O L V A S Á S S Z O C I O L Ó G I A

Átírás

1 Házi dolgozat K É S Z Í T E T T E : Sándor Judit DE-TTK Informatikus-könyvtáros szak I. évfolyam - 2 félév május 15.

2 Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK... 1 A KULTÚRA SZEREPE... 2 MŐVELİDÉSKUTATÁS, MŐVELİDÉS- ÉS MŐVÉSZETSZOCIOLÓGIA... 3 AZ OLVASÁSSZOCIOLÓGIA HELYE ÉS TÖRTÉNETE... 4 AZ OLVASÁS ÉS AZ ÍRÁS JELENTİSÉGE... 6 AZ OLVASÁS ÉS AZ AUDIOVIZUÁLIS TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ... 7 OLVASÁST BEFOLYÁSOLÓ TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI TÉNYEZİK... 8 AZ OLVASÁS ÉS AZ ÍRÁS HELYE ÉS HELYZETE... 9 OLVASÓK ÉS NEM OLVASÓK FELHASZNÁLT IRODALOM

3 A kultúra szerepe 1 A kultúra tág értelemben mindazon ismeretelemek, értékek, reflexek, szellemi és érzelmi beidegzıdések, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összessége, amelyeket a személyiség az ıt felnevelı közegben a társadalmiasulás folyamán magába szív. A kultúra nem csak ismeretekbıl áll, jelentıs részben értékekbıl, normákból, szabályokból, modellekbıl is. Minél bonyolultabbak a társadalmi viszonyok, annál bonyolultabb, kifinomultabb, sokrétőbb reagálási rendszerre van szüksége az egyénnek ahhoz, hogy létezni tudjon bennük. Az, hogy egy társadalom különbözı rétegei hogyan reagálnak az élet változásaira, mennyiben képesek kivenni részüket a pozitív irányú folyamatokból, mennyire tudnak fenntartani vagy elindítani ilyen folyamatokat, tehát mennyiben képesek aktívan befolyásolni a fejlıdést, nagymértékben függ kultúrájuktól. Minél szegényebb, passzívabb, lehatároltabb egy réteg kulturálisan, annál kevésbé számíthat rá a társadalom. A kultúra azt a képességet is jelenti, hogy a mindennapi viszonyok szövevényében eligazodjunk, hogy az élethelyzetek sokaságát meg tudjuk oldani. Ennek a kultúrának, képességnek, belsı értékrendszernek a kifejlesztésében van igen nagy szerepe az esztétikai termékeknek, azaz a könyveknek, a színháznak, a festményeknek, a zenének, a mozinak. A kultúra, a mővelıdés nem luxuscikk, ami jó ha van, de nélküle is megvagyunk, ugyanis az emberhez méltó életnek és az egész társadalom fejlıdésének nélkülözhetetlen feltétele. Látható, hogy a kultúrának milyen fontos szerepe van, így szükséges a kultúra tudományos feltárása és folyamatos megfigyelése is, hogy a kultúra hogy hatol be a különbözı társadalmi rétegekbe, milyen formákat ölt a hétköznapokban. Ezen kérdések vizsgálatával a mővelıdéskutatás különbözı, fıleg szociológiai ágazatai foglalkoznak, errıl szól bıvebben a következı fejezet. 1 Forrás: felhasznált irodalom 1. p

4 Mővelıdéskutatás, mővelıdés- és mővészetszociológia 2 A mővelıdéskutatás szociológiai nézıpontból a társadalmi vonatkozások elıtérbe állítását jelenti, tehát azokra a kultúrával, mővelıdéssel kapcsolatos társadalmi folyamatokra és jelenségekre helyezi a hangsúlyt, melyek az emberek nagyobb csoportjaiban, illetve össztársadalmi méretekben észlelhetık. A szociológiai szempontú mővelıdéskutatás alapvetı ágazata a mővelıdésszociológia és a mővészetszociológia. A mővelıdésszociológia témái: - a tartalom illetıleg az alkotás vizsgálata mővészetben és tudományban, a mő vizsgálata - a mőveltség, a kultúra közvetítése - a mőveltséget, a kultúrát befogadók vizsgálata A mővelıdésszociológia a társadalom életének legtágabb értelemben vett szellemi, kulturális folyamatait vizsgálja szociológiai szemszögbıl és a szociológia módszereivel. Nem azt kutatja, hogy a szellemi javak hogy születnek, hanem azt, hogy miként realizálódnak, hogy oszlanak el, hogy válnak a társadalom birtokává. A mővelıdésszociológia általános kérdésfeltevései: - mit tekint egy társadalom mőveltségnek - milyen a társadalom egészének és egy-egy rétegének, csoportjának mőveltségi struktúrája - hogy differenciálódik a társadalom valóságos mőveltsége rétegenként, csoportonként A mővelıdésszociológia tehát egyfelıl tudásanyagok (tudományos ismeretek, tananyagok, esztétikai javak) szerkezetét és tartalmát, másfelıl ezeknek az anyagoknak embercsoportok általi birtoklási módját vizsgálja. A mővelıdésszociológia egyszerre alkalmazza a szociológia, a tudásszociológia, a tartalomelemzés, a kommunikációszociológia és a közönség- vagy befogadásszociológia szempontjait, eljárásait és módszereit. A mővelıdésszociológia tehát, a szellemi javakat és azok fogyasztását vizsgálja. A mővészetszociológia a legkevésbé körülhatárolt szociológiai szakágak közé tartozik. Nem válik el világosan sem az általános mővészetfilozófiától, sem az esztétikának azon irányzataitól, melyek szem elıtt tartják a mővészet társadalmi meghatározottságát és funkcionalitását. A mővészetszociológia általános kérdésfeltevései: - az esztétikumnak és a mővészetnek az ezt létrehozó társadalomhoz való viszonya - a mővészi teremtı tevékenység, mint társadalmilag meghatározott viselkedésmód - a mővészi teremtı tevékenységnek, e tevékenység eredményének és ennek fogadtatásának az adott társadalom egészén belüli helye, a mővészet az alkotástól a befogadásig 2 Forrás: felhasznált irodalom 1. p

5 Az olvasásszociológia helye és története 3 Az olvasói magatartás szerves része az emberek tevékenységrendszerének, egész életmódjuknak. Az olvasáskutatás szerves része a mővelıdéskutatásnak, az olvasásszociológia pedig a mővelıdés- és a mővészetszociológiának. Az olvasásszociológia és a könyvszociológia nem egy önmagában is teljes képet nyújtó szaktudomány, hanem a szélesebb körő szociológiai szakágazatok, fıleg a mővelıdés- és mővészetszociológia (fıként irodalomszociológia) olvasással, könyvekkel kapcsolatos kérdésfeltevéseit, megállapításait győjti egybe. Azt is mondhatjuk, hogy az olvasásszociológia sajátos területre alkalmazott mővelıdés- és mővészetszociológia. Az olvasáskutatás szoros kapcsolatot tart a szemiotikával és a kommunikációelmélettel is. A szociológiai érdeklıdés a XVII-XVIII. század fordulóján mozdult az olvasás jelensége felé. Lassan formálódott ki az erre vonatkozó gondolatrendszer, melynek területei: - az olvasást olyan specifikus jelenségnek fogja fel, mely az irodalomtól és az emberi magatartás más összetevıitıl viszonylag függetlenül értelmezhetı - az olvasást olyan jelenségnek tekinti, melyet szociológiailag vizsgálni lehet - olyan leírást tartalmaz, mely rávilágít az olvasók magatartásának társadalmi jellegére Az olvasásszociológia abszolút kezdeteit nem érdemes keresni, de annyi bizonyos, hogy az elsı lökést azoktól a XVIII. századi kutatóktól, szerzıktıl kapta, akik a pedagógia útjait keresték (angol, német és francia szakirodalomban találhatók leginkább nyomok). A XIX. században a gyerekek intellektuális és erkölcsi nevelése mellett egyre inkább elıtérbe került a felnıttek szocializációjának problémája is. A kultúra és ezen belül az olvasás szerepe fıleg az USA-ban vált döntı kérdéssé. Jelentıs volt Dougles Waples amerikai kutató munkássága, az olvasás jelenségét a társadalmi magatartás egyik indikátoraként kezelte. Vizsgálatainak fı kérdése, hogy mi lehet a gazdasági válság és a társadalmi bajok idején az olvasási tevékenység funkciója, milyenek az olvasás társadalmi hatásai. Az olvasói praxis legfıbb támaszainak a pedagógusokat és a könyvtárosok tekinti, szerepüket igen fontosnak tartja, segédeszközöket akar kezükbe adni, így nekik ajánlja leginkább kutatási eredményeit. Sajnos eredményei szinte teljesen visszhang nélkül maradtak, egyetlen egy kutatás sem próbálta meg hasznosítani azokat. Ez talán azzal magyarázható, hogy a kultúrszociológia szinte minden figyelmét a tömegkommunikáció problémái foglalják le, az olvasás kérdése a tömegkommunikációs formák közötti vita elemévé vált. 3 Forrás: felhasznált irodalom 1. p. 29.; 2. p

6 Azon országokban, ahol a könyvklubok fejlett rendszere mőködött különbözı olvasáskutatásokat kezdeményeztek. Jelentıs Oystein Noteng munkássága, kiemelkedı Lesere og lesing címő munkája, mely az olvasási folyamat kvalitatív szociológiai elemzése terén az egyik legjelentısebb kutatás. Világossá tette, hogy az irodalmi szöveg befogadását nem lehet úgy kezelni, mint a kommunikációs folyamaton belül létrejövı befogadást. Ez a folyamat ugyanis a befogadó tudatának és ismereteinek függvénye. Franciaországban a kutatók érdeklıdése az olvasás mint értelmi és érzelmi tevékenység iránt csak késın alakult ki. Ez azzal függ össze, hogy a kutatókat nem az olvasási aktus érdekelte leginkább, hanem hogy milyen hatást gyakorol az olvasás a magatartásra. Az olvasásszociológiát kezdettıl fogva a könyv társadalmi hatásai érdekelték leginkább. Nehezen tudott kitörni azon korlátok közül, melyet a Berelson-féle négy kérdés szabott meg: Who? What? When? Why? (Ki? Mikor? Mit? Miért?). Az 1950-es évek végére jelent meg Robert Escarpit elsı könyve, az Irodalomszociológia, mely az olvasásszociológiának jelentıs állomása, kiemelkedı A könyv és a beavatatlanok címő mőve is, mely 1966-ban jelent meg ban adták ki A könyv és az olvasás Franciaországban címő kollektív mővet, mely jelentıs az olvasók és az olvasás témájában. A hazai szociológiai kutatás fejlıdése e témakörben gyorsabb és koherensebb volt, ezt tanúsítják a következı munkák: Durkó Mátyás: Olvasás és megértés (1976); Gondos Ernı: Olvasói ízléstípusok (1975); Józsa Péter: Esztétikai kapacitás és esztétikai hamis tudat, Esztétikai alkotások társadalmi hatása, A szöveg értelme (1973); H. Sas Judit: Emberek és könyvek (1968) és Kamarás István cikkei Az olvasásszociológia világszerte fejlıdésnek indult, specializált kutatási eredmények jöttek létre. Ekkor jelentek meg az USA-ban Rozenberg és White kutatási eredményei. A hatvanas évekre tehetı az olvasásszociológia különbözı ágazatainak kiformálódása. A publikációk száma állandóan növekedett. A fejlıdés valamennyi országban egyenletesnek mondható, ezt mutatja Heinz Steinberg részletes bibliográfiája 4. Az olvasásszociológia iránti érdeklıdés legerısebb motorja az oktatás válsága és modernizálása volt. A szellemi hatalom csatornáinak újraelosztása mindenütt a könyvre és használatára irányították a figyelmet, de az olvasást, mint értelmi és érzelmi tevékenységet eleinte nem vizsgálták. A késıbbiekre már nem a tények kvantitatív mérése a feladat, hanem hogy megértsük az olvasási folyamat során jelentkezı sokféle hatást. 4 Forrás: felhasznált irodalom 4. 5

7 Az olvasás és az írás jelentısége 5 A gondolat fejlıdése az írás-olvasás létrejöttéhez és differenciálódásához kapcsolódik, annak függvénye. A módszeres gondolkodás, a logika csak úgy jöhetett létre, hogy megszületett az írás-olvasás, melyek az önálló gondolkodásra serkentı információszerzés legértékesebb eszközei. Az emberek közötti érintkezés elsıdleges eszköze a nyelv, mely biológiailag vele születik az emberrel, de mindenkinek meg kell tanulnia beszélni. Szinte bármilyen emberi közlés kódolására alkalmas eszköz az írás, melyet az emberi kultúra hozott létre. Az írás bármilyen célú és színvonalú, tudományos és hétköznapi ismeret jelölésére, rögzítésére és leolvasására alkalmas, tetszés szerinti helyen és idıben. Az írás hatalmas kifejezı- és tárolókapacitása tette lehetıvé a nagy civilizációk kifejlıdését, az egész mai emberi kultúra kialakulását. A társadalomban élı ember nem képzelhetı el hírek, információk különbözı típusú közlése, vagyis kommunikáció nélkül. Ahhoz, hogy az ember tájékozódni, hírt szerezni és közölni, kapcsolatokat alakítani, azaz létezni tudjon, a beszéd elsajátítása után a következı elemi feltétel, hogy megtanuljon írni-olvasni. Az érzékelésnek, a betők összeolvasásának az eszköze a szem, a szöveg értelmezéséhez pedig a képzeletre van szükség, mely a feldolgozást végzi. Az olvasás alapvetı mozzanata az értelmezés, az írott szöveg jelentésének minél teljesebb megragadása. Az értelmezésre kihatnak az olvasó korábbi tapasztalatai és közvetlen élményei is. Az irodalmi, költıi szöveg nyújtja viszonylag a leghálásabb anyagot az olvasás, értelmezés és kritika gyakorlására. A mővészeti és esztétikai céljai, illetve történelmi-társadalmi funkciói mellett az irodalom és a költészet ápolja, csiszolja, tovább finomítja a gondolat nyelvi megformálásának és így magának a gondolatnak a módszereit és eszközeit is. Az írás használatával, annak eredményeként jön létre a könyv, mely több ezer éves történelmi múltra tekint vissza, csodálatos kommunikációs eszköz, a mondanivalót kódolt formában közvetíti és ez reprodukálható, sokszorosítható, nem kötıdik helyhez, bárki által megfejthetı, aki ismeri a rejtjel kulcsát, azaz tud olvasni. A könyv tradicionális szerepe számára az audiovizuális eszközök és a számítástechnika térhódítása jelentik a legnagyobb kihívást. 5 Forrás: felhasznált irodalom 1. p ; 2. p

8 Az olvasás és az audiovizuális tömegkommunikáció 6 Az információk tömegessé válásában nagy szerepe van az audiovizuális tömegkommunikációs eszközöknek. A mővészi élmény viszont igencsak felületes marad, ha az élmény kizárólag a televízió vagy a rádió útján éri az embereket. A rádió, a televízió, a színház és a mozi nagy tömegeknél nem épül rá szilárd olvasási kultúrára. Az olvasás a befogadó aktívabb részvételét, bekapcsolódását igényli a kommunikációs folyamatba, mint az audiovizuális eszközök esetében. Az olvasmányok befogadásával járó aktivitás abból adódik, hogy az írásos közlemény csak elsı lépésben szól külsı érzékszerveinkhez. Az írásos közlésmód valójában és lényegét tekintve a korábbi érzékleteket is feldolgozó, elvont gondolkodásunkat foglalkoztatja, belsı szemléletünket célozza meg. A fantázia, a gondolat színpadán megjelenítıdik, láthatóvá és hallhatóvá válik az olvasmány, elsısorban - de nem kizárólag - a szépirodalmi olvasmány. Minden elolvasott kép egyéni szellemi erıfeszítés terméke, a képernyın vagy mozivásznon megjelenı kép viszont már nem igazán a sajátunk, hanem a rendezı által kialakított kép. A televízió otthonunkba és mindennapjainkba hozza az információkat, szórakoztat, könnyen kezelhetı, ezért egyre inkább kiszorítja a könyveket. A vizsgálatok egyértelmően bizonyítják, hogy a tévé megjelenése után az olvasásra fordított idı csökken. A napi idıfelhasználásban az olvasás messze elmarad a tévénézés mögött, a tévézés majdnem háromszor annyi idıt tesz ki, mint az olvasásra fordított idı mennyisége. Igaz az is, hogy az irodalmi alkotások képernyıre vitele a mővek elolvasására is ösztönöz, a mősor sugárzását követıen megnövekszik az adott könyv iránti kereslet, illetve a szerzı más mőve iránt is többen érdeklıdnek. Tehát a televízió valahol olvasásra mozgósít, de fıként csak azokat a rétegeket, akik egyébként is olvasnak. Miklós Pál hazai vizsgálatainak eredményeként kommunikációs válságtünetekre mutatott rá. Igen riasztó tünetek árulkodnak arról, hogy bajok vannak olvasási kultúránkkal. A következı fejezetek ezt támasztják alá különbözı vizsgálati eredmények bemutatásával. 6 Forrás: felhasznált irodalom 1. p

9 Olvasást befolyásoló társadalmi-demográfiai tényezık 7 - Nemi hovatartozás: a vizsgálatokból megállapítható, hogy a nık valamivel többet olvasnak a férfiaknál 8, ez fıképp lelki beállítódottságukkal magyarázható. A 18 éven felüli férfiak 60%-a, a nıknek pedig 68%-a olvas legalább egy könyvet évente. - Életkor: a semmit sem olvasók és a csak sajtóterméket olvasók aránya az életkor emelkedésével egyre emelkedik; a könyvet és többféle sajtótermékeket olvasók aránya a fiatal és középkorosztályokban magasabb. A könyvolvasók aránya és az olvasás gyakorisága az életkor elırehaladásával csökkenı tendenciát mutat. - Iskolai végzettség: emelkedésével nı az olvasási aktivitás. A semmit vagy csak sajtóterméket olvasók fıleg az alacsony, 8 általános alatti végzettségőek közül kerülnek ki. A 8 általánosnál alacsonyabb végzettség többnyire nem elegendı az olvasáskultúra elemi szinten való kialakulásához. Az iskolázottság emelkedésével a könyvolvasók aránya és az olvasás gyakorisága is emelkedik. Az iskolázottság erısebben befolyásolja az olvasási teljesítményt, mint az életkor. - Munka, beosztás: semmit vagy csak sajtóterméket fıleg a szakképzetlen fizikai munkások, a háziasszonyok és a nyugdíjasok olvasnak; a sajtótermékek és könyvek együttes, rendszeres olvasásának szokása fıleg az értelmiség (55%), a középszintő szakemberek (32%), az adminisztratív szellemi dolgozók és a szakmunkások (21-22%) körében figyelhetı meg. A fizikai jellegő munkától a szellemi, a szakképzetlen munkától az egyre több szakképzettséget igénylı tevékenység, valamint a mezıgazdaságitól a nem mezıgazdasági munka felé haladva nı az olvasók aránya és az olvasás gyakorisága. - Lakóhely nagysága: a semmit vagy a csak sajtóterméket olvasók aránya úgy nı, ahogy az egyre kisebb települések felé haladunk. A sajtótermékek és könyvek együttes olvasására elsısorban a városokban kerül sor. A település nagyságrendjével nı az olvasók aránya és az olvasás intenzitása. Az igazán nagy különbség a város és a falu között húzódik. - Tájegység: élen Budapest áll, utána a Dunántúl északnyugati tája következik, majd Dél- Dunántúl és Budapest nyugati környéke jön. Az alföldi régió, fıleg Kelet-Magyarország olvasási mutatója a legrosszabb. Az adatok tehát észak-nyugatról kelet felé haladva az olvasási teljesítmények csökkenését mutatják. 9 - Lakáshelyzet: a lakás komfortosságának javulása az olvasói érdeklıdés fokozódásával jár. 7 Forrás: felhasznált irodalom 2. p Forrás: felhasznált irodalom 5. 9 Forrás: felhasznált irodalom 6. 8

10 Az olvasás és az írás helye és helyzete 10 A szabadidı alakulását több vizsgálat is felmérte már hazánkban. Egy 1948-as országos közvélemény-kutatás elsı helyre az olvasást hozta ki szabadidıs tevékenységként, ezt követte a mozi- és színházlátogatás, a rádiózás, a baráti összejövetelek és a táncos rendezvények. A hatvanas évek elsı felében is még az olvasás volt a legelterjedtebb mővelıdési tevékenység a rádiózás társaságában. Az évi reprezentatív vizsgálat és késıbbi vizsgálatok is azt mutatták, hogy a szabadidı általában nıtt, de nem nı ugyanolyan arányban a mővelıdésre szánt idı. Az új szabadidı jelentıs részét pénzkeresetre (másodállás) fordítják az emberek, illetve ugyanarra használják mint a régit, csak nagyobb arányban. Az mővelıdik tehát többet, aki azelıtt is mővelıdött. A kulturális tevékenységek közül a rádiózás és a televíziózás vezetett és csak utána jött az olvasása, a mozi, a színház, a múzeum vagy kiállítás, illetve a zene. A hatvanas és a hetvenes évektıl leginkább a televíziózásra és a semmittevésre fordított idımennyiség nıtt és elsısorban az olvasásra és tanulásra fordított idı csökkent. A nyolcvanas évektıl a televíziózás össztársadalmi jelenség lett, egy 1999-es hazai vizsgálat 11 szerint már napi 2,6 órát töltenek az emberek a tévé elıtt, olvasásra pedig csak napi 23 percet szánnak. Terestyéni Tamás országos reprezentatív felmérése 12 (1987) szerint az aktív dolgozók 60%-ának soha nem kell gyakorolnia az írást, 44%-ának pedig az olvasást munkavégzése során ben megismételték a vizsgálatot, az eredménye lehangoló lett: a munkahelyen nem olvasók aránya 44%-ról 58%-ra emelkedett. A munkatevékenység tehát igen alacsony szinten járul hozzá az írásbeliség hatókörének tágításához. A magáncélú írásos információrögzítésnek hétköznapi formái (határidınapló vezetés; naplóírás) nem nagyon terjedtek el hazánkban. A felnıtt népesség 20-30%-ának van vagy volt valamikor határidınaplója, naplót viszont csak 4-5%-uk vezet. A családok több mint felében gyakori levelezés sem folyik, legfeljebb egy-egy üdvözlı lapot, levelet adnak fel nagyritkán. A vizsgálat szerint a szóbeli érintkezéseket részesítik elınyben az emberek, ahol lehet, kerülik az írott információk használatát. 10 Forrás: felhasznált irodalom 1. p ; 2. p ; 3. p Forrás: felhasznált irodalom Forrás: felhasznált irodalom 8. 9

11 Olvasók és nem olvasók 13 Az 1985/86. év telén végzett országos reprezentatív vizsgálat adatai szerint a 18 éven felüli népesség 5,3%-a semmit nem olvas, azaz ezer fı soha nem vett a kezébe sajtóterméket vagy könyvet. A nem olvasók többsége 60 év feletti idıs ember; nyugdíjas, vagy háztartásbeli; iskolai végzettségét tekintve 8 általánosnál kevesebb; lakhelyét tekintve pedig fıleg falun élı. A csak sajtóterméket olvasók 30,3%-ot tesznek ki, ez közel 2,5 millió ember. A könyvet egyáltalán nem olvasók a 18 éven felüli lakosság 35,6%-a, ez közel 3 millió fı. Ezzel szemben a könyvolvasók aránya 64,4%, ez kb. 5 millió fı, melybıl a rendszeresen olvasók csak 1,5 millió fı, a többiek rendszertelenül, csak ritkábban olvasnak. A nem olvasók egy (de kisebb) része hagyományos értelemben vett analfabéta, de nem ez a réteg a számottevı, hanem a funkcionális analfabéták csoportja. Ez nem teljes írástudatlanságot jelent, hanem az írási, olvasási és számolási készségeknek egy korlátozott, visszamaradt szintjét. A funkcionális analfabéták aránya az ezredfordulóra elérte hazánkban a 20-25%-ot. Ez igencsak elgondolkodtató érték 13 Forrás: felhasznált irodalom 1. p ; 2. p ; 3. p

12 Felhasznált irodalom 1. Gereben Ferenc, Katsányi Sándor, Nagy Attila: Olvasásismeret : olvasásszociológia, olvasáslélektan, olvasáspedagógia, Budapest, Tankönyvkiadó, Gereben Ferenc, Nagy Attila: Olvasás és társadalom : olvasásszociológia, olvasáslélektan, olvasáspedagógia : szöveggyőjtemény, Budapest, OSZK KMK, Horváth Tibor, Papp István: Könyvtárosok kézikönyve : Határterületek : 4. kötet, Budapest, Osiris, Heinz Steinberg: Books and Readers as a Subject of Research in Europe and America = Int. Soc. Sc. J. XXIV. 1972/4. 5. Gereben Ferenc, Nagy Attila: Nemi szerepek és olvasási szokások = Kultúra és közösség, 1984/3. sz. 6. Gereben Ferenc, Nagy Attila: Adalékok Magyarország olvasás- és értéktérképéhez = Jelkép, /4. sz. 7. Falussy Béla, Harcsa István: Idıfelhasználás 1986 és 1999 ıszén, Budapest, KSH, Terestyéni Tamás: Az anyanyelvi kommunikációs kultúra néhány jellegzetessége Magyarországon, Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont,