Wesley János Lelkészképző Főiskola A DEÁK DIÁK ÁLTALÁNOS ISKOLA 7. ÉS 8. OSZTÁLYOS TANULÓINAK PÁLYAORIENTÁCIÓS DÖNTÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK szakdolgozat Szerző: Mulik Tünde Pedagógia Szak Témavezető: Borbély- Pecze Tibor Bors Budapest, 2009
TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés...3 1. Fejezet...6 A pályaorientáció múltja, jelene, jogszabályi háttere..6 2. Fejezet...15 Pályaorientációval kapcsolatos fontosabb fogalmak...15 3. Fejezet...17 A pályaorientációt meghatározó feltételek...17 3.1. Önismeret...17 3.2. Érdeklődés...18 3.3. Képesség...19 3.4. Egészségi állapot...20 4. Fejezet...21 A Deák Diák Általános Iskola 7. és 8. osztályos tanulóinak pályaorientációját leginkább befolyásoló tényezők...21 4.1. Vizsgálat célja...21 4.2. Hipotézis...22 4.3. Vizsgálat terepe...24 4.4. Vizsgálat alanyai...26 4.5. Iskola küldetésnyilatkozata...26 4.6. Kérdőív felépítése...28 4.7. A vizsgálat eredményei...30 4.8. Összegzés és javaslatok...38 Hivatkozások...42 Felhasznált Irodalmak...44 Mellékletek...47 1. sz. melléklet...48 2. sz. melléklet...49 2
Bevezetés A pályaválasztás szóhasználatot rendszerváltás után hazánkban felváltotta a pályaorientációs kifejezés, mely sokkal összetettebb, magába foglalja a pályaválasztást, pályakorrekciót, életpálya - tervezést, - építést, - vezetést, karrierépítést. A szóhasználat megváltozása azt a szemléletet tükrözi, hogy a pályaválasztási döntés nem egy egyszeri irreverzibilis lépés, hanem egy folyamat, mely több kisebb - nagyobb döntésből épül fel. A magyar iskolarendszerben az iskolaválasztási döntés illetve pályaorientációs döntés időpontja nem esik egybe. Tehát a pályaválasztás szóhasználat egyre kevésbé állja meg a helyét az általános iskola befejezése utáni (4. 6. 8. osztály) döntés kifejezésére. A középfokú intézmények jórészt általános és szakmacsoportos alapozó képzést nyújtanak, 8. és 10. évfolyam, illetve érettségi megszerzése után kerül sor a szakképzés megszerzésére, tehát konkrét szakma illetve pályaválasztásról nem beszélhetünk ezekben az esetekben csak pályairány választásról. Itt megjegyezném, hogy némi ellentmondás látszik abban, hogy a szakmai életút pályaválasztási szakasza ugyan kitolódik, azonban a pedagógiai és munkaügyi szakma az erre vonatkozó ismeretek mielőbbi alkalmazását sürgeti. (Mihály, 2008) Azonban ennek oka, hogy így az iskolaválasztási érettség és pályaválasztási érettség gondos megalapozását, a pályaorientációs ismeretek folyamatos, éveken át tartó fejlesztését teszik lehetővé. Témaválasztásom egyik legfőbb indoka a téma aktualitása. Mihály Ildikót (2008, 26.p.) idézve a pályaorientációs folyamat jelentősége ma talán még nagyobb, mint bármikor az eddigiekben: szerepe ugyanis nélkülözhetetlen nemcsak a munkaerőpiacra való sikeres belépésre való felkészítésben, a munkában való helytállás biztosításában, a munkanélkülieket a munka világába visszajuttató segítségnyújtás folyamatában, nem kevésbé az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megalapozásában. A pályaorientációs döntések hatással vannak az oktatásra, a közművelődésre, a munkaerőpiacra történő kilépésre. A hatékony pályaorientációs tevékenység a munkanélküliség megelőzésének alapvető eszköze, hiszen a pályaorientáció előkészítése - pályaorientációs tanácsadás során - és a munkavállalás segítése munkavállalási tanácsadással mind-mind a munkanélküliség elleni küzdelem szerves része. 3
A 2007-es Nemzeti Alaptantervben (NAT) kiemelt fejlesztési feladatként fogalmazódik meg a felnőttlét szerepeire való felkészülés, melynek egyik fontos elemeként jelenik meg a pályaorientáció. A pályaorientáció összetevői: az egyéni adottságok, képességek megismerésén alapuló önismeret fejlesztése; alternatíváknak a megismerése tevékenységek és tapasztalatok útján. Tudatosítanunk kell a tanulókban, hogy életpályájuk során többször kényszerülhetnek pályamódosításra. (243/2003 (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról) Tehát a tanulóknak fel kell készülniük az élethosszig tartó tanulásra a munkanélküliség elkerülése érdekében. Az élethosszig tartó tanulás stratégiájának egyik célja az oktatás, képzés és munkaerőpiac kapcsolatának erősítése, melynek kulcsfontosságú elemei a pályaorientáció, pályakövetés és tanácsadás. (A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról - 1. sz. melléklet, 2005.) A pályaorientáció nem szűkíthető le csak a döntés meghozatalára, a döntés egy hosszabb folyamat végterméke, melyben a tanulók megismerkednek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel, fejlődési feladatokkal és felkészülnek a rájuk váró döntésre. E döntés előfeltétele a megfelelő ismeretekre épülő döntési képesség, és az iskola- illetve pályaválasztási érettség, melyet a későbbiekben részletesen tárgyalok. Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy nem elegendő csak az élethosszig tartó tanulásra összpontosítani, mert manapság az igen nagy mennyiségű és változatos formában hozzáférhető, elérhető tudásanyagból ki kell tudni választani az egyéneknek azt, amire szükségük van. Ehhez segítséget nyújt a pályaorientációs rendszerben nyújtott szolgáltatás, melynek - a tendenciákat és elvárásokat figyelembe véve - egyre inkább élethosszig kell(ene) hogy tartson és az egyének élete során felmerülő legkülönbözőbb döntéseket kell(ene) segítenie, támogatnia és nem csak egyetlen döntési helyzetben pl. iskolaválasztás során egy egyszeri általános tájékoztatásnyújtás formájában. Pedagógiai szempontból az általános iskolába járó tanulók pályaorientációs döntése a legmeghatározóbb, egyrészt mert alakulása a tanulók további életére igen jelentős, hiszen a pálya- illetve pályairány-választás bizonyos értelemben sorsválasztás, másrészt ez a korosztály az, akinek ez a feladat életkorából, személyiségének kiforratlanságából, szociális kapcsolatainak változásaiból adódóan a legnagyobb nehézséget okozza. Rókusfalvy (1969) az alábbiakat írta erről: A tanulók döntéseinek felelősségteljes döntésnek kell lennie, 4
