Mindig van választás Az önismeret és a döntések szerepe a pályaépítésben Hallgatói jegyzet
SZERZŐ: DR. BUDAVÁRI-TAKÁCS ILDIKÓ LEKTOR: KASZÁS JUDIT NYELVI LEKTOR: GÖDÉNY ISTVÁNNÉ SZERKESZTŐ: NÉMETH VIKTÓRIA KIVITELEZŐK: PERFEKT GAZDASÁGI TANÁCSADÓ, OKTATÓ ÉS KIADÓ ZRT. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT A TANANYAG A TÁMOP 2.2.2 A PÁLYAORIENTÁCIÓ RENDSZERÉNEK TARTALMI ÉS MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSE PROJEKT KERETÉBEN KERÜLT KIDOLGOZÁSRA. PROGRAMVEZETŐ: BORBÉLY-PECZE TIBOR BORS A PROJEKT AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP ÉS A MAGYAR ÁLLAM TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL VALÓSUL MEG. FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL www.afsz.hu www.epalya.hu www.npk.hu 2009
Az önismeret és a döntések szerepe a pályaépítésben TÁMOP 2.2.2. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése című projektjéhez kapcsolódó módszertani segédanyag 2. modul Készítette: Dr. Budavári-Takács Ildikó Székesfehérvár 2009.
TARTALOMJEGYZÉK IV.1. Lecke: A pályalélektan elméletei...9 IV.1.1. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 10 IV.1.1.1. Pályaalkalmassági elméletek----------------------------------------------------------- 10 IV.1.1.2. A tananyag részletes bemutatása ----------------------------------------------------- 10 IV.1.1.3. Önellenőrzés ----------------------------------------------------------------------------- 12 IV.1.2. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 13 IV.1.2.1. Fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek ------------------------------------------------- 13 IV.1.2.2. A tananyag részletes bemutatása ------------------------------------------------------ 13 IV.1.2.3. Önellenőrzés ----------------------------------------------------------------------------- 21 IV.1.3. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 23 IV.1.3.1. Pszichodinamikai elméletek------------------------------------------------------------ 23 IV.1.3.2. A tananyag részletes bemutatása ----------------------------------------------------- 23 IV.1.3.3. Önellenőrzés ----------------------------------------------------------------------------- 26 IV.2. Lecke: Pályaépítés és döntés...28 IV.2.1. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 29 IV.2.1.1. Klasszikus döntéselmélet--------------------------------------------------------------- 29 IV.2.1.2. A tananyag részletes bemutatása ----------------------------------------------------- 29 IV.2.1.3. Önellenőrzés ----------------------------------------------------------------------------- 31 IV.2.2. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 32 IV.2.2.1. Leíró döntéselméletek, a heurisztikák szerepe a döntéshozatalban--------------- 32 IV.2.2.2. A tananyag részletes bemutatása ------------------------------------------------------ 32 IV.2.2.3. Önellenőrzés ----------------------------------------------------------------------------- 37 IV.2.3. Tanulási feladat-------------------------------------------------------------------- 37 IV.2.3.1. A pályaválasztáshoz, pályafejlődéshez és az élethosszig tartó tanulás gondolatához kapcsolódó döntéselméletek------------------------------------------ 37 IV.2.3.2. A tananyag részletes bemutatása ---------------------------------------------------- 38 IV.2.3.3. Önellenőrzés ----------------------------------------------------------------------------- 45 IV.3. Lecke: A problémamegoldás folyamata a pályaépítésben...47 IV.3.1. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 48 IV.3.1.1. A problémamegoldó gondolkodás, és a pályaépítés probléma megoldási ------- folyamatában szerepet játszó tényezők (tanácsadási modellek segítségével)--48 IV.3.1.2. A tananyag részletes bemutatása------------------------------------------------------ 48 IV.3.1.3. Önellenőrzés ---------------------------------------------------------------------------- 53 2 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
IV.3.2. Tanulási feladat---------------------------------------------------------------- 54 IV.3.2.1. A sikeres problémamegoldás a pályaépítésben-----------------------------------54 IV.3.2.2. A tananyag részletes bemutatása --------------------------------------------------54 IV.3.2.3. Önellenőrzés ---------------------------------------------------------------------------57 IV.3.3. Tanulási feladat---------------------------------------------------------------- 58 IV.3.3.1. A problémamegoldás kudarcai (kognitív disszonancia) és feloldási lehetőségei-----------------------------------------------------------------------------58 IV.3.3.2. A tananyag részletes bemutatása --------------------------------------------------58 IV.3.3.3. Önellenőrzés --------------------------------------------------------------------------62 IV.4. Lecke: Az önismeret szerepe a pályafejlődésben... 64 IV.4.1. Tanulási feladat---------------------------------------------------------------- 65 IV.4.1.1. Az önismeret és az öndefiníció -----------------------------------------------------65 IV.1.1.2. A tananyag részletes bemutatása --------------------------------------------------65 IV.4.1.3. Önellenőrzés --------------------------------------------------------------------------68 IV.4.2. Tanulási feladat ------------------------------------------------------------------- 69 IV.4.2.1. Az önismeret releváns elemei a pályafejlődés szempontjából -----------------69 IV.4.2.2. A tananyag részletes bemutatása ---------------------------------------------------69 IV.4.2.3. Önellenőrzés --------------------------------------------------------------------------76 IV.4.3. Tanulási feladat---------------------------------------------------------------- 77 IV.4.3.1. Az életpálya fejlődés és az öndefiníció változásai az életszerepek tükrében 77 IV.4.3.2. A tananyag részletes bemutatása --------------------------------------------------77 IV.4.2.3. Önellenőrzés --------------------------------------------------------------------------81 V. Modulzáró vizsga... 86 I. függelék Szakirodalom jegyzék, nyomtatott és internetes kitekintő ---------------------------- 94 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 3
I. A MODULFÜZET ALAPADATAI A modul megnevezése: Az önismeret és a döntések szerepe a pályaépítésben A fejlesztő team tagjai: A tananyagot Dr. Budavári-Takács Ildikó írta az alábbi szerzők írásait felhasználva: Dr. Kenderfi Miklós Dr. Kovács Zoltán Dr. Szilágyi Klára Dr. Völgyesi Pál A modul célja: A hallgató tudja értelmezni a pályafejlődést különböző pszichológiai elméletek segítségével. Tájékozott legyen a pályalélektani, a pályafejlődési és az analitikus elméletek pályaválasztást, pályafejlődést magyarázó elméleteivel. A modul sikeres elvégzése után tisztában legyen az egész életen át tartó tanulás gondolatát megalapozó szakmai fejlődés elméletével. A modul sikeres befejezése után a hallgató legyen képes felismerni az egyéni életpálya alakulása, építése során az életútban megjelenő döntési helyzeteket, megoldási törekvéseiket és azok jelentőségét. Az életpálya építésben megjelenő döntési pontokkal összefüggésben tegyen szert ismeretekre az önismeret területén (önismeret, öndefiníció, fogalma, ill. az önismeret elemei). A pályaépítésben tudja értelmezni a problémamegoldásban megjelenő elemeket és elakadásokat (kognitív disszonancia). A modul időtartama: 30 óra A modul során elsajátítandó kompetenciák: Képes a pályaalakulás lélektani értelmezéseinek (pszichoanalitikus, pályaalkalmassági, fejlődés-lélektani) különbségeit megragadni. 4 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
Képes az életpálya-fejlődés szakaszait felsorolni, és ismeri azok tartalmát. Képes a racionális emberkép meghatározására. Képes a racionális döntés és a heurisztikák különbségeinek megragadására. Képes az életpálya-építésben megjelenő döntési modellek lépéseinek felismerésére. Képes az életpálya-fejlődésben felbukkanó döntési helyzetek azonosítására. Képes az életpálya-építés folyamatában felbukkanó probléma helyzeteket értelmezni a különböző tanácsadási modellekben. Képes a problémamegoldás sikerességét megfogalmazni. Képes a problémamegoldás során felbukkanó kognitív disszonancia meghatározására, ismeri a disszonancia csökkentésének stratégiáit. Képes az önismeret és az öndefiníció meghatározására. Képes a pályafejlődés fogalmának értelmezésére. Képes az önismeret elemeinek (érték, érdeklődés, képesség, munkamód) megkülönböztetésére. Képes az életpálya-szerepeknek és az öndefiníciónak az összefüggéseit megragadni. A modulban alkalmazott értékelési módszerek: Számonkérések formája Számonkérések rendszeressége Számonkérések tartalma A felnőttek tudásszintjének ellenőrzésére szolgáló módszer(ek) Megszerezhető minősítések Megszerezhető minősítésekhez tartozó követelményszintek Sikertelen teljesítés következménye Modulzáró vizsga, modul közbeni értékelés Modul végén, modul folyamán A modul tananyagának feldolgozása, tudásmérő tesztek és gyakorlati feladatvégzés formájában Modulzáró dolgozat, gyakorlati feladatvégzés, a tananyagban való előrehaladást ellenőrző dolgozat Megfelelt, kiválóan megfelelt 60%, 90% Modulzáró vizsga ismétlése SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 5
II. HASZNOS TUDNIVALÓK A TANULÁSHOZ A tanulásban való előrehaladás rendszere: A modulfüzet tananyagát leckékre bontottuk. A leckékre való felbontás alapját a modul során elsajátítandó kompetenciák adják. Az egyes leckéken belüli tanulási feladatok a leckéken belüli részcélkitűzések szerint lettek felosztva. Minden tanulási feladat végén önellenőrző kérdések találhatók, melyek segítségével a hallgató ellenőrizheti, milyen mértében sikerült elsajátítania a tanulási feladatban ismertetett fogalmakat. A leckék végén, azok tananyagára épülő felmérések találhatók, melyek segítségével az instruktor ellenőrizni tudja a hallgató előrehaladását a modul adott célkitűzésére vonatkozóan. A modul modulzáró feladattal zárul, melynek segítségével az instruktor komplex módon ellenőrizni tudja, hogy a hallgató felkészültsége mennyire felel meg a modul célkitűzéseinek. A tanulást segítő rendszerek: Oktatástechnikai eszközök alkalmazása. A hallgató teljesítményét önmaga önellenőrző feladatokkal, oktatója modulzáró vizsga segítségével értékeli. Interneten elérhető pályaismeret bővítését segítő rendszerek. 6 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
Piktogramok a tananyagban való előrehaladás segítésére: Olvassa el figyelmesen Fontos rész Megértést könnyítő példa Önellenőrző feladat Önállóan feldolgozandó feladat SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 7
III. A MODUL TARTALMA Lecke sorszáma Témakör Időtartam (óra) 1. A pályalélektan elméletei 8 óra 2. A pályaépítés és döntés 7 óra 3. 4. A problémamegoldás folyamata a pályaépítésben. Az önismeret szerepe a pályafejlődésben 7 óra 8 óra 8 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
IV. A MODUL TANANYAGA IV.1. Lecke: A pályalélektan elméletei Tudnivalók a lecke elsajátításához Bevezetés Ahhoz, hogy megértsük az önismeret és a döntések szerepét a pályaépítésben, meg kell értenünk az életpálya néhány lélektani megközelítését. Ehhez szükséges áttekinteni azokat a tudomány területeket, elméleteket, melyek a pályával, pályafutással foglalkoznak. A pálya, a pályafutás témaköreit érintő, azzal foglalkozó elméletek jórészt a pszichológia tudományának részterületeihez kapcsolódóan jelentek meg, um. a munkalélektan pályaalkalmassággal foglalkozó területein, a fejlődéslélektan életpálya fejlődéssel foglalkozó területein, ill. a pszichoanalitikus elméletekben. A pszichológia különböző területein megjelenő, pályával kapcsolatos kutatások eredményei egy új diszciplína létrejöttét idézték elő, ez pedig a pályalélektan. Első fejezetünkben bemutatjuk a pályalélektan pályával, pályaépítéssel kapcsolatos elméleteit. Az egyén és a pálya megfelelését vizsgáló pályaalkalmassági elméleteket részletesen bemutatjuk, majd a fejezet a fejlődéselvet hangsúlyozó elméletekkel folytatódik, melyek a pszichológiai fejlődés fontosságára hívják fel a figyelmet a pályafutásban, végül a pszichodinamikus elméleteket említjük. A lecke elvégzése után a hallgató: Önállóan képes lesz meghatározni az életpálya-építés elmélete alapján a szakmai fejlődés szakaszainak tartalmát. A tanulási feladatokhoz tartozó részcélkitűzések A hallgató tudja értelmezni a pályafejlődést különböző pszichológiai elméletek segítségével. Tájékozott legyen a pályalélektani, a pályafejlődési és az analitikus elméletek pályaválasztást, pályafejlődést magyarázó elméleteivel. A modul sikeres SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 9
elvégzése után tisztában legyen az egész életen át tartó tanulás gondolatát megalapozó szakmai fejlődés elméletével. A hallgató a tanulási feladatok elvégzése után képes lesz: 1. A pályaalakulás lélektani értelmezéseinek (pszichoanalitikus, pályaalkalmassági, fejlődés-lélektani) különbségeit megragadni. 2. Az életpálya-fejlődés szakaszait felsorolni, és ismeri azok tartalmát. 3. Meghatározni az életpálya-fejlődés elméletének téziseit. IV.1.1. IV.1.1.1. Tanulási feladat Pályaalkalmassági elméletek IV.1.1.2. A tananyag részletes bemutatása Megfelelő embert a megfelelő helyre! A pályaalkalmassági elméletek előképének számító mondat 1855-ben hangzott el, Lyard angol alsóházi képviselő szájából. A megállapítás kifejezi azt a statikus pályaalkalmassági felfogást, mely szerint minden pályára, munkahelyre, pozícióra van egy alkalmas személy, aki képes azt ellátni. A feladat csupán az, hogy megkeressük ezt az egyént. Az alkalmasság kérdése az ipari forradalom után, a munkamegosztás megindulásával került az érdeklődés homlokterébe. A pszichológia tudománya, mely ekkoriban jött létre, - amikor is Wilhelm Wundt Lipcsében létrehozza az első pszichológiai laboratóriumot 1879-ben - az emberi képességek leírásával, kutatásával, mérésével foglalkozott. Ekkor kezdték el megmérni az emberek különböző képességeit, úgymint a látási, hallási, figyelmi, tanulási, stb képességeket (reakcióidők, ingerküszöbök, stb.). Az az elképzelés alakult ki, hogy az emberek különböző mértékben rendelkeznek képességekkel, melyek különböző mértékben teszik őket alkalmassá egy egy pályára. A pályaalkalmassági elméletek lényege, hogy az egyén személyiségének és a pálya konkrét szakmai követelményeinek az összeillését vizsgálják. Itt elsősorban a Frank Parsons (1854-1908) nevével fémjelzett elméletet kell megemlíteni. Parsons az USAban a pályatanácsadás atyjaként ismert, az egyik legkorábbi pályaválasztási kézikönyv írója. A pályaválasztás szerinte egy olyan lehetőség, mely a pályaválasztókat 10 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
személyiségjegyein keresztül összekapcsolja a pályák világának szakmai követelményrendszerével. Parsons elmélete a következő feltevéseken alapul: 1. minden ember személyiségjegyei egyéni fejlettségének megfelelően alkalmassá teszik őt egy pályára; 2. az egy azonos pályán tevékenykedőket meghatározott, a pályára jellemző képességek és személyiségjegyek jellemzik; 3. az egyéni pályasikert és a szakmai elégedettséget, a pályaalkalmassági követelmények és az egyéni alkalmassági jegyek megegyezőségének mértéke határozza meg; 4. a pályaválasztás meghatározott időpontra korlátozott egyszeri esemény; 5. egy pálya választása lényegében tudatos, racionális problémamegoldási és döntési folyamat (itt vagy maga a személy, vagy a pályalélektani szakember választja ki a legmegfelelőbb pályát). Parsons gondolatmenetében az alkalmasság-lélektani megközelítés az alábbi módon fejeződik ki: 1. világos ismerete önmaga adottságainak, képességeinek, érdeklődési köreinek, törekvéseinek, erőforrásainak, korlátainak és azok okának; 2. a sikerek, előnyök, hátrányok, kompenzációlehetőségek és különböző foglalkozási ágakon belüli kilátások követelményeinek ismerete; 3. a tények két csoportja közötti összefüggésekre vonatkozó jó érvelés. Az alkalmassági vizsgálatokkal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok és kutatások nyomán a fenti gondolatok tovább fejlődtek és differenciálódtak. A pszichológia vizsgálómódszereinek fejlődésével, a pszichotechnika kialakulásával és a tesztek egyre pontosabbá válásával kiderült a kutatók számára, hogy egy egyén több pályára is alkalmas. Rájöttek arra is, hogy egy adott pályán való sikerességhez pedig több képesség együttállására, vagyis egy bizonyos képességstruktúrára van szükség. A klasszikus alkalmasság-megközelítés alkalmas volt a munkahelyi céloknak, vagy iskoláztatási céloknak megfelelő kiválasztásra, vagyis a szelekcióra. A pályaalkalmasság elmélete ma is tovább él, hiszen alkalmasság-vizsgálatokkal találkozunk különböző munkahelyekre való jelentkezéskor. Az alkalmassági vizsgálatokat a munkáltatók a toborzás-kiválasztás folyamatában alkalmazzák és elsősorban azt várják tőlük, hogy előre jelezzék a dolgozók későbbi munkahelyi SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 11
magatartását (pl. munkateljesítmény, beilleszkedés, vezetői képességek, stb.). A pályaalkalmassági vizsgálatok célja nem egyszerűen az, hogy a legmegfelelőbb képességekkel rendelkező embert a legmegfelelőbb munkakörbe helyezzék. Egyéb, más szempontok is megjelennek a vizsgálatokkal kapcsolatban. Ilyen szempont pl. olyan képességek mérése, mely baleset megelőzést szolgál, vagy a csapatépítés, vagyis amikor egy már meglévő munkahelyi közösségbe keresnek egy adott szerepre valakit. (Klein, 1998) A pályaalkalmassági elméletek szerint a pályaválasztás egy racionális döntés, melynek célja, hogy különböző tesztek segítségével megmérjük az egyén különböző paramétereit, adottságait, majd összevessük a pályák jellemzőivel és ezek alapján előre jelezzük, mely pályákon lesz az egyén a legsikeresebb. A pályaalkalmassági elméletek előnye, hogy óriási segítséget nyújthatnak az egyénnek abban az esetben, ha az alkalmazott módszerek jól kidolgozottak, validizáltak, és sztenderdizáltak. Az elmélet hátránya azonban, hogy nem veszi figyelembe a tesztdiagnosztikai módszerek hiányosságait (pl. korlátozott érvényesség), a személyiség és a munka világának állandó és dinamikus fejlődését, változásait, és a pályakeresés és pályafutás időbeli lefutását. IV.1.1.3. Önellenőrzés 1. Mi a pályaalkalmassági elméletek lényege? 2. Milyen kritikáját fogalmazhatjuk meg a pályaalkalmassági elméleteknek? 3. A pályaalkalmassági elméletek szerint az egyén hogyan hozza ezzel kapcsolatos döntéseit? 12 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
4. Parsons elmélete alapján foglalja össze a pályaalkalmassági elméletek lényegét! IV.1.2. IV.1.2.1. Tanulási feladat Fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek IV.1.2.2. A tananyag részletes bemutatása Jelen fejezetünkben áttekintjük a fejlődéslélektan azon elméleteit, melyek életpálya szemléletűek, és feltételezik, hogy a fejlődés egész életünkön keresztül tart. A fejlődési modellek a pályaválasztást annak az időbeni kiterjedésében és életszakaszok szerinti tagolásában elemzik. Az elméletek kiindulópontja, hogy a szakma szempontjából fontos személyiségjegyek az életnek melyik szakaszában jelennek meg és ekkor a környezet milyen jellemző (fázis-specifikus) befolyást gyakorol rájuk. Ezen elméletek sorát nyitja Charlotte Bühler (1933) deficit modellje. Bühler tanítványaival (Frenkel, Kuhlen) önéletrajzok és életrajzok tanulmányozása után kidolgozták elméletüket, mely elmélet lényege, hogy az élet első szakaszában megjelenő gyors intenzív növekedés után folyamatosan deficitek jelennek meg a fejlődésben: az emelkedés és az élet csúcsa után a hanyatlás, majd a vég következik be. A deficit modell szakaszai a következők: Első szakasz a generatív növekedés szakasza, mely a születéskor kezdődik, és a 14. évig tart. Ezt a szakaszt a progresszív, gyors növekedés és a folyamatos előrehaladás jellemzi. A második szakasz az emelkedés szakasza, mely a 15-24 év között zajlik, és amelyre jellemző az érés, a szexuális reprodukció. Ez a szakasz az önrendelkezés és a célkitűzés fázisa. A harmadik szakasz a leghosszabb, az élet csúcsa, 25 és 44 év közé tehető. Ez a szakasz a személyiség érésének, stabilizálódásának a szakasza. Az egyén fejlődése stagnál, specifikus kötöttségek és elhatározások alakulnak ki. A negyedik szakasz is viszonylag hosszú, a deficitek markáns megjelenése jellemzi, ez a hanyatlás szakasza, mely 45 és 65 év közé SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 13
esik. A reprodukciós képesség elvesztése jellemzi, azonban az egyén saját személyét és az élet eseményeit magasabb összefüggésben szemléli. Az élet utolsó szakasza 65 éves kortól a vég szakasza, melyre a regresszív változás és a biológiai hanyatlás jellemző. Ez a szakasz az élettől való elválás, elszakadás fázisa. A következő elmélet Ginsberg kognitív-szociális növekedés elmélete, melynek lényege, hogy a pályaválasztási döntésalkotás folyamatára fókuszál a fejlődésben, ugyanakkor a kamaszkori viharok és feszültségek pályaválasztást befolyásoló hatásaira is felhívja a figyelmet. Ginzberg elméletéből megismerhetjük a gyermek és kamaszkori szakmai fejlődés folyamatát, továbbá kifejti a pályamódosítás, új pálya választást befolyásoló tényezőket (személyes visszacsatolás, optimalizálás). Ginzberg és társai intenzív kutatást készítettek elő 11-24 év közötti fiatal lányoknál és fiúknál. E vizsgálatok eredményei alapján a választási és döntési folyamat fejlődéspszichológiai fázisait vázolták fel, amelynél az egyéni késztetéseknek a pályára vonatkozó kívánságokká történő átalakításának fajtája és módja volt a lényeges megkülönböztető kritérium. Ginzberg (1951) abból indult ki, hogy a pályaválasztás mint folyamat az előpubertás életszakaszában kezdődik el és a szakmai munka megkezdésekor fejeződik be. Ginzberg szerint a pályaválasztási folyamat visszafordíthatatlan, mivel az egyszer meghozott döntés a velük összekapcsolódó időben és munkában történt befektetéseket, az energia-ráfordítások miatt a vizsgált személyek általában nem változtatták meg és ezért a következő időszakban a pályát választó csak korlátozott mértékben korrigálhatja a meghozott döntést. S miután átvették az előző kutatási eredményeket, nevezetesen azt, hogy a pályaválasztás kompromisszum a belső és külső tényezők között, ezért még hangsúlyozottabbá vált a fogalom, hogy a folyamat irreverzibilis. A 11-24 éves korosztályban végzett keresztmetszet-vizsgálat három fejlődési periódust állapított meg, amely az alábbi volt: 1. A fantázia szerinti választás periódusa. Jellemző erre a szakaszra, hogy ez a képzelet szerinti választási folyamat, a pályával kapcsolatos kívánságokat elsősorban a felnőtté válásra való törekvés, valamint a pillanatnyi kíváncsiság határozza meg. 14 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
2. A próbaválasztás periódusa. Ezt a szakaszt nevezik puhatolódzó periódusnak is. Általános jellemzői ennek a szakasznak, hogy fokozatosan felismerik a fiatalok a döntéskényszert a pályákra vonatkozóan. 3. A realisztikus választás periódusa. Ebben a szakaszban intenzív realitásszint jön létre, amikor a döntésben túlsúlyba kerülnek a valóságon alapuló információk. Az egyén ekkor ismeri fel, hogy kompromisszumot kell keresnie saját kívánságai és a rendelkezésre álló lehetőségek között. Ginzberg elméletének jelentősége, hogy a fejlődéselv gondolatát hangsúlyozottá tette a pályaválasztásban. Legnagyobb gyengeségét az irreverzibilitás fogalmának és kompromisszumkeresés fogalmának túlhangsúlyozásában és az időkeretek túlszabályozottságában látják. Végül Super egyéni pályafutás modelljét ismertetjük, melyben öt szakaszát írja le a szakmai személyiség fejlődésnek. Az elmélet ötvözi a klasszikus pályaalkalmasságpszichológia eredményeit a fejlődés-lélektani szemlélettel. Donald Super tézisei 1. Az emberek különböznek egymástól képességeik, érdeklődési körük és személyiségük sajátos volta tekintetében. 2. Ezeknek az ismertetőjegyeknek alapján minden ember egy sor pályára alkalmas. 3. E pályák mindegyike képességek, érdeklődési körök és személyiség-jellemzők struktúráját igényli. Mindkét oldalon van azonban bizonyos tűréshatár, így mind az egyén egy sor pályára alkalmas és minden pálya bizonyos mennyiségű ember számára hozzáférhető. 4. A pályával kapcsolatos preferenciák és kvalifikációk továbbá azok a helyzetek, amelyekben emberek élnek és dolgoznak - és így a személyek önmeghatározása is - változnak az idők folyamán és a tapasztalat alapján. Az SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 15
értelmezés a fiatalkor végétől általában viszonylag állandó marad. Ezért a (pálya) választást a szakmában való beilleszkedést állandó folyamatnak kell tekinteni. 5. Ez a folyamat életstádiumok egész sorában foglalható össze, a növekedés, a felfedezés, a konszolidáció, a fenntartás és a hanyatlás stádiumaiban. Egyes stádiumok még tovább oszthatók különböző fázisokra. 6. A személyes pályafutásmodellt, azaz az elért szakmai szintet, a próbaszerű és stabil szakmai tevékenységek sorrendjét, gyakoriságát és időtartamát meghatározza az egyén szüleinek a szociális gazdasági szintje, ezenkívül szellemi képességei és személyiségjellemzői, továbbá az egyes rendelkezésre álló szakmai lehetőségek. 7. A különböző életstádiumok alatti fejlődés irányítható, egyrészt a képességek és az érdeklődési körök beérési folyamatának megkönnyítésével, másrészt a valóság-megismerésben és az önmegfogalmazás kialakulásához nyújtott támogatással. 8. A szakmai fejlődés lényegében az önmegfogalmazás (öndefiníció) kialakításából és megvalósításából áll. Ez olyan kompromisszumos folyamat, amelynél az öndefiníciót a különböző kölcsönhatások eredménye hozza létre. Ezek a kölcsönhatások; a veleszületett tulajdonságok, a különböző szakmai szerepek elsajátítására való lehetőség, a szerepek egyéni gyakorlásának lehetősége, a fölérendelt vagy mellérendelt személyek által történő értékelés. 9. Az egyéni és társadalmi tényezők, valamint a saját elképzelés és a valóság közötti kompromisszumra jutás folyamata, szerepe kipróbálásának folyamata, függetlenül attól, hogy ez a fantázián belül, tanácsadás alkalmával való beszélgetés során vagy a valós tevékenységek során történik. 10. A munkával és az élettel való elégedettség attól függ, milyen mértékben talált az egyén lehetőséget képességeinek, érdeklődési körének, 16 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
személyiségjellemzőinek és értékítéleteinek hasznosítására. Meghatározó az önmegvalósítás a munkaszituációban, mint életstílus, amely lehetővé teszi a növekedési és felfedezési tapasztalatok alapján az egyénnek megfelelő és hozzáillő szerepek játszását. A tézisek két következtetése: a pályaalkalmasság lehetősége multipotenciális, ami azt jelenti, hogy a szakmai multipotencialitásnak, a szakmai követelmények oldalán bizonyos tűréstartomány felel meg a szükséges képességek, érdeklődési körök és személyiségtulajdonságok tekintetében. A másik fontos állítás, hogy a pályaválasztás és beilleszkedés folyamatosan végbemenő fejlődést képez. Vagyis a pályaválasztásnál nem egyszeri, diszkrét eseményről van szó, hanem egy életen át tartó folyamatról. A választás fogalmát a pályán való fejlődés fogalmával kell helyettesíteni. Így jut el a pályafutásmodell időbeli kialakulásának vizsgálatához. A pályán való fejlődést Super a következőképpen határozza meg: a növekedés és a tanulás folyamata, amely magában foglalja a pályán való viselkedés minden pillanatát. A szakmai fejlődés fogalmával szoros összefüggésben áll a pályaérettség fogalma. Pályaérett ilyen értelemben az az ember, akinek a pályán tanúsított magatartása megfelel a kérdéses életkorra jellemző szakmai fejlődési folyamatnak. A szakmai, illetve pályaérettség definíciója egyik alapköve a superi elméletnek. A szakmai pályaérettség fogalmát, amelyet helyesebben lenne életpálya-érettség fogalomként meghatározni, öt elemből építette fel a szerző, ezek a következők: 1. tervezési készség, amely azt jelenti, hogy az egyén fokozódó szakmai informáltságra törekszik és átfogóbb, részletezett pályatervezést végez; 2. aktivitás, ami azt jelenti, hogy a személyiség egyre inkább törekszik aktívan részt venni a pályaválasztáshoz és a pályafutáshoz kapcsolódó kérdések tisztázásában; 3. informáltság, ami azt jelenti, hogy mindazokra az információkra szert tesz, amelyek a későbbi folyamatot befolyásolhatják; 4. döntési kompetencia, amely az ismeret, készség és képesség szempontjából megkönnyíti a döntési folyamatot; SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 17
5. a realitásorientáció, amely a szakmai igényeknek a valósághoz való alkalmazkodási folyamatát foglalja magában. Super bevezeti a szakmai feladat fogalmát is. Ez alatt azok a cselekvések értendők, amiket a társadalmi elvárások definiálnak, s az egyénnek a meghatározott életszakaszokban meg kell azokkal birkóznia. Super elméletének lényeges részét képzi a szakmai fejlődésnek a modellje. Super öt fő stádiumot különbözetet meg, amelyek további kettő vagy három alfázisra oszlanak: 1. Növekedés stádiuma (születéstől 14 éves korig) Az önmegfogalmazás fejlesztése, a családban és az iskolában, illetve azokon a személyeken keresztül, akikkel a gyermek folyamatosan érintkezik, és a velük való azonosulás által fejlődik az önmegfogalmazása. A korai stádiumban a szükségletek és a fantázia elképzelések dominálnak, ezután jelentősebbé válnak az érdekek és a képességek, egyidejűleg az egyén fokozottabban integrálódik a társadalomban, és reális lehetőségekkel is találkozik. Alfázisok: fantázia fázisa (4-10 éves kor) Jellemzőek, hogy a szükséglet kielégítése a fontos, és fantázia elképzelések alapján a gyermek különböző szerepeket játszik. érdeklődés (érdek) fázisa (11-12 éves kor) A gyermekben kialakuló hajlamok, a fokozott kíváncsiság határozzák meg elsősorban a tetteket és a tevékenységeket. képességek fázisa (13-14 éves kor) A képességeknek egyre nagyobb jelentősége lesz azokban a tervekben, amelyek a szakmai, illetve pályaelképzeléseket jelentik. Tájékozódás történik a szakmai és szakképzési követelményekről. 2. A felfedezés stádiuma (15-24 éves kor) A fiatal megpróbálja kipróbálni önmagát az iskolában, a szabadidőben és a részidős elfoglaltságokban, illetve az itt megjelenő szerepekben. Egyre tudatosabban reális elemeket is számításba vesz. Ez az az időszak, amikor megismerkedik a különböző szakmai lehetőségekkel. Fontossá válik az önvizsgálat, az önismeret, meghatározzák a szakmát az iskolai tapasztalatok és 18 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
a szünidős tevékenységek, valamint a különböző munkavállalási, pl. nyári munkavállalási élmények. Alfázisok: a puhatolódzás fázisa (15-17 éves kor) Ezt a szakaszt kísérleti jellegűnek is definiálhatjuk, ahol nem tartós választásokra kerül sor, és ezeket kipróbálja vagy a fantáziában vagy a valóságban a fiatal. A valóságos szerepeket itt a tanfolyamok, szakkörök, edzések, alkalmi munkavállalások jelentik, illetve viták, megbeszélések. Ebben a fázisban konkrét módon megnyilvánulnak a személyes érdeklődések, képességek, a személyiség értékei, amelyek keresik a rendelkezésre álló lehetőségeket. Ideiglenes szakmai döntések születnek, és ezeket a döntéseket beszélgetések, gondolati anticipációk segítségével, vagy iskolai tanulási tapasztalatok, és szakmai tevékenységek élményei alapján kipróbálják a fiatalok. átállási vagy átmeneti fázis (18-21 éves kor) Az önmegfogalmazás kialakítására irányuló, általában aktualizáláson alapuló megfontolások és kísérletek között kialakulnak a dominánsak. Kísérletet tesz a fiatal arra, hogy önelképzelését szakmai területen realizálja. A meghatározó realitások még erősebben befolyásolják a döntési folyamatot. A fiatal munkát vállal, vagy szakmai képzésre jelentkezik, illetve törekszik. kipróbálás fázisa (22-24 éves kor) A megfelelőnek ítélt szakmai területek lokalizálódnak, és kialakul egy állapot. A fiatal itt azt próbálja ki, hogy elég teherbíró-e az általa választott szakmai életben, és elemzi, hogy megfelel-e életpályának ez a szakmai tevékenység. Ellenőrzi, hogy saját öndefiníciója és a szakmai szerep közötti egybevágóság milyen minőségű. 3. A megállapodás stádiuma (25-44 éves kor) Ha a személy egy alkalmas szakmai tevékenységet, területet talált, megkísérli, hogy ezen a területen tartós állást találjon. Ez a tartós pozíció tartásának szakasza. Ennek a stádiumnak az elején néhány kísérlet lehet a konkrét munkahely változtatására, de a konszolidáció - különösen a felsőfokú végzettségűek körében - minden további kísérlet nélkül megtörténhet. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 19
Alfázisok: kísérleti, (kipróbálási) fázis (25-30 éves kor) Az alkalmasnak tekintett tevékenységi terület egy- vagy két munkahely váltás után nem bizonyult megnyugtatónak, már világossá válik, hogy a szakmai életpálya különféle munkavállalás következménye lesz. Itt a személyiség felismeri, hogy a szakmai tevékenység megfelel számára, teherbírása is megfelelő, a konkrét munkahely választások azok, amelyek erre rávilágítanak. stabilizáció fázisa (31-44 éves kor) Ekkor már egy szakmai életpálya kirajzolódik, az egyén azon fáradozik, hogy stabilizálja magát, és a munka világában önmagának szilárd helyet biztosítson. A legtöbb kereső tevékenységet folytató számára ezek az élet kreatív évei. Szakmai törekvése az, hogy biztos helyet keres magának a munka világában. 4. A fenntartás stádiuma (45-64 éves kor) Miután sikerült állandó helyet találni a munka világában, felmerül ennek a megtartásának igénye. Ehhez újabb terület most már csak kevés jön hozzá, sokkal inkább uralkodó a kialakult irányba történő folytatása a szakmai munkának. Itt a tartós pozíció megtartása a fő cél, és az új feladatok csakis úgy léphetnek be, ha azok összefüggnek az eddigi szakmai életpályával. 5. A hanyatlás stádiuma (65 éves kortól) Már a fizikai, szellemi erő csökkenésével megváltozik a munka aktivitása, illetve végül teljesen megszűnik. Ekkor új szerepeket kell kifejleszteni, először a szelektív-résztvevőét, majd a megfigyelőt. Általában a fizikai és pszichikai erő gyengülése motiválja azt a pillanatot, amikor feladják a munka világában való aktív létet. Alfázisok: lelassulás fázisa (65-70 év) Itt a munka aktivitásának üteme változik, szükségessé válik a kötelességeket csökkenteni, és a munka módját a csökkenő teljesítmény képességhez kell igazítani. 20 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
visszavonulás fázisa (71 éves kortól) A szakmai életből való visszavonulás az egyéni beállítottságnak megfelelően történik. Általában gyors döntés következtében hirtelen feladják a szakmai tevékenységet az ebbe az életkorba kerülők. Super elmélete kétségtelenül a pályaválasztás és a pályán tanúsított magatartás átfogó pszichológiai koncepcióját képezi. Mindenekelőtt egy szélesen megalapozott összefüggő modellt szolgáltat, amellyel a különböző életszakaszokban a személyiség szerveződése és a személyiség fejlődése összekapcsolható a kultúrákban erre jellemző szakmai fejlődési feladatokkal és magatartásformával. Azt az alapfelismerést segíti érvényre jutni, hogy a pályaválasztás és a szakmai fejlődés életre szóló folyamat, amely a személyiséggel és a pályával kapcsolatos követelmények egymásra hatását dinamikus egységben kezeli. IV.1.2.3. Önellenőrzés 1. Hogyan tekintik a pályaválasztást a fejlődéslélektan azon elméletei, melyek életpálya szemléletűek és feltételezik, hogy a fejlődés egész életünkön keresztül tart? 2. Mi a deficit modell lényege? 3. Mi a kognitív-szociális növekedés elmélet lényege? 4. Super egyéni pályafutás modellje milyen gondolatokat ötvöz? SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 21
5. Mit mond Donald Donald Super téziseiben az egyén és a pálya megfeleléséről? 6. Mit mond Donald Donald Super téziseiben a pályaválasztásról? 7. Mit mond Donald Donald Super téziseiben a személyes pályafutásmodell meghatározottságáról? 8. Mit mond Donald Donald Super téziseiben a fejlődés irányíthatóságáról? 9. Mit mond Donald Donald Super téziseiben a szakmai fejlődésről? 10. Mit mond Donald Donald Super téziseiben a munkával való elégedettségről? 11. Milyen következtetéseket vonhatunk le D. Super téziseiből? 12. Az életpálya érettség fogalmának öt eleme? 13. A szakmai fejlődés modelljének milyen szakaszai vannak? 22 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
IV.1.3. IV.1.3.1. Tanulási feladat Pszichodinamikai elméletek IV.1.3.2. A tananyag részletes bemutatása A következő elméletek, melyeket a témakörben tárgyalunk, a pszichodinamikai elméletek, melyek lényege, hogy a pályaválasztási, pályaépítési folyamatban a magatartást, a személyiséget mozgató, irányító tényezőkre teszik a hangsúlyt. Ilyen tényezők lehetnek elsősorban az ösztönök, különböző szintű motivációk, de lehetnek értékek is. A pszichodinamikai elméletekben megemlítjük a pszichoanalitikus szemléletű elméleteket és az igényszinttel kapcsolatos nézeteket is. A pálya- és munkaválasztás pszichoanalitikai koncepcióinak kiindulási pontját S. Freudnak a korai gyermekkori ösztönökről vallott nézetei, illetve az ösztönök által vezérelt energiáknak a szakmai és emberi kapcsolatokban való megjelenésére vezethetjük vissza. Ez lényegében azt jelenti, hogy a személyiségben működő energiák akár agresszió, akár önszeretet, akár erotikus energiák áttolhatók a munka, illetve az emberi kapcsolatok területére. Ezeknek az eltolásoknak vagy áttolásoknak lényegét egy pszichológiai szakszóval, a szublimálással fejezhetjük ki. A szublimáció fogalma - a Pszichológiai kéziszótár szerint - (1981) az alábbiakat jelenti: "Alacsonyabb rendű ösztönös indítékok szellemi vagy alkotó tevékenységben való kiélése". Lényegesen szélesebben értelmezik Bordin (1963) és munkatársai a pszichoanalitikus szemléletmódot a pályaválasztási folyamatban. Az ő felfogásuk szerint a szublimálás a szakmai munka esetében a következő... minden, a közvetlen kielégülésre szolgálótól eltérő tevékenység... Bordin szerint három elemből álló folyamat jellemzi az emberi fejlődést: a táplálékfelvétel, a testen való úrrálevés és a környezeti ingerek leküzdése. Minden személyiség végigjárja ezeket az utakat, és a felnőtt ember komplex tevékenységei ugyanazokon az ösztönforrásokon alapulnak, mint a gyermekek egyszerű magatartásformái, s az igényeknek az egész élet folyamán történő állandó módosulása ellenére az alapstruktúrájuk már az első hat életévben kialakul. Egyre megfelelőbb SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 23
a foglalkozási lehetőségek kikeresése az iskolai évek munkája, de az, hogy milyen erők fogják ezt irányítani, már korai gyermekkorban eldől. Sok más pszichoanalitikus szerzővel ellentétben Bordin és munkatársai azonban kifejezetten utalnak arra, hogy elméletüknek csak akkor van érvényessége, ha a vizsgált személyt más hatások, mint például gazdasági és kulturális környezet vagy pályalehetőségek ismeretének hiánya stb. a szabad választásában nem korlátozzák. E mellett azt is meghatározzák, hogy az elmélet akkor érvényes, ha érzelmi kötődés fűzi a szakmai munkához a személyiséget. A pszichodinamikai elméletekhez sorolhatjuk Holland tipológiai elméletét is. Holland 1959-64 között dolgozta ki elméletét, amelynek nem titkolt célja az volt, hogy ennek alapján előre lehessen jelezni a pályán tanúsított magatartás legfontosabb elemeit. Hat típust definiált, ezek a következők voltak: realisztikus, szociális, konvencionális, vállalkozó, művészi és kutató. Ezek a típusok elsősorban a személyiség orientálódását mutatják a külvilág felé. De Holland azt is feltételezte, hogy hatféle környezet is létezik, a realisztikus, az intellektuális, a szociális, a konvencionális, vállalkozó és a művészi környezet. Ez a tézis azon a feltételezésen alapszik, hogy a Holland-típusok úgy alakultak ki, hogy egy foglalkozáscsoporton belül tevékenykedő emberek hasonló személyiségstruktúrával rendelkeznek. Ez azt is jelenti, hogy különböző helyzetekkel és problémákkal szemben hasonló reagálási mód jellemzi őket. A jellemző, ismétlődő reakciók alapján hasonló interperszonális szakmai környezetet teremtenek maguknak. Holland további munkahipotézise az volt, hogy az emberek olyan környezeteket és pályákat keresnek, amelyek lehetővé teszik számukra képességeik és készségeik használatát, értékítéletük és hajlamaik kifejezését, valamint a nekik megfelelő szerepek vállalását, illetve a nem megfelelőek kikerülését. Az elmélet kidolgozásakor Hollandban még az is felmerült, hogy egy foglalkozás kiválasztását a választott foglalkozási területen belül az önértékelés és az intelligencia szintje fogja determinálni. Ezért rendkívül jelentősnek tartotta az önismeretet és önmagunk megértését, a különböző foglalkozási területek ismeretét, valamint a foglalkozási területek egyéni fejlődési lehetőségeit. Jelentős tényezőként vette számba a környezeti hatásokat, így pl. a család és a baráti kör által gyakorolt társadalmi nyomást, a munkaadók igényeit, valamint a gazdasági és társadalmi korlátozásokat. 24 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
Bár igen sokféle ellenvélemény merült föl a Holland-koncepció kapcsán, a tapasztalati ellenőrzés nagyon sok esetben támogatta a Holland által kialakított személyiségtípusokat. Így a jelenleg folyó hazai vizsgálatokban is alkalmazásra kerülnek a Holland-típusok a pálya- és munkaprofilok elemzéséhez kapcsolva. A hazai adaptációban a Holland-típusok definíciója a következő: A realisztikus típus magyarban gyakorlatias, realista elnevezést kapott, betűrövidítése GY. Az ilyen típusú emberek szeretnek a szabadban szerszámokkal, különösen nagy berendezésekkel dolgozni, jobban szeretnek tárgyakkal mint eszmékkel vagy emberekkel foglalkozni. Szeretnek saját kezükkel létrehozni dolgokat. Általában nehezen fejezik ki magukat szavakban és nehezen tudnak az érzéseikről beszélni. Az intellektuális típus kutató, érdeklődő elnevezést kapta, betűjele K. Az ilyen típusú emberek a tudomány és tudományos aktivitás felé vonzódnak. Szeretik alaposan átgondolni a problémákat, s ezeket gondolati úton, szimbólumok segítségével megoldani. Élvezik az alig definiált problémákat, nem szeretik a nagyon beszabályozott, erősen strukturált helyzeteket. Általában eredetiek, kreatívak, különösen a tudomány területén. Jobban szeretnek egyedül dolgozni, mint emberek között pl. egy nagy irodában. A művészi típus megtartott a művészi elnevezést magyarban is, jele M. Ezt a típust művészi ambíciók vezérlik, szeret olyan környezetben dolgozni, ahol sok lehetősége nyílik önmaga kifejezésére. Az olyan problémák érdeklik, amelyek művészi önkifejezéssel megoldhatók. Jellemző rá az eredetiség, az ilyen emberek függetlenek, nem konvencionálisnak látják magukat. Nem szeretik a fizikai erőt kívánó és az erősen szabályozott helyzeteket. A szociális típus, magyar elnevezése emberközpontú, együttműködő, betűjele E. Ebbe a típusba tartozó emberek szociábilisak és felelősségteljesek, örülnek, ha segíthetnek másokon, önmagukat jól tudják kifejezni. Nehézségeiket másokkal való együttműködés és megbeszélés útján oldják meg. Megértés, vidámság, népszerűség, törekvés a jóra, és a jó vezetés jellemzi őket. Jól kijönnek másokkal és szeretik lekötni mások figyelmét. Nem kedvelik a fizikai aktivitással járó és gépeket igénylő munkákat. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 25
A vállalkozó típus, magyarul a vezető, kezdeményező elnevezést kapta, betűjele V. Ebbe a típusba tartozó emberek jól bánnak a szavakkal és ezt a jártasságot kamatoztatni is tuják, ha eladnak valamit vagy ha vezető szerepbe kerülnek. Könnyen találnak új viselkedési és alkalmazkodási módokat, eredményesek a vezetésben és mások meggyőzésében. Energikusság, lelkesedés, kalandvágy, magabiztosság jellemzi őket. Olyan helyzeteket kedvelnek, amiben vezető szerephez juthatnak és másokat irányíthatnak. Szeretnek másokat a saját véleményükről meggyőzni, szeretik a hatalmat, a státust és az anyagi jólétet. Szívesen dolgoznak elegáns környezetben. Nem kedvelik a precíz munkát és türelmetlenek ha olyan feladatot kell elvégezniük, ahol nagy intellektuális erőfeszítés vagy koncentráció szükséges. A konvencionális típus, magyarban szabályt követő, megbízható elnevezést kapta, betűjele SZ. Ebbe a típusba tartozó emberek azokat a munkákat szeretik, ahol pontosan tudják, mit kell tenniük. Szívesen dolgoznak olyan helyen, ahol az utasítások jól egymásra épülő láncolatát kell végrehajtani. Jól beleillenek a nagy szervezetekbe. Nem törekednek arra, hogy vezetők legyenek. A jól definiált feladatok végzésében a leghatékonyabbak és központi érték számukra az anyagi javak birtoklása és a státus. Az ilyen emberek önmagukat stabilnak, precíznek és megbízhatónak írják le. Nem szeretik az olyan problémákat, ahol fizikai ügyességre vagy emberek közötti mélyebb kapcsolatra van szükség. IV.1.3.3. Önellenőrzés 1. Mi a pszichodinamikai elméletek lényege? 2. Mi a szublimáció? 3. Milyen típusai vannak Hollandnak? 26 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
