9810 Jelentés Az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1997. évi vagyongazdálkodásának ellenőrzéséről

9810 Jelentés Az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1997. évi vagyongazdálkodásának ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok 1. Összegző megállapítások, következtetések 2. Javaslatok II. Részletes megállapítások 1. A vagyongazdálkodás szabályozottsága 2. Vagyon nyilvántartás, dokumentálás 3. A vagyon nagysága, szerepe az egészségbiztosítási alap költségvetésében 4. Az egyes vagyonelemek állományváltozásának tényezői 5. Gazdálkodás az alaphoz tartozó vagyonnal 6. A tulajdoni hányadok alakulása, a tulajdonosi képviseletek biztosítása, szabályozottsága 7. A vagyongazdálkodás ellenőrzése, intézkedések 8. Az ÁPV Rt szerepe a vagyoni döntések lebonyolításában 9. Club Aliga üdülő együttes működésének 1997. évi vonatkozásai 10. Az ingyenesen juttatott vagyon működési célú hasznosítása Bevezetés, a jelentés készítésének körülményei Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének felkérése alapján ellenőrizte az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EÖ) vagyongazdálkodását és a végrehajtásban közreműködő Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) működését. A vizsgálat megalapozása érdekében megbeszéléseket folytattak a Miniszterelnöki Hivatal, a Népjóléti Minisztérium

(NM) és a Pénzügyminisztérium (PM), az ingyenes vagyonjuttatás területén az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.) illetékeseivel. A szervezetek a vizsgálathoz rendelkezésre bocsátották a dokumentációkat, írásban nyilatkoztak. A vizsgálat az 1997. évi döntésekre, azok előkészítésére és végrehajtására irányult, némely esetben a korábbi döntéseket is figyelembe vette, máskor megállapításaiban kitekintett az 1998. éviekre is. Az ÁSZ ellenőrzését törvényességi, célszerűségi, eredményességi és pénzügyi számviteli szempontok alapján végezte. Az 1997. évi vagyongazdálkodás eredményességének minősítését nehezítette, hogy némely pontnál a számszerűsítésre nem volt mód. A helyszíni vizsgálat ideje alatt csak a forgalmi könyvelésre volt főkönyvi adat, a vagyon állományi változására nem. A vagyon leltározása abban az időszakban folyt, a befektetések értékelését még nem végezték el részben rajtuk kívül álló okok miatt. Az ellenőrzés súlyt helyezett arra, hogy az egyes vagyonelemek tekintetében - a Wesselényi utcai ingatlan vásárlás és a Club Aliga üdülőegyüttes esetében külön is - a testületi döntések megalapozottságát vizsgálja. Választ kapjon arra, hogy a döntést hozók és előkészítők tevékenysége megfelelt-e a törvényi és a belső szabályzatoknak, a döntések végrehajtása az eredményes vagyongazdálkodást mennyiben szolgálta. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat működési és szolgáltatási vagyonnal rendelkezik. A működési vagyon a biztosító ellátási feladataihoz szükséges tárgyi eszközöket jelenti. Jelen vizsgálatnak nem tárgya. A szolgáltatási vagyon az Egészségbiztosítási Alap (EA) vagyona, mellyel az Egészségbiztosítási Önkormányzat törvényben foglalt joga és kötelezettsége alapján gazdálkodik. A gazdálkodás eredményeként elért kamat és hozambevétel az EA éves költségvetésének bevétele, az elérése érdekében felmerült ráfordítások a kiadási oldalt terhelik. Az ellenőrzés tárgyát képező szolgáltatási vagyont eredete szerint számvitelileg el kell különíteni, mégpedig az alap saját tartós befektetéseire, a vissztehermentesen juttatott, valamint a követelés fejében átvett vagyonra. Az első két vagyoncsoport

tartósan van az alap birtokában, a harmadik átmenetileg, tekintettel a törvényiben előírt értékesítési kötelezettségre. Az EA saját tartós befektetése a korábbi Társadalombiztosítási Alap tartalékainak megosztásából származott, a vissztehermentes vagyont az állami vagyonkezelő szervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt., ÁPV Rt. és a KVI) jutatták. A követelés fejében átvett vagyon az adóssal történő megállapodással vagy bírósági végzéssel került az Alap tulajdonába. Törvényi rendelkezés értelmében az ingyenes vagyonátadást 1995. december 31-ig be kellett volna fejezni, maximálisan 28,8 milliárd forint értékben. A vagyonátadás befejezése mindkét fél (átadó-átvevő) magatartásából következően 1997. évre húzódott át. Ebben az évben jutott az Alap birtokába az 1994-96. között átadott vagyonérték közel háromszorosa. Az ellátások szempontjából a vagyon nem bír jelentőséggel, tekintettel az összértékére és a portfolió összetételére. A vissztehermentesen juttatott, a saját tartós befektetések és a követelés fejében átvett összes vagyon nagysága az EA éves költségvetéséhez viszonyítva jelentéktelen (1-4 százalék), természetesen a hozamból származó bevétel még kisebb. A vagyon nagyságát, szerepét jól szemlélteti, hogy az EA költségvetése az összvagyon nagyságának többszörösét kitevő hiánnyal teljesült minden évben. A vagyon állományát számottevően csökkentette az 1997. évi költségvetési és pótköltségvetési törvényben előirányzott vagyonhasznosításból származó bevétel teljesítése. A kötelezettség teljesítésében az év folyamán vissztehermentesen átvett és az ÁPV Rt. által értékesített áramszolgáltató részvényeknek volt meghatározó szerepük. Az értékesítésből származó - a törvényi kötelezettségen felüli - bevételből újabb befektetéseket eszközöltek és OTP részvényeket konvertáltak a működési célt szolgáló Wesselényi utcai székház megszerzésére. A vagyonkonverziót (a befektetés átcserélését) figyelembe véve az ingyenes vagyon 1997. december 31-i záróállománya 18 milliárd forint körül alakult. A tartós befektetés és a járuléktartozás fejében átvett vagyon 1997. december 31-i záróállományára a helyszíni vizsgálat befejezéséig nem kaptak adatot az ellenőrzést végzők. Az észrevételhez csatolt melléklet szerint, amely auditálás előtti adatokat tartalmaz, a tartós befektetések 1996.

december 31-i állománya 1 milliárd forintról 800 millió forintra csökkent 1997. december 31-re. A járuléktartozás fejében átvett vagyon állománya az 1997. év folyamán számottevően nem változott, az átvétel az értékesítés és az elszámolt értékvesztés együttes hatásaként. A vagyon állományi változását az 1997. évi zárszámadás során fogja az ÁSZ ellenőrizni. A jelentés tartalmát, megállapításait több szakaszban, személyes, vezetői konzultációk sorával és írásban is egyeztette az Állami Számvevőszék. A jelen lezárt jelentés a csatolt záró észrevételek és az arra adott válasz figyelembevételével készült és került aláírásra. I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok 1. Összegző megállapítások, következtetések Az Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyongazdálkodására külön jogi szabályozás nem készült, holott annak szükségességét törvény írja elő. A törvény hiányában nincs szabályozva a döntést hozók és az előkészítők felelőssége, nincs nevesítve az eredményes és hatékony vagyongazdálkodás feltételrendszere és kritériumai. Az EÖ feladat- és hatáskörét, a vagyongazdálkodást és kezelést, ezek során követendő szabályokat számos törvény együttesen szabályozza. A vagyon hasznosítására az éves költségvetési törvények (Magyar Köztársaság és társadalombiztosítási alapok) tartalmaznak előírásokat. A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény (Öit.) előírása szerint az EÖ feladat- és hatásköre a közgyűlést illeti meg, továbbá önállóan gazdálkodik a biztosítási alaphoz tartozó vagyonnal és rendelkezik a biztosítási önkormányzati tulajdonnal. A közgyűlés hatáskörében ezt úgy rögzíti, hogy külön törvény alapján rendelkezik az Egészségbiztosítási Alapba (EA)

tartozó vagyon felett, delegálja a tulajdonosi képviselőket. E hatáskörét át nem ruházhatja, vagyis valamennyi döntést, az operatívat is egy testületnek kell meghoznia, amely időszakosan ülésezik. A közgyűlés napirendjén számos munkatervbe felvett téma szerepel, továbbá az aktuális ügyek. Ez utóbbi mindig tartalmaz vagyoni kérdéseket. A vagyongazdálkodás nehézkes, eseti. A döntések késedelmesen születtek meg. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetéséről szóló törvény 1996-tól a bevételek között vagyonhasznosításból származó bevétellel számol. Az 1997. évi költségvetésről szóló törvényben előirányzott - vagyonhasznosításból származó - bevételt a pótköltségvetési törvény tovább emelte (6285 millió forintról 8200 millió forintra). A vagyongazdálkodást a költségvetési törvény teljesítésének kellett alárendelni. Az értékesítésnél a forgalomképes vagyonelemeket vették számításba, a kevésbé vagy nehezen értékesíthetőek maradtak az EÖ tulajdonában. A törvényi előírások teljesítése részben vagyonfeléléssel, részben a portfolió romlásával járt. A vizsgált időszak alatt két önkormányzat működött, a korábbi 1997. június 16-án tartotta utolsó közgyűlését. Az új önkormányzat 1997. augusztus 18-ára hívta össze első alakuló közgyűlését és 1997. szeptember 8-án alakult meg. 1997. június 16-a és augusztus 18-a közötti időszakban két esetben olyan vagyoni döntést hoztak a korábbi önkormányzat tisztségviselői, amely ellentétes az Öit előírásaival. A jelentésben feltárt hiányosságok többségében a korábbi EÖ működéséhez kapcsolódnak. A jelenlegi feladata a múlt hibáinak korrigálása, a szabályzatok megalkotása és betartása. Ma még vagyongazdálkodásukban a felmerült problémák haladéktalan megoldása az elsődleges, amely kapacitásukat a kívánatosnál jobban leköti. Nem tudott érdemi lépéseket tenni a változtatás a koncepcionális szabályozás érdekében. Az aktuális ügyek előkészítése az OEP-re is nagy terhet ró, az elmúlt időszak mulasztásaiból származó problémák rendezése hasonlóképpen. Az új önkormányzat és az OEP működésében is fokozottabban ügyeltek a szabályzatok betartására. Az EÖ működése 1997-ben csak a korábbi esetében alapult jóváhagyott szabályzatokon. A jelenlegi működésére a korábbi

Alapszabály számos pontja - a törvényi változások következtében - nem alkalmazható. Az újonnan alakult EÖ Alapszabályát 1997-ben megalkotta, de az Országgyűlés határozatával 1998-ban hagyta jóvá. Az ügyrendet a közgyűlés 1998. évi határozatával fogadta el. A Felügyelő Bizottság (FB) esetében a helyzet azonos, de jogállására és összetételére tekintettel az újonnan alakult FB az Országgyűlés elé terjesztett ügyrend alapján működött már 1997-ben is. A vagyongazdálkodási koncepciót a közgyűlés 1997 márciusában fogadta el. Ezzel több éves hiányt pótolt, de ebből a dokumentumból is hiányzott a hosszú távú elképzelés, továbbá az alapvető célkitűzései nem valósultak meg, és a gazdálkodás feltételrendszerének változását sem követte. Az OEP az 1995-ben kiadott Ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatában foglaltak alapján működik. Az SZMSZ a főosztályvezetők feladatai között írta elő a szervezeti egységek ügyrendjének elkészítését, amely nem készült el. Az Ideiglenes Vagyonkezelési és Befektetési Szabályzatban meghatározott vagyonkezelési szervezeti egységet nem hozták létre. A Vagyongazdálkodási Főosztály működési és humánpolitikai problémákkal küzdött. Az OEP a vagyongazdálkodási feladat ellátásáról személyesen és írásban is többször nyilatkozta, hogy az irányítást az esetek többségében közvetlenül az elnökség látta el. Erről azonban teljes bizonyossággal meggyőződni nem lehetett, mivel az előterjesztéseken, illetve a hozott határozatokban az apparátus vezető tisztségviselői, mint felelősök szerepeltek. Az OEP főigazgatója több esetben írásban hívta fel az Önkormányzat figyelmét a tervezett intézkedések kockázati elemeire. A korábbi önkormányzat működése során nem tartotta be belső szabályzatait. Gyakran a Vagyonkezelési és Befektetési Szabályzattól eltérően készítették elő a döntéseket. Többször nem vittek a közgyűlés elé olyan vagyonügyet, melyben a testületnek kellett volna döntenie. A nem valós adatokra épülő előterjesztés miatt az erőműi részvények vissztehermentes átvételéről téves döntést is hozott az önkormányzat. A részletes megállapítások nevesítik a testületi döntés hiányát és a vitatható előterjesztéseket.

A járuléktartozás fejében az adós által felajánlott vagyon elfogadásának elveiről nem született meg a mindkét ágazat közgyűlésének elfogadó határozata, amit az 1997. évi XLVIII. törvény írt elő. 1997-ben is a 6/1995. évi OEP főigazgatói utasítás volt hatályban. A nyilvántartási tevékenység erősen kifogásolható. Az OEP Vagyongazdálkodási Főosztálya köteles a vagyonregiszter vezetésére, az analitikus nyilvántartásra. Egyik szabályzatban előírt feladatának sem tesz eleget. Az EÖ tulajdon regisztrálása nemcsak az ingatlanoknál rendezetlen (leginkább a követelés fejében átvett vagyon esetében), de a részvények és üzletrészek bejegyzésénél is. A vagyongazdálkodás célja a tulajdonlás tartamától függően eltérő. A tartósan (saját befektetés és az ingyenesen juttatott vagyon) tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodás célja a minél nagyobb kamat- és hozambevétel elérése, közben az értékállóság (az ingatlanok esetében állagmegóvás, fejlesztés) biztosítása. A követelés fejében átvett vagyon esetében cél az értékesítés a lehetséges legmagasabb áron. E céloknak kellene tükröződnie a közgyűlés döntéseiben. Ezzel szemben a korábbi közgyűlés befektetésre vonatkozó határozatait a gazdaságosság, a célszerűség vizsgálata nélkül hozta. Az ellenőrzés által kiemelten kezelt Club Aliga üdülőegyüttes és a Wesselényi utcai ingatlan vásárlásánál is sorozatosan felróható e magatartás. A követelés fejében átvett vagyon értékesítésére tett kísérletek időszakosak, esetiek és nem eléggé intenzívek. A vagyonátvétel 1994-ben kezdődött, az eltelt időszak alatt csak néhány vagyonelemet értékesítettek. A vagyonelemek száma már oly nagy, hogy a folyamatosan létszám hiánnyal küzdő szakfőosztály a feladatot ellátni nem is tudta megfelelő színvonalon. Az értékesítést nagy mértékben akadályozza, hogy a tulajdonjog bejegyzése az ingatlan nyilvántartásban, illetve a tulajdonlás cégbírósági nyilvántartása rendezetlen. A tulajdonlásra többféle változat létezik, OEP, MEP, önkormányzatok és ezek együttesen, ami a korábbi évek szabályozatlanságából eredt. A tartozás fejében átvett vagyont értékesítésig kezelni kell, ami kiadással jár. Ugyanakkor a vagyon nem alkalmas a járulék tartozás töredékének kiegyenlítésére sem. Az

átvétellel csökken a társadalombiztosítás kimutatott kintlevősége, miközben nőnek a vagyongazdálkodás éves kiadásai. Az önkormányzatnak nincs módja arra, hogy a bírósági végzéssel - követelés fejében - átvett vagyon összetételét befolyásolja. Az összetétel fokozatos romlásával kell számolni, mivel az évek óta húzódó nagy felszámolási ügyek befejezése várható a közeljövőben. Ezen események - figyelembe véve az Ózdi Kohászati Üzemek felszámolás alatt ügyet - nagyságrendileg nagyobb vagyonveszést eredményezhetnek. Az ingatlanok esetében sem hatékony a vagyongazdálkodás. Az Alaphoz tartozó nem működési célra ingyenesen átvett illetve származtatott 5 db ingatlanból egy ingatlant értékesítettek. A megmaradt ingatlancsoportból egy teljesen üresen áll, kettő alacsony kihasználtsággal működik. A bérházak kihasználtsága jó, de bevételük csekély. A bérházak 1993. óta vannak az egészségbiztosítás tulajdonában, de a lakbérek még az 1991. évi szinten állnak, a bérleti díjak nagy többsége azonos az igénybevétel időpontjában meghatározottakkal. A vizsgált időszakban a díjak felülvizsgálatára és megemelésére vonatkozó dokumentumokat az ellenőrzés nem talált. A Blaha Lujza Hírlapkiadó 8,33 százalékos kihasználtsággal működik, a rész tulajdonnal rendelkező kft-nek nem számlázták a fűtés, biztosítás, stb. költségekből a tulajdon hányad alapján őket megillető részt. A Hírlapkiadó székház értékesítésére 1997 márciusában közgyűlési döntés született, de az értékesítés még nem történt meg. Az IDEX székház kihasználatlanságának alapvető okai: az ÁPV Rt nem teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét, nincs pénz a felújításra, és nem született döntés arra, hogy milyen szervezeti egységek költözzenek be. Az előterjesztést készítő OEP nem végezett gondos, alapos felmérést. Az elhelyezés vizsgálatánál mindig más nettó alapterületből indult ki. Az Alaphoz tartozó ingatlanok alacsony kihasználtságúak vagy üresen állnak. Nincs megoldva a FPEP elhelyezése, bérleményeket vesznek igénybe és bérleti díjat fizetnek. Az

1998. évi létszámbővítés (104 fő) elhelyezésére 2 bérleti szerződést kötött az FPEP az OEP engedélye alapján. E bérleti szerződések éves díja 85 millió forint. Az igénybevett iroda terület 2125 m2 és 800 m2 az irattár. Az EA-hoz tartozó vagyon működési célú hasznosítása nem cél, de a jelenlegi megoldás gazdaságossági megfontolásból kifogásolható. Az EA 1997. évi kamat- és hozambevétele mintegy 500 millió forint, a vagyongazdálkodásra fordított kiadás mintegy 100 millió forint. Az EÖ tulajdoni hányada függetlenül a vagyon eredetétől (tartós befektetés, ingyenes vagyonjuttatás, tartozás fejében átvett) a legtöbb gazdasági társaságban csökkent, néhányban változatlan és csak a Postabank Rt-nél nőtt. Ez utóbbinál részt vettek az alaptőke emelésben, a vagyongazdálkodási koncepciótól eltérően a Medicor társaságokban nem, így a minősített kisebbségi hányad alá süllyedt a tulajdoni hányaduk. A tulajdonosi képviselet rendszer működése szinte teljes egészében szabályozatlan volt és még jelenleg is az. Nincs előírva a képviselet tartalma és jellege, a képviselő képviseleti joga, a visszacsatolás és beszámolás módja, az esetleges szankciók a döntésekkel ellentétes képviselet esetére, a képviselők visszahívhatósága, a képviseleti jogviszony megszűnése. Nem szabályozott a szakreferensek általi felkészítés módja, a vagyonnal kapcsolatos információs rendszer kezelése és annak a képviselők rendelkezésére bocsátása, a napi kapcsolattartás, a VIB szerepe. Az erre vonatkozó szabályzat tervezetét 1998-ban készítette el az OEP. Az Öit-ben előírt ellenőrzési szintek nem épültek egymásra. Az egyeztetések elmaradása miatt az ellenőrzések párhuzamosan folytak, egymást átfedték, így volt ez a vagyongazdálkodásnál is. Megállapítható, hogy a társadalombiztosítás kormányzati ellenőrzését folytató NM és PM szervezeti egységei között a kapcsolat 1997. évben nem volt sem folyamatos, sem kiegyensúlyozott. Az ellenőrzésekkel kapcsolatos egyeztetéseket nem minden esetben folytatták le. Ezen hiányosságok alapvetően arra vezethetők vissza, hogy a PMben az ellenőrzést végző szervezeti egység később állt fel. Ezért az NM-PM között a feladatmegosztás 1997-ben nem érvényesült. A pénzügyminiszternek kellett volna elsődlegesen

érvényesíteni a társadalombiztosítási alapok gazdálkodásának törvényességét megalapozó követelményeket és a népjóléti miniszternek pedig elsődlegesen a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatos nyugdíjbiztosítási, szociális, egészségügyi és egészségbiztosítási szakmapolitikai szempontokat. Az Öit hatályba lépésétől rendelkezik arról, hogy az állami felügyeletet az Országgyűlés és a Kormány látja el. 1997. évet megelőzően e feladatot úgy látták el, hogy mindkét minisztérium képviselői részt vettek a testületi üléseken (ez lehetett volna a garancia a törvényes működésre), ellenőrzéseket azonban nem végeztek. Ez utóbbit 1997-ben, a szervezeti egységek létrehozása után kezdeményezték. Az NM nem tett maradéktalanul eleget a törvényben előírt egyeztetési kötelezettségének, nem egyeztette az ÁSZ-szal munkatervének megváltoztatását, csak a jelentéseket küldte meg. A korábbi FB 4 éves működése alatt több javaslatot tett a vagyongazdálkodásra, felhívta az elnökség figyelmét a törvénysértésre, a szabályzatok elkészítésére, de többnyire eredménytelenül. A jelenlegi FB kormányzati javaslatra vizsgálta a Club Aliga üdülőegyüttes átvételét, működtetését és a testületi döntéseket. Az OEP belső ellenőrzése lényegében nem működött, személyi állománya nem kielégítő. A folyamatba épített szakmai ellenőrzés nincs kialakítva. Az előzőekben összegzett megállapítások érvényesek a Club Aliga üdülőegyüttesre és a Wesselényi utcai ingatlanvásárlására is. A CA üdülőegyüttes működtetésére, rekonstrukciójára vonatkozó testületi határozatok nem megalapozott elnökségi előterjesztések alapján születtek. Az ingatlanok apportállása az üzemeltetésére létrehozott Rt-be és annak alaptőkéjének felemelése 1,1 milliárd forinttal üzleti terv, műszaki tartalmat rögzítő beruházási program illetve tanulmány, gazdaságossági számítás, alternatívák összevetése nélkül születtek. A döntésekben rendre hiányzott a felelős tulajdonosi magatartás. A határozatok nem csak célszerűségi, gazdaságossági szempontból voltak előkészítetlenek, hanem jogszabályi előírásokat sem elégítettek ki és eközben a közgyűlés saját kizárólagos tulajdonosi jogosítványait is átruházta.

A korábbi EÖ, amikor az ingatlan apportállásáról döntött, a vagyonjuttatási megállapodásban rögzített tulajdonlási előírásokat sem tartotta be. A döntés eredményeként az ingatlan helyett a 100 százalékosan tulajdonában lévő Rt. részvényeit birtokolja. Az újonnan alakult közgyűlés több határozatot hozott az ügyek rendezésére, de késve, továbbá pontosításra is szorultak a későbbiekben. A bizottsági véleményekben megfogalmazták, hogy az üdülő további sorsáról csak gazdaságossági számításokkal alátámasztott független szakértői vélemény alapján lehet dönteni. Ennek elkészítésére vonatkozó határozatot a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 63. -a alapján felfüggesztették. A törvény előírásai nem teljes körűek. Számos olyan nyitott kérdés van, amelyekhez egyéb jogszabály sem ad iránymutatást. Ezeket a két félnek megállapodásban kell rendeznie a végrehajtás során. A törvény csak arról rendelkezett, hogy az EÖ-nek az üdülőegyüttest értékesítésre vissza kell adnia a KVI-nek, de arról nem, hogy az üzemeltetés joga kit illet. A KVI által felvázolt elképzelés egyoldalú, a tulajdonos EÖ viseli az értékesítés időszakára eső költségeket, az üzemeltetési jog gyakorlása nélkül. Nem értelmezhető, hogy mekkora az ellenérték, és melyik költségvetési év bevételének fogja részét képezni. Az üdülőegyüttes működtetésére létrehozott Rt-vel 1998-ban kötötték meg a vagyonkezelési szerződést 1996-ra visszamenő hatállyal. Az Rt. forráshiányos 1996-ban és 1997-ben is, a tőke ellátottsága nem felel meg az előírásoknak. Működését gazdaságilag és emberi oldalról is károsan befolyásolta a testületi döntések hiánya illetve elodázása. Az 1997-ben halaszthatatlan állagmegóvásra - alaptőke emelés részeként - átutalt 100 millió forint döntő részét a rövid lejáratú hiteltörlesztésre, üzemeltetésre és eszközbeszerzésre fordították. A 100 millió forint átutalásának számviteli rendezése alaptőke emeléssel történt. Az erre vonatkozó döntést csak 1998-ban hozta meg a közgyűlés, mert az OEP előterjesztése nem volt kellően előkészített. Az alaptőke emelés mértéke 101 millió forint volt, melyből 400 ezer forintot már 1996-ban átutaltak. A 600 ezer forint pedig az 1998. évet terheli.

A Wesselényi utcai ingatlan megvételét az FPEP elhelyezésével indokolták. Az elhelyezésről úgy döntöttek, hogy a szervezet átvilágítását nem végezték el, korszerűsítésére nem volt számításokkal igazolt koncepció. A döntés következtében két olyan üresen álló ingatlannal rendelkeznek, amelyek a mai ismeretek szerint nem elegendőek a szervezet elhelyezésére, de a beköltözéshez az IDEX székházra és a Wesselényi utcai ingatlanra is további több száz millió forintot kell biztosítani. Az utóbbi esetében még meg sem becsülhető, hogy mikor lesz beköltözhető állapotban. A Wesselényi utcai székházat 1997-ben vásárolták az OTP- Ingatlan Rt-től. A székház vásárlásánál is megállapítható, hogy a vagyongazdálkodási döntéseket az elnökség, illetve az alelnök hozta, a közgyűlés az Öit-ben rögzített kizárólagos jogait csak formálisan gyakorolta. Az alelnök intézkedéseit rendre utólag, részleges információk alapján hagyta jóvá a közgyűlés. Szóbeli előterjesztés alapján, kérdés és ellenvetés nélkül megadta egy kétmilliárd forint nagyságrendű szerződéshez az aláírási jogot. Majd az ismételt előterjesztéskor jóváhagyta a már megkötött, jelentős anyagi veszteséget eredményező szerződést. A Wesselényi utcai adásvételi szerződés aláírójának felróható, hogy a vevő szempontjából kedvezőtlen szerződést aláírta. Az OTP részvény ellenében lebonyolított vásárlás jelentős vagyonvesztéssel járt. Ezt elsősorban az eredményezte, hogy az épület készpénzzel való kiegyenlíthetőségét elhagyták az adásvételi szerződésből, és helyette az év folyamán folyamatosan emelkedő árfolyamú OTP részvényekkel fizettek. Az év végére vetítve az adásvételi ügyletet, több mint kétszeres vételár megfizetését jelentette. Más szempontból megközelítve az EÖ abból is árfolyamveszteséget szenvedett el, hogy a részvényeket egy korábbi időszak átlag árfolyamértékén és nem a szerződés aláírásának időpontjára számolták el. Hozambevételtől is elesett a biztosító, mert teljes egészében lemondott az 1997. évi osztalékról az OTP Rt. javára. 2. Javaslatok

Az Állami Számvevőszék az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1997. évi vagyongazdálkodásának ellenőrzési tapasztalata alapján javasolja, hogy: 2.1. Az Országgyűlés ˇ az ingyenes vagyonjuttatás befejeztével világosan határozza meg az alap vagyonának célját, rendeltetését. ˇ kötelezze a Kormányt a vagyongazdálkodási törvény mielőbbi benyújtására; ˇ kérje fel a Kormányt a járuléktartozás fejében megítélt vagyon elfogadásának, a hitelezői érdekeket érvényesítő törvényi szabályozásának kidolgozására. 2.2. A Kormány ˇ tegyen javaslatot a 2126/1995. (V. 3.) Kormány határozat tartalmi elemeinek megfelelően az alapok konszolidálására, (határozza meg a vagyon hasznosításra vonatkozó álláspontját) ˇ Törvényelőkészítése során vizsgálja felül és a jövőben tegye egyértelművé, hogy a biztosítási önkormányzatok a Kincstári Egységes Számla igénybevétele esetén az ingyenesen juttatott vagyonból bármilyen módon - nem csak értékesítéskor - keletkezett árfolyamnyereséget az ellátások finanszírozására fordítsák. 2.3. A Pénzügyminisztérium ˇ kötelezze a KVI-t a Club Aliga értékesítéséről szóló mindkét fél érdekeit rögzítő szerződés megkötésére az Egészségbiztosítási Önkormányzattal. 2.4. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat ˇ határozza meg a járuléktartozás fejében felajánlott vagyon elfogadásának elveit; ˇ alkossa meg gazdálkodási szabályzatát; ˇ tekintse át a vagyongazdálkodási koncepciót és aktualizálja; ˇ készítse el Vagyongazdálkodói Bizottsága ügyrendjét és munkatervét; ˇ határozza meg a tulajdonosi képviselet ellátásának alapelveit, és intézkedjen annak szabályzatba foglalásáról;

ˇ a Club Aliga értékesítésére kössön megállapodást a KVI-vel, mely rendelkezik az üzemeltetés kérdéséről is; ˇ hozzon döntést az FPEP elhelyezéséről, beleértve a Wesselényi utcai székház hasznosítását is. 2.5. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ˇ szabályozza a járuléktartozás fejében átvett vagyon kezelése, hasznosítása, értékesítési rendjét; ˇ szervezeti egységei készítsék el ügyrendjüket; ˇ tekintse át ellenőrzési rendszerüket, alakítsa ki a folyamatba épített szakmai ellenőrzést, gondolja újra a belső ellenőrzés szerepét és helyét, és ennek alapján határozza meg feladatait; ˇ intézkedjen a vagyonregiszter elkészítésére, folyamatos vezetéséről, követelje meg a vagyon analitikus nyilvántartását; ˇ kösse meg a csopaki üdülő üzemeltetési szerződését; ˇ a Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár elhelyezésének rendezése előtt vizsgálja meg a szervezet hatékonyságát, szükség esetén világítsa át; ˇ gazdálkodjon az ingatlanokkal az értékesítésig, gondoskodjon a hozambevétel növeléséről. II. Részletes megállapítások 1. A vagyongazdálkodás szabályozottsága 1.1. A törvényi szabályozás és az Egészségbiztosítási Önkormányzat szabályzatai Az államháztartásról szóló - többszörösen módosított- 1992. évi XXXVIII. számú törvény (Áht) 85. -a kimondja, hogy az államháztartás alrendszerét képező társadalombiztosítás irányítását, működését, hatásköri és eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssel és az államháztartás többi alrendszerével való kapcsolatát külön törvény szabályozza. Az Áht. rendelkezésével ellentétben a társadalombiztosítási alapok gazdálkodásáról szóló önálló törvényt az

Országgyűlés napjainkig nem alkotta meg. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól ill. azok gazdálkodásáról a többszörösen módosított 1992. évi LXXXIV. törvény (At.) rendelkezik. Az önkormányzatok vagyongazdálkodását szabályozó külön törvény még nem született meg, annak ellenére, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) már a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1993. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenőrzések tapasztalatairól szóló jelentésében - és azóta is minden évben javasolta az Országgyűlésnek. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EÖ) feladat és hatásköre ellátásának fő szabályait 1997-ben az Áht., az At., és a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásától szóló 1991. évi LXXXIV. törvény (Öit.) valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvények rendelkezései határozták meg. Az EÖ 1997-ben hatályos Alapszabályát az Országgyűlés 1993. november 30-án a 23/1994. ( IV. 1.) számú határozatával hagyta jóvá. Az Alapszabály rendelkezései szerint a közgyűlés munkaprogram (8.2. pont), az elnökség negyedéves munkaterv (18.1. pont) alapján végzi munkáját. 1997-ben az EÖ a negyedik negyedévet kivéve jóváhagyott munka- és ülésterv nélkül működött. Az Alapszabály 14.1 pontja rendelkezik arról, hogy az Egészségbiztosítási Alap (EA) gazdasági, pénzügyiszámviteli tevékenységének rendjét - figyelemmel a hatályos jogszabályokra - Gazdálkodási Szabályzatban kell meghatározni ", mely szabályzatot a közgyűlésnek kell jóváhagynia. A szabályzat nem készült el, bár hiányát az EÖ és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) gazdálkodását vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság is kifogásolta. Az Alapszabály 14.3 pontja előírja, hogy az önkormányzat vagyonának hasznosításával, kezelésével kapcsolatos kérdéseket a közgyűlés Vagyonkezelési és Befektetési Szabályzatban szabályozza. Az EÖ közgyűlése késve 11. (1995. április 3.) számú határozatával fogadta el az ideiglenes szabályzatot azzal, hogy " a hatásköröket a hatályos törvényben foglaltak szerint kell gyakorolni ". Az egészségbiztosítási ág vagyongazdálkodási döntési jogköreinek szabályozása azonban nem felelt meg a

törvényi előírásoknak. Mivel a közgyűlés kizárólagos hatáskörét az elnökségre ruházta. A parlamenti vizsgálóbizottság észrevételei alapján átdolgozott szabályzatot az EÖ közgyűlése a 20. (1997. március 24.) számú határozatával fogadta el. A vagyongazdálkodási szabályzat módosításából adódóan a vizsgálat során két időszak különíthető el, de ezen kívül egy más jellegű két időszakra történő elkülönítés is szükséges, ami az Öit. 1997. június 11-i illetve a biztosítási önkormányzatok közgyűlésének alakuló ülése napjától (1997. augusztus 18.) ér Megváltozott a tulajdonosi jogok gyakorlása és a vagyonkezelési feladatok ellátása, a biztosítási képviselő nem lehet tagja a biztosítási alap vagyonába tartozó gazdasági társaság igazgatóságának, illetve felügyelő bizottságának, valamint az igazgatási szerveik alkalmazottai a közszolgálati jogviszonyból adódó összeférhetetlenségi szabályoknak megfelelően, tulajdonosi képviselettel nem bízhatók meg. A Felügyelő Bizottság (FB) összetételének és hatáskörének megváltoztatása erősítette a Kormány felügyeleti jogkörét, mivel a képviselők már nem maguk közül választják a tagokat, hanem 3-3 főt delegál a Kormány a munkaadói-, és munkavállalói oldal. Ez azért fontos, mert továbbra is feladata az önkormányzat gazdálkodásának - beleértve a vagyongazdálkodást is - illetve pénzügyi tevékenységének folyamatos ellenőrzése. A módosított Öit. értelmében működését az Alapszabály helyett az Országgyűlés által jóváhagyott ügyrend szabályozza. Az FB 1997-ben a 2/025/1997. számú határozatával elfogadta és az Országgyűlés elé terjesztette, amit az Országgyűlés 24/1998. (III. 11.) OGY határozatával fogadott el. Az FB munkája az önkormányzat működésének törvényességi vizsgálatára, szabályzatok véleményezésére (összeférhetetlenség, alapszabály, közgyűlés ügyrendje, MEP SZMSZ, OEP SZMSZ), vizsgálatok lefolytatására a népjóléti miniszter felkérése alapján (Club Aliga ingatlanegyüttes és Club Aliga Rt) és a közgyűlés elé kerülő előterjesztések véleményezésére terjedt ki. A közgyűlésen tagjai meghívottként tanácskozási joggal vettek részt. A napirendre kerülő témákat véleményezte, ajánlásokat illetve határozatokat fogadott el. Állásfoglalásai nem érvényesültek maradéktalanul,

a legkényesebb kérdésekben azonban már sikerült befolyást gyakorolni a közgyűlés határozataira (pl. Club Aliga). 1997. évben 12 FB ülés volt, melyen 32 napirendi pontot tárgyaltak és 20 határozatot hoztak. Az EÖ elnöke részére két alkalommal tettek ajánlást. Az EÖ Alapszabálya Vagyongazdálkodási Tagozat működtetéséről rendelkezik. Ezzel szemben a közgyűlés Vagyongazdálkodási Ideiglenes Bizottság (továbbiakban: VIB) létrehozásáról döntött. Az Ideiglenes Befektetési és Vagyonkezelési Szabályzat is a VIB feladatait és döntési kompetenciáit szabályozza. A közgyűlési határozattal elfogadott ügyrendjével ellentétben a VIB 1997. évre munkatervet nem készített. A Vagyongazdálkodási Bizottság (VB) néven újra alakult VIB 1997-ben csak tervezet szinten készítette el ügyrendjét és munkatervét. Az Öit, módosításából eredően az önkormányzat Alapszabályát újra kellett írni. Az 1997-ben beterjesztett Alapszabályt az Országgyűlés 24/1998. (III. 11.) OGY határozatával hagyta jóvá. A vizsgálat során irányadónak a korábbi Alapszabályt tekintettük, figyelembe véve az időközbeni jogszabályi előírás változásokat. 1997. februárjában készült el az EÖ vagyongazdálkodási koncepciója, amely részletesen bemutatja az akkori EÖ tulajdonát képező tartós és "ideiglenes" vagyoni körbe tartozó vagyoni portfolió jellemzőit, és megadja az 1997. évi fő feladatokat valamint az ezekhez szükséges szervezeti, személyi, szabályozási és informatikai feltételeket. A tartós vagyoni elemekkel kapcsolatban igazából hosszabbtávú elképzeléseket nem tartalmaz. A törvényben előírt kötelezettségek betartása mellett az egészségbiztosítás szerveinek elhelyezésére és a tartós vagyoni kör értékének megóvására helyezi a hangsúlyt. Az ideiglenes vagyoni körrel kapcsolatban a lehető legmagasabb áron való értékesítést tűzi ki célul. Két aktív vagyonkezelő szervezet működtetése is szerepel a célkitűzések között ( Club Aliga Holding Rt. - ingatlanok kezelésére; Dominancia Befektetési és Vagyonkezelő Rt. - kisebbségi részvény portfolió kezelése, de alkalmas lehet a nehezen értékesíthető vagyonelemek kezelésére és értékesítésére is ). A számítógéppel támogatott vagyongazdálkodási információs rendszer megteremtése mellett a vagyongazdálkodás szabályozási környezetének

kialakítása is az 1997-ben megvalósításra váró feladatok között szerepelt a koncepcióban. Megállapítható azonban, hogy a célkitűzések nagy része csak igen csekély mértékben vagy egyáltalán nem valósult meg, ezeket a részletes megállapítások fejezet ismerteti. A feltételrendszer változását sem követi megfelelően a vagyongazdálkodási koncepció, annak átdolgozására, aktualizálására a mai napig nem került sor. 1.2. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár belső szabályozása A hatályos Öit. rögzíti, hogy az OEP végzi az alaphoz tartozó vagyonnal kapcsolatos nyilvántartást és azokat a vagyonkezelési, pénzügyi feladatokat, amelyeket jogszabály, illetve az EÖ Alapszabálya és szabályzatai meghatároznak. Elő kell készítenie az önkormányzat döntéseit a közgyűlés munkaterve és határozatai szerint, továbbá az elnök a közgyűlés határozatai alapján utasítást adhat a főigazgatónak. Az OEP Főigazgatójának 8/1995. (Tb. K. 6.) számú utasítása rendelkezik az OEP Ideiglenes SZMSZ-ének kiadásáról, az 1995. július 1-i hatálybalépéséről, továbbá az OEP önálló szervezeti egységei ügyrendjének elkészítéséről - a kiadást követő 30 napon belül. Az 1. számú melléklet tartalmazza az OEP azon főosztályait és azok - SZMSZ-ben rögzített - feladatait, amelyek az önkormányzati vagyongazdálkodással, vagyonkezeléssel és pénzügyi elszámolásaival valamilyen módon kapcsolatban állnak. A vagyon-nyilvántartási és vagyonkezelési feladatok ellátására a Közgazdasági Főigazgató-helyettes közvetlen irányítása alá tartozó Vagyongazdálkodási Főosztály hivatott. Az EÖ Ideiglenes Vagyonkezelési és Befektetési Szabályzata szerint a vagyon kezelését végző szervezet a Befektetési és Vagyonkezelő Főosztály. A Vagyongazdálkodási Főosztály - a vizsgálat során tapasztaltak szerint több más főosztályhoz hasonlóan - ügyrend nélkül működik. Az ÁSZ ügyrendre vonatkozó kérésére az Ideiglenes Vagyonkezelési és Befektetési Szabályzat II. 4. Befektetési és Vagyonkezelői Főosztály fejezet a.) pontjait adták át, ami azon kívánalmakat sorolja fel, amiket az ügyrendnek tartalmaznia kellene. Ezen szabályzat hiánya nagymértékben befolyásolja a főosztály munkájának

minőségét, a kiadott feladatok ellenőrizhetőségét, a számonkérés lehetőségét, a határidők és a szabályozás pontos betartását. Az Ideiglenes Vagyongazdálkodási és Befektetési Szabályzat 1997. március 24-ig hatályos változata rendelkezett a szervezet kialakításáról, amely nem valósult meg. A Humánpolitikai és Oktatási Főosztály vezetője 1998. január 10-i levelében jelezte, hogy a hivatali felügyeleti rend ellenére a feladatellátást a korábbi önkormányzat... közvetlenül irányította, leginkább tulajdonosi képviselet gyakorlása terén. Az OEP több esetben szakmai különvéleményt fogalmazott meg, mint például a Wesselényi utcai székház ügyében. Több esetben csak késve jutottak az információkhoz. Ilyen volt a Dominancia, Hotel Carbona ügye. Ebben szerepe volt annak is, hogy vagyongazdálkodással kapcsolatos ellenőrzést sem a belső ellenőrzés, sem a felelős vezető nem végzett. A főosztály állományi létszáma, összetétele 1993. december 31. - 1997. december 31. között többször cserélődött, az ügyeket folyamatában ismerő vezető és beosztott jelenleg sincs a főosztályon. A létszám a vizsgált időszakban 8 főről 11 főre nőtt. A létszámnövekedés és a cserélődés következében a felsőfokú iskolai végzettségűek száma 3 főről 8 főre változott. Az érdemi munkát végzők - 3 fő kivételével - újnak számítanak. A szervezeti egység a fent nevezett időszakban 3 főosztályvezető irányítása alatt működött, 1997. júliusától pedig kinevezett főosztályvezető nélkül. A megbízást a Pénzügyi Főosztály jelenlegi vezetője kapta, ami összeférhetetlen. A dolgozók munkaköri leírásai sem feladatra sem pedig személyre nem orientáltak, gyakorlatilag minden szakreferensé azonos, sematikusak, egyes esetekben jóval a munkába állást követően utólag készültek. Az SZMSZ szerint a munkatervi feladatokról, valamint azok teljesítéséről az önálló szervezeti egység külön meghatározott határidőre köteles a Titkárságot tájékoztatni, amely alapján a Titkárság jelentést készít a Főigazgatónak. Az 1997. év I. félévéről főosztályi jelentés nem készült. A II. félévben

hónapokra lebontva készítette el a főosztály a jelentést. Ezekből megállapítható, hogy a Munka és Ellenőrzési Tervben szereplő feladatok egy része különböző - több esetben főosztályon kívül álló - okok miatt nem teljesült. A vázolt humánpolitikai problémák, a szabályzatok és a megfelelő szintű ellenőrzés hiánya, valamint a meglévő szabályzatok be nem tartása együttesen idézték elő azt a munka végzést, amit a sürgősség jellemzett. A munkavégzés minőségében erősen kifogásolható volt, ami az utóbbi időben fokozatosan javult. A főosztály készíti az előterjesztéseket, melyek megalapozzák a közgyűlés vagyonnal kapcsolatos döntéseit. Az előterjesztések, tájékoztatók készítésének rendjét az SZMSZ, valamint az EÖ közgyűlésének és elnökségének Ügyrendje szabályozza. Megállapítható, hogy az előterjesztések formai követelmények tekintetében és tartalmában az 1997. augusztus 18-án alakult önkormányzat tevékenysége alatt javultak. A határozathozatalt nem minden esetben segítette, mivel alternatívákat terjesztett elő, elfogadásának következményeire már nem hívta fel a közgyűlés figyelmét. Bevezettek egy egységes előterjesztési fedlapot, mely pontosan tartalmazza az előterjesztés szempontjából legfontosabb információkat. Korábban gyakori volt a dátum vagy aláírás nélküli előterjesztés, sok esetben a háttéranyagok készítőinek, összeállítójának személye is megállapíthatatlan volt, estenként hiányoztak a megértéshez szükséges információk, esetleg előzmények és a bizottsági vélemények. A vagyongazdálkodást érintő témákban az elnökség által tárgyalt előterjesztéseket 15 esetben az OEP, 16 esetben az EÖ tisztségviselői és 1 esetben önkormányzati képviselő készítette. A tisztségviselők által benyújtott előterjesztésekhez több esetben konkrét előterjesztési javaslat nem készült, esetenként levelezést, tájékoztatókat, összefoglalókat csatoltak, A határozati javaslat is hiányzott az esetek többségében, Az OEP által készített előterjesztések közül egynél hiányzott a és ez esetben az írásos előterjesztést egy Tájékoztató képviselte. (69. sz. határozat) Az elnöksége három olyan határozatot hozott, melynek előterjesztése szóban történt, mindennemű írásos anyag csatolása nélkül. Ilyen volt a Wesselényi utcai székház megvétele is.

A közgyűlés által tárgyalt vagyongazdálkodással kapcsolatos előterjesztések közül az elnökség illetve az EÖ tisztségviselői által készítettek egy részénél nem volt határozati javaslat, a témához csupán levelezéseket összefoglalókat csatoltak. Az OEP által készített előterjesztések esetében két esetben hiányzott a határozati javaslat (81. sz. és 83. sz. határozat), előfordult, hogy hiányzott a készítés dátuma, vagy az aláírás (34. sz. és 35. sz. határozat). Az önkormányzat ügyrendjében előírja, hogy minden esetben (szóbeli és írásbeli előterjesztésekhez) kell határozati javaslatot készíteni. Az ügyrend nem szabályozta egyértelműen az előterjesztések írásban történő benyújtásának kötelezettségét. A 14.2. pontban utalás történt a szóban történő előterjesztések lehetőségére is, annak ellenére, hogy több pontban viszont kifejezetten az írásbeli előterjesztések benyújtásának kötelezettségére utal (I. fejezeten belül: 8., 9., 10., 15.1., 16.1., stb. pontjai, II. fejezet 5.2., 5.3.). Az EÖ közgyűlése és elnöksége által hozott határozatok esetében megállapítható, hogy az ügyrend előírásával ellentétben nem tartalmazták a napirendi pont előadójának nevét, a végrehajtásért felelős megnevezését, a végrehajtás határidejét. A jelenlegi önkormányzat a hiányosságot igyekezett kiküszöbölni. 1.3. Követelés fejében átvett vagyon Az At 11.. (3.) bekezdés értelmében a biztosítási önkormányzatok közgyűlése határozza meg a járuléktartozás fejében az adós által felajánlott vagyon elfogadásának elveit. A szabályozás az 1997. évi XLVIII. törvény 16. -a szerint az alakuló közgyűléstől hatályos. Az elvekről a biztosítási önkormányzatok közgyűléseinek közös döntést kell hozniuk. Több éves hiányt igyekezett pótolni a két ágazat igazgatási szerve a járuléktartozás fejében történő vagyonátvétel elszámolásának egységes eljárási és ügyviteli rendjéről készített utasítással. Az utasítás 1997. december 31-én - 11/1997. (Tb. K. 1/98.) OEP sz. főigazgatói utasításként - lépett hatályba, így az 1997. évi eljárási rend a korábbi évek gyakorlatát követte. A vagyonátvételkor a nyugdíjágazat vagyona csak ritkán került a tulajdonába. A járuléktartozás fejében átvett vagyontárgyak nyilvántartásba vételéhez című bizonylatot, a tartozás leírását, az eszmei vagyonmegosztást

csak a tárgyévet követően rendezték a főkönyvi könyvelésben és a nyugdíjágazat felé. Az utasítás felsorolja az elfogadható vagyonelemek körét és kellékeit, de az adós által felajánlott vagyon elfogadásának elveit, a kritériumokat - tekintettel az értékesítési kötelezettségre - nem határozza meg, bár a 6/1995. OEP. sz. főigazgatói utasítás hatálybalépését követően jogszabályi változások voltak. A vagyonfelajánlástól számítva a folyamat minden lépcsőjét követve a szükséges idő mintegy fél év, az elfogadott dokumentumok száma 10, a tulajdonjog nyilvántartásba vétele nélkül. Az utasítás is rögzíti, hogy a vagyonelem analitikus nyilvántartásba vétele a Vagyongazdálkodási Főosztály feladata. Részletesen szabályozza az analitikus nyilvántartás adattartalmát. (Bővebben a 2. pont ismerteti.) Az utasítás említést tesz arról, hogy a vagyon kezelésével, hasznosításával és értékesítésével kapcsolatos előírásokat külön szabályozás tartalmazza. Ezen szabályozások a vizsgálat számára átadott dokumentációban nem szerepeltek, alkalmazásával az ellenőrzés nem találkozott. 2. Vagyon nyilvántartás, dokumentálás A vagyongazdálkodással kapcsolatos igazgatási jellegű feladatok az Öit. 15.. szerint az OEP feladatköre. E feladatkörben alapvető jelentőségű a vagyonelemek naprakész nyilvántartásának dokumentáltsága. E feladatának nem tesz minden tekintetben eleget az OEP. Az OEP Szervezeti és Működési szabályzata a Vagyongazdálkodási Főosztály feladatai közé sorolta a vagyonregiszter vezetését. A számlarend pedig előírja számára a vagyon analitikus nyilvántartását. A vagyonregiszter elkészítésére nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatása után az IDOM Rt-vel kötöttek szerződést 1997. március 25-én. A rendszer átadásának határideje 1997. július 1., a vállalási díj 11,9 millió forint + ÁFA. A teljesítést és a kifizetést a szerződés négy ütemre bontotta. Az I. ütem határideje 1997. április 15. Az ellenőrzés számára rendelkezésre bocsátott hiányos dokumentációból csak az állapítható meg, hogy 1997. június 6-án az I. ütem

készültségi foka 65 százalék, de a késedelem oka nem. A szerződés értelmében a megrendelőnek vannak teljesítendő feladatai az I. ütemhez. A szerződéses határidő lejártakor még voltak nyitott szakmai kérdések. Az 1997. augusztus 1-i jegyzőkönyv tanúsága szerint az OEP a szerződésben rögzített vállalási határidők jelentős mértékű csúszására és az időközben beállt érdekmúlásra tekintettel elállt a szerződés teljesítésétől. A vagyonregiszter kérdése azóta sincs rendezve, a főosztály e feladatát nem látja el. Hasonlóképpen nincs analitikus vagyonnyilvántartás sem. A főosztályon minden referens más szisztéma szerint végzi e feladatot. A házipénztárban őrzött értékpapírokról - részvényekről - naprakész nyilvántartást nem vezetnek. A kötelezettségvállalási, utalványozási, ellenjegyzési jogkörökről, valamint a házipénztári pénzkezelésről szóló 7/1994. számú OEP Főigazgatói utasítás erre nem is tér ki. A részvények házi pénztárból való felvétele - a társaság közgyűlése előtt - dokumentált, ezt a Vagyongazdálkodási Főosztály szakreferensei végzik, de visszakerülésük módja a közgyűlés után nem ismert. 1997 szeptembere óta átadás-átvételt, illetve a pénztárba történő elhelyezést igazoló jegyzőkönyv készül, de a folyamat pontos végigkísérése és a naprakész állapot megállapítása ettől még nem lehetséges. A számviteli rend kialakítása biztosítja a vagyonelemek elkülönített nyilvántartását. Jelenleg ez az egyetlen szabályos vagyonnyilvántartás, de feladatánál fogva a vagyonregisztertől eltérő adattartalommal. A vagyon megszerzésekor a tulajdonos dokumentálása egyedül az ingyenesen jutatott részvény vagyon esetében rendezett. Az ingatlanok közül a Club Aliga és a Bánk bán utcai irodaház tulajdoni jogát jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. A saját befektetéseknél vegyesen szerepel tulajdonosként az OEP és EÖ. A követelés fejében átvett vagyonnál csak azokkal a részvényekkel nincs probléma, amelyek nem névre szólók. A névre szóló részvények, üzletrészek és az ingatlanoknál teljes a zűrzavar, legtöbb esetben csak az EÖ és az NYÖ nincs tulajdonosként nyilvántartva a részvénykönyvben, a Cégbíróságon. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jelen állapot az ingyenes vagyon esetében sincs megfelelően dokumentálva.

Postabanki részvények adás-vételének nyilvántartása szintén nem volt megfelelően dokumentálva. Az 1998. február 13-i - 1997. december 31-i fordulónappal - felvett leltárból 612 millió forint névértékű részvény hiányzott. A február 19-i (részben az ÁSZ vizsgálata alapján elrendelt) pótlólagos leltár jegyzőkönyvében megállapították, hogy a letétbe helyezett részvények megtalálhatók, csak azt február 13- án nem mutatta be a Postabank értéktára. Írásbeli magyarázatot csak az ÁSZ felszólítására kért az OEP. Az átadott anyagok alapján megállapítható, hogy nem a megfelelő módon és időben dokumentálták a részvénycsomagot érintő változásokat. Egyik fél sem járt el kellő gondossággal a részvénycsomaggal kapcsolatos ügyletek intézésében. Az önkormányzat a GLOBEX HOLDING Rt-vel 1997. június 26-án kötött adás-vételi-, négy nappal később vételi opciós szerződést a február 13-i leltárból hiányzó 612 millió forint névértékű részvényre. (Az opciós díj ezer forint volt!) A letevő személyének megváltozásáról szóló értesítést csak azután küldte el a Postabank értéktárnak, miután a GLOBEX HOLDING Rt. az 1997. december 20-i végső határidővel, illetve halasztott fizetési feltétellel kötött adás-vételi szerződést nem teljesítette. A Postabank értéktárának írt január 13-i önkormányzati értesítő több szempontból kifogásolható. A szerződés megkötése után hét hónappal adott értesítést a tulajdoni változásról és ezzel együtt közölte, hogy visszaállt az eredeti tulajdonviszony. Az 1997. december 5-i az értéktárral kötött letéti szerződésben megtalálható az említett részvény-érték, de az 1998. február 13- i leltárban, illetve az aláírás nélkül csatolt letéti szerződésben már nem szerepel. A Postabank Rt. szervezési és jogi központi igazgatósága a február 18-i levelében azt közölte, hogy nem volt tudomása az adás-vételi szerződés meghiúsulásáról. A magyarázat nem fogadható el, az értéktár a leltározás előtt megkapta az önkormányzat levelét. Egyúttal felhívta a figyelmet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 12. -a (1) bekezdésére, mely szerint a 15 százalékos mértéket meghaladó részvénycsomag ügyében intézkednie kell az önkormányzatnak. Sajátos, hogy a tőkeemelést kezdeményező - a törvénysértő helyzetet közvetve

előidéző Postabank szólította fel az önkormányzatot a törvényi előírások betartására. Az opciós vételi szerződés és az adás-vételi szerződés határideje előtti - teljes értékre kötött - letéti szerződés arra enged következetni, hogy a törvénysértő helyzet megszüntetésére kötött ideiglenes jelleggel adás-vételi szerződést az önkormányzat. 3. A vagyon nagysága, szerepe az egészségbiztosítási alap költségvetésében Az alapot 1992-ben hozták létre. A jelentősebb vissztehermentes vagyonjuttatás megkezdéséig 1992-1994 között a vagyon állománya 1,7-2 milliárd forint között változott. Az éves zárszámadási törvények szerint az alap bevétele 236-347 milliárd forint volt. A vagyon nagysága még a bevétel 1 százalékát sem érte el. A vagyonból származó kamat és hozambevétel 29 százalékról 17 százalékra csökkent. Az alap minden évet deficittel zárta, nagysága 22 és 18 milliárd forint között mozgott, vagyis több mint az összes vagyon tízszerese. Az 1995. évi költségvetési javaslattal kapcsolatos 2126/1995. (V.3.) Kormányhatározat rögzíti, hogy az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap 1995. december 31. napjáig legalább 55 milliárd forint, legfeljebb azonban 65 milliárd forint értékű vagyonjuttatásban részesüljön, de ezzel nem tekinti az alapok konszolidációját lezártnak. A vagyonjuttatás csak 1997-re teljesült. Az 1995-1996. évi költségvetés teljesítésének kondíciói tovább romlottak. Az alap bevétele 423-465 milliárd forint, a vagyon állománya 8,3-11,8 milliárd forintra nőtt. Nagysága a bevétel 2-2,5 százalékának felelt meg, de a hozam nem ért el a korábbi években realizáltat, mindössze 2-4 százalék. A zárszámadás egyenlege tovább romlott, 22 és 43 milliárd forint a hiány, még mindig többszöröse a vagyon állományának. Az 1997. évi előzetes adatok (2. sz. melléklet) szerint a bevétel 500 milliárd forint, a hiány 56 milliárd forint. A vagyon állománya - követelés fejében átvett vagyon és az értékvesztés elszámolása nélkül - 20,4 milliárd forint. Ez a bevétel 4 százalékának felel meg. A vagyon hozama 3 százalékos volt.