melynek következményei vannak, mert e döntéssel együtt a tanulók nemcsak tanulmányaikat, tanulmányi idejüket, iskolájukat, későbbi tevékenységüket határozzák meg, hanem későbbi munkájuk esetleges ártalomforrásait, munkájuk körülményeit, tevékenységformáikat, anyagi lehetőségeiket, érvényesülési kereteiket, társadalmi elismerésüket is, tehát életük külső kereteit és belső tartalmát is. A tanulók pályaorientációs döntése az adott életkorban megerősítést igényel, jelentős mértékben befolyásolja döntéseiket a környezet, a szülői és tanári támogatás, és nem utolsó sorban a megfelelő pályaorientációs rendszerben nyújtott szolgáltatás. Dolgozatomban az aktuális hazai pályaorientációs rendszer egy szeletét, a pályaorientáció első meghatározó állomását, azaz az általános iskolai pályaorientációt kívánom bemutatni. Empirikus kutatásom során a tanulók pályaorientációját befolyásoló személyi tényezőket vizsgálom. Az a fiatal, aki gondolatban foglalkozások tucatjában képzeli el magát, tulajdonképpen azt próbálgatja, hol is a helye a társadalmi munkamegosztásban. (Dr. Lepsényi - Nagy - Rákos - Salamon, 1981, 26. p.) A pályaorientáció kettős érdek egyrészt a tanulók érdeke, hogy olyan pályát válasszanak mely során személyiségük értékes vonásai kifejlődhetnek, mely elégedetté és eredményessé teheti őket, valamint a társadalom érdeke, hogy a tanulók az iskolából kilépve a társadalom hasznos tagjai lehessenek. E két érdek tulajdonképpen közös. A pályaorientáció során a tanulók a lehetőségeiket figyelembe véve, céljaiknak megfelelően kiválasztanak egy olyan foglalkozást, tevékenységet és ezzel együtt egy életformát is mely lehetővé teszi számukra az egyénileg és társadalmilag is hasznos önmegvalósítást és a saját maguk, illetve társadalom számára is értékes munkavégzést. De hogy milyen a jó pályaorientációs döntés? Arra sajnos nincs általános recept, de az bizonyos, hogy a jó döntés során a kiválasztott iskolatípus nem valami egészen más kezdetét, hanem folytatását jelenti annak, amit az előzőekben már kellően megformált a család, az iskola, a társadalom. (Málnási - Stevanyik - Udvorka, 2008) 5
Az egyik ember erre a másik arra született (Epiktétosz) 1. Fejezet A pályaorientáció múltja, jelene, jogszabályi háttere A törzsi társadalmakban kialakult a munkamegosztás, mely természetesen figyelmen kívül hagyta az egyének kívánságait, érdeklődését, irányultságát. Leginkább a képességeket figyelembe véve szerveződött (aki a leggyorsabban futott, az vitte a hírt, aki legügyesebben célzott, az ment vadászni stb.). Évszázadokkal ezelőtt sem beszélhettünk még tudatos pályaválasztásról, hiszen a gyermekek úgymond belenőttek - a családi háttér és a szülők tevékenysége folytán - a későbbi életfeladataikba, tehát generációról generációra öröklődött a szakma. (Borbély, 2009) A nők a szociális munkamegosztás révén nem, vagy csak ritkán kerültek szembe pályaválasztási döntéssel, mert számukra a család összetartása, a gyermeknevelés jelentette a munkát. Azonban a termelőerők fejlődése, az ipari forradalom, a munkamegosztás fokozódása következtében megjelentek a képzettséget igénylő szakmák, tehát a felgyorsult gazdasági fejlődés következtében kialakult az emberekben a tudatos pályaválasztás igénye és későbbiekben létrejött az azt segíteni hivatott pályaválasztási tanácsadás intézménye. Magyarországon a 40-es, 50-es években a mai értelemben vett - pályaválasztási tanácsadás nem volt. Dudás János (1985) az alábbiakat írta e korról: Az egyének tanulmányait, életútjait nem a tudásuk, képzettségük határozta meg, hanem a származásuk, politikai megbízhatóságuk. Meghatározó szempont a munkaerő-szükséglet kielégítése volt, figyelmen kívül hagyva az egyének érdeklődését, irányultságát. A munkát nem örömszerzési, önmegvalósítási lehetőségnek tekintették, hanem kizárólag a népgazdasági igényeknek rendelték alá. Az 1024/1959 (VII. 19.) kormányrendelet foglalkozott először a pályaválasztási tanácsadás megszervezésével. A gazdasági és egyéni érdekek közelítésének igénye - pl. gazdaság fejlődésének következtében a pályaalkalmasság iránti követelmény növekedése - miatt előírták a pályaválasztási tanácsadás megszervezését. 6
Az 1072/1961. (XII. 30.) sz. kormányrendeletet intézkedik egy pályaválasztási tanácsadó és munkalélektani csoport létrehozásáról. E csoport vezetője Csirszka János lett, aki a kor egyik legmeghatározóbb szakembere volt Ritoók Pálné, Rókusfalvy Pál, Völgyesy Pál mellett. (Borbély, 1999) Ebben a korban a tanácsadás során az egyéni érdekek alakítása, formálása, volt a cél, tehát, hogy minél többen menjenek arra a pályára, ahol szükség van (éves szándékfelmérési adatok alapján) munkaerőre, nem pedig az, hogy arra a pályára kerüljenek a tanulók, amit szívük szerint választanának. Feladatuk a terv- és munkaerő-gazdálkodás segítése, a népgazdasági szükséglet, az aktuális munkaerő igények kielégítése, a termelékenység növelésének segítése volt. (Dudás, 1985) A pályaválasztási tanácsadás tulajdonképpen ember-pálya megfeleltetés volt, a pályaválasztási intézmények a tanulók profiljának megfelelő munkát próbáltak keresni, azaz a fix, meg nem változtatható egyének számára kiválasztani egyet-egyet az adott pályák közül. Nem számoltak a tanulók személyiségével, fejlődő- és alkalmazkodó képességeivel, és nem is tartották feladatuknak azok fejlesztését, de nem számoltak azzal sem, hogy bizonyos pályák, szakmák idővel megváltozhatnak, eltűnhetnek, és újak léphetnek a helyükre. Ugyanakkor a kor számos meghatározó szakembere (ld. OPTI munkatársai) a mai értelemben vett pályaválasztási tanácsadást folytattak (ld. erről a 40 év longitudinális követéses beszámolót, Ritoók Magda: Pályafejlődés- pályafejlődési tanácsadás ELTE kiadó, 2008). A 70-es, 80-as éveket tervgazdasági keretek között, de a pályaválasztási szakma kifejezett szellemi pezsgése jellemezte. 1969-ben megjelenik a Pályaválasztási Tanácsadás negyedéves szakmai folyóirat, mely nagy előrelépést jelentett szakmai szinten. Dudás (1985) az alábbiakat foglalta össze: A munkaerő minőségével szemben támasztott követelmények növekedése miatt az 1029/1971. (VII. 3.) sz. kormányhatározat és végrehajtási utasítás intézkedett a pályaválasztási tanácsadás cél-, feladat-, és intézményrendszerével kapcsolatban és egységesítette azt, a pályaválasztási tanácsadás irányításával a Munkaügyi Minisztériumot bízták meg. 1969-ben a fővárosban létrejött az első Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (PTI), majd később minden megyeszékhelyen is. Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) felelt a szakmai és módszertani irányításért. Itt pszichológusok, orvosok, gyógypedagógusok, pedagógusok, szociológusok, közgazdászok, népművelők dolgoztak. A pályaválasztási tanácsadás nem integrálódott az 7
