Széljegyzetek egy óvodai integrációhoz (az intuitív esetkezelés lépcsőfokai) 2009. február 2013. február Vázlat: - ismerkedés (ismerkedés tulajdonságok előélet) - kezdetek (az anya a nagymama kötődések) - apró lépések (a kötődés kialakítása - mozgásterápia beszédindítás) - integráció (az óvoda az óvónőkkel a kertben és a padlásfeljáróban) - bizalmatlanság? (az apa kérdései szembesítés a gyógypedagógus válaszai) - a csoport ereje (egy csendes beszélgetés) - lassú változások (elfogadás befogadás) - érzéseim (tudatos és intuitív működés megfelelő fókusz)
Ismerkedés Benedek filigrán, harmonikus megjelenésű, nyugodt, szép arcú kisfiú. Finom vonásain nyomát sem lehet látni másságának. Izomzata a megszokottnál jóval gyengébb, kezecskéi picik, ujjai vékonykák. (A mézeskalács házikó mesebeli boszorkánya mit sem tudna kezdeni vele.) Az órákra először az anyukája, majd a nagymamája hozza. Az anyuka rendkívül szimpatikus, kicsit bizonytalan benyomást kelt. Az apuka ebben az időszakban nem jelenik meg a fejlesztéseken. A nagymama határozott, erős személyiségű, maga is óvodapedagógus volt nyugdíjazása előtt. Kezdetek A gyermek nem kötődik erősen, azaz érzésem, könnyen leválna. Aki nehezebben válik le az a nagymama. Több órának kell eltelnie, míg rám meri hagyni a kisfiút. Én attól kezdve azzal jutalmazom, hogy minden óra után szánok arra időt, hogy részletesen elmondjam mi történt az órán, milyen fejlesztési eljárásokat alkalmaztam, miben fejlődött Benedek. A gyermek anyagában az szerepel, hogy a gyermekorvos és a neurológus javaslatára jutottak el a bizottsághoz, ahol mentális retardációt állapítottak meg nagyjából két éves elmaradással, főleg a mozgás, a beszéd, a szocializáció területén. Már ekkor megjelenik utalásként, hogy autisztikus tüneteket figyeltek meg. (Röpködés, ugrálás, eholálás, a személyek eszközként való használata.) Apró lépések A korai fejlesztésre ebben az időszakban hetente kétszer jönnek, célként a mozgás fejlesztését, az együttműködési készség javítását, a beszédindítást, a feladattartás időtartamának növelését, az utánzási készség fejlesztését tűztem ki célul. Spontán játéka szűk spektrumú, mechanikus. Leginkább golyók mozgását követte a billegő deszkán, kezével irányítva őket. Én nem megtapadásnak, hanem kísérletezésnek láttam ezt a játékot. Valahol a dolgok mélyén úgy éreztem ott van egy ép értelmű, enyhén sérült kisfiú, de kommunikációs technikák nélkül be van zárva önmagába. A fejlesztésben így a kötődés kialakítása után a mozgás volt a leghangsúlyosabb, itt is főleg a kontaktust igénylő eljárások (ölben ringatás, hintáztatás, forgatás). A kontaktust meglehetősen könnyedén elfogadta, nem tiltakozott az érintés ellen. A tevékenységek, feladatok konzekvens megnevezésén keresztül a beszédértés, a feladattartás kialakítása, majd változatos formában a színek érzékeltetése következett (festés, hozzájuk kapcsolható mondókák, dalok), majd a differenciálás időszakában a magas és mély hangszín kapcsolása a szín megnevezéséhez. Formaegyeztetős feladatok és a hangadást előkészítő gyakorlatokat is végeztünk. Mozgásos feladatoknál ekkor már az izomzat fejlesztése volt a célom valamint a manipuláció, és a finommotorika fejlesztése. Mindenben gyorsan, ügyesen haladt. Sokat dicsértem. Ekkora már egyedül maradhattam vele. Rendkívül fontos lépés volt, amikor egy már ismert szó használatára igyekeztem rávenni őt. A kezdetektől motivációs céllal alkalmaztam egy szép hangú réz csengőt. Ezt rázta meg minden alkalommal, amikor fölmászott a bordásfal