AZ ESÉLYEGYENLİSÉGRİL ÁLTALÁBAN,

AZ ESÉLYEGYENLİSÉGRİL ÁLTALÁBAN, ESÉLYEGYENLİSÉGI PRIORITÁSOK - Tanulmány - Készítette: S á n d o r J u d i t 2009. október 31.

Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK... 1 BEVEZETÉS... 2 AZ ESÉLYEGYENLİSÉG ÉS A ROKON FOGALMAK JELENTÉSE... 2 Diszkrimináció... 2 Egyenlı bánásmód - Esélyegyenlıség... 3 AZ ESÉLYEGYENLİSÉG TERÜLETÉNEK JOGI HÁTTERE... 4 Nemzetközi jog a diszkrimináció ellenes küzdelemben... 4 A diszkrimináció szempontjából legfontosabb ENSZ szerzıdések... 4 Európai Unió jogi szabályozása... 5 A diszkrimináció koncepciója az EU jogában és politikájában... 6 Magyar jogszabályok az esélyegyenlıséghez kapcsolódóan... 7 A témához kapcsolódó fontosabb hazai jogszabályok győjteménye... 8 AZ ESÉLYEGYENLİSÉG KIEMELT TERÜLETEI... 9 KIREKESZTÉSSEL KÜZDİ TÁRSADALMI CSOPORTOK HAZÁNKBAN... 10 Nık... 10 Fogyatékkal élık... 10 Romák... 12 Hátrányos helyzető településen élık... 13 Szegénységben élık... 14 Bevándorlók... 15 ÖSSZEGZÉS... 15 IRODALOMJEGYZÉK... 17 1

Egy ember nemcsak a tetteivel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is, és ebben az esetben is felelısség terheli ıt. (John Stuart Mill) Bevezetés Dolgozatom témája az esélyegyenlıség és annak kiemelt területei. Azért választottam ezt a témakört, mert nagyon fontosnak érzem a mindennapi életben és úgy gondolom, hogy az esélyegyenlıség kérdése mellett senki nem mehet el csak úgy, hisz számos területen nyilvánvaló jelei vannak a problémának. Ha mi magunk, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem tapasztaljuk a hátrányos megkülönböztetésnek semmilyen formáját, akkor örülhetünk, de ebben az esetben sem mehetünk el a téma mellett. Szőkebb vagy tágabb környezetünkben biztosan jelen van valamilyen módon a probléma, esetleg csak mi nem vesszük észre, mert a saját bırünkön nem tapasztaljuk, de a dolog ettıl még bennünket is érint közvetve. És, ez a szerencsésebb helyzet. Viszont, gondoljuk bele abba, hogy vannak igen sokan, akik önmagukon is érzékelik az esélyegyenlıség hiányát ennek rengeteg negatív hatásával együtt. Vannak, akiknek nap mint nap el kell szenvedniük a helyzetükbıl adódó hátrányokat, például a kerekesszékbe kényszerült emberek nem tudják segítség nélkül, önállóan elintézni hivatalos ügyeiket, mert nem tudnak bejutni egyes hivatalokba, intézményekbe, vagy vannak olyanok, akik például nemük, koruk, származásuk vagy családi hátterük miatt nem kapnak munkát, ezáltal mélyszegénységbe szorulnak és embertelen körülmények között tengıdnek. És még sorolhatnám Úgy gondolom, hogy mindez igenis fontos probléma, ami a társadalom egészét érinti, ez ügyben senki nem lehet közömbös és igenis mindenkinek oda kell tennie magát valami módon, hogy megoldás születhessen és a helyzet javulhasson. Szerintem, odafordulással, figyelemmel, lehetıségek biztosításával és ésszerő tettekkel elısegíthetık az egyenlı esélyek, ezáltal pedig jelentısen csökkenthetı a diszkrimináció, illetve az ebben érintett emberek társadalmi hátránya. Ehhez viszont alapvetıen az kell, hogy ismert legyen mindenki elıtt a jelenlegi helyzet, a fennálló problémák, a meglévı igények és a megoldásra váró feladatok. Ennek elısegítése érdekében jelen írásomban helyzetképet kívánok nyújtani az esélyegyenlıséggel kapcsolatosan eddig elért eredményekrıl, a jelenleg folyamatban lévı törekvésekrıl, illetve a jövıre vonatkozó tervekrıl. Dolgozatom felépítését tekintve, elsıként fogalmi meghatározást közlök, megadom a témához kapcsolódó kifejezések jelentését, majd bemutatom a témakör jogi háttérét nemzetközi, európai és hazai szinten. Ezt követıen számba veszem az esélyegyenlıség szempontjából kiemelt fontosságú célcsoportokat. Zárásként egy rövid összegzés olvasható, majd pedig a felhasznált irodalmat sorolom fel. Az esélyegyenlıség és a rokon fogalmak jelentése Diszkrimináció A diszkrimináció szó latin eredető, szétválasztást, megkülönböztetést jelent. A szociológiában modern használatban olyan megkülönböztetı bánásmód (cselekedet, tevékenység, kijelentés, elmulasztott tett, viselkedés), mely az egyén vagy a csoport