EURÓPA ÉGHAJLATA I. Az Európa éghajlatát meghatározó tényezők a kontinens helyzete, fekvése és ennek éghajlati következményei. Kiterjedése: K-Ny-i irányban ~11 000km (Nyh. 31, Azori-szk.-Kh. 67, Ural; és É-D-i irányban ~5200 km: Ész. 35 Gavdos szigete (Krétától D-re) - Ész. 82 Ferenc József-föld között helyezkedik el. Területe: 10 382 000 km 2. A legnagyobb szárazföld, Eurázsia Ny-i oldalán, túlnyomórészt a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Csak keskeny É-i sávja nyúlik túl a sarkkörön a hideg égövbe, míg D-i szegélye éppen a szubtrópusi övet súrolja. A leginkább óceáni éghajlatú kontinens, a Kh.20 -tól nyugatra fekvő része Földünk egyik legkiegyenlítettebb, legkevésbé szélsőséges éghajlatú területe. Sajátos éghajlatának kialakításában a következő összetevők szerepe emelkedik ki: A mérsékelt övet uraló Ny-i szelek hatása alatt áll: Ny-K-i irányban sodródó időjárási rendszerek (ciklonok/anticiklonok) hatása alapvető. Igen nagy területet érint az Észak-Atlanti-áramlás okozta rendkívül erős pozitív hőmérsékleti anomália. Nagyrészt hiányoznak az É-D-i futású hegyláncok, amelyek Az Ész. 45-60 közt jelentősen módosítanák az uralkodó Ny-K-i légmozgások irányát, hatásait. A legkisebb átlagos tengerszint feletti magasságú kontinens.

Nagykiterjedésű beltengerek jelenléte, mint a meleg Földközi-, a és hűvös Balti valamint a kisebb és kevésbé meleg Fekete és Kaszpi-tenger. Partvonala erősen tagolt. A fentiek eredőjeként más kontinensektől eltérő jellegzetességekkel rendelkezik. Így az egyik legfontosabb éghajlatalakító tényező az óceántól való távolság, mert elsősorban ettől függ a hőmérsékleti és csapadékviszonyok alakulása. Az óceán óriási víztömege nyáron sokkal lassabban melegszik fel, télen viszont sokkal nehezebben hűl le, mint a szárazföld felszíne. Ezért az innen induló légtömegek enyhítik a szárazföld hőmérsékletét, de minél tovább haladnak K-re, útközben télen annál több meleget adnak le, nyáron viszont annál jobban felmelegszenek, s emiatt mérséklő hatásuk egyre veszít erejéből. K felé páratartalmuk is egyre jobban csökken, s ezért fogy a csapadék mennyisége is. Az óceán hatását jelentős mértékben fokozza az Európa partjai előtt elhaladó Észak-atlantiáramlat. A forró Mexikói-öbölből indul el, s tulajdonképpen meleg folyam az óceánban, 2-300km szélességben 1500m mélységig mozog a trópusok meleg vize naponta 200km-t megtéve. Fagymentes partokat, s állandó jó kikötőket biztosít túl a sarkkörön, sőt még az Északi-fokon is, egészen a Kola-félszigetig. Ugyanakkor Eurázsia K-i oldalán már a 43 szélességtől kezdve befagy a tenger. Az Észak-atlanti-áramlat emellett kitűnő hatásfokú kazánnak bizonyul, mert vize minden egyes m 3 -ének lehűlése ugyanannyi fokkal melegít fel 3000 m 3 légtömeget. Így melegítő hatása még a Spitzbergákra és Kelet-Európára is enyhítőleg hat. Kontinensünk Ny-i fekvésének, mindenekelőtt az Észak-atlanti-áramlat fűtő hatásának köszönheti hőmérsékletének, valamennyi földrész között legelőnyösebb alakulását. Ez elsősorban télen mutatkozik meg, amikor a mérsékelt övben a legmelegebb kontinens Földünkön. Európa élvezi a Igenagyobb pozitív anomáliát, vagyis sokkal melegebb, mint más hasonló földrajzi szélességeken fekvő földrészek. A pozitív anomália természetesen Ny-i oldalán a legnagyobb (5-12 C), s K felé fokozatosan csökken. A kárpát-medencében ez 1-1,5 C-ot ér el. Az óceáni hatás érvényesülésének nagyon kedvez földrészünk erős vízszintes és kisebb skálájú függőleges tagoltsága. A mélyen benyúló öblök és tengerek - különösen a Keleti- és elsősorban a Földközi-tenger - messze K-re közvetítik az óceán kiegyenlítő hatását. Ennek érvényesülését az egész kontinensen jelentősen elősegíti, hogy Európa a legalacsonyabb földrész, s főleg, hogy Skandinávia és a fiatal lánchegységek magasabb vonulatai között az alföldek és az alacsony röghegységek övezete széles kaput nyit az atlanti hatások számára Kelet-Európa felé is. Az Európai-rögvidéken és különösen Fiatal Európában az erősen tagolt domborzat jelentősen módosítja az éghajlatot. Itt a hőmérséklet elsősorban a magasság szerint, a napsugárzás mennyisége pedig a lejtők kitettsége szerint változik, a széljárás és a csapadék mennyisége is nagyrészt a domborzathoz igazodik. Ezért az európai romhegyvidék és főleg a fiatal gyűrthegyvidék éghajlati térképe nagyon tarka, változatos, gyakran a szomszédos kistájakat is éles éghajlati ellentétek jellemzik, míg a Középeurópai- s különösen a Kelet-európai-síkvidéken széles övezetekben fokozatosan, "szabályosan" változnak az egyes éghajlati elemek.

Végül, alapvetően befolyásolják Európa éghajlatát, és irányítják mindenkori időjárását a körülötte terpeszkedő ún. hatásközpontok (akciócentrumok), vagyis a magas (maximumok) és alacsony légnyomású központok (minimumok). Európa szinoptikus klimatológiája: légkörzés, akciócentrumok magas és alacsonnyomású légköri képződmények Míg a kontinens abszolút és relatív helyzete, vízszintes és függőleges tagoltsága - tulajdonképpen passzív tényezők (jelen vannak és érvényesülnek), addig az akciócentrumok, mint nevük is mutatja, aktív tényezők. Alacsony-, vagy magasnyomású; időszakosan-, vagy állandóan fennálló légköri képződmények. Kialakulásukkal és mozgásukkal tevékenyen hatnak. A négy közül kettő állandóan, kettő viszont csak időszakosan működik. Az állandó akciócentrumok dinamikus okokból (a levegő fel- és leszálló áramlásaihoz kapcsolódva jönnek létre a szubtrópusi és arktikus stacionárius éghajlati front mentén. A szubtrópusi stacionárius front mentén a termikus egyenlítő fölött felszállt levegő tér vissza a felszín közelébe. Itt a leszálló légmozgás magas légnyomást hoz létre. Az arktikus stacionárius éghajlati front mentén a mérsékelt övezet melegebb, kisebb sűrűségű levegője siklik a sarkvidék felől érkező hideg, nagy sűrűségű légtömegek fölé. Itt feláramláshoz kapcsolódó, tehát dinamikus okokból kialakuló alacsony légnyomású övezet jön létre. A stacionárius frontok óceánok feletti szakaszán alakulhatnak ki állandó magas- v. alacsonnyomású központok, mivel télen a szf. erős lehűlése magasnyomást hoz létre kontinensek sarkkör körüli területein, nyáron a kontinensek erős felmelegedése gyengíti a magasnyomást a térítő környékén a kontinensek belsejében. A stacionárius frontok felett a szabad légkörben 3-400 km szélességű, 60 m/s körüli sebességű Ny-K-i irányú légáramlatok futják körbe földünket összhangban a mérsékelt övezet alapáramlásával. Ezek a futóáramlások, vagy jet streamek.

Az arktikus stacionárius front felett az erősen változó helyzetű poláris jet, míg a szubtrópusi stacionárius éghajlati front felett a szubtrópusi jet helyezkedik el. Többezer km hullámhosszúságú hullámaik (3-4 db) az ún planetáris- v. Rossby hullámok. Helyzetük szoros összefüggést mutat a mérsékletővi ciklonok mozgásának pályájával. A mérsékelktövi ciklonok a stcionárius front futóáramlások által jelzett hullámaiból alakulnak ki. A két állandó akciócentrum az Atlanti-óceán É-i részén terpeszkedő izlandi minimum és az Azori-szigetek környékét megülő azori maximum. Az észak-atlanti térségben az e két központ közötti nyomáskülönbség (bárikus gradiens) nagysága határozza meg a légcirkuláció, az észak atlanti oszcilláció (North Atlantic Oscillation - NAO), a mérsékeltövi nyugati szelek erősségét. Az izlandi minimum a legerősebb decemberben, ekkor központjában az átlagos tengerszinti légnyomás 997mbar. Júliusig gyengül. Ebben a hónapban nincs egyértelműen körülhatárolható alacsonnyomású központ Európa térségében.

