E-számvitel elektronikus Szakmai folyóirat 2013.augusztus V. évfolyam 8. szám Tartalom In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! A hónap témája Számviteli törvény 2013. július 1-jei módosítása a transzferárral és a regisztrált mérlegképes könyvelők nyilvántartásával kapcsolatosan Olvasói kérdések Fejlesztési támogatást felhasználásig járó kamata Értékesítési költségek Könyvvizsgálat feltételei Konszolidációba bevont vállalkozások beszámolóinak értékelése Tárgyi eszközök elszámolása Felmerült költségek elszámolása Alapítás-átszervezési költségeinek elszámolása Értéknövelő felújítás elszámolása Végelszámolás számviteli feladatai Szavatossági idő lejárta miatti selejtezés elszámolása Adóhiány miatti elszámolások Szerző: Botka Erika a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának. Kérem, hogy az e-mail tágyába írják bele, hogy E-számvitel. Honlapunkról http://forum-szaklapok.hu/ a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket. Az Ön felhasználóneve: eszamvitel Az Ön jelszava: eszv864 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. július 29. 1 E-számvitel 2013. augusztus, V. évfolyam 8. szám
A hónap témája Számviteli törvény 2013. július 1-jei módosítása a transzferárral és a regisztrált mérlegképes könyvelők nyilvántartásával kapcsolatosan A számviteli törvényt az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény 26. -a módosította. A törvénymódosítás a transzferárral és a regisztrált mérlegképes könyvelők nyilvántartásával kapcsolatosan tartalmaz új előírásokat. A módosítások 2013. július 1-jével léptek hatályba. Transzferárral összefüggésben A módosítás azzal függ össze, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) szerinti kapcsolt vállalkozásoknak a Tao. tv. 18. -ában foglalt rendelkezései alapján a szokásos piaci ártól eltérő értéken megvalósult ügyleteik miatt a társasági adóalap korrekcióját az adóév végén el kell végezniük. A számviteli törvény eddig nem kezelte, hogy a kapcsolt vállalkozások a szerződéseikben a szokásos piaci ártól eltérő árban állapodtak meg. Ebben az esetben a kapcsolt vállalkozások éves beszámolói a szerződéses (számlázott) ár alapján mutatták a vagyoni helyzetet (eredmény, eszközök bekerülési értéke, stb.), a Tao. tv. szerint végrehajtandó adóalap korrekció a kapcsolt vállalkozások éves beszámolóiban nem jelenhetett meg (nem lehetett elszámolni). A törvénymódosítás ezen változtat, mert a Tao. tv. szerinti adóalap-korrekcióhoz kapcsolódóan kerültek be a számviteli törvénybe új előírások, amely módosításokból fő szabályként az következik, hogy az adóalap korrekció a beszámolókban is megjelenhet. Amennyiben az adóalap-korrekció a könyvviteli nyilvántartásokban elszámolásra kerül, akkor az elszámolás után már nem beszélhetünk adóalap-korrekcióról, mert a beszámoló már a Tao. tv. szerinti adatokat tartalmazza. A törvénymódosítás azonban nagyvonalú, félreérthető szabályokat tartalmaz, illetve több elszámolási, bizonylatolási kérdést konkrétan nem szabályoz, így a gyakorlati végrehajtás során sok kérdést, problémát fog felvetni. Egy törvénymódosításnál elvárható lenne, hogy az adott témakör a törvényen teljes körűen átvezetésre kerüljön, minden részletszabályra adjon választ, ebben az esetben ez nem történt meg. A Tao. tv. 18. -a (1) bekezdésének előírása szerint amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül adózás előtti eredményét a) csökkenti, feltéve, hogy aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét; b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna. 2
