Bevezetés Egy műszaki alkotás, gép, termék létrehozásához tartozó műszaki dokumentációt rajzi (geometriai) és szöveges "információ hordozók" alkotják.

Bevezetés, szabványosítás 1. Bevezetés Egy műszaki alkotás, gép, termék létrehozásához tartozó műszaki dokumentációt rajzi (geometriai) és szöveges "információ hordozók" alkotják. A műszaki kommunikáció leggyakoribb és legjellegzetesebb formája a műszaki ábrázolás. A műszaki rajz valamely műszaki gondolat rajzban való tárolásának és közlésének speciális eszköze, egyezményes, nemzetközi ábrázolási módszerek és jelölési rendszerek alkalmazásával. A műszaki rajz a műszaki emberek nemzetközi nyelve. A műszaki ábrázolás módszereinek egyértelműnek, világosnak, könnyen érthetőknek kell lenniük, azért hogy az ábrázolt tárgyakat félreértés nélkül, egyértelműen és szabatosan határozzák meg. Az egyértelműséget a nemzetközi szabványokban rögzített "nyelvtani szabályok" betartása biztosítja. Ezek a szabályok biztosítják az ábrázolás alak- és mérethű, valamint méretarányos jellegét is. A műszaki rajz jellegzetesen kétdimenziós (2D-s, síkbeli) megjelenítése a háromdimenziós (3D-s, térbeli) terméknek. Ez felveti a sík-tér konfliktusát, vagyis a rajz olvasásának, transzformálásának a nehézségét. A rajzolvasáshoz nem elegendő a szabványokban rögzített ábrázolási szabályok ismerete, hanem térszemlélet is kell ahhoz, hogy a műszaki rajz vetületein ábrázolt tárgyat elképzeljük, a "fejünkben lássuk". A képzeletbeli térben való látás, a térszemlélet biológiai adottságunk, amely gyakorlással fejleszthető, gyorsabbá, aktívabbá tehető. A műszaki dokumentáció adott nyelven írott részeinek is nagy jelentősége van a műszaki kommunikációban. Ezek olyan szöveges dokumentumok mint például a műszaki leírás, tervezői számítások, technológiai, munkavédelmi, minőségbiztosítási, biztonságtechnikai előírások, szerelési, üzembehelyezési, kezelési és karbantartási útmutatók stb. 1.1 Rajzkészítési technikák Kézi technikák közül a műszaki gondolat, elképzelés rögzítésének leggyorsabb, praktikus formája a szabadkézi vázolás, amely a legszerényebb eszközigény (ceruza, radír és papír) mellett bárhol és bármikor alkalmazható technika. Szabadkézi vázlatokat készítünk a gondolatok rögzítésekor az előtervezés, a konzultációk, a főtervzsűri, az előadások és az irodalmi források jegyzetelése stb. során. Szabadkézi műhelyrajzszerű vázlatokat készíthetünk egyedi gyártás, karbantartás, javítás esetén az azonnal elkészítendő alkatrészekről, amelyekről általában később a szabatos (pontos), dokumentációs rajz is elkészül. A ceruzával pontosan felszerkesztett és kihúzott - nevezzük ceruzás technikának- rajzok ma már csak az oktatási intézményekben készülnek a képzési időszak legelején. A ceruzás technika eszközigénye szerény, időigényes, nem hatékony, mert sok, ismétlődő rajzi munkát kell elvégezni. Gépi technikák. A 2D-s rajzoló programok közül az AutoCAD a legelterjedtebb itthon és külföldön egyaránt. Gépi technika alkalmazásakor a ceruzás technika eszközei helyett billentyűztél és egeret használunk. A program "nem magától rajzol", csak végrehajtja az általunk kiválasztott parancsot pl. a "vonal" parancsra -vonalzót-ceruzát helyettesítve - rajzol egy egyenest egy adott pontból kiindulva egy megadott másik pontig; a "kör" rajzoló parancsra -körzőt helyettesítve- egy adott középpontú, adott sugarú kört rajzol stb. A rajzolási munka hatékonyságát, gyorsaságát elsősorban az ún. módosítási, szerkesztési szolgáltatások növelik. A módosítási parancsok lehetővé teszik az általunk már megrajzolt rajzelemek, részletek másolását, kiosztását, tükrözését, forgatását, mozgatását stb. és lehetőség van mások (pl. a gyártó cég) által készített rajzok beillesztésére is. Lényegesen egyszerűbb és gyorsabb a mérethálózatok felépítése és a szöveges információk megjelenítése is gépi úton. A 3D-s tervező programok ( Pro/Engineer, Unigraphics, Catia, Inventor, SolidWorks, Solid Edge stb. ) rajzkészítő moduljai szolgáltatásként állítják elő a korábban elkészített alkatrész-modellek, összeállítási modellek, robbantott szerelési modellek stb. általunk igényelt tartalmú és fajtájú rajzait. A rajzkészítés itt sem automatikus és nem befejezett. A program használójának kell eldöntenie, hogy mi legyen a főnézet és milyen további vetület (nézet, metszet, szelvény, kiemelt részlet) szükséges az egyértelmű, szabatos ábrázoláshoz. A program által előállított rajz "kozmetikázást" igényel pl. a méretmegadásban és a mérethálózat felépítésében. A rajzot be kell fejezni a tűrések és illesztések, az alak-és helyzettűrések, a felületi érdességek stb. megadásával, valamint a műszaki előírásokkal és a darabjegyzék, ill. a feliratmező kitöltésével. Ez a jegyzet egy meghatározott oktatási-képzési szinthez készült, és ezért a műszaki ábrázolásnak csak a legfontosabb előírásainak az ismertetésére szorítkozik. A műszaki rajz készítését, szabályait csak rajzolva lehet megtanulni, ezért a képzésben nagyon fontos szerepe van a gyakorlati munkának. 1.2 Szabványosítás A munkamegosztás, a kooperáció és a gazdaságos termelésre való törekvés egyre több területen tette és teszi ma is szükségessé a céltudatos egységesítési és szabályozási tevékenységet: a szabványosítást. A szabványosítás célja.a rendszeresen ismétlődő műszaki -gazdasági feladatokra egységes, optimált megoldási módok meghatározása és azok következetes alkalmazása. A szabványosítás tehát egy eszköz ahhoz, hogy a rendszeresen ismétlődő műszaki-gazdasági feladatokat - egységesen, - gazdaságosan, -jó minőségben és - biztonságosan oldhassák meg. A műszaki szabvány műszaki előírás, amely a szabvány tárgyával szemben támasztott követelményeket tartalmaz. Ezek vonatkozhatnak különböző tulajdonságokra, mennyiségi és minőségi előírásokra, követelményekre és azok vizsgálatának módjára, különböző paraméterekre. A szabványosítás tárgya lehet: - termékekre, terményekre, létesítményekre, berendezésekre (továbbiakban együtt: termékre ) vonatkozó műszaki ( minőségi, csatlakozási, cserélhetőségi) követelmények, méret- és minőségválaszték, vizsgálati módszerek, mintavétel, minősítési feltételek, megnevezés, megjelölés, az árukezelés és megóvás (csomagolás, szállítás, tárolás) módja (szabványai az ún. termékszabványok); - a munka- az élet- az egészség-, a testi épség és az emberi környezet, valamint a vagyonvédelem érdekében a termékekre vonatkozó műszaki követelmények és vizsgálatok; - a műszaki és gazdasági tevékenység körében használt fogalmak és meghatározások, ezek jelölése, jelképe, ábrázolás- és írásmódok, műszaki mérési és számítási módok (szabványai az ún. alapszabványok); - dokumentáció és más rendszerező módszerek, ügyviteli

Szabványosítás. A műszaki rajz fajtái nyomtatványok és eszközök; A műszaki rajzok alaki követelményeit (rajzlapméretek, - a szolgáltatásokra vonatkozó -ide értve a lakosság részére vonalfajták, vonalvastagságok, betűk, számok írása, végzett javító, szolgáltató és karbantartó tevékenységet is- feliratmező, darabjegyzék stb.), valamint a tartalmukhoz műszaki követelmények, vizsgálatok, minősítési feltételek és kapcsolódó műszaki ábrázolási szabályokat is - "nyelvtani meghatározások. szabályokénak is nevezhetnék - nemzetközi (ISO) A szabványosítás elősegíti: alapszabványok írják elő. - a műszaki fejlesztési feladatok megvalósítását; 1.1 A műszaki rajz fajtái - a gyártás technológiai és műszaki előkészítésének A műszaki rajz dokumentum, amely valamely termék egy szabályozását, egységesítését; meghatározott, általában elkészítés utáni állapotát rögzíti a - a termelés gazdaságosságát; célnak megfelelő részletességgel. - a gazdasági kapcsolatok műszaki megalapozottságát; A műszaki élet különböző területein használatos szakirányú - a minőség fejlesztését és szabályozását; rajzok megnevezései:gépipar területén géprajz, az építőipar - a fogyasztók és felhasználók védelmét; területén építészeti, a villamos ipar területén használatos - a munka-, az élet-, az egészség-, a testi épség és a varajzokat villamos ipari rajzoknak nevezzük. gyonvédemet, A rajz tárgya: a termék (gyártmány), a gyártás végső - az emberi környezet védelmét; eredménye, amely állhat egy vagy több darabból, esetleg több - a nemzetközi együttműködést. szerkezeti egységből is. A szabványok fajtái. A szabványok kidolgozása öt, Alkatrész a terméknek tovább már nem bontható eleme, egymásra épülő szinten történik, amit a lenti ábra szemléltet. amely egy darabból áll, egyféle anyagból, szerelési művelet nélkül készül. Munkadarab az alkatrész gyártás közbeni megnevezése. Előgyártmány a munkadarab kiinduló alakját adó termék pl. öntvény, lemez, idomacél stb. Szabványos termék az, amely valamely nemzeti, regionális vagy nemzetközi szabvány előírásainak megfelel. így garantálva van a tennék csereszabatossága is. Kereskedelmi áru a kerekedelemben készen beszerezhető tennék, alkatrész vagy szerkezeti egység ( kötőelem, csapágy stb.), amely általában szabványos termék is. Szerkezeti egység az alkatrészek olyan együttese, amelynek részeit gyártási, szerelési vagy más szempontból nem célszerű külön kezelni (pl. hajtómű, tengelykapcsoló stb.). Főcsoport a terméknek szerelési egységeket, alkatrészeket tartalmazó A nemzetközi szabványokat az International Organization együttese.az alcsoport a főcsoport bontásából keletkezik. fór Standardization (rövidítve: ISO), Nemzetközi A termékhez tartozhat még kötőanyag, bevonóanyag, Szabványügyi Szervezet dolgozza ki. Ezek közvetlen szerelési anyag, kenőanyag stb. is, melyeket a rajzon, ill. a alkalmazásra és változtatás nélküli honosításra, a nemzeti darabjegyzékben kell megadni. szabványokba beágyazva (pl MSZ ISO, DIN ISO stb,) A műszaki rajzok elnevezése utalhat annak tárgyára, céljára, használható dokumentumok. kidolgozásának módjára pl. vázlat stb. A nemzeti és a nemzetközi szabványok között A rajz tárgyára utaló elnevezések: összeállítási rajz, helyezkednek el a regionális szabványok. Ezek érvényessége részösszeállítási rajz, alkatrészrajz, körvonalrajz, alapozási csak egy meghatározott területre teljed ki. Hazánkat csak az rajz, acélszerkezeti rajz, kapcsolási rajz, csomagolási rajz, Europäische Norm (EN) szabványok érintik. elrendezési (diszpozíciós) rajz, hálózati rajz stb.. Az EN szabványok kidolgozásában az Európai Unió és az A rajz céljára utaló elnevezések: törzsrajz, műhelyrajz, Európai Szabadkereskedelmi Társulat országai vesznek technológiai rajz. részt. A szabványosítás célja az egységes európai piac A felsőfokú képzésben leggyakrabban előforduló rajzfajták: létrehozása előtt álló műszaki akadályok felszámolása. Törzsrajz a termék minden részletére kiterjedő, teljeskörű A szabványosítási munkákat két szervezet a CEN (Comi- megtervezést bemutató rajz, amelyen annyi vetület (nézet, té Européen de Normalisation) Európai Szabványügyi metszet stb.) és fontos méret található, amelyek alapján Bizottság és a CENELEC (Comité Européen de valamennyi egyedi alkatrész alakja és mérete egyértelműen Normalisation Electrotechnique) Európai Elektrotechnikai megállapítható, s így az ún. kirészletezés alapjául szolgál. Szabványügyi Bizottság koordinálja. Összeállítási rajz a termék szereldei végső összeszereléséhez, Az EN szabványokat az adott ország nyelvére lefordítva ill. karbantartás esetén a szétszereléshez szükséges -változtatás nélküli honosítás-, a nemzeti szabványokba információkat tartalmazó rajz, amelyen csak annyi vetület, beágyazva ( pl. MSZ EN, DIN EN stb.) használják. részlet van, amennyi ahhoz szükséges, hogy minden egyes A szabványok alkalmazása. A szabványok előírásai alkatrészhez tételszám rendehető legyen. Az összeállítási általában csak ajánlottak, de az élet egyes területein rendelet rajzhoz nagyon precízen kitöltött darabjegyzék tartozik. vagy törvény az alkalmazásukat kötelezővé teheti. Ilyenek Alkatrészrajz a terméktervezés egyik legfontosabb rajzfajtája, pl. a munkavédelmi törvények stb. Más területeken pedig a az alkatrész elkészítése utáni, szerelésre kész állapotot "kőkemény" gazdasági érdek határozza meg az aíkamazá- ábrázolja, és egyértelmű adatokat nyújt a gyártáshoz, a sukat. A szabványok, különösen a nemzetközi szabványok szereléshez és az ellenőrzéshez is. Az egy alkatrészről készült alkalmasak arra, hogy megkönnyítsék a piacra jutást, rajzot műhelyrajznak is nevezzük. javítsák a minőséget, a termékek és szolgáltatások A műhely a gyártás vagy közvetlenül a műhelyrajz alapján, biztonságát, ismereteket és tapasztalatokat terjesszenek vagy az azokra támaszkodó technológiai rajz alapján végzi. határokon keresztül. A szabványok alapvető fontosságú elemévé váltak a gazdasági integrációnak és a világkereskedelemnek.

A rajzlapok méretei. Feliratmező. 2. A műszaki rajzok alaki követelményei 1.2 A rajzlapok méretei A rajzok tárolása és kezelése célszerűen meghatározott rajzlapméreteket kíván. A rajzlapok méretsorozata a kiindulásul választott, A-val jelölt lm2 területű rajzlap területi feleződésének elvére épül. A különböző méretű rajzlapokon az oldalak aránya ugyanaz és a hosszabbik oldal felezésével kapjuk a kisebb rajzlapokat. Ezeket a követelményeket az 1m2 felületű, A jelű, 1189x841 oldalhosszúságú (b/a= 2) téglalap biztosítja. Az ISO A fosorozatában előnyben részesített méretek: Megnevezés Készméret (a₁ xb₁) Rajzterület (a2xb2) A 841x1189 821x1159 A1 594x841 574x811 A2 42x594 4x564 A3 297x42 277x39 A4 21x297 18x277 A rajzlap szabványos méretén mindig a készméretet értjük. Az ennél nagyobb ún. nyersméretet - ami általában a készméretnél oldalanként 15-2 mm-rel nagyobb - az eredeti rajzlapméret megvédése céljából alkalmazzuk, a róla készült másolatokat pedig a készméretre vágjuk. A rajzlapokon mindig rajzolunk keretet. A készméretre vágott lap széle és a rajzterület közötti szél a baloldalon 2 mm - ez a befűzési szél - a többi oldalon 1 mm széles. A rajzmezőt határoló keretet vastag folytonos vonallal kell rajzolni. A feliratmező a bemutatott befüzési széllel rendelkező A A3 méretű lapokon a rajzterület jobb alsó sarkában van. Ezeket a rajzlapokat csak ún. fekvő alakban szabad használni. A feliratmező az A4 méretű lapon, amely csak ún. álló alakban használható, a rövid (alsó) oldalon legyen. A rajz olvasási iránya egyezzen meg a feliratmezővel. A megnyújtott méretű rajzlapalakokat lehetőleg kerülni kell. Ezeket egyébként úgy lehet képezni, hogy valamelyik A méret (pl. A3) rövid oldalának mérete tartozik valamely másik nagyobb A méret ( pl. A1) hosszú oldalához. Az eredmény egy új méret, például a rövid jele A3.1. Az alakrendszer felépítését mutatja a lenti ábra. A rajzlapokon, a nemzetközi szabvány előírásának megfelelően központjelek, azonosítómező és vágási jelek is elhelyezhetők. A központosítójelek megkönnyítik a rajz beállítását sokszorosítás vagy mikrofilmezés estén. Az azonosítómező beosztása (betűkkel, ill. számokkal történő jelölés) pedig könnyebbé teszik az ún. revizíós mezőben rögzített kiegészítések, változtatások stb. megkeresését a rajzterületen. Ezeket kézi technika estén általában nem helyezzük el a rajzlapokra. Ha a rajztárolási mód nem igényli a befűzési mezőt, akkor a rajzlapok, a hosszabbik oldaluk helyzete szerint álló vagy fekvő formátumban is használhatók.

Feliratmező, téteszámok, darab jegyzék A 3D-s programok többségében a rajzkészítő modul - adminisztrációs információk (rajzlap mérete, a rajz használatakor valamennyi A és ún. felhasználói méretű első kiadásának időpontja, módosítási jel, felelős személyek rajzlap álló (portrait) és fekvő (landscape) formátumban aláírása, stb.). egyaránt választható. Az összeállítási rajzon ábrázolt szerkezeti egység minden A felhasználó által meghatározott különleges rajzlap alkotórészét és/vagy minden alkatrészét lehetőleg egymást méreteire az (mx297) x (nx21) összefüggést célszerű követő sorrendben tételszámmal kell azonosítani. A szerkezeti egység azonos alkatrészeinek tételszámát alkalmazni, ahol az "m" és "n" egész számok. Ilyenkor az elegendő egyszer feltüntetni, ha a tévesztés veszélye nem áll egyik méretet csak az A-s plotter papírtekercsének felfenn. használható szélességi mérete korlátozza. A tételszámozás sorrendjét A rajzok A4-es tárolási nagyságát harmonikaszerű haj-a lehetséges szerelési sorrend, togatással érjük el. -az alkotóelemek (szerkezeti egység, alkatrész) Egy A-s rajzlap jelentősége, illetve hajtogatási sorrendje: -egyéb logikai sorrend (pl. a kereskedelmi árúk, a szabványos alkatrészek a darabjegyzék végére kerüljenek stb.). A tételszámokat azonos típusú és magasságú arab 2.2 Feliratmező, tételszámok, darabjegyzék számokkal kell felírni, amelyek egyértelműen Minden rajzon feliratmezőt (korábban szövegmezőt) kell megkülönböztethetők minden más felirattól. A tételszámok elhelyezni, amely a rajz azonosításához szükséges adatokat magassága általában a méretszámok magasságának legalább tartalmazza. A feliratmezőt a rajzlap jobb alsó sarkában a kétszerese. A tételszámokat az alkatrészek körvonalán kívül kell keretre ráültetve kell elhelyezni mind az álló, mind a fekvő Minden tételszámot az alkatrészhez formátumoknál. Olvasási iránya lehetőleg egyezzen meg a elhelyezni. mutatóvonallal kell kapcsolni, amelynek csatlakozását a rajz olvasási irányával. A feliratmező több, egymáshoz csatlakozó téglalap alakú következők szerint kell megadni: - ponttal, ha az alkatrész körvonalán belül végződik; mezőt tartalmaz. Ezek további mezőkre bonthatók az - nyílheggyel, ha az alkatrész körvonalára mutat. információk elhelyezése érdekében. Az elhelyezés A mutatóvonalak ne keresztezzék egymást, lehetőleg egységesítése céljából a feliratmezőn belül elhelyezkedő rövidek legyenek és általában szögben csatlakozzanak a információkat csoportosítani kell az alábbiak szerint: tételszámhoz. A tételszámok alá is húzhatók (általában) - azonosító mező, vékony vonallal. - kiegészítő információk. A tételszámok bekarikázhatok azonos átmérőjű, vékony Az azonosító mező három részre tagolódik: vonallal rajzolt körökkel is. Ebben az esetben a mutatóvonal - nyilvántartási vagy azonosító rész, a kör középpontja felé irányuljon. - rajz megnevezési rész, - a rajz törvényes tulajdonosát feltüntető rész. Az azonosító mezőt a kerettel azonos vonalvastagsággal kell megrajzolni. A kiegészítő információk az adott mezőkön belül, de további mezők hozzákapcsolásával is megadhatók. Ezek az információk tartalom szerint: -jelek (vetítési mód, fő méretarány, mértékegység, ha a mm-től eltér); - műszaki információk ( felület kikészítés, alak- és helyzettűrések jelölési módja, általános mérettűrés értékei, egyéb kapcsolódó szabványok.);

Feliratmező, darabjegyzék, rajzszámozás A darabjegyzék oszlopos kialakítású, az adatokat A rajz áttekinthetősége és olvashatósága érdekében a megnevezés, mennyiség, hivatkozás, tételszámok lehetőleg függőleges oszlopokban és/vagy (tételszám, anyagminőség stb.) függőleges oszlopokba és vízszintes vízszintes sorokban legyenek elhelyezve. sorokba rendezetten adjuk meg, és az elválasztó vonalakat Az egymáshoz csatlakozó szabványos alkatrészek, így pl. a általában vékony vonallal rajzoljuk meg. Az adatok sorrendje kötőelemek, közös mutatóvonalon is megadhatók. Több darabból álló gyártmányok összeállítási rajzaihoz követi a tételszámok sorrendjét. Ha a darabjegyzék a rajzlapon van, akkor a sorrend lentről darabjegyzék is tartozik. A darabjegyzék a műszaki rajzon ábrázolt szerkezeti egységek, részegységek és alkatrészek felfelé halad, az oszlopok fejléce az első sor. Külön tételszámait, az azonosítás adatait tartalmazó jegyzék. darabjegyzék esetén az adatok sorrendje felülről lefelé halad, a fejléc legfelül van. A különlapos "Darabjegyzék" Általános esetben a műszaki rajz része, de külön lap is lehet. Ha a darabjegyzék a műszaki rajzon van, akkor a megnevezési lapon fel kell tüntetni a hozzá tartozó rajz rajzolvasási irányban helyezkedjen el és a feliratmezőhöz feliratmezőjének azonosító adatait. A cégek többségénél a különálló darabjegyzékeket általában excel programmal csatlakozzon: felette vagy mellette. készítik. Az egyetemi oktatásban készülő rajzok feliratmezőjére, a darabjegyzékre és a rajzszámozási rendszerre vonatkozó javaslatokat mutatják az alábbi ábrák:

Méretarányok. írás 2.3 Méretarányok A tárgyakat, alkatrészeket valóságos nagyságukban, torzításmentesen megrajzolva tudjuk formájuknak, méreteinek legmegfelelőbben érzékeltetni. A természetes nagyság alapján való rajzolás túl nagy, ill. túl kicsiny tárgyaknál nem célravezető. A túlságosan nagy rajz áttekinthetetlen és nem gazdaságos, a kis alkatrészek viszont nehezen rajzolhatok meg pontosan, és méreteik sem adhatók meg világosan. Ezért ilyenkor kicsinyítést, ill. nagyítást alkalmazunk, amelynek mértéke szabványosított. A méretarányt a rajzi hosszméret és a valóságos tárgy ugyanazon hosszméretének aránya adja. A méretarányt mindig az ábrázolás és az olvashatóság mérlegelésével választjuk meg. A műszaki rajzokon alkalmazott méretarányok szabványos választéka: Elnevezés Nagyítás Valóságos nagyság Kicsinyítés Javasolt méretarányok 5:1 2:1 1:1 5:1 2:1 1:1 1:2 1:5 1:1 1:2 1:5 1:1 1:2 1:5 1:1 1:2 1:5 1:1 Kivételes esetekben, ha valamely okból a javasolt méretarányok nem alkalmazhatók, akkor közbenső értékek is használhatók. (Pl. megegengedett az 1:25 méretarány alkalmazása is). Lehetőleg olyan legkisebb ábrát adó méretarányt alkalmazzunk, amely mellett a rajz rendeltetésének még megfelel, jól és egyértelműen olvasható. A rajz készítéséhez alkalmazott méretarányt a rajz feliratmezőjében kell megadni. Ha a rajz természete megkívánja, akkor egy rajzlapon többféle méretarányt is alkalmazhatunk. Ilyenkor a feliratmezőben a fő méretarányt (a főnézet méretarányát) adjuk meg, az attól eltérőket az alkatrész tételszáma vagy a nézet, a metszet, a kiemelt részlet hivatkozási betűi mellett tüntetjük fel: pl. A-A (5:1) 2.3Feliratok, írás A műszaki rajz okmány, ezért egyértelműnek, jól olvashatónak kell lennie, feliratainak készítésénél az egyéni folyóírás helyett leegyszerűsített, szabványos alakú betűket, számjegyeket és egyéb rajzi jeleket kell használni. Feliratnak nevezzük a műszaki rajzokon a szövegben, a feliratmezőben, a darabjegyzékben, a műszaki köveleményekben, az ábrákon stb. megjelenő betűk, számok és jelek összességét A kézi technikával készült rajzok mérnök-esztétikai értékét erősen csökkenti a hanyagul elkészített felirat. A tapasztalat szerint az esztétikus, egységes formájú, jól olvasható betűk és számok kevesebb félreértésre adnak lehetőséget, mint az egyéni stílusban írottak. A műszaki rajzok felirataira vonatkozó előírásokat is nemzetközi (ISO) szabványok tartalmazzák, amelyek előíiják a rajzokon alkalmazható feliratok elhelyezésének módját, betűinek, számainak, írásjeleinek formáit, arányait, méreteit, az alkalmazható vonalvastagságot, betűk, szavak, sorok közötti távolságot. A szabványok egyaránt engedélyezik az álló és a 75 - ban dőlt betűk használatát. A szélességi típust is megválaszthatjuk, az A típusú keskeny vagy a B típusú közepes szélességű betűk közül. Egy dokumentáción belül azonban csak az egyik fajtát szabad alkalmazni. Az álló betűk egyenes és körív szakaszokból tevődnek össze, a dőlt betűk ennek megfelelően egyenes és ellipszis ívekből állnak. Végül a rajzlapokkal és az írással kapcsolatban meg kell említeni a gépi technika alkalmazásának néhány előnyét. Az AutoCAD rajzoló programban és valamennyi 3D-s tervező programban a rajzok készítéséhez az ISO előírásain kívül számos ország szabványainak ( DIN-német, ANSI- amerikai, BS-angol, JIS japán, GOSZT-orosz stb.) megfelelően előkészített ún. rajzsablonok állnak rendelkezésre. Ezeken az előre elkészített, különböző formátumú rajzlapokon a feliratmező általában ún. attribútomos blokkként (szöveges információt is tartalmazó rajzelem-csoport) szerepel, ami nagyon megkönnyíti a szövegek bevitelét. Természetesen "saját" rajzsablonokat is készíthetünk. Ezt teszik a cégek is, és az általuk meghatározott kiegészítő információkat is tartalmazó feliratmezőben általában a cég logóját is elhelyezik. Az "íráshoz" igen nagyszámú, különböző típusú betűkészlet áll rendelkezésre, de a rajzokon általában egyféle, állandó vonalvastagságú fontkészletet használunk. A műszaki dokumentáció tárolása és kezelése. A gyártás, a kivitelezés a karbantartás stb. az eredeti műszaki dokumentációról készült másolatok használatával történik. Az eredeti dokumentáció tárolása, kézi és gépi technika esetén is szokásos papírhordozón történik. A gépi technika egy időtállóbb, kisebb helyszükségletű, kevésbé sérülékeny, CD-ill. DVD-lemezen történő elektronikus tárolási módot is lehetővé tesz. A műszaki rajzokon szereplő feliratoknál általánosan használt betűnagyságok: Felirat Betűnagyság (mm) A megengedett méreteltérések, a feliratmező egyes mezőinek megnevezése. 2,5 A méretszámok, darabjegyzék, szöveges utasítások, műszaki előírások. 3,5 A feiratmező kitöltendő, kisebb méretű szöveges részei, a darabjegyzék fejlécének szövegei. A feliratmezőben szereplő főazonosítók: gyártmány, megnevezés, rajzszám, tulajdonos. Tételszámok, hivatkozási betűjelek 5 7 7(1)

írás B típusú, álló latin betűk, számok és írásjelek: A típusú, álló írás A típusú, dőlt írás A műszaki rajzokon leggyakrabban alkalmazott B típusú felirat jellemző méretei: Megnevezés Arány Méretek (mm) Feliratmagasság h (1/1)h 1,8 2,5 3,5 5 7 1 14 2 A kisbetű magassága c1 (7/1)h 1,26 1,75 2,5 3,5 5 7 1 14 A kisbetűk alsó kinyúlása c2 (3/1)h,54,75 1,5 1,5 2,1 3 4,2 6 A kisbetűk felső kinyúlása c3 (3/1)h,54,75 1,5 1,5 2,1 3 4,2 6 Az írásjelek helyigénye f (4/1)h,72 1 1,4 2 2,8 4 5,6 8 A karakterek közötti távolság a (2/1)h,36,5,7 1 1,4 2 2,8 4 Az alapvonalak közötti távolság (nagy- és kisbetűk írásjelekkel) b1 (19/1)h 3,42 4,75 6,65 9,5; 13,3 19 21 38 Az alapvonalak közötti távolság (nagy- és kisbetűk írásjelek nélkül) b2 (15/1)h 2,7 3,75 5,25 7,5 1,5 15 21 3 Az alapvonalak közötti távolság (felirat csak nagybetűkkel) b3 (13/1)h 2,34 3,25 4,55 6,5 9,1 13 18,2 26 A szavak közötti távolság e (6/1)h 1,8 1,5 2,1 3 4,2 6 8,4 12 A vonalvastagság d (1/1)h,18,25,35,5,7 1 1,4 2 Általában a rajzok feliratait célszerű olyan vonalvastagságokkal készíteni, mint amilyeneket a rajz vonalainak kihúzásához is használunk.

Vonalak A vonalvastagságokat a rajz fajtája, mérete, bonyolultsága 2.4 Vonaltípusok, vonalvastagságok szerint kell kiválasztani. Egy adott dokumentáció azonos A rajzokon a szemléltetés és a jobb áttekinthetőség nagyságú és méretarányú rajzait azonos vastagságú érdekében különféle vonalvastagságokat és vonalfajtákat vonalakkal kell ábrázolni. A műszaki rajzokon az alábbi típusú és vastagságú vonalakat használunk. A rajzok és ábrák névleges vonalvastagságai: (d):,13:,18;,25;,35;,5;,7; 1,; 1,4; 2, mm. Kézi alkalmazzuk: (Megjegyzés: az ISO 128 alapszabvány legújabb technika esetén egy rajzon belül legalább kétféle vastagságú kiegészítései 1-től 15-ig terjedő számokkal jelölt vonalat kell alkalmazni, vastag- és vékonyvonalat. A vonalfajtákat javasol a CAD rendszerekhez, amelyek között vonalvastagságok közötti arány 2:l-nél nem lehet kisebb. néhány új, pl. a zig-zag vonal, kiemelten vastag vonal stb. is szerepel). Vonalfajta Megnevezés Általános alkalmazás Folytonos, vastag A1 Látható körvonalak A2 Látható élek A3 Főáramkörök, kábelezés, funkcionális kapcsolás B Folytonos, vékony B1 Elméleti áthatási (tagoló-) vonal B2 Méretvonalak B3 Méretsegédvonalak (szerkesztési vonalak) B4 Mutató vonalak B5 Vonalkázás (sraffozás) B6 Befordíott metszet körvonala B7 Rövid középvonalak B8 Áramkörök, kábelezés, kapcsolások C Folytonos, szabadkézi törésvonal, vékony Cl részletek, megszakított nézetek és metszetek határoló vonala D Folytonos, egyenes törésvonal, vékony Dl ua. mint Cl E Szaggatott, vastag El Nem látható körvonalak E2 Nem látható élek (általában az F2 vonalfajtát használjuk) F Szaggatott, vékony G Pontvonal, vékony A H J K Pontvonal, vékony, végződéseknél irányváltásnál vastag Pontvonal, vastag Kétpont-vonal, vékony FI Nem látható körvonalak F2 Nem látható élek F3 Nem villamos kapcsolatok, árnyékolás G1 Középvonalak G2 Szimmetriatengelyek G3 Trajektóriák, például: osztókor G4 Berendezések határvonala, készülék csoportok kiemelése, árnyékolás Hl Metszősíkok nyomvonalai J1 Speciális megmunkálású felületek vagy élek jelölésére KI Csatlakozó alkatrészek körvonala K2 Mozgó alkatrészek szélső vagy váltakozó helyzetei K3 Súlyvonalak K4 Alakítás előtti körvonal K5 Metszősík előtti részek körvonala

Vonalak Rajzolási követelmények Kézi technika estén a vékony szaggatott vonalat 4-5 mm hosszúságú vonalszakaszok és 1-2 mm hosszúságú hézagok váltakozásával rajzoljuk. Ügyeljünk arra, hogy a szaggatott vonal csak vonalszakasszal kezdődhet és végződhet, irányt csak vonalszakasz- -töréssel változtathat, más vonalhoz csak vonalszakasszal csatlakozhat ill. kereszteződhet. A vékony pontvonal hosszabb és rövidebb vonalszakaszok sorozatából áll. A pontvonalat a hosszabb vonalszakasszal kezdjük és fejezzük be, egymást csak a hosszú vonalszakasszal keresztezhetnek A 12 mm vagy ennél kisebb elemek szimmetriatengelyeit pontvonal helyett vékony folytonos vonallal lehet rajzolni. A párhuzamos vonalak közötti legkisebb távolság, amely a vonalkázásra (sraffozás) is érvényes, ne legyen kisebb az alkalmazott vonalvastagság kétszeresénél. Ha a párhuzamos vonalak ennél közelebb kerülnek egymáshoz, akkor torzítással az előírt min. távolságig a vonalakat el kell tolni, hogy a kihúzás után is jól felismerhető távolság, hézag maradjon. Kézi technika esetén a rajzok pontos szerkesztése halvány, vékony vonalakkal célszerű, ehhez kemény (3H,4H) szerkesztő ceruzát, a már megszerkesztett rajz kihúzásához viszont - a kívánt vonalvastagságnak megfelelő, általában,5 mm-es - középkemény (HB, H) ceruzát használjunk. A rajz vonalainak a kihúzása azért fontos, mert a halvány vonalak a másolatokon nem látszanak. A különböző vonalak csatlakozása legyen határozott és gondos, a körívek csatlakozása törésmentes. A görbületváltozás helyét ki kell szerkeszteni, és innen kezdve előbb húzzuk ki az iveket, és ehhez igazítsuk hozzá az egyeneseket. Ugyanígy járunk el a lekerekítések kihúzásakor is. Gépi technika esetén számos, parancs vagy automatikusan végrehajtott szolgáltatás teszi rendkívül hatékonnyá a szerkesztési munkát. Valamennyi programban a rajzok készítése ún. fóliákon (layer) történik. Ezt úgy lehet egyszerűen elképzelni, hogy egymás alatt átlátszó fóliák vannak, és minden egyes fóliához az azon lévő rajzelemeknek megfelelő vonalfajta van A fenti vonalfajták méretarányaira vonatkozó ISO ajánlásokat mutatják a lenti ábrák, amelyek elsősorban a CAD hozzárendelve. így például a látható éleknek megfelelő rajzelemeket tartalmazó fóliához a vastag folytonos vonal van rendszerekben alkalmazott vonalakhoz ajánlottak. hozzárendelve. Az AutoCAD program használatakor ezeket a fóliákat egyenként létre kell hoznunk. Természetesen egy vonalfajta pl. a vékony folytonos vonal több fóliához pl. a.méreteket, a Vonalkázást stb. tartalmazó fóliához is hozzárendelhető. A nem folytonos vonalak fent ismertetett rajzolási követelményeit a rendelkezésre álló vonaltípusok közül a megfelelő kiválasztásával, vagy a vonalléptékezés nevű rendszerváltozó segítségével teljesíthetjük. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a fóliákhoz általában színeket is rendelünk. A 3D-s programok rajzkészítő moduljainak a használatakor nem kell foglalkoznunk a fóliák létrehozásával. A programok a jellegzetes rajzelemeket pl. a látható élek vonalait, a vonalkázást, a méreteket stb. automatikusan létrehozott, különálló fóliákra rakják, amelyekhez a megfelelő vonalfajták is hozzá vannak rendelve. A gépi technika alkalmazása esetén a rajzok kinyomtatása előtt mindig meg kell adni az egyes vonalfajták rajzon megjelenő, kívánt vonalvastagságát.

Ábrázolási módok 3. A műszaki ábrázolási módok 1.1 Vetítési módok A tárgyak térbeli alakzatok, a térnek síklapokkal és görbe felületekkel határolt részei. A síkbeli (2D-s) ábrázolás feladata a térbeli alakzatok megjelenítése a rajzlap síkján. A síkbeli képekhez legegyszerűbben a vetítés (projekció) módszerével jutunk. Ez azt jelenti, hogy az alakzatot végesben vagy végtelenben lévő pontból induló sugarakkal (ún. vetítősugarakkal) egy síkra (képsíkra) vetítjük. Ha a vetítési pont a végesben van középponti vetítésről vagy centrális projekcióról, ha a végtelenben van párhuzamos vetítésről vagy poralel projekcióról beszélünk. A képsíkra vetített képet vetületnek nevezzük. (Az emberi látás esetén a külső világ tárgyairól szemünkbe érkező fénysugarak hozzák létre a tárgy képét, és a tárgy pontjainak a látósugarai pedig a vetítősugarak.) Az emberi szemen kívül elhelyezkedő képsíkokon centrális vetítéssel létrejövő képalkotást szemlélteti az alábbi ábra. Párhuzamos merőleges vetítés esetén a tárgy egy tetszőleges pontjának a képsikon megfelelő vetületét a pontra illesztett és a képsíkra merőleges vetítősugár jelöli ki. A merőleges vetítés a tárgy képsikkal párhuzamos oldallapját, illetve a képsíkkal párhuzamos tengelyű forgásszimmetrikus felület körvonalát alak- és mérethelyesen viszi át a képsíkra. Ferde vetítés esetén a méretek és az alak, illetve szögek is torzulnak. A centrális vetítésnél láttuk, hogy a képsík a tárgy mögött, ül. a szemlélő és a tárgy között is lehet. Utóbbi esetben átlátszónak tekintjük a képsíkot- ilyenen tanulmányozta Dürer a kép keletkezését. Ehhez hasonlóan a párhuzamos -merőleges vetítés esetén is a képsíkoknak kétféle relatív helyzete lehetséges, amely meghatározza a síkba terített nézetek egymáshoz viszonyított helyzetét, azaz a vetítési módszert. Első térnegyedbeli vetítési mód, vagy első szögű vetítés, korábban európai (E) vetítési módszernek neveztük. Az ábrázolandó tárgy elméletileg a szemlélő és a megfelelő koordinatasíkok (képsíkok) között helyezkedik el. A nézési irányt kisbetűvel, a merőleges vetítéssel kapott nézeteit nagybetűvel jelöljük. A különböző nézetek helyzetét az "A" főnézethez (elölnézethez) viszonyítva képsíkjaiknak tengelyek körül való forgatása határozza meg, amelyek egybeesnek vagy párhuzamosak az azon a koordínátasíkon (rajzsikon) lévő koordinátatengelyekkel, amelyre az elölnézetet vetítik. Akár az 1.jelű, akár a 2.jelű képsíkon megjelenő vetület a tágy vetülete. A centrális vetítéssel keletkező kép nem azonos nagyságú a tárggyal, ezért ez az ábrázolási mód nem alkalmas a műszaki rajzok készítésére. Bár a vetítési középpont helyének jó megválasztása esetén kapott perspektivikus kép érzékelteti legjobban a térbeliséget, de a szemléletesség mellett más műszaki előnyökkel nem rendelkezik. Paralel vagy párhuzamos vetítés esetén a vetítési középpont a végtelenben van, ezért az onnan jövő vetítősugarak, mint a Nap sugarai párhuzamosak. Attól függően, hogy a vetítősugarak iránya a képsíkhoz képest merőleges vagy ferde a vetítés merőleges (ortogonális), illetve ferde (klinogonális) lehet. Harmadik témegyedbeli vetítési mód, vagy harmadik szögű vetítés, korábban amerikai (A) vetítési módszernek neveztük.

Axonometrikus ábrázolás A harmadik térnegyedbeli vetítési mód olyan merőleges ábrázolás, amelyben az ábrázolandó tárgy elméletileg a szemlélő és a megfelelő koordinátasikok (képsíkok) mögött helyezkedik el. A tárgy nézeteit az átlátszónak feltételezett képsíkokra párhuzamos merőleges vetítéssel kapjuk. A főnézet most is az "A" elölnézet, ennek a síkjába (rajzsík) forgatjuk be a többi képsíkot. Mindkét vetítési módnál a főnézet és a rajzlap síkja az XZ sík. A vetítési módok egyenértékűek. Nézési irányt mutató nyíl módszere Ha az első vagy a harmadik témegyedbeli vetítési módszer szigorú betartása nem lehetséges, vagy nem előnyös, akkor megengedett a nézési irányt mutató nyíl módszerének az alkalmazása, amely szerint a különböző nézeteket egymástól függetlenül lehet elrendezni. 1.2 Axonometrikus ábrázolás Az axonometrikus, tengelyméretes ábrázolás olyan módszer, amellyel a tárgyról térhatású, szemléletes képet tudunk szerkeszteni. Az axonometrikus képet a tárgyhoz rögzített térbeli koordinátarendszerrel és egy képsíkkal állítjuk elő. A koordinátaredszert az ábrázolandó alakzat hosszúsági, szélességi és magassági irányának megfelelő x, y és z tengely alkotja, a képsíknak pedig a rajz síkja felel meg. A képsíkhoz képest általános helyzetű kocka és a hozzá rögzített térbeli merőleges tengelykereszt ferdeszögű vetítéssel származtatott axonometrikus ábrája: A merőleges (ortogonális) axonometrikus ábrázolás esetén a vetítősugarak merőlegesek a képsíkra. A műszaki gyakorlatban az axonometrikus ábrázolások közül csak azokat használjuk, amelyeknél egyrészt a tengelykereszt könnyen rajzolható, másrészt a tengelymenti rövidülés könnyen számítható. Ezek szerepelnek az oldalt látható táblázatban. A tengelyek elrendezése és a tengelyek mentén felmérendő méretek mellett egy kocka képe és a lapjaira rajzolt körök ellipsziseinek jellemzői is fel vannak tüntetve. A tengelyirányok tükrözött elrendezése, azaz a jobbos és a balos tengelykereszt is megengedett. Megjegyezzük, hogy ezek az ábrázolások műszaki látszati ábrázolások, amelyek csak megközelítik a párhuzamos merőleges vetítéssel kapott valóságos, pontos képeket. Az axonometrikus ábrázolások nem mérethűek és szögtartóak, bonyolult, időigényes szerkesztést igényelnek, ezért elsősorban szemléltető ábrák, szabadkézi vázlatok formájában alkalmazzuk ma már csak kézi technika esetén, általában a vetületek alapján nehezen elképzelhető részletek magyarázásához, szemléltetéséhez. A bemutattott axonometrikus ábrázolások esetén a nézőpont a tér egy meghatározott helyén van, ezért statikus (fix nézőpontú) axonometrikus ábrázolásnak is nevezhetnénk. A 3D-s programok használata esetén az ún. modelltérben a nézőpont tetszőlegesen megválasztható, illetve az egér mozgatásával folyamatosan változtatható is, ezért ezt dinamikus axonometrikus ábrázolásnak is nevezhetjük. Szinte mindegyik program rajzkészítéskor, szolgáltatásként ki tudja rakni a fent bemutatott axonometrikus ábrákat is a rajzlapra. Így rendkívül egyszerű egy szerkezet össze-, ill. szétszerelését szemléletesen mutató ún. robbantott ábrát készíteni. Ezen az alkatrészek a közös tengelyek mentén, a szerelési sorrendben, az alaphelyzetből eltérő távolságra eltolt helyzetben vannak axonometrikusan ábrázolva. Jelenleg kezd szokássá válni az, hogy egy alkatrész műhelyrajzára annak axonometrikus képét is kirakjuk (a rajzlap valamelyik sarkába), ami megkönnyíti a rajzolvasást.

Vetületi ábrázolás Az egyes képek, ill. vetületek elnevezését pedig az 1.3 Vetületi ábrázolás határozza meg, hogy melyik irányból nézve képeztük. Műszaki rajzokon a tárgyakat, szerkezeteket képsíkokra Az elölnézet kiválasztott főnézet, amely a tárgy merőleges, egymással párhuzamos vetítősugarakkal képzett legjellemzőbb képe, általában ezt rajzoljuk meg először. vetületekkel ( nézetekkel, metszetekkel) ábrázoljuk. Attól Rendezett vetületek közötti összefüggést a rendező függően, hogy a képsíkok a szemlélő és a tárgy között vagy a vonalak szemléltetik. Az elölnézetből függőlegesen vetítjük tárgy mögött helyezkednek el, megkülönböztetünk amerikai a felülnézetet, ill. alulnézetet és vízszintesen az (A) és európai (E) vetítési módot. oldalnézeteket, ill. a hátulnézetet. Továbbiakban csak az európai vetítési móddal Az elölnézeten és a felülnézeten a tárgy szélességi méretei foglalkozunk. A nézetrend keletkezése: elképzeljük az azonosak. Az oldalnézeteken és a felülnézeten a tárgy ábrázolandó testet azt körülvevő függőleges és vízszintes vastagsági méretei azonosak. Az elölnézeten és az síkokkal (hat síkkal) határolt térben, és az egyes képsíkokra oldalnézeteken pedig a magassági méretek azonosak. vetített képeket, mint "dobozoldalak"-at kiterítjük az A nézetek azonos méreteit átvetíthetjük, ill. átforgathatjuk, elölnézet síkjába. vagy eltolt nézetek esetén mérés alapján rajzolhatjuk fel. A kiterítés rendje meghatározza az elölnézet (főnézet) és a többi nézet egymáshoz viszonyított helyzetét.

Vetületi ábrázolás Nézetrendtől eltérő elhelyezésű nézetek Műszaki rajzokon a korábban ismertetett ortogonális vetítési módot használjuk, mert sem a tárgy alakja, sem a Ha a nézetrendtől eltérünk, pl. a rajzterület jobb kihasználása méretei nem torzulnak - alak- és mérethű ábrázolás. érdekében, akkor a nézési irányt mutató nyíl alkalmazásával Ehhez a tárgyat úgy kell beállítani a témegyedbe, hogy a a nézet tetszés szerint elhelyezhető. síklapokkal határolt tárgyaknál két síkfelülete, a forgástesteknél pedig a forgástengelye párhuzamos legyen valamelyik két képsíkkal. A tárgy egyértelmű ábrázolásához szükséges vetületek számát a tárgy alakja, geometriai bonyolultsága határozza meg. A tárgy külső képét mutató vetületet nézetnek nevezzük. A tárgy belső geometriai kialakításának egyértelmű megmutatása céljából metszetet készítünk. Egy képzeletbeli metszéssel "csonkított" tárgy vetületét nevezzük metszetnek. Legyen kialakítva a korábbi példában szereplő hasábban egy lépcsős furat az alábbi ábra szerint. Ilyenkor a nézési irányt a mutató nyíl közelében kisbetűvel és magát a nézetet pedig nagybetűvel kell azonosítani. Az utóbbit a nézetrajz alatt vagy fölött (egy rajzon belül azonos módon) a rajz olvasási irányában kell elhelyezni. A vetítési irányt jelölő nyíl és az azonosítók méretei: Ha a tárgyat határoló jellegzetes ferde síkfelület alakja a szokásos vetületen torzulva látszana, akkor a ferde felületre merőleges vetítési iránnyal képezzük a vetületet: A lépcsős furatról a legjellemzőbb metszetet a felülnézeti síkon kapjuk, a következő módon: A metszősíkot az ábrázolandó furat szimmetriasíkjába tesszük, a metszősík és a szemlélő közötti részt gondolatban eltávolítjuk, az elmetszett, csonkított testet a felülnézet síkjára vetítjük, és a metszéssel keletkező felületet vonalkázzuk. Ha a nézet méretaránya a föábrától eltérő, akkor a méretarányt a betűjel után zárójelben tüntetjük fel. Résznézetek: Résznézet rajzolása is megengedett, ha a megrajzolt nézetek szerint a tárgy egyértelmű meghatározásához kiegészítésként a tárgy egy részének ábrázolására még szükség van. Ilyenkor a teljes nézet megrajzolása helyett csak azt a részt rajzoljuk meg, ami újat mutat: Nem tömör alkatrészeknél legtöbbször a metszetet a nézet helyett is rajzoljuk, a vetítési szabályok szerint. Műszaki rajzokon a képsíkokat és a vetítő vonalakat nem jelöljük, a vetületek elnevezését sem újuk fel. Nézetrend szerint elhelyezett vetületek egymáshoz képest tetszőleges távolságra lehetnek, pl. a méretmegadás helyigénye szerint lehetnek közelebb, i11. távolabb.

Műszaki ábrázolás előírásai 3.4 A műszaki ábrázolás általános előírásai A vetületi és metszeti ábrázolás gépészeti alkalmazásának módjáról a műszaki ábrázolás általános szabályai, előírásai rendelkeznek. A tárgy egyértelmű ábrázolásához szükséges vetületek (nézetek, metszetek) számát a tárgy alakja, geometriai bonyolultsága határozza meg. A tárgy alakját és nagyságát a rajzon lévő vetületek és méretek együtt határozzák meg. A műszaki ábrázolás legfontosabb szabályai: Csak annyi vetületet (nézetet, metszetet) kell rajzolni, amennyi a tárgy teljes és egyértelmű meghatározásához szükséges. így a rajzolható 6 vetület helyett rendszerint elegendő két - három, de sokszor egyetlen vetület is. Az ábrázolandó tárgy főnézetét (elölnézetét) úgy kell meghatározni, hogy ez a vetület adja a tárgy formájáról és méretéről a legtöbb információt. A főnézet általában a működési (beépítési) helyzetet mutatja. Azokat az alkatrészeket, amelyek bármely helyzetben használhatók, a gyártás vagy szerelés helyzetében kell ábrázolni. Ha a főnézeten kívül egyéb nézetek is szükségesek, akkor ezeket a következők szerint kell meghatározni: - a tárgyat egyértelműen bemutató nézetek és metszetek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni; - kerülni kell a takart vonalak és élek ábrázolását; - kerülni kell a részletek ismétlését. Túlhatározottság nélkül ábrázolunk! Semmitmondó, a méretmegadás szempontjából szükségtelen vetületet nem rajzolunk. Belül tömör, forgásszimmetrikus alkatrészeket elegendő egy nézettel ábrázolni, mivel a méretmegadásban szereplő alakjelek feleslegessé teszik annak a nézetnek a megrajzolását, amely a köröket mutatná. Az alkatrészrajz a munkadarabot elkészítése utáni, szerelésre kész állapotban ábrázolja, általában vízszintes vagy függőleges helyzetben, ahogy majd felhasználásra kerül. Egyszerűsített ábrázolási módok A kézi technikában a rajzi munkával való takarékoskodás vezett ahhoz, hogy a vetületek rajzolásánál egyszerűsítéseket alkalmazhatunk. Félnézetek Szimmetrikus tárgyak ábrázolásakor megengedett, hogy a tárgynak csak a felét, vagy a negyedét rajzoljuk. Ilyenkor a szimmetria tengelyt mindkét végén két párhuzamos, a tengelyvonalra merőleges, legalább 3,5 mm hosszú vékony vonallal (szimmetria jel) kell jelölni. A rövid párhuzamos vonalak elhagyhatók abban az esetben, ha a tárgy körvonalai egy kissé túlnyúlnak a szimmetriavonalon. Ha a szimmetriavonalat nézetvonal fedi, akkor a felvetőiét helyett törésvonallal határolt részvetületet kell rajzolni. Az egyetlen vetülettel meghatározható egyszeri: alkarész műhelyrajzán félvetületet lehetőleg ne alkalmazzunk. Résznézetek A nem szimmetrikus vetületeken is takarékoskodjunk a rajzi munkával és rajzoljunk részvetületeket törés, megszakítás, és kitörés célszerű alkalmazásával. Kiemelt részlet A vetület egy része kiemelt részletként célszerűen külön, nagyítva is megmutatható, ha az adott méretarányban nehezenlátható, méretezhető, vagy egyáltalán nem ábrázolható. A kiemelendő részt vékony folytonos vonallal körül kell határolni és nagybetűvel azonosítani. A kiemelt részlet tartalmazhat a vetületen nem ábrázolt részletet is. Nézeti képet is kiegészíthet kiemelt részmetszet.

Műszaki ábrázolás előírásai Ismétlődő elemek egyszerűsített ábrázolása A tárgy szabályosan ismétlődő, azonos részleteinek részletes kirajzolása helyett egyszerűsítéseket alkalmazunk: - ismétlődő elemekből (pl. bevágásokból, fülekből) csak az elején és a végén rajzolunk meg egyet-egyet, a közbenső ismétlésre vékony folytonos vonalú jelkép utal. A mintázat külső burkoló görbéjét vastag folytonos, a mintázat belső burkoló görbéjét vékony folytonos vonallal jelöljük. - ismétlődő azonos furatokból elég egynek a megrajzolása, ha a többi furathely megrajzolásából az ismétlődés nyilvánvaló; Teljes vetületek helyett csak a szükséges teijedelmű részvetületeket rajzoljuk meg. Ilyenkor a torzuló, semmitmondó és nehezen rajzolható ábrarészeket elhagyjuk. - ismétlődési számot írunk elő, ha a rajzunkról pl. a megszakítás miatt nem olvasható le az ismétlődésék száma: Ha egy vetület valamelyik részlete miatt nem egyértelmű, akkor meg kell adni a kérdéses nézet helyi nézetét. A helyi nézetet az amerikai (A) vetítési mód szerint kell készíteni. A főábrával középvonal kapcsolja össze és csak azt a részt rajzoljuk meg, ami új információt ad. - a felület mintázatát ( pl. rovátkolást, recézést) a felület egy részén elegendő megrajzolni. Sík felületek jelölése Forgásfelületű alkatrész pl. tengelyek, orsók sík felületeire hívjuk fel a figyelmet azzal, hogy a sík felületek átlóit vékony folytonos vonallal megrajzoljuk: A lyukkörön levő furatok megmutatására is alkalmazhatjuk a hiányos, helyi vetületel. Ezen vagy valamennyi látható furatot kirajzoljuk, vagy további egyszerűsítéseket (pl. félnézetet) alkalmazunk. Különleges vetületek Elforgatott vetületek Ha a vetületnek a vetítési irány szerinti ferde elhelyezése nehezen szerkeszthető vagy nehezen elhelyezhető, indokolt lehet a vetület elforgatása.

Műszaki ábrázolás előírásai, vetületek vonalai A lyukkörön levő furatok tengelyét a főábrán a lyukkör érintőjeként - és nem a tényleges furatközéppont átvetítéseként - rajzoljuk és a furatokat külön jelölés nélkül a metszetbe befordíthatjuk. Eredeti (alakítás előtti) körvonal A hajlított tárgy kiindulási (kiterített) alakját is ábrázolni szokták vékony kétpont-vonallal. Csatlakozó alkatrész A csatlakozó alkatrész körvonalát vékony kétpont-vonallal kell megrajzolni. A csatlakozó alkatrész nem takarja az ábrázolt tárgy vonalait - üvegszerűnek kell elképzelni. Vékony folytonos vonallal jelöljük a felületek csatlakozásának folyamatos átmeneteit, ha erre szükség van. Az ilyen vonalat tagolóvonalnak (t) nevezzzük, és az elméleti áthatás helyén rajzoljuk meg. A tagolóvonalat nem csatlakoztatjuk a képhatár vonalához, hanem attól 2-5 mm-el előbb befejezzük. Ha félvetületet rajzolunk, a tagolóvonalat minden esetben a szimmetriatengelyig kell húzni. Mozgó alkatrész A mozgó alkatrész szélső állásainak ábrázolásakor a másik véghelyzetben csak a körvonalát kell megrajzolni, vékony kétpont-vonallal ( üvegszerűnek képzeljük). 3.5 A vetületek rajzolása, vonalai Vastag folytonos vonallal kell megrajzolni: a képhatár(kontúr-) vonalakat (k) és a látható éleket (J): a vetületek síkjára merőleges síkok képét, még akkor is, ha azt nem él, hanem legömbölyítés határolja; síkmetszéssel, áthatással, tompítás nélkül keletkező élek vetületét; az egymáshoz közvetlenül csatlakozó legömbölyített felületek vetületét, ha a közös érintősíkjuk egyben vetítősík is. A küllőknek a kerékkoszomba való átmenetét vékony folytonos tagolóvonallal kell megrajzolni, mivel ezeken a helyeken öntési lekerekítések vannak. Az áthatási vonalakat általában a jellegzetes pontjain átmenő körívekkel közelítve ábrázoljuk kézi technika esetén.

Vetületi ábrázolás vonalai Az enyhén kúpos, vagy lejtős átmenetek vetületén az egymás mellet haladó két tagolóvonal helyett megengedett a kontúrvonalhoz közelebb levő tagolóvonal helyén egyetlen vastag vonal rajzolása. Nem rajzolunk tagolóvonalat a kontúrgörbe törés nélküli görbületváltásánál. Ezeknek az ún. érintőéleknek (tangent edges) a láthatóságát a 3D-s programokkal készített rajzokon a nézeteken ki kell kapcsolni, az axonometrikus nézeteken viszont általában meghagyjuk azokat. A folyamatos vastag és vékony vonalakat ismétlődő, sokszor bonyolult felületek egyszerűsített vetületi írn. jelképes ábrázolásában is alkalmazzuk, pl.: a lenti ábrán látható orsómenet külső vonalát vastag vonallal, a magvonalát vékony vonallal, a hasznos menet végét vastag vonallal ábrázoljuk. Vékony folytonos törésvonallal rajzoljuk a részvetület határvonalait. Vékony szaggatott vonallal rajzoljuk az alkatrész belsejében lévő, vagy a tárgy részleteivel takart nem látható éleket. Használatát kerülni kell, csak akkor rajzoljuk meg, ha beméretezni ugyan nem kell, de az ábrázolandó tárgy megértéséhez szükséges, vagy ezzel egy másik vetület rajzolása megtakarítható. A szimmetrikus vetületek vagy vetületrészletek középvonalai segítik az ábra és a méretek értelmezését. A középvonalakat az összetartozó vetületek között nem kell megszakítani, de - például a méretek elhelyezése esetén -általában megszakítjuk A vetület középvonalát a kontúrokon kb. 3-5 mm-rel túlhúzva, a vetületrészlet középvonalát, pedig csak a részlet határán kissé túlnyúlva kell megrajzolni. A vékony pontvonalat egyszerűsített ábrázolásokban is alkalmazzuk, pl. fogazott elemek osztókörének, illetve osztóvonalának ábrázolására Áthatások egyszerűsített ábrázolása A kis ívmélységű vagy távolságú áthatási vonalak egyszerűsítve egyenes vonalakkal is helyettesíthetők. Ezek az egyszerűsített ábrázolások csak akkor használhatók, ha a metsződő részek merőlegesek, vagy közel merőlegesek. A nagy ívmélységű vagy a kontúrvonalaktól távolabb eső áthatási vonalakat azonban ki kell szerkeszteni. Kézi technika esetén általában közelítő ábrázolást alkalmazunk és rádiuszsablonnal körívet rajzolunk pl. a hiperbolát is körívvel, az ellipszist pedig kosárgörbével helyettesítjük. Vékony pontvonallal rajzoljuk meg a középvonalakat. A forgásfelületek tengelyvonalra merőleges nézetében a forgásszimmetria-vonalát, a tengelyvonal irányú nézetében pedig a vízszintes és függőleges szimmetriasíkját középvonalakkal jelöljük, még akkor is, ha a szimmetria nem minden tárgyrészletre igaz. Gépi 3D-s technika alkalmazása esetén a rajzokon természetesen a térbeli áthatási görbék valódi vetületeit kapjuk meg.

Metszetek, szelvények alkalmazása és jelölése 3.6 Metszetek és szelvények A tárgyak belsejének vagy a nézetein nem látható részleteinek megmutatására metszeteket, illetve szelvényeket rajzolunk. Az utóbbira egy példa a fészkes reteszhoronnyal rendelkező tengelycsonk. Ahhoz, hogy a reteszhorony alakját, és mélységét meg tudjuk mutatni, a tárgyat ezen a részen elmetszük egy tengelyére merőleges képzeletbeli metszősíkkal. A tárgyaknak azt a részét, ami a szemünk és a metszősík közé esik képzeletben eltávolítjuk. A képzeletbeli síkkal kimetszett síkidomot szelvénynek nevezzük. Ahol a képzeletbeli metszősík anyagot vágott, a nézetekben ábrázolt felületektől való megkülönböztetésül bevonalkázzuk. Ha a tárgy megmaradó részének a vetületét képezzük, akkor a metszetet kapjuk, ami a szelvényből és a metszősík mögötti tárgyrész nézetéből áll. A metszet és a szelvény közötti különbség egyre inkább elmosódik, mivel a metszetből elhagyhatók, a semmitmondó, nehezen rajzolható torzult nézetrészek. A széteső szelvények összetartozását pedig nézetvonalak berajzolásával hangsúlyozzuk. A metszet a nézetben nem látható, belső részek megmutatására való. Nem szabad metszetben ábrázolni olyan alkatrészt vagy részletet, melynek metszete nem mutat többet, mint ami nézetben is látható. - Nem ábrázoljuk metszetben a tömör alkatrészeket a nagyobb anyagkiterjedés irányában (hossztengelyén vagy hosszanti oldalán átmenő metszősík), ilyenek a tengelyek, a rudak, az orsók, a csavarok, a szegek, a reteszek, a golyók stb. - Nem szabad metszetben ábrázolni a kerület mentén nem körbemenő, illetve a hosszanti irányban nem végigmenő anyagrészű részleteket, ilyen elemek például a küllők, a bordák, a fogak, a fülek stb. Ha a metszősík mégis tartalmazza ezeket az irányokat (például összeállítási rajzokon), akkor ezeket az alkatrészeket, illetve részleteket nézetben kell ábrázolni. Nem szokás metszetben ábrázolni Összeállítási rajzokon a belül üreges szabványos kötőelemeket például anyákat, alátéteket. A nem metszendő elemeket a 3D-s programokban is ki kell jelölni. A metszetek fajtái: A metszősík számától függően a metszet lehet egyszerű, ha a metszetet egy metszősíkkal; lépcsős, ha egymással párhuzamos több metszősíkkal; és beforgatott, ha az egymást követő metszősíkok egymással szöget zárnak be.

Metszetek, szelvények alkalmazása és jelölése Egyszerű metszetek: Ha a metszősík szimmetriasík, és a metszet a nézet helyére kerül, akkor a nyomvonal és a metszet jelölése elhagyható. Ilyenkor a nézési irány a nézetrendből következik. Ha metszősík helyzete nem egyértelmű vagy több metszősík van, akkor a metszősík nyomvonalát és a metszetet is jelölni kell. A metszősíkok nyomvonalait vékony pontvonallal, a végeiknél és az irányváltozásoknál kiemelten vastag vonallal, a nézési irányt a nyomvonal elején és végén merőleges nyilakkal és azonosító betűkkel jelöljük. A metszetet a nyilak mellett elhelyezett betű kötőjeles kettőzésével azonosítjuk (pl. A-A). A metszet alatt vagy fölött elhelyezett felirat (egy rajzon belül az elhelyezésnek azonosnak kell lenni) nagysága a vonalvastagságtól függően 5-1 mm, és megegyezik a metszősík mellett elhelyezett azonosító jel nagyságával. Ha csak egy metszet van, de a metszősík helye nem egyértelmű, azonban a metszet a vetítési iránynak megfelelő helyen van, akkor csak a metszősík nyomvonalát kell jelölni. Ha a metszet méretaránya eltér a meglevő vetületekétől, akkor a betüjeles felirat mellé zárójelben tüntetjük fel az új méretarányt. A metszősík helyzete szerint a metszet lehet függőleges, vízszintes vagy ferdesíkú. Ferdesíkú metszeteknél a metszősík egyik képsíkkal sem párhuzamos. Ha a ferde nyomvonalú metszetet önmagával párhuzamosan eltoljuk, vagy 45 -nál kisebb szöggel függőleges vagy vízszintes helyzetbe elfordítjuk, azonosító feliratot kell használnunk. Ha egy rajzon több teljes metszet helyét kell megmutatni, akkor célszerű valamennyit - így a magától értetődő helyzetűeket is - betűkkel azonosítani. Egyazon betű több metszősík nyomvonalának jelölésére is használható, ha ahhoz ugyanolyan rajzolatú metszet tartozik. A metszet lehet teljes- vagy részmetszet, és a metszetek rajzolásakor különféle egyszerűsítéseket alkalmazunk a rajzi munkával való takarékoskodás érdekében. Félnézet-félmetszet A belül üreges szimmetrikus alkatrészek egyik felét metszetben ( félmetszet), a másik felét nézetben (félnézet) ábrázoljuk.