Sportpszichológia Sportpszichológia... 1 Fejlődési modellek... 3 A fejlődés szakaszai és az életkori periodizáció:... 3 Életkorok pszichológiája:... 3 A kognitív fejlődési modell... 12 Az értelmi fejlődés 4 fő szakasza:... 12 Pszichoszociális fejlődési modell:... 13 Pszichoszexuális fejlődési elmélet... 14 Sport szerepe... 15 A mozgás fejlődési jelentősége:... 15 Tanulási zavarok és a sport, mozgás:... 15 Sportolás hatása a szervezetre:... 17 Személyiség... 20 A személyiség fogalma... 20 Személyiségelméleti megközelítések... 20 Típustanok... 20 Vonáselméletek... 24 Pszichoanalitikus elmélet Sigmund Freud... 26 A humanisztikus pszichológia a személyiségről... 27 A személyiség alakulása... 28 A sport és a személyiségzavarok... 28 Az énkép, önismeret fejlődése... 31 Megismerő folyamatok... 34 Az emberi megismerés fajtái:... 34 Érzékelés... 34 Emlékezés... 35 A tanulás általános lépései:... 38 Tudat és tudatállapotok... 39 A gondolkodás:... 41 Az intelligencia fogalma:... 42 Figyelem, koncentráció, tanulás, mentális tréning... 45 A kreativitás... 46 Megismerést befolyásoló tényezők (motiváció, érzelmek)... 49 Motiváció... 49 A motiváció kutatásának története elméletek a motiváció természetéről... 49 Az elsődleges, alapvető, biológiai eredetű motívumok... 50 Kompetencia motívum és teljesítménymotiváció... 52 Intrinzik és extrinzik motiváció... 52 A motívumok hierarchiája Maslow elmélete a motivációk rendszeréről... 52 A viselkedészavarok interakcionista felfogása (diatézis-stressz modell)... 53 További megközelítések:... 56 Sport és motiváció... 56 Motívumok a sportban... 56 Motiválás... 58 Manipulálás:... 58 Érzelmek... 59 Érzelmek csoportosítása:... 59
Az érzelmek összetevői... 60 Félelem és típusai... 60 A sportbeli agresszió eredete... 61 Szociálpszichológia; személyközi viszonyok... 64 Facilitáció... 64 Konformitás... 64 Vezetés... 66 Társas viselkedés... 66 Percepciós torzítások... 68 Társas megismerés, társas befolyásolás... 68 Sportágak pszichológiai szemszögből... 69 A sportágak közötti pszichológiai különbségek... 69 Az optimális izgalmi szint kialakítása... 70 2
Fejlődési modellek Örök kérdés: A fejlődés folytonos-e vagy elkülöníthető szakaszokból áll? Több nézet: 1. a fejlődés szakaszos, tehát el kell érni egyes szakaszokat, csak utána léphetünk a következő szintre. (úgy képzeljétek el, mint egy lépcsőt). (H. Wallon) 2. A fejlődés kritikus periódusokon át történik, vagyis vannak olyan időszakok, melyeknek be kell következniük, ahhoz, hogy ne károsodjon a folyamat. (J. Flawell) 3. Piaget szerint a fejlődés folyamatos, az átmenetek észrevehetetlenek. A fejlődési szakasz kritériumai: 1. Egy adott szakaszban tapasztalható magatartás egy uralkodó téma körül szerveződik 2. Egy adott szakaszban tapasztalható magatartás minőségileg különbözik a megelőző vagy a rákövetkező szakaszban tapasztalt magatartástól 3. Minden gyerek ugyanazokon a szakaszokon halad át azonos sorrendben A fejlődés szakaszai és az életkori periodizáció: 1 éves korig - csecsemő kor 1-3 éves korig - kisgyermekkor 3-6-7 éves korig - óvodáskor 6-7 10-11 éves korig - kisiskolás kor 10-11 12-13 éves korig - prepubertás kor 12-13 17-18 éves korig - serdülő kor 17-18 24-25 korig - ifjúkor 25 45, ill. 51 éves korig - felnőttkor 45-55, ill. 50 felett- változások kora, 65 évtől - öregkor 80 éves kortól - aggkor Életkorok pszichológiája: Csecsemőkor (a születéstől az 1. életévig) A csecsemőkor a születést követő első életévet foglalja magába. Ebben a rövid időszakban az ember gyors ütemben fejlődik, amely mind a testi, mind a pszichikus fejlődésében szinte példátlan és későbbi periódusokban sem megismétlődő jelenség A csecsemőkor első periódusát újszülött kornak nevezzük. Újszülött kor Kronológiai vagy naptári kor szerint az Újszülött kor a születéstől a 6-8 hetes, illetve két hónapos korig számoljuk. Funkcionális kor: a fejlődéspszichológiai korszámítás funkciókban gondolkodik. Az Újszülött kor a gyermek első felsírásától az első feltételes reflexek kialakulásáig számítjuk. A megszületett egyén születés utáni életútja a megszületéssel, a köldökzsinór elvágásával és az első felsírással, mint önálló lénnyé válással kezdődik. Az újszülött fejlettségét befolyásoló tényezők: 1. A gyermek neme. A fiúk néhány cm-rel hosszabbak és néhány száz grammal nehezebbek a leányoknál. 2. A szülők, elsősorban az anya termete. 3. A születési sorrend, az elsőszülöttek kisebbek, a később születettek nagyobbak. 4. A terhesség, kihordás jellege, az anya életmódja. 5. Faji sajátosságok: eszkimók japánok kisebbek, a svédek, angolok nagyobbak. 3
6. Egyéni alkati sajátosságok. A csecsemőkor Biológiai korelhatárolás: a 6-7 héttől 12 hónapos korig tart. Funkcionális elhatárolás: az első feltételes reflexek kialakulásának idejétől a beszéd és tárai tanulás megjelenéséig. Az első feltételes reflexek megjelenése és kialakulása több viszonylatban Az ösztönös alkalmazkodás kiegészül a tanult" viselkedésmódokkal. A test feletti uralom kialakulása: a 2 hónapos fejét felemelve tartja, a 4 hónapos hátról hasra fordul, a 6 hónapos kapaszkodással ülőhelyzetben marad, a 8 hónapos támaszkodás nélkül ülve marad; a 10 hónapos kapaszkodva áll és lép, a 12 hónapos kapaszkodás nélkül megáll és kezd járni. A szenzomotoros tevékenység hatása az értelem fejlődésére: a tartós szenzomotoros (babráló, analizáló, szintetizáló) tevékenység a megismerő tevékenység alapja. A személyi érintkezés formáinak fejlődése: saját és partnertevékenység megkülönböztetése. Én és nem én elkülönülése. Saját személy észlelése tükörben: 10 hónapos korban. Szülők és idegenek megkülönböztetése 4 hónapos kortól. Játékos kapcsolat a felnőttekkel. Féléves korban közömbösség a hasonló korú babapartnerek iránt. A szimpátia és ellenséges magatartás megjelenése a 8. hónaptól. Beszéd fejlődése a társas kapcsolatban. Kisgyermekkor Korszámítás: biológiailag az 1-től 3. évig, funkcionálisan a beszédtanulás felgyorsulásától, az én személynévmás és személytudat kialakulásáig tart. A megismerő képesség fejlődése: Az értékelő működések további finomodása. A formaészlelés tárgyi szakasza. A cselekvésbe ágyazott időészlelés. Szín és forma megkülönböztetés kialakulása. Észlelésbe ágyazott emlékezet: a megjegyzett és felismert tárgyak köreinek bővülése és a latencia-idő növekedése. Az emlékezet tartalma szenzomotoros. A vágyfantázia és a játékképzelet kialakulása. A külső cselekvés kezdeti interorizációja: az első általánosítások megjelenése. A gyakorlati intelligencia továbbfejlődése és a preoperatív intelligencia kezdete. A gondolkodás nem morális, egocentrizmusa". Az éntudat kialakulása. A beszéd fejlődése: A gyermek személyi milliőjének determináló jellege. Az egyszavas mondat ragozás nélkül. A szavak többféle jelentése. A szituatív beszéd stádiuma. Az aktív beszéd kialakulása: a gyermek szókincsének gyarapodása. A minimális, az optimális és a maximális szókincs. A többszavas mondatok" kialakulása ragozás nélkül, majd ragozással. A kérdezési periódus jelentkezése. Az aktív beszéd többféle magyarázata: W. Stem: a gyermek ráeszmél a szavak szignifikáns funkciójára, és felfedezi az általános összefüggést, hogy mindennek neve van. Rubinstein: a gyermek a gyakorlatban rájön, hogy a tárgyak helyettesíthetők szavakkal és megtanul a tárgyakkal a szó közvetítésével bánni. A nyelv grammatikai struktúrájának kialakulása. A szavak közti kapcsolat 2 fő típusa. Tévesztések. A dialógus, mint a beszéd fő formája. Tevékenység. Játék; érzékelő mozgásos kísérletező funkciós fikciós 4
konstruktív játék. Óvodás kor Korszámítás: A kisgyermekkor második, kiteljesedett szakasza 3-6-7 éves korig. Az én-tudat kialakulásától az iskolára való alkalmasság kifejlődéséig. A testalkat és mozgás fejlődése: a növekedés ritmikus jellege: nyúlás: 8-10 cm 4 éves korban, 4-5 cm 5 éves korban, 8-10 cm 6 éves korban A megfigyelés: tájékozódó, kutató magatartás a világ jelenségeivel kapcsolatban. A gondolkodás fejlődése: a gondolkodás két síkon fejlődik tovább a gondolkodás fejlődése a cselekvésben; a gondolkodás fejlődése a beszéd síkján. A gondolkodás szemléletessége: A képszerű" gondolkodás. A gondolkodás műveleteinek alakulása: az analízis, a szintézis, a sorba rendezés és csoportosítás. Az ok-okozati összefüggések felismerése a cselekvés síkján. A beszéd fejlődése: A szókincs rohamos fejlődése. Szókincs: W. Stem adatai alapján: 3-4 éves korban 2346 maximális, 598 minimális szókincs. Kérdezési mánia". A grammatikai szerkezet fejlődése: ige és főnévragozás. A kontextusos beszéd kialakulása. A beszéd életkori sajátosságai. A beszéd élettani zavarai: piszeség, dadogás, életkori és fajlagos dadogás. Az önállósodási törekvések megjelenése; dackitörések. A dac kiváltódásának okai: szükségleteiben akadályozzák; önállóságában gátolják; várakozásában csalódik; értelmetlen cselekvésre kellemetlen tevékenységre kényszerítik. Belső feltételek: éhség, fáradtság; előzőleg lejátszódott dac. Tevékenységformák: a játék az óvodás korú gyermek főtevékenysége. A játéktevékenység gazdagodása: babrálás, manipuláció, utánzójáték, sztereotip mozgásos játék, szerepjáték, szabályjáték, konstrukciós játék, társasjáték. A játékművelet belső fejlődése: a téma fejlődése; a tartalom gazdagodása; a játékforma fejlődése; a játék szocializálódása, a mozgásos játék csökkenése; a játék időtartamának növekedése; követelménytámasztás a játékeszközökkel, játszótársakkal és a játszás módjával szemben; a szerepjáték differenciálódása. A gyermek játékának önfejlesztő hatása. A játékfeltételek biztosítása a gyermek számára. A játék, mint nevelő, fejlesztő, diagnosztikai és terápiái eszköz. A nevelő játék ismeretének és játszani tudásának fontossága. Az egyéb játékos" tevékenység fejlettségi szintjének jellemzése: agyagozás, formázás, szerkesztés, festés, papírtépés, nyirbálás, gyöngyfűzés, applikáció, didaktikai játékok. 5
A kisiskolás kor Biológiai kor 6-7 10-11 éves korig. Funkcionális kor: az iskolaérettség kialakulásától a pubertáskor kezdetéig az igazi gyermekkor igazi második szakasza; még nem serdülő. A kor fázis-specifikus" jellemzői: 1. Megváltozik a gyermek helye a társadalom rendszerében; iskolába lép. 2. Megváltozik a gyermek alaptevékenységének a formája: játék helyébe a tanulás lép. 3. A gyermek fejlődését dominánsan a külső, szociális és mesterségesen kiváltott hatások veszik át. 4. Extroverziv alap-beállítottság; a tárgyi világ törvényszerűségeire való ráeszmélés és az alanyi beállítottság fokozatos objektiválódása. 5. Az elemző analitikus látásmód uralkodóvá válása a gyermeki megismerésben és a diffúz, globális" szinkretikus valóságtükrözés kiszorulása a gyermek tudatából. 6. A gyermek tudatának naiv realizmusa". 7. Életvidám alaphangulat uralma az érzelmi életben. 8. A pszichikus funkciók erősödő differenciálódása és a személyiségben való integrálódása. 9. Az érdeklődés objektivitása. 10. Az alapvető intellektuális készségek és magatartásmódok kialakulása. 11. A szocializáció folyamatának felgyorsulása, a nemek kapcsolatának és az iskolai osztályszerkezet strukturálódása. Érzelmek: szembetűnő változás az emóciókban; a tárgyi világ hangsúlyosabbá válása. Az érzelmi élet a cortex szabályozása alá kerül; alapszínezetét a vidámság képezi; megjelenik az érzelmek elleplezésének és fékezni tudásának képessége. Érzelmi kiegyensúlyozottság, derűs kedélyélet, magas aktivációs szint, vitalitás jellemzi; alaki jellegzetességek; intenzív érzelmek, emocionális tempó és labilitás mellett. Tartós érzelmek nincsenek; specifikus érzelemfajták: a) Szociális érzelmek: A közösségi érzelmek kibontakozásának lehetősége. Az én" élmény örömét a mi" élmény boldogsága egészíti ki. A hazaszeretet, az emberszeretet és az ünnepélyesség élmény átélésének képessége jelentkezik. b) Morális érzelmek: mögöttük a kategorikus erkölcsi ítéletek húzódnak meg. Határozott identifikáció az erkölcsi jóval és a morális rossz elutasítása. Az etikai szándék megértésének hiánya. Intellektuális érzelmek, árnyalt átélés, siker, kudarc, drukk és félelemérzések. c) Esztétikai érzelmek: fejletlenek. A tartalom uralkodik a forma felett; negatív érzelmek, felelési láz, állatfélelem, halálfélelem, empátia hiánya. Állatok kínzása és társak csúfolása. ragadványnevek" osztogatása. Veszélyes érzelmi válságok, válás, árvaság, elhagyás következtében - érzelmi elárvulás. Az akarat fejlődésének megjelenési formái: a versengésre, rivalizálásra való hajlam; fejlett feladattudat, A feladattudat visszaesése a 9. év táján. Oka: az iskola elveszti hatását és az érdeklődésben irányváltozás következik be; állhatatosság, kitartás a saját célkitűzésekben. Az akarati önállóság kialakulása: az utánzás, a példakövetés mellett önálló ítéletekre is épít. Időszaki makacsság: szenvedélyesség és mértéktelenség az elhatározások kivitelezésében. Tevékenység: Fő tevékenység a tanulás. Játékfajták: Konstruálás, csoportos szabályjáték. 6