tetejére. Most egy másik játékban a színes dominók zacskóját ráztam meg és azt mondtam rázd meg. Arra késztettem, hogy ő mondja ezt, ha azt szeretné, megrázzam a zsákocskát. Ekkor a benne lévő lapocskák kellemes zörgő hangját használtam megerősítésként. Megértette és elvégezte a feladatot. Ettől kezdve folyamatosan bővítettem a számára konkrét helyzetekhez köthető szavak használatát. Természetesen nem mindig és gyakran nem elsőre sikerült neki. Azt az elvet követtem, hogy a frusztráció mértékét figyelve, a legtovább kitartsak. Csak akkor tettem meg helyette a szükséges lépést, amikor Benedek tűréshatára közelébe értem. Ezt a technikát nagymamának is bemutattam. Én ezt a frusztráció adagolásának nevezem. Pl.: Kérem a labdát. kellett mondania a gyereknek, de csak a düh megjelenésekor mondtam ki én helyette, s kapta meg a labdát. Rávettem a könyvnézegetésre, amivel lehetőséget nyitottam az aktívabb szókincs bővítésére. Szinte minden órán új mondókát tanultunk. Támogattam az információ átvitelt a két helyszín: a családi élet és a fejlesztő helység között. Az otthoni kedvenc könyvét kértem, tőlem is kapott kölcsön játékot, könyvet. Személyes mondókás fűzetkét is kapott. Bevezettem a téglácskák használatát. Javasoltam otthonra is.
Már ekkoriban feltűnt, hogy pontosan megjegyzi a felolvasott mesék címét, íróját és a könyv elővétele után magától elmondja, mintegy imitálva az olvasást. Az integráció A szülőknek normál óvodát javasoltam a beszédfejlődés támogatása és a szocializáció miatt. Benedek második, beóvódázás előtti vizsgálata is alátámasztotta véleményemet, az autizmusra utaló tüneteket ismét visszajelezték felénk. A szülők egy jó hírű óvoda kisebb csoportját választották, ahol két tapasztalt, összeszokott óvónő dolgozott. Egyikük a családot látogatta meg, a másik a csoportot: szülőket, gyerekeket készítette fel az integrációra. Szobatisztasága eddigre kialakult. Amit megértette mi a feladata ezzel kapcsolatban, szinte egyik napról a másikra fölöslegessé vált a pelenka. Az apukának tudtommal ebben elvitathatatlanul nagy szerepe volt. Arra az elhatározásra jutottam, hogy az első időkben csak a legszükségesebb dolgokat mondom el a keretekről, a biztonságról, a kiszámítható helyzetekről, a következetességről. Megvártam azt, amíg kíváncsiak lettek rá, mi történik nálam. Nem dicsekedtem vele mennyi mindent értünk már el, hanem hagytam, hogy saját eredményeiket láthassák. Nem hazudtam, csak nem tárulkoztam ki. A hátrányokból erényt kovácsolva a fejlesztéseket az udvaron kezdtem. Itt a sokféle mozgásfejlesztő eszköz használatán kívül olyan tevékenységeket végeztem Benedekkel, amelyeket az udvari foglalkozások alatt tud hasznosítani, esetleg a többiek tevékenységéhez tud kapcsolódni vele, természetesen a már megszokott feladatok mellett. Majd a hidegben felszorultunk a padlásfeljáróba, ahol 1,5 m2-en 2 óvodás széken és egy 30x70 cm-es asztalon dolgoztunk. Viszont szeparált hely volt, méretei ellenére a legjobb választás, a folyamatosan beszűrődő óvodai élet mellett is. Ezt is kiaknáztam. Mindig megneveztettem, hogy melyik társa érkezett, egészen addig, míg meg nem szoktuk. Méhviaszgyurmát és krétát valamint vastag ceruzát kezdtünk használni. Fejlődésének üteme enyhén csökkent, de még mindig nagyon szépen haladt. Heti 4 alkalommal tartottam neki órát, minden alkalommal 8:00 és 8:45 között. A csoportba beilleszkedett, az óvó nénik elfogadták. A szabályokat gyorsan megtanulta. A jeleket a hozzá tartozó nevekkel egy héten belül elsajátította. Nehézséget