Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII. Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. Módy György

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai Módy György A második világháború után született debreceniek nagy része semmit sem tud, vagy annál alig többet a valamikor a város birtokában volt három hortobágyi puszta, Máta, Zám és Ohat múltjáról. Máta 1328-ban királyi adománnyal lett a Debreceni családé, majd a XV. században rövidebb ideig s 1563-tól újból a város polgárainak közösségéé volt. Zám és Ohat földjét a két falu pusztulása után 1679-ben földesuraitól zálogban szerezte meg a város, később megörökítette. A puszták közül a legnyugatabbra esett Ohat volt a legkisebb, 9.745 kat. hold.a Tiszacsegére, Polgárra vagy Tiszadobra vonattal utazó is anynyit tud, hogy a Debrecen-Füzesabony között közleked ő vonatról Ohat-Pusztakócs állomáson kell átszálljon a szárnyvonalra. A természetjárók, természetkedvel ők viszont emlékeznek Homoki Nagy István szép filmjére A kék vércsék erdejére, melyet az ohati tölgyesben forgatott. A város Ohat pusztát régóta földművelésre használta, 1850 elő tt is bérbe adott 1399 holdat. Az 1850-re eladósodott Debrecen a közgyű - lés 1852. július 6-án hozott határozatával megszüntette a kevés hasz not hajtó házi gazdálkodást. A ménest áthelyezték Mátára és az év őszén 6.807 kat. holdat árverés után haszonbérbe adtak. Kialakult két bérgazdaság, - Külső Ohat vagy Telekháza és Belső Ohat, valamivel több mint 3.000-3.000 holddal. Központjaik a külső vagy telekházi illetve a belső major. 1915-től Ohaton létesítették már a második világháború előtt tíz nagyobb és több kisebb tóból álló halgazdaságot. Az ohati földből az I. világháború után több mint 1.000 holdat osztott ki a Földbirtokrendez ő Bizottság egyeld földigénylők között. ~ ~ Zoltai Lajos : Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. I. Debrecen élete a XVII. századeleji főbírói számadások tükrében. l1. Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. III. Debrecen határperei a hortobágyi puszták történetével kapcsolatban. /Debrecen, 1936./ 115-117. - Ohat bérbe adását az a bizottság javasolta, melyet a br. Uray Bálint császári-királyi biztos által összehívott 1850. november 16-i értekezlet küldött ki. - Zoltai Lajos : A Hortobágy. In : Debrecen sz. kir. város. Magyar városok fejl ődése - Magyarország városai és vármegyéi I. /F őszerk. Csobán Endre - Cs űrös Ferenc. Bp. 1931./ 366. - Telekházán az első gazdasági épü-

6 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. A múlt század közepén a debreceniek emlékeztek arra ; hogy 1818-ban az újabb zálogösszeg kifizetéséhez a pusztabirtokokat részben a polgárok alzálogába adta a város, majd 1854-ben a kincstártól megörökítette s tulajdonjogát telekkönyvileg is bejegyeztette. Debrecen első összefoglaló történetét megíró Szűcs István szűkszavúan írt a zálogos birtokoknak a város kezére kerülésérő l, az azokon valamikor létező falvakról. Debrecen múltjának feltárásáért a legtöbbet tett Zoltai Lajos is korai munkáiban nagy vonalakban vázolta a zálogbirtokok megszerzését. A vonatkozó okleveleket, iratanyagot őrző u. n. városi titkos levéltárat csak 1915-ben nyitották meg a kutatás számára. 2 Zoltai azonban már a század elejétő l fáradhatatlanul kutatta Debrecen környékének falvai - köztük az elnéptelenedett települések történetét, birtokosaikat és pusztulásuk idejét. Lényeges kérdéseket tisztázó régészeti feltárásokat is folytatott. 3 leteket a városi tanács 1750 körül építtette. A majorban az 1870-es évek óta elemi iskola is volt. z Szűcs István : Szabad királyi Debreczen város történelme...i-ii1. /Debrecen, 1871./ I. 20 és III. 847-48, 1032-33. - Zoltai Lajos : Debrecen 200 év el őtt. klny. a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1902. évf. 1. füzetébő l. /Bp. 1902./ - uu-ő. : Debreczen a török uralom végén. klny. a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1903. és 1904. évfolyamából. /Bp. 1905./ - uu-ő. : Debreczen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban 1200-1400 közt. klny. a Debreczeni Képes Kalendáriom V. évf. /1905/. /Debrecen 1904./ - Szűcs Mihály : A mezőgazdaság. In : Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása. /Szerk. Zelizy Dániel, Debrecen, 1882./ 565, 582-583. - A zálogos pusztákra lásd még Módy G~~y : Földtulajdon Debrecenben a XVI-XIX. században. In : A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-59. /Szerk. Béres András. Debrecen, 1960./ 32-41. Zoltai az ásatási eredményeihez egy-egy település történetének összefoglalását is hozzá illesztette. Ohat, Baluraz : Debrecen sz. kir. város múzeumának régészeti ásatásai az 1905. évben. = Múzeumi és Könyvtári Értesítő. I. évf. /1907/. /Szerk. Mihalik József. Bp./ 179-189. - Zám, Haláp : Debrecen sz. kir. város múzeumának 1907. évi jelentése. /Debrecen, 1908./ 26-29. - Zám, Parlag : Debrecen sz. kir. város múzeumának 1908. évi jelentése. /Debrecen, 1909./ 39-49. - Csécs : Debrecen sz. kir. város múzeumának 1909. évi jelentése. /Debrecen, 1910./ 29-32. - Monostor : Debrecen sz. kir. város múzeumának 1911. évi jelentése. /Debrecen, 1912./ 42-53. - Macs /Husszumacs/ : Debrecen sz. kir. város múzeumának 1912. évi jelentése. /Debrecen, 1913./ 25, 30-47. - Macs /Hosszumacs /, Naay~ut és Kissut : Debrecen sz. kir. város múzeumának 1913. évi jelentése. /Debrecen, 1914./ 24, 49-53. - Bá~y, Ohat, Zám, Máta, Hort, PapeQyháza, Csécs, Árkusd : A Hortobágy. / Debrecen, 1911./ 84-90. -A

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 7 Később a szabaddá tett levéltári anyagot - adomány- és birtokbeiktató oklevelek, határ- és birtokperek iratai, az ezekhez készített térképek - feldolgozta. Három, folyamatosan jobbított változat ban írta meg Debrecen történeti határának kialakulását, birtokai megszerzését és az elpusztult falvak történetét. 4 Nekünk így felesleges a XV. század közepe után történtekrő l szólni, hiszen Zoltai megállapításait csak kis mértékben indokolt helyesbíteni, kiegészíteni. Újra értékeljük viszont az Ohat falu és birtokosai XIII-XIV. századi adataiból levont következtetéseket. Ohattal sokat foglalkozott Zoltai, közvetlenül az előtt is, hogy 1905-ben az ohat-telekházi halmon feltárta egy Árpád-kori templomnak és a pusztulása után a szentélyére épített későbbi kápolnának a maradványait.s Zoltai ohati régészeti kutatásaira később visszatérünk, mindenek előtt tartsunk kutatástörténeti szemlét. Elsősorban Ohat falu első birtokosára, a helynévadásra és az 1220-tól adatolt ohati apátságra vonatkozóan. Ohat nevérő l a debreceni kutatók közül Balkőnyi Szabó Lajos a Debrecen helynevei című 1865-ben megjelent munkájában így emlékezett meg : "Ohat, E puszta a Tisza bal oldalán E g y e k helység közelében, a Tisza jobb partján lévő D o r o g m á v a 1 átellenben fekszik. Béla király névtelen jegyzője azt írja könyvének 28-ik fejezetében, hogy midőn a Nyírséget és Érmelléket meghódító T a s és S z a b ó 1 c s vezérek, a Szerencsen táborozó Árpád fejedelemhez visszatérőben voltak,»a Tiszán a d o r o g m a i réven áthajózónak, holott is Árpád vezér kegyelmébő l egy H o h a t nevű kun vitéznek n a g y f ö l d e t s z e r z e t t e k, melyet maradéka mostanig bir.«e történeti adat folytán Budai Ésaiás egész határozottsággal állítja, Köz. Hist II. rész 97-98 lapján»ez a d e b r e c e n i O h a t.«ezt mai Hajdú vármegye területe 200 évvel ezel őtt. = Debreczeni Képes Kalendáriom XI. évf. /1911./ 60-77. a Debreczen sz. kir. város határának kialakulása és birtokainak megszerzése. klny. a Debreczeni Képes Kalendáriom XVII. évf. /1917/. /Debrecen, 1916./ - Települések. Egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és küls ő birtokai területén a XI-XV.-ik századokban. /Debrecen, 1925./ - Lásd az 1. jegyzetben i.m. Ismeretlen részletek. II. rész. 5 Lásd a 3. jegyzetben i.m. Ásatások Ohat-Telekházán.