A tanulás motívumainak fejlődése; a 7-8 éveseknél a funkció motivál, iskolába járás, felelés a jutalom és a büntetésmotívum mellett. A 9-10 éveseknél a szégyenérzet, a felelősségérzet, a becsületérzés és kötelességtudat motivál. Szórakozás játék, sport, film és tv-nézés, olvasás. Személyiség sajátosságok: A kisiskolás az objektív érdeklődés stádiumában van. Iránya; extroverzív; a társak, iskola, haza, a nép sorsa, a nemzet múltja és jelene érdekli. A kvázi szükséglet hierarchiája. Széles körű érdeklődés a mozgás, a technika, a gyűjtés iránt. Az olvasási érdeklődés észrevehető jelentkezése. A fiúk igaz történeteket és kalandos eseményeket olvasnak. A lányok meséket és regényeket olvasnak. A készségek fejlődése: Az olvasás, az írás, a számolás, a rajz, a szerkesztés és a fogalmazási készség fejlődése. A képességek differenciálódása. Világkép: A naiv, realisztikus beállítódás gyengül és a tudatos realizmus irányába fordul. A serdülőkor Általános, az egész életkort jellemző sajátosságok: A serdülőkor egy viszonylag hosszú korszak. A 10-18. év közötti idő közel annyi időtartamban, mint a gyermek eddig eltelt életévének összege. A hosszú időben sok változás következik be. A serdülés átmeneti állapot, benne az egyén a gyermekség állapotából az ifjúkor állapotába, a fiatal felnőttkorba érkezik. A serdülőkor kettős jellegű, ambivalens kor; a fejlődő e korban szimultán gyermek és részterületeken felnőtt is egy időben pl. testi erőben, gondolkodási szinten, igényekben. Nem homogén, hanem többszörösen heterogén korszak: Pszichológiai stádiumok szerint; elő-, közép- és utóserdülés szakaszain halad előre a felnőttkor irányába. Iskoláztatás szempontjából; az általános iskola felső tagozatosaira, a középfokú, a szakmunkásképző iskolák, gimnáziumok tanulóira tagolódik, de az önállóan dolgozni kezdők, foglalkozást kezdő és tovább nem tanulók is ide tartoznak. A jelenlegi serdülés évekkel előbbre tolódott, a XX. század első harmadához viszonyítva. A serdülés, ösztönérzés, növekedés felgyorsult és korán" következik be. A differenciált fejlődés kora: a serdülés eltérő ütemet mutat nemek szerint. Más-más tempójú a leányoknál, ahol korábban, a fiúknál későbben következik be. Jelentősek az individuális fejlődési ütemből fakadó eltérések is. Másképpen serdül a feminin és a maszculáris alkatú gyermek. A serdülésben a fejlődés rendkívül intenzív, ezért az ellentmondások kora. A fizikai növekedés és érés gyors, lassú a morális fejlődés. Az igények és vágyak felnőttesek, de gyermekiek a kielégítés eszközei, lehetőségei. A nemi érés bekövetkezik, a családalapítás esetleg egy évtizeddel, vagy többel késik. A serdülőkorban a fejlődés totális. A személyiség biológiailag, pszichológiailag és szociálisan átalakul. A serdülő örök feszültségben él. Viselkedése gyermekes, ha felnőttként kezelik; ha gyermeknek nézik, megsértődik. Oka: a társadalomban igen nagy a különbség a gyermek és felnőtt viselkedés normái között. A felnőtt szerep kialakult, elfogadott. A serdülő státusa tisztázatlan, csak kevesek számára világos. A morális érés későn, a testi korán bekövetkezik. A serdülőkor problematikus kor; probléma önmaga számára, gyakran lázadozó. Probléma a felnőttek, a nevelők, a szülők számára. A fejlődéspszichológiában eltérő megítélés: A kríziselmélet; beteg, sápkóros és különös bánásmódra van utalva; eltúlozza a diszharmonikus serdülőkor problémáit és a lehetséges veszélyeket. A konfliktusok és a szociálabnormitások korának minősítik. A másik véglet; érzéketlen a serdülőkkel szemben, nem fogja fel a serdülőkben lejátszódó folyamatokat. A lebecsülés komoly pedagógiai hibákhoz vezet. 7
A harmadik elmélet a serdülést szükségesnek tartja, mint a fogzást csecsemőkorban, amely fájdalommal, kínnal jár, de a serdülő fejlődése hozzáértő bánásmód esetén biztosan irányítható. Az ifjúkor Korszámítás: A 17-18. életévektől a 24-25. életévig tart. Átmeneti szakasz a serdülőkor végétől a teljes személyi érettség végleges kialakulásáig. Belső felosztás: első vagy korai ifjúkor: 17-21. év; második vagy késői ifjúkor: a 22-25. években. Az első a katonai szolgálat, a főiskolai tanulás, a második a szűkebb szocializálódás vagy a társadalomba való beilleszkedés kora. Az ifjúkori periódus folyamán végbemenő változások: Intellektuális érettség Az életpálya (foglalkozás) kiválasztása Általános társadalmi érettség A szabadidő felhasználása: o A korszak elején: Érdeklődés az élénk és szervezetlen játékok iránt. Lelkesedés az egyéni bátorságért. Érdeklődés sokféle hobbi iránt. Részvétel a játékokban. o A korszak végén: Érdeklődés a csapatjátékok iránt. Lelkesedés a csapat sikerekért. Egy-két hobbi. Passzív érdeklődés játékok iránt. Életfilozófia Felszabadulás az otthon ellenőrzése alól Általános emocionális érettség Heteroszexuális érdeklődés létrejötte Az ifjúkorban tehát elsősorban a szociális fejlődés terén következik be lényeges változás. Bővül és kiteljesedik az ifjú érdeklődési köre, kifejlődik öntudata és erősödik az önállósulási törekvése. Kifejlődik az igénye, hogy véleményt alkosson fontosabb társadalmi kérdésekről. A felnőttkor Korelhatárolás: nőknél 24-45 évek között férfiaknál 25-51 évek között Funkcionálisan: az érettség kritériumainak megjelenésétől a biológiai és pszichikus regresszió kezdetéig. A felnőttkor, mint fejlődéslélektani kategória sokkal nehezebben határozható meg, mint a megelőző életszakaszok. Általában elmondható, hogy felnőttkorra befejeződik a szomatikus fejlődés, mind anatómiai, mind élettani szempontból. A pszichés kialakulás már nem ilyen egyszerű kérdés. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azokat a tulajdonságokat kell alapul venni, amelyek megkülönböztetik a felnőttkori magatartást a korábbi életszakaszokban szokásos magatartásformáktól. A felnőtt embert egy meghatározott értelmi és érzelmi stabilitás jellemzi. Ennek alapján feltételezhető, hogy a valóságból már elsajátította az ismeretek minimumát, amely elégséges ahhoz, hogy egzisztenciája fenntartása érdekében aktív tevékenységet, munkát végezzen. Az intellektuális fejlettség biztosítja, hogy általános tájékozottságra tegyen szert. Kialakul egyfajta világnézet, amely lehet a szűkebb-tágabb környezet tradicionális elemeit alapul vevő, vagy különböző szintű és minőségű ismereteken alapuló. A felnőttet az élet reális tervezése jellemzi. A korábbi időszakok sokszor romantikus, többnyire megvalósíthatatlan terveit felváltják a saját egzisztenciateremtéshez szükséges reális, konkrét élettervek. A vágyak és a realitások közötti kompromisszumok egyre inkább a valóságnak megfelelő 8
feltételekhez igazodnak. Ebben az időszakban az ember már nemcsak keresi, de meg is találja helyét szűkebb-tágabb környezetében. A fentiekből is következik, hogy a felnőttkort a cselekvésekben mutatott edzettség és kitartás jellemzik. Mindez azt is jelenti, hogy a felnőttet nemcsak felmerülő nehézségek leküzdésének vágya, hanem a velük való együttélés tudomásulvétele, tehát egyfajta tolerancia is jellemzi. A felnőttkori magatartásra jellemző, hogy miközben saját élettervet alakit ki, és valósit meg, szükségszerűen mások életét (család) is tervezi, így kiszélesedik az a felelősségi kör, amelyet a periódus kezdetén többnyire saját magára vonatkoztatva alakított ki. Ebben a tervezési, előrelátási folyamatban az emocionalitás egyre inkább az intellektuális vezérlés hatása alá kerül. Bizonyos mértékig ennek köszönhető, vagy helyesebben elvárható, a döntésekben megnyilvánuló bölcsesség". Ez a fajta bölcsesség kétségtelenül nincs arányban az emberjogi érettségével (18. életév), sokkal később következik be. A felnőttkor tehát korántsem tekinthető homogén életszakasznak. Jelentős különbségek, eltérések fedezhetők fel mind a szomatikus, mind a pszichés állapot alakulásában a periódus folyamán. A különböző biológiai és pszichológiai funkció vizsgálatok szerint a csúcspontot az ember a 20. és 30. év között éri el. Wechsler vizsgálatai alapján az intelligencia hányados átlagértékei is állandó jelleggel csökkenni kezdenek ettől az időszaktól. Az olyan feladatokat, amelyek lélekjelenlétet, gyors tájékozódást és áttekintést kívánnak a húszévesek 50-70%-kal jobban oldják meg, mint a hatvanévesek, akiknél már egyértelmű teljesítmény kiesés is megfigyelhető. Természetesen a produktivitás más megnyilvánulásainak csúcspontja eltérhet úgy pl. a tudományos és irodalmi teljesítmény tetőzése a 30. és 40. év közé tehető. Vannak kutatók, akik megengedőbbek így pl. Ch. Bühler vagy M. Moers az élet csúcsidőszakának a 45-60. évek közötti szakaszt minősítik. A felnőttkori pszichikus fejlődés, illetve alaphelyzet jellemzői a következők: 1) A valóság megismerésében, a cselekvések megtervezésében és végrehajtásában való jártasság. 2) Pszichikus érettség: a) önállóan ismeri fel szükségletét, gazdasági érettség, b) önállóan határozza meg célját és a végrehajtás eszközeit, c) felelősséggel él tetteiért, d) kialakult hivatástudata és világnézete van, e) képes alkotómunka végzésére, f) etikai ítélőképességgel és etikai tudattal bír. 3) A pszichikus folyamatok megállapodott működése; professzionális érzékelés. Szándékos és megosztott figyelem. A gondolati emlékezés csúcsszinten marad 40-50 éves korig. Tudatos, rendszeres, szándékosan irányított képzelet. Átfogó, széles, hajlékony, gyors és gyakorlatias gondolkodás. A produkálás vágya észrevehetően nagyobb a reprodukálás vágyánál. A felnőtt praktikus; a szó igazságát, az elmélet gyakorlati hasznát firtatja. A közügyek iránt érdeklődő, több telik tőle, mint amire magának szüksége van. Adni szeretne. Természetesnek tartja, hogy másokról gondoskodjék. Előrelátó. A jelent és jövőt együtt mérlegelő. Uralkodó érzelmei: Családszeretet, hűség, hivatásszeretet, hazaszeretet, emberszeretet. Céltudatos, aktív élményszerző. Érdekét szem előtt tartja, anyagilag és presztízsből sem kíván károsodni. Önzéssel önzetlen, szerez, megfigyel dolgokat, hogy legyen mit elmesélni, vagy a gyermekeknek, unokáknak mit adni. Érdeklődési típusa befejezett. Ennek főbb irányai: általános érdeklődés; humán irányú; reálirányú; technikai érdeklődés; gyakorlati érdeklődés. Tevékenység: A munkában higgadt, tempós. Erejét jól beosztja, szakmai rutinnal rendelkező. A tanulásban, művelődésben szemérmes, a felnőtt hamar telítődik. 9
Elfogult; önmagát fejlett önkritikával alakító. A kimondott szóhoz ragaszkodó. Némelyik mindent tud". Sokrétű tapasztalattal rendelkezik: szakmai tapasztalat; gazdasági tapasztalat; nevelési tapasztalat; társadalmi tapasztalat; személyes élmények. A tapasztalatrétegek benne filozófiává, életbölcseletté érnek meg. Világnézeti kiforrottság jellemzi. Igen jelentősek a felnőttek közötti műveltségtől, tapasztalattól függő individuális eltérések. A változások kora és az öregkor Változás kora: Az involució kora, az összes szervek funkciójának hanyatlását jelenti. A klimaktérium csak ennek részét, a nemi működések csökkenését hozza magával. Nőknél: 45-55 év között Biológiai változás - testi regresszióval és pszichológiai változásokkal jelentkezik. Feltűnő a nőknél: o a menstruáció elmarad; o személyiség lehangolódik, klimaxos válság: minimum 3 hótól 2-3 évig tarthat. Mérsékelt égövön: 40-45 év közötti nők 20%-a, 45-49 év közötti nők 45%-a, 50-55 év közötti nők 30%-a esik át változáson. Mögötte az endokrin mirigyek átalakulása húzódik meg. Pszichés jelenségek: Foka függ a testalkattól, a megelőző életmódtól, az idegrendszeri és mentális típustól, a szociális és családi körülményektől. Fokozott indulati élet. Emocionális viharok, robbanásszerű kitörések, környezet teherbírásának kipróbálása. Klimakteriális típusok: 1. belenyugvó típus; 2. gyötrődő, tépelődő típus; 3. hiperszexuális típus; 4. szublimáló, kompenzáló típus. Kísérő jelenségek; rezignáció, melankólia, ellentétes kedélyváltások. A serdülő lány a jövő ábrándjaiban, a klimaktériumban élő nő a múltba merül. Időszaki elmerengések. Férfiaknál: Biológiai változás; később következik be, mint a nőknél, a testi regresszió fokozatosan következik be. Általában 50 év fölött fordulhatnak elő testi és pszichés zavarok. Ugyanakkor nem ritka a spermiumtermelés 70-80 éves férfiaknál. Az izomteljesítmény csökken, a motoros koordináció és percepciós teljesítmény csökken. Pszichés változás: A munka és a családi élet terhessé válik. A teherbírást fáradékonyság váltja fel. Ingerlékennyé, indulatossá, türelmetlenné válás a környezettel szemben. Szociabilitás: Az ismerősök, barátok elmaradnak, közömbösség és emocionális elszegényedés áll be. Együttes klimax: Fokozza a válságot. Robbanásig feszült klímát teremt a családi élet válságba kerül vagy a látszólagos békés egymás mellett élés színlelt állapota alakul ki. Ez esetekben; életrevízió; életpályacsere és új párválasztási próbálkozások, új életkezdési kísérletek. 10
Látszólagos újravirágzás". Az érzékszervek tompulása, a szemlencsék akkomodációjának csökkenése, agy-érelmeszesedés, a pszichés egyensúly bomlása, szorongásos állapot és az eddig át nem élt halálfélelem léphet fel. Önmeghökkenés a változásokon. Az öregkor: A senium korát 65. életévtől számítják. Ebben az időszakban következik be a nyugdíjazás. Az öregkor funkcionálisan a szervezet elöregedésének felgyorsulásától, az élet végső határáig, a biológiai halál állapotáig tart. Lényeges tünete; az időszámítás cseréje a gondolkodásmódban. Nem a születéstől, hanem a jelen állapottól számítja az időt a várható haláláig. Butler élet-áttekintési szimptómának" nevezte. A másik hasonló áruló jel; az öregkori reminiszcencia megjelenése. Ennek értelmében az idős egyén a jelenre nem vagy csak elmosódottan, a múltra, különösen az ifjúkorra, felfokozott élénkséggel emlékezik. A változás törvénye: Ciimming és Kuhlen szerint, amíg az élet első kétharmadában a személyiség fejlődése a környezet irányába halad, addig a személyiség az élet utolsó egyharmadában befelé, az én irányában tendál. Az öregedési folyamat sajátosságai: A pszichomotoros gyorsaság csökkenése. Számítóvá válás és törekvés a hátralévő idő terv szerinti eltöltésére. A gyászesetek túlzott figyelése. Fokozódó konzervatizmus és fogékonyságvesztés az új iránt. A mérsékelő befolyás kiesése miatt egyes nem kívánatos karaktervonások; egészségféltés, bizalmatlanság, fösvénység megjelenése. Érdektelenség mellett ellenségesség az eltérő vélemények és az új iránt. A figyelem, a megjegyzőképesség és felidézőképesség romlása, feledékenység a múltba menekülés. Félelem a megbetegedéstől és a halál közeli bekövetkezésétől. Általános teljesítményromlás és a tevékenység meglassúbbodása, az alkat zsugorodása és a mentális működés hanyatlása. A feleslegessé válás élményének és a nincs más megoldás" érzésének az uralomra jutása. Az elmúlás gondolatával való gyakori foglalkozás. Alkalmazkodási formák az öregkorban: alkalmazkodás teljes hiánya; részleges alkalmazkodás hatékonyságcsökkenéssel a tevékenységben; az alkalmazkodási képesség látszólagos érintetlenségének a megmaradása mellett, a megerőltető, a komplikált, nehéz szituációk gondos elkerülése; alkalmazkodás a teljesítmény teljes megtartásával; kompenzáló alkalmazkodás a teljesítmény maximálisra emelésével. Öregkori beilleszkedési stratégiák: 1. Konstruktív stratégia. Örül az életnek, megérti saját hibáit is, humorizál. 2. Függőségi stratégia, passzívvá válik, karosszékbe ül, kiszolgáltatja magát, elismeri a környezetre utaltságát. 3. A védelembe vonulás stratégiája; szorongás, félelem a holnaptól. A kor negatív oldalainak az eltúlozása, panaszkodás. 4. Opponáló stratégia; rosszindulat, saját állapotáért mások hibáztatása. 5. Öngyűlölő stratégia; támadás saját személye és élete ellen. A megfelelő öregkori beilleszkedés kritériumai: 1. A belső lelki állapot és a külső körülmények közötti összhang megőrzése. 2. Az átmenet" megtalálása, az érett felnőttkor maximális, és a kialakult öregkori, csökkent beilleszkedési séma között. 11
3. A biztonságérzet megtartása és a felelősség alóli mentesülés nyújtotta, kellemes közérzet kielégítő szintje. 4. Megbékélés az öregkorral, és az elmúlás gondolatának az elfogadása. A kognitív fejlődési modell Jean Piaget (1896-1980): svájci pszichológus, elsőként átfogó, egységes fogalomrendszerű elmélet a gyermek kognitív fejlődéséről Hogyan gondolkodnak a gyerekek? A megismerés forrása és hajtóereje a cselekvés. A cselekvéssel ismereteket szerez, ismétlődés, együtt járás, hasonlóságok ún. sémák (általánosabb egységek). A fejlődés különböző szintjein különböző sémák uralkodnak, amik az éppen jellemző megismerési módot tükrözik, a sémák a megismerés adott jellemzői szerint működnek. Két elv a sémák működésében: 1. asszimiláció: az ismeretlen tapasztalat beillesztése a már meglévő sémába (Pl.: állatkertben az oroszlánra: kutyus) tipikus: játék 2. akkomodáció: a séma módosítása az új tapasztalatoknak megfelelően; tipikus: utánzás. A fejlődésben cél a kétféle működés egyensúlyának kialakítása. Egyensúly: adott szakaszra jellemző kognitív struktúra (az ismeretanyag minden szinten eltérő módon szerveződik). Az értelmi fejlődés 4 fő szakasza: Jean Piaget (1896-1980) svájci pszichológus elmélete az értelmi fejlődésről: 1. Szenzomotoros szakasz (0-2. év) a) Megkülönbözteti magát a tárgyaktól b) Felismeri, hogy cselekszik, szándékos cselekvés kezdetei c) Tárgyállandóság kialakulása A megismerés forrása az észlelés és a mozgás, amit a cselekvés kapcsol össze. Reflexműködés: saját cselekvés és a következményei közötti kapcsolat felismerése. Ő a cselekvés végrehajtója: önmaga átélése, mint a világtól elkülönült létező szakasz végére tárgyállandóság kialakulása (a tárgy akkor is létezik, ha nem látom) 2. Művelet előtti szakasz (2-7. év) a) Nyelvhasználat, tárgyak jelölése szavakkal vagy képekkel b) Egocentrikus gondolkodás c) Egyedi vonások alapján egy dimenziós csoportosítás Beszéd megjelenése: szimbolikus gondolkodás megjelenése (a szavak szimbólumok) Egocentrizmus: gyerek nem képes mások nézőpontját átvenni, vagyis decentrálni Pl.: három hegy kísérlet A műveleti gondolkodás kialakulatlan. A művelet egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabály, amely megfordítható. 4-5 éves: nincs mennyiségi állandóság (poharas kísérlet) 4 éves: nincs tömeg megmaradás törvénye (gyurmahurka kísérlet) 5-6 éves: nincs számok megmaradása (korongos kísérlet) -7 éves korra alakul ki a számbeli konzerváció fogalma A műveletek előtti szakasz jellegzetessége, hogy a gyerek képtelen egy időben a helyzet több mozzanatát egyszerre figyelembe venni, a gondolkodása szemléletvezérlésű (a vizuális benyomások irányítják). 12
A gyereknek kialakult világképe van, amelyet a mágikus gondolkodás jellemez. Jellemzője, hogy mindent megmagyaráz már meglévő ismereteiből, középpontjában az ember, illetve saját vágyai, akarata áll. Oksági összefüggéseket tételez fel egymástól független dolgok között. 3. Konkrét műveleti szakasz (7-12. év) a) Logikai gondolkodás kialakul b) Szám-, tömeg- és súlykonstancia (állandóság) c) Egyszerre több dimenziós osztályozás, egy dimenziós sorba rendezés Látencia, a külvilághoz való viszony megváltozik, kialakul a decentrálás, több konzervációfogalom megszilárdul pl.: számok (6-7 év), tömeg (7 év), súly (9 év). Képesek egyszerre több dimenzió alapján osztályozni a tárgyakat (pl.: szín, forma) és egy tulajdonság mentén sorba rendezni őket. Cselekvések elvégzése fejben: A gyerekek már képesek absztrakt fogalmak használatára, de ez csak a konkrét tárgyakra korlátozódik, amelyek érzékszervileg hozzáférhetők. 4. Formális műveleti szakasz (12. évtől) a) Elvont kijelentés-logika b) Hipotézisek módszeres ellenőrzése c) Lehetséges világokban is tud gondolkodni, jövőről és eszmerendszerekről is képes gondolkodni Felnőtt formális logikai gondolkodás, elvont kijelentésekben képes gondolkodni, és módszeresen ellenőrzi hipotéziseit. Pl.: ingás kísérlet (változtatható volt a súly és a madzag hossza) A formális műveleti gondolkodás lényege, hogy a gyerek képes áttekinti az összes lehetséges változatot, azok következményeivel együtt, és e következtetéseket megerősíteni vagy kizárni. Pszichoszociális fejlődési modell: Erik Erikson (1902-1994) pszichoszociális fejlődési stádiumai: (szerinte az egyén pszichológiai fejlődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon múlik. Minden életszakasznak saját életkrízise van, mellyel szembe kell nézni, a továbblépés, akkor lehetséges, ha a személy evvel megküzdött ) Stádium Válság Jó megoldás 1. életév Bizalom vagy Bizalom és optimizmus bizalmatlanság 2. életév Önállóság vagy kétség Önállóság és ügyesség érzése 3. 3-4. életév Kezdeményezés vagy Tervezés és bűntudat kezdeményezés 4. 6. életévtől pubertásig Teljesítmény vagy Kompetencia érzése kisebbrendűség 5. serdülőkor Identitás vagy Egyedi személyiség szerepzavar 13
6. Fiatal felnőttkor Intimitás vagy Tartós intim viszony és elszigetelődés életpálya 7. Felnőttkor Alkotóképesség vagy bezárulás 8. Időskor Integritás vagy kétségbeesés Törődés családdal, társadalommal, jövő nemzedékkel Beteljesülés érzése, szembenézés a halállal Krízis: Külső események hatására lélektanilag kritikus állapot, amellyel egyfelől az egyén kénytelen a veszélyeztető helyzettel szembenézni, annak megoldása számára mindennél fontosabbá válik, másfelől nem rendelkezik azokkal a technikákkal, amelyekkel ezt megoldani tudná. Az egyén az egész életpályáján változik. A problémákat mindig meg kell oldani, addig nem lép át a másik fejlődési szakaszba. Pszichoszexuális fejlődési elmélet S. Freud pszichoszexuális fejlődési elmélete: (mindegyik szakasz egy fő gyönyör-zónához tartozik, ezek alapján nevezte el a különböző szakaszokat. A különböző fejlődési szakaszokon itt is csak úgy lehet továbblépni, ha sikerül teljesítenünk a szintre jellemző pszichés követelményeket ) 1. orális (szopás, harapás korszaka- bizalom kialakulása) 2. anális (fő konfliktusa a szobatisztaság értsd. Az id harca a superegoval) 3. fallikus (3-5. év) fázis (Oidipusz komplexus (vannak, akik a lányok konfliktusát Elektra komplexusként nevezik)- itt a fő konfliktus a harc az azonos nemű szülővel, az ellentétes szülő kegyeiért. Megoldása az apával való azonosulás, míg a lányoknál a gyermekszülés tudatosulása, kiemelten a fiúgyermek lehetőségére-evvel enyhítve az ún. péniszirigységet) 4. látencia (6-12 év) periódus (itt kevés szexuális érdeklődés, fő motívum a tanulás, kortárs csoport, fizikai készségek) 5. genitális (pubertás környéke) fázis (egészséges vonzódás a másik nemhez). A kóros lelki működések onnan erednek, hogy gyerekkorban nem tudott végighaladni a fejlődési szakaszokon, és valamelyik szinten megrekedt (fixáció), vagy azért, mert túlzott frusztráció érte, vagy azért, mert túl sok kényeztetés (ebben az esetben függősége alakult ki). Még egy áttekintő táblázat: Életkor (év) elnevezés Piaget Freud Erikson 0-1 Csecsemőkor Szenzomotoros intelligencia Orális szakasz 1-2 Kisgyerekkor Anális szakasz 2-3 Műveletek előtti 3-6 Óvodáskor kor Fallikus szakasz 6-12 Kisiskoláskor Konkrét Látencia műveletek kora Alapvető bizalom vs. Bizalmatlanság Autonómia vs. szégyen és kétség Kezdeményezés vs. bűntudat Teljesítmény vs. kisebbrendűség 14
12-19 Serdülőkor Formális Genitális Identitás vs. szerepzavar műveletek szakasz 19-35 Fiatal felnőttkor Bensőségesség vs. elszigetelődés 35-60 Középső felnőttkor Alkotóképesség vs. megrekedés 60 felett Késő felnőttkor Énteljesség vs. kétségbeesés Sport szerepe A mozgás fejlődési jelentősége: Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások adják azt az ingertömeget, ami az újszülött agyát folyamatosan "érleli". Az első két évében az elsődleges, ún. motoros mozgás tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége: mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására, egyensúlyozásra stb. 1. Az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy, mint egy fa gyenge ágai. Ha viszont a neuronok sokat vannak "edzésben", akkor az agyba való integráltságuk, a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik. 2. Csaknem mindenfontos készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják időablaknak. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat nem fejlődik ki teljes terjedelmében. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy fogyatékos lesz a gyerek, bár szélsőségesen hátrányos helyzetben, amikor nem kapja meg a szükséges külső ingerek, élmények minimumát sem, még ez is előfordulhat. Tanulási zavarok és a sport, mozgás: A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában. Ahogy a mozgáson keresztül az idegrendszer ledolgozza deficitjeit, úgy javul a korábban tanulási zavarokkal küzdő gyermek iskolai teljesítménye. Nem mindegy, hogy a különböző mozgásfejlesztések mely életkorban, mely problémára, milyen mértékben történnek. Az identitástudat fejlődik a test akaratlagos irányításának elsajátításával, később az önbizalom erősödik a tudat- és gondolkodásirányítás képessége által. 3-6 éves korban mozgással hozhatók működésbe az érzékleteket feldolgozó agyi központok. Tehát ebben a korban a leghatékonyabb tanulási forma a mozgás! 15
Norris, Carrol és Cochrane (1992) azt találták, hogy a testmozgástréning, adolescens populációban (13 17 évesek), jótékony hatással van a pszichológiai stresszélményre, mentális jólétre, depresszióra, ellenségeskedésre, és közvetve a betegségkockázatra. J. Ayres kutatásaiban rámutatott arra, hogy a serkentés (mozgásindítás) és gátlás (a mozgás megállítása) minden egészséges fejlődésű gyermek esetében azonos számban van jelen. Minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb maga a mozgás is, az agy pedig annál fejlettebb tevékenységre képes. Kóros esetben (pl. hiperaktivitás) a gátlás nem tud kialakulni, a mozdulatok túl lendületesek, ezért sikertelenek maradnak (túlesik az akadályon, elsodorja társait). Ezek a gyerekek csak pótolni szeretnék a mozgásfejlődésükben különböző okokból bekövetkezett lemaradást. Az ilyen gyerekeknek a normálistól eltérően lényegesen nagyobb szükségük van az állandó próbálkozásra, hogy a megfelelő válaszreakció kialakulhasson. Azonban ügyetlenségük, zavarokozásaik miatt folytonos tiltásokba ütköznek, ami fokozza lemaradásukat. (Például: "Ne fuss, mert elesel!" - jellegű szülői intés, a fejlődést gátolja. Az autonómia az egyén önállóságát, felelősségteljes aktivitását, kezdeményezőkészségét jelenti. Ez az aktív kezdeményezőkészség a fejlődés alapja. Ha oktalanul sorozatosan korlátozzuk a kezdeményező, leválni igyekvő gyermeket, különböző mértékű devianciák okozóivá válunk: felnőttként szorongó, döntésképtelen, vagy összeférhetetlen, agresszív, esetleg magányos ember lesz. Az agyban a mozgásokat irányító idegrendszeri központ összeköttetésben áll más központokkal, így a mozgás fejlesztés más képességek fejlődését is magával hozza. Több olyan eljárás alakult ki, amely fejlesztő eredményeit a mozgásfejlesztés révén, tehát áttételesen éri el. (egyes magatartásbeli zavarok kezelésének is része a mozgásterápia). A leválás, azaz önállósodás az első akaratlagos mozgással kezdődik. A gyermek minden kezdeti megismerési törekvése mozgással kapcsolatos, ezért valamennyi új ismeretet mozgásához és teste érzékeléséhez kapcsol. Az önálló mozgás gyakorlásával felismeri képességei mértékét, saját mozgásának következményeit. Ez a kölcsönhatás a fejlődés első nagy pillanataitól működésbe lép: a mozgás indítja el a leválási folyamatot, az éntudat alakulását a mozgás során ismerkedik meg teste korlátaival, kiterjedésével a mozgások sikeressége táplálja az önbizalmat a mozgás indukálja a beszéd fejlődését (Delacato) Sport és fogyatékosság: A kisgyerek játék közben a finomabb izmai feletti kontrollját fejleszti, ez teszi majd lehetővé az írást és a rajzolást, és általában a kéz munkára való használatát. Az iskoláskorban kialakuló, elsősorban az olvasást akadályozó diszlexia egyik lehetséges oka épp a finommotoros mozgások rendezetlensége, fejletlensége. A fogyatékos gyerekek számára a mozgásnak, a sportnak az egészségmegőrzésen túl fokozottabb személyiségfejlesztő szerepe van. A mozgássérülteknél kiemelt az egyensúlyfejlesztés (pl. labdakészlettel), mert a görcsösség, a bénultság nem engedi, hogy az egyensúlyérzék természetes mozgásban fejlődjön ki. A vak gyerekek esetében fontos megtanítani őket esni, miután a látás hiánya miatt ennek sokszoros a veszélye. A középsúlyos vagy súlyos központi idegrendszeri sérült, túlmozgásos értelmi fogyatékosok esetében alapfeladat, hogy megtanulják azokat a mozdulatokat, amelyek segítségével önállóan tudnak enni. Sok esetben a specifikus mozgású, görcsökkel küzdő gyerekek fejlesztésének egyetlen közege a víz, mivel itt tudnak kilazulni az ízületeik, izmaik. Fogyatékosságtípusonként javasolt sporttevékenységek: 16
A mozgáskorlátozottaknak van leginkább szükségük arra, hogy sokat foglalkozzanak a mozgásukkal, ezáltal állapotuk javításával. Különösen fontos az ún. átruházható funkciók fejlesztése, erősítése, azaz ha egy fogyatékos valamilyen feladatot nem tud megoldani az állapota miatt, akkor meg kell tanítani más módon megoldani, más végtaggal, más izomcsoport felhasználásával. A gyengénlátók esetében komoly problémát jelent az úgynevezett látásmaradvány féltése a testneveléstől, az edzéstől, a sportmozgástól. A látássérülteknél a koordinációnak, az egyensúlyérzéknek kitüntetett, a sporton messze túlmutató jelentősége van. Kosárlabdázás során lehetőségük van arra, hogy megtanuljanak gyorsan fordulni, egyensúlyuk pillanatnyi elvesztéséből visszabillenni, az egyensúlyt visszanyerni. Megtanulhatnak elesni, esés után gyorsan felállni. Ezért fontos a vakok mozgásfejlesztése szempontjából például a cselgáncs. Ebben a sportágban az ember megtanul ügyesen esni, váratlan helyzeteket kivédeni. Ugyanis a vak ember sajnos többet esik, borul, botlik, mivel nem látja az elébe kerülő akadályokat. Jó, ha ügyesen esik, s ilyenkor nem töri össze magát. A siketek számára javasolható leginkább az integrált sportolás, illetve a csapatsportágak. A siketek és nagyothallók az épek között is tudnak kiváló eredményeket elérni egyéni sportokban, s az is fontos, hogy egymást közt is versenyezzenek. Az integrált sportolásnak, illetve a csapatsportokban való részvételnek nagy szociális és kommunikációs jelentősége van. Ez ugyanis rendkívül sokoldalú módon fejleszti a siketeket, a hallássérülteket, javítja kapcsolatteremtő készségüket, az épekkel és fogyatékos társaikkal való kommunikációjukat. Arról kevesebb szó esik, hogy a szellemi teljesítőképességnek is fontos feltétele a terhelhetőség, az állóképesség, és ez edzés, sport, mozgás nélkül nem jöhet igazán létre. Az emberekben nem tudatosodik kellően az, hogy a szellemi teljesítményekhez szükség van fizikai és idegrendszeri állóképességre. A mozgás tehát segíti: ideg, izom csontrendszer zsigeri rendszer optimális fejlődését. A mozgásfejlesztés több célra irányulhat: nagymozgásokra (Az előbbi a természetes mozgások készségszintjének emelését jelenti, az általános mozgástapasztalatok megszerzését. Különös jelentősége van ennek a 3-10 éves korosztály esetében, mert pozitív hatással van az általános idegrendszeri érési folyamatokra, segíti az érzékszervek funkciójának tökéletesedését, így az esetlegesen meglévő fejlődésbeli egyenlőtlenségek felszámolását. Amikor a gyermeknek lehetősége van, bőséges mozgástapasztalat megszerzésére fejlődik a mozgáskoordinációja is, így egyre csiszoltabban, gazdaságosabban mozog.) sportmozgásokra (A sportmozgások már a testi teljesítőképesség növelésére, fejlesztésére irányulnak, valamint a sportághoz szükséges speciális képességek, mozgásformák kialakítására (térérzékelés, egyensúlyérzékelés, ritmusérzékelés, reakcióképesség, mozgékonyság, hajlékonyság). A mozgásnak, sportnak vannak járulékos negatív következményei is, pl. a csapatsportok során kialakuló csapatszellem, ami egymás segítésében, az együttműködési készség növekedésében nyilvánul meg. Sportolás hatása a szervezetre: Az élettani hatások: 17
csökkenti a hipertónia, a diabétesz, a koszorúér-betegség, az elhízás következtében fellépő megbetegedések és a korai halálozási esetek számát, Az anyagcsere gazdaságosabbá válik, felgyorsul, Előnyösen befolyásolja az immunrendszer funkcióját, védettebbek leszünk a fertőzésekkel szemben, egyes tumorok valószínűsége csökken (pl. mellrák), Javul a szervezet oxigénellátása. A pszichés hatások: Antidepresszív hatással bír a rendszeres sporttevékenység, javít a depressziós tüneteken (még 25 év után is védő hatást mutattak ki a kutatások). Csökkenti a szorongást, és a stresszt. Jobb közérzet (önbizalom, az egészség megőrzése) Énhatékonyság növelő, pozitív gondolkodás, szívósság ezek a pszichés immunrendszer alapelemei. FLOW élményt jelenthet a sportolás (optimális élmény, áramlatélmény, csúcsélmény) (Csíkszentmihályi Mihály szerint a sport célja az, hogy a legnagyobb fizikai és szellemi élvezet származzon belőle. A sportnak az általa nyújtott élmény minősége a lényege. Teljesen magába olvaszt, amit csinálunk, egyé válunk a tevékenységgel, semmilyen más gondolatunk, érzelmünk nincsen, megszűnik tér-idő. Harmonikus élmény, örömérzet, teljes bevonódás jellemzi, eredménytől függetlenül is jutalomértékű a tevékenység (elérhető pl. sakkozás, főzés, kertészkedés, olvasás közben is). Ez egy pszichológiai állapot, sportpszichológusok is használják sportolók felkészítésében.) A sport kikapcsolódás a munkából, tanulásból, hobbi, szabadidő eltöltési lehetőség, mentális regeneráció. A krízisek feldolgozásában döntő jelentőségű szociális háló biztosítása. Motiválhatja a sportolást a társaság, új emberek megismerése, kapcsolattartás, barátokkal vagy párral együtt közös program lehetősége. Nőknél: A sportolás hatásairól nők körében: pozitívan hat az önbecsülésre, a sikerélmények megélésére, a magabiztosságra és a nemi vágyra. A rendszeresen sportoló lányok közül többen érzik magukat vonzónak és szexisnek, mint a nem sportolók Lényeges érzelmi többletet is nyújt. A felmérésben résztvevő és rendszeresen sportoló fiatal nők többsége állítja, hogy a sportolás érzelmileg erősebbé teszi őket. Élettani háttere a rendszerességnek: függőséget alakít ki a sport, ( pl. futásról állítják leginkább), mert a sporttevékenység során hormonok szabadulnak fel: noradrenalin és szerotonin. (Mindkettő antidepresszáns hatású). úgynevezett opiátok szabadulnak fel az agyban és a testben, melyek euforizálnak, csökkentik a fájdalomérzetet és a fáradtságérzetet. (A "sportmegvonás", vagyis az edzések kihagyása vagy elhagyása a vizsgálatok szerint opiátmegvonási tüneteket okoz.) Ezeket a természetes életerő fejlesztő tényezőket nevezi az egészségpszichológia vitalitásgenerátoroknak: életderű (mosoly, nevetés, vicc, humor, optimizmus); Fizikai élénkség: mozgékonyság, testedzés (pl. kocogás, kondicionálás); Testi kontaktus (simogatás, fizikai érintkezés, ölelés): az emberi kapcsolat és kötődés fizikai kifejeződései. 18
A leghatásosabb test-eredetű közérzetjavító eszközök bizonyítottan a testmozgás. A β-endorfinok (a szervezet belső opiátjai) a morfiumnál 50-szer erősebb fájdalomcsökkentő és kedélyjavító peptidjei. Minden rendszeres, folyamatos, akaratlagos ritmikus mozgást folytató, azaz edzésben levő személy átélheti ún. euforizáló hatását, hiszen az egyenletesen ritmikus és monoton mozgás egy sajátosan módosult tudatállapotot hoz létre. Ez megkönyebbült, lebegésszerű, felfokozott életörömmel járó természetes transzállapot-élményként élhető át. Az ok a belső, biológiai ritmusok és a külső, mozgásos ritmusok sajátos rezonanciájában, szinkronjában keresendő. A ritmus a szervezet létezési programja, idő és mozgás szabályozott összefüggése. A belső időmérés agyi központja (a látóidegpályák kereszteződése felett található) a belső szervi (vegetatív) ritmusokat a külső (kozmikus) ritmusokkal hozza összhangba. Rendszeres és mérsékelt intenzitású mozgásprogram illetve az alkalmi és erőltetett edzés hatása az immunrendszerre: 1. A szervezet számára szokatlanul intenzív testgyakorlás hatására a bizonyos természetes ellenanyagok (immunglobulinok) mennyisége lecsökken, és az immunrendszert visszafogó (immunszupresszor) sejtek száma megnő. Ennek eredményeként az ellenálló képességünk gyengül. 2. Rendszeres és mérsékelt erőkifejtést igénylő mozgásprogram esetén, azonban a fenti ellenanyagok mennyisége átmenetileg növekszik, és tartósan fokozódik az ún. NK (természetes ölősejtek) száma és aktivitása. 3. Összegezve: a rendszeres testmozgás csökkenti a fertőzések gyakoriságát és súlyosságát; a testedzés az immunrendszerben olyan jellegzetes elváltozásokat idéz elő, amelyek a nem edző személyekkel szemben jobb immunállapotot eredményeznek; a túlzásba vitt vagy rendszertelen erőteljes testgyakorlás viszont felerősíti az immundiszfunkciót, ezáltal növelve a betegségre való fogékonyságot; a testedzés az ún. distressz fizikai és lelki hatásait (pl. szorongás, depresszió) csökkenti. 19
Személyiség A személyiség fogalma 1. a latin eredetű persona szóból származik; eredetileg színpadi álarcot, majd szerepet, színészt jelentett, 2. mindaz, amit egyéniségen, karakteren értünk az, ami az ember valójában, és ahogyan mások látják őt, stb. 3. A személyiség: a tulajdonságok (testi, szellemi, lelki) jellegzetes, egyedi mintázata, szerveződése, amely meghatározza az egyén személyes stílusát, környezettel való interakcióit. 4. a személyiség külső hatásokra kialakult belső feltételeknek és öröklött diszpozícióknak (adottságoknak, lehetőségeknek) az egyénen belül kialakult olyan egyedi, egyszeri, megismételhetetlen integrációja, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a környezethez. viszonyulás: aktív, ill. passzív alkalmazkodás: önálló (autonóm) ill. önállótlan (konformista) 5. a személyiség öröklött és szerzett; az egyéni élet során kialakult tulajdonságok, vonások sajátos egysége Fogalmak: Egyén: az emberi nem egy tagja, egyedi képviselője minden emberre érvényes, általános jellemzőkkel rendelkezik Egyéniség (individuum): emberek közötti kapcsolatokban megnyilvánuló egyéni, egyik embert a másiktól megkülönböztető vonások (individuális vonások) minden embernek van egyénisége; jobban kiütköző eltérések van egyénisége Jellem (karakter): az emberek cselekedeteiben, tetteiben, életstílusában megmutatkozó tartós személyiségvonások együttese Extrovertált: társaságkedvelő, keresi az izgalmat, optimista, tevékeny, impulzív, gyakran csábítható, megbízhatatlan. Introvertált: elmélkedésre hajlamos, előre tervez, nem szereti a váratlan eseményeket, tartózkodó, érzelmeit kontroll alatt tartja, megbízható, inkább pesszimista. Neurociticitás: a labilis oldalon helyezkedik el, szeszélyes, szorongó, aggodalmaskodó, hangulata gyakran változik, ingerekre szélsőséges válaszokat ad. Pszichoticitás: egocentrikus, agresszív, érzelmileg hideg, vonzódik a szokatlan emberekhez, kreatív, eredeti. Személyiségelméleti megközelítések Típustanok (az emberi tulajdonságok visszavezetése néhány állandó alaptényezőre, általában testi, biológiai tényezőkre) A tipológiák (típustanok) segítenek eligazodni az emberi személyiségek sokféleségében. Olyan jellemzőket ragad meg, amely alapot ad további sajátosságok kikövetkeztetéséhez. A megfogalmazott típus általában a szélsőséges, a végletes jellemzőket sűríti. Probléma: a személy mély megismeréséhez nem elégséges; ritka a tiszta típus leggyakrabban kevert típusokkal találkozhatunk. Az ókor felfogása a belső nedvekkel hozza kapcsolatba a személyiség típusokat. A Hippokratész- Galenosz-féle vérmérsékleti (temperamentum-) típusok (a négy őselemnek (levegő, föld, víz és tűz) megfelelő négyféle testnedvet tételeztek fel az emberi szervezetben (vér, fekete epe, sárga epe, 20