jelentett az önellátás területén az öltözködés, az étkezés körüli teendők, elsajátítása. Ezek megtanításában, betartatásában az óvónőknek voltak elvitathatatlan érdemei. Bizalmatlanság? Folyamatosan, rendszeresen konzultáltam az óvó nénikkel és az anyukával. Ekkoriban ismerkedtem meg az apukával - bizonyos napokon ő hozta a kisfiút az óvodába. Egy alkalommal segítséget kért a karácsonyi ajándékvásárláshoz, amit én kibővítettem azzal, hogy megmutattam az általam órán használt illetve bevezetés előtt álló játékokat, saját készítésű eszközöket. Majd arról beszélgettünk, mennyit hozott be Benedek a kb. 2 éves lemaradásából. Ezt a kérdést azzal hárítottam el, hogy ennek megítélése a bizottság dolga és én egyre elfogultabbnak érzem magam. Minél elkötelezettebb vagyok, annál jobb a gyermekének, de annál kevésbé tudok objektív lenni. Majd előkerült a legfontosabb kérdés. Én mit gondolok, autista-e Benedek? Beszámolt arról, hogy mit mondott a homeopátiás orvos: - Ki fogja nőni. Az én válaszom tagadó volt. Nem, az én gyógypedagógusi pályám alatt nem tapasztaltam olyat, hogy bármitől is megszűnt volna az autizmus. Hangsúlyoztam viszont, hogy nagyon enyhe tüneteket látok Benedeknél, nagyon szépen fejlődik, nagyon jól beilleszkedett. Édesapa összetört. Én is, amiért ezt kellett mondanom. Ebből a beszélgetésből nem jöttem ki jól. Viszont a családnak remélem hosszabb távon hasznára vált. Ekkor indultak el új utakat keresni. Elsőként a diétát. Ezzel kapcsolatban a legfontosabbnak a szülők pozitív beállítódását kell említenem. Azt érezték, ők is tudnak végre tenni valamit a gyermekükért. Ezt én öngyógyító folyamatnak tartom. S hogy a gyermekre hogyan hat? Lehetségesnek tartom a diéta tűneteket enyhítő hatását. Elfogadom, hogy az autista gyerekek zömének emésztési problémái vannak, és ezt lehet és kell kezelni. De számomra a legfontosabb: amíg a szülő bízik abban, hogy amit ő tesz, az segíti a gyermek fejlődését, addig a
gyermek felé pozitív, megerősítő, támogató attitűddel tud fordulni. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyermek a sérült gyermek is ennek pozitív hatását érezve, fejlődik. Ha a szülő többé nem képes pozitív attitűdre a fejlesztő hatás is megszűnik. A családi miliő megmerevedik, esetleg szét is hullhat a család. Amíg tenni tudnak, addig remélnek. Amíg remélnek, addig tenni fognak a gyermekért, egymásért. Az édesanyában ekkoriban azt erősítettem, hogy gyermekének ő a legfőbb támasza. Ő tudja leginkább megítélni, mire van szüksége. Ő a legkompetensebb ezekben a kérdésekben. A család fog hosszúhosszú éveken keresztül együtt élni Benedekkel. Hozzájuk képest én csak a partvonalról figyelem a játékot. Támogattam, hogyha úgy érzi elfáradt a gyerek, akkor pénteken tartsa otthon. Hogy a legeslegfontosabb a kisfiú barátságos, kedves, nyugodt, kiegyensúlyozott állapotának fenntartása. A csoport ereje Elindítottam első közös beszélgetésünk megszervezését, ahol valamennyi a gyermekkel közvetlenül foglalkozó személy jelen volt, nagy örömömre. A külön-külön kétszemélyes helyzetekben zajló információcsere most a helyére került. Mélyebben megismertük egymást, egymás élethelyzetét. A szülők elmondták Benedek élettörténetét. Az óvónők és a dajka beszámolt örömeikről, nehézségeikről. A szülők felvezették diétás terveiket. Én pedig egy egyszerű, rövid anyagot adtam át az óvónőknek arról, hogyan tehetik még átláthatóbbá Benedek számára az óvodai életet. Ebből a szülők is kértek egy példányt. Úgy érzem pozitív érzésekkel a szívünkben, feltöltődve