iskolarendszerbe, nem vált szerves részérvé az iskola oktató-nevelő munkájának. Először 1978-ban az Általános iskolai nevelés és oktatás terve tartalmazott pályaválasztási feladatokat. 1980-tól a Művelődési Minisztérium irányítása alá vonták a pályaválasztási tanácsadást, ahol a 3/1982. (II. 10.) M.M. rendeletben intézkedtek az iskolai, és az akkor még önálló pályaválasztási intézetek tanácsadó feladatairól. Ekkor már az ember-pálya megfeleltetésen alapuló munkaerő-elosztás helyett a munkaerő fejlesztését, a felelős döntésmeghozás képességének fejlesztését tűzik ki feladatul. Az OPTI-t az OPI-ba, míg a megyei irodákat a megyei pedagógiai intézetekbe integrálták. Míg régebben minden iskolában volt pályaválasztási teendők ellátásáért felelős tanár addig ez a rendszerváltást megelőzően megyénként 1-2 főre csökkent. A szakfelügyelet intézménye 1987-ben megszűnt, tehát a rendszerváltás időszakában nem volt pályaválasztással foglalkozó intézmény és szakemberhálózat hazánkban. A rendszerváltás után kialakult piacgazdasági szerkezetben teljesen megszokottá és elfogadottá vált a munkanélküliség. A kilencvenes évek közepén a megnövekedett munkanélküliek száma indokolttá tette, hogy a munkaügyi központok munkavállalási tanácsadókat foglalkoztassanak, akik a munkanélkülieket segítették vissza a munka világába, de a prevenciót kevésbé tartották fontosnak. (NPT, 2008) A munkanélküliség hatékony csökkentésének megoldása azonban a megelőzésben, tehát a pályaorientációs tanácsadás fejlesztésében keresendő, ezért az 1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról rendelkezett pályaválasztási és továbbtanulási tanácsadó szakszolgálat felállításáról, melyet a pedagógiai szakszolgálat részeként jelölt meg (21. és 34. ). A törvény 35.. 6. pontja meghatározza a pályaválasztási tanácsadás feladatát. A továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás feladata a gyermek sajátos adottságainak, tanulási képességének, irányultságának szakszerű vizsgálata, ennek eredményeképpen iskolaválasztás ajánlása. E közoktatási törvényben szintén elrendelt és 1995-ben megjelent első Nemzeti Alaptanterv (NAT) konkrét műveltségi területeket fogalmazott meg, mint pedagógiai fejlesztési teendőket. A tíz műveltségi terület között szerepelt többek között a pályaorientáció is, melyet az életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségi terület ölelt fel, a technika, a háztartástan és a gazdálkodási ismeretek mellett. Az első NAT bevezetéséről a 130/1995 (X.26.) kormányrendelet rendelkezik, mely kötelezi a speciális szolgálatokon kívül - pl. pedagógiai 8
szakszolgálat, pályaválasztási tanácsadó, megyei pedagógiai intézet az iskolákat önálló pályaorientációs foglalkozások megtartására. A pályaorientációs tárgy három követelménymodulból épült fel: - az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői, - pályaismeret és - tájékozódás a munkaerőpiacon. Az 130/1995 kormányrendelet szövege: 1. Az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői A/ Tudatosuljon a tanulóban a pálya és személyiség megfelelésének jelentősége. B/ Legyen képes felismerni az önismeret szerepét a helyes pályaválasztásban, megismerni saját képességeit és azokat a valóságban kipróbálni. C/ Értse az érdeklődés jelentőségét a pályaválasztásban. D/ Legyen képes mérlegelni saját pályaválasztási lehetőségeit. E/ Legyen képes elfogadni az esetlegesen bekövetkező pályamódosítás szükségességét. 2. Pályaismeret A/ A tanuló legyen képes rendszerezni a munka világáról eddig szerzett tapasztalatait és ismereteit. B/ Tudja összehasonlítani az egyes pályák jellemzőt...,felismerni az egymást helyettesítő pályacsoportokat. C/ Tudjon önállóan tájékozódni a pályaválasztási dokumentumokban. 3. Tájékozódás a munkaerőpiacon A/ Legyen tisztában az életszerepek változásaival. B/ Legyen képes tisztázni a munkahelyi feladatokat és elvárásokat. C/ Tudja alkalmazni az álláskeresés különböző technikáit. D/ Értse meg az ember munkalehetőségei, valamint a gazdasági-társadalmi és az ebből következő foglalkoztatási viszonyok közötti összefüggéseket." 9
A NAT - fejlődés-lélektani sajátosságokat figyelembe véve - két részre osztja fel az iskoláskort (6-16 év között) kisiskoláskor és serdülőkor. Kisiskolás kor: 1-6 osztályban a műveltségi terület időaránya az összes órakeret 1-4. osztályokban 4-7%- a, 5-6. osztályokban 5-9%- a. Serdülőkor: A műveltségi terület időaránya az összes órakeret 7-8. osztályokban 6-10%-a 9-10. osztályokban 5-9%-a. A 8 osztályos általános iskolában életkori felosztás alapján az alábbi teendőket határozza meg (Szabó, 1988): - előkészítő - alapozó szakasz 1-4. osztály - információs szakasz 5-6. osztály - orientációs szakasz 7. osztály - döntési szakasz 8. osztály A fent említett felosztáson azonban az iskoláknak a helyi sajátosságaikat figyelembe véve változtatniuk kell, hiszen az iskolaválasztási és pályaorientációs döntések nem minden esetben történnek ugyanabban az időpontban. A rendszerváltás óta az általános iskolából való kilépésre lehetőség van. 4., 6., 8., 9., 10. osztály elvégzése után, tehát a pályaorientáció tartalmi elemeit ennek megfelelően módosítani kell. Ugyanakkor fejlődéslélektani, oktatásirányítás és finanszírozási szempontokból egy nagymértékben széttagolt, igazságtalan és nem hatékony magyar közoktatási rendszer jött létre. (Borbély-Ignácz, 1999) A NAT bevezetése 1998 szeptemberében történt meg általános iskolák első és a hetedik osztályában. A munkaügyi intézményrendszeren belüli pályaorientációs tevékenységet 2000-től a 30/2000 (IX.15.). GM. rendelet értelmében magánszolgáltatók, külső megbízottak is elláthatják, amely részben hatást gyakorolt az oktatásügyben megszervezett 10
tanácsadásokra is, azonban egységes személetű keretszabályozás mind a mai napig nem alakult ki. A 243/2003. (XII. 17.) korm. rendelet szól a NAT kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról, a 202/2007. (VII. 31.) pedig az előbbi rendelet módosításáról. A kompetencia alapú 2003-as NAT-ot - a háromévente megtartandó felülvizsgálat után - felváltotta a 2007-es NAT, mely összhangban az uniós célkitűzésekkel kulcskompetenciák fejlesztését írja elő. A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tartótanulásról tanulmányban az alábbiakban definiálták a kompetenciát: Az egyén bizonyított képessége ahhoz, hogy tudását (készségeit, szakképzettségét) képes mind a szokványos, mind a változó szakmai környezetben alkalmazni. A kompetencia tulajdonképpen az adott közegben való eredményes tevékenységhez szükséges ismeretek, elméleti és gyakorlati készségek, attitűdök, érzelmek, értékek és etikai jellemzők, valamint motivációk összessége. A kulcskompetencia ugyanezen megfogalmazás szerint: Az alapkészségeket kiegészítő azon kompetenciák összessége, amelyek az egyént képesé teszik arra, hogy: - új tudásra tegyen szert, illetve hogy a tudását az új követelményekhez igazítsa, - tudását, készségeit a tanuló szervezetek követelményeihez igazítsa és hozzájáruljon a tanuló szervezetek kibontakozóban lévő új formáihoz, - alkalmazkodjon a változó életpálya-kialakításokhoz, s az egész életen át tartó tanulás révén növelje mobilitását. (A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról 3. sz. melléklet, 2005) Ilyen kulcskompetenciák: - kommunikáció anyanyelven; - kommunikáció idegen nyelven; - matematikai, - természettudományi és technológiai kompetencia, - digitális kompetencia, - tanulni tudás, 11
- személyközi és interkulturális kompetenciák, - vállalkozói kompetenciák és kulturális kompetencia A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartótanulásról (2005) tanulmányban az is megfogalmazódott, hogy: Az iskolarendszeren belül elsődlegessé válnak a pályaorientáció szempontjából is nélkülözhetetlen általános műveltség és kompetenciák, a tanult ismeretek felhasználhatósági területeinek megismerése, a munka világának megismerése, a tanulás tanulása, a kreativitás, az ítéletalkotás, döntőképesség, önismeret, önmenedzselés, pályakorrekció, kommunikáció képességének kifejlesztése. Ezekre célszerű építeni a munkavégzéskor szükséges szakmai alkalmasság és képesség kifejlesztését, illetve a munkaerő-piaci ismeretek és az álláskeresési technikák elsajátítását is. A közoktatás területén szükség van a fenti képességek fejlesztésére és összehangolására a Nemzeti Alaptanterv (NAT) műveltségterületeivel, továbbá a munkaerő-piaci ismeretek és álláskeresési technikák, döntéshozatali képesség fejlesztésére. A pályaorientáció során tehát figyelembe kell venni a kompetenciákat, mellyel a tanulók rendelkeznek, és ezen kompetenciákra vonatkozó preferencia alapján körülhatárolhatóak bizonyos képzési formák, szakmák. A Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT) szakmai állásfoglalásában kompetenciákra vonatkozóan - portfolió készítését ajánlja, mely az egyének tanulmányai során bővíthetőek. Ilyen portfoliók készítése még nem elterjedt hazánkban, de mivel a kulcskompetenciák fejlesztése egyre inkább előtérbe kerül elképzelhetőnek tartom, hogy ezen ajánlás realizálódjon, hiszen a munkáltatók a megszerzett bizonyítványok mellett egyre nagyobb figyelmet fordítanak a munkavállalók kompetenciáira, egyre fontosabbá válik az egyének képességeinek, készségeinek, ismereteinek, jártasságainak teljes körű megismerése. Az európai uniós ajánlásokban a pályaorientáció, mint folyamat jelenik meg, mely az általános iskola alsó tagozatától egész életútján keresztül kíséri az egyén különböző döntéseit. A 2008 szeptemberében Lyonban megtartott Második európai szakpolitikai konferencia az életen át tartó pályaorientációról négy alappillért fogalmazott meg, amelyet az európai tagállamok Oktatási Minisztereinek Tanácsa 2008. novemberében tárgyalt és fogadott el. 12
A négy alappillérből az első: minden uniós állampolgár (fiatal, felnőtt) esetében a karrier, életpálya menedzselési kompetenciák, skillek fejlesztése (magyarul: pályaismeret, a szakképzés és a képzés rendszerének állampolgári szintű ismerete, karrierhez, pályaválasztáshoz kapcsolódó önismeret, munkaerő-piaci ismeretek, folyamatos karrier út önmenedzselési készségek és ismeretek) (Borbély, 2008) Az európai uniós követelményekkel harmonizálva - az élethosszig tartó tanulást támogatni hivatva - az élethosszig tartó pályaorientáció, mint folyamat egyre inkább Magyarországon is előtérbe kerül. A 2007-es NAT megfogalmazása szerint: A pályaorientáció csak hosszabb folyamat során és csak akkor lehet eredményes, ha a különböző tantárgyak, órán és iskolán kívüli területek, tevékenységek összehangolásán alapul. (130/1995 (X.26.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról) Azonban ezen uniós ajánlások megvalósításához egy alapvető szemléletváltásra van szükség, mely úgy vélem a hazai közoktatás intézményeiben kevéssé valósult még meg. Az egyének élete folyamán egyre sűrűbben felmerülő döntési helyzetek miatt kialakult az igény az élethosszig tartó pályaorientációs rendszer (Lifelong Guidance, LLG) kiépítésére, mely a fent említett folyamat szemléletet kívánja támogatni. Magyarországon 2008 januárjában megalakult a magyar LLG Tanács, mely Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT) néven működik ugyanezen év júniusától. Az NPT az általános iskolai pályaorientációs tevékenység fejlesztése javaslatot készített (lásd 1. melléklet), de feladatuk ettől átfogóbb. Céljuk, hogy mindenki számára, minden életkorban és élethelyzetben elérhetővé tegyék az egész életen át tartó, ám az életkor és élethelyzet alapján differenciált tartalmú és eltérő módszertanú pályaorientációs szolgáltatások igénybevételét (Borbély, 2008) Borbély-Pecze Tibor Bors (2008) beszámolójában így fogalmaz: A pályaorientációs szolgáltatás alapvetően három lépcsőfokból áll. Az önálló információszerzés és feldolgozás az első lépcsőfok, melyhez előzetesen a közoktatásban a tanulóknak meg kell kapniuk a pályaorientációs támogató ismereteket, így képessé válhatnak az önálló 13
információszerzésre, tájékozódásra, pl. Interneten. Jelenleg a magyar iskolarendszerben ez nem igazán megoldott, hiszen a munkaügyi szervezet, családsegítők, kulturális intézmények nyújtanak effajta támogatást. Második lépcsőfok a támogatott öntájékozódás, míg a harmadik, legfelső lépcsőfok az intenzív támogatás alkalmazott pszichológiában képzett szakembertől. Az EU - OECD 2004-es közös ajánlása a három lépcsős kompetencia modell: 1. karrier, pálya információnyújtás, 2. szakképzett tanácsadó, 3. pálya- munka szakpszichológia, 14