esélyegyenlıségére hat. A diszkrimináció lehet pozitív vagy negatív. (Wikipédia, 1) Pozitív diszkrimináció - hátrányt csökkentı megkülönböztetés vagy elınyben részesítés: Amikor egy egyén vagy csoport valós esélyegyenlıtlenségének felszámolása végett tesznek valamit az érintettek helyzetének elımozdítása érdekében. Az elınyben részesítés nem sérthet alapvetı jogot, nem biztosíthat feltétlen elınyt, célja nem többletjogok osztogatása, hanem a valamilyen szempontból hátrányos helyzető személyek vagy csoportok olyan szintre juttatása, hogy képesek legyenek élni az egyébként mindenkit megilletı jogaikkal. (Csillag G., 2) 2

A szociológiában a pozitív diszkrimináció csoportra vagy személyre vonatkozó jogi, adminisztratív vagy egyéb segítséget jelent, melyre a hátrányos helyzetük ad okot. Célja az embercsoportok közötti gazdasági vagy társadalmi igazságtalanság enyhítése, vagyis az esélyegyenlıség megteremtése. (Wikipédia, 1) Negatív diszkrimináció - hátrányos megkülönböztetés: A szociológia értelmezése szerint ösztönös vagy tudatos kirekesztı, megalázó cselekedet. Az egyenlı bánásmód elvével ellentétes eljárás. Általa létrejön az esélyegyenlıtlenség, a gazdasági vagy a társadalmi igazságtalanság. (Wikipédia, 1) Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minısül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága (neme, kora, származása, kisebbséghez való tartozása, fogyatékossága stb.) miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levı személyhez vagy csoporthoz képest kedvezıtlenebb bánásmódban. (2003. évi CXXV. törvény 8. -a) Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minısül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minısülı, látszólag az egyenlı bánásmód követelményének megfelelı rendelkezés, amely a 2003. évi CXXV. törvény 8. -ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkezı egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévı személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. (2003. évi CXXV. törvény 9. -a) Egyenlı bánásmód - Esélyegyenlıség Az egyenlı bánásmód követelménye szerint tilos hátrányosan megkülönböztetni, diszkriminálni egyes személyeket, csoportokat bizonyos tulajdonságaik alapján. Az esélyegyenlıség biztosítása pedig a hátrányos helyzetben lévı személyeket/csoportokat érintı olyan pozitív intézkedéseket jelent, amelyek lehetıvé teszik, hogy a hátrányos helyzetben lévık hátrányait csökkenteni vagy megszüntetni lehessen. (Csillag G., 2.) Az egyenlı bánásmód elve másként a diszkrimináció tilalmát jelenti. Az egyenlı bánásmód és az esélyegyenlıség fogalmát gyakran használják szinonimaként, ami azt sugallja, hogy egy és ugyanazon dologról van szó. Valójában azonban az egyenlı bánásmód elve (a diszkrimináció tilalma) és az esélyegyenlıségi politika ugyanannak az elvárásnak két eltérı filozófiájú megközelítése. Az esélyegyenlıség alapja a diszkriminációmentesség, azaz meghatározott tulajdonság miatt senkit nem érhet hátrány. Ezen felül, elı kell segíteni, hogy javuljon az esélyegyenlıtlenséggel küzdı célcsoportba tartozók lehetısége a munkavállalásra, és egyáltalán a normális életre. Az esélyegyenlıség mindannyiunk számára fontos érték! Segít elérni azt a célunkat, hogy mindenkinek esélye legyen a munkavállalásra, karrierre, minıségi szolgáltatásokra, függetlenül attól, hogy nı vagy férfi, egészséges vagy fogyatékossággal él, hogy milyen a származása vagy az anyagi helyzete. A diszkrimináció tilalma önmagában nem oldja meg a problémákat, azaz nem szünteti meg a létezı egyenlıtlenségeket, ezért van szükség esélyegyenlıségi politikára. Az egyenlı bánásmóddal szemben az esélyegyenlıségi politika azt kívánja meg, hogy a diszkrimináció tilalmának betartásán túl erıfeszítéseket tegyenek a nık, a romák, a fogyatékossággal élık, stb., azaz az érintett célcsoportok esélyegyenlıségének javítása érdekében. Látható tehát, hogy az esélyegyenlıségi politika nem esik egybe az egyenlı bánásmód biztosításával: mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlı eséllyel érvényesülhessen az élet legkülönbözıbb területein (oktatás, egészségügy, munkaerıpiac, szociális biztonság stb.), de legalábbis csökkenjenek az érintett célcsoportokat érı hátrányok. Másképp fogalmazva: tiszteletben kell tartani a diszkrimináció tilalmát és elı kell mozdítani az érintett hátrányos helyzető csoportok esélyegyenlıségét. (Esélyegyenlıségi útmutató, 3.) 3