váltunk el bő két óra után. Lassú változások Tulajdonképpen innentől változott meg az a helyzet, hogy az idegen kiviszi a gyereket a csoportból, majd visszahozza. Az óvónők is érdeklődtek a fejlesztésről, az ott használt eszközökről. Nem voltam többé idegen. És ekkor éreztem, hogy a fontolva haladás stratégiája bevált. A családdal kapcsolatban, pedig e nyáron ért váratlan, de nagy-nagy örömet okozó változás. Jelentkezni kívánnak - és nekem is ajánlottak - egy viselkedés terápiára épülő módszert. Úgy vélem ezzel eddigi munkám eredményét ismerték el, hiszen a gyógypedagógiai eljárásoknak is van egy nem elhanyagolható viselkedés módosító hatása. Érzéseim A tudatos, irányított és az intuitív vezetés megfelelő keveredése miatt működött jól a stratégiám, mind az óvónőkkel, mind a családdal, mind a gyermekkel. Eljárásomban semmi különleges, vagy szokatlan nem volt, csak igyekeztem a helyzethez formálni azt. Folyamatosan váltogattam a fókuszt a gyermek, a család, az óvoda és a teljes, gyermeket körülölelő közösség között. Ez nagyfokú rugalmasságot követelt tőlem. Én ezt az állapotot személyiségem harmóniában tartásával tudom előállítani. Kreatív tevékenységekkel igyekeztem ezt fenntartani. (Kenyérsütés, főzés, dekupázs készítés, kötés, stb.) Számomra folyamatos pozitív visszajelzést adott, hogy Benedeket szinte minden nap hozták óvodába. Ez lehetőséget teremtett a fejlesztési folyamat jó koordinálására és az óvodai beilleszkedés, illetve később a részvétel pozitív hatásainak kiaknázására. A szülőkkel és óvónőkkel végzett munkámban a kevesebb több elvét alkalmazva, csak annyit adtam, amennyit el és be tudtak fogadni. MI TÖRTÉNT AZÓTA? magától megtanult olvasni megjelent, mint védekező mechanizmus az ellenállás az énerő jelenléte kétkezes tevékenységekekben egyre ügyesebb, önállóbb hüvelykujj szembefordítása kialakult rajzol, színez önállóan MOZGÁS: megtanult hintázás
kötélen kapaszkodva mászni mászókázni csúszdázni kis motorozni fabicikli (pedál nélküli, vékony kerekű) megtanulta használni a kitámasztó kerekes biciklit már nincs szüksége speciális mozgásfejlesztésre, edzésre jár BESZÉD: egyszerű mondatokkal fejezi ki magát kommunikációra használja a beszédet nem csak az óvónőkkel, de a gyerekekkel is kommunikál TÁRSAS KAPCSOLATOK: bevonják a gyerekek a közös játékba felolvastatnak vele meskönyvet, feladatok insrukcióját többször meghívták születésnapi zsúrra meg tudja osztani élményeit ÖNKISZOLGÁLÁS: önálló öltözés, vetkőzés cipzár, tépőzár, cipőcsatt használat fűzős cipőt kibontja, kifűzi naposi feladatok ellátása önállóan BEISKOLÁZÁS: 2012 februárjában egy év meghosszabbított óvodai nevelést kapott, és F 83-as kódot (kevert specifikus fejlődési zavar, a beszéd, a nyelv, az iskolai készségek és a motoros funkciók kombinált fejlődési zavara). A vizsgálaton részleges együttműködés mellett 90 körüli IQ-t mértek. Javasolták a speciális, autizmust feltáró vizsgálatot a család számára, amit ők elutasítottak. Tegnap 2013. február 4-én voltak a szakértői bizottságnál beiskolázási vizsgálaton. Az autizmus, mint esetleges besorolás fel sem merült. Integrálhatónak minősítették, így többségi iskolában tanulhat majd tovább. Ismét F 83-as kódot kapott. 93-as IQ-t mértek, amit a verbális rész lefelé húzott. Grafomotoros elmaradásai is vannak. Felmerült, hogy jövőre, ha fejlődése így halad tovább leveszik róla az SNI-t. Vagyis lehet, hogy nem lesz sajátos nevelési igényű gyermek. Egyenlőre itt végződik a történet óvodai része. Kíváncsian várom a folytatást.
