Atörténeti kertekről szerzett ismereteink alapvetően

Átírás

1 FATSAR KRISTÓF Roncsolásmentes régészeti eljárások a kerttörténeti kutatásban Atörténeti kertekről szerzett ismereteink alapvetően kétféle forrásból származnak: a dokumeni tumok, illetve a helyszín vallatásából. A levéltári dokumentumok kutatása során nyert információkkal szemben a helyszíni felvételezés a ténylegesen megvalósult kertről ad képet, ezért az így nyert adatokat hitelesebbnek ismerjük el. A kutatás alapproblémája viszont a kertek pusztulásának gyors irama. A növények - élő szervezetek lévén - természetesen a leghamarabb eltűnő elemei a művészeti alkotásnak. De nincsenek jobb helyzetben a kerti építmények sem, hiszen általában nincs olyan funkciójuk, amely nélkülözhetetlenné tenné őket. Ezért az elpusztult kertek megismerésére a helyszíni kutatások kiteljesítése hozhat áttörést. A tájépítészek által korábban végzett kutatások jellemzően helyszíni felvételezésre, illetve a levéltári források közül a tervek és térképek értelmezésére terjedtek ki. Ezzel szemben a művészettörténész-hagyomány előnyben részesíti a levéltári dokumentumokat, és kisebb hangsúlyt fektet a növények gyakorlati szerepére. A két megközelítés összekapcsolódása jellemzi a legújabb kutatásokat. A levéltári munkának az utóbbi években tapasztalt látványos fellendülése mellett a terepkutatások jellege szinte évtizedek óta változatlan. Az egyetlen elmozdulás e körben a régészeti ásatások mind nagyobb szerepe a kerthelyreállítások során. Ez a változás összefügg a kertépítészet történetének egyre hangsúlyosabb jelenlétével az építészettörténet témakörén belül. Az ásatások azonban nagyon időigényesek és költségesek, ezért csak ott élnek ezzel a lehetőséggel, ahol a műemlék kiemelkedő rangja ezt megköveteli. A geofizikai kutatások jelentősége és a kutatás során alkalmazott módszer Az utóbbi másfél évtized nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy a kerthelyreállítások során különösen nagy figyelmet fordítanak a geofizikai mérési eljárásokra, mivel ez a módszer sokkal gyorsabb az aránylag nagy kiterjedésű kertek egykori állapotának felvételezésére, mint az ásatás, és többek között ezért jóval olcsóbb is. A nagy területek hagyományos régészeti feltárása a költségkímélés miatt többnyire amúgy is csak kutatóárkokkal történik. Az ilyen részleges feltárás során csak a jellemző és eredménnyel kecsegtető pontok kutatására kerül sor. Egy geometrikus elrendezésű kertben az alaprajz szabályos szerkesztése elvben lehetővé teszi e hangsúlyos részletek kiválasztását. Ezek ásatással történő kutatása azonban nem mindig ad kielégítő eredményt, és ezért a kutatóárkokkal feltárt terület esetében mindig ott marad a nyugtalanító érzés, hogy vajon a kert más pontjai nem rejtenek-e még értékes információkat. Ezzel szemben a geofizikai mérésekkel akár a teljes terület aránylag könnyen feltérképezhető. A különböző eljárások a talajok és bennük rejtőzködő objektumok fizikai tulajdonságaiban (például ellenállás, mágnesesség) megmutatkozó különbségek mérésén alapulnak. Nem szükséges megbolygatni a területet, mert a műszerek a felszín alá Játnak". A felderítés után nagy biztonsággal megállapítható, hogy melyek azok a részletek, amelyeket ásatással is szükséges feltárni. A különböző módszerek más-más jellegű objektumok kimutatására képesek. A legáltalánosabban és legtöbb célra használható műszerek a talaj különböző pontjai közötti fajlagos elektromos ellenállást mérik. Az OTKA műszerpályázatának jóvoltából tanszékünk birtokába került talajellenállás-mérő műszer új lehetőségeket adott a hazai kerttörténeti kutatásoknak. 51

2 A fajlagos talajellenállás mérése a régészetben már hatvan évre tekint vissza, Magyarországon viszont alig két évtizede alkalmazzák. A kerttörténeti kutatásokban még egyáltalán nem vetették be ezt a módszert, tehát kutatássorozatunk úttörő jelentőségűnek tekinthető a magyarországi gyakorlatban. E geofizikai módszer lényege, hogy a talajba szúrt elektródák között a talaj nedvességtartalma, pontosabban az oldott ionok vezetik az áramot, a felszín felett pedig egy ellenállásmérő műszeren keresztül záródik az áramkör. A földfelszín alatt egyes tárgyak, például a falak szigetelőként lépnek fel, tehát növelik az ellenállást, a betemetett árkokban azonban jobban meggyűlik a víz, itt tehát kisebb az ellenállás. A különböző pontokon mért ellenállásértékek különbségei árulják el, hogy a felszín alatt hol találhatók jobban, és hol kevésbé vezető objektumok. A kutatások eredményei A kutatás azzal a szándékkal indult, hogy a magyarországi történeti kertek emlékanyagának megismerésében egy újabb, a korábbiaknál hatékonyabb eszközt vessen be. Kutatási elképzeléseink gyakorlati célja az volt, hogy a mérések hasznosíthatók legyenek a magyarországi történeti kertek helyreállításának folyamatában. Az alapkutatási program az elméleti kérdések - a hazai kertművészet korszakainak pontosabb megismerése, ennek keretében az egykori tervek megvalósításának minősége és az emlékek megőrzöttségének mértéke - mellett tehát a műemlékvédelem részére az alkalmazott kutatásban kívánt jelentős szerepet játszani. 1. ábra. A Máza melletti koromszól kolostor geofizikai felmérése - az északnak tájolt lap bal felső sarkában látható a templom hajója és az ahhoz délről csatlakozó kolostorszárny, legfelül egy rotunda részlete A kutatási helyszínek több csoportba sorolhatók. A régészeti helyszínhez kapcsolódó méréseket engedéllyel rendelkező régész irányításával végeztük, és általában épületek, épületrészek megtalálása volt a feladatunk. A nemesvámos-balácapusztai (Veszprém megye) római kori villagazdaság területén elsősorban a fényűző villaépület melletti egykori díszkert létét kívántuk igazolni, és ez a méréssorozat nem várt, még az ásatások vezetőjét is meghökkentő eredményt hozott. A korábbi elméleti rekonstrukciók nem foglaltak állást az épület melletti udvar kialakításának módjáról, vagy azt egyenesen üresnek gondolták el. Ezzel szemben az udvar közepe táján, a főépület falára merőleges észak-déli irányban a talaj egy falszakaszt rejt. Hogy ez az alapozás milyen jellegű építményt hordott, nem tudjuk, de lehetséges, hogy kerti tartózkodásra vagy növények felfuttatásra alkalmas objektum lehetett. Régészeti célú méréseket végeztünk a középkori Szárszó és Teleki (mindkettő Somogy megye) templomainak környezetében a temetők feltárására, valamint a Máza (Baranya megye) melletti, ugyancsak középkori koromszói kolostor falainak megtalálására Itt különösen látványos eredményeket értünk el, még az apátsági templom támpillérei is jól kivehetők voltak a felmérésen (1. ábra). A felmérések második csoportjába azok a helyszínek tartoztak, ahol az adott történeti kertek egyes részleteit kíséreltük meg feltárni. A kutatás egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy minél több helyszínen végezzünk próbaméréseket. E szándék mögött az a gondolat húzódott, hogy különböző körülmények (talajviszonyok, fedettség, kerttörténeti változások stb.) között is kipróbáljuk a műszer alkalmazhatóságát. Távlati célunk ugyanis az, hogy megfelelően felbecsülhessük egy jövőbeli mérés sikerességének lehetőségét, annak várható időtartamát, ideális környezeti feltételeit, a terepfelszín méréshez történő előkészítésének módjait. Mindezek érdekében az egyes helyszíneken olykor több alkalommal, és az egyes kertek különböző területein is méréseket végeztünk. Ezek váltakozó eredménnyel folytak, akadt olyan terület is, ahol a mérések kudarccal végződtek - a műszer alkalmazhatóságának minden ismérvével még ma sem vagyunk teljesen tisztában. Mindazonáltal a legjelentősebb magyar történeti kertekben végeztünk eredményes méréseket. A csákvári (Fejér megye) Esterházy-kastélykert belső területén a kert első, szentimentális korszakában létesített egykori medencét, valamint az út- és vízfolyáshálózatot kutattuk. A fertődi (Győr-Moson-Sopron megye) Esterházy-kastély kertjeinek területén az 1770 körül épített mulatóházak egyikének, a Fortuna- vagy a Vénusz- 52

3 3. felmérési terület 2. felmérési terület kastély 2. ábra. Geofizikai felmérés szelvényei a bicskei Batthyánykastélykert 19. század végi és jelenlegi kataszteri térképeiből előállított alaptérképre vetítve - a felmérés kerti utak alapozását és egy épület alapfalait mutatja templomnak alapfalait mértük fel, valamint a belső parterek területén az egyik díszmedence falkiszedési árkát. Mindazonáltal mind Csákváron, mind Fertődön végeztünk olyan méréseket is, amelyek nem hoztak értékelhető eredményt. A műszer a péceli (Pest megye) Ráday-kastély kertjében az egykori narancsház előtti kert nyomait mutatta ki, annak tengelye előtt egy határozott kör alakú objektum helyezkedik el a felszín alatt, a hozzá csatlakozó árkokkal. Különösen szép eredményeket értünk el a bicskei (Fejér megye) Batthyány- Kastély kertjében, ahol a 19. század végi kataszteri térkép megbízhatóságát teszteltük, teljes sikerrel (2. ábra). A konkrét helyszín történetéhez szolgáltatott adatokon túl jelentősebb e mérések általánosan is hasznosítható eredménye, vagyis a 19. század végén készült -ataszteri térképek megbízhatóságának ellenőrzése. E térképek olykor olyan részletes kerti úthálózatokat mutatnak, hogy már-már stilizált ábrázolásokra gyana- Ddhatunk. A bicskei mérések azonban igazolták a kataszteri térkép tartalmát, bár ennek alapján nem rhet az összes kataszteri térkép megbízhatóságára onatkozó következtetést levonni. Máshol végzett mécseink azt mutatják, hogy az itt tapasztalható pontosság nem tekinthető általánosnak, ezért az egyes kertekben a kataszteri térkép információit mindig ellenőrizni kell. A határon túli kertek közül a borsi (egykor Zemplén megye, ma Borsa, Szlovákia) Rákóczi-várkastély rendkívüli jelentőségű, Lorántffy Zsuzsanna által létrehozott reneszánsz kertjét próbáltuk feltárni, de a korábbi emlékek nyomait a később ott létesített erdő művelése feltehetően elpusztította. A bonchidai (egykor Kolozs megye, ma Bontida, Románia) Bánffy-kastély kertjének kutatása jó eredményeket mutatott, egykori utak és árkok helyeit találtuk meg. A távolabbi összefüggéseket azonban nem ismerjük, mert nincs olyan egykori kertalaprajz, amellyel a mérési eredményeket összevethetnénk. Ennek ellenére is világos, hogy a kert egykori struktúráját tártuk fel, amely egy későbbi ásatás fényében válik majd értelmezhetővé. A kutatások harmadik csoportjába sorolhatjuk azokat a helyszíneket, ahol az egyes történeti kertek átfogó, szinte teljes területre kiterjedő kutatása történt meg. Az így végzett kutatások azért voltak kiemelkedő jelentőségűek, mert a nagy felületek mérése megmutatta, hogyan lehet egy kertet több hetes mérés eredményeképpen is egyben láttatni. A mérések közvetlenül kapcsolódtak a műemléki munkához, tehát alkalmazott kutatásként is hasznosultak. A teljes kertfelmérések igazolták a kutatási program értelmét és a jövőbeni alkalmazás szükségességét. Két olyan történeti kertben végeztünk méréseket, ahol a kutatás jóval messzebb jutott, mint a többi helyszínen. Ezeket a méréseket azért végeztük el e kertek nagy részének területén, mert a tudományos szempontokon, tehát egyes helyszínekről gyűjtött adatokon túlmenően alapvető szándékunk volt, hogy a módszer hatékonyságát bizonyítsuk a műemlékvédelem gyakorlatában is. Az oroszlány-majkpusztai (Komárom-Esztergom megye) egykori kamalduli remeteség, majd Esterházykastély kertjeinek két fontos korszakaként a 18. század közepének kamalduli birtoklását és az e korszakhoz tartozó barokk, köznapi szóval franciás jellegű kerteket, valamint a 19. század második felét, az Esterházy-birtoklás korában létrehozott kései tájkertek, köznapi szóval angolkert korát jelölhetjük meg. A mérések során csak kis részben találtunk a barokk korra utaló nyomokat, viszont a 19. századi nagy tájképi kertrész teljes úthálózatát feltártuk (3. ábra). Az edelényi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) L'Huillier-Coburg-kastély a magyar műemlékállomány egyik különösen nagy értékű darabja, tíz legnagyobb barokk kastélyunk egyike. A barokk korból ennek ellenére a felmérések során csak egyes kertfalakat, kerti építmények alapjait (narancsház), illetve falkiszedési 53

4 kutatás első lépcsőjének pedig a geofizikai mérést kell tekinteni. Nem lehet tehát úgy tenni, mintha a történeti kertek teljesen elpusztultak volna azáltal, hogy egykori területük felszínén jelenleg nem lehet felfedezni korábbi állapotuk részleteit. Különösen az utolsóként tárgyalt teljes kertfelmérések adták a kutatási program legjobb 3. ábra. Az oroszlány-majkpusztai kamalduli remeteség, később Esterházy-kastély kertjeinek geofizikai felmérése - az első három szelvény a barokk kori teraszokat mutatja, a negyedik a főépület előkertjét, az ötödik, legnagyobb szelvény pedig az angolkerti részt, annak jól kivehető úthálózatával árkait (sarokpavilon) találtuk meg. Több későbbi épület alapja viszont jól kimutatható maradt, bár az angolkerti korszak úthálózatának nyomait nem találtuk meg - ennek okai között szinte biztosan a területen később létrehozott sportpályák terepmunkáit kell keresni (4. ábra). 4. ábra. Az edelényi L'Huillier-Coburg-kastély kertjének geofizikai felmérése - az épületek és épitmények alapfalai az első és az ötödik szelvényben látszanak legjobban, a harmadik szelvény jobb szélén látható fehér gyűrű a barokk kori kert sarokpavilonjának falkiszedési árkát mutatja A kutatás eredményeinek összefoglalása Egész kutatási programunk azért indult, hogy a szűkebb műemlékes szakma számára igazolja e módszer létjogosultságát. Azt kívántuk bizonyítani, hogy a történeti kertek helyreállítását okvetlenül meg kell előznie egy részletes helyszíni vizsgálatnak. A helyszíni kutatás természetesen magában foglalja az eddig is alkalmazott módszereket (geodéziai felmérés, fakataszter felvétele stb.), de nem állhat meg azoknál. Nincs olyan kert, amely teljes épségben vészelte volna át az idők változását. Szinte mindenhol számolhatunk pusztulással, nemcsak a növényanyag, hanem az épített objektumok terén is. A kert eltűnt részleteinek feltárását célzó és legfontosabb eredményeit. Azt bizonyították, hogy a kert helyreállítási programjának megalkotásánál tekintettel kell lenni a kert korábbi korszakaira is, olyan időszakokra, amelyeknek jelenleg nincsenek a felszínen látható nyomai. Nem lehet tehát hitelesen helyreállítani egy kertművészeti alkotást anélkül, hogy kertrégészeti kutatások, különösen geofizikai felmérések meg ne előzzék a munkálatokat. A hitelesség pedig a műemlékek helyreállításának egyik leglényegesebb kérdése. A nemzetközi gyakorlatban a helyreállításokat kertrégészeti ásatások alapozzák meg, ezek megelőző kutatását pedig a geofizikai mérések alkotják. Ennek így kell(ene) lennie hazánkban is. OTKA 42833: Terepkutatások történeti kertekben elpusztult emlékek után Kutatóhely: Vezető kutató: BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM - KERTMŰVÉSZETI TANSZÉK FATSAR KRISTÓF Részt vevő kutatók: GECSÉNÉ TAR IMOLA, GYŐR ATTILA 54

5 Szemelvények az OTKA támogatásával készült alapkutatások újabb eredményeiből