Nemzeti Erőforrás Minisztérium Dr. Hoffmann Rózsa Oktatásért Felelős Államtitkár részére Tárgy: Nevelési tanácsadók, nevelési tanácsadás Tisztelt Államtitkár Asszony! A Minisztériumban október 5-én tartott egyeztetésen elhangzott bíztatásának alapján a nevelési tanácsadási feladatokat képviselő intézmények és szakemberek országos érdekképviseleti egyesülete, a Nevelési Tanácsadók Egyesülete ezúton fordul a Minisztériumhoz a nevelési tanácsadással kapcsolatos fontosabb szempontok, anomáliák, tapasztalatok ismertetése illetve javaslatok megfogalmazása céljából. Külön kitérünk azokra a kérdésekre is, amelyeket Államtitkár Asszony a tájékoztatón egyesületünk kérdésére adott válaszában megfogalmazott (ellenőrzési/szakfelügyeleti rendszerben való részvétel, a nevelési tanácsadók helye az intézményrendszerben). Örömünkre szolgálna, ha a jövőben szakmai tapasztalatunkkal és teljes hátterünkkel segíthetnénk a Minisztérium munkáját, véleményünkkel, állásfoglalásunkkal támogathatnánk a folyamatos párbeszédet. Hosszú évek ismételt tapasztalata, hogy a nevelési tanácsadás a közoktatás fontos tényezője, munkánkat nagyon igénylik, de annak sajátos jellege miatt (a per se pedagógiai helyett a pedagógiai, gyógypedagógiai és pszichológiai diszciplínák határterületén mozgó szemlélet és munka) a feladat jogszabályi megjelenítése bizonyos nehézségeket okoz, és nem minden esetben szolgálja a szakma, a pedagógus társadalom és legfőképpen az igénybevevő, a gyermekek, családok legjobb érdekeit. Konkrét példája ennek a Magyar Bálint minisztersége alatt megfogalmazott 163 pontból álló reformprogram, amely a nevelési tanácsadókban ellátott speciális pedagógiai és pszichológiai feladatokat kettévágva azokat az oktatási-nevelési intézményekhez illetve a szociális rendszerhez irányította volna. Ezzel megszüntették volna a nevelési tanácsadókat, és megfosztották volna az ellátórendszert az egyetlen olyan hálózattól, amely a gyermekkori pszichés problémák, tanulási, beilleszkedési nehézségek kezelésében egyedül képes hatékony, komplex, a pedagógiai, gyógypedagógiai és pszichológiai szempontokat ötvöző gondozást biztosítani. Egyesületünk aktív munkát fejtett ki annak érdekében, hogy ez a terv ne valósulhasson meg, és valóban, a nevelési tanácsadók nem szűntek meg, de az oktatási törvény módosítása nyomán jelentősen átalakultak, különféle intézményekbe olvadtak. Meg kell állapítanunk, hogy ez a változás az intézményi és szakmai határok fellazításával sajátosan konfúz helyzetet hozott létre országos szinten -, mint erről az elmúlt időszakban rendezett országos szakmai konzultációk is meggyőztek bennünket. 1
Hasonlóan fontos momentumnak tartjuk az iskolapszichológiai ellátás szabályozását a szakszolgálati rendeletben, amely végső formájában integrálni tudta egyesületünk valamint a releváns szakmai testületek javaslatait, szempontjait. Jelen beadványunkban röviden vázoljuk a nevelési tanácsadással kapcsolatos koncepcionális alapvetéseket, majd ezután térünk rá az általunk a tagságunk által is jelzett- fontosnak tartott pontokra. A szövegben a nevelési tanácsadó megjelölést használjuk, de ezen minden, a nevelési tanácsadás feladatát ellátó intézményformát érteni kell, tehát a legkülönfélébb összevont intézményeket, egységes pedagógiai szakszolgálatokat stb. (Az összevonások, egységesítések szűnni nem akaró gondokat, tisztázatlanságokat, névleges feladatellátást, túlterheltséget stb. eredményeztek, bár egy-két egységes intézmény megfelelő légkörről számol be.) Alapvetések A nevelési tanácsadók feladata: Tanulási, magatartási és beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek vizsgálata, pedagógiai és pszichológiai gondozása, fejlesztése, terápiája Szakvélemény készítése A pedagógusok munkájának segítése, mentálhigiénéjük támogatása Iskolakezdési vizsgálatok Szülői megkeresésre a gyermek olyan irányú vizsgálata, gondozása, ami nem feltétlenül áll összefüggésben az oktatási-nevelési intézménnyel Segítségnyújtás a gyermek óvodai, iskolai neveléséhez, ha a gyermek egyéni adottsága, tehetsége indokolja Segíti az SNIb) gyermekek ellátását Ellenőrzi az oktatási nevelési intézményben ellátott BTM szakvéleményes gyerekek ellátását Megfigyeli az SNIb gyermekek fejlődését az oktatási-nevelési intézményben, összefoglalót készít róla a szakértői bizottságnak. Ellátható az iskolapszichológiai feladat is Feladatainkat elsősorban szülői illetve óvodai, iskolai vagy egyéb (pl. gyermekvédelmi, orvosi) megkeresésre végezzük. A szakmailag megfelelő szintű feladatellátás alapja: korrekt vizsgálat, az eredmények értelmezése/diagnózis. A tanulási, magatartási és beilleszkedési nehézségek a gyermekkorban szinte kivétel nélkül multikauzális hátterűek illetve a tünettan is többrétű: kognitív és emocionális, pszichés tényezők egyaránt megjelennek. Ezért mind a diagnosztikus mind a terápiás fázisban szükséges a komplex, pszichológiai és fejlesztő/gyógypedagógiai munka együttessége. A nevelési tanácsadó feladatait mindig a gyermek-család-oktatási-nevelési intézmény hármas erőtér-rendszerében látja el, ezért alapvető fontosságú, hogy szakmailag, szervezetileg független, önálló entitás legyen. 2
Az ellátást végző szakemberek (a 4/2010. (I.19.)OKMr. szerint): Szakvizsgázott fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pszichológus. A pedagógusok esetében a szakvizsga fajtája nincs előírva, pszichológusoknál klinikai, pedagógiai, tanácsadó és neuropszichológusi szakvizsgával lehet a nevelési tanácsadóban dolgozni. A különböző szakterületek illetve szakvizsgák az alábbiak szerint hasznosíthatóak a nevelési tanácsadóban: Beilleszkedési tanulási, magatartási (BTM) nehézség pszichológiai vonatkozásainak (intelligencia, neuropszichológia, teljesítményzavarok, motiváció) és a személyiség vizsgálata, a normalitás vs. eltérő fejlődés, pszichés zavar elkülönítése: klinikai szakpszichológus, neuropszichológus. Beilleszkedési tanulási, magatartási nehézség pedagógiai vonatkozásainak (olvasás, írás, számolás ill. hozzájuk kapcsolódó készségek) vizsgálata: gyógypedagógus, pedagógiai szakpszichológus Pedagóguskonzultáció, szülőkonzultáció, tanácsadás, esetleges szűrés, prevenció: bármelyik, az esettől függően. Fejlesztés, terápia: pedagógiai - fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pedagógiai szakpszichológus pszichológiai - klinikus szakpszichológus Iskolapszichológia: pedagógiai szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus (ha az iskolapszichológusi alkalmazáshoz szükséges pszichológusi és pedagógusi diplomával rendelkezik) A feladatellátást segítő szakemberek: szociális munkás, gyermekpszichiáter. A különböző szakemberek egységes irányításban, team munkában dolgoznak, a nevelési tanácsadásnak ez a lényege, a lelke. A két szakterület együttes munkája biztosítja a gyermekek kiegyensúlyozott ellátását. Az alább ismertetendő többlépcsős ellátási modell pedig a szakmai színvonal megtartását és a hozzáférhetőséget biztosítja, bemutatja az oktatási-nevelési intézményben is végezhető és a csak a nevelési tanácsadóban ellátható feladatokat. Az ellátás formái: Állandó igény az ellátási formák kihelyezése, a gyermekek oktatási-nevelési intézményben történő vizsgálata, ellátása. Ennek az igénynek a kielégítését praktikus okok mellett (megfelelő hely, eszköz, idő biztosítása) szakmai okok is szükségszerűen korlátok közé szorítják. Az alábbiakban vázoljuk azt a keretet, amelyben létrehozható a kinti és benti ellátás egyensúlya. Az oktatási-nevelési intézményben biztosítható a szűrés, prevenció, pedagógus konzultáció, az egyszerűbb, kevésbé eszközigényes vizsgálatok, fejlesztések valamint az iskolapszichológiai feladatok (prevenció, rendszerszintű beavatkozások, szakellátásba irányítás, pályaorientáció, 3
NEVELÉSI TANÁCSADÓK EGYESÜLETE tehetséggondozás, kapcsolattartás a nevelési tanácsadóval) ellátása. Ha a nevelési tanácsadó szakember létszáma nem elegendő és/vagy az iskolában, óvodában dolgozik fejlesztőpedagógus, a fejlesztéseket természetesen az is végezheti. Ugyanígy az iskolapszichológus is állhat az iskola alkalmazásában. A többlépcsős modell azonban hatékony és egységes szakmai és szemléleti ellátást biztosít, ezért érdemes ebben gondolkodni. A nevelési tanácsadóban biztosíthatóak az eszközigényes szakvizsgálatok (BTM, iskolakezdési vizsgálat, intelligenciavizsgálat, személyiségvizsgálatok, mozgásfejlettség vizsgálata), a differenciáldiagnosztika és a terápiák. Fontos alapvetés, hogy a BTM vizsgálathoz korrekt és részletes intelligenciavizsgálat - esetleg személyiségvizsgálat szükséges, a részképesség vizsgálatok önmagukban nem elegendőek! Az iskolai sikertelenségeknek egyébként csak egy részét okozzák BTM jellegű állapotok, tapasztalataink és véleményünk szerint az iskolás gyerekek között esetenként túlreprezentált az ilyen jellegű szakvélemény, ami feltehetően éppen a hiányosan elvégzett, elvégezhető vizsgálatokkal és az iskolák erre irányuló nagy nyomásával magyarázható. Sokszor családi vagy éppen pedagógiai vonatkozások (is) állnak a tünetek hátterében. Felvetések, javaslatok Szervezeti keretek A nevelési tanácsadás változatos intézményi formákban és keretek között látható el: nevelési tanácsadó (egyre kevesebb van!), összevont intézményekben tagintézmény, egységes pedagógiai szakszolgálat. Leszögezve, hogy vannak jó működésről beszámoló összevont és egységes intézmények is, ismételten visszatérő probléma és jelzés egyesületünk felé az önálló intézményforma elvesztésével együtt járó feladatellátási, komptencia-, határ- és kerettartási anomáliák, összeférhetetlenségek felszaporodása. Régebbi beadványainkban már megfogalmaztuk, de változatlanul fontosnak tartjuk jelezni, hogy az összevont intézményformákon belül külön aggályos a nevelési tanácsadás feladatának egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény tagintézményeként történő megszervezése. Ezzel a nevelési tanácsadás kvázi a gyógypedagógiai ellátás alrendszerévé változik, ami mind szakmailag, mind formailag erősen kifogásolható, nézetünk szerint hibás elgondolás. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a pedagógiai szakmai szolgáltatás, tehát a pedagógiai intézet is megszervezhető ilyen formában, ami végképp érthetetlen). A pedagógiai intézetek és a nevelési tanácsadók egyébként gyümölcsöző együttműkdésben dolgozhatnának, különösen a pedagógus szakmai tanácsadás és pedagógus mentálhigiéné területén. Az összevonások negatív tapasztalataként említik, hogy elláthatatlanul nagy körzetek keletkeznek irreálisan magas gyereklétszámokkal, maga az utazás távolsága, ideje aránytalanul sok, akár a család kíván a nevelési tanácsadáson megjelenni, akár a 4
tanácsadó szakembere a helyszínre menni. Így a feladatellátás szinte névlegessé válik. Eleve reménytelen tárgyalási pozíciót jelent a feladatellátásban, hogy (ha) az összevont intézményekben a nevelési tanácsadó szakmai vezetője nincs egy szinten a társintézmények vezetőivel (értsd: nem igazgató). Az összevont intézmények vezetői szakmai okok miatt nem feltétlenül tudják megfelelően képviselni a nevelési tanácsadót, előfordul, hogy a nevelési tanácsadónak járó költségvetési összegeket más intézményegység használja fel stb. A szakvélemények aláírása, postázása is problematikus, sokszor hiányzik a megfelelő szakmai kompetencia (az aláíráshoz, ellenőrzéshez). Szükségesnek látszik a nevelési tanácsadók szakmai szervezeti függetlenségének visszaállítása, önálló intézményként, de legalább önálló tagintézményként úgy, hogy mind az intézmény nevében, mind pedig költségvetésében és működésében független, önálló irányítású szervezeti egység legyen, önálló bélyegzővel (az egységes pedagógiai szakszolgálatokban is!). A szervezeti keretek kérdésköréhez szorosan kapcsolódik a Szakemberlétszám kérdése. Üdvözlendő, hogy a szakszolgálati rendelet által kötelezően előírt minimális szakember létszám megfelelő arányban tartalmaz pszichológus és pedagógus szakembereket (2 pszichológus, 2 gyógypedagógus, 1 fejlesztőpedagógus). Ugyanakkor a rendelet azon része, amely a fenti, kötelezően előírt minimális szakember létszám emelésének szükségességét írja elő, nem érthető, a nevelési tanácsadók folyamatos esetfelvételi és vizsgálati, gondozási gyakorlatának tükrében nem értelmezhető. Szükséges lenne a szakember létszám népesség-arányos megállapítása. Ehhez az alábbi gondolatmenetet javasoljuk: a hazai és nemzetközi adatok szerint is a gyermekpopuláció 10-15-20%-a (tehát a legszűkebb meghatározás szerint is legalább 10 %-a) küzd valamilyen, a nevelési tanácsadás hatáskörébe tartozó problémával. Egy szakember egy tanévben kb. 80 gyereket tud szakszerűen és megfelelő színvonalon ellátni (vizsgálatok és terápiák összesen, de az esetleges szűrővizsgálatok ebbe a létszámba nem tartoznak bele!). Az összevonások, egységes intézmények egyik csapdája éppen az lehet, hogy a feladatok ezekben a formációkban kipipálhatóak, ugyanakkor legtöbb esetben nem alkalmaznak a feladatok szakmailag korrekt ellátásához elegendő létszámú szakembert, tehát a feladatellátás látszólagos. Országos gond az ellátott feladatokhoz és gyermeklétszámhoz viszonyított alacsony szakemberlétszám. Évi kb. 500 pszichológus és közel ugyanennyi gyógypedagógus végez a különböző egyetemeken, főiskolákon, így érdemes lenne átgondolt koncepciót kidolgozni arra, hogy a sok kiválóan képzett szakember megfelelő álláshoz tudjon jutni és egyúttal a gyerekek megfelelő színvonalú ellátásban 5
részesülhessenek. A fenntartók pénzhiányra hivatkozva a legritkább esetben tudnak állományt bővíteni, sok, összevont intézményben dolgozó kolléga attól fél, hogy ha emelni kellene a szakemberlétszámot, a fenntartó inkább megszüntetné az intézményt. Ez hatalmas feszültséget okoz az egész rendszerben! Szükségesnek tartjuk, hogy a nevelési tanácsadók működtetése az általános iskolákhoz, óvodákhoz hasonló módon legyen kötelezően ellátandó feladat, azaz az országos hálózat olyan szintű legyen, hogy minden városban (Budapesten minden kerületben, ez jelenleg is így van) legyen nevelési tanácsadó és hogy az ellátáshoz minden faluból is ésszerű távolságon belül (20-25 km-es körzet) hozzá lehessen férni. Tartalmi keretek Egységes, könnyen kezelhető, kevésbé bürokratikus tanügyi dokumentáció szükségessége (jelentkezési lap vagy vizsgálati kérelem, munkanapló) Szakmai protokoll kidolgozása (az egyesület vállalja). A nevelési tanácsadó státusza, működése Kiemelt fontosságú kérdés a pedagógus munkakör és a kötelező órák rendszerének (jelenleg heti 21) megtartása. A kötelező órák keretében végzik kollégáink a gyermekkel való közvetlen foglalkozást és tanácsadást. Ezen felül, a teljes munkaidő fennmaradó részében látják el az egyeztetések, szakvéleményírás, felkészülés, adminisztrálás, heti team értekezleten történő részvétel, egyéni fejlesztési tervek elkészítésének, a pedagógusok segítésének és az ellenőrzés valamint az SNIb gyermekek órai megfigyelésének, összefoglaló készítésének feladatait. A kötelező órák esetleges eltörlése (már volt ilyen irányú szándék) veszélyezteti a feladatellátást, nem biztosítja a közvetlen foglalkozáshoz szükséges elő-és utómunkálatok illetve egyéb kötelezően ellátandó feladatok szükséges időkeretét, mert a fenntartók, esetenként a nem kellő szakmai háttérrel, hozzáértéssel bíró vezetők nyomást fejtenek ki a minél nagyobb hatékonyság (értsd: esetellátás) érdekében, ami a gyermekkel való közvetlen foglalkozás arányának növelését jelenti. Ez ismét egy lépés lenne az érdemitől a névleges feladatellátás felé. Természetesen fordított eset is előfordulhat: helyi munkáltató olyan munkarendet is megállapíthat, amiben még csökkenhet is a gyermekkel való közvetlen foglalkozások aránya, ha nincs jogszabályban kötelezően rögzítve az óraszám. Nyitvatartás: egyetértünk azzal, hogy szorgalmi időn kívül is hozzáférhető legyen a nevelési tanácsadás, ez a felhasználók teljesen jogos igénye. Indokoltnak tartjuk a nyári nyitvatartást is azzal, hogy a pedagógusok szabadságát ehhez igazítva kell kiadni, tehát lehetséges, hogy nem minden pedagógus a nyári iskolai szünetben fogja megkapni szabadságának legnagyobb részét. A vezetők óraszámát csökkenteni kérjük, a heti 10 óra rendelés ilyen mennyiségű megnövelt feladattal nem látható el. A vezető óraszámát 4-re, a helyettesét 8-ra 6
kérjük csökkenteni. Sávos megoldás is elképzelhető, szakemberlétszámhoz, éves esetforglomhoz kötve, mert kisebb, 5-10 szakembert foglalkoztató intézmények esetében még ellátható a heti 10 óra, nagyobb intézményekben (25 fő vagy több szakember) azonban a szerteágazó feladatok miatt ez szinte lehetetlenség. Indokoltnak vélhető jelzéseket kaptunk arra is, hogy a nevelési tanácsadó sajátos működésmódja (pedagógiai és pszichológiai munka egysége, iskola, család, gyermek háromszögének dinamikája, team munka) illetve a differenciáldiagnosztikai szempontok fontossága miatt szerencsésebb, ha a vezetői pályázatoknál első körben pszichológus és második körben, megfelelő pszichológus pályázó hiányában gyógypedagógus kolléga pályázhat. A felvetés indoka, hogy a pszichológusképzésben tanítják a vonatkozó ismereteket (vezetéspszichológia, csoportdinamika, szervezetpszichológia stb.). Finanszírozás Jónak tartjuk a szakemberek státuszának normatív támogatását, kérjük fenntartani, esetleg emelni az összeget (az utóbbi évek során az összeg csökkent). Kistérségi normatíva: 6 (terápiás) alkalomtól jár, így azok a vizsgálatok, amelyek 6 alkalomnál kevesebbet vesznek igénybe, finanszírozatlanok maradnak vagy a kollégák kénytelenek elhúzni a vizsgálati alkalmak számát, hogy igényelhető legyen a normatíva. A hatékonyságot és szakszerűséget egyik megoldás sem szolgálja, kérjük a 6 alkalmas korlátot eltörölni vagy legalább csökkenteni. Felvetjük, hogy az alapnormatívák körében a BTM-es gyerekek után ismét normatívát kaphatna az ellátó intézmény. Jelzést kaptunk arról, hogy az új, hatályos szakszolgálati rendelet 7. paragrafusának 1. bekezdését a kistérségi fenntartók úgy értelmezik, hogy az a szakszolgálatok számára nem teszi lehetővé, hogy a társuló önkormányzatoktól pénzt kérjenek, ezzel ellehetetlenítik a térségi társulások szakszolgálati feladatellátási gyakorlatát. Szakvizsga, továbbképzések: a fix összegű, kiszámítható központi költségvetési támogatási rendszert pályázati rendszer váltotta fel, amely esetleg összegszerűségben kedvezőbb, ugyanakkor a pályázati feltételek előreláthatatlansága és kiszámíthatatlansága ellehetetleníti az intézményi szintű tervezést és racionális munkaerő-gazdálkodást. Ez égető kérdés, hiszen a pedagógiai szakszolgálatok már csak szakvizsgázott kollégát alkalmazhatnak illetve ha a jelentkezőnek nincs szakvizsgája, kötelezni kell őt annak megszerzésére. Utóbbi esetben a MT értelmében a munkáltatónak kell állnia a költségeket, amit viszont a fenntartók általában nem tudnak finanszírozni. Javaslatunk: kiszámítható támogatási rendszer, minél kevesebb peremfeltétellel (pl. egyik pályázatban csak olyanok vehettek részt, akik már benne voltak a szakképzésben, egy másikban olyanok, akik még nem, de legalább tíz éve már az adott munkahelyen dolgoztak ez életszerűtlen, és esetleges, hogy melyik intézményben éppen ki kerülhet be). Végső esetben a rendelet szövegének 7
módosítására teszünk javaslatot: ne a munkáltatót, hanem a munkavállalót kötelezzék arra, hogy ha nincs szakvizsgája, öt éven belül szerezze meg. Utóbbi megoldást egyébként az egyesület nem támogatja, mert aránytalan terhet ró az amúgy is igen gyengén kereső kollégákra. Mindenképpen támogatható feltétel, hogy a pedagógiai szakszolgálatnál szakvizsga kötelezettség legyen, de biztosítani kell, hogy pályakezdők is elhelyezkedhessenek. Szakfelügyeleti, szaktanácsadói, ellenőrzési rendszer A nevelési tanácsadóknak Budapesten régebben volt szaktanácsadójuk az FPI keretében, ez a státusz a takarékosság jegyében jó pár éve megszűnt, azóta nem létesült újra. Szükségesnek tartjuk, hogy az Államtitkár Asszony által a tájékoztatón ismertetett országos szakfelügyeleti rendszernek a nevelési tanácsadók is részeivé váljanak, hogy megfelelően képzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező szaktanácsadói/konzulens/segítő ellenőrzési hálózat alakuljon ki, mert a folyamatosan változó szervezeti és működési feltételek, jogszabályok, bővülő feladatok igen sok értelmezési és alkalmazási kérdést vetnek fel, azon kívül az egységes színvonalú feladatellátásnak is alapfeltétele a visszacsatolás. Javaslatunk: a nevelési tanácsadóban végzett munka komplexitásának megfelelően az ellenőrzés, szaktanácsadás is komplex legyen: legalább két fő vagy kis team végezze, pszichológus és gyógypedagógus vagy fejlesztőpedagógus kolléga együttesen vegyen részt a munkában, megfelelő szakvizsgájuk és szakmai gyakorlatuk (minimum 7 év nevelési tanácsadós gyakorlat, lehetőség szerint vezetői gyakorlat is) legyen. Budapest mellett erre vidéken is égető szükség lenne, mint ezt az Egyesület tagjai több éve hangoztatják, és keresik hozzá az alkalmas formát. Összefoglalva, örömmel üdvözöljük az új kormányzat azon szándékát, hogy a pedagógiai szakszolgálatokat erősíteni kívánja. Ezen belül szeretnénk felhívni a figyelmet a nevelési tanácsadás helyzetének sajátosságaira, a nevelési tanácsadói hálózat erősítésének vagy inkább visszaerősítésének fontosságára. Tapasztalataink szerint az elmúlt években felborult az egyensúly: a jogszabályi keretek erősítették és egyre szakmaiabban fogalmazták meg a nevelési tanácsadás feladatatrendszerét, ezzel előremutatóan reagáltak az óriási társadalmi szükségletre, ugyanakkor az ellátó intézményrendszer összekuszálódott és ezzel a feladatellátás minősége, lehetősége és szakmaisága a gyakorlatban a legjobb szándék ellenére is sok helyen sajnos súlyosan sérült. Budapest, 2010. november 2. Tisztelettel: dr. Szvatkó Anna titkár és dr. Szakács Katalin elnök 8