II. Negyedéves fejlesztési terv: Időkeret Fejlesztési területek Feladat Tevékenység Módszer Eszköz 4. hónap 2010. január 1.-31. 5. hónap 2010. február 1.-28. 6. hónap 2010.március 1.-31. Nagymozgások fejlesztése Téri tájékozódás Mozgás-ritmus-beszéd összekapcsolása Beszédfejlesztés Nagymozgások fejlesztése Téri tájékozódás Mozgás-ritmus-beszéd összekapcsolása Beszédfejlesztés Nagymozgások fejlesztése Téri tájékozódás Mozgás-ritmus-beszéd összekapcsolása Beszédfejlesztés Játékos utánzó gyakorlatok Kargyakorlatok Testrészek gyakorlása Támasz gyakorlatok Alapvető téri irányok tanulása Alatt - felett Kifejező mozgások ritmikus szólamokkal Hosszú rövid bemutatása Fúvó -szívó légzőgyakorlatok Mimikai izmok fejlesztése Hangutánzó gyakorlatok Nyelvgyakorlatok Játékos utánzó gyakorlatok Törzsgyakorlatok Testrészek gyakorlása Támasz gyakorlatok Alapvető téri irányok tanulása Elől - hátul Kifejező mozgások ritmikus szólamokkal Gyors lassú bemutatása Fúvó -szívó légzőgyakorlatok Mimikai izmok fejlesztése Hangutánzó gyakorlatok Nyelvgyakorlatok Játékos utánzó gyakorlatok Lábgyakorlatok Testrészek gyakorlása Támaszgyakorlatok Alapvető téri irányok tanulása Jobbra - balra Kifejező mozgások ritmikus szólamokkal Mély-maga bemutatása Fúvó -szívó légzőgyakorlatok Mimikai izmok fejlesztése Hangutánzó gyakorlatok Nyelvgyakorlatok Mozgásminta másolása Jelre cselekvések végzése Eldugott tárgyak keresése Kéziszerek gurítása különféle téri irányokba Mondókák mondása Mozgásutánzás Síp fújás Virágot szagolunk Állatok hangjának utánzása Mozgásminta másolása Jelre cselekvések végzése Eldugott tárgyak keresése Kéziszerek gurítása különféle téri irányokba Mondókák mondása Mozgásutánzás Papír zsebkendő fújás Kölnit szagolunk Járművek hangjának utánzása Mozgásminta másolása Jelre cselekvések végzése Eldugott tárgyak keresése Kéziszerek gurítása különféle téri irányokba Mondókák mondása Mozgásutánzás Gyertya elfújása Állatok hangjának utánzása szőnyeg Szőnyeg, labda, kendő Szőnyeg, feladatlap Szívószál, rajzolt virág, tükör szőnyeg Szőnyeg, labda, kendő Szőnyeg, feladatlap Szívószál, kölni, tükör szőnyeg Szőnyeg, labda, kendő Szőnyeg, feladatlap Gyertya, szívószál, tükör