okosabb és szemfülesebb a többinél, de ettől még nem válik mesebeli hőssé, beszélő állatokról pedig végképp nem hallani a való életben. Így hát, ahogy öregszünk, a mesék elveszítik a ránk gyakorolt hatásukat, elfordulunk tőlük, társadalmi szerepét pedig a személyes tapasztalatok, a narratív irodalmi alkotások, illetve a média veszi át, azonban teljesen nem tudjuk kizárni őket az életünkből. A popkulturális filmek és könyvek teli vannak hihetetlen, csodás, rendszerint valószerűtlen elemekkel, sőt, sokan pont ezek miatt fordulnak a téma felé, előszeretettel hagyják maguk mögött a reális világot és menekülnek egy kitalált, képzeletbeli univerzumba. Számomra ezt a gondolatot képviseli sok más műfaj mellett a fantasy is, amiben gyakran gyerekkorom meséi öltenek új alakot. Dolgozatom elején rövid áttekintés keretében próbálom meghatározni a fantasy fogalmát, illetve felvázolni kialakulásának történetét, bővebben kifejteni magyarországi helyzetét, megnevezni fontosabb képviselőit, ismertetni fajtáit. Boncolgatom, miért foglal el olyan kétes helyet a magas irodalom és ponyva között, hogyan forrhatott elválaszthatatlanul össze a szerepjátékkal, és egy apró kitérő keretében megemlítem szociológiai szerepét is. A továbbiakban az általam választott két fantasy irodalmi műben Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan, valamint Kleinheincz Csilla Ólomerdő című művében keresek mesére jellemző stilisztikai elemeket, narratívát, motívumokat, valamint poétikai jellemzőket és vizsgálom azok hasonlóságát, illetve torzulását. Dolgozatom végén konklúzió keretében szeretném meghatározni a fantasy és a mese kapcsolatát, megállapítani, hogy mikor, mit és mennyit vesz át az előbbi az utóbbitól. A Mellékletek című fejezetben képeket, rövid szószedeteket csatolok a felvetett témákkal kapcsolatban (például: szerepjátékos kifejezések, a regényekben előforduló lények 3
meghatározása). Remélem, munkám révén valamennyit javul a műfaj rossz megítélése, és bebizonyítom, hogy a felnőtt olvasók is örömüket lelhetik a régi mesék újraélésében, valamint, hogy az ismert regék tartogatnak még meglepetést a modern ember számára. 4
A fantasy A fantasy fogalma Meghatározni a fantasy fogalmát, meghúzni a műfaj határait koránt sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk. Már a terminológia megalkotásánál problémákba ütközünk. A Világirodalmi lexikon elég egyértelmű támpontot ad, vagyis hogy a műfaj a fantasztikum része, mert fantasztikus elemeket tartalmaz. 1 Habár ez a kijelentés helytálló, azt meghatározni, hogy mely fantasztikus elemek használatával lesz a fantasy különb a fantasztikumtól már elég nehéz lenne szavakba önteni. Judy Allen definíciója közelebb áll a valósághoz, bár konkrét választ tőle sem kapunk. Meghatározni, hogy mi a fantasy olyan, mintha hálóval próbálnánk megfogni a ködöt. A fantasy képlékeny és szüntelenül változó, állandó határai nincsenek [ ] Ha az ellentétével kíséreljük meghatározni a fantasyt, az sem megy. A fantasy ellentéte a valóság ám azt mondani, hogy a fantasy nem valóságos, azt jelentené, hogy nem létezik, holott van. 2 Ezt a ködhasonlatot csak még jobban alátámasztja Hargitai Henrik, A Gyűrűk Ura kapcsán indított, Tolkien Világa című rádiósorozata, ahol az Aurin fantázia-irodalmi és művészeti online lap szerkesztőinek felett kérdésre (Fantasynek tekinthető-e az Odysseia?) az alábbi választ kapjuk: Az Odysseiát is lehet fantasynek is tekinteni, nagyon fontos az, hogy hogyan definiáljuk a fantasyt. Ha úgy alkotjuk meg a definíciónkat, hogy az Odysseia beleférjen, akkor belefér. Ha úgy alkotjuk meg, hogy ne férjen bele, akkor nem fér bele. Persze azért túlzásokba nem esnek a szerkesztők, sietnek tisztázni, hogyha valóban ilyen tág definíciót szeretnének adni a műfajnak, akkor a világirodalom nagy része is beleférne, ami az egész beszélgetést értelmetlenné tenné. 3 Tick Péter szerint a fantasy a külső jelekre koncentrál, ahol egy távoli, többnyire középkorszerű környezetben játszódik egy kalandos történet, varázslóval, misztikával, mágiával, egy másik, a miénktől eltérő, kitalált világban. A tematikus megközelítés mellé még hozzá teszi, hogy mióta léteznek szerepjátékok, a szó annak szinonimájaként is gyakran használatos. 4 Kornya Zsolt, a fantasy egyik legszínvonalasabb hazai képviselője sem mer konkrétumokba bocsátkozni, helyette egy összehasonlítással próbál valamiféle 1 LENGYEL 2014 2 ALLEN 2005 3 HARGITAI 2014 4 HARGITAI 2014 5
magyarázattal szolgálni. A science fictiont és fantasyt gyakran egymás alá rendelik megjegyezném, tévesen, hasonlóságuk abból fakad, hogy valamilyen ponton mindkettő elrugaszkodik az általunk ismert valóságtól, így tér el a non-fiction irodalomtól. A különbség az elrugaszkodás mikéntjénél kezdődik. Míg a science fiction az eltéréseket racionálisan, a tudomány révén próbálja megmagyarázni, levezetve egy olyan folyamatot, ami akár a későbbiekben meg is valósulhat, idomulva ezzel a világunkhoz, addig a fantasy az irracionálistól függ, nem magyaráz meg semmit, éppen hogy a rejtélyre törekszik az öntörvényűen megalkotott térben. Megjegyezném, hogy habár a fantasy kívülről nem akar valóságosnak mutatkozni, belső törvényszerűségei nagyon is azok (például a szavak, gesztusok ugyanolyan jelentéssel bírnak, mint a való életben, az emberi kapcsolatok és érzelmek is életszerű mintákon alapulnak, napszakok és évszakok, természeti elemek, a tér földrajzi felépítése is valós törvényszerűségekből ered). Kornya még hozzáteszi definíciójához, hogy minden jó és igényesen felépített történet szerves része a logika, így a jó fantasyből sem hiányzik, még ha a képzelt univerzum törvényszerűségei miatt számunkra gyakran szokatlannak mondható gondolkodásmódon is alapul. 5 Varju Zsuzsanna tanulmányában még kiegészíti Kornya Zsolt definícióját azzal, hogy a fantasy már túlmutat kezdeti irodalmiságán, könyveken kívül a filmiparban, játékiparban és művészeti alkotásokban is akadnak reprezentatív példányai. Az irodalomban megalkotott öntörvényű világok saját történelemmel, idő- és térbeli jellemzőkkel, mitológiával, szabályrendszerrel operálnak, amik felszabadítják az embert a kötöttségek alól, eltávolítja mindattól, ami reális. A fantasy elutasítja a modern és technológiai civilizációt, valamint irracionalizmus, transzcendens elemek és misztikum jellemzi. Tárgyköri azonosságot mutat ősi mesékkel, sagákkal, mítoszokkal, amelyek évezredes múltra tekintenek vissza, de a belőlük sugárzó mögöttes üzenet nem sokat veszített aktualitásából. Feltűnnek ismétlődő, sajátos szerephez jutó rögzített motívumok (mint például kard, kehely, oltár, templom), természeti jelenségek és helyszínek, mágikus képzeteket felidéző tárgyak, számok, mint a fantasy alapvető kellékei. Gyakori a mítoszalkotás, illetve a meseszövés újrateremtésének kísérlete. Ábrázolásmódja erősen heroikus, a cselekedetek tétje általában emberfeletti. Főszereplőinek külső és belső tulajdonságai idealizáltak, a szó szoros értelmében hősök, amit a velük szembe állított gonosz karakterek kegyetlenségével emelnek ki. Céljaik nem önkényesek, az egyensúlyából kibillent világot kell a helyretenniük. Jellemző továbbá a csatajelenetek 5 KORNYA 1988b KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14 18. 6
részletes leírása, a harcok brutálisan naturalisztikus bemutatása is. Női karakterek ritkák, de ha főszerephez is jutnak, gyakran sablonosak: vagy fiús kamaszlányok, vagy hagyományos női szerepekben tűnnek fel (gyógyító, háziasszony, feleség vagy komforttényezőként), vagy pedig távolinak, megközelíthetetlennek és ismeretlennek ábrázolják őket. 6 Ha a férfi hősöknek akad is szerelme, az gyakran áruló lesz, vagy meghal, ezzel csavart adva a történéseknek és elindítja a főszereplőt egy cselekményes bosszúhadjáraton, vagy a renegát úton. Ennek talán az lehet az oka, hogy a fantasy szerzők többsége férfi, még napjainkban is, habár a női alkotók száma növekvő tendenciát mutat. A huszadik századra felborult a női- és férfiszerepek felosztása, a férfiak egyedüli családfenntartó szerepe például teljesen eltűnőben van. Ezt próbálja kompenzálni, hogy a fantasy művekben egy régi kor értékrendjei uralkodnak, ahol a nő mindig gyengébb, így nem alkalmas a történet szerkezetének egyik szilárd pillérjeként állni, és állandóan védelemre, megmentésre szorul. Varga Illés is megfogalmaz négy szűk definíciót, amik együttesen, a felsoroltak közül talán a legpontosabb meghatározást alkotják. A fantasy első pontban lehet egy fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti jelenség. Ennél valamivel komplexebb és már konkrétabb meghatározása, hogy a profanizálódott, deszakralizálódott világ azon fantasztikus irodalmi és képzőművészeti jelenségeinek, törekvéseinek és irányzatainak gyűjtőfogalma, amelyeket az archaikum, az archaikus világ felé fordulás jellemez. [ ] a 19-20. század fordulóján induló, a 20. század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti stílus, amely [ ] egy önálló stílusirányzattá fejlődött. [ ] A fantasy negyedik meghatározása szerint zsáner. Olyan műalkotás, amelynek témája a közösségek, népek, nemzetek sorsára kiható küzdelem, amelybe földöntúli, emberfeletti vagy éppen emberalatti erők, hatalmak is beavatkoznak, illetve amely történetek hátterében ilyen események állnak, és amelyhez a földrajzi és kulturális kereteket egy preindusztriális kor technikai színvonalán álló képzelt, nem ritkán prehisztorikus vagy posztapokaliptikus világ adja. Ezeknek a történeteknek a főszereplői rendszerint idealizált, kiemelkedő, nem ritkán különleges, emberfeletti képességekkel és adottságokkal rendelkező hősök. Az ilyen alkotások jellemzik leginkább ma a fantasy-irodalmat. 7 6 VARJU 1999 7 HARGITAI 2014 7
A Könyv és nevelés folyóirat cikkében 8 olvashatjuk, hogy a mai fantasy erősen vonzódik az epikus formákhoz, hajlamos regényciklusok létrehozására. Szerzői szeretik az epikai formát, a vastag könyveket, amelyekben bőven van hely világok részletes bemutatására. A fantáziavilágokat gyakran terjedelmes adathalmazok biztosítják, és a fantasztikus szerzők általában a germán vagy kelta mondákra építik történeteiket. A fantasztikus helyszínek és az utaztatás szerepe kiemelkedően fontos. A szereplők utaztatása által vele együtt, vagy a hős kíséretével ismeri meg az olvasó a világot. A reális világból való kiszakadás egyúttal a pikareszk-regények hagyományait is feleleveníti. A fantasztikum szerepeltetése triviális jellegzetessége, hiszen ez az irányzat lényege. Nyelvezetére az archaizálás jellemző. Korábbi nyelvi állapotokat idéznek a régi, már csak mesékben, illetve nyelvemlékekben vagy néprajzi gyűjteményekben fellelhető szavak, a mondatalkotások, a középkori oklevelek, kódexek stílusa. Habár még mindig nem rendelkezünk konkrét definícióval, a fantasyvel kapcsolatban, a fentebb leírtak alapján már meghúzhatunk ideiglenes határvonalakat, amelyekkel konkretizálhatjuk a műfajt: a fantasy a fantasztikus irodalom 19 20. században kialakult stílusirányzata, ami külső jelekre koncentrál, és a valóságtól elrugaszkodva az irracionálistól függ. Legfontosabb eleme a rejtély, egy kitalált világban játszódik, ami saját szabályokra épül, történetvezetése mégis logikán alapul. Ismétlődő, sajátos motívumokkal, szerepekkel, helyszínekkel operál, heroisztikusan, gyakran naturalistán ábrázol. Egy olyan zsáner, amelyet archaikum jellemez, karakterei pedig idealizáltak. A fantasy története A fantasy gyökerei mélyre nyúlnak, hisz az ember fantáziája régóta foglalkozik természetfölötti, megmagyarázhatatlan dolgokkal. Azonban ugyanolyan helytelen volna az ókori eposzoktól kezdeni a műfaj tárgyalását az Odysseia kapcsán kifejtett okok miatt, mint Tolkientől akit tévesen a műfaj atyjának tartanak, így érdemes ahhoz a műfajhoz nyúlni, amelyből kinőtt. A Világirodalmi lexikon szerint a fantasztikus irodalom alatt természetfölötti jelenségeket valószerű környezetben, reális kősökkel együtt megjelenítő szépirodalmi műveket értünk. Közeli rokona a mese, a mítosz és a legenda, de egyik sem tartozik hozzá. A mesében az ember elérhetetlen vágyait megvalósító öntörvényű csodavilág uralkodik, 8 VARJU 1999 8
amit az ember természetesnek vél, a mítosz mivel rengeteg vallásos elemmel átitatott alaprendeltetése hitbeli, az irodalomtörténeti értelemben vett legenda szereplőinek sorsát pedig emberfölötti hatalmak befolyásolják, amelyek az olvasók hite szerint ténylegesen léteznek, emellett közbelépéseik a morális értékrendet képviselik. Ezzel szemben a fantasztikum az ember és a képzeletbeli világ közötti ellentéteken alapul, csak a művön belül elhihető és erői függetlenek az emberi világtól. A fantasztikus irodalom két fő tárgyköre a fantasztikus utazás (például másvilági utazás) és a kísértet- és varázslótörténetek válfajai, utóbbi az egyiptomi szépirodalom legrégebbi darabjai közé tartoznak. Európában az ókor végén vált népszerűvé, a középkori keresztény latin irodalomtól ellenben idegen a fantasztikum, csak a nemzeti irodalmak kialakulásakor, a 12. században jelenik meg. A kelta mesekincs elemei bekerülnek a francia lovagi eposzba, innen több európai epikus költészetbe, majd a spanyol kalandos lovagi regénybe is. A reneszánszkori olasz eposzköltészet (Ariosto, Tasso) előszeretettel alkalmaz epizódok formájában fantasztikus történeteket. A fantasztikus irodalom szócikk végén olvashatjuk, hogy a modern fantasztikus irodalom a romantika korában, a 18. század végén született meg, főleg angol és német nyelvterületen maradt népszerű. Korai darabjai az irodalomban az ál-történelmi regények. Szimbolikus-misztikus jelleggel használja a fantasztikumot G. K. Chesterton 1908-ban, valamint az angol sajátosság értelmetlenségét L. Carroll Alice Csodaországban 1865-ös műve viszi be az irodalomba. A németeknél a romantika sejtelmes meséiből alakul ki a fantasztikus elbeszélés a 18. század végén (E. T. A. Hoffmann). 9 A fantasy, Kornya Zsolt szerint, a modern fantasztikum 19-20. századi stílusirányzata, amit William Morris News from Nowhere 1890-es megjelenésétől tartjuk számon. 10 Hargitai Henrik rádiósorozatából 11 tudhatunk meg többet a fantasy két nagy elindítójáról: William Morrisról és Lord Dunsany-ről. Morris fordító volt, szerkesztő és író, festő, a preraffaelista későromantikus irányzat kiemelkedő képviselője. Tolkiennel ugyanabban az iskolában tanítottak, és Morris a Völsung-saga fordítója, amit átdolgoz Wolfing-ház című verses epikus költeményében, továbbá ugyanilyen átdolgozást készít a Kalevala Kullervotörténet alapján munkássága révén Tolkiennek követendő mintául szolgált. William Morrist tartják az első fantasy-írónak, The Wood Beyond the World című 1895-ben megjelent, illetve Well at the World's End címmel 1896-ban publikált regényei kapcsán. 9 KIRÁLY 1975 10 KORNYA 1988a KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29 30. 11 HARGITAI 2014 9
Ezekben az elbeszélésekben már számos olyan elem, írói eszköz megjelenik, amelyek később tipikusan és kimondottan a fantasy-irodalomra jellemző stíluselemek lesznek. Ilyenek az archaikus nyelv, a középkori környezet, a másodlagos világ, a heroikus kalandok, a varázslók és szörnyek, mint szereplők. Ő még nem alkot saját isteneket, történeteiben keresztény értékrend uralkodik. Morris neve hazánkban nem annyira ismert, magyarul nagyon kevés műve jelent meg. Az első fantasy szerzők között tartják még számon Lord Dunsany-t is. A 19. században született és 1957-ben elhunyt angol arisztokrata, katona, író, sakkmester, klasszikus műveltséggel rendelkezett, és ismerte az ír folklórt is. Első fantasy műve a The Gods of Pegana, ami egy nyolcrészes prózavers-ciklus első darabját képezi, ahol isteneket szerepeltet, ötvözi a keleti, klasszikus és indoeurópai elemeket. Az ő nevéhez kapcsolható a kitalált nevek és mitológiák használata a fantasyben, művei nem helyezhetőek el időben és térben. Morris és Dunsany munkásságáról keveset hallhattunk hazánkban, de akadnak néhányan, akiknek a neve ismerősen csenghet. Kornya például megemlíti Edgar Rice Burroughs Tarzan könyveit, amelyben rengeteg fantasy-motívum alapot találhatunk, mint az Elveszett Város, emellett nálunk is megjelent Mars-ciklusa hatalmas löketet adott a műfaj fejlődésének. Ide tartozik még Abraham Merrit is, a gazdag amerikai újságíró, akinek hősei különös körülmények által kerültek ismeretlen helyekre, varázslatos lények közé. Nála már feltűnik az elpusztítandó főgonosz és az istenszerű hatalom. Ők ketten határozták meg a harmincas években feltűnő Weird Tales-nemzedék irányvonalát. Röviden a fantasyről 12 cikkében részletezi, hogy mivel a műfajba tartozó írások terjesztése magazinokban történt, ezért kezdetben a rövidebb elbeszélések váltak uralkodóvá. Egy termékenyebb korszak következett a fantasy számára, ekkori szerzőiről már Magyarországon is hallottunk, többségüket inkább science fiction munkásságukról ismerjük, ugyanis a monopol helyzetben álló Weird Tales biztosította egyedül a non-fiction irodalomnak a publikációs lehetőséget. Az ekkor keletkezett írások többsége a hard fantasy vagy sword and sorcery kategóriába tartoztak. Varga Illés és Tick Péter Burroughs és a Wierd Tales-nemzedék összekötő kapcsaként emeli ki Howard Philips Lovecraftot, aki egyúttal új fejezetet nyitott a fantasy és a horror történetében. Lovecraft elsősorban gótikus regények szerzője volt, hozzá köthető a Cthulhu mítosz is, ami a mai napig inspirálja a horror-írókat. Lovecraft nélkül nem létezhetne most 12 KORNYA 1988a KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29 30. 10
Stephen King, vagy Clive Barker sem. Kevés műve nem tartozik a horror műfajához, de azok szinte mind heroikus fantasynek nevezhetőek. Dunsany terelte a fantasy irányába, Álomföldek-ciklusa többi történetével ellentétben nem a Földön játszódik. Dunsany módszerét követve ő is megalkotta saját isteneit, amik a világűrből kerültek a Földre. 13 Raoul Renierként publikáló Kornya még egy texasi alkotót is a felemel az alapítók közé. A Weird Tales-nemzedék legsikeresebb tagja a texasi Robert E. Howard, akinek ha sajátja nem is, de hősének, Conannek a neve beleégett a köztudatba. Az első Conantörténet 1932-ben jelent meg Főnix a kardon címmel. A barbár i.e. 10000 körül, a hybóriai korszakban keresett kalandjairól olvashatunk Howard novelláiban, azonban karakterét nem szabad azonosítani a köztudatban élővel. Az író fiatalon elkövetett öngyilkossága után egy külön munkaközösség vállalta fel, hogy kidolgozzák Conan teljes élettörténetét a hybóriai korral együtt, utána pedig elindult a barbár történeteinek sorozatgyártása. Lovecraft és Howard halála után, a harmincas évek végén a mélypontjához érkezett a fantasy, két legnagyobb magazinja a Weird Tales és az Unknown megszűnt. A műfaj megrekedt, és az áttörést az 1945 1955-ben megjelent brit nyelvprofesszor, Jhon Ronald Renel Tolkien A Gyűrűk Ura című trilógiája hozta. 14 Ha a fantasy kezdete nem is, de a pszeudoközépkori világ megteremtésének hagyományai tőle származnak, világteremtő törekvése elsősorban nyelvészeti ihletésből fakadt. 15 Igaz 1937-ben már megjelent a trilógia előfutára A Hobbit, de az pont felvezető mivoltából és terjedelméből fakadóan még nem tudta meghozni számára a sikert. Középfölde világalapító munkájának befejezését, a Szilmarilokat, halála után, Christopher Tolkien szerkesztésében kaptuk kézhez, 1977-ben. 16 A hatvanas évek közepén a fantasy újra hatalmas népszerűségnek örvendett, azonban az egyre több szerző rontotta a műfaj színvonalát és eltolta az epigonizmus irányába. Éppen ezért a hatvanas évek végén radikális megújulás következett, elindult mind a fantasy, mind a science fiction a new wave-nek nevezett mozgalom irányába. Az egyik legforradalmibb újító Michael Moorcock volt, aki a műfajt alapjaiban értékelte át, leginkább a hős legyőzhetetlenségét és a fekete-fehér jellemek sarkítottságát támadta. 17 Helyszínei bizarrok és hátborzongatóan ijesztőek, de egyben kreatívok is. Hol máshol olvashattunk olyan kardról, amely issza a lelkeket? 13 HARGITAI 2014 14 KORNYA 1988a KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29 30. 15 VÉGH 2007 16 BOKODY 2002 17 KORNYA 1988a KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29 30. 11
A new wave felfrissítette a fantasyt, és a mai napig meghatározza a műfaj összes produktumát. Kiemelném még Brandon Sanderson munkásságát, aki a huszonegyedik század egyik legszínvonalasabb fantasy képviselője. A második Tolkienként emlegetett író külföldön hatalmas elismerésnek örvend, és az elmúlt években hazánkban is elkezdték könyveinek terjesztését. A fantasy Magyarországon Bár fantasyről világviszonylatban szép számmal születnek értekezések, arról, hogy hazánkba miként érkezett meg ez a műfaj, lényegesen kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre. Voltaképp egyedül Tick Péter vállalkozik a feladatra, hogy összefoglalja a történéseket A magyar zsáner fantasy története dióhéjban című cikkében. 18 A fantasy a rendszerváltás után érkezik Magyarországra, az 1980-as évek elején, leginkább Kuczka Péter nevéhez köthetően, a fantasztikus irodalmi élet szellemi és infrastrukturális keretei közt. Kuczka magyar író, költő és műfordító, aki egész fiatalon, 1949-ben a Baumgarten-díj jutalmazottja, 1950-ben József Attila-díjat nyer és egy Kossuth-díjjal is gyarapodik 1954-ben. 19 Az ő nevéhez fűzhető az 1972-ben induló Galaktika, amely a 60. számig negyedévente megjelenő SF-antológiaként működött, 1985 után pedig a népszerűségének köszönhetően havonta megjelenő magazinná avanzsált. 20 A fantasy szempontjából lényeges darab a Galaktika antológia 45. száma, ami kifejezetten a sword and sorcery bemutatására tesz kísérletet, valamint a J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura művének fordítása is nagy előrelépésnek számított a műfaj tekintetében. Ebben az időszakban hallunk először a magyar fantasy máig legszínvonalasabb hazai képviselőiről: Gáspár András (Wayne Chapman), Kornya Zsolt (Raoul Renier), Nemes István (Jhon Caldwell) és Szalkai László (Ryan Hawkwood). (Érdekességként megjegyezném, hogy még Nemere István is írt fantasy regényt Richard Stone álnéven. A LAP-ICS kiadó gondozásában jelent meg Atlan fiai című műve 1997-ben. 21 ) Szalkai írta hazánkban az első műfajba tartozó művet, A völgy (Analog "H" 1.; Bp., Móricz Zsigmond Gimnázium KISZ-szervezete, 1983.) címet viselő novellát. Kornya cikkíró tevékenysége mellett kiadványokat szerkeszt (Oberon Könyvek, Helios), amelyekben saját fordításait közli (Robert E. Howard, H. P. Lovecraft, J. L. Borges, stb.) valamint polgári nevén két 18 TICK 2006 19 SZEPES 2014 20 FEKETE 1990 21 TICK VARGA 2014 12
novellát is publikáltat. Két esszét is írt, amely segítségével próbálta bemutatni a fantasy zsánert a Röviden a fantasyről (Helios 1., 1988) és A képzelet egy másik világa, amit a fantasyról tudni illik (Metamorf 3., 1988), melyek máig használatos terminológiákat fogalmaznak meg. 1989-ben új kiadók alakulnak, többen kezdenek fantasy témájú könyvsorozatok publikálásába. Az első magyar fantasy regény Micheal Aschroft (Koch György) Hoimÿla című alkotása ekkor jelenik meg az Unikornis kiadónál, továbbá a két legnépszerűbb magyar szerepjáték világ születése is innentől datálható: a Káosz (Jhon Caldwell, A Káosz Szava regényével) és a M.A.G.U.S. (Wayne Chapman [Gáspár András és Novák Csanád], Halál havában regényével). Az Unikornis mellet jelentős kiadó a 90-es éveke elején a debereceni Art Phoneix is, ahol Science Fiction&Fantasy emblémával ellátott sorozatában gyakran szerepelnek magyar szerzők művei is, továbbá a Találkozás című képregény magazinjában helyt kapnak novellák is. 1989 végén jelenik meg az első fantasy témával foglalkozó magazin, a Fantasy, amelynek szerkesztői a Galaktika köreiből kerülnek ki. 1990-ben Atlantisz néven havilapként fut tovább, majd 1991 januárjáig tizenhárom szám keretein belül mutatja be az angolszász törekvéseket hazánkban. A Káosz Szavával beindult Nemes István karrierje: az egyik legtermékenyebb fordítóvá válik, szerkeszti a Csokonai kiadó fantasztikus köteteit, közreműködik a Science Fiction&Fantasy sorozatában, Jeffrey Stone álnéven pedig megírja a Cherubion sagát. 1991-ben megalapítja a Cherubion Könyvkiadót, 1992-ben pedig elindítja az Osiris könyvek c. fantasy sorozatot. Máig az egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb hazai képviselője a műfajnak: 2001-es adatok szerint több mint 38 regényt és 30 novellát írt a fantasy témájában. 1991-ben magalakul a Walhalla Páholy könyvkiadó (1992-től Valhalla Páholy néven fut tovább) Novák Csanád és Gáspár András vezetésével. A szerzőpáros munkáiból fejlődik ki Gáspár Andrásnak egyik legkiemelkedőbb epikája, a Tier Nan Gorduin-ciklus, amelyre alapozva 1993-ban elindul Magyarország első jelentős szerepjáték, a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái. 1992-ben útjára indul az első szerepjátékos szaklap, a Bíborhold, ami később Holdtölte néven fut tovább, és rövidebb prózai művek publikálására kínál lehetőséget, 1994-ben pedig a Rúna magazin a Valhalla Páholy gondozása alá kerül. Utóbbiban, illetve a Legendák és Enigmák című antológiasorozatban kapnak helyet az Ynevben (a M.A.G.U.S. világa) játszódó rövidebb művek. Kialakul a kiadó írói csoportja is, melynek tagjai: Csigás Gáspár, Galántai János (Ray O Sullvan), Galántai Zoltán (W. 13
Hamilton Green), Gáspár Péter (Jan van de Boomen), Juhász Viktor, Nyulászi Zsolt (Dale Avery), dr. Pálinkás Imre (Alan O Connor), dr. Szalkai László (Ryan Hawkwood). 1994-ben indul el a Cherubion Fantasy Exkluzív keményfedeles, főként magyar szerzőktől publikált sorozata. Az előbb említett sorozat és az Osiris Könyvek írói gárdájába tartozik Bán János (Bán Mór), Berke Szilárd (Eric Muldoom), Bihon Tibor (Robert Knight), Hüse Lajos (Colin J. Fajard), Paksi Dániel (Daniel Duncan Parker), Szántó Tibor (Benjamin Rascal), Tóth Norbert (Allen Newman), Tölgyesi László (Douglas Rowland) vagy Vikopál Zsuzsa (Susan Salina). Az Exkluzív sorozatban publikál nagyobb nyilvánosság előtt Kornya Zsolt Raoul Renier álnéven. Dark fantasy típusú Ynevben játszódó alkotásai a Valhalla Páholy gondozásában jelennek meg. Az első antológiában megjelent novellájából (Az örökség, 1994) növi ki magát a legismertebb, M.A.G.U.S.-tól független, Sötét Mersant-ciklusa. Margaret Weis és Tracy Hickman Dragonlance Krónikák regényfolyamának 1992 hazai megjelenésétől számítva reflektorfénybe került a szerepjáték fantasy, és a fantasy szó a szerepjáték szinonimájává válik. Ezt még jobban erősíti az a tény, hogy A Káosz Szava és a Halál havában című művekre is nagy hatást gyakorolt a külföldön népszerű Dungeons&Dragons szerepjáték. A 90-es évek közepére az angolszász fantasy divatos zsánereit követve megújítják a hazai fantasztikus irodalmat, de utána megmerevedik és folyamatosan önmagát ismétli. A hazai fantasy próbál új utakat keresni. A Beneficium kiadó Dagon-árnyai (1999) címmel a Cthulhu-mítoszhoz kapcsolódó novelláskötet ad ki. A Valhalla Páholyból ismert Nyulászi Zsolt és Dr. Szalkai László saját kiadót hoznak létre, a Nîtort, ahol új szerzőknek is teret engednek. Ezek közül kiemelkedik Goldman Júlia (J. Goldenlane), akinek novellái után a Beholder kiadó gondozásában jelennek meg regényei. 2001-ben megszűnik a Valhalla Páholy és a M.A.G.U.S. könyvek kiadását előbb az Inoim, majd 2005-ben a Tuan kiadó veszi át. Az addig csak külföldi, elsősorban szerepjátékhoz kapcsolódó kalandregényekkel foglalkozó Delta Vision kiadó 2004-től saját írói műhely szervezésébe kezd. Az évtized végére a Delta Vision magába olvasztja szinte az összes régi fantasy kiadót, és monopolhelyzetbe kerül, legalábbis ami a műfaj további kiadatásait illeti. Kleinheincz Csilla (a Delta Vison, és az Ad Astra kiadó alapító tagja) Város két fül között c. regényén, valamint a Hetvenhét antológián már a fantasyn túlmutató törekvések érződnek. 14
A fantasy műfaj felosztása A Holmi egyik cikkében, 22 Végh Dániel a következő képen jellemzi a műfajt: máshol és máskor játszódik, lakói hibrid lények, nagy számban fordul elő benne a keleti alapokra épített mágikus-ezoterikus hitvilág. A fantasy angolszász eredetének köszönhetően a kelta mitológia is gyakran szolgál ihletforrásként, de más népcsoportoktól is kölcsönöz motívumokat (pl.: zsidó, hindu). A regények cselekményvezetése a kommersz filmek narrációjával hasonlatos. A cselekmény általában nem in medias res, még ha alkalmaz is kihagyásokat, a narráció lineáris. Ezen állításai a fantasy egészére érvényesek, mondhatni alappillérei a műfajnak. Azonban a fantasy nagyon sokrétű és színes, különösen érdemesnek látszik két szempontból, mégpedig egyrészt a kifejezésmód, másrészt a profil alapján külön kategóriákba sorolni az ide tartozó műveket. Az alábbiakban Kornya cikkeit felhasználva profil alapján határozom meg a különböző csoportokat. Mindenképpen érdemes a hard fantasyvel kezdenünk, ugyanis ebbe a kategóriába tartoznak a műfaj kezdeti darabjai. Gyakran sword and sorcery-ként is nevezik, tipikusan ide tartoznak a Conan írások. Kornya a következőképpen határozza meg a fantasy ezen vonulatát: A hard fantasy világa nyüzsög az izmoktól duzzadó barbár hősöktől, sötét varázsigéket suttogó gonosz varázslóktól, és rendkívül attraktív félpucér hölgyektől. 23 A hard fantasy a harmincas-negyvenes évek Amerikájában élte fénykorát, napjainkban kezd eltűnni, hála az egyre több női szerzőnek. Az epikus műfajokkal szorosabb viszonyt ápol a high fantasy, a mítoszteremtő irodalmi ág. Ennek az irányzatnak az elindítója nem más, mint Tolkien, a hatvanas évektől ő teremti meg a fantasynek ezt a fajtáját. 24 Az alkotások gyökerei itt mélyre nyúlnak, a világalkotó aktus a legpontosabb részletességre törekszik (például Tolkien saját nyelvet is alkotott világához), éppen ezért monumentális méreteket öltenek a művek, terjedelmük gyakran túllépik egy regény kereteit. Szintén a hatvanas évektől jött létre a fantasy new wave, ami a műfaj olyan alapjait támadja, mint a jó és a rossz sarkalatos szembeállítása, vagy a boldog befejezés. Ezekre az alkotásokra jellemző a bizarrság, gyakran meghökkentőek, néha még szürreálisak is. Elsősorban Michael Moorcock és M. John Harrison műveit lehet ide sorolni. 22 VÉGH 2007 23 KORNYA 1988b KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14 18. 24 KORNYA 1988b KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14 18. 15
A sword and sorcery ellentéteként funkcionál a soft fantasy, alkotói túlnyomó részben nők. Itt nem a nyers erő a mérvadó, hanem az intelligencia; a karakterek lélekrajza gazdagon kidolgozott és érzelmileg motiváltak. Míg a hard fantasyben a mágia a legyőzendő gonosz, itt az a hősök egyik legfontosabb fegyvere. A kilencvenes évektől egyre több ilyen alkotás jelent meg. Semmiképpen sem hagyható ki a listából a dark fantasy sem. Gyakran gótikus elemeket alkalmaz, világa komor és nyomasztó, a szereplők inkább szürke, mintsem fekete-fehér jellemek, előfordulnak antihősök is. A dark fantasy áll a legközelebb a horrorhoz, állandóan csak sejtet és mindig jelen van a sötét misztikum. Raoul Renier Sötét Mersant ciklusa is ide sorolható. A fantasy következő válfajának nincsen konkrét neve, de rendkívül népszerű és rengeteg mű sorolható alá. A humoros, ironikus fantasy hazánkban különösen kedvelt, ritkán nyúlnak bolondos, szinte már lehetetlen szereplőinek kalandjai egy köteten túl. A komikum forrása a karakterek, vagy konfliktusaik, néha a helyzetből adódnak a poénok. Ezek a művek nem törekednek részletes világok megteremtésére, vagy több oldalon átívelő tájleírásokra, inkább a párbeszédekre koncentrálnak. Hazánkban leginkább J. Goldenlane gazdagította a fantasy ezen irányát, a kétezres években több humoros regénye is megjelent. Kiegészíteném Kornya csoportosítását még egy hetedik kategóriával is, amelyet low fantasynek neveznek. Az ide tartozó művek a történelmi regényekhez hasonlatosak, világuk van, hogy megegyezik a miénkkel, vagy annak egy olyan változatával, amely kisebb-nagyobb földrajzi és kultúrabeli tulajdonsággal különbözik csupán a miénktől. Ezek az alkotások elvétve tartalmaznak fantasztikumot, néhány ritkán előforduló mágikus elemet leszámítva realisztikusak. Hangsúlyos szerephez jut az akkori mindennapi életmód és hierarchia hű ábrázolása is. Napjainkban a legnépszerűbb ilyen műalkotás George R. R. Martin A tűz és jég dala nevet viselő, jelenleg is futó sorozata. Érdekességként megjegyezném, hogy ezek a kategóriák nem csak az irodalomban, de a művészetben is fellelhetők. A hard fantasy profilját reprezentálják Boris Vallejo és Luis Royo képei, a dark fantasy hangulatát pedig Victoria Frances kelti életre képein. Dolgozatom végén a mellékletek közé csatolok néhány képet az alkotók munkásságából. A fantasy műfaj megítélése hazánkban A kánon szó a klasszikus kor, majd a hellénizmus filozófiai szaknyelvében a szabály, norma, a más dolgok számára mértékül szolgáló tökéletesség műszava, irodalmi 16
értelemben pedig a mértékadó művek jegyzéke. 25 A kanonizálódott művek mindig mérceként szolgálnak, egy bizonyos színvonalat képviselnek. Más szavakkal esztétikai értéket kell társítanunk a művekhez, és ha világirodalmi szemszögből nézzük (és még nagyobb elvárásokba ütközünk hazai terepen), akkor a fantasy olyan értékkel rendelkezik, amely ugyan nem elhanyagolandó, de nem is elég ahhoz, hogy a kánon része legyen. Ennek több oka is van. A legfőbb talán az, hogy sokan igyekeznek nem tudomást venni a modern fantasztikus irodalom ezen részéről. Annak idején A Gyűrűk Ura hazánkban először például nem is fantasyként jelent meg, hanem mint szépirodalmi mű 26, és habár Magyarországon már néhány iskolában kötelező olvasmánnyá tették Tolkien írásait, vagy a Harry Pottert, de úgy kezelik a zsáner magyar képviselőit, mintha nem is léteznének. Ez persze azzal is magyarázható, hogy a műfaj népszerűsödésével együtt minősége rendkívül felhígult, és hogy a huszadik századtól egyre inkább a realizmus a meghatározó és nem a fantasztikum, legalábbis hazánkban. Tény, hogy az epigonizmus miatt rengeteget romlott a műfaj színvonala, de ez is csak azt bizonyítja, hogy adott olyan értékű alkotásokat a fantasy irodalom, ami érdemes az utánzásra. A fantasy megítélésén íróinak vélekedése sem szolgálja a javát. Kornya Zsolt például saját munkásságáról nem művészetként nyilatkozik. Egy széklábfaragó hasonlattal magyarázza a helyét az irodalomban, ő tisztes iparos, aki a közönséges tömegtermelő és a művész között áll. Kijelentéséből egyértelműen adódik a kérdés, hogy akkor mi az, amit ő művészetnek nevezne? Sci-fi, fantasy vonatkozásban például nagyon kevés [ ] Hogy egyébként mit nevezek művészetnek, hát mondjuk Baudelaire-t, vagy Babitsot, vagy Dantét. 27 Innen is látszik, hogy a fantasy megítélése során elkerülhetetlen a szembekerülés a populáris és a magas irodalom kettősségével. A fantasy legitimálására törekvőket sem kell azonban félteni, ügyük mellett ők is remek érveket képesek felsorakoztatni. Az egyik meggyőző álláspontot Varga Illéstől hallhatjuk, aki felhívja a figyelmünket, hogy nem egy fantasztikus irodalom kapott már Nobel-díjat (Günter Grass, Gabriel García Márquez, Thomas Mann stb.), és hogy a bírálóbizottság gyakran az élénk képzeletvilágra hivatkozva ítélte oda a kitüntetést. 28 Az sem elhanyagolandó tény, hogy a fantasy-írók gyakran vesznek nem csak meséket és mítoszokat alapul, de a magas irodalomból is kölcsönöznek elemeket. Raoul Renier Sötét 25 KIRÁLY 1979 26 HARGITAI 2014 27 VÉGH 2007, 1155. 28 VÉGH 2007, 1159. 17
Mersant ciklusának A kárhozott című művében például a főszereplő bárd Villon verseket énekel, és Alain O Connor pedig úgy nyilatkozik, hogy kész regény mellett leül klasszikusokat olvasni, hogy a csinosítás, a feldúsítás ne rutinból menjen. 29 Itt is látszik, hogy a fantasy területén szépen kirajzolódik a magas és tömegkultúra kapcsolata, az összemosódásra tett kísérletek. A fantasy például a fentebb említett módon klasszikusok átemelésével szeretne felmutatni olyan presztízst, mint az elit irodalom. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a műfajba tartozó regények kereskedelmi forgalma meglepően magas. Ez azt támasztja alá, hogy mint szórakoztató irodalom a fantasy népszerű, megállja a helyét, azonban mint műfaj nincs kanonizálva, a magas és populáris irodalom, illetve kultúrák összemosódásának irányába mutató tendenciák ellenére sem. Ráadásul a korábban bemutatott epigonizmus mindenképpen tartós bélyeget nyomott a műfajra: időnek kell eltelnie, és magas esztétikai értékű alkotásoknak kell napvilágot látniuk ahhoz, hogy ez megváltozzon. Itt megemlíteném a formalista irodalomelmélet azon fejlődési elvét, miszerint a centrumban elhasználódott elemek által keletkezett vákuumot a periférián ragadt, népszerű műfajok eszközeivel próbálja helyettesíteni az irodalom. 30 Lehetséges, hogy egyszer a fantasy-irodalom szolgál majd hasonló pótlásként? Mindenesetre egyelőre a fantasy eltengődik az aranyközépúton, és próbálja a nagyérdemű tudtára adni, hogy létezik. Szerepjáték és szociológia A fantasy egyik legnépszerűbb, jól definiált területe a szerepjáték-irodalom. Szinte a műfajjal egyszerre született, és a hetvenes években vált népszerűvé a Dungeons&Dragons nevezetű világgal, hazánkban azonban csak a nyolcvanas évek végén jutott el, és nálunk a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái uralja a piacot. Ma Magyarországon a kereskedelmi forgalomban megjelent fantasy-művek majdnem felét teszi ki a különböző, asztali játékként is funkcionáló világok történetei. 31 A regények, novellák mögött egy olyan kitalált világ tartalmas kulturális, történelmi és földrajzi tudásanyag áll, amit szabálykönyveknek nevez a játékos közösség. Itt mindent megtalálhatunk az adott világról, fajokról és konfliktusokról, ez az alapja a játéknak. A karaktereket, azok háttértörténetét, megjelenését, kasztját és értékeit a játékos határozza 29 VÉGH 2007, 1162. 30 JEFFERSON ROBEY 2003 31 Erről bővebb információt a Delta Vision, a fentebb említett szerepjáték irodalom legfőbb magyar forgalmazó kiadójának a honlapján találhatunk (http://www.deltavision.hu/konyvek/). 18
meg, a szabályok betartására a játékmester 32 figyel, ő irányítja a nem játékos karaktereket (rövidebb nevükön npc-ket): szörnyeket, a város lakosságát, a legyőzendő ellent, ő meséli el az előre megírt történéseket és kiegészíti, formálja a játékosok cselekedeteihez. Ezáltal a játék egy újfajta társas élményként jelenik meg a 20-21. században. A szerepjáték-irodalom kezdetben (és sokszor most is) az eljátszott kalandok dokumentált változatai voltak (például Dragonlance krónikák). A szinte már szájbarágós mozzanatok megörökítésből, a karakterek tipikus vonásaiból, a hosszadalmas, legkisebb részletekbe menő leírásokból és a nem túlbonyolított történetből a mai napig ki lehet következtetni a művek ilyen eredetét. Napjainkban sokkal jellemzőbb, hogy egy kaland során megszületett karakter története lát nyomdafestéket a konkrét kaland helyet (ma a leghosszabb ilyen sorozata tudomásom szerint R. A. Salvatore Drizzt Do Urden krónikái, amely már a huszonhatodik résznél tart, és a sötételf eseménydús élete még messze nem ért a végéhez). 33 Persze a lehetőségek tárháza korlátozott, hiába dúsították fel a játékélményt az írók, az elemek száma, amelyekből táplálkoznak, véges, és az ismétlésen ezek kombinálása sem javít már. Ezért a szerepjáték irodalom elcsépelt, szinte már az unott kategóriába csúszik át, esztétikai értéke erősen megcsappant a huszonegyedik századra, annak ellenére, hogy akadnak kiemelkedő alkotások is ezen a területen. Tovább súlyosbítja a helyzetet a világok bonyolultsága. A regények mellé nem kapunk kész világleírást és nem hiszem, hogy az olvasó hajlandó volna csak azért végigolvasni a lexikonszerű, vaskos mellékletet, hogy tisztában legyen annak kultúrájával és konfliktusaival, egyesek lábjegyzetekkel próbálják írásaikhoz csatolni a szükséges háttérinformációkat, de gyakoribb eset, amikor semmilyen magyarázattal nem szolgálnak, elvárják, hogy a közönség tisztában legyen a képzeletbeli univerzum törvényeivel és történelmével. Ilyenkor az áldozatul esett tudatlan olvasó eltéved a történetben, nem érti a cselekményt, zavarosnak látja a szöveget. Máskor épp az ellenkezője a probléma forrása: az alkotó mindent részletekbe menően leír, hogy kitöltse a fehér foltokat, de ezzel az írások élvezhetőségét kockáztatja. Nehéz feladat kiegyensúlyozottan kivitelezni a háttér információk kontextusba helyezését, de azért nem lehetetlen. Hernád Péternek (Soren Ward) Leceai játszma című regényében például sikerült megteremteni az egyensúlyt (például a párbeszédekbe szőve tájékoztat, és az olvasót nem terheli a történet 32 A játékmester, npc és még hasonló szerepjátékos alapfogalmak magyarázatát jegyzet formában mellékeltem dolgozatom végén. 33 Könyvészeti adatokat az alábbi honlapon találhatunk: http://www.rasalvatore.com/bookstore/default.aspx 19
szempontjából felesleges információkkal), az íjászverseny körüli események érthetők és élvezhetők, miközben megismerjük az Ammerúnia bonyolult világát terjedelmes leírások nélkül. A szerepjátékok nem csak az irodalmat érintik, hanem a szociológiát is. Cikkében 34 Varju Zsuzsanna megállapítja, hogy a játékosok többsége tizenegy-tizenhárom éves kortól került be a közösségbe, amelynek nagy részét kamaszok és huszonéves egyetemisták alkotják. Fel is teszi a kérdést, hogy a jövő nemzedékének, egy technikailag fejlett társadalomban, miért a fantasy-világok szolgálnak kreativitásuk kifejezőeszközeként, és ötleteik megvalósításának területeként? Varju ezt azzal magyarázza, hogy a gyerekek iskolai terhelése megnőtt és sokkal kevesebb idő marad a játékra, vagy olyan cselekvésekre, amelyek az értelem helyett a tudatalattit szólítják meg. A fantasy (és ezzel együtt a szerepjáték is), lehetőséget ad a mesekorszak határainak kitolására. Serdülőkorban a fiatalok a helyüket keresik, ezért sokféle szerepet kipróbálnak, keresik az ideákat, amelyekkel azonosulhatnak. Erre szintén alkalmas a szerepjáték, teret biztosít a tettek következményeinek átélésére. A felsőoktatásban résztevők pedig a se nem gyerek se nem felnőtt pozícióba szorulva egy kreált világ keretein belül aktív és fontos részét képezhetik a képzelt kalandok struktúrájának. Míg az előző századok fiataljainak elégedetlensége demonstrációkban, néha radikális társadalom-átalakítási kísérleteikben nyilvánult meg, addig most épp ellenkezőleg, a társadalomból való kivonulásával tiltakozik a mostani nemzedék, amelynek egy speciális formája a fantasy és a szerepjáték fűzi hozzá Varju. Pósa Zoltán megjegyzi, hogy a fiatal generáció napjainkban csekély transzcendens élményben részesül, a vallás már inkább csak szimbolikusan van jelen az életben. Transzcendens élményt közvetítő művekre éppen ezért nagy az igény, és szerinte erre nyújt lehetőséget a fantasy. 35 Fantasy és a mese A mese epikai műfajcsoport. Az ide tartozó alkotások fantasztikus-csodás [ ] elemekkel átszőtt, általában [ ] időben és térben is fiktív tehát se kor se földrajzi hely tekintetében nem konkretizálható körülmények között játszódó eseményeket ábrázolnak. A reális világot képviselő hősei jobbára elvont típusok [ ] ezek legtöbbször képzeletbeli 34 VARJU 1999 35 PÓSA 1991 20
