A vízszabályozási munkák szülöttje: a Túr folyó

Átírás

1 A vízszabályozási munkák szülöttje: a Túr folyó Dr. Szlávik Lajos Professor Emeritus, Eötvös József Főiskola A Túr folyó, ahogy azt ma ismerjük, a vízszabályozási munkák szülöttje, hiszen születési éve: A szabályozás előtt a Túr patak kanyargó, sekély medrű, a helyét változtató, több ágra szakadozó vízfolyás volt. A Tisza és a Szamos közére az országhatáron túlról érkező jelentős víztömegeken kívül a Túr vezette le a Tisza és a Szamos kiömlő árvizeit is. Ilyen körülmények között a szétterült vizek csak hetek, sőt hónapok alatt tudtak lefolyni. Bár a különböző korokban készült térképeken a szabályozatlan Túr patak medervonulata eltérő egymástól, de az bizonyos, hogy Kömörő táján szétágazott és egyik ága a rövidebb utat választva, Nagyar felett a Tiszába ömlött, míg a másik ága a Tisza Szamos torok felé vette útját és az ottani mocsárvilágban tűnt el. A Túr vonalvezetése 1927 től 1

2 Az 1914 ben megszervezett Tisza Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat élére 1926 ban nevezték ki miniszteri biztosnak Kövessy Győző mérnököt. E minőségében kidolgozta a társulat érdekeltségi területére a vízrendezési munkák kiviteli terveit, amelyek jóváhagyása után a Túr szabályozási munkálatokat nyilvános versenytárgyaláson vállalatba adta, a többi vízrendezési munkát pedig a Társulat házilag hajtotta végre. Kövessynek sikerült a társulat részére kieszközölnie 5 millió pengő kölcsönt és államsegélyt is. Irányítása alatt között elvégezték a Túr szabályozását, megépült a Túr torkolati bukógát, a sonkádi osztómű, a Túr belvíz főcsatorna és annak torkolati zsilipje. A Túr vízrendszerét és a Tisza Szamosköz belvízlevezető csatornahálózatát ekkor teljesen átalakították végére a Tisza Szamosköz vízrendezési létesítményei is elkészültek. Torkolati bukógát a Túron A Túr szabályozása során eltérően a Tisza vagy a Szamos szabályozástól a folyómeder rendezése, illetve kialakítása és a kétparti árvédelmi töltés építése egyidejűleg történt. Az új Túr meder az országhatártól kiindulva, a Nagyhódos melletti régi 12 átvágással kiegyenesített Túr ágban fut 18,2 km hosszban. Innen észak felé kiágazva, teljesen új meder épült, ami Sonkádot félkörben öleli körül, majd Kóród és Cseke között a Tiszába torkollik. Az új meder fenékszélessége 22 méter, hossza 11,6 km. A szabályozott Túr esése 25 cm/km. A két parton épült töltések távolsága kereken 100 m, a töltések között lefolyó árvíz legnagyobb hozama 300 m 3 /s. A régi mederből való kiágazásánál egy vízosztó mű épült. A Túr új medrét a társulat első elnökéről, báró Kende Zsigmondról nevezte el. Miután a Túr fenékszintje 2,90 m rel magasabb, mint a Tisza kisvízszintje, az új Túr csatorna tiszai torkolatánál, a csatorna építésével egyidejűleg vasbeton torkolati vízszint szabályozó műtárgy, bukógát épült. Torkolati bukógát a Túron A bukó 42,3 m hosszú merev keretszerkezet. A mederben lévő rész 28,7 m, amelyet a parti szárnyfalak és négy közbülső borda osztanak 5 egyenlő részre. A jobb parton a hordalék leeresztésére felnyitható fenékürítő zsilipet alakítottak ki, amelyet a parttal járóhíd köt össze. A zsilip fogaslétrával, kézi mozgatású szerkezettel állítható. 2

3 A bukógátat a Túr szabályozási terv keretében 1929 ben építtette a Társulat. Kiviteli terveit a Túrrendszer más műtárgyaihoz hasonlóan Benedek József készítette, az építési munkákat Széchy Endre okl. mérnök vállalkozása végezte. A munkálatok érdekessége volt, hogy akkor Magyarországon még alig alkalmazott talajvízszint süllyesztéssel építették a műtárgyat. A Társulat a tényleges építési munkákat olyan nagy erőkkel és ütemben végezte, hogy mindössze 3 év alatt mind a töltésépítések, mind a belvízcsatorna és műtárgyépítések elkészültek. Ennek részben az a magyarázata, hogy az állam a munkálatokra a társulat államkölcsönt és államsegélyt is kapott. Az István kotró a Túr medrének építésénél A Túr csatorna építése egy nagyteljesítményű, vágányokon járó vedersoros kotróval és egy amerikai vonóköteles terepjáró kotróval folyt jelentékeny kordés és kubikos munkája mellett. A Bátori Oszkár Teleki János Építő Vállalat 1927 decemberében Németországból gőzmeghajtású vedersoros, szállítószalagos, sínen mozgó kotrót vásárolt, amely akkor a legnagyobb ilyen gép volt Európában. Teljesítménye 20 óránként 5000 m3 volt, összsúlya pedig elérte a 160 tonnát. Az István névre keresztelt gépet először a Túr március 8 án megindított munkáinál használták. A 34 tonna üzemi súlyú amerikai Lorain kotrógépet Ohió államban gyártották, hajóval és vasúton szállították Zajtáig, ahonnan saját lábán ment ki a munkahelyre. Napi kapacitása 1000 m3 volt. 3

4 A Túr szabályozásának fontosabb létesítményei, csomópontjai A Túr új medrének megépítésénél 12 hónap alatt 1 millió 350 ezer m3 földmunkát végeztek el. A csatornát és a bukógátat augusztus 8 án adták át rendeltetésének. A Túr szabályozási munkáinak átfogó jellegét és nagyságrendjét az is jól mutatja, hogy a térség közlekedési feltételeinek javítása érdekében hidak is épültek. Benedek József tíz darab m nyílású többtámaszú vasbeton gerendahidat is tervezett a Túrra között a Túr mentén 4500 db diófát telepítettek, melyekből ma már csak néhányat láthatunk a bukógát környékén. A Túr bukó a környék kedvelt kirándulóhelye, esztétikus, a tájba illeszkedő vízépítési műtárgy. Teljes felújítására 1997 ben került sor. Az építés 75. évfordulóján, 2004 ben a FETIKÖVIZIG emléktáblát helyezett el a bukógáton. Megközelíthető Tiszakóród, vagy Tiszabecs felől közúton, ahonnan a Túr töltésén kb. 2 km távolságra található. Az átbukó víz magasságának a gátkoronától mért eddigi legnagyobb értéke 140 cm volt, ami 92,70 m3/sec víztömegnek felel meg. Mivel ez az árvíz alacsony Tisza vízállásnál következett be, az átbukó víztömeg gyönyörű látványt nyújtott és jól megfigyelhető volt a csillapító küszöb hasznos működése is. A Sonkádi vízosztómű A Túr szabályozása keretében a Túr bal parti töltésében, Sonkád község határában, a km szelvényben vízosztóművet építettek, amely a térség vízgazdálkodásának egyik kulcslétesítménye, mivel ez oldja meg a Túr és a Szamos közötti, Tisza menti térség élővízzel való ellátását. A vízosztómű két műtárgyból áll: egy alacsony vasbeton duzzasztógátból a Túr medrében, amely 4

5 a Nagyar felé futó ősi Túr mederbe, a mai Túr belvíz főcsatornába terel maximálisan 5,0 m 3 /s élővizet, és egy kettős csőzsilipből, amely ezt a vízátvezetést biztosítja, és ugyanakkor lehetővé teszi a Túr nagyvizeinek kizárását a főcsatornából. A csőzsilipen át betáplált élővíz a Túristvándi vízimalom éltetője, valamint vízpótlást biztosít az öntözéses gazdálkodáshoz és az állattenyésztéshez is. A Túr 5,0 m 3 /s ot meg nem haladó nyári kisvizei teljes egészében a Túr belvízfőcsatornába folynak és ilyenkor a Túr alsó szakasza nem kap vizet. A Sonkádi vízosztómű A sonkádi vízosztómű vasbeton fenékgátja az évi tavaszi árvizek levonulásakor alámosás következtében súlyosan megrongálódott. Még abban az évben egy rőzserakatos, terméskővel rétegezett gáttal és rőzsepokrócos kőburkolatos utóágyazattal állították helyre. A sonkádi vízosztóművet dr. Benedek József ( ) mérnök, szakíró tervezte (a Túr bukóhoz és az olcsvaapáti zsiliphez hasonlóan). Benedek 1897 ben szerzett mérnöki oklevelet és hosszabb magán és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. A vízügyi szolgálat neves műtárgyépítő mérnöke és első műszaki doktora (1912) volt. A kivitelezési munkákat itt is Széchy Endre okl. mérnök vállalkozása végezte. Az alapozáshoz a Túrbukóhoz hasonlóan itt is alkalmaztak talajvízszint süllyesztést. A holtmederré vált egykori Túr, mint Túr belvíz főcsatorna fontos szerepet tölt be a belvizek levezetésében is. A vízrendszer átalakításánál a régi Túr patak Kömörő közelében volt elágazásánál a Nagyar felé tartó ág medrét elzárták. Azóta nem siet a Kis Túr a Tiszába, mint a gyermek anyja kebelére, ahogyan azt Petőfi megénekelte. Nagyar keleti végétől mintegy 300 méterre állt a Petőfi fa. Az egykori ártéri tölgyeserdőből megmaradt idős kocsányos tölgy bevonult a magyar irodalomtörténetbe, mivel a néphit szerint a költő a fa alatt írta A Tisza című versét. Valóban ülhetett a tölgy alatt, amelynek a közelében ömlött az öreg Túr a Tiszába, de a vers nyilván az itteni élmények hatására Pesten született. Petőfinek köszönhetjük, hogy megőrizte az utókornak a Tisza, a Túr szabályozása előtti táj vadregényes képét. A fa 1961 től védett volt, de villám sújtotta, tűz égette, vihar törte derékba, s az 1990 es évek végére elpusztult. Egy tábla örökíti meg ezt az irodalmi emlékhelyként számon tartott területet. 5

6 A Kövessy Győző zsilip A Túr között végrehajtott szabályozása során a Túr vízrendszerét és a Tisza Szamosköz belvízlevezető csatornahálózatát teljesen átalakították. Az új Túr medertől nyugatra eső belvízártér alsó szakaszán keletkező belvizek túlnyomó részét a régi Túr meder helyén futó Túr belvíz főcsatorna (Öreg Túr) gyűjti össze és viszi el a Tiszába, a folyó bal parti töltésének szelvényében megépített zsilipen keresztül. A főcsatorna hossza 64 km, a szállított maximális vízmennyiség 37 m 3 /s. A betorkolló főcsatornák közül a leglényegesebbek: a Vármegyei főcsatorna, a Gőgő Szenke, a Csomata és a Tapolnok. A Kövessy Győző zsilip Olcsvaapátinál A zsilipet a Tisza Szamosközi Társulat építtette 1929 ben a Túr rendszer más műtárgyaihoz hasonlóan Benedek József tervei alapján, Széchy Endre mérnök vállalkozó kivitelezésében. A zsilip, amely egy hatnyílású vasbeton keretszerkezet, az alaptest körül futó szerkezeti szádfalak között iszapos homokrétegre épült. A zsiliptest hossza 27,4 m, melyhez mindkét oldalon elő és utófenéktest csatlakozik ben az elő és utófenék javítását, valamint mederjavítási munkákat végeztek ben a zsilipet felülvizsgáló bizottság megállapította, hogy a zsiliptestben lévő repedések, a zsilip állaga az árvízi biztonságot veszélyezteti, ezért javítási munkákra került sor ben teljes rekonstrukciós felújítást végeztek ben felmérték a zsilip állapotát: az akna betonfelületei és az acélszerkezetek korrodáltak, a mozgatószerkezetek gyakran meghibásodnak, az elő és utófenékburkolatok javítandók. Távlatban teljes átépítés szükséges. A Tisza Szamosközi Társulat miniszteri biztosa között Kövessy Győző ( ) volt ban szerzett mérnöki diplomát a Magyar kir. József Műegyetemen ben lépett a Szatmárnémeti Folyammérnöki Hivatal szolgálatába, ahol mérnök, majd királyi főmérnök, között a hivatal vezetője volt ben kapott megbízást az Ecsedi láp lecsapolásának és a Szamos bal parti árvízvédelmi töltés terveinek elkészítésére, amelyekkel 6

7 1894 elejére elkészült és ekkor kezdte megszervezni az érdekeltek között az Ecsedi láp lecsapoló és Szamos bal parti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot, amely az év augusztusában meg is alakult. Kövessy Győző Dr. Benedek József Kvassay Jenő megbízása alapján elkészítette a Tisza Szamosköz vízrendezési tervét. Az 1913 ban a Tiszán, a Szamoson és a Túron levonult rendkívüli árvíz katasztrofális helyzetet teremtett a Tisza Szamosközben. Ekkor Kövessy a nagybirtokosok többségét meggyőzte a társulat alakításának szükségességéről és 1914 ben Szatmárnémeti székhellyel meg is alakult a Tisza Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat tól a Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal vezetője, majd megszervezte a Nyíregyházi Hivatalt és annak felügyelői teendőit látta el 1926 ig, amikor 65 éves korában, miniszteri tanácsosi rangban nyugdíjba ment. Ekkor nevezték ki a Tisza Szamosközi Társulat élére miniszteri biztosnak. E minőségében kidolgozta a társulat érdekeltségi területére a vízrendezési munkák kiviteli terveit, amelyek jóváhagyása után a Túr szabályozási munkálatokat nyilvános versenytárgyaláson vállalatba adta, a többi vízrendezési munkát pedig a Társulat házilag hajtotta végre. Sikerült a társulat részére kieszközölnie 5 millió pengő kölcsönt és államsegélyt is. Irányítása alatt között elvégezték a Túr szabályozását, megépült a Túr torkolati bukógát, a sonkádi osztómű, a Túr belvíz főcsatorna és annak torkolati zsilipje végére a Tisza Szamosköz vízrendezési létesítményei elkészültek nyarán a földművelésügyi miniszter felmentette a 75 éves Kövessyt a miniszteri biztosi teendői alól. Ezt követően a társulat közgyűlése érdemeinek elismeréséül róla nevezte el a fő belvízgyűjtőként szolgáló régi Túr medernek a tiszai árvízvédelmi töltés kereszteződésénél létesült, torkolati művel egybeépített nagy zsilipet. A Túristvándi Vízimalom Túristvándi a Szatmári síkság középső tájegységében, az Erdőháton, a mai Túr belvízfőcsatorna partján fekvő, csodálatos természeti környezetű település, 700 lakossal. 7

8 A települést Túr néven 1142 ben említették először okiratban, s 1181 ből származik a következő írott adat. A 13. században említik ismét, az Ond törzs Szente Mágócs nemzetség birtokaként. Az ismét benépesült település a nemzetség Istvánka nevű fiáról kapta az Isthfandi (Istvánkáé), ma Istvándi formában használt nevet. Ekkor a cégényi monostor területéhez tartozott a település, melyet hatalmas erdőség fogott közre ben a Kölcsei család birtoka volt, de Károly Róbert király hűtlenség miatt elkobozta ben Nagy Lajos király visszaadta a Kölcseieknek a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit. Ettől kezdve a Szente Mágócs nemzetség leszármazottai, a vérrokon Kölcsey és Kende családok voltak fő birtokosai. A település 1908 ban változtatta át nevét Istvándiról a mai Túristvándira. A Kende család Túristvándiban élő leszármazottja Kende Zsigmond ( ) császárikirályi kamarás, felsőházi tag, IV. Károly koronázása idején kapott bárói rangot ben Szatmárnémetiben őt választották meg a Tisza Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első elnökének. Jelentős szerepe volt a Túr szabályozással kapcsolatos vízrendezési munkák megvalósításában (ezekről a Túr torkolati bukó ismertetése kapcsán szólunk). Érdemei elismeréséül 1929 ben róla nevezték el a Túr Tiszába vezetett új medrét Báró Kende Zsigmond csatornának. A Túristvándi Vízimalom Istvándiban vízimalmot is említ a korabeli levéltári anyag egyik évi adata: Kölcsey Dénes öt fiának osztozkodásakor megbecsült vagyontárgyként szerepel számos oklevélben. A jelenlegihez hasonló, másik malomra vonatkoznak ezek az oklevelek. Valószínű, hogy 1344 ben, amikor egy királyi megerősítő okmány említi, a vízimalom a jelenlegi állapotához hasonló lehetett, a középkori metszetek szerint. Egy 1752 ből, Mária Terézia idejéből származó levél adataiból ismert, hogy a ma is meglévő vízimalmot a 18. században alakították át jelenlegi formájára; feltehető, hogy az előbbi helyén három malomkerékkel működött; a három őrlőkőből kettővel lisztet készítettek, eggyel pedig daráltak ben felújították a vízimalmot: kicserélték a korhadt faoszlopokat (ágasokat) és a talpfákat (süveggerendákat), s dinamót szereltek fel a belső világításhoz, amit ugyancsak víz hajtott. A korábbi fazsindely helyett eternit palával fedték be malomépületet, majd 1963 ban ismét fazsindelyre cserélték. 8

9 1929 ben, a Túr új medrének elkészülte után rá akarták venni Kende Zsigmondot, hogy bontassa le a malmot. Négy hengerszékkel működő, modern malmot ígértek neki, de ő ragaszkodott a régihez. Így maradt meg a páratlan és mára nevezetessé vált vízimalom. Egyik oldala a partra épült, eredetileg vastag facölöpökre, az as átalakításkor pedig betoncölöpökre. Épületének oldalai faborításúak. Külső részén három erkély található, kilátással a Túrra és szép környezetére. A közel hat méter átmérőjű, alulcsapott lapátos vízikerekeket a 60 cm átmérőjű fa főtengelyekre erősítették. A főtengelyek másik vége benyúlik a malomtérbe, ahol facsapágyban forog. A malom üzemeltetéséhez a Túr teljes szélességében keresztgátat kellett készíteni. A víziláda, másképpen szivárványláda tölgyfagerendákon épült; két oldala és feneke vastag nútolt tölgyfa deszkákkal volt kiképezve. A szivárványládából folyik a víz a kerekek alá, két zsilipen keresztül, amelyek függőleges síkban vezetett sínek között külön külön felemelhetők és leengedhetők. A malom felőli zsilip felemelésekor a malomfal mellett alázúdult víz hozta mozgásba a fal melletti két belső kereket. A második zsilip a középső, daráló követ hajtó kerék alá engedte a vizet. Mellette volt a harmadik, vagy szabad zsilip, amelyet akkor nyitottak meg a víz elvezetésére, amikor a kerekek nem működtek között az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával helyreállították a malmot. Ma is működőképes ipartörténeti műemlék; működés közben is megtekinthető. A Túr szabályozás műtárgyainak kiviteli terveit Benedek József készítette, az építési munkákat Széchy Endre okl. mérnök vállalkozása végezte. A munkálatok érdekessége volt, hogy akkor Magyarországon még alig alkalmazott talajvízszint süllyesztéssel építették a műtárgyakat. A Társulat a tényleges építési munkákat olyan nagy erőkkel és ütemben végezte, hogy mindössze 3 év alatt mind a töltésépítések, mind pedig a belvízcsatorna és műtárgyépítések is elkészültek. Források: Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. Bp Felső Tiszavidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára, Nyíregyháza. Göncz Bendek Kerti Andor Koleszár János: A Túr torkolati bukó felújítása. Vízügyi Közlemények, évi 4. füzet. Hadházy Pál: Túristvándi vízimalom története. Kézirat, Felső Tisza vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára. Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége. Bp Magyar Életrajzi Lexikon I. Bp Schick Jenő: A Tisza Szamosközi Társulat legújabb munkái. Vízügyi Közlemények, évi 1. füzet. Schick Jenő: Tisza Szamosközi vízrendezés. Vízügyi Közlemények, Szécsényi Lajos: Túristvándi. Vízimalom. TKM kiskönyvtár Szlávik Lajos (szerk.): 111 vízi emlék Magyarországon. Bp. (2008) Vályi Béla: A vizitársulatokra vonatkozó statisztikai adatok. Bp