Az esélyegyenlıség területének jogi háttere (Küzdelem a megkülönböztetés ellen, 4) Nemzetközi jog a diszkrimináció ellenes küzdelemben Léteznek olyan nemzetközi jogi eszközök, amelyek igénybe vehetık mind egyéni jogsérelmek esetén, mind pedig akkor, ha egy civil szervezet megítélése szerint a kormányzat nem lép fel kellı hatékonysággal a hátrányos megkülönböztetés jelenségei ellen. Kiemelendı az ENSZ emberi-jogi intézményrendszere, az ENSZ égisze alatt számos emberi jogi tárgyú szerzıdés született, ezek 4 fı csoportja: 1. Általános kereteket jelentı szerzıdések és dokumentumok: - Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (csak ajánlás jellegő, de fontos - 1948-ban fogadták el) - Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976. évi 8. tvr. hirdeti ki nálunk) - Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976. évi 9. tvr.) 2. Diszkrimináció tilalmát kimondó szerzıdések: - Faji megkülönböztetés kiküszöbölésérıl szóló egyezmény (1969. évi 8. tvr.) - Apartheid tilalmáról szóló egyezmény (1976. évi 27. tvr.) - UNESCO egyezmény az oktatási diszkrimináció ellen (1960. december) - Nıkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásáról szóló egyezmény (1982. évi 10. tvr.) 3. A menekültek, hontalanok és egyéb migránsok helyzetére vonatkozó rendelkezések 4. Specifikus helyzető csoportokra és specifikus kérdésekre vonatkozó egyezmények: - Egyezmény a gyermek jogairól (1989, 1991. évi LXVI. tv.) - A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés vagy bánásmód elleni egyezmény (1984, 1988. évi 3. tvr.) A diszkrimináció szempontjából legfontosabb ENSZ szerzıdések Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Az aláíró államok vállalták az alábbi jogok tiszteletben tartását: élethez való jog; kínzás tilalma; személyes szabadsághoz való jog; tisztességes bánásmód a börtönökben; bíróság elıtti egyenlıség, ártatlanság vélelme, védelemhez való jog; magánélet és család védelme; vallásszabadság; véleménynyilvánítás szabadsága, stb. A diszkriminációs ügyek szempontjából kiemelten fontos a 2. cikk, amely kimondja, hogy ezen jogok biztosítása tekintetében tilos a diszkrimináció, és a 26. cikk, amely kimondja, hogy a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell, és hatékony védelmet kell biztosítania a diszkrimináció ellen. A szerzıdésben vállalt kötelezettségek teljesítésének felügyeletét az Emberi Jogi Bizottság (Human Rights Committee) végzi, mely 18 tagból áll, akiket a szerzıdésben részes államok választanak meg. A Bizottság kérésére a szerzıdést aláíró országoknak országjelentést kell készíteniük a szerzıdésben foglaltak teljesülésérıl. A Bizottság az országjelentéseket megvizsgálja, majd jelentést és általános észrevételeket fogad el velük kapcsolatban, amiket megküld az érintett államnak. Lehetıség van állami bejelentésre: az egyik részes állam bepanaszolhatja a másikat, amennyiben az nem teljesíti a szerzıdésben foglaltakat. Ekkor a Bizottság közvetít a két állam között, majd pedig jelentéssel zárja az ügyet. Nem jellemzı, hogy igénybe vennék az államok ezt a lehetıséget. Egyéni panasz is benyújtható: ha valaki úgy érzi, hogy egy olyan állam, amelyik aláírta a szerzıdéshez tartozó kiegészítı jegyzıkönyvet, megsértette az okmányban biztosított valamely jogát, akkor megadott szabályok szerint panaszt tehet az adott állam ellen a Bizottsághoz. Ha a Bizottság elfogadhatónak nyilvánítja a panaszt, elküldi az érintett államnak, melynek érdemi észrevételeket kell tennie a panaszra. A Bizottság ezután megvizsgálja az ügyet, és döntést hoz, hogy megvalósult-e a jogsértés vagy sem, majd az ügyrıl készült jelentést megküldi a panaszosnak és az érintett államnak. (Fontos, hogy a Bizottság nem alkalmazhat az állammal szemben szankciót, tehát nincs lehetıség