Az Európai Unió lisszaboni stratégiájához készült NEMZETI AKCIÓPROGRAM A NÖVEKEDÉSÉRT ÉS FOGLALKOZTATÁSÉRT 2008 2010 Budapest, 2008. november
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK...2 I. BEVEZETÉS...4 I.1. Helyzetértékelés és kilátások... 4 I.1.1. Makrogazdaság... 5 I.1.2. Mikrogazdaság... 7 I.1.3. Foglalkoztatás... 8 II. MAGYARORSZÁG NEMZETI AKCIÓPROGRAMJA...12 II.1. Makrogazdasági program... 12 1. iránymutatás: gazdasági stabilitás biztosítása a fenntartható növekedés érdekében... 12 2. iránymutatás: a gazdasági és pénzügyi fenntarthatóság a növekvő foglalkoztatás alapja... 14 3. iránymutatás: az erőforrások növekedést és foglalkoztatást szolgáló és hatékony elosztása... 23 4. iránymutatás: a bérek alakulása támogassa a stabilitást és a növekedést... 24 5. iránymutatás: a makrogazdasági, a strukturális és a foglalkoztatási politika összhangjának javítása. 25 II.2. Mikrogazdasági program... 26 7. iránymutatás: a k+f-beruházások növelése és javítása, különösen a magánszektorban... 26 8. iránymutatás: az innováció minden formájának elősegítése... 32 9. iránymutatás: az ikt terjedésének és hatékony használatának, valamint egy mindenkire kiterjedő információs társadalom kialakulásának elősegítése... 36 10. iránymutatás: az ipar versenyelőnyeinek erősítése... 42 11. iránymutatás: az erőforrások fenntartható hasznosításának ösztönzése, a környezetvédelem és a növekedés közötti szinergia erősítése... 44 12. iránymutatás: az egységes piac kiterjesztése és elmélyítése... 47 13. iránymutatás: nyitott és versenyző piacok biztosítása európa belső és külső viszonylatában; a globalizáció előnyeinek kiaknázása... 48 14. iránymutatás: versenyzőbb üzleti környezet kialakítása és a magánkezdeményezések támogatása a jobb szabályozás révén... 52 15. iránymutatás: vállalkozóbarátabb kulturális közeg kialakulásának elősegítése és kkv-kat támogató üzleti környezet kialakítása... 56 16. iránymutatás: az európai infrastruktúrák kiterjesztése, fejlesztése és összekapcsolása, a határokon átívelő kiemelt projektek befejezése... 59 II. 3. Foglalkoztatási program... 61 17. iránymutatás: a foglalkoztatás fokozása, a termelékenység javítása, társadalmi és területi kohézió... 61 18. iránymutatás: a munka legyen mindenki számára lehetőség kortól és nemtől függetlenül... 64 19/a iránymutatás: érje meg dolgozni!... 66 19/b iránymutatás: több és hatékonyabb segítség az álláskeresőknek és a hátrányos helyzetűeknek... 67 20/a iránymutatás: korszerű foglalkoztatási szolgálat... 69 20/b iránymutatás: a migráció munkaerő-piaci helyzethez igazodó kezelése... 70 21/a iránymutatás: rugalmasság és biztonság a munkaerőpiacon... 71 21/b iránymutatás: a be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett foglalkoztatássá... 73 22. iránymutatás: bérszabályozó mechanizmusok és foglalkoztatásbarát munkaerőköltségek... 74 23. iránymutatás: a humán erőforrás fejlesztésére irányuló befektetések növelése és hatékonyságának javítása... 75 24. iránymutatás: a munkaerőpiac igényeihez igazodó oktatás és képzés... 77 III. PARTNERSÉG...90 IV. KOORDINÁCIÓ...92 2
V. MONITORING...93 VI. KOHÉZIÓS ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA...94 VI.1. Regionális dimenzió... 100 3
I. BEVEZETÉS Az Európai Unió versenyképességének fokozását, a növekedés és foglalkoztatás javítását célul kitűző lisszaboni stratégia 2005 óta felülvizsgált és megújított koordinációs mechanizmus alapján működik. A 2005-2010 közötti időszak két hároméves ciklusra lett felosztva, melyek elején a tagállamok és -a Közösség nevében- a Bizottság az adott ciklusra szóló programot készítenek. Ezek végrehajtásáról a köztes években (ciklusonként két alkalommal) jelentést nyújtanak be. 2008-ban az Európai Tanács (EiT) márciusi csúcstalálkozója indította el a megújított lisszaboni stratégia második ciklusát, melynek első lépéseként a tagállamok és a Bizottság hároméves programot állítanak össze az EiT márciusi csúcstalálkozójának következtetéseiben foglaltak szerint: A tagállamoknak nemzeti reformprogramjaikban és az azt követő éves végrehajtási jelentésükben az integrált iránymutatásokra, az országspecifikus ajánlásokra és a fokozott odafigyelést igénylő pontokra adott részletes és konkrét lépéseket kell meghatározniuk. I.1. Helyzetértékelés és kilátások A Tanács által 2008. márciusában elfogadott bizottsági értékelés szerint Magyarország a lisszaboni stratégia előző ciklusában mérsékelt (limited) előrehaladást ért el a Nemzeti Akcióprogram vonatkozásában, és némi (some) előrehaladást mutatott az Európai Tanács 2006. márciusi ülésén meghatározott négy prioritási területen (K+F és innováció, dinamikus üzleti környezet, foglalkoztathatóság és munkahelyteremtés, energia- és klímapolitika). Ennek alapján a Tanács a következő országspecifikus ajánlásokat fogadta el Magyarország vonatkozásában: Az Európai Tanács által 2008. március 13-14-én elfogadott következtetések szerint Magyarországnak az alábbi országspecifikus ajánlásokra kell választ adnia Nemzeti Akcióprogramja keretében: Az államháztartási hiány és az államadósság mértékének tartós csökkentéséhez szükséges intézkedések végrehajtásának folytatása; A közigazgatási, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatási rendszer reformjának folytatása, a költségvetési helyzet hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása és a jobb gazdasági hatékonyság érdekében; Az aktív munkaerő-piaci politikák megerősítése a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci helyzetének javítása érdekében. A foglalkoztatásban tapasztalható tartós regionális egyenlőtlenségek csökkentése; Hozzáférés biztosítása mindenki számára a magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez, a készségszintek emelése valamint az oktatás és képzés munkaerőpiaci igényekhez való igazodásának fokozása. 4
I.1.1. Makrogazdaság A magyar gazdaságban, a 2001-2006-os időszakban a bérfelzárkóztatásra és a gazdaság infrastruktúrájának modernizálására irányuló, a gazdaság aktuális teljesítményét meghaladó mértékű állami erőfeszítések az államháztartási egyenleg romlásához vezettek. Ennek alapvető oka az volt, hogy a jelzett intézkedésekből eredő jelentős kiadási többletet az államháztartás alrendszereinek strukturális változtatásaira vonatkozó döntések hiányában az állam nem tudta ellensúlyozni. A 2001-2003-as években a bérfelzárkóztatás területén hirtelen számottevő az adott évek teljesítményeivel nem arányos előrelépés történt. Bebizonyosodott, hogy ez a megoldás annak ellenére gondokat okoz, hogy a megelőző időszakban viszont a béremelések több évig elmaradtak a teljesítőképesség növekedésétől, tehát volt mit pótolni. A kormány 2006 közepétől vállalva az ebből származó érdekütköztetéseket a hiány gyors csökkentését, az államháztartás bizonyos alrendszereinek reformértékű, strukturális átalakításával kombináló megoldást választotta a helyzet rendezésére. A 2006-ban megkezdett stabilizációs program azzal számolt, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításában 2008 végéig olyan mértékű előrelépés történik, amely 2009-2010-re alapot adhat egy fenntartható növekedési pályán való haladáshoz, melynek jellemzői a versenyképesség javulása és a foglalkoztatás bővülése lehetnek. E célt egyik oldalról sikerült teljesíteni, hiszen az államháztartás GDP-arányos hiánya 2006 és 2008 között a konvergencia programban vállalt kiigazítást meghaladva, 5,9 százalékponttal csökkent. Ugyanakkor az amerikai subprime jelzálogpiacról kiindult, 2008 októberében egyértelműen globálissá váló pénzügyi zavaroktól a magyar gazdaság sem tudott függetlenedni. Jóllehet a magyar pénzügyi rendszer közvetlen érintettsége elhanyagolható, a piaci hangulat kedvezőtlenül alakította a magyar pénzügyi folyamatokat. Ennek fényében, miközben a kormány a versenyképesség javulása és a foglalkoztatás bővülése érdekében elsősorban a vállalkozási környezet javítására, a munkára ösztönző szociális és munkaügyi politika alkalmazására, az igényekhez jobban igazodó oktatási rendszer kialakítására, ezen belül korszerűbb szakképzés létrehozására és amennyiben az e célokat támogató reformokat a feltételek lehetővé teszik a munkahelyteremtést ösztönző intézkedések érvényesítésére törekszik, a jelenlegi körülmények között az elsődleges cél a túlzott hiány megszüntetésével párhuzamosan, a piaci bizalom és stabilitás erősítése. Az elmúlt két évben a hiány erőteljesen mérséklődött, a gazdasági növekedés ütemének előre várható csökkenése mellett. A lassulás elsősorban az állami ágazatokban (közigazgatás, oktatás és egészségügy) meghozott hatékonyságjavító intézkedések és az állam beruházási kiadásainak visszafogása miatt következett be, de hozzájárult eleinte a kedvezőtlen időjárás miatt a térség egészében tapasztalt gyenge mezőgazdasági teljesítmény is. A magánszféra egészének teljesítményét az egyenlegjavító intézkedések csak mérsékelten érintették, itt becslések szerint a növekedés megközelítette a 3%-ot. 2008 első félévében miután a kiigazítást szolgáló intézkedések döntő része a megelőző időszakban már megtörtént a gazdaságban élénkülés volt megfigyelhető. A GDP növekedési üteme az első negyedévi 1,7%-ról a második negyedévben 2%-ra gyorsult, így az első félévben 1,9%-os gazdasági növekedés valósult meg. A nemzetközi konjunktúra 2008 második negyedévétől egyértelműen kedvezőtlenebbé vált. A 2007 nyarán az amerikai jelzálogpiacról kiindult, később globálissá vált pénzügyi zavarok hatására a fejlett gazdaságok makrogazdasági adatai a növekedés markáns lassulását és a gazdasági folyamatok tartós gyengeségét jelzik. A pénzpiaci turbulencia hatása már a világgazdaság 5
egészének növekedését is negatívan érinti. A pénzügyi rendszer problémáinak megoldása láthatóan a korábban elgondoltnál hosszabb időt vesz igénybe, és ebben az időszakban a növekedés erőteljes lassulásával célszerű számolni. Mivel a magyar export GDP-hez viszonyított aránya meglehetősen magas (több mint 80%), a magyar gazdaság nem tud függetlenedni a nemzetközi folyamatoktól. Így a vártnál jóval erőteljesebb lassulás a magyar exportpartnerek gazdaságában az exportértékesítési kilátásokat jelentősen rontja. Az elkövetkező időszak munkaerő-piaci folyamatait is a külső piacok lassulásából fakadó kereslet szűkülése határozza meg alapvetően, amelyhez a versenyszféra mind létszámban, mind keresetben alkalmazkodni fog. A külső piac szűkülése kioltja a feldolgozóipar export-szektorainak kedvezőnek tekinthető 2008. évi létszámfolyamatait, míg a pénzpiaci turbulencia a pénzügyi szolgáltató szektor létszámát mérsékelheti. A nemzetközi vásárlóerő csökkenése a kereskedelem, vendéglátás szektorokat érintheti negatívan. Összességében a nemzetgazdaságban 0,6% körüli foglalkoztatottság-csökkenés várható 2009-ben. A profitabilitás csökkenése a versenyszférában mérsékelt bérnövekedéshez vezet. A közszférában a béremelés elmaradása és a 13. havi bér visszatartása miatt a reálbér jelentősen mérséklődik. A finanszírozási költségek emelkedése, a kockázati prémium növekedése miatt a bankrendszer a források kihelyezését szigorúbb hitelfeltételekhez és magasabb kamatokhoz kapcsolja, ami negatívan érintheti mind a lakossági, mind a vállalati szféra hitelfelvételét. A háztartások fogyasztása a hitelfelvételi lehetőségek beszűkülése és megdrágulása, továbbá a recesszióból következő foglalkoztatás-csökkenés, valamint a reálbércsökkenés következtében 3% körüli mértékben csökken 2009-ben. A beruházások a kedvezőtlen gazdasági környezet és a beszűkülő finanszírozási lehetőségek miatt az EU-források növekvően pozitív szerepe mellett is némileg mérséklődnek. Az elkövetkező időszakban az ÚMFT (Új Magyarország Fejlesztési Terv) keretében lehívható közösségi források felhasználásával az ÚMFT operatív programjai alapján összesen 2800 milliárd forint értékű fejlesztés kezdődhet el, részben pályázati úton, részben pedig 271 kiemelt projekt révén. A projektek elsősorban az ország versenyképességének javítását, a meglévő kapacitások bővülését, az üzleti környezet fejlesztését és a foglalkoztatás bővítését segítik elő. Ilyenek lehetnek a tudásalapú (innovatív) gazdaság megteremtését, a kis- és középvállalati szektor tőkeellátottságának javítását, az ipari, logisztikai parkok fejlesztését és a széles sávú IT hálózatok infrastruktúrájának további kiépítését szolgáló kiemelt projektek. A gyorsforgalmi úthálózat folyamatos bővülését az uniós forrásokon kívül a PPP-konstrukció keretein belül megvalósuló beruházások is elősegítik. A főváros infrastruktúrájának bővítésében a négyes metró építése játszik meghatározó szerepet. Ezen infrastrukturális beruházások elősegítik a fejlődésben lemaradt térségek felzárkózását, jelentős külföldi tőkeberuházásokat vonzanak, javul a munkaerő mobilitása. A nettó export 2008-ban az exportot meghaladó mértékű importbővülés miatt negatívan járulhat hozzá a GDP-hez. 2009-ben az exportlehetőségek jelentősen csökkennek, a kivitel növekedése reálisan számolva csak megközelíteni tudja a 4%-ot, míg az import bővülése a belső kereslet csökkenése miatt jóval elmarad az exportétól. Összességében a GDP 2008-ban várhatóan 1,8%-kal növekszik. A korábban tervezettnél nagyobb mértékű hiánycsökkentés, a világgazdasági környezet kedvezőtlenebbé válása és a hitelkondíciók szigorodásának hatására azonban 2009-ben a GDP csökkenésére kell számítani. 6
2008 első három negyedévének inflációját az elmúlt másfél-két év magas élelmiszerár-emelkedési üteme, a forint első negyedévi gyengesége, az energiahordozók és üzemanyagok év közepéig tartó gyors világpiaci drágulása és ennek nyomán a háztartási energia jelentős drágulása, valamint a tavalyi inflációs folyamatok áthúzódó hatása alakította. A magyar gazdaság az elmúlt időszakban számos elsősorban globális eredetű, költségoldali sokkal nézett szembe, amelyek inflációs következményeit kielégítően viselte. 2008 harmadik negyedévének végére az elmúlt időszak inflációs sokkjai nagyobbrészt lecsengtek. A hazai agrárárak a jó termés következményeként a nyártól meredek csökkenésbe kezdtek, ami a bázishatás mellett az elmúlt hónapokban már az élelmiszerek drágulási ütemének lassulásában is tükröződött. A júliusi csúcs után gyorsan mérséklődött az energiahordozók világpiaci ára, ami hamar megjelent az üzemanyagok áresésében, illetve csökkent a következő negyedévek háztartási energiaáraira nehezedő nyomás. Az árazási szabályok miatt a nyersolaj olcsóbbodása a lakossági földgáz árában a jövő év közepétől jelenhet meg markánsan. A fentiek fényében az aktuális előrejelzés szerint az infláció idén decemberre 5% körüli mértékűre csökken, éves átlagban várható értéke pedig 6,4%. A jövő évben a fogyasztói árak évi átlagos emelkedése 4,5%-ra mérséklődik. 2010-től kezdve már a külső és belső konjunktúra tartós felívelése valószínűsíthető. A foglalkoztatás mérsékelten bővülhet, elsősorban a munkanélküliség csökkenésén keresztül. A reálbér a termelékenységgel összhangban emelkedhet. Így a lakossági fogyasztás az előző évi csökkenés után már növekedést mutathat. A továbbra is növekvő uniós források felhasználása mellett a háztartások és a vállatok beruházási hajlandósága egyaránt javulhat. A külső kereslet élénkülése jótékony hatással bír az export teljesítményre. A nettó export a gazdasági növekedéshez való hozzájárulása azonban 2009-hez képest mérséklődhet, mivel az export és az import növekedése közötti olló a belföldi kereslet jelentős bővülése miatt zárulni fog. Fontosabb makrogazdasági mutatók, 2007-2010 2007 2008 2009 2010 változás az előző évhez képest százalékban GDP volumene 1,1 1,8-1,0 1,5-2,5 ebből: Belföldi felhasználás -1,0 2,1-2,2 1-2 Háztartások fogyasztása -1,8 0,9-3,1 0,5-1,5 ebből: fogyasztási kiadás 0,7 1,1-3,8 0,5-1,5 Bruttó állóeszköz-felhalmozás 1,5 1,0-0,9 2,5-4,5 Kivitel (áruk és szolgáltatások) 15,9 7,6 3,9 4-6 Behozatal (áruk és szolgáltatások) 13,1 8,1 2,4 3,5-5,5 Fogyasztói árszínvonal, éves átlag 8,0 6,4 4,5 2,5-3 A 2006 második felében megkezdett erőteljes költségvetési kiigazítás következtében javulnak a magyar gazdaság külső és belső egyensúlyi mutatói. A konszolidációs program sikeresnek bizonyult, az államháztartás egyenlege 2006-ban és 2007-ben a várakozásokat meghaladóan javult. A deficit 2007-ben az előző évi 9,3%-ról a GDP 5,0%-ára mérséklődött, 2008-ban pedig a GDP 3,4%-ára csökken. A kiigazítás a következő években is folytatódik: a hiány 2009-ben már a GDP 2,6%-ára csökken. Középtávon a gazdaságpolitika határozott célja, hogy az adósságráta mielőbb a GDP 60%-ában meghatározott referenciaszint alá kerüljön, és tartósan ez alatt maradjon. I.1.2. Mikrogazdaság A magyar gazdaság az 1990-es évek közepétől lendületesen, az európai átlagot jóval meghaladva növekedett. A reálgazdasági felzárkózás viszont az utóbbi két-három évben jelentősen lassult, olyannyira, hogy 2007-ben már sajnálatos módon visszafordult. Ez utóbbi nagyobbrészt a 7
költségvetési kiigazító intézkedések azonnali hatását tükrözi, ami elsősorban a belső felhasználást érintette súlyosan, míg az export továbbra is jól teljesített. A felzárkózásnak már a korábbi években is érzékelhető lassulása azonban komoly strukturális hiányosságokra világított rá. A költségvetési kiigazításnak a növekedésre gyakorolt negatív hatásai azonnal jelentkeztek, a már foganatosított és az ezután bevezetni tervezett strukturális intézkedések, ágazati reformok pozitív hatásaira viszont csak időben elhúzódva számíthatunk. A tartósan magas, az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedési ütemhez való visszatérésnek továbbra is egyaránt feltétele a termelékenység fokozása, valamint a foglalkoztatás növekedésének ismételt beindítása. (Igaz, a foglalkoztatottsági mutatók tavalyi romlásában a legnagyobb szerep a közszféra létszámleépítéseinek tulajdonítható.) A magyar kormány meggyőződése, hogy a makrogazdasági stabilitás fenntartása, azaz a hosszú távú beruházásokat ösztönző, kiszámítható makrogazdasági környezet kialakítása mellett a termelékenység javulását szolgálja a szabályozás versenyélénkítést célzó reformja a hálózatos iparágakban, s ugyanilyen hatás várható a gazdaság K+F- és innovációs tevékenységének, valamint környezettudatosságának ösztönzésére, továbbá az üzleti környezet javítására irányuló kormányzati kezdeményezésektől. A hálózatos iparágak közül az energiaszektorban eddig korlátozottan érvényesült a verseny; ennek feltételei azonban a közeljövőben javulni fognak az Európai Bizottságnak a hosszú távú megállapodások megszüntetését elrendelő, közelmúltban elfogadott határozata nyomán. A munkatermelékenységet tekintve az ezredfordulótól kezdve töretlen volt a felzárkózási trend, a tavalyi évben azonban összhangban a gyenge GDP-adattal a termelékenység legfeljebb stagnált. Az egy foglalkoztatottra jutó hazai GDP az EU átlagának 74,4%-át tette ki 2007-ben, ami a második legmagasabb érték a visegrádi országok közül. Bár az elmúlt években a hazai reálkeresetek gyors ütemben emelkedtek, Magyarország továbbra is az alacsony fajlagos bérköltségű országok közé tartozik. A magyarországi vállalkozásokat a 2000-es évek közepe óta stabilan 10% fölötti átlagos tőkearányos nyereség jellemzi. A KKV kontra nagyvállalati szegmens, valamint a többségi külföldi kontra hazai tulajdonban lévő cégek jövedelmezőségi mutatói közötti különbség korábban trendjében növekedő volt a külföldi és/vagy nagyvállalatok javára, azonban a hazai és a külföldi tulajdonú vállalkozások profitabilitása közötti különbség a legfrissebb adatok alapján az utóbbi években már csökkent. A közeledés leginkább a hazai tulajdonú vállalkozások átlagos tőkearányos adózás előtti nyereségének emelkedése miatt következett be, amit részben a gazdaság kifehérítése irányába tett lépések magyarázhatnak. I.1.3. Foglalkoztatás Az államháztartási egyensúly megteremtésére a konvergencia programban megfogalmazott, majd bevezetett reformok foglalkoztatási hatásai kedvezőtlenek voltak ugyan, de az elmúlt három évben nem rontották számottevően a munkaerő-piaci mutatókat. Sőt a foglalkoztatottak száma kismértékű ingadozással enyhén nőtt, ami a munkavállalási korú (15 64 éves) népesség csökkenésével együtt a foglalkoztatatási ráta mintegy fél százalékpontos növekedését eredményezte 2004-hez képest. (Ennek ellenére a foglalkoztatási ráta továbbra is rendkívül alacsonynak számít uniós összevetésben.) Az enyhe növekedés jelentős átrendeződés mellett ment végbe: 2007-re a közszféra átalakításának eredményeként a költségvetési intézményekben alkalmazásban állók létszáma 68 ezer fővel (több mint 8%-kal) csökkent, amit a gazdálkodási szférában alkalmazottak számának bővülése ellensúlyozott. 8
Jelentősen változott a gazdaságilag aktívak száma és aránya, ami főként a munkanélküliségi ráta növekedésére vezethető vissza. (Lásd az 1. táblázatot.) Ez elsősorban az aktivitás megőrzését, illetve növelését középpontba állító foglalkoztatáspolitikai lépések eredménye. Az elmúlt években az inaktivitáshoz vezető csatornák fokozatosan szűkültek, összhangban azzal a 2006-ban megfogalmazott célkitűzéssel, hogy a kiigazítás foglalkoztatási hatásainak kezelése ne az inaktivitást növelő, hanem az aktivitás megőrzését szolgáló eszközökre épüljön. A munkanélküliség döntően nem a foglalkoztatás rovására nőtt, hanem több korábban inaktív személy jelent meg potenciális munkavállalóként a munkaerőpiacon. Ezt támasztja alá, hogy 2007-ig mintegy 66 ezer fővel csökkent azon inaktívak száma, akik munkát szeretnének vállalni; ezen csoport nagy része tehát munkaerő-piaci helyzetét, elhelyezkedési lehetőségeit kedvezőbbnek ítélve megjelent a gazdaságilag aktívak között álláskeresőként. (Lásd az 1. mellékletet.) Az uniós tagállamok között Magyarország a munkanélküliségi ráta tekintetében továbbra is a középmezőnyben helyezkedik el. Főbb munkaerő-piaci mutatók 2007-ben és változásuk 2004-hez képest a 15 64 éves korcsoportban Foglalkoztatottak (ezer fő) Munkanélküliek (ezer fő) Gazdaságilag aktívak (ezer fő) Inaktívak (ezer fő) Népesség (ezer fő) Aktivitási arány (%) Munkanélküliségi ráta (%) Foglalkoztatási ráta (%) 2004 3 874,7 252,5 4 127,2 2 699,2 6 826,3 60,5 6,1 56,8 2005 3 878,6 303,1 4 181,7 2 633,0 6 814,7 61,4 7,2 56,9 2006 3 906,0 316,5 4 222,5 2 593,3 6 815,8 62,0 7,5 57,3 2007 3 897,0 311,7 4 208,7 2 591,0 6 799,7 61,9 7,4 57,3 Változás (2007/2004, %) 0,6 23,5 2,0 4,0 0,4 Foglalkoztatottak (ezer fő) Főbb munkaerő-piaci mutatók korcsoportonként 2007-ben Munkanélkülielag Gazdasági- Inaktívak Népesség Aktivitási aktívak (ezer fő) (ezer fő) arány (%) (ezer fő) (ezer fő) Munkanélküliségi ráta (%) Foglalkoztatási ráta (%) 15 24 261,6 57,6 319,2 927,0 1 246,2 25,6 18,0 21,0 25 54 3 232,5 236,3 3 468,8 866,6 4 335,4 80,0 6,8 74,6 55 64 402,9 17,8 420,7 797,4 1 218,1 34,5 4,2 33,1 15 64 3 897,0 311,7 4 208,7 2 591,0 6 799,7 61,9 7,4 57,3 Forrás: KSH. A 15 24 éves korosztály munkaerő-piaci jelenléte 2007-ben tovább csökkent, 25,6%-ra. Ezt elsősorban az oktatási, képzési idő meghosszabbodása magyarázza; a tanulással töltött idő, illetve a munkaerő-piaci átmenet időszaka egyre hosszabbodik, miközben a tanulás melletti rendszeres munkavégzés továbbra sem tekinthető tipikusnak Magyarországon. Ugyanakkor megnőtt az iskola befejezése utáni munkahelykeresés ideje is, amit jól tükröz a korosztály magas munkanélküliségi rátája. Az 55 64 éves korcsoport munkaerő-piaci mutatói a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésének is köszönhetően az utóbbi években jelentősen javultak. A foglalkoztatási ráta 2004-hez képest összességében 2 százalékponttal, 33,1%-ra nőtt. Igaz, 2007-ben ez a trend megtört, ami a nyugdíjrendszer 2008 januárjától életbelépő, rövid távon kedvezőtlen munkaerő-piaci hatásokkal is járó, de hosszabb távon az aktivitás növelésének irányába mutató átalakítására vezethető vissza. A munkavállalási korú népesség egészéhez és különösen az uniós átlaghoz viszonyítva ugyanakkor az e korcsoportba tartozók foglalkoztatási és aktivitási szintje továbbra is igen alacsony, ezért a helyzet javításához további, az idősebb korosztályok elhelyezkedését segítő munkaerőpiaci intézkedésekre van szükség. 9
A nők férfiakhoz viszonyított foglalkoztatási jellemzői vegyes képet mutatnak; egyes munkaerőpiaci mutatóik kedvezőbbek, mások pedig kedvezőtlenebbek az európai átlagnál, de a nemek közötti különbségek Magyarországon általában kisebbek, mint az unió más tagállamaiban. Az elmúlt időszakban enyhén nyílt a munkaerő-piaci olló a foglalkoztatás tekintetében: a nők esetében az aktív korú népesség csökkenését kevésbé ellensúlyozta a foglalkoztatottak számának változása a foglalkoztatási ráta úgy emelkedett 0,2 százalékponttal, hogy a női foglalkoztatottak létszáma gyakorlatilag változatlan maradt. A munkanélküliség az átlagosnál valamivel nagyobb mértékben növekedett a nők körében az elmúlt három évben (6,1-ről 7,7%-ra) gyakorlatilag ez eredményezte az aktivitási arány 1,1 százalékpontos növekedését. A nők a férfiakéhoz képest rosszabb foglalkoztatási mutatói elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a gyermekvállalás miatt a magyar nők hosszabb ideig maradnak távol a munkaerőpiactól, mint az EU más országaiban. Ezt mutatja az is, hogy az átlagos szülési kor környékén szokatlanul nagy a különbség a nők és férfiak foglalkoztatása között a fejlett EU tagállamokhoz képest. Ennek egyik oka az, hogy Magyarországon a gyerekszülést és a munkavégzést nehéz összeegyeztetni. Általánosságban elmondható, hogy a fejlett európai országokban a nők több gyermeket vállalnak és mindemellett nagyobb arányban dolgoznak, mint Magyarországon. A munkaerőpiac területi egyenlőtlenségei továbbra is jelentősek; a legkedvezőtlenebb helyzetű Észak-Alföld és a legfejlettebb Nyugat-Dunántúl foglalkoztatási rátája között mintegy 13 százalékpontnyi a különbség. A régiók szintjén mért adatok ugyanakkor önmagukban nem érzékeltetik a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek valóságos méreteit; a regionális mutatók jelentős és egyes régiókon belül növekvő kistérségi szintű különbségeket takarnak. A foglalkoztatás ágazati szerkezetében 2004 óta nem következett be nagyobb horderejű változás. Elsősorban a kereskedelemben (8,4%), az egyéb közösségi, személyi szolgáltatásban (7,9%), valamint az építőiparban (7,1%) nőtt a foglalkoztatottak száma. A relatíve legnagyobb létszámleadó ágak a mezőgazdaság (10,7%), illetve a közszféra karcsúsítását célzó intézkedések eredményeként a közigazgatás, védelem és kötelező társadalombiztosítás (4,5%), az oktatás (5%), továbbá az egészségügyi és szociális ellátás (3,3%) voltak. Azon ágazatokban, melyekben a közszolgáltatások részaránya kiemelkedő, összesen 4,3%-kal csökkent a foglalkoztatottak létszáma 2004-hez képest, míg a többi szektorban 2,1%-os növekedés következett be. A nem hagyományos foglalkoztatási formák közül a részmunkaidős foglalkoztatás alacsony aránya tovább mérséklődött. A 15 64 éves foglalkoztatottak kevesebb mint 4%-a dolgozott 2007- ben ilyen formában, míg az EU-27 átlaga 17,7%. Magyarországon elsősorban az idősebb nők vállalnak részmunkaidős állást, közöttük sok a nyugdíj mellett dolgozó. Határozott idejű szerződéssel a 15 64 éves alkalmazottak 7,3%-át foglalkoztatták (az uniós átlag 14,5%). Folytatódott a foglalkoztatottak körében az egyéni vállalkozók és társas vállalkozások részarányának enyhe csökkenése (segítő családtagjaikkal és a szövetkezeti tagokkal együtt számítva). 2007-ben 12,2% volt az arányuk a foglalkoztatottakon belül; fél százalékponttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az egyéni vállalkozók foglalkoztatásban betöltött szerepe az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent, ami feltehetően a színlelt szerződések, illetve a kényszervállalkozók számának csökkenésével magyarázható. Az uniós viszonylatban igen alacsony magyar foglalkoztatási ráta fő oka az alacsony iskolai végzettségűek rendkívül alacsony foglalkoztatási szintje. (Lásd a 2. mellékletet.) Magyarországon a 15 64 éves alapfokú iskolai végzettségűeknek csak 27,3%-a minősült foglalkoztatottnak 2007- ben, míg az EU-27 átlaga 48,3%. Az alacsony iskolai végzettségűek között felülreprezentáltak a romák, ami a munkáltatók részéről tapasztalható diszkriminációval együtt döntően meghatározza munkaerő-piaci hátrányaikat. Alacsony a foglalkoztatottsága továbbá a megváltozott 10
munkaképességű embereknek; az ő esetükben a rokkantsági ellátások és a foglalkozási rehabilitáció rendszerének átalakítása várhatóan növelni fogja a munkaerő-piaci részvételt. Az eltelt három esztendő során az oktatási-képzési rendszer számos elemében megindított átalakítás nyomán konkrét és kézzelfogható részeredmények születtek, illetve érdemi változások indultak meg. Túlságosan kevés idő telt el azonban ahhoz, hogy a hatások minőségileg is kimutatható, szignifikáns eredményekben kifejeződjenek. Mindazonáltal, a rendelkezésre álló legfrissebb adatok tükrében 2000 és 2007 között a köz- és a felsőoktatás területén gyakorlatilag valamennyi lisszaboni indikátor, valamint referenciaérték (pl. kulcskompetenciák [írás-olvasási készségek, idegennyelv-tudás, informatikai készségek], korai iskolaelhagyók aránya, oktatási intézmények informatikai ellátottsága, felső-középfokú képzettséggel rendelkezők aránya, az iskola előtti nevelésben résztvevők aránya, felsőfokú matematikai, műszaki és természettudományi képzettséget szerzők aránya) tekintetében lassú, de fokozatos javulás tapasztalható. Magyarország az ún. felzárkózó országok sorába tartozik. 1 A felsőoktatásban a bolognai rendszer elveivel összhangban az új felsőoktatási törvény hatályba lépését követően (2006) megtörtént a háromciklusú képzési szerkezet kialakítása, s ezzel összhangban, az alapszakok (BSC), a mesterszakok (MSC) többségénél megtörtént a tanulási eredmény alapú képzési és kimeneti követelmények kidolgozása és bevezetése. Érdemi lépések történtek a képzés tartalmának a gyakorlati igényekhez történő fokozott adaptálása érdekében. Az elindított változások megteremtették az alapokat az átfogó reformok továbbviteléhez, de azok megvalósítása, különösen a minőségi oktatáshoz való jobb hozzáférés biztosításához, az iskolai szegregáció felszámolásához, az oktatási rendszer munkaerő-piaci relevanciájának az erősítéséhez kapcsolódó területeken és a felnőttkori tanulásban való részvétel terén az átalakítások ütemének a felgyorsítását, s a szervezeti, tartalmi intézkedések és a szabályozási környezet között fokozott konzisztencia megteremtését igénylik. 1 COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT PROGRESS TOWARDS THE LISBON OBJECTIVES IN EDUCATION AND TRAINING Indicators and benchmarks, 2008 11
II. MAGYARORSZÁG NEMZETI AKCIÓPROGRAMJA Magyarország Nemzeti Akcióprogramját az EU ún. integrált iránymutatásai által meghatározott stratégiai célrendszernek megfelelően készítettük el. A magyar prioritások ( key challenges ) - figyelembe véve az itt bemutatott keretfeltételeket - az alábbiak szerint kerültek meghatározásra: Prioritásaink a 2006-2007-es Nemzeti Akcióprogramban definiált prioritásokon alapulnak, ugyanakkor alkalmazkodtunk a változó feltételrendszerhez, építettünk az elmúlt időszakban elért eredményekre. A konvergencia program eredményei alapján, valamint a költségvetési hiány kiigazításának növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt kezdeti visszafogó hatása miatt kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az államháztartási hiány továbbra is a konvergencia programban leírt pályának megfelelően alakuljon. Mindemellett a prioritások között hangsúlyt kapnak a növekedést és foglalkoztatás-bővítést szolgáló kormányzati lépések is. A mikrogazdasági feltételek esetében összhangban a lisszaboni prioritásokkal - az üzleti környezet javítása, valamint a K+F és innováció előmozdítása mellett a széles értelemben vett infrastruktúra bővítése kiemelt helyen szerepel. Utóbbi kiemelt kezelését indokolja, hogy Magyarországnak jelentős hátrányt kell ledolgoznia az európai uniós szint eléréséhez. A foglalkoztatás bővítése érdekében az alábbi prioritásrendszert fogalmazzuk meg: aktivizálás, az álláskeresés és a munkavállalás ösztönzése; a foglalkoztathatóság javítása; a munkaerő iránti kereslet növelése különösen a leghátrányosabb helyzetű térségekben; a munkaerő-piaci átmenetek segítése, a foglalkoztatás nem hagyományos formáinak elterjesztése; a be nem jelentett munkavégzés kifehérítése; a munkaerőpiaci hátrányok újratermelődésének megakadályozása ideértve az esélyegyenlőség erősítését mind a foglalkoztatás, mind az oktatás területén-, a kompetencia alapú oktatást, valamint az oktatás és a munkaerő-piaci igények közötti összhang erősítését. II.1. Makrogazdasági program 1. iránymutatás: gazdasági stabilitás biztosítása a fenntartható növekedés érdekében 1. országspecifikus ajánlás Folytatni kell a költségvetési hiány és az államadósság tartós csökkentését szolgáló intézkedések végrehajtását, a kiadási oldal fokozott figyelembevételével, beleértve az alaposabb és átfogóbb kiadási szabályok kialakítását. A költségvetési hiánynak olyan megfelelően alacsony szintet kell elérnie (Magyarország esetében a középtávú költségvetési cél a GDP 0,5%-ának megfelelő strukturális azaz a ciklikus hatásoktól és az egyszeri tételektől megtisztított államháztartási hiány), ami úgy teszi lehetővé a gazdaság ciklusait automatikusan kisimító költségvetési folyamatok működését, hogy a költségvetés hiánya nem lépi túl a 3%-os referenciaszintet. A monetáris politikának hozzá kell járulnia az árstabilitás eléréséhez és fenntartásához, valamint megfelelő keretet kell adnia a felzárkózáshoz. 12
A Kormány a költségvetési és strukturális politikát úgy alakítja, hogy a belső gazdasági környezet stabilitásának növelése révén kedvező feltételeket teremt a tartós, reálkonvergenciát biztosító növekedéshez és foglalkoztatásbővüléshez. A monetáris politika tekintetében meghatározó, hogy a jegybanktörvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank (a monetáris politika) elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A monetáris politika 2001 közepétől az inflációs célkövetés rendszerét alkalmazza. A 2001-ben bevezetett széles sávos rögzített árfolyamrendszer (amelyben a forint árfolyama az euróval szemben ±15%-os sávban ingadozhatott) a kormány és az MNB közös döntése alapján 2008. február végétől megváltozott, a sávos árfolyamrendszer megszűnt. A sávok nélküli (szabad lebegtetésű) árfolyamrendszer a jelenlegi körülmények között jobban összhangban van az inflációs célkövetés rendszerének feszültségmentes működésével, és nagyobb mozgásteret ad a reál- és a nominális konvergencia támogatásának. A) Államháztartási folyamatok Magyarország jelenleg túlzott hiány eljárás alatt áll. A túlzott hiány legkésőbb 2009-ben történő megszüntetése a költségvetési politika elsőrendű célkitűzése, összhangban az Európai Unió Tanácsának (Ecofin) 2006. októberi ajánlásával. A fenti cél elérésére a kormány 2006 nyarán átfogó költségvetési kiigazítás programot indított. A kiigazítás elsősorban a kiadási oldalt érintő intézkedésekre összpontosít, de a kiigazítási időszak első részében (2006-2007-ben) a gyors hiánycsökkentés eléréséhez a bevételt növelő lépésekre is szükség volt. A kiigazítás tartósságát az államháztartás különféle alrendszereit (pl. az egészségügyet, az oktatást, a közigazgatást, a nyugdíjrendszert) érintő strukturális reformok alapozzák meg. A kiigazítási program elindítása óta eltelt két év után már jól látszanak az eredmények. 2006-ban GDP-arányosan még 9,3%-os volt a költségvetési hiány, 2007-ben viszont már csak 5,0%-os. Az egyenlegjavulás közel fele-fele arányban származott a kiadások visszafogásából, illetve a bevételek növeléséből. 2008-ban a deficit tovább mérséklődik, a konvergencia program 4%-os hiánycélt tűzött ki. A 2008. októberében kialakult pénzügyi válság enyhítése érdekében a Kormány a 2007-es konvergencia programban előirányzott hiánycsökkentés felgyorsításáról és az azt megalapozó intézkedésekről döntött. Ennek alapján 2008-ban a hiány részben az év közbeni folyamatok miatt is- várhatóan még jobban, a GDP 3,4%-ára csökken (amely a túlzott hiány eljárás tekintetében figyelembe vehető nyugdíjkorrekcióval 2,9%). A 2009. évi költségvetési törvény várhatóan 2,6%-os GDParányos hiánycélt irányoz elő. A törvényjavaslat értelmében az egyenlegjavulást a GDP-arányos elsődleges kiadások csökkentése biztosítja. A kiadások szűkítése döntően a közszféra béreinek és a központi költségvetési fejezetek támogatásból (vagyis nem saját bevételből és nem EUforrásból) fedezett kiadásainak csökkentése, valamint a nyugdíj- és szociális kiadások növekedésének visszafogása révén valósul meg. A közszférában 2009-ben az előző évhez képest nem változnak a keresetek és a 13. havi illetmények kifizetésére sem kerül sor. A 13. havi nyugdíjkifizetéseket érintő korlátozások, a szociális ellátások területén tervezett intézkedések hatására a GDP-arányos pénzbeni társadalmi juttatások csak minimálisan emelkednek jövőre. Ugyanakkor a reálgazdasági kilátások romlása mellett a foglalkoztatottság visszaesését a Kormány költségvetési eszközökkel is mérsékelni kívánja. A Nemzeti Foglalkoztatási Program célja, hogy megnégyszereződjön a segély helyett közcélú munkában résztvevők száma, amit elősegíthet a pénzbeni juttatások közül a közcélú munkára átcsoportosított összegek jelentős növekedése. A hiány 2010-ben tovább mérséklődik. Az államháztartás egyes alrendszereit érintő strukturális reformok (lásd a következő alfejezetet) mellett a közép- és hosszabb távon fenntartható államháztartási pozíciót a költségvetési tervezés és végrehajtás hatékonyságát szolgáló, következő reformértékű intézkedések is elősegítik: 13
Az államháztartási törvény 2007. január 1. óta hatályos módosítása alapján a kormány a továbbiakban csak olyan költségvetési törvényjavaslatot nyújthat be az Országgyűlésnek, amely biztosítja a kormányzati szektor kamatkiadások nélkül számított, ún. elsődleges egyenlegmutatójának többletét. A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat tovább erősítette a középtávú költségvetési tervezést. A törvényjavaslat alapján bevezetett középtávú kiadási plafonok három évre előre rögzítették a tárcák támogatási, illetve kiadási előirányzatait. A Parlament által jelenleg tárgyalt törvényjavaslat numerikus szabályokhoz köti a kiadások alakulását. Az (elsődleges) kiadások reálértéke csak a GDP-növekedés felével emelkedhet 2010-11-ben. Emellett a javaslatok szerint a költségvetési politika fenntarthatóságához egy újonnan létrehozandó intézmény, az. ún. Költségvetési Tanács működése is hozzájárul. A költségvetési hiány folyamatos csökkentése megteremti az adósságráta tartós csökkenésének feltételeit. Középtávon az adósságráta a költségvetési egyenleg folyamatos javulásával összhangban tartósan csökkenhet, ami hozzájárul az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javulásához, mérsékli az országkockázatot, ezáltal a hozamfelárakat. 2. iránymutatás: a gazdasági és pénzügyi fenntarthatóság a növekvő foglalkoztatás alapja 2. országspecifikus ajánlás Folytatni kell a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatási rendszer reformját a hosszú távú fiskális fenntarthatóság biztosítása és a javuló gazdasági hatékonyság érdekében. A kormány számos, a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az oktatás, a gázártámogatási rendszer átfogó átalakítását szolgáló intézkedést hozott, amelyek biztosítják a konvergencia programban felvázolt költségvetési pálya betartását. Emellett olyan reformokat hajtott végre, illetve kezdeményezett (pl. az állami vagyonról szóló törvény beterjesztésével), amelyek az államháztartás megalapozottságát és hatékonyságának javítását szolgálják. A) Központi közigazgatás A 2006-ban megkezdődött reformintézkedések (az átszervezések, a kisebb létszám és a teljesítménymérő rendszer bevezetése) hozzájárulnak a kiadások csökkentéséhez, és növelik a közigazgatás hatékonyságát. A kormányzati ciklus elején elfogadott szervezeti intézkedések legfontosabb iránya a nagy hálózatok regionalizációja volt, ezek 2006-2008. között végrehajtásra kerültek. A további irányok, mára döntően megvalósult célok mindegyike a hatékonyabb és eredményesebb működés kialakítását szolgálták. Ezek: az intézményrendszer méreteinek, belső tagoltságának szűkítése; állami feladatellátás indokolatlansága esetén intézmények, gazdálkodó szervezetek megszüntetése; a párhuzamosságok megszüntetése; a szakmai tevékenységet támogató pénzügyi apparátusok, szakmai funkciók, fizikai ellátó szervezetek összevonása, koncentrált és szűkebb kapacitással való ellátása. Tényadatok alapján 2006-2007-ben az intézkedések hatására nettó módon (vagyis egyes területek létszámnövekedésével is számolva) 13604 fővel csökkent a foglalkoztatotti létszám, mely a 2006. évi engedélyezett teljes létszámkeret mintegy 5%-os csökkenését jelenti. A tartós éves megtakarítás a költségvetés számára 47 milliárd forint, amely tehát a mindenkori egyensúly javítását szolgálja. 14
A központi kormányzat foglalkoztatottainak létszáma 2007 végén 5787-re csökkent, ami a 2006. év eleji létszámkeretnél (7936 fő) mintegy 27%-kal kisebb; a párhuzamos funkcionális területek központosítása keretében, az eredményesebb és gazdaságosabb feladatellátás érdekében 2008. január 1-jével megtörtént az állami vagyongazdálkodás integrált szervezetben (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) történő kialakítása. A támogató feladatok átvétele a központi szolgáltatók által fokozatosan 2008 végéig valósul meg; a központi közigazgatás és területi (dekoncentrált) szerveinek konszolidációja és regionális átszervezése során számos nagy hálózat regionális alapú átalakítása történt meg, többségében 2007. január 1-jével, néhány esetben a 2007. év folyamán. Az átszervezés eredményeként az érintett 430 központi költségvetési szerv helyett 184 folytatja működését. A közszolgáltatások minőségének javulását szolgálja, hogy a közigazgatás egészében sor került a teljesítménykövetelmények meghatározására, mérésének általánossá tételére (új típusú teljesítményértékelési eljárás kialakítására (TÉR)). A piaci és nem piaci szereplők adminisztratív terheinek fokozatos csökkentése érdekében megkezdődött a jelenleg hatályos joganyagból eredő adminisztratív terhek Standard Cost Model módszer alapján történő felmérése. A cél 2012-ig a terhek legalább 25%-os csökkenésének az elérése. A fent említett adminisztratív terhek újratermelődésének megelőzése érdekében szükségessé válik a várható adminisztratív terhek előzetes mérésének bevezetése a jogszabálytervezetek tekintetében. Ennek megfelelően az SCM módszer szisztematikus alkalmazási feltételeinek és a kormányzati döntés-előkészítő mechanizmusba való beépítésének előkészítése folyik 2008. december 31-ei határidővel. Az ügyfél és a hatóság, valamint az eljáró hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás eljárásjogi akadályainak megszüntetése és az elektronikus kapcsolattartás elterjedésének elősegítése érdekében módosítani szükséges a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényt a jogszabálytervezet elkészült, a Kormány 2008 októberében tárgyalta. A szakhatósági közreműködés minden hatósági eljárás tekintetében történő felülvizsgálatának célja az egyes eljárásokban a szakhatóságok közreműködésének csökkentése, az engedélyezés helyett a bejelentési kötelezettség elvének érvényesítése erős ellenőrzés mellett. 2008. november 30-i ütemezéssel az eljárások felülvizsgálata időarányosan megtörtént, a szükséges jogszabálytervezetek módosítása előkészítés alatt áll. Az eredmény várhatóan a szakhatósági közreműködések 20%-os csökkenése lesz. A piaci és nem piaci szereplők, valamint a közigazgatás adminisztratív terheinek csökkentését célozva, a gyorsabb ügyintézés biztosítására megkezdődött a közhatalmi és hatósági eljárásokban alkalmazott nyomtatványok elektronikusan letölthetővé, illetve kitölthetővé tétele. A nyomtatványok elektronizálására a technikai eszköz rendelkezésre áll, tartalmuk megfelelő kialakítására az útmutató elkészült. Az egyes nyomtatványok elektronikus változatának elkészítése 2009. március 31-i ütemezéssel folyamatban van. 15
B) Helyi önkormányzatok A kistérségi feladatellátás támogatására 2008-ban 28,1 milliárd forint támogatást hagyott jóvá az Országgyűlés. 2007-ben a többcélú kistérségi társulások mintegy 22,5 milliárd forint támogatásban részesültek a 2006. évi 15,4 milliárd forinttal szemben. Az együttműködés főbb területei továbbra is a közoktatási és szociális feladatok. Az együttműködés intenzitását jól szemlélteti, hogy a 2007/2008. tanévre jelentősen emelkedett a közoktatási intézményfenntartó társulások és az abban részt vevő önkormányzatok száma. A többcélú kistérségi társulásokon túl a körjegyzőségek számának emelkedése is a racionálisabb feladatellátás irányába történő elmozdulásra utal. A települési együttműködés és a közös feladatellátás erősítése érdekében a kistelepülési iskolák, körjegyzőségek tárgyi feltételeinek javításához, illetve közösségi buszok beszerzéséhez a központi költségvetés 2008. évben 3,5 milliárd forintot biztosít. A támogatás új lehetőséget nyújtott a kistelepüléseknek néhány olyan kisebb fejlesztés megvalósításához, melyre nagy az igény, de volumenénél fogva EU támogatás nem jöhetett szóba. 342 sikeres pályázat alapján 905 település és 38 kistérség jutott forráshoz a fenti célok megvalósítására. Az önkormányzatoknál jelentkező derogációs kötelezettségekből adódó fejlesztési-beruházási igényekre is tekintettel közel másfélszeresére emelkedett az EU Önerő Alap forrása. Bölcsődék, óvodák infrastrukturális fejlesztésére, és kapacitásbővítésére, valamint általános iskolák infrastrukturális fejlesztésére 1,6 milliárd forintot hagyott jóvá a Kormány. A támogatás a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben lévő települések infrastrukturális fejlesztését szolgálja. Cél, hogy e kistérségekben élő gyermekek, tanulók ellátása, oktatása minél magasabb színvonalon történhessen meg, különös figyelmet fordítva a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók esélyegyenlőségének növelésére. Az államháztartásról szóló törvény módosításával változott az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai igénylésének és elszámolásának kincstári felülvizsgálata körében a helyszíni vizsgálat rendszere és a kötelező helyszíni vizsgálat feltételei: A támogatások és hozzájárulások év eleji és év közbeni igénylésénél fő elv, hogy helyszíni vizsgálatot a kincstár abban az esetben tart, ha az önkormányzat adatszolgáltatása szerinti együttes összeg, valamint a kincstár álláspontja szerinti együttes összeg közötti eltérés meghaladja a 2%-ot, de legalább az 1 millió forintot. Az év végi elszámolás felülvizsgálatánál minden önkormányzatnál legalább 4 évenként a kincstár helyszíni ellenőrzést tart. Az általánostól eltérő, szigorúbb a szabály a nagyobb, 400 millió forint feletti költségvetéssel rendelkező önkormányzatok esetében. Ilyenkor évente kerül sor helyszíni ellenőrzésre a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek jogcímei legalább 50%-ánál. C) Gyógyító-megelőző ellátások A gyógyító-megelőző ellátások kiadásai GDP-hez viszonyított arányának az utóbbi években megvalósult csökkenő tendenciája teljesíti a konvergencia program követelményeit, és hosszú távon az egészségügyi ellátások finanszírozásának fenntarthatóságát alapozza meg. A gyógyítómegelőző ellátások kiadásai folyó áron 714 milliárd forintról 741 milliárd forintra nőttek 2006 és 2008 között, miközben GDP arányosan a 2006. évi 3%-ról 2007-re 2,8%-ra csökkentek, és 2008- ban további 0,1 százalékpontos csökkenés várható. 16
A 2006-os és a 2007-es évek reformjai, az új kapacitásszabályozási-, illetve az új finanszírozási rendszer bevezetése lehetővé tették az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyának biztosítását. 2007- ben az Egészségbiztosítási Alap már 27,4 milliárd forintos szufficittel zárt, 2008-ban is többlet várható. Az Egészségbiztosítási Alap bevételi oldalának erősítése elsősorban az egészségbiztosítási jogviszony ellenőrzésének köszönhető, mely 2008-ban továbbra is jelentős eleme a reformfolyamatoknak. A járulékot nem fizetők továbbra is megkapják a számukra szükséges egészségügyi ellátást, 2008. január 1-jétől azonban az APEH az OEP adatszolgáltatása alapján fokozott figyelmet fordít a jogviszonyuk rendezését elmulasztó belföldi személyek ellenőrzésére. A bejelentési kötelezettség elmulasztását mulasztási bírsággal, a járulékfizetés elmaradását pedig késedelmi pótlék kivetésével büntetik. Az ellenőrzések elősegítése érdekében bővült az OEP és az APEH közötti adatcsere lehetősége. A biztosítási jogviszony meglétét az egészségügyi szolgáltatók kötelesek előzetesen ellenőrizni. Az OEP az ellenőrzést elmulasztó szolgáltatók finanszírozásának 10%-át visszavonja. A jogviszony ellenőrzés hatékonyságának növelése céljából 2008. évben bevezetésre került rendszer szerint, amennyiben a háziorvosi és fogorvosi ellátást, járóbeteg- és fekvőbeteg szakellátást nyújtó szolgáltató ellenőrzi egy biztosított jogviszonyát, esetenként 50 Ft díjazásban részesül, elismerve ezzel a többletmunkáját. A társadalombiztosítás biztosítási elvét erősíti az is, hogy az egészségügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosultak (pl. nyugdíjasok, anyasági ellátásban részesülők, nappali tagozatos tanulók/hallgatók, hajléktalanok) után is van tényleges járulékbefizetés, mivel a központi költségvetés személyenként havi 4350 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet az Egészségbiztosítási Alapba. A központi költségvetésből ilyen címen átvett járulékok mértéke 2008-ban 307 milliárd forintot tesz ki, a 2007. évi 289 milliárddal szemben. A gyógyító-megelőző ellátások kiadásainak racionalizálásában nagy szerepet kap az elszámolási nyilatkozat, mely az alaptalanul elszámolt teljesítmények finanszírozásának visszaszorítását szolgálja. Valamennyi egészségügyi szolgáltató szankció mellett köteles elszámolási nyilatkozatot adni a biztosítottnak, ha a biztosított fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást, járóbetegszakellátást vagy fogászati alapellátást vesz igénybe. Az elszámolási nyilatkozatban a biztosított tájékoztatást kap arról, hogy az egészségügyi szolgáltató milyen ellátást, kezelést kíván a biztosító felé elszámolni, és ezért milyen összeget igényel. A betegellátás színvonala a szigorúbb költségvetési peremfeltételek mellett is fenntartható, tekintve, hogy az invalid, meg nem történt ellátások az erre irányuló intézkedéseknek köszönhetően (elszámolási nyilatkozat) kevésbé terhelik az ellátórendszert, így a kapacitások a valós ellátási igényekre fordíthatóak; az ellátás monitorozása intézményesült háttérrel (Egészségbiztosítási Felügyelet), új jogintézmények bevezetése mellett (várólista, ütemezett betegfogadási rendszer) a korábbiaknál hatékonyabb módon történik; a költségvetést kevésbé terhelő, ugyanakkor a beteg számára kedvezőbb ellátási formák (egynapos sebészet, nappali kórház) terjedésének elősegítése folytatódik. A kiadási megtakarítások lehetővé tették az egészségügyi alapellátást nyújtó szolgáltatók finanszírozásának növelését, az egynapos ellátási formák fejlesztését, illetve egyes meghatározott szakmákban a kialakult várólisták csökkentését. 17
D) Gyógyszertámogatások A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvény, továbbá a gyógyszercégek befizetéseire vonatkozó rendelkezések hatályba léptetésével olyan keretszabályok érvényesülnek, amelyek a racionálisabb fogyasztási szint, fogyasztási struktúra elérését, a támogatási, befogadási rendszer átláthatóságának növelését, a gyógyszerkiadások mérséklését segítik. A törvény megteremtette a gyógyszergyártók (gyógyszer forgalomba hozatali engedély jogosultjai), a forgalmazók, a gyógyszert rendelő orvosok, a betegek és az egészségbiztosítás közös felelősségének új, igazságosabb rendszerét. A törvény legfontosabb végrehajtási rendelete a törzskönyvezett gyógyszerek és különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól, továbbá a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról szóló ESzCsM rendelet rögzíti a terápiás, illetve hatóanyag alapú fix csoportok képzésének, illetve a támogatásba történő befogadásának részletszabályait. A végrehajtott gyógyszer-támogatási rendszert, gyógyszerpiacot érintő lényeges változtatások: az indikációhoz kötött kiemelt támogatású gyógyszerek ingyenessége megszűnt; mérséklődtek a támogatási kulcsok; a generikus verseny felgyorsítása és a nyilvánosság biztosítása érdekében változtak a fixesítés szabályai (a fix támogatási csoportok képzése, az árcsökkentések kihirdetése folyamatosan, a fixesítés negyedévente történik.). A gyártók már az interneten keresztül (OEP Webes Licit rendszer) digitális aláírással tudnak árcsökkentéseket benyújtani. Ez a lehetőség jelentős előrelépést jelent és a folyamatokat is meggyorsítja; szigorodtak a támogatott gyógyszerkörben maradás feltételei; a hatékony gyógyszerrendelést szolgáló rendelkezések alapján az orvosok rendszeres visszajelzést kapnak rendelési gyakorlatuk átlaghoz való viszonyáról. A minőségi és hatékony gyógyszer-rendelésre ösztönzéssel kapcsolatos jogszabály módosítása folyamatban van, az új szabályozást várhatóan a 2009. március 31-ét követően beváltott vények alapján kell alkalmazni. Ezek alapján az orvosok nem pénzügyileg kerülnek szankcionálásra, hanem továbbképzésre kötelezik őket; a gyógyszergyártók és forgalmazók befizetési kötelezettségét (a támogatás termelői árarányos része után 12%, a támogatott gyógyszerek nagykereskedelmi árrésére 2,5%, a gyógyszerismertetők után évi 5 millió forint, gyógyszertári gyógyszerek előirányzatának túllépése esetén sávos befizetési kötelezettség) törvény rögzítette. Ezek közül a gyógyszerismertetők utáni befizetési kötelezettséget az Alkotmánybíróság 2008. június 18-ai hatállyal eltörölte. A folyamatok kedvező alakulása miatt sávos befizetési kötelezettség 2007- ben és 2008-ban sem jelentkezik; elkezdődött a felírási és biztosítotti jogosultságok on-line módon történő ellenőrzése; enyhültek a patikaalapítási korlátok és lehetővé vált egyes nem vényköteles készítmények gyógyszertáron kívüli forgalmazása is. A gyógyszer-támogatási rendszert, a gyógyszerpiacot érintő intézkedések hatására 2007-ben megtört a gyógyszer-támogatási kiadások nagymértékű növekedésének tartós tendenciája. A kiadások a 2006. évben folyósított támogatáshoz képest 16,7%-kal csökkentek. A 2007-ben folyósított gyógyszertámogatás 323,6 milliárd forint, a gyógyszergyártók, forgalmazók befizetési egyenlege 27,8 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer vonatkozású egyenlege 295,8 milliárd forint volt. Az utóbbi GDP-hez viszonyított 1,17%-os aránya nagymértékű, 0,38 százalékpontos mérséklődést jelent az előző évihez képest. 18
2007 augusztusáig a kifizetett gyógyszertámogatás 218,6 milliárd forint, míg ez az érték 2008-ban 2,8%-kal alacsonyabb 212,6 milliárd forint volt és ez csak 61%-a a gyógyszer-támogatási tartalékkal számolt 347,9 milliárd forint eredeti támogatási előirányzatnak. Az eddigi folyamatok alapján az Alkotmánybíróság döntésére is tekintettel a gyógyszergyártók, forgalmazók várható befizetése a tervezett körül alakul. A korábbi évek időarányos teljesítési mértékei alapján valószínűsíthető, hogy az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer vonatkozású egyenlege az előirányzottnál kedvezőbb szinten teljesül annak ellenére, hogy a vizitdíj kényszerű megszüntetése miatt a gyógyszerek iránti kereslet néhány százalékkal emelkedett. A támogatási szint csökkenése következtében 2007. január közepén jelentős lakossági térítési díjemelkedés történt. A generikus piacon gerjesztett árverseny hatására azonban az árak folyamatos mérséklődése következett be a támogatott készítmények körében, és ez a 2007. január 15. és 2008. augusztus 31. közötti időszak folyamán összesen 960 készítményt érintett, amely körben a termelői árak 25%-kal csökkentek. A teljes a támogatott és nem a támogatott gyógyszerkörre vonatkozó 2007. évi 18,5%-os átlagos fogyasztói áremelkedési mérték 2008 első nyolc hónapjára vonatkozóan 2,3%-ra mérséklődött. Összességében az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásainak kiadásai (gyógyítómegelőző, gyógyszertámogatás, gyógyászati segédeszköz támogatás és egyéb kiadás) a GDP %- ában a 2006. évi 4,9%-ról 2008-ra várhatóan 4,1%-ra csökkennek. E) Oktatás Közoktatás A 2007. szeptember 1-jétől bevezetésre került új teljesítménymutató alapú finanszírozás 2008. szeptember 1-jétől a költségvetési törvény alapján kiterjed az alapfokú művészetoktatásra, a kollégiumi, externátusi nevelésre, ellátásra, a napközis és tanulószobai foglalkozásra, illetve az iskolaotthonos nevelésre, oktatásra. E feladatok tekintetében a számítás alapját szintén a közoktatási törvényben meghatározott oktatás-szervezési paraméterek képezik. Lényege, a fenntartók döntően a helyi önkormányzatok e finanszírozási rendszer hatására szembesülnek azzal, ha több pedagógust foglalkoztatnak, mint amennyit ezek a paraméterek (pedagógusok heti kötelező óraszáma, osztályok, csoportok átlaglétszáma, gyerekek, tanulók heti foglalkoztatási időkerete) indokolttá tesznek. Az óvodai nevelés, iskolai oktatás, szakképzés elméleti képzés tekintetében 2007/2008-as évre meghatározott paraméterek felmenő rendszerben szigorodnak az új tanévben. A 2010/2011 tanévben kerülnek teljes mértékben alkalmazásra a finanszírozásban a közoktatási törvény előírásai. Tovább finomodtak a fenntartó önkormányzatok társulását ösztönző támogatások szabályai, megfogalmazott elvárás a kistérségi közoktatási feladatok tervezésének kötelezettsége. A kistérségi közoktatási feladatok támogatásának feltétele 2008. szeptember 1-jétől, hogy a többcélú kistérségi társulás rendelkezzen elfogadott kistérségi intézkedési tervvel, mely a közoktatási feladatok ellátásában részt vevő települések tekintetében tartalmazza mindazon követelményeket, amelyeket az önkormányzati intézkedési tervnek is tartalmaznia szükséges. 19
A Kormány Új Tudás Műveltség Mindenkinek című programjának célkitűzései közé tartozik többek között, hogy minden gyermek eséllyel kezdje meg az iskolát, és az iskolarendszer ne növelje a társadalmi különbségeket, hanem a nehéz helyzetben levőknek is adja meg a felemelkedés lehetőségét, illetőleg, hogy váljon vonzóbbá a pedagóguspálya, növekedjen a pedagógusmunka megbecsülése. Felsőoktatás A felsőoktatási reform alapvető célja, hogy javítsa a képzés színvonalát, és alkalmasabbá tegye azt a változó szerkezetű és nagyságú munkaerő-kereslethez való alkalmazkodásra. A reform keretében az alábbi újabb lépésekre került sor: A felsőoktatásról szóló törvény 2007. évi módosítása révén a felsőoktatás minőségelvű fejlesztésének kormányzati programja, az Európai Felsőoktatási Térségben kibontakozó felsőoktatási mobilitás követelményei a változó piacgazdasági környezetben az egyetemeknek, főiskoláknak új alkalmazkodási lehetőségként biztosítja a nagyobb önállósággal, és nagyobb felelősséggel járó, az intézményi gazdálkodást segítő, a felsőoktatási intézmények és a fenntartói feladatokat ellátó minisztérium között létrejött három éves időszakra kötött fenntartói megállapodást. Ezáltal egyfelől javul a költségvetési tervezés biztonsága, másfelől a finanszírozásban részesülő intézményekkel szemben minőségi teljesítményelvárásokat fogalmaznak meg olyan területeken, mint pl. a képzés, a K+F-tevékenység, gazdálkodás, regionális gazdasági, társadalmi beágyazódottság és együttműködés. A központi költségvetési támogatás a 2007 decemberében aláírt megállapodások keretében két részből áll: egyik részét a megállapodás érvényességi idejére szóló alaptámogatás képezi, a másik részét a feladatmutatókhoz kötött évente változó támogatás adja. A hallgatói választáson alapuló és a kormányzat szerepét a képzési területenkénti keretszámok meghatározására korlátozó felvételi eljárásrend versenyélénkítő hatása már a 2007. évi felvételi eredményekben tükröződött: a hallgatók többsége a nagyobb egyetemekre, a nagyvárosokba és budapesti intézményekbe jelentkezett. A 2008. évi felvételi eljárásban az új felvételi rendszer első évéhez viszonyítva kiegyenlítettebb volt a vidék-főváros vonatkozásában mind a jelentkezések, mind a felvettek száma, bár a demográfiai csökkenés miatt a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők szám mintegy tízezer fővel csökkent. A jelentkezések további koncentrálódása melyet csak az intézmények maximális kapacitása korlátozhat várhatóan az intézményszám kényszerű csökkenését eredményezi, hatékonyabb, versenyképesebb felsőoktatási struktúra kialakulását elősegítve. A felsőoktatási intézmények kapacitásának vizsgálati határideje összefüggésben a felvehető létszámmal és az ellátandó feladatokkal 2009. szeptember 1-jéről 2008. március 31-ére módosult. A felsőoktatási intézményekbe történt 2008. évi felvételek már az új kapacitás akkreditáció eredményének figyelembevételével történtek. A felsőoktatási intézmények takarékos gazdálkodását elősegíti a felsőoktatási törvény alapján létrehozott Felsőoktatási Információs Rendszer is, amely azokat az adatokat tarthatja nyilván, amelyek az intézmény rendeltetésszerű működéséhez, a munkáltatói jogok gyakorlásához, a képzés megszervezéséhez nélkülözhetetlenek, továbbá amelyek a jogszabályokban és a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában biztosított kedvezményekre való igényjogosultság elbírálásához és igazolásához szükségesek. E célból azok az adatok kezelhetők, amelyekből megállapítható a jogosult személye és a kedvezményre való jogosultsága. 20