A foglalkozások (pályák) világa körülvesz bennünket, benne élünk, és mégis töredékét ismerjük, s nem is tapasztalhatjuk meg valamennyit. (Málnási - Stevanyik - Udvorka, 2008) 2. Fejezet Pályaorientációval kapcsolatos fontosabb fogalmak: iskolaválasztási érettség, pályaválasztási érettség, pályaszocializáció, pálya-identifikáció és pályafejlődés A megfelelő iskolaválasztási érettséggel rendelkező tanulók képesek elfogadni a tanár és a szülő segítségét, de végül önállóan - természetesen életkoruknak (12, 14 év) megfelelően - döntenek arról, hogy melyik iskolát válasszák. (Borbély, 2008) Az iskolaválasztási és pályaválasztási érettség alapvető kritériuma a helyes pályaorientációs döntésnek. Rókusfalvy (1969) meghatározása szerint a pályaválasztási érettség a tanulók egész személyiségének olyan fejlettségi állapota, melyben a tanulók képesek az elhelyezkedési lehetőségeiknek és a személyiségüknek megfelelő pálya adekvát kiválasztására, szakmai képzésük sikeres lehet, és szakmai beilleszkedésük megvalósulhat. A pályaválasztási érettséget a hosszú éveken át tartó általános iskolai előkészítő munka, a tanórai és tanórán kívüli valamint az iskolán kívüli foglalkozások, tevékenységek fejlesztik ki, mely során nem csak a széles körű pályaismeret alakul ki, hanem a személytulajdonságok fejlesztése, az önismeretre való nevelés, az önnevelés folyamatának megismerése, a világos és határozott érdeklődés kialakulása valamint az ehhez kapcsolódó célkitűzések megfogalmazása is megtörténik. A társadalomba való beilleszkedés és a személyiségfejlődés szempontjából is kardinális jelentőséggel bír a pályaorientáció, hiszen a tanulók a pályaszocializációs folyamat során bekapcsolódnak a társadalmi munkamegosztásba és alkalmazkodnak a munkavégző társadalmi környezethez. (Ritoók, 1986) Ritoók (2008) szerint a pálya-identifikáció során megpróbálnak az egyének a kiválasztott pályával azonosulni. E folyamat közben megmutatkozik, hogy az egyének mennyire elégedettek és eredményesek a kiválasztott pályán, mennyire tudják benne önmagukat 15
kibontakoztatni, megvalósítani, milyen a pályával kapcsolatos társadalmi aktivitásuk. A pályával való azonosulás sikerét nem az általános értelmi képességek, hanem leginkább a személyiségjegyek határozzák meg, ezért legalább annyira lényeges az általános személyiségfejlesztés, mint a konkrét pályaorientációs előkészítő munka. Ennek alapja a családban illetve a pályaorientációs döntést megelőző időszakban, az intézményes nevelésben van. Ezt az életkort az érzelmi élet gazdagsága és sokszínűsége jellemzi. A tanulók lelkesedésük, kötődésük, türelmetlenségük, elkeseredésük, indulatuk alapján azonosulnak érzelmileg a kiválasztott pályával, foglalkozással, mely adhatja számukra az érzelmi energiahátteret, de ennek hiánya közönyössé, érdektelenné is teheti őket. Az identitáskeresésnek egyébként is kitüntetett korszaka a serdülőkor, az iskola- és pályairány választás időszakában pedig, a tanulók még inkább megpróbálják személyiségüket érvényre juttatni, kifejezni. Az alábbi mondat egy pályaválasztási tanácsadáson hangzott el, azt mutatja, hogy milyen fontos szerepet tölt be a tanulók életében a megfelelő pálya kiválasztása. Én tulajdonképpen nem azt keresem, hogy mi legyek, hanem azt, hogy miért éljek. Ha ezt tudnám, pályát is könnyebben találnék magamnak. Erikson (1969, 68.p.) a következőket írja erről az életkorról: Könyörtelenül kényszerítik a fiatalt olyan döntések meghozatalára, amelyek gyorsuló iramban egyre végérvényesebb öndefiniálódásokat, irreverzibilis szerepeket és így életre szóló rögzítéseket eredményeznek Ez napjainkban egyre kevésbé érvényes, hiszen mint ahogyan az előbbiekben is említettem a NAT-ban megfogalmazódott az az elvárás, hogy a tanulókat fel kell készíteni arra, hogy életük során akár többször is pályamódosításra kényszerülhetnek. A személyiségfejlődés szerves része a pályafejlődés is, melyet Rókusfalvy Pál (1969, 37.p.) így határoz meg: A pályafejlődés a személyiség fejlődésének egyik oldala. Azt mutatja, hogy az ember munkáján, hivatásán, mint sajátos eszközön keresztül hogyan fejezi ki, hogyan fejleszti, valósítja meg önmagát. Így a pályafejlődés is már a gyermekkorban megkezdődik, s az egyes életszakaszokban más és más értelmet nyer. A pályafejlődést elősegíti a megfelelő önismeret, teljesítmény, képességek mellett a személyek általános tulajdonságai, a személyiség fejlődésének energiaháttere, az érzelmi harmónia, a szociabilitás, a közösségbe való beilleszkedés mértéke és jellegzetessége. (Ritoók, 1986) Ezeket a későbbiekben még részletesen tárgyalom. 16
Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog." (Szent-Györgyi Albert) 3. Fejezet A pályaorientációt meghatározó feltételek A tanulók iskolaválasztási és pályaorientációs döntéseit leginkább meghatározza a munka világához kapcsolódó önismeretük (melynek eleme az érdeklődés, a képesség). Valamint tanulók egészségi állapota; szülők törekvései; ismerősök befolyása, pályairányok és konkrét pályák ismerete (eleme a munka érték, a munkamód ismerete); középfokúiskolatípusok által nyújtott lehetőségek ismerete; pályákhoz kapcsolódó tevékenységek és eszközök ismerete; pálya társadalmi megítélésének ismerete; szociális, gazdasági, földrajzi körülmények, lehetőségek pontos ismerete; munkaerőpiac aktualitásainak ismerete; érzelmek; felvételi szelekció. Most az első négy feltétellel foglalkozok részletesebben, mert úgy vélem, hogy ezek befolyásolják legmeghatározóbb mértékben az általános iskolai tanuló döntését. 3.1. Önismeret Lényeges, hogy hogyan értékelik a tanulókat mások, illetve saját magukat. Az önismeret kialakulásában fontos szerepet kap a tanulók szociális környezetének elvárása, értékítélete. (Kürti, 1986) A reális önismeret lényeges kritérium a helyes pályaorientációhoz, hiszen hiánya nem megfelelő irányba terelheti a tanulókat, így irreális motivációk játszhatnak szerepet a pályaorientációjukban. Az önismeret helyessége attól függ, hogy mennyire megfelelő a tanulók önérték-érzése. Önmagukat nem reálisan értékelő tanulók túlbecsülhetik képességeiket és az iskola- és pályairány választási terveiket is ennek megfelelően fogalmazzák meg, vagy épp ellentétesen csökkent önbizalommal rendelkezhetnek, így képességeiket a valósnál kevesebbre becsülhetik és pályaorientációjuk során nem a képességeiknek, igényeiknek 17
