HŰSÉG AZ ANYANYELVHEZ Ada, 2008. április 3.

HŰSÉG AZ ANYANYELVHEZ Ada, 2008. április 3.

Szerkesztette: Hódi Éva Lektorálta: Hódi Éva Nyomdai előkészítés: Hódi Sándor Kiadja: A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Nyomás: 2008 2

Hűség az anyanyelvhez ADA, 2008 3

Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. (Gárdonyi Géza) 4

Előszó J elen kiadványunkat a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület 15 éves jubileuma tiszteletére jelentetjük meg. A kötet- helyet kapnak a jubileumi ünnepi mű- Aben soron elhangzott beszédek, előadások, Egyesületünk tevékenységét bemutató honlapunk ismertetése, s ezek mellett két, más alkalomra készült tanulmány. A kötet második részében az adai Községi Körkép Nyelvi figyelő JJ rovatában megjelentetett írásokat olvashatjuk, azokat, amelyek korábbi kötetünk, a 10 éves jubileum alkalmából kiadott Anyanyelvünk szolgálatában c. könyv megjelenése óta láttak napvilágot. Itt található e nyelvművelő írások bibliográfiai mutatója is. A képmellékletek a jubileumi rendezvény egy-egy emlékezetes pillanatát J örökítik meg. Könyvünket mindazoknak szeretnénk ajánlani, akik szívügyüknek érzik a nyelv és a nyelvművelés ügyét, és egyben Egyesületünk tevékenységére is szeretnénk felhívni Ka tisztelt olvasók figyelmét. Ada, 2008. november 17. ÉÉ A szerkesztő 5 É H K

Hódi Éva ünnepi köszöntője A szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület 15éves jubileuma alkalmából Hölgyeim és Uraim, tisztelt vendégek, tisztelt egyesületi tagok, kedves közönség! A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület és a magam nevében köszöntöm Önöket, akik jelenlétükkel megtiszteltek minket, és eljöttek, hogy velünk ünnepeljenek. Számunkra nagyon becses a mai nap, hiszen Egyesületünk fennállásának 15. évfordulóját ünnepeljük. 15 év sok vagy kevés idő? Aki most született, annak a számára 15 év sok idő. A nyelv élete, fejlődése szempontjából viszont nagyon kevés; a nyelvművelés hatékonysága szempontjából úgyszintén. A mi számunkra jelenlegi körülményeink között azonban egyáltalán nem tekinthető kevés időnek. Egyesületünk önálló megalakulására nem sokkal azután sor került, mihelyt a hivatalos feltételek lehetővé tették ezt. Ebben a térségben a 90-es évek elején teremtődtek meg a hivatalos lehetőségek a civil szervezetek megalakítására, s mi nagyon hamar éltünk is a lehetőséggel. A civil szféra, mint tudjuk, általában olyan közösségi funkciókat lát el, amelyekre társadalmi igény mutatkozik, de ezek az igények állami, intézményes formában nem kerülnek megszervezésre. A civil szervezetek társadalmi hasznossága egyértelmű, hiszen létezésükkel és működésükkel sok terhet levesznek az állam válláról. Az önkéntesség, a társadalmi munka minden civil szervezet fő velejárója, és minden civil szervezet addig tud fennmaradni, amíg megvan a fenn- 6

tartó törekvés, cél, szándék, akarat. Mi az elmúlt 15 évben folyamatosan, kitartóan, saját lehetőségeink határát mindig szem előtt tartva, végeztük munkánkat. 1993-ban, amikor megalakítottuk az önálló nyelvművelő egyesületet Adán, községünkben a nyelvművelésnek már voltak évekre visszanyúló hagyományai. E hagyományok Ada szülöttéhez, Szarvas Gáborhoz, a kiváló nyelvészhez kötődnek, akinek szobra nemcsak itt Adán, de Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia előtt is ott áll, valamint az 1970 óta fennálló Nyelvművelő Napokhoz, melynek Ada adott otthont az indulás éveiben is. Az egyesület létrehozásának egyik indítéka Szarvas Gábor emlékének folyamatos ápolása, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok adai kötődésének megerősítése, a Nyelvművelő Napok folyamatossá tétele. Úgy érezzük, 15 éves munkánk eredményeképp a rendezvény folyamatos, évenkénti megszervezésével ezt a célunkat el tudtuk érni. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy napjainkra a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok mint a vajdasági magyar közösség egyik legjelesebb nagyrendezvénye közösségünk kultúrkincsévé vált, és jelentősége és ismertsége határon túl mutat. 15 évvel ezelőtt, amikor megalakítottuk önálló nyelvművelő egyesületünket, anyanyelvünk védelmének, őrzésének, ápolásának célja vezetett bennünket a helyes nyelvhasználat, a nyelvi igényesség ügyéért való fáradozás szándéka, ami kisebbségi körülmények között különösen fontos feladat. A nyelvtudományban a nyelvművelést illetően megosztottság, éles ellentétek találhatók, a mi körülményeink között a nyelvművelés létjogosultsága, fontossága azt hiszem, nem vitatható, 7