Az azori maximum a leggyengébb márciusban (1020mbar). Ekkor az Azori-szk.-től délre, a Ráktérítíő közelében van a központja. Júliusig erősödik (központjában ekkor a havi átlagos légnyomás 1025mbar), ekkor a pólus felé mozdul a termikus egyenlítő északra helyeződése miatt, ami a légkörzési cellák pólusirányú eltolódást okozza. Ekkor K-Ny-i kiterjedése is változik: kiterjeszkedik a Földközi-tenger medencéjére és a kontinens belső részére is (azori orr). Ez a magasnyomású nyúlvány nem stabil, a kontinens középső részén újra és újra meggyengül, ami teret enged az izlandi minimum irányából betörő ciklonoknak. A havi átlagos tengerszinti légnyomás Európában januárban Amikor a barikus gradiens (a nyomáskülönbség a két központ között) nagy, a nyugati szelek erősek. Ilyenkor alacsony és magasnyomású képződmények vándorolnak a mérsékelt övezet középső sávjában Ny-K-i irányban. Ezzel szemben az időszakosan aktív akciócentrumok termikus okokból, vagyis a kontinensek belső területeinek téli erős lehűlése és nyári erős felmelegedése miatt alakulnak ki. Az északon a Középszibériai hegyvidéktől délnyugaton a Balhas-tóig, délkeleten egész Mongólia felé elnyúló szibériai, vagy belső-ázsiai (mongóliai) maximum csak télen, a Dél-Arábiától az

Indiai-alföldig terpeszkedő hatalmas elő-ázsiai (iráni), vagy Perzsa-öböli minimum pedig csak nyáron alakul ki, akkor viszont nagyon erősen. Földrészünk időjárása a hatásközpontok függvénye, s ezáltal döntően hatnak éghajlatára is. A havi átlagos tengerszinti légnyomás Európában júliusban Hogy Európára enyhe vagy szigorú, zord tél vár-e, az attól függ, vajon az izlandi alacsonynyomású mag vagy a szibériai magasnyomású mag az erősebb. Amíg és ahol az izlandi minimum jut uralomra, addig és ott enyhe, csapadékos, atlanti jellegű a tél. Viszont ahová a szibériai maximum terjeszkedik ki, ott kemény, szigorú és száraz a tél. A tél akkor különösen hideg és tartós, ha a maximumok erős kiterjedése következtében a Kárpátokon és az Alpokon át kialakul az ún. barometrikus (Vojejkov) tengely egész Európán keresztül, s az azori és a belső-ázsiai maximum összekapcsolódik. Ettől a tengelytől ÉNy-ra is, valamint DK-re is csökken a légnyomás. Néha az azori magasnyomású mag is erősen kifejlődik, s felnyúlik egész Közép-Európáig. Eredménye száraz, derült, napfényes, enyhébb tél. A nyár sorsát szintén a maximumok és minimumok erőviszonyai döntik el:

Nyár elejére a felmelegedés következtében a szibériai magasnyomású mag fokozatosan felbomlik, ugyanakkor kialakul az elő-ázsiai alacsonynyomású mag, ami alacsony légnyomású magjának köszönhetően szívóhatást fejt ki, ezzel felerősíti a Ny-i szeleket. Így a nyár elején a még elég erős izlandi minimummal együtt a ciklonok egész sorát húzza be az eurázsiai kontinensre. Ezt nevezzük európai monszunnak, mert többnyire éppúgy erős zivatarokkal, záporokkal köszönt be, és jelentős lehűlést okoz, mint az ázsiai nagy monszunrendszer s lényegében ugyanazok az indítóokok működtetik (a szárazföld és a tenger eltérő hőgazdálkodásából származó légnyomáskülönbségek). Ezután az izlandi minimum erősen legyengül, az azori maximum pedig felerősödik. Az azori maximum erős kiterjedése az észak-afrikai magas légnyomású övezet nyári, É-ra tolódásával kapcsolatos. Így Dél-Európa felett tartósan a magas légnyomás kerül uralomra. Az azori maximum gyakran Közép-, sőt Nyugat-Európa D-i részét is birtokába veszi. Ugyanakkor a még mindig hideg sarkvidéken időnként kifejlődő magas nyomású terület szintén huzamosabban kiterjeszkedhet D felé, Észak- és Kelet-Európára is, és ott tartósabb szárazságot okoz. A nyár tehát éppolyan eltérő lehet, mint a tél. A maximumok erős és tartós kifejlődése helyén meleg és száraz a nyár, ha viszont ezek gyengébbek, a gyakori nyugati ciklonok esős és hűvösebb nyarat alakítanak ki. Európa időjárását tehát a rendkívüli változatosság, egyúttal a gyors változékonyság jellemzi. Ez lényegesen hat természetesen az éghajlatra is. Ezért fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy Európában - Nyugat-Európa kivételével - az éghajlati átlagértékeket a szélsőségek erősen befolyásolják!!! Európa szinoptikus klimatológiája: magas és alacsonnyomású légköri képződmények Blokkoló anticiklonok A mérsékelt öv normális Ny-K-i alapáramlásában a leggyakoribb zavarokat az ún. blokkoló anticiklonok okozhatják. A nagykiterjedésű, erős, átlagosan 16 napos élettartamú a középatlanti vizek, vagy az európai szf. felett kialakuló anticiklonok a nyugatias alapáramlást időlegesen akadályozhatják, leállíthatják. Általában a a kontinens belsejének igen erős lehűlése következtében a szibériai maximum normálisnál erősebb kifejlődése hozza létre ezeket. Egyes években uralomra jutva a ciklonok pályáit blokkolva a kontinens belső területein szárazságot az óceáni területeken a normálisnál hidegebb telet idéznek elő.