A számviteli törvény módosításával a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozásoknak lehetőségük nyílik arra, hogyha ezt a társaságiadóalap-korrekciót nem kívánják végrehajtani, módosíthatják a különbözettel az ügylet eredeti ellenértékét, az eszközök beszerzési árát, az értékesítés nettó árbevételét, az igénybe vett szolgáltatások, az egyéb szolgáltatások és a közvetített szolgáltatások értékét. A törvénymódosítás konkrét szövege a következő: a) eszköz bekerülési értéke tekintetében Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét módosítja az a felek között utólag elszámolt ellenérték-különbözet, amellyel a Tao. tv. 18. -a alapján a beszerzőnek a beszerzésre tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben a különbözetet a könyvviteli elszámolásában a bekerülési érték módosításaként nem szerepeltetné. b) értékesítés nettó árbevétele tekintetében Az értékesítés nettó árbevételét módosítja az a felek között utólag elszámolt ellenérték-különbözet, amellyel a Tao. tv. 18. -a alapján az értékesítőnek az értékesítésre tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben a különbözetet a könyvviteli elszámolásában az értékesítés nettó árbevétele módosításaként nem szerepeltetné. c) költség-ráfordítás tekintetében Az igénybe vett szolgáltatások, az egyéb szolgáltatások és a közvetített szolgáltatások értékeként jellegének megfelelően elszámolt költség, ráfordítás értékét módosítja az a felek között utólag elszámolt ellenérték-különbözet, amellyel a Tao. tv. 18. -a alapján a szolgáltatást igénybe vevőnek az igénybe vett szolgáltatásra tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben a különbözetet a könyvviteli elszámolásában a szolgáltatás igénybe vétele miatti költség, ráfordítás értékének módosításaként nem szerepeltetné. Az idézett törvénymódosítások több kérdést nem rendeznek le, részben csak a törvénymódosításhoz kapcsolódó indoklásból lehet következtetni a törvényalkotói célra. Egyrészt nem került szabályozásra, hogy az ellenérték-különbözet elszámolásának mi a bizonylata. A számviteli törvény általános szabályaiból következik, hogy az eszköz bekerülési értékét számla alapján kell elszámolni, másrészt az értékesítés nettó árbevételének az elszámolása is számla alapján történik. A törvénymódosításhoz kapcsolódó indoklás szerint ezen ellenérték-korrekciókat eszközbeszerzés esetében az eszköz bekerülési értékének részeként, szolgáltatás igénybevétele esetében az elszámolt költség, ráfordítás módosításaként, értékesítés esetén az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni az utólagos módosításról kiállított számviteli bizonylat alapján. A törvénymódosítás szövege azonban nem tartalmaz arra vonatkozóan előírást, hogy ebben az esetben milyen számviteli bizonylatot kell kiállítani, sőt egyáltalán kell-e valamilyen bizonylatot kiállítani. Az egyértelmű, hogy az eredeti ellenértéket szerződésben rögzítették, az ellenérték módosítása szerződésmódosítást igényel. A számviteli törvény általános előírásaiból következik, hogy mind az eszköz bekerülési értékének, mind az értékesítés nettó árbevételének utólagos módosítása helyesbítő számla kiállításával lehetséges, ezért az ellenérték módosításáról helyesbítő számlát kell kiállítani. A számviteli törvény 73. -a (2) bekezdés a) pontjának előírása szerint az utólag adott engedményt az eredeti teljesítés időpontjára vonatkozóan kell elszámolni. A számviteli törvény 73. -a (3) bekezdésének előírása szerint a felárat is az eredeti teljesítés időpontjára vonatkozóan kell elszámolni. (Természetesen a helyesbítő számlák alapján az eszköz bekerülési értékének a módosítását is az eredeti teljesítési időpontra kell elszámolni). Ezekből az előírásokból az következik, hogy az adott üzleti évben történő értékesítésekről kiállított számlákat egyesével külön-külön kellene módosítani, ami lehet, hogy több ezer helyesbítő számla kiállítását jelenteni (ezzel jelentős munkatöbbletet okozva). Így az ellenérték-különbözet eddig is elszámolható volt, ehhez nem kellett volna törvénymódosítás. A törvénymódosításnak akkor van értelme, hogyha az előbb említett szabályoktól eltérő szabályokat szeretnének. A törvénymódosítás nem nevesíti a 3
