Székely Múzeum, Bonyhád, Tolna megye, 1947-1950

Székely Múzeum, Bonyhád, Tolna megye, 1947-1950 Hozzáadta: BALASSA Iván www.szekelyfoldert.info :: Székelyföld (Adalà kok a Szà kely Nemzeti Múzeum második világháború utáni tã rtã netã hez) (Kivonat) A bonyhádi Szà kely Múzeum az 1945-ben a Và lgysã gbe telepített, hányatott sorsú bukovinai szã kely tã redã k múzeumának jã tt lã tre. A kã zdivásárhelyi szã¼letã sû BODOR Gyà rgy, aki a telepítã sben is rendkívã¼li szerepet játszott, átfogó tervvel rendelkezik: gazdasági szã vetkezetet, iskolát, mûvelõdã si egyesã¼letet is alapít a vã lgysã gi szã kelyeknek. Múzeumigazgatónak HEREPEI Jánost kã ri fel, 1947-ben. HEREPEI ekkor mã g Keszthelyen tartózkodik, politikai okokból nem tã r vissza Erdà lybe - õ hajtotta vã gre, mint a sepsiszentgyã rgyi Szà kely Nemzeti Múzeum akkori múzeumõre, felsõbb utasításnak engedve, a múzeum legã rtã kesebb anyagának balsikerû, úgy tûnik, az anyag teljes pusztulásával vã gzõdõ evakuálását a háború vã gã n. HEREPEI, bár ugyanakkor a szekszárdi, a balassagyarmati, a szã kesfehã rvári múzeum igazgatását is felajánlják neki, a Szà kely Múzeumbeli tisztet vállalja el, ezt a szã kely ügy iránti elkã telezettsã gã vel indokolja. Vele tart Sepsiszentgyà rgy óta hûsã ges társa, BARABÁS Jenõ altiszt is. Felmerül annak a gondolata, hogy az új múzeumot a Szà kely Nemzeti Múzeum evakuált anyagának roncsaira alapozzák, de HEREPEI ezt nem tartja reálisnak: jelentã ktelen mennyisã g, à s a helyã t ennek is Sepsiszentgyà rgyã n látja. A nã prajzos ORTUTAY Gyula, mint vallás- à s kã zoktatásã¼gyi miniszter (1947-50) a belsõ migráció kutatását állítaná a múzeum tevã kenysã gã nek kã zpontjába, de a kã zben, 1949-ben államosított intã zmã nyt 1950-ben maga kã nytelen beszã¼ntetni, a Múzeumok à s Mûemlà kek Országos Kà zpontja elnã kekã nt, román állami nyomásra. A román kormány a nã v ellen tiltakozik, álláspontja szerint Románián kívã¼l nem à lnek szã kelyek. A bonyhádi muzeális anyagot a szekszárdi múzeumba, a kã nyveketâ Tolna vármegye levã ltárába szállítják. Szerzõ, aki 1941-1944-ben maga is a Szà kely Nemzeti Múzeumban dolgozik, de frontszolgálatos már anyagának evakuálása idejã n, à s kã sõbb kã t alkalommal, 1945-ben à s 1947-ben is a kã zvetítõ szerepã t játssza az elszámoló HEREPEI à s az új sepsiszentgyã rgyi múzeumõr, a kã ltõkã nt à s egyetemi tanárkã nt ismertebb SZABÉDI László kã zã tt, HEREPEI János emlã kã nek ajánlja ezt a dolgozatot.  (Adalà kok a Szà kely Nemzeti Múzeum második világháború utáni tã rtã netã hez) (Kivonat) A bonyhádi Szà kely Múzeum az 1945-ben a Và lgysã gbe telepített, hányatott sorsú bukovinai szã kely tã redã k múzeumának jã tt lã tre. A kã zdivásárhelyi szã¼letã sû BODOR Gyà rgy, aki a telepítã sben is rendkívã¼li szerepet játszott, átfogó tervvel rendelkezik: gazdasági szã vetkezetet, iskolát, mûvelõdã si egyesã¼letet is alapít a vã lgysã gi szã kelyeknek. Múzeumigazgatónak HEREPEI Jánost kã ri fel, 1947-ben. HEREPEI ekkor mã g Keszthelyen tartózkodik, politikai okokból nem tã r vissza Erdà lybe - õ hajtotta vã gre, mint a sepsiszentgyã rgyi Szà kely Nemzeti Múzeum akkori múzeumõre, felsõbb utasításnak engedve, a múzeum legã rtã kesebb anyagának balsikerû, úgy tûnik, az anyag teljes pusztulásával vã gzõdõ evakuálását a háború vã gã n. HEREPEI, bár ugyanakkor a szekszárdi, a balassagyarmati, a szã kesfehã rvári múzeum igazgatását is felajánlják neki, a Szà kely Múzeumbeli tisztet vállalja el, ezt a szã kely ügy iránti elkã telezettsã gã vel indokolja. Vele tart Sepsiszentgyà rgy óta hûsã ges társa, BARABÁS Jenõ altiszt is. Felmerül annak a gondolata, hogy az új múzeumot a Szà kely Nemzeti Múzeum evakuált anyagának roncsaira alapozzák, de HEREPEI ezt nem tartja reálisnak: jelentã ktelen mennyisã g, à s a helyã t ennek is Sepsiszentgyà rgyã n látja. A nã prajzos ORTUTAY Gyula, mint vallás- à s kã zoktatásã¼gyi miniszter (1947-50) a belsõ migráció kutatását állítaná a múzeum tevã kenysã gã nek kã zpontjába, de a kã zben, 1949-ben államosított intã zmã nyt 1950-ben maga kã nytelen beszã¼ntetni, a Múzeumok à s Mûemlà kek Országos Kà zpontja elnã kekã nt, román állami nyomásra. A román kormány a nã v ellen tiltakozik, álláspontja szerint Románián kívã¼l nem à lnek szã kelyek. A bonyhádi muzeális anyagot a szekszárdi múzeumba, a kã nyveketâ Tolna vármegye levã ltárába szállítják. Szerzõ, aki 1941-1944-ben maga is a Szà kely Nemzeti Múzeumban dolgozik, de frontszolgálatos már anyagának evakuálása idejã n, à s kã sõbb kã t alkalommal, 1945-ben à s 1947-ben is a kã zvetítõ szerepã t játssza az elszámoló HEREPEI à s az új sepsiszentgyã rgyi múzeumõr, a kã ltõkã nt à s egyetemi tanárkã nt ismertebb SZABÉDI László kã zã tt, HEREPEI János emlã kã nek ajánlja ezt a dolgozatot. Mint az ma már kã ztudomású, a sepsiszentgyã rgyi Szà kely Nemzeti Múzeum ládákba csomagolt válogatott anyaga 1944. szeptember 2-án indult el hosszú vándorútjára, melynek vã gállomása a keszthelyi Balatoni Múzeum. Innen a kiã¼rítã si parancsok à rtelmã ben tã bbszã r is útnak indították, majd hosszabb ideig a zalaegerszegi pályaudvaron vesztegelt, ahonnan lã gitámadáskor a nyílt pályára vontatták ki a Szà kely Nemzeti Múzeum anyagát tartalmazó vagont a Balatoni Múzeum vagonjaival egyã¼tt. 1945. március 28-ról 29-re virradó à jszaka erre nem volt idõ, à s az esemã nyeket a hivatalos jegyzõkã nyv így rã gzítette:...a Szà kely Nemzeti Múzeum kã t vagonja, mely lõszert szállító szerelvã ny tõszomszã dságában állott, az egyik lõszeres kocsit à rt találat kã vetkeztã ben a zalaegerszegi

pályaudvaron porrá à gett. A vagonokból csak vasrã szek maradtak meg, azok is deformálódott állapotban. A szã trepã¼lt tárgyak maradványait, fõleg a fã mek egy rã szã t, mã g aznap szã thordták az arra járók, bár HEREPEI à Zalaegerszegre menekã¼lt sepsiszentgyã rgyiek mindent elkã vettek a maradã kok megmentã se à rdekã ben. à sszese csak 44 db apróbb tárgytã redã ket à s 95 à rmã t sikerã¼lt megtalálni. Ezeket a Balatoni Múzeum tulajdonától szã tválogatták, majd a Kà zgyûjtemã nyek Országos Felügyelõsà ge visszajuttatta a Szà kely Nemzeti Múzeumnak Sepsiszentgyà rgyre. Abban az à letrajzban, melyet HEREPEI Jánosról1 kã zreadtam, már említã st tettem a rã vid à letû bonyhádi Szà kely Múzeumról. Azt gondoltam, hogy az utókor számára a rendelkezã semre álló írott források, visszaemlã kezã sek segítsã gã vel egy kicsit rã szletesebben is bemutatom ennek az intã zmã nynek alig három à ves tã rtã netã t. A bukovinai szã kelyek õsei 1763-65-ben a szã kelyfã ldi határõrsã g erõszakos szervezã se, a Madà falvi veszedelem szã kelygyilkossága után menekã¼ltek Moldvába. 1775 után, amikor Bukovina Ausztria rã szã vã vã lt, oda átszivárogva megalapították Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva à s Józseffalva kã zsã geket. Ezek lakossága a múlt század második felã re annyira elszaporodott, hogy Magyarországra való telepã¼lã sã¼kre gondoltak. 1883-ban az Al-Duna mellã telepedett kã zã¼lã¼k kã zel 4000, de Dà va, Vajdahunyad kã rnyã kã n is lã trehoztak telepeket à s máshol is Erdà lyben. 1905-1914 kã zã tt Kanadában egã sz falvakat alapítottak, 1924-ben mã Brazíliában is lã trejã tt egy bukovinai szã kely telep (Boldogasszonyfalva). 1941-ben a magyar kormány nã hány család kivã telã vel Bácskában, a kã t világháború kã zã tt lã tesített, de a háború kã vetkeztã ben elhagyott szerb telepesfalvakban biztosított helyet számukra. Ez azonban csak 1944-ig tartott, amikor a partizánok elõl el kellett menekã¼lniã¼k. Ezután eljutottak Fejà r, Vas, Zala, Veszprà m megye falvaiba, de az országhatárt sohasem lã ptã k át nyugat felã. 1945 tavaszán dr. BODOR Gyà rgy ügyvà d vetette fel annak lehetõsã gã t, hogy a bukovinai szã kelyeket Tolna megyã ben, Bonyhád kã zponttal, a Và lgysã gi járásban kellene letelepíteni. Ehhez a Nemzeti Parasztpártot, az Országos Fà ldhivatalt à s annak akkori elnã kã t, KERÉK Mihályt megnyerte. Và gã¼l az ügyet az akkori belã¼gyminiszter ERDEI Ferenc is jóváhagyta. Az eredetileg tã bbsã gã¼kben sváb falvak csaknem kiã¼rã¼ltek, mert a lakosok vagy elmenekã¼ltek, vagy kitelepítettã k õket. BODOR kormánybiztosi megbízást kapott, à s NÉMETH Kálmán segítsã gã vel az egymással állandó à sszekã ttetã sben lã võ bukovinai szã kelyek dã ntõ tã bbsã ge 1945 májusába már Bonyhádon à s kã rnyã kã n gyã¼lekezett2. Pontos lã lekszámukat nem ismerjã¼k, csak a családokat tartották nyilván. Így a Dunántúlon 3321 bukovinai szã kely, 702 erdã lyi szã kely à s 141 moldvai csángó család, à sszesen 4164 család nyert letelepítã st Tolnában à s Baranyában. Az Észak-Bácskában maradt 500 bukovinai családdal egyã¼tt 4664 az új telepes családok száma. Là lekszámukat sajnos pontosan nem ismerjã¼k3. A családok számát 4-5 fõre tã ve az à sszes telepesek lã lekszámát kb. 20000 fõre tehetjã¼k4. A bukovinai szã kelyek a házakon, kerteken, szõlõn kívã¼l 34593, a moldvai csángók 1569 kh fã ldet kaptak. A szã kelyeknek tã rtã nt juttatásról nincsenek adataim. A Và lgysã gi Telepesek Kà zponti Szà vetkezete Bonyhád 1947. elejã n kelt kimutatása szerint az alábbi szã kely telepeket tartották nyilván: Tolna megye. Và lgysã gi járás: Bonyhád, Cikó, Mõcsà ny, Bonyhádvarasd, Tevel, Zomba, Kà ty Majos, Aparhant, Mucsfa, Izmà ny, Kisvejke, Nagyvejke, Závod, Tapód, Nagymányok, Grábóc, Lengyel Kakasd. Simontornyai járás: Felsõnána, Kalaznó, Hõgyà sz, Diósberà ny, Duzs, Varság. Kà zpontiâ járás: Bátszà k. Baranya megye: Hegyháti járás: Egyházaskozár, Szárász (itt csángók laknak). Pà csváradi járás: Hidas. Mohácsi járás: Palotabozsok, Và mã nd, Somberek, Himesháza, Hercegszabar. Bács-Bodrog megye: Bajai járás: Vaskút, Gara, Csátalja. Tehát 38 kã zsã gben telepedtek le, de dã ntõ tã bbsã gã¼k Tolna megyã ben à lt à s à l napjainkig is. A letelepã¼lã s elhúzódó folyamatának már az elejã n megkezdõdã tt a szã kely gazdaság megszervezã se. Ennek fõ kezdemã nyezõje ugyancsak BODOR Gyà rgy volt (1904-1976), aki Kà zdivásárhelyen szã¼letett, majd a budapesti egyetemen jogot vã gzett, kã sõbb ügyvà di à s bírói vizsgát tett, à s Budapesten 1932-tõl ügyvà di irodát nyitott. A BARTHA Miklós Társaság tagja, egy ideig fõtitkára à ppenúgy, mint a BAJCSY-ZSILINSZKY Endre alapította à s vezette Magyar Radikális Pártnak. 1940-es à vek elsõ felã ben vállalati jogász; foglalkozott tã rtã neti (KOSSUTH Lajos amerikai útjával), kisebbsã gi, nã prajzi kã rdã sekkel is. 1945-ben egyik szervezõje a Nemzeti Paraszt Pártnak, de az õszi választások után nyilvánosan bejelenti kilã pã sã t a kã vetkezõ indoklással:...most a választásokon kã pviselõnek jelã ltek Tolna-Baranyában. Azà rt ott, mert à n telepítettem oda a bukovinai szã kelysã get. A telepã¼lã s harcaiban a 33 szã kely falu nã pã vel à sszeforrtunk, s õk kã rtek titeket erre a jelã lã s akarva, hogy legyen a parlamentben szószólója e telepã¼lã s à rdekeinek is. Megegyeztünk abban, hogy à rdemben elsõ helyen jelã ltã k, mert a pártnak ott egã sz biztos mandátuma csak egy van. Így határozott az intã zõbizottság is. Én belevetettem magam szã kely falvainkban a pártã rt indított választási harcba. Mire elõjã ttem a választás elõtt, meglepetve láttuk, hogy a politikai morál furcsa à rtelmezã sã vel, a megegyezã s ellenã re à rdemben a harmadik helyre jegyeztetek be... Nos barátom, ebbõl azt látom, úgy à rzitek, hogy az à n politikám, az à n magatartásom számára a Paraszt Pártban nincs hely. Ezà rt à rzem kã nyszerûsã gnek kilã pã semet. Nehà z szívvel teszem ezt. Kà zã¼letek sokakhoz rã gi kã zã s kã¼zdelem emlã kei fûznek. Együtt voltunk BAJCSY-ZSILINSZKY Endre lapjaiban a Szabadság -ban, majd a Független Magyarország -ban. Együtt kã¼zdã ttã¼nk a BARTHA Miklós Társaságban, majd a nã met elnyomás megerõsã dã sã vel megszûkã¼lt vagy titkos kis kã reinkben a konzervatív rendszer hibái ellen à s a nã pi demokráciáã rt. Távozásomkor kã t kã rã sem van. Az egyik a tolna-baranyai szã kelysã gre vonatkozik. Ez a nã p 180 à ve nem vett rã szt a magyar politikában. Most tanul járni. Én ezt a nã pet odavezettem a Nemzeti Paraszt Pártba. Nyugodtan tettem ezt, hisz tã ny, hogy a párt mellã jã¼k állt, s nagy becsã¼letes szolgálatot tett e telepã¼lã s ügyà nek... minden ügyà ben, minden bajában segítsã tek ezután is, úgy mint eddig tettã tek... igaz à s magyar ügyet szolgáltok vele...

Másik kã rã sem az..., hogy nyíltan színt kell vallani... Là pjetek arra az útra, amelyen KOSSUTH Lajostól BAJCSY- ZSILINSZKY Endrà ig a demokráciának minden igazán magyar harcosa járt (1945. XI. 15). BODOR Gyà rgy a továbbiakban sem állt fã lre, hanem tovább intã zte, mint elnã k az általa lã trehozott Và lgysã gi Telepesek Kà zponti Szà vetkezetã nek (Bonyhád) ügyeit. Már 1945. augusztusában elkã¼ldte a Miniszterelnà ksã gre a Bonyhád-vidà ki Szà kely Kuratórium lã trehozásának tervã t. Erre 1945. szeptember 13-án kapott választ egy olvashatatlan aláírású államtitkártól (?): Megkà rlek, lã gy szíves tájã koztatni, vajon a bokuvinai szã kely telepesek tolna megyei telephelyeiken leendõ megjavítása à rdekã ben kã szített javaslataid eddig milyen eredmã nnyel jártak? A javaslatok kã zã¼l eddig mi valósult meg? Ki, illetõleg melyik minisztã rium gazdája ennek a kã rdã snek, amely kezã ben tartja, szorgalmazza a javaslatok gyakorlati megvalósítását? 5 Most azonban nem annyira a gazdasági megszervezã s, hanem a mûvelõdã sre, azon belã¼l is a SZÉKELY MÚZEUM megalapítására fordítsuk figyelmã¼nket. A KIS ÚJSÁG 1945. augusztus 10. számában egy rã vid hír jelent meg arról, hogy Bonyhádon egy SZÉKELY MÚZEUMot kívánnak lã trehozni. Ebben az idõben HEREPEInek felajánlották a szekszárdi, balassagyarmati vagy a szã kesfehã rvári múzeum igazgatását. Amikor azonban a cikkecskã t elolvasta, levã llel kereste fel NÉMETH Kálmán plebánus urat, aki minden hányódásban vezette à s vã dte a bukovinai szã kelyeket, mert Õt sejtette a kezdemã nyezã s mã gã tt. Mindjárt elkã szített egy tervezetet is, hogy ha azzal egyetã rt, mindjárt terjessze fel a Vallás- à s Kà zoktatási Minisztà riumnak. Jelezte, hogy nem vállalja el egyik múzeumot sem a fentebb felsoroltak kã zã¼l: Szívesen elhagynám à rette a jól megalapozott múzeumok kã nyelmes igazgatói szã kã t, csakhogy ismã t a szã kely nã p szolgálatába állíthassam minden tudásomat à s erõmet! Istenem, milyen jó lenne ismã t erdã lyi feladatokã rt dolgozni! 6 Úgy látszik, hogy a levã l csak nagy kã sã ssel jutott el NÉMETH Kálmánhoz, à s azt átadhatta BODOR Gyà rgynek, aki 1946. április 27-à n kelt levelã ben megírta: NÉMETH Kálmán barátomtól tudom, hogy igazgató úr állítólag Keszthelyen van. Már õsz óta foglalkoztat egy gondolat, hogy a Dunántúl megteremtett kis Szà kelyfã ldã n csináljunk egy szã kely múzeumot. Ebben à ssze kellene gyûjtsã¼nk lehetõleg mindent, ami itt, Csonka-Magyarországon a szã kely dolgokból úgy levã ltári, mint egyã b anyagból à sszegyûjthetõ. Ha a szentgyã rgyi múzeumnak valamije megmaradt volna à s itt van, az lehetne az alap. Nagyon kã rem írja meg nekem, helyesli-e ezt a tervet, lehetsã gesnek tartja-e, à s vã lemã nye szerint mit tehetnã nk ennek à rdekã ben. Kà rem, tudassa tehát velem terveit à s nã zeteit minã l elõbb. 7 A felvetett gondolattal kapcsolatban kã¼lã nbã zõ oldalakról bizonyos óvatosság nyilatkozott meg. A tartózkodás okát dr. BALÁS Gábor vã lemã nye fejezi ki, aki abban az idõben Budapest Szà kesfõváros tiszti fõã¼gyã szhelyettese -kã nt mûkã dã tt. HEREPEI tudakozódó levelã re tã bbek kã zã tt ezt válaszolta: Và lemã nyem szerint alapvetõ elv, hogy a Múzeumnak otthon kell lennie. A szã kelysã g pedig Szà kelyfã ldã n van elsõsorban, de mindenkã ppen csak Erdà lyben Pillanatnyilag várni kell az esemã nyek alakulását, a vã gcã l: vissza a Szà kelyfã ldre. Ugyanilyen választ adott a Múzeumok Országos Fõfelügyelõsà ge Budapestrõl. Ekkor mã g nem írták alá a Párizsi bã keszerzõdã st (1947. II. 10). Idà znem kell HEREPEI vã lemã nyã t BODOR Javaslatának egy pontjával kapcsolatban: A Szà kely Nemzeti Múzeum kihozott à rtã keibõl csupán csak egy kis kosárnyi maradt, ezt azonban, amikor itt lesz az ideje, haza fogom juttatni; erre azonban feletteseim rendelkezã sã t várom. 8 A dolgok jobb megã rtã se à rdekã ben egy kis kitã rõt kell tennem, melyn során bizonyos kã rdã sekben saját szerepemet be kell mutatnom. 1940. decemberã tõl a Kolozsvári Tudományegyetem Bà lcsã szeti Kara Magyar Nyelvtudományi Tanszà kã n SZABÓ T. Attila mellett gyakornokkã nt mûkã dtem. 1941. szeptember 4-à n a Magyar Nemzeti Múzeum státusába múzeumi segã dõrkã nt kinevezã st kaptam a sepsiszentgyã rgyi Szà kely Nemzeti Múzeumhoz, ahol a nã prajzi gyûjtemã ny kezelã sã t à s gyarapítását kaptam feladatul. 1942. októberã ben Losoncra vonultam be, majd onnan kã rã semre áthelyeztek Sepsiszentgyà rgyre a 27. Szà kely Gyalogezredhez, melynek kã telã kã ben 1944. áprilisától kezdve frontszolgálatot teljesítettem. Augusztus 11-à n megsebesã¼ltem, majd Sátoraljaújhelyen, Debrecenben ápoltak. Így a Szà kely Nemzeti Múzeum kijelã lt anyagának elrendelt elcsomagolásában, majd szállításában à s bolyongásában nem vettem rã szt. Státusom à rtelmã ben a Magyar Nemzeti Múzeum Nà prajzi Múzeumában 1944. októberã ben megkezdtem szolgálatomat, mivel Szà kelyfã ldre nem mehettem vissza. A Szà kely Nemzeti Múzeum ügyà t, amennyire lehetett, nemcsak figyelemmel kísã rtem, hanem igyekeztem segíteni is. 1945. július 8-án BALOGH Edgár, a Magyar Nà pi Szà vetsã g alelnã ke à s LÁSZLÓ Gyula múzeumi elõadó Kolozsvárról levelet intã zett HEREPEI Jánoshoz, melyben tã bbek kã zã tt ezeket írták: Megdà bbenã ssel à rtesã¼ltã¼nk az Igazgató úr által SZABÓ T. Attila egyetemi tanár úrnak kã¼ldã tt jegyzõkã nyvekbõ a Szà kely Nemzeti Múzeum válogatott anyagának pusztulásáról, s egyben elszomorodva olvastuk annak az emberfeletti kã¼zdelemnek eredmã nytelensã gã t, amelyet az Igazgató úr folytatott a fasiszta kã zã nnyel à s cinizmussa szemben a gyûjtemã ny megmentã sã à rt. A MNSZ mint a romániai magyarság kã pviselõje, elsõrendû feladatának tekinti, a három szã kely vármegyã vel egyã¼ttesen, hogy a Szà kely Nemzeti Múzeumot korszerû gyûjtemã nnyã alkossa, à s ásató, valamint gyûjtõ munkával a hiányokat idõvel pótolja. E munka megkezdã sã re kã rtã¼k a Magyar Nemzeti Múzeum Elnà ksã gã tõl dr. BALASSA Iván múzeumi õr ideiglenes jellegû kikã¼ldetã sã t Sepsiszentgyà rgyre, s egyben felkã rtã¼k õt, hogy kã szítsen rã szlet jegyzã ket a Szà kely Nemzeti Múzeum már elõzetesen Budapestre vitt à rtã keirõl s pusztulásból megmaradt tárgyakról à a tárgyakat a szállítási nehã zsã gek elmúltáig a MNM-ba helyezze letã tbe a tulajdonjog fenntartásával. Az igazgató úrhoz, aki annyi szeretettel à s becsã¼lettel fejlesztette a múzeumot, az a kã rã sã¼nk, hogy legyenâ szíves BALASSA dr-t e munkájában tanácsaival à s felvilágosításaival támogatni....a MNSz a SzNM újjáã pítã sã nek elindítására háromtagú direktóriumot javasolt, amelynek tagjai Bà Zà DI Gyà rgy, SÁNDOR Gábor à s Fadgyas Anna, e bizottság bevonja a munkába MOZSOLICS Amália õsrã gã szt, BALASSA Iván nã prajzi kutatót, mindkettõt mint a MNM kikã¼ldã ttjã t à s vã gã¼l SZÉKELY Zoltánt, akire a római rã gisã gek rendezã

vár. 9 1945. kora õszã n kalandos utazás után à rkeztem meg Sepsiszentgyà rgyre, ahol megbízásomnak mindenben igyekeztem eleget tenni. Ebben az idõben lett SZABÉDI SZÉKELY László (1907-1959) a Szà kely Nemzeti Múzeum igazgatásával megbízott múzeumõr, akivel õszinte barátságot kã tã ttã¼nk. Megrendeztem a Szà kely kenyã r tã rtã nete c. kiállítást, melynek rajzait LÁSZLÓ Gyula kã szítette el. A munkámat FADGYAS Anna, SÁNDOR Gábor à s mások nagymã rtã kben segítettã k. 1947-ben mã g egy alkalommal ellátogattam a SzNM-ba, à s igyekeztem annak munkáját segíteni. Itthon pedig mindent elkã vettem, hogy a nagy à gã sbõl megmaradt, alig használható tárgyat felettes hatóságaink diplomáciai úton hazajuttassák. Az a hálátlan feladat várt rám, hogy HEREPEI à s SZABÉDI kã zã tt kã zvetítsek. Mindezt csak az kã nnyítette meg, hogy megbízott bennem mind a kettõ. Így vã gã¼l is a kettõjã¼k kã zã tti ellentã t feloldódott. 1947. március 27-à n SZABÉ a sok kemã ny szó kã zã tt már ezt írja HEREPEInek: Ami a bonyhádi csángó-múzeum dolgát illeti, õszintã n à rvendek, hogy mã giscsak ízlã sednek megfelelõ munkakã rt kaptál. Ez azonban szorosan nem tartozik ránk... Azt azonban remã lem, hogy a bonyhádi csángó-múzeum à s a sepsiszentgyã rgyi szã kely múzeum kã zt elõbb-utóbb barátságos viszony fog kialakulni, hiszen gyûjtõkã rã¼k rokon. 10 A SZÉKELY MÚZEUM megvalósítása akkor indult meg, amikor 1947. február 6-án kelt levelã vel BODOR Gyà rgy megkereste HEREPEI Jánost, à s kã rvonalazta, hogy mi mindent tettek viszonylag rã vid idõ alatt a bukovinai szã kelyek mûvelõdã si szintjã nek emelã se à rdekã ben: Az ottani szã kely kulturális munka terã n eddig a kã vetkezõk tã rtã ntek. 1. Külà n Szà kely Szabadmûvelõdà si kerã¼letã¼nk van, kiszakítva a megyei keretbõl. Vezetõje KOVÁCS Pál, helyettese SZAKÁCS Antal. 2. Egyik kã zsã gã¼nkben, Tevelen (KÕRà SI CSOMA Sándor Szà kely Tanintà zet nã ven) szakosított általános iskolát lã tesítettã¼nk, ami gyermekek nã vekedã sã vel egyã¼tt à rettsã giig nõ. A kultusz elismerte az iskola szã kely jellegã Igazgatója Fà LDI István, 12 szã kely tanár à s tanárnõ van, kã ztã¼k VASS Gyula à s felesã ge is. 3. Harmadik lenne a Múzeum. Megemlítem, hogy lenn à l Kakasdon Tà Rà K Pali, aki nagy szeretettel veti most rá magát a múzeum lã tesítã sã nek munkájára. 4. Tervünk a TELEKI Pál Tudományos Intà zettel a múzeum mellett egy szã kely táj- à s nã pkutató intã zmã ny lã tesítã se is. Ez csak terv, de a kultusz a gondolatot rokonszenvvel fogadta. Csak tájã koztatásul jegyzem meg, hogy a bonyhádi szã vetkezeti kã zpontunkat KONCZ István baróti ügyvà d vezeti. A kã rnyã kre eddig mintegy 30 szã kely tanítót tudtunk kineveztetni. Lassacskán szaporodik egyã b à rtelmisã gã¼ is. A Szà kely Szà vetkezet nevã ben tehát felkã rem Igazgató Urat, hogy a megbízást vállalja el. Ha elõzõleg szã t akar ott nã zni, kã rem à rtesítã sã t. Bárhogy határoz, elvárjuk szíves válaszát. Budapest, 1947. február 6. Õszinte híve BODOR Gyà rgy a Và lgysã gi Telepesek Kà zponti Szà vetkezetã nek Elnà ke. 11 Ebbõl a levã lbõl jól kitetszik BODOR elgondolása. Eszerint megalakította azt a gazdasági szã vetkezetet, mely az anyagi à let alapját kã pezte. Ezután kã vetkezett az iskola, melyhez azã rt próbált minã l tã bb szã kely pedagógust megnyerni, hogy a szã¼lõfã ldhã z való tartozást elõsegítse. Az iskolán kívã¼li mûvelõdã st is rendkívã¼l fontosnak tartotta, à s ezã r hozta lã tre a Szà kely Szabadmûvelõdà si Kerületet. Ez à s az iskola igazában csak úgy mûkã dhetett, ha múzeum à kutató intã zet segíti azt. Azt hiszem, hogy jobb szervezeti keretet ma sem lehetne lã trehozni, de az ún. fordulat à ve (1949 áthúzta a terveket. HEREPEI a felkã rã sre nem sokat gondolkozott, hiszen Keszthelyen elã g nehã z kã rã¼lmã nyek kã zã tt à ltek, ezã február 22-à n írt levelã ben bizonyos feltã telekkel elvállalta a megbízatást, à s válaszát ezekkel a szavakkal zárta: Nagy à rã mmel üdvà zlã m tehát a bonyhádi szã kely múzeum gondolatának megã rã sã t à s magvalósulás elõtt va állását. Ajánlatodat kã szã nettel elfogadom... 12 1947. elejã re megváltozott a helyzet, à s ezt mutatja BALÁS Gábor febr. 13-án kelt levele: BODOR Gyà rggyel, aki a telepítã st intã zte, megtárgyaltuk a felmerã¼lõ kã rdã seket, à s arra gondoltunk, hogy a levelezã sã¼nkben már rã gebben megpendített múzeum gondolata most aktuális lenne. Bonyhádon helyisã gkã nt... a szã vetkezet házának nã hány üresen álló szobája kínálkozik. A minisztã riumban eljárva hajlandóságot tapasztaltunk arra, hogy az ottani telepesek rã szã re múzeum lã tesítã sã t lehetõvã tegyã k. A TELEKI Pál Intà zetbe igen à rdeklõdtek a telepesek iránt, à s hajlandók lennã nek nã pkutatási kã zpontotâ a helyszínen kijelã lni. 13 A kã rã¼lmã nyek megváltozásának egyik tã nyezõje lehetett, hogy 1947. február 10. aláírták a Párizsi bã kã t, à s a Trianoni határok megmerevedtek. A visszatã rã s lehetõsã ge csã kkent illetve megszûnt. Feltà tlenã¼l elõsegítette a megoldást ORTUTAY Gyula, akinek akadã miai szã kfoglalója: A mai magyar belsõ vándorlás à s a nã prajzi kutatás, mely 1947-ben meg is jelent.14 Mint vallás- à s kã zoktatásã¼gyi miniszter (1947-1950) a kutatás tárgyául elsõ helyen a bukovinai szã kelyeket emelte ki, à s az áttelepã¼ltekkel kapcsolatban megállapította: Ezt a munkát feltã tlenã¼l el kell vã gezni, hacsak nem vagyunk vã gtelenã¼l kã zã mbã sek saját nã pã¼nk, etnikai strukturánk, paraszti mûveltsã gã¼nk alakulása iránt. A kutatás legfelsõ irányításában a Magyar Tudományos Akadà miára gondolt, de kã¼lã nã sen a múzeumoknak szánt nagy szerepet, à s a...kã zpontilag megszervezett, szakemberek által irányított intã zmã nyek mellett mã g valósággal a társadalmat is megmozgató intã zkedã sekre is lesz szã¼ksã gã¼ hogy... a kã¼lsõ munkatársak, mûkedvelõk, levelezõk, gyûjtõk serege is mellã nk álljon. 15 Ebbe az elgondolásba a bonyhádi Szà kely Múzeum terve nagyon jól beleillett. 1947. március 5-à n a Và lgysã gi Telepesek Kà zponti Szà vetkezetã nek bonyhádi szã kházában a Szà kely Múzeum à s a Szà kely Táj- à s Nà pkutató Intà zet megalapítását a kã vetkezõk határozták el: dr. PÁKAY Zsolt min. osztálytanácsos, dr. RADNÓTI Aladár a Kà zgyûjtemã nyek Országos felã¼gyelõjã nek állandó helyettese, HEREPEI János múzeumigazgató. A VTKSz. választmánya általâ kikã¼ldã tt Múzeumi Bizottság: Fà LDI István, KISSVÁRDAY Gyula, dr. id. Tà Rà K Pál, dr. BODOR Gyà rgy, LÁSZLÓ Antal, VASS Gyula, KOVÁCSI Pál szabadmûvelõdã si felã¼gyelõ Ã

helyettese SZAKÁCS Antal. Meghívott vendã gek: ÉRMÉNYI János bonyhádi fõjegyzõ, DOMOKOS István bonyhádvarasdi, BARABÁS Gáspár cikói, CSOBOTH Gáspár vã mã ndi, RÓZSA Lajos tabódi szã kely telepes bírák. A VTKSz. kikã¼ldã tt Múzeumi Bizottsága egyhangúan kimondja, hogy Szà kely Múzeum Egylettà alakul át. Az egylet alapszabályainak az erre vonatkozó hatósági elõírások megtartásával való elõkã szítã sã re HEREPEI János múzeumigazgató urat kã ri fel. A magát ily módon megalakultnak kimondó Múzeum Egylet kã ri a Kultuszminisztà riumâ jelenlevõ kã pviselõit, hogy a Miniszter úrnak tegyen elõterjesztã st HEREPEI János úrnak à s altisztjã nek Bonyhádra való áthelyezã sã re. Kà ri azt is hogy õt a Bonyhádi Szà kely Múzeum, valamint a Bonyhádi Táj- à s Nà pkutató Intà zet megszervezã sã vel à s vezetã bízza meg. A maguk rã szã rõl felajánlják az intã zmã ny elhelyezã sã re szolgáló helyisã geket díjmentesen. Felajánljuk az à ssz dologi kiadások fedezã sã t, így a helyisã gek fûtã sã t, világítását à s takarítását. A megã¼resedett nã met házak kã zã¼l az Országos Fà ldhivatal az igazgatónak egy kã t, az altisztnek (BARABÁS Jenõ) egyszobás házat, kisebb huzavona után kiutalt. A VKM pedig gondoskodott az áthelyezã srõl. Így a munka, igaz sok nehã zsã ggel, megindulhatott. A Múzeum Egyesület elsõ kã zgyûlã sã t 1947. augusztus 8-án Tevelen (Tolna m.) tartotta, melyen az alapszabályokat elfogadták. A mûkã dã si terã¼lete elsõsorban a Và lgysã gi-járás, de az egã sz ország, ahol letelepedett szã kelyek à s csángók à lnek. Az Egyesület feladata: A szã kelysã g à s csángóság múlt à s jelenbeli à letã nekâ s lelkã¼letã nek, továbbá kã rnyezetã nek à s kã rã¼lm tã¼zetes megismerã se s kã zkinccsã tã tele, hasonlókã ppen az új à letlehetõsã gek kã zã szakadt szã kelyek à s csángótã redã kek õsi mûveltsã gã nek megõrzã se à s fejlesztã se à rdekã ben feladatául választotta a kã rã be tar szellemi à s tárgyi adatoknak módszeres alapon való gyûjtã sã t, feldolgozását à s az eredmã nyek hozzáfã rhetõvã tã valamint kã zmûveltsã gã¼k gyarapítását. A továbbiakban a belsõ szervezet, a kã¼lã nbã zõ tagsági fokozatokat à s a mûkã dã s szervezetã t mutatja be. Maga az intã zmã ny három rã szre tagozódott: 1. Múzeum, 2. Táj- à s Nà pkutató Intà zet, 3. Kà zmûvelõdã si Csoport. A Kà z által megvitatott à s elfogadott alapszabályokat a Magyar Vallás- à s Kà zoktatásã¼gyi Minisztà riumhoz terjesztettã k fel, hogy azt jóváhagyásra a Magyar belã¼gyminisztã riumhoz juttassa el.  ACTA - 1996 (A Szà kely Nemzeti Múzeum, a Csíki Szà kely Múzeum à s az Erdõvidà ki Múzeum Évkà nyve)