Malmok, molnárok, õrletõk Csernátonban

Átírás

1 Malmok, molnárok, õrletõk Csernátonban Hozzáadta: OZSVÁTH Gábor Dániel :: Székelyföld (Kivonat) A dolgozat a szerzõ à vi vizsgadolgozatának rã szlete. Tárgyalja a csernátoni vízhasználat kã rdã sã t, a víziszerkeze-tek helyã t, a tulajdonosokat, a molnárportát à s a molnárcsalád à letã t, a malom-ã pítã st à s a molnármestersã get, a malom à s a malomárok karbantartását, a további vízzel hajtott szerkezeteket.  (Kivonat) A dolgozat a szerzõ à vi vizsgadolgozatának rã szlete. Tárgyalja a csernátoni vízhasználat kã rdã sã t, a víziszerkezetek helyã t, a tulajdonosokat, a molnárportát à s a molnárcsalád à letã t, a malom-ã pítã st à s a molnármestersã get, a malom à s a malomárok karbantartását, a további vízzel hajtott szerkezeteket. Bevezetõ A csernátoni molnárok kã rã ben így à l a malom eredete: â ža malom legelõbb az à rdã gã volt. Õ találta ki. Azelõtt az emberek a famozsárba kã lã tyã ltã k a gabonát. Azután kitalálták, hogy lapos kã vã n egy gomolyag kõvel taszigálták a szemet. Az à rdã g oztán kitalálta a malmot, annak minden szerkezettyã t, csak à ppen a hajtókát (tejkerázót) nem találta ki... egy à jszaka az ember unalmában megfaragta a hajtókát, s akkor ott lehetett hagyni, ezã rt a találmányã rt az à rdã g az emberre hagyta a malmot.â 1 A zúzókõ feltalálása meghatározó mozzanata volt az emberisã g táplálkozás-tã rtã netã -nek, gyã keresen megváltoztatta õseink à trendjã t. A zúzó szerkezeteket a forgó kõ megjelenã se forradalmasította. A zúzó, õrlõ szerkezetek vã delme à s tã kã letesítã se az egyik legfontosabb teendõ volt mindennemû veszedelemmel szemben. A malmok mã g a hadban álló felek számára is foly-tonosan kulcsfontosságú lã tesítmã nyek voltak, a 16â 17. században a támadások elsõ cã lpontjaivá váltak. Jelentõsà gã¼k fontosságát mutatja, hogy a tã rã k à s a magyar hadvezã rek kã zã tt egyezsã gek sora szã¼letett egymás malmainak bã kã n hagyásá-ra. Sõt, tã rã kâ magyar kã zã s tulajdonú malmok-ról tesznek említã st.2 A malomiparban a gõzmalmok felállí-tásáig energetikai szempontból a legkorszerûb-bek à s a legelterjedtebbek a vízimalmok voltak. A vízikereket már feltalálásától fogva tã bb munkavã gzã sre használták; kallókat, verõket, gyapjúfã sã¼lõket, deszkametszõket, darálókat hajtattak meg vele. Máig általánosan malmokkã nt emlegetjã¼k a nem csupán õrlã sre használt, de ugyanazon elven mûkã dõ szerkezeteket is. A szã kelyfã ldi Csernátonban, ebben a hegyvidã ki faluban, ahol hajdan harmincnã gy malom dolgozott, napjainkban is ott zakatol egy-egy vízikerã k. Dolgozatom rã szeredmã nye annak a már tã bb esztendeje folyó kutatásnak, amelyben a felsõháromszã ki, vízi erõvel hajtott szerkezeteket kívánom feltã rkã pezni à s â lehetõsã geim szerint â minã l átfogóbban feldolgozni. Vizsgálódásaimnál fontosnak tartom az adott terã¼let katonai à s más tã rkã panyagának tanulmányozását, a családoknál mã g fellelhetõ tulajdonjogi iratokat (sajnos a levã ltári anyag a belsõ állapotok miatt mã g rã szben hozzáfã rhetet-len, rã szben nehezen hozzáfã rhetõ), à s ami legfontosabb, a mã lyinterjúk kã szítã sã t. A vizsgálódásaim kã zã ppontjában álló Háromszà ken tudomásom szerint az elsõ malomra való utalás Sárfalvára vonatkozik (ma Kà zdi-vásárhely rã sze), ebben említik, hogy â žcsomortányi István... kinek roppant kiterjedã sã¼ uradalmai, malmai à s halastói voltak, õ vezette le 1315-ben a ma is meglevõ malomárkot a Feketeügybõlâ 3 A magyar vízimalmokról eddig megjelent nã prajzi publikációk száma tudomány-, technikatã rtã neti à s társadalomnã prajzi fontosságuk-hoz kã pest csekã ly. Erdà lyi vonatkozásban Cornel IRIMIE vã gezte el a víziszerkezetek átfogó felleltározá-sát à s 1967-ben tette kã zzã.4 Munkája alapjául a Román Állami Vízügyi Bizottság 1957-es vízjogi statisztikai felmã rã se szolgált. Constantin CATRINA a Fogaras-vidà k víziszerkezeteit dolgozta fã l. TARISZNYÁS Márton â žgyergyó tã rtã neti nã prajzaâ címû tanulmánykã tetã ben fõleg levã ltári, statisztikai források alapján ad tã rtã neti áttekintã st a Gyergyói-medence malmairól. Munkájában rávilágított e mestersã g legfontosabb vonatkozásaira, társadalomnã prajzi à sszefã¼ggã seire. Háromszà k megyã ben a Szà kely Nemze-ti Múzeum muzeológusa, Nicolae MOLDOVAN foglalkozik a víziszerekezetek

2 kutatásával. Cser-náton kã zsã g vízimalmairól a nemrã g elhunyt kutató, MOLNÁR István kã t à rtã kes tanulmányt is kã zã lt az Aluta à s a Megyei Tükà r hasábjain. Az erdã lyi ember mindig igyekezett a hely adta lehetõsã geket kihasználni munkája kã nnyítã sã re. Talán ez a magyarázata, hogy az egã sz medencã ben egymást à rik a hatalmas tu-dású, nã vtelen mesterek kã¼lã nbã zõ elmã s szer-kezetei. A hegyi patakok mentã n mã g a század derekán is ott zakatoltak a vízikerekek; hol lisztelõ malmot, hol deszkametszõt vagy ványolót, vashámort s egyebet hajtottak meg. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a tã ny, hogy ben Románia szerte mã g 3450 vízimalmot tartottak nyilván, amibõl 2787 Erdà ly terã¼letã n, ebbõl 97 a Feketeügy gyûjtõmedencã jã benâ mûkã dã tt. A kutatásaim helyszínã ül szolgáló Alsó- à s Felsõcsernáton a Felsõháromszà ki-medence Bodoki-hegysà g felõli oldalára húzódik fel. A Felsõháromszà ki-medence a nagy ki-terjedã sû Háromszà ki-medence à szaknyugati fe-lã nek szã les, patakvã lgyek szabdalt hegylábi tã rmelã klejtõin található. A terã¼let fontosságát, kereskedelmi jelentõsã gã t nã velte, hogy átszeli az Ojtozi-szoroson áthaladó, Erdà lyt Moldvával à sszekã tõ egyik fõútvonal. Ellátási terã¼lete így kiterjed a szomszã dos Moldvára is, amellyel a lakosság folyamatos árucserekapcsolatot tartott fenn. Krumplit, lisztet, gabonafã lã ket szállított ki Moldvába, à s cserã be bort hozott be. â žmalomiparra alkalmas folyóink s kitã¼-nõen tiszta buzánk felhasználásával azon idõben, midõn Aradon innen zacskós malmok csak Háromszà ken valának, molnáraink látták el finom liszttel, a szebenâ aradi vonal kivã telã vel, egã sz Erdà lyt; sõt... Romániában is üzletet folytattak; a korpát fejõs marha, sertã s à s lovak táplálására használták fel.â 7 Vitathatatlan, hogy a fenti so-rok nem nã lkã¼lã zik a lokálpatriotizmust, de a terã¼let adottságait illetõen elfogadhatóak meg-állapításai. A medence gyûjtõfolyója a Feketeügy, amely 106 km hosszan szedi à ssze a mellã k-vizeket. Felsõ szakaszán mã rt esã se a 35 m/km-rõl, amely alkalmassá teszi vízikerekek hajtására, a medence belsejã ben 0,71 m/km-re csã kken.8 A nagyszámú vízikerã k jelenlã tã nek fõ oka a fã ldrajzi adottságokban rejlik: a folyóvízben sze-gã nyebb, de gabonatermelã sre alkalmas meden-cã nek, illetve a kã rnyezõ hegyvidã k fã ldmûvelã sre kevã sbã használható, de ví rendel-kezõ tájainak egymásmellettisã gã ben, egyben egymásra utaltságában.9 Csernáton kã zsã g terã¼letã nek nyugati harmadát a Bodoki-hegysà gnek a kã zponti, 1200 m-es szinttel jellemezhetõ gerincã ig terjedõ, a Csernátoni-patak mellã kvizei által tagolt hegy-sorok kã pezik.10 A Nagypatak felsõ szakaszától Márkosfalva határáig, kb. 7 km hosszan húzódó Csernáton patakának szintje 678 m-rõl 534 m-re csã kken, ezáltal esã se 20,7 m/km mã rtã kû. Ezt az adottságot már korán vízikerekek sorának meg-hajtására hasznosították, s majd minden írásbeli említã s kiemeli a falu malmait. A medence fã ld-rajzi fekvã se à s társadalmi felã pítettsã ge megã lhetã biztosított a nagyszámú malom számára. Maguk a molnárok ezt így látják: â žazã rt minden-kinek volt mit õrã ljã n, mert nagy gazdák voltak, gabona volt, s nem volt malmik mindenkinek, mint most (a kalapácsmalmok mára általánossá váltak), s úgy s akkor mindenki tã ltã tte a lúdakat, disznókat hizlalták ugye, s kellett az állatoknak a korpa s a gabona, met állattenyã sztã ssel foglal-kozott tã bbsã gbe a nã p.â A malmoknak Csernáton mindennapi à letã ben betã ltã tt fontosságát támasztják alá a fennmaradt falutã rvã nyek, pl. Alsócsernáton kã zsã g à vi falu tã rvã nye ekã pp rendelkezik: â žmalom à pã¼letbe való fát, órsófognak valót adjanak illendõ kã ppen, mível a Malmok a Falunak használnak, a mostani malmos embernek. â à reg mã¼vbe való tã lgyfának ára szálának dã nár â Nyírfának az mely mã¼vbe való dã nárâ â žkinek olyan specziális fa kivántatik a mitis ebben a kihatározott helyben nem találtatik úgy mint malom tengely, kapa... másunnan is ad-janak csak az ára dã nár 36 legyen.â 13 Minden bizonnyal a kã zsã g is birtokolt malmot, mivel a számadási fõkã nyv bevã teli ol-dalán 1875-ben ez áll: â žpap Gyà rgytõl malomnak haszonbã rbe vevã sã rt ellen 3fr.â 14 Idõrendi sorrendben ismertetem az általam hozzáfã rhetõ írásos dokumentumokat: â A BARABÁS-fà le malom mestergerendájának felirata â žfieri CURAVIT CD GEOR- BRARABAS AD 1713 DIE 20 MAIIâ â 1734 â žvagyon az Nagypatak oldalában Napnyugatról BEKE István, Napke-letrõl Kà Là NTE András szomszã dságába bã -szegelõ Bà Là NI Sándor malma.â â Egy dálnoki szã kely kapun: â ž<cura GENEROSUS: DO: STEPHANUS MIKLÓS 1760.> A nagy kapu ívã n pedig: <MICHEL MOLNÁR FECIT DE FELCSERNÁTON DIE 17 MAY>.â

3 â Egy, a helyi múzeumba bevitt malom kõpadgerendáján: â žépitette az GAZDASÁG 1836 ba BARABÁS ISÁK MALOM BIROSÁGÁ-BA OLOSZ JÁNOSALTALâ â Egy, a helyi múzeumban található szã -pen faragott mestergerenda felirata: â ž1818 Ano Die juni à pítette ez az házat à malmot is Isten segedelmã bõl à pítette MAGYARI József à s Felesà ge Rosáliávalâ. â Egy 1844-es decemberi naptárlap feljegyzã se: â ž14-ã n mentem Sz. Gyà rgyre fát átigazolni s a malom dolgábaâ 19. â ORBÁN Balázs is tã bb malmot említ: â žnem messze a Csókásnak nevezett ásványvízforrás van, melyet, mivel hûlã sek ellen nagyon hatásos, sokan látogatnak, kik a szomszã dos mal-mokban szállásolják el magukat.â â NAGY Elek a múlt század utolsó à vã ben Alsócsernátonban 3, Felsõcsernátonban 26 molnárról ad számot.21 A statisztika adatait vizsgálva kitûnik, hogy a vármegye terã¼letã n ez idõben a tárgyalt terã¼leten mûkã dã tt a legtã bb kis vízimalom. â Egy 1948-ból származó megyei malom à sszeírás Csernátonból nã v szerint huszonã t nyilvántartott malmot sorol fel, míg a megye à szszes vízimalmainak száma 140. Látható, hogy megyei viszonylatban e kã zsã gben termelt a vízimalmok kã zel 20 százalã ka.22 â 1957-ben a Román Állami Vízügyi Bizottság által kã szített kimutatás adatai alapján Felsõcsernáton a nyilvántartott 11 mûkã dõ mal-mával a Feketügy gyûjtõmedencã jã ben a legtã bb víziszerkezettel szerepel.23 â Kà vetkezõ adatom 1969-bõl való; meglepõ, hogy mã g ekkor is 13 használatban levõ malmot jegyeznek fel, melybõl 11 Felsõ-csernátonban darált.24 â Legutoljára, 1998 márciusában az Ika vára alatti Nagypatak mentã n mã g három mû-kã dõ vízkereket találtam, amelybõl kettõ ma is darálót hajt; egy pedig amellett, hogy a tulajdonos áramellátását biztosítja, szerszámgã peket is ellát energiával. A vízhasználat à s a lakosság â ž...a megã pítendõ árok szã lesebb à s mã -lyebb nem lehet mint a rã gi árok, nevezett oly mó-don kã teles megã píte a víz lefolyása aka-dályozva ne legyen...az Tà rpataka hídja felã viszsza ne folyhasson...â Õsidõk óta a hegyipatakok vizã t a mellã telepã¼lt nã pessã g tã bb cã lra használta: a háztar-tásban ivásra, fõzã sre, mosásra, tisztálkodásra; a gazdaságban az állatok itatására, a mûvelt terã¼-letek à ntã zã sã re; ha mã retã nã l fogva alkalmas volt rá, szállításra. A malmok duzzasztói, vala-mint a malomárkok â kã¼lã nã sen ároktakarításkor â, alkalmasak voltak halászatra, rákászatra is. A sebes vizû, állandó medrû patakok szinte mindenã¼tt víziszerkezeteket mûkã dtettek, de tápláltak halastavakat, használták a pálinkafõzdã k hûtõ à s feleresztõ vízszã¼ksã gletã nek biztosítására is. Külà nã sen vízkerekek meghajtására kellett a fo-lyóvíznek egyenletes vízhozammal, valamint nem szaggatott partvonallal rendelkeznie.26 Csernátonban nem volt tutajozásra alkalmas fo-lyóvíz, ezzel szemben számottevõ a malmok szá-ma, amelyek viszont gyakran egymás tõszomszã dságában sorakoztak. A gazdálkodástã rtã net folyamán mindig is kulcskã rdã skã nt vetõdã tt fel a patakok vizã nek használati joga; úgy kellett à sszehangolni, hogy a kã¼lã nbã zõ szã¼ksã gletek kielã gítã se ne sã rtse mások jogait. Az à rdekek sokszor eltã rõek vol-tak, à s ezek figyelmen kívã¼l hagyása gyakran pereskedã shez vezetett. A paraszti társadalmakból a legtã bb peres oklevã l à pp a vízzel hajtott szerkezetekkel kapcsolatban maradt ránk. Egy-egy malom megã pítã se a hely kivá-lasztásával kezdõdã tt. Csak ritka esetben volt le-hetõsã g à pp az à píttetõ sajá birtokán belã¼l fel-állítani a duzzasztótól a malomházig az egã sz lã tesítmã nyt. Ezà rt az à rintett terã¼letek birtokosa-in meg kellett egyezniã¼k a tulajdonjogi kã rdã -sekben. Mindig is kã zponti helyet foglalt el a malomárok elvezetã sã nek mikã ntje, annak karbantartása à s a tã bbi à rintett terã¼let tulajdonosainak a tûrã si kã telezettsã ge. Már a Tripartitum szabályozta a víz használatát, kã¼lã n kiemelve a malomárkok à pítã sã nek módját. Az à vi X. tã rvã nycikk a csatornákról à s vizekrõl így rendelkezik: â ž1. A vizeknek termã szetes lefolyását à s lefolyhatását másnak akármily módon à s alakban akadályozni tilosâ.28 â žgyergyóban, mivel a patak vizã t ivásra is használták, reggel nyolc óra elõtt nem volt szabad semmit mosni a patakban.â 29 A malmokat soha nem à pítettã k a pa-takok kã zvetlen árterã¼letã re, hanem azoktól feljebb, hogy az árvizek kevã sbã veszã lyeztessã k. Ennek ellenã re is majd minden malommal rendelkezõ faluban emlã keznek árvíz által elsodort malmokról. Csernátonban ilyen volt MÁTHÉ József malmának a pusztulása, az 1872-es nagy-árvíz idejã n â ž...olyan hatalmas dã rgã s, villámlás, rittyegã s, de olyan esõ, mintha viderrel tõtã ttã k volna; milyen marton van az a malom, s teljesen leseperte mindet; elvitte, ahogy a nagyesõ meg-jã tt, a malmot, estállót, mindenfã lã t; úgy, hogy, mint ez az asztal, olyan simán maradt a hely, s õkã t es le vitte...â. Ugyancsak az árvíz sodorta el Virág András malmát is 1972-

4 ben. A mezei gazdálkodás à s a víz használata sokszor nagyon szorosan à sszefã¼ggã tt. Tà bb szerzõ is említ olyan okiratokat, amelyek a gátak, duzzasztók okozta károkról szólnak. Tà Rà K József a Magyar Hírmondó à vi. leve-lã ben látja: â žmert sok számtalan határoknak, gátos malmai jók, híresek à s dítsã retesek vagynak: de alig van benne, úgy szólván, a mit õrã ljenek, ha tsak idegen határokról gabonával nem segíttetnek; mivel ugyan azon jó gátos Malom elõre, határjokat, el-vetett vagy nã ha kã szen aratva, kã vã be, keresztbe à s boglyákba lã võ à letjeket, az Gátak miatt fel-tolú víz által el-vette, el-mosta, semmivã tette. A múlt században kiadott à pítã si à s víz-használati engedã lyek mindig rã gzítettã k az árvízvã delmi elõírásokat is, am az à vi XXIII. tã rvã ny is szabályozza. A fenti tã rvã ny rendelkezã seinek betartását folyamatosan ellenõ-riztã k, a hiányosságokat szigorúan bã¼ntettã k. Az árok karbantartásával kapcsolatos csernátoni kihágásokról tanúskodik a kã vetkezõ okirat: â žbã¼ntetõparancs. I. KÁSZONI Demeter (46 à ves), II. BEKE Károly (29 à ves), III. LU-KÁCS Ferenc (39 à ves), IV. Bà L Mátà molnárok felsõcsernátoni lakosok ellen hivatalból feljelentã s, mert Felsõcsernáton kã zsã gben à v szept. hó 13. napján kelt vã ghatározatomban foglaltaknak eleget tenni elmúlasztottak, miã rtis az à vi XXIII. t. c. 40.Â., 42.Â. ba ütkà zõ kihágás miatt, u.a. t.c. 184.Â. à s 185.Â. alapján pengõ pã nzbã¼ntetã st állapítok meg à s meghagyom, hogy ezt az à sszeget a rendõri bã¼ntetõbíróságnál a kã zbesítã stõl számított 15 nap alatt fizesse meg...â Egy Sepsiszentgyà rgyã n, 1900 áprilisában keltezett à pítã si engedã lyben ez áll: â ž8.â Kà teles engedã lyes az 5. -ban meg-állapított vízszintet 300 forintig terjedõ pã nzbã¼ntetã s terhe alatt megtart à s ezen czã lból úgy intã zkedni, hogy nã vekvõ vízállásnál a táblák egyenkã nti à s folyamatos felhúzása által szabályozva a duzzasztott vízszín 116,05 m fã¼ggõmagasságon felã¼l ne emelkedjã k. Árvíz alkalmával, ha a gát alatti vízszín magassága elã ri a 116,05 mã tert, az à sszes táblák teljesen felhúzva nyitva tartatnakâ. A duzzasztók felã pítã se a feltã ltõdã s à s leiszapolódás veszã lyã t rejtette magában, ezã rt nagyon pontosan meghatározták az egymás után kã vetkezõ malmok kã¼szã b (az a legmagasabb vízszint, ami a duzzasztóban elã rhetõ) magasságát. A szint emelã se a vizet jobban felnyomja, s a felsõbb malmok mûkã dã sã t nehezíti; az alább engedã se a hajtott kerekek kapacitását csã kkenti, a vízkerã k â žholtvízbe jár" à s leiszapolódást, homoklerakódást okoz. Egy idõs torjai molnár mesã lte, hogy elõzõ malmuk mintegy harminc mã terrel lennebb volt; de â miután az alsó szomszã d megemelte gátját â, a víz visszanyomódott, à s az õ malmuk nem tudott mûkã dni. Akkor à pítettã k át, a múlt század vã gã n, új helyã re. A patakok termã szetes tisztulására a tárgyalt dokumentum is kitã r: â ž9.â Kà teles engedã lyes minden hónap elsõ à s harmadik vasárnapján dã li 12 órától kezdve 6 órán át az à sszes zsiliptáblákat felhúzva tartani, hogy ez által a meder termã szetes tisztogatása a meggyã¼lemlett hordalã któl à s a zsilip-szerkezet kezelhetõsã ge ellenõrizhetõ legyen.â A lerakódott iszap à s homok kitermelã se a molnárok joga à s egyben kã telezettsã ge is volt, az említett engedã ly okira errõl így intã zkedik: â ž7.  Engedà lyes meder à s partfenn-tartási kã telezettsã ge az à vi XXIII. t.cz. 53.  -a alapján a Torja patak vízfolyására nã zve az engedã lyezett gát fã lã tt 120 m, alatta pedig 20 m hosszban állapíttatik meg. Ezen meder szakaszo-kon kã teles engedã lyes a vízhasználat gyakorlása kã vetkeztã ben elõálló iszapolásoktól à s egyã b rongálódásoktól a medret à s partjait megvã deniâ. Amikor e takarítás nem volt rendszeres, az árkok folyamatosan feltã ltõdtek. Ez tã rtã nt az alsócsernátoni szakaszon is: â ža vízkerekek elein-te nagyok voltak, mert minã l nagyobb a vízkerã k, annál nagyobb volt az erõ. Lassan az árvizek s minden feltã ltã ttã k az árkokat, mert nem voltak elã ggã takarítva; s a talaj telt fel, s a víz esã se csã kkent. A kerekek a vízben mentek mert nem volt jó a lefolyás, s akkor a vízkerekeket meg kellett kisebbíteni.â A vízhasználat kã¼lã nã s feladatokat rótt tã li idõszakban a molnárokra. A zavartalan mûkã dã s biztosítása à rdekã ben nagy hidegekben szã¼ksã ges volt a vízkereket vã deni a lejegesedã stõl. A malomárkot folyamatosan jegelni kellett; ellenkezõ esetben az átfagyott víz elzárta a lefolyást, à s a vizet visszanyomta a felsõbb malmokhoz. â žgyergyószentmiklóson tã li idõben az asszonyok elvárták az egyes árokszakaszok je-gelã sã t a molnároktól. Ha ez nem tã rtã nt meg, akkor felszólításukra a molnárok kã telesek voltak azt megtenni.â A második világháború utáni à vekben a román állam elrendelte a vízimalmok vámga-bona beszolgáltatási kã telezettsã gã t; egyben új vízjogi dokumentáció elkã szítã sã t à s a mûkã dã si engedã lyek felã¼lvizsgálatát kã meg. Az újonnan elkã szã¼lt dokumentáció magába foglalta a kã vetkezõket:

5 â A lã tesítmã ny technikai leírását, amely tartalmazta a mûkã dã shez szã¼ksã ges vízmenny-sã g, a kapacitás, a minimális à s maximális teljesítmã ny kiszámítását, megjelã ltã k a vízfej kã¼szã bmagasságát, a vízkerã k mã reteit, a víz esã sã nek nagyságát; â a terã¼let hosszanti à s transzverzális vízrajzi ábrázolását; â a malomszerkezet vázlatos rajzát; â Minden malmon geodã ziai mã rõpontokat is megjelã ltek; a hitelesített jeleket jól lát-ható helyen helyeztã k el. E jelek a malmok hadászati à s tã rkã pã szeti jelentõsã gã t is kifejeztã k (elhelyezã sã t az 1885 XXIII tã rvã ny is elõírja). E kã szã nhetõ, hogy a katonai à s kataszteri tã rkã peken egyaránt fel vannak tã¼ntetve a malmok. Ezen jegyek sã rtetlen megõrzã sã à rt az engedã lyezett vízmû tulajdonosa felelõs, esetle-ges megsemmisã¼lã sã¼ket bejelenteni kã teles; â Az engedã ly okirat mindig elõírta, hogy à vente ahányszor szã¼ksã ges, de legalább egy alkalommal el kell vã gezni a gát, a malomárok, a vízfej à s a vízkerã k teljes karbantartását. Az elõ-írások betartását à vente ellenõrzik; hiányosság esetã n a malmot azonnal lezárják. Birtokomban van nã hány csernátoni vízjogi engedã ly, valamint nagyszámú ellenõrzã si jegyzõkã nyv, amelyben ezen elõírások be nem tartásáã rt szigorú bã¼ntetõ határozatok sorát hozták, nem egy malmot le is pecsã teltek (lezártak). A vízárok karbantartását nem csupán a hatóságok ellenõriztã k, hanem maguk a molná-rok is. Ahol cã hbe tã mã rã¼ltek, ott annak választott kã pviselõi, a malombírók irányították a kã -zã s munkákat. Ha nem voltak cã hek, akkor az à regebb molnár vagy a választott vízgondnok feladata volt az ároktisztítás, a gátjavítás à sszehangolása. Gyûjtà si terã¼letemen nem volt molnárcã h, ezã rt a víz használói a tapasztaltabbak vezetã sã t fogadták el. Napjainkban, a tulajdonjogok visszaszer-zã se után azt tapasztaltam, hogy egyre tã bben akarják a rã gi malomárkokat kijavítani à s helyreállítani a vízkerekeket. Tà bb helyen áramtã ltõket à s más gã peket szereltek fel a bã lkerã kre. Egy elõpataki román ember 1990 után próbálkozott vízimalom elkã szítã sã vel; azonban a helyet nem jól választotta meg, s az árvíz elvitte teljes à pítmã nyã t. Víziszerkezetek helye Csernátonban â žvagyon az Nagypatak oldalában Napnyugatról BEKE István, Napkeletrõl Kà Là NTE András szomszã dságába bã szegelõ Bà Là NI Sándor malma.â Kà zbe vã ve a múlt századi tã rkã peket, feltûnik rajtuk, hogy a falu felsõ felã ben à s a lakott terã¼leten kívã¼l egymás à rik a malmokat jelã lõ pontok. Elsõ látásra megállapítható, hogy e jelek tã bbnyire a Várbà rc kã t oldalán csoportosulnak. Tà bb a nyugati oldal à s a csernátoni er-dõk vizeit à sszeszedõ Nagypatak mentã n; ke-vesebb a legjelentõsebb mellã kágán, az Ika pa-takán. Ez utóbbi a dã li lejtõk à s a futásfalvi erdõk patakjait fogadja magába. Harmincnà gy malomból huszonã t à pã¼lt a falun kívã¼l, mintegy kã¼lã n sortanyás telepã¼lã st kã pezve. Ha nem számítjuk ide az Ika patakán található három helyet, valamint az alsócsernátoniakat, akkor igazat adhatunk MOLNÁR Istvánnak, hogy a â žhuszonhat malom alig 4â 5 kilomã ter távon terã¼l elâ. A faluban à pã¼lt nã hány szerkezet teljesí azonban jóval jelentõsebb volt a felsõ malmo-kã nál, mivel nagyobb volt a víz hozama. Míg a felsõk kã zt â bár kã t kerã k kã szã¼ltek â alig akadt, amelyik egyszerre tudott volna mindkettõn darálni; addig a márkosfalvi rã ten mindegyik kã t kerã kre járt, sõt egy ideig a BULÁRKA-malomban három kerã k is mûkã dã tt. A víziszerkezetek telepítã sekor mindig elsõkã nt a duzzasztó lã tesítã sã nek helyã t keresik ki. Ez nagy szakã rtelmet helyismeretet igã -nyel. Fontos, hogy olyan szakaszon kell felã pí-teni, ahol a meder kã tã ttsã ge, termã szetes kanyarula a legkisebb szã gben engedi kiválni a ma-lomárkot. Így nem lassul le a víz sodrása, hanem az eredeti meder mintegy meghosszabbításakã nt viszi tovább a vizet. A csatorna, ha kã zben utakat keresztez, akkor fã lã je hidat à pítenek; ha nagyobb vã lgye-ket, akkor deszkából ácsolt csatornán vezetik át fã lã ttã¼k. Az ilyen átívelõ átereszeket mindig úgy kã szítik el vastag pallókból, a deszkák kã zã t sással, mohával jól tã mítve, hogy a lehetõ legkisebb legyen a vízvesztesã g. Alulról mindkã t oldalon gerendákból à sszeácsolt lábak tartják, amelyek a csatorna alatt à s felett kisebb fákkal vannak à sszekã tve. Ez a megoldás látható ma is az OROSZ-fà le malom fã lã tt. Más esetben a meglã võ híd oldalához rã gzítik a fenyõpallókból ácsolt csatornát, ilyen volt hajdan a KÁSZONI Demeter malma fã lã tt, a Tõr pataka hídján. Mivel a tã rszín nagy sodrást tesz lehetõ-vã a falu fã lã tt, szinte teljesen egymáshoz tapadnak e malmok. Egy-egy árkon hatâ hã t daráló is dolgozott mã g századunk derekán. Így a ma mûkã dõ szerkezetek gazdái, SZÁNTÓ Gerõ à s BÍR Árpád az 1400 m hosszú árkot hetedma-gukkal használták egy az 1950-es à vek kã zepã n kiadott vízjogi engedã ly tanúsága szerint. Ennek egyik fõ oka, hogy e darálóknak a gátjaik megã pítã si kã ltsã ge jelentõs rã szã t teszi ki a teljes lã tesítmã ny à rtã kã bõl. Ahhoz, hogy a kellõ vízmennyisã get biztosítani lehessen, a malomcsa-tornába sorban felveszi útkã zben a tã bbi apró mellã kág vizã t is. Ez az oka, hogy a fentebb em-lített szakaszon a fõ duzzasztóval egyã¼tt három gát is található; egyike a Remete patakát, a másik az Ika patakát tereli a kerekekre. A kã vetkezõ árok pedig hat malmot mûkã dtetett. A már elkã szã¼lt duzzasztó vizã t igyekez-tek minã l tã bb szempontból hasznosítani. A dará-lókon kívã¼l, amelyek a gabonán túlmenõen tã bb helyen sót is õrã ltek, más szerkezeteket is meg-hajtottak velã¼k. Így BAJKA Mihálynál

6 ványolót, OROSZ Dávidnál kásahántolót, BULÁRKA Istvánnál gyapjúfã¼sã¼t is felszereltek hajdanában. Volt, ahol a rã gi malom helye más funkciót ka-pott, pã ldául KOVÁCS Gyà rgy fûrã sze a Szpiritusz-malom helyã n à pã¼lt. Egy másik malomban, ahol valaha a kõpad állt, ma pálinkafõzõ üzemel, de fã¼rdõmedencã t, halastavat is táplálnak. Mielõtt a szerkezetek rã szletes bemutatásába kezdenã k, áttekintõ kã pet kívánok nyújtani a mellã kelt tã rkã p alapján arról a harmincnã gy malomról, amelyrõl sikerã¼lt mã g emberi emlã kezettel elã rhetõ adatokat feltárnom (1. ábra). Tulajdonosok a század elejã n: Nagy-patakon, Felsõcsernáton 1. MOLNÁR Mihály (Szpiritusz-malom) (+) helyã n a húszas à vektõl KOVÁCS Gyà rgy fûrã sze 2. PAJZS János (+) 3. KONNÁT Gábor (+) 4. KÁSZONI Dà nes (+) 5. FÃœLà P Dà nes (+) 6. VIRÁG Dà nes (+) 7. BAJKA Mihály; ma áramfejlesztõt hajt, kã¼lã n malomházban; ványoló is mûkã dã tt, amit a rã gi malomból alakítottak ki â ugyanitt jelã ltem a SZÁNTÓ István malomhelyã t 8. PAJZS? (Rebekánà malma) (+) 9. MÁTHÉ Mátà (+) 10. BECZÕ János (+) 11. BAJKA István (+) 12. BAJKA Ferenc (+) 13. OROSZ Dávid (Kásások malma) (+) 14. SZÁNTÓ Gergely; ma is mûkã dik, kã rfûrã szt is hajtatnak vele (+) 15. VIRÁG Lajos 16. malomhely? 17. DÉNES Gábornà 18. DEZSÕ Dà nes; ma pálinkafõzõ 19. BÍRÓ Dávid; szitás, ma is darál 20. DEZSÕ Mátà 21. BAJKA Bà la; alulcsapós 22. MÁTHÉ András; szitás 23. KÁSZONI Demeter 24. LUKÁCS Ferenc 25. Bà Là NI Dávid 26. BEKE Károly Alsócsernáton 27. MOLNÁR Sándor (Sándor úrfi mal-ma v. Urak malma) 28. SÁNTA Gyà rgy (kã sõbb TIMA-ma-lom) 29. BULÁRKA István (BULÁRKA-malom); itt gyapjúfã sû is mûkã dã tt 30. KRIZBAI-malom Ika patakán 31. BARDOCZ- vagy KULA-malom 33. ÁBRAHÁM Izsák (ÁBRÁM Máris-fà le malom) Bartafalva pataka (Tõr-patak) 34. TERCZA-malom a TÓTHok kertjã ben Az à let (a molnárporta) Kà zsã gi viszonylatban a molnárcsaládok a kis à s kã zã pgazdák sorába tartoztak. Ahhoz, hogy megã lhetõsã gã¼ket biztosítani tudják, el kellett sajátítaniuk a korszerû mezõgazdasági mûve-leteket. A kã zsã gben szervezett gazdasági tanfolyamokon rã szt vettek maguk a molnárok is. Nem egy kã zã¼lã¼k a sikeres vizsga eredmã nyekã nt megszerezte az ezã¼stkalászos gazda46 bizonyítványt is. A csernátoni malmok nagy rã sze â žvalamikor mind zsellã rmalom volt. Az urak megcsináltak egy-egy kicsi malmot, s belã tettek egy-egy embert, hogy õrã ljã n saját szã¼ksã gletã reâ. Sajnos, a levã ltári kutatások akadályoztatottsága m att errõl az idõszakról nem juthattam írásos emlã kekhez. A fã ld- à s malombirtokok az 1959-â 60-as kollektivizáláskor kivã tel nã lkã¼l átmentek a TSz (mezõgazdasági

7 termelõszã vetkezet) à s (vagy) az állam tulajdonába. Az decemberi változások után a molnárcsaládok leszármazottjai visszaszereztã k a malmokat, elõbb a 8 holdnál kisebb egyã b birtokaikat is visszavehettã k, most van folyamatban, illetve mã g fã¼ggõben az 50 ha-ig terjedõ fã ld- à s 30 ha-ig terjedõ erdõbirtokok visszaszolgáltatása. Életük mostantól újra à sszefonódik a malmokã val. Az udvar kivã tel nã lkã¼l minden molnárportán tágas, ahol egyszerre tã bb szekã r is elfã r, à s kã nnyedã n meg tud fordulni. Ugyanis az õrlõt hozó szekerek gyakran à sszetalálkoztak a ma-lomban, fõleg amikor gyengã bb volt a víz. I- lyenkor a távolabbról jã tt gazdák lovaikat ki-fogták, à s a lajbizsebbõl elõkerã¼lt a butykus, s beszã dbe elegyedtek a mónárral vagy egymással. Belül egy vagy kã t osztatú, de mindig legalább kã t vagy három belsõ szinttel: padló, kõpad à s szitapadlás. Az alsó szinten sorakoznak az õrlemã nnyel teli zsákok, napjainkban a mázsa à s nã hány szerszám. Egykor a cselã d számára is itt alakítottak ki fekhelyet. Hatâ nyolc grádics ve-zet a kõpadra, ahol a kõ leemelã s à s vágás szerszámai mellett a gabonával teli zsákok, valamint a vámgabona tárolására szolgáló szúszã k kapnak helyet. Innen kã tâ három lã pcsõ vezet a szitapadlásra, ide állították fel a három fokozatú szi-tát52 à s/vagy a gabonarostát a szem tisztítására. A lisztet a lisztesládából a deszkacsatornában lã -võ kanalas felvonó vitte a szitába, mely a háromfã le lisztet à s a korpát választotta szã t. â Antika, te menny sza fel MÓNÁR János báni, s hídd le, hogy vágja meg a kã vet, me sír a malom, s nem tudok ebbõl a kurva ágyból felkelni, pedig vet ki magából, nincs nyugtom.â 53 Nyári konyha majdnem minden portán à pã¼lt, benne à li a család a mindennapjait. Itt kã -szítik à s fogyasztják el à teleiket; az állatok számára is itt fõzik meg a moslã kot, melybõl termã szetesen nem hiányozhat a korpa. A kemence elmaradhatatlan a molnár tel-kã rõl. A nyári konyhától nem messze áll, kã¼lã n à pã¼letkã nt. A mónárnã napjainkban is minden hã ten megsã¼t hatâ nyolc kenyeret, amit a család egã sz hã ten fogyaszt. Szà gyen lenne bolti kenyeret enni a malomban. Az állattartás a molnárcsaládok fontos bevã teli forrása. Mindig tartottak tã bb malacos gõlyã t (koca), hízókat, fejõs teheneket à s leszerzõdã tt bikaborjúkat. Rà gebben a tehenek tejã t feldolgozták, de napjainkban leszerzõdik. Mindenekelõtt a lovaikra voltak legrátartibbak a molnárok. Állandóan versengtek egymással, kinek van jobb, szebb lova, ez az alapja a mondásnak: â žkã nnyû dolga van a mónár lovának, me tornyot eszik, s zavaros vizet iszik.â A lovakat mindig kí-mã ltã k, mert azt tartották, amelyik molnárnak nem jó a lova, az maga se jó mester, s nem bízták rá az õrlõt, amikor csengettyûs lovával járta a falut. A fã szert tã bb szekã r befogadására mã -reteztã k, az udvar egyik oldalán található. Ide tehetik be az õrletõk szekereiket, amíg a sorukra várnak. Itt tárolják a kã¼lã nbã zõ eszkã zfákat, valamint a tûzifát is. A majorság (szárnyas aprójószág) ólai az udvar szegletã ben húzódtak meg. Általában tyúkot, libát, rã cã t, pulykát tartottak. A malmokban nagy veszã lyt jelentenek a patkányok, elriasztásukra gyakran neveltek gyã ngyã st (gyã ngytyúkot) is. Csernátonban pávának is mondják, innen ragadt rá az egyik molnárcsaládra a pávások (OLOSZ-fà le malom) ragadványnã v. Mivel a patkányok nem bírják a gyã ngytyúknak a riká-csolását, elmenekã¼lnek. Ezt más vidã kek molnárainál is megfigyeltã k. A vadak ellen való vã dekezã s vã gett a malomudvaron mindig ott csahol háromâ nã gy jókora kutya. Külà nã sen a felsõ malmoknál58 gyakori, hogy a kert egy árnyã kos sarkában ott található a családi temetõ az õsã k sírjaival59. Õk errõl így beszã lnek: â žtudja, a falutól messze voltunk, à s mindenki családi sírt állított a kertjibe, a meszszesã miatt.â BALASSA Iván hasonló temet-kezã st említ Gyergyó vidã kã rõl: â žígy Csoma-falván a Somlyó-patak vã lgyã be lakó molnároknak volt kã¼lã n temetõjã¼k.â 61 A molnárcsa-ládok sajátos temetkezã sã re mã g visszatã rã¼nk. Telekelrendezà sben à s az à pítkezã sben, miután saját tulajdonba kerã¼ltek, a gazdálkodó parasztporták mintájára átalakultak. Az à pã¼letek legfontosabb anyagává vált a fa, melyet a kã zbirtokossági erdõrã szã¼k után kaptak. TulajdonviszonyokA csernátoni malmok â amint arra már az eddigiekben is utaltam â az elmúlt századok fo-lyamán tã bbnyire nagybirtokosok tulajdonában állottak, à s zsellã rcsaládok õrã ltek bennã¼k. Ere-detileg gombolyag (folyami) kõbõl à pã¼ltek, à s a malomházon kívã¼l egy kis helyisã get tartalmaztak. Ezen à pítã szeti forma legtovább a VIRÁG Dà nes (6.) malmánál maradt fent. A 19. század második felã re már magántulajdonba kerã¼ltek. Mindig is komoly à rtã ket kã pviseltek, ezã rt gyakran elõfordult, hogy tã bben à sszefogva à pítettek vagy vásároltak meg egy-egy malmo Ilyen esetben pontos szokásjog alapján rã gzítettã k a birtokviszonyokat. Meghatározták,hogy kinek-kinek mennyi tulajdonrã sze van, à s ez után a jã vedelembõl milyen arányban számíthat já-randóságra. A kã zbirtokossági erdõkhã z hasonlóan egy teljes malomrã sz tulajdonjogi egysã ge a rã szjog (malomjog) volt. Ez határozta meg egy-egy rã szesgazda haszonrã szã t. Amikor valamely molnár vagy rã szes-gazda meghalt, egyesek a felaprózódás elkerã¼-lã se vã gett a malmot arra a gyerekã¼kre hagyták, aki à regsã gã¼kig a malomban maradt, általában ez a legkisebb fiú volt, à s ellátta, majd eltemettette szã¼leit. Ilyenkor a tã bbi testvã r az egyã b birtokokból kapta meg à rã ksã gã t. Jónà hány esetben viszon

8 testvã rek mindannyian ragaszkodtak a malomjoghoz, miáltal apró rã szjogokra oszlott a tulajdon. Áttanulmányozva a kã zsã g birtokleveleit, gyakran találtam 8â 10, de 50 birtokost is egy-egy malom tulajdonlapján Kà zã s birtokosok osztatlanul 1: Kà Là NTE László ifjú à s neje 3: RÁKOSI Ferenc ifjú à s neje Kà Là NTE Rósália 5: RÁKOSI Klára sz. HENLER 7: Kà Là NTE Rebeka sz. FETÉS 9: TORJAI Terà zia sz. RÁKOSI, kinek fã rje TORJAI István 11: LUKÁCS Judit sz. RÁKOSI 13: RÁKOSI Rósália hajadon kiskorú ifjú Kà Là NTE László állítólagos gyámsága alatt 15: RÁKOSI Zsusánna sz. Tà Rà K 17: RÁKOSI Rósália sz. BALOG 19: RÁKOSI Rósália sz. SZABÓ 21: Kà Là NTE László idõs à s neje: 23: MIHACS Mihály à s neje: laknak Kà zdi-vásárhelyt 25: MIHACS Lajos à s neje: 27: BALOG Moses à s neje: 29: FÃœLà P János idõsb, kinek neje RÁKOSI Zsusána 31: ÁBRAHÁM Zsusánna sz. BORBÁNDI 33: BEKE Zsusánna sz. FÃœLà P 35: MEZEI András ev. ref. à nekvezã r, kinek neje MOLNÁR Ester, lakik Tordán 37: MEZEI Anna sz. SZABO 39: MEZEI Zsusánna hajadon kiskorú (Kà sõbb õ vásárolja fã l. O.G.D.) 41: TORJAI László à s neje: 43: KUSZTOS István ifj, kinek neje FÃœLà P Ágnes 45: SZÁSZ Terà zia sz. BALOG 47: SZÁSZ Zsuzsánna sz. Bà Là NI 49: RÁKOSI Anna sz. RÁCZ * VIII. fõ Nádosdo aldûlõben 50 #à l Ifjabb Kà Là NTE László RÁKOSI Antal Tagosítás utánhrsz malom à s udvar XIX Nádastó (1133) 1878 ifj. RÁKOSI Ferencztõl à rã kã lte felcser-nátoni RÁKOSI Antal à s 1881 a tã vesen bejegyzett TORJAI Lászlónà sz. MEZEI Krisztina tã rã ltetik 1883 ifj. Kà Là NTE Lászlótól... MEZEI Kláráig (1â 39:) megvásárolja felsõcsernátoni KÁSZONI Ferencz à s neje MEZEI Zsuzsánna (39:) 1890 SZABÓ Dávid rã szã t a felsõcsernátoni ev. ref. egyházmegyã re hagyja 1892 RÁKOSI Berta fã rj. VITÁLYOS Pálnà rã szã t kiskorú VITÁLYOS Gáborra hagyja 1902 KÁSZONI Ferencz à s MEZEI Zsuzsa megveszik id. RÁKOSI Dà nes illetõsã gã t (8 korona) 1904 VITÁLYOS Gábor kiskorúsága tã rã ltetik 1904 a fã nti megtagadó fã ljegyzã s tã rã ltetik 1909 tagosítás 1923 MEZEI Zsuzsa à s KÁSZONI Lajos rã szã t megvásárolja KÁSZONI Demeter à s neje, MÁT-HÉ Anna ( lei) KÁSZONI Anna rã szã t à rã kli KÁSZONI Gà za C (teherlap) ifj. RÁKOSI Ferenczet illetett tulajdonjárandóság 1/4 rã szã re felcsernátoni à zv. RÁKOSI Fe-rencznà sz. Kà Là NTE Rozália /4 rã szbeni haszonã lvezeti jog kiskorú VITÁLYOS Gábor illetõsã gã n VITÁLYOS Pál számára 1909 felcsernátoni à zv. RÁKOSI Ferencznà sz. Kà Là NTE Rozália haszonã lvezeti joga tã rã ltetik 1919 haszonã lvezeti jog KÁSZONI Lajos à s KÁSZONI Demeter illetõsã gã n A malomã pítã s a hely pontos megválasztásával kezdõdã tt: megfigyeltã k a víz járását, ho-zamát, ellenõriztã k a part kã tã ttsã gã t. Rendsze-rint olyan helyet jelã ltek ki, ahol a meder kanya-rodik, à s mindkã t partja szilárd. A malomárok kijáratánál egymás mellã vert cã vekekbõl gyã r szûrõt csináltak, hogy a nagyobb ágak ne juthassanak a malomárokba. Egy elzáró zsilipet is tettek, amit fenyõfoszniból ácsoltak, hogy csatornapucolás alkalmával a vi-zet el lehessen zárni. Az árok kiásása oly módon tã rtã nt, hogy lejtã se ne legyen túl nagy, mindã ssze 2â 4%. Partjait jó erõsen be kellett dã ngã lni, hogy ne engedje átszivárogni a vizet. Miután a kiásás

9 befejezõdã tt, az egã szet gyeptã glákkal, homppal borították be. A malom à s a duzzasztó kã zã tti szakaszon egy másik, oldalsó zsilipet (zúgót) is csináltak, hogy kã zben is le tudják csapni a vizet. A malomárok elsõ szakasza a vízfejben à r vã get. Az elfolyó szakasza a vízkerã k után a kã vetkezõ malomig vagy az à reg mederbe való beã mlã sig tart. â Laj: vastag fenyõ foszniból (pallókból) csinálták, ezt járomba fogták (mindkã t oldalon cã lã pã t vertek le, à s azokat alu felã¼l keresztlã cekkel à sszekã tã ttã k); a vízkerã k elõtt kettã osztották: a rã videbb a kerã kre vezeti a vizet, míg a hosszabb â túlnyúlva rajta â a malomárokba juttatja vissza. Ahhoz, hogy megã rtsã¼k ennek fontosgágát, vizsgáljuk meg, mely tã nyezõk befolyásol-ják a vízkerã k teljesítmã nyã nek változását. Erre a kã vetkezõ matematikai à sszefã¼ggã s alkalmas (jelã lã sek: vízmennyisã g â Q szintkã¼lã nbsã g â H, a hatásfok â n = 60, a kapacitás â P): Az egyenletbõl látható, hogyha annak bármely tagját változtatjuk, az kihat a kerã k telje-sítmã nyã nek változására. Ezzel magyarázható, hogy igyekeznek a molnárok valamilyen módon nã velni valamelyik mã rhetõ à sszetevõt. Ilyen praktikák tã bbek kã zã tt a kã¼szã bgerenda meg-emelã se, vagy a laj alján a kã zã psõ rã sz bemã lyítã se, hogy ez magasabb legyen a malomkerã kre jutó vízmennyisã g. A tengelyt à s a vízkereket kã¼lã n tárgyalom. Vízkerà k: a malom energiafelvevõ egy-sã ge. Három típusát ismerjã¼k: a felã¼l-, kã zã pen- à s alulcsapó kereket. Területemen egyetlen alul-csapó kivã telã vel (21.) mind felã¼lcsapó kerekek-kel találkoztam. Elkà szítã sã¼k nagy szaktudást igã nyelt. A mestert napszámra fogadták meg, aki a gazda segítsã gã vel 10â 15 napot dolgozott rajta. Csernátonban KOVÁCS Gyà rgy, GYà NGYà S István, KUSZTUS Lajos à s a ma is à lõ BAJKA Gyà rgy kã szítettek vízkereket. A legutolsót BAJ-KA Gyà rgy ácsolta, a nyolcvanas à vek legvã gã n, SZÁNTÓ Gergely malmához. A víz esã sã à s hozamától fã¼ggõen csináltak szã lesebb à s alacso-nyabb, vagy keskenyebb à s magasabb átmã rõ- jûeket. Gerendely (tengely): hatâ nyolc mã ter hosszú, 25â 35 cm átmã rõjû száraz kemã nyfából (fõleg cserefa) faragták. Kiválasztása nagy gonddal tã rtã nt. Egyik adatkã zlõm szerint â húsz à vvel ezelõtt â, amikor kicserã lte tengelyã t, az torjai csereerdõben csak egyetlen tengelynek való fát találtak. Kà t vã gã be 40â 50 mm-es acã l csap van befúrva, amelye a kã¼lsõ à s a belsõ párnafákon forognak. Và geit kívã¼lrõl kã t-kã t erõs vasabroncs fogja à ssze66. A kã¼lsõ kerã k a tulajdonkã ppeni víz-kerã k. Rà szei a kã vetkezõk: â Sajtárok: szintã n cserefából kã szítik. A labodából à s a saslapockából állanak; belã¼lrõl a bã lã s határolja. A tengelyen belã¼l található a bã lkerã k, ami a mellã kelt kõpad keresztmetszeti rajzon is látható. Ezennel elã rkeztem a malomház belsejã nek a bemutatásához. Fogak (24): gyertyán-68 vagy csipkefá-ból faragták; egyes adatkã zlõim szerint a fát elõt-te lúgban s faggyúban kellett fõzni, à s a lerben (sã¼tõ) szárítani, hogy edzõdjã n. A Tata kã rnyã ki molnárok szerint: â žnem minden gyertyánfa j fognak. Sziklán termett legyen à s újhold idejã n vágják kiâ.69 Elõszà r egy sablont csináltak deszkából, amelyen a fog minden mã retã nek megfe-lelõ lyukakat vágtak. Ezt kã vetõen bárddal hozzáláttak a kifaragásukhoz. Kà t rã szã¼k volt: a fej à s a vã gã n átfúrt, vã konyabb szár. Miután beszo-rították a bã lkerã kbe, fasiftekkel rã gzítettã k. Minden malom volt tartalã k fog, mert ez ko-pott a leggyorsabban. A molnár szabad estã ken, mikor nem volt õrlõje, a kályha mellett vicce-lõdve faragta a fogakat: â žfaragtak s à nekeltek, olyan szã p rã gi à nekeket.â 70 Korong (15; 16): vízszintes mozgást vã -gez, à s a forgó szálvasnak (tengely) kã zbeiktatá-sával a forgókã vet mûkã dteti. Kà t fõ rã sze van: egy pár korongtányã r (15), amely rendszerint tõnyírból kã szã¼lt, à s a rajtuk átdugott gyertyánfa orsók (16), rendszerint hatâ hã t db. A korong-tányã rokat kerã kráffal fogták kã rbe, hogy ne ha-sadjanak el. A korong a rendszerint nã gyszã g metszetû szálvashoz kapcsolódik. Szálvas (14): a kõ hajtótengelye kb. 50â 60 mm átmã rõjû szã gvas. Egyik vã gã n a vaspallóra támaszkodik, másik vã g perpence (ke-resztvas) segítsã gã vel a forgókã vet hajtja. Az al-só vã gã n a vaspallóba (19) rã gzített cserpenyõ-ben (18 A szálvas vã gã n levõ furatba il-leszkedik a nagyon kemã ny acã lból kã szã¼lt picc (17). Ez a cserpenyõben (serpenyõ) található szappanra támaszkodik. Korábbi adatok bizonysága szerint a szálvas vã gã t gã mbã lyûre kã peztã k ki à s a serpenyõbe egy ló zápfogat71 erõsítettek, mivel az à p fogfelã¼letet nagyon kemã ny zo-mánc bevonat borítja, ezã rt ennek mã lyedã se szolgált csapágykã nt. Amint azt neve is mutatja, a cserpenyõben folyamatosan fã l liternyi olaj biztosítja a kenã st, hogy a súrlódást minimálisra csã kkentse. Ha a garatból kifogyott a gabona, a harang72 jelzi: â žne alugyál lisztes molnár / mert a garat üresen járâ. A gabona egy kis lappancsot (3) tart lenyomva; az egy akasztóval (1) áll à sz-szekã ttetã sben, amelyre egy, a harangtól jã võ másik zsineget akasztanak. Ha a lappancs felszabadul, a harang zsinegje kiakad, à s a tengelyen keresztben levõ deszka (30) veri a madzag vã gã n levõ súlyt (31), ezáltal rángatja a harangot. Ez fogta kã zre az alsó à s felsõ kã vet. Tetejà t deszkákkal fã dtã k le, hogy ne hulljon semmi egyã b a kõre.

10 â Az aljkã vet (9) a kõpadon kalodák (12) kã zã à kekkel beszorították. Kà zepã n egy 10â 15 cm-es lyuk, a kã ldã k melybe tõnyírbõl (nyírfa gyã kã r felõli rã sze) kã ldã kfát (11) faragtak; ennek kã zepã n levõ furatban forog a szálvas vã amely arasznyira túllóg. A nã gyszã gletesre kikã pzett szálvasra jã n a perpence73 vagy keresztvas. A forgókó általában vastagabb, mert a szem darálásánál a saját súlyával fekszik a ga-bonára. Ha elkoptak a kã vek, akkor azt vaspánttal kã rbeabroncsolták, à s betonból ráã ntã ttek, hogy meg legyen a kellõ súlya. Amikor felsõkõ-kã nt már nem volt elã g nehã z, akkor mã g aljkõ-kã nt lehetett használni. A kã zepã tõl kifele sugarasan sarló alakú sáncokat vágnak: â žakármilyen buta világ volt es, ezt tudtuk, ha horgas, akkor kã nnyen vágta a gabonát, ha egyenesen vágták a kã vet, tiszta ke-resztjibe, nem vágta olyan kã nnyen. Úgy a rã gi okosság szerã nt, ahogy arra a vã nek reajã ttek.â 74 Ez biztosítja a gabona sodrását az õrlõ felã¼let felã. A kõ alj sohasem egysíkú, hanem kã zepe felã bemã lyített (mejjelt), hogy a gabona egyenletesen tudjon eloszolni, továbbítódni. Amelyik kõ domborúra kopott, csecsesnek tartották, a molnárt lustának. A lisztelõ felã¼let a kã¼lsõ arasznyi terã¼letre esett, itt tã rtã nt a vã gleges aprózás. A kã veket úgy kellett megválasztani, hogy az a legkevã sbã morzsálódjon, à s lehetõleg jó likacsos legyen; â žolyan a jó malomkõ, mint a szã p házi kenyã râ. A kã t kõ ne legyen egy bányából, mert à sszemelegedik. A kã reg alsó kã¼lsõ rã szã n van a lisztelõ nyílás, ami a kõpadgerendán egy síp csatorna (33) kã zbeiktatásával szórja a lisztet a lisztesládába. A perpence vagy keresztvas(10). A fel-sõ kõbe van beágyazva, ez veszi át a szálvas által kã zvetített forgó mozgást à s továbbítja a for-gókõnek. A 25â 30 cm hosszú, 40â 50 mm-es vasból a kovács által kã szített kã t-, vagy háromágú alkatrã sz. Kà zepã n nã gyszã g keresztmetszetû fu-rat van a szálvas (14) számára. Szárai kã zã ptõl kifelã csokornyakkendõhã z hasonlóan szã lesednek. Szárai a forgókõbe (8) vannak beágyazva à s rendszerint timsóval vagy kã nnel rã gzítve. A szitapadlás a kõpadszint fã lã tt nã hány lã pcsõfokkal eltolva található, ezen a szinten ka-pott helyet a cilinderszita. A BÍRÓ Árpád mal-mában felszerelt selyemszita háromlã pcsõs, hatszã gletû hasábszita, fenyõdeszkából à s selyemszã vetbõl kã szã¼lt. Az elsõdleges õrlemã nyt kanalas felvonó továbbította az enyhe dõlã sszã g-gel beállított szita belsejã be. A három minõsã gû lisztet a hasábok mellett található lizstesládákban fogták fel. Meghajtása a bã lkerã krõl laposszíjáttã tellel tã rtã nt. A kollektivizálási tã rekvã sek malmokat sújtó intã zkedã si kã zã tt elsõkã nt állíttatták le a szitákat az à tvenes à vek legelejã n. Szerszámok, eszkã zã k: a molnárok esz-kã zkã szlete kã t nagy csoportra osztható; a kã zvetlen õrlã s à s a karbantartás, valamint az à pítã s eszkã zeire. â Zsákok: a gabonát a gazdák azokba felmerve adják át a molnárnak vagy pedig maguk szállítják a malomba. Általában háziszõtt kender- vagy lenvászonból kã szã¼lnek, mintázatuk, csí-kozásuk minden családnál kã¼lã nbã zik. A csernátoni perefernumlevelek zã mã ben megtalálhatók. Az asszonyok vittek hozományba egy-kã t tuca- tot, azután saját lányainak hasonlókat szõtt a gazdasszony. A molnár a mintázata alapján tudta megkã¼lã nbã ztetni, melyiket kinek kell visszavinni: â žházi szõttes zsákok voltak, mindeniknek meg volt a maga csíkozása, kinek piros, kinek kã k, kinek barna, zã ldes sárga, s hány, az szerint. A zsákokat perefernumba adták mindig a leánynak.â 78 â Szúszà k vagy gabonás kas: a vámgabona tárolására szolgál, általában a kõpadon vagy a szitapadláson, gyakran vesszõbõl fonták. â Lapocka: fenyõdeszkából kã szã¼lt si-ma, nyeles lapát, ezzel merik fel a lisztet a lisz-tesládából. Egyes helyeken faragással szã pen díszítettã k. Karbantartás eszkã zkã szlete, a molná-rok legfontosabb szerszámai: â Külà nbã zõ fûrã szek: rámás à s harcsa. â Kõvágó buzogány: mindkã t vã gã n húskaffolóhoz hasonlóan beirdalt lapos talpú kalapács, a kõ mellyelã sã re. â Kõemelõ vas rúd: a kõ kibillentã sã hez82. â Là nia: a kõ vágásakor ezzel ellenõrzik annak felã¼letã t. â Kà szã rûkõ: a szerszámok fenã sã re; mindig, amikor a molnárok malomkõ venni mentek, általában vásároltak egy kã szã rûkã -vet is; rã g felhagyott malmok telkein szinte mindig kerã¼l elõ váslott kã szã rûkõ. Újonnan 45â 50 cm. átmã rõjû, à s a malomkõbányászok kã szítettã k.

11 â Kanálfúrók: a kã ldã k vagy a bã lkerã k fúrásához. Jegelà s, árok karbantartásának szerszámai: fejsze, vasrúd, bunkó, csáklya, vasvilla, ásó, csákány, lapát, jã gmerõkas. A fuvarozás eszkã zei. Ezen a helyen kell megemlíteni, hogy minden molnár saját fo-gatával hordta az õrlõt. Elengedhetetlen szerszámai a szekã r karbantartásához à s javításához használt ráfhúzó, fúrók, bárd, de a hámok varrásánál használt szorító csikó (kã¼sã¼) is. A molná-rokat a faluban szã p hangú csengettyûjã¼krõl ismertã k meg. Már a falu vã gã n felkã tã ttã k lo-vaikra. Minden molnár lován más hangon szólt a csengõ, innen a gazdasszonyok kã nnyen tudták, hogy mikor ki gyûjt. Õrlõà rt járásnagyon kevã s molnárnak adatott meg az a kã nnyebbsã g, hogy az õrletõk maguk vigyã k el kã szen ledaráltatni a gabonát. Tà bbnyire a falu belterã¼letã n található alsó malmoknál voltak e szerencsã s helyzetben. Mivel sok malom õrã lt a Csernáton patakán, a mûkã dtetõik, amint az az eddigi fejezetekbõl is kiderã¼lt, arra kã nyszerã¼ltek, hogy saját fogatjukkal gondoskodjanak a gabonának a malomba, az õrlemã nynek pedig a gazdákhoz való szállításáról. Az õrletõk csak akkor mentek maguk a malomba, ha szekã rnyi ga-bonát akartak egyszerre õrã ltetni, vagy ha na-gyon sã¼rgõs volt a liszt. Mikor háton vittã k a gabonát, a zsákot a csípõre tett bal karjuk fã lã, a vállukra vettã k, à s jobb kã zzel tartották; így kã tâ három vã ka gabonával pár kilomã tert is meg tudtak tenni asszonyok átalvetõbe vittã k a másfã l vã kányi gabonát, egyenletesen elosztották, hogy a súly elã lre is, hátulra is egyformán jusson. Ilyenkor, ha sã¼rgõs volt a liszt, meg kellett várni, míg a garat lejárja azokã t, akik hamarább à rkeztek. Ez idõ alatt gyakran adódott alkalom a falu dolgát meghányni-vetni, egyik-másik fiatalt esszekomendálni (megbeszã lni, hogy kit kivel kí-vánnának à sszeismertetni) A bejáró molnárok szekereikkel a medence távoli falvait is eljártak a gabonáã rt. Minden molnárnak kialakult a maga faluja, kã rzete, ahol mã g elõdei kezdtek gyûjteni járni, à s melyet utódaik is fenntartottak. A molnárok egymás kã zã tt folytonos versengã sben állottak84, de nem volt szabad más emberã t elcsalni. Mindig igyekeztek tã bbet nyújtani a másiknál, lehetõleg becsã¼letesen kiszolgálni, sõt mã g itallal is megkínálni a gazdát, hogy máskor is odaadják az õrlõt. Miután lejárta az à sszegyûjtã tt gabonát a malom, az õrlemã nyt pontosan haza is vitette a molnár. Nem minden mester járt maga az õrlõã rt, amelyiknek nagyobb fia volt, azt kã¼ldte (...à n es jártam. mert tudom az à csã mmel mentã¼nk...85); vagy â ha cselã det tartott â akkor legtã bbszã r õ járta a falut. A molnár â žegyszer-kã tszer elvitte a fa hogy hozzon õrlõt, akkor már másodszor elkã¼ldte õt es, tanold meg, hogy kell bã kã tni a zsákot, hogy kell megtã lteni.â 86. Kà zben a gazda a malom kã rã¼li teendõket vã gezte. Adatkà zlõim segítsã gã vel rekonstruáltam a csernátoni molnárok tã bbsã gã nek ellátási kã rzetã t:88 (Szpiritusz-malom) nincs adat 3. KONNÁT Gábor nincs adat 5. FÃœLà P Dà nes nincs adat 7. BAJKA Mihály Futásfalva; de jártak át a mikóújfalusiak à s málnásiak is (Rebekánà malma) nincs adat 10. BECZÕ János nincs adat 12. BAJKA Ferenc Futásfalva (Kásások malma) Albis, a hegyen át hoztak Ikafalváról is 15. VIRÁG Lajos helybõl, jártak át Újfaluból, à s Málnásról is 18. DEZSÕ Dà nes Ikafalva 20. DEZSÕ Mátà Hatolyka 22. MÁTHÉ András Dálnok 24. LUKÁCS Ferenc helyben 26. BEKE Károly Alsócsernáton (Sándor úrfi malma) urasági malom, sajátját darálta

12 (TIMA-malom) Hatolyka Bár nem minden molnár tevã kenysã gi te-rã¼letã re találtam adatot, azã rt a meglã võkbõl is látható, hogy a csernátoni malmok tíz faluval állottak munkakapcsolatban; kã zã¼lã¼k nã hányat, mint Futásfalva, Ikafalva, teljesen maguk láttak el. A felsoroltak kã zã tt saját malommal rendelkezõ falvak is vannak, mint Márkosfalva, ahol a helybã liek nem kã pesek ellátni a falut, ezã rt a csernátoniakkal is õrã ltetnek. Szerepelnek mã g egã szen távoli helysã gek â Málnás, Mikóújfalu â is, ahol szintã n vannak malmok, de ínsã ges idõben arra kã nyszerã¼ltek, hogy átgyalogolva a hegyen, itt szerezzã k be lisztszã¼ksã gletã¼ket. Az õrã lnivalót már a gazdasszony elõ-kã szítette aszerint, hogy milyen lisztet kívánt. Õrlà s elõtt a búzát jól ki kellett szeleltetni, kã¼lã nben a lisztje kã zã keveredõ portól à s egyã b szennyezõdã sektõl gyenge minõsã gû lett. Ha nagyon lisztet akartak nyerni vagy üsztà kã s volt a búza, akkor, amint azt TAKÁTS Sándor is leírta: â ža magyar uraknál az a szokás járta, hogy a búzát õrlã s elõtt megmosták, azután megszárították. Ezt neveztã k mosott búzának.â Fontos, hogy a gabona megfelelõen száraz legyen; ha nedves marad, leragad a kõre à s eltã mi azt, ha viszont csupán viasznedves, akkor a korpa kagylósan lesirã¼l s úgynevezett fodorkorpa lesz, ami kã nnyen kirostálható à s utána fehã rebb lisztet lehet nyerni. Az õrlã si sorrend, ha a gazda hozta a ga-bonát à s meg kívánja várni, akkor mindig az à r-kezã s szerint ment; nemigen tettek ebben kivã telt mã g a rokonokkal sem. Amíg a szemest meg-õrã ltã k, addig a gazda elbeszã lgetett a molnárral vag más gazdákkal. Jó vízjárás esetã n gyorsan lejárt egy-kã t vã ka gabonát a malom; de voltak olyan szárazságok is, amikor egy vã kányi hit-vány árpa egy napig is eltartott. Ilyenkor mond-ták, hogy â žegy szem kicsi, kettõ sok". A nagyon sok esõ is akadályozta a malmot, â žhót vízbe járt a kerã k". Ha a gazda nem akarta megvárni, amíg õrlõjã t lejárja a malom, akkor megegyezett a mesterrel, hogy mikor menjen à rte, vagy, ha esetleg a molnár arra jár a faluban, akkor õ beadja a lisztet. A patakmalmok a kã vetkezõ lisztfajtákat õrã ltã k a kõvágás sorrendjã ben: â žmikor megvág-juk a kã vet, akkor õrã lã¼n disznónak, utána õrã lã¼nk puliszkának, hogy vásoljã k a kõ; mikor megsimult a kõ, akkor a szabályzóval utána állítnak, s akkor a kenyã rlisztet s utána a finomlisz-tet.â 93 A kã¼lã nbã zõ lisztfã lã ket a háziasszony felhasználás elõtt síkszitán átszitálta; ha jó volt a liszt, kã nnyen el lehetett választani a kã¼lã nbã zõ finomságú à sszetevõket. Ahhoz, hogy megfelelõ minõsã gû lisztet tudjon darálni, a molnár nã ha tã bbszã r is felã ntã tte a már lejárt darát, mikã z-ben rokkantotta a kã vet. Elõszà r csak kã nnyedã n koptatta meg a gabonát, hogy a korpa lesirã¼ljã n róla, ezután újra felã ntve már tisztább lisztet kapott. A kã t háború kã zã tt beszerzett (BÍRÓ Dávid, MÁTHÉ András, BULÁRKA István malmai) cilindersziták segítsã gã vel nagy pontossággal ki tudták szolgálni az igã nyeket. Jól tudta a molnár azt is, hogy melyik állatnak milyenre kellett darálni a termã nyt. A disznónak valót kã zepesen à lesre, hogy a vizet felvegye; ha túl à rdes, akkor az aljára sã¼llyed a veder-nek, ha viszont túl finom, a víz tetejã n marad. A nagyobb állatoknak csak à pp megtã rtã k a szemeket, hogy a gyomorban jobban kihasználódjã k. Rà gebben kupával vettã k a szemes gabo-nából, általában tizenkettedâ tizenã tã d rã sz kã -zã tt volt az elfogadott mennyisã g. Egy 20 literes litervã kából egy kupa (1,44 l) vámot vettek. Be-vett szokás volt, hogy tele zsákot vittek a malom-ba à s tele is vittã k azt haza; ha jó volt a gabona, à s a kõ is jól meg volt vágva, akkor efã lã tt mã g a molnár hasz is tisztesen megmaradt. Mielõtt nem mã rtã k a gabonát, a házigazda mondta, tã lt-se meg oztán jó kemã nyre a zsákot, a lisztet úgy kellett hazavinni, hogy a zsák, ha felvette a vállára, annak nem volt szabad meghajolnia, teli le-gyen, ami maradt, az volt a molnárã. Ha a gazda hátán meggã rbã¼lt a zsák, akkor azt mondta, jã -võkor nekem te nem õrã lsz. Ezà rt kellett vágni a kã vet minden harmadnap, mert a vágott kõ az annyira szaporította a gabonát, hogy úgy is maradt majdnem egy vã kányi, s a hátán egyenesen állott, s annak à rvendett a gazda. Az új vágott kõ az mindig felszaporította a gabonát, â žapám mindig mondta, hogy kã vet kell vágni, mert vã ge van, viszi el a vámot a kõâ. 95 A mónár általában igyekezett valamilyen módon nã velni a saját hasznát, à s kã¼lã nfã le praktikákat próbált ki. A dã rã kã lõ pálcával mindig a zsák fala kã rã¼l tã mã rítette meg a lisztet, minek kã vetkeztã ben tã mã ttnek tûnt a zsák, de belã¼l laza maradt. Mikor hazavitte a zsákot, óvatosan tette le, à s kã zzel mindig utána simította az olda-lát, hogy jól álljon a zsák. Gyakran kerã¼lt kellemetlen helyzetbe a molnár, ha kapzsinak bizonyult, mint CSEN-GETTYÛS Józsi lemhã nyi molnár, amikor hazahozta a lisztet, az à reg (ORBÁN Ignác Bà lafalvá-ról) az udvaron à ppen zsendelyt faragott, felállt, elã tette a vã kát, hogy à ntse belã a lisztet, s há nem telt meg. Az egy hirtelen ember volt, úgy felmã rgelõdã tt, hogy a kezã be levõ zsendelyfával addig verte a mónárt, hogy mã g a dohányos tálcája is belã pottyant a lisztbe. 97 â Ki az? Szent Márton kinyitotta az ajtót. Elmentünk bã, s szã jjel neztã¼nk odabã, s hát mit látunk? A mónárnak egy nagy malomkõ a nyakába van. Kà rdem:

13 â Sok vámot vett, azã tt!...â Megtà rtã nt, hogy a molnár adósságai elõl à ngyilkosságba menekã¼lt; â žegyszer kitámadták: Bandika, te ezt a vã ka búzát hozd haza, Bandika ezt a vã ka tã rã kbúzát hozd haza, nem vót, amit s ahonnan, s akkor SZÁNTÓ Pista bá mã g à lt, nyugodjã k csendesen, s à desapámmal mã g a malmot reperálta s feljã tt, s azt mondja neki â Bandika, te hónap reggel te menj a milíciára, me hívatnak. â Õ nem kellett menyen súba se, me akkor à jjel a nyakára bogot vetett, úgy megijedettâ.100 A malom à s a malomárok karbantartásaâ  A vízimalmok mûkã dtetã se mindig is nagyon sok hozzáã rtã st kã vetelt. A karbantartási munkákat kã t nagy csoportba osztom. A gát à s a malomárok karbantartását el kellett vã gezni, ha vakond vagy patkány kirágta az árok oldalát, à s veszett a víz, azt homppal el kellett tã mni, az árokba kerã¼lt ágakat ki kellett szedni. Nyári idõszakban fontos ilyen munka a gát à s a malomárok takarítása. Egyeztetett idõ-ben a vizet visszacsapják az à regárokba, à s az egy malomcsatornán lã võ családok à s à sszegyûlt barátaik elindulnak a legfelsõ malomtól az árok mentã n, ellenõrzik à s kijavítják a lazult partszakaszokat, homppal (gyeptã gla) tã mítik, ahol szã¼ksã ges. â žakkor à sszeegyeztã¼nk, s elcsaptuk a vizet legfeljel, PAJZS János bácsin feljel volt a gát, nagy gát, s akkor mind fogtunk neki PAJZS Jánosnak, me hosszú volt a malomárok, azt kã t-három óra alatt kitakarítottuk, me sokan voltunk. Énekeltünk, ebã deltã¼nk, akkor jã ttã¼nk tovább, KÁSZONI Dà nes bácsinak, akkor jã tt a mijã nkã. Utána a BAJKA Mihály bácsiã, egy nap ezeknek csináltuk, másnap másoknak, s úgy takarítottunk másnap tovább. Tà len kã zbe a patkány kilikasztotta, s ganã val s Isten tudja, hogy dugtuk új-ra.â 103 A vízkerã k alól ki kellett hányni a lera-kódott iszapot, hogy ne tã ltõdjã n fel a víz. Az ároktakarítást à s az árvízvã delmi munkálatokat az engedã ly okiratokban is mindig kikã tã ttã k.104 Ez alkalommal minden molnár kijavította vagy javíttatta a vízkerã ken, esetleg a bã lkerã ken bekã vetkezett elhasználódásokat. A nagyobb munkálatokra nã hány tapasztaltabb, jókezû molnárt kã rtek fel: GYà NGYà S Istvánt, GYà NGYà S Józsefet, KUSZTUS Lajost, KUSZTUS Andrást (CSOBOT Antal torjai molnár tõle tanulta meg a vízkerã k csinálását), KOVÁCS Gyà rgyã t (õt hívták más falvakba is, így Torján SÓLYOM Antal105 malmának vízkerekã t is õ csinálta). Fontos kã zã s munka volt tã li idõben a malomárok à s a vízfej jegelã se. Nagy hidegekben az árokban a víz befagyott, à ha nem jegel-tã k ki idõben, teljes mã lysã gã ben átfagyva el-rekeszette teljesen a vizet. A jã g feltã rã sã t jegelõ bunk csáklyával, fejszã vel vã geztã k, a jeget jã gmerõvel szedtã k ki. Ezà rt minden gazda, aki-nek telkã n átmegy a csatorn kã telezettsã gã nek tartja a jã g rendszeres felverã sã t. A vízfejet a fagytól való megóvása cã ljából bedeszkázzák, à s vastagon trágyával berakják, ily módon fagypont fã lã tti hõmã rsã kletet biztosítanak. E vã delem el-mulasztása esetã n a fagy tã nkreteheti a vízke-reket, à s szã tszaggatja a zserã bfõt. Kásahántoló, ványoló à s egyã b szerkezetekâ A molnárok mindig azon tã rtã k fejã¼ket, hogyan lehetne mã g gazdaságosabbá tenni a malmot; mi az, amit mã g esetleg fel lehetne szerelni a kerã kre; à s mire van szã¼ksã ge a lakosságnak, hogy ne kelljen messze eljárnia falujából. Úgy gondolkoztak: inkább más falvak hordják ide megmunkálni javaikat, mint mi el. Nà hány molnár â felismerve a versenyhelyzetet â igyekezett újabb szerkezetekkel felszerelni malmát, hogy jobban ki tudja szolgálni õrletõit. Azà rt, hogy felvehessã k a versenyt a hengermalmokkal à s jobb minõsã gû lisztet tudjanak elõállítani, BÍRÓ Dávid (19.), MÁTHÉ András (22.) à s BULÁR-KA István (28.) korszerû cilinderszitákkal látták el malmaikat. Csernátonban hengerszã ket nem alkalmaztak egyetlen malomnál sem, beszerzã sã re BÍRÓ Árpád molnár tett kísã rletet az 1950-es à vekben, már megállapodásra is jutott egy magyarországi beszállítóval, de szándã kát keresztã¼lhúzta az államosítás. OROSZ Dávid (13.) eredetileg kã tkã ves malmában az egyik forgószã ket kásahã jalóvá alakították át. Ugyanezen darálóban kã¼lã n kis kõpár járta a só darálására. A Parajdról hozott sót darabosra tã rtã k, majd a kifejezetten e cã lra tartott kã vã n járatták le. Só darálására majd minden malomban tartottak egy kã zimalmot, de elõfordult, hogy miután a gabona lekopott, a lisztelõ kõre à ntã ttã k fel, ha nagyobb mennyisã get kellett õrã lni. Mikor bealkonyult egy-egy darálónak akkor is megpróbálták valami hasznát venni; így alakítottak ki BAJKA Mihályà knál az õsi malomból posztóványolót à s à pítettek mellã új malmot 1920-ban â most áramot fejleszt. BULÁRKA István (29.) pedig gyapjúfã sût szerelt fel a kã t õrlõszã k mellã à s zsemlekása elõállításával is kísã rletezett. A hatvanas à vekben MOLNÁR István Csernátonban rátalált egy erre a cã lra átalakított malomra108. Ez az OROSZfà le daráló (13.), amelyet szemã ldã kgerendája tanúsága szerint 1836-ban à pítettek. Nagy a valószínûsã ge, hogy valamikor nem csupán ezt az egy malmot módosították ily módon109. Kà sõbb rájã ttek, hogy náddugókból (pa-rafa) kopásállóbb rã teget lehet kialakítani. Ehhez a kõ felã¼letã t elõszã r tã rek agyaggal vonták be, à s erre áztatott, vacskolt kã k agyagpalából kã t-ujjnyi rã teget hordtak fel. Az e módon elõkã -szített ágyba rakták kívã¼lrõl befele haladva koncentrikusan, szorosan egymás mellã a korcso-mából beszerzett à s egyenlõre

14 vágott parafadu-gókat (ez a mûvelet kã t vã kányi dugót igã nyelt). Az elkã szã¼lt felã¼letet híg agyaggal kiegyenlítettã k, majd szalmatûzzel kiszárították. Most már csak a kõ helyretã tele hiányzott, a távolságukat a kã nnyidíttõvel lazábbra állították. Posztóványoló: Csernáton hegyi legelõi nagyszámú juhot tartottak el. Ezek biztosították a lakosság sajt- à s tejfogyasztásán kívã¼l a szã kely viselet alapanyagául szolgáló gyapjút is. Hosszú tã li estã ken a fehã rcselã dek (az asszonyok, leá-nyok) fonták a fonalakat s szõttã k a posztót. Ah-hoz, hogy a frissen szõtt gyapjúból szabni lehes-sen, azt tã mã ríteni, ványolni kellett. Mivel a kã z-sã gben nem volt ványoló, ez vezette BAJKA Mihályt, hogy elaggott malmát felújításkor ne bontsa szã t, hanem belõle ványolót csináljon. â Tengely vagy gerendely: harmincâ negyven cm átmã rõjû csrefa gerenda, amelynek kã¼lsõ vã gã n a vízkerã k van felerõsítve. Belsõ szakaszán egymásra merõlegesen 8 x 12 cm-es gyertyánfa tipnik vannak átvã sve, ezek mozgatják a sulykokat, belsõ vã ge egy párnafán forog. â Vályú: egy darab egymã teres átmã rõjû cserefából faragott, belã¼l kerek aljú kád, ebbe vertek a sulykok, az alsó vã gã¼kkel ide engedtã k be a megmunkálásra szánt anyagot A ványolás vagyis a posztó tã mã rítã se itt valósult meg. Ványolás: A vã gbe feltûrt posztót bele-tettã k a kádba à s egy csatornán, az ugyancsak az à pã¼letben levõ katlanból folyamatosan langyos vizet vezettek rá. A botok fogai forgatták a posz-tót. A tã mã rítã s mã rtã ke attól fã¼ggã tt, hogy mennyi ideig ványolták. A jól tã mã rített posztó sokszor 30â 40 %-kal is rã videbb lett e mûvelet vã gã n. Ha harisnyának (szã kely nadrág) vagy kabátnak verettã k az anyagot, akkor gyakran tízâ tizenkã t órán át is kellett eregetni a botok alá. Mikà zben a kalapácsok vertã k az anyagot, nagyon oda kellett figyelni, hogy nehogy fã lre verõdjã n a szã vet, mert ilyenkor felã¼lete egyenetlennã válhatott. A jó molnár már távolról meghallotta, ha fã lrever a ványoló. Az elkã szã¼lt posztót az udvaron taláható lã ckeretekre terítettã k ki száradni à s vasalódni. Ezek a lã cállványok úgy kã szã¼ltek, hogy egyik vã gã¼kã n le lehetett rã gzíteni a posztó vã gã t nã hány lã ccel, míg a másik vã gã n jól kifeszítettã k à s szi lefogatták. Az ily módon szárított anyag kisimult à s egyenletesen száradt. Míg az õrlã sã rt termã nyben, a ványolá-sã rt pã nzben fizettek a molnárnak. BAJKA Mi-hály posztóványolója az emlã ke szerint az oroszok bejã vetelã ig maradt fenn. Halastó: a hajdani PAJZS János malmá-ból (2.) mára hã tvã gi ház lett, kã t család használja, akik úgy vásárolták meg az à rã kã sã ktõl. A duzzasztó fã lã egy kã t-három árnyi halastavat alakítottak ki, à s azt nemrã g halakkal be is telepítettã k. A bã lkerã krõl szíjáttã tellel à sszekapcsol egy másik tengelyt, amelyre tã bb, kã¼lã nbã zõ mã retû à ktárcsa van felszerelve. Ezekrõl újabb à kszíjakkal forgattat kã szã rût, kã rfûrã szt, kala-pácsdarálót, valamint vízszivattyút, amely a la-kás vízellátását biztosítja. Családi fã¼rdõmedencã t táplál a malom-árok DÉNES Gábornà (17.) darálója helyã n, nem sokkal alább a kã zsã g is kã szített egy 20 x 30 m-es, 1,8 m-es mã lysã gû medencã t a fiatalság à s a kirándulók számára. A más háromszã ki felhasználások is megã rdemelnã k a feldolgozást, így Zalánpatak-ról tudomásom van egy olyan víziszerkezetrõl, ahol a teljes tejfeldolgozás felszerelã seit, a háztartási gã peket (beleã rtve a mosógã pet à s kávã daráló is) vízkerã k által mûkã dtetik. A malmosgazdák à s a molnárcsaládoka csernátoni molnárok mindegyike kisgyermek korától leste el a mestersã get szã¼leitõl, rokonaitól a családban. A molnárfamíliák â bármennyire is versengtek egymással â, az esetek tã bbsã gã ben egymás kã zt házasodtak111, komások, rokonok voltak, egyã¼tt â žemberkedtek (ba-rátkoztak). Az általam vizsgált terã¼leten egyetlen olyan malmot nem találtam, hogy a molnár ne valamelyik malomban nõtt volna fel. Az itt tárgyalt harmincnã gy daráló kã zã¼l csak egyetlen-egyben õrã lt fogadott molnár, a Sándor úrfi mal-mában (27.) Alsócsernátonban; de ide is egy elszegã nyedett molnárcsaládból â Spiritusz (1.) â fogadtak embert. Az államosítás után itt a bã rlõ vált a gazdává, à s egã szen a hatvanas à vekig mûkã dtette a malmot. A munkában a család minden tagjának jól meghatározott a feladata. A gazda megszer-vezte à s irányította a teendõket a mezõn à s a malomban egyaránt. Õ határozta meg, hogy mikor milyen munkát kell vã gezni. Mûkà dtette à s karbantartotta a malmot. Ha javítani kellett valamit, azt maga vã gezte, vagy ha komolyabb karbantartás volt, ami meghaladta tudását, ak-kor megegyezett a mesteremberekkel a javításra. A molnárgazda kizárólagos jogát kã pezte a családon belã¼l az igás állatokkal való kupec-kedã s, valamint a hivatalosságok felã való kã telezettsã gek, ügyesbajos teendõk, befize-tã sek intã zã se is. A legã nyek à s lányok, mikor akkorára nõttek, a mezei munkákból is kivettã k a rã szã¼ket. Amíg a gazda a munka nehezã t vã gezte, mint szántás, aratás; addig a nagyobb fiúk jártak sze-kã rrel a faluba õrlõã rt: â žã n es jártam, mert tudom, az à csã mmel mentã¼nk, úgy megismertã¼k, hogy melyiket honnan hozták, amikor raktuk ki a lisztet, akkor úgy tettã¼k, ezt alól, azt felã¼l, ahogy jã tt a sora.â 113 Az állatok ellátása szintã n a csa-lád fiatalabb tagjaira várt. Sokszor maradt a gazdasszony egymaga vagy a nagyobb lányokkal a gazdaságban, ilyenkor a háztartás mellett a malmot is el kellett látnia: â ž...mikor oda voltam, ak-kor a felesã gem õrã lt, megtanulták õk es...â 114

15 A lánygyerekek is hamarabb megtanul-ták a malom kezelã sã t, mint a fõzã st. Innen ered a mondás: â žisten óvjon az út mellett való fõdtõl, mónárleány felesã gtõl à s a rosszul járó zseb- órátólâ. Századunkban a katonáskodás, háború, a kã nyszermunkák sokszor elszólították a gazdát a malomból, ilyenkor a molnárnã ra hárult az irányítás: â žtizennã gy augusztusba bã hívták kato-nának a frontra, s ott volt egã sz tizennyolcig, míg vã ge lett a háborúnak, s utána a felesã ge, KÁ-SZONI Anna õrã lt, egã szen addig, amíg apám hazajã tt, s rá egy à vre meghalt.â 117 Amikor csak fehã rnã pek maradtak valamely malomban, igye-keztek tehetsã gã¼k szerint egy jó dol cselã det fel-fogadni, hogy legyen aki a fã rfimunkát elvã gzi. A cselã dek kã¼lã nã sen szerettek ilyen helyekre elszegõdni, mert itt szinte gazdakã nt vã gezhettã k dolgu-kat. Nem minden magára maradt asszony engedhette meg magának, hogy cselã det tartson, ilyenkor a szomszã dság à s a falu mindig is segítette a magá-ra maradt molnárnã t. Az egyik molnár így idã zi fel emlã keit arról az idõrõl, amikor à desapja odavolt a háborúban: â žhagyott a második háborúba nã gy ne-veletlen gyermeket. Hà t à ves voltam negyvenkettõbe, kilenc esztendõs csóró voltam, amikor az oroszok bã jã ttek, s akkor Õ el volt menve, Margit volt tizenegy, s tizenhárom volt Matild, a legnagyobb testvã rem, s mã g egy hã tã ves leánka. Nà gyen voltunk, s itt hagyott az erdõ torkába. â Tudod-e mit mondok Mári? â menj fel s õrã lgess, nezd meg, hogy minden lesz, à n es odaviszem, s más es viszi, s nezd meg, helyre jã n a malom.â 118 A foglalkozásbeli belterjessã g másik tã -nyezõje a vagyon egy helyen tartása volt. Ezek a tã nyezõk gyakran vezettek rokonságon belã¼li házassági kapcsolatokhoz is: â žegymásã t megtartották, nem engedtã k, hogy más jã jjã n oda idegenbõl, hanem õk, ha rokon volt, ha unokatest-vã r, ha mi, megnõsã¼ltek, s mind molnárok lettek.â 120 Amikor a házasulandó legã ny választása nem rangbã lire esett, akkor az õ hozományát is megnyírbálták: â žvagyon elã g volt nagyapámnak, csak nem akarták, hogy à desanyámot elvegye apám, me szã p fehã rnã p volt, de szegã ny, s odaadták a másoknak, Dávidà knak.â 121 A cselã dek megfogadása általában â žszent alá s fel napjánâ, január másodikán tã r-tã nt, à s kã vetkezõ január másodikáig tartott a szolgálatja. â žezt a napot így hívták, mert ekkor a cselã dek felszabadultak, ez a nap szabad volt, ki lett fizetve a mã g fel nem levõ bã re. Akkor jã ttek le s fel, hogy megfogadja-e valaki jã võ à vre.â 123. Tà bb esetben megtã rtã nt, hogy egy-egy cselã d tã bb à vet is lehúzott egy gazdánál, de az volt az általánosabb, hogy nemigen szerettek egy helyben sokáig megmaradni. Erre így emlã kszik visz-sza az egyik volt malomcselã d: â žhá nem vótam megeskã¼ve velik, nem vót semmi bajom, de tudja, ez úgy szokott lenni, tã bb idõ alatt megbátrodik a cselã d es, a gazda es, s akkor mint a kutya s a macska morrognak, s aztán jobb à rã kkã frissebbet választani.â 124 Ha egyik-másik cselã d valami miatt nem volt megelã gedve gazdájával s tovább akart állni, azt szintã n e napon jelentette be. Ilyenkor nem lett harag belõle, de azã rt illett legalább kã t hã ttel elõbb szólni, hogy a gazda is más után nã zhessen. Ha a molnár rákã rdezett, hogy miã rt nem akar tovább maradni, akkor leg-tã bbszã r trã fás kitã rõ választ kapott: â žazt esetleg megkã rdeztã k â mã mã sz el? De mondtam: a fã reg es megunja à rã kkã egy likba járni, há nem igaz-e? â õ es változtat.â 125 Idõnkà nt â ha a bã r volt az indok â, akkor megpróbáltak újra megegyezni a kã vetkezõ à vre, ha más t ígã rt, akkor oda állt be. Ilyenkor a gazdák is szã tnã ztek, kit le-hetne megfogadni. â žédesapám bã fogott egy-kã t lovat, s elment egyikhez vagy másikhoz, s megnã zte, meg tudnak-e egyezni, s ha meg tudtak egyezni, akkor már hozta es.â 126 Évkà zben a gazdák is odafigyeltek egyik-másik siheder vi-selkedã sã re, munkájára, s gyakran megesett, hogy a szomszã dságból, távolabbi rokonságból vagy más malomból fogadtak fel cselã det. Miután egy-egy legã ny elszegõdã tt, rendszerint már aznap oda is kã ltã zã tt új gazdá-jához. Vasárnaponkà nt rendszerint hazament fe-hã rvenni, azaz tiszta ruháã rt. Csernátonban a gazda asztalánál ettek a cselã dek is, nem volt szokás, hogy számukra kã¼-lã n fõzzenek. A cselã d járt a lovakkal õrlõã rt à s hordta haza a gazdákhoz a lisztet. A molnár egyszer el-vitte magával a faluba megmutatni, merre à s ho-gyan kell járni az õrã lni valóval. Megtanította a gabonát hogyan kell felmerni s jól bekã tni, valamint megismerni, hogy melyik zsákot hova kell hazaadni, azután már egyedã¼l kã¼ldte el. Amikor mã g fiatal gyermeket vettek fel, az elsõ idõben a gazdasszonynak kellett segít-keznie az állatok ellátásában, tã¼zelõ, víz behor-dásában. Dolga volt továbbá a malom tisztán tartása, à s miután már bizonyította ügyessà gã t, avatta be a molnár a mestersã g tã bbi csínyjába. A molnár is, a cselã d is igyekezett ki-használni, ha kapós fehã rnã p kerã¼lt a kã zelã be. Így egy-egy jókã pû legã ny hamar a gazdasszony vagy a háznál levõ leányok kedvã be kezdett jár-ni. Ennek erdmã nyekã nt megesett, hogy a cselã d benõsã¼lt a malomba.128 Temetkezà si szokások, molnársíroka Nagypatak menti molnárcsaládok temetkezã si szokásait megfigyelve, egy jól kã rã¼lhatárolható fontos választóvonalat találhatunk. Külà nã sen a felsõ malmoknál129 gyakori, hogy a kert egy árnyã kos sarkában ott található a családi temetõ az õsã k sírjaival130. Ez a tã rkã pmellã kleten 14. számmal jelã lt SZÁNTÓ Gergely malomtelke alatt húzható meg. A vízfolyás mentã n ezen alul esõ molnárcsaládok a felsõcsernátoni református vagy katolikus temetõkbe temet-keznek, míg a forrás irányában fã lfele található portákon halottaikat a saját telkã¼kã n temetik el. Az itteni molnárok vallásuk szerint tã bbnyire

16 református à s római katolikus családok. A vi-szonylag korán elterjedt à s a polgárosodás hatá-sának megjelenã sã t tã¼krã zõ gyászjelentõk alap-ján is szã pen meghúzható az említett határvonal. Ez a határ valószínûleg valamikor lennebb le-hetett, mert a DÉNES Gábornà malomtelkã n a nyolcvanas à vekben való à pítkezã skor a ház alapjának ásása kã zben emberi csontokra buk-kantak. A szã vegezã sben a felekezet megjelã lã se után a temetã s helyã t csak abban az esetben ne-vezik meg konkrã tan, ha a temetõben helyezik à rã k nyugalomra halottukat (pl. â ždrága halottunk fã ldi maradványait folyó hó 13-án helyezzã¼k à rã k nyugalomra a református egyház szertar-tása szerint a felsõcsernátoni temetõbenâ 131). Ha a temetã s a molnár saját telken tã rtã nik, akkor csupán az idõpontot à s az egyházi felekezetet jelzik (pl. â ždrága halottunk fã ldi maradványait augusztus hó 2-án du. 4 órakor fogjuk a református egyház szertartása szerint à rã k nyugalomra helyezni.â 132). Elsõ benyomásre ezen temetkezã si szo-kás kã zenfekvõ okának a kã ztemetõtõl, a falutól való távolság tûnhet. A dolgozatban tárgyalt je-lensã g magyarázata azonban túlmegy a csupán a falutól való távolsággal indokláson. Itt az elõdã k sírjai az õsi fã ldhã z, a portához, az â žã lethezâ va-ló szoros kã tõdã st is jelentik. A porta a hely, amelyet õseik valamikor megã¼ltek à s itt benne à l azóta minden utódjuk. Milyen szã pen mondják: â žitt szã¼lettem ebben a rongyos à letben, s ha meghalok is, ide temetnek a hegyoldalba apám mellã â 135. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a szã kely szeres telepã¼lã seken a temetõkben is kã vettã k a családok a falubã li elhelyezkedã s rendjã t. A molnárság máig erre utaló társadalomszerkezete, az erõsen patriarchális családmodell feljogosít, hogy ilyen õsi elem maradványakã nt à rtã keljã¼k temetkezã si módjukat. Saját vã lemã -nyã¼k errõl: â žaz à sszes, KÁSZONI Dà nes bácsi, PAJZS János mind oda vannak temetve a kertbe, mindenki a saját kertjã beâ 136. â žcsuda szã p temetã se volt Gerõ keresztapámnak, kã pzelje el, az à sszes mónárok mind itt voltak, teli volt itt az egã sz udvar a gyászolókkal s vittã k ki itt az oldalba a kertbe az apja s keresztanyám mellã, alig egy à vre utánna, mindenki sírtâ. Egy, az avassági szõlõhegyeket bemutató dolgozat szerzõi bukkantak a szõlõsgazdák szintã n szakmai indíttatású, saját telken való temet-kezã sã nek nyomaira137. A halál beálltáról gyorsan à rtesã¼ltek a szomszã dos molnárcsaládok à s a legrã videbb idõn belã¼l hozzáláttak a temetã s elõkã szítã sã hez. A fã rfiak a családi temetõben, mã g a megboldo-gult által kiválasztott helyen hozzáláttak a s megásásához. A hely megjelã lã sã nã l fontos szempont, hogy a terã¼let ne legyen vízmosta he-lyen. Az asszonyok a ház kitakarításánál à s a halottas estã kre való kalács sã¼tã sã nã l segã dkez-tek. A halottat rendszerint a malom mellet tisztaszobában ravatalozták fel, a mestergerenda a-latt. Està nkã nt a pap prã dikált, à s az asszonyok egyã¼tt imádkoztak a halottã rt. Siratni kã telessã ge volt elmenni a molnárcsaládok nõtagjainak, minden este, amíg a halott a ravatalon fekã¼dt. A fã rfiak ekã zben valamelyik helyisã gbe fã lrehúzódva poharazás mellett kártyáztak, beszã lgettek. A koporsót csak azután zárták le, miután a pap a ha-lottat elprã dikálta. A holttestet általában a komák vittã k, rúdon a családi sírhoz. A halott leeresztã se elõtt a pap megáldotta a sírt. A sírgã drã t minden esetben padmallyal kã szítettã k, azaz a gã dã r felmenõ oldalfalaiban lã pcsõzetes ugrást hagytak, hogy miután a koporsót leeresztettã k, erre tá-maszkodva cserefapallókkal elfã djã k, à s csak ez-után tã ltã ttã k vissza rá a fã ldet. A szertartásokon termã szetesen a molnártársadalom majd minden felnõtt tagja rã szt vett, utána kã zã sen ültà k meg a halotti tort. A sírok rendbentartását a malomházban maradt családtagok vã gzik. Azon molnárok asz-szonyai, akik idõkã zben lekã ltã ztek a faluba, à v-kã zben visszajárnak rendezni a hantokat. A sírok megjelã lã sã nek változatos módjait találhatjuk meg: kã¼lã nã sen a rã gebbieknã l gyakori, hogy mára már csak a hant látszik, melynek fejã hez egykor fát ültettek, pl. az OROSZ-fà le malom telkã n (13.). Találtam faragott kõoszlopot is, mely napjainkra már kidõlt (a KONNÁT-fà le telken). A legelõ állatoktól való vã delem à s a gondozhatóság vã gett tã bben vasráccsal vagy lã -ces fakerítã ssel vettã k kã rã¼l a mûkõbõl kã szã¼lt családi síremlã ket, pl. BAJKA István (11.), PÉLI Károly (6.), BAJKA Mihály (7.). Tà bben már à letã¼kben megcsináltatják vagy maguk csinálják meg saját sírjaikat a síremlã kkel egyã¼tt, pl. SZÁNTÓ Gergely (14.). 2. TAKÁTS Sándor 1907b, p IRIMIE, Cornel 1968a, p CATRINA, Constantin; Busilã, Alexandru 1971, p MOLDOVAN, Nicolae Considerente asupra tehnicii populare din bazinul Rà ului Negru, p. 2. (kã zirat) 10. BÁLINTH Gyula à s társai 1969, p Alsó Csernáton kã zsã g 1665, 66 à s 1716 à vi falutã rvã nye 11-es parag-rafus. A csernátoni múzeum archívumában. Kà szã net HASZMANN Pálnak, hogy rendelkezã semre bocsájtotta. 14. Felsõ Csernaton kã zsã g Számadási fõkã nyve CsMLT 16. HASZMANN Pál kã zlã se es okmány alapján i.f., uo.

17 18. A Csernátoni Múzeumban újra felállított Kásások malmának felirata 20. ORBÁN Balázs 1869, p Nicolae MOLDOVAN bocsájtotta rendelkezã semre 24. BÁLINTH Gyula à s társai 1969, p BALÁZS Gyà rgy 1993, p Wà LLER István 1994, p B. F., BALÁZS Gyà rgy 1995, p Sepsiszentgyà rgyã n, április 24-à n kelt számú engedã ly okirat malom à pítã sã re. Rendelkezà semre bocsájtotta CSOBOT Antal molnár (Torja), kã szã net à rte. 36. lásd 45. j. 38. B. I., HASZMANN Pál: Emlà keink sodrásában, Maguk a bennvalót à letkã nt emlegetik. 44. KJFH. Csernátoni telekkã nyv 46. A tanfolyamokat, amint az BEKE Károly (26.) molnár 193/23. számú bizonyítványából (kelt.: Felsõcsernáton, március 19.) kiderã¼l, a Jászberà nyi Magyar Királyi Mezõgazdasági Szakiskola szervezte 48. KJFH. Csernátoni telekkã nyv 50. Az általam tárgyalt 34 malomból csak egy (26.) esetben à pã¼lt kã¼lã n fã dã l alá, de itt is kã zvetlen a lakóház mellã (B. Á. ), 22. (M. A.), 28. (B. I.) malmaiban 54. B. I., HUSZKA József, 1895, p â 14. malmoknál 60. B. Gy., B. Gy., B. I. 66. â ž1585; Vettem ismet a malomhoz Razmanettul kett eoregh wasat az eoreg vasakbul, meljbwl chenaltattam eczer is maskor is perpenczet, es Gerendeliekre valo vas karikakattâ. SzT IV. Bukarest, 1984, p â ž1593; Egy Sardj embertõl veottem 8 darab Gyortyán fat fogh fanak p(ro) d 50 - Malomhozâ. SzT IV. Bukarest, 1984, p P. K.-nÃ, â ž1851; A â Malom áll 17 tã lgyfa lábakon... A â kõ melletti kã rgek mind jók... van három harang alkalmazva a â kõhã z.â SzT IV. Bukarest, 1984, p B. D., â ž az ugy nevezett Bihalok, vagy azok a â Talpok a â mellyeken a â kõ Pad tarto Medve Lábok állanak rã g

18 VII. 1995, p B.I., B. M., â ž1676; Vadnak ezen malom házhoz tartozo... keã emeleã vas rudak...â SzT VII. Budapestâ Bukarest, p MOLNÁR István, dr. 1971, p B. I., A meglã võ adatokban levõ esetleges átfedã s egyik oka lehet, hogy a malmok fokozatos leálltával a tovább dolgozó molnárok átvehettã k azok kã rzeteit. 90. B. Á.-nÃ, TAKÁTS Sándor 1907b, p MOLNÁR István, dr P. K.-nÃ, â žha a király azt mondja: nem igaz!â â nã pmese, gyûjtã tte: SZABÓ Judit Csíkszentdomokoson, 1971-ben, SÁNDO Mártontól (sz.1883). Kà szã nã m, hogy kã zlã sre átengedte B. Gy., P. K.-nÃ, :XXIII tã rvã ny-czikk A vízjogról 106. B. Gy., MOLNÁR István, p B. Gy., SZABÓ Judit szíves kã zlã se, gyerekkorában mã g à lt Gernyeszegen e szokás B. D., A csernátoni múzeum irattárában fellelhetõ felsõháromszã ki parafernum levelekben majd minden alkalommal ott találhatóak tucatszámra a zsákok. Mintázatuk mindig meghatározó volt. A lányok kã sõbb maguk is ezt a mintát szõttã k tovább saját lányaiknak B. Gy., P. K.-nÃ, Pl. a KÁSZONI- à s RIZOTTI családok kã zã tt három házasságot is kã tã ttek. Forrás: id. KÁSZONI Dà nes gyászjelentõje B. F B. I Szentivánlaborfalvi Pál malom KJFH. Csernátoni telekkã nyv birtoklapjain kã¼lã n helyrajzi számmal vannak feltã¼ntetve, pl.: sz. birt. lap 907/1. hrsz. alatt: â žcsaládi sír 6 #à lâ BAJKA Mihály gyászjelentõje 134. P. K.-nà 1996.

19 136. P. K-nà BALÁZS Gyà rgy (1993): Malmok a Kisalfà dã n. In: A Kisalfà ld nã pi à pítã szete, Szentendreâ Gyõr, p. 329â BÁLINT Gyula à s társai (1969): Kovászna megye, Sepsi-szentgyà rgy. 6. BUTURA, Valeriu (1966): Secþia à n aer liber a muzeului etnografic al Transilvaniei. In: Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei pe anii 1962â 1964, Cluj, p. 4â CATRINA, Constantin; Dan, Petre; BUªILÃ, Al. (1970): Pivele de pe Valea Comanelor. Þara Oltului. In: Aluta Sepsiszentgyà rgy, p. 313â GAALI Zoltán (1938): A szã kely õsvárak tã rtã nete I. Bp., hasonmás kiadás: p GYà RFFY István (1943): Magyar falu â magyar ház, Tu-rul (repr.: Budapest, 1987). 14. HASZMANN Pál (1983): A csernátoni múzeumrã szleg mezõgazdasági szerszám- à s gã pkiállítása. In: Aluta 1982â 1983, Sepsiszentgyà rgy, p. 237â IMREH István, PATAKI József (1992): Kászonszà ki kró-nika 1650â 1750, Európaâ Kriterion. 18. IRIMIE, Cornel (1968b): Ancheta statisticã cu reþeaua de instalaþii tehnice populare acþionate de apã pe teritoriul Romà niei. In: Cibinium 1967/68, p IRIMIE, Cornel (1981): Cercetãri etno-sociale à n Þara Oltului à n perioada interbelicã: despre relaþii sociale intersãteºti. In: Aluta Sepsiszentgyà rgy, p. 229â JUHÁSZ Antal (1991): Malmok, molnárság, sã¼tõ- vagy pã kmestersã g. In: Magyar Nà prajz III. Kà zmûvessã g, Aka dã miai K., Bp., p. 157â KARDALUS János (1980): Posztó- à s csergeványolás a Kis-Homoród mentã n. In: Acta Hargitensia I., Csíkszereda, p. 223â KÓS Károly, dr. (1963): Pietrãritul ºi pietrele de moarã din Ciceu. In: Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei, pe anul 1959â 1961, Cluj, p LAMBRECHT Kálmán (1915): A magyar malmok kã ny-ve. In: Iparosok Olvasótára XXI. Budapest. 30. MÉSZÁROS B. Albert (1970): Áll a malom, áll a vitorlája. In: Megyei Tükà r III/1970. jan. 10., Sepsiszentgyà rgy. 32. MOLNÁR István (1980): A csernátoni kã leshántoló ma-lom. In: Aluta Xâ XI, Sepsiszentgyà rgy, p. 217â ORBÁN Balázs (1869): A Szà kelyfã ld leirása tã rtã nelmi, rã gã szeti, termã szetrajzi s nã pismei szempontból... I Pest. 36. PONGRÁTZ Pál (1967): Rà gi malomã pítã szet, Mûszaki Kiadó, Bp. 38. RÁDULY János (1987): Mikor a szolgának telik eszetendeje, Kriterion, Bukarest. 40. SZABÓ T. Attila (szerk.) (1975â 1996): Erdà lyi Magyar Szótà rtã neti Tár ( a továbbiakban: SzT) Iâ VII (vonatkozó szó Bukarestâ Budapest. 42. SZÉKELY Zsófia (1975): Ikafalva fã ldrajzi nevei. In: Aluta VIâ VII (1974â 1975), Sepsiszentgyà rgy, p. 319â TAKÁTS Sándor (1907b): A magyar malom. In: Száza-dok, p. 143â 159., 236â Tà Rà K Sándor (1978): Csernáton kã zsã g patakának vízimalmai a 20-ik század elejã n (kã ziratos tã rkã pvázlat) 1p. 48. Wà LLER István (1994): A Tapolca vízimalmai Pápán à s kã rnyã kã n, Pápa. Rà vidítã sekkjfh â Kà zdi járás Fà ldhivatali Telekkà nyvek. CsML â Csernátoni Múzeum Levà ltára Adatkà zlõkbajka Aranka, háziasszony, sz Felsõcsernáton (Ba. A.) BAJKA Gergely, gã pkocsivezetõ, sz Felsõcsernáton (B. G.)

20 BEKE Ferenc, malomcselã d, órás, sz Felsõcsernáton (B. F.) BÍRÓ Árpád, molnár, sz Felsõcsenáton (B. Á.) BÍRÓ Sándor, asztalos, sz Felsõcsernáton (B. S.) Bà Là NI Dávid, molnár, sz Felsõcsernáton (B. D.) CSÁKI János, molnár, sz Torja (Cs. J.) HASZMANN Pál, fafaragó nã pmûvã sz, sz Felsõcsernáton (H. P.) MÁRTON Benedek, malomcselã d, sz Futásfalva (M. B.) OROSZ Imrà nã, à zv., sz. HERE Erzsà bet, sz TSz.-nyugdíjas, Alsócsernáton (O. E.) RÉTYI MihálynÃ, sz. LUKÁCS Lujza, sz Felsõcsernáton (L. L.) SZÁNTÓ Gergely, molnár, sz Felsõcsernáton (Sz. G.) (A családnevek majuszkulás kiemelã sã t, beleã rtve az idã zeteket, kã tetszerkesztã si szempontok indokolják. Szerk. megj.).  ACTA (A Szà kely Nemzeti Múzeum, a Csíki Szà kely Múzeumà s az Erdõvidà ki Múzeum Évkà nyve)