8 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. hiszi és erősíti a Béla király névtelen jegyzőjének legújabb fordítója Szabó Károly is a 40-dik lapon. Az Ohati család még a 14-ik század közepén kihalván, az Ohat a Mátával s több helyekkel eg,~ftt_t (kiemelés M. Gy.) a koronára visszaszállott. - Wagner ugyan azt állítja, hogy az Ohat család maradéka a Bánfa család volna, de hogy az Ohatot valaha bírta volna, annak semmi nyoma." 6 Balkánya Szabó a "több helyekkel együtt" alatt azt sugallja, amit Mátánál és Zámnál : "Máta kezdetben az o h a t i grófok birtokához tartozhatott..." illetve "Zám. Gyaníthatólag ez is az Ohati család birtokához tartozott."~ Ezt a feltételezést Szűcs István nem vette át. Az 1880-as években tisztázódott, hogy Zám és Máta birtoklástörténetét nem kapcsolhatjuk össze Ohattal. De Balkánvi Szabó fején ta- AZ OHAT TELEKHÁZI HALOMBAN LELT TEMPLO- MOK ALAPRAJZA. MÉRET=1 :100. DR. ZOLTAI LAJOS FELVÉTELE ~ Balkánvi Szabó Lajos : Debrecen helynevei. 100 helynévnek történeti, szájhagyományi és szónyomozási magyarázata. /Debrecen, 1865./ 34-35. - Budai Ésaiás : Közönséges história készítette tanítványai számára...i-ii. /Debrecen, 1800-1805./ - Szabó Károly : Béla király Névtelen jegyzőjének könyve /Pest, 1860./ - Feltételezhetjük, hogy Balkánvi Szabó ismerte Anonymus Debrecenben megjelent magyar fordítását is : Magyar Sunad, avagy a Béla királynak nevetlen íródeákja, kit ősi édes emlékezet oszlopául az ő hét fő magyar vezérekről írott deák históriájából magyarba öltöztetve el őállított...m/andy/ I/stván/. /Debrecen, 1799./ Balkánvi Szabó i.m. Mátát lásd 32-33. Zámot 46.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 9 lálta a szeget, hogy Anonymus Ohat kun vitézének utódai azon a "nagy földön" nem csak egy falut birtokoltak. Abban is igaza volt, hogy az első földesúri család kihalt. Majd látjuk, hogy nem a XIV. században, hanem az 1270-es évek elő tt. Lássuk mit írt Szűcs István : " E nagy terjedelmű, és a várostól legtávolabb - hat mérföldre - eső puszta, Debreczentől nyugotra, a Tisza folyam balpartján, Egyek helység közelében fekszik. Béla király névtelen jegyzője könyvének 28-dik fejezete szerint, azon földdarab, Ohat vagy Hohat nevű kun vitéz részére szereztetvén meg Árpád alatt ; a vidéket későbben is Hohat maradéki buták. -- Az itteni népes község a XVI. század végén pusztulhatott el... $ Szűcs még nem céloz arra, hogy Ohat leszármazottainak lehettek-e más falvai Ohaton kívül. Az 1870-es évek végétő l tisztázott volt : a Gesta Hungarorumban kun vitéznek nevezett Ohat /a latin szövegben Huhot/ Dorogmával szemben, ahol Anonymus írta, kapott birtokot és névadója lett egy Árpád-kori falunak, melyet elnéptelenedése után Debrecen városa szerzett meg. Nekünk szükségtelen akár csak érinteni is, hogy mennyi az Anonymus regényes művében, ami a honfoglalás korára érvényes, és mennyi az, ami saját kora, a XII-XIII. század fordulója tudatos viszszavetítése. Figyelembe kell vennünk, hogy 1880 körül sem azt nem láthatták, hogy "... a honfoglalástörténetbe beilleszti számos, az ő korában élő nemesi nemzetség birtoklásának kezdetét, jórészt családi hagyományok alapján", sem azt, hogy Huhot-Ohat kun - Cumanus elnevezése Anonymus anakronizmusa, mint az általa szintén kun-vak nevezett Tarcal és Csepel esetében. A kumán - kipcsak, tehát kun nép a XI. században jelent meg Kelet-Európában, korábban Nyugat- Ázsiában éltek. A XI. században a magyar nyelvben a 'kun' keleti nomádot jelentett, elsősorban besenyőt és uzt. A szó a század végén lett használatos a kipcsak kománokra. 9 Ohat vitéz származására még viszszatérünk. $ Szűcs i.m. I. 20. 9 Az idevágó latin szöveg : "...ubi etiam per gratiam Arpad ducis cuidam Cumano milite nomine Huhot, magvam terram aqusiverunt, quam posteritas euius usque nunc habuerunt." lásd Scriptores Rerum Hungaricarum...t-II. /Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini, 1937./ I. 70. - Anonymus célkitűzésének értékeléséhez az idézetet lásd G~ffY György : A magyarok el ődeirő l és a honfoglalásról. /Bp. 1958./ 95. - Anonymus Cumanus népnevére, a kumán-kipcsakokra lásd G örf György : A kun és komán népnév eredetének kérdéséhez. In : A magyarság keleti

1 0 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. Felvetett kérdésünknek másik fontos szálát kell végig kísérnünk. A múlt század végén széles körben vált ismertté a Váradi Regestrum, az 1208-1235 között vezetett váradi tüzesvaspróba eseteinek jegyzéke. Először Fráter György váradi püspök jelentette meg 1550-ben Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában "Rítus explorandae veritatis..." cím alatt. Második kiadása 1735-ben Bél Máter érdeme, ebben megszámozva külön választotta a 389 esetet. A kutatók többsége nem ezt használta, hanem az 1849. évi Endlicher István általi harmadik kiadást. A Rítus explorandae veritatis helyett ő adta a ma is használt Váradi Regestrum - Regestrum Varadiense nevet. A 120. peresetben - a Karácsonyi János és Borovszky Sámuel által később végzett időrendbe sorolás után az egyik 1220. évi eset - a vádlók között szerepelnek a zámi és ohati apátok. Mit tudtak erről a két apátságról? Pázmány Péter a szerzetesrendekről 1629-ben összeállított jegyzékében szólt a zámi-námi és uhodiohati apátságokról. Nám-Zám azután fellelhet ő volt tévesen a veszp rémi egyházmegye schematizmusában. Pedig ilyen nevű település vagy monostor az egyházmegye területén nem volt. Fuxhoffer-Czinár 1860-ban közre adott Monasteriologia-ja ennek ellenére tovább éltette a tévedést. Az ohati apátságról csak annyit írtak, hogy Pázmánynál szerepelt. A tévedések ködét először Bunyitai Vince oszlatta. 1880- ban Ismeretlen apátságok című munkájában helytállóan Debrecen határában, értsük úgy külső birtokain, tételezte fel mindegyiket. Dolgát könnyítette, hogy Foltín János 1871-ben a leleszi levéltárban talált két oklevél alapján tisztázta, hogy a zámi apátságnak Szabolcs megyében elemei. /Bp. 1990./ 215-216, 218. - u. ő. : Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. /Bp. 1993./ 124-125. ' A Rítus explorandae veritatis-t lásd Bél MátLás : Adparatus ad historiam Hungariae c. művében és Endlicher István : Rerum Hungaricarum Monumenta Arpad. c. gyűjteményes kiadványában. - Magyar nyelvű kiadása: A Váradi Regestrum /Értelmezi Kandra Kabos. Bp. 1898./ Helynév olvasatai és azonosításuk igen sok esetben tévesek. - Az id őrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki kiadás hű hasonmásával e~yütt. Regestrum Varadiense examinum effigie cadentis ordine chronologico digestum descripta effigie editionis a. 1550 illustratum sumptibusque capituli Varadiensis lat. rit./ Curis et laboribus Ioannis Karácsonyi et Samuelis Borovszky editum. Bp. 1903./ 251. a Nr. 263. /120./