hősökkel [ ] és fantasztikus tulajdonságokkal felruházott jelenségekkel [ ] állnak szemben. [ ] Jellegzetes vonása a mesének a szinte mindig pozitív főhős köré rajzolt egyszerű, kétpólusú világkép. 36 Már ezt a rövid bekezdést olvasva is észrevehetjük, a mese mennyi közös tulajdonságon osztozik a fantasyvel. A két műfajt összeköti az epikus ábrázolásmód és a mesés elemek, a fiktív környezet, de mivel különböző célközönséghez szólnak, sok az eltérés is: a mesével ellentétben a fantasynek nincs mindig boldog vége, előfordulnak szürke jellemek (akik se nem rosszak, se nem jók), nem kötik különösebb szerkezeti szabályok (lásd: V. J. Propp A mese morfológiája), előfordul a brutalitás és az erőszak is stb. A mesét tulajdonképpen tekinthetjük a fantasy azon elődjének, amelyet még nem határoz meg a logika és a naturalisztikus ábrázolásmód. A fantasy bizonyos értelemben továbbfejlesztett mese felnőtt olvasóknak, és ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy a műfaj előszeretettel merít a meseelemek tárházából, sőt, konkrét meséket is használ forrásául. A következő fejezetekben olyan fantasy regényekkel fogok foglalkozni, amelyek meséket és mesés elemeket tartalmaznak, vizsgálatom tárgya lesz, hogy a művek mennyit tartanak meg a forrásanyagból, illetve mennyit hagynak el. Példákkal szeretnék szolgálni, amelyek bebizonyítják, hogy hogyan ültethető át egy mese fantasy környezetbe, és hogy ettől függetlenül miért nem valók az ilyen könyvek gyerekkézbe. 36 KIRÁLY 1982 21
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan-elemzés Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma Egy tengerparti városban, amelyet egykor Szentpétervárnak neveztek, majd Petrográdnak, aztán Leningrádnak, és jóval később ismét Szentpétervárnak, állt egy hosszú, keskeny ház egy hosszú, keskeny utcában. Egy hosszú, keskeny ablakban pedig világoskék ruhában és fakózöld papucsban egy gyermek arra várt, hogy egy madár feleségül vegye. 37 Így kezdődik a Marija Morevna és a Halhatatlan. Catherynne M. Valente könyve 2011-ben jelent meg, magyarul pedig 2012-ben vehettük kezünkbe a művet az Ad Astra kiadásában. Valente előszeretettel használ nem csak konkrét meséket történetei alapjául, de a funkciókat is átemeli, megtartja a stilisztikai elemeket és poétikai jellemzőket. Mielőtt azonban bármilyen vizsgálatba belekezdenék, kikerülhetetlen, hogy ne foglaljam össze viszonylag részletesen a könyv tartalmát, mivel a későbbiekben az összehasonlítások során ennek ismeretére szükségünk lesz. Marija Morevna Szentpéterváron él családjával, és szemtanúja lesz annak, ahogy madárból gyönyörű szép férfivá változó lények feleségül veszik nővéreit. Múlnak az évek, és egy öregasszony költözik a szomszédba, Liho anyó, aki felnyitja a szemét az igazi világra amelynek egy szeletét már egyébként is megsejtette nővéreinek kérői révén, hogy tudniillik, egykor csak hét dolgot ismert a mindenség: vizet, életet, halált, sót, éjszakát, madarakat, és egy óra hosszát. Marija itt hall először az Élet és Halál cárjának örökké tartó háborújáról is, amelybe a későbbiekben személyesen belecsöppen. Aztán tizenhat évesen, belefáradva az élet keménységébe, eljön érte a Halhatatlan Koscsej, hogy magával vigye. Mielőtt Koscsej országába érnének, három állomáson zajlik Marija Morevna meghódítása, ahol lefektetik elkövetkezendő házasságuk alapjait: Koscsej uralkodik felette, mivel Marija nem ismeri a titkát, ugyanis nem látta, hogy milyen madár volt férje, amikor eljött érte. Az Élet országában, Bujánban, Marija hercegnőként összebarátkozik a helyi lényekkel, de sosem lesz igazán egy közülük, amíg Koscsej feleségül nem veszi. Majdnem egy év után érkezik meg Baba Jaga (az Éjszaka cárnője), Koscsej testvére, és megmutatja Marijának az Élet cárjának előző asszonyait. A Jelenák (és néhány Vaszilisza) a gyárban dolgozva szövik Koscsej katonáit. Mind elszöktek egy Ivánnal, majd ellopták az elhagyott 37 VALENTE 2012, 17. 22
férjük halálát rejtő gyémántos tojást, így büntetésük, hogy örökké a gyártósoron robotoljanak, és Baba Jaga ugyanezt a sorsot jósolja Marijának is, azonban mielőtt megengedné, hogy öccsével házasságra lépjen, próbák elé állítja a lányt. Marija barátai közvetlen vagy közvetett segítségével teljesíti a feladatokat. Habár Baba Jaga megpróbálja cselszövésbe rántani Mariját, végül mégis áldását adja a házasságra. Koscsej elárulja hol a halála, és miután elhangzik a házassági eskü, megjelenik Vij, a Halál cárja. A halál bejut Bujánba, és nászajándékként Vij megöli Marija segítőit. A háború elhúzódott, Marija nem olyan fiatal, mint volt. Egy halottakkal teli csatatéren találkozik egy Iván nevű emberrel, akinek jöttét már sokan megjósolták, és a sorsnak engedve beleszeret a férfiba, majd magával viszi Bujánba. Koscsej persze nem fogadja szívélyesen, hisz tudja, hogy mire vetemedtek az Ivánokkal elszökött feleségei, de megengedi, hogy Marija magánál tartsa, ha őt nem hagyja el. Azonban Marija megszökik Ivánnal és a hazafelé tartó úton találkozik nővéreivel. Marija és Iván visszatérnek a régi, hosszú, keskeny utcán álló házba, amelyet egy anyával és lányával osztanak meg. Marija várja Koscsejt, hogy eljöjjön, és megbüntesse, amiért elszökött, de nem történik semmi. Aztán egy évvel később ismét kérőként megjelenik Koscsej, hogy elvigye az ablakban ülő lányt, és neki adja a halálát tartalmazó tojást. Marija a pincébe zárja Koscsejt, és megígérteti Ivánnal, hogy nem megy le oda soha. A háború és az éhség azonban kikezdi Iván és Marija kapcsolatát, és Iván azt gondolva, hogy asszonya a pincében ételt rejteget megszegi az ígértét. Marija ezért elhagyja Ivánt és Koscsejjel együtt elmegy. A háborút elvesztették, Bujánnak vége, ezért Koscsej az éhségtől haldokló Mariját elviszi a Madarak cárjához, ahol egy tojásba zárva, Jaicska tökéletes falujának álomképébe kerül. Itt az Élet cárjával boldogan élhet, Marija azonban terhes lesz, és mikor megszületik a kislánya, kiderül, hogy ő, a kislány Koscsej halála, és Marija volt az élet, az ösvény, amely elvezette hozzá. Mikor Marija megtudja a Madarak cárjától, mi történt, gyászolni kezdi férjét, de kiderül, hogy Iván is haldoklik, ezért visszatér hozzá, hogy elbúcsúzzon, majd miután ő is meghal, beáll a seregbe. Marija Usanka elvtársnővel egy városba megy, ahol megtalál mindenkit, akit ismert és elveszített: a barátait, a Jelenákat és Baba Jagát, az Éjszaka cárnőjén kívül azonban senki nem emlékszik a múltra. Vij megnyerte a háborút, és már mind halottak, Marija is éhen halt Iván után, és a holtak Bujánjában áll Usankával. A könyv azzal zárul, hogy Marija Morevna elindul megkeresni Koscsejt palotájának romjai között, miközben maga körül 23