A LÁBSZÁRTÖRÉS KORSZERŰ KEZELÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE KLINIKAI ÉS KISÉRLETES VIZSGÁLATOKKAL Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei DR. WIEGAND NORBERT Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Mozgásszervi Sebészeti Intézet Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikai Tanszék Klinikai Doktori Iskola Vezetője: Prof. Dr. Komoly Sámuel Programvezető: Prof. Dr. Rőth Erzsébet Témavezetők: Prof. Dr. Lőrinczy Dénes Dr. Thán Péter Pécs, 2009
I. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉSEK Bevezetés A lábszártörés az összes csonttörés 15%-a, mely Magyarországon kb. 2500 esetet jelent évente. A törést elszenvedettek 90%-át műtéti úton kezeljük, a sérültek akik többnyire aktív munkaképes emberek- hosszú időre válnak keresőképtelenné, ezért gyógyításukra kiemelt figyelmet kell fordítani. Gyógyulásuk során közel 22000 napot töltenek betegállományban, csak a kórházi ellátásuk több mint 450 millió forintba kerül évente. Az utóbbi időkben a lábszártörések incidenciája emelkedett, a törések súlyossága fokozódott, valamint az egyre fejlettebb műtéti ellátások ellenére a szövődmények arányát sem sikerült minimálisra csökkenteni. A hazai és a külföldi irodalmat áttekintve azt tapasztaltam, hogy a lábszár töréseinek ellátásáról, műtéti megoldásokról, szövődményekről és utókezelésről nagy számú tanulmány jelenik meg. Olyan dolgozatot, mely a lehetséges szövődmények kialakulásával, megelőzésével alaptudományi szinten foglalkozik a külföldi és hazai irodalomban is csak néhányat találtam. Célkitűzések A lábszártörések kezelése fontos területe a traumatológiának a végtag teherviselő szerepe, sérülékenysége és speciális lágyrész fedése miatt. Töréseinek kezelésében kiemelten fontos a bio-logikus gondolkodás, melyben meg kell találni az összhangot a tervezett műtéti beavatkozás és a sérült végtag, mint biológiai, biomechanikai egység között. Szakmai pályafutásom során tanúja és aktív alakítója is lehettem ennek a folyamatnak, ahogy a lábszártörések kezelése megváltozott. Dolgozatom megírása során célkitűzéseim az alábbiak voltak: - A lábszártörések kezelésében bekövetkezett szemléletváltás és az alkalmazott új módszerek bemutatása a témában végzett vizsgálataim és megjelent publikációim alapján. - A compartment szindróma, mint az egyik leggyakoribb ischaemiás szövődmény kialakulásához vezető szöveti nyomásváltozások klinikai
vizsgálata a töréskezelésben használt legelterjedtebb műtéti megoldás, a felfúrásos és a felfúrás nélküli velőűrszegezések alkalmazása során. - Alapkutatásként a compartment szindrómás és a Volkmann féle ischaemiás izom kalorimetriás vizsgálata, a különböző mértékben károsodott izmok kalorimetriás standardjainak a felállítása. II. SZEMLÉLETVÁLTÁS A LÁBSZÁRTÖRÉSEK KEZELÉSÉBEN KLINIKAI VIZSGÁLATOK ALAPJÁN II.1. Célkitűzés Klinikánk beteganyagán elvégzett retrospektív elemzéseken keresztül mutatom be a lábszártörések ellátásában bekövetkezett szemléletváltás a következő területeken: 1. nyílt törések 2. proximalis harmad törései 3. distalis harmad törései A lábszártörések ellátására két új módszert és alkalmazásuk eredményeit mutatom be, ezek: 1. Marchetti-Vicenzi szegezés 2. A felfúrás nélküli velőűrszeg és lábszár brace együttes alkalmazása II.2. Nyílt lábszártörések ellátása felfúrás nélküli velőűrszeggel II.2.1. Beteganyag és módszer A klinikai retrospektív vizsgálatra tizenkét évet (1995. 