Gyakorlatok a IV.1. leckéhez 1. gyakorlat: Pályaválasztásom története Célja: A fejlődési szakaszok, életkori sajátosságok tudatosítása. A felnőtt élet munkához köthető szakaszainak jellemzői. Instrukció: Mutassa be pályaválasztása történetét Super elméletének alapján (Szakaszok, alfázisok tartalma, jellemzői). Az elemzésben emelje ki azokat a tényezőket, amelyek fontosak voltak a pályája alakulásában. Módszer: egyéni feladat, megbeszélés: kiscsoportos feldolgozás (beszélő-hallgatómegfigyelő, majd szerepcsere) Eszköz: esetelemzés 2. gyakorlat: Életkerék (In: Siegrist, M. Wunderli, R.: Csoportos önépítés. Gödöllő, 1996. 159. o.) Célja: A fejlődési szakaszok tudatosítása. A külső, belső tényezők az élet eseményeiben. Instrukció: Mutassa be élettörténetét: a külső eseményeket, a fontos embereket, azokat a témákat (vágyakat), melyek foglalkoztatták, élményeket, hangulatokat, tapasztalatokat. Módszer: egyéni feladat, megbeszélés: kiscsoportos feldolgozás (beszélő-hallgatómegfigyelő, majd szerepcsere) Eszköz: feladatlap 3. gyakorlat: Álláshirdetések Cél: annak tudatosítása, hogy a pályaválasztás nem egy statikus alkalmasságmegfelelés helyzete, hanem dinamikus folyamat. Egy ember sokféle pályára alkalmas, egy pályára pedig sok személy. Instrukció: Gyűjtsön minél több álláshirdetést! Gyűjtse össze azokat a kívánalmakat, amelyek jellemzik a hirdetéseket (konkrét iskolai végzettség, képesítés ne legyen benne, csak személyiségjellemzők)! Válassza ki, melyek azok, amelyekre alkalmasnak érzi magát. Módszer: csoportos feladat, megbeszélés: kiscsoportos feldolgozás (beszélőhallgató-megfigyelő, majd szerepcsere) SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 27
Eszköz: újságok, Internet 4. gyakorlat: Életpályagörbe Cél: annak tudatosítása, hogy az életpálya dinamikus, mozgalmas, időben változó, döntési pontokkal tarkított. Instrukció: Rajzolja le mindenki a saját életpályáját, úgy mint egy számegyenest, benne mindenki jelölje élete legfontosabb, leg kiemelkedőbb életeseményeit, pályájához kapcsolódó döntéseket, hullám völgyeket, és hullám hegyeket., ill. azokat az erőket, hatásokat, melyek egy-egy fontos időszakban megjelentek. Módszer: rajz, vizuális ábrázolás, megbeszélés: kiscsoportos feldolgozás (beszélő-hallgató-megfigyelő, majd szerepcsere) Eszköz: rajzpapír, rajzeszközök IV.2. Lecke: Pályaépítés és döntés Tudnivalók a lecke elsajátításához Bevezetés Az élethosszig tartó tanulás gondolatához kapcsolódó, felnőtteknek szóló pályaorientációs modell meg kell hogy őrizze a fejlődés elvből következő pozitívumokat és különösen az életpálya-szemléletet, amely alapja a tudatos életpályaépítésnek. Ugyanakkor fel kell erősítenie az egyén felelősségéből és a lehetőségeinek felismeréséből következő aktivitások súlyát és ezért a döntést, mint az életpályaépítésben jelentős szerepet játszó elemet kell kezelnie. A döntésre vonatkozóan számos elmélet született már nemcsak a pályalélektani szakirodalomban, hanem más diszciplínák területén is. Ebben a témakörben ismertetjük a döntés fogalmát, definícióját, a döntés pszichológiai jellemzőit, elsőként a klasszikus döntéselméletet ismertetjük, melynek emberképe a racionális ember. A második alfejezetben a leíró döntéselméleteket mutatjuk be, melyek lényege, hogy feltárja a döntések és az azok mögött meghúzódó döntést megelőző folyamatokat, azok 28 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT
jellemzőit. Ebben a részben kerül sor a döntésben alkalmazott heurisztikák bemutatására is. Végül a pályaválasztáshoz, pályafejlődéshez kapcsolódó döntéselméleteket és folyamatokat tekintjük át. A témakör bemutatja a pszichológiai döntéselméleteket, különös tekintettel azon elméletekre, melyek a pályaépítéssel, pályaválasztással kapcsolatosak. A lecke elvégzése után a hallgató: Önállóan képes lesz áttekinteni az életpálya építés során megjelenő döntési helyzetek jelentőségét. A tanulási feladatokhoz tartozó rész célkitűzések A modul sikeres befejezése után a hallgató fel tudja ismerni az egyéni életpálya alakulása, építése során az életútban megjelenő döntési helyzeteket, megoldási törekvéseit és azok jelentőségét. A hallgató a tanulási feladatok elvégzése után képes lesz: 1. A racionális emberkép meghatározására. 2. A racionális döntés és a heurisztikák különbségeinek megragadására. 3. Az életpálya építésben megjelenő döntési modellek lépéseinek felismerésére. 4. Az életpálya fejlődésben felbukkanó döntési helyzetek azonosítására. IV.2.1. IV.2.1.1. Tanulási feladat Klasszikus döntéselmélet IV.2.1.2. A tananyag részletes bemutatása A döntés a cselekvés alternatívái közötti választás. Pszichológiai szempontból csak akkor beszélhetünk döntésről, ha cselevésünk valamiféle választás - élménnyel legyen az bármilyen futólagos vagy áttételes jár együtt. Választás-élmény nélkül inkább csak cselekvési készségek (sztereotípiák) működéséről beszélhetünk. A SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT 29
sztereotípiák ugyanis nemcsak egyértelmű, hanem alternatív helyzetekben is fellépnek, mintegy helyettesítve a döntés műveletét. Ezért az, hogy valaki pszichológiailag mikor dönt és mikor nem dönt, sohasem kizárólagos érvényű. Ha például sötétedéskor villanyt gyújtok, általában csupán egy készség (sztereotípia) működését igényli. Némely esetekben azonban alternatívává válhat a besötétedés villanyt gyújtok vagy sem helyzete, különféle szokások, takarékoskodás stb. eredményeként. Ilyenkor döntésről beszélünk. A klasszikus döntés-elméletek szerint a döntéshozatal kétféle szempont szerint is jellemezhető. Az egyik a hasznosság (utilitás), a másik a valószínűség. Ez azt jelenti, hogy annak, aki eldönt valamit, figyelembe kell venni, hogy a lehetséges események közül melyiknek a bekövetkezése jár számára, és mekkora haszonnal, illetve kárral (a hasznot és kárt természetesen a legtágabban értelmezve). Figyelembe kell venni továbbá azt, hogy az esemény bekövetkezésének mekkora a valószínűsége. Pl.: Ha valaki úgy dönt, hogy továbbtanul, ez arra mutat, hogy számára bizonyos haszna van annak, ha tanul, és bizonyos mértékig valószínűnek tartja, hogy képes lesz rá és meg lesznek a tanulás feltételei. A valószínűség megítélése tehát a várható helyzet megjóslását, helyzetmegítélést jelent. A klasszikus döntéselmélet e modellje lehetővé tette már a korai kutatók számára is, hogy a helyes döntések kialakítására nézve bizonyos matematikai természetű szabályokat dolgozzanak ki. A korai kutatók hajlamosak voltak annak feltételezésére, hogy a döntéseket ezeknek a matematikai modelleknek megfelelően hozzák az egyének, és a tőlük való eltérés inkább csak tévedésből vagy a szabályok nem megfelelő ismeretéből fakadhat. Ez az elképzelés a racionális ember modellje, mivel kiindulópontja az, hogy a döntést hozó ember az ésszerűség talaján áll, döntéshozatala során az összes létező alternatívát képes átlátni, objektíven mérlegelni, a döntéshez kapcsolódó összes lehetséges kimenetelt végiggondolja és képes arra, hogy kiválassza az adott helyzetben legmegfelelőbb alternatívát, mely leginkább szolgálja céljait. A racionális ember arra törekszik, hogy érdekeit maximálisan érvényesítse. Ez a gondolkodásmód az emberről mélyen gyökerezik a nyugati kultúra emberében. 30 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT