VÁLASZMEGTAGADÁSI MOTIVÁCIÓ FELTÉRKÉPEZÉSE A PÁLYAKÖVETŐ KÉRDŐÍVES KUTATÁSOK KAPCSÁN

VÁLASZMEGTAGADÁSI MOTIVÁCIÓ FELTÉRKÉPEZÉSE A PÁLYAKÖVETŐ KÉRDŐÍVES KUTATÁSOK KAPCSÁN Összefoglaló kutatási jelentés a ZSKF TKK által készített szakértői és volt hallgatói pilot vizsgálatok eredményei alapján. 1. Bevezetés A diplomás pályakövető rendszerek fontosságát, a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolat javításának igényét immáron világszerte felismerték. Magyarországon ennek különös jelentősége van, hiszen a legutóbbi évtizedekben lezajlott radikális gazdasági, társadalmi változások a két szféra közötti kapcsolatot is átrendezték, az információcsere hiánya jól kitapintható a végzettek elhelyezkedési és beilleszkedési anomáliáiban, illetve a másik oldalon jelentkező aránytalanságokban (a mennyiségi és minőségi diplomás munkaerő-hiányban, vagy túlkínálatban). Ezek a problémák illetve a lehetséges sokrétű társadalmi hozadékai a pályakövető rendszereknek egyaránt közrejátszanak abban, hogy az Új Magyarországért Fejlesztési Terv egyik eleme, a Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TÁMOP) kiemelt jelentőséget tulajdonít ezen rendszerek hazai kialakításának. Alapvető cél a pályakövető rendszer minél szélesebb körű elterjesztése, illetve a megfelelő szakmai színvonalának biztosítása. A magyar pályakövető rendszer az intézményi autonómiára épül, azaz a felsőoktatási intézmények maguk alakítják ki és működtetik volt hallgatóik követési rendszerét, amelyekhez egy központi pályakövetési program (TÁMOP 4.1.3.) szakmai támogatást és szolgáltatásokat nyújt, az intézményi projektek hosszú távú működését megalapozó szakmai fejlesztéseket valósít meg. Ennek a decentralizált modellnek elvileg az a legnagyobb előnye, hogy a felsőoktatási intézmények az alumni és egyéb szolgáltatásaik révén erős hallgatói kötődést alakítanak ki, erre építve hatékony és intenzív kapcsolatot ápolnak végzettjeikkel, mindezek eredményeképpen növelhetik a bekapcsolódásukat a pályakövető kutatásokba, jelentősen javíthatják a válaszadói hajlandóságukat. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a magyar pályakövető rendszereknek is számolnia kell e vizsgálatok során azzal, hogy a volt hallgatóik jelentős hányada nem válaszol megkeresésükre. Különös jelentőséggel bír tehát az önkitöltős kérdőívek alkalmazása során tapasztalt nagyarányú válaszmegtagadás motívumainak feltárása, azoknak az eszközöknek, módszereknek a kidolgozása, amelyek javíthatják a végzett diplomások elérését, az együttműködési hajlandóságukat, ezzel növelhetik a visszaérkezett kérdőívek számát. A fentiekben említett TÁMOP 4.1.3. 1 keretein belül az Educatio Kht éppen ezért felkérte a Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontját (ZSKF TKK) egy pilot empirikus vizsgálat lebonyolítására a végzett felsőoktatási hallgatók és szakértők körében. A vizsgálat célja: a diplomás pályakövető kérdőíves kutatások során tapasztalható 1 A felsőoktatási szolgáltatások rendszer szintű fejlesztése, TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004 azonosító számú projekt Diplomás Pályakövetési Rendszer projekt (DPR) megvalósítása; a DPR Kézikönyv és a DPR Füzetek III. elkészítéséhez kapcsolódóan. 1

válaszmegtagadás motivációinak a feltérképezése. A vizsgálat módja: a kutatásokat végző felsőoktatási intézmények szakembereinek megkeresése szakértői mélyinterjúk révén, illetve telefonos interjúk az intézmények végzett hallgatói körében. A ZSKF TKK munkatársai 2009. május és június között a Budapesti Műszaki Főiskola Diákközpontjának, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Minőségbiztosítási Osztályának valamint a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Diáktanácsadó és Karrier Irodájának vezetőit keresték meg és készítettek velük egy általuk kialakított interjúvázlat révén szakértői interjúkat (a hanganyagokból készült összefoglalókat lásd az 1. sz. mellékletben). A feldolgozott anyagok alapján készített szakmai összegző anyag magába foglalja a három szakember eddigi pályakövető kutatási tapasztalatait, azok legfontosabb módszertani tanulságait, különös tekintettel a válaszmegtagadásra (lásd jelen tanulmány 2. fejezetét). Mindezek alapján a ZSKF munkatársai kidolgoztak egy interjú-vázlatot, melyek segítségével telefonos beszélgetéseket folytattak az intézmények volt hallgatóival. Összesen három-három interjú készült a BME és a KJF, további négy az ELTE volt hallgatói körében (kiegészítésképpen bekerült egy, a Debreceni Egyetemen végzett hallgató is a mintába az írásban rögzített interjúk összefoglalóit lásd a 2. sz. mellékletben, az eredményeket pedig jelen tanulmány 3. fejezetében). A ZSKF munkatársai az által kialakított elemzési szempontok szerint feldolgozták a telefonos interjúkat, amelyek révén egy összegzést készítettek a szakértők és a volt hallgatók legfontosabb megállapításaiból (lásd jelen tanulmány 4. fejezetét). 2

2. A szakértői mélyinterjúk 2.1. Az interjúvázlat, a feldolgozás szempontrendszere Az interjúk a kiválasztott intézmények kutatásvezetőivel készültek a helyszínen. A közel másfél órás beszélgetések hanganyagát írásban is rögzítettük (lásd az 1. sz. mellékletet), majd az interjúvázlat szempontjait figyelembe véve a legfontosabb megállapításokat tematikusan összegeztük. Az interjúvázlat a következő főbb pontokat tartalmazta: A válaszadók rövid bemutatása és intézményeik jellegzetességeinek ismertetése; különös tekintettel a pályakövető kutatások és a karrier centrumok illetve alumni szolgáltatások kapcsolatára; A pályakövető kutatások kezdetei, indítékai, eszközei, eddigi eredményei, különös tekintettel a válaszadói hajlandóság, a visszaérkezési arányok alakulására; A válaszmegtagadás lehetséges tényezői a tapasztalatok tükrében, a válaszmegtagadók karaktere (alapvető szocio-demográfiai jellemzőik, speciális jegyeik); A visszaküldés elsődleges intézményi tényezői: a kapcsolati hálók (formális és informális kapcsolatok), kötődés az intézményhez, mindezek szerepe a válaszadásban; A válaszadást ösztönző kutatási eszközökről, konkrét kutatási tapasztalatok és ötletek, javaslatok; A kérdőív sajátosságainak jelentősége a válaszadási hajlandóság szempontjából. Az alábbiakban a fenti kérdések mentén, azon belül témakörönként indokolt esetben intézményenként mutatjuk be a szakmai beszélgetések legfontosabb megállapításait, majd a fejezet végén a végzett hallgatók interjúinak elemzéseit előkészítendő összegezzük a főbb pontokat. 2.2. A válaszadók bemutatása A válaszmegtagadással kapcsolatos szakértői mélyinterjúk olyan személyekkel készültek, akik a hazai viszonyokhoz képest komolyabb tapasztalatokkal rendelkeznek. Mindhárman évek óta részt vesznek a hallgatói szolgáltatások (karriercentrum, alumni mozgalom) kiépítésében, készítenek az aktív és a végzett hallgatók körében vizsgálatokat. Ennek során többféle technikát is kipróbáltak, szembesültek az egyik legnagyobb módszertani kihívással, a válaszadási hajlandóság problémáival, a megoldás érdekében különféle eljárásokkal kísérleteztek. Jól felkészült, magas szinten motivált, tapasztalt szakemberek tehát, akiket múltjuk, hivatásuk is összeköt jelenlegi tevékenységükkel. A következőkben röviden bemutatjuk a vizsgálati alanyainkat, illetve a háttérintézményüket, kitérünk kutatói múltjuk bemutatására. (1) Budapesti Műszaki Egyetem (a továbbiakban BME ). A válaszadó: Szabó Imre a központ igazgatója (szakmai háttere: a BME-n végzett gépészmérnökként, évekig egyetemen kívül dolgozott, aktívan bekapcsolódott annak idején a HÖK pályakövető kutatómunkájába is). Intézményi háttér: Diákközpont, amely 2004-ben jött létre, közvetlenül a rektor alá 3

tartozó, kari jogosultságú önálló költségvetésű, igen nagy önállósággal bíró intézmény (öt főállású munkatárssal, további 20-25 személy közreműködésével). A Diákközpont egyik része a Karrieriroda, elvileg ez végzi a kutatásokat, általában a központ egyéb dolgozói is besegítenek. Náluk az a hármasság, hogy elkülönülne a kutatóműhely a karriercentrumtól, az alumni szolgáltatásoktól, nem figyelhető meg, teljesen összekapcsolódnak. Más egyetemi részlegek is aktív részt vállalnak a kutatásokban, az elemzések elkészítésében. (2) Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE). A válaszadó személy: Czakó Andrea osztályvezető, Ph.D hallgató (szakmai háttere: az ELTE-n végzett pszichológus szakon, már hallgatóként bekapcsolódott a korábbi kutatásokba, jelenleg az ELTE Pszichológiai Doktori Iskoláján tanul, disszertációja témája a diplomás pályakövetés). Intézményi háttér: Minőségbiztosítási Iroda (a Rektori Hivatal része, két főállású munkatárssal), amely 2005- ben jött létre. A pályakövetéses vizsgálatok az ELTE Minőségbiztosítási Irodájához tartoznak, de együttműködnek a Hallgatói Karrier- és Szolgáltató Központtal. Tanulságos az intézmény helyzete, eddigi sorsa: a kutatások kérdőíveit a Szenátusnak kellett jóváhagynia, amely hónapokig tartó hosszú adminisztrációs folyamatot jelent 2, csorbítva az osztály kutatói önállóságát. A szabályzat módosítása révén immáron csak egy szakmai grémium jóváhagyását kell kikérniük (a karok képviselőiből álló Minőségbiztosítási Tanácsét). (3) Kodolányi János Főiskola (Székesfehérvár a továbbiakban KJF ). A válaszadó személy: Dr. Bordás Sándor, főiskolai tanár, irodavezető (szakmai háttere: pszichológus végzettségű, oktató és kutató, az etnikai konfliktusok a kutatási területe, mentálhigiénés tanácsadást is folytat) 3. Intézményi háttér: Diáktanácsadó és Karrier Iroda (közvetlenül a rektor alá tartozó önálló költségvetésű intézmény, három főállású munkatárssal). A Karrier Iroda 2007 februárjában jött létre egy ROP pályázat révén. Az intézmény magára vállalja a karrier centrum tevékenységeit, az alumni szolgáltatásokat és a pályakövető kutatások lebonyolítását is, nagy önállósággal dolgoznak. A főiskolán belüli külső munkatársak segítségét is igénybe veszik az e-mailek kiküldéséhez, a címlista előállításához, a kérdőív szerkesztéséhez és feldolgozásához (pszichológus, statisztikus, informatikus). Az eredmények kommunikációjában a főiskola marketing részlege működik közre (honlap, kiadványok, sajtókapcsolatok, külső kommunikációk). 2.3. Eddigi kutatási tapasztalatok A kutatási előzmények tekintetében a legnagyobb múltra a BME tekinthet vissza. Az első, a végzett hallgatókra vonatkozó kutatásuk 1997-ben készült egy OFA pályázat kapcsán. Ehhez kapcsolódott (egy másik OFA pályázat révén) 1999-ben a munkáltatói kutatás 4. Azóta évente 2 A kérdőíveink gyakorlatilag csak 2008-ra készültek el, mert több ízben is visszautasították az elfogadását előkészítetlenségre hivatkozva, újabb bizottság véleményezte, de újra visszadobták, mondván, hogy nem eléggé kiforrott 3 Kérésére közreműködtek az interjúban: Szabó Beáta karrier tanácsadó valamint Mező Viola diák- és karrier tanácsadó is. 4 Jellegzetes motívumok játszottak közre a kutatások kezdetén: A 90-es évek elején (a radikális gazdasági struktúraváltás következtében) azt tapasztalták, hogy a munkaerőpiacon mérnökökre alig volt szükség. A későbbiekben, a 90-es évek közepének gazdaságélénkülése éreztette hatását, és mind több műszaki szakember, mérnök iránt jelentkezett igény. A kialakult vita kapcsán ( fejlesszünk-visszafejlesszünk ) vetődött fel az egyetemen belül, hogy ezt hasznos lenne letesztelni: a nálunk végzettek el tudnak-e helyezkedni, a szakmában helyezkednek-e el, körülbelül mivel foglalkozna. 4

rendszeresen több adatfelvétel is készül aktív és végzett hallgatók körében. Nemrég az ún. ismételt adatfelvételt is megvalósították, azaz egy korábban felmért végzett évfolyamok újrakérdezését. Évek óta alkalmazzák az egységes szempontok szerint kialakított önkitöltős kérdőívüket, melyet korábban postán küldtek ki, mára nagyobb arányban e-mailes, internetes lehetőségeket használnak (az átmenet fokozatos). A KJF-en a kezdetek 1999-re nyúlnak vissza. Ekkor az egyik rektor-helyettes kezdeményezésére postai önkitöltős kérdőíveket küldtek ki végzett hallgatóiknak. A kitöltött kérdőívek száma elenyésző volt, így a kutatás érdeklődés hiányában egy kicsit lecsendesedett (kb. ezer kérdőív ment ki és kevesebb, mint száz jött vissza). 2003-ban egy hasonló kísérlet történt hasonló eredménnyel. A legutóbbi vizsgálatuk 2006 decemberében indult egy ROP-pályázat keretein belül. A kérdőívet 2007 nyarára véglegesítették, az akkor induló honlapra kitették az elérhetőségét mindenki számára. Az ELTÉ-s válaszadónk még hallgatóként a HÖK-kel készített egy felmérést 2001-ben (ezt Gólyafelmérésnek nevezték, a kérdőívet abban a borítékban küldték ki az újonnan belépőknek, amelyben a Rektori Hivatal tájékoztatja őket). Jelenleg évente három pályakövetési felmérést végeznek: az elsőt akkor, amikor belép az egyetemre a hallgató (papír alapú), a második lépés egy online felmérés a másodéves hallgatókkal, a harmadik a pályakövetés (szintén online). Az első pályakövető vizsgálatuk 2008-ban egy ROP pályázat keretein belül készült, a 2006-ban végzetteket keresték meg e-mailen, online kérdőívet alkalmazva. Mindhárom intézmény pályázik a TÁMOP 4.1.1. keretein belül a pályakövető vizsgálatok kiszélesítése érdekében (is). Az intézmények a legutóbbi vizsgálataik során a következő elérési technikákat, mintavételi eljárásokat alkalmazták: A KJF-en mintegy ezer fő kapott e-mailes felkérést a kutatásban való részvételre (számítógépes csoportos e-mail küldés révén), az 1996 és 2008 között végzettek 10 százalékát célozták meg. A kiválasztásuk rétegzett mintavétellel történt a Neptun rendszer nyilvántartásai alapján. Ebből visszaérkezett 258, amelyet egy statisztikus szakemberük dolgozott fel. Az elemzések 2008 júliusára készültek el, a publikáció szeptemberben jelent meg (Kontó, 2008). A 25,8 százalékos visszaérkezési aránnyal elégedettek a kutatók, átlag felettinek vélik, elsősorban annak köszönhető véleményük szerint, hogy a frissen végzetteket célozták meg. A BME legutóbbi vizsgálatai során a 2006- ban és a 2004-ben végzett hallgatóit kereste meg a Neptun rendszerben nyilvántartott címek alapján. Az utóbbiak közül 1496-nak küldtek kérdőívet, amelyből 288 értékelhető érkezett vissza (19,3 százalék) alacsonyabb a korábbi arányoknál. 5 A 2004-ben végzettek közül 1527- hez ért el a felkérés, ebből 349 küldte vissza (22,9 százalék). Az ismételt vizsgálatoknál már figyelembe veszik a telefonon bejelentett korrekciókat, frissített címlistát használnak. Az ELTE munkatársai a 2006-ban végzettek teljes körű elérésére törekedtek (csak egy-egy e-mail címet használtak az ETR-ből). Amikor megnéztük a címlistát, kiderült, hogy az ötezer végzettből csak körülbelül 1500-nak van elérhetősége 6. A visszaérkezési aránnyal 5 Az OKM adatai szerint abban az évben az egyetemen 1477-en szereztek diplomát, míg a záróvizsgára bocsátott hallgatók száma 1887 volt közülük sokan a nyelvvizsga hiányában nem kaptak abban az évben diplomát. 6 Az ELTÉ-n az ETR félévente küld a volt hallgatóknak egy e-mailt, és aki nem jelez vissza, hogy ez élő cím, azokat törlik a nyilvántartási rendszerből. Azóta megváltoztatták az ETR rendszerét: nem törli a nem visszajelzett címeket, csak külön teszi. 5

elégedettek: Nekünk az online vizsgálatokhoz képest viszonylag jók a válaszadási arányaink: 30 százalék fölött van általában. A végzett hallgatóknál 33 százalék volt, pedig csak egy e- mailt küldtünk ki a linkkel nekik. Az 1500 kiküldött felkérésből 500-an töltötték ki a kérdőívet. Nem egységes a minta reprezentativitásának biztosításával kapcsolatos gyakorlat sem. Miközben a KJF-en nem történt összevetés a teljes populáció alapadataival, nem voltak korrekciók, a BMÉ-n követték a visszaküldők fontosabb adatait (nem, kar, szak), a legutóbbi években már súlyozással korrigálják az eltéréseket. A címlistát előzetes telefonos megkeresés révén aktualizálták. Az ELTÉ-n is követték a minta és a teljes populáció összetételének különbségeit, de eddig nem alkalmaztak korrekciós súlyozást, bár tervezik 7. Többen is meglehetős szkepszisüknek adtak hangot abban a tekintetben, mennyire tükrözik a válaszadók adatai az érintett sokaság véleményét. A KJF munkatársai szerint a sikeresek nagyobb arányban képviseltetik magukat a mintában, így megítélésük szerint a jobb vélemények irányába torzítanak az eredmények. A BME-s kolléga szerint is kicsit fölé lövünk a vizsgálatainkkal a valóságnak. Az ELTE-s szakember még markánsabban fogalmazott, szerinte az eredmények nagyon korlátozott módon használhatóak, nem reméli, hogy az online kutatás valaha is ténylegesen reprezentatív lesz. Komoly szakmai viták tárgya a szociológus szakemberek körében az online kutatások reprezentativitása. Egyes vélemények szerint (ahogy erről az ELTE-s megkérdezettünk beszámolt) inkább a mintának kellene olyannak lennie, hogy ne kelljen súlyozni az is felvetődött részükről, hogy ha nem biztosítható a reprezentativitás, akkor ne is vállalkozzunk ilyen pályakövetésekre. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a nehézségek ellenére szükség van ezekre az adatfelvételekre, hasznosíthatóak az eredmények 8. A válaszmegtagadók követése egyik megkérdezett szerint sem megoldható megnyugtató módon. A KJF-en a Neptun rendszertől független a kiküldés, illetve a visszaérkezés, így lehetőségük sincs a követésre de saját bevallásuk szerint ezt nem is akarják (jogi és etikai problémák miatt). A BME-n sem beazonosíthatóak a visszaküldők, csak annyit tudnak, hogy kik nem küldték még vissza. A személyes adatok kezelésére vonatkozó törvényes előírásokat maradéktalanul betartják (a kérdőívek rekord-szintű összekapcsolását sem végezték el a 2004-ben végzettek újrakérdezésénél). Az ELTE-n hasonló a helyzet, bár az újabb vizsgálatok esetén felvetődött az ETR-en történő válaszadói követés lehetősége. 7 A jövőben összeáll egy olyan pszichológusokból és főleg szociológusokból álló szakértői csapat, akik ezt a problémát kezelik majd. 8 Én más véleményen vagyok, még egy kicsit torz eredmény is sokkal jobb, mint ha semmi nem lenne. Sokkal kártékonyabb az, hogy adatok nélkül csak spekulálunk arról, hogy egyes szakokon hogyan helyezkednek el. Valamely ismerősöm nem helyezkedett el, akkor levonom azt a következtetést, hogy nem tudnak elhelyezkedni ebben a szakmában Szóval ennél sokkal jobb, ha van valamilyen számszerűsített visszajelzésünk. (Czakó Andrea) 6

2.4. A válaszmegtagadók karaktere Alaposabban körbejártuk interjúalanyainkkal azt a kérdéskört, hogy vajon kik lehetnek azok, akik nem válaszolnak volt intézményük kérdőíves megkeresésére. Hogy milyen sajátosságaik, karakterisztikus jegyeik lehetnek, bizonyos kérdésekben egybecsengtek a vélemények. Abban mindenki egyetértett, hogy a sikeresebbek, az elégedettebbek érezhetően könnyebben ráállnak a kérdőívek kitöltésére, melynek különböző aspektusait emelték ki. A KJF szakembere szerint inkább azok küldték vissza, akik el tudtak helyezkedni. A BME-s kolléga így fogalmazott: Ha valami számít, szerintem az, hogy mennyire elégedettek magukkal, a helyzetükkel. Inkább az elégedettebbek küldik vissza, akik jobban keresnek. Amikor ugyanis megnéztük a munkáltatóknál a kereseteket, azt tapasztaltuk, hogy egy kicsit alacsonyabbak az átlagértékek. Akik elégedettebbek a munkájukkal, akik szakmaibb tevékenységet folytatnak, szintén felül vannak reprezentálva. Ennek egy sajátos aspektusára hívta fel a figyelmet az ELTÉ-s kollegina: Esetleg ami fontos lehet még, a legsikeresebbek, akik nagyon elfoglaltak és a titkárnőjük olvassa az e-mailjüket. Ott nehéz eljutni hozzájuk. Kiemelték a szakmai specifikumokat, habitusbéli sajátosságokat is: általános vélemény, hogy a humán beállítottságúak (szemben a reál beállítottságúakkal ) miután többen foglalkoznak hivatásuknál fogva emberekkel könnyebben ráállnak a válaszadásra. A BME-s kolléga így fogalmazott: Szerintem azok a szakmák, amelyek jobban kötődnek az emberekhez például pedagógusok, pszichológusok, azoknál a reakciók is másak egy kérdőíves megkeresésnél. Ők mindenképpen szívesebben, készségesebben válaszolnak. De nézzük meg a mi hallgatóinkat! Ők azok, akik tipikusan nem emberekkel foglalkoznak, így kevéssé preferálják az emberi tényezőket. Ebből eredően kialakítanak egy olyan életstílust, habitust, ami a műszaki világban hasznos lehet. Ha megkeressük őket a kérdőívünkkel, elutasítóbbak lesznek. Pláne, ha már egyszer visszautasította, akkor hamar rövidre zárja. Így árnyalta a későbbiekben véleményét: Negatív reakciókat vált ki egy építőmérnökből például, aki a munkájánál fogva segédmunkásokkal kell, hogy kemény vitákat folytasson, így sokkal türelmetlenebb. Más a helyzet egy informatikusnál, aki a munkájához kapcsolódóan más értelmiségiekkel kerül kapcsolatba, vagy hasonlóan pozitívabb a reakciója a villamosmérnöknek is. Őket könnyebb elérni, válaszokra bírni. A karonkénti visszaküldési adatok is alátámasztják megállapításait. A legutóbbi pályakövetéses vizsgálatuk során Közlekedésmérnöki Kar esetében volt a legmagasabb (29,2 százalék), míg az Építészmérnöki Karon végzetteknél a legalacsonyabb (csak 13,3 százalék). Az ELTE szakembere inkább a szak jellegzetességeit emelte ki, nem annyira a végzett munka jellegét tartja fontosnak. Így fogalmazott: Arra gondolok, hogy míg más karokon felmerül az, hogy jajj, már megint egy kérdőív, aminek nincs semmi értelme, addig egy szociológus vagy pszichológus a szakmájánál fogva találkozott már kérdőívvel, így tudják, hogy ezek az információk miként kerülnek felhasználásra. Míg, mondjuk, egy természettudományi karon a reál beállítottságból adódóan úgy gondolhatják, hogy egy kérdőív nem fog olyan megbízható eredményeket hozni, mint egy természettudományi mérés. (A tények azt mutatják náluk, hogy a pedagógiai és pszichológiai karon, továbbá az informatikai és a társadalomtudományi karokon magasabb a visszaküldési arány. Az informatikusoknál felmerült annak jelentősége, hogy számít, milyen a viszonyuk a 7

számítógépekhez. Szerintem az annak köszönhető, hogy ők többet ülnek a számítógép előtt, többször megnézi az e-mailjeit. A KJF-en is tapasztaltak ilyen szakspecifikus eltéréseket: náluk a kommunikáció szakosok aktivitása emelhető ki. Mindannyian kiemelték a nemek szerepét a vizsgált szempontból. Egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a nők nagyobb arányban és nagyobb kedvvel vállalkoznak a kérdőívek kitöltésére (a KJF-es szakember szerint szorgalmasabbak talán egy kicsit jellemzőbb a lányokra ez a gondosság ). Életkor, tagozat, családi állapot és lakóhely szerint csak halványan körvonalazható eltérések merültek fel sokszor ellentmondásokkal. Egyik kutatóhelyen sem végeztek ilyen jellegű elemzéseket, az adateltérések és saját benyomásaik alapján vontak le következtetéseket. Az idősebb megkérdezettek egyes vélemények szerint visszautasítóbbak (a halványuló emlékek miatt), míg mások szerint könnyebben bevonhatóak a vizsgálatokba (tíz-tizenöt év után felerősödik bennük egyfajta nosztalgikus identitás ). Abban sem volt egyetértés, hogy a nappali tagozatosok nehezebben elérhetőeke, mint a levelező vagy esti tagozaton végzettek. Egyes vélemények szerint az utóbbiak számára fontosabb a diploma, illetve felnőttesebben, érettebben reagálnak, míg az ellenérvek szerint a nappalisok többet jártak be, erőteljesebb a kötődésük (ez utóbbi tényezővel külön is foglalkozunk majd). A családi életciklus (párkapcsolat, gyermekek megjelenése) nem gyakorol megítélésük szerint különösebb hatást a válaszadói hajlandóságra (itt is a felnőttesebb, érettebb reakciókra utaltak megkérdezettjeink, mely ellensúlyozza az életciklus-beli eltávolodást ). A lakóhely távolsága, jellege szintén irreleváns megítélésük szerint (talán akik nagyon közel laknak, könnyebben visszahozzák személyesen is illetve az ellenkező póluson helyezhetők el azok, akik már nem Magyarországon élnek). Felmerült az Internet elérhetősége is, de a válaszadók egyetértettek abban, hogy jószerével már mindenki hozzáfér ( az egyetemi éveik alatt eleve hozzászokhattak ), az viszont okozhat jelentősebb nehézségeket, ha valakinek csak a munkahelyén van lehetősége használni (ott esetleg nincs elég ideje a kérdőív kitöltésére). 2.5. A visszaküldés tényezői: kapcsolati hálók, kötődés az intézményhez Bár a szakmai közvélemény szinte teljesen egyetért abban a tekintetben, hogy a pályakövetéses vizsgálatok sikerének egyik legfontosabb tényezője az intézményhez való kötődés, az interjúk során ennél árnyaltabb kép alakult ki e kérdésben. Volt, aki eleve megkérdőjelezte ennek a hipotézisnek a létjogosultságát. A BME-s kolléga úgy fogalmazott, hogy nem igazán korrelál egymással a visszaküldés és a kötődés. Szerinte a pillanatnyi élethelyzetből adódó problémák ha éppen nem sodorják el, akkor egy [kérdőívet] kitölt, kevéssé hat tehát a kapcsolata volt intézményéhez, hiszen meglehetősen gyengék ezek az érzelmi szálak. Részletesebben is kifejtette álláspontját bevezetve a nulla-pluszos kapcsolat fogalmát. Véleménye szerint a hallgató alapvetően semlegesen viszonyul az egyeteméhez, bár kisebb pozitív élményeik is vannak, így a mérleg egy kicsit pluszos. Szerinte az átlaghallgató inkább közömbös, de nem akarja bántani volt intézményét. Ennek következtében ha megkeresik, úgy reagál, hogy jó, rendben van, elmondom, vannak pozitív élményeim is, ha nagyon nyüstetem, akkor hajlandó segíteni nekem. Kiemeli ugyanakkor, hogy ez elsősorban a nagyobb felsőoktatási intézményekre jellemző a kisebbek másképpen működnek. 8

A kérdésben az ellenkező pólust a KJF képviselte: itt a legfontosabb tényezőként említették a kötődést, illetve az ezt kialakító, erősítő pozitív élményeket, kapcsolati hálókat. Hitvallása szerint nem technika kérdése az elérés, hanem kapcsolaté. A központ vezetője minden felsőoktatási intézményt arra ösztönözne, hogy a személyes kapcsolatot próbálja meg a hallgatóval kiépíteni és elmélyíteni, akkor jönnek majd vissza a kérdőívek! Ha nagyon rosszul éli meg a felsőoktatási képzését, akkor mi csinálhatunk bármit, nem fog válaszolni, mert úgy érzi: minek, még ezzel is vacakolnak Ha sikerül őket érdekeltté tenni a részvételben mert nyújt neki valamit a volt intézménye, tovább erősödhet ez a kötődés, elkötelezettség. Erőfeszítéseik nagyobb része is erre irányul, megítélése szerint ugyanis a folyamatos, minőségi és élményszerű szolgáltatások kialakíthatják ezt az erős kötődést. Minél előbb kapcsolatot kell a hallgatókkal kiépíteni ( már az első órán ); mindvégig olyan alkalmakat teremteni, rendezvényeket szervezni, amelyek arra motiválják őket, hogy visszajöjjenek. A rendezvényeknek hozzájárulnak a közösségi élmény kialakulásához, összefogó hatása vannak, ahogy látja az ember (nem tudják pontosan megítélni, még nem folytattak ilyen kutatásokat de szerintük feltétlenül pozitív élményekkel járnak ). Az ELTE képviselője is sokat remél az erős intézményi kötődéstől: meggyőződése, hogy nagyobb arányban küldenek vissza kérdőívet azok, akik valamilyen érzelemmel viseltetnek volt intézményük iránt. Ez megítélése szerint egyaránt lehet pozitív és negatív is, mindkettő ösztönző hatással lehet. Akik kifejezetten csalódottan mennek el, azért töltik ki, mert meg akarják ezt mondani a volt egyetemüknek fogalmazta meg véleményét, bár ő is kiemelte a pozitív élmények nagyobb ösztönző hatását 9. A pozitív hallgatói viszonyulás kialakításában a megkérdezettek szerint különös jelentősége van azoknak a részben vagy egészében formalizált kapcsolati hálóknak, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgató valamilyen tevékenységben részt tudott venni az [intézményének] köszönhetően, ami számára jó volt. Számtalan ilyen formát neveztek meg az interjúalanyok. Különösen a KJF tűnik ki e tekintetben, ahol számtalan klub, formális szervezet (énekkar, néptánccsoport, sportklub, borbarát-klub, túrakör stb.), és rendezvénysorozat gazdagítja a kínálatot 10. A másik két intézményben is számtalan ilyen lehetőségről számoltak be (a filmklubon keresztül az önkéntes segítő szolgálatig). Megemlítették a részben formalizált csoportokat is, vagy más néven az öntevékeny köröket, amelyek lényeg, hogy valamilyen közös tevékenységhez kötődő kapcsolatuk van, amit nem formalizálnak feltétlenül. A TDK mozgalom mindhárom intézményben sikeresen működik, de más tudományos, szakmai szerveződésről is beszámoltak (hallgatók bevonása kutatásokba, publikációs lehetőségek stb.), melyek hatását a közösségformálás, az identitás kialakítása szempontjából 9 Pozitív véleményt az emberek szívesebben megfogalmaznak, ez is közrejátszhat abban, hogy a pozitív kötődéssel bírók mégis csak aktívabbak a visszaküldésben. (Czakó Andrea) 10 A KJF-an a Szabadegyetem című rendezvénysorozatukat egy éve indították el (ez félévente öt rendezvényt jelent), melyek rendkívül népszerűek: 250-300 hallgató vesz rajtuk részt alkalmanként (krediteket is kaphatnak érte). Korábban is szerveztek olyan előadásokat, video vetítéseket beszélgetésekkel összekapcsolva, amelyekre neves professzorokat hívtak meg, 100-150 hallgató is jelen volt, utána jó viták bontakoztak ki. Kiemelték az Egészségnapokat, amikor a hallgatók a főépület aulájában tornászhattak. Ide sorolják a Gólyatáborokat is, amelyek meghatározó élményt adnak az indulásnál, továbbá a Gólyabálokat, amelyek szerintük hasonló jelentőségűek. Megfogalmazásuk szerint ezerféle szerveződés van, ahova kapcsolódni tudnak a hallgatók. 9

is igen nagyra tartják. Külön kiemelték a HÖK jelentőségét. Megítélésük szerint elsősorban a HÖK környékén vannak olyan személyek, akik a formalizált diákközösségeket szervezik, mozgatják. Ők azok, akik az informális csatornákat is valamilyen szinten összefogják. Ezekben ugyanis olyan hallgatók tevékenykednek, akik az informális csoportokban is valamilyen szinten részt vesznek, sőt, általában ezeknek a csoportoknak a vezetői szoktak lenni. Ugyanakkor nem csak egy-egy csoportban tevékenykednek, hanem többen is, így rajtuk keresztül sokan elérhetőek. A HÖK-ösök felhasználásával általában eredményesebb a volt és jelenlegi hallgatók elérése tapasztalatuk szerint. Azt is kiemelik, hogy a kutatásban is hasznos velük az együttműködés, hiszen ott jobban ismerik a viszonyokat. Az alumni szervezetek, karrier szolgáltatások még egyik intézményben sem alakultak ki teljesen. A KJF szakértője szerint a folyamatos, minőségi és élményszerű szolgáltatások révén ezek a szervezetek kialakíthatnak erős kötődést a volt és a jelenlegi hallgatóság körében 11. Ahogy az ELTE-s válaszadónk megfogalmazta, még nincsenek igazából az alumnival kapcsolatos tapasztalataik, és némileg szkeptikus abban a tekintetben, hogy nálunk is olyan módon kialakulhat, mint a fejlettebb társadalmakban 12. Ennek ellenére nagy jelentőséget tulajdonít a kutatásban is (ahogy fogalmazott: nem lesznek meg egymás nélkül ). A KJF már régebb óta szervez alumni találkozókat. Itt elsősorban a sikeres társaikkal találkozhatnak a volt hallgatók. A rendezvényekhez kapcsolódik az a kiadványsorozat, amely a sikeres kodolányisokat szólaltatja meg. Úgy gondolják, ezen rendezvények révén érdekeltté válhatnak abban, hogy eljöjjenek, hiszen találkozhatnak a sajtóban, a bankvilágban, vagy a vendéglátóiparban meghatározó személyiségekkel, akik segíthetik a karrierjüket. Beszámoltak olyan rendezvényről is, ahol a MOL vezetéséből több meghatározó személyiség is eljött, akikkel beszélgethettek a végzett hallgatók, tájékozódhattak a lehetőségekről is. Vannak olyan diák-szerveződések, amelyek egyfajta hidat képeznek a jelenlegi és a volt hallgatók között (ilyen a KJF túraköre, amelyben aktív és volt kodolányisok egyaránt részt vesznek, közös túrákat szerveznek). A formális szervezetek hatékonyságát az adott szempontból nagymértékben növelheti, ha az informális hálózatokat is becsatornázzák. Ennek elsődleges feltétele a BME szakértője szerint, ha a formális intézmények vezetői is részesei voltak ezeknek a közösségeknek, esetleg oktatóként. Többször előkerült a beszélgetések során a jó tanárdiák kapcsolat, a vonzó tanár személyiségek jelentősége az informális kapcsolatok erősítésében, és ezzel együtt az intézményhez fűződő identitás kialakulásában is. Ahogy egyik interjúalanyunk megfogalmazta: a jó tanároknak megvan a holdudvaruk, és ez megítélése szerint jól működik a végzés után is 13. De nem csak a tanárokkal, hanem más intézményi dolgozókkal is kialakulhat a diákoknak valamilyen személyes kapcsolata (például egy könyvtári dolgozóval, titkárnővel, laborvezetővel vagy egyéb technikai alkalmazottal ).További jegecesedési pontjai lehetnek az informális szerveződéseknek a 11 Bordás Sándor elsősorban a mentálhigiénés szolgáltatásukat emelte ki, amelynek egyes volt páciensei még a végzésük után is visszajárnak. A vizsgaidőszakban jelentkező stressz és depresszió kezelésére különösen sokaknak szükségük van megítélése szerint. 12 Magyarországon másképpen állnak ezekhez a dolgokhoz az emberek, itt sokkal kritikusabbak, nem igazán lelkesednek bizonyos dolgokért, éppen ezért nem biztos, hogy olyan mozgósító ereje lesz, mit ott. (Czakó Andrea) 13 Ellene hat Bordás Sándor szerint a felsőoktatás eltömegesedése ( akiket nagy tömegben vizsgáztatunk, azokkal nem alakulhat ki személyes kontaktus ). De a karrier irodák sem képesek ilyen viszonyok között 2-3 munkatárssal személyes kontaktusba kerülni a hallgatók zömével. 10

közös kollégiumi szobák, albérletek, vagy az egy területről való származás 14. Az egyetemi évek alatt együtt dolgozó csoportok (akik együtt jártak pl. laborba, együtt készültek a vizsgákra, segítették egymást a felkészülésben) lehetnek még azok, amelyekben a kötődés megmarad a végzés után is, akik általában együtt mennek el az egyetemről. A BME szakértője ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már a végzés, az egyetem elhagyása is fokozatosan történik, nem egyik pillanatról a másikra, hiszen a legtöbb hallgató az egyetemi évei alatt is végez már munkát, másrészt az utolsó vizsga és a diploma kézhezvétele között ma már gyakran pár év is eltelhet (például a nyelvvizsga hiánya miatt). A KJF vezetője összegzésképpen így fogalmazta meg a kötődés, egyfajta identitás kialakulásának jelentőségét: azokat gyakorlatilag elvesztették a jövőbeli együttműködés szempontjából, akiknek nem volt jó kapcsolatuk a főiskolán, nem volt pozitív élményük, csak túlélték ezeket az éveket. Ebből a szempontból kivételes lehetőségekkel rendelkezik egy nappali tagozatos hallgató a levelezősökhöz képest az ELTE szakértője szerint, hiszen azon kívül, hogy bejárt az órára, tudott más kapcsolatot kiépíteni, vagy be tudott valamilyen kutatásba kapcsolódni, részt tudott venni valamilyen hallgatói szerveződésben, nagyon jó kapcsolatba került valamely oktatójával. 2.6. A válaszadást ösztönző kutatási eszközökről Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan ösztönzik a kutatók a volt hallgatókat a válaszadásra: milyen módszereket, technikákat, eszközöket alkalmaznak annak érdekében, hogy egyáltalán elérjék őket, majd rávegyék a kérdőívek kitöltésére. Külön kérdés a nemválaszolók kezelése: követik-e, ösztönzik-e őket valamilyen módon. Markánsan eltérő stratégiákkal találkoztunk: míg a BME elsősorban a módszertani eszközökre esküszik, addig a KJF ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget, ők a kapcsolatépítést, a személyes megkeresést tartják a fontosabbnak. Az ELTE esetében mindkét lehetőséget számba veszik és kombináltan, egymás hatását erősítve alkalmazzák. 2.6.1. A Budapesti Műszaki Egyetem Ebből a szempontból a leggazdagabb tapasztalatokkal a BME munkatársai rendelkeznek. A legutóbbi vizsgálatukat azzal kezdték, hogy a Neptun nyilvántartásából minden elérhető személyt telefonon megkerestek. A beszélgetés során pontosították az adatokat, megkérdezték, hogy milyen formában kérik a kérdőívet (felajánlották az e-mailes, online vagy postai kiküldés lehetőségét), pontosították a címet, ismertették a kutatás célját és külön felkérték őket a részvételre. A módszer egyfajta eredményességét bizonyítja, hogy a meginterjúvolt 1596 személyből mindössze 64-en jelezték, hogy nem kívánnak részt venni a kutatásban másrészt viszont csak 288 értékelhető kérdőív érkezett vissza. A kutatás vezetője elmondta, hogy próbálkoztak apró ajándékokkal, de ez nálunk nem igazán jött be, alig néhány százalékkal növelte az arányokat. Egy másik alkalommal azt is kipróbálták, hogy egy értékesebb tárgyat (egy laptopot) sorsoltak ki a válaszadók között, az eredményessége hasonló volt. 14 Akik egy megyéből, városból, vagy egymáshoz közeli kistelepülésről jönnek, valahogy sokkal inkább együtt mozognak, nagyon kötődnek, tudnak egymásról, találkoznak, lehet, hogy együtt is laknak. (Bordás Sándor) 11

A kísérőlevél jelentőségével kapcsolatban is meglehetősen szkeptikus volt: Lehet, hogy elég annyi, hogy odaírod: légy szíves, töltsd ki, és hiába írsz valami szép szöveget elé, nem változik a kitöltési hajlandóság. Annyit ígértek a kutatással kapcsolatban, hogy megtekinthetőek lesznek az eredmények a honlapon és a kiadványokban (mást nem ígérhettek szerinte az eredmények hasznosításával kapcsolatban, mert ezt legalább be tudjuk tartani ), de meggyőződése, hogy ez sem igazán érdekli majd őket, azaz nem fokozza a válaszadói hajlandóságot 15. Szintén szkeptikus abban a tekintetben is, hogy ha rendszeresen megkeressük őket, ezzel rászokatjuk a válaszadásra, véleménye szerint nem működik, ők legalábbis nem tapasztal ilyesmit. Az informális kapcsolatok felhasználásáról a kutatás szervezésében így nyilatkozott: Egy alumni szerveződésnél ezek hasznosak tudnak lenni ezek a hólabda-technikák ; egy rendezvénynél, egy kiadványnál igen. De egy kutatásnál nem szívesen adják ki egymást az emberek, annál már sokkal adattudatosabbak. 2.6.2. A Kodolányi János Főiskola A KJF egy csoportos e-mailt küldött minden kijelölt személyeknek, melyben egy felkérő levelet kaptak. A Karrier Iroda kérte az együttműködésüket, megadta a kérdőív letöltési helyét a főiskola honlapján. Nem küldtek további emlékeztető levelet, de lehetővé tették több formában (postai úton, faxon) is a visszajuttatás lehetőségét. További ösztönző lehet megítélésük szerint a hírverés más forrásokon keresztül. A főiskola Vörösmarty rádiója az egész városban fogható: többször is beszéltek a rádióban tevékenységükről, programokat népszerűsítettek. Bár még nem éltek vele, de szerintük kipróbálható végzett hallgatók elérésére is. Felhasználhatják ebből a szempontból a megyei újságban, helyi tévében kínálkozó megszólalási lehetőségeket is: több interjút adtak már, népszerűsítve a karrier irodát, annak szolgáltatásait, akcióit. Úgy gondolják, elsősorban az érdekeltségét kell felkelteni a végzett hallgatókban: érdemes legyen a kapcsolatot tartani az alma materével, eljönni a rendezvényeire. Szerintük a személyes kapcsolat, kötődés kialakítása az egyetlen hatékony módszer, nem technikai kérdés tehát a válaszadásra való ösztönzés. Azt tapasztalták, hogy a végzés után is ragaszkodnak a hallgatók a személyes kapcsolatfelvételhez. Nem igazán bíznak tehát az e- mail, vagy a postai levél hatásában. A telefonos személyes megkeresést lényegesen hatékonyabbnak tartják (de a jelentős költségek miatt eddig nem próbálták ki). Korábban SMS-láncot alkalmaztak a hallgatók szervezésére az egyes rendezvények esetében (pl. állásbörze), csak túl drágának bizonyult, így felhagytak vele (bár a végzett hallgatók esetében is szeretnék kipróbálni). Lehetségesnek látják egyfajta informális hólabda-módszer alkalmazását, bár még csak az előadások népszerűsítése esetében alkalmazták, de bevált a hozd el a barátodat is módszer. A kisebb ajándékok megítélésében megoszlanak a vélemények a munkatársak között. Egyikőjük így fogalmazott: biztos, hogy vonzóbb, mint ha semmit nem kapnak, míg másikuk szerint hogy kapsz egy trikót vagy tollat, nagyon kicsinyesnek tartom. 15 Véleménye szerint inkább csak az alumnival, kommunikációval, marketinggel foglalkozók profitálhatnak a kutatási eredményekből. 12

Az alumni szolgáltatások között népszerű lehet a volt hallgatók találkozóinak, rendezvényeinek megszervezésében az érdemi segítség (étterem, szálláslehetőség biztosítása az intézményen belül), információk gyűjtése, közvetítése köreikben. Ami tovább növelheti a volt hallgatók elérhetőségét, a diplomaosztón a végzett hallgatókkal egy nyilatkozatot íratnak alá (természetesen önkéntes alapon), amely arról szól, hogy ha a karrier iroda a későbbiekben megkeresi őket karrierjükkel vagy egyéb kérdésekkel kapcsolatban, az nem sérti személyiségi jogaikat, azt ne vegyék zaklatásnak (hogy elkerüljék az erkölcsi, jogi problémákat, ahogy fogalmaztak: elébe szoktunk menni a dolgoknak ). Az elsőéves hallgatók 2007-től külön e-mail címet kapnak a főiskolától, melyen a későbbiekben is tartják majd velük a kapcsolatot. Addig is a végzősök a nyilatkozatban megadnak egy e-mail címet, ahol megkereshetik őket. 2.6.3. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Az ELTE kutatásvezetője több szempontból is részletesen elemezte a válaszadást növelő technikákat az eddig begyűjtött tapasztalataik fényében. Az egyik leghatékonyabb módszernek az ismételt felkérő-levél bizonyult, amelynek hatására általában jelentősen megnövekszik a válaszadók száma (az online vizsgálataiknál ez jót nyomon követhető). Csak kétszer szoktak ismételt felkérést kiküldeni, mert szerintük a továbbiak a levélszemétkategóriába kerülnek (bár ebben a kérdésben vannak, akik szerint harmadszorra is érdemes ). A másik nagyon fontos tényező szerintük a kampány ( több helyről halljanak róla, honlapon, kari újságban, kiadványokban, sokfelé ). Ebben nagy szerepe van a hallgatói önkormányzatoknak is, hogy ők kiküldik-e még a levelező listára, felteszik-e a honlapjukra, vagy írnak-e a kari újságban arról, hogy ez mennyire fontos, az, hogy leírják utána az eredményeket. Végül is az eredmények közlésében, illetve mennyire biztatják őket más úton, nem csak az e-mailen keresztül, amit mi kiküldünk, szerintem ezeknek nagy jelentősége van. A következő tényező a nyereményjátékok szerepe. Egy felmérésük volt eddig, amelyhez nyereményjátékot, ajándéksorsolást kapcsoltak (a másodévesek körében lefolytatott hallgatói felmérés). Az elért 38 százalékos válaszadói arány minden eddiginél magasabb volt úgy vélik, a nyereményakció következtében 16. Ez egy szerényebb játék volt, kis értékű tárgyi eszközöket sorsoltak ki (pólót, pulóvert stb.), egyiknek az értéke sem haladta meg az ötezer forintot. Megfogalmazása szerint: szeretnek nyerni az emberek, még akkor is, ha nem egy trópusi nyaralás a tét. A felkérő-levélnek is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Szerintük fontos, hogy az e-mail igényes legyen, például legyen benne a link, ne keljen kimásolnia, egyszerűen lehessen 16 Már a felkérő levélben jelezték ezt a lehetőséget, majd a kérdőív végén megkérdezték, hogy szeretne-e az ajándéksorsolásban részt venni. Megkapták az informatikusoktól azoknak a névsorát, akik beikszelték a játékot, és egy urnás sorsolást tartottak, melynek a szabályait a honlapra feltették. Az e-mailben és a kérdőívben is szerepelt, hogy hol tudja megtekinteni a sorsolás eredményét. 13

kattintani. Nálunk amit tartalmaznak, az a köszöntés, leírom, hogy miért keresem meg, mi ennek a célja, hol találja meg a kérdőívet, meddig tudja kitölteni, kiemeljük, hogy anonim és önkéntes, azt is, hogy hol tud később az eredményekről érdeklődni, az, hogy a honlapon fenn lesz. Ha ajándéksorsolás van, mik ennek a részvételi feltételei, miket lehet nyerni, egy linken megnézheti az ajándéksorsolás szabályait. Mindezt a lehető legtömörebben, mert hosszú e- mailt szerintem nem olvasnak el. Lehetőleg vastagon kiemelve azt, hogy hol tudja elérni és meddig tudja kitölteni. Logót nem küldünk, de ha az ETR-en küldjük, ott nyilvánvaló, hogy az egész az ELTE-hez kötődik. Kisebb intézményeknél a személyes, vagy telefonos megkeresés is nagyon sokat segíthet véleménye szerint, de nagyobb intézményeknél ez a költségek miatt megoldhatatlan. Annak is nagy jelentőséget tulajdonít, hogy a felkérő e-mailt semmiképpen ne egy ismeretlen piackutató cégtől kapja, hanem az egyetemről. Pozitív hatással lehet a válaszadói hajlandóságra megítélésük szerint az aktív hallgatók rászokatása az ilyen kutatásokra. Nagyobb kedvvel válaszolnak már ha hallgató korukban is látják, hogy van egy ilyen pályakövetés, hogy ennek valamilyen hasznát veszik, akkor aktívabbak lesznek. Arra szocializáljuk így, hogy vannak ilyen követéses vizsgálatok. Felvetődött annak lehetősége is, hogy a népszerű oktatók szólítsák meg volt hallgatóikat (ők írjanak felkérő levelet), de a technikai nehézségeken túl etikai problémák is felmerültek 17. A hallgatói önkormányzat már szórványosan próbálkozott ezzel a módszerrel, de még nem tudjuk kimutatni ezeknek a hatását a visszaérkezési adatokban, a sok ezer fős egyetemen ezek a szakok elenyésző arányt képviselnek. Minden esetre szeretnének egy olyan adatbázist kiépíteni, amelyben ezeket a kulcsfigurákat gyűjtenék össze. Az informális csatornák elérhetőségéről úgy gondolják, hogy érdemes lenne felhasználni, elvileg működhetne, ha fel lehetne göngyölíteni, hogy kik azok, akikhez sokan kapcsolódnak a volt hallgatók 2.7. A kérdőívről Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítottak az interjúalanyok a vizsgálatok során alkalmazott kérdőíveknek. Egyetértés volt abban, hogy nem csupán a vizsgálatok eredményét, hanem az elérés, válaszadás eredményességét is befolyásolhatják. Eddigi tapasztalataik is azt bizonyítják, hogy komoly szakmai feladat, jelentős kihívás a megfelelő vizsgálati eszköz megszerkesztése, legyen az postai, vagy e-mailen elküldött hagyományos nyomtatott vagy az Interneten megjelenő korszerű online kérdőív. Arra a kérdésünkre, hogy egyáltalán melyik formájában alkalmazható sikeresebben, meglehetősen megoszlanak a vélemények: vannak, akik a hagyományos kézbe vehető változat mellett érvelnek. Szerintük sokan idegenkednek még a klikkelős változattól, vagy egész nap ezt csinálják a munkahelyen, így irritáló lehet. Úgy tapasztalták, hogy a hallgatók egy része szereti kézbe venni, vagy egyszerűen nem tudnak hozzáférni megfelelő körülmények között például otthon. Természetesen számtalan érv szól az internetes 17 Tavaly szerettük volna kipróbálni pilot kutatásként, de a kiszemelt kar vezetésének az volt a véleménye, hogy szerintük nem helyes, ha az oktató kéri meg a hallgatót a kérdőív kitöltésére (Czakó Andrea) 14

változat mellett is (különösen annak olcsósága, rugalmas volta miatt 18 ), de ahogy egyikőjük megfogalmazta a leghasznosabb dolog az, hogy minél több csatornán elérni, olyan formát biztosítani, ahol ő könnyen tudja a kérdőívét elküldeni. Nem mindenki értett egyet a kérdőív megjelenésének, igényes kivitelezésének a fontosságában. Az ELTE-s szakértő tapasztalatai szerint 19 a perdöntő pillanat az e-mail megnyitása, többnyire onnan nem mennek tovább a kérdőív megadott linkjére. Viszont ha már rákattintott, végigmegy rajta. Legutóbbi adatfelvételük során egy meglehetősen szerény külső megjelenésű, egyszerű kivitelű kérdőívet alkalmaztak ( legördült az egész egyszerre ), mégsem tapasztaltak kisebb válaszadói arányokat, mint igényesebb kérdőívek alkalmazása esetében. A KJF munkatársai viszont fontosnak gondolják azt, hogy néz ki egy kérdőív, pozitív reakciókat válthat ki egy igényes megjelenés különösen a postai kiküldés esetében. Az is nagyon sokat számít szakértőnk szerint, hogy ne neki kelljen felbélyegeznie vagy a postára elmennie miatta. A BMF és a KJF szakemberei külön kiemelték a kérdőív hosszának kérdését. Megítélésük szerint 10-15 percnél nem szabad hosszabbat alkalmazni. A BMF kutatója így fogalmazott: Mi négyoldalas kérdőívet használunk, vigyázunk arra, hogy a kitöltésnél nehogy elfogyjon a válaszoló türelme. Akkor lenne valamelyest növelhető, ha nagyon egyszerű kérdésekkel raknánk tele, csak igen-nem, vagy szeretem-nem szeretem kategóriákat szerepeltetnénk. Hasonló a helyzet az online kérdőívnél is megítélésük szerint ( tíz perc után elfogy az érdeklődés ). Ezzel részben ellentétes tapasztalatokról számolt be ELTE-s megkérdezettünk: Én azt hittem sokáig, hogy a hosszú kérdőív elriasztja a hallgatókat. De ez az utóbbi hallgatói kérdőívünk hosszú volt, 13 oldalas, 50 kérdésből állt, szerintem egy olyan 25 perc a kitöltése. Ez persze nagyban függ attól, milyen figyelmesen olvassa el, milyen részletesen válaszol a nyílt végű kérdésekre. Ez az ötven kérdés persze, jóval több, mert további alkérdések nyílnak ki, összesen körülbelül 200 kérdés a vége. Sokat segíthet megítélésük szerint különösen az online változat esetében az átláthatóság, a könnyen kezelhetőség. Egyesek szerint szerencsésebb, ha a kérdezett előtt kinyílik a kérdőív és egyszerre látja az egészet, szemben azzal a megoldással, hogy oldalról oldalra nyílik ki. Szerencsésebb továbbá, ha megnézheti a korábbi válaszait, ha átugorhat bizonyos kérdéseket (nem kötelező mindenre valamit beírni, mert esetleg az egészből kilép, ha egyet nem szeretne megválaszolni ), de sokat segít a legördülő válaszlehetőségek alkalmazása is. Különösen nagy jelentősége van annak a szofisztikáltabb technikai megoldásnak, amikor a specifikációs válaszok (ugrató kérdések) esetében addig nem látható kérdések nyílnak ki, így rejtve marad azok számára, akiket ez nem érint. Az ELTE munkatársai több változattal is kísérleteztek már az ETR kínálta statikus megoldástól amikor nem alkalmazhattak specifikációs ugratásokat egészen egy professzionális kérdőív-szerkesztőig, amely dinamikus ugratási lehetőségeket, összetettebb táblázatos kérdésformákat, bonyolultabb grafikai megjelenítéseket is felkínált. Ennek különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak: a könnyebb áttekinthetőség, kezelhetőség megítélésük szerint 18 A KJF szakemberei szerint olyan válasz-csatornát kell biztosítani, amit a mindennapi életében is könnyedén használni tud. Ezért is vontak be a módszereik közé az internetes kitöltést, hiszen könnyebben kitölt a honlapon kinyitható kérdőívet, mint egy írásos valamit. 19 A kérdőívet különös gondossággal alakították ki, külön pszichológusok, szociálpszichológusok véleményét is kikérték, bevonták a Felsőoktatási Tanácsadás tagjait is (erre a szabályzat is kötelezi őket). 15

növeli a válaszadói hajlamot, de a válaszok minőségét, megbízhatóságát is. Annak lehetőségét is biztosították, hogy a válaszadó később visszatérhet a részben kitöltött kérdőívre anélkül, hogy felmerülne a válaszadó beazonosításának veszélye. Nem célszerű váltogatni a kérdőív elérési helyét, formáját, tartalmát, ahogy az ELTÉ-s szakember fogalmazott a kérdőív ismerős legyen számára, hogyan kell kitölteni, hova kell klikkelni, ismerjék magát a felületet, ez lehetőleg ne változzon. A kérdőív tartalmát - azaz mit érdemes kérdezni és hogyan szintén érintették válaszadóink. Egyetértés alakult ki abban, hogy egyszerűen megválaszolható, nem irritáló kérdéseket szabad alkalmazni ( ne igényeljen komolyabb utánajárást ), ami felkelti a válaszadók érdeklődését. Tehát amik a végzettek egymás közötti beszélgetésében is előjönnek : szívesen váltanak szót arról például, hol és hogyan helyezkedtek el, érdekelheti őket a családalapítás, a gyermek megjelenése; nem szívesen beszélnek viszont ilyenkor sem a fizetésről, jövedelmi kérdésekről. Különösen irritálóak lehetnek azok a kérdések, amelyek jelentősebb erőfeszítésre késztetik őket : a rangsorolásos, vagy kombinált mátrixos kérdésformák 20. A szakembereknek megoszlik a véleménye a nyílt végű kérdések alkalmazásával kapcsolatban. Egyes vélemények szerint jobban szeretik a válaszadók is, ha nem a megadott alternatívákba kell bekényszeríteni magukat ; gazdagabbak, értékesebbek a válaszok is csupán a nehezebb feldolgozhatóság miatt ódzkodnak alkalmazásuktól. Mások szerint viszont nagyon kicsi ezeknél a kérdéseknél a válaszadói hajlandóság (az ELTE szakemberének tapasztalatai szerint nem haladja meg a 10-15 százalékot), így célszerűbb a zárt végű kérdések alkalmazása. 2.8. Összegzés A fentiek alapján meglehetősen összetett kép alakult ki a pályakövető kutatásokban tapasztalatot szerzett szakértők véleménye alapján. Volt, amiben egybecsengtek a vélemények, volt, amiben homlokegyenest ellentétes álláspontok kerültek felszínre. A legfontosabb megállapítások így összegezhetők: A válaszmegtagadók karaktere tekintetében két fontos mozzanat emelhető ki az interjúk alapján: egyrészt az tűnik fontosnak, mennyire sikeres a megkérdezett, másrészt az elvégzett szak, a munka világában betöltött szerep (e kettő szoros kapcsolatban van egymással, különös tekintettel a humán és a reál beállítottság, az emberekhez való viszony dimenziói mentén). Valamivel nagyobb a nők válaszadási hajlandósága megkérdezettjeink szerint, míg az életkor, a tagozat, a lakóhely, a családi életciklus tekintetében legfeljebb árnyalatnyi különbségek tapasztalhatóak, illetve ellentmondó következtetések fogalmazódnak meg. A kapcsolati hálók, az intézményi kötődés szerepét illetően markánsan eltérnek a vélemények: egyesek szerint ez a legfontosabb a válaszadói hajlandóság szempontjából (milyen élményeket szereznek, milyen formában kapcsolódtak be a formális, a részben formális illetve az informális közösségi hálókba; itt különösen a HÖK, a tudományos, szakmai és kulturális fórumokat, szerveződéseket emelték ki). Mások szerint ennek semmi 20 Voltak ilyenek nálunk is, érződött, hogy néha nem koherensen töltik ki. Ilyenkor inkább egyszerűbb pontozásos kérdéseket alkalmazunk. (Szabó Imre) 16

különösebb jelentősége nincs, a hallgatók alapvetően közömbösen viszonyulnak volt intézményükhöz, válaszadói kedvüket inkább az határozza meg, hogy mennyire sodorják el őket a pillanatnyi élethelyzetből adódó problémák. Bár e vélemény képviselője is kiemelte: ez a fajta magatartás nagyban függ az oktatási intézmény jellegétől, nagyságától. A válaszadást ösztönző kutatási eszközök tekintetében is jellegzetes eltérések tapasztalhatóak. Egyesek kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonítanak a kutatási eszközöknek (pontos címlista, telefonos előszervezés, a nem-válaszolók követése, újabb felkérőlevelek küldése stb.), míg mások csak a személyes kapcsolat elmélyítésében, az érdekeltség felkeltésében, a pozitív élmények kialakításában hisznek. Vannak ugyanakkor olyan kísérletek is, amelyek e kettő kombinációját valósítják meg. A kérdőív jelentőségének kérdése szintén megosztotta a szakembereket. Sem a formáját (postai vagy online), sem a hosszát (rövid, legfeljebb 10 perces avagy akár félórás is lehet), sem a kérdések tartalmát, formáját illetően (vannak-e irritáló kérdések, nyitott vagy zárt kérdéseket alkalmazzunk-e) nem alakult ki egységes álláspont, de még abban sem egyezett a véleményük, hogy fontos-e a vizsgálati eszköz igényes megjelenése. 17

3. A volt hallgatók véleménye a telefonos interjúk alapján Számtalan kérdés tehát nyitva maradt a szakértői információk egybegyűjtése után is. Ugyanakkor határozottan körvonalazódtak azok a probléma-csoportok, amelyek esetében érdemes a leginkább érintettek a végzett hallgatók véleményét feltérképezni. 3.1. A volt hallgatói telefonos interjúk vázlata, a feldolgozás szempontrendszere Arra vállalkoztunk tehát, hogy a kutatás első szakaszában, a szakértői mélyinterjúk nyomán körvonalazódó tényezőkről a három intézmény volt hallgatóit megkérdezzük egy telefonos interjú-sorozat keretein belül. A fentiekben vázolt problémacsoportokhoz kapcsolódóan elkészítettük az interjúk részben kötött vázlatát, amelyet a telefonbeszélgetések során írásban rögzítettünk (ennek személyenkénti összefoglalóit lásd a 2. sz. mellékletben). Az interjúvázlat a következő kérdéseket foglalta magába: I. Alapvető adatok: Neme; születési éve; ez az első diplomája-e; intézmény, kar, szak, tagozat; végzés éve; azóta változott-e iskolai végzettsége, szakképzettsége; (annak tisztázása, hogy melyik intézményre vonatkozóan kérdezünk); II. A kapcsolódás tényezői: II.1. Kapcsolat intézményével: Van-e valamilyen kapcsolata volt intézményével; (ha igen: milyen kapcsolata van; - ha nem: miért nem tartja a kapcsolatot); (ha igen: mikor, milyen célból, milyen formában; válaszolt-e a megkeresésre; miért válaszolt/nem válaszolt); II.2. Emlékek: Milyen emlékeket őriz a volt intézményéről; mi az, amire szívesen emlékszik vissza, mi az, amire nem szívesen; II.3. Barátság: Vannak-e barátai, akikkel ott alakította ki a kapcsolatot (ha igen: tartjáke ma is a kapcsolatot, hogyan/esetleg miért szakadt meg) (ha nincsenek barátai onnan: vajon miért nem sikerült barátságot kialakítania); II.4. Oktatók: Volt-e olyan személy az intézmény oktatói, munkatársai között, akik mély hatást, benyomást tettek rá (ha igen: mi volt ez a hatás); II.5. Szervezett közösségek: Bekapcsolódott-e a volt intézmény: diák önkormányzatának életébe, tudományos, szakmai közéletébe, más közösségbe (ha igen: hogyan); II.6. Alumni: Tud-e arról, milyen módon igyekszik a volt intézménye megkeresni, segíteni volt hallgatóit (ha igen: elégedett-e ezzel, ha igen: mennyiben; - ha nem: miért és mit szeretne); (ha nem: mit szeretne); III. Amennyiben kibocsátó intézménye pályakövetési céllal keresi meg, a válaszadást befolyásoló tényezők: III.1. Általában (nem segített): Melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolják abban, hogy kitölti vagy nem a volt intézménye pályakövető kérdőívét; 18

III.2. Konkrétan (segített): Mennyire befolyásolják az egyes tényezők abban, hogy kitölti vagy nem volt intézménye pályakövető kérdőívét (osztályzatok egy ötfokozatú skálán): 1. az, hogy mennyire büszke a volt intézményére (az intézmény presztízse); 2. az, hogy milyen emlékeket őriz a volt intézményéről; 3. az, hogy milyen baráti kapcsolatokat ápol volt diáktársaival; 4. az, hogy milyen benyomással, hatással voltak rá volt tanárai, az intézményi munkatársak; 5. az, hogy milyen mértékben sikerült bekapcsolódnia valamely intézményi közösségbe; 6. az, ahogyan gondoskodik az intézménye volt hallgatóiról; 7. az, hogy milyen a kérdőív, amivel megkeresik; III.3. A kérdőív sajátosságai: A kérdőívvel kapcsolatban, melyek azok a konkrét szempontok, amelyek befolyásolják abban, hogy kitölti-e azt: 1. milyen hosszú; 2. milyen formában küldik (postán, e-mailben, online); 3. milyen kérdések vannak benne; 4. mennyire igényes; 5. milyen más tényező fontos; (mindezek miként befolyásolják); III.4. Az intézmény lehetőségei: Szerinte tehetne-e valamit a volt intézménye annak érdekében, hogy a megkeresettek válaszoljanak a pályakövető kérdőívükre (ha igen: mit; ha nem: miért gondolja így); IV. A DPR-ről: Hallott-e a Diplomás Pályakövető Rendszerről; (ha nem: rövid ismertetés; - ha igen: mit hallott, honnan tud róla); szerinte mi az értelme a DPR-nek; hogyan lehetne növelni a DPR hasznát, hogyan lehetne hasznosítani eredményeit; V. Megjegyzések, észrevételek, további információk. A kérdésekre adott válaszokat a fenti interjúvázlat pontjai alapján összegeztük. A következő részben a válaszadók összetételét, kiválasztásuk módját írjuk le. 3.2. A válaszadók összetétele, a kiválasztásuk módja Összesen tíz telefonos interjúra vállalkoztunk a három intézmény végzett hallgatói körében, amelyet kiegészítettünk egy külső szereplő információival is 21. Az volt kiválasztás alapelve, hogy azoknak az intézményeknek a végzett hallgatóit vonjuk be a kutatásba, amelyekben a diplomás pályakövetésnek jelentősebb hagyományai vannak (BME, ELTE, KJF), illetve megismerhettük a kutatások vezetőinek elképzeléseit. Ílymódon mintegy szembesíthettük a 21 Természetesen több interjút is kezdeményeztünk, ebből tíz bizonyult sikeresnek abban a tekintetben, hogy érdemben válaszoltak minden kérdésünkre, illetve megfeleltek a minta összetételével kapcsolatos elképzeléseinknek. Néhány (a három intézményen kívüli) külső személyt is megkérdeztünk, melyek közül a Debreceni Egyetemen végzett agrármérnök válaszait érdekességképpen szintén beemeltük az elemzésünkbe. 19

szakemberek elgondolásait a másik oldal véleményével. Törekedtünk arra is, hogy egy-egy intézményben képviseltessék magukat a megkérdezettek között nem, a végzés éve, a tagozat és bizonyos tekintetben a szak szerint is a lényegesebb csoportok. Az alábbi táblázatban foglaljuk össze a megkérdezett személyek legfontosabb adatait (lásd az 1. táblázatot): 1. táblázat: A megkérdezettek fontosabb adatai sorszám nem intézmény szak tagozat első/második végzés éve diploma 1 férfi KJF közgazdász levelező első 2004. 2 férfi BME-GMK alk.mechanikus nappail első 2007. 3 nő KJF vendéglátóipari nappali első 2006. közgazda 4 férfi ELTE-TTK meteorológus nappali első 2004. 5 nő ELTE-BTK régészettörténelem nappali első 2006. 6 nő ELTE-BTK magyar nappali második 2009. 7 férfi ELTE-TáTK szociális levelező második 2008. menedzser 8 nő KJF gazdálkodás levelező első 2003. 9 férfi BME-VMK vegyipari levelező második 2006. szakmérnök 10 férfi BME-VIK villamosmérnök nappali első 2005. 11 nő DE-AMTC agármérnök nappali első 2006. A válaszmegtagadás motívumai ZSKF TKK telefonos volt hallgatói interjúk Eredeti elképzelésünk szerint az érintett felsőoktatási intézmények korábbi kutatásaiba bevont, de a kérdőívet vissza nem küldők közül választottuk volna ki interjúalanyainkat, de hamar kiderült, hogy erre nincs mód 22. Két szempontból is változtattunk tehát kutatási módszerünkön: egyrészt egy közösségi portál (az IWIW) adatai alapján értük el a volt hallgatókat 23, másrészt olyanokat is kérdeztünk, akik nem vettek még részt ilyen kutatásokban de potenciális alanyai valamely intézmény DPR-ének. 22 Egyrészt a válaszmegtagadók nem mindenütt visszakereshetőek a nyilvántartások alapján, másrészt a kutatás vezetője nem járult hozzá a beazonosításukhoz. 23 Az elvégzett felsőoktatási intézmény nevére kerestünk az IWIW-en, ahol megadták a telefonos elérhetőségüket, ott igyekeztünk életkor és nem szerint válogatni. 20