PicATUne Az intelligens antenna hangoló egység Ford.: 1 = 1 láb 1 = 1 coll 1 thou = 1 mil = 0.001 coll Harmadik rész, írta Peter Rhodes, BSc, G3XJP Ez a rész a PICATune konstrukciójának áttekintése, az RF doboz építésének technikájával és részleteivel. Vezérlő egység A 14. ábra felirata: A vezérlő egység kapcsolási rajza. Ez megy a bungiba sorosan az ATU felé menő koax tápvonalba. Ez a PICATUne kezelő (sufni, műhely, bungi) oldali vége, és ahogy az a 14.ábráról látható, nincs túl részletesen kidolgozva. A feladata, hogy továbbítsa a DC tápot a koaxon keresztül az ATU-hoz. Az Sw1-es vezérlő kapcsoló működése kicsit feleslegesnek tűnik, mert mindkét állásában ugyanazt az áramkört kapcsolja. A titok a kapcsolás ideje alatti rövid táp megszakításban van. Ezt a megszakítást detektálja az ATU-ban lévő PIC és parancsként értelmezi. Az építés részletei rád vannak bízva. A lényeg, hogy egy árnyékolt dobozba kell beleépíteni. Lehet, hogy egy táp kapcsolót is be akarsz rakni, ez is lehetséges. Mindemellett nagyon fontos, hogy ez az egység a koax vonal ATU felőli végén legyen beépítve, mert sok SWR híd, teljesítmény mérő és koax átkapcsoló tönkremehet, ha DC tápot vezetsz beléjük a koaxon keresztül. Annak megelőzésére, hogy az egységet valaha is fordítva építsd be a tápvonalba, azt javaslom, hogy az adó felé menő véget egy lengő kábelként alakítsd ki, és az ATU felőli végre pedig egy aljzatot tegyél a dobozra ahogy a képen látható. Építési stratégia Fontos a helyes építési szekvencia az RF doboz építése során és ez nem ösztönös. Minden egyes lépésnél követni kell a szükséges részleteket. Az első feladat a fő L-match tekercs, L1 megtekerése. Ez aztán megadja a pontos rögzítési és fúrási helyeket a NYÁK-on. Kezdjük a relék módosításával. Ez valahol egy próba feladat is egyben, függően a te hozzáállásodtól ezekhez a dolgokhoz mondhatod, hogy ötöt csinálsz meg naponta, vagy 5 percenként egyet. Összesen 19 db van, tehát ez előrevetíti a befejezés időpontját is. A következő lépés az RF doboz NYÁK gyártása, az L1 felhelyezése, és a panel beültetése alkatrészekkel, a C1-C11 kondik kivételével. A vezérlő egységet is megépítheted; és lassan elkezdheted a 4 oldalú polisztirol ház építését is. Lassan, hogy ne kelljen a ragasztó száradására várni (közben csinálhatsz mást). Megépítheted a logika kártyát is, és teljesen beültetheted. A PIC funkciói függetlenül letesztelhetők. Ezután helyezd be a fő NYÁK.ot a polisztirol házba. Építsd be a ki-és bemeneti csatlakozókat, valamint a műterhelést. Most építsd be és hangold az L-match kondikat. Erre kb. 2 napot hagyjál. A következő a logika kártya beépítése a fő NYÁK-ra, készíts el minden egységek közötti huzalozást, és most készen vagy az ellenőrzésre.
Az L1 megtekerése A specifikált 250g hagy egy kis felesleget, tehát ne félj ráhagyni a végekre. Szorítsd be a spulni szabad végét egy gépsatuba, dugj egy csavarhúzót a tengelybe, és kezd el lecsévélni (semmi esetre sem letekerni) a teljes hosszat (kb. 8,75m) egyenes vonalban. Vegyél egy legalább 35 cm hosszú csövet (pl. szennyvízcső) 40-43mm-es átmérővel. 43mm az ideális. Az egyik végétől kb. 20mm-re fúrj egy 2,5mm-es lukat. Fűzd át a huzal végét kb 3cmen, és hajtsd vissza. A huzal feszítéséhez a testsúlyodat használva tekerj fel szorosan kb. 5 menetet. A tekerési irány nem fontos. Ezután teljes testsúlyoddal nehezedj rá, a távoli huzalvéget megfelelően rögzítve. Ez kiegyenesíti a huzalt, és megfeszíti az eddigi meneteket. Lehetőleg ülj le a művelethez, elkerülve az esetleges sérülést. Tekerd fel a maradék hosszt. Könnyebben megy, ha háttal állsz a huzal rögzítési pontnak, a kezed alatt feszítve a huzalt, és hátrafelé sétálva. Ha 43mm-es csövet használsz, akkor nehéz munka lesz a 250g-ból kihozni a 63 menetet. Néhány menet után mindig feszítsd meg a meglévőket, és ha nem fogy el a levegőd a végéig, akkor jó kondiban vagy. Engedd el a huzal végét, és engedd kitekeredni a tekercset. Ha az átmérő 42 és 46 mm között van, akkor jó. Finoman húzd szét a végeket 22 cm-es hosszig. Most számold meg a meneteket, és pontosan 63 menetre igazítsd be, plusz 1 cm-t hagyva mindkét végén a végek rögzítéséhez. Állítsd vissza a végek átmérőjét, mert a vágáskor eltorzulhatnak. Végül 5mm-es hosszon távolítsd el a lakkot mindkét végen. Most felvázolhatod a tényleges átmérőt a NYÁK-ra a 63 furat közel a kártya széléhez illesztésével. Megjegyzem a külső sor a belső sor (64 furat) szomszédos elemeinek a fél távolságánál van, biztosítva a szükséges menetemelkedést. (ford.: a furatoknak pontosaknak kell lenniük, mert a tekercset úgy fogjuk betekerni a NYÁK-ba, mint egy spirálfüzet szélét, csak a tekercs mindkét oldala a NYÁK-ban lesz) NYÁK technológia AZ RF doboz és a logika kártya természetükben eléggé különbözőek és eltérő módon közelíthetőek meg. Az előző két cikkem egyik jutalom tulajdonsága volt az a nagy mennyiségű visszajelzés, amit azoktól kaptam, akik először építették meg a projektet nem gyári NYÁK-okat használva, és teljes megelégedettségükre. Szóval nem kérek elnézést, hogy további terveket dolgozok ki azoknak a kártyáknak a házilagos gyártására, amiket ebben és más projektekben használunk. Az ördög a részletekben van. Az RF doboz NYÁK készítése A 15. ábra felirata: Az RF doboz NYÁK L-mach része.a kép széle a NYÁK széle is, kivéve a jobb oldalon. A NYÁK rajzolat a következő oldalon folytatódik egy teljesen kimaratott résel a két szekció között. Lásd a szövegben a maratási feladatokat. A kép belső felirata: 1. Helyezzünk el egy furat sort az L1 számára a kártya széléhez a legközelebb, ami passzol a tényleges tekercs átmérőhöz. A furatokon áthúzott vízszintes vonal mutatja a tűréshatárokat. 2. Fúrjuk i a furatokat 2,5mm-es átmérőre az L1 számára 3. Távolítsuk el a rajz szerinti rést, kb. 1 cm-es NYÁK-ot hagyva minden oldalon. 4. Fúrjuk ki a 4mm-es furatokat a C1-C11 rögzítő csavarjai számára; minden más furat 0,8mm-es. Figyelem, ez egy bal oldali lap, nem méretarányos! A 16. ábra felirata: Az RF doboz NYÁK érzékelő része. Megjegyzem a koax kábelek a kártya alsó (forrasztási) oldalára vannak beépítve. Rögzítsük az RFC1-et a NYÁK-hoz, miután beütettük a panelt, és kész a dobozolásra.
Ez egy nagy kártya (lásd a 15. és 16. ábrát). Szóval az első probléma, hogy nem fér be az UV előhívó dobozba (de nincs is rá szükséged) vagy a használatos marató táladba. Ha szükséges, a kártya félbevágható (van néhány nyilvánvaló hely), és később epoxy ragasztóval összeragasztható. De a leghosszabb méret még mindig érintetlenül maradt. Kertészeti boltban kaphatsz olyan tálcát, ami elég nagy a maratáshoz. Fénykép előhívó tálca, öreg sütő tepsi, macska alom tálca szintén eszembe jutott megoldásként. Ha végképp kifogytál az ötletekből, használhatod a félig kész készülékházat is, legalább teszteled a vízállóságát. A második probléma, hogy egyes területeken sok réz van ellentétben a teljesen lemaratott részekkel, más területeken finom vonalak vannak ellentétben a teljesen érintetlen felületekkel. Ez az általános RF tervezési szabályokból következik, és követelmény a kis maradék kapacitások eléréséhez. Nagyon bátor lennél, ha megkísérelnéd ezt mind egy lépésben kimaratni marató tálcában. Engedd meg hogy leírjam hogy csináltam én, mint egy három lépéses folyamatot a kártya elvágása nélkül de nem állítom, hogy ez az egyetlen megközelítés. Először is pontozd át az összes furatot a rajzról, és fúrd ki 0,8-as fúróval. Ez a legtöbb furatnak a végleges mérete, és vezető furat a többinek. Ennél a pontnál kihasználtam az alkalmat, hogy elkezdjem a polisztirol kondik rögzítő lemezének kialakítását. Rögzíts egy polisztirol csíkot (226*55mm) a NYÁK-ra egy kis hulladék fadarabbal a hátoldalon. A kártya széleihez és a C11 lábaihoz képest középen fogasd fel. Most fúrd ki a furatot az összes kondinak 0,8mm-es fúróval a polisztirolon keresztül, a kártyát használva sablonnak ezután megismételve használd a 4mm-es fúrót. Ez megadja a végleges méretű furatokat a kártyán és a polisztirol csíkon egyaránt. Megjegyzés a polisztirol fúrásához. Mindig puhafa alátétet használj. Használj éles fúrót, alacsony fordulatot és enyhe nyomást a fúróra ellenkező esetben inkább kiolvasztod, mint kifúrod a furatot. Gyakran szedd ki a forgácsot a hornyokból, különben beleolvad a fúróba, és a végén egy polisztirol rudad lesz. Most vágd ki a kártyán a réseket az L1 alatt az SWR fej számára. Az ok végül is az, hogy semmilyen igyekezetet sem szabad megspórolni, hogy az L1 minőségét olyan magasan tartsuk, amennyire ez lehetséges. Ezen a ponton beleeresztettem a kártya L1 végét egy szobahőmérsékletű marató anyagba nem egészen a belső furatsor vonaláig és elmentem aludni. Reggelre a réz jó része eltűnt, és a maratóanyag telítődött. Ezt a kétes technikát csak akkor alkalmazd, ha nincs más lehetőség a lemaratásra. Keith, G3OHN az t javasolja, hogy csíkozd be a kártyát 1 cm-es csíkokra, és egy vékony hegyű csipesszel húzd le a fóliát, miközben egy nagy pákával melegíted. Ez megoldja az első fázist, a nagy tömegű fólia durva eltávolítását az L1 közeléből. A második fázis kicsit kevésbé durva, és ez is nagy tömegű fólia eltávolítását igényli. Könnyedén dörzsöld át a kártyát valamilyen finom nedves és száraz anyaggal (pl. felmosószerrel), amíg a kártya egy kicsit karcos lesz (de semmiképpen ne polírozd). Öblítsd le a forróvizes csap alatt, és szárítsd meg. Matt fekete spray festékkel fesd le, két vékony rétegben, a két réteg között engedd megszáradni a festéket. Ennél a pontnál nem szabad réznek kilátszania a festék alól. Rögzítsd és ragaszd fel szalaggal a NYÁK rajzának másolatát a panelra. Egy erős késsel vágd ki a rajz azon területeit, ahol biztos vagy abban, hogy nem szabad réznek maradnia megfelelő biztonsággal. Bármelyik terület, aminek egyik mérete nagyobb, mint 3mm, szóba jöhet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem egy precíziós munka, tehát ne töltsd az időt a túlzott kidolgozással. Jól vágd át a rajzot, hogy megjelöld a festéket, és egy ceruzával erősítsd meg a rajzolatot, ahol szükséges. Ezután szedd le a szétvagdosott rajzot. Egy éles 2-3mm-es profilú vésővel nagyjából távolítsd el a festéket a megjelölt helyekről. Nem kell az összes festéket leszedned, csak annyira, hogy a maratószer jól lássa a nagyobb felületeket. Most marasd le a kártyát. Egy kis alámaródás megengedhető, mert lesz még egy áztatás később.
Tisztítsd meg a kártyát a festéktől a megfelelő hígítóval. Legyél biztos benne, hogy az összes festéket lemostad, különben ellen fog állni a későbbi maratásnak. Dörzsöld át megint tisztítószerrel, hogy biztos legyél a tisztaságában. Most vissza a rajzasztalhoz. Rajzold fel az összes szükséges vonalat/felületet egy letörölhetetlen vízálló toll segítségével. A legtöbb írószer boltban kapható (ford.: persze Angliában) a Staedtler Lumocolor Permanent fekete, 317 (Közepes) és a 318 (Finom) toll. Néhány más szín nem működik és én folyamatosan rossz eredményeket kaptam a maratás álló toll -lal. Amíg a megfeleő pontokhoz csatlakozol, és nagyjából követed a rajzot, nem ronthatod el; de tartsd távol a DC lábakat az L-match reléknél az RF huzalozástól, amennyire csak tudod. Hogy jól is nézzen ki, az egy másik történet, ez a te személyes ízlésedtől függ. Végül én cellulóz alapú festéket használtam a nagyobb felületek gyors lefedéséhez. Ha a letörölhetetlen tollat használod, akkor egy határozott technikát kell alkalmaznod. Ez az, hogy nem szabad folyatni a festéket a panelra - ami egy új tollnál viszonylag könnyű. Folyamatosan és egész erősen nyomni kell a tollat a panelra, feldörzsölve a festéket a tollheggyel hogy maratásálló bevonatot kapjunk. Úgy kell érezned, mintha egy üres tollal próbálnál írni egy zsírpapírra. Most adjuk meg a kártyának a végső maratást. Ne növeld a maratási hőmérsékletet annyira, hogy látható gőzök keletkezzenek, vagy alámoshasson a tintának. És ha valaha volt indok az új maratószer használatára, hát ez az. Relé módosítás A 17. ábra felirata: L-match relé részletek. Két váltó kontaktusból kiindulva a relé módosítva van, és úgy van összekötve, hogy logikailag egy egypólusú záró kontaktust ad. A 18. ábra felirata: Relé módosítás, a ház eltávolítása. Ha azokat a reléket használod, amiket én specifikáltam, akkor ezekből 19-et át kell alakítanod. A 17. ábra mutatja az általános képet. Nézd meg az összeállítási rajzot is, a 2. fejezetben a 13. ábrán. Megjegyzem a védődiódák nem minden esetben ugyanazon az úton vannak körbevíve, de a katód mindig a közös +12V-os sínre csatlakozik. A relé ház eltávolítása Az első feladat a relé ház eltávolítása. Ez az alaphoz van ragasztva egy gyenge ragasztóval. Kezdjük a hosszú élen. Szorítsd a relét gyengéden egy lapos felületre, az alap legyen függőlegesen, egy erős kés hegyét illeszd a ragasztó által az alap körül alkotott felületre. Nyomd lassan befelé és lefelé a kés hegyét, és a ragasztó szét fog válni. Lásd a 18. ábrát. Futtasd végig a pengét a szegély mentén a sarokig, fordítsd meg a relét a másik felére, és így is vágd végig a sarokig a ragasztót. Ismételd meg a műveletet a másik hosszú oldalra is, majd a két rövid oldalra. Ezután az alapot ki kel tudnod feszgetni a házból a kés hegyének segítségével, különösebb erőfeszítés nélkül. Ha nem sikerül, annak az az oka, hogy nem vágtad szét rendesen a ragasztót mindenhol. A házat könnyen megvághatod, ez nem számít addig, amíg a házakat és az alapokat párosával tárolod. Megjegyzem a ház úgy kerül vissza hogy egy kis szellőző nyílás lesz az érintkezők között. Valakinek könnyebben megy, valakinek nehezebben, de én meg voltam elégedve az én első és egyetlen munkámmal a 19 relénél. Az érintkezők eltávolítása Szorítsd be a relé alapot egy satuba. Egy páka segítségével (ha lehetőséged van rá, nagyon forró legyen) forrósítsd fel az alaphelyzetben zárt (legnagyobb) érintkezőt némi forrasztóón segítségével, hogy biztosítsd a hőátadást. Számolj kb. tízig (majd kitapasztalod a saját számodat), ezután gyorsan markold meg az érintkező kart közel a kontaktushoz egy pár hegyes végű csipesszel és lágyan húzd ki oldalra a reléből. Ha van valamilyen jelentősebb ellenállás, akkor nem elég forró az anyag. Az érintkező kar ki fog olvadni az alaplemezből, ami hőre lágyuló műanyag lévén erősen öngyógyuló. Fordítsd meg a relét és ismételd meg az
eljárást az alaphelyzetben zárt érintkezővel a túloldalon is. Ellenőrizd a maradék érintkezők beállítását. Kapcsolj 12V-ot a relé tekercsre, és ellenőrizd a működést, mert sosem könnyű kivenni a relét a NYÁK-ból, ha többször fordul elő vele probléma. Helyezd vissza a fedelet egy kis nyomással. Én nem ragasztottam vissza, mert úgysem légmentes. Ha az egésszel kapcsolatban zsibbasztó érzésed támad, gondolj arra hogy megspóroltál magadnak kb. 200-500 fontot az igazi reléken. Az L1 rögzítése a NYÁK-ra Mielőtt megpróbálod a helyére rögzíteni az L1-et, a tekercsnek készen kell lennie minden más szempontból pl. a teljes 63 menet meglegyen (plusz néhány mm a végek csatlakoztatásához). A furatok a NYÁK-on meg kell legyenek, a tekercs átmérőjéhez igazítva. Ha nagyobb hiba van a kivitelben, akkor a tekercs be fog szorulni, ahogy csavarod be a panelba legrosszabb esetben fel kell adnod, mielőtt az összes menetet betekerted volna. A NYÁK-nak teljesen kimart állapotban kell lennie, de ne legyen beültetve. Fogasd be a NYÁK-ot biztonságosan egy satuba és határozd meg, melyik oldalról tudod kényelmesebben betekerni a tekercset ez valószínűleg változik attól függően, hogy jobbvagy balkezes az ember (ford.: kétbalkezes hozzá se kezdjen). Közelítsd a tekercset a kártyához a kezdő végét beillesztve a belső furatsor utolsó furatába. A vezeték irányultságát a feltekerés iránya határozza meg a működés szempontjából ez érdektelen. Kezdd el betekerni a tekercset a furatokba, egyik kezeddel a súlyát, a másik kezed ujjaival a belső oldalt tartva, a hüvelykujjaddal pedig a külső oldalt. Az első pár menet nehezebben megy, és két pár kéz is elkél hozzá. Ezután csak néhány cetit tekerj be egyszerre az elején és dolgozd el a teljes tekercs hosszában. Ha szorul, az azért van, mert a NYÁK húrt alkot a tekercs körén, és nem pontosan az átmérőn van. Vagy azért, mert más hosszt tekersz ki a szabad végén, mint amennyit betekersz az elején. Bárhogyan is, a tengely mentén egy beirányítás, és kicsit húzás és tolás rendbe hozza. Ha a kártya elkezd deformálódni, ez egy extrém jelenség, de ugyanaz az oka. Nem próbálj semmilyen kenőanyagot használni. Majd a végén lesz rá szükséged. Csavard be a tekercset, amíg minden menet bent van, és a vége odakerül a végéhez a NYÁKon. Most tudod, hogy a tekercs két vége a megfelelő helyen van és miért volt olyan fontos, hogy mindjárt az elején a megfelelő méretű tekerccsel kezdjünk. Az egyik vége elérte a forrasztási oldalt az utolsó furaton keresztül, a másik vége szintúgy; az első furat ezen a végén nincs használva. Mindkét végén hajtsd el a huzalt derékszögben és a tekercs induló menetét merőlegesen tartva a NYÁK-ra, forraszd oda a fóliához a huzalt egy nagy pákával. Most igazítsd el a tekercset egyenletesen, hogy minden irányból nézve megfelelő legyen. Ezután forraszd a tekercs leágazásokat a NYÁK fóliákhoz, a tekercs közepén kezdve, és a szélek felé haladva. Húzd egy kicsit ki a tekercset a furatból valahogyan, és távolítsd el a lakkot a külsejéről egy erős késsel. Ónozd meg a huzalt, igazítsd vissza a helyére, állítsd merőlegesre a NYÁK-hoz képest, és forraszd oda. Ha minden leágazást beforrasztottál, állítsd be a tekercs szabad meneteit megfelelő pozícióba, és ragassz be minden tekercs furatot epoxy ragasztóval csak a panel egyik oldalán. Valószínűleg a legjobb megoldás, ha a ragasztót egy szeggel kevered össze, és a szeggel egy vékony ragasztó szálat húzol ki, amit vezetékre cseppentesz, ahol bemegy a furatba. Ha rákented, rakd le a kártyát, hogy a gravitáció befolyassa a ragasztót a furatokba. Ha valahol eltérés van, rakj egy átmeneti távtartót a menetek közé, és hagyd éjszakára száradni. Ezután azt fogod tapasztalni, hogy a tekercs és a kártya vége egy jelentős mechanikai szilárdságot ért el gyakorlatilag 63 háromszögelő támaszt helyeztünk el a panelon. Az eredmény egy igazán finom majdnem légmagos gyönyörű tekercs lesz. El tudod képzelni valaminek a sorozatgyártási árát, ami ilyen szép?
Az SWR fej építése Az SWR fejet csak akkor építsd be, ha már minden alkatrész be van ültetve az érzékelő részén a kártyának. A szimmetria végig egy fontos szempont. Kezdjük az SWR fej ház két záró lemezének kétoldalas NYÁK-ból valóelkészítésével a 16. ábrát használva sablonnak. Vágjuk ki a két oldallemezt, és figyelve, hogy befér-e a fő NYÁK-on vágott résbe, állítsuk össze a négy oldalt egy dobozzá a négy sarok varrattal történő összeforrasztrásával. Megjegyzem, a két zárólemez egyforma, de tükrözve kell elhelyezni, tehát a majdnem középen lévő eltolt furat nem ellentéte a másiknak. Rögzítsd a dobozt a panelba, ellenőrizve hogy e megfelelő oldal néz felfelé, ahogy a rajzon és úgy, hogy a koax számára készült furatok széle egy síkban legyen a forrasztási oldali fóliával. A készülékben rejlő szimmetria miatt nagyon könnyű itt és a következő lépéseknél eltéveszteni a dolgot. Mindig nézd a kártyát alkatrész oldal felől, és hasonlítsd össze a 16. ábrán látható alkatrész oldali nézettel. Ha kielégít a dolog, forraszd a dobozt a helyére forrasztási varrattal. Kezdd a rövidebb RG58-al, amelyik a T2-n megy át. Készítsd elő a nem földelt véget, olyan kevés harisnyát hagyva látszani, amennyi csak lehetséges. Fűzd át a koaxot mindkét furaton, és vágd le a szükséges hosszot, ráhagyással a belső ér kicsi behajlásához. Vágd le a szigetelést a földelt végen, éppen a doboz belsejéig. Hajtsd és húzd vissza a koax harisnyát úgy, hogy elég anyag maradjon mind a doboz külső, mind a belső felén való forrasztáshoz. Megjegyzem, hogy bármi is történik, minden darabka koaxnak csak az egyik felét földeld le. Ismételd meg az eljárást (de majdnem fordított sorrendben) a T1-en átmenő hosszabb koaxra. Figyelj, hogy elég nagy ráhagyás legyen a műterhelés bekötéséhez. Ennél a földelt véget készítsd elő először. 5mm hosszan vágd le a szigetelést kb. 5 cm-re a végétől. Fűzd át a kábelt a réseken, és vágd méretre. Vágd le a szigetelést 2mm-rel a dobozon kívül, vedd ki a kábelt és készítsd elő a nem földelt véget. Tekerd meg a két trafót, T1-et és T2-t, egyenletesen elosztva a meneteket a toroidon. Köss két cérnát a lábakra, hogy stabilizáld a tekercselést. Helyezd be T2-t a dobozba, mindkét lábat átdugva a furatán. Egy maradék darab RG58-al központosítsd a toroidot, kb. 5mm-re helyezve el a zárólemez belső falától. Állítsd be az egyik lábát a falon kívül a földeléshez, a másik lábát a fóliájához ahogy a rajz mutatja. Megjegyzem, hogy a tekercselési irány itt fontos, de most csak véletlenszerűen vezessük a lábakat, elég huzalt hagyva hogy a későbbiekben szükség szerint megfordíthassuk. Húzzuk ki a koaxot, majd vegyük ki a toroidot, csupaszítsuk le és ónozzuk a lábait. Építsük vissza, ahogy az előbb, de most az előkészített koaxot használjuk. Forrasszuk be a helyére a toroid lábakat, a koax eret és a harisnyát, mind a doboz belsejére, mind a külsejére. Most vágjunk ki és hajtsunk formára egy darab rézlemezt a belső osztó kialakításához (a doboz teljes magasságában), és forraszuk a helyére. Ezután, először biztosítva hogy az RL20 lábai közötti átvezető huzal a helyén legyen, ismételjük meg a folyamatot a T1-re és a hozzá tartozó koaxra. Vágj le és hajlíts meg további két darab rézlemezt a felső és az alsó fedél kialakításához külső szegélyekkel és forrasztási varratokkal rögzítsd az egyiket mind a négy dobozfalon. A másik fedél maradhat nyitva az első tesztelésekig hogy a belső hozzáférést lehetővé tegye és a végén csak négy ponton forraszd le a későbbi szerviz hozzáféréshez. A következő fejezet Befejezzük az építést és elkezdjük a korai teszteket