kárpótlásra.) A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérıl szóló egyezmény Ezen egyezmény alapvetı szerkezete ugyanolyan, mint az Egyezségokmányé. Tartalmazza a kötelezettségeket, illetve megadja a teljesülés ellenırzésére létrehozott Bizottság mőködési rendjét. Megadja a diszkrimináció definícióját, kimondja a diszkrimináció kiküszöbölésének kötelezettségét, a szegregáció tilalmát, a győlöletbeszéd, a rasszista propaganda tilalmát, rendelkezik az alapjogok egyenlı, diszkriminációmentes élvezetérıl, megadja a jogot a hatékony jogorvoslathoz, az igazságos és megfelelı jóvátételhez, illetve a pozitív intézkedéseket szorgalmazza a tolerancia elımozdítása érdekében. 4

Rendelkezik az egyezmény végrehajtását figyelemmel kísérı 18 tagú bizottság (CERD Bizottság) mőködésérıl. Ennek a bizottságnak is rendelkezésére állnak az országjelentések, az egyezmény értelmében kétévente kell a tagállamoknak jelentést benyújtaniuk: négyévente részleteset, egyébként csak rövidebbet. Ha súlyos helyzet áll elı, a Bizottságnak joga van különleges jelentést kérni az adott kérdésrıl. Itt is van lehetıség a tagállamok egymás elleni panaszaira, de az államok itt sem szoktak élni ezzel az eszközzel. Egyéni panaszok: ha egy egyén vagy csoport úgy érzi, hogy egy tagállam megszegte az egyezményben vállalt kötelezettségek valamelyikét, és ez az ı jogait csorbítja, akkor panaszt (közlést) tehetnek. A panaszt a CERD Bizottság kivizsgálja, ha a megadott feltételek teljesülnek, majd pedig megoldást próbál találni a problémára az érintettek bevonásával. A nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény: Ez az egyezmény a fent ismertetett két nemzetközi jogi dokumentumhoz hasonlóan épül fel. A tartalmi rendelkezéseket itt is egy ellenırzési mechanizmus alapvetı szabályainak lefektetése követi. Az egyezmény betartása felett itt a CEDAW Bizottság ırködik, melynek szintén a három fent említett eszköz áll rendelkezésére (országjelentések, állami bejelentés, egyéni panaszok). Magyarországon általában nem váltanak ki nagy visszhangot a fent említett bizottságok jelentései, hisz a kormányzat nem fektet nagy hangsúlyt a túlnyomó részben bírálatokat megfogalmazó vélemények nyilvánosságra hozatalára. A civil szervezetek számára viszont jó lehetıség az alternatív jelentések írása, mert álláspontjuknak különös súlyt adhat, ha tükrözıdik e nemzetközi szervek jelentéseiben, fıleg, ha sajtóközlemény kiadásával vagy egyéb hasonló módon saját kezükbe veszik a kellı nyilvánosság biztosításának feladatát. Európai Unió jogi szabályozása Az Európai Uniónak az Uniót létrehozó Szerzıdések által meghatározott hatásköri keretek között kell mőködnie. A szerzıdések határozzák meg, hogy mely területek tartoznak az EU kizárólagos hatáskörébe. Azokon a területeken, melyek nem tartoznak a kizárólagos hatáskörébe, az EU csak akkor járhat el, ha az adott célt a tagállamok nem tudják kielégítı módon elérni. Ha az EU jog szabálya és a tagállam nemzeti joga ellentétes, az EU joga elsıbbséget élvez a nemzetivel szemben. Az Európai Unió jogi forrásai: - Elsıdleges jogforrások: tagállamok közötti Szerzıdések és a harmadik országokkal kötött megállapodások Az 1965. évi Egyesítı Szerzıdés által módosított EK Szerzıdés és Jegyzıkönyvei, és az egyes Csatlakozási Szerzıdések. Az Euratom Egyezmény, az 1986. évi Egységes Európai Okmány, az 1992. évi (maastrichti) Szerzıdés az Európai Unióról, az 1998. évi Amszterdami Szerzıdés, a 2000. évi Nizzai Szerzıdés. - Másodlagos jogforrások: rendeletek, irányelvek, határozatok, ajánlások és vélemények A rendelet általános hatállyal bír, teljes egészében kötelezı és közvetlenül alkalmazandó minden tagállamban. Az irányelv az elérendı célokat illetıen minden címzett tagállamra kötelezı, de a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A határozat teljes egészében kötelezı azokra nézve, akiket címzettként megjelöl. Az ajánlások és a vélemények nem kötelezıek. - Egyéb jogforrások: az EU jogának az Európai Bizottság esetjoga által kidolgozott általános alapelvei, és az ún. soft law (pl. iránymutatások és határozatok) Az Európai Unió jog alapelvei (esetjog): - alapvetı emberi jogok (ideértve az Emberi Jogok Európai Egyezményét) - esélyegyenlıség / diszkrimináció-mentesség - arányosság - jogi kiszámíthatóság / tényleges elvárhatóság / visszaható hatály tilalma - az érintett joga ahhoz, hogy a rá vonatkozó döntés meghozatala elıtt meghallgassák - a jogi szakma elıjogai Az Európa Tanácsot a második világháború végén hozták létre, az európai egység elımozdítása, az emberi jogok védelme, és a szociális és gazdasági fejlıdés elısegítése érdekében. 46 tagállama van, ideértve az EU összes tagállamát és tagjelölt országait. Az Európa Tanács alkotta meg az Emberi Jogok és Alapvetı Szabadságjogok Védelmérıl szóló Európai Egyezményt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban székel, és felügyeli az Egyezmény végrehajtását. Az Egyezmény 14. szakasza nyújt némi védelmet a diszkriminációval szemben, illetve a 2005. április 1-jén hatályba lépett 12. Kiegészítı Jegyzıkönyve is. 5

A diszkrimináció koncepciója az EU jogában és politikájában A diszkrimináció tilalmának elve az EU jogának egyik alapelve. Kifejezetten szerepel a Szerzıdések számos rendelkezésében. Az EU Alapvetı Jogok Chartáját 2000 decemberében hirdették ki, de jelenleg még jogilag kötelezı erıvel nem bír. Az új EU Alkotmány részét képezi, és akkor lesz kötelezı erejő, ha az összes tagállam ratifikálja az Alkotmányt. A ratifikáció jelenleg folyamatban van. A Charta 21. szakasz (1) bekezdése kijelenti: Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyızıdés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történı megkülönböztetés. Ezen túlmenıen, az EK Szerzıdés 13. cikke szerint: E szerzıdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerzıdés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követıen, egyhangúlag megfelelı intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyızıdésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. Ez nem közvetlen tilalom, hanem felhatalmazó rendelkezés, amely lehetıvé teszi az EU számára, hogy fellépjen a diszkrimináció ott felsorolt formáival szemben. (Egyébként már a 13. cikk elfogadása és a Charta kihirdetése elıtt is kiterjedt EU szabályozás létezett a nemzetiségi vagy nemi alapon történı diszkrimináció tilalma tekintetében.) Az EU jelentıs törekvései a diszkrimináció leküzdésére: - Irányelv a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról (2000/43/EK Tanácsi Irányelv) - Irányelv a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (2000/78/EK Tanácsi Irányelv) - A megkülönböztetés elleni Közösségi Intézkedési Program 2001-2006 (2000/750/EK Határozat) a 13. cikkben felsorolt minden fajta - kivéve a nemi alapú - diszkrimináció tekintetében. A programnak három fı célja van: segítséget nyújtani az EU-n belüli hátrányos megkülönböztetés mértékének és jellegének valamint a diszkrimináció ellenes eszközök hatékonyságának elemzésében és értékelésében; a diszkrimináció elleni küzdelemben aktívan résztvevı tagállami és európai szintő szereplık kapacitásának fejlesztése; illetve a diszkrimináció elleni küzdelemhez kapcsolódó értékek és gyakorlatok feltárása és terjesztése gyakorló szakemberek és véleményformálók között. Az Irányelvek tiltják a természetes vagy jogi személyek általi diszkriminációt mind a közszférában, mind a magánszektorban. Alapvetıen a természetes személyeket védik a diszkriminációval szemben, a Faji Egyenlıségi Irányelv szerint a tagállamoknak azonban szükség esetén a nemzeti hagyományokkal és gyakorlattal összhangban védelmet kell nyújtaniuk a jogi személyeknek is, ha ezek tagjaik faji vagy etnikai származása miatt szenvednek el megkülönböztetést. - Fogyatékos személyek igényeihez való ésszerő alkalmazkodás: a Foglalkoztatási Egyenlıségi Irányelv (2000/78/EK) 5. szakasza elıírja a munkáltatók számára, hogy megfelelı lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy a munkához való hozzáférésre, az abban való részvételre, az elımenetelre vagy át- illetve továbbképzésen való részvételre lehetıséget biztosítsanak a fogyatékkal élı személyek részére, kivéve, ha az aránytalan terhet jelentene a munkáltató számára. A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a fogyatékkal élı személyre vonatkozó ésszerő alkalmazkodáshoz szükséges teher, ideértve a pénzügyi jellegő terhet is, aránytalan, ha rendelkezésre állnak olyan (pl. állami) anyagi források vagy egyéb lehetıségek, amelyeket a munkáltató ilyen esetekben igénybe vehet. - PROGRESS 2007-2013 pénzügyi program számos létezı EU-programot fog össze, ideértve az antidiszkriminációs programot is. Arra hivatott, hogy támogassa az esélyegyenlıség elvének érvényesítését minden területen és valamennyi uniós politikába segítsen beépíteni az elveket és a jó gyakorlatot. (Küzdelem a megkülönböztetés ellen, 4.) 6

Magyar jogszabályok az esélyegyenlıséghez kapcsolódóan A diszkrimináció tilalmát a magyar jogban az Alkotmány 70/A -a és az egyenlı bánásmód biztosításáról és az esélyegyenlıség elımozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény határozza meg. Az antidiszkriminációs szabályokat ebbıl a törvénybıl lehet megismerni. Az egyenlı bánásmódról szóló törvény lehetıvé teszi az esélyegyenlıtlenséggel küzdı személyek elınyben részesítését. Ha például egy vállalat elınyben részesíti alkalmazottak felvétele során a roma, fogyatékkal élı, vagy nı jelentkezıket, ezt megteheti, de meg kell vizsgálnia és meg kell indokolnia, hogy a jelentkezık egyformán alkalmasak-e a munkakör betöltésére, milyen képzettséggel, tapasztalattal rendelkeznek stb. Az ide vonatkozó szabályokról a törvény 11. -a rendelkezik. (Esélyegyenlıségi útmutató, 3.) Az elızı fejezetben már olvasható volt, hogy az uniós jog különbözı típusú jogszabályokkal operál. Az EU-s irányelvek csak az elérendı célt határozzák meg a tagállamok számára, az, hogy ezt a célt az államok milyen módon érik el, már rájuk van bízva. Az irányelvek átültetésére mindig meg van adva egy határidı, hiszen nem várható el, hogy egy ország a jogrendszerét egyik napról a másikra átalakítsa. A Faji Egyenlıségi Irányelvet és a Foglalkoztatási Egyenlıségi Irányelvet a magyar jogalkotók az Egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elısegítésérıl szóló 2003. évi CXXV. törvény elfogadásával vették át. A Faji Egyenlıségi Irányelv átültetésére a 2004-ben csatlakozott országoknak a csatlakozás idıpontjáig kellett elfogadni az irányelv átültetését maradéktalanul megvalósító jogszabályt. Nálunk 2004 januárjában lépett hatályba az esélyegyenlıségi törvény és az irányelvben foglaltak nagy részének átültetése meg is történt. De, például az Egyenlı Bánásmód Hatóság csak 2005. február 1-én kezdte meg a mőködését, több mint fél éves késedelemmel. A Foglalkoztatási Egyenlıségi Irányelvnek pedig van olyan rendelkezése, amely mind a mai napig nincs átültetve megfelelıen a magyar jogba. Az 5. cikk rendelkezik A fogyatékos személyek igényeihez való ésszerő alkalmazkodás -ról (kifejtve lásd az elızı oldalon!). Ennek a rendelkezésnek a magyar jog nem felel meg teljes mértékben, hiszen a munkáltatónak alapesetben csak a már foglalkoztatott és a foglalkoztatás közben megváltozott munkaképességő munkavállaló további foglalkoztatásáról kell gondoskodnia (8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességő dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról, 1..) míg a már fogyatékkal élı személy munkához jutása érdekében intézkedési kötelezettsége nincs. Jogszabály-módosításra van tehát szükség, hogy az irányelv maradéktalan átültetésérıl beszélhessünk. Az átültetés egyéb vonatkozásban sem nevezhetı maradéktalannak, problematikus a kimentési okok kérdése is. A törvény az egyenlı bánásmód követelményének hatálya alól kivesz bizonyos dolgokat úgy, hogy kimentési okokat fogalmaz meg, azaz olyan okokat, amelyekre alappal hivatkozva a jogszabály hatálya alá esı személy anélkül alkalmazhat különbségtételt, hogy az jogellenesnek minısülne. Alapvetıen három kimentési okot különböztetünk meg, ezek: az általános kimentési ok; a speciális kimentési okok, illetve az elınyben részesítés. A magyar törvény az irányelveknél több védett alapot határoz meg és tárgyi hatálya is szélesebb. A Faji Egyenlıségi Irányelv csak a faji vagy etnikai származásra, a Foglalkoztatási Egyenlıségi Irányelv csak az életkorra, a vallásra vagy más világnézetre, a fogyatékosságra és a szexuális orientációra vonatkozik, míg a magyar jogszabály 20 védett tulajdonságot sorol fel. Tárgyi hatály alatt azt értjük, hogy milyen területen kell érvényesülnie a törvény rendelkezéseinek. A Faji Egyenlıségi Irányelv hatálya kiterjed a foglalkoztatásra és az ahhoz kapcsolódó jogviszonyokra, a szociális védelemre, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást is, a szociális elınyökre; az oktatásra, illetve a köz számára elérhetı árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, ideértve a lakhatást is. A Foglalkoztatási Egyenlıségi Irányelv hatálya pedig a foglalkoztatást és az ahhoz kapcsolódó jogviszonyokat fedi le. A magyar törvény ezekkel szemben az élet minden területét lefedi. 7

Az irányelvek által a magyar jogrendszerben hozott változások Az Irányelvek átültetését szolgáló Esélyegyenlıségi törvény alapjaiban reformálta meg a magyar diszkrimináció-ellenes rendszert. Egységessé tette a különbözı jogágak diszkrimináció-ellenes rendelkezéseit; bevezette a diszkriminációt megvalósító magatartások (közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés, megtorlás, szegregáció stb.) definícióit. Létrehozta a hátrányos megkülönböztetés ellen fellépni hivatott egységes hatóságot az Egyenlı Bánásmód Hatóságot; kiterjesztette a bizonyítási teher megfordításának kötelezettséget szinte minden diszkriminációs ügyre; végül pedig, megteremtette annak lehetıségét, hogy a civil szervezetek a közérdekő igényérvényesítés keretében fellépjenek az olyan diszkriminatív megnyilvánulások ellen, amelyeknek nincs egyénileg azonosítható áldozata. (Küzdelem a megkülönböztetés ellen, 4.) A témához kapcsolódó fontosabb hazai jogszabályok győjteménye - a teljesség igénye nélkül - - 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya (70/A. ) - 2003. évi CXXV. törvény az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról - 362/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az Egyenlı Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól - 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról - 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról - 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról - 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességő dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról - 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességő munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenırzésének szabályairól - 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényő gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényő tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról és annak módosításai - 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérıl - 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvérıl - 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról - 1089/2006. (IX. 25.) Korm. határozat a Nık és Férfiak Társadalmi Egyenlısége Tanács létrehozásáról - 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól - 57/2002. (XI. 18.) OM rendelet az integrációs felkészítésrıl - 1021/2004. (III. 18.) Korm. határozat a romák társadalmi integrációját elısegítı kormányzati programról és az azzal összefüggı intézkedésekrıl - 1051/2002 (V.14.) Kormányhatározat, a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedés csomag - 219/1996. (XII. 24.) Kormányrendelet. a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések jegyzékérıl (Esélyegyenlıségi útmutató, 3 és 5.) 8

Az esélyegyenlıség kiemelt területei Hazánkban 2005-ben a Nemzeti Fejlesztési Terv három társadalmi csoport esélyegyenlıségének biztosítását tartotta kiemelten fontosnak, ezek: a nık, a roma emberek és a fogyatékossággal élı emberek. (Esélyegyenlıségi útmutató, 3.) A különbözı pályázatok során e célcsoportok esélyegyenlıségének elısegítését célzó programokat támogattak. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében megvalósuló projekteknek továbbra is célja, hogy közvetlenül vagy közvetett módon erısítse az esélyegyenlıség érvényesülését Magyarországon. Az Európai Bizottság javaslatára és a sajátos magyar adottságok figyelembevételével 2007-ben hat esélyegyenlıségi terület került kijelölésre, ezek: - Családbarát munkahelyi körülmények megteremtése, erısítése: Elsısorban a kisgyermeket nevelı szülıket hivatottak segíteni, hogy munkájukat és családi-háztartási kötelezettségeiket el tudják látni, de számolnak a család legkülönfélébb formáival is, figyelembe veszik pl. idıs, beteg, fogyatékossággal élı családtagokkal kapcsolatos kötelezettségeket is. Cél a munkarend hozzáigazítása a családi szükségletekhez, illetve a munka és a magánélet közötti egyensúly erısítésére. - A nemek közötti egyenlıség erısítése: A nemek közötti egyenlıség sok tekintetben nem érvényesül a gyakorlatban, leginkább a munkaerıpiacon tapasztalhatók nagy különbségek. Cél olyan intézkedések támogatása a munkáltatóknál, amelyek erısítik a nemek közötti egyenlıséget, például: nık létszámának növelése a szervezet felsı- és középvezetésében, egyenlı munkáért egyenlı bért elvének gyakorlati érvényesítése, nık számának emelése a kutatás-fejlesztési munkában stb. - Az akadálymentesítés elırehaladása: Az akadálymentes környezet haszonélvezıi a mozgássérültek, a kisgyermekes, babakocsival közlekedı szülık, a betegek és az idıs emberek. Ide tartozik az épületek akadálymentesítése, akadálymentes közlekedés megteremtése, a fogyatékkal élık számára infokommunikációs hozzáférés biztosítása (pl. vakbarát számítógépes eszközök, könnyen érthetı kommunikáció, jeltolmács stb.). - Fogyatékos személyek életminıségének és munkaerıpiaci esélyeinek javítása: Az 1990-es évtizedben jelentısen visszaesett hazánkban a foglalkoztatottság, ez a fogyatékos emberek munkaerı-piaci helyzetére is negatív hatással volt. A fogyatékkal élık foglalkoztatási aránya 2001-ben 9% volt Magyarországon, ezzel szemben az Európai Unió többi tagállamában átlagosan 40-50%. Cél tehát a foglalkoztatás bıvítése, a munkaerı-kínálat növelése, valamint a kereslet és kínálat összhangját biztosító foglalkoztatási környezet kialakítása. Elıjön itt is az akadálymentes fizikai és kommunikációs környezet kialakításának szükségessége, illetve cél a távmunka és egyéb alternatív munkavégzési lehetıségek biztosítása. - Roma emberek életminıségének és munkaerıpiaci esélyeinek javítása: Azt a személyt tekintjük romának, aki annak vallja magát. A kutatások szerint a társadalmi kirekesztıdés leginkább a roma embereket sújtja. A diszkrimináció mellett az alacsony képzettségi szint is konzerválja a roma népesség alacsony arányú munkaerı-piaci részvételét és elımenetelét, ezért fontos lenne a képzési lemaradás felszámolása, csökkentése. Cél továbbá a roma alkalmazottak számának növelése, az egyenlı munkáért egyenlı bért elv megvalósítása, továbbképzések biztosítása, szegregáció felszámolása. - Más hátrányos helyzető csoportok munkaerıpiaci és társadalmi esélyeinek javítása: A fı esélyegyenlıségi célcsoportok mellett más, ún. hátrányos helyzető munkavállalók társadalmi és munkaerıpiaci részvételét is elı kívánják segíteni. A 68/2001/EK rendeletben megtalálható, hogy kik tekinthetık hátrányos helyzető munkavállalónak, az ı helyzetük javítása és munkaerıpiaci elhelyezkedésüknek az elısegítése is esélyegyenlıségi kérdés. (Pl.: pályakezdı fiatalok, vagy 50 évnél idısebbek alkalmazása; középfokú végzettséggel nem rendelkezık alkalmazása; migránsok foglalkoztatása és továbbképzése; tartós munkanélküliek munkába állítása; gyermekvállalás után a munkaerıpiacra való visszatérés segítése stb.) Látható, hogy a hat terület között van olyan, amelyik kifejezetten valamelyik esélyegyenlıségi célhoz - például a roma emberek esélyegyenlıségének erısítéséhez - kapcsolódik, de olyan is van, amely egyszerre több célt támogat, illetve a hatodik terület más hátrányos helyzető csoportok esélyegyenlıségének támogatását is feladatnak tekinti. Az ÚMFT minden operatív programja ezen területek fejlesztését támogatja pályázatokon keresztül. (Esélyegyenlıségi útmutató, 5.) 9