megfelelően döntenek, mert attól tartanak, hogy a követelményeknek nem tudnak majd megfelelni. Goethe szerint: Ha meg akarod ismerni a világot, nézz magadba. Ha meg akarod ismerni magadat, nézz körül a világban. Tehát az önismerethez a külvilágról szerzett nagy mennyiségű tapasztalat szükséges. A pályaorientáció során segíteni kell a tanulókat a reális önkép kialakításában, ehhez szükségük van a tanulóknak arra, hogy megismerjék saját érdeklődési körüket, képességeiket, adottságaikat, fogyatékosságaikat, értelmi teljesítményüket és nem utolsó sorban egészségi állapotukat. 3.2. Érdeklődés Az érdeklődés Csirszka János megfogalmazása alapján: Az érdeklődésen a személyiség érzelemmel telített tartalmi irányulását értjük, amely szubjektív értékkel látja el a tárgyat, amelyre irányul. Olyan fénycsóvának lehet tekinteni, amely a valóság kisebb-nagyobb részére, tárgyaira esik, és azokat megvilágítja, köztük és a személyiség között bizonyos kapcsolatot létesít. Ez lehet spontán keletkezett odafordulás, és lehet szándékosan irányított. (Csirszka, 1966, 89.p.) A fiatalokat széles körű érdeklődés jellemzi, de az érdeklődés iránya életkoronként változik, pl. gyermekek pályaválasztásának vizsgálata kimutatta, hogy 13 éves tanulók másfél év leforgása alatt 6-7 pályához is kötödést éreznek (Szilágyi, 1996). Az esetek jelentős részében a megváltozott érdeklődési kör okozza a pályaelhagyást, a pályairányváltást. Az érdeklődési kör meghatározásának a legegyszerűbb módja a megfigyelés. Meg kell figyelni, hogy mi az a tevékenység mely során kevésbé fáradnak el, hiszen az érdeklődéssel végzett munka időtartama rövidebbnek tűnik a valósnál, és azt kevésbé fáradtságosnak tűnik. Pedagógiai gyakorlatban a kérdőíves módszer alkalmazása a legelterjedtebb. Jól összeállított kérdőívvel kiszűrhető, hogy ki az, akinek az érdeklődése belső indíttatású, ki az, akinek külsődleges szempontokon alapul, és kinek ötletszerű, tehát nincs egyáltalán érdeklődéshez, tevékenységhez kötött pályaelképzelése. (Dr. Lepsényi - Nagy - Rákos - 18
Salamon, 1981) Nagyon sok tanulónak 14 éves korában nincs sem kialakult érdeklődése, sem határozott elképzelése a jövőjét illetően. Csirszka megfogalmazása szerint: "Az érdeklődő belsőleg ahhoz a szubjektív értékesnek tartott tárgyhoz, személyhez, vagy jelenséghez fordul, amely, vagy aki szükségletét kielégíti, tudatosan, vagy spontán elősegíti." (Csirszka, 1966, 89. p.) Az érdeklődés az érdekkel és az értékrenddel is összefügg. A tanulók érdeklődésének alakulására, a képességeik fejlődésére befolyással vannak a szülők, a tanárok, a rokonok, az osztálytársak, a csoportközösség stb. 3.3. Képesség A képességek feltárása nagyon fontos, hiszen a különböző pályák különböző képességszinteket és képesség struktúrát igényelnek, mely a sikeres és megelégedett munkavégzéshez elengedhetetlen. Ha a tanulók olyan pályát választanak, melynek követelményei lényegesen magasabbak a képességeiknél, akkor kevés sikerélményre számíthatnak e téren. Elbátortalanodhatnak, elveszíthetik a kedvüket, és a teljesítményük is egyre rosszabb lesz. Abban az esetben, ha a tanulók olyan pályát választanak, melynek követelményei alulmaradnak a képességeiken, akkor az túl könnyűvé válik, nem örülnek az elért eredményeknek, mely szintén a teljesítmény romlásához vezethet. A képességek és a személyiség (azon belül motiváció, beállítódás, érdeklődési irány stb.). egymáshoz való viszonya is jelentősen megahatározza a teljesítményt. Vannak olyan jó képességű fiatalok, akik teljesítménye úgy a tanulásban, mint a munkában messze elmarad képességeik színvonalától, de ugyan így lehetséges, hogy közepes képességű tanulók szorgalommal, érdeklődéssel kiváló teljesítményt érjenek el. A képességeket két szempontból lehet megkülönböztetni, egyrészt az általános értelmi képességek, másrészt a szakmai feladatok ellátásához szükséges képességek (Szilágyi, 1996). De más elgondolás szerint csoportosítható: fizikai, szellemi és szociális képességekre. 19
3.4. Egészségi állapot Iskolaválasztás előtt 2009 (Málnási - Stevanyik - Udvorka, 2008) című könyvben az alábbi tájékoztatást kaphatjuk a témával kapcsolatban: A pályaorientációs döntést jelentős mértékben meghatározza a tanulók egészségi állapota, ezért a döntés meghozatala előtt tájékozódni kell arról, hogy van-e a tanulóknak egészségükkel összefüggő elváltozásuk, betegségük, veleszületett tulajdonságuk, amely a konkrét pályaorientációs döntésüket befolyásolhatja, mert így megelőzhető a későbbi iskolaváltás, pályaváltoztatás. A gyakorlatilag egészségesnek tekintendő tanulóknál is előfordulhat olyan tényező, amely a döntésüket befolyásolhatja, ezen egészségügyi tényezők közül vannak olyanok, amelyek határozottan ellenjavalttá teszik a kiválasztott szakma végzését, és vannak olyanok, amelyek a károsodás mértékétől függően korlátozó hatásúak lehetnek. Mindezek megítélése szakorvos feladata, akinek munkáját illetve döntését segíti a tanulók korábbi egészségügyi vizsgálatainak eredménye, mint pl. általános házi, gyermekorvosi, iskolaorvosi - vizsgálat, rendszeres - bölcsődei, óvodai, iskolaérettségi, beiskolázási szűrővizsgálatok, illetve az érzékszervi vizsgálatok, pl. szem, fül vizsgálat. Az orvosnak határozottan állást kell foglalnia, hogy a tanulók testi és szellemi állapota alapján képesek leszneke a választott szakma elsajátítására, annak tartós végzésére egészségkárosodás nélkül, valamint hogy sem saját magukra nézve, sem pedig a munkatársaikra nézve nem jelentenek-e balesetveszélyt a munkavégzés során. Azonban a szakorvosi vizsgálat mellett szükséges a tanulók környezetének, pl. szülő, tanár odafigyelése is. A korai - veleszületett vagy szerzett károsodás felismerése fontos, egyrészt természetesen azért, hogy mielőbb elkezdődhessen a tanulók kezelése, másrészt azért, hogy a tanulók a megfelelő támogatást, segítséget megkaphassák tanulmányaik során, valamint a pályaorientációs döntésüket kellő információk birtokában hozhassák meg. Az általános iskola 8. osztályos tanulóinak körében az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) Ifjúsági Szakmai Alkalmasságot Vizsgáló Osztálya pályaválasztási tanácsadást tart az egészségi alkalmasság megállapítása céljából. 20
Ha meg akarjuk tudni, hogyan éreznek az emberek: hogy mit élnek át, és mire emlékeznek, mihez hasonlíthatók az emócióik és az indítékaik, mi készteti őket arra, hogy azt tegyék, amit tesznek - miért nem kérdezzük meg tőlük? (G. W. Allport) 4. Fejezet A Deák Diák Általános Iskola 7. és 8. osztályos tanulóinak pályaorientációját leginkább befolyásoló tényezők - kutatási tapasztalatok - 4.1. Vizsgálat célja A vizsgálat elkészítésére a téma aktualitása sarkalt. Az utóbbi években a pályafejlődési modell jelentősen megváltozott, fokozódott a munkanélküliség és a kényszer pályaváltások száma. A hazánkat sújtó nagyarányú munkanélküliség prevenciójában illetve a munkanélkülivé vált emberek munkába való visszajuttatásában, és az ott való helytállásban - közvetett módon - jelentős szerepe van a megfelelően előkészített pályaorientációs döntésnek. Jelentős szereppel bír az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megalapozásában is melyre - mint előzőekben említettem - a NAT is nyomatékosan felhívja a figyelmet és az EU OECD (2004) ajánlása is. De hogy az általános iskolai tanulók pályaorientációs döntéseit kellő információ birtokában hozzák e meg, illetve hogy ki(k) vagy mi(k) befolyásolják ha egyáltalán befolyásolják - leginkább döntésüket, egy érdekes kérdésfelvetésnek tűnhet az értékpreferenciákban bekövetkezett jelentős változás miatt. Egy - nem reprezentatív - felmérés szerint, mely 196 fő pályaalakulását követte figyelemmel 40 éven keresztül, kimutatták, hogy az értékpreferenciák változásában a legnagyobb elmozdulás a család szerepében következett be. A család a fontossági sorrendben az első helyen szerepel, de szignifikáns különbséggel - még fontosabbá vált az utóbbi évtizedben. (Ritoók, 2008) Úgy gondolom, hogy az általános iskolai tanulók pályaorientációjában is jelentős szerepet játszik a család hatása. 21
4.2. Hipotézis A vizsgálatom kezdetén feltételeztem, hogy a vizsgált általános iskola 7. és 8. osztályos tanulóinak pályaorientációs döntéseiben, legjelentősebb mértékben a szülő és a tanár hatása jelenik meg. A pályaorientációs rendszerben nyújtott szolgáltatás az iskola keretein belül, illetve külsős, speciálisan képzett szakember igénybevételével valósulhat meg. A pályaorientációs döntés segítésének elsődleges helyszíne az általános iskola, ahol a gyermekek szervezett keretek között elérhetőek, így a velük való rendszeres foglalkozás megvalósulhat. A tanárok évek során megfigyelhetik a tanulók teljesítményeit, képességeit, személyiségüket, fejlődésük folyamatát így objektív képet kaphatnak róluk és egyben példaként is szolgálhatnak számukra. Az általános iskolai tanácsadó tanár feladata (lenne, ha van az iskolában), hogy az előre látható és a váratlanul fellépő élethelyzetekben támogatást nyújtson a tanulóknak az egyéni igényeik szerint (Szilágyi, 1996). Ilyen előre látható élethelyzet, például amikor a tanulók elhagyják az általános iskolát - 6., 8. illetve a 10. év végén - és felmerül az iskolaválasztás kérdése. Hazánkban nem jellemző, hogy az általános iskolákban pályaorientációs tanácsadó tanárt foglalkoztatnának. Az osztályfőnökök és szaktanárok - az általunk tanított tárgy tartalmi keretein belül indirekt módon - alakítják a tanulók önmagukról és a világról alkotott képét és így közvetve a pályaorientációs elképzelésüket. Iskolai pályaorientációs tanácsadás lehet: A) - egyéni tanácsadás vagy - pályaorientációs csoportfoglalkozás B) - műveltségterületekbe épített pályaorientációs tartalom C) - tanórán belüli és kívüli tevékenységek - iskolán belüli és kívüli tevékenységek 22
A pályaorientációs csoportfoglalkozás a tanulás színterében jelenik meg: tanítási órákon, osztályfőnöki órákon, kiscsoportos orientációs foglalkozásokon. A tanár értékelése számos azonos korú fiatal tulajdonságainak állandó összevetése mellett alakul ki, ellenben a szülők közelebbről csak saját gyermeküket ismerik általában, így a tanár véleménye az objektív kontroll szerepét is betöltheti. Egy kérdőíves vizsgálat során - mely országosan reprezentatív iskolaminta alapján 4356 olyan szülőt kérdezett meg a pályaválasztásról, akiknek a gyerekei az 1997/98-as tanévben kezdték valamilyen középfokú iskolában a tanulmányaikat [Témavezető: Andor Mihály, A kutatás támogatója: Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány (OKTK A. 1252/V)] kiderül, hogy minél magasabban iskolázottak a szülők, annál inkább befolyásolják a gyermekük pályaválasztással kapcsolatos döntéseit. A kevésbé iskolázott szülők esetében inkább érvényesül a gyermek elképzelése. Ennek okai lehetnek egyrészt, hogy az alacsonyabban iskolázott szülők illetve gyermekeik nem tekintik a pályaorientációs döntést fontosnak, másrészt nem igazán tájékozottak az adott kérdéskörben. (Lannert, 1998) A pályaorientációs döntés meghozatalánál a szülők aspirációja igen mérvadó, természetesen különböző életkorokban (10, 12, 14, 15, 16 év) különböző mértékben. A 90-es években megnőtt középfokú iskolakínálat jelentősen befolyásolja a pályaorientációt. A gimnáziumi kínálat tartalmi és minőségi szempontból is differenciálódott, megjelentek a speciális szerkezetű illetve tantervű középfokú iskolák. A továbbtanulás és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából nagyobb az iskolaválasztás rizikója, az utóbbi években jelentősen megnövekedett az iskolákról szóló információk és a tájékozódás jelentősége és szerepe. Bizonyított, hogy a rendszerváltás utáni iskolai expanzió mellett a szelekciós életkor - bizonyos képzési formák esetében - lefelé mozdult el, tehát különböző iskolatípusok - hatilletve nyolcosztályos gimnáziumok megjelenésével belső szelekciós mechanizmusok indultak el. (Mivel fiatalabb életkorban a gyermekek iskolaválasztásában jobban érvényesül a szülői hatás, így a magasabb státusú családok gyermekei nagyobb valószínűséggel kerülnek magasabb státust biztosító iskolákba, tehát fokozottan megjelenik a státusreprodukció lehetősége, mely az egyenlőtlenségek újratermelődésének kedvez). (Sági, 2003) 23
A szakirodalom szerint az általános iskolai pályaorientációs döntés során az anya szerepe hangsúlyosabb, míg az apák szerepe csak később, a felsőfokú tanulmányok irányának kiválasztásnál és a szakmaválasztásnál erősödik fel. (Baracs - Magasi, 2008) Kérdőíves vizsgálatom elemzése során erre részletesen kitérek A szülők aspirációja kifejezi azt is, hogy mit szeretnének a gyerekükből, milyen szakmát szánnak neki, de azt is, hogy milyen erőfeszítésekre hajlandóak ennek az elképzelésnek az elérése érdekében. (Liskó, 1998)A gyermekek taníttatása tulajdonképpen egy befektetés melynek célja, hogy a gyerekek státusa ne legyen alacsonyabb, mint a szüleiké. Ez a felfele irányuló mobilitási szándék teljesen érthető, hiszen minden szülő a legjobbat kívánja gyermekének. 4.3. Vizsgálat terepe Vizsgálatom színhelyéül a Deák Diák Általános Iskolát választottam. Az iskola szellemiségét befolyásoló tényezők közül az egyik legmeghatározóbb az iskola hagyománya és múltja. Az intézmény 1787-től Budapest V. kerületében, a Deák tér közelében egy kívül-belül igényesnek mondható, régi klasszicista stílusban épült épületben működött Deák Téri Iskola néven. Először elemi iskolaként, később gimnáziumként üzemelt. 1883-tól lányokat is felvettek az intézménybe, mely korának egyik leghaladóbb szellemiségű, legliberálisabb intézménye volt. 1952-ben az intézményt államosították, azonban az oktatás továbbra is magas színvonalon, új pedagógiai módszerek, elvek alkalmazásával folyhatott 1993-ig, mikor is az evangélikus egyház visszakövetelte az épületet. Ekkor az intézmény a VIII. kerületben, Józsefvárosban (Orczy út 5-7.) kapott helyet és a faliújságjuk után szabadon a Deák Diák névvel folytatta működését, később innen a jelenlegi helyükre a Köztársaság tér 4. szám alá költöztek. (Császár, 2003) 2004. augusztus 8-tól VIII. kerületi Önkormányzat fenntartásában működik. Józsefváros nevét a Habsburg család egy tagjáról kapta. Budapest egyik legrégebbi része, hiszen már az 1720-as években kezdett benépesedni. Jellemzően kisiparosok, szegényebb zsidó családok és muzsikus romák lakták. 1890-ben 91. 303 lakosa volt, mely a főváros lakosságának 18,8%-át jelentette, 1910-ben a helyi önkormányzat adatai alapján elérte csúcspontját, amikor is 164. 255 lakosa volt a kerületnek. A II. világháború után a kerület 24
épületállományának 90 %- a romokban állt, amiket ugyan lakhatóvá tettek, de az idők során az államosított bérházak és leromlott állapotú épületek állagmegóvására nem fordítottak elegendő figyelmet, így napjainkban Józsefváros, mint Budapest egyik legelhanyagoltabb kerülete él az emberek tudatában. Részben a fent említettekből következik, hogy a tehetősebb családok elköltöztek és Józsefváros egyre inkább az alacsonyabb státusú családoknak adott és ad otthont, bár meg kell jegyezni, hogy ezen belül is igen nagy státuskülönbségek vannak a körúti szecessziós, századfordulós bérházak lakói a földszinti udvarházak, bérkaszárnyák, körfolyosós bérházak lakói között. (www.jozsefvaros.hu) Tehát az intézmény egy elit környékről bekerült a kevésbé jó hírű kerületbe. Ennek ellenére a tanulók 90 %- a az intézmény dolgozóival tartott és átment a másik épületbe, mely ugyan eredetileg nem iskolának épült, hanem mint szeretetotthon üzemelt 1898-tól. Az évek során az V. kerületi tanulók kiröppentek az iskolából, így mára már leginkább VIII. kerületi szülők íratják gyermekeiket az intézménybe. A KSH 2001- es népszámlálása alapján a népességszám csökkent a kerületben, 77. 175 lakosa van, de még így is a legsűrűbben lakott pesti városrész. A népesség korösszetételére - a budapesti arányokhoz hasonlóan jellemző, hogy magas az időskorúak aránya, de az átlagéletkort tekintve a kerület népessége fiatalabb, mint a többi fővárosi kerület. A népesség korszerkezetében jelentkező változás (családos, kisgyermekes rétegek arányának növekedése) a 2000-es évek elejétől intenzíven jelentkező rehabilitációs tevékenység hatásának tudható be. A KSH 2001-es felmérése alapján a kerületi lakosok iskolai végzettségét tekintve a legalacsonyabb általános iskola 0-7 évfolyam - végzettséggel rendelkezők aránya a kerület egyes részein meghaladja a 10%- ot a 15 év feletti népesség körében. A felsőfokú végzettségűek aránya jelentős mértékben elmarad a fővárosi átlagtól. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma a kerületben 11. 202, míg Budapesten 320. 899, ami az összlakossághoz viszonyítva a kerületben 13,7%- ot, Budapesten pedig 18%- ot jelent. Egy 2006-ban elkészített felmérés szerint (Szülők és tanulók véleménye iskolánkról, 2006) a Deák Diák Általános Iskolába járó tanulók szüleinek iskolai végzettsége az alábbiak szerint alakul: Anya (192 fő) iskolai végzettsége: 74 fő felsőfok, 91 fő középfok, 10 fő szakmunkás, 15 fő alapfok. Apa (182 fő) iskolai végzettsége: 77 fő felsőfok, 87 fő középfok, 11 fő szakmunkás, 7 fő alapfok. 25
Azaz anyák 38,5%- a, apák 42,3%- a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, tehát mind a kerületi, mint a budapesti arányokhoz viszonyítva jelentősen magasabb az iskolába járó tanulók szüleinek felsőfokú végzettségi aránya (40,4%). Ezek az adatok, illetve a túljelentkezés is azt mutatja, hogy az iskola megőrizte presztízsét. A kimutatások szerint 2008-ban az iskola végzős diákjainak 50%- a gimnáziumban, 40%- a szakközépiskolában és 10%- a szakmunkásképző és egyéb intézményben tanult tovább. 4. 4. Vizsgálat alanyai Vizsgálatomat 2008/2009-es tanév második felében végeztem. A Deák Diák Általános Iskolában 2 párhuzamos évfolyamon 20-26 fős osztályokban, integráltan folyik az oktatás. Vizsgálatomat - igazgatónő engedélyezésével 7 és 8. osztályos tanulók körében végeztem. A vizsgálat alanyai 13-15 éves általános iskolai tanulók. A vizsgálathoz kérdőívet használtam, melyet összesen 87 tanuló tölthetett ki, ebből visszaérkezett 72 db kérdőív, a teljes minta 82,75 %-a, tehát a válaszadási kedv jónak mondható. Az osztályfőnöki órákon kiosztott kérdőívek kitöltése nem volt kötelező, mégis úgy vélem, hogy a hiányzó 15 db kérdőív inkább a betegség miatti hiányzásnak tudható be. A megkérdezettek 37,5%-a 13 éves, 51,4%-a 14 éves és 11,1%-a 15 éves. Nemük szerinti eloszlásban - a véletlen folytán - 50% fiú és 50% lány, mely igen megkönnyítette számomra a kérdőív kiértékelésekor a nemek szerinti összehasonlítást. 4.5. Iskola küldetésnyilatkozata Az iskola alapelvének középpontjában a személyiség alakítása és a közösségteremtés áll. A tanárok megújult módszertani szemlélettel és elfogadó magatartással segítik a tanulókat abban, hogy képességeiket, értékeiket, érdeklődési irányukat felismerjék és kibontakoztassák. (www.deakdiak.hu) 26