Protokoll, vagy egyénre szabott kezelés?

Protokoll, vagy egyénre szabott kezelés? Dr. med. habil Dank Magdolna PhD az emlôrákról Az emlôrák a nôk leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése, az összes karcinóma körülbelül 20 százaléka mellrák [1]. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika onkoterápiás részlegvezetô docense szerint az egészségtudatosságnak és az éberségnek igen nagy jelentôsége van a betegség megelôzésében, illetve korai stádiumban történô felismerésében. Dr. med. habil Dank Magdolna PhD lapunknak adott interjújában hangsúlyozta továbbá a betegek terápiás tervét kialakító multidiszciplináris onkoteam együttmûködésének szükségességét. A kezelési stratégia alapját a betegség ellátásáról szóló szakmai protokoll képezi, ugyanakkor a döntés meghozatalakor számos egyéb fontos tényezôt is figyelembe kell venni mutatott rá a szakember. Hogy melyek ezek, és mi minden befolyásolhatja még a protokolltól való eltérést, kiderül az alábbi beszélgetésbôl. Ismert, hogy az emlôrák az egyik leggyakrabban elôforduló rosszindulatú megbetegedés. Melyek a legfontosabb epidemiológiai adatok? Évente egymillió új emlôrákos esetet regisztrálnak világszerte. Magyarországon 7500-8000 hölgynél diagnosztizálják a betegséget minden évben. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik magyar nô megismeri élete során az emlôrákot. Hogyan lehetne röviden jellemezni a mellrákot? Mindenekelôtt fontos tisztázni, hogy az emlôrák nem az emlô megbetegedése, és nem homogén betegség. Lényeges, hogy milyen a daganat biológiai viselkedése. Éppen ezért a kezelés menetét minden esetben onkoteamnek kell meghatároznia. Mire alapozzuk a terápiás döntést? Nem csak a daganat méretét kell ismernünk, hanem, az ún. lokoregionális kiterjedését is, ami attól függ, hogy hol helyezkedik el a tumor: a külsô, vagy a belsô kvadránsokban, és az érintett nyirokrégió az axilla, vagy a parasternalis nyirokcsomólánc. Tudnunk kell azt is, hogy a lokoregionális kiterjedésen kívül érint-e más szerveket a betegség, azaz kialakult-e már távoli áttét. Mindennek feltérképezésében a képalkotó diagnosztika nyújt segítséget. A vizsgáló eljárások alapján tudjuk meghatározni a beteg klinikai TNM és stádiumbeosztását, majd megtervezni a kezelést. Az emlô klasszikus vizsgálata röntgen mammográfiával történik. Panasszal, tünettel érkezô beteg esetén ez már diagnosztikus mammográfiát jelent, ami nem összekeverendô a szûrô mammográfiával. Természetesen a törekvésünk mindig az, hogy tünet- és panaszmentes embereken, a lehetô legkorábban találjuk meg a daganatot. Miért éppen a röntgen mammográfiás vizsgáló eljárás alkalmas a szûrésre? Ennek oka az emlô strukturális átalakulása. Az életkor elôrehaladtával a mirigyállomány visszafejlôdik, kialakul az emlôben az involúció. Ez a szerkezeti változás alkalmassá teszi a szervet arra, hogy röntgenvizsgálattal észre lehessen venni rajta a finom elváltozásokat. Például az igen korai rák elôjele, az ún. mikrokalcifikáció semmiféle panasszal, tünettel nem jár, és nem tapintható ki. Ezekben az esetekben a sebész a képalkotó szakemberrel összefogva fog szorosan együttmûködni. A képalkotó szakember megjelöli a mikrokalcifikátum helyét, a sebész pedig a jelölés mentén, vakon dolgozik. A team harmadik fontos tagja a patológus, aki ún. specimen mammográfiával vizsgálja meg a sebész által kimetszett szövegdarabot. Megnézi, hogy a képalkotó eljárással detektált mikrokalcifikáció benne van-e a kivett szövetben. Amennyiben nincs benne, a sebésznek ki kell terjesztenie a mûtétet. A röntgen mammográfián túlmenôen az emlô ultrahang vizsgálatára és bizonyos esetekben MR mammográfiára is sor kerülhet. Ez utóbbinak kiemelt a szerepe olyan esetben, amikor a beteg mutáns BRCA1, illetve BRCA2 szupresszor gént hordoz. A távoli áttétek megállapítása mellkasi, illetve hasi és kismedencei CT vizsgálattal, a csontok felvétele izotópvizsgálattal történik, továbbá rendelkezésünkre áll a PET-CT eljárás is az áttét kimutatásához. Végeredményben, amikor döntünk a terápiáról, tudnunk kell, hogy korai (I- II.) stádiumú, vagy lokálisan elôrehaladott (III.) a betegség, illetve a távoli szervek is érintettek (IV.). A 2009 ôszén, Szegeden megrendezett III. Nemzetközi Emlôrák Szimpóziumon Dr. Tabár László professzor, az emlôdiagnosztika nemzetközi szaktekintélye kifogásolta, hogy a ma használt TNM klasszifikáció nem veszi figyelembe a multifokalitást. Szerinte ezért az osztályozás rendszerét meg kellene változtatni [2]. Ön egyetért ezzel a véleménnyel? A TNM klasszifikáció a tumorméretre, a regionális nyirokcsomó érintettségre és a távoli áttét meglétére vagy hiányára vonatkozik. Egy régóta használt, elfogadott rendszerrôl van szó. Ugyanakkor teljesen érthetô, hogy az emlô képalkotásával foglalkozó szakemberek szeretnék minél precízebben meghatározni a tumor elhelyezkedését, ôk elsôsorban az ún. klinikai TNM változtatásán gondolkodnak. Az, hogy a daganat egy, vagy két kvadránsban található, a multifokális multicentricitás kérdése, ami megszabhatja a választandó sebészi beavatkozást. Mindenféleképpen törekedni kell tehát arra, hogy eldöntsük: egy, vagy több gócról van-e szó. Több elváltozás esetén a több gócból vett finom- 50 IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS AUGUSZTUS

tûs aspirációs citológiai vizsgálatra is szükség van. A klinikai onkológus hozott anyagra támaszkodik: a képalkotó eljárás eredményére és a patológiai leletre, amelyek alapján az onkoteammel közösen dönt a további teendôkrôl. Tabár professzor felvetésérôl azt gondolom, hogy elômozdíthatja a radiológus szakma összefogását érvek és ellenérvek felsorakoztatásával az idevonatkozó irányelv esetleges módosítása érdekében. Mi a jelentôsége a molekuláris patológiának? Mint azt említettem, az összehangolt team munkában kulcsszerep jut a patológusnak is. Ô az, aki meg tudja mondani, hogy milyen a daganat biológiai viselkedése. A molekuláris patológia nyitotta meg a lehetôségét a célzott terápiának. Nagyon régóta ismert, hogy az emlôtumor esetében a hosszantartó ösztrogénhatás korai menarche, késôi menopauza szerepet játszhat a tumor kifejlôdésében. Az elsô, célzásra alkalmas target az ösztrogén- és a progeszteronreceptor volt, hiszen az antiösztrogén tamoxifen már ötven éve a kezelési gyakorlat része. Azonban a molekuláris patológia fejlôdésével kimutathatóvá vált a HER2 receptor kórosan fokozott expressziója, illetve a daganatban a HER2 gén amplifikációja, aminek kapcsán kifejlesztették az elsô, mai értelemben vett célzott terápiát, a humanizált IgG1 monoclonalis antitestet. Ez a trastuzumab, az elsô gyógyszer, amelyrôl kimondhatjuk: epidemiológiát vált. Miért? Korábban a HER2 overexpresszáló/amplifikáció tumoroknak volt a legrosszabb a prognózisa. Miután a trastuzumab alkalmazása a napi rutinba bevezetésre került, felére lehetett csökkenteni a halálozást az összes emlôrákos eset 25 százalékát kitevô HER2 pozitív emlôrákoknál, illetve közel felére a távoli áttétek kialakulását. Ez a terápiás lehetôség mérföldköve lett az emlôrákos betegek ellátásának. Milyen prognosztikai markerekre támaszkodhat az onkológus? A molekuláris patológiából a proliferációra utaló adatokat is kapunk. Különösen a Ki-67 illetôleg a p53 jelenlétébôl, vagy mutáns voltából tud a patológus arra következtetni, hogy a tumor biológiai viselkedése mennyire agresszív, milyen például a kiújulási és az áttétképzési hajlama. Ma legagresszívebbnek az ún. triple negatív daganatokat tartjuk, amelyekbôl sem hormonreceptort, sem a HER2 receptort nem lehet kimutatni. Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben nincs lehetôség célzott terápia alkalmazására, viszont ezek a daganatok a legérzékenyebbek a kemoterápiás kezelésre. Ugyanakkor, ennek ellenére a prognózisuk a jelen pillanatban a legrosszabbnak tartott. Nyilvánvalóan jelenleg ezt a triple negatív betegcsoportot kutatják a legintenzívebben a gyógyszerfejlesztések során. Lehet-e a prognózisra utaló következtetést levonni a tumor nagymetszet technikával kimutatott elrendezôdésébôl? Befolyásolja-e a biológiai viselkedést a daganat alakzata? Errôl a kérdésrôl Tabár professzornak vannak idevonatkozó irodalmi adatai, amelyek a guideline-okban egyelôre még nem jelentek meg. Én klinikai onkológusként a biológiai agresszivitást az áttétképzô hajlamban fogalmaznám meg. Fontos tényezô, hogy a metasztázis milyen szervet érint, és mennyire multiplex az áttét. Például egy multiplex máj- és tüdôáttét az életet veszélyeztetheti megfelelô kezelés nélkül. Ugyanakkor idôskorban, egy hormonreceptor pozitív daganat szoliter tüdôáttéttel nem feltétlenül igényli a kemoterápiát, mert endokrin kezeléssel nagyon jól kézben tartható. Sokféle körülményt kell tehát figyelembe venni a kezelési stratégia felállításakor. Igaz-e, hogy idôskorban a rák elôrehaladása lelassul? Általában az idôskori emlôrákoknak megvan a hormonreceptor pozitivitása, emiatt ahogy az imént említettem endokrin terápiával jól kezelhetôek. Áttétképzôdésnél, hormonreceptor pozitív esetben, ahol nem életet veszélyeztetô az áttét típusa, nem kell kemoterápiát adni, hiszen endokrin terápiával hosszú ideig tünetmentessé tehetô a beteg. Inkább a biológiai viselkedést emelném ki, ami független az életkortól. Tehát idôskorban is elôfordulhat biológiailag agresszíven viselkedô emlôrák bár nem ez a jellemzô. EGYÉNRE SZABOTTAN Mennyiben térhet el az orvos a kezelés menetében a protokolltól? Az emlôrák diagnosztikájában és terápiájában mérvadónak tekintjük a St. Gallenben rendszeresen megtartott konszenzuskonferenciát. Itt idôrôl idôre áttekintik az elmúlt idôszak újdonságait, számba veszik, hogy milyen evidenciákon alapuló, új kezelési módszerek, vizsgáló eljárások jelentek meg, amelyek megszabhatják a kezelési algoritmust. Mindezt beillesztik a szakmai ajánlásokba, amelyektôl való individuális eltérések azért veszélyesek, mert nincs mögöttük evidencia, bizonyítékokon alapuló orvoslás. Természetesen elképzelhetô kivétel, egy-egy esetben megfontolás tárgyát képezheti a protokolltól való eltérés. Például olyan jó általános állapotú beteg esetében, akinek agresszív daganata van, és a kísérôbetegségei nem teszik lehetôvé a hagyományos gyógyszerek adását. Létezik olyan készítmény, amelynek az adhatóságát az onkoteam felvetheti ehhez minden esetben hatósági engedélyt kell beszerezni. A beteg tehát akkor kezelhetô a protokollban nem szereplô gyógyszerrel, ha az Országos Gyógyszerészeti Intézethez beadott kérelem alapján az OGYI azt engedélyezi. Ellenben nem megengedhetô, hogy egy frissen megjelent gyógyszervizsgálatról szóló közlemény alapján, a gyógyszerfejlesztés korai szakaszában lévô készítményt adjunk a betegnek, hiszen ez esetben mindössze egy humánvizsgálatból származó részadat áll rendelkezésre, ami mögül hiányzik a bizonyítékokon alapuló orvoslás súlya. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszerek vizsgálata és a törzskönyvezési folyamat biztonságot ad arra IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS AUGUSZTUS 51

nézve, hogy egy adott szert hogyan lehet bevezetni egy betegcsoportnál. A törzskönyv megszabja, hogy kinek és milyen körülmények között adható a gyógyszer. A törzskönyvet nem lehet áthágni. Akkor hol van az orvos szabadsága? Ha egy azonos stádiumra több gyógyszert törzskönyveztek. A választás szabadsága abban áll, hogy részletesen áttekintjük a beteg anamnézisét, megnézzük a kísérôbetegségeket, figyelembe vesszük, hogy van-e kialakult szívbetegség, súlyos diabétesz, nehezen kontrollálható hipertónia, vagy jelentôs súlytöbblet. Számba vesszük a gyógyszerek mellékhatásait, és igyekszünk olyan készítményt adni, hogy a kísérôbetegségek megléte mellett az adott terápia a beteg számára elviselhetô legyen. Tehát mindenképpen lényeges szempont, hogy egy adott kezeléssel a beteg életminôsége ne romoljon. Ma már az ún. quality of life adatok a törzskönyvezési vizsgálatokban is szerepelnek. Hiszen nem csak az lényeges, hogy mennyire tudjuk megkisebbíteni a tumort, hogyan tudjuk megnövelni a túlélést, hanem emellett nagyon szorosan kell követni, hogy milyen életminôségben tudjuk a beteget tartani. Természetesen fontos szempont a betegpreferencia figyelembevétele is egy-egy döntés meghozatalakor. Mi a teendô akkor, ha a beteg olyan kezeléshez szeretne jutni, amely Magyarországon nem elérhetô? Elôfordul, hogy az amerikai gyógyszertörzskönyvezési hatóság (FDA) már engedélyezett egy készítményt, az európai hatóság (EMEA) viszont még nem. Ebben az esetben szó sem lehet arról, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásba vonhassa a szert. Ugyanakkor egy olyan készítményt, amelyet az USA-ban törzskönyveztek, és a bizonyítékok sora rendelkezésre áll, be lehet adni engedélyeztetésre az OGYI-ba, amennyiben a beteg vállalja, hogy önerôbôl megvásárolja. Abban az esetben, ha már megjelent az európai törzskönyv, lényegesen egyszerûbb a helyzet. Tehát nem feltétlenül párhuzamosan zajlik egy adott szer amerikai és az európai törzskönyvezése. Másfelôl a törzskönyvezés után még hátravan a befogadás procedúrája. Szét kell ugyanis választani a gyógyszerészeti engedéllyel bíró készítményeket a finanszírozó által befogadott gyógyszerektôl. A modern, innovatív készítményekkel történô kezelés százezres, vagy akár milliós nagyságrendû összegbe kerülhet, így nehezen elképzelhetô, hogy a beteg képes legyen azt önerôbôl megfizetni. Állami finanszírozás hiányában ezekhez a terápiákhoz gyakorlatilag szinte lehetetlen hozzájutni. Mit tehet a szakma azért, hogy ezeknek a nagy értékû készítményeknek a befogadása megtörténhessen? Természetesen nagyban érinti az embereket, hogy az adott készítmény befogadott-e, és ha igen, mekkora a támogatás mértéke. A gyógyszerek finanszírozásba vonása közigazgatási procedúrát igényel, amelynek során a döntéshozók nagyban támaszkodnak a szakmai kollégiumok véleményére. Mi, gyakorló orvosok persze azt szeretnénk, ha a finanszírozott innovatív terápiás lehetôségek köre bôvülhetne az elsô-, másod- és harmadvonalbeli kezelésben is. A finanszírozó oldaláról nézve ennek jelentôs költségkihatása van, és bizony nehéz megtalálni a kompromisszummal elfogadható egyensúlyt. Nekünk, klinikusoknak a célunk nem lehet más, mint az, hogy a nagy értékû készítmények alkalmazásával a lehetô leghosszabb ideig tudjuk a betegeket jó állapotban kezelni. Az sem feltétlenül biztos, hogy az adott betegség kezelésére éppen a legdrágább terápia a megfelelô. Például a triple negatív emlôrákot nem fogjuk Herceptinnel kezelni, vagy egy súlyos diabéteszes neuropátiában szenvedô betegnek nem fogunk paclitaxelt adni. Ha valaki évtizedek óta cukorbeteg, nagyon súlyos, tünetes neuropátiája van ami az életminôségét alaphelyzetben is jelentôsen rontja, nem kezelhetjük a neuropátiát még jobban fokozó kemoterápiával. EGÉSZSÉGTUDATOSSÁG Az emlôrákot nyilván akkor lehet a legköltséghatékonyabban kezelni, ha minden érintett elmenne az emlôrák szûrésre, s így idôben, korai stádiumban fedeznék fel a daganatot... Magyarországon az egészség, mint érték fogalma még mindig ködös a közfelfogásban. Sokan állami feladatnak tekintik az egészségvédelmet, és meg sem fordul a fejükben az egyéni felelôsség gondolata. Ezt a kérdést hosszasan lehetne tárgyalni, a magam részérôl mindössze annyit tennék hozzá, hogy a szív- és érrendszeri és a daganatos betegségek rizikófaktorai kéz a kézben járnak. Megfelelô életmóddal csökkenteni lehetne mindkét betegségcsoport kockázati tényezôit, ehhez pedig elengedhetetlen a régiókra lebontott egészségtudatosságra való nevelés. Konkrét példa: annak, aki már gyerekkora óta cukorbeteg, tudnia kell, hogy különösen oda kell figyelnie a testsúlyára, s ez nem csak a kardiovaszkuláris betegségek megelôzése miatt fontos a számára. A zsírszövetben ugyanis van aromatáz aktivitás, ami a menopauzában is képes ösztrogént termelni. Tehát nem véletlen, hogy a túlsúlyos nôknél gyakoribb az emlôrák elôfordulása. Az egészséges táplálkozás kérdését a gyermekkori étkeztetésig érdemes visszavezetni: ki kellene tiltani a cukros italokat és az édességet az iskolai büfékbôl. Nem csak az elhízás veszélye, hanem a caries miatt is, hiszen a magyar lakosság fogállománya meglehetôsen hiányos. A nem kellôen megrágott ételeknek pedig nagy szerepe lehet különbözô, akár súlyos betegségek kialakulásában is. S ha már az étkezésrôl esett szó, hadd térjek ki a kórházi kosztra is. Hiába mondom a betegnek, hogy ne tessék zsíros pörköltet enni, amikor reggelire császárszalonna kerül a kórházi menübe. Küzdelmek árán sikerült elérnünk, hogy barna kenyeret, teljes kiôrlésû gabonából készült zsemlét kapjanak a betegek. Ezután a pácienseket is meg kellett gyôznünk, 52 IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS AUGUSZTUS

hogy ne hozzák be otthonról a fehérkenyeret. Miközben jönnek a látogatók vidékrôl, hozzák a rántott csirkét, mert attól gyógyul a beteg... Nagy szemléletváltozásra lenne szükség! Ahol van egészségtudatosság, ott az is természetes, hogy a nôk elmennek emlôrák szûrésre. S aki eleget tesz a meghívásnak, az el fog menni a nôgyógyászati rákszûrésre is. A falvakban nagy jelentôsége van a mobilszûrésnek, mert a magyar emberek nehezen mozdulnak ki otthonról. Már az is óriási eredmény, ha azt elérjük, hogy az asszonyok öntapintással vizsgálják meg magukat. Nincs túl késô a prognózis szempontjából, ha már a csomó kézzel kitapintható? Ha valaki jól megtanulja a saját emlôjének a vizsgálatát, akkor abban akár egy centiméter alatti elváltozásokat is képes észrevenni. S mint tudjuk, a korai stádiumú, kisméretû tumor a legtöbb esetben jól gyógyítható. Annak a hölgynek is el kell végezni az önvizsgálatot, aki rendszeresen jár szûrésre, mert a mammográfiás szûrések közötti idôszakban is kialakulhat az emlôdaganat. Nem mindegy azonban az önellenôrzés mikéntje. Sokan össze-vissza, akár hetente is vizsgálgatják magukat, pedig az öntapintást regulárisan, a menstruációt követôen kell elvégezni, fekvô helyzetben, illetve a zuhany alatt. Ezt minden nônek meg kell tanulnia, de a legcélravezetôbb az lenne, ha már az iskolában megtanítanánk. Az emlôrák szûrésre a 45-65 év közötti korosztály kap meghívást. Ez azt jelenti, hogy az ennél fiatalabb, illetve idôsebb hölgyek nem veszélyeztetettek? Nem, hiszen emlôrák fiatal és idôskorban is kialakulhat, azonban a szûrésre költséghatékonysági okokból a leginkább veszélyeztetett korcsoport kap meghívást kétévente. Kevesen tudják, hogy az emlôrákos esetek 1,5-2 százaléka a fiatalkori, 35 év alatti korosztályból kerül ki. El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy ha valaki fiatal, akkor nem lehet emlôrákja. A 35 évnél fiatalabbaknál az emlô öntapintása igen fontos: bármilyen rendellenesség észlelésekor azonnal orvoshoz kell fordulni. Az orvos UH mammográfiát végez, szükség esetén röntgen mammográfiát, vagy finomtûs aspirációs citológiát tehát kellô éberséggel meg lehet találni a tumort. Másik tévhit, hogy a szoptatás alatt nem fejlôdhet ki emlôrák. Ezzel szemben sajnos minden 3000 terhességre, illetve 2600-2700 élveszülésre jut egy ún. terhességi emlôrák, amely a terhesség, vagy a szoptatás alatt, illetve a szüléstôl számított egy éven belül alakul ki. Figyelmeztetni kell a várandós anyákat arra, hogy az áldott állapot eleve változást idéz elô az emlô struktúráján belül, ezért ha valaki csomót észlel a mellében a terhesség, vagy a szoptatás alatt, azt ki kell vizsgáltatni. Gyakran látjuk, hogy akár egy év is eltelik a tünet megjelenése és a diagnózis között. Ezért lényegesen rosszabb prognózisú lehet a terhességi emlôrák, ha nem figyelünk rá, illetve a fiatalkori emlôrák, ha nem gondolunk rá. Hogyan kezelhetô egy emlôrákos várandós anya? Ha a terhességi emlôrák a terhesség alatt alakul ki, akkor a második és a harmadik trimeszterben amikor a magzat organogenezise befejezôdött, az édesanya kezelhetô kemoterápiával. Az így megszületett gyermekek követése során a vizsgáló szakemberek nem tapasztaltak az átlagosnál több rendellenességet. Ezek a gyermekek kicsit kisebb súllyal, kopaszon születnek, de a késôbbiekben sem tanulási, sem viselkedési zavar nem fordul elô náluk szignifikánsan többször, mint azoknál, akiknek az édesanyja nem kapott kemoterápiát. Nyilván azoknak, akiknek a felmenôi között volt mellrákos megbetegedés, még jobban kell figyelniük magukra... Igen, azokban a családokban, ahol halmozottan fordult elô emlôrák, genetikai vizsgálatot lehet kérni. Az ilyen familiáris esetekben a szûrés részét képezheti az MR mammográfia is. Örvendetes, hogy a technika vívmányait ilyen magas szinten ki tudja használni az orvoslás. Vajon mennyire képes követni a hazai szakma az emlôrák diagnosztikájában és terápiájában végbemenô jelentôs fejlôdést? Említettem a St. Gallenben rendszeresen megtartott konszenzuskonferenciát, ahol európai szinten vitatják meg az emlôrákkal kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket. Ezeket a tanácskozásokat figyelemmel követjük, ahogy a nemzetközi guideline-okban foglaltakat is beépítjük a nemzeti ajánlásokba. A Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium szakmai irányelve ez év végéig érvényes, így az ajánlás aktualizálása éppen most válik idôszerûvé. Nemrég Kecskeméten zajlott egy emlôrák konszenzus elôkészítô megbeszélés is, melynek írásos anyaga megjelenés alatt áll. Azt gondolom, hogy a szakmai protokollnak igazodnia kell az újdonságokhoz, tehát bízhatunk abban, hogy az elmúlt idôszakban megjelent újfajta eljárásokat és terápiás módszereket a szakma be fogja illeszteni az aktualizálás során. Nekünk, klinikusoknak a dolgunk pedig az, hogy az összes érintett társszakmával együttmûködve olyan kezelést biztosítsunk minden egyes betegünknek, amely eleget tesz a szakmai irányelveknek, ugyanakkor a terápiát egyénre szabottan állapítja meg. Mindebben feladata van az onkoteam minden egyes tagjának: a radiológusnak, a patológusnak, a sebésznek és a plasztikai sebésznek, a klinikai onkológusnak, a sugárterapeutának, valamint az onkopszichiáternek és a mentálhigiénikus szakembernek. Ugyanakkor fontos a betegek tájékoztatása, felvilágosítása is, hiszen együttmûködést akkor várhatunk el tôlük, ha tisztában vannak a betegségük természetével és a gyógykezelésük körülményeivel. S mint mondtam, nem feledkezhetünk meg az egészségesekrôl sem. Egészségtudatosságra kell nevelni a lakosságot, és éberségre inteni a lányokat, asszonyokat, mert az emlôrák nem válogat. Boromisza Piroska IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS AUGUSZTUS 53

IRODALOMJEGYZÉK [1] Az egészségügyi minisztérium szakmai protokollja az emlô daganatainak ellátásáról In: Egészségügyi Közlöny 2008. év 9. szám [2] Új szemlélet a mellrák ellátásában. Dr. Tabár László professzor az emlôdiagnosztika aktuális kérdéseirôl In: IME VIII. évf. 8. szám 2009. okt. NÉVJEGY Dank Magdolna általános orvos: Semmelweis Orvostudományi Egyetem, 1986 Mentálhigiénikus Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1991 Egészségügyi szakmenedzser Szent István Egyetem, 2008 Belgyógyászat szakorvos 1991 Klinikai onkológus szakorvos 1993 Klinikai farmakológus 2004 PhD: 2003 habilitáció 2010 1986 óta a Semmelweis Egyetem munkatársa, 2003 óta egyetemi docens 2005 óta a klinikai onkológia országos szakfelügyelô fôorvosa Elkezdôdtek a több mint 2 milliárd forintból megvalósuló In Vitro Diagnosztikai Tömb építési munkálatai A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum több mint 2 milliárd forintból megvalósuló In Vitro Diagnosztikai Tömbjének ünnepélyes alapkôletételére 2010. május 31-én került sor. A Debreceni Egészség Központ Fejlesztési Projekt elsô projektelemeként felépülô komplexumban egyszerre rendelkezésre áll majd valamennyi in vitro diagnosztikai vizsgálat, és megvalósulhat a személyre szabott medicina, így lehetôvé válik az örökletes betegségek megállapítása és egyéni gyógykezelése is. Az IVDI-ben a betegek igényeivel összhangban megvalósulhat a személyre szabott medicina, melynek segítségével lehetôvé válik az örökletes betegségek megállapítása és egyéni gyógykezelése is. Mindezt jelentôs mértékben segíti, hogy egy épületen belül rendelkezésre áll majd valamennyi in vitro diagnosztikai vizsgálat: a klinikai kémia, a hematológia, az immunológia, valamint a mikrobiológia. A tömbösített egységben a kutató-fejlesztô intézetek együttmûködésével lehetôség nyílik közös módszertani eljárások kialakítására és közös klinikai tanácsadói konzultáció fenntartására is hangsúlyozta Dr. Paragh György, a DE OEC elnöke a fejlesztés kapcsán. Az In Vitro Diagnosztikai Tömb a Debreceni Egészségközpont Fejlesztési Projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv TIOP 2.2.7 pályázata keretében valósulhat meg. A kivitelezési munkafolyamatokat a Hunép Universal Zrt. és a Magyar Építô Zrt. által alkotott konzorcium végzi. Vállalási ár: 2 014 792 495 Ft Vállalt befejezési határidô: 2011. július 31. 54 IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS AUGUSZTUS