sőt, úgy érzem, hogy a nyelvművelés túlmutat a konkrét nyelvvédő törekvéseken, és a nemzeti-nyelvi identitás erősítésével részévé válik a szülőföldön való megmaradásnak. Számomra a nyelv és a nyelvművelés, és egyáltalán a nyelvvel való foglalkozás egy közösséghez és kultúrához való tartozást jelenti, otthonosság-érzést, ami nélkül az ember nem érezheti jól magát. Távlatosabban a nemzet és kultúra, az anyanyelv őrzése, átörökítése, fennmaradása ügyében folytatott fáradozást, olyan tevékenységet, amely értelmet, célt tud adni. 15 év áll mögöttünk, számos program, rendezvény, előadás, melyek közül itt, ez alkalommal csak néhányat szeretnék felsorolni. Mindenekelőtt a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat, melyet a legnagyobb nehézségek közepette is sikerült megrendeznünk minden évben. Előadóink között a legkiválóbb hazai és a külföldi magyar nyelvészek tartottak és - tartanak - előadásokat, régebben Lőrincze Lajos, Grétsy László, majd később Péntek János, Sebestyén Imre, Balázs Géza, Nagy János, Banczerowski Janus, Zimányi Árpád, Proszéky Gábor, vagy a hazaiakat említve a teljesség igénye nélkül Ágoston Mihály, Láncz Irén, Rajsli Ilona, Papp György, Molnár Csikós László, és még sorolhatnám tovább. Diákok százai adtak számot az évek során Szűts tanár úrnak nyelvi ismereteikről, a kísérőrendezvényeken a kortárs magyar irodalom legnevesebb íróival találkozhattunk Csoóri Sándortól Jókai Annáig, Fekete Gyulától Döbrentei Kornélig. Kiváló előadóművészek léptek fel nálunk, köztük Mackó Mária, Ferenczi Éva, Dinnyés József, Dévai, Nagy Kamilla és 8

mások. Hadd említsem meg egyesületi munkánk fontos dokumentumát, 14 kiadványunkat az idén rendezzük sajtó alá a 15. kötetet. Hagyományossá vált nyelvészeti pályázataink, a korábbi években számos külföldi vetélkedőn való sikeres részvételünk, a hasonló jellegű szervezetekkel való együttműködésünk tevékenységünk egy-egy fontos állomását jelentik. A közvetlen környezetünkben jelentkező nyelvi problémák feltárásából is igyekszünk kivenni részünket már hetedik éve találkozhatnak nyelvhelyességi témájú írásainkkal a helyi lapban, a Panorámában. Elkészítettük honlapunkat Hódi Sándor önzetlen munkájának köszönve -, melyre nagyon büszkék vagyunk, és melyet majd szeretnék bemutatni Önöknek. Munkánkat önerőből végezzük, tagjaink és a velünk együttműködő hazai és külföldi barátaink segítségével, akiknek ezúttal is köszönetet szeretnék mondani. Működésünkhöz az elmúlt 15 év alatt segítséget nyújtott és nyújt az adai önkormányzat. Továbbá pályázatok útján a Tartományi Művelődésügyi és a Tartományi Kisebbségügyi Titkárság. Az utóbbi évben a belgrádi Művelődési Minisztérium, sikeresen pályáztunk a tevékenységi körünknek megfelelő pályázatot kiíró Alapítványoknál korábban az Illyés Közalapítványnál, majd ennek megszűnte után a Szülőföld Alapnál, a Szekeres László Alapítványnál, több alkalommal a budapesti Oktatási és Kulturális Minisztériumnál, illetve a Nemzeti Kulturális Alapnál valamint nagyon becses segítséget jelent számunkra a helybeli, adai magánszemélyek, szervezetek és intézmények által különböző formában nyújtott támogatás. Köszön- 9

jük segítségüket, hisz e révén tudunk csak működni, e támogatások teremtik meg munkánk nélkülözhetetlen anyagi alapjait. Köszönetünket ez alkalommal szeretnénk írásban is kifejezni. A jubileum nemcsak összegezés és számvetés, de egyben a bizakodásra is alkalom. A múltat összegezve készülünk a jövőre is. Tervezzük az újabb tízenöt évet, konkrétan pedig más folyamatos, aktuális tevékenységünk mellett az idei Szarvas Napokat. Ünnep ez a mai nap, s hogyan tudnánk méltóbban ünnepelni, mint az alkalomnak megfelelő alkalomhoz méltó műsorral: dr. Hódi Sándor bemutatja a szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület honlapját, majd három nyelvészeti előadás következik. Az Önök által jól ismert professzorok dr. Balázs Géza, dr. Szűts László és Dr. Láncz Irén osztják meg velünk gondolataikat. Ünnepi rendezvényünk Krnács Erika és a Zyntharew együttes zenés-irodalmi összeállításával zárul. Műsorunkat kérem, fogadják szeretettel. 10

I. A MI NYELVÜNK 11

12

Balázs Géza A mi nyelvünk Az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület 15. éves fennállására 1 Mottó: Anyanyelv: a bölcsőtől a koporsóig (Dupka György) 2 Arra kértek, hogy a nyelvművelés jelentőségéről, szerepéről fejtsem ki a véleményemet. Sokszor megtettem már. Ezért most arra gondoltam, hogy átadom a helyet és a szót a legjobbaknak. Azoknak, akik sokkal jobban érezték, tudták. Az íróknak, költőknek, és néhol a nyelvészeknek. Szinte megdöbbentő, de legalábbis csodálnivaló, hogy milyen gazdag kincsestárból választhatunk. A magyar irodalom tele van a nyelvvel kapcsolatos idézetekkel. Illyés Gyula is felfigyelt rá: Alig van ország, ahol, mint nálunk, annyi szépíró műveiből lehetne külön könyvet vagy könyvecskét összeállítani ilyen címmel: Anyanyelvemről. Illyésnek igaza van. Azóta többen is összegyűjtötték a jeles idézeteket költőinktől, íróinktól. 3 1 A cím is idézet, ahogy az írásban nagyon sok idézet lesz. A mi nyelvünk Kazinczy Ferenc epigrammája az Új tövisek és virágokból. Grétsy László ezt a címet választotta a magyar nyelvről szóló költői írások gyűjteményének. 2 Dupka Györgytől személyesen hallott mondás. 13

Boncolgathatjuk a nyelvet tudományosan, ettől még nem változik az, hogy az egyik legfontosabb kapcsolat ember és nyelve között érzelmi. Az anyanyelv keretbe fogja az ember életét, lehetőséget ad a kiteljesedésre, több fizikai valóságunknál. Erre Kosztolányi Dezső hívja fel a figyelmet személyes hangú írásában: Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valamin, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok. 4 Ebből persze az is kiolvasható: naponta kell gondolni erre az értékre, erre a kincsre. Mert aki erre gondol, abban tudatosodik ez az érzés. Az emberré válás egyik legnagyobb titka pedig a tudatosulás. Az élményt 3 Azóta több ilyen kiadvány is megjelent. Pl. Hernádi Sándor és Grétsy László (válogatta és szerkesztette): Nyelvédesanyánk. Móra, Budapest, 1980., Z. Szabó László és Wacha Imre (válogatta és szerkesztette): A szó becsülete. Íróink az anyanyelvről. 1541 1980. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Budapest, 1985., Grétsy László (válogatta, szerkesztette): A mi nyelvünk. Íróink, költőink a magyar nyelvről. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2000 4 Ábécé a nyelvről és lélekről. In: Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Szépirodalmi, Budapest, 1971. 74. 14

és az ehhez kapcsolódó cselekvést Zsirai Miklós így fogalmazza meg: Szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak lelkével átitatott drága örökséget, ezt a minden utánam élő magyarra átszármaztatandó nyelvi muzsikát, s gyönyörűséges kötelességemnek érzem ennek minél tökéletesebb megismertetését, megbecsültetését, megkedveltetését Az anyanyelvnek a személyiségben játszott alapvető szerepére világít rá Bárczi Géza: Az anyanyelv a személyiség legbensőbb sajátja. Hogy ma ilyen sorokat aligha ír le író, aligha mond ki közéleti ember, s ha idézem, szentimentalizmussal is vádolhatnak elgondolkodtató. A nyelvhez való viszonyunkban van valami komolyan elgondolkodtató. De előbb járjuk végig az utat: íróink, költőit vallomásait az anyanyelvről, sőt általában a nyelvről mert bennük ott van szinte minden modern nyelvészeti gondolat költőien megfogalmazva. Például Németh Lászlónál: Vér hordja a test öröklését, a nyelv a lélekét. 5 Ebben a gondolatban voltaképpen a kulturális evolúció fölfogása rejlik. Csakhogy arról több tucat könyvet írtak már. Németh Lászlónál elég volt egy sor. Modernebbül talán azt mondanánk, hogy a génekben öröklődik a test, a mémekben, a kulturális örökítőanyagban, vagyis például a nyelvben a szellem, maga a kultúra. Amely nélkül nem lennénk, pontosabban egyáltalán 5 Részlet a Nyugat elődeiről írt tanulmányból. Közli: Hernádi Grétsy, 1980. 164. 15

nem lehetnénk a mai értelemben vett ember. A nyelv örökíti a lelket Ne feledjük el ezt az egyszerű megfogalmazást. Ratkó József így fejleszti tovább voltaképpen ugyanezt a gondolatot: Az anyanyelv: a nemzet érzékszerve és memóriarendszere. 6 Fábry Zoltán hasonlóan biológiai képe: A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Úgy is mondhatnánk: a nyelv eszközünk a világ befogadásában (érzékszerv), a világra való reagálásban (ideghálózat), valamint a kultúra hagyományozódásában (memóriarendszer). Nemzet és nyelv kapcsolatáról önmagában könyvtárnyi irodalom született. A 19. század nagy érzése, a nemzet fogalmának körülhatárolása nálunk többnyire kulturális-nyelvi értelemben történt. Hadd tegyük hozzá rögtön: igen korszerűen. Hiszen a genetikai, származási nemzetfogalom azontúl, hogy igen problémás, számos szörnyű kirekesztésre adott és ad lehetőséget. A magyar költők nagyon korszerűen kapcsolták össze a nemzetet és a nyelvet. Annyit mondtak, hogy leginkább az azonos nyelv tesz bennünket egy közösségé. Nem azt kell firtatni, hogy ki honnan jön, hanem meg kell keresni az itt és most összetartó kapcsolatot. Kazinczy Ferenc: A nyelv egyik legféltőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője 6 Új Írás. Egy körkérdésre adott válaszból. Közli: Hernádi Grétsy, 1980. 234. 16

Kisfaludy Károly: Nyelv teszi a nemzetet. S hogy visszafelé menjünk a sorban, s hogy kissé bonyolultabb, részletezőbb megfogalmazását is lássuk, Aranka György: A nyelv egy nemzetben a nemzet értelmének mind műhelye, mind eszköze, mind pedig annak mértékének mérője Ezt a gondolatot azután annyian visszhangozták, tovább változtatták, hogy ebből is kötetnyi idézetet lehetne gyűjteni. Ha viszont a nyelv teszi a nemzetet nemzetté, akkor a nyelv elvesztése veszélyezteti a nemzetet. Ha lehet, ennek a nézetnek még nagyobb az irodalma. Gárdonyi Géza mindent e lapra tesz fel: Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. Azóta persze úgy gondoljuk, hogy nem egészen van így. A nyelvét elvesztett nemzet nagyon sokáig hordozhatja még identitását, sőt a nemzeti gondolat jegyében fölélesztett nyelvekről is tudunk. De az író túlozhat. Illetve megtörténhet az is, hogy csak a nyelv, a kultúra tartja fenn, egyben a nemzetet. Balázs Béla csodálatos szavaival: Ha a magyar földet kiveszik lábam alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám. 7 Mielőtt végleg elmerülnénk anyanyelvünk dicséretében, ne feledjük, hogy anyanyelvünk csak más, idegen tükörből szemlélve fedi föl értékeit. Vagyis a más 7 Részlet kiadatlan naplójából. Közli: Hernádi Grétsy, 1980. 305. 17