helyesbítő számlát, de a szerződésmódosítás alapján az ellenérték-különbözetről helyesbítő számlát kell kiállítani. A jogszabályalkotók akarata arra irányulhatott, hogy a helyesbítő számla egy öszszegben tartalmazza az adott évre szerződésmódosítással megállapított ellenérték-különbözet összegét, mert különben a törvénymódosításnak nincs külön értelme. A társaságiadóalap-korrekcióhoz eddig is tételesen ki kellett munkálni, hogy milyen összeggel kell a kapcsolt vállalkozásoknak az adóalapot korrigálni. A helyesbítő számla mellé összeállított számviteli bizonylatnak tételesen, teljesítésenként külön-külön tartalmaznia kell az adott évi értékesítések ellenérték-különbözetét, mert csak ez alapján lehet az értékesítés nettó árbevételét, illetve az eszközök bekerülési értékét korrigálni. A teljesítésenként megállapított korrekció nélkül nem módosítható az eszköz bekerülési értéke, hiszen pl. az árut, anyagot vásárló kapcsolt vállalkozásnak meg kell állapítania, hogy az ellenérték különbözet készleten lévő eszközhöz, vagy már felhasznált így anyagköltségként, elábéként elszámolt készlethez kapcsolódik. Ha felhasznált készlethez kapcsolódik az ellenérték-különbözet, akkor az már az eszköz bekerülési értékét nem módosíthatja, a tárgyévben elszámolt költségeket, ráfordításokat kell az ellenérték-különbözettel korrigálni. Bár a hivatkozott törvénymódosítás csak az igénybe vett szolgáltatások, az egyéb szolgáltatások és a közvetített szolgáltatások értékeként elszámolt költség, ráfordítás értékének a módosítását nevesíti, az anyagköltség és az elábé módosítása külön nincs nevesítve, de abból az általános előírásból következően, hogyha az ellenérték különbözettel az eszköz bekerülési értékét kell módosítani, akkor azt a már felhasznált eszközökre (készletre) is értelemszerűen vonatkoztatni kell. Külön probléma, hogyha a kapcsolt vállalkozásnál a beszerzett eszközből tárgyi eszköz lehet, amelyet év közben már aktiváltak. Nem ad a törvénymódosítás arra vonatkozóan szabályt, hogy az ellenérték-különbözettel mikor kell a bruttó értéket módosítani. Az egyértelműen megállapítható, hogy a számviteli törvény 47. -a (9) bekezdésnek előírása ebben az esetben nem alkalmazható, mert év közben történő üzembe helyezésnél a szerződés szerinti ár megvan, azt számlázták, ezért nem beszélhetünk kalkulált bruttó értékről. Az év végén megállapított ellenérték-különbözetre így ez a szabály nem alkalmazható, bár a számviteli elszámolás egyszerűsítése érdekében ez lenne a célszerű, de ehhez a törvénymódosításnak ilyen rendelkezést külön tartalmaznia kellene. Mivel egyedi előírás nincs, ezért a jelenlegi jogszabályi környezetből az következik, hogy az év végén megállapított ellenérték-különbözetet az eredeti teljesítés időpontjára kell elszámolni, ezért az év közben elszámolt terv szerinti értékcsökkenést is módosítani kell. A törvénymódosítás lehetőségként fogalmazza meg az ellenérték-különbözet elszámolását, így továbbra is alkalmazható az eddigi gyakorlat, azaz nem számolják el számvitelben az ellenérték-különbözetet, de ebben az esetben alkalmazni kel a Tao. tv. 18. -a szerinti társaságiadóalap-korrekciót. Regisztrált mérlegképes könyvelők nyilvántartásával összefüggésben Amennyiben a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában szereplő személy a nyilvántartás szerinti adataiban való változást 30 napon belül nem jelenti be a nyilvántartásba vételt végző hatóság számára, a hatóság a bejelentés pótlására való felhívást követően törli a mérlegképes könyvelőt a nyilvántartásból. Az a természetes személy, akinek a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedélyét az előbb említett ok miatt visszavonták, az engedély újbóli megadását és a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásába való újbóli felvételét kérheti, ha megfelel a számviteli törvény 151. -a (5) bekezdés b) pontjában előírt feltételeknek. 4
Olvasói kérdések Fejlesztési támogatást felhasználásig járó kamata Egy társaság a tulajdonosától fejlesztési célú támogatás folyósításáról döntött. A fejlesztési célú támogatás összegét a döntés meghozatalát követően átutalta a támogatásban részesülő társaság javára. A támogatási megállapodás értelmében a fejlesztési célra átutalt támogatást elkülönített bankszámlán kell vezetni, és a fejlesztési célú kiadásokat is az elkülönített számláról kell pénzügyileg teljesíteni. Kérdésként merül fel, hogy a kamatot hogyan kell elszámolni. Egyes társaságok az elkülönített bankszámlához tartozó kamatbevételek összegét folyamatosan tárgyidőszaki kamatbevételként számolják el. A tulajdonos felé igazolják, hogy a kamat összegével egyező összegben fejlesztést hajtottak végre. Más társaságok a kamat összegét úgy kezelik, mint a fejlesztési célú támogatást, azaz a kamat összegét elszámolják kamatbevételnek, majd elhatárolják a fejlesztési célú támogatás bevételeként. Ezt az elszámolást azért alkalmazzák, mert tartalmában a fejlesztési célú támogatás a felhasználásig egy folyósított előlegnek, nem saját forrásnak tekintendő, amely ha nem kerülne felhasználásra, visszajárna a tulajdonosnak a kamattal növelt összegben. A megkapott fejlesztési támogatást felhasználásig le lehet betétként kötni, ez a betét azonban a támogatást kapó vállalkozás saját pénze akkor is, ha azt esetleg fel nem használás esetén vissza kell fizetni. Ha támogatásként adják, attól az még nem minősül előlegnek, hogy később kerül felhasználásra (előlegként is lehet folyósítani, de akkor a szerződésnek kifejezetten erről kell szólnia, illetve arról is rendelkezni kell, hogy az előleg mikor válik véglegessé). Így a kamatot kamatbevételként kell elszámolni, az nem minősíthető kapott fejlesztési támogatásnak (akkor sem, ha annak felhasználását a támogató megköti), így a kamatbevétel ilyen jogcímen történő elhatárolása sem megalapozott. Ha nem kerül felhasználásra és vissza kell a kapott támogatást és annak kamatát esetleg fizetni, a kamatot nem fejlesztési támogatás visszafizetéseként, hanem pénzeszköz végleges átadásaként (kamatként) kell visszafizetni. Értékesítési költségek Egyik kft., aki kereskedelemmel foglalkozik, új termék bevezetése érdekében együttműködési és megbízási szerződéseket kötött a termékek megismertetése, bevezetése és a forgalom növelése érdekében 2012- ben. Erre a díjakat kifizette, de a várt forgalomnövekedés elmaradt. Ezért az így kifizetett díjat készletre vette. Mivel a cél nem valósult meg, így teljesítés sem történt. Mivel a cél nem valósult meg, ezeket a kifizetéseket akkor számolja el költségnek, amikor a forgalom a tervezettet eléri. Kérdésünk, helyesen járt-e el a számviteli törvény szerint a kft.? A válasz röviden, nem. A termék megismertetéséhez, bevezetéséhez és a forgalom neveléséhez kapcsolódóan felmerülő költségek értékesítési költségeknek minősülnek, így azok a készlet bekerülési értékében nem vehetők figyelembe, akár saját termelésű készletről, akár vásárolt készletről (áruról) van szó. Mivel a kérdésben leírtak szerint kereskedelemmel foglalkozik a kft., ezért feltételezhető, hogy áruról van szó. A számviteli törvény 47. -a (1) bekezdésének előírása szerint a raktárra történő beszállításig felmerült közvetlen költségeket lehet az áru bekerülési értékében figyelembe venni. A kérdésben nevesített költségek nem a beszerzéshez, hanem az értékesítéshez kapcsolódó költségek, ezért a készlet értékében nem lehet figyelembe venni, készletként nem lehet elszámolni. Az értékesítési költségeket tartalmuknak megfelelően felmerüléskor költségként kell elszámolni. 5