Felszíni anticiklonok Esetenkén cellák válnak le az azori maximumról és sodródnak DNy-Ék-i pályán A brit-szk., közép-európa, a Kelet-európai síkság fölé. Évente 2-4 anticiklon mozog ilyen pályán. A Skandináv félsziget felett ugyancsak gyakran jönnek létre anticiklonok. A Földközi tenger térségében kimutatható nagyszámú magasnyomású légköri képződmény a nyár folyamán az azori maximum fejlődésével, áthelyeződéseként értelmezhető ( azori orr ). A nyugatias alapáramlással sodródó anticiklonok haladási sebessége 6 /nap (~28 km/h). Az esetek 40%-ában az anticiklonok a nyugatias alapáramlással szemben mozognak, 7 /nap sebességgel évszakos szabályosságot alig mutatva.

Mérsékeltövi alacsonnyomású légköri képződmények Leggyakoribbak a klasszikus, frontokkal rendelkező mérsékeltövi ciklonok. Ebbe a csoportba tartoznak még más front nélküli alacsonnyomású képződmények, mint pl. konvektív (a felszín erős felmelegedése által létrehozott feláramlásokból létrejövő) zivatargócok, poláris-, vagy lee oldali alacsonnyomású képződmények. Mindegyikük ritka szinoptikus körülmények között alakul ki. A legnagyobb ( legmélyebb ) ciklonok az izlandi minimum térségében alakulnak ki, központjukban a légnyomás 980 mbar alatt lehet. Legerősebbek a tenger felett, a nyugat európai partok előtt. Közülük a hirtelen mélyülő ciklonok gyakran okoznak vihardagályokat.

A Genovai-öböl térségében gyakran jönnek létre lee oldali ciklonok amikor az izlandi minimum irányából érkező légtömegek az Alpokat kerülik meg. Ilyen esetben sekély (nem túl alacsony légnyomású), de rendkívül aktív alacsonnyomású légköri képződmény alakul ki. A tél folyamán a legtöbb izlandi ciklon a kontinens É-i, vagy D-i partja mentén mozog, míg nyáron a Skandinávián és a Baltikumon átvezető középső útvonalon mozognak elsősorban. A Kelet-európai-síkság felett télen nehéz ciklonpályákat azonosítani az uralkodó szibériai maximum miatt. Nyáron ebben a térségben kétszer annyi alacsonnyomású légköri képződmény fordul elő, mint télen, azonban ezeknek csak kis része mérsékeltövi ciklon, sok a hidegbetöréshez, zivatrgócokhoz kapcsolódó alacsonnyomású képződmény.

A ciklonok leggyakoribb pályái Európa felett.

Földközi tengeri alacsonnyomású légköri képződmények Bár a mediterrán térség nyáron a szubtrópusi magasnyomású övezet hatása alatt áll mégis nagyszámú alacsonnyomású légköri képződmény alakul ki a térségben a nyár folyamán is. Gyakran előfordul, hogy amikor a mediterrán térségben alacsonnyomású légköri képződmény alakul ki, Nyugat- v. Közép Európa felett anticiklon foglal helyet. Gyakori az erős légáramláshoz és légköri instabilitáshoz kapcsolódó zivatargócok, vagy lee oldali ciklonok kialakulása a térségben. A tengerfelszín hőmérsékleti anomáliáinak fontos szerepe van ezeknek a létrejöttében. A ciklonok rendszerint a nyugatias alapáramlással sodródnak, míg a zivatargócok kevésbé követik ezt a pályát. A ciklonok leggyakoribb kialakulási helyei Európa felett.

Hideg légtömegek Olyan időszakokban, amikor a nyugatias alapáramlás legyengül, hideg légtömegek indulhatnak déli irányba Európa fölött. Az ilyen hideg légtesteket útjuk során körbe veszi a mérsékelt övezet melegebb levegője. Az ilyen hideg nyelv hegyének leválása a felszín közelében hideg légtavat hozhat létre, ami a légköri instabilitás, zivatartevékenység forrása lehet A Kárpát-medencében, vagy a mediterrán térségben.