Rétisaslesért a fővárosból sem kell messzire kiruccannunk, hiszen a Pilisi Parkerdő területén, Nagymaros körzetében akár költő párral is találkozhatunk. Sőt, még a Gellért-hegy környékén is láthatunk rétisast, igaz, ott már nagyobb magasságban, ahogy a Duna vonalát követve észak-déli irányban hasítja az eget. Fotó: Marosi Sándor Megbarátkozott velünk E madárfaj tojói akárcsak a legtöbb nappali ragadozóé lényegesen erősebbek a hímeknél, 4-4,5 kilogrammosak, testhosszuk pedig 70-90 centiméter. Némi gyakorlattal röptében könnyen megkülönböztethetjük a rétisast a hasonlóan nagyméretű szirti és parlagi sastól, mivel ivarérett, azaz ötéves korára a farka ék alakú és teljesen fehér. Emellett kétharmadáig csupasz csüdje és az ivarérett példányok teljesen sárga csőre is árulkodó jelek. A fiatal rétisasoknál a farok barna színe fokozatosan világosodik. A tavak, folyók mellékének és az ártéri erdők jellegzetes ragadozó madara. A hatalmas zárt erdőségek kivételével lényegében mindenütt előfordul hazánkban. 1. oldal (összes: 5)
Egy-egy párnak mintegy 100 négyzetkilométernyi saját területre van szüksége, s ezen belül egy, olykor két fészket is épít és használ felváltva. Ezek nemritkán magányos fán vagy kisebb facsoportban találhatók, de előfordul, hogy erdőszéli fán rak fészket, ahonnan könnyen tud fel- és leszállni. Nálunk elsősorban éger- és tölgyfák koronájába rakja hatalmas fészkét, amelynek alapját fagallyak és kisebb ágak képezik, belsejét pedig fűvel béleli. Az eredetileg kifejezetten emberkerülő madár mára némileg megbarátkozott közelségünkkel, így néha a települések környékén fellelhető szemetet is felhasználja a fészek építéséhez találtak már benne kábelt, műanyagdarabot, sőt bőrből készült tárgyak darabjait is. Féltonnás fészek A hím és a tojó közösen építik a fészket gyakran már karácsony tájékán hozzáfognak. Az általában 1,2-1,5 méter átmérőjű, és legalább 50-80 cm magas építményt hosszú éveken keresztül használják. Ez idő alatt az átmérője akár 2, magassága pedig akár 5 méterre is nőhet, a súlya pedig meghaladhatja a fél tonnát is. Gyakori, hogy a hatalmas alkotmányt egyszerűen nem bírják a fa ágai, s letörnek alatta. Ez azonban csak a már hosszú évek óta használt fészek sorsa lehet. Enyhe télen a tojó már februárban lerakja 2-3 tojását. Mivel az első tojás lerakása után máris megkezdődik a kotlás, a fiókák viszonylag nagy különbséggel kelnek. A tojó melengeti a tojásokat, a párja vadászik, s hordja neki is az eledelt. Ebben az időszakban természetesen már nem láthatjuk a nászrepülést, de a hím ilyenkor is hosszasan keringhet a fészek környékén. A fehér, mintegy 72x56 milliméteres tojásokból 38-40 nap múlva kelnek ki a fiókák, és körülbelül 3 hónapot töltenek a fészekben. Etetéskor kezdetben a tojó tépi számukra a húsdarabokat, később maguknak kell megküzdeniük a feladattal. Amíg a szülők közül valamelyik a fészekben, illetve annak környékén tartózkodik, nemigen vannak veszélynek kitéve a fiókák, később viszont olykor más ragadozók, így például héják vagy nyestek áldozatai lesznek. 2. oldal (összes: 5)
Fotó: Lénárt János A nyest ugyanis ma már egyre inkább meghódítja erdeinket is ahol régebben szinte csak közeli rokona, a nyuszt fordul elő. Magyarországon átlagosa 0,9-1 fióka önállósul fészkenként. A párok hosszú ideig gondoskodnak utódaikról, de a családi kapcsolatok fokozatosan lazulnak, miközben a fiatalok megtanulják a vadászat csínját-bínját. A rétisas rendkívül sokoldalú vadász, lesből éppúgy zsákmányol, mint váratlan támadással. Ennek megfelelően zsákmánylistája is felettébb gazdag. Legnagyobb mennyiségben halat fogyaszt, elsősorban a felszín közelében tartózkodó pontyokat, ezüst kárászokat, s olykor-olykor busát és amurt fog. De a madarak sincsenek tőle biztonságban, különösen kedveli a récéket, szárcsákat és ludakat. Ezek egészséges példányainak megragadásához viszonylag lomha, ezért különféle taktikákat alkalmaz. A víz felszínét pásztázva megfigyeli a tollasok tartózkodási helyét, s többször átrepülve felettük kilesi a sérült, legyengült példányokat. Ezután a kiválasztott madarat addig támadja, míg az a víz alá nem kényszerül bukni, s szó szerint levegővételnyi ideje sem marad az újabb támadásig, így hamar kimerül. A legyengült madár könnyen végzi a ragadozó karmai között. Emellett szép számmal akadnak a rétisas zsákmánylistáján gémek, kárókatonák is, sőt vannak párok, melyek a mocsári teknősökre specializálódnak. Ezen madarak fészkei alatt jelentős mennyiségben lelhetők föl a teknősök földi maradványai, a páncélok. Az emlősök közül időnként elragadják a fiatal rókát, a tapasztalatlan macskát, nyestet, nyulat, hörcsögöt is. Gyűrűzés 3. oldal (összes: 5)
Fotó: Lénárt János Az utóbbi évek színes gyűrűs megjelöléseinek köszönhetően igen sok új információhoz jutunk a rétisasok életmódjáról. Európában bizonyítottan a legtovább vadonban élt rétisas 29 éves volt. Télvíz idején hozzánk elsősorban Svédországból, Németországból, Lengyelországból, Oroszországból és a Baltikumból érkeznek példányai, míg a nálunk kelt madarak kóborlásának célpontja leggyakrabban Finnország és NyugatOroszország. Védelmi intézkedések 4. oldal (összes: 5)
Fotó: Szekeres János Hazánkban az 1960-70-es évekre a rétisas állománya drasztikusan lecsökkent, ami az intenzív mezőgazdaság előretörésével, a dúvadmérgezésekkel, a vadászatokkal, de leginkább a DDT használatával magyarázható. Már-már úgy tűnt, hogy Nagy-Britanniához vagy Ausztriához hasonlóan tőlünk is kipusztul ez a fenséges madár. Ám szerencsére az 1980-as évekre gyökeresen megváltozott a sasokhoz való hozzáállás, nemcsak a dúvadirtást korlátozták és betiltották a DDT-t, hanem egyéb hathatós védelmi intézkedéseket is hoztak. Ezek részét képezte a fészkek háborítatlanságának biztosítása, a fészkelőhelyek megóvása, azaz a természetközeli erdőgazdálkodás térnyerése, valamint ősztől tavaszig a sasetetések bevezetése. Erre azért is van szükség, mert Európa északi országaiból telente nagy számban érkeznek hozzánk különféle korú sasok, a nálunk élő populációból pedig az azévi fiatalok ősztől kóborolnak. Ha nem találnak elegendő táplálékot a Kárpát-medencében, bizony délebbre húzódnak, ahol gyakran egyszerűen lelövik őket. Napjainkban már mintegy 300 rétisaspár fészkel Magyarországon, s ez a terület több eltartására valószínűleg nem is alkalmas, így a hathatós magyar madárvédelemnek köszönhetően a rétisas immár ismét része Ausztria faunájának is. Szerző: Tóth Zsigmond Közzététel ideje: 2018. 08. 19., vasárnap, 17:00 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2018/08/19/az-egek-ura-retisas 5. oldal (összes: 5)