Hazánk és Ausztria turizmusának összehasonlító elemzése különös tekintettel a turizmuspolitika szerepére

Világ - és Regionális Gazdaságtan Intézet Hazánk és Ausztria turizmusának összehasonlító elemzése különös tekintettel a turizmuspolitika szerepére Konzulens: Dr. Péter Zsolt Polonkai Eszter 2015

Tartalom Bevezetés... 1 I. A turizmus fejlődésének történeti áttekintése, a turizmuspolitika elméleti háttere... 3 1.1. A turizmus fejlődésének történeti áttekintése... 3 1.1.1. A turizmus kialakulása... 3 1.1.2. Turisztikai fogalmak... 4 1.2. A turizmuspolitika elméleti háttere... 6 1.2.1. A turizmuspolitika elméleti háttere... 6 1.2.2. Az állam szerepe a turizmusban... 7 II. A turisztikai szektor fejlődése Magyarországon és Ausztriában... 8 2.1. Turizmus az Osztrák-Magyar Monarchiában... 8 2.1.1. Turizmus az Osztrák-Magyar Monarchián belül... 8 2.2. Súlypontok a XX. században... 10 2.2.1. Turizmus globális fejlődése a XX. század első felétől napjainkig... 10 2.2.2. A turizmus fejlődése Ausztriában és hazánkban a XX. század első felétől napjainkig... 15 2.3. A turisztikai intézményrendszer felépítése... 23 2.3.1. Magyarország... 23 2.3.2. Ausztria... 25 2.4. A turizmus fejlesztésének forrásai Ausztriában és Magyarországon... 27 III. A turizmuspolitika, illetve a korábbi tervezési időszak turizmusfejlesztéseinek értékelése a Turizmus Versenyképességi Index segítségével... 29 3.1. Turizmuspolitika Magyarországon... 29 3.1.1. A turizmus helye a rendszerváltást követő közigazgatásban... 29 3.1.2. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013... 30 3.2. Az osztrák turizmuspolitika... 34 3.2.1. A 90-es évek turizmuspolitikája Ausztriában... 34 3.2.2. A 2000-es évek turizmustervezése... 34

3.3. Turizmus Versenyképességi Index... 37 3.3.1. Turizmus Versenyképességi Index bemutatása... 38 3.3.2. Az Index szerinti rangsor 2007-2013... 39 3.3.3. Fejlesztési célok a Turizmus Versenyképességi Index tükrében... 42 3.3.4. A Turizmus Versenyképességi Index felépítésében bekövetkező változások47 4. Az aktuális turizmusfejlesztési koncepciók főbb céljainak értékelése... 51 4.1. Magyarország... 51 4.1.1. A 2014-2020-as időszak tervei... 51 4.2. Ausztria... 54 4.2.1. A turizmus aktuális kérdései Ausztriában... 54 4.3. A két ország turisztikai tervei közötti különbségek összefoglalása... 56 Összegzés, javaslatok... 57 Summary... 59 Források... 61 Táblázat és ábrajegyzék... 65

Bevezetés Szakdolgozatom témájának választásakor azért döntöttem a turizmus mellett, mert ennek a szektornak a szerepe a világ társadalmi-gazdasági folyamataiban kiemelkedő jelentőségű. 2014-ben a nemzetközi turistaérkezések száma meghaladta az 1,2 milliárd főt, amely egyúttal 4,6 %-os növekedéssel párosult. Afrikán kívül, ahol 3,3 %-os növekedés volt megfigyelhető, Amerikában (6,2 %), Ázsiában (5,4 %) és Európában (4,8 %) átlag fölötti volt a javulás. A növekedés a turizmus fejlődését mutatja világszerte, valamint a gazdasági lehetőségek bővülését. A nemzetközi turistaérkezésekből származó exportbevétel szintén a turizmus növekvő szerepét tükrözi, mivel meghaladta az 1,4 billió dollárt, ezáltal világviszonylatban az 5. helyre került a tüzelőanyagok, vegyszerek, élelmiszerek és a gépipari eszközökből származó bevételek után. 2014-ben az UNWTO által vizsgált 114 országból több mint 90 országban nőttek a bevételek. Amerikában és Európában a szállodában eltöltött vendégéjszakák száma és a vendéglátóhelyek férőhelyeinek átlagára tovább emelkedett. A növekedés üteme feltehetően lassulni fog az elkövetkező években, azonban továbbra is 4-4,5 % között marad, megőrizve ezáltal jelentős szerepét a gazdaságban (Eidgenössisches Tourismusgesetz, 2006; UNWTO, 2014). Az ágazat szerepe a világgazdaságban növekszik, az egyes országok között azonban jelentős eltéréseket figyelhetünk meg. Szakdolgozatomban két ország, Ausztria és Magyarország turizmusát hasonlítottam össze gazdasági mutatók segítségével. Választásom azért esett hazánkon kívül Ausztriára, mert az egykori Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként hazánkkal közös történelmi múlttal rendelkezik és szomszédos ország. A statisztikai adatok tükrében elmondható, hogy Ausztria a Monarchia felbomlása után jelentősen eltávolodott Magyarországtól, amelynek eredményeként 2012-ben 15 millióval több vendégéjszakát regisztráltak ott, mint hazánkban, emellett, több mint 5 százalékkal magasabb a turizmusban foglalkoztatottak aránya, és lényegesen elmarad hazánk a turisztikai költések tekintetében. Az Európai Uniónak nincs egységes turisztikai szabályozása, ezért a különböző turisztikai fejlődést elsősorban az országonként eltérő adottságokra illetve turizmuspolitikára vezethetjük vissza. Szakdolgozatomban bemutattam a turizmusra ható történelmi eseményeket, a modern turizmus kialakulását elősegítő tényezőket, a turizmuspolitika elméleti hátterét, az állami szerepvállalás lehetőségeit. Szekunder kutatásom során felhasználtam az elérhető hazai és nemzetközi adatbázisokat és a turizmust érintő gazdasági mutatókat tartalmazó idősorokat. 1

(turistaérkezések száma, a turizmusban foglalkoztatottak aránya, a turisztikai költések és a szálláshelyek kapacitása). Regresszió modellek segítségével előrejelzést készítettem a vendégéjszakák számára 2030-ig világ és európai, valamint osztrák-magyar viszonylatban, bemutatva a következő 20 évben rejlő lehetőségeket. A hazai és az osztrák turizmusfejlesztési stratégiákban foglaltak alapján elemeztem a két ország stratégiai célrendszerének felépítését, a legfontosabb célkitűzéseket, fejlesztési területeket. A vizsgált országokban bemutattam a turisztikai intézményrendszer felépítését, a turisztikai támogatás összetételét, valamint a turizmus gazdaságban betöltött szerepét. A Turizmus Versenyképességi Index rangsorait figyelembe véve vizsgáltam a turisztikai célok megvalósítását, összevetve az Index mutatószámainak változásait a stratégiai célokkal. Az elemzés során alkalmazott módszer megmutatta, hogy mely területeken voltak sikeresek a célkitűzések, illetve mely területeken vannak további teendők. Dolgozatomban a két ország összehasonlításával hazánk potenciális lehetőségeit, a változtatások lehetséges területeit szándékoztam megtalálni, amelyek segíthetik a sikeresebb turizmus megvalósulását. A turizmuspolitikai elveket összehasonlítva az eltéréseket, a meg nem valósított célokat, a költségvetések megoszlását, valamint a dokumentációt vizsgáltam, fejlesztendő területek és lehetséges potenciális célok után kutatva. Célom, hogy hazánk Ausztriához hasonlóan sikeresebb turizmust folytathasson, ezáltal javítva a GDP-hez való hozzájárulást és a foglalkoztatást is. 2

I. A turizmus fejlődésének történeti áttekintése, a turizmuspolitika elméleti háttere 1.1. A turizmus fejlődésének történeti áttekintése 1.1.1. A turizmus kialakulása Napjaink ezen fontos gazdasági szektorának kialakulása egészen az ókorig nyúlik vissza, mai, modern formájában azonban az ipari forradalom után jelent meg. Az ágazat fellendülésének fontosabb szakaszai az emberiség fejlődéséhez, illetve a technológia, különösképpen a közlekedés forradalmához igazodnak. A turizmus legkorábbi formáit már az ókorban is megtaláljuk, főleg a föníciaiak, a görögök és a rómaiak körében. A Római Birodalomban fejlett közlekedési feltételek, úthálózatok, karavánutak, kikötőkkel kiépített természetes vizek tették lehetővé a patríciusok, a gazdag szabadok számára az utazást. A kor legfontosabb utazási motivációja a kereskedelem volt, amellett azonban a különféle szent helyek, vallási ünnepek, jósdák felkeresése több ezer embert késztetett utazásra. A mai egészségturizmus elődei, a gyógyfürdők valamint a közfürdők is jelentős tömegeket vonzottak. Az ókori Görögországban Kr. e. 776-tól a négyévente megrendezésre kerülő olimpiai játékok motiválták a látogatókat, míg a rómaiak körében a gladiátorjátékok és a győzelmi ünnepek voltak népszerűek. Viszonylag gyakoriak voltak a külföldi utazások is, főleg a Közel-Keletre és Egyiptomba (Michalkó, 2012). A középkor társadalmának életmódjára a helyhez kötöttség volt jellemző, a szabadidő az ünnepnapokhoz kapcsolódott. Nemcsak a társadalmi lehetőségek voltak korlátozottak, hanem maga az utazás is, ugyanis a Római Birodalom összeomlásával az úthálózat jelentős része is megsemmisült. A kereskedelem legjelentősebb része vízi utakon zajlott, ezáltal fejlődött a hajózás. A legfontosabb árucsere a Hanza és a Levantei kereskedelmi útvonal mentén zajlott. A középkorban a zarándokutak jelentették a legfontosabb turisztikai célpontot, amelyek elsősorban a Szentföldre irányultak. Az ezredforduló után sorra alakultak az egyetemek Európában, amelynek hatására jelentőssé váltak a tanulni vágyók utazásai, valamint szintén a tanuláshoz kapcsolódik a céhlegények szakmai fejlődését elősegítő vándorlások (Gyömrei, 1934; www.vilagutazo.hu). Az újkorban Amerika felfedezésével gyors fejlődésnek indult az utazás. Az emberi gondolkodásban megjelent a geocentrikus világkép, azaz, hogy a Föld gömb alakú, ezáltal körbehajózható. Az új ismeretnek köszönhetően javult a kor infrastruktúrája, nagymértékben fejlődött a csillagászat és a navigáció, valamint a szárazföldi közlekedésben a XVII. 3

századtól megjelent a postakocsi. A postakocsi hálózat mentén fogadók, szállodák százai épültek az utazóközönség számára. I. Erzsébet angol királynő elrendelte a fiataloknak tanulmányaik és látókörük kibővítése céljából a hároméves európai tanulmányutat, a Grand Tourt. A XVIII. század végén kibontakozó ipari forradalom találmányai teremtették meg a modern turizmus alapjait. 1778-ban James Watt feltalálta a gőzgépet, amelyet felhasználva 1807-ben Fulton megteremtette a gőzhajózás alapjait, így a XIX. század közepén beindulhatott a transzatlanti gőzhajó-közlekedés. A gőzgép feltalálása a hajózás mellett a vasút kialakulásában is fontos szerepet játszott, 1825-ben ugyanis Stephensonnak köszönhetően megépült az első vasútvonal Stockton és Darlington között. A vasút újabb és újabb területeket kapcsolt be a kereskedelembe, fejlesztőleg hatott a legtöbb iparágra, ezáltal a gazdaság húzóágazatává vált. Kezdetben csak az áruszállításban játszott szerepet, azonban hamar felfedezték a vasútban rejtőző turisztikai, személyszállítási lehetőségeket is. A személygépkocsik fejlődése a XIX. század végén indult meg a második ipari forradalom hatására a belső égésű motor feltalálásával, amely Otto és Benz nevéhez köthető. A XX. század elején tovább gyarapodtak az ipari találmányok, a vizek és a szárazföld után 1903- ban a Wright fivéreknek köszönhetően a levegőt is meghódította az emberiség. Az első menetrendszerű légijáratok 1918-tól közlekedtek az Amerikai Egyesült Államokban. Az infrastrukturális fejlődésnek köszönhetően jelentőssé vált a migráció és az urbanizáció, a századforduló időszakától a gazdagabb rétegek körében egyre népszerűbbé válik a turizmus (Berend-Ránki, 1987). 1.1.2. Turisztikai fogalmak Napjaink egyik gyorsan fejlődő ágazataként emlegetik a turizmust, amely a jelenlegi formájában viszonylag új jelenség, azonban a nem mindennapi rutinhoz kapcsolódó utazások már az ókortól ismertek. Az elmúlt évszázadokban az utazás főként a kiváltságos rétegek joga volt, hiszen ők rendelkeztek az alapvető feltételekkel, mint a jövedelem, a motiváció és a szabadidő. A XVIII. században az ipari forradalomhoz kapcsolható technikai, infrastrukturális fejlődés teremtette meg a modern turizmus alapjait (Puczkó-Rátz, 2002). Mit is értünk pontosan a turizmus alatt? A fogalmat már a XVIII. század óta próbálták meghatározni, azonban összetettsége miatt a legtöbb magyarázat számos aspektust figyelmen kívül hagyott, ezáltal nem adott pontos definíciót. A turizmus kormányszintű nemzetközi szervezete, a Turisztikai Világszervezet 1 1989-ben Hágai Nyilatkozatában fogalmazta meg legszélesebb körben a turizmus definícióját, amely szerint a turizmus 1 World Tourism Organisation 4

magába foglalja a személyek lakó- és munkahelyén kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat (WTO, 1989). A turizmusban részt vevő személyek definiálására azonban még a Hágai Nyilatkozat előtt, 1963-ban a római ENSZ konferencián került sor. E szerint turista, aki legalább 24 órát tölt el a meglátogatott országban és utazásának célja szabadidő-eltöltés, üzlet, család vagy barátok meglátogatása, szakmai kiküldetés vagy konferencia, illetve kiránduló, aki 24 óránál kevesebbet tölt el a meglátogatott országban (UN, 1963). A nemzetközi statisztikákban a mai napig ezen megfogalmazásokat alkalmazzák, annak ellenére, hogy a turizmus egyik fontos résztvevőit, a belföldi turistákat nem veszik figyelembe. A turizmus, ahogyan azt Puczkó László is megfogalmazza, komplex társadalmi jelenség, ezért hatásait csak a környezettel együtt lehet vizsgálni. Az alábbi ábra (1. ábra) a keresleti oldalon lévő turisták valamint a turisztikai szektor és a kínálat kölcsönhatását mutatja be, amely kapcsolatban áll a kulturális, társadalmi, politikai, technológiai, természeti és gazdasági környezet elemeivel is (Puczkó-Rátz, 2002). 1. ábra: A turizmus rendszere és környezete Forrás: Puckó-Rátz, 2002: A turizmus hatásai 18. o. Az évszázadok során többféleképpen kategorizálták a turizmust, attól függően, hogy milyen tényezőket vettek figyelembe. Az egyik legegyszerűbb tipologizálás a turisták származási országát és a választott utazási célt hasonlítja össze, ez alapján beszélhetünk határokon átívelő, azaz nemzetközi valamint belföldi turizmusról. Az utazás alapvető célja 5

alapján többek között megkülönböztetünk szabadidős turizmust (ezen esetben a turista célja a pihenés, kikapcsolódás, a szabadidő aktív eltöltése), rokonok és barátok meglátogatását, hivatásturizmust (a turista munkájához kapcsolódó utazások), egészségturizmust (wellness), sportturizmust, kulturális turizmust és vallásturizmust. A turizmusban részt vevők száma szerint megkülönböztetünk tömegturizmust, ahol a turisták nagy létszáma jellemző, valamint alternatív turizmust, ahol lényegesen kevesebb a látogatók száma. Az alternatív turizmushoz tartozik például a kerékpáros turizmus, a falusi turizmus és az ökoturizmus. Egy sokkal összetettebb tipológiához jutunk, ha turisztikai attrakciók szerint csoportosítjuk a turizmusfajtákat. Ezen esetben a végsőkig sorolhatnánk a lehetőségeket, mint például a városi turizmus vagy a vidéki turizmus (Puczkó-Rátz, 2002). A turisztikai fogalmak ismertetése után a következő fejezetekben a turizmus kialakulását, a turizmuspolitika elméleti hátterét fogom bemutatni. 1.2. A turizmuspolitika elméleti háttere A turizmus történelmi fejlődése mellett a nemzetgazdaságok viszonyulása és kapcsolata az ágazattal folyamatosan változott; hiszen nemcsak a világgazdasági folyamatokban játszik kiemelkedő szerepet a turizmus, hanem a nemzetgazdaság terén is. Serkenti az adott ország gazdasági fejlődését, elősegíti a foglalkoztatottság növelését, javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, ezért az országok kormányai a turizmus ellenőrzött fejlesztésében érdekeltek, tehát szerepet vállalnak a turizmus irányításában (Tasnádi, 2002). 1.2.1. A turizmuspolitika elméleti háttere A turizmuspolitika a döntéshozói mechanizmusban részt vevő személyek és szervezetek turizmushoz fűződő viszonyának a megtestesülése -írja Michalkó Gábor a Turizmológia című könyvében (Michalkó, 2012 219.o.). Ennél azonban összetettebb fogalomról van szó. Az adott ország turizmuspolitikája nagymértékben függ az ország gazdasági, földrajzi, politikai helyzetétől, az állami szerepvállalás mértékétől, valamint választott képviselőinek és a turizmussal foglalkozó szervezeteknek a döntéseitől. Az országgyűlés által meghozott törvények fogalmazzák meg a turizmus prioritásait, működésének eredményességét pedig az adózásról valamint a költségvetésről szóló törvények biztosítják. Nemcsak állami és önkormányzati szintű turizmuspolitikáról beszélhetünk, ugyanis fontosak a régiók, kistérségek szintjén megjelenő mechanizmusok is. Elsődleges feladata a keretfeltételek kijelölése, amelyek között a turizmusforgalom lebonyolódik. A keretek kiépítésénél figyelembe kell venni, hogy a turizmus a lehető legszélesebb mértékben hozzájáruljon a 6

gazdasághoz, javítsa az életminőséget, valamint hogy járulékok és adók formájában bevételt termeljen. A törvények végrehajtása az államapparátust terheli, legfőképpen a minisztériumok, főhatóságok által. A keretek kijelölése mellett a turisztikai koncepciók és stratégiák kidolgozása és megvalósítása is a turizmuspolitika része. A turisztikai programokhoz szükséges források biztosításáról és a marketingkommunikációról sem szabad megfeledkezni, ha a turizmuspolitika tényezőit vesszük számba (Michalkó, 2012). 1.2.2. Az állam szerepe a turizmusban A turisztikai szektor gyors fejlődése és a globalizáció térnyerése új kihívások elé állította a nemzetgazdaságokat. Ezen kihívások eltérő mértékűek az országok fejlettségi szintje és a globalizáció mértéke miatt. Azon országokban, ahol a gazdaság nagymértékben függ a turizmustól, - hiszen ez az ágazat az egyik legfontosabb külföldi bevételforrása - erősebb állami szerepvállalást figyelhetünk meg. Ezzel szemben a turisztikailag kevésbé meghatározó régiókban az állam szerepe csekély mértékű, jóformán csak ellenőrző szintű. A fejlett és fejlődő országok között is eltérések figyelhetők meg. Azon területek, amelyek a globalizáció térnyerésének köszönhetően csak újonnan kerültek bele a turisztikai kínálatba kitörési lehetőségként tekintenek a turizmusra, éppen ezért a kormányzat szerepe erősebb. A fejlett országokban a turizmus üzletszerűen működik, azonban a globalizáció okozta növekvő verseny miatt ezen területeken sem szabad elhanyagolni a turizmus kormányzati szintű irányítását (Nemes, 2009). Az állam egyaránt fontos szerepet játszik a turizmuspolitika és a törvényi háttér meghatározásában, a szabályozó és az intézményi rendszer kialakítása mellett az infrastruktúra fejlesztésében, valamint az ország marketing tevékenységében is. Különösen kiemelkedő szerep jut az infrastrukturális fejlesztéseknek, hiszen a megfelelő közszolgáltatások kiépítése, valamint a magánszektor turisztikai célú befektetései, a turisztikai vonzerő fejlesztése nemcsak turistákat, hanem befektetőket is vonz az országba. A kormányzati támogatások, a kínálatfejlesztés, a szolgáltatások színvonalának emelése elengedhetetlen csakúgy, mint a folyamatos ellenőrzés. A globalizáció folyamatát ellensúlyozva a kormányzatoknak növekvő hangsúlyt kell fektetni a nemzeti örökség megőrzésére, a hagyományok, az építészeti és történelmi műemlékek, a természeti és kulturális értékek megóvására is (Tasnádi, 2002). 7

II. A turisztikai szektor fejlődése Magyarországon és Ausztriában 2.1. Turizmus az Osztrák-Magyar Monarchiában Dolgozatom előző fejezetében a turizmus jelenségének általános kialakulását, a legfontosabb turisztikai fogalmakat, a turizmuspolitika szerepét mutattam be. A következőkben az általam választott két ország, Magyarország és Ausztria történelmi fejlődésére, a turizmus kialakulására koncentrálok, valamint az említett térségek turisztikai szektorának fejlődésére. Azért esett választásom hazánkon kívül Ausztriára, mert az egykori Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként Magyarországgal közös történelmi múlttal rendelkezik, valamint földrajzilag is szomszédos ország. 2.1.1. Turizmus az Osztrák-Magyar Monarchián belül Az Osztrák-Magyar Monarchia kora, amely 1867-től 1918-ig, az első világháború befejezéséig tartott, egészen kiemelkedő korszaknak számított a magyar történelem során. Az 1848-as forradalom és szabadságharc következtében megszakadt a magyar turizmus lassú fejlődése és csak a kiegyezés utáni időszakban jelentkezett újra. Az Osztrák-Magyar Monarchia egy turisztikai egységet alkotott, hiszen egyik ország sem szerepelt önállóan külföld felé, hanem együtt fogadta az érkező turistákat. Jelentős különbség figyelhető meg azonban a két területrész között, ugyanis Magyarország volt a Monarchia elmaradottabb része, így a látogatók többségét az osztrák régió vonzotta. Ennek ellenére Magyarországon is jelentős változások figyelhetők meg a dualizmus idején (Rubovszky, 2009). 1869-ben egy német turistaszervező, Karl Stangen szervezte az első társasutazást külföldiek számára hazánkban, amelynek úti célja a Magas-Tátra volt. 1872-ben nyitotta meg az első Magyar Szállodaépítő Rt a Hungária Nagyszállót, amely amellett, hogy a főváros egyik nevezetességévé vált, Európa vezető szállodái közé tartozott és több ezer turistának biztosított szálláshelyet. Az első magyar utazási irodát több mint tíz évvel később, 1884-ben nyitották meg Budapesten, Európában a tízedikként. Nagy tömegeket vonzott Ferenc József királlyá koronázása, azonban a magyar turizmus nem volt képes ellátni az ide érkező vendégeket, ezért jelentős építkezéseket kellett megvalósítani (Michalkó, 2012). A kor hozta divatba a magyar tengert, a Balatont. Egymás után épültek az üdülővárosok, mint Hévíz, Siófok, Füred és Balatonalmádi. Javult az infrastruktúra, fejlesztették a falvakat, fogadókat létesítettek, fürdőtelepeket alakítottak ki. 1904-től a Balatoni Szövetség fogta 8

össze a fürdőtelepeket, segítette idegenforgalmuk növelését, propagálását. A Balaton mellett a gyógyvizek is fontos szerepet játszottak a magyar területeken, mint például Pöstyén, Tusnád és Harkány. A Monarchia híres osztrák fürdőhelyei, Bad Ischl és Karlsbad fejlettebb színvonallal rendelkeztek, ezáltal sok esetben háttérbe szorították a magyar gyógyvizeket. A fürdőzés mellett a magaslati levegőn való üdülés jelentette a gyógyulást, a kikapcsolódást az előkelő emberek számára. A túrázás, hegyvidéki üdülés mind az Alpokban, mind a Kárpátokban új divatot jelentett. A Tátra kezdetlegesebb infrastruktúrával rendelkezett, a táj szépsége felért az Alpokéval. 1913-tól létezett hazánkban Magyar Turista Szövetség, amely főleg a bakancsos turizmus kedvelőinek kínált lehetőségeket (Magyar Turista Lexikon, 1941). Az 1885-ös budapesti Országos Általános Kiállítás a turizmus fejlődésének fontos állomása volt, ugyanis az egész országot bemutatta turisztikailag a több mint 100 ezer látogatónak. Az érdeklődők háromnegyede volt magyar, a külföldiek közül pedig legtöbben az osztrákok képviseltették magukat. A kapitalizmus rohamos fejlődének köszönhetően a turizmus szerepe egyre növekedett, ugyanakkor egy főváros centrikus szemlélet, azaz Bécs és Budapest vezető szerepének erősödése figyelhető meg a térségekben. A Balkánvasútvonal is Budapest kiemelt szerepéhez járult hozzá, ugyanis a Nyugat-Kelet nemzetközi forgalom egyik jelentős állomásává vált. Mind a személy, mind az áruszállításban fontos szerepet játszott mindkét országban a Duna, hiszen a Nyugatot a Kelettel összekötő legkényelmesebb útvonalnak számított. A vasútvonal fejlődését szemlélteti a következő ábra 1866-tól 1913-ig (2. ábra). 2. ábra: A magyar vasút fejlődése 1866-1913 Forrás: Bihari-Dupcsik: Európa fölénye és katasztrófája,2007 133. o. A század második fontos hazai rendezvénye az 1896-ban megrendezett Millenniumi Kiállítás is mérföldkőnek számított a hazai turizmusban, hiszen a Budapestre látogató körülbelül 150 ezer szállodai vendégből 95 ezer külföldi volt. A főváros szállodák építésével, a látogatók elszállásolásának biztosításával készült a neves jubileumra. A 9

Honfoglalás ezeréves évfordulója kiemelkedő eseménynek számított, ugyanis erre az alkalomra több, a mai napig meghatározó épület épült, például a Vígszínház és a Vásárcsarnok. A Parlament épülete is a dualizmus korában készült el, az előbb említett épületekhez képest hat évvel később (Száray, 2006). A XX. század legelején, 1902-ben jött létre az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság, amely a mai IBUSZ elődjét jelentette. Feladatai között szerepelt az idegenforgalom népszerűsítése, a külföldiek tájékoztatása, a budapesti turizmus színesebbé tétele. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a világon az elsők között szállítottak 1918-tól légipostát a két főváros, Budapest és Bécs között, amely feltételeit a légiközlekedés teremtette meg a térségben. Annak ellenére, hogy a fővárosok idegenforgalma erősödött, vidéken viszonylag kevés turisztikai fejlesztés zajlott, mindössze egy-két híresebb fürdővárosban, mint például Hévízen (www.itthon.hu). A Monarchia területén a turizmushoz szükséges földrajzi adottságok jelentős része adott volt ahhoz, hogy turisztikailag kiemelkedő területté váljon, a világháborúk miatt mégis évtizedekre megtorpant a térség infrastrukturális fejlődése (Rubovszky, 2009). 2.2. Súlypontok a XX. században Amint azt az előzőekben láthattuk a XIX. század vége és a XX. század eleje a turizmus fejlődésének egyik mérföldköve volt, hiszen az ipari forradalom találmányainak köszönhetően a vas és a gőz, majd az acél és az elektromosság felhasználásának fejlődésével új távlatok nyíltak a turizmusban. Ezen folyamat vezetett a tömegturizmus kialakulásához. 2.2.1. Turizmus globális fejlődése a XX. század első felétől napjainkig A XX. század eleji tömegtermelésnek köszönhetően folyamatosan elterjedtek a modern turizmushoz kapcsolódó találmányok, mint a kerékpár vagy az autó. 1908-ban elkezdődött a T-modell sorozatgyártása Henry Fordnak fejlesztése során, amely lehetővé tette, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegek juthassanak hozzá. A Wright fivérek találmányának köszönhetően a légi közlekedés lehetősége is megjelent a XX. század elején a szárazföldi és a vízi közlekedés mellett. A vasúthoz képest rugalmasabb személyszállítást biztosított az egyre nagyobb teret hódító autóbusz (Michalkó, 2012). Az első világháború szakítja meg a turizmus és az utazás fejlődési folyamatát, ugyanis teljes mértékben megbénul Európa országai között a közlekedés, a piacgazdaság átáll hadigazdálkodásra. Általánossá vált az útlevél-és vízumkényszer, ugyanis a század elején 10

megjelent a modern útlevél, amely már egy több lapból álló, személyleírást is tartalmazó, többszöri utazásra feljogosító okmány volt. Nem volt lehetőség az útlevél nélküli utazásokra, a kisantant államai vízumkényszer bevezetésével próbálták elvenni az emberek kedvét a külföldi utazásoktól, ezáltal akaratlanul a belföldi turizmus kiépítésének kedvezve. A világháború lezárását követően az 1920-as évektől addig nem látott mértékben lendült fel a turizmus, hiszen az emberek ki akartak szakadni a megszokott környezetükből, megnőtt az utazási kedv, változott a társadalmi helyzet. A politikai konszolidációnak köszönhetően liberálisabbá vált a vízumpolitika, több helyen is eltörölték a vízumkényszert. Egyre gyakoribbá vált a személygépkocsival, autóbusszal történő utazás. Amíg szárazföldön a személygépkocsi térnyerése volt megfigyelhető, addig a hosszabb távú utazásoknál a repülőgép fokozatosan átvette a hajó szerepét. Változtak az úti célok, fellendülnek a síterepek és a gyógyfürdők, megnövekedett az igény az egzotikus területek iránt, mint például Afrika. 1929-ben, a két világháború között érte el a nemzetközi turizmus a csúcspontját a nemzetközi cserevonatok térnyerésének köszönhetően (Michalkó, 2012; Puczkó-Rátz, 2002; Bencsik, 2002). A II. világháború eleinte csak fékezte, majd teljesen megbénította Nyugat-Európa turizmusát, amely a háborút lezáró békék után is csak lassan enyhült, hiszen a Vasfüggöny elzárta egymástól a kontinens nyugati és keleti országait. A Marshall segélynek köszönhetően fokozatosan éledt újjá Nyugat-Európa gazdasága, beleértve a turizmust is. A növekvő életszínvonalnak köszönhetően kialakult a tömegturizmus, óriási mértékben fejlődtek a szolgáltatások, az utazási irodák behálózták a fejlett országokat. Egyre több szálloda épült, 1960 és 2010 között több mint tizenháromszorosára nőtt a világon a nemzetközi turistaérkezések száma, amely ¾-részét Európa fogadta. Az okok között legfőképpen a társadalmi munkamegosztást, a nők szerepének változásait, az életszínvonal javulását, a politikai enyhülést, a multinacionális vállalatok térnyerését és a hivatásturizmus elterjedését találjuk. A legjelentősebb fejlődés a légi közlekedésben figyelhető meg, ugyanis megjelentek a sugárhajtású repülőgépek, amelyek lerövidítve az utazási időt, háttérbe szorították a többi közlekedési eszközt. A gépkocsi a nyugati és a szocialista világban egyaránt elérhetővé vált, amely javította az emberek rugalmasságát (Michalkó, 2012). Tengerparti, egzotikus, mediterrán országok kerültek az utazások célpontjába Franciaország és Spanyolország vezetésével, valamint egy erős Észak-Dél irányú vándorlás volt kialakulóban (Puczkó-Rátz, 2002). A turizmus fellendülésével megnőtt az igény arra, hogy mérni tudjuk a turisták számát, az eltöltött vendégéjszakák számát, hiszen csak így lehetett összehasonlítani a különböző 11

Millió fő országokat turisztikai szempontból. 1975-ben alakult meg a Turisztikai Világszervezet, amely a legfontosabb turizmussal foglalkozó szervezet. Feladata többek között a világstatisztikák kiadása, valamint neves szakértők bevonásával a turizmus legfontosabb problémáinak, fejlesztési területeinek a megvitatása. 1985-ben a Turisztikai Világszervezet Hágában szervezett világkonferenciát, amelynek keretében kiadott Hágai Nyilatkozat átfogó jogi szabályozást biztosít a turizmus számára, valamint megfogalmazza a jelenség definícióját is (UNWTO, 2014). A Turisztikai Világszervezet, valamint elődje a II. világháború előtt létesült Hivatalos Idegenforgalmi Szervezetek Nemzetközi Egyesülése 2 publikálja a turizmus világstatisztikáit. A statisztikák alapján a nemzetközi vendégéjszakák száma 1950-től 2013-ig az egész világ viszonylatában évi 6,5 %-os növekedést mutat, Európában pedig a növekedés mértéke a világátlaghoz közeli évi 6,1%-os értéket ért el. A növekedést az alábbi ábra illusztrálja (3. ábra): 1200 1000 800 600 400 200 0 1950 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 2013 Év Világ Európa 3. ábra: Nemzetközi turistaérkezések száma 1950-2013 között (millió fő) Forrás: World Tourism Organisation adatai alapján saját szerkesztés Ezen adatokból is látszik, hogy a turisták száma egyre növekszik, amelyhez a XX. század végén az informatika és a számítástechnika fejlődése további hajtóerőt adott. Az ezredfordulóra a turizmus szerepe sokkal jelentősebbé vált, mint a történelem folyamán bármikor. A globalizációs folyamatoknak köszönhetően megszűntek, áthidalhatóbbá 2 International Union of Official Travel Organisation (IUOTO) 12

váltak a távolságok, ezáltal az emberek sokkal könnyebben utazhatnak a világ szinte bármely pontjára (UNWTO, 2014). A 2013-as év a Turisztikai Világszervezet összefoglalója alapján kiemelkedő volt a turizmus szempontjából, ugyanis azon néhány gazdasági ágazat között volt, amely pozitív mérleggel zárt. A nemzetközi turistaérkezések száma a világ országaiban meghaladta az 1,2 milliárd főt, amely 5 %-os növekedést jelent 2012-höz képest. A turizmus növekvő szerepét mutatja, hogy a szakértők a 2014-es évre további 4-4,5 %-os növekedést jósoltak, amely beleillik a 2010-2020 között meghatározott évi 3,8 %-os növekedési trendbe (UNWTO, 2014). A növekvő trendek kapcsán elvégeztem egy regresszió számítást, amelynek segítségével felállítottam egy prognózist, hogyan fog növekedni a turistaérkezések száma Európában és a világban 2030-ig. A lineáris kétváltozós sztochasztikus kapcsolatok modelljéből indultam ki, amelynek képlete: Y 0 1 x (1) ahol a 0 : ; 1 regressziós együtthatók az : véletlen változó, amelynek szórása állandó, várható értéke 0, i változók páronként korrelálatlanok (függetlenek). Ebben az esetben feltételezzük, hogy X lineáris törvényszerűség szerint fejti ki hatását Y-ra, illetve egy véletlen mozzanat is közrejátszik. Kizárólag az adatpárok megfigyelésével tudjuk megbecsülni a lineáris regresszió ismeretlen paramétereit. ( ; 0 1) A becsült regresszió függvény: y b0 b1 x (2) A becsléshez a legkisebb négyzetek elvét alkalmazzuk. A lineáris regresszió mellett beszélhetünk nem lineáris (görbe vonalú) regresszióról, hiszen előfordulhat, hogy a szempontok nem felelnek meg a lineáris közelítésnek. A nemlineáris regresszió alatt értjük a különféle típusú függvényeket, tehát a hatványkitevős, exponenciális, parabolikus és hiperbolikus regressziót (Domán et al, 2009). Dolgozatomban az analitikus regresszióhoz grafikus ábrázolást alkalmaztam, vizsgálva, hogy a leggyakrabban használt függvények közül melyik mutatja a legkisebb eltérést, ezáltal felállítva az előrejelzést. A számításokhoz lineáris és nem lineáris regressziót alkalmaztam. A pontdiagram megrajzolása után felírtam a regressziókhoz tartozó egyenleteket, majd 13

meghatároztam a determinációs együtthatót (R 2 ). A kapcsolat erősségét mutatja a determinációs együttható, amelynek értéke 0 és 1 közé eshet, attól függően, hogy mekkora hányadban magyarázzák a független változók a függő változó teljes eltérés négyzetösszegét. Mivel az R 2 magyarázza a regressziós függvény illeszkedését, ezáltal a modell magyarázó erejét, így azt a regressziót fogadtam el, amelynél az R 2 értéke a legközelebb áll az egyhez. Az alábbi táblázat foglalja össze az eredményül kapott egyenleteket és értékeket (1. táblázat). 1. táblázat Regressziós modellek egyenletei a világra és Európára vonatkozóan Világ Európa (1) Lineáris Egyenlet y = 21,184x 41649 y = 10,246x 20101 R 2 0,9668 0,9759 (2) Hatványkitevős Egyenlet y = 9E-282x85,991 y = 5E-236x 72,047 R 2 0,989 0,9896 (3) Exponenciális Egyenlet y = 2E-35e0,0432x y = 1E-29e 0,0362x R 2 0,9886 0,9892 (4) Logaritmikus Egyenlet y = 42173ln(x) - 319830 y = 20400ln(x) 154665 R 2 0,9658 0,9751 (5) Polinomiális (fokszám=2) Egyenlet y = 0,303x 2-1185,9x + 1E+06 y = 0,1141x 2-444,27x + 432552 R 2 0,9951 0,9932 Forrás: saját szerkesztés Az R 2 értéke a vizsgált modellek közül mind a világ, mind Európa tekintetében a polinomiális regressziós modellnél áll a legközelebb az egyhez, így azon trendvonalat fogadtam el, míg a többit elvetettem. Megállapítottam, hogy a hatványkitevős és az exponenciális egyenletrendszerek megközelítőleg azonos prognózist mutatnak, valamint lényegesen magasabb értékeket jósolnak, mint a többi egyenletrendszer. A lineáris és a logaritmikus regresszióra is hasonló értékeket kaptam, amelyek viszont alacsonyabb turistaérkezéseket jósolnak. 14

Ahogyan az ábrán is látszik (4. ábra) a következő 20 évben a prognózis szerint a világban a turistaérkezések száma megközelíti az 1,8 milliárd főt, míg Európában meghaladja a 800 millió főt. A prognózis természetesen torz, hiszen rengeteg összetevő befolyásolja a turistaérkezések és vendégéjszakák számának növekedését. 4. ábra: Prognózis a nemzetközi turistaérkezések számára 2030-ig (millió fő) Forrás: A World Tourism Organisation adatai alapján saját szerkesztés 2.2.2. A turizmus fejlődése Ausztriában és hazánkban a XX. század első felétől napjainkig Az általam vizsgált két ország történelme ebben az időszakban elkezd jelentősen kettéágazni, majd fokozatosan egyre jobban eltávolodik egymástól. Annak ellenére, hogy a XX. század második felében már nemcsak a Turisztikai Világszervezet, hanem a magyar és az osztrák statisztikai hivatal is megkezdte működését, a kor turizmusáról mégis hiányos statisztikai adatokat találunk. Az eredmények egy része elveszett, megsemmisült, valamint magyar viszonylatban többféle statisztika is napvilágot látott a szocialista politikai érdekeknek megfelelően. Az adatok vizsgálatát az is bonyolítja, hogy a bevásárló turizmus 15

Fő ebben az időszakban még nem jelent meg a statisztikákban, pedig a határ mellett élők gyakran átjártak vásárolni Magyarországra (EdTWIN Projekt, 2011). Nemcsak az első világháború és az azt követő trianoni békediktátum feltételei hatnak negatívan a magyar gazdaságra, hanem a második világháborút követő szovjet uralom is. Ausztria helyzete történelmileg nem sokkal jobb hazánknál, a Marshall segélyből részesedve mégis hamarabb áll talpra a gazdaság és válik nyitottabbá az ország. Az alábbi ábra (5. ábra) 1930-ban és 1960-ban mutatja a hazánkba és Ausztriába érkező turisták számát. Jól látható, hogy Ausztriába nagyságrendekkel több turista érkezett a két világháború között, majd a világháborút követő időszakban is. Magyarországon csökkent 1960-ra a turistaérkezések száma, hiszen a Kádár-korszakban csak a szovjet szféra országaiból érkezhettek turisták, a vasfüggönyön túlról nem. 4 500 000 4 000 000 3 500 000 3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 Ausztria Ország Magyarország 1930 1960 5. ábra: A turisták száma Ausztriában és Magyarországon 1930-ban és 1960-ban (fő) Forrás: EdTWIN projekt adatai és Gyömrei, 1934 alapján saját szerkesztés Ausztriában az osztrák államszerződés megkötése után 1955-től indult meg a turizmus fejlődése. A területileg kicsi ország kevés kulturális látnivalóval rendelkezett, éppen ezért a természeti adottságokat kihasználva igyekezett vonzani a turistákat. Ezzel szemben Magyarországon sokkal több kulturális látnivaló található, viszont az ország turisztikai kihasználása kevésbé jelentős. Az 1950-es években gyakorlatilag a nyugati országokkal nem bonyolíthatott le Magyarország turizmusforgalmat, valamint az 1956-os forradalom idején nem is lehetett turizmusról beszélni. A forradalmat követő években megkezdődött egy lassú 16

Fő hazai fejlődés, amely jelentős nehézségekbe ütközött. Amint azt láthatjuk, Magyarország olyan hátrányban volt Ausztriához képest, amelyet nemhogy csökkenteni, de megtartani sem volt képes a XX. század második felében (6. ábra). 700 600 500 400 300 200 100 0 1930 1960 Év Ausztria Magyarország 6. ábra: 1000 lakosra jutó turisták száma 1930-ban és 1960-ban (fő) Forrás: EdTWIN projekt adatai, a Központi Statisztikai Hivatal és az Osztrák Statisztikai 3 Hivatal, valamint Gyömrei, 1934 alapján saját szerkesztés A második világháború és az 1956-os forradalom után a szocializmus időszaka hozta meg a fellendülést a turistaérkezések szempontjából hazánkban, ugyanis a viszonylagos jólét és a megfizethetőség a kelet-európai országok lakói számára csábítóvá váltak, míg a nyugati turistákat a vasfüggönyön túli országok iránti kíváncsiság vonzotta. Budapest mellett a Balaton és a Hortobágy, valamint Tokaj és Eger örvendtek különös népszerűségnek (Michalkó, 2012). A Millennium és az Európai Uniós csatlakozás hatására a turistaérkezések száma meghaladta hazánkban az osztrák turistaérkezéseket, amely hazánk kedvező központi fekvésének és az egynapos utazások megjelenésének köszönhető. A turizmusból származó bevételeket figyelembe véve Ausztria utolérhetetlennek bizonyul hazánk számára, legalábbis napjainkban. Az osztrák turizmusból származó bevételek az elmúlt évtizedekben ugyanis közel három-négyszeresét tették ki a hazai bevételeknek. Az alábbi diagram a nemzetközi turistaérkezéseket mutatja Ausztriában és Magyarországon (7. ábra) (EdTWIN Projekt, 2011; Rubovszky, 2009). 3 Statistik Austria 17

Ezer fő 50 000 45 000 40 000 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 2013 Év Ausztria Magyarország 7. ábra: Turistaérkezések száma a két országban 1975-2013 között (ezer fő) Forrás: A Központi Statisztikai Hivatal és az Osztrák Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés Annak ellenére, hogy a bevételeink elmaradnak Ausztriától vajon a turistaforgalom növekedésével tudjuk-e kompenzálni ezen hátrányunkat? A világ és Európa turistaérkezéseinek számához hasonlóan Ausztria és Magyarország esetében is elvégeztem egy előrejelzés vizsgálatot, az előző fejezetben már bemutatott statisztikai módszer szerint. A lineáris és nem lineáris regressziós függvényeket felírva, a két ország esetében is a polinomiális regresszió determinációs együtthatójának értéke esett legközelebb az egyhez, így azon regressziót fogadtam el. Az előző számításomhoz hasonlóan a lineáris, a hatványkitevős, az exponenciális, a logaritmikus és a polinomiális regressziós függvényeket használtam. Az alábbi táblázat mutatja a kapott egyenleteket és determinációs együttható értékeket (2. táblázat). 18

Regressziós modellek egyenletei Magyarország és Ausztria viszonylatában 2. táblázat Magyarország Ausztria (1) Lineáris Egyenlet y = 5161,4x - 1782,9 y = 2413,7x + 13611 R 2 0,9748 0,9624 (2) Hatványkitevős Egyenlet y = 4423,3x 1,0376 y = 14951x 0,3583 R 2 0,9606 0,9266 (3) Exponenciális Egyenlet y = 5079,9e 0,2675x y = 15396e 0,0961x R 2 0,9256 0,9654 (4) Logaritmikus Egyenlet y = 18483ln(x) - 2267,1 y = 8662,6ln(x) + 13358 R 2 0,8623 0,8551 (5) Polinomiális (fokszám=2) Egyenlet y = 52,658x 2 + 4634,8x - 817,55 y = 92,282x 2 + 1490,8x + 15303 R 2 0,9753 0,9696 Forrás: saját szerkesztés A két ország regressziós vizsgálata során nagyobb eltéréseket kaptam, mint világ és európai viszonylatban, ugyanis a logaritmikus regressziós függvények determinációs együtthatója mindkét ország esetében 0,9 alatti értéket mutat, míg hazánk esetében érdekes trendvonalat kaptunk az exponenciális regressziós számításra is. Összevetve mind az öt regresszió számítási módot a legjobban közelítő értékeket fogadtam el a polinomiális regresszió esetében. Megállapítottam, hogy a polinomiális regressziós függvény R 2 értéke sem Ausztria sem Magyarország esetében nem közelíti meg a világ és európai viszonylatban kapott közel 99 %-os értéket, így az előrejelzésünk pontossága mindössze 96-97 % között mozog. Ezen értékek azonban még így is viszonylag pontosak, így kiindulhatunk belőlük a turistaérkezések számának változását vizsgálva a következő húsz évben. A prognózist figyelembe véve elmondható, hogy hazánkba 2030-ban továbbra is több turista fog érkezni, mint szomszédunkhoz, a két ország között megfigyelhető különbségek tovább nőnek a turistaérkezések számát figyelve. Amíg hazánkban közel 70 millió, addig Ausztriában 50 millió turistaérkezést jósol a prognózis 2030-ra (8. ábra). 19

8. ábra: A turistaérkezések számának előrejelzése Ausztriában és Magyarországon 2030-ig (ezer fő) Forrás: A Központi Statisztikai Hivatal és az Osztrák Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés A prognózis hátránya, hogy a turistaérkezések számából nem tudjuk megállapítani a turisták tartózkodási idejét, a turisztikai költéseket, sem pedig a turizmusban foglalkoztatottak arányát. Annak ellenére, hogy az előrejelzés hazánkban 20 millióval nagyobb turistaérkezést jósol, a jelenlegi trendek azt mutatják, hogy a turisták átlagos tartózkodási ideje hazánkban 1-2 nap, míg Ausztriában 5-7 napra tehető. A legfőbb ok az osztrák sí turizmus és aktív turizmus, míg hazánkban a bevásárló turizmus és az átutazó turizmus miatt rövidebbek a tartózkodási idők. Fontos kérdés az, hogy képes lenne-e Magyarország megfelelően kezelni a trend által jósolt növekedést. Adódna-e elegendő szálláshely, megfelelő infrastruktúra? Képes-e az ország desztinációs menedzsmentje hosszabb maradásra ösztönözni a turistákat? Évtizedekre visszatekintve azt figyelhetjük meg, hogy a történelmi tényezők mellett a kevesebb turistaérkezés másik jelentős oka az volt, hogy az ország kevés szálláshellyel rendelkezett, amely korlátozta a turisták fogadását. Az alábbi táblázat (3. táblázat) a magyar szálláshelyek számának változását mutatja 1975-től napjainkig. 20

A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek száma 1975 2013 között (db) Év Szálloda Panzió Turistaszálló Ifjúsági szálló, nyaralóház Kemping 1975 25 140 n.a. 5 802 9 863 34 908 1980 29 578 12 285 8 688 9 571 58 931 1985 37 476 13 886 7 582 10 251 78 549 1990 48 886 11 215 7 459 10 965 97 631 1995 85 640 30 959 11 976 15 929 104 665 2001 104 232 43 993 27 509 18 509 102 557 2005 115 895 46 340 28 874 20 525 94 136 2010 123 518 37 912 24 986 16 505 86 744 2013 142 193 30 963 n.a n.a 121 553 3. táblázat: Forrás: Magyarország a XX. században II. kötet és Michalkó, 2012 valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés A táblázat alapján látható, hogy a legjelentősebb szálláshelyeket az üdülők valamint a motelek jelentették, amelyek évente akár félmillió vendég fogadását is lehetővé tették. 1960 előtt nem volt jelentős szállodaépítés hazánkban, mindössze néhány budapesti szállodát építettek újjá, többek között a Royal és a Gellért Szállodákat. Az első szállodalánc, az Intercontinental 1969-ben épült nyugati pénzekből (Rubovszky, 2009). Magyarországon 1979-1983 között egy erőteljes fejlődési periódus kezdődött a turizmus szemszögéből. Ebben az időszakban életbe lépett egy távlati idegenforgalmi fejlesztési koncepció, amelynek értelmében szállodák épültek, a turizmus nyitottabbá vált a magánszektor irányába, valamint Budapest fontosabb kiállításoknak adott otthont. Jelentős áttörést jelentett, hogy a magyar-osztrák határon eltörölték a vízumot, amelynek hatására a két ország között hamarosan megduplázódott a turistaforgalom. Főként az osztrákok utaztak hazánkba, kedveltek voltak a dunántúli fürdőhelyek, valamint a legtöbb esetben a határ ezen oldalán vettek igénybe szolgáltatásokat, intézték a bevásárlásokat (Lengyel, 1997; Rubovszky, 2009). 21

GDP % Annak ellenére, hogy a turistaérkezések száma az előrejelzések szerint hazánkban megelőzi az osztrák adatokat, mégis a turizmus direkt és indirekt hatásait vizsgálva megállíthatjuk, hogy hazánk el van maradva szomszédjától. A turizmus direkt hatása alatt azon tényezőket értjük, amelyek a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek következtében jönnek létre (Puczkó-Rátz, 2002 46. oldal). A Világgazdasági Fórum 4 által kiadott éves jelentésekben találhatók adatok a turisztikai szektor GDP-hez való hozzájárulásáról. Ezen adatok mindössze csak becsültek, éppen ezért már nem szerepelnek a 2015-ben kiadott Turizmus Versenyképességi Jelentésben, azonban dolgozatomban szemléltetem a 2007-2013 között kiadott jelentésekben az értékek változását (9.ábra). 18% 16% 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0% 2006 2007 2008 2010 2012 Év Ausztria Magyarország 9. ábra: A turisztikai szektor hozzájárulása a GDP-hez a 2006-2012-es időszakban (%) Forrás: World Economic Forum (2007-2013) és Péter, 2014 alapján saját szerkesztés A százalékos megoszlást figyelembe véve megállapítható, hogy mindkét országban a gazdasági válság hatására csökkenés következett be, majd 2010-től kezdve újra megindult a növekedés. Még Ausztriában 15-16 %-on mozog a turizmus hatása a GDP-re, addig hazánkban 2012-re éppen csak átlépi a 10 %-ot. Hasonló megállapításra juthatunk, ha a közvetett hatást vizsgáljuk, amely mutatói sokkal nehezebben és hosszabb idő múlva figyelhetők csak meg, hiszen nem közvetlenül a turisztikai tevékenységekből fakadnak. A turisztikai szektorban dolgozók aránya a teljes foglalkoztatott létszámhoz képest egy indirekt mutató, amely Ausztriában a Világgazdasági Fórum becslései szerint a vizsgált periódusban közel 20 %-ról 15 %-ra esett, míg hazánkban a 2006-2008-as negatív trendet 2008 után egy növekedés váltotta fel, így 2012-re 4 World Economic Forum 22

% elmondható, hogy a foglalkoztatottaknak már majdnem 10 %-a dolgozik a turizmusban (10. ábra). 25% 20% 15% 10% 5% 0% 2006 2007 2008 2010 2012 Év Ausztria Magyarország 10. ábra: A turisztikai szektorban dolgozók aránya a 2006-2012-es időszakban (%) Forrás: World Economic Forum (2007-2013) és Péter, 2014 alapján saját szerkesztés Megállapítható tehát, hogy a turizmus hatása az adott nemzetgazdaságra sokféleképpen mérhető. Eltérő statisztikák, eltérő mutatók más és más eredményeket adnak, attól függően, hogy milyen hatásokra vagyunk kíváncsiak. Amíg hazánkban magasabb a turistaérkezések száma, addig Ausztriában a turisztikai szektor jobban hozzájárul a gazdasághoz és a foglalkoztatáshoz. De nemcsak a szektor hatásai, hanem a felépítése is mutat különbségeket a két országban, amelyet a következő fejezetben mutatok be. 2.3. A turisztikai intézményrendszer felépítése 2.3.1. Magyarország Hazánkban 1998 óta beszélhetünk a turizmus állami szintű irányításáról, ugyanis ettől az évtől kezdve létezik állandó bizottsága a turizmusnak. Napjainkban a Nemzetgazdasági Minisztérium hatásköre alá tartozik a turizmus, a nemzetgazdasági fejlesztések, a közvetlen és közvetett kereskedelem, a nemzeti költségvetés, az adózás, a foglalkoztatáspolitika a nemzetközi gazdasági kapcsolatok mellett. A minisztérium munkáját Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter koordinálja (Michalkó, 2002). 23

A Turizmusért Felelős Helyettes Államtitkárság és a Tervezéskoordinációért Felelős Államtitkárság, valamint a Turisztikai és Vendéglátó ipari Főosztály felelős a minisztériumon belül a nemzeti fejlesztési stratégia megvalósulásáért, a turizmussal kapcsolatos törvényhozói feladatokért, a nemzetközi turisztikai együttműködésekért, valamint a vendéglátói szektor és a Szép Kártya rendszer kiépítéséért. Az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztési programok a Nemzetgazdasági Minisztérium Európai Uniós Források Felhasználásáért Felelős Államtitkárságának hatáskörébe tartoznak. Az operatív programok tervezése, a megfelelő források megtalálása, a pályázatok benyújtása, a támogatható fejlesztési tervek elkészítése és a végrehajtások dokumentálása szerepel a legfontosabb feladataik között. A Nemzetgazdasági Minisztérium Turisztikai és Vendéglátó ipari Főosztálya valamint az államtitkárságok szoros együttműködésben állnak azon minisztériumokkal, amelyek kapcsolatban vannak a turizmussal. A kulturális és egészségturizmus révén az Emberi Erőforrások Minisztériumával, a vidéki turizmus fellendítése és az ökoturizmus területén a Földművelésügyi Minisztériummal, a válsághelyzetek kezelése miatt a Külgazdasági és Külügyminisztériummal valamint a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal állnak kapcsolatban a turisztikai marketingtevékenységek összehangolásának céljából. Emellett a Magyar Fejlesztési Bankkal és a Központi Statisztikai Hivatallal is szoros együttműködést ápol a minisztérium. Hazánk nemzeti turisztikai marketingszervezete az Országos Turisztikai Hivatal jogutódjaként 1994 óta működő Magyar Turizmus Zrt. A szervezet célja, hogy hozzájáruljon a turisztikai kínálat javulásához, a hazai és a külföldi marketingtevékenység működéséhez és a turizmusból származó bevételek növeléséhez. Emellett az országos Tourinform hálózat szakmai irányítása, valamint a Turisztikai Desztinációs Menedzsment (TDM) koordinációs feladatainak ellátása is feladata. A Turisztikai Desztinációs Menedzsment önkéntes alapon helyitől a regionálison át egészen az országos szintig szerveződő rendszer, amelynek létrehozását és fejlesztését a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia határozta meg 2007-ben. 2013-ra 85 Turisztikai Desztinációs Menedzsment szervezetről beszélhetünk hazánk 9 turisztikai régiójában. A regionális és a megyei szintet az önkormányzatok, az utazási irodák, a vendéglátóhelyek erősítik (www.itthon.hu; Michalkó, 2012) (11.ábra). 24