Könyvvizsgálat feltételei Átvettem egy cég könyvelését. Kérdésem: az alábbi adatokkal rendelkező kft. árbevétele alapján könyvvizsgálatra kötelezett-e? 2011. évi árbevétele 65 496eFt volt, 2012. évi árbevétele 239 539eFt, a 2013. évre várható árbevétele több, mint 200 M Ft lesz. (A létszámadatok 9-10 fő.) Véleményem szerint 2013-ban már kell könyvvizsgálat, a kft. ügyvezetője szerint viszont nem kell könyvvizsgálót alkalmaznia a cégnek. A számviteli törvény előírásai nem egyértelműek ebben a kérdésben, melyik vélemény a helyes? A számviteli törvény 155. -a (3) bekezdésének előírása szerint nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az alábbi két feltétel együttesen teljesül: a) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem haladta meg a 200 millió forintot, és b) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt. A számviteli törvény hivatkozott előírásából következően a 2013-as üzleti év könyvvizsgálati kötelezettségének megállapítása során a megelőző két üzleti év (a 2011-es és a 2012-es) árbevételei és létszámadatai figyelembevételével kell megállapítani, hogy az említett mutatók kétéves átlaga alatta marad-e a 200 millió forintnak és az 50 főnek. A leírt adatok alapján a 2011-es és a 2012-es árbevétel átlaga alatta marad a 200 milliónak, és a létszám is átlagban alatta van az 50 főnek, ezért még 2013- ban nem kötelezető a könyvvizsgálat. A kérdésben leírtak alapján viszont nem lehet tudni, hogy a cég mikor kezdte meg a működését. Ha 2011-ben kezdte meg a tevékenységét, akkor a 2011-es üzleti év árbevételét éves szintre át kell számolni [számviteli törvény 155. -a (4) bekezdése], és az éves szintre átszámított árbevételt kell az átlagszámításnál figyelembe venni (azaz nem a 65 millió Ft-ot). Konszolidációba bevont vállalkozások beszámolóinak értékelése Kérdésem konszolidált beszámolóval kapcsolatos, először készítünk ilyen beszámolót. Kérdezem, hogy az előző évben elvégzett értékhelyesbítést (jelen esetben az ingatlan és a befektetett üzletrészek piaci értéken való szerepeltetése a 2012-es éves beszámolóban) törölni kell-e? Vagyis ezzel az értékkel mindenképpen csökkenteni kell a vagyont a konszolidált éves beszámolóban, vagy van más lehetőségünk is? A számviteli törvény 123. -a (1) bekezdésének előírása szerint a konszolidációba bevont vállalkozások beszámolóit egységesen kell értékelni. Ezért az nem lehetséges, hogy pl. az anyavállalat alkalmazza az értékhelyesbítést, a bevont leányvállalatok viszont nem. Ha a konszolidációba bevont vállalkozások közül csak az anyavállalat alkalmazza ezt az értékelést, akkor az anyavállalat éves beszámolójából konszolidálást megelőzően ki kell vezetni az értékhelyesbítést. A konszolidált beszámolóban viszont ki lehet mutatni értékhelyesbítést a számviteli törvény 122. -a (2) bekezdésének előírása alapján, de akkor ezt az értékelési eljárást konszolidációs szinten minden eszközre vonatkozóan alkalmazni kell (azaz a bevont leányvállalatok eszközeit is ezzel a módszerrel értékelni kell). A leányvállalatoknál csak akkor lehet ettől eltekinteni, ha nem jelentős ez az értékelési különbözet, vagy eleve nincsenek olyan eszközeik (befektetett eszközök), amelyek ebbe az értékelési eljárásba bevonhatóak lennének. Tárgyi eszközök elszámolása Betéti társaság híradás-technikai eszközöket helyez ki magánszemélyeknek, melyek alkalmasak műholdas adás vételeire. Az eszközök egyedi beszerzési értéke 8 000 Ft. A magánszemélyekkel szolgáltatási szerződést kötnek, melyben a kihelyezett eszköz a vállalkozás tulajdonában 6
marad, azaz nem kerül kiszámlázásra, hanem a szolgáltatásért havidíjat számláznak 6 000 Ft/hó értékben. A szerződésben 24 hónapos hűségidőt határoznak meg. Kérdéseim a következők: Hogyan tartjuk nyilván az eszközöket (idegen helyen tárolt tárgyi eszközként)? Hogyan számolom el az értékcsökkenést? Hogyan vezetem ki a nyilvántartásból? Mi van abban az esetben, ha ez az eszköz visszakerül a társaságba, és újra kihelyezésre kerül a fent leírtak alapján 24 hónapos hűségidővel? Van-e lehetőség egyedi szabályozásra, ha igen, milyen feltételekkel, melyik szabályzatban (leltározási vagy értékelési szabályzat)? A kérdésben hivatkozott híradástechnikai eszközök több, mint egy évig szolgálják a vállalkozási tevékenységet (mert 24 hónapra adják bérbe), így azok tárgyi eszköznek minősülnek. A kérdésben leírtak szerint a tárgyi eszközök egyedi beszerzési értéke 8 000 Ft, így a számviteli törvény előírása alapján kis értékű 100eFt alatti tárgyi eszköznek minősülnek, melyet a bt. használatbavételkor egyösszegű értékcsökkenési leírásként elszámolhat. A tevékenység jellegéből adódóan azonban ebben az esetben sem kerülhető meg, hogy legalább menynyiségi nyilvántartást vezessenek ezekről az eszközökről, mert az eszközt használókat tételesen el kell számoltatni. De dönthet úgy is a társaság, hogy az általa megállapított várható használati időre számolja el az értékcsökkenési leírást (feltételezhetően ez lenne a jobb megoldás, mert a használatból származó árbevétel is folyamatosan, több év alatt realizálódik, és az eszközök használatbavételkori egyösszegű leírása nem jelenne meg lökésszerű, egyévi veszteségként). A terv szerinti értékcsökkenés elszámolósának módját az értékelési szabályzatban kell rögzíteni azzal, hogy erre az eszközcsoportra más tárgyi eszközöknél megállapított módszertől eltérő módszer is választható. A tárgyi eszközöket mint idegen helyen tárolt eszközöket kell nyilvántartani. Ha a társaság 24 hónap után visszaveszi az eszközt, és azt újra bérbe adja, az előbb leírtakat kell akkor is értelemszerűen alkalmazni. Ha nem az egyösszegű leírást választják, akkor az a körülmény, hogy az eszköz újabb 24 hónapra bérbe adható, ezt a körülményt a várható használati idő megállapításánál kell tekintetbe venni (azaz ha az eszköz műszakilag több mint két évig használható, akkor a terv szerinti értékcsökkenés megállapításánál a várható használati időnél ezt figyelembe kell venni). Felmerült költségek elszámolása Az egyik kft. új projekt beindítása érdekében megbízási és vállalkozási szerződéseket kötött. A szerződés szerint 2012-ben ezeket ki is fizette, de az eredmény, a projekt beindítása, az árbevétel és nyereség növelése csak az elkövetkező években fog jelentkezni. Elhatárolhatjuk-e az aktív időbeli elhatárolások között ezeket a költségeket halasztott ráfordításként? A kérdésből nem derül ki, hogy mi az új projekt tartalma, ezért a kérdés csak általánosságban válaszolható meg. Fő szabály szerint a kérdésben nevesített költségeket felmerüléskor kell költségként elszámolni, azok időbeli elhatárolása nem lehetséges. Egy lehetőséget azonban lehet mérlegelni. Nevezetesen, ha ez az új projekt eddig nem végzett, új tevékenység indítását jelenti a kft.-nél, akkor a kérdésben szereplő költségeket a számviteli törvény 25. -a (3) bekezdésének előírása alapján alapításátszervezés aktivált értékeként aktiválni lehet. A számviteli törvény előírása szerint azonban az aktiválásnak feltétele, hogy ezeknek a költségeknek a tevékenység során a bevételekben várhatóan meg kell térülniük. A megtérülést jellemzően a következő évekre vonatkozó üzleti tervvel lehet alátámasztani. Amennyiben a megtérülést alá tudják támasztani, akkor a költségeket aktiválni lehet, és az aktivált összeget a számviteli törvény 52. -a (4) bekezdésének előírása szerint 5 év, vagy ennél rövidebb idő alatt lehet értékcsökkenési leírásként elszámolni. 7
Alapítás-átszervezési költségeinek elszámolása Az előző válasszal kapcsolatosan újabb kérdés merült fel. A megtérülést alá tudjuk támasztani, azonban 2012-ben nem az alapítás átszervezésként aktiváltuk, hanem időbeni elhatárolásként könyveltük le, és a mérlegben is ott mutattuk ki. Kérdésünk, hogy ha ezt a tevékenységet még nem fejeztük be, hanem 2013-ban is még folytatjuk, maradhat-e a mérlegben az időbeni elhatárolások között. vagy aktiválni kell az alapítás, átszervezés aktivált értékeként, és emiatt önrevíziózni kell-e a 2012-es mérleget? Először is hangsúlyoznám, hogy a számviteli törvény 25. -a (3) bekezdésének előírása alapján az alapítás-átszervezési költségeket nem kötelező aktiválni, csak lehetőség, azokat felmerüléskor költségként is el lehet számolni (azaz a számviteli törvény a vállalkozás döntésére bízza, hogy aktiválja-e ezeket a költségeket vagy sem). Ha úgy döntenek, hogy ezeket a költségeket aktiválják, akkor a 2012- es beszámolóban valóban helytelen az aktív időbeli elhatárolások között kimutatni. A 2012-es beszámoló tekintetében ez az eszközök besorolását érinti, így a számviteli törvény 3. -a (1) (2) bekezdésének előírása alapján ellenőrzés megállapításának minősül, melyet dokumentálni (jegyzőkönyvezni) kell. Viszont a 2012-es beszámolóban ez a megállapítás sem a saját tőkét, sem a mérleg szerinti eredményt nem érinti, ezért a számviteli törvény 3. -a (3) (4) bekezdésének előírása alapján nem minősül jelentős, nem jelentős összegű hibának, így a hiba bemutatása fel sem merülhet. Ezért a 2013-as könyvelés keretében az aktív időbeli elhatárolásokban szereplő összeget a jegyzőkönyv alapján át kell vezetni az immateriális javak közé, valamint a befejezésig felmerülő 2013-as költségeket is aktiválni kell. A tevékenység befejezése után lehet majd az értékcsökkenési leírás elszámolását elkezdeni. Amennyiben az átszervezési költségeket nem kívánják aktiválni, akkor a 2012-es beszámolóban ezeket a tételeket költségként kellett volna elszámolni (az időbeli elhatárolás helytelen). Ez a hiba viszont már a saját tőkét, eredményt érintő hiba, így önrevíziózni kell a 2012-es mérleget, adóbevallásokat, és minősíteni kell a hibát, hogy az a számviteli törvény szempontjából jelentős összegű vagy nem jelentős összegű hibának minősül. Értéknövelő felújítás elszámolása Cégünk tulajdonát képezi egy áruházként működő felépítmény, amely 40 évvel ezelőtt épült az akkori kornak megfelelő stílusban és kivitelezéssel. Az épület falazata nem rendelkezik semmiféle hőszigeteléssel. Az épületben időközben átalakítást végeztünk, amely során egy raktárhelyiségből irodát alakítottunk ki. Az irodahelyiség önmagában az épület teljes alapterületének csupán egy részét képezi, de a nagy forgalmú áruház teljes fűtése szempontjából indokolt lenne az áruház nyugati, szabadon álló falrészének teljes szigetelése. A szigetelés elvégzésével jelentős fűtésmegtakarítást érnénk el. Kérdés, hogy az elvégzett szigetelési munkákat értéknövelő felújításként elszámolhatjuk-e? A kérdésből nem derül ki, hogy a raktárépület irodává történő átalakítása egybeesik-e a szigeteléssel. A számviteli törvény 3. -a (4) bekezdése 7. pontjának az előírása szerint beruházásnak minősül többek között a meglévő tárgyi eszköz rendeltetésének megváltoztatása. A raktárhelyiség irodává történő átalakításával a tárgyi eszköz rendeltetése megváltozik, ezért az iroda átalakítási költségeit beruházásként kell aktiválni. A beruházással együtt végzett bármilyen más munkák (bár az lehet, hogy azok a számviteli törvény előírása alapján egyébként karbantartásnak minősülnének) a számviteli törvény egyedi előírása alapján a beruházással együtt aktiválandók. Ha együtt végezték el a két munkát, akkor nem is kell külön vizsgálni a szigetelést, mert az irodaátalakítás miatt a szigetelést is aktiválni kell. Amennyiben a szigetelés nem egyidőben valósult meg az irodaátalakítással, akkor a szigetelést önállóan kell megvizsgálni, hogy a 8
számviteli törvény előírása alapján minek minősül. A számviteli törvény 3. -a (4) bekezdése 8. pontjának előírása szerint felújításnak minősül többek között a korszerűsítés is, amikor korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz gazdaságosságát növelik. A szigetelés ebbe a korszerűsítésbe tartozik bele, ezért az ezzel kapcsolatos költségeket felújításként kell aktiválni, azokat költségként mint karbantartás nem lehet elszámolni. is, hogy a saját tőke ebben a záró beszámolóban már nulla kell, hogy legyen, így írjam elő kötelezettségként a jegyzett tőkét továbbá a bruttó jövedelmet, és külön (kvázi még egyszer) az adókat is, valamint az egyezőség érdekében a tagokkal szembeni követelésként is írjam elő az adók összegét. Ezek után már nem tudom, hogy hogyan kellene helyesen eljárni, mert tételes jogszabályi előírást erre az esetre vonatkozóan nem találtam. Végelszámolás számviteli feladatai Több emberrel is beszéltem a számviteli törvény végelszámolással foglalkozó részéről, valamint a végelszámolás számviteli teendőiről szóló kormányrendeletet is elolvastam az alábbi nem egyszerű ügy kapcsán mindenki a saját gondolatáról próbált meggyőzni, eltérő véleményekkel. Van egy Kft., aminek a végelszámolása 2013.01.01- jén kezdődött. 2012.12.31-es tevékenysége zárásával kapcsolatosan mindent megcsináltunk és beadtunk. Most eljött az ideje, hogy zárjuk a végelszámolást. Azonban a saját tőke összege 1 200eFt, a cég jegyzett tőkéje pedig csak 500eFt, így keletkezik bruttó 700eFt vállalkozásból kivont jövedelme a tagoknak, melyet a végelszámolást záró 08-as bevalláson be is vallunk. (Eszköz oldalon mondjuk azt az egyszerűség kedvéért, hogy 1200eFt készpénz van!) A kérdésem: a végelszámolást lezáró beszámolóban mi maradjon a saját tőkében és mi legyen a kötelezettség soron kimutatva? Az én eredeti elgondolásom az volt, hogy az 500eFt jegyzett tőkét ott hagyom a saját tőkében, ahonnan majd azt a törléssel egyidejűleg adómentesen kifizeti a cég a tagoknak, míg a 700eFt-ból 210eFt-ot szjaés eho-kötelezettségként, 490eFt-ot pedig tagokkal szembeni kötelezettségként írok elő. A végelszámolás során a vagyonfelosztási javaslatban természetesen ugyanezt írná le a végelszámoló. Ennek ellenére hallottam olyat, hogy a záró bevallásban hagyjam az egészet a saját tőkében (a jegyzett tőke, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény sorokon). De olyan is volt, hogy a jegyzett tőkét és a nettó kifizetendőt hagyjam a saját tőkében, az adót pedig írjam elő kötelezettségként. Volt olyan verzió A kérdésben szereplő véleményekben részigazságok találhatók, azonban önmagában egyik vélemény sem helytálló. A kérdésben hivatkozott probléma megválaszolásához a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.13) Korm. rendelet végelszámolás befejezéséhez kapcsolódó előírásait kell megvizsgálni. A Korm. rendelet 7. -a tartalmazza, hogy a végelszámolás befejezésekor a végelszámolás időszakához viszonyítva milyen egyedi előírásokat kell alkalmazni. A Korm. rendelet 7. -a (1) bekezdésének előírása szerint a végelszámoló a végelszámolás befejezésekor az általa meghatározott nappal mint mérlegfordulónappal a végelszámolás időszaka utolsó üzleti évéről, a végelszámolás időszakát lezáró, a Korm. rendelet 5. -a (1) és (2) bekezdése szerinti számviteli beszámolót köteles készíteni a (2) (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. A Korm. rendelet 5. -a (1) (2) bekezdése szerinti számviteli beszámoló viszont saját tőkét a számviteli törvény általános előírásai szerint tartalmazza (jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék). Így a Korm. rendelet 7. -a (1) bekezdésének előírásából következően a végelszámolást lezáró beszámolóban a számviteli törvény szerint kell a saját tőke elemeket kimutatni, mivel a Korm. rendelet 7. -a eltérő előírást erre vonatkozóan nem tartalmaz. A vállalkozásból kivont jövedelem után a kérdésben leírtak alapján valóban be kell vallani az adókat, ezt az adófizetési kötelezettséget a záró beszámolónak tartalmaznia kell. Az adófizetési kötelezettséget a taggal szembeni követelésként kell a beszámolóban kimutatni. A Korm. rendelet 8. -a (3) bekezdésének előírása szerint a végelszámolás befejezését követően a könyveket újra meg kell nyitni, és a vagyon kiadását könyvelni kell. A nyitás után kerül a saját tőke 9