1967. FEBRUÁR XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
T A R T A L O M Bogár István: Fontosabb adatok az 1958 6fi közötti erdőfeltárásról 49 Dr. Szász Tibor: Fakitermelők 1960. évi országos versenye 58 Dr. Tóth Károly: A nemesnyárasok fakészlet- és növedékadatai a Kiskunsági Erdőgazdaságban 02 Dr. Mike Zsuzsa: Beszámoló a párizsi légifényképkiértékelő szimposiumról 65 Dr. Marjai Zoltán: Néhány javaslat a maggazdálkodás megjavítására 67 Dr. Tarján Lászlóné dr. Viaszát;/ Ödön: Gyomírtási kísérlet ALIPUR-ral 69 Vámos Rezső Vida László Csősz Judit: Fenyőcsíracsemete-pusztulás környezeti tényezőinek vizsgálata 70 Mendlik Géza: A zalai bükkösök fatermési vizsgálata 76 Dr. Szodfridt István: Nemesnyár telepítési hálózatok gazdaságossága 82 Kis Tóth Tamás: A dugványozásról 84 Dr. Papp László: Jégverés az ebesi csemetekertben 87 Irodalmi Szemle: Az 1965. évi méhészeti konferencia (Partos Qy.) 75 A fenyők termesztése (Dr. Nagy L.) 89 Dr. VVolfgang Makatsch: Európa madárhatározója (Dr. Kollwentz 6.) 90 Pavlescu, I. M.: Az erdők használata (Dr. Szász T.) '. 90 Páll Endre: A vaddisznó és vadászata (Holdampf Gy.) 91 Speciális talajelőkészítésről (Jérome R.) 91 Nagy teljesítményű, kerekes közelítő traktorok (Walter F.) 92 Svéd gyártmányú erdei közelítő traktor (Walter F.) 92 Az élőfa átmérfiváltozását (Jerome R.) 92 Több fenyőfaj névváltozásáról (Dr. Vlaszaty Ö.) 93 Fenyőanyag kékre színeződése ellen (Jérome R.) 93 A traktoros közelítés korszerűsítésének perspektíváit (Walter F.) 93 A döntő-közelítő gépcsoportok (Walter F.) 94 Erdőgazdasági gyomnövényeink biológiája (Jerome R.) 95 Címkép: Indul az ivás a szálajkai piszlrángosban Hátlapon: Szalajka-völgyi részlet (Nyugatbükki Ali. Erdőgazdaság, Foto ERTI, Jérome R. felvételei) COAEPWAHHE II. Eo?ap : Ba>KHeHujne AaHHbie o oőcjieaobahhh.necob 3a nephoa 1958 1966 roabi 49 fl-p T. Cac : CopeBHOBaHne necopyőob ctpahbi B 1966 rofly 58 fl-p K. Tom : 3anac APeBecnnbi 6.uaropoAHoro TOnoJin H AaHHbie npnnorra B KHurnynmarcKOM rocnecxo3e 62 fl-p >K. Murre : OTMCT O cnmno3nyme OTHOCHTcnbHO ouenkii aapodiotorpadihpobauníí, npoxoahbujero B napiiwe 65 fl-p 3. Mapbnu : HeKOTopbie npeaao>i<ehhh 06 yjiymuiem-ni cemehhoro X03nftCTB0BaHHH 67 fl-p Jl.-ne TapbHH d-p E. Bnacamu : OnbiT no yhhmtowehwo cophhkob c nomornbio Ajijinnyppbi 69 P. BaMom Jl. Buda Pl. *Iéc : MccneAOBaHne OKpy>KaK)inHx (JiaKTopoB, BJIHHK>IHHX Ha rhőenb BCXOAOB COCHM r. MeHójiuK : HccAeaoBaHHe 3anaca 3ajiaiícKHx ővkobbix HacawcAeiiHH 70 76 fl-p M. Codgjpudm : PenTa6e.nbH0CTb nocaaomhotí ceth ő.naropoahoro TonoJin 82 T. Kuiu Tom : O MepeHKOBaHHH 84 fl-p Jl. Flann : nobpewaehhh OT rpana B 36emcK0M nntomhhke 87 J1HTEPATYPHOE OE03PEHHE 89 I N H A L T S V E R Z E I C H N I S Bogár I.: Die wichtigeren Angaben der Waldersehliessungsarbeiten 1958/1966 49 Dr. Szász T.: Holzhauer-Landeswettbewerb 1966 58 Dr. Tóth K.: Vorrats- und Zuwachsdaten über die Wirtschaftspappelhestande des Staatlichen Forstwirtscnaftsbetriebs Kiskunság 62 Dr. Mike Zs.: Bericht über das Symposium Luftbildinterpretetion (Paris) 65 Dr. Marjai Z.: Einige Vorschiáge zur Verbesserung der Saatgutwirtscíiaft 67 Dr. Tarján L.-né Vlaszaty Ö.: UnkrautbekSmpfungsversuohe mit Alipur 69 Vámos R. Vida L. Csősz J.: Die Prüfung der Umweltfaktoren beim Keimiingssterben der Nadelbaume 70 Mendlik G.: Ertragsprüfungen in den Buchenwaldern des Komitats Zala 76 Dr. Szodfridt I.: Die Wirtschaftliehkeit der Pflanzverbande bei Wirtschaftspappeln 82 Kiss Tóth T.: Über die Steckhotzvermehrung 84 Dr. Papp L-: Hagelschlag im Fortspflanzgarten Ebes 87 Literarische Rundschau 89 A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Bogár István csoportvezető, OEF műszaki fejlesztési osztály, Budapest; Csősz Judit tud. munkatárs, Tudományegyetem Növényélettani Intézete, Szeged; Kis Tóth Tamás ny. erdész, v. csemetekertkezelő, Tamási; Dr. Marjai Zoltán erdőművelési előadó, Gödöllői Áll. Erdőgazdaság, Gödöllő; Mendlik Géza tud. munkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Sopron; Dr. Mike Zsuzsa légifényképkiértékelő, 1. sz. Erdőrendezősés, Budapest; Dr. Papp László tud. főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Kecskémet; Dr. Szász Tibor tud. főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Budakeszi; Dr. Szodfridt István tud. főmunkatárs, állomásvezető, Erdészeti Tudományos Intézet, Kecskemét; Dr. Tarján Lászlóné erdőművelési előadó, Délsomogyi Áll. Erdőgazdaság, Kaposvár; Dr. Tóth Károly vezető erdőrendezési felügyelő, Kecskemét; Dr. Vámos Rezső egyetemi adjunktus, Tudományegyetem Növényélettani Intézete, Szeged; Vida László főmérnök, Csongrádmegyei Áll. Erdőgazdaság, Szeged; Dr. Vlaszaty Ödön tud. főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest.
Pontosabb adatok az 1958-66. közötti erdőfeltárásról BOGÁR ISTVÁN Az elmúlt 10 esztendő nagy előrehaladást hozott a magyar erdőterületek feltárásában. Az elért eredmények tükrében egyértelműen megállapítható, hogy ez az időszak az erdőfeltárási munkák eddigi legeredményesebb időszakának tekinthető hazánkban. Röviden áttekintve a főbb eredményeket: megvalósult az erdőfeltárás gazdasági-távlati tervezése, 1956-tól az egyes erdőgazdasági tájegységekre Erdőfeltárási alaptervek" készülnek; nagy lendülettel ismét megindult és 1957-től kezdődően általános gyakorlattá vált az erdőgazdasági útépítések íöldfejtési és tolási munkáinak gépe-' sítése, ezáltal útépítéseink olcsóbbá tétele: az Sz 80, majd Sz 100 lánctalpas traktorok tolólemezzel történő felszerelése fokozatosan megtörtént; meggyorsult a felfejlődött földmunkagép kapacitás hasznos kihasználásával az erdőfeltárás kivitelezésének üteme: az 1957-ben meghirdetett földút (gyűjtőút) építési program: kialakult a tervezésben és a kivitelezésben egyaránt a gazdaságossági irányelvek figyelembevételével az erdőfeltáróhálózat három úttípusa, 1959-től I II III. o. erdőgazdasági utak építése kezdődött el; az útépítések minél gazdaságosabbá tétele érdekében 1959-ben kísérletképpen, majd a későbbi években fokozott mértékben új felépítményépítési technológiák bevezetésére került sor; útstabilizáció, könnyű burkolatok és fekete burkolatok (aszfalt) alkalmazása az erdőgazdasági útépítésben; sor kerülhetett a feltártság mértékétől függően egyes helyeken a vágásterületek közvetlen feltárására is, ezáltal a legcélravezetőbb gépi anyagmozgatási eszközök gazdaságos alkalmazására nyílt meg a lehetőség, vágástéri utak terven felüli hitelforrásból, úgynevezett önköltségcsökkentő bank-hitelből épülnek az 1960-as évek elejétől; az Erdőgazdasági Építőipari Vállalat 1956. évi, az erdőgazdálkodás számára káros feloszlatása és az akkori építőipari gépparkunk teljes elvesztése után fokozatosan létrejött és kifejlődött az állami erdőgazdaságok műszaki szervezete; 1960-tól kezdve az erdőfeltárási munkák házilagos és gazdaságos kivitelezése minden probléma nélkül biztosítható ez egyedüli záloga az erdőgazdasági útépítéseknél az erdőgazdálkodás sajátos helyzetének megfelelő fejlesztési elgondolások megvalósításának és a lehetőségek kihasználásának. A bevezetésben elmondott rövid és átfogó megállapítások után tanulmányom célja: az elmúlt 10 esztendő két tervidőszakának, valamint a legutóbbi 1966. év erdőfeltárási munkáira jellemző és fontosabb adatoknak tárgyalása táblázatszerűén, rövid szöveges ismertetéssel.
s L Az építési tervhitelkeret és annak felhasználása (1. táblázat). A feltárás építési hitelkeretének nagysága az utolsó 3 évben az előző évekhez képest megkétszereződött. Az 1958 59. évek tervszerűtlen áthúzódásainak 5,4 4,0% nagysága az idegen vállalati kivitelezéssel, az 1963 65. évek 5,5 5,1 12,1% nagyságrendű lemaradása pedig az ugrásszerűen megnövekedett éves építési feladatok mellett a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyokkal van összefüggésben. A feltárási Hilelkeret felhasználás 1. táblázat Tervidőszak Év Építési beruházáskeret hitel Hitelkeret felhasz Fel nem használt hitelkeretből 1000 Ft keret nálás áthúzódás megtakarítás keret pés Hitel túlié rítás, illlépés az elkéret cő o w> $ ' o o > >? 1958 30 314 28 485 1 625 204 + 0,7 3 éves terv 1959 1960 42 357 33 367 39 208 31 473 1 679 529 1470 1365 + 3,5 + 4,1 Össz.: 106 038 99 166 3 833 3039 + 2,9 1961 29 499 28 001 310 1188 + 4,0 1962 32 977 32 792 59 126 - - + 0,4 II. 5 éves terv 1963 1964 34 439 65 473 31 704 62 1 98 1 883 3 346 852 71 + 2,5 0,1 * 1965 69 705 62 003 8 405 703 1,0 Össz.: 232 093 216 698 1 4 003 2166 774 + 0,6 beruházások kivitelezése a hitelkeret felhasználás szerint 1964-ig megtakarítást eredményezett, 1964 65. években viszont a megnövekedett építési volumenhez képes ( t minimális hitelkeret túllépéssel járt. A hitelkeret túllépés elsősorban az építésre kedvezőtlen időjárási viszonyok következménye volt, ugyanakkor a kiviteli tervdokumentációk költségvetéseinek jóváhagyása során a hiteltakarékossági szempontok egyre fokozottabb mértékben érvényre jutottak, ezért a megtakarítás elérésének lehetősége is csökkent. Az éves építési feladatok elmaradt munkái a tárgyévet követő évben kivétel nélkül befejeződtek, továbbá az 1966. évi tervszerűtlen áthúzódás az éves hitelkeret-összeg 2%-a, esetleg 1%-a alatt várható, így az éves beruházási építési feladatok az 1958 66. időszakban összességükben a teljesítés tényszámainak összegével azonosnak foghatók fel. A továbbiakban az évek közötti tervszerűtlen áthúzódások elkerülése céljából a hitelfelhasználás, vagyis teljesítés tényszámai helyett az erdőgazdaságok rendelkezésére bocsátott éves beruházási építési hitelkeretek alapján tárgyaljuk az 1958 66. időszak egyes éveinek fontosabb erdőfeltárási adatait. Építmény szerinti megoszlás (2. táblázat). Az egyes létesítményekre évenként biztosított hitelkeret összege 45%-ban az I. o., 21%-ban a II. o., 15%-ban a III. o. eg. utakra, 3%-ban az erdei vasutakra és 16%-ban egyéb erdőfeltárási célokra oszlik meg. Az I. o. erdőgazdasági utak építése csökkenő, a II. o. erdő-
Építmcnymegoszlás 2. táblázat I. o. II. o. III. o. Tervidőszak Év erdőgazdasági út Erdei vasút Egyéb (rakodó elemi kár, áthúzódás stb Építési beruházási hit összesen 1000 Ft 1958 18,790 6,992 1,000 3,532 30,314 3 éves terv 1959 1960 15,668 11,829 4,388 9,866 12,102 6,404 3,296 1,413 6,903 3,855 42,357 33,367 Összesen.. 46,287 14,254 25,498 5,709 14,290 106,038 1961 16,616 4,458 5,990 1,027 1,408 29,499 1962 17,131 5,441 4,769 664 4,972 32,977 II. 5 éves terv 1963 1964 19,862 34,532 5,394 11,677 3,971 4,197 1,894 2,358 3,318 13,309 34,439 66,073 1965 29,453 18,182 8,609 2,2S2 11,179 65,705 Összesen.. 117,594 45,152 27,536 8,225 34,186 232,693 III. 5 éves terv 1966 18,568 24,824 6,090 15,977 65,459 Megjegyzés: Az előző, 1. táblázat adatain felül 1964. évben a KPM felé 600 ezer Ft építési beruházási hitelkeretátadás törtónt feltáróút megépítése céljából. gazdasági utak építése növekvő hitelfelhasználást mutat 1964 után; ez összefügg a feltártság vonalán elért fejlődéssel. Az egyéb" erdőfeltárási munkákra fordított hitelösszegben 1962 65. évek között benn szerepel a Visegrád Fellegvár Nagyvillám 4,3 km hosszú autóút, kereken 13 millió Ft építési költsége is. Az elért feltártsági fok következtében jelen tervidőszakban 1970-ig a II. o. erdőgazdasági utak építési arányának további emelkedésével lehet számolni az I. o. erdőgazdasági utakhoz viszonyítva. Építési adatok (3. táblázat). A teljes befejezést nyert vonalas feltáró létesítmények hosszadatainak összege 31%-ban az I. o., 20%-ban a II. o 44%-ban a III. o. eg. utakra és 5%-ban az erdei vasutakra oszlik meg. A burkolattal ellátott utak az erdőállományoknak útépítésre kedvezőtlen sajátos körülményei folytán szakszerűségi okokból általában két év alatt épültek meg: első évben a földmű a műtárgyakkal, második évben a burkolat a legszükségesebb úttesttartozékokkal. A III. o. erdőgazdasági földutak és erdei vasutak kivitelezése egy évben, tárgyévi befejezéssel történt. A III. o. erdőgazdasági utak földút formájában általában a kedvező altalajviszonyokkal rendelkező hegyvidékeken használhatók, Zala, Somogy és a hozzájuk hasonló altalajviszonyokkal rendelkező vidékek erdőterületein épült III. o. erdőgazdasági utakat viszont utólag burkolattal kellett ellátni.
Építési adatok 3. Uiblázal Tervidőszak Év I. o. eg. út II. o. eg. út al fel- al felépítmény építmény III. o. eg. út Erdei vasút MÁV egrakodó km db 1958 22,4 48,7 ' 94,8 9,1 4 3 éves terv 1959 10,5 22,9 11,3 14,9 61,8 1 1,4 1 1960 12,0 18,5 19,9 24,3 37,2 4,1 1 Össz.: 44,9 90,1 31,2 39,2 193,8 24,6 6 1961 35.1 20,0 6,4 12,8 45,1 3,4 1 1962 17,9 31,2 11,4 11,9 40,8 2,1 3 II. 5 éves terv 1963 41,2 22,0 12,7 10,4 28,5 4,8 1 1964 47,3 47,2 35,8 22,5 26,3 1,9 2! 965 24,3 61,0 37,2 33,7 44,9 6,1 2 Össz.: 165,8 181,4 103,5 91,3 185,6 21,3 9 III. 5 éves terv 1966 30,5 24,0 31,6 52,5 30,7 3 Az I II. o. erdőgazdasági utak felépítmény km hosszadataiban a korábbi években megépült III. o. erdőgazdasági utak átépített, burkolattal ellátott hoszszai is szerepelnek. A hegyvidéki erdőgazdaságokban III. o. erdőgazdasági utak, részben vágástéri utak is, terven felüli önköltségcsökkentő banki hitelforrásból is épültek, mintegy 100 110 km hosszal, legnagyobb mértékben a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság területén. E hosszak azonban a táblázat adataiban nem szerepelnek. Tervezés és kivitelezés szerinti megoszlás. Az összes tervezési (4. táblázat) munka 79%-át az ERDŐTERV, 20%-át az erdőgazdaságok házilagosan, 1%-át idegen tervező szervek végezték el. Az ERDŐTERV tervezési munkáiban, elsősorban a stabilizációs útépítéseknél az Erdészeti és Faipari Egyetem is részt vett. Az' ERDŐTERV készítette el a Visegrád Fellegvár Nagyvillám autóút kiviteli tervdokumentációját is, ez a munka azonban a táblázat adataiban nem szerepel. A következő években számolni lehet az erdőgazdasági házilagos tervezések volumenének növekedésével; ez az egyes erdőgazdaságok kellő műszaki felkészültsége esetén a külső és belső tervezési munkák jelentős egyszerűsítésére adhat lehetőséget. Az összes kivitelezési munka 9l"/o-át az erdőgazdaságok házilagosan, 9%-át az ÉM KPM építőipari vállalatok hajtották végre (5. táblázat). ÉM kivitelezésben kizárólag I. o. erdőgazdasági utak, valamint a Visegrád Fellegvár Nagyvillám autóút feketeburkolatának munkái készültek. KPM kivitelezés az Olgamajori bekötőút (Északzalai Áeg.) és MÁV iparvágány-rakodó Szenta (Délsomogyi Áeg.) objektumoknál történt. Az I. o. erdőgazdasági utak építésének házilagos kivitelezését elsőnek a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság vállalta, amikor a Szárazgerencei út építését
Év A) Tervezési munkák 4. táblázat I. o. erdőgazdasági út II. o. eg. út III. 0. eg. út Erdei vasút MÁV rakodó ERDŐ TERV Idegen Saját ERDŐ TERV Saját ERDŐ- 1 TERV Saját ERDŐ TERV Idegen Saját 1000 Ft 1958 18.790 1,880 5,112 2,467 471. 1959 14,462 252 954 3,266 1,122 3,015 9,087 4,272 197 1960 10,020 1,809 9,064 802 2,057 4,347 2,214 662 1961 14,630 1,986 3,031 1,427 3,661 2,329 1,430 1962 15,638 1,493 3,557 1,884 3,750 1,019 1,210 666 1963 16,007 3,855 1,314 4,080 1,422 2,549 2,717 1964 29,499 600 4,433 6,735 4,942 3,665 532 5,703 1965 22,713 6,740 13,604 4,578 7,155 1,454 9,305 333 1966 17,742-826 20,105 4,719 5,588 502 5,968 1,040 összesen.. 159,501 852 22,096 60,676 28,554 32,193 26,931 35,286 1,511 1,858 %-ban 87 12 72 28 54 46 ' 91 4 5 Kivitelezés B) Kivitelezési munkák 3 éves terv II 5 éves terv S. táblázat III. 5 éves terv 1958 >1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1906 1000 Ft 13,749 28,747 31,883 29,499 32,977 34,439 62,564 69,705 63,236 16,565 13,610 1,484 2,909 1,183 K.P.M. vállalat... ' 600 1,040 összesen... 30,314 42,357 33,367 29,499 32,977 34,439 66.073 00.705 65,459 Házilagos munka % 45,4 67,9 95,6 100,0 100,0 100,0 94,7 100,0 96,6 1958-ban az ÉM Építőipari Vállalattól félig kész" állapotban átvette. Az erdőgazdaságok házilagos építőipari tevékenységét 1964-től az erdőgazdaság műszaki csoportjának irányítása és ellenőrzése mellett a műszaki erdészetek kivitelező részlegei hajtják végre, míg korábban az erdőgazdaságok műszaki csoportjai látták el a házilagos kivitelezési feladatokat. Erdőfeltáró vonalas létesítmények km egységárai (6. táblázat). A km egységárak számítása a burkolt utak esetében az évenkénti al- és felépítmény km hosszak számtani középértékének képzésével történt. Az al- és felépítményi munkák költségeinek megoszlása igen változó, átlagosan a teljes építési költség 40%-a az alépítményi, 60%-a a felépítményi munkákra esik. A táblázat ezért a km egységárak mellett az al- és felépítmény hosszak arányát is megadja. Az idegen kivitelezés százalékának csökkenésével az I. o. erdőgazdasági utak km egységárai is erősen csökkenő tendenciát mutatnak, ezért a jövőben változatlanul az erdőgazdaságok feladatává kell tenni az erdőfeltárás házilagos kivitelezését. A II. o. erdőgazdasági utak km egységára az utolsó két évben jelentős mértékben emelkedett, ezzel azonban a burkolat teherbíróképesége is nőtt, ami viszont összhangban van a nagyobb raksúlyú gépjárművek alkalmazásával az erdő-
Tervidőszak Év alés felép. aránya Vonalas létesítmények egységárai I. o. ep. út II. o. e y. út 1000 Ft/ km alés lelép, aránya III. o. Erdei eg. út vasút 1000 Ft/km 1 : 2,17 528-74 110 6. táblázat Megjegyzés 1952. I. 1. ép. árszinten 3 éves terv 1958 874 122 213 1959. I. 1. ép. árszinten OT átszámító index alapján 1959 1 : 2,18 938 1 : 1,32 335 195 289 19Ü0 1 : 1,54 776 1 : 1,22 446 172 345 1961 1 : 0,57 603 1 : 2,00 464 133 302 1962 1 : 1,74 698 1 : 1,04 467 117 316 II. 5 éves terv 1963 1964 1 : 0,53 1 : 1,00 629 731 1 : 0,82 1 : 0,63 467 401 139 160 396 482 1 965 1 : 2,5L 691 1 : 0,91 513 192 374, III. 5 éves terv 1966 1 : 0,79 682 1 : 1,66 590 198 Megjegyzés: Az 1958. évi egységárak átszámító tényezői: eg.-i utaknál OT index 1,65 ÜEF index 2,30 erdei vasutaknál OT index 1,94 OEF index 2,40 * A tényleges OEF átszámító index alapján az 1958. évi egységárak a valóságban a táblázat átszámított értékeinél utaknál 38, illetve vasutaknál 23%-kal magasabbak voltak az 1959. I. 1-i árszinten. gazdasági faanyagmozgatásban. Az újabb faanyagszállítási irányzat hazánkban az I II. o. erdőgazdasági utak kiépítése közötti különbség megszüntetése és a közel egyenlő teherbírású burkolt utak létrehozása felé hat. A III. o. erdőgazdasági utak km egységár növekedése részben a nagyobb mértékben előforduló sziklamunkákkal, részben a helyi anyagok ésszerű felhasználásával, ezáltal a földutak egyszerű javított formában történő megépítésével függ össze. Az erdei vasút km egységárait az általában bontással biztosítható sínanyagnak és kötőszereknek visszatérülő költségként történő figyelembevétele csökkentőleg befolyásolja. Az erdőfeltárási beruházások megtakarításai révén (1. táblázat) a 6. táblázatban levezetett és a jóváhagyott tervdokumentációk költségvetései alapján képzett egységárak a kivitelezés hitelfelhasználásai során még kedvezőbben alakultak. Az utóbbi évek két hitelkeret túllépése maximum 1%-os nagyságrendjénél fogva az egységárakat gyakorlatilag alig módosítja. Az erdőfeltárási kivitelezések földmunkái a II. ötéves tervidőszakban (7. táblázat). Az éves földfejtési adatokban a terven felüli hitelforrásból megvalósított
útépítések földtömegei is szerepelnek. A gépi földmunkák százalékának további növelése csakis az árokásás és rézsűképzés kivitelezésének gépesítésével képzelhető el. A tervezési irányelvek szerint kézi erővel építhető sziklamunkák nagy része előrobbantással és gépi tolással került beépítésre. Tervidőszak Kivitelezések földmunkái 7. táblázat Megmozgatott földtömeg Gépi kézi gépi Év összesen munka fejtéssel 1000 m 3 0/ /o 1961 118 135 253 53 1962 170 208 378 55 II. 5 éves terv 1963 1964 220 235 428 458 648 693 66 66 " 1965 148 351 499 70 Összesen: 891 1580 2471 64 Az erdőgazdasági útépítésnél a földmunkák elérhető gépesítésének a III. ötéves tervidőszak során várható értéke az évenként változó munkahelyek adottságaitól függően 75 80%-ban képzelhető el. A feltáró útpályák kivitelezésének fejlődése A 3. táblázat szerint megépített burkolt útpálya hosszúsága a hároméves tervben 129 km, a II. ötéves tervben 273 km volt. A hároméves tervidőszak alatt idegen kivitelezésben a hagyományos, vízzel kötött makadám burkolat készült. Változást a korábbi évekhez viszonyítva a szórt alap alkalmazásának elterjedése, valamint házilagos kivitelezésben 1959-tol a stabilizált útépítések kísérleti bevezetése jelentette. 1959 60. években cementstabilizáció 4,3 km bitumenstabilizáció 1,3 km mészstabilizáció 0,5 km mechanikai stabilizáció 6,6 km hosszban épült. A stabilizált utak általában bitumen felületi bevonást kaptak. Az első cement-, bitumenstabilizációs erdőgazdasági utat 1959-ben a Délzalai Állami Erdőgazdaság (Vétyemi útépítés), az első mészstabilizációs utat 1960-ban a Délsomogyi Állami Erdőgazdaság (Kéri útépítés) építette. A bitumennel készülő korszerű aszfaltburkolatok a II. ötéves tervidőszakban megépült összes pályaburkolat hosszúság 61%-át teszik ki. 1961 65. években. makadám burkolat felületi bevonással 43,5 km fél-, teljesitatásos vagy kötőzúzalékos feketeburkolat szórt kőalappal 63,1 km kohósalak alappal 14,7 km mészstabilizációs alappal 34,5 km cementstabilizációs alappal 5,3 km mechanikai stabilizációval 5,4 km
hosszban épült. Az 1961 65. években felújított makadám pályahossz 40%-a. vagyis 67 km korszerű bitumen lezárást kapott. Az erdőgazdaságok útépítő gépparkjának fejlődése (8 9. táblázat). Az erdőgazdálkodás időszakos jellege miatt a vonóerőpark teljes kihasználása érdekében az útépítésekhez elsősorban az utánfutó gépi eszközök (gréder, gumihenger, bitumenszóró, talajmaró), illetve adapterek (tolólemez) kerültek beszerzésre. A jelenlegi géppark legfőbb fogyatékossága a fejtő-rakodógépek teljes hiánya, ez egyben a soron következő legfontosabb fejlesztési igényt is meghatározza. A szállítógépek (dömperek, billenőplatós gépkocsik, pótkocsis vontatók, trélerek) a táblázatokban nem szerepelnek, mivel más ágazatok (pl. faanyagmozgatás) kapacitásigényének kielégítése mellett az útépítéseknek is rendelkezésére állnak. Az útstabilizációk talaj por ításához és keveréséhez a talaj marókon kívül az UNIMOG erőgépek rotációs kapái is jól beváltak és igénybe vannak véve. A) Alépítményi munkák gépei 8. táblázat Gépállomány Dózer (Sz-80, Sz-100) Betonkeverő vontatott Gréder Kompresszor önjáró MÁVAG Dikó Pionjár Gumihenger db 1958. I. 1-én 12 2 1961. I. 1-én 23 10 2 12 5 1966. I. 1-ón 46 24 2 6 12 16 17 26 Gépállomány Il-es IV-es B) Felépítményi munkák gépei Kőt örő Úthenger 9. táblázat Talaj - Bitumen maró szóró statikus vibro vontatott henger db 1958. I. 1-én 1961. I. 1-én 4 10 12 :i 2 1966. I. 1-én 7 15 14 3 3 2 1 1 A hároméves és a II. ötéves terv erdőfeltárási beruházásai erdőgazdaságonként (10. táblázat). Rendszeres és folyamatos erdőfeltárási munkát minden évben 20 erdőgazdaságban végeznek. Az erdőfeltárási munka a hegy- és dombvidéki erdőgazdaságok területére koncentrálódik, a síkvidéki erdőgazdaságokban a két tervidőszakban erdőfeltárás gyakorlatilag nem volt. A Pilisi Állami Erdőgazdaság feltárási beruházásaiban az elsősorban idegenforgalmi igényeket szolgáló Visegrád Fellegvár Nagyvillám autóút 13 millió Ft építési hitelösszege km hosszadat nélkül is szerepel, így kizárólag erdőfeltárási célok megvalósítására legtöbb beruházási hitelt valójában az 1958 előtt teljesen feltáratlan Magasbakony erdőgazdasági tájegység kapta.
10. táblázat 1958 65. évek erdőfeltárási adatai Sorszám Erdőgazdaság Beruházási 1. o. eg. út II. o. eg. út III. o. Erdei eg. út vasút épít. hitel alép. felép. alép. felép. MÁV eg. rakodó 1000 Ft km db 1. Pilisi... v 33 336 5,9 15,9 6,1 9,3 46,3 2. Magasbakonyi 30 515 27,1 31,2 20,8 12,4 20,1 1 3. Délsomogyi... 26 772 16,4 24,8 9,0 13,7 7,8 5,3 4. Mecseki 23 881 24,8 28,4 1 1,6 5,4 6,3 1 5. Keletbükki... 21 095 3,2 4,2 2,0 9,1 67,8 6. Vórtepi 20 951 21,5 23,3 10,7 6,7 34,8 1 7. Nyugatbükki 18 877 19,0 19,2 3,3 21,0 1 8. Börzsönyi... 18 184 6,0 10,8 3,9 7,3 38,4 1 9.1 Mátrai 17 592 10,0 10,0 6,0 3,0 21,0 0,4 1 10. Keszthelyi... 16 724 21,5 17,5 17,0 9,2 1 11. Balatonfelvidéki 16 602 11,7 14,5 11,6 8,8 20,i 1 12. Délzalai 15 625 3,1 3,1 1,8 15,8 11,7 2,5 1 13. Szombathelyi 15 673 3,2 20,3 12,0 9,0 25,3-1 14. Zemplénhegységi... 13 247 7,8 11,0 2,8 2,8 33,7 1 15. Dunaártéri... 11 088 0,6 0,6 2,5 34,5 16. Északsomogyi 8 143 9,0 9,0 2,9 2,9 2,2 1 17. Mezőíoldi... 7 810 8,7 11,4 1,0 1,0 4,7 1 18. Tanulmányi 5 828 0,6 4,6 3,0 4,9 10,3 19. Gödöllői 5 006 5,5 6,6 0,6 0,6. 20. Északzalai... 4 314 0,9 0,9 5,0. 5,0 5,4 2,0 21. Nyírségi 2 905 0,3 0,3-1 22. Tolnamegyei 1 451 2,1 2,1 1,2 23. Budavidéki... 1 383 3,0 3,0 24. Békésmegyei 752 1,8 1,8-25. Kisalföldi... 342-26. Csongrádmegyei 302 0,6 0,6 í
B cb s CQ U Erd őgazdaság 195 8 65. évek erdőfeltárási adatai 10. táblázat folytatása Beruházási eg. út vasút I. o. jg; út II. o. eg. út III. o. Erdei épít. hitel alép. lelép. alép. lelép. o 1000 Ft km db 27. Hajdúsági 283 1 MÁV eg. rakodó 28. Cserháti 50 29. Kiskunsági... 30. Szolnokmegyei Összesen 338 731 210,7 271,5 134,7 130,5 379,4 45,9 15 Az ismertetett erdőfeltárási adatok tanúsítják, hogy az utóbbi 10 esztendő valóban a magyar erdőterületek feltárása eddigi legeredményesebb időszakának tekinthető. M. Boeap ; BAHÍHEÍ.UJME ^AHHblE O OBCJiEJHOBAHMM J1ECOB 3A nephoj^ 1958 1966 röflbi. rlphbéaehhbie asropom aaiihbie cbimete.ibct8yiot o TOM, MTO iiocnenhhe 1U JieT «BJIÍHOTCH nan6o.nee pe- 3YJIBTÍLTHBHBIMH C TOMKH SpeHHH ogcjieaobahhfl BenrepCKOÍÍ J16CHOM TCppUTOpMH. 3TH AaHHbie flonojihfllot 3a- KJHOMHTeJibHyio cta*nicthm6ci<yk> paöoty, KOTOpan BCKope öyaet ii3aana. Bogár I.: DIE WICHTIGEREN ANGABEN DER WALDERSCHLIESSUNGSARBEITEN 1958/1966. Die im Auí'satz angeführten Daten bezeugen, dass die vergangenen 10 Jahre in bezúg auf die Erschliessung der ungarischen Waldflachen den bisher erfolgreichsten Zeitraum darstellen. Die mitgeteilten Angabcn ergánzen ein umfassendes statistisches Werk, dessen Ausgabe bevorsteht. Fakitermelők 1966. évi országos versenye DB. SZÁSZ TIBOK Október 18. és 20. között negyedszer rendezték meg a fakitermelők országos versenyét. Az immáron hagyományossá vált és jelentőségében egyre növekvő versenyeknek kettős a célkitűzése: egyrészt a bevált fahasználati munkafogások és módszerek, vagy a még meglevő hiányosságok felszínre hozatala, másrészt a vetélkedők az OEE vándorgyűléseihez hasonlóan egyben társadalmi megmozdulást is jelentenek. Amíg azonban az OEE vándorgyűlései csak a műszaki dolgozók találkozásának és szakmai tapasztalatcseréjének a fórumai, addig a fakitermelők országos versenyein a munkások, a technikusok és a mérnökök együtt jelennek meg. Ez.az alkalom mind szakmailag, mind társadalmilag elősegíti a különböző beosztású erdészeti dolgozók összefogását. Az idei verseny tartalmában és külsőségeiben is messze túlszárnyalta az eddigieket. Visegrádon, a Fekete-hegyen kialakított és az erdőgazdaságok lobogóival övezett versenytérről nyíló csodálatosan szép panoráma nemcsak a versenyzők igyekezetét fokozta, hanem lenyűgözte a nagy számban megjelent szakmai érdeklődőket is. A festői Dunakanyar, a Salamontornya, a Fellegvár, a Pilis és a Börzsöny hegyeinek csúcsai méltó keretet adtak ehhez a nemzetközi színvonalat elérő vetélkedéshez. A versenyen 27 erdőgazdaság 35 szakmunkása vett részt. Vendégül üdvözölhettünk ezen kívül 3 jugoszláviai versenyzőt is, akik jelenlétükkel viszonozták a Delnicében, augusztusban megrendezett nemzetközi verseny magyar résztvevőinek látogatását. A hazánkban rendezett eddigi versenyek tárgya a fahasználati munkák szervezése volt. E versenyek során közel azonos feltételek között különböző munkaszervezetben dolgozó munkacsapatok mérték össze erejüket és tudásukat. Az értékelés a munkacsapat egy tagjára jutó átlagteljesítmény és az előállított termékek önköltsége alapján történt. Ezévben szakítottunk az eddigi versenyformával. Egyéni munkára alapozott versenyszámokat dolgoztunk ki. A feladatokat úgy választottuk ki, hogy azok felöleljék a fakitermelés legfontosabb műveleteit.
Hét versenyszámban az 1 3. helyezettek pontszáma 1. táblázat A versenyszám megnevezése Helyezési sorrend Munkahely megnevezése A versenyző neve Elért pontszám Fűrészlánc élesítés 1 2 3 Mátrai Áll. Eg. Soproni Tanúim. Áll. Eg. Délzalai Áll. Eg. Kovács László... Schramek Ernő.. Lakos Ferenc... 22,17 21,04 20,79 Fadöntés 1 2 3 Daraboló vágás 1 2 :i Jugoszlávia Pilisi Áll. Eg. Jugoszlávia Balatonfelvid. Áll. Eg. Mecseki Áll. Eg. Mátrai Áll. Ég. Wolf Antal Mikula Albert... Nóvák János Halász János... Blazsek Béla 50,00 50,00 50,00 22,18 16,3(5 14,53 Sarangolás -1 9 3 Börzsönyi Áll. Eg. Jugoszlávia Mecseki Áll. Eg. Győri Elek Wolf Antal 34,55 33,80 33,77 Motorfűrész javítása 1 2 3 Délzalai Áll. Eg. Gödöllői Áll. Eg. Északzalai Áll. Eg. Lakos Ferenc... Nagy Mihály 1 [orváth József... 51,08 51,00 49,36 Válasz tékolás 1 2 :Í Pilisi Áll. Eg. Tolnamegyei Áll. Eg. Nyírségi ÁH. Eg. Mikula Albert... Zám János Nagy József... 43,77 31,87 31,62 Fejsze vágás I 2 3 Soproni Tanúim. Áll. Eg. Tolnamegyei Áll. Eg. Vértesi ÁH. Eg. Schramek Ernő.. Zám János Varga János 14,50 14,00 13,00 Célkitűzésünk helyességét a versenyen szerzett tapasztalatok és elért eredmények igazolták. De a versenyzők és az őket oktató műszaki vezetők is egyaránt bizonyították, hogy mind az előkészületek, mind a selejtező háziversenyek során olyan hiányosságon kerültek felszínre, amelyeket fokozatosan fel kell számolni, hogy szakmánknak minél több igazi mestere legyen. Az egyes versenyszámokat és a hozzájuk tartozó értékelési alapelveket az alábbiakban ismertetjük. 1. Fürészlánc élesítése. A 2. és 3. versenyszámhoz Oregon rendszerű lánc szakszem élesítése. Értékelés az élesítési idő alapján. 2. Fadöntés Stihl Contra motorfűrésszel, az 1. versenyszámban élesített lánccal: 1 db, kb. 40 cm tő átmérőjű fa szakszerű, irányított döntése. Értékelés a megadott iránytól való eltérés, a tuskómagasság, a törési lépcső, a törési léc szabályossága és az esetleg bekövetkezett felszakadás és felhasadás alapján. 8. Darabolóvágás Stihl Contra motorfűrésszel, az 1. versenyszámban élesített lánccal: 38 42 cm átmérőjű keménylombos rönkből 2 db 5 cm vastag korong lefűrészelése. Egyiket felülről lefelé vezetett folyamatos vágással, másikat az átmérő feléig alulról felfelé, majd ehhez a vágássíkhoz csatlakozó felülről lefelé vezetett vágással. Értékelés a vágásteljesítmény, a vágásfelület és a fa hossztengelye által bezárt szög, valamint az összetett vágásban a vágások csatlakozása alapján. 4. Sarangolás: 1 normál űrméter kérgezett bükk papírfa besarangolása két sarangkaró közé. Értékelés a sarangolási idő és a berakás tömörsége alapján. 5. Motorfűrészen levő hibák kijavítása. Tüzelőanyagellátó berendezés adagolási hibájának, gyújtógyertya által okozott gyújtási, alapjárati hibának és lánc olajoziási zavarnak a kiküszöbölése. Értékelés a javításra fordított idő és a munka minősége alapján. 6. Választékolás. Ugyanannak a tölgy vastagfának a választékolása. Értékelés a választékolásra fordított idő és a kimért választékok által biztosított nyereség alapján.
2. táblázat Az összetett versenyben az 1 10. helyezettek összesített pontszáma Helyezési sorrend Munkahely megnevezése A versenyző neve Elért össz. pontszám 1 Pilisi Áll. Eg. Mikula Albert 223,48 2 Délzalai Áll. Eg. Lakos Ferenc 210,70 3 Pilisi Áll. Eg. Balogh Márton 189,18 4 Tolnamegyei Áll. Eg. 187,03 6 Eszakzalai Áll. Eg. Horváth József 183,34 ti Dunaártéri Áll. Eg. Kecskeméti István 181,56 7 Magasbakonyi Ali. Eg. lleim László 178,59 8 Szombathelyi Áll. Eg. Kovács Sándor 174,62 9 Mátrai Áll. Eg. Blazsek Béla - 174,29 10 Keletbükki Áll. Eg. 173,26 Megjegyzés: 300 volt'. a versenyszabályzat szerint feltételezhetően elérhető legtöbb pont 7. Fejszevágás. Vízszintes és függőleges síkban elhelyezett 5 5 db célkarika eltalálása fejszével. Értékelés a találatok alapján. 8. Balesetelhárítás. Fakitermeléssel és közelítéssel kapcsolatos három balesetelhárítási kérdés rövid és lényegi megválaszolása. Értékelés a válaszok tartalma alapján. Az 1 7. versenyszámban az első három helyezést elért dolgozók emlékérmet kaptak. A helyezettek nevét, az erdőgazdaság megnevezését és az elért pontszámokat az 1. téiblázatban összesítettük. A 8., tehát a balesetelhárítási versenyszámban a versenybizottság helyezési sorrendet nem állapított meg. A döntésben azonos pontszámot elért versenyzők közötti helyezési sorrend a tőátmérő és a tuskómagasság viszonya alapján került meghatározásra. Az egyes versenyszámokban a jugoszláviai versenyzők a magyarokkal azonos esélylyel indultak, az összesített versenyben azonban nem vettek részt. Az összetett versenyben a helyezési sorrendet az egyes versenyszámokban elért pontszámok összege határozta meg. Díjazásra az első tíz helyezett került (2. táblázat). Az 1 5. helyezettek 3000-től 1000 Ft-ig 500 Ft-os ugrásokkal pénzjutalom, emlékérem és oklevél, míg a 6 10. helyezettek oklevél birtokába jutottak. Ügy gondolom, hogy nem lenne teljes a versenyről adott tájékoztató, ha nem foglalkoznánk röviden a legfontosabb szakmai tapasztalatokkal. Hogy a különböző műveletekben elért szinteket értékelhessük, a 3. táblázatban ismertetjük az egyes versenyszámokban tervezett maximális pontszámot, az azt és a 0 pontot elért versenyzők számát és a teljesített pontszámok határértékeit. A fűrészláncélesítésben mind a munka minőségét, mind az élesítés tempóját illetően csak egy-két dolgozó közelítette meg azt a szintet, amelyet a jó szakmunkásoktól joggal megkövetelhetünk. A fűrészlánc szakszerű és gyors élesítésének jelentőségét úgy vélem nem kell részleteznem, hiszen minden szakember előtt világos annak a lánc élettartamára és a termelékenységre gyakorolt hatása. Ez a megállapítás arra int bennünket, hogy nagyobb gondot kell fordítani a láncélesítés szakszerű oktatására és a munka ellenőrzésére. A fa irányított döntése terén már sokkal kedvezőbbek a tapasztalatok, hiszen 5 versenyző tökéletesen teljesítette a feladatot. Ugyanakkor a fogyatékosságok is felszínre kerültek, mert kilencen árultak el a felállított követelmények alsó szintjétől messze elmaradó ismereteket. A darabolóvágás versenyszáma igazolta, hogy egyrészt a láncélesítés, másrészt a fűrészvezetés még nem vált dolgozóink vérévé. Különösen súlyosak voltak az összetett
3. táblázat Az egyes versenyszámokban a 35 magyar versenyző által elért pontszámok megoszlása A versenyszám megnevezése Tervezett maximális pontszám Maximális 0 pontot elért versenyzők száma Az elért pontszámok határértékei 1. Fűrészláne élesítés 25 0 0 1,51 22,17 2. Fadöntés 50 5 9 0 50,00 3. Darabolóvágás 50 0 16 0 22,18 4. Sarangolás 35 0 2 0 34,55 5. Motorfűrész javítása 50 2 11 0 51,08 6. Választékolás 40 1 1*7 0 43,77 7. Fejszevágás 20 0 0 0,50 14,50 8. Balesetelhárítás... 30 18 0 10,00 30,00 vágás során a két vágáslap csatlakozásánál és a vágáslapoknak a fa hossztengelyére merőleges fűrészelésekor jelentkező hibák. A motorfűrész javítása versenyszám alapján megállapítható, hogy néhány versenyzőt kivéve, a munkaasztalhoz állók többsége nem rendelkezett a szükséges motorismerettel és szerelő készséggel. Legmesszebbmenő követekeztetésekre a választékolási versenyszámban juthatunk. A versenyzők közül fele 30%-nál kisebb értéket mért ki, mint amit az adott fából el lehetett érni. Ez a megállapítás a jövedelmezőség szempontjából különössn azokat az erdőgazdaságokat érinti, amelyekben szakmunkásokkal is válasz'ékoltatnak. A fejszemunkában kialakult átlagszint azt bizonyítja, hogy szakmunkásaink jelentős része már elszakadt a fejszétől és kifejezetten motorfűrészkezelővé vált. Nem lehet azonban eléggé hangoztatni, hogy a vibráció káros hatásának a kiküszöbölése érdekében mennyire előnyös a motorfűrésznek a fejszével való rendszeres felcserélése. A balesetelhárítási kérdésekre adott válaszok arra utalnak, hogy szakmunkásaink általában jól ismerik az óvórendszabályokat. Ha azokat megfelelően alkalmazzák is, a balesetek számának további csökkenése várható. Összegezve az 1966. évi versenyre vonatkozó fontosabb tapasztalatokat, megállapítható, hogy a versenyeknek ez a formája jelentősen hozzájárul szakmunkásaink tudásának gyarapodásához és teljesen kiküszöböli az eddigi versenyek túlzott fizikai igénybevételét. Ennek alapján a versenyeket szervező bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy a soron következő versenyek is hasonló elvek alapján kerülnek megszervezésre. A több évben azonos versenyszámok és értékelési módszer megteremti annak a lehetőségét, hogy évről évre lemérhessük a gyakorlottság mértékét és a szakismeretek fejlődésének ütemét. fl-p T. Cac : COPEBHOBAHHE HECOPYEOB CTPAHbl B 1966-OM rofly. MeTBepTbiü pa3 npoh3bo.inm copebhosahhe jiecopyöob ctpahu c ynacthem 35 cneu.najibho oővmehhbix jiecopysob 27 jiecxo30r. Bo BpeMa copebhobehnfl ouehmbajihcb OTAe.ibHbie onepauhh : 3aroTOBKa nnji, CEajiKa, packpawebka, MOTOPHOH nhjioit iuta6ejiebka copxhmehtauhh, pyöna TonopoM, HcnpaBjieHHe MOTopHbix nmi H ycrpahehhe HeCMacTHbix cnymaeb. Tanán <}>opma copebhobahhh 3Ha i intejibh0 cnocoöctbyet ybcntmehhio 3H3HHÜ cneu.na.nbho oöymehnbix paőomhx-jiecopyöob H cnocoöctbyet BbijiB-neHwo nenocratkob. Dr. Szász T.: HOLZHAUER-LANDESWETTBEWERB 1966. Der 4. Landeswettbewerb wurde mit der Tellnahme von 35 Facharbeitern aus 27 Staatlichen Forstwirtschaftsbetrieben veranstaltet. Die einzelnen Nummern bezweckten die Bewertung der individuellen Arbeit im Seharfen der Ságeketten, Fallen, Einschneiden mit der Motorsage STIHL CONTRA, Schichten, Sortieren, Axthieb, Motorsage-Reperatur und Unfallverhütung. Diese Form des Wettbewerbs trug wesentlich zur Bereicherung der Kenntnisse der Facharbeiter sowie auch zur Erschliessung der MSngel bei.
A nemesnyárasok fakészlet- és növedékadatai a Kiskunsági Erdőgazdaságban DK. TÓTH KÁllOIV Tanulmányom közzétételére főleg az ösztönöz, hogy a most induló és hoszszabb lélegzetűnek látszó nyártelepítési program (ún. cellulóznyár-ültetvények") kezdetén némi adatot és iránymutatást nyújtsanak a homoki erdészeknek és mezőgazdáknak. Annál is inkább szükséges, mivel itt, az ország legnagyobb mezőgazdasági megyéjében a legnagyobb méretű cellulóznyár program körvonalai kezdenek kirajzolódni. Az eddig végzett összeírások alapján Bács-Kiskun megyében összesen közel 20 000 kh cellulóznyárast kívánnak létesíteni. A program beindult, az 1966,67. évi ültetési idényben 1600 kh termelőszövetkezeti és 500 kh állami gazdasági területen telepítenek nemesnyárat. A nemesnyárak rendkívül nagy termőhelyigénye veszélyt jelent a program végrehajtásában. A tervezéshez némi segítséget nyújtanak az erdőgazdasági kezelésű, különböző korú nemesnyár állományoknak alább ismertetett adatai. Erdőgazdasági eritíik nemes- és hazainyár állományai kormegoszlása (1968 (arasz) 1. táblázat 1 5 6 10 11 15 16 20 21 25 26 30 31 35 36 40 41 összes ha éves-ha 128 565 503 222 156 229 100 12 1 1916 Az országoshoz viszo- 1,5 H.6 1 1.0 9,3 10,2 12,3 7,6 2,2 7,0 hny 407 1011 552 391 631 550 359 214 127 4242 Az országoshoz yiszo- 34,0 30,1 31,8 41,0 36,6 35,8 28,5 30,0 14,7 32,6 Az OEF rendeletére 1966 tavaszán végzett nyár-területek összeírásának eredményét az 1. táblázat adatai mutatják. Ennek alapján megállapítható, hogy nyárasaink területi megoszlása megfelel a Duna Tisza köze termőhelyi minőségének, mivel az ország hazainyár területének 32,6%-a, nemesnyár területének viszont csak 7,0%-a van erdőgazdaságunk kezelésében. Korosztályok szerint vizsgálva pedig látható, hogy a 6 30 éves korú nemesnyárasok vannak túlsúlyban. Erdőgazdaság! erdők fafaj megoszlása %-ban 2. táblázat m Tö s A k a c m [ 8 lú 'Magas 1 kőris Egyéb kein. Éger Hazai nyár \ W Fenyő Összes Távlati terv szerint.. 2 1 22 20 26 (i 1 2 2 2 8 li 20. 19 3 15 43 100 100 Az országos adatokkal való összehasonlításon túlmenően érdemes még a nyarak helyfoglalásának arányát az erdőgazdaságon belül is megvizsgálni. A 2. táblázatból látható, hogy az erdőgazdaságban előforduló fafajok között a nemesnyárak 8%, a hazainyárak 20% arányban szerepelnek. A 20 30 év múlva elérendő távlati terv előírásai szerint pedig a nemesnyáraknái inkább csökkenés (6%-ra) mint emelkedés várható, hazainyáraknái alig fog változni (19%) az arány. A homoki termőhelynek megfelelően igen helyesen a fenyők nagymértékű térfoglalása (15%-ról 43%-ra) várható. Tehát végeredményben megállapítható, hogy erdőgazdasági területen nem lehetséges a hyárasok további felfuttatása. A nemesnyárak előfordulási aránya és a termőhely talajvíz mélysége között fennálló összefüggést az 1. ábra mutatja. Jól látható, hogy a 0 1 m és 1 2 m
közötti talajvíz mélységű, körülhatárolt körzetekben található a 20 30%-on fe^ lüli nemesnyár előfordulás. A 2 3 m és 3 m alatti talajvízmennyiségű körzetekben minimális a nemesnyárak aránya. A térkép alapján nemesnyárak telepítésére legalkalmasabb területeket a táj északi és középső részein találhatunk (Kecskemét, Helvécia, Kiskunfélegyháza. Petőfiszállás, Kiskunmajsa környéke), a déli részen már sokkal kisebb mértékben, esetleg csak mozaikokat remélhetünk. 1. ábra. A 8/b erdőgazdasági táj nemesnyár előfordulási aránya a talajvíz mélysége függvényében A nemesnyárasok termőhelyi megoszlását vizsgálva, a felső magassággal jellemzett termőhelyi szórásmezőből indultam ki (2. ábra). A termőhelyi osztályba sorolásokat dr. Magyar János által legújabban kidolgozott (még nem publikált) I X. th. osztályai alapján végeztem el. Mivel a táj nemesnyár állományainak több mint 90%-a óriásnyár, ezért ennek a termőhelyi szórásmezőjét vettem alarrí/ha 2. ábra. Felső magassággal jellemzett 3. ábra. Nemesnyárak élőfakészlete, termőhelyi szórásmező {óriásnyár) folyónövedéke és átlagnövedéke korosztályonként (m?,ha) ^
pul. Az ábráról leolvasható, hogy az óriásnyárasaink termőhelyének átlagvonala az V VI VII. th. osztályok mezőiben helyezkedik el, az állományok zöme a VI. osztályba tartozik (régi osztályozás szerint ez a IX. osztálynak felel meg). Láthatóan 13 éves korig a jobb termőhelyi osztályok dominálnak, 13 évtől kezdve a gyengébbek. A nemesnyárasok üzemterv szerinti élőfakészlete 141 300 m 3 (3. ábra). Az 1 ha-ra eső átlagos fakészlet korosztályonkénti értékei pedig az alábbiak min. max. 0 10 éves 16,0 3 48 m 3 11 20 éves 94,5 5 240 m 3 21 30 éves 160,0 75 465 m 3 31 40 éves 225,5 160 350 m 3 Az összes korosztály élőfakészletének 1 ha-ra eső átlaga 62,5 m 3, alig több mint fele (56.4%) az országos átlagértéknek. Ismerve azonban a táj termőhelyi adottságait, valamint nemesnyárasaink egy részének rontott jellegét, ezt az értéket reálisnak tartom. Az élőfakészlet 49%-a a 21 30 éves korosztályba, 36%-a a 11 20, 14%-a a 0 10, 1%-a pedig a 31 40 éves korosztályba tartozik. Negyven évesnél idősebb nemesnyárasunk területe és fakészlete gyakorlatilag elhanyagolható, ezért nem is értékelem. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy homoki tájunkon a nemesnyárak gazdasági vágáskorának felső határa 30 35 év, biológiai életkora pedig 40 45 év. A nemesnyárak folyónövedékének és átlagnövedékének az értékeit is a 3. ábrán láthatjuk. Az élőfakészlet, folyónövedék és áltagnövedék 1 ha-ra vetített értékeinek grafikus ábrázolásából az alábbi következtetések vonhatók le: az élőfakészlet az idősebb korosztályok felé haladva egyenletesen emelkedik; a folyónövedék 20 éves korig erősen emelkedik, utána fokozatosan csökken, tehát normális; az átlagnövedék vonala 20 éves korig majdnem párhuzamosan fut a folyónövedék vonalával; 23 éves korban metszik egymást (gazdasági vágásérettség optimális időpontja!). Az 1 ha-ra eső folyónövedék korosztályonkénti értékei a következők: min. max. 0 10 éves 3,9 0,1 11,0 m 3 11 20 éves 10,1 1,0 19,3 m 3 21 30 éves 8,9 4,4 16,5 m 3 31 40 éves 7,6 4,2 15,4 m 3 Az összes korosztály 1 ha-ra eső átlaga 6,3 m 3. A folyónövedék fenti értéke már jobban megközelíti (68,5%) az országos 9,2 m 3 átlagot. Mind az átlagos, mind a maximális hektáronkénti folyónövedék a 11 20 éves korosztályban legmagasabb s ez teljes mértékben megfelel a növedéktermelés biológiájának. Az összes folyónövedék mennyisége 14 389 m 3, ennek 38%-a a 11 20, 35%-a 1 10, 27%-a 21 30 éves korosztályba tartozik. Az utolsó, 31 40 éves korosztályban a folyónövedék százalékosan (0,37%) már alig mutatható ki, ezért nem értékelem. Az átlagnövedék 1 ha-ra eső értékei korosztályonként a következők: a 0 10 éves korosztályban 3,2, a 11 20 évesben 9,4, a 21 30 évesben 10,7, a 31 40 évesben pedig 11,3 m 3. Megállapítható, hogy az átlagnövedék korosztályonkénti alakulása szabályos, az életkor előrehaladtával egyenletesen emelkedik.
Megemlítem még, hogy a nemesnyár állomány üzemtervi adatainak előzőekben ismertetett feldolgozásán túlmenően óriás- és olasznyár (I 214-es klón), ültetvényszerűén kezelt kísérleti parcelláinak hasonló adatai is rendelkezésemre állanak, s ezek jóval kedvezőbb értékeket mutatnak (pl. 1 éves olasznyár ültetvény 8X6 m-es "hálózatban 185 m :, /ha fatömeggel 26,6 m 3 /ha évi átlagnövedék!). Ezek azonban egyrészt még fiatalok, másrészt kísérleti jellegüknél fogva a legjobb termőhelyen létesültek, tehát nem tartom őket alkalmasnak az általánosításra. A cellulóznyár telepítési program olyan nagy kiterjedésű és szétszórt területeket fog érinteni a tájon, hogy sokkal inkább a nagy számok törvénye alapján feldolgozott, a legkülönbözőbb termőhelyeken álló üzemi nemesnyárasok üzemtervi adatai nyújtanak helyesebb iránymutatást, mint a kísérleti parcellák. Végeredményben: a homoki nemesnyárasaink fatömeg- és növedékadatai inkább óvatosságra, mint túlzott reményekre "késztetnek bennünket az ültetvények gazdaságosságát illetően. A telepítésre tervezett területek nagyságának reális mértéke, az esetleges rontott nemesnyárasok elkerülése megköveteli a legrészletesebb megelőző termőhelyfeltárást, a megbízható mutatók alapján kidolgozott gazdasági számítást. Legyen kevesebb újonnan létesített nemesnyárasunk, de sokkal termelékenyebb és értékesebb, mint az eddigiek! M-p K. Tom : 3AF1AC ŰPEBECHHbl BJIArOPOAHOrO TOnOJtfl H KHUIKyHHIArCKOM TOCJ1ECX03E. flahhble nphpocta B )KHBOÍ1 aanac Ha KOPHIO HacawaeHHÍi 5jiaropoaHoro TonoJifl JIecxo3a, pacnojiowehnoro B O.THOM H3 Kpyn- Hbix necmahhbix paííohob, no n,ahhhm npoii3bonctbehhoro njiaha coctab.-inet 62,5 M 3, a TeKyiuHH npwpcct 6,3 M 3. 3TO 3HaqHTeJibH0 HH3KHe H0Ka3aTeJiH OHM cbhfletejibctbyiot o TOM, MTO necnahhoe MeCTOnpoH3pacTaHne n.0b0.ibh0 jwa;io nphroflhoe riw BbipaiuHBanHH öjiaroponhbix TonoJieü. IlcOTCMy nporpamma 3aK.r,an,KH Tcno.neH Ha pabhhhe pjih nojiynehhíi uejuiioii03bi, KOTopan B HacTonmee Bpt MH npc.bc AHTCH B ÖOJILUIHX MacuiTa6ax, Tpe- 6yeT TinaTejibHoe oöcnenobahhe MeCTonpoH3pac.TaHMH H OKOHOMimecKHe pacqetbi Ha ochobe AOCTOBepHbix nah- HblX, Iia BCeX MeCTax 33K.nan.KM. Dr. Tóth K.: VORRATS- UND ZUWACHSDATEN ÜBER DIE WIRTSCHAFTSPAPPELBESTAN- DE DES STAATLICHEN FORSTWIRTSCHAFTSBETRIEBS KISKUNSÁG. Der StFB erstreckt sich auf einem der grössten Sandwuehsgebiete des Landes. Nach den Angaben der forstwirtschaftlichen Betriebsplane betragt der Hektarvorrat der Wirtschaftspappelbestande 62.5 fm und der laufende Zuwachs 6,3 ím. Diese Werte sind ziemlich klein und deuten darául hin, dass die Sandstandorte für den Anbau der Wirtschaftspappeln nicht ganz geeignet sind. Das im Ungarischen Tiefland zur Zeit aufgenommene umfassende Anbauprogramm für die Zellstoffpappeln erfordert daher eine gründliche Standortserschliessung und Wirtschaftlichkeitskalkulation für jedem Anbauort an Hand zuverlassiger Daten. Beszámoló a légifénykép-interpretálási szimpóziumról Párizs, Sorbonne 1966, szeptember 26 30 A Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság VII. Bizottsága másodszor rendezett önálló nemzetközi szimpóziumot, ez alkalommal Párizsban. A résztvevők száma meghaladta a 180 főt, közülük 90 külföldi volt. Legnagyobb számmal Hollandia képviseltette magát (12 fő). Jelentős számú delegációval vett részt a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Nagy-Britannia, Olaszország, Svájc, Svédország, Spanyolország, Kanada és Belgium. Ezenkívül ott volt az USA, Tunézia, Ausztrália, Ausztria, Costa-Rica, Elefántcsontpart, Görögország, Luxemburg és Portugália néhány küldötte. A Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Romániából egy-egy, az NDK-ból három. Lengyelországból öt és Magyarországról a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület képviseletében egy küldött volt jelen. Annak ellenére, hogy különböző szakképzettségű szakemberek vettek részt e nemzetközi összejövetelen, a nagy szakmaszeretet, az egyetértés és segítőkészség volt a jellemző.
A párizsi szimpoziurnnak az volt a feladata, hogy a légi fényképek sokrétű tudományos felhasználási lehetőségeivel foglalkozzék és az eddigi eredményeket ismertesse. Egymás után hét szekció ülésezett, különböző témák köré csoportosult előadásokkal. Legfontosabb szerepet kapott a légifénykép-interpretálás legújabb módszereinek, anyagainak és oktatásának a témaköre, valaminl a légi fényképeknek a régészeti kutatásban való felhasználása. Jelentős helyet foglalt el az erdészeti interpretálás kérdése. Kiemelkedő előadást hallottunk a holland Stellingwerf Donaldtól, aki a fafaj és az elegyarány légi fényképekkel történő meghatározásával foglalkozott. 1800 ha területen végezték a kíséletet 1 : 20 000 és 1 : 10 000 méretarányú pankromatikus légi fényképekkel, amelyeket a vegetációs periódus kezdetén készítettek. A kísérlet eredménye, hogy fafajmeghatározás szempontjából nincs lényeges különbség az 1 : 10 000 és 1 : 20 000 felvételek között. A meghatározás pontossága inkább a fafajtól, az elegyítéstől és a magasságtól függ. Legjobban a tölgy határozható meg jellegzetes koronaalakja miatt, majd a bükk és a fenyők. Elegyetlen állományoknál a meghatározás pontossága 70 90%, csoportos elegyítésnél 60 80%, szálankénti elegyítésnél 40 60%. A nyári infravörös felvételek hasonló eredményt adnak, mint a tavaszi pankromatikusok. A kanadai Wittgenstein Sayn a legmegfelelőbb évszak szerepéről beszélt a légi fényképezésnél. Elmondta azt, hogy nehéz egységes választ adni e kérdésre, mert minden szakterületnek más az igénye, de erdészeti szempontból ez a következőképpen alakul: a havas téli felvételek a fenyőfélék elkülönítésére, valamint a vadgazdálkodásban a vadszámlálás és vadvándorlás tanulmányozására alkalmasak. A tavaszi felvételeknél a fafajok rügyfakadás! sorrendjéből a fafajmeghatározás kedvező, mert a klímatényezők módosító hatása nem olyan erős, mint ősszel. A nyári felvételeknél a fenológiai állapot különbözősége ad segítséget a fafajmeghatározásban. Ősszel készült légi fénykép a gyorsan változó lombszíneződést mutatja. Fafajmeghatározás szempontjából ez kevéssé reális a táji sajátosságok, a klimatikus tényezők hatása miatt. Az NDK-beli Wolff Gunther a fekete-fehér, az infravörös és a nem színhelyes spektrozonális filmek erdővédelmi felhasználásáról tartott érdekes beszámolót. Két témakört emelt ki, az egyik az ásványi tárgyak alkalmazása volt, a másik az erősen iparosodott vidékek ipari füst-gáz kárának erdészeti hatásáról szólt. Az eberswaldei Erdészeti Tudományos Intézet kísérlete 60 éves erdeifenyő álományban történt. A kiválasztott parcellák trágyázását és meliorációját 2 éve folytatták. Az ezekről készült légi fényképeket összehasonlították nem trágyázott kísérleti parcellákkal. Tónusdifferenciában és szerkezeti vonásokban erősen elkülönültek egymástól. A légi fénykép a repülővel végzett trágyázás egyenletességének ellenőrzésére is alkalmas. Az előadó szerint ez igen gazdaságos megoldás, mert a légi fénykép ha-ként 0,20 0,30 DM (= 0,80 1,20 forint) kerül. A füstkár megállapításához, vagyis a félig vagy teljesen kipusztult fakoronák feltárásához a szovjet spektrofilmek bizonyultak a legalkalmasabbnak. E felvételek a károk becslésén kívül, nagyterületű erdővédelmi és tervezési feladatok elvégzésére is alkalmasak. Érdekesek voltak a további előadások is. Rhody Bruno (Svájc) az orthofotoszkópia és fénykép-interpretálás erdészeti felhasználását méltatta. Rosetíi Charles-Jean (Franciaország) az erdőleltározásnál alkalmazott légi fénykép kísérleteiről számolt be, amelyet 15 éves időközben végzett és a növénytársulások dinamizmusát vizsgálta. Souchere Pierre az Elefántcsontpart erdős zónájában végzett pankromatikus és infravörös légi fényképek összehasonlító vizsgálatáról számolt be. Erdészeti növénytársulások interpretálásával foglalkozott még a kanadai Ladouceur Gilles és Tomlinson R. F.
Igen értékes előadások hangzottak el a biogeográfiai, a geológiai, a geomorfológiai, a hidrológiai, a talajtani, a tájhasznosítási, a városi és az ipari interpretálás problémaköreiből. Az előadások és az azokat követő viták szakmai színvonala igen magas volt. Jelentős eredmény volt, hogy a külföldi neves szakemberekkel és intézményekkel felvehettük a kapcsolatot. Őszinte érdeklődést tapasztalhattunk részükről hazánk és szakmai munkánk iránt. A szimpózium befejező részében az 1968-ban Lausanneban megrendezésre kerülő nemzetközi fotogrammetriai kongresszus légifénykép-interpretálási témaköreit vitatták meg. Dr. Mike Zsuzsa Néhány javaslat a maggazdálkodás megjavítására DE. MÁKJAI ZOLTÁN A maggazdálkodás ésszerűen kétféle rendszerben történhet: az egyik a magtermelő állomán3'okon nyugvó, külterjes és megosztott hagyományos, a másik a plantázs rendszerű, központosított nagyüzemi maggazdálkodás. Jelen alkalommal a hagyományos rendszerű maggazdálkodással szeretnék foglalkozni általános gazdálkodási szempontból. Az új gazdasági mechanizmus alapkoncepciója a rentábilis gazdálkodás. Erdészeti viszonylatban a rentabilitást két irányban kell érvényesíteni. Egyrészt tekintettel kell lenni a mára, másrészt mai tevékenységünkkel meg kell vetni az alapját annak, hogy a jövőben, a vágásérettségi korra maximális eredményt érhessünk el. A távlati eredményesség legegyszerűbb módja, útja a maggazdálkodás megjavítása. Ennek révén érhetünk el a jelenben alkalmazott minimális befektetéssel maximális hozam-, vagy értéktöbbletet a letermelés időpontjára. A fajták, származékok, egyáltalán a szaporítóanyag helyes megválasztása, illetve biztosítása kapcsán egy adott termőhelyen igen jelentős többlethozamhoz juthatunk anélkül, hogy ennek érdekében a továbbiakban bármit is tennénk. Alátámasztásul példaként az erdeifenyőt hozom fel. Egy ha erdeifenyő erdősítéshez átlagosan 12 000 db csemete szükséges. Ez 1 ár területen 250, Ft/kg-os egységáru, 1 kg mag felhasználásával megtermelhető. Ha az elő- és véghasználati fatömeget 200 m :! -nek veszem és szerényen számolva 500 Ft/m :! -es egységárral, akkor az egy ha erdő hozama 100 mft. Ehhez képest a magráfordítás 250, Ft, azaz a hozam 0,25%-a (0,50 m :! ára). A 250. Ft-os egységáru magot tobozfelvásárlássai kb. önköltségi áron használjuk fel. Ha a tobozt szervezett és szakirányított munkacsapattal, munkabéres megoldásban gyűjtjük be, akkor az önköltség kétszeresére, de esetleg háromszorosára emelkedhet. Nézzük, milyen többlethozamot, illetve értéket kell az így gyűjtött magnak biztosítania ahhoz, hogy a megemelkedett költség megtérüljön. Kétszeres begyűjtési ár esetén 1 m 3 (0,5%-os), háromszoros ár esetén 1,5 m 3 (0,75%-os) fedezi a többletkiadást. De számoljunk az amortizációval is. Tegyük fel, hogy állományainkat 750 Ft/kg egyságáru maggal, a jelenlegihez képest háromszoros áron, tehát hektáronként 500 forinttal drágábban létesítjük. A vágáskort 80 évnek véve a kamat (5%-kal számolva) 2000 Ft-ra rúg, a többletráfordítás tehát összesen 2500 Ft. Ezt az összeget 5 m :l faanyag, vagy 2,5%-os érték egyenlíti 'ki. Az eredmény még így is igen kedvező, ha figyelembe vesszük, hogy ennyi többletet a legóvatosabb genetikusok is garantálnak. De gondoljunk csak a közönséges kocsányostölgy és szlavontölgy, vagy akác és árbocakác stb. állományaink közötti különbségekre. Ha azonban valaki kockázatosnak tartaná a többlet-ráfordítás ilyen mértékét, olcsóbb, de szervezettebb megoldást is választhat. A soros tisztítás elterjedésével úgyszólván teljesen közömbös, hogy a menetközben kikerülő sorok milyen anyagból származnak. Még az is elképzelhető, hogy ezekbe a sorokba olcsón megnevelhető, esetleg vetéssel is erdősíthető idegen fajokat teszünk. Csupán a véghasználatig fennmaradó sorok genotípusára kell ügyelnünk. Bár a sorokat meg kell jelölni és azonos faj alkalmazása esetén elkülönített csemetenevelést, kezelést kell folytatni, csak a csemetemennyiség egyharmad-egynegyedénél kell figyelemmel lenni a genotípusra.
E számvetéshez még annyit tehetünk hozzá, hogy a mag-költségráfordítás más fajok esetében jóval alacsonyabb, mint az erdeifenyőnél. Az akác esetében pl. max 1 ezrelék. A magot a csemetenevelésben egyszerű anyagként kezeljük, úgy mint a műtrágyát, növényvédőszert stb. Az elmondottakkal arra szerettem volna rámutatni, hogy ez a szemlélet mennyire hibás. A mag potenciális anyag, amelyik önmaga értékének meghatványozására képes. Magában hordja a nagyobb hozam lehetőségét, nem kell ennek érdekében visszatérően többször alkalmazni, mint a műtrágyát. A mag esetében súlyos hibákra vezet a mechanikus anyagszemlélet. A mag ökonómiai értelemben véve nem raktári anyag mint a gömbvas, ezért kivételes elbírálást kíván, legfőképp anyaggazdálkodási szempontból. A mag genetikai minőségének biztosítása érdekében minden gátló körülményt el kell hárítani. Ilyen gátló körülmény a korábban érvényben volt meglehetősen merev begyűjtési magár. A magnak nem lehet megszabott és egyöntetű begyűjtési ára, még bő termés esetén sem. Értékét a mindenkori ráfordítás kell meghatározza. Az elszámoló ár és a tényleges ráfordítás közötti különbség költségvetésileg kezelendő. Ez a megoldás lehetőséget nyújt a munkabéres begyűjtésre, a szakszemélyzet ellenőrzése alatt. Mindezekből következik, hogy a magtermelési ágazat begyűjtési költségtényezői nem vonhatók bele a vállalati eredményességszámításba és prémiumértékelésbe. Csupán a mennyiségi terv teljesítése lehet szigorúan megkövetelt feladat. A begyűjtési és elszámoló ár közötti különbség nem lehet a vállalat vesztesége, azt az erdőfenntartási alapból célszerű finanszírozni. A begyűjtésnél adott esetben vállalni kell az időbért is. Ha mindezeket a feltételeket megteremtjük, akkor megadjuk a lehetőséget arra, hogy az erdőgazdaság területén előforduló legszebb állományok kerüljenek továbbszaporításra. Egyúttal kizárjuk azt, hogy a magtermelési ágazat öncélú nyerészkedést folytatva túlhajtsa a kedvező mérlegű fajok begyűjtését, a ráfizetésesekét pedig elhanyagolja és emiatt egyik oldalról dömping, a másik részről pedig aggasztó és kihatásaiben sok esetben veszélyes hiány keletkezzék. A javaslat alkalmazása esetén a társerdőgazdaságok közötti értékesítés csak előzetes megrendelés alapján képzelhető el. Annak érdekében viszont, hogy a rászoruló ezt csak a végső esetben vegye igénybe, másrészről, hogy a vállalatok az indokolt megrendeléstől ne zárkózzanak el, részükre a rezsivel kiegészített teljes ráfordítás, továbbá az elszámoló ár 20%-ának megtérítése indokolt. Exportot csak abban az esetben vállalhat az erdőgazdaság, ha a társerdőgazdaság megrendelését is maradéktalanul ki tudja elégíteni. Ha egy erdőgazdaság nem egy bizonyos fajta (pl. zselicségi ezüsthárs) elterjesztése céljából, hanem tényleges hiány miatt tesz megrendelést, célszerűnek látszik annak megkövetelése, hogy ezt a szándékát a főhatóságnak, mint ellenőrző szervnek előre bejelentse. Ha a bejelentés nem állja meg a helyét, a Főigazgatóság megtorlást alkalmazva elejét veheti a magbegyűjtés kényelemből történő elhanyagolásának. A javasolt intézkedések lehetőséget adnak a genetikai szempontok érvényesítésére, ugyanakkor pedig vállalati önálló gazdálkodásra is ösztökélnek. Ez utóbbit különösen az erdeifenyő esetében tartom fontosnak. Amióta ugyanis a ráckevei magtároló fennáll, a kevésbé rentábilis erdeifenyő magbegyűjtéséről többé-kevésbé leszoktunk és a kényelmesebb központi ellátásra támaszkodtunk. Pedig meggyőződésem az, hogy több éves viszonylatban ebből a fajból sem szorulunk importra. Végül még meg kell említeni a magkezelési és tárolási költségek hovatartozását. Erre nézve azt javasolom, hogy változatlanul maradjanak tervezett és elszámoltatott költségek, azonban ne a mag-, hanem a csemetetermelési ágazaton szerepeljenek. Így, ha valaki több gondot fordít több költséggel magjának minőségére, kevesebb magot kell elvessen, ami a csemetekerti anyagfelhasználás csökkenésével jár. Ha az olcsóbb, vagy hanyagabb kezelést vállalja, illetve választja, akkor a magasabb anyagfelhasználásban látja kárát. fl-p 3. MapbHU : HEKOTOPbIE npejijiowehhfl OB yjiymlilehmm CEMEHHOrO X03flfl- CTBOBAHHH. C cemehamh ApeBecHtjx nopon, oöpamaiotcíi Kan c npoctwm MaTepnajioM HecMOTpn Ha TO, MTO OHH cno- COGHM YMHOJFTHTB CBOK) uehhoctb. C6op cemhh c 6ojibmeíí NPONYKTMBHOCTH HacawaeHHH, nojiymehhblx H3 3THX cemhh. 3aTpaTbi Ha xpanehhe H ofipaöotky cemhh ue.necoo6pa3ho ymhtbmatb cpeah 3aTpaT no BbipainnBaHHio cehhueb, notomy MTO 3aTpaTbi íta xpahehhe OKynaioTCH ojiaroaapa HcnoJib30BaHHio MeHbuiero KojiHMecTBa íemhh. D. Marjai Z.: EINIGE VORSCHLAGE ZUR VERBESSERUNG DER SAATGUTWIRTSCHAFT. Die Baumsamen werden als ein gewöhnliches Matériái behandelt, obwohl sie instande sind, ihren eigenen Wert zu vervielíachen. Die Mehrkosten der aus genetischen Gesichtspunkten durehgeführten Saatguterzeugung bzw. Samenernte werden durch den grösseren Holzertrag reichüch ersetzt. Es ware zweckmassig, die Kosten der Aufbewahrung und Behandlung des Saatguts bei den Kosten der Forstpflanzenanzucht zu verrechnen, da die teurere Aufbewahrung durch einen kleineren Samenverbrauch ausgeglichen wlrd.
Gyomirtási kísérlet Alipur-ral DR. TA1JÁN LÍ8ZIŐNÉ-DE. VLASZATY ÖDÖN Csemetekertekben a legfárasztóbb, legmunkaigényesebb és ezzel kapcsolatosan legköltségesebb munka a vetőágyások gyomtalanítása. Német szaklapokban olvastuk, hogy ott a vetőágyásokat Alipur nevű vegyszerrel 8 10 héten át gyommentesen tudják tartani. Hazánkban a mezőgazdaság cukorrépa vetésekben kísérletezett Alipurral, de ott nem vált be. Az olvasottak alapján 1964-ben a Növényvédelmi Kutatóintézettől kaptunk kisebb mennyiséget kísérletek céljaira. Az Alipur OMU + BiPC hatóanyagtartalmú, az NSZK-ban gyártott gyökérherbicid. Hatása a talajban 6 8 hét után szűnik meg. Sárgásbarna folyadék, mely a nyálkahártyán (száj, orr, szem) és érzékeny bőrön gyulladást okoz. Az Alipurhoz mellékelt használati utasítás szerint az eredményes kezelés feltétele, hogy a ha-onként 1000 liter vízbe kevert 4 liter Alipurt a vetést követően, de legkésőbb 3 5 napon belül kell nedves vetőágyásokra kipermetezni. A vetést legalább 1,5 cm vastag földréteggel kell takarni. Ezért éger, nyír és nyár vetés nem kezelhető Alipurral. Az elvetett magot humuszmentes, steril homokkal sem lehet fedni, mert akkor a vetésben is kárt okozhat. A vetőágyás talajának azért kell nedvesnek lenni, hogy a gyommagvak mielőbb kikeljenek, mert az Alipur csak a csíranövényeket tudja elpusztítani. A mélyebb rétegből kelt és mélyebb gyökerű gyomokat nem pusztítja el. A kapott vegyszerből négy erdőgazdaságnak juttattunk, ahol részben személyes ellenőrzés mellett állítottuk be kísérleteinket. Az egyik erdőgazdaságban a kontrollterület is gyomtalan maradt, ezért nem volt kiértékelhető. A másodikban helytelen technológia miatt, a harmadikban a vetést megelőző és követő kéthetes szárazság miatt a kísérlet részben eredménytelen, részben ki nem elégítő volt. Az alábbiakban a Délsomogyi Erdőgazdaságban beállított kísérletről és annak eredményéről számolunk be, ahol mind a végzett munka, mind az időjárás megfelelő, illetve kedvező volt. Az ideiglenes csemetekert, melyben 300 m 2 erdeifenyő- és 200 m 2 feketefenyő vetőágyást permeteztettünk be 50 liter vízbe kevert 200 ml Alipurral, Toponár község határában, a 7. tagban van. A terület a 29/b erdőgazdasági tájba tartozik, sík. Talajtípusa agyagbemosódásos barna erdőtalaj, fizikai talajfélesége agyagos vályog. A talaj ph-ja 6,2, humuszszázaléka 2,77. A vetést és permetezést 1964. április 14-én végeztük, enyhén meleg, napsütéses időben. Ezt követően az időjárás az alábbiak szerint alakult: Még aznap este, az egyébként is elég nedves talajra 2,9 mm, 24-én 11,3, 25-én 8,2 mm eső esett. Meglepő volt, hogy a kezelt területen a vetés már 19-én kelt, míg a kontroll területen csak 23-án. Ennek okát amint Alipurt kapunk még megvizsgáljuk. A permetezett parcellák júniusig gyomtalanok voltak és a kelés ezekben mintegy 10%-kal jobb volt, mint a kontroli-parcellákban. A kontroli-parcellákat áprilisban 20, májusban újabb 20 órai munkával gyomlálni, illetve kapálni kellett. A permetezett ágyásokat csak júniusban kellett ápolni a kontroli-területtel együtt. Fenti adatokból a vegyszer alkalmazásának gazdaságossági számítását is elvégezhettük: Azonos, 500 m 2 -es kontroli-terület áprilisi ápolása 20 munkaórával 68,40 Ft-ba, májusi ápolása újabb 20 munkaórával 80,19 Ft-ba, összesen 40 munkaórával 148,59 Ft-ba került. 1 ha-ra átszámítva, a megtakarítás 800 munkaóra, 2970, Ft. Az utóbbihoz hozzáadva a 23% közteher költségét, a megtakarítás
összesen 3653, Ft volt. Ebből le kell vonni a permet anyagára 680,, a permetezés munkabérére a közteherrel együtt 150,. összesen 830. Ft-ot. A megtakarítás 2823 Ft/ha. Ezt az eredményt a pontos munka mellett a kedvező időjárásnak köszönhettük. Ma azonban több csemetekertünkben már öntözőberendezés áll rendelkezésre és így száraz időjárás esetében is biztosíthatjuk a szükséges nedvességet. Ahol pedig öntözőberendezés nincs, érdemes eső hiányában a vetés területét öntözőkannák segítségével megöntöztetni. A víztárolótól átlag 25 m távolságra 10 m 2 -es területet megöntöztettünk 50 liter vízzel, ami 5 mm-es esőnek felel meg. Ez a munka 12 percet vett igénybe. 1 ha terület kézikannával történő megöntözése tehát 12 000 perc = 200 munkaóra, á 4, Ft = 800, Ft + 23% (184, Ft) 984, Ft-ba kerül. A megtakarítás kedvezőtlen időjárás esetén olyan területen, ahol nincs öntözőberendezés 1839, Ft/ha. Mind ebben, mind fenti esetben nem is annyira a költség, mint sokkal inkább az 580, illetve 780 megtakarított munkaórán van a hangsúly, abban az időszakban, amikor az első ápolásokat végzik, mikor mindig hiány van munkaerőben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a zsenge magoncok első és második ápolásakor a gyomok kihúzásakor a csemeték közül is több elpusztul, míg júniusban, amikor már megerősödtek, lényegesen kisebb veszteséggel lehet a csemetéket ápolni. Tehát Alipur kezeléssel a kihozatal is nagyobb. A fenyőcsíracsemete-pusztulás környezeti tényezőinek vizsgálata VÁMOS REZSŐ VIDA LÁSZLÓ CSŐSZ JUDIT Ma már számos kutatás eredménye bizonyítja, hogy az általában csemetedőlés"-nek nevezett fenyőcsíracsemete-pusztulás nem minden esetében mutathatók ki a kórokozónak tartott gombák. Zsuravlev I. I. (1950) gombaokozta és nem gombás eredetű dőlést különböztet meg aszerint, hogy a gomba-hyfák szövettani vizsgálatokkal kimutathatók-e vagy sem. Szerinte azonban a kétféle dőlés külső megjelenési formája azonos. Karacsi L. (1950) szintén leszögezi, hogy a kórokozónak vélt gombák nincsenek jelen a pusztulás minden esetében. Jancirik V. (1961) a károsodásban a gombák mellett a baktériumoknak is tulajdonít szerepet, s ezzel egy korábban tett megállapításunkat támasztja alá (Vámos R. 1954, Vámos R. Vida L. 1962). Igmándi (1953) lényegesnek tartja a talaj és klíma szerepét; ezek a tényezők a növényke anyagcseréjének befolyásolásával segítik elő a károsító mikroorganizmusok megtelepedését. Böszörményi Z. (1956) szerint a dőlés több betegség lényegében azonos megjelenési formája. Szerinte környezeti tényezők és patogén gombák egyaránt kiválthatják. A betegséggel kapcsolatos megfigyeléseink során a fák alatti természetes újulat egyes években tapasztalt elmaradásából megállapítottuk, hogy ez a károsodás nem a csemetekertekhez kötött kultúrbetegség, hanem a természetben is gyakori, sőt, egyes években ott is 100%-os kárt okozhat. Évek során számos tapasztalatunk gyűlt össze arra vonatkozóan is, hogy a csíranövénypusztulás azokon a tavaszokon jelentékeny, amikor korán meleg és csapadékos a tavasz. Ilyen év volt pl. 1955. A korán tavasszal bekövetkező magas hőmérséklet és a bőséges talajnedvesség elősegítő hatása mellett számos vizsgálati adat szólt amellett, hogy a talaj bőséges szervesanyag tartalma szintén fokozhatja a dőlés mértékét (Stefanik, 1955).
A környezeti tényezők, a talaj- és klimaadottságok szerepének megvilágítására kísérleteket végeztünk, megfigyeléseket gyűjtöttünk össze, s ezek eredményeit az alábbiak szerint foglaljuk ö.ssze. 1. A talaj szervesanyagának szerepe a dőlésben A talaj szervesanyag bőségének a csíracsemete-pusztulást fokozó hatását az alábbi kísérlet igazolja. A kísérlethez durva marosi fövenyhomokot és kertészeti humuszos talajt, valamint azok keverékeit használtuk. A hőmérséklet 17 20 C között változott, de nappal sem emelkedett 20 C fölé. A locsoláshoz mindig szigorúan azonos mennyiségű vizet használtunk. A kísérlet eredményeit az alábbi táblázat foglalja magába. 1. táblázat Talaj A pusztulás %-ban Megmaradás %-ban... 75%... 25% 0,0 28,0 100,0 72,0 kerti talaj.. kerti talaj... 60%... 50% 25% 75% 100,0 0,0 100,0 0,0.5. kerti talaj 100,0 0,0 Ezt a kísérletet évek során többször megismételtük, csak az első (2) talajkeverékben kaptunk rapszodikusan eltérő eredményeket. A kísérletek igazolták, hogy a talaj szervesanyag bősége elősegíti a csíracsemete-pusztulást, de amint azt a későbbi kísérletek megvilágították, csak viszonylag magasabb hőmérsékleten. 2. A nitrogénbőség szerepe a dőlésben Az elpusztult növények talajainak analíziseiből azt a következtetést vontuk le, hogy összefüggés állhat fenn a pusztulás és a talaj nitrogénkészlete között. E megállapítás azonban csak hajlamosító időjáráskor bizonyult érvényesnek, mert amikor hűvös és napfényes volt az időjárás, akkor ezeken a vizsgált talajokon is éppen úgy elmaradt a csíracsemete-pusztulás, mint máshol. A kérdés tisztázására tenyészedény-kísérleteket végeztünk annak megvilágítására, hogy a talaj NH-tartalma és annak bősége miképpen befolyásolja a dőlés mértékét. A kísérleti talaj 90% fövenyhomok, 10% kerti talaj volt. A növények 4,0, 8,0, 10,0, 16,0 mg%-ban kaptak ammóniumot kénsavas ammónia formájában. A hőmérséklet 18 C volt. A kísérlet eredményei szerint a 4,0 mg%-nál nagyobb kezelésben részesült edényekben valamennyi csíracsemete kipusztult, míg a 4,0 mg%-os kezelés mellett 43% maradt meg a kontrollhoz viszonyítva. A nitrogénbőség elősegítő szerepét szintén igazolják azok a már régebben végzett kísérleteink is, amelyek során tízszeresen felhígított bakteriológiai húslevessel öntöztünk 10 napos erdeifenyő vetést. Az így kezelt növények valamenynyije tipikus dőlésben elpusztult, míg a kontroll-edányekben csupán 14%-os volt a dőlés.
Miután a talajban ammónium és általában a nitrogén mennyiségének növelése a baktériumok elszaporodását vonja maga után, feltehető, hogy a pusztulás és a N-bőség közötti összefüggés azokban a változásokban keresendő, amelyeket a talajban rendellenesen elszaporodó baktériumok hoznak létre. 3. A hőmérséklet és víztartalom szerepe a dőlésben Kísérleteket végeztünk továbbá a hőmérséklet és a talajnedvesség együttes hatásának megfigyelésére azonos talaj alkalmazásával, amelynek összetétele 75% fövenyhomok, 25% kertészeti talaj volt. A kísérletekhez mázolatlan kőedényeket használtunk. A megmaradt csíracsemeték százalékos arányát a 4. ábra mutatja. A kísérlet eredménye szerint a 23 C hőmérsékleten tartott csíracsemeték valamennyije kivéve a legkevesebb öntözésben részesültek 11%-a tipikus dőlésben elpusztult. A 10 C-on tartott növénykék 100%-ban megmaradtak. Viszont a 16 C-on levő csíranövények az öntözővíz növekedő mennyiségével arányosan pusztultak. E kísérletből megállapítottuk azt, hogy a magasabb hőmérséklet és a vízbőség a talajban olyan körülményeket alakít ki, melyek a csíranövények pusztulását vonják maguk után. A fenti kísérletből is világosan kitűnik, hogy jelentős védekezési lehetőség amelyre azonban a gyakorlat már régen rájött a korai vetés. A késői vetések várható eredménytelenségére adott eset ismertetése alapján már Igmándi (1953) is felhívta a figyelmet. 4. A vetés időpontjának szerepe a dőlésben Annak igazolására, hogy a korai vetésnek, illetve a hűvös időjárásnak és az azzal járó alacsony talajbiológiai aktivitásnak nagy szerepe van a fenyőcsíracsemete-pusztulás elmaradásában, a Csongrádmegyei Állami Erdőgazdaság marostoroki csemetekertjében szakaszos vetést hajtottunk végre 14 napos időköztartással, azonos erdeifenyőmaggal. 2. táblázat Vetési idő A megmarni]l csemeték száma/ dm 8 III. 31. 20 IV. 6. 13 IV. 13. 11 IV. 20. fí IV. 27. -1 A kísérleti parcella képe és eredménye szemléltetően mutatja a korai vetés előnyét (1. kép). A vetést követő időjárásról, a hőmérséklet és a csapadékmennyiség heti atlagairól, a vetések időpontjáról, valamint a dőlést átvészelt csemeték számáról az 1. kép és az 5. ábra tájékoztat. Az első vetés egész állománya kefe sűrűségű" (2. kép). A későbbi vetésekből fokozatosan kevesebb és kevesebb példány maradt meg, és az utolsó vetésből csupán 20% élte túl a bajt az első vetéshez viszonyítva (3. kép). A pusztulás mértékének és az adott időszak időjárásának összevetéséből kitűnik, hogy a kelést követő három hét a csíranövény-pusztulás kritikus időszaka. Ezután a már lombleveleit kihajtott növényke túl van a veszélyen. A lomblevélkihajtás ténye tehát olyan minőségi változást jelent, amely a fiatal növényke
1. kép: Szakaszos vetési kísérlet képe szeptember elején 2. kép. Az első vetés (III. 31.) sűrű 3. kép. Az utolsó vetés (IV. 27.) kiritállománya kult állománya ellenállását biztosítja a kór most nem vitatott közvetlen okozójával szemben. A lomblevelek (tűlevelek) kihajtásának viszont eddig leghatározottabban felismert elősegítő külső tényezője a bőséges napfény. összefoglalás. Az előzőekben ismertetett vizsgálatok eredményeiből megállapítottuk, hogy meleg időjárás esetén a talaj víz és szervesanyag bősége a fenyőcsíracsemete pusztulását vonja maga után. A pusztulás tehát következménye e tényezők által okozott változásoknak. Nagy jelentőségű ezért e változások részletes megismerése. Az időszakosan vízbőségnek kitett, túlöntözött talaj mikrobiológiai folyamataiban lényeges változások, a növények esetében pedig gyökérkárosodások és táplálkozásélettani zavarok jelentkeznek. E problémák megvilágítására végzett széles körű kutatómunka eddigi eredményei (Vámos, 1964) a fentieket igazolják.
4. ábra. A hőmérséklet és a nedvességtartalom hatása az erdeifenyő csíracsemeték pusztulására 5. ábra. A szakaszos vetési kísérlet alatti hőmérsékletés csapadék-viszonyok, valamint az egyes vetések csemetesűrűsége dm--enként E vizsgálatok szerint a kedvezőtlen körülmények a talaj gombaflóráját kedvezőtlenül érintik. A túlnedvesedett talajban az összes gombaszám csökken. A kialakult körülmények gátolják a ph és rh viszonyokra rendkívül érzékeny mikorhiza gombák megtelepedését. A mikorhiza gombatársulás elmaradásának következményeit, azaz a mikorhizával rendelkező csemeték és nem rendelkező csíracsemeték között fennálló fiziológiai különbözőségeiket még folyó vizsgálataink alapján kívánjuk tisztázni. 6. kép. Fényen (B) és fényszegény (A) környezetben nevelt egyidős erdeifenyő csíranövények
Végeredményben tehát anélkül, hogy a Fusarium, Rhisoctonia és Phytium stb. gombák (Stefanik, 1955; Igmándy, 1953; Ubrizsy 1965) károsító szerepét a dőlésben kétségbe vonnánk, a fentiekben ún. fiziológiai dőlésnek nevezhető csíranövény-pusztulás tényezőit kívántuk összefoglalni. A fentebb ismertetett tényezők együttes jelenléte által kialakított kedvezőtlen körülmények tehát olyan élettani zavart okozhatnak, amely dőléshez vezethet anélkül, hogy a szár bazális részén gyakran kimutatható gombák a károsításban szerephez jutnának. IRODALOM Böszörményi Z.: (1956) Erdeifenyő ásványi táplálkozása. Agrokémia és Talajtan. Haracsi L.: (1953) Erdővédelemtan. Mezőgazd. Kiadó. Igmándy Z.: (1953) A fenyőcsemete dőlése. Az Erdő. 6. 190 195. Jancarik, V.: (1961) Die Infektion der Forstpathogener Microorganismen in Boden. 31 47. Berlin. Stefanik L.: A fenyőcsíracsemeték gombaokozta pusztulása elleni védekezés jelenlegi állása. Erdészeti kutatások. 3., 67 83. Ubrizsy. G.: (1965) Növénykórtan. Akad. Kiadó. Budapest. Vámos R.: (1954) A fenyőcsemete dőlése. Az Erdő. 1 2. 34 40. Vámos R. Vida L.: (1962) A fenyőcsemeték antibiotikus anyagának vizsgálata. Az Erdő. 3. 124 129. Vámos R.: (1964) Az időszakosan vízzel borított talajok mikrobiológiai folyamatai és azok hatásai (kézirat). Zsuravlev, I. I.: (1954) A csemetedőlés gombás eredetének felismerése és a betegség elleni védekezés. Agrárirodalmi Tájékoztató. 2. 57 59. P Bauow.Jl. Buda, ti. Hec. HCCJIEflOBAHHH OKPYWAIOIHHX OAKTOPOB, BJ1HHKDIUHX HA THEEJih BCXOAOB COCHM. riojierahme cehhueb COCHM noc.ne HX BCXOAOB Bbi3biBaeTCH He TOJIBKO rpnöamh. 3TO MO>KeT B03HHKHyTb H TOJibKO nph Heö^aronpHflTHbix ycnobhflx : cn.tbhah wapa, nepeybjiawhehhan nomba H öojibuioe KOJIHMCCTBO coaephohhfl opranhmeckoro MaTepnajra. 3TH Heö^aronpHHTHbie ycnobmh MoryT Bbi3BaTb TaKyio peakuhio, K O - Topafl nphboflht K no^erahmk) cehhueb, ne3abnch.wo OT Toro, MTO B 6a3ajibH0fí MacTH cehhua BCTpeMaeMbie rphöbi He BJiHHjiH Ha nojierahhe. Vámos R. Vida L. Csősz J.: DIE PRÜFUNG DER UMWELTFAKTOREN BEIM KEIMLINGSSTER- BEN DER NADELBAUME. Das auch als Umfallkrankheit" bekannte Absterben der Koniíerenkeimlinge ist nicht nur eine Folge des Auftretens pathogener Pilze. Das Absterben kann auch alléin unter ungünstigen Verhaltnissen erfolgen, und zwar bei warmem Wetter, wenn der Boden zu feucht ist und zu viele organische Stofíe enthalt. Dlese ungünstigen Verháltnisse können blologische Störungen verursachen. di'i zu einem Umfall der Keimlinge führen. Obwohl es dabei haufig vorkommt, dass am basalen Teil des Sprosses PUze nachgewiesen werden können, sind diese an der Schádigung nicht beteiligt. Az 1965. évi méhészeti konferencia megállapította, hogy a csehszlovák méhészet állapota nem kielégítő. Ezen az értekezleten, a méhészet mai állapotának megjavítása érdekében, számos javaslat hangzott el. Az állami erdészet méhészkedése, mint népgazdasági szempontból fontos tényező, szintén vita tárgya volt. Az állami erdészet méhészkedési tevékenységét a múltban jól megszervezték. Az utóbbi időben azonban a méhészet hanyatlásnak indult. Ennek következményeként a szlovák állami erdészet kezelésében levő méhcsaládok száma 3000-rel csökkent. A szlovák állami erdőgazdaságok kezelésében 14151 méhcsalád van, ami a szocialista szektorok méhállományának 24%-át jelenti. Szlovákiából évente 900 tonna mézet exportálnak, de a hazai fogyasztás is jelentékeny. Sok év tapasztalata bizonyítja, hogy a méhészkedés gazdaságossága általában még nincs biztosítva; kellő szervezéssel és kezeléssel azonban ez is elérhető. Ezt bizonyítja az egyik erdőgazdaság esete. Ez az erdőgazdaság 1960-ban 4300 méhcsaláddal gazdálkodott, a méhészkedés gazdasági eredménye azonban nem volt kielégítő. Jobb eredmények elérése érdekében az erdőgazdaság a méhcsaládokat kedvezőbb méhlegelőt biztosító helyekre telepítette és a méhek kezelését szakismeretekkel rendelkező méhészekre bízta. Egy-egy méhészre 100 méhcsaládból álló telepet bíztak. Ezek a méhészetek a bevételek növelése érdekében méhpempő készítésével is foglalkoznak. A méhészeti ismeretek elsajátítása érdekében Kassán tanfolyam létesült, ahol a jelentkezők két év alatt elsajátítják a szükséges ismereteket. Az állami erdőgazdaságok méhészkedésének alapja le van fektetve, most már csak ki kell fejleszteni és gazdaságossá tenni. (LES 1966. 6. sz. 258 260. old. Ref.: Partos Gy.)
A zalai bükkösök fatermési vizsgálata MENDLIK GÉZA Az ERTI az ország minden egyes táj csoportjában végez fatermési vizsgálatokat. Ezeknek a vizsgálatoknak az a célja, hogy jobban megismerjük állományaink fatermési mutatóit és ezáltal eredményesebbé tegyük erdőgazdálkodásunkat. A bükkösök táji fatermési vizsgálatát a göcseji bükktájban kezdtük el. Ennek oka az, hogy országos viszonylatban itt növekszik leggyorsabban a bükk, amint azt Magyar János 1958-ban megjelent értekezésében kimutatta. A Fekete Zoltán által 1950/51-ben kitűzött 25 kísérleti területen kívül 25 újabb kísérleti területet létesítettünk. Az 1950/51- ben kitűzött területek újrafelvétele 1962-ben megtörtént. Az újrafelvételi és az új területek adatfelvételét az ERTI I. osztályának 1962-ben kiadott metodikája szerint végeztük. Az újabb területek kiválasztásánál az a szempont vezetett, hogy olyan területeket jelöljünk ki, amelyeknek felsőmagassági adatai a régebbi adatokkal együtt biztosítsák a szórásmezőben az egyenletes eloszlást. Az adatfeldolgozás lyukkártya rendszerű gépek segítségével történt. Az adatok közül először a felsőmagasságokat hordtuk fel a Fekete-féle bükk fatermési tábla szórásmezejebe. A pontok elhelyezkedését az 1. ábrán láthatjuk. 1. ábra. A kísérleti területek felsömagassági adatainak elhelyezkedése Fekete Zoltán bükkfatermési táblájának szórásmezejében zo ÍO so ao ÍOO m uoér- A pontok többsége az I., II., III. fatermési osztályban helyezkedik el és csak néhány terület felsőmagassága jelenik meg a IV., V. és VI. osztályban. Az I. fatermési osztályba 0 40 évig egyáltalán nem, 40 50 évig is csak az alsó határvonal közelébe esik terület. 80 év felett az I. fatermési osztály határvonalán kívül két terület található. A III. fatermési osztályban 65 évnél idősebb korban nem találunk egy állományt sem. Az állományok korának és az egyes fák fatermésének pontosabb megismerése céljából 1965 szeptemberében 8 kísérleti területről 15 db 1. és 2. magassági osztályú törzset döntettünk. A páratlan métereknél kifűrészelt korongok segítségével törzselemzést végeztünk. A törzs hosszmetszetének megrajzolása után megszerkesztettük a magassági növekedés diagramját. A kor függvényében felhordtuk a hosszmetszetről leolvasott törzsmagasságokat. A törzsek növekedését ábrázoló kiegyenlítetlen vonalak a 2. ábrán bemutatott négy törzs növekedéséhez hasonló f utásúak. Az I. magassági osztályú törzsek a Fekete-féle tábla felsőmagassági szórásmezejében 20 40 évig a határgörbék alá metszenek, 40 évtől kezdve az osztályhatárokhoz viszonyítva fokozatosan emelkednek, majd föléjük kerülnek. Ez az eredmény és a felsőmagasságok előbb leírt elhelyezkedése arra késztetett, hogy újabb kimagasló törzseket döntessünk és újabb területeket keressünk a legrosz-
szabb és a legjobb termőhelyeken. 8 kísérleti területről 13 törzset döntettünk és 8 újabb kísérleti területet létesítettünk. A felsőmagassági adatok elhelyezkedése az új adatok felhordása után sem változott, úgyszintén a törzsek magassági növekedésének vizsgálata is azonos eredményt mutatott a 2. ábrán bemutatott négy törzs növekedésmenetével. Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy új, helyi fatermési táblát szerkesztünk. A szerkesztést Magyar János 1940-ben kiadott értekezésében közölt módszerrel végeztük. A felsőmagassági szórásmező határgörbéit vezér- és vezetőgörbék segítségével szerkesztettük meg. 40 20 i 2. ábra. Négy, I. magassági osztályú törzs magassági növekedésének menete a Fekete-féle táblázat felsőmagassági szórásmezejében 20 to ŐO eo roo /JO ér A 3. ábrán láthatjuk a felsőmagassági szórásmező új beosztását a kísérleti területek felsőmagassági adataival. A magassági növekedés kulminációja, mint a görbékről is látható, termőhelyi osztálytól függően 15 30 év között van. 3. ábra. A zalai fatermési tábla felsőmagassági szórásmezeje a kísérleti területek felsőmagassági adataival A felsőmagassági szórásmező megszerkesztése után a felsőmagasság és a főállomány összesfatömege közti összefüggést vizsgáltuk. A pontok felhordása és az átlagpontok számítása után meghúztuk a 4. ábrán látható, folyamatos vonallal rajzolt görbét. Minthogy a Fekete Zoltán által szerkesztett táblában különböző fatermési osztályok összesfatömeg átlagpontjai egy görbére estek és Magyar János 1958-as értekezésében az I. és VII. osztály görbéi közt csak igen csekély az eltérés, a fatömeg adatok kiszámítására mi is szerkesztettünk egy görbét. A 4. ábrán szaggatott vonallal a Fekete Zoltán által szerkesztett összesfatömeg görbét rajzoltuk meg az új görbével való összehason-
4. ábra. A faállomány összesfatömege és a felsőmagasság közti összefüggés ábrázolása (folyamatos vonal: a zalai bükk fatermési tábla; szaggatott vonal: Fekete Zoltán bükk fatermési táblája) lítás céljából. 35 méter felsőmagasságig az új görbe a régi alatt fut, 35 méter felett pedig egy kissé föléje emelkedik. Az eltérés a két görbe között nem nagy. Az eltérés okát részben abban látom, hogy az új fatömeg-adatokat a hazai bükk fatömegtábla segítségével, míg a régebbieket a Horn Grundner-féle táblák segítségével számították ki. Mint ismeretes, a hazai fatömegtábla adatai 35 méteren alul a Horn Grundner tábla adatai alatt, 35 méteren felül pedig a német tábla fölött helyezkednek el {Sopp László, 1963). Következő lépésként az I. fatermési osztály határszámsorainak feisőmagassági adatai alapján a kor függvényében felhordtuk a hektáronkénti fatömegeket. Az így szerkesztett határszámsorokat kiegyenlítettük. A kiegyenlített felső és alsó határszámsorok hányadosai segítségével számítottuk ki a többi határszámsor adatait. Az így kapott görbéket az 5. ábrán láthatjuk. 5. ábra. A zalai tábla főállományi összesfatömeg határgörbéi a kor függvényében A fatermési osztályok fatömeg értékeinek százalékos eltérései csak 30 év előtti időszakban haladják meg a 20 százalékot. A folyónövedék maximuma 40 év körül található. A folyónövedék a maximum elérése után nem mutat oly gyors visszaesést, mint az országos táblában. Az átlagnövedék maximuma 60 70 év között található és még fokozatosabban csökken, mint a folyónövedék. Az átlagmasságokat a felsőmagasság és az átlagmagasság összefüggésének megszerkesztése után olvastuk le. A grafikus
összefüggés 10 méter felsőmagasságtól kezdve egyenest mutat, melynek tangense 1,0-nél nagyobb, vagyis növekvő magassággal csökken a különbség az átlagmagasság és a felsőmagasság között. A két tényező közt igen szoros összefüggést találtunk, mivel a korrelációs koefficiens SP \ f SQ x -SQ 4223,83 - = 0,998 4228,20 A kapott összefüggés hasonló értékű Magyar János (1958) értekezésében közölt ábrával, amelyben a kor függvényében felhordott felső- és átlagmagasság különbsége egy maximum elérése után egyenes mentén csökken. A hektáronkénti körlap-összegek görbéinek levezetésénél azt a módszert választottuk, hogy az egyes területek főállományának fatömeget osztottuk az átlagmagasságokkal, az így kapott G. F. értékeket felhordtuk G. függvényében. A G. F. értékek fatermési 1 osztályonként nem különülnek el és így a pontokból csak egy egyenest szerkesztettünk. A táblabeli fatömegértékek középszámsorait szintén elosztottuk a megfelelő átlagmagassági értékekkel. Az így kapott G.F értékeket az egyenesre vetítve olvastuk le a körlap-adatokat. A körlap-görbéket a kor függvényében a 6. ábrán láthatjuk. Az új görbék még 120 éves korbán is emelkednek, míg Fekete Zoltán táblájának görbéi 80 éves kortól kezdve csaknem vízszintesen haladnak. Birck Oszkár 1963-ban tar- 7/p J ' V 20 6. ábra. A zalai tábla főállományi körlapgörbéi a kor függvényében ^o so too éi' tott akadémiai előadásában amelyben a dunántúli bükk kísérleti területek újrafelvételeit értékelte ki már rámutatott arra, hogy a főállomány táblabeli körlap-értékei idősebb korban nem emelkednek. Az újrafelvételek adatai ellenben jelentős körlapnövedéket mutattak. Ezt a körülményt az országos táblának az újrafelvételek alapján történő korrekciójánál figyelembe kell vennünk. A mellékállomány fatömeg-adatalt kétféle módszerrel határoztuk meg. Első módszerként a főállomány törzsszám csökkenésének segítségével a klasszikus értelemben vett mellékállományt számítottuk ki. Ezek az értékek a fatermési tábla 13. oszlopában találhatók. Meghatározásunk másik módszereként a felvételezéskor elkülönített mellékállomány adatokat változás nélkül átlagoltuk. Ezzel a kétféle módszerrel vezette le Sólymos Rezső 1965-ben a hazai erdeifenyő fatermési táblák mellékállományait is. A fatömegeket a kor függvényében hordtuk fel. A pontok csoportosítása és az átlagpontok képzése után a 7. ábrán látható görbéket kaptuk. Csak az I. és a II. fatermési osztály görbéit tudtuk megszerkeszteni, mivel csak ezekhez állt rendelkezésre megfelelő számú adat. A III. és IV. osztály adatait hányadosok segítségével számítottuk ki. A gyérítési fatömegek 40 60 éves korban a legmagasabbak, de a maximumtól kezdve csak igen lassan csökkennek.
to o o o o co 0 00 0 ] 0 05 0 cn O 0 CO 0 to 0 0 Kor co co co co to to to -a cn *» p 00 0 co 00 00 co J SS b *> OC co OC to b b 1 ~1 co CO co co to to to to Cn to co -a - í co OC co o h Ol 0 co co 00-1 OC to cn 0 co co CO IC to to to to co Ki p - ] cn co p Oi to -1 to í- b co CS - ] lo *» '- ] felső határa alsó határa B 8= középértéke 80- Oq CO O 0! Cn co o to f f 00 00 fatömege b 1 1 1 CO to to co co *> Cl - j 0-1 00 0 1 1 -a i 1 h-1 CO to Cn to CX *>. 0 Cn Ol #* 0 0 0 10 J *- co CO CO co co CO co to to to - ] 02 cn co 1 ' p cn p 00 00 CO b b b to Cn to co co co to to _ 1 00 O to 00 co a 00 -a to cn -j 00 00 #- Ül b 1 I folyónövedéke törzsszáma körlapja átlagátmérője NI SE. 8^ S co CO co to to to to to to 1 1 co 00 co 0 CO 1 1 co CO O cn *- cn 00 Cn C3 Cn 00 o cn cn 00 00 -i to co o átlagmagassága alakszámezredrósze Sí Ci CO 4- co to c átlagnövedéke 5" fatömege co o Cn to to 1-1 I co o Cn co C3 c S 00 to to cn -j 00 törzsszáma fatömege o 3 5, to 1 Fő + mell. áll. együttes co to co 00 l-l 00 i-i o co -J co to to to to O to o 80 O: 3 co o Összes előhasználat Egész fatermés *> 0> co co co co co co to 1 0 co - ] oo Cn *- 1 co to co to *>. co I 1 00-1 co 0 1 Előhasználati részarány CO co 0 to to Cn Cn to 00 to Cn CO Cn co 0 co co 0 OC co 0 Az egész fatermés folyónövedéke
7. ábra. Az I. és 11. fatermési osztály mellékállomány fatömegének változása a kor függvényében so «> eo ao öo ér A törzsszámgörbék és a táblában egyéb adatok kiszámítását nem ismertetem, hiszen lényeges eltérést a Fekete Zoltán-féle táblához viszonyítva nem mutattak. Hely hiányában csak a II. osztály táblázatát mutatom be az elkészült 4 fatermési osztály adataiból a szembanlévő oldalon. A tábla szerkesztése után vizsgáljuk meg, hogy az új tábla mennyiben jelent eltérést az országostól és az eltéréseknek mi a jelentősége. 1. A mellékállomány II. fatömeg adatai statisztikus jellegüknél fogva azt mutatják, hogy a vizsgált állományokban átlagosan mennyi a kitermelhető fatömeg. Ezek a számok nem túl magasak és nem jeleznek olyan nagy tartalék-fatömeget, mint amilyet a nyugatdunántúli erdeifenyvesek mutatnak. A számsorokat azonban nem lehet véglegesen helyeseknek kimondani, mert a növekedésnek megfelelő értékeket csak a többször meggyérített kísérleti területek adatai alapján lehet majd megállapítani. A gyérítések végrehajtásához és tervezéséhez a mellékállomány II. számsorait javaslom figyelembe venni. 2. A körlapértékek idősebb korban is folytatódó növekedésére már az előző részben rámutattam. Ez a körülmény összefüggésben van azzal, hogy a folyónövedék is magasabb értékeket mutat idősebb korban, mint Fekete Zoltán táblájában. A főállomány folyónövedék-értékei 120 éves korban még a III. fatermési osztályban is meghaladják az országos átlagot. Ezért a vágáséretlségi kort az I II. fatermési osztályban 120 évben, míg a III. fatermési osztályban 110 évben javaslom megállapítani. 3. A magassági növekedésmenet vizsgálata azt mutatta, hogy a bükk a göcseji bükktájban kiegyenlített növekedést mutat. Ez azt jelenti, hogy fiatal korban nem nő olyan gyorsan, mint a fényigényes fafajok, ellenben idősebb korban tovább megtartja magassági növekedését. Ennek a ténynek Zalában a magtermő állományokra nézve van jelentősége. A magtermő rendeltetésűvé nyilvánított erdőrészletek jelenleg a legjobb fatermési osztályú állományokat foglalják magukban. Ezek az erdőrészletek a zalai faterméi:i táblában közölt magas folyónövedéket termelik. A magassági növekedés és a még jelentős fatomegtermelés azt mutatja, hogy ezek az állományok stádiumos fejlődésükben még fiatalabbak, mint pl. a hasonló korú erdeifenyő állományok. A magtermések gyakoriságának növekedését csak idősebb állományoktól várhatjuk. A koronának szabad állásba hozásával a rövid hajtások száma és ezzel a magtermés lehetősége növekszik. Ezért a már többek által (Mátyás Vilmos, Kollwentz Ödön) javasolt koronafejlesztő gyérítések megkezdése mellett a magtermő állományok vágásérettségi korát a termőhelytől függően 150 200 évben javaslom megállapítani. Kitűzött célunk, hogy az 58 fatermési terület felvételéből szerkesztett zalai fatermési tábla adatait az új raf el vételekkel javítsuk, ezáltal az erdőgazdaságok és az erdőrendezőség munkájának eredményességét növeljük. Összefoglalás: 58 Zala megyei bükk fatermési terület adatai es 28 kimagasló, illetve uralkodó bükktörzs elemzése alapján megállapítottuk, hogy a szóban forgó területen a bükk magassági növekedése eltér az országos bükk fatermési tábla növekedési menetétől. Helyi fatermési tábla megszerkesztése után megállapítottuk az új tábla és az
országos tábla közt található különbségeset. A vágásérettségi korokat a fatermelést szolgáló erdőrészleteknél 110 120 évben, míg a magtermő állományoknál 150 200 évben javasoljuk megállapítani. r. MendAUK : HCCJlEnOBAHHE 3A11ACA 3AJ1ARCKHX EVKOBblX HACAWflEHHfl. tlccjieflobahhíi abtopow 3anacoB noi<a3hbaiot, MTO B 6yKOBbix HacaMí.aeHHHX B paííohe 3a.na npupoct B BbicoTy OTJiHMaeTCíi OT Taö.inu 3anacoB, npmihtbix no CTpaHe. A B T O P coctabm.n MeCTiibte Tafj.iHUbi sanara c yqe- TOM OTAenbHbix Jiecubix i'qactkob. B:>3pacT pyök H 3AC0b npeanomteh B 110 120 JICT, a juiíi ceiuehr.bonctba E03- pact npeakowen B 150 200 -iet. Mendlik G.: ERTRAGSPRÜFUNGEN IN DEN BUCHENWALDERN DES KOMIT ATS ZALA. Auf Grund von Ertragsprüfungen wurde nachgewiesen, dass im Komitat Zala das Hóhenwachstum der Buche von den Zahlenreihen der allgemeinen Ertragstafel abweicht. Die Unterschiede wurden durch die Herstellung einer lokálén Ertragstafel niedergelegt. Das Hiebsalter der Buche wird für die Produktionsbestande in 110 bis 120 Jahren. für die Saatgutbestande in 150 bis 200 Jahren vorgeschlagen. Nemesnyár telepítési hálózatok gazdaságossága DR. SZODFRIDT ISTVÁN A gazdaságos nemesnyár telepítési hálózatok meghatározására irányuló vizsgálataim első eredményei Az Erdő"-ben megjelentek (Szodfridt, 1966). Most a további vizsgálati eredményekről szeretnék beszámolni és ezek alapján javaslatot tenni a gazdaságos telepítési hálózatra, a különböző termőhelyi adottságoktól függően. Korábban már utaltam arra, hogy a nálunk általában alkalmazott telepítési hálózatok túl sűrűek, különösen a gyengébb, optimálistól távol eső nyártermőhelyeken. Ennek következtében az első belenyúlások révén nyert fatömeg rendszerint kisebb értékű, mint a termelésre fordított költség, ezenkívül feleslegesen sok ültetési anyagot, munkabért és energiaköltséget használunk fel a kelleténél nagyobb egyedszámú telepítéshez. Helyesebb lenne tehát, ha olyan telepítési hálózatot választanánk, mint amilyet a veszteséggel járó első belenyúlás után kialakítunk. Ily módon elkerülnénk az első tisztítás veszteségeit, de az ültetés során is megtakarítást tudnánk elérni, amelyet még az a tény sem csökkent nagymértékben, hogy a jelenleginél ritkább hálózat választása megnyújtja az ápolás szükségességét, valamint némi nyesési munkatöbbletet jelent. Kérdés az, hogy mekkora legyen ez a hálózat. Ha a feltett kérdésre választ kívánunk adni, akkor nemcsak a biológiai és fatermési vonatkozásokat kell szem előtt tartanunk, hanem messzemenően ügyelnünk kell a gépi ápolás lehetőségeire is, hisz az erdőgazdaságok munkaerőhelyzetének számottevő javulásával aligha számolhatunk, inkább a meglevő munkaerő csökkenését várhatjuk. Éppen ezért javaslatomat ennek a körülménynek figyelembevételével teszem meg, tehát a meghatározott hálózati méret helyett az egy fára eső növőtérre teszek javaslatot, ott is bizonyos határok között mozgó értékeket jelölök meg, amelyeken belül a gépesítési lehetőségek figyelembevételével lehet a helyes hálózatot a helyi sajátosságoknak megfelelően megválasztani. Az első belenyúlások során kikerülő választékok általában a következők lehetnek: vékony tűzifa, farostfa, papírfa. Ha az ezek megtermelésére fordított költségeket elemezzük, akár az országos munkabérnormák figyelembevételével, akár a helyi sajátosságoknak megfelelő módosítással, meg kell állapítanunk, hogy a tisztításokból termelhető vékony tűzifa és farostfa termelési költségei magasabbak, mint az eladásukból származó bevétel. Ennek igazolására az országos normakönyvek adatait is idézhetném, ez azonban túl hosszadalmas lenne, ezért
csupán a Délzalai Erdőgazdaság (Andor, 1964) adatait ismertetem. Eszerint minden m 3 vékony lágy tűzifa 124 Ft, minden m 3 farostfa 90 Ft veszteséget hozott az erdőgazdaság számára az 1963/64. gazdasági évben. Ugyanakkor a papírfa m 3 -e 142 Ft nyereséget jelentett. Hasonló arányokat lehet találni más erdőgazdaságokban alkalmazott bérek és egyéb költségek terén is. Általában azt mondhatjuk, hogy akkor nem lesz veszteséges az első belenyúlás, ha a kikerülő faanyagnak kb. 30 35%-a már papírfát ad. Egy nemrégiben megjelent tanulmány (Kulcsár, 1965) a nyártermelések országos adatainak felhasználásával értékelte, hogy milyen átlagos átmérőhöz milyen választékmegoszlás tartozik. Ha ezt a táblázatot áttanulmányozzuk, arra a következtetésre jutunk, hogy országos átlagban a jelenleg érvényben levő ár- és bérrendszer szerint akkor nem lesz az első belenyúlás veszteséges akkor érjük el a fenti papírfa arányt ha a. kivágásra jelölt fák átlagos átmérője a 10 12 cm-t eléri. Azt kell tehát meghatároznunk, hogy különböző termőhelyeken melyek azok a hálózati méretek vagy másként: egy fára eső növőterek, amelyek az első belenyúlás idejére ezt az átmérőt biztosítják. Á probléma megoldásához saját vizsgálataim anyagát is fel tudom használni, de nagyon jó tájékoztatást jelentenek a nyárasok üzemi minta és ellenőrző területeinek adatai. Igaz, hogy egyelőre csak két év anyaga áll rendelkezésemre, azonban ezek közül is kiválaszthatunk annyi adatot, amennyi a gazdaságos hálózati méretek meghatározására egyelőre elégséges. Az üzemi felvételi lapokat, valamint saját felvételeimet értékelve, ezek alapján a következőket javasolom: Hullámtéri öntéstalajokon az egy fára eső növőtér 6 8 m 2 legyen, mégpedig az óriásnyárat inkább az alsó határérték körüli hálózatba, míg a korait a felső körülibe célszerű telepíteni. Utóbbi vonatkozik az olasznyárra is terjedelmes koronájára tekintettel. Láptalajokon mélyebb termőréteg (70 cm-nél mélyebb), jó talajvízellátottság esetén az óriásnyár részére 6 8 m 2 növőtér a megfelelő, korainyár részére 8 9 m 2 ; sekélyebb termőréteg (40 70 cm), valamint kedvezőtlen vízellátottság esetén az óriásnyárnak is 8 9 m 2 növőteret kell biztosítani. [Ezt egyébként a közelmúltban megjelent, hansági nyarakkal foglalkozó tanulmány (Máté Balsay, 1966) is leszögezte.] Korainyárat ilyen adottságok esetén ne telepítsünk. Homoki talajkombinációkon, valamint csernozjom jellegű homoktalajokon az óriásnyár legalább 9 m 2 növőtérrel rendelkezzék, de még ezen is tágíthatunk. Hasonló hálózati méret lesz megfelelő a kötöttebb réti talajokon, elsősorban a Tiszántúlon, Békés megyében. A barna erdőtalajokon 80 100 cm termőrétegmélység esetén az egy óriásnyárra jutó minimális növőtér 8 m 2 legyen, az olasznyárnak is legalább 9 m 2 növőteret kell biztosítani. Tekintve, hogy a táji technológiai utasítás a legtöbb esetben a megadottaknál szűkebb hálózatokat ír elő, javasolom ezek felülvizsgálatát és módosítását. Mivel pedig a telepítési hálózat kérdése a gépesítés lehetőségeinek figyelembevétele mellett döntően termőhelyi kérdés, célszerű lenne, ha az üzemi minta- és ellenőrző területeken szabatos termőhelyfelvétel történne, de a felvételi lapokra legalább a termőréteg mélységét és a talajvíz állását is rá kellene írni. Ezek nélkül az üzemi nyárnevelési ténykedés további finomítása nem lehetséges. Az elmondottak egyrészt a jelenlegi ár- és bérrendszert vették alapul. Amennyiben ezek valamelyikében változás történne, megállapításainkat módosítanunk kell. Hasonlóképpen az elmondottak olyan esetekre vonatkoznak, amikor
egy kezdeti, viszonylag sűrűbb hálózat telepítése, majd megismétlődő nevelővágások után kívánjuk a véghasználati hálózatot elérni. Az ún. választék-célállományok esetére a fentiek nem érvényesek. A-p H. Cod0pudm : PEHTAEEJIbHOCTb noca,d,0<ihoh CETH BJIArOPOűHOrO TOnOJW. nph cyutectbyiomhx B Hacroniuce npemh ueh n HOPM nocaaomhah cetb 6jiaropoAHbix TOnoJieíi ogecnenr- BaeT pehtaöejibhoctb npn cneíiyfomem npoctope pocta : Ha nanochbix 3ajinBHbix nom3ax 6 8 ív. 2, i a jiymiihx jiyrobbix nombax 6 8 M 2, Ha öo/iee cjiaonx nombax 8 9 M z, cpean nphbeaehhbix nahhbix npcctopa pocta HHHC- HHe rpahhubi KacaioTCH Tonojia rarantcxoro, Bepxnne -ronojih pahhero H HTa/ibHHCKoro. Dr. Szodfridt i.: DIE WIRTSCHAFTLICHKEIT DER PFLANZVERBÁNDE BEI WIRTSCHAFTS- PAPPELN. Bei den derzeitígen Preisen und Löhnen sind die Pflanzverbánde der Wirtschaftspappeln bei der Sieherung i'olgender Wuchsraume wirtschaftlich: Alluvialböden der Flutgebiete 6 bis 8 m 2, reiclsere Moorböden 6 bis 8 m 2, schwáchere Moorböden 8 bis 9 m 2, Sandböden, bindige Wiesenböden und braune Waldböden minimai 8 bis 9 m 2. Der untere der angegebenen Grenzwerte bezieht sich auf die Pappelsorte Robusta, der obere auf die Sortén Marilandica und 1-214. A dugványozásról KIS TÓTH TAMÁS A dugványozás végrehajtásának idejét erősen befolyásolja a talaj előkészítés. Csemetekitermeléseink zömét ősszel szoktuk végezni. Ebből adódik, hogy dugványozásunk ideje rendszerint kitolódik tavaszra. Kötött talajon nem is tanácsos az őszi dugványozás. Késő ősszel és kora tavasszal az éjszakai fagyot nappali olvadás váltja. Ebből kifolyólag a felső talajréteg hol összehúzódik, hol kitágul, s az ősszel eldugott 15 20 cm hosszú dugvány a földből kiemelkedik. Ennek megakadályozására földdel be kellene takarni. A föld azonban a tél folyamán annyira megtömődik, hogy a rügy nem tudja áttörni, tavasszal ki kell bontani. Ezzel a művelettel viszont sok hibát követünk el, mert a fakadó rügyet letörjük. Többletköltséget jelent, így magasabb önköltséget is. A gyakorlat tehát amellett szól, hogy a dugványozás legmegfelelőbb ideje a kora tavasz. A dugványozás tulajdonképpen a dugványvessző letermelésével kezdődik, a dugvány mennyiségétől függően január közepe táján a tárolás ideje mintegy 6 hét. Ott, ahol kevés dugványt termelnek, későbben, február első felében kezdődhet meg, hogy a dugvány 2 4 hétnél tovább ne légyen tárolásban. A dugványvesszőnek a letermelése nem kíván különösebb szakértelmet, de azt megkívánja a csemetekert vezetőjétől, hogy az időjáráshoz alkalmazkodjék. Téli napokban is van egy-két olyan délután, amikor a hőmérséklet az 5 10 fokot meghaladja. Ez elég ahhoz, hogy a dugványvessző felengedjen a fagytól és zúzódás nélkül levágható legyen. A letermelt dugványvesszőt nem szabad éjszakára kinnhagyni, hogy ismét megfagyjon, hanem fagymentes helyre kell hordani. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, gúlába kell rakni, kukoricaszárral, szalmával vagy más takaróanyaggal le kell takarni. Innen kell esetről esetre a feldolgozási helyre bevinni, mégpedig előző este, hogy ott teljesen felolvadjon. A dugvány tárolásának három módozata van: álló, fekvő helyzetben és pincében. A gyakorlat azt mutatja, hogy az álló helyzetben tárolt dugvány fakad először, a pincében vagy veremben tárolt pedig utoljára. Az első és utolsó tárolási mód között mintegy tíz napi különbség van, ami sok esetben nagy előnnyel jár. A tárolás északi fekvésben, hűvös helyen legyen, hiszen ebben az időben már komolyabb fagytól tartani nem kell. Középkötött talajra általában 15 20 cm hosszú dugványokat szoktunk termelni. Egyes helyeken ragaszkodnak e két szám között a pontos mérethez. Ennek
különösebb gyakorlati jelentősége nincsen, sőt a kiejtett hulladékanyag pazarláshoz vezet. Tolnán egy gyakorlott munkás átlagosan 7 ezer darab dugványt tud darabolni kézi erővel 8 óra alatt. Ennek szigorú előfeltétele a metszőolló élének jó karbantartása, mert a vágáslapon egyébként zúzódás keletkezik ami a megeredést csökkenti. A dugvány termelését rendszerint fűtött szobában vagy helyiségben szoktuk végezni. Nem engedhető meg, hogy a feldolgozott dugvány egész nap száradjon, hanem napközben többször át kell venni és azonnal vermelni. Itt kívánom megemlíteni, hogy az utóbbi időben az órabér többszörös megemelésével a dugványvessző letermelésének normája kissé meglazult és felülvizsgálatra szorul. A vermelés talaj felett vagy földben történhet. A talaj felett akkor vermelünk, amikor a dugványt rövid ideig tároljuk. Hosszabb, esetleg hónapokig tartó tárolást pincében vagy veremben végezzük, főleg ha a megeredést hátráltatni akarjuk. Ha talaj felett vermelünk, alul 10 cm homokot terítünk, úgyszintén felül is 10 cm vastag homokréteggel takarunk, úgyhogy a dugványkötegek hézagai, üregei ki legyenek töltve. Utána a homokot le kell takarni, hogy át ne fagyjon, mert a tavaszi olvadás következtében a dugvány a talajhoz fagy és felszedése nehézségekbe ütközik. A homok a dugványt jobban tartósítja. A dugványozás kivitelezésével sem árt tüzetesen foglalkozni. Első feltétele, a jó talajelőkészítés és az egyenes sorhúzás. A görbe sor megnehezíti a csemetekiemelést. Vita tárgya a dugványozás előtti áztatás. Bár ez az önköltséget emeli, mégis sor kerülhet rá. Ez elsősorban attól függ, hogy a dugvány hol volt tárolva. A szabadban tárolt rendszerint vizet vesz fel, a pincében tárolt vizet veszít. Erről úgy győződhetünk meg, ha dugványozás előtt a vermelésből felveszünk néhány köte^get, utána lemérjük, majd 48 óráig áztatjuk és ismét lemérjük. A súlykülönbözet megmutatja, szükség van-e áztatásra vagy sem. Sok függ a talaj nedvességétől is. Ha száraz a talaj és mód van rá, dugványozás előtt néhány nappal meg kell öntözni. Helyszínre csak annyi dugványt szabad kivinni, amennyit egy órán belül el lehet dugni. Nem szabad megengedni, hogy a munkások a köteget sor-hosszban kirakják, mert kiszárad. A dugványozás kivitelezése történhet kézzel, lyukütővel vagy hasitokba. Mikor engedhető meg az egyik és mikor a másik? Kézzel való dugványozás megengedhető mind a laza, mind kötött talajon, de csak akkor, ha a dugványt erőltetés nélkül a talajba lehet szúrni. Kötött talajon ezt a kétszeri őszi mélyszántás biztosítja. Nem szabad az olyan talajba kézzel dugványozni, melyben a vékonyabb dugványok eltörnek. Lyukütő használata az egyszeri, őszi mélyszántás esetén engedhető meg, mert itt az alsó talajréteg nincs átdolgozva, tehát a dugványnak helyet kell készíteni. Tavaszi talaj előkészítéskor vagy lyukütővel, vagy hasitokba szabad dugványozni. Nagy figyelmet kell szentelni arra, hogy a dugványok fordítva ne kerüljenek a földbe. Épp ezért a kötegeléskor a rügyek csak egy irányba nézzenek. Munka közben a dolgozók figyelmét erre gyakran fel kell hívni, mert különösen a gyakorlatlan munkások erről sok esetben megfeledkeznek és csak akkor veszszük észre, amikor a sorok hiányosan erednek. A szabály előírja, hogy a dugványt 1 cm-re a föld alá kell tenni. Ez nem mindig történik meg, mert a munkás vagy kézzel vagy lábbal helyezi el a dugványt és a felső vágáslap rendszerint kilátszik. A párolgás megakadályozása miatt ezt 1 cm, de legfeljebb 2 cm vastag földdel be kell húzni. Az ennél vastagabb takarás veszélyezteti a megeredést. Amilyen erélye van a nyárféléknek a növekedésben, olyan erélytelen az indulóban levő rügy. Sokszor az egész jelentéktelen
rögöcskét sem tudja áttörni. Itt említem meg azt is, hogy a dugványozás normája kézi művelet esetén nem felel meg a követelményeknek akár laza, akár kötött talajon végezzük is azt. Ha mindkét talajon kézzel végezzük a dugványozást, külön normát felállítani fölösleges. Az ápolási munkákat a gyom megjelenésével kezdjük még akkor is, ha a dugvány nem indul meg. Ilyenkor a sorokat kézzel gyomtalanítsuk és csak utána kultivátorozzuk. A sortól 10 cm szélességet jobbra és balra el kell hagyni és a dugványt gyomláló eszközökkel 5 cm-nél közelebb nem szabad megközelíteni. Addig, amíg a dugvány a 25 cm magasságot el nem éri, csak saraboló ápolást szabad végezni, hogy a talaj a sorokban meg ne lazuljon. Mivel a gyökér fejlődése jóval későbben indul meg, mint a rügy növekedése, a megmozgatott dugvány hamar kiszárad. A levélzet megjelenése nagyobb párolgást idéz elő. Sokszor látjuk, hogy 20 30 cm hosszú dugványok máról holnapra kiszáradnak, különösen száraz időben. Ha ilyenkor elmarad a segítség, az öntözés, a dugvány 30%-a is kipusztul. Ha egy ilyen dugványt megnézünk, a száradáson, gyökérzsugoron kívül sem rovarkárt. sem egyebet nem találunk. Addig viszont, amíg a rügy fel nem tör a felszínre, öntözni kötött talajon nem szabad. Az öntözés annyira cserepessé teszi a talajt, hogy a rügy nem képes áttörni. Nyár folyamán a dugványokat kívánalom szerint öntözni kell. Ennek eredményességét dr. Papp László, az ERTI munkatársa tüzetesen kimutatta. Az öntözéssel augusztus végével le kell állni, mert a hajtás beérése, megfásodása kitolódik. A gyomtalanítást augusztusban szeptemberben is folytatni kell, mert a feltörő gyomok a kiemelést hátráltatják. A rovarkárokat is figyelemmel kell kísérni. Április május elején szokott megjelenni a nyárlevelész, drótféreg, lótetű. HCH porozással eredményesen védekezhetünk, ha a sorokat leporozzuk és dugványozás előtt a talajba juttatjuk. A két utóbbit összeszedessél is eredményesen irthatjuk. A lótetű ebben az időben a felszínre jön párzási ösztönből. Nem szabad megfeledkezni a kései fagyokról sem, amelyek sok kárt okoznak, különösen fagyzugokban. A jó gazda nem várja tétlenül a fagyok érkezését, hanem előre elkészíti a füstölő anyagot. A meteorológia rendszerint előre jelzi a fagy közeledtét. A füstölő anyagot 20 20 méter távolságra helyezzük el egymástól és csak minden másodikat gyújtsuk meg először, hogy a füstölés állandó és folyamatos legyen. Nagy körültekintés, leleményesség kell hozzá, de megéri. Végül néhány szót a selejtről. Ha a csemetekertkezelők a fent leírtak szerint hajtanák végre a munkálatokat és azt lelkiismeretesen ellenőriznék, 1 2%-nál több selejtnek nem szabadna lenni. Félve azonban a gyenge kihozataltól, a dugványozást megsűrítik és ezzel eleve selejtet termelnek. Sok selejt keletkezik a kiemeléskor is. A csemetekiemelőgépet közvetlenül a sornál engedik be, és mire a gép eléri a megfelelő mélységet, a csemetéket, suhángokat gyökfő alatt az eke elvágja. A gép beállítását nem szabad a csemetesorban végezni, hanem üres területen és a kiemelést csak akkor megkezdeni, amikor a csemetekert kezelője és a gép kezelője meggyőződött arról, hogy az eke megfelelően működik. Ahol a fentiek szerint hajtják végre a dugványozás munkálatait, meggyőződésem, hogy ott az eredmény sem maradhat el. Ügy gondolom, az elmondottakkal sok hasznos gyakorlati tanácsot adhatok át a fiatal erdész-generációnak.
Jégverés az ebesi csemetekertben DE. PAPP LÁSZLÓ Hazánk időjárási sajátságai közé tartozik az is, hogy a nyári hónapokban hol itt, hol ott lép fel pusztító jégverés. Ilyen meglepetést elmúlt nyarunk is szolgáltatott nem egy ízben. Közülük mind kiterjedésében, mind hatásában a Tiszántúlon július 7-én bekövetkezett jégverés tűnt ki, amikor Nádudvartól Bagamér irányába húzódó 4 5 km-es sávban a mezőgazdasági veteményekben sok milliós kár keletkezett. Az említett sávon erdőgazdasági terület nem sok van. Az ebesi csemetekert viszont éppen beleesett a jégverési góc vonulási irányába, s így a 100 ha nagyságú kert egész területét elverte. A lezajlott eseményt csak július 15-én volt módomban megszemlélni. Az eltelt egy hét alatt azonban még nem sok változás következett be, így a pusztítás eredeti mivoltában tárult elém. Az esemény megérdemli azt, hogy a látottakat rögzítsük. Mielőtt azonban ezt tenném, röviden jellemezni szeretném azt az időjárási helyzetet, amely ezt a szokatlanul nagyarányú jégverést előidézte. A jégverés kialakulásának időjárási háttere A jégverést megelőző napokban hazánk területe Európa egyik legmelegebb része volt 30 33 fokos felmelegedéssel. Július 6-án a nyugati határszélen már megkezdődött a lehűlés. De az ország keleti részén még mindig elérte a felmelegedés a 30 fokot. 7-én, csütörtök reggel jól fejlett betörési front érte el a főváros határát és nagy sebességgel haladt kelet felé. A front nyomában a levegő egy csapásra 11 19 fokra hűlt le. Ez a hideg, gyorsan vonuló front a Tiszántúlon 30 fokos légtömegbe ütközött. A két érintkező levegőnek e nagy hőmérsékleti eltérése természetszerűleg váltotta ki a vihart, és a nyomában fellépő jégesőt. Ez magyarázza a jégszemek szokatlan mértékű megnövekedését és a jégeső nagy kiterjedését mind időben, mind területileg. A jégverés lezajlása, és hatása a csemetekertekben A jégverés lezajlását szemtanú, hatását helyszíni bejárás alapján a következőkben ismertetem: 1966. július 7-én délelőtt a csemetekertben igen meleg, nyomott időjárás volt. 13 órakor nyugatról sötét felhők tornyosultak és nagy sebességgel közeledtek. Hirtelen vihar tört ki 5 percen át tartó záporesővel. A záporeső fokozatosan jégesőbe ment át morajlás kíséretében. A jég 15 percen át zuhogott, utána még 10 percig esett az eső. Ez idő alatt összesen 37 mm csapadék hullott. Az eső megszűnte után a talajt teljesen jég fedte. A legnagyobb jégdarabok átmérője 3,4 4,5 cm volt, súlyuk meghaladta az 5 dekát. A jégszemek még délután 16 órára sem olvadtak el teljesen. Sőt a fal tövén, árnyékos helyen még másnap reggel is lehetett jégszemeket találni. A 15 percig tartó jégverés borzalmas pusztítást hagyott hátra nem csak a növényeken, hanem az üzemi épületeken is. A tetőcserépnek mintegy 30 40%-a összetört. Betörtek az összes észak-nyugatnak néző ablakok. A falakról a vakolat nagy táblákban hullott le, vagy olyan volt, mint géppuskatűz után. A csemetéken keletkezett kár becsült értéke meghaladja az 1 milliót. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy a csemetekert területének csupán 37%-áí foglalja el csemete. A kert többi része ugar, ill. veteményföld, valamint üzemi mezőgazdasági veteménnyel hasznosított. 8 7
A csemetenevelésre használt terület az alábbi fafajok szerint oszlik meg: Elsőéves magágyi akác-csemete 10,0 ha Másodéves magágyi akác-csemete 3,3 ha Másodéves tölgycsemete 3,8 ha Cserje-csemete 0,7 ha Anyatelep. 5,5 ha Nyárgyökereztetés 2,8 ha 2/3-as anyag nevelése 3,9 ha Karácsonyfa-telep 1,6 ha összesen: 31,6 ha A felsorolt fafajokban a jégverés általában teljes pusztítást végzett. Jobban megvizsgálva mégsem lehet a kár mértékét minden fafajra általánosítani. A kár következményei és a teendő intézkedések sem egyformák. Ezért a kérdéssel külön is foglalkozni kell. A jégverés hatása fafajonként A legnagyobb területet az akác foglalja el. A korai vetésű akác igen szép, erőteljes növekedésű volt, 50 60 cm-es magassággal. Ezeket a jég 30 40 cm magasságban lenyírta. Ezek minden valószínűség szerint elbokrosodnak, de növekedésük üteme megmarad. Kiültetés után tőrevágva még jó kiültetési anyagot adhatnak. A későbbi vetés azonban csupán 10 20 cm magas volt a jégverés pillanatában. Ezeket a talaj felszínénél vagy annak közelében nyírta le a jég. Itt igen nagy kihozatali veszteséggel kell számolni. Szinte 100%-os kár keletkezett a nemesnyárakban, akár anyatelepről, akár suhángról legyen szó. Az anyatelepek vesszőit a jég egyrészt a felső harmadban lenyírta, másrészt az észak-nyugati oldalán összeverte, a kérget felsértette. Ezekről dugványt termelni nem csak hogy nem lehet, de nem is szabad. Hasonló kár érte a gyökeresítéseket is. Ezekből jövő tavaszon tőrevágva még jó 1/2-es anyagot nevelhetünk. Teljesen használhatatlan az úgynevezett 2/3-as nagyméretű suháng. Északnyugati oldalát a jég végig összeverte. A kéreg sok helyen teljesen levált vagy felrepedt. Itt a farész is repedésnek indult. De ha nem is következett be ilyen jól észlelhető sérülés, a jég nyoma megmaradt. Jól észlelhető ez, ha a kérget lehántjuk. A kambiumon minden szem jég ütésének helyén barna folt látható. Kiültetésre tehát ezek sem használhatók a rákosodás veszélye nélkül. Még egy másodlagos kárról is meg kell emlékeznem. A vastagabb méretű anyagban igen sok törzset letört a jégverés oldalnyomása. A letörés helyét megvizsgálva minden esetben cincér rágást (Saperda populnea L.) állapíthattam meg. 100%-os kárt szenvedett a karácsonyfa-telep is. Alig van olyan egyed, amelynek a vezérhajtása ne tört volna le. Összetördeltek a nyugatnak néző oldalágak is. A le nem tört ágak is mind betegek. Minden egyes jégszem ütése nyomán a kéreg megveresedett, vörösek a tűk is. A védett oldal ágait legfeljebb koszorúanyagként lehet értékesíteni. A karácsonyfa-telepen okozott kár egymagában meghaladja a 200 ezer Ft-ot. A katasztrófát látszólag a tölgycsemete vészelte át a legkisebb veszteséggel. Igaz, hogy ennek is törtek össze oldalágai. Kiültetés után azonban úgyis tőrevágják. Általában az állapítható meg, hogy a szokatlan méretű jégverés a nyarakban okozta a legnagyobb kárt, beleértve a nagy fákat is, csúcshajtásuk letörött. A fák alja terítve levert levelekkel. A megmaradt levelek összehasogatva. Már a
növekedés is vissza fog maradni az asszimiláló felület ilyen nagyarányú erőszakos csökkentése miatt. Sokkal veszélyesebb azonban itt is a jégszemek ütésének nyoma a törzsön. Ezek minden bizonnyal a rákos fertőzés kiinduló gócai lesznek. Nem szabad megfeledkezni arról a kárról sem, amit a jég a talaj tömörítésével okozott. Ekézni nem lehet, mert a lesulykolt talaj nagy cserepekben válik le. Sok helyen a talaj felszínén még egy hét múlva is látható volt a lecsapódó jégszem nyoma, s annak nagyságáról az ütött horpadás lemérésével is fogalmat alkothatunk. Nem volna teljes ez a beszámoló, ha a mezőgazdasági veteményekről nem szólnánk. Ha valakinek módja volt ez idő tájban Debrecen felé utazni, Hajdúszoboszlót elhagyva a vonatról szemlélhette a jégverés nyomát. A kukoricának csak a megtépázott csonka kórója maradt meg. Az itt élő legidősebb emberek sem láttak még ilyen tökéletes pusztítást. Igen nagy kár érte az éppen aratás előtt álló gabonát is. A jég learatta és el is csépelte néhány perc alatt. Megrendítő volt a látvány, s óriási kár érte népgazdaságunkat. A látottak lerögzítése természetesen önmagában a bajon nem segíthet. Csupán emlékeztető jel arra. hogy időjárásunk néha ilyen meglepetéseket is produkálhat. HlMMMllI SlilM > A FENYŐK TERMESZTÉSE (Akadémiai Kiadó, Budapest 1966.) Az Erdészet i Tudományo s Intéze t nagysiker ű monográfi a sorozatána k e z a kötet e akkor jelen t meg, amiko r a szakközvéleményt i s a gazdasági éle t gyökere s átszervezé - sével kapcsolato s bejelenté s foglalkoztatja. E refor m arr a irányul, hog y a gazdaság i cselekvés indítékait, módjá t e s mérlegelését eltéríts e a z eddigi többé-kevésbé kameralisztikus irányból. A kilátásb a helyezet t vállalat i önállósá g általába n i s súlyo s jogi problémá t ve t fel: hol a határ, ameddig egy a vállalati eredményért nem felelős szerv beleszólhat egy felelős vállalat tevékenységébe. Különö s súllya l jeleni k me g e z a gond a z erdőgazdaság i vállalkozá s esetében, mert enne k a csak bizonyo s korláto k közöt t ellenőrizhető tevékenység e á t van szőv e mé g etika i vonatkozásokka l is. Mármost A fenyők termesztése éke s péld a arra, hogyan lehe t korszerű gazdálkodásra ösztönözni uta - sítások nélkül is. Mert amin t egzak t kísérlete k igazoljá k a felismerést, hog y az egyedi tulajdonságok szélső értékei távolabb állnak egymástól, mint a rasszok átlagai, azonna l átléptü k az eddigi általánosításo k teljesítőképességéne k határát. Az t jelent i e z a felismerés, hog y a fafajok viselkedésé t jellemz ő hagyományo s megállapításo k ( A z erdeifenyő...", A duglaszfenyő...") teljesítőképesség e ne m kielégít ő többé. Ahho z természetesen, hog y elmélet é s gyakorlat végérvényese n megszabadulhasso n e sztereoti p általánosítások - tól, mé g so k áldozato s munkár a les z szükség. Amint kísérlete k igazoljá k példáu l azt, hog y a duglaszfenyő legfontosab b tulajdon - ságai fagyállóság, növekedés i erél y kromatográfiás úton is tisztázhatók a csemetekorban, azonna l elmaradottsá g vizsgálatlan, vegye s populációva l termőhelyeke t lefog - lalni nyolcva n esztendőre. Azonna l megnyíli k a lehetősége, hog y az üzem végr e kövess e az OE E egykor i elnökéne k háromhuta i kezdeményezését, am i eddi g a duglász" (aza z a duglász szokványo s populációjának ) faggya l szemben i nagyo n vegye s viselkedés e miat t nem történt meg. Lehet vitatkozn i azon, hog y a z erdeifenyő" nevelés e sűrű, avag y ritka állásba n előnyösebb-e, de csak addig, amí g kísérlete k egyértelműe n ne m tisztáztá k a z optimális törzsszámot. Amint e z nem szubjektí v megítélé s dolg a többé, azonnal korszerűtlen a bár ágtiszta, de csak a lét határán tengőd ő sűrű rudasok nevelése. Ha egysze r igazol t példáu l az, hog y pszeudogle j felett i 50 7 0 cm-e s löszszer ű vá - lyogban a simafenyő (ez t ne m tette m idézőjelbe, mer t egysége s viselkedésű, homogé n
fafaj) jobb fatermésre képes, mint a hazai fafajok ugyanitt, illetve olyan fatermésre képes, mint a nyár az alluviumokon, akkor potenciális lehetőségeink kiaknázatlanságát jelenti nem simafenyőt termeszteni e termőhelyeken. A több mint ötszáz oldalas, kitűnően tipografizált könyv összefoglalja az ERTI-ben a fenyők erdőművelésével, nevelésével, védelmével és használatával kapcsolatos két évtizedes kutatómunka tudományos eredményeit. A mű a tudományos kérdések iránt fogékony gyakorlati szakembereket számos üzemi kísérletre, a hivatásos kutatókat pedig újabb feladatok megoldására fogja ösztönözni. De emellett az erdőrendezőnek és az erdőművelőnek, az elvi és a gyakorlati irányításban dolgozó szakembernek olyan kérdésekben nyújt biztos támpontot, amelyekben eddig teljesen szubjektív megítélésre voltak hagyatva. A fenyők termesztésének megjelenése tehát tudománypolitikai, kutatásügyi és erdőgazdaságpolitikai szempontból is jelentős esemény. Tudománypolitikai és kutatásügyí szempontból azért az, mert sikeresen zár le két évtizedes olyan kutatómunkát, amelynek nálunk számottevő tudományos hagyománya nem volt. Erdőgazdaságpolitikai szempontból azért az, mert a gyakorlat haladásának feltétele a tudományos megismerés. És végül a gazdasági mechanizmus reformjának küszöbén politikai esemény is a könyv megjelenése, mert korszerű és átfogó ismereteket nyújt az önálló gazdálkodásra térő erdőgazdaságok szakembereinek és így közvetve a reform, sikerét szolgálja. Dr. Nagy László DR. WOLFGANG MAKATSCH: EURÓPA MADARHATAROZÓJA Neumann Kiadó, Radebeul 1966. (Wir bestimmen die Vögel Europas) Kellemes meglepetés érte karácsonykor az erdészeket, ornithológusokat és a madárkedvelő közönséget Makatsch könyvével. Az 508 oldal terjedelmű német nyelvű könyv Európa összes jelentős, 582 madárfajának ismertetését, elterjedését és legnagyobb részének színes rajzát adja. A könyv külön értéke a természet színeinek utánzása, a röpképek és a nyolc nyelvű: német, latin, angol, orosz, cseh, finn, lengyel és magyar névtára. A zsebkönyv nagyságú könyv röviden ismerteti a határozókulcs használatát és az ornithiológiai szakkifejezéseket. Ezután rövid rendszertant ad, majd a tárgyalt madárfajt kat a rendszertani beosztás szerint német nevükön sorolja fel, feltüntetve azt is, hogy melyik található meg a műmellékleten. A könyv legszebb része a 112 oldalnyi színes műmelléklet. Különböző nemi jelleg esetén a hím és a nőstény, esetenként a fióka rajza is megtalálható. A könyv gerincét a határozó rész alkotja. Ennek összeállítása úgy történt, hogy a madár felismerése a szemmel látható jellegek alapján a szabad természetben biztosan megtörténhessék: ismertetőjeleik, hangjuk, életterük, elterjedésük, vándorlásuk, fészkük, tojásuk rövid leírásával. Minden egyes madárfajnál európai elterjedésük térképét is megtaláljuk. Az irodalmi hivatkozások között magyar szerzők: dr. Keve András és Schenk J. művei is megtalálhatók. A könyvet minden természet- és madárkedvelő örömmel lapozhatja. Dr. Kollwentz Ödön PAVELESCU, I. M.: AZ ERDŐK HASZNÁLATA A technika fejlődésének természetes következménye a specializálódás. Az erdőhasználattal behatóan foglalkozók is egyre inkább szűkülő problémaköröket választanak kutatási feladatként. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években a nemzetközi irodalomban csak kis számú olyan szakmunka jelent meg, amely a modern technikára alapozott erdőhasználat egészét átfogja. I. M. Pavelescu: Az erdők használata című, 1966-ban megjelent könyvét azért kell külön elismeréssel fogadnunk, mert egyike ezeknek az átfogó műveknek. A könyv négy fejezetre tagolva tárgyalja az erdőhasználat legfontosabb kérdéseit. Foglalkozik a vágáskai és közli a fahasználat részére legnélkülözhetetlenebb normatívákat, besoroláskor megtartandó szempontokkal, a fatömegbecsléssel. a vágástervkészítéssel, a döntés, felkészítés, anyagmozgatás gépesített technológiáival, a mellékhasználatok- Érdemes kiemelni a könyv néhány különösen értékes és adatokban gazdag részét. Elsősorban a gépi kérgezés nemzetközi szinten számbajöhető megoldásainak ismertetését kell megemlítenünk. Az adott feladathoz legmegfelelőbb kérgezőgép típus kivá-
lasztásához a stabil, a szállítható és az önjáró kérgezőgépeket két táblázatos kimutatásban összesíti. A 82 típus mindegyikének közli az elnevezését, a típusszámát, a gyártó ország nevét, a lóerőszükségletet, a faanyag jellemzőit, hosszát; átmérőjét, m :, /óra teljesítményét, a kezelők számát és a gép súlyát. Állástfoglal a tekintetben, hogy a kérgezés problémájának végső megoldását a kérgezésnek a feldolgozó üzembe történő áthelyezése adja. Az üzemben végzett kérgezéshez a fafajtól és a választékok méretető! függően adott esetben a stabil kérgezőgépek késes, dörzsölés vagy nyomás alapján dolgozó, dobos és víznyomásos típusai közül kell a legmegfelelőbbet kiválasztani. A gépi kérgezés szemben a kézivel annál előnyösebb, minél nagyobb a kérgezésre kerülő választékok mérete. ' Az anyagmozgatási fejezet legkiemelkedőbb része az, amelyben a sodronyköteles közelítéssel és kiszállítással foglalkozik. Nemzetközi szinten is újdonságnak számít az INCEF brassói filialéjában kialakított CIUCAS típusú kiszállító kötélpálya. Megoldották ugyanis a hord- és vonókötél poligonba fektetését és azt, hogy a futómacska két eleme a mozgatásra kerülő fa hosszától függően automatikusan beálljon a felkötésnek megfelelő távolságra. A hordkötelet tartó kengyelek szellemes kialakítása lehetővé teszi, hogy a kötélpálya a hosszszelvényben is jobban simuljon a terephez. A magyarországi viszonyok közötti alkalmazást illetően a JUC 2 típusú, könnyen áttelepíthető és kis távolságra is gazdaságosan alkalmazható kötélpályára feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet. A JUC 2-ön az anyag félig megemelve halad. A hordkötél 16 17 mm átmérőjű és maximum 250 m távolságra telepíthető. A kétdobos csörlő által mozgatott vonókötél 8 10 mm-es. Romániában a JUC-ot a fának a kiszállító kötélpálya alá történő mozgatására alkalmazzák. Dr. Szász Tibor PÁLL ENDRE: A VADDISZNÓ ÉS VADÁSZATA Páll Endrében új vadászati írót ismertünk meg. A választott téma is újszerű, mert a vaddisznó a többi nagyvadunkhoz, az elterjedéséhez és vadászati jelentőségéhez viszonyítva elég szerényen szerepelt eddig vadászati irodalmunkban. Hiányzott a monográfiája. Szerencsés volt tehát a témaválasztás és jól sikerült a megírása is. Ennek a sikernek egyik forrása az előadásba beleszőtt, az író ifjúkorában gyökerező s azóta egyre gyarapodó sok személyes élmény, az immár két évtizedesnek mondható tapasztalat. Ezek közül egyedülállóan érdekes a Sümeg szomszédságában fekvő sarvalyi pagonyban a veszprémi püspökség által egy évszázadnál hosszabb ideig fogságban fenntartott, megszelídült vaddisznó-konda életének, gondozásának és vadászatának a leírása. Még a kudarcok megemlítése sem maradt el ebből a könyvből s ez így helyes, mert azok éppoly tanulságosak, mint a sikerek. Az anyag fejezetei is arra mutatnak, hogy erről a vadfajról minél több ismeretet kíván közölni a könyv írója. Személyes élményein felül az erdész>- és vadásztársaktól, s az irodalomból összegyűjtötte mindazt, ami a vaddisznó életével, gondozásával öszszefügg, ami érdeklődésre tarthat számot, főleg ami vadászatát kívánatossá teheti. E közben azonban a vaddisznó károsítására s ennek legfőbb okára, a túlszaporodásra is többször utal. Ez egyúttal figyelmeztetés a vadászterületek használóinak, hogy ne engedjék mértéken felül elszeporodni, mert az a természet rendjének, egyensúlyának felborulására vezet és kárvallottja nemcsak az erdő, illetőleg a mezőgazdasági földek művelője, hanem maga a vadfaj is. A vad minden szenvedésének, éhezésének éppúgy, mint satnyulásának, betegségének leggyakoribb előidézője a túltartás. Minden erdésznek, vadásznak szórakoztató és tanulságos olvasmányul ajánljuk ezit a könyvet. Holdampf Gyula Speciális talajelőkészítésről számol be D. Geisler homokos talajon. Nagymértékű tűzkárok 5 15 éves erdeifenyő fiatalosokban rendkívül munkaigényes újratelepítést tettek szükségessé. A munka egyszerűsítésére két módszer mutatkozott igen eredményesnek. Az elsőben 3 t önsúlyra leterhelt nagyméretű tárcsát alkalmaztak. A lánctalpas erőgép a 7 9 cm átmérőjű száradékot tolólemezével letörte, nagyrészt összedarabolta, a tárcsa pedig továbbdarabolta és a földbe keverte. A másik módszerben vízzel vagy homokkal terhelt nagyméretű hengert alkalmaztak és ennek palástjára késlapokat szereltek. A 60 100 lóerős erőgéppel vontatott késes henger 40 50 cm-es darabokra tördelte a száradékot és ugyancsak bekeverte, benyomta a talajba. Teljesítménye
2 2,5 ha volt naponta és az így előkészíteti talajon már gépi ültetest lehetett alkalmazni. A gyakori akadályokra tekintettel az ültetőgép gerendelyét meghosszabbították és a résnyitó elé egy 70 cm átmérőjű tárcsát szereltek. Ez az ültetőgépet nagyobb tuskóval vagy kővel való találkozás esetében önműködően kiemeli. Különösen ez utóbbi megoldás adhat nálunk is jó ösztönzést, mert kiküszöböli a függesztett ültetőgép folytonos leállítását az erősen gyökeres területeken. (Die Sozialistische Forstwirtschaft, 1966. 6. sz. Ref.: Jérome R.) Nagy teljesítményű, kerekes közelítő traktorok kialakítása terén újabb sikert értek el a Szovjetunióban a K 700 típusú mezőgazdasági traktorok módosított K 703 jelzésű változatának legyártásával. A K 703 típusjelű traktor közelítési, szállítási feladatok elvégzésére készült 10 km-es mozgatási távolságon belül. A traktor speciális berendezései közé tartozik az erőgép hátsó tengelyére szerelt egydobos csörlő, A-alakú teheremelő keret ós homlokrészére szerelhető földgyalu. A traktor várható teljesítményét műszaki paramétereivel jellemezhetjük: Az erőgép önsúlya, kg 16!00 Az önsúly megoszlása kg, első tengelyre 9 410 Az önsúly megoszlása kg, hátsó tengelyre 6 990 A rakomány max. köbtartalma, m 3 20 Haladási sebesség, km óra 3,2 35 A kifejthető vonóerő max. értéke, t 15 A motor teljesítménye, LE 200 220 A csörlővel kifejthető vonóerő, t 14 A csörlődob kötél befogadóképessége, m 60 Közelítési és szállítási munkálatokon kívül a traktor útépítésben is használható. (Scsipanov, P. Sz.: Nagy teljesítményű kerekes traktorok fakitermelésben. Leszn. Prom. 1966. 46. évf. 10. sz. Ref.: Waltér Ferenc.) Svéd gyártmányú erdei közelítő traktor fontosabb paramétereit ismertetik T. P. Il'in, A. Sz. Ismametov a Leszn. Prom. 46. évf. 10. számában. A KL-820 típusjelű, összkerékmeghajtású, csuklóvázas traktor nehéz terepre készült. Alkalmazható tarvágásokban és szálalóvágásokban egyaránt. Speciális felszerelései közé tartozik a vezetőfülke mögé szerelt csörlő és homlokrészére szerelhető földgyalu. Energiaforrása 65 LE-ós. Ford 592 E jelzésű Diesel-motor. Sebességváltója szinkronizált, 5 fokozatos. Stabilitási határszöge 35 45. A KL-820 traktortípus két modifikációban készül. Műszaki jellemzőiket az alábbi táblázat tartalmazza: A B A gumiabroncsok mérete Kerekek nyomtávolsága, mm Haladási sebesség, km/óra Szabadmagasság, mm Fordulási sugár, mm Tolólap méretei, mm Önsúly, kg 16,9x30 IK90 2,0 25 480 4355 2250 X 540 4S00 18,4x34 1980 2,2 28 570 5730 2250 X 540 5400 A traktor vázára műtrágyaszóró is szerelhető. A kiegészítő berendezéssel foglalkoztatottsága egész évben biztosított. (Ref.: Walter Ferenc.) Az élőfa átmérőváltozását mérte fagyhatásra H. Oberli. Megállapítása szerint a törzs fagypont alatti hőméreékleten jelentősen veszít vastagságából. A veszteség függ a hőmérséklettől, követi azt és reverzibilis. A veszteség meglehetősen független a törzsátmérőtől és csak hosszas fagyhatás után következük be. Minimális értékek csak 7 8 napos fagy után voltak megállapíthatók. A méretváltozás a napközi ingadozást is követi, így a fagyott fa is dolgozik". Eredeti méreteit azonban néhány órás fagypont feletti
hőmérséklet esetében sem éri el. A megfigyelések arra mutatnak, hogy a fagyrepedés emiatt a méretváltozás miatt áll be. Ha az erre érzékeny törzs külső rétegei 20 C körül 1 IV2 cm-rel kerületben megrövidülnek és a belső rétegek ezt a zsugorodást még nem vetek fel, akkor szükségképpen felszakadnak, ugyanúgy, mint száradás esetében. (Schweizerische Zeitschrift für Forstwesen, 1966. 7. sz. Ref.: Jérome R.) Több fenyőfaj névváltoztatásáról ad hírt a Deutsche Baumschule" 1966. 9. számában Krüssmann G. ismertetése Harold E. Moorenak, az USA-ban megjelenő Baileya"' legutóbbi számában megjelent cikke alapján. Az új nevek a Hortus Third" 1967. évi számában jelennek majd meg. Csupán a teljesség kedvéért soroljuk fel a minket kevésbé érdeklő délszaki fenyők névváltoztatását is. Agathis loranthifolia új neve Agathis dammara (Lambert) L. C. RICHÁRD. Araucaria excelsa = A. cookii új neve Araucaria columnaris (G. Förster) W HOOKER. Araucaria excelsa új neve Araucaria heterophylla (Salisbury) FRANCO. Régen az A. excelsa közös neve volt mindkét fajtának. Amikor felismerték a két fajta közötti különbséget, adtak külön nevet mindegyiknek. Cupressus funebris új neve Chamaecyparis funebris (Endlicher) FRANCO. Libocedrus chilensis új neve Austrocedrus chilensis (D. Don.) FLORIN & BOU- TELJE. Libocedrus dccurrens új neve Calocedrus decurrens (J. Forrey) FLORIN. Libocedrus formosana új neve Calocedrus formosana (Florin) FLORIN. Libocedrus macrolepis új neve Calocedrus macrolepis (S. Kurz). Valódi macrolepis tenyészetekben nem fordul elő. Az így nevezettek is formosana-k. Jundperus barbadensis új neve Juniperus bermudiana L. Thuja orientális = Biota orientális új neve Platycladus orientális (L.) FRANCO. Abies venusta új neve Abies bracteata (D. Don.) D. DON. Abies nobilis új neve Abies procera REHDER. Larix leptolepis új neve Larix kaempferi (Lambert) CARRIERE. Picea bicolor új neve Picea alcoquiana (Veitch ex Lindley) CARRIERE. Picea polita új neve Picea torano KOEHNE. Pinus tenuifolia új neve Pinus maximinoi H. E. MOORE. Pinus thunbergii új neve Pinus thunbergiana FRANCO. Pinus excelsa = P. griffithii új neve Pinus wallichiana A. B. JACKSON. Pseudotsuga taxifolia = Ps. douglasii új neve Pseudotsuga menziesii (Mirbel) FRANCO. Glyptostrobus pensilis új neve Glyptostrobus lineatus (Poiret) DRUCE. (Ref.: dr. Vlaszaty Ödön) Fenyőanyag kékre színczödése ellen új védekezőszert kísérleteztek ki az NDK-ban. A szer a kereskedelemben Ahopin BS'' nevet kapta. A védőanyagot még a kitermelést követő napon háti permetezővel kell felhordani a bütüre és teljes fapalástra hatása így két hónapig tart. A szer ölő hatással van a lágyszárú növényzetre is, ezt alkalmazásakor figyelembe kell venni. (Die Sozialistische Forstwirtschaft, 1966. 7. sz. Ref.: Jérome R.) A traktoros közelítés korszerűsítésének perspektíváit elemzi a Leszn. Prom 1968. év 10. számában egy szerzői kollektíva. Megállapítják, hogy a gyakorlatban közel két évtizede elterjedt csoportköteles közelítési eljárás napjainkban teljesítőképességének maximumát érte el és a teljesítmény-fokozás terén jelenlegi formájában gátló tényezővé vált. Ennek okát elsősorban az e módszerre jellemző kötegformálás és lekapcsolás nagy időszükségletében látják. Egy m ;l -re vetítve a kötegformálási és lekapcsolási időszükséglet egy munkaciklus összidejének 60%-át teszi ki. A traktorok motorteljesítményének növelésével 20 25%-os munkateljesítmény fokozást elérhetünk ugyan nagyobb kötegek vonszolása és a haladási sebességek növelése révén, de ehhez további egy fővel szaporítani kell a brigád létszámát, vagy fokozni a brigád minden tagjának munkaintenzitását 10 20%-kal. Az egyedüli kiutat a jelenlegi helyzetből a kötegformálás gépesítése jelentheti. E szempontok figyelmebevételével alakították ki a Szovjetunióban a hagyományos
közelítő traktorok bázisán a hidraulikus üzemű, darugémmel es markolóval ellátott TB 1 típusjelű gépcsoportokat. A gépcsoport munkatechnikája a következő: a traktor a közelítőnyomon halad, majd az oldalt kinyúló darugém markolójával tőbütüjénél átfogja a kidöntött fatörzset, a traktorhoz vonszolja és a traktor platójára szerelt átkötöszerkezetre helyezi. A teljes rakomány összegyűjtését a traktorkezelő egyedül végzi. Ezzel a módszerrel a kötegformálás és a lekapcsolás egy m'-re vonatkoztatott időszükséglete 1,6-szorosával, az élőmunka ráfordítás pedig 3-szorosával csökkent a hagyományos eljáráshoz viszonyítja. (Ref.: Walter Ferenc.) A döntő-közelítő gépcsoportok technológiai értékeléséről számol be Vinogorov, G. K. és Potapov, F. A. Az értékelést a TT 4 közelítő traktorra adaptált VTM 4 (VTT 4), a TDT 75 bázistraktorból kialakított ZVTM, a VPMK döntő-kötegelő- és a külföldről beszerzett VFB gépcsoport összehasonlító vizsgálata alapján végezték. Működési elv tekintetében a felsorolt gépek két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartozó gépeknél (VTM 4 és ZVTM) az oldalt elhelyezett vágószerkezet hidraulikus üzemű karokra dönti a fákat, majd ezek csúsztatják a fatörzseket a gép platójára. A második csoportba sorolható gépeknél (VPMK és VFB) a berendezés homlokrészén elhelyezett fűrésszel egyből a gép gyűjtő platójára döntik a fákat. A vizsgálatokat két szakaszban őszi és téli időszakban végezték. A gépek legfontosabb üzemelési mutatóit az 1. táblázat tartalmazza: Mutatók Géptípusok 1. táblázat VTM-4 VPMK ZVTM VFB Átlagos műszakteljesílmény, m 3 -ben 38,5 11,7 21,8 15,9 Max. műszakteljesítmóny, m 3 -ben 64,3 22,2 41,2 29,4 8,6 6,0 6,5 4,7 15,8 10,(i 8,1 6,1 A gépfordulók átlagos száma 6,8 2,6 5,3 11,6 Egy fordulóra eső teher, m 3 5,5 4,5 4,1 1,4 Egy fatörzs átlagos fatömege m a 0,35 0,37 0,38 0,22 Az üresjárat átl. hossza, ni 170 85 119 107 A terhelt járat átl. hossza, m 103 57 ül 89 A ledolgozott összes munkaórák száma 289 204 96 112 Tiszta munkaidő, óra 186 58 49 65 A kieső órák száma 21 25 15 17 a segédberendezések meghibásodása... 62 80 27 19 szervezési okokból 25 32 9 15 A konstrukciók kiforratlansága miatt az összehasonlítás alapjául nem a műszakteljesítmény, hanem az órateljesítmény és egy munkaciklus időszükséglete szolgált. Utóbbi tényező alatt értjük azt az időszakaszt, mely egy fa kidöntéséhez szükséges. A munkaciklus műveletelemeit és annak időtartamát géptípusonként a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat Műveletelem VTM-4 VPMK VFB Átállás fatörzstől-fatörzsig (mp.) 14,8 37,6 16,0 Előkészület döntéshez: a vágó és irányítószer- 18,7 29,9 26,6 Döntés és a fatörzs megemelése (mp.) 16,0 27,2 30,8 A fatörzsek platóra helyezése, átkötése (mp.) 50,0 32,6 41,3 Összesen 99,5 127,3 114,7
A döntő-közelítő gépcsoportok technológiai értékelését teljesítményi és munkaidőkihasználási mutatókon kívül a munkahigiénia követelményei, a kisegítő berendezések működési elve alapján is elvégezték. Munkavédelem szempontjából a gépkezelő számára legnagyobb biztonságot a VTM és VPMK zárt vezetőfülkéje nyújtja. A legkedvezőbb látószöget a VFB gépcsoport kezelőfülkéje biztosítja;, hátránya, hogy csak felülről nyújt védelmet a gépkezelőnek. A gépcsoportok közös vonása, hogy fűrészelő szerkezetük hidraulikus üzemű láncfűrész. A láncvezető lemez megfelelő szabályozásával a tuskómagasság a megengedett értékek között tartható minden típusnál. A hidraulikus irányító berendezés elhelyezésétől és működési elvétől függően a gépek munkatechnikája változó. Az önmagukra döntő gépek fától fáig haladnak, a hidraulikus karokkal előbb megmarkolják a fát, majd átfűrészelik (VPMK és VFB). A nyeregre helyezett törzzsel a gép a következő fához megy. Időveszteséget jelent a fák pontos megközelítése, átfogása hidraulikus karokkal. A VTM gépcsoport ilyen pontos megközelítést nem igényel. A döntést 1,5 2 m szélességű sávban végezheti. A nyeregre helyezett rakomány lerakodása szempontjából a legkedvezőbbnek a VTM és VFB konstrukciós megoldása tekinthető. Annak ellenére, hogy a gépcsoportok fajlagos talajnyomása alacsony, az újulatkárosodás az egész vágásterületen igen jelentős. A lánctalpakkal felsértett gyeptakarón, a fordulókon keletkezett talajtúrásokon viszont kedvező feltételek teremtődnek a természetes felújuláshoz. A mutatók összevetése alapján a legkedvezőbb értékelést a VTM 4 gépcsoport kapta. (Leszn. Prom. 46. évf. 7. szám. Ref.: Walter F.) Erdőgazdasági gyomnövényeink biológiája még alig ismert. Mivel ez hátrányosan érezteti hatását különösen a vegyszeres védekezés kialakításában, az eberswaldei erdészettudományi intézet 1965-ben megkezdte ennek részletes tanulmányozását. Kutatási terve eddig 16 gyomnövényre terjed ki: Juncus conglomeratus, Luzula campsstris és pilosa, Carex digitala és pilulifera, Anthoxanihum odoratum, Bromus slerilis, Calamagrostis epigeios, Deschampsia flexuosa, Melica nutans, Molinia coerula, Epilobium angustifolium, Erigeron canadensis. Rum ex acelosella, Senecio silvaticus, Solidago canadensis. (Die Sozialistische Forstwirtschaft, 1966. 7. sz. Ref.: Jérome R.) A jubileumi tudományos ülésszakon elhangzott előadások alapján a Faipari Tudományos Egyesület kezdeményezésére munkabizottság alakult az Országos Erdészeti Egyesület, a Papíripari Tudományos Egyesület és az Építőipari Tudományos Egyesület küldötteiből, hogy a jelenlegi nyersanyaghelyzet ismeretében közös javaslatot dolgozzanak ki a faipar fejlesztéséről. Az alakuló ülésen a munkabizottságban résztvevő egyesületek képviselői megállapodtak abban, hogy tervezetet készítenek az MTESZ részére az illetékes kormányszervekhez való továbbítás végett a szükséges legfontosabb faipari létesítmények kérdésében. Megállapodtak továbbá abban, hogy az Országos Erdészeti Egyesület összeállítja a hazai faanyagbázis fejlesztésének adatait fő fafajcsoportonként rövid-, középés hosszúlejáratú szempontból annak érdekében, hogy az egyes iparágak is kidolgozhassák a terveiket. Egyesületünket a munkabizottságban dr. Madas András, Halász Aladár, Nyirádi Lajos és Fekete Gyula képviseli. A központi szakosztályok A erdőfeltárási szakosztály Sopronban ülésezett. A résztvevők megszemlélték a Tanulmányi Állami Erdőgazdaság hegyvidéki erdészetének feltárását, majd az munkája egyetemen meghallgatták dr. Herpay Imre vetített képekkel kísért beszámolóját háromhónapos osztrák tanulmányújának tanulságairól.
A filmbizottság filmbemutatót rendezett a Technika Házában. Ezúttal bemutatták Egyesületünk 100 éves jubileumáról készített Erdészeti Filmhíradót és néhány osztrák filmet a következő témákról: korszerű erdősítés, korszerű ápolás, erdők szerepe a vízgazdálkodásban, választékolás, magashegyvidéki fakitermelés. * A mikológiái szakosztály a Clusius-év befejezésével ünnepi záróülést tartott. Dr. Madas András elnöki megnyitója után több előadást tartottak. Dr. Hortobágyi Tibor: Megemlékezés C. Clusiusról, Bánhegyi József: A XIX. század mikológusai, dr. Kalmár Zoltán: Istvánffy Gyula mikológiái érdemei, dr. Bohus Gábor: Hollós László és mikológiái művel, végül dr. Tóth Sándor: Moesz Gusztáv tudományos munkássága címen tartott előadást. A helyi csoportok A váci csoport Egyesületünk megalakulásának 100 éves évfordulója napján és órájában rendezett összejövetelén Király Pál: Százéves az Erdészeti Egyesület címen tartott ünnepi megemlékezést. * A nyíregyházi csoport Beregdarócon szervezett szakmai bemutatóján dr. Tóth Béla a szatmár-beregi síkságon lefolytatott termőhelyfeltáró munka eredményeiből levonható gyakorlati tapasztalatok értékelése erdőgazdasági szempontból címen tartott előadását élénk vita követte. * Az egri csoport filmvetítéssel egybekötött összejövetelén levetítették a legújabb Erdészeti Filmújságot, majd Szabadhegyi Viktor tartott előadást vetítés kíséretében finnországi tapasztalatairól. * A kaposvári csoport klubnap keretében vitatta meg az erdészeti munkák gépesítésének kérdéseit, majd levetítették az Erdészeti Filmújságnak a gépesítéssel foglalkozó két számát. * A pilisi csoport tanulmányút keretében a Budapesti Falemezrnűvek hárosi telepét és a Budapesti Fűrészek üzemeit, látogatta meg. A tanulmányúton elsősorban a fahasználattal közvetlenül foglalkozó kerületvezető erdészek, hossztolók és a fahasználati csoport tagjai vettek részt. Felhasználták az alkalmat a szakmai szempontból jelentősebb múzeumok és kiállítások megtekintésére is, így a többi között megtekintették a Mezőgazdasági Múzeumot, a Természettudományi Múzeumot és a Nemzeti Galériát is. A kulturális program keretében klubestet szerveztek s azon a MOKÉP ismeretterjesztő filmtárától bérelt kisfilmeket vetítettek le; ezek a következők voltak: Ütiképek Braziliából, Jugoszlávia legszebb útjain, Faúsztatás, A kárpáti medve. * életéből A sárospataki csoport szakmai bemutatót rendezett a hársasi kerületben. A vitaindító előadást Bánszegi József: A komplex fakitermelés eredményei és problémái erdőgazdaságunk munkájában címmel tartotta. A csoport tapasztalatcserét szervezett Egerbe és tanulmányozták az egri" kérgezőgéppel végzett munka technológiájának, szervezésének, bérezésének és gazdaságosságának kérdéseit. A bemutatót Kovács Jenő, a Nyugatbükki Erdőgazdaság főmérnöke vezette. A szegedi csoport tanulmányutat szervezett a Nyugatmagyarországi Fűrész sk szombathelyi forgácslap üzemébe a forgácslemez-gyártás technológiájának és a felhasználásra kerülő alapanyagnak a tanulmányozása céljából. Ugyancsak tanulmányút keretében ismerkedtek meg a pécsi Geodéziai Vállalat munkájával abból azi alkalomból, hogy a csoport 12 tagja részére geodéziai továbbképző tanfolyamot szervezett. A csoport továbbá szakmai bemutató során tanulmányozta az ásotthalmi erdészet területén Polner Antal és Nagy Sándor előadásában a homoki fenyőfiatalosok tisztításának gépi technológiáját. * A tamási csoport tanulmányutat szervezett a Keszthelyi Állami Erdőgazdaság tapolcai üzi-'mébe, ahol a fagyártmánytermelési tervek, az; ezzel kapcsolatos pénzügyi tervek és anyagnormák, valamint a termelési technológia alkalmazott módszereit tanulmányozták. A tanulmányút vezetője Scheili Ferenc volt. * A nyíregyházi csoportban Becski László, Botos Géza, Szemerédi Miklós és Kulics János vezetésével Téglás-Hajdúhadház környékén tanulmányozták az ERTI KGST kísérleteket, a homoki erdősítéseket, valamint a kocsányostölgy állományok rekonstrukcióját. A csoport tanulmányutat szervezett az Északmagyarországi Fűrészek felnémeti üzemébe, s ott Mogyorósi János: Összetett, komplex munkamódszer és Bognár József, valamint Bátor Aladár: Az üzembe érkező rönkanyag minősége címen tartott előadása után üzemlátogatáson vettek részt. * A balassagyarmati csoport Salgótarjánban vadászati kiállítást rendezett s ott dr. Bencze Lajos: A vad tartásának természe-
tes adottságai a belterjes erdőgazdálkodás új viszonyai között címen tartott előadást. A pilisi csoport műszaki fejlesztési bizottsága az Erdőterv, az állami erdőrendezés fotogrammetriai s erdőrendezési felügyelői csoportja, valamint az erdőgazdaság kiküldötteinek bevonásával munkaértekezletet tartott. Megtárgyalták az erdőfeltárási alaptervek revízióját; vitavezető Arkosi Gyula és Cornides György volt. A gyulai csoport Sass János előadásában megtárgyalta a III. ötéves terv első évének eredményeit, különös tekintettel az új, bázisszámokra épült tervezési módszerre. * A Clusius-év keretében a pécsi csoport mikológiái ankétot szervezett. Kasza Ferenc elnöki megnyitója után Schuster Viktor: Visszapillantás a múltba, a 400 éves Clusius kódex magyar vonatkozásai címen tartott vetített képekkel kísért bevezető előadást. Majd Kupovichné dr. Balogh Mária: Fokozottabban küzdjünk a gombamérgezések ellen, Vass Anna: A talaj élővilága különös tekintettel a mikorizza-gombákra, dr. Ketter László: A gomba mint élelmiszer és táplálkozástani jelentősége címen tartott előadást. Az ankét délutánján a FŰSZERT Vállalat rendezésében gombaétel-kóstolót tartottak és ismertették a gombaételek elkészítési módját. Az ankéttal kapcsolatban a csoport tanulmányutat is szervezett Zengővárkony Fodorgyöp erdőrészletekbe s ott különböző erdőtípusokban mintegy 40 gombafajt mutattak be. * A szakmai továbbképzés keretében a helyi csoportokban a következő előadásokat tartották: Budapesten Véssey Ede és Tóth Ernő: Ehető gombák és micéliumok termesztése különféle táptalajokon és Üjlaky Endre: Műemlékek faanyagvédelme; Nagykanizsán Fekete Gyula: 100 éves az Országos Erdészeti Egyesület (az Erdész Filmújság egyesületi jubileumi bemutató anyagának vetítésével); Egerben Véssey Tibor: Gazdaságos választéktermelés; Sopronban dr. Gál János: Ültetvényes nyárfatermesztés és dr. Tompa Károly: Beszámoló az észak-olaszországi tanulmányútról (vetítéssel); Esztergomban dr. Keresztesi Béla: Spanyolországi útibeszámoló (színes diavetítéssel) és Hajak Gyula: Svájci és franciaországi feltárási tanulmányút tapasztalatai; Szegeden Fekete Gyula: 100 éves az Országos Erdészeti Egyesület (Erdész Filmújság egyesületi jubileumi számának vetítésével) és dr. Tóth Sándor: A városi néhány kér zöldövezetek létesítésének dése; Középrigócon dr. Szász Tibor: Az erdőhasználat fejlődése s a jelenlegi kutatások értékelése; Miskolcon Lengyel György: Mongóliai tapasztalatok (diavetítéssel); Vácott Abonyi István: Alapvető munkaügyi ismeretek szerepe az erdőgazdálkodásban címmel. AZ ERDO Az Országos Erdészeti Egyesület (Budapest, V., Szabadság tér 17.) kiadványa Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora. Főmunkatárs: JÉROME RENÉ. Szerkesztő bizottság: AKÓS LASZLO, BABOS IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, BAKICAY LASZLO, DR. BALASSA GYULA, FÖLDES LASZLO, HARACSI LA JOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, HERPAY IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, KALDY JÖZSEF, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, KOCSARDI KAROLY, KOLLÁR GYULA, MADAS ANDRÁS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, PARIS JÁNOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, RADÖ GÁBOR, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SALI EMIL, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SZEPESI LÁSZLÖ, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SZÖNYI LÁSZLÖ, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, TÖTH SÁNDOR, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. Kiadja: a Lapkiadó Vállalat. (Budapest, V., Lenin körút 9 11.) Felelős kiadó: SALA SÁNDOR. Kapják az Országos Erdészeti Egyesület tagjai. Előfizethető még a Posta Központi Hírlap Iroda (Dudapest, V., József nádor tér 1.) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. 07-2-3548 Révai Nyomda, Budapest. Példányszám: 5000 Index: 25 208