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII kellett lenni. Persze tévedett mikor ő a zámi apátságot a zazti /százdi/ apátsággal vette egynek. Bunyitai megállapításai alapján 1881-ben jelentette meg Balássv Ferenc tanulmányát a zámi és ohati apátságokról. Áttekintette az egyháztörténeti adatokat, a következtetéseket és feltételezéseket. Érdeme, hogy cáfolhatatlanul kapcsolta össze Huhot-Ohat kun vitéz honfoglaláskor elnyert birtokát, a később is a nevét őrző falut, valamint a Váradi Regestrumban szereplő ohati apátot a debreceniek Ohat pusztá~ával. Tanulmányához térképeket is használt, megkísérelte az apátságot elhelyezni Ohat területén, a Telekházi major közelében. Csodálkozott, hogy Balkányi Szabó nem szólt sem erről, sem a zámi apátságról. Ezek tehát annyira elpusztultak, hogy nyomuk a helyi emlékezetből kiveszett. Egyértelműen vonta össze a különböző forrásokban szereplő Uhod, Uhot, Huhod, Huhot, Hohad, Uhat és Ohat névalakokat. Indokolatlanul bírálta viszont Balkányi Szabót, mert az Ohati családdal rokonította a Bánffyakat. Láttuk, hogy az idézett szövegben Balkányi Szabó ezt mint bizonyítatlan feltevést említette. Ugyancsak rosszallta Balássv, hogy egy állítólagos XIV. századi Ohati Péterr ől írt, akinek "... egy leánya Pircsihez ment férjhez s ez a Pircsi buta is Ohat azon részét, mely Dorogma felől ma is Pircsi résznek neveztetik." Balássy a névtelen jegyző "...quam posteritas eius usque nunc habuerunt" mondatát úgy értelmezi, hogy "azt a földet Ohat maradékai csak Névtelen Jegyzőnk koráig bitfák, akkor más nemzetségnek a birtokába ment az át." IZ Ezt alátámasztja III. Endre 1299. évi oklevele. Ebben hagyta jóvá a birtokcserét, melyben Rátótnembeli Domokos tárnokmester Ohatmonostorát, Hodos, Árkusd és Sziles birtokokkal, valamint Csegét az ottani vámmal és még más birtokokat elcserélte Sártványvecse nemzetség-beli Gyula fia István és rokonai : Miklós fiai Demeter és Márton Heves megyei Poroszló falujával és az ottani monostorral.l3 Fontosnak tartja ezt a cserét, mivel bizonyítja, hogy - mint ~ ~ Balássv Ferenc : A zámi és ohati apátságok. Értekezések a történelmi tudományok köréből. IX. k. VI. sz. /Bp. 1881./ Összefoglalta a korábbi irodalmat, lásd 3-9. - A Váradi Regestrum vonatkozó esetében szereplő legtöbb helynevet tévesen azonosítja pl. Suma szerinte Sima, valójában a Szoboszlótól északra és Debrecentől nyugatra feküdt Soma faluról van szó. i2 Balássv i.m. 28-36. passim. ~' III. Endre 1299. február 19-én Budán kiadott oklevelét lásd Árpádkori új okma'n~ár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. [-X11. /Közzé teszi Wenzel

1 2 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. írja - Ohatot a XIII. században, "legalább annak vége felé nem az Ohati, hanem a Rátholty nemzetség buta."úgy véli, hogy 1299-ben az apátság nem volt meg, legfeljebb a romos monostor épület állhatott, mivel a fent idézett oklevélben Ohatmonostora faluról van szó, az apátságról illetve a monostorról nem. Poroszlót és a monostort viszont külön feltüntetik. Az apátság alapítását nem köti az első birtokos családjához. De azt sem sejteti, hogy a monostor a Rátót nemzetség alapítása lett volna. Az apátságra vonatkozó utolsó adatnak IV. Béla 1248. évi oklevelét tartja. Ebben a király Sáros, Eperjes és még tizennégy falu tizedéért az egri püspökségnek adta a Borsod megyei Cserép falut, melyet II. Endre jóváhagyásával Katapán egri püspök hagyott a püspökségre, de Ákos nembeli Ireneus azaz Erne bán foglalt el, és a Tisza melletti Csege falut több más birtokkal és Poroszló vámjának részével. Az oklevél felsorolja Csege tartozékait : Kecskés és Puchlaka /Pöcslaka?/, halászóhelyek a Völgyes-ben /Vetges/, a Nagy Morotvában, melyeknek fele a Tölgyesererétje /Teulgescherethye/ berekkel Csegéhez tartozik, a halászóhelyek másik fele az ohati apátsá of /Abbati de 0.../ és ke~~ait illeti. ta Balássv szerint tehát az apátság 1248 után, de 1299 előtt enyészett el. Hodos, Árkusd és Sziles birtokokkal Baláss nem foglalkozott. Fel sem tette a kérdést, vajon ezek 1248 előtt - vagy ahogyan ő vélte eset leg Anonymus kora elő tt - nem voltak-e Ohat birtokosainak falvai. Nem falunak, hanem egy-egy meghatározott nevű rétnek és szántóföldnek tartotta ezeket. Az apátság helye és kegyurai kérdésében hosszú tudományos vita indult 1904-ben. Az előző évben jelent meg az Egri Egyházmegyei Közlönyben - különlenyomatban is - Vég_h Kálmán Mátyás ároktő i plébánosnak Hortobágyi apátságaink című tanulmánya. Ebben sorolja, hogy a Hortobágyon három apátság és egy prépostság létezett az Ár- Gusztáv. Pest, Bp., 1860-1874./ V. 202-03. - Balássv az Ohatmonostorával együtt sorolt három birtok közül Hodos /Hudus/ nevét olvasati vagy másolási hibának veszi, szerinte Ludas-t kellene olvasnunk, mert Ludas-rét és Ludas-lapos található az ohati puszta délnyugati szélén. 'a IV. Béla 1248. február 24-én Görgőn kiadott oklevelét lásd Codex diplomaticus Hung_ariae ecclesiasticus ac civilis. I-XI. /Studio et opera Geor is i Fejér. Budae, 1829-1844./ IV./ 2. 16. - Balássy helytállóan azonosította Csege tartozékai közül Kecskést a falutól délkeletre eső Kecskés határrésszel, Puchlakát pedig a Csege alatt délre lévő Puszliká-val.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 1 3 pád-korban. Még pedig a Bung és Balássv által ide azonosított zámi szerinte eredetileg bencés majd cisztercita a Szent Kereszt tiszteletére szentelt apátság, az ohati a tatárjárás előtt bencés, később szintén cisztercita Szent Miklós püspök tiszteletére emelt apátság, a fejérszentmargitai Szent Margit szű z és vértanú bencés apátsága, melyet a tatárjárás után a johanniták vettek át és a drassai bencés prépostság Máta puszta Papegyháza nevű részén. Védőszentje talán Szent Mátyás lehetett, amire a közeli Matyófenék és Máta helynevek utalnak. Arról is említést tesz, hogy Ároktő határában létezett a torraji apátság. A fent soroltaknak mintegy "anya kolostora" volt az Aba nembeliek által 1067-ben alapított zazty-i Szűz Máriáról nevezett monostor. Mi az ohati apátsággal kapcsolatos fejtegetéseivel foglalkozunk, az állítólagos szentmargitai és papegyházi monostorok Vé~h korában is feltevések voltak. Egész munkáját jellemzi a családtörténeti adatok, nemzetségek kapcsolatainak keveredése, a helynevek délibábos nyelvészkedéssel való magyarázata. A zazty-i apátság helyét viszont meghatározta a Tiszakeszi határában lévő százdi dűlő és százdi sziget helynevek segítségével. Érdeme, hogy helytállóan az Aba nemzetség tagjának tartja az alapító Péter comest, akit sokáig több kutató a Gutkeled nemzetséghez kapcsoltas Balássv azonosításával szemben a zámi apátság helyét nem Ohat- Telekházán véli. Ugyanazokat az okleveles forrásokat ismeri, mint Balássv, de ezt írja : "Telekházon, mely tekintélyes, széles emelkedés, kő, téglatörmelék van elég. Lehet, az ásatás templomot is lelne, melyet más hián, elfogadhatnánk az ohati apátság templomának. Csakhogy a nyomok tovább Csege felé vezetnek. Itt a Ratoldok lakhattak, kik elcserélték 1299-ben Ohatmonostort Poroszlóval, mint a szomszédos Dorogmán a Rátotta Domb, Nagytelek mellett a Kenderhalom, a kende hivatalt viselő Ratoldok után, a Zám felé, de már Kócson, tulajdonképpen tiszafüredi pusztán fekvő két Kenderátóhalom igazol s áltatán a szabolcsi, hevesalji stb Rátóhalmok és a nagytelki temetőben lelt két, hárslevelet, a Ratoldok»totemjét«ábrázoló gyűrű a tiszafüredi múzeumban. is Végh Kálmán Mátvás : Hortobágyi apátságaink - Egyháztörténelmi tanulmány. Különlenyomat az Egri Egyházmegyei Közlöny 1903-ik évi folyamából Bger, 1903./ Zám : 5-38. - Ohat : 38-57. - Szentmar : 57-66. - Drassa: 66-69. - Tomaü apaiság : 70. - Zazty-i apátság : 70-72.

14 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. Telekházától az ohati erdőn át, a mai Csege határába eső Nagy- Major nevű, terjedelmes urasági tanyára jutunk melynek sajátságos építésű kastéllya már a vasútról szembeötlik, amikor az ember Csegérő l Ohat-Kócs felé zakatol. Itt feküdt véleményem szerint a hajdan a zámival egyírású apátság, még pedig s cisztercziták Szerit Miklósról nevezett apátsága."~ 6 A Vay család birtokában lévő nag. t~najori kastélyt véli át~ített kolostornak, amelynek a pincéje eredetibb állapotot mutat : "Ez az alsó helyiség, nincs benne kétség, börtön volt...", mivel a középkorban a szerzetes rendek bíráskodtak is. Felfogását azzal is alátámasztani kívánta, hogy Csege és tartozékainak - elsősorban a két halászóhelynek - a határát, melyet az 1248. évi oklevél írt le, úgy értelmezi, hogy a cse eg i Nagymajor abban a korban Ohathoz tartozott. " 17 Az apátság alapítói és kegyurai a "kun-avar-szláv családok egyik sarja" a Rátót nembeliek voltak, de velük rokonnak tartja a birtokcsere után 1299-tő l ott földesúr Sártványvecse nemet is. Debreceni Dózsa családját egyenesen a Rátót nemzetségbő l származtatja. Ezért is lettek a közeli Zámmonostora kegyuraivá. A kora Árpád-kori Ohati család : "felfogásom szerint azonos a kun Rátoldokkal." Megjegyzi, hogy a Sártványvecse nemből származott Bajoniak birtokba juthattak Ohati Katalin és egyik Bajoni közötti házasság révén 1412-ben, de egy szóval sem magyarázza, hogy a tatárjárás elő tt kihalt Ohati család után kik azok, akik a XV. század elején ezt a családnevet viselték.~ 8 A Századok XXXVIII. évf. /1904/ 4. számában Zoltai Lajos /-i -s. monogrammal jelezve/ ismertetést írt a kis füzetrő l, egyáltalán nem támadóan. Hivatkozik Fuxhoffer-Czinár Monasterológia-jóra, mely szerint a fejérszentmargitai és drozói monostorok Szepes megyében keresend ők. Az ároktő i u.n. torraji apátságról Vé~h-en kívül senki nem tud. Ezekkel kapcsolatban ennyit írt : "Nem tesszük kritika tárgyává mindazt, a mire Végh Kálmán Mátyás állításait alapítja. Nem szólunk földrajzi következtetéseirő l, melyeket összeköttetésbe hoz a nép ajkáról ellesett hagyományokkal, sem etymológiai fejtegetéseiről ; legyen elég csupán azt feljegyeznünk, hogyan határozza meg a zárni és ohati apátságok fekvését." A zárni templomhelyen Vé~h ásatást javaib Vé~h i.m. 44-45. " Véeh i, m. 46-47. Az épület és a pince leírását lásd 47-5 l. is Vé~h i, m. 52-54.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 1 5 sol, de helyszíni tájékozódása alapján előre /!/ megadja annak méreteit. Az ohati apátság helye a nagymajori kastély Vé~h szerint, aki nem szólt arról, hogy melyik Vay generális alakította ki átépítéssel a mai épületet. Ezzel kapcsolatban Zoltai levéltári kutatásokat tart szükségesnek. l9 Bizony, a kritika lehetett volna sokkal szigorúbb. Vé~h a tanulmányában érintett nemzetségekre, családokra a maga korában sem teljesen kielégítő két munkát, Nagy és Wertner Mór köteteit használta, valamint a Csánki Dezs ő szerkesztette Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 1903-ig megjelent köteteit. 2 Sajnos, ezeknek az adatait igen sok helyen tévesen értelmezte. Helynév magyarázataiban nem az a baj, hogy figyelembe vette a néphagyományt, hanem az, hogy ezeket nem kritikailag vizsgálta. Nem rendelkezett alapvető nyelvtudományi ismeretekkel sem. Nem menthető, hogy mell őzte Karácsonyi Jánosnak a. magyar nemzetségekről a Wertnerénél összehasonlíthatatlanul alaposabb három kötetes munkáját, mely 1900-1901-ben jelent meg. Ahol például megtalálhatta volna az olasz eredet ű Rátót nemzetség genealógiáját.2 ~ A Századok 1904. évi 6. számában Zoltai a könyvismertetésnél részletesebb vita-cikket közölt. Felrója Vé~h Kálmán Mátyásnak, hogy tanulmányához nem gyűjtötte össze a kérdésre vonatkozó nyomtatás ban megjelent okleveleket. Bár Debrecen város magánlevéltára még nem kutatható, de ha felkereste volna Zoltait - aki ekkor allevéltárnok volt - értékes adatokat kaphatott volna. Vitatja az ohati apátság és az Árpád-kori Ohat falu helyére Véuh magyarázatát. Hivatkozik arra, hogy a debreceniek elpusztult falvak belsőségének helyét nevezik századok óta teleknek, például fancsikai telek, Bánki telek, halápi telek, guti telek a debreceniek erdőspusztáin. Így az ohati telek, Telekháza az 1670-es évekre elpusztult, már előbb elnéptelenedett Ohat falu helyét '9 Századok XXXVIII. évf. /1904/ 4. sz. 365-366. Z Nagy Iván : Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XII. és pótlék kátet /Pest, 1857-1868./ A felkészült családtörténész nem támaszkodhatott az ő korában még publikussá nem tett levéltári anyagra. - Wertner Mór : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I-II. /Temesvár, 1891-92./ A felhasznált okleveleket sokszor tévesen értelmezi, elsősorban olvasati hibái miatt, nem létező nemzetségekre is következtetett. - Csánki Dezs ő : Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-IILV. /Bp. 1890-1913./ zi Karácsonyi János : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. /Bp. 1900-1901./ A Rátót nemet lásd III. 3. s köv.

1 6 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. jelzi. A városi levéltár sok Ohatra vonatkozó oklevelet ő riz, köztük XIV. századukat. Ezekb ő l is kitűnik, hogy az apátság a Boldogságos Szűz, a falu parochiális egyháza pedig Szent György vértanú tiszteletére lett szentelve. Egyetlen oklevél sem támasztja alá a Vé~h által sejtett Szent Miklós patronátusságot. 2z Az 1248. évi oklevél és Ohat 1336. évi határjáró oklevele alapján rekonstruálta Ohatnak a Csege felőli határát és megállapítja, hogy a Na~~maLor területe az egész középkorban csegei fóld volt. Az 1336. évi határjáráskor leírt Ohat-Csege közötti határok "... csaknem pontosan összevágnak a jelenlegi határdombok elhelyezkedésével." Az 1248. évben sorolt Nagy Morotvá-ról, melyet az 1336. évi határjárásban Morfina-nak írtak " mely Végh Kálmán szerint is, ma is a Nagymajor tartozéka, az Agárdiak és Parlaghi Pál között kötött adásvételi szerződések ismételten mondják, hogy Csegével együtt adatik el."23 Nem szükséges Zoltai bizonyítási eljárását ismertetni, Ohat középkori határával, az apátság helyével később még két ízben részletesen foglakozott, ezeket ismertetni fogjuk. Most csak annyit, hogy az 1336. évi határjáró oklevelet Végh Kálmán is használhatta volna, hiszen az a Károlyi család oklevéltára I. kötetében 1882-ben kiadásra került. Zoltai a Debrecen város levéltárában őrzött hiteles másolatot is ismerte.24 Érvelése és a hivatkozott oklevelek nem győzték meg VéghKálmánt. A Századok 1904. évi 8. számában olvashatjuk, a közlése előtt sokkal korábban beküldött Levél a szerkeszt őhöz című észrevételét. Ebben ezt írja : Zoltai "...ohati adatai fényes igazolást látszanak nyújtani az én álláspontom mellett." Kéri Zoltait az apátság védőszentjére vonatkozó állítását bizonyítsa be. A 10. számban azután Zoltai újból és teljesebben megadja a Károlyi család oklevéltára I. kötetében kiadott oklevelek helyét. 25 Ebben a vitában részrehajlás nélkül állapítható meg, hogy az ókkor ismert adatok alapján Zoltai következtetései zz Zoltai Lakos : A hortobágyi apátságok. = Századok XXXVIII. évf. /1904/ 6. sz. 537-543. Az ohati apátságot lásd 540-543. '`s A hortobágyi apátságok i.m. 540-541. Za A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Codex Diplomaticus comitum Károlyi de Nagy-Károly. I-V. /Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp. 1882-1897./ I. 122, 127. - Haidú-Bihar meevei Levéltár. IV. A. 1021./ a ad Muo. 125. és ad Muo 145. zs Századok XXXVIII. évf. /1904/ 8. sz. 807. és l0. sz. 996-997.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 17 meggyőzőek. Ekkor ő már dolgozott, sőt véleményem szerint a Századok 1904. évi 6. számában megjelent, fentebb idézett tanulmánya előtt be is fejezte a Debreczen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban 1200-1400 közt című jegyzetek nélkül, de a használt források felsorolásával megjelentett tanulmányát. Ezt igazolja, hogy a Századok-ban közreadott tanulmányában írta : "...az apátság belül feküdt azon a területen ; a mely Debreczen város legrégibb jogelődeinek, az ohati Pércsieknek ősi birtoka volt, /kiemelés M. Gy./ a melyre ezek Róbert Károlytól 1318-ban és 1324-ben új adományt nyertek", valamint, hogy "Ezt a földet adományozza újólag Róbert Károly király 1318-ban és 1324-ben Csépánfia Mikének és Mihályfia Arnoldnak,,mint már István király privilégiuma szerint, tehát a Végh Kálmán által idézett 1248. évi alapítólevél keletkezése idején is ősi birtokot, melyet családjuktól István fia Domokos mester jogtalanul foglalt volt el." 2' Elérkeztünk a dolgozatunk címében felvett kérdéshez. Az Anonymus által szerepeltetett Ohat utódai után a XIV. században feltűnt a Pércsi család, akik ősi jogon tartottak igényt Ohatra. Ez a család az, amelyiknek több tagja felvette az Ohati nevet. Nézzük, mit írt Zoltai 1904-ben Ohatról, a Pércsi családról, birtokaikról. Az ohati monostor címszó alatt : "A váradi Regestrum 1220- ban említi az ohati apátot, a zárni apáttal...a monostor a b. Szűz tisz teletére épült. Elébb a Ratold, 1299 után a Sártványvecse nemzetségé. 1333-1335 közt a Pércsi-Ohati család patronátussága alatt állott." A hagyomány valószínűleg abból, hogy egy ideig Ohat is az övék volt, a honfoglaló magyarokkal bevándorolt Ohat kun vitézt ől származtatja a Pércsieket. A hagyományt azonban okirat nem támogatja" zs Felsorolja Zoltai birtokaikat is. Pércset, a mai Mikepércs, V. István király 1272- ben adományozta Szervere fiai Csépónnak. A birtok pércsi Whod magvaszakadtával szállt a koronára. Ő lehetett "a derék kun vezér" utolsó férfi leszármazottja. Ezt az adományt 1282-ben IV. László megerősítette Pércsi Dénes részére. XN. századi oklevelek alapján ismerteti leszármazottak birtokosztályait. A család birtoka volt Hort. A Szent Demeter tiszteletére emelt egyházzal együtt 1347-ben Pércsi Mike fiaié, 1440-ben is a család faluja. Köteles falu 1317-ben Pércsi zb Zoltai : Debrecen és vidékének urai. a 2. jegyzetben i. m. z' 27A hortobágyi apátságok. i.m. 540. és 541-42. za 28 Debrecen és vidékének urai. i. m. 8, 35.

1 8 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. Csépán fia Mike és rokona Márton birtoka. Mike fiai 1347-ben osztják meg, ekkor említik Szent György tiszteletére emelt templomát és a két földesúri kúriát. Ohat-on a család a XIV. század elején feltűnik. 1335- ben már Mike három fia Ohat és Boldogságos Szűz kolostora és Szent György egyháza kegyúri joga őket illető részét Márton fia Miklós comesnek engedték át Pércs negyed részéért és Köteles fele részéért, melyet korábban a Mike fiak eladtak Miklósnak. Zoltai teljesen elfogadható magyarázatot - oklevelek hiányában - nem ad arra, hogyan kerültek a Pércsiek Ohatra. Kézenfekv ő feltevésnek tartja, hogy a pércsi Szemere fia Csépán " vagy ennek valamely rokona" az Ohaton és Pércsen egyaránt birtokos magvaszakadt Whod ohati birtokára is kaptak 1272-ben adományt. A Rátótok jogtalanul tették rá a kezüket Ohatra és környékére. 29 Az Ohati család birtokai alatt írta Zoltai, hogy pércsi Csépán egyik leányának férje Márton fia Miklós comes 1335-ben pércsi Mike fiaitól megkapott ohati részeket a kegyurasággal együtt. Ezután ő és leszármazottai Ohati /de Ohat/ néven szerepeltek. Ugyanúgy mint Csépán másik leányának és Mihály nevű férjének fia Ornoldus és utódai. 1341-ben ezeknek a családoknak a tagjai békés megegyezéssel vetettek véget egy ohati részbirtok és Árkusteleke /az 1299-ben Ohatmonostora tartozékaként megismert Árkusd birtok. M. Gy.f miatti perüknek. Birtokosok voltak Egyeken is. Szerinte az Egyeld-nek nevezett család vérrokon volt a Pércsi-Ohati családdal. A Miklós comest ő l eredt Ohati család - ezeket neveztem én kései Ohati családnak - fiágon a XV. század elején kihalt. Utánuk leányágon a Sztári és Bajoni családok örököltek. 3 Zoltai a Pércsi, Ohati és Egyeld családokról írtakhoz használta az általa ismert oklevelek mellett Makay Dezs őnek a Pérchy-ekr ő l 1887-ben megjelent cikkét.3 ~ Megjegyezzük, hogy ez a szerző a XN. századi genealógiát, a birtokrészek történetét több helyen hiányosan, tévesen állította össze. Zoltai két 1904. évi tanulmánya sok kérdést tisztázott. Elsősorban is azt, hogy az Ohatot és monostorát az Árpád-korban birtokló csa- '9 Debrecen és vidékének urai. i. m. 36. s Debrecen és vidékének urai. i. m. 37. '' Makay Dezs ő : Két régi család. II. rész. A Mike-Pércsi Pérchy család. = Turul. V. évf. /1887/ 3. sz. 125-130.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 1 9 ládlok/ többi faluja között nemcsak az 1299-b ő l ismert Hodos, Árkusd és Sziles, hanem Hort, Köteles, sőt ~Yek is szerepelt. Az apátság helyének kérdését bonyolította, hogy 1905-ben Zoltai megásatta Ohat Telekházán az u. n. Filagória-halmot. Zoltai megfigyelése szerint a halom magassága a környéken lévő mélyebb terület hez mérve 12-13 m, a természetes földháthoz, amelyen fekszik 6-9 m, felülete kb 400 m2. A kutatás eredményeként a 130-150 cm széles és ugyanilyen mély tégla és habarcs törmelékréteg mutatta a 18,3 m hosszú és 10,2 m széles kefetelt egyház alapmaradványait, melyeket 1,5 m széleseknek írt. A nyugati fal alapozásánál a téglák alatt sárga agyag-döngölés volt. Összefügg ő téglasort nem talált, így a törmelékréteg vonalából következtette a szentély félköríves záródását. A hajónak a nyugati faltól mért egy harmada táján, a hajót kelet-nyugati irányban felező vonaltól kissé északra, kőből és téglából egybeépített kett ő s sírt talált, de csontvázak nélkül. A múzeum leltárkönyve szerint ebbő l az 1,95 m széles kettő s sírból került ki két darab bronzlemezb ő l trébelt övveret, mint írja : "...melyeknek egyikén csiga módjára kunkorodó karéjok alatt stilizált futó farkas, másikán pedig ellenkező oldalról körbe csavarodó szárú virágok láthatók. E lemezek szögecseléssel bőrre voltak erősítve." A templomot a század megjelölése nélkül "románkori"-nak tartotta. Korábbi tanulmányában idézte az 1335. évi oklevelet, mely a monostort, az apátságot utoljára említette. Úgy vélte, hogy az apátság ezután szűnt meg, de egyháza még állhatott egy darabig. Ásatási beszámolójában a maradványokat nem kötötte egyértelműen az apátság templomához. Régészeti kutatásának másik még megoldatlan eredménye nem mellőzhető az időrend szempontjából. A falusi templomoknál nagyobb korai egyház elromosodása után annak szentélyére ötszög alaprajzú, déli szentélyű, hat támpilléres kicsin ká olnát emeltek. Ennek a korábbinál sokkal jobb állapotban megmaradt néhány téglasorát feltárta. Méretei : 6,4 x 6,4 m, falvastagsága 90 cm, az erősen kiugró támpilléreké valamivel vastagabb volt. Meglelte az oltáralapot is. A téglák mérete : 24-26 x 15-16 x 4-5 cm. Ásatási jelentését így fejezi be : "Önként érthető, hogy a templom környékén sok emberi csontot leltünk ; leginkább szétszórtan vagy összehányottan. Itt-ott koporsók nyomai mutatkoznak." 32 'z Ásatások Ohat-Telekházán. A 3. jegyzetben i. m. 180. - Múzeumi leltárkönyvben Sz. 1906. 183. és 185. szám alatt.

20 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. Zoltai sejtette, hogy az elpusztult apátsági templomot tárta fel, később ebben egyre jobban megbizonyosodott. A falu Szentgyörgynek szentelt parochiális egyháza a XIV. század után is állt. Papját megta láljuk a pápai tizedjegyzékekben. Az ohati pap az 1334. évi II. részlet és az 1335. évi I. részlet fejében ismeretlen összegű pápai tizedet fizetett. Az apátságot nem, de templomát és a falu Szent György egyházát 1418-ban határjáró oklevél említi. 1559-ben pedig az ohati egyház mellett követtek el hatalmaskodást a földesúr Bajoni István ispánja és emberei az Egerbe utazó Sári Alberten és szolgáin. 33 A vitát az ásatás sem zárta le. Vé~h terjedelmes tanulmányt közölt a Századok 1905. évi kötetében az ohati apátságról. Elfogadta Zoltai bizonyítékait az apátság titulusára. A tőle megismert okleveleket kéz be vette, de az apátság helyére vonatkozóan fenntartotta korábbi véleményét. Az első monostor pusztulását, vagy legalább is súlyos rombolódását Balássy nyomán 1299 előttre helyezi, mivel a Rátót nembeli Domokos és a Sártványvecse nemzetségbeliek cseréjénél külön az apátságról nem írt az oklevél. Szerinte a Rátótok 1318 előtt újra rátették a kezüket Ohatra és 1318-ban pércsi Mike mester és Ornoldus ezért panaszolták.be Domokos nádort a királynál. Zoltai nyomán ismerteti a Pércsi-kései Ohati család birtokosságát. Szerinte az apátságot az Anonymusnál szerepeltetett Ohat kun vitéz utódai alapíthatták : "Nem lehetetlen, hogy egyike legrégibb Benedek-rendi apátságainknak, melybe utóbb a cistercitákat kedvel ő királyi család, talán épen III. Béla kedvéért /1191/ cistercitákat telepítette...", majd másutt : "A tatárjárás aligha kímélte meg, bár utána hat év múlva IV. Béla már említi apátját, a mi arra mutat, hogy hamar felépült. Az utolsó Árpádok alatt dúló rablások valószínűleg újra elpusztították e kunlakta vidéket, de az Anjouk alatt ismét helyreállott... talán a pálosok voltak a lakói." Az apátság helyéül határozottan a cseg_ei Na~ymajort jelöli meg.34 Monumenta Vaticana historiam regni Hun ag riae illustrantia. Series I. Tom. Pápai tizedszedők számadásai. 1281-1375. /Bp. 1887./ 344-360. - Hajdú-Bihar megyei Levéltár. - 1418 1. 24. határjárás : IV. A. 1021d/ 6. - Károlyi család oklevéltára. III. 327-329. sa Végh Kálmán Má. ás : Az ohati apátság. = Századok XXXIX. évf. /1905/ 7. sz. 630-659. Az apátság helyére lásd 632-637, 648-654. - Alapítóira és birtokosaira lásd 657-659. Ohat kun vitéz nemzetségét tévesen azonosítja a Hahót nemzetséggel. Utóbbit lásd Karácsonyi i.m. II. 115. s köv.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 2 1 Vé~h tanulmányából kiderül, hogy megtekintette Ohat- Telekházán Zoltai ásatását. Meglehetősen megtévesztően ír annak eredményéről : "Megleltük az ossariumot is a pincze ajtó helyén, néhány Anjou-kori emlékkel. Kolostornak, apátságnak nyomára nem akadtunk. Megleltük tehát Bodajcs templomát, mely Szent György tiszteletére épült, és benne a Pércsiek, sőt talán Ohatiak temetkezési, kegyurasági kápolnáját." Másutt : "Telekháza Filagória-dombján véleményem szerint Szent Györ~y temploma díszlett...ájtatoskodni a lábai alatt elterülő Bodach falucska /vicus/ népe járt beléje. E falucska a hasonló nevű ér partján feküdt." 3s A feltárt maradványok "értékelését" bírálnunk sem szükséges. Bodacs 1453. évi oklevél szerint korábban Egyek egyik utcára volt, mely 1440 előtt az Ohati család kezén rövidebb időre önállósult, majd újból összeolvadt Egyekkel. Az oklevélben ez áll : "...possessionem Egyek vocatam quodam vico possessionis eiusdem qui quodam sequestrato nomine ut dicitur Bodach appellatur." 36 Egyeknek Ohat felől elég hosszan Bodacsere volt a határa, a mai Egyek belsőségének keleti részét Bodajcs-oldalnak hívják. 3~ Zoltai nem folytatta a vitát. A Hortobágyról 1911-ben megjelent kis munkájában Ohatról, az apátságról és a birtokos családokról csak féloldalas összefoglalást adott. 3g A városi múzeum 1913. évi Jelentéséhez csatolt Függelék-ben azonban az 1248, 1336 és 1341. évi határjárások alapján újból bizonyította Vé~h álláspontjának tarthatatlanságát. A terület, melyen a Nagymajor épült, mindig Csegéhez tartozott. Megvizsgálta a kastélyt, a pincéjét és megállapítja, hogy "mindegyik a XIX. század elején, legfeljebb a XVIII-fiknak végén épült..." Semmi köze átépített kolostorhoz. Megtekintette a magtárt is, melyet Vé~h a kolostorhoz tartozó keletelt templomnak tartott. Az épület észak-déli fekvés ű és csodálkozik, hogy Vé~h a méreteit a zárni egyházéval közelinek írta, hiszen azt ő 1907-1908-ban tárta fel. A földszintes magtár stílusa XIX. század első felében működött építőmesterre vall. A hagyomány szerint a Vayak eredetileg istállónak építették. Az 1905. évi ss Véeh : a 34. jegyzetben i.m. 647-48, 656. 36 V. László Egyeket, Bodacsot, Ohat felét Szepesi Lászlónak, Debrői Imrének és Guthi Jánosnak adományozta. Károlyi család oklevéltára. II. 294-96. - Módv G,_yörey : Egyek a török hódoltság koráig. In : A Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. /Szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1980./ 186-87. " Módv : Egyek i.m. 193. a32. jegyzetben. sa A Hortobágy. a 3. jegyzetben i.m. 48.

22 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. ásatásnál előkerült alapmaradványok - annak ellenére, hogy kolostor épületet nem talált - lehetnek az apátsági templomé. 39 A Nagymajori kastélyra vonatkozó vitára hat évtized elteltével Nagy Sándor tette rá a pontot. Az ország I. katonai térképfelvételének Csegét ábrázoló szelvényén nem tüntették fel a kiemelkedő kétemeletes épületet, tehát csak 1783 után épülhetett. A birtok részletes 1819. évi épületleltára pedig megjegyzi "az e essz épület új." 1890-ben, amikor a Vayak haszonbérbe adták a birtokot, ott egy rossz állapotban lévő magtár volt. A magtárat, amit Vé~h "megvizsgált", az új bérlő építtette 1892-93-ban.4o Ohat rövid történetét Zoltai alapján megtaláljuk Ecsedi István 1914-ben kiadott hortobágyi kismonográfiájában. Meglepő, hogy szerinte "A vitéz Ohat, aki a róla nevezett monostort alapította a Boldog ságos Szűz tiszteletére, nem honfoglaló őseinkkel jött be, hanem IV. Béla betelepített kunjaival" 4 ' Anonymus viszont még ha IV. Béla jegyzőjének tartotta több kutató - művét csak az 1230-as évek végéig írhatta, így Kötöny kunjairól nem tudósíthatott. 1923 őszén Zoltai ismét Ohaton ásatott. A XIV. századi határjárások szerint az apátságtól délkeletre a homokhátság és a telekházi major szélén kellett feküdjön a falu temploma. Ennek helye a közelé ben néhány évvel korábban "véletlenül téglafalra bukkantak", de kutatását nem követte siker. A falusi templom feltételezett helyén csak "az 1660-ban elpusztult Ohatfalva egyik jobbágyi lakóházának meszelt vályogfalait találtuk meg." Ohatra és birtokosaira, az apátsági-a vonatkozóan az 1925-ben megjelent településtörténeti munkájában a korábbi tanulmányaiban írtakat foglalta össze. 42 '~ Zoltai Lajos : Hol feküdt az ohati apátság? In : Debreczen sz. kir. város múzeumának 1913. évi jelentése. /Debrecen, 1914./ 31-42. a Naiv Sándor : A tiszacsegei Nagymajor. In : A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. /Szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1977./ 151-171, különösen 166-170. a' Ecsedi István : A Hortobágy puszta és élete. /Debrecen, 1914./ 85-6. a' Debreczen sz. kir. város múzeumának 1922. és 1923. évi jelentése. /Összeáll. Zoltai Lajos, Debrecen, 1924./ 11. Az 1923. évi ásatás során Zoltai és Sőre is János Bels ő-ohaton az ohat-egyeld határt felező nagy Földvár halom közelében azonosították annak a földvárnak a helyét, melyet Zoltai a levéltárban őrzött egyik XVIII. századi kéziratos térképről ismert. - Települések a 4. jegyzetben i. m. 46-47. Az 1920. körül előkerült falmaradványok helyét senki sem tudta pontosan megmutatni Zoltainak.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 23 Anonymus új magyar fordítását 1926-ban Pais Dezs ő adta ki. A minket érintő mondatot így adja vissza : "Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig~birtokolnak." /kiemelés M.Gy./ Pais úgy értelmezi ezt és ezért használt jelen időt, hogy Anonymus korában Ohat leszármazottai éltek. 43 Ohat származásával kapcsolatban Györffy György 1939-ben felvetette, hogy a nevét megörökít ő falu és a vele szomszédos ugyancsak személynévb ő l származó Kocs a Közép-Tiszavidék korai besenyő szállás-területéhez csatlakoztak a Tisza mentén. Esetleg köthetők besenyőkhöz, és Ohat "kun" jelzője mögött besenyőt is érthetünk. Úttörő tanulmányának átdolgozott és rövidített 1990. évi kiadásában az Ohat helynevet kihagyta mint nem bizonyítottat. 44 De már 1948-ban rátapintott a helyes megoldásra : "Abból a körülményb ő l, hogy Anonymus hangsúlyozta, hogy e földet Ohat ivadékai "mostanáig", tehát az 1200-as évekig birtokolják, kiviláglik, hogy egy korabeli nemzetség hagyományait örökítette meg." A nemzetségrő l többet azért nem mondott G örff, mert 1299-ben Hahotmonostora már a Rátold nem kezén volt. Másutt : "...a Cumanus -nak megfelelő magyar kun népnevet nem kipcsak-kumánok révén ismerte meg a magyarság, hanem az a magyar hagyományban élt, mint a kazár-kavarok egyik neve." 1983-ban megjelentetett tanulmányában ugyanígy vélekedik. A Névtelen korának magyar nemesi nemzetségei őriztek olyan családi hagyományt is "...mely szerint őseik csatlakozott»kunok«voltak, de ez jelenthetett kazár-kabarokat." 4s Az Anonymusnál szereplő Ohat családjával kapcsolatosan a korábbiakat pontosította Jakó Zsi mg- ond 1940-ben. Az Árpád-kori Pércs /későbbi Mikepércs/ birtoklástörténetének összefoglalásában helyesen írta, hogy V. István Ohat fia János /Johannes filius Whud de Peerch/ magvaszakadtával a Pércs faluban lévő birtokát a szomszédos birtokosnak Szemere fia Csépónnak adományozta egy nagy valószínűséggel 1270. július 6-án kiadott oklevéllel. A korábbi irodalomban Whud as Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteirő l. /Ford. bev. jegyzetekkel és térképpel ellátta Pais Dezs ő. Budapest, 1926./ 60, 129. 'a Györffy György : Besenyők és magyarok. In : Körösi Csoma Archívum. I. kiegészít ő kötet. 5. füzet. /Szerk. Németh Gyula, Budapest, 1939./ 493. és Kocsot lásd 487-88. - A magyarság keleti elemei. Kocs viszont szerepel ebben is lásd 159-160. a5 A magyar őstörténet. a 9. jegyzetben i. m. 121, 125. - Györf Gvör~y : A kabar kérdés. In : A magyarság keleti elemei. A 9. jegyzetben i.m. 84.

24 Módy György : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. szerepelt mint örökös nélküli birtokos. Jakó Uhud-Ohat személyét azonosította Mika bihari ispán udvarispánjával, aki megvádolt szolgája ügyében a Váradi Regestrum egyik 1220. évi esetében szerepelt.46 Jakó - úgy vélem nem helytállóan - azt írta, hogy Pércs falut kapta meg Szemere fia Csépán. Holott az oklevélben "...terram ipsius in predicta villa Peerch" áll, tehát a Pércs faluban lévő fóld - birtok. Szerintünk Csépán vagy Pércsen volt részbirtokos, vagy a Pérccsel szomszédos Kötelesen. A "Chepano filio Scemere vicino et commetaneo eiusdem" mindkét magyarázatot alátámasztja. Ha figyelembe vesszük, hogy 1317-ben Mártonfia Miklós az édesanyja Csépán leánya után Pércs és Köteles falvakból az őtet illető leányhegyed kiadását kérte nagybátyjától pércsi Csépánfia Mike mestertől, akkor bizonyos, hogy Csépán az 1270-es években ebben a két faluban birtokos. Csépán 1282 előtt meghalhatott. Ebben az évben IV. László már a fiát Dénest erősítette meg a birtokban Szalánc vár ostroma során tanúsított helytállásáért és hűséges szolgálataiért. Ebből az oklevélb ől ismerjük az átírt 1270. évi adománylevelet. A megerő sítő oklevél szerint Dénes a pércsi földet azokkal a határokkal bírja, melyek között Vhodfia János is birtokolta/...in quibus per ipsum Johannem habita esse dinoscitur et possessa.../4~ Csépánfia Mike 1320-bah illetve 1322-ben nemcsak Mártonfia Miklósnak, hanem másik unokaöccsének ugyancsak Csépán leánya gyermekének Mihályfia Ornoldusnak is átadta leányhegyed fejében Pércs keleti részét a Szent Péter apostol tiszteletére emelt egyház kegyuraságának részével együtt. Az 1317. évi az azt átíró 1327. évi, majd az 1320. és a feltehet ően azt átíró 1322. évi oklevelek megvoltak a Pércsy család levéltárában ; MakayDezső felhasználta ezeket. 4g Úgy a~ Jakó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítás előtt. Település és népiségtörténeti Értekezések. 5. sz. /Bp. 1940./ 322. - Uhhuu mint Mika bihari ispán udvarispánja : Karácsonyi-Borovszky : Váradi Regestrum i.m. 257. a Nr. 278. /27./ esetben. - Az 1270. évi adománylevelet lásd Árpádkori új okmány. i.m. III. 274. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. /Szerk. Szentpéter~re. Bp. 1943./ 64. az 1935. sz. regestában Pércset tévesen azonosítja a Nyitra megyei Nemesperk-kel, mivel az oklevelet Nyitrán adta ki a király. a' IV. László oklevelét lásd Árpádkori ~ okmány IV. 239-40. - Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. [I. 2-3. füzet. /Szerk. Szentpétery Imre- Borsa Iván. Bp. 1961./ 294. a 3158. regestában szintén tévesen Nemesperk-re utal. as Makay i.m. 125. A váradi káptalan által kiadott okleveleket a Pércsy család őrizte. Hagyományaik szerint Pércs-re volt 1225-ben kiadott adománylevelük is, melyet