nyelvek tanulása segít hozzá a magunké jobb megértéséhez, illetve az ezzel kapcsolatos cselekvéshez. Babits Mihály így látja: Ismerd meg az idegen gondolkodását is, tanulj idegen nyelveket, és a magadét is jobban meg fogod érteni Déry Tibor pedig így: Internacionalista vagyok hat nyelven olvasok, három nyelvben beszélek tűrhetően, életem egynegyedét külországokban töltöttem, s a délibábos magyar rónát nem tartom okvetlenül szebbnek Umbria dombjainál, mégis a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffá tevése, elárulása és kisemmizése ellen. 8 S ha már a cselekvésnél, voltaképpen a nyelvművelésnél vagyunk, akkor hangozzék fel az erkölcsi parancs: a szolidaritás, a felelősség szava azokkal szemben, akik ezt a kincset, az anyanyelvet nem használhatják felhőtlenül. Ma azt mondanánk, ez nyelvpolitikai, nyelvi jogokkal kapcsolatos gondolat. A költő hamarabb megérezte, mint a politikusok. Csoóri Sándortól idézem: A nyelv maga is elkötelezettség. A nyelv maga is erkölcs. Tisztátalan lenne a lelkiismeretem, ha belenyugodnék abba, hogy azért a nyelvért, amelyen lázbeteg vagy mohazöld szavakkal verset írok, másoknak, bárhol éljenek is, bűnhődniük kell. A tudományos kutatás is egyfajta erkölcsi parancs. Arany János erre hívja föl a figyelmet: Minden nyel- 8 Útkaparó. Nyelvvédelem. Részlet. Közli: Hernádi Grétsy, 1980. 250. 18

vész kötelessége, hogy a legkisebb árnyalatig kinyomozza a nyelv szellemének élő nyilatkozásait Ezen vagyunk. Többféle megközelítéssel, látásmóddal, eszközzel, de mi nyelvészek azon dolgozunk, hogy megértsük és megértessük a nyelv szellemét, modernebbül mondva: működését. A megértésmegértetés kinél-kinél cselekvést, pedagógiai, ismeretterjesztő útmutatást szül. Például azt, hogy folyamatosan tanulni, tevékenykedni kell. Kodály Zoltán szerint: A magyat is tanulni kell, még a született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik. 9 Panek Zoltán pedig egyenesen arra hívja föl a figyelmet, hogy a nyelvnek nem is biztos, hogy legjobb ismerői a nyelvészek. A kulcs: a közösség! Anyanyelvünket csak együtt tudhatjuk jól. 10 És, ha vannak is kérdések, megoldatlan problémák, egyetlen percig se bizonytalanodjunk el. Jelszóként álljon előttünk minden nap Illyés Gyula mondata: Erős várunk a nyelv. 11 9 Visszatekintés. Részlet. Közli: Hernádi Grétsy, 1980. 189. 10 Panek Zoltán nem írta le ezt a gondolatot. Valamikor a 2000. év körül egy karácsonyon, amikor pesti lakásában meglátogattam, beszélgetés közben mondta. Rögtön följegyeztem, s mondtam neki, hogy használni fogom, hivatkozással persze, mert remek szállóigének tartom. 11 Érdekes, hogy bár ez a szállóige Illyés Gyulától származik, sokan Kosztolányinak gondolják, mert ez Kosztolányi hátrahagyott művei első kötetének a címe (1940). A címet a sajtó alá rendező Illyés Gyula adta. (Békés István: Napjaink szállóigéi. Gondolat, Budapest, 1977. 684 685.) 19

Láncz Irén 15 éves az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Fennállásának 15. évfordulója alkalmából a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék és a magam nevében köszöntöm a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület vezetőit és tagjait, mindannyiukat, akik hozzáértéssel és odaadó munkájukkal hozzájárultak és ma is hozzájárulnak anyanyelvi kultúránk magasabb szintre emeléséhez. Gratulálok mindahhoz, amit tesznek nyelvünk ügyében, itt Vajdaságban, ahol egész másmilyen körülmények, és hozzátehetjük, hogy nyelvi körülmények között élünk, mint a magyarországi magyarok. Szerencsére nálunk senki sem vonja kétségbe a Nyelvművelő Egyesület működésének szükségességét, és a nyelvművelés létjogosultságát sem kérdőjelezik meg, mi sem tesszük, vállalva azt, hogy álláspontunkat nem is kevesen tudománytalannak minősítenék. (Egy idő óta mint tudjuk jó néhány nyelvész, aki általános nyelvészettel vagy mondjuk így: elméleti vagy szerkezeti nyelvészettel és társasnyelvészettel foglalkozik, azt tanítja, hogy a nyelvművelés nem tudomány, hanem nyelvészkedés, a nyelvművelők meg csak kárt okoznak, mert önérzetükben sértik meg a beszélőket azzal, hogy hibásnak minősítik az általuk használt szavakat és szerkezeteket. Tudja a beszélő, hogy mit hogyan kell mondania, nem kell kívülről vagy felülről ráerőszakolnia senkinek senkire semmiféle normát, mert valamilyen normához mindenki tartja magát. De jegyezzük meg mindjárt, hogy nem minden elméleti 20

nyelvész gondolja így. Van közöttük olyan kiemelkedő nyelvész is, aki jól látja a nyelvművelés szerepét, nem is utasítja el, mert [a] nyelvművelők fedezik fel, hogy új jelenségek, kifejezések, szerkezetek jelentkeztek, és hogy ezek miben térnek el a korábbiaktól, az addig elfogadottaktól. Számos esetben éppen a»nagyközönség«jelenti ezeket az új fejleményeket, amely azután»kapásból«el is ítéli azokat, vagy éppenséggel tanácsot kér a szakembertől, hogy mitévő legyen. [Új bekezdés.] A folyamat következő pontján a leíró/elméleti nyelvész áll. Az ő dolga az, hogy megvizsgálja, hogyan illeszkedik a nyelv szerkezetébe, az eddig rögzített szabályok, elvek és paraméterek közé az új struktúra. [ ] A harmadik stáció a társasnyelvészet felségterülete. A nagy számú beszélővel elvégzett felmérésekkel be tudja mutatni, mekkora körben van elterjedve a megfigyelt új jelenség, illetve milyen attitűdökkel viszonyulnak hozzá, mit gondolnak róla a nyelv használói Végül az utolsó állomás újra a nyelvművelő. A felhalmozott adatok és magyarázatok alapján döntenie kell arról, hogy szakemberként hogyan»viszonyul«az új jelenséghez, mit tanácsol a hozzá forduló érdeklődőknek: megállapítja, hogy az adott nyelvi jelenség például az iskolázottságnak (illetve annak hiányának) a jelölője-e és ekképpen rejtett vagy kimondott értékítéletet fűz hozzá, avagy esetleg kivár és semleges marad (Kenesei István: Magyar Nyelv 2002/ 1.). Kazinczy juthat eszünkbe az idézett sorokról, aki az ortológusok és a neológusok harcát csillapította annak idején. A magyar nyelvművelésnek nagy hagyományai vannak, és a nyelvművelés körüli vita ki- 21

alakulása előtt éppen a nyelvművelést tartották az alkalmazott nyelvészet legkidolgozottabb területének. A hagyományt tisztelnünk kell (bár ma többen nem így gondolják, mondván, hogy a tekintélytisztelet nem viszi előbbre a tudományt), és nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást arról, amit eleink elértek, megalkottak. A grammatikaírók, szótárkészítők, íróink, költőink nélkül, akik a magyar nyelv kiművelésén fáradoztak, ki tudja, milyen lenne ma nyelvünk. Korunk nyelvművelése és ezt is tudjuk, nem lehet olyan, mint volt az elmúlt századokban. És ma már nem is olyan, céljait is másként fogalmazzák meg, s hogy változás történt, bizonyítják azok a terminusok is, amelyek feltűntek a nyelvművelés mellett: a nyelvgeopolitika és a nyelvstratégia. A nyelvi tények megítélése meghatározott szempontok szerint történik. Az egyik a tartalmi megfelelés és világosság. Vagy ne hozzunk ítéleteket, mint ahogy újabban mondják? A múlt héten hallottam Balázs Géza műsorában, hogy az agyonütötte szót úgy is használják, hogy nincs szó agyonütésről. Most akkor hagyjuk anynyiban? Ne hagyjuk, a hibákra fel kell hívni a figyelmet. Egy másik szempontja a nyelvi jelenségek megítélésének a stílusosság, ami azt jelenti, hogy a beszédhelyzettől függ, hogy az adott formát elfogadhatónak tartjuk-e vagy sem. Ez használati szempont, és úgy gondolom, nagyon fontos szempont. Megnyilatkozásaink szerkezetét, a szokásszerű fordulatokat a mindenkori beszédhelyzet minden egyes összetevője meghatározza. Magyarán és leegyszerűsítve nem mindegy, kihez mikor hogyan szólunk. Kompetenciánk, azaz 22

nyelvtudásnak, nyelvi ismereteinkhez tartozik ez is, és hogy ezen is van mit javítani, nap mint nap tapasztalhatjuk. S ha a nyelvműveléshez tartozik az is, hogy a kommunikáció folyamata zavartalan és a közösségünkben elvárt normáknak megfelelően alakuljon, akkor mindenképpen tennie kell valamit ennek érdekében is. Az első lépés a helyzetfelmérés. Más céllal történnek ugyan, de jelenlegi kutatásaim egyúttal akár helyzetfelmérésnek is tekinthetők, mert kiderült, hogy közösségünkben sokaknak gondot okoz egy-egy meghatározott beszédaktus helyes vagy elfogadható megszerkesztése. Kiderült például, hogy van, aki nem tudna mit mondani, ha egy szituációban bocsánatot kellene kérnie, kérnie kellene valakitől valamit, vagy el kellene utasítania valakit valami miatt. Arról nem is beszélve, hogy bizony a fiatal nemzedék egyes tagjai nem ismerik azokat a konvencionális formákat, amelyekkel a társadalmi ranglétrán felettük állókhoz kell/illik fordulni. A következmény pedig kommunikációs zavar. Kiküszöbölése pedig ismeretnyújtással volna lehetséges. De ez csak egy példa a sok közül, egy feladat mert van több is, amely megoldásra vár. Hadd említsek még egyet: a szerb nyelv hatása nyelvünkre. Egy csomó kérdést vet fel. Nem ártana erről nekünk is beszélgetnünk, akár itt Adán is. Hogy ítéljük meg a nyelvünkben fel-felbukkanó szerb szavakat vagy új jelentéseket? Vagy azt, hogy például jogi terminusaink eltérnek a magyarországiaktól. Hibának számít? Újabban a sajtó foglalkozik ezzel, az amatőr nyelvművelők szólnak hozzá. 23

Mi ha magyarul beszélünk, akkor is más nyelven beszélünk, mint a magyarországiak (például mint a pestiek), a mi magyar nyelvünk nem azonos a magyarországival, mert másmilyen a térségünk, a társadalmunk és a nyelvi környezetünk. Kérdés, úgy kell-e beszélnünk, mint a magyarországiaknak, vagy elismerjük a kontaktusváltozat meglétét. A tudomány ezt már megtette, csak ez még nem jutott el a nyelvészkedőkhöz. (Az értelmező szótárba is bekerültek a határon kívüli szavak, a mieink is.) Többen megkérdezték tőlem a közelmúltban, hogy mit szólok ahhoz, hogy nyelvünk romlik, és csúnyán beszélünk. A nyelvromlás tényét tagadtam, nem fogadom el, mert ha hibákat észlelünk, az nem a nyelvben van, hanem bennünk (kérdés persze, hogy ki mit tekint hibának). A kérdés másik részére kérdéssel válaszoltam: ki és mikor beszél csúnyán, és mi az, hogy csúnyán? Hát erről is beszélgethetnénk, és akkor én biztosan eljutnék a stílusig meg az igényszintig. S bár magam nem vagyok nyelvművelő, de mert nyelvészettel foglalkozom, nem kerülhetem meg, hogy olyasmiről is beszéljek, ami a nyelvművelés hatáskörébe (is) tartozik. És azért sem, mert az ismeretek továbbításával kapcsolatos. És mert az ismertszerzést biztosítja a Nyelvművelő Egyesület, mi elismerjük jelentőségét, ugyanis mindaz, amit tesz, közösségünk hasznára válik. Mert a kultúra ügyét szolgálja. A magyar nyelvi kultúra fejlődéséhez járul hozzá azzal, hogy szakmai és tudományos rendezvényeket, előadásokat szervez, amelyek alkalmat adnak arra, hogy nyelvünk különböző kérdéseit járjuk 24

körül, és hogy megbeszélhetjük a nyelvünkkel kapcsolatos időszerű kérdéseket. Ugyanakkor hangsúlyozom a nyelvi ismeretszerzésnek is jó helye egy-egy tudományos tanácskozás, úgyhogy az elmúlt években (és ez nem 15 évet jelent, mert 35 éve konferenciázunk) sok mindent megtudhattak a nyelvről általában és nyelvünkről is az iránta érdeklődők. Az irodalmi estek, író-olvasó találkozók egyebek mellett irodalmi műveltségünket, az irodalmi életben való tájékozódásunkat is segítik. (Az egyebek meg az is azt jelentené, hogy igényes irodalmi nyelvet hallhat a közönség.) A diákvetélkedők, a nyelvi táborok jelentősége pedig egyrészt abban van, hogy sok a résztvevője (ez így furcsán hangozhat, de én ezt nagyon komolyan mondom), mert évről évre szép számú diáksereg vesz részt rajta, ami azt jelenti, hogy sikerül felkelteni a diákok érdeklődését a nyelv iránt. És ez nemcsak azért fontos, mert ismereteket szerezhetnek, hanem azért is, mert a fiatal generációnak kell tovább vinnie a nyelvünkkel törődés nem kis feladatát. És ezt meg kell alapozni. Ez az alapozás így is történhet, ahogy Adán teszik a Nyelvművelő Egyesületben. Másrészt abban látom az egyesület tevékenységének jelentőségét, hogy a nyelvi táborok és a vetélkedőkre való felkészülés kiegészítik az iskolai nyelvoktatást, amelyre igencsak nagy szükség van, mert sajnos nem mondhatjuk, hogy iskolai anyanyelvtanításunk eredményes. Pedig az anyanyelv sokoldalú és árnyalt ismerete a nevelés, az oktatás, a tanulás, az ismeretszerzés alapja. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik nyelvváltozatot használjuk, mert nem mindegyik egyformán alkalmas az elmélyült ismeretek szer- 25

zésére. Az anyanyelv kultúrát közvetít, lehetővé teszi a szellemi értékek megismerését, az értelmi képességek fejlődését, a társas kapcsolatok kialakulását, az emberek közötti kommunikációt, továbbá a gondolkodás- és a személyiségfejlesztésnek is fontos eszköze és a társadalomba való beilleszkedésnek elengedhetetlen feltétele. S mert mind a versenyeken, mind a táborokban, mind a pályamunkák készítése során az iskolában alkalmazott módszerektől eltérő lehetőségek használhatók ki a nyelvvel való foglalkozás során, és talán más oldalát is láthatják a diákok a nyelvnek, új összefüggéseket is felfedezve, a fiatalokkal való foglalkozást tovább kell folytatni, itt Adán is, másutt is. (Ha lenne közöttünk valaki a nyelvművelés-ellenzők közül, biztosan megjegyezné, hogy sokak anyanyelve nem az a nyelvváltozat, amelyet tanítunk, és amely a nyelvjárások felett áll, s ebben igaza is lenne, de az igényes nyelvváltozat elsajátítható, és nem is várja el senki az embertől, hogy minden szituációban ezen szólaljon meg.) Egy nyelv jövője a beszélőközösségtől függ. Hogy milyen lesz a jövő, arra a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület is hathat. Ehhez kívánok további eredményes munkát az egyesületnek! 26

Dr. Szűts László Anyanyelvi vetélkedők és nyelvi ismeretek A játék a vetélkedés már ősidők óta hozzátartozik az emberek életéhez. A játék már kisgyermekkorban, mondhatnánk a mindennapi tevékenységek közé tartozik, s az erőpróba, az összehasonlítás mások teljesítményével szinte ösztönösen belőle következik: melyikünk az ügyesebb, az erősebb, a gyorsabb stb. Az ügyességi játékok mellett kialakultak a szellemi vetélkedők is: ki tud többet, ki válaszol gyorsabban, s ennek témája lehet: matematika, történelem, földrajz, fizika, irodalom, zene s még lehetne folytatni a sort, s természetesen lehet az anyanyelv is. Ez utóbbinak megvan azaz előnye, hogy mindenki részt vehet benne, hisz anyanyelvét mindenki ismeri, ismerheti, a mi esetünkben: magyarul mindenki tud, tehát mindenki egyforma eséllyel indulhat. Jómagam, a tudományos munka és az egyetemi oktatás mellett, mondhatnám hobbi tevékenységként már évtizedek óta vezetek, vezettem anyanyelvi vetélkedőket, játékokat főként középiskolákban, de rendszeresen a médiában, a Kossuth-rádióban vagy 30 évig, de kb. 10 évig a Magyar Televízióban is bábáskodtam egy nyelvi tárgyú vetélkedőben, hetenként fél órában egyenes adásban. Szinte évente voltam játékvezetője országos nyelvi versenyeknek, s most már azt is elmondhatom, hogy lassan két évtizede minden év októberében vezetem a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon a 7. osztályosok anyanyelvi vetélkedőjét. Ezt a leltárszerű 27