Mordaunt építése Hozzáadta: Szikora László 2008. június 24. kedd 22:46 Utolsó frissités 2016. március 17. csütörtök 10:03 Sok idõ eltelt az elõzõ hajóm befejezése óta, amely után azonnal nekikezdtem az új makett készítésének, de a körülmények egy kicsit változtak és az elmúlt másfél évben nagyon kevés idõm jutott a makettezésre. Talán most jutottam oda, hogy már tudok valamit felmutatni, ezért elkezdem a cikksorozatot, de ne várjatok gyors elõrehaladást. Tehát az angol HMS Mordaunt negyed osztályú sorhajó makettjét kezdtem el az Euromodels kit rajzai alapján. Választásom azért esett erre, mert végre méreteiben is és díszítéseiben is egy elég szép hajónak találom, valamint elég kevesen építették meg, legalábbis az interneten nem sok fotót, cikket találtam róla. Ez a készletbõl készült hajó fotója, tehát ez az alap, ennél csak szebbet szabadna csinálnom, legalábbis ez a cél, azután majd meglátjuk A készlet M 1:60-as méretarányú. Viszont szeretnék egységes, azonos méretarányú hajókat csinálni, ezért a rajzokat felnagyítottam 1:50-re. A mûhely falán láthatóak a rajzok, így bármikor tudok méreteket venni, valamint pihenésképpen elnézegetem, és lelki szemeimmel látom a leendõ makettet. A gerincet és a bordákat 6-os rétegelt lemezbõl vágtam ki. Ez a kit rajzai alapján összerakott bordázat, azt hiszem látható, hogy van ahol 10 cm is van a bordák között, ami elég nagy távolság a palánkozáshoz, félõ, hogy megtörnek az ívek, és nem lesz elég merev a hajótest. Ezért megháromszoroztam a bordák számát, így már majdnem olyan lett, mint egy igazi bordázat. Ideiglenesen felraktam a fedélzeteket, melyeket 3-as rétegelt lemezbõl vágtam ki.
Felkerült az orrtõke, valamint a bordák oldalán kivágtam/reszeltem a szamárvezetõ süllyesztett palánk helyét, mely az elsõ palánk felrakásánál lesz nagy segítség. Azt természetesen tudtam, hogy a plusz bordák útban lesznek az ágyúnyílásoknak, de hogy két helyen még az eredeti bordákba is belezavar?! Ezért valószínûleg az ágyúablakkereteket a palánkozás elõtt beleácsolom. Ekkor elérkezett a téli idõszak, meg egy bordatörés (szerencsére nem a hajóé!), így a szokásos téli faragásra álltam át. Gondolom a készlethez fémöntött figurákat adnak és a rajzok is elég elnagyoltak, de azért belevágtam. Az én faragásom amolyan kézzel-lábbal módszerrel készül. A vésõket óráscsavarhúzó készletbõl készítettem, egész jól meg lehetett élezni és a használatot is jól bírja. Kis turbómarókat is használtam a Proxxonhoz. Ami a legjobban bejött, az a gyémánttal felszórt csiszolófej, ami úgy mûködik, mint a csiszolópapír és persze a fa nem nagyon koptatja. Életem végéig használhatom!
Itt látható a folyamat egy kicsit leegyszerûsítve: elõször kivágom a felrajzolt formát, majd vésõvel kinagyolom a szinteket, ezután maróval, vésõvel, a legvégén finom csiszolópapírral, gumikõvel kialakítom az alakot. Még jó, hogy megmenekítettem egy egyforintost, így látszik, hogy még 1:50-ben sem túl nagyok ezek a díszítések. A tat fõ alakjai. Az emberábrázolás még nem az erõsségem, de bízom benne, hogy a környezet és az aranyfesték javít rajta. A tatfedélzet belsõ végfalának a dombormûve, ezzel is elszórakoztam egy darabig! Ez egy saját készítésû pantográf-, azaz másolómaró, melybe egy Proxxon marót lehet befogni. Ezt azért találtam ki, mert elég sok egyforma faragás díszíti a hajót, de önteni nem akartam, legyen csak fából minden! Kifaragtam a mintát kétszeres nagyságban, ezt másolom le a tapogatóval, amelynek mindig a maró kétszeresének kell lenni (ebben az esetben, amikor 1:2-ben kicsinyítek!)
Itt dolgozik az átmérõ 1 mm-es gömbmaró. Alakul a forma! Kb. fél óra egy alak elkészítése. Ez az eredmény. Természetesen még rá kell dolgozni, mivel a maró rádiuszokat hagy, tehát ez csak egy nagyolás, de nagy segítség, mert a méretek egyformák és a fõ formák már adottak. {mospagebreak title=2. rész} Elég régen volt, mikor elkezdtem a Mordaunt építését, illetve az építés elsõ részének megjelenése több, mint három éve volt. Talán már majdnem a roncstemetõbe került a cikk. Sajnos kevesebb lett a szabadidõm, valamint más projecteken dolgoztam (terasz pavilonnal, konyhaszekrény, kocsibeálló, ), illetve lehet, hogy egy kicsit alkotói válságba kerültem. Egyedüli makettes aktivitásom a találkozókon való részvétel volt és a legutóbbin rettenetesen rosszul éreztem magam, hogy a sok kész és félkész hajó közé csak rumot tudtam vinni (azért ennek is örültek a többiek!). Szóval ismét kiköltöztem a mûhelybe. Látszólag nem sokat haladt a hajó, de sok mindent elõkészítettem. Egy makettezõtársunk szintén a Mordauntot kezdi építeni és egy kicsit meglepõdve kérdezte, hogy mi az a sok minden, amit elõ kellett készítenem. Egy kicsit neki is szól ez a második rész: A palánkozás miatt a bordákat megsûrítettem, ahogy azt elõzõleg már írtam, de a tatnál ismét egy nagy ûrrel találkoztam. A képen látható az utolsó rétegeltlemez borda, ezután a tattükörig a rajz szerint a levegõben lógna a palánk. Ezért ácsoltam még hozzá egy tartószerkezetet, mely egyben a tattükröt is biztonságosan fogja rögzíteni. Emellett az alatta levõ íves részt is bordásan oldottam meg. A sûrûbb bodázás és a nem túl gondos megtervezése miatt több helyen a bordákhoz kerültek az ágyúnyílások, ezért, illetve az egyszeri palánkozás miatt elõre beépítettem az ablakokat. Az árbócok alsó darabjait is elkészítettem,
beillesztettem, amíg még láttam a csatlakozási pontjait és be tudtam állítani, így ha arra kerül a sor, csak bekenem ragasztóval és mehet a helyére. Itt már lefestve jól látszódnak az ágyúnyílások, valamint mögéjük feketére festet lapokat fogattam fel, ezek tartják majd az ágyúcsöveket. A kritikus szemek biztosan észrevették, hogy több helyen csavart használtam, lehet, hogy törvénytelen, de remekül lehúzta a fedélzet rétegelt lemezét, illetve az ágyúnyílások mögötti fekete lemezt is így tettem fel, nem bízva a ragasztóban, mikor majd fúrom és nyomom bele az ágyúcsövet. Ennek a képnek még az az érdekessége, hogy a kitkészítõk úgy tervezték meg, hogy egy darabban nem lehet betenni a fedélzet ezen részét, ezért hosszában is meg kellett osztanom, így tudtam befordítani a helyére. A rabszolgamunkán is túl vagyok, ledaraboltam és megcsiszoltam az összes palánkot és pallót, így nem is látszik soknak, pedig jó néhány napom ráment. Ez a kis csiszolószerkezetem: vastagsági és homlokcsiszoló egyben fúrógéppel meghajtva. Átengedtem a palánkokat, így egyforma vastagok lettek és eltûntek a fûrésznyomok. És íme az elsõ palánkozás! A tat alatti rész, mely minden irányban íves. Eddig idegenkedtem a pillanatragasztótól, de kellemesen csalódtam! Könnyedén lépésrõl-lépésre rányomtam a palánkokat ívben és már kész is volt! Látszólag biztos a kötés, remélem így is marad! Az orrnál palánkvastagságú nútot véstem, ez nagyban megkönnyíti az erõsen íves palánkok rögzítését, lásd következõ
kép! Beakasztva a palánkot a ragasztó biztos nem engedi majd el, természetesen azért elõ kell majd hajlítani! A fedélzeti deszkák tömítésének imitálására többféle módszerrel találkoztam, de próbáltam valami egyszerût, mivel nem éreztem magamban annyi türelmet, hogy a deszkák éleire papírt ragasztgassak Jól hangzott, hogy filccel húzzam végig az éleket, ki is próbáltam és jól nézett ki az oldalaknál, de mikor a végeit festettem be, rájöttem, hogy ez sem tetszik, mivel felszívja a festéket. Lehet, hogy más fajta fánál mûködik, vagy valamit nem jól csináltam Találtam itthon régi vastag töltõceruza hegyeket, ezt húztam végig az éleken, mivel egy kicsit rá is nyomtam, nem csak megszínezte, hanem egy letörés is csinált. Az orr-résznél le kellett pallózni, mivel palánkozás után már nem férek hozzá a fölötte levõ fedélzetettõl. Szóval ilyen lett a ceruzás módszer. A gomb már megvan a kabáthoz! Idõközben néha faragtam is. Természetesen majd még kap egy festést, gondolom egész más lesz az összkép.
Ezekután már tényleg a palánkozás következik, az sem lesz túl gyors menet, de remélem hamarabb fogok jelentkezni a folytatással. {mospagebreak title=3. rész} Az utóbbi idõben elég lassan haladtam a hajómmal, ez abból is látszódik, hogy majd két évvel ezelõtt jelentkeztem az építés leírásával, de mint látni fogjátok, azért megint egy kicsit épült-szépült a Mordaunt. Tehát a palánkozás következett, melyhez 7x2 mm-es körtefa léceket használtam és a Loctite pillanatragasztó gél mellett döntöttem. Ez jó választás volt, mivel lényegesen gyorsabban haladtam, mint az elõzõ hajómnál használt faragasztóval, bár drágább is! Elõször a dörzsfák alatti palánkokat ragasztottam fel, ezzel adtam meg az bázis ívet. Ez az a két világosabb palánk, ami középen látszódik. Ja, igen, azt még nem mondtam, hogy a palánkokat színárnyalat szerint szétválogattam, hogy a pácolandó részeknél hasonló sötétségûek legyenek, a festett részeknek meg mindegy, hogy milyen árnyalatú és erezetû a deszka. Még csiszolás elõtt is egész jól néz ki és végre sikerült egy jó közelképet készítenem. Persze az orr és tat résznél nem lett ilyen szép, volt mit csiszolni és még így is maradtak rések, kisebb hibák. Azzal vigasztalódom, hogy az eredeti sem lehetett tökéletes! Megcsiszolva és kigittelve, pácolásra és festésre elõkészítve.
Festés után már jó, ha stabilan le tudom tenni a hajót, ezért összeütöttem az állványát, nem bonyolítottam túl. Alulról csavarral a gerincbe rögzítem, így nem tud elmozdulni a késõbbi munkafolyamatok alatt. Hogy egy kicsit elkülönüljön, dióval pácoltam, majd lelakkoztam. Az a jó/rossz tulajdonságom, hogy ha valamitõl félek, vagy nem tudom, hogyan csináljam, akkor félreteszem a dolgot, hogy beérjen. Most ez volt a pácolással: szeszes vagy vizes pácot használjak? Mi lesz, ha az egész eddigi munkámat tönkreteszem, mert foltos lesz? Szóval egy teljesen más témával, az ablakokkal kezdtem el foglalkozni. Ezen is sokat filóztam, és arra jutottam, hogy csak fából kellene kivitelezni! Mivel gyakorlatilag egy fedélzeti rácsot kell csinálnom, csak vékonyabb anyagból és nem derékszöges összerakással. Ezért marással és fûrészeléssel kis fogazott léceket csináltam, valamint kicsi léceket melyek belemennek a nútokba. Az ablakkerethez kicsi T-léceket martam. Mivel minden ablak más méretû, illetve más szögben áll, egyszerûen a rajzot vettem alapul, erre ragasztottam fel a függõleges léceket pillanatragasztóval. A nútokat tûreszelõvel a megfelelõ szögre igazítottam, majd beleragasztottam a vízszintes léceket. Meglepõ, hogy a papírra ragasztott lécek milyen mereven álltak, simán lehetett reszelni, persze azért könnyû kézzel. A T-léceket felrögzítve adtam meg a külsõ formáját. Leválasztottam a papírról és finoman addig csiszoltam, míg a függõleges lécek egy síkba kerültek a vízszintes lécekkel. A ragasztó olyan jól fogta, hogy csak egy helyen esett ki egy kis darab. Nem rossz arány 14 ablaknál.
A pácolás még mindig érett, így az oldalzsebekkel folytattam. A kit instrukciójával ellentétben egy darabból faragtam, csiszoltam ki. A nehézsége csak annyi, hogy minden oldala szögben van vagy íves. Az éleket nem csináltam tökéletesre, mivel ezeken mindenhol díszlécek lesznek. Lefestve, ablakokkal. Elfelejtettem az ablakoknál megemlíteni, hogy a festés után vékony plexi lapot ragasztottam az keret mögé, így igazi üvegezett hatása lett. Még egy próbafestés is belefért a pácolás elé. Azt próbáltam ki, hogy ha az arany festés elõtt lenolajkencével kezelem a fát, mit változtat a kinézetén. A jobb oldalon látható két dísz közül az egyik be volt eresztve, a másik nem. Bár a fotón látszik különbség, ez csak a fényviszonyoknak köszönhetõ, a valóságban tök egyforma lett. Így a lenolaj kilõve! A hosszú felkészülés után olyan gyorsan lepácoltam a hajót, hogy nem is készült fotó. Itt már a fehér festéshez maszkoltam, mivel az a tapasztalatom, hogy ecsettel nagyon rossz fehéret festeni, ezért ezt fújtam, hogy szép homogén legyen. És itt van bepácolva, lefestve! Végül rusztikus tölgy vizes pácot használtam. A felszõrösödés ellen a pácolás elõtt többször (sokszor!) vizes ruhával benedvesítettem, száradás után 500-as csiszolópapírral lesimítottam. Egy idõ után már nem szõrösödött, akkor jött a pác, kis labdaccsal felkenve. Ismét az ablakok a tattükörben. A lényeg, hogy a leírás 3 mm vastag rétegelt lemezt ír a tattükör anyagának. Ügyesen el is készítettem, majd rájöttem, hogy még 100-as szöggel sem tudom a tat ívében rögzíteni. Ezért egy kis csaláshoz folyamodtam és 2-es mûanyaglapból újracsináltam és kis csavarokkal rögzítettem.
A felcsavarozás és ragasztás után bepalánkoztam. Szerintem így még szebb, mintha csak simán a rétegelt lemezt festem. A fekete részeket is lefestettem, illetve a dörzsfák is felkerültek Közben a fedélzet is alakulgat, a fedélzetek közti homlokfelültekrõl még a faragott oroszlánok és az ajtók vasalatai hiányoznak A pácolt felületet lelakkoztam, így már érettebb színe van. Most itt tartok, végre látszódik, hogy ebbõl mégiscsak hajó lesz! {mospagebreak title=4.rész} Folytattam a Mordaunt építését, mégpedig néhány apróság elkészítésével, mivel az elõfedélzet rögzítése és pallózása elõtt be kellett raknom a tûzhelyet és néhány ágyút, mert késõbb ez szinte lehetetlen. A tûzhely érdekes eset, mivel tulajdonképpen csak a kémény csúcsa látszik, illetve a fedélzet alá belesve talán valami az elejébõl. Mindezek ellenére amellett döntöttem, hogy rendesen megcsinálom. A kémény terítékét kiszerkesztettem és rézlemezbõl kivágtam, majd egy fa sablonon összeforrasztottam.
A tûzhely testét fából martam ki a téglázattal együtt, majd a tetejét, a platnikat, ajtókat, pántokat, zárokat rézlemezbõl alakítottam ki és ragasztottam a helyére. Ezután festéssel feldobtam, bár szerintem jobban nézett ki elõtte. Következtek az ágyúk. Azon ismét sokáig elmorfondíroztam, hogy mibõl készítsem az ágyúcsöveket. A rézbõl esztergálást gyorsan elvetettem, mivel nem olyan jó a kis esztergagépem, hogy a profilkések nyomását kibírja, meg sokáig tartott volna. Opció volt az öntés is, de ehhez semmim nem volt, valamint réges-régen szerszámos koromban sokszor öntöttem, és mindig gond volt a kifolyással, levegõvel, no meg nem is igazán szerettem. Valamikor sok évvel ezelõtt Békéscsabán, a makett kiállításon egy idõs bácsi bemutatta a pantográf esztergagépét, melynek az érdekessége az volt, hogy nem álló késsel, hanem kicsi maróval forgácsolt, éppen kötélfogó szegekre volt beállítva. Pantográfom van, így csak egy forgatószerkezetet kellett csinálnom, melyet egy varrógépmotorral hajtottam meg. Kétszeres körvonalmintát készítettem rétegelt lemezbõl, talán jobb lett volna valami szívósabb anyagból, de végül kibírta azt a pár darabot. Az eredmény meglepõen jó lett, és igen gyorsan haladtam vele. Az persze tény, hogy minden fordulat csúcsra volt járatva, még így is meg kellett csiszolgatni egy kicsit. Ha már a teljes ágyúcsöveket megesztergáltam és benne voltam, megcsináltam a fél ágyúkat is, melyek a alsó fedélzeteken egy csapolással vannak behelyezve a már elõre (még palánkozás elõtt) beragasztott homloklapokba.
Lefestettem õket, a fa egyenetlensége miatt (lehet, hogy jobban meg kellett volna csiszolni?!) egészen öntvény kinézete lett. Ezután az ágyúkocsik alkatrészeit készítettem el: fúrtam, martam, esztergáltam, csiszoltam, szóval ezekben volt mindenféle munkafolyamat, jó kis szórakozás volt. A réz alkatrészek következtek: szemek, karikák, ágyúcsõ lefogató bilincsek. Itt megmutatok egy nagyon egyszerû kis trükköt, biztos sokan ismerik, de talán van, akinek új lesz. A szemek készítéséhez 0,4 mm-es réz drótot használtam, melyet többeres vezetékbõl húztam ki. Persze ez ilyenkor elég görbe szokott lenni, fõleg, hogy elég lágy is. Két sima, sík lapra van szükség, jelen esetben köszörült acéllap, de ilyen vékony anyaghoz két vastagabb rétegelt lemez is elég lehet. A két lap közé tesszük a drótot és a felsõlapot fel-le tologatjuk, közben egyre jobban összenyomjuk, gyakorlatilag mintha nudlit készítenénk. Az eredmény egy teljesen egyenes huzal lesz. Ne tévesszen meg benneteket, hogy a fotón ilyen csavartnak látszik, ez a valóságban nem ennyire durva, csak felerõsíti valami fényhatás. Egy része a szemeknek meghajlítva, az üvegecskében a karikák, valamint egy üveg fegyverbarnító folyadék. Ezt azért vettem, hogy ne kelljen a sok kis apró réz alkatrészt festeni, de nem teljesen úgy jött össze, ahogy szerettem volna.
Ugyanis a szemeket és karikákat össze szoktam forrasztani, mert ezek a réz huzalok olyan lágyak, hogy beszereléskor egy kicsit jobban meghúzva a kötelet, azonnal deformálódnak. Viszont kiderült, bár a rezet szépen megszínezi, de a forrasztóónt nem sötétíti, sõt valamilyen trutyi keletkezik rajta. Tehát maradt a festés. Nem bírtam ki, melléraktam egy gerenda fogpiszkálót, hogy látszódjanak a méretek. Nem tagadhatom meg a szerszámkészítõ múltamat, terveztem egy kivágó szerszámot az ajtók és ágyúnyílásfedelek pántjaihoz, mivel ezekbõl is kell egy pár darab. Felszereltem a marógépemre, melyet így présként használtam. Szerencsére a 0,2 mm-es rézlemez kivágásához nem kell túl nagy erõ, így nem szaggattam szét a gépet. Bejelölgettem a lépéseket és kézzel adagoltam a lemezt. Az eredmény, szép egyforma pántok. Gyorsan fel is raktam párat a fedélzeti ajtókra. A szögeket domborítással imitáltam.
Ezeket a kis rézlemezeket használtam az ágyúcsövek lefogató bilincséhez is, ha már ott voltak és megfelelõ szélességûek voltak, legalább nem kellett külön ezért rezet vagdalnom. A bilincseket már nem festettem, hanem a barnító folyadékot használtam. Annyi problémája volt, hogy száradás után egy világos réteg (gondolom valami oxidáció) keletkezett rajta (jobb oldali ágyú). Mivel a fegyvert is át kell törölni olajjal, ezt is megtöröltem egy olajos fültisztítóval, így teljesen jó lett (bal oldali ágyú). Így összeállt a fegyverarzenál. Továbbá szabad a pálya az elõfedélzet felrakására