01. 01. 2006. 12. 31.) választottam ki. A vizsgált 12 évben 438 lábszártörött beteget láttunk el, akik közül 36 alkalommal konzervatív és 402 esetben a műtéti kezelést alkalmaztunk. A töréseket és a lágyrész sérüléseket minden esetben AO szerint osztályoztuk. A 98 nyílt törést Gustillo - Mendoza szerint osztályoztam, melyek közül 45 első-, 38 másod- és 15 harmadfokban volt nyílt. A törések ellátására felfúrás nélküli szeget összesen 61 esetben alkalmaztunk, melyek közül 27
törés volt I. fokban, 26 törés II. fokban és 8 törés III fokban nyílt. Szintén felfúrás nélküli szeget alkalmaztunk 12 Tscherne G.III-IV típusú lágyrész károsodással járó zárt törés kapcsán. Fixateur externe-t a nyílt törések végleges ellátásra 26 esetben alkalmaztunk, melyek közül 6 elsőfokban nyílt, ízületbe hatoló törés, valamint 13 másod- és 7 harmadfokban nyílt törés volt. Felfúrásos velőűrszeget kizárólag első fokban nyílt törések ellátására 11 alkalommal használtunk. II.2.2. Eredmények A felfúrás nélküli velőűrszeggel operált betegeknél lényegesen kevesebb szövődményt tapasztaltunk mind a lágyrészek, mind a csont gyógyulása során, mint az egyéb megoldásokkal ellátott esetekben. Szeptikus szövődmény 11 (15,3%) sérültnél alakult ki, a 6 (8,3%) mély infekció közül további műtétekkel négyet sikerült meggyógyítani, 2 betegünknél krónikus osteomyelitis keletkezett. Ezzel szemben a fixateur-rel kezeltek között 24-ből 16 (66,6%) esetben zajlott le infekció (Mann-Whitney nem paraméteres teszttel, p<0,01) melyekből 12 (50%) felületes és 4 (16,7%) mély folyamat volt. A szegezéssel kezelt sérülteknél 4 esetben tapasztaltunk elhúzódó csontgyógyulást, nem keletkezett álízület, 5 foknál nagyobb tengelyeltérést a gyógyulás során nem igazoltunk, a csontos konszolidáció ideje átlag 19 hét volt. Ezzel szemben a fixateur-rel kezelt sérülteknél a csontos gyógyulás ideje átlag 24 hét volt, közülük 2 esetben volt csontgyógyulási zavar, egy esetben elhúzódó callus képződés, és egy esetben refractura következett be, két esetben volt 5 foknál nagyobb tengelyeltérés. A funkcionális eredmények is kedvezőbbek, 95%-ban kiválóak voltak a szegezett sérültek esetében. Az átlagos ápolási idő a szegezett betegeknél 12 nap, míg a fixateur externe-nel kezeltek esetében 21 nap volt (Mann-Whitney nem paraméteres teszttel, p < 0,05). II.3. Proximalis harmadi lábszártörések velőűrszegezése II.3.1. Beteganyag és módszer A felfúrás nélküli velőűrszeg bevezetését követő 12 évben (1995. 01. 01.-2006. 12. 31) klinikánkon 42 alkalommal használtunk felfúrás nélküli
velőűrszeget a tibia proximalis harmada töréseinek rögzítésére, valamint 12 olyan esetben, amikor a tibia diaphysis törése mellé condylus törés is társult. A töréseket minden esetben AO szerint osztályoztuk. A diaphysis proximális harmad törései közül 19 db 43A, 14 db 43B és 9 db 43C típusú, a diaphysis töréssel együtt járó condylus törések közül 8db B2, és 4db B3 típusú volt. A csontos gyógyulást fizikális vizsgálattal és kétirányú röntgenfelvétellel ellenőriztük, a műtétet követő 1, 3, 6, 12 héten, 6 hónapos és egyéves korban. II.3.2. Eredmények A sérültek követési ideje 9-48, átlagosan 26 hónap volt. Mély infekció nem alakult ki, felületes infekciót 2 esetben tapasztaltunk egy másodfokban nyílt törés és egy nagy lágyrész zúzódással járó zárt törés esetében. Elhúzódó csontgyógyulást 4, álizületet kialakulását 1 alkalommal észleltünk. A törések átlagos gyógyulási ideje 21 hétig tartott. Módszerváltásra egy esetben sem kényszerültünk. A törések gyógyulása során az eredményeink jobbak voltak, mint az irodalomban közöltek. Öt foknál nagyobb tengelyeltérés 11 esetben, 10 foknál nagyobb 4 esetben volt, 1 cm-nél nagyobb elmozdulást a törésben 12 esetben, 10 foknál nagyobb rotációt 7 esetben tapasztaltunk, 2 mm-nél nagyobb lépcső képződés az ízületi felszínen egy esetben alakult ki. Az elért funkcionális eredmények kedvezőek voltak, mindössze egy esetben maradt vissza 5 fokot meghaladó extenziós deficit a térdizületben. II. 4. A distalis harmadi lábszártörések kezelése Marchetti-Vicenzi szeggel II.4.1. Beteganyag és módszer A Marchetti-Vicenzi szeg 4 vagy 5 egyenként 3,5 mm átmérőjű vékony flexibilis nyalábszegből van összesodorva, melyek proximalis végükön 10 cm hosszan tömör szeggé egyesülnek. Klinikánkon 1997 óta alkalmazzuk a Marchetti-Vicenzi velőűrszeget lábszártöröttek ellátására. A vizsgált 10 évben (1997. 01. 01-2006. 12. 31) primer műtétként 32, módszerváltásként 3 esetben választottuk. A sérültek átlagéletkora 42 év volt. Az operált töréseket AO szerint osztályoztuk, a 32 primer esetből 15 volt 42A, B, C típusú diaphysis törés, 10 pedig 43A1-2-3 extraarticularis törés. Intraarticularis törések közül 4 volt 43B1 és három 43C1
típusú. A módszerváltásra három, 43C1 típusú törésnél használtuk a szeget. A törések közül első fokban nyílt törés 5, másodfokban nyílt 3, és III/A típusú nyílt törés 1 volt. Alacsony energiájú, izületbe hatoló törések kezelésére új megoldásként vezettük be a Marchetti szeget, mellyel a letört és perkután csavarokkal összefogatott metaphysist rögzíthetjük a diaphysishez. II.4.2. Eredmények A Marchetti szeggel kezelt törések és a lágyrész sérülések minden esetben meggyógyultak. Az átlagos törésgyógyulási diaphysis töréseknél 18 hét, a distalis töréseknél 14 hét és a nyílt törések esetében 17 hét volt. Az ízületet is érintő törések gyógyulása során nem alakult ki elmozdulás az ízületi felszínen. Tengelyeltérést két betegünknél tapasztaltunk: 5 és 10 fok közötti valgus deformitást. Rotációs elmozdulást egy középső harmadi haránt törés során észleltünk, az eltérés itt 10 fok kirotáció volt. Elhúzódó csontgyógyulást egy esetben, szeptikus szövődményt nem tapasztaltunk. II.5. Lábszár brace alkalmazása felfúrás nélküli velőűrszegezést követően II.5.1. Beteganyag és módszer Klinikánkon 1995. 01. 01 és 2006. 12. 31 között 224 lábszártörött sérültet kezeltünk felfúrás nélküli velőűrszeggel, közülük 144 esetben alkalmaztunk lábszár brace-t. A töréseket minden alkalommal AO szerint osztályoztuk. A Sarmiento féle PTB lábszár brace-t választottuk, mely az irodalmi adatok alapján igen nagy számú esetben már kiváló eredményt biztosított, felfúrás nélküli velőűrszegezéssel kombinált alkalmazását még nem publikálták. A rögzítő felhelyezését követően fokozatosan növekvő súllyal való terhelést engedélyeztünk, melynek mértéke 14-21 nap alatt érte el a teljes testsúlyt. A brace viselését a 12-16. hétre fokozatosan szüntettük meg. A műtétet követő 3, 6, 12 héttel illetve fél és egy év múlva panaszaikat részletesen kikérdeztük, a törés gyógyulását kétirányú röntgenfelvételen vizsgáltuk.
II.5.2. Eredmények Összehasonlítottam a csak felfúrás nélküli szeggel kezelt sérültek eredményeit a brace-szel kiegészítve kezelt betegek eredményeivel, a következő lényeges különbséget tapasztaltam: 1. Terhelhetőség: a csak felfúrás nélküli szeggel kezelt csoportban a teljes terhelhetőséget átlagosan a 12. ± 2 hétre értük el, ezzel szemben a brace-szel kiegészített sérültek már átlagosan a 4. ± 2 hét végére teljes terheléssel jártak (Mann-Whitney nem paraméteres teszttel, p < 0,01). A különbség lényeges, két teljes hónap. 2. A törések gyógyulása: a brace nélkül kezelt sérültek esetében a csontos gyógyulás 19,6 ± 2,4 hét múlva következett be, míg a brace-t is viselő sérülteknél ugyanez 16,5 ± 2,5 hét után (Mann-Whitney nem paraméteres teszttel, p< 0,05). A különbség itt is lényeges, közel egy hónap. II.6. Összegzés - A lábszártörött betegek ellátása a felfúrás nélküli velőűrszegek bevezetése óta lényeges változáson ment keresztül. A klinikai eredmények elemzése során a következőket állapítottam meg: - A korábban széles körben elterjedt fixateur externe és felfúrásos velőűrszeg alkalmazási területe beszűkült, míg a felfúrás nélküli szegezés indikációja kiszélesedett. A felfúrás nélküli szegezésnek elsődleges szerepe lett a következő törések ellátásában: - másod- és a harmadfokú nyílt törések, - nagy lágyrész károsodással járó zárt törések, - instabil diaphysis törések, - 2. és 6. heted törések. - Európában, Olaszországot követően másodikként alkalmaztuk a lábszártörések kezelésére a Marchetti-Vicenzi szeget. Ezt az újfajta megoldást használva az indikációs területét tovább bővítettük a distalis izületbe hatoló kis energiájú törésekkel. - A felfúrás nélküli velőűrszeggel ellátott lábszártöröttek utókezelésében a konzervatív kezelés legkorszerűbb módszerét a dinamikus
külső rögzítőt (brace) vezettük be. A két kezelési forma együttes alkalmazásáról korábban nem közöltek adatokat. A retrospektív klinikai vizsgálattal igazoltam, hogy az általunk használt módszerrel a sérültek aktív gyógyulási folyamata gyorsítható, rehabilitációja lerövidíthető. III. FELFÚRÁSOS ÉS FELFÚRÁS NÉLKÜLI TIBIA VELŐŰRSZEGEZÉST KÖVETŐ NYOMÁSVÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA III.1. A vizsgálat célja, hypotesisek Vizsgálatom célja az volt, hogy a felfúrás nélküli és a felfúrásos velőűrszeggel ellátott, zárt tibia törött sérültek esetében megmérjem a két különböző szögtípus műtéti behelyezésekor és a műtétet követő korai szakban kialakuló rekeszen belüli nyomásváltozásokat. A két csoportban mért eredményeket összehasonlítsam és megvizsgáljam, hogy a különböző módszerek alkalmazása, az eltérő nyomásviszonyok kialakulása és a sérülteknél tapasztalt szövődmények kialakulása között van-e oki összefüggés. Feltételezéseim a következők voltak: - a felfúrás nélküli és a felfúrásos velőűrszeggel operált lábszártörött sérülteknél a műtét során eltérő nyomásviszonyok alakulnak ki a tibiát körülvevő izomrekeszekben - a műtét alatt mért nyomás értékek a felfúrással végzett műtétek során magasabbak lesznek, mint a felfúrás nélkül végzett esetekben - a kialakult korai szövődmények közül a compartment szindróma magasabb arányban fordul elő a felfúrással végzett szegezések esetén III.2. Beteganyag és módszer A vizsgálatot 24 zárt lábszártörést elszenvedett betegen végeztük el. 12 sérültet felfúrásos és 12 sérültet felfúrás nélküli velőűrszeggel operáltunk meg. A műtéteket minden esetben a sérüléstől számított hat órán belül elvégeztük. Átlagéletkoruk 43 év volt. A rekeszen belüli nyomásméréseket KODIAG MBB Class III típusú műszerrel végeztük. A nyomásméréseket a következő protokoll alapján végeztük el az első és a mély hátsó rekeszekben:
- műtétet megelőzően - a szeg velőüregbe vezetésekor - a műtétet követő 3 és 6 órával - a műtét után 1 és 3 nappal A műtétek során valamint a nyomásmérésekkor regisztráltuk a betegek vérnyomását, és a compartment szindróma monitorozásához szenzitív eredményt a deltap-t kiszámoltuk: deltap = diasztolés nyomás - rekesznyomás. Compartment szindróma kialakulását akkor igazoltunk, ha a deltap értéke alacsonyabb volt, mint 30 Hgmm, vagy a compartment nyomása meghaladta a 40 Hgmm-t. 1. táblázat: rekeszen belüli nyomás értékek a műtét előtt, alatt, valamint a műtétet követő 3, 6 órával, 1 és 3 nappal Rekeszen belüli nyomás Műtét Műtét 3 óra 6 óra 1 nap 3 nap /Hgmm/: deltap /Hgmm/: előtt alatt Felfúrásos Első 22,1 52,9 34,6 35,4 34,8 33,2 24,2 47,9 10,6 64,4 10,6 69,4 Felfúrásos hátsó 22,9 52,1 30 38,2 31,2 36,7 20,1 54,9 11,6 65,1 9,8 70,2 F. nélkül első 21,8 53,2 34,1 35,9 34,2 33,8 22,1 50,9 12,1 62,9 7,2 72,8 F. nélkül hátsó 24,6 50,4 35,1 34,9 34.9 33 25,4 46,6 10,9 64,1 8,3 71,7 III.3. Eredmények Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az első rekeszben mért nyomások és deltap értékek között. A két csoportban, a hátsó rekeszben mért műtét alatti, 3 és 6 órás nyomás eredmények között minden esetben statisztikai különbség volt ( p < 0.05), a felfúrással végzett műtétek esetében a nyomások mindegyik időpontban alacsonyabbak voltak.
A deltap értékek mind a felfúrásos, mind a felfúrás nélküli csoportban minden esetben 30Hgmm fölött maradtak. Compartment szindróma egy esetben sem alakult ki. III.3. Megbeszélés Vizsgálataim során a kérdéseimre a következő válaszokat kaptam: - a felfúrás nélküli és a felfúrásos velőűrszeggel operált lábszártörött sérülteknél a műtét során valóban eltérő nyomásviszonyok alakulnak ki a tibiát körülvevő izomrekeszekben - a műtét alatt mért nyomás értékek a felfúrással végzett műtétek során nem bizonyultak magasabbnak, mint a felfúrás nélkül végzett esetekben, ellenkezőleg a mély elülső rekeszben statisztikailag is (p < 0.05) magasabb nyomásokat mértem a felfúrás nélküli szeggel kezelt sérülteknél a műtétet követő napig. - compartment szindróma nem fordult elő a felfúrással és a felfúrás nélkül végzett szegezések esetén sem, valószínűleg azért, mert a betegek kiválasztásában kizártuk a súlyosabb lágyrész sérüléssel járó és összetett töréseket is. Következtetésként levonhatjuk tehát, hogy a rekeszi nyomás változása és compartment szindróma kialakulásának a valószínűsége nem függ össze a tibia törések rögzítésére használt szegek behelyezésének a módjától, a velőűr felfúrásától. IV. COMPARTMENT SZINDRÓMÁS IZOM KALORIMETRIÁS VIZSGÁLATA IV.1. A vizsgálat célja, hypothesisek Vizsgálatom célja a compartment szindrómás és Volkmann ischaemiás kontraktúrás betegek kóros harántcsíkolt izomszövetének kalorimetriás vizsgálata, a két azonos etiológiájú de különböző lefolyású kórképben és az ép izomban mért eredmények összehasonlítása Kutatásom megtervezésekor a feltételezéseim a következők voltak: - Kalorimetriás vizsgálattal különbséget lehet igazolni a különböző fokú compartment szindrómás, Volkmann kontraktúrás és ép izom minták
között. Az eredmények követni fogják az érintett izom sérülésének a mértékét és reprodukálhatóak. - A compartment szindrómát okozó nyomás nagysága és a károsodott izomszövet kalorimetriás eredményei között összefüggés van. IV.2. Anyag és módszer IV.2.1. Mintavétel A kontroll mérésekre szánt egészséges mintákat olyan műtétek során nyertem, melyek során az izomzat egy része eltávolításra került. A kontroll csoportba csak 60 évnél fiatalabb egészséges pacienseket választottam. A vizsgálatra szánt minták minden esetben 1x2cm-es harántcsíkolt izomdarabok voltak, melyeket a lábszár izomzatából távolítottam el. A kóros mintákat minden esetben sérült compartment szindrómás végtag műtétei során, illetve a Volkmann ischaemiás kontraktúra miatt végezett korrekciós műtétek alatt nyertem. Ezekben az esetekben is 1x2cmes kóros izomdarabot távolítottam el. A mérésekhez három különböző csoport kritériumait állítottam fel: I. csoport: lábszártörés, határérték compartment szindróma, a rekeszben mért nyomás 30-35 Hgmm között legalább 3 órán keresztül II. csoport: lábszártörés, súlyos compartment szindróma, a rekeszben mért nyomás 35 Hgmm fölött legalább 3 órán keresztül III. csoport: gyógyult lábszártörés, kezeletlen compartment szindróma szövődményeként kialakult Volkmann féle ischaemiás kontraktúra A kutatás során 4 egészséges mintát és 11 kóros mintát vizsgáltam meg, 4-4 mintát az I. és II. csoportból, valamint 3 mintát a III. Csoportból. A kóros csoportban 5 nő és 8 férfi beteg volt, átlag életkoruk 48 (28-57) év volt. A mintákat az eltávolítás után physiologiás sóoldatba helyeztük és 4 fokon tárolva 1 órán belül a PTE Biofizika Intézet DSC laboratóriumába szállítottuk.
IV.2.2. DSC mérések A minták mérését az eltávolítást követő 1 órán belül elkezdtük. A kalorimetriás méréseket standardizált módon, SETARAM Micro DSC-II kaloriméterrel végeztem. Valamennyi mérés 0 és 100 C közötti tartományban, 0.3 K/perc felfűtési sebességgel történt. Hagyományos, átlagosan 850µl térfogatú Hastelloy mérőcellákat alkalmaztunk. A tipikus nedves minta tömeg a kalorimetriás mérések során 100 200 mg között változott. A mérőcellákba pufferben tárolt harántcsíkolt izmot, a referencia cellába a tiszta puffer-oldatot helyeztük. A mérő- és referencia cellákat ± 0.1 mg pontossággal kiegyensúlyoztuk. A hőkapacitás tekintetében nem volt szükség korrekcióra a minta és referencia cellák között. A kalorimetriás entalpiát a hőabszorbciós görbe alatti területből számoltuk két-pontos SETARAM csúcs integráló szoftver segítségével. Az adatfeldolgozás ASCII konverzió után az Origin 6.0 program segítségével történt. IV.3. Eredmények Az érintett izomrekeszek nyomásának az emelkedése a legfontosabb paraméter a szindróma kialakulásában és klinikai kimenetelében. Jól igazolható összefüggés van a nyomásemelkedés, az érintet izmok hipoxaemiás degenerációja és a biokémiai folyamatok következtében kialakult strukturális változása közt. A kalorimetriás mérésekkel egyértelműen igazoltuk a compartment szindróma egyes stádiumai közötti különbséget, melyet a mért kalorimetriás entalpia értékek is alátámasztottak. Kontroll, ép izom esetén: H cal = 0.52 J/g, I. csoport enyhe esetekben: 0.28 J/g, II csoport, súlyos esetekben: 0.24 J/g és a Volkmann ischaemiás kontraktúrás esetekben: 0.74 J/g (2. táblázat).
2. táblázat: A compartment szindróma különböző stádiumaiban mért rekeszi nyomás és az izomzatból vett minták termikus paraméterei. Minták száma Compartment nyomás T m ( 0 C) H cal (J/g) Egészséges 4 <30 mmhg 55.5 ± 0.2 59.9 ± 0.3-0.52 ± 0.04 I. csoport Enyhe Compartment szindróma II. csoport Súlyos Compartment szindróma Volkmann ischaemiás kontraktúra 4 30-35 mmhg 58.1 ± 0.2 62.2 ± 0.3 4 > 35 mmhg 57.4 ± 0.2 61.5 ± 0.3 3 57.8 ± 0.2 61.8 ± 0.3 65.8 ± 0.3-0.28 ± 0.02-0.24 ± 0.02-0.74 ± 0.06 A kalorimetriás entalpia értékek ( H cal ) és a rekeszekben mért nyomások között szoros szignifikanciát igazoltunk: p < 0,01 (kétmintás Student-T teszt, SPSS for Windows 9.0). A denaturációs hőmérséklet (T m ) eredményei és a rekeszi nyomás értékek közt nem igazoltunk szignifikáns összefüggést. Az egészséges és a patológiás izmok termikus paraméterei és DSC görbéi abszolút különbözőek voltak (1. ábra).
1. ábra: A különböző csoportok DSC görbéinek összehasonlítása Az I. csoport (enyhe nyomási károsodás) és a kontoll mintái közt jelentős szerkezeti különbséget igazoltunk, ez jól követhető a termikus egységek denaturációs hőmérsékleteinek változásával, valamint a kalorimetriás entalpia szignifikáns csökkenésével. A DSC görbék változása az akto-miozin komplex károsodására utalhat. A II. csoport (súlyos károsodás) mintáinak mérése során az átalakulási hőmérsékletek további változása figyelhető meg (T m : 57.45 és 61.5 C), amely az alacsonyabb aktin H cal járulék alapján a kifejezett izom elhalás következtében megnövekedett aktin károsodásra utal. A görbe alakja az aktomiozin komplex teljes szerkezeti szétesését igazolja, melynek oka az izomszövet elhalása a hypoxia miatt. A Volkmann ischaemiás izmokból vett minták esetében a termikus paraméterek, és a csak ezekben a mintákban megjelenő harmadik termikus egység megjelenése egyértelműen igazolják az izomzatban végbemenő degenerációt, a szöveti egységek sűrűbbé, tömöttebbé válását.
IV.4. Megbeszélés Az elvégzett kísérletes vizsgálattal válasz kaptam a feltett kérdésekre: - DSC vizsgálattal igazolható a különböző súlyosságú compartment szindrómás, ischaemiás kontraktúrás és az ép izomból vett minták hőstabilitásának a különbsége. - A compartment szindrómában károsodott izom kalorimetriával mért eredményei és a károsodást kiváltó rekeszen belül mért nyomás nagysága között szoros korreláció igazolható. - A vizsgálat megerősítette kezdeti feltevésemet, hogy a kalorimetriás eredmények és termogramok igazolni és követni tudják a sérült izmokban lezajlott különböző fokú szerkezeti károsodásokat. - A kísérleti eredményekből a későbbiekben klinikai következtetéseket is levonhatunk. V. ÖSSZEFOGLALÁS ÚJ EREDMÉNYEK Dolgozatomban célul tűztem ki a lábszártörés és ischaemiás szövődményeinek klinikai és kísérletes elemzését. Kiemelt figyelmet fordítottam a compartment szindróma következményeinek klinikai, és alapkutatás színtű eredményeinek a bemutatására. V.1. A lábszártörés kezelésben alkalmazott új módszerek eredményei - A nyílt lábszártöröttek ellátása a felfúrás nélküli velőűrszeg bevezetését követően lényegesen megváltozott. A módszer alkalmazásának elterjedése előtt a nyílt lábszártöréseket fixateur externe-el láttuk el. A felfúrás nélküli velőűrszegezés fokozatosan vette át a vezető szerepet az egyre magasabb fokú nyílt törések ellátásában.
- A felfúrás nélküli szegek, alkalmassá váltak a tibia proximalis harmad töréseinek az ellátására is, bár a szövődmények aránya ezen a szakaszon lényegesen magasabb. - A Marcheti-Vicenzi szeget hazánkban elsőként alkalmaztuk klinikánkon. Vizsgálataim igazolták, hogy ezzel az új eljárással a tibia törései különösen a distalis harmadi törések megbízhatóan, alacsony szövődmény aránnyal rögzíthetőek. A Marchetti szeg alkalmazását kiterjesztettük a kis energiájú, izületbe hatoló, distalis törések ellátására is. - A lábszár brace és a felfúrás nélküli szegezés együttes alkalmazását 1997-ben dolgoztam ki. A módszerről korábbi közleményt nem találtam. A 144 betegre terjedő vizsgálatommal sikerült igazolni a két kezelési forma előnyeinek összekapcsolását. A sérültek végtagjukat hamarabb terhelhették, töréseik rövidebb idő alatt gyógyultak. V.2. Velőűrszegezés során végzett compartment nyomásmérések eredményei - Méréseim során bizonyítottam, hogy a felfúrással és a felfúrás nélkül végzett velőűrszegezés során a törött végtagban az izomrekeszeken belül mért nyomás eltérően változik. Előzetes várakozásaimmal ellentétben fordított eredményt kaptam: a rekeszen belüli nyomás a felfúrás nélküli szegezés alatt nagyobb mértékben emelkedett. - Vizsgálataim alapján elmondható, hogy a zárt és alacsony lágyrészsérüléssel járó, monotraumaként elszenvedett lábszártörések ellátására elsőként választandó megoldás lehet a magas stabilitást adó felfúrásos velőűrszegezés, mivel alkalmazásakor nem emelkedik lényegesen a rekeszen belüli nyomás, így a compartment szindróma kialakulásának kockázata sem nő.
V.3. Compartemt szindrómás izom kalorimetriás vizsgálatának eredményei - A compartment szindrómás és Volkmann féle ischaemiás betegek izomszöveteinek kalorimetriás vizsgálatával igazoltam, hogy az ép és a keringésében károsodott izomszövet hőstabilitásában különbség van. - Megállapítottam hogy mindhárom mérési csoportban a kalorimetriás görbék eltérőek, mely szerkezeti elváltozásokat igazol. - Bebizonyítottam továbbá, hogy az izomrekeszen belüli nyomás mértéke, a sérült izom strukturális károsodása és a kalorimetriával mért termokémiai értékei között szoros korreláció van. A kalorimetriás vizsgálat szenzitivitásának és specificitásának köszönhetően nagy mértékben segítheti és kiegészítheti a helyes diagnózis felállítását azokban az esetekben, amikor az klinikailag nem egyértelmű.
V. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS /ACKNOWLEDGEMENTS/ Köszönettel tartozom mindenekelőtt Dr. Vámhidy Lászlónak és Prof. Dr. Illés Tamásnak, jelenlegi főnökeimnek, hogy a Pécsi Tudományegyetem Mozgásszervi Sebészeti Intézet Balesetsebészeti és Kézsebészeti Klinikai Tanszékén segítették és mindenben támogatták dolgozatom megírását. Külön köszönettel tartozom Prof. Dr. Nyárády Józsefnek volt főnökömnek a 12 évnyi segítségért és tanításért. Köszönet Dr. Hulin István főorvosnak, hogy a balesetsebészeti pályám indulásakor Szekszárdon 4 évig tanítóm volt. Köszönöm atyai jóbarátaimnak Dr. Szabó Ferenc és Dr. Pelényi Attila főorvosoknak, hogy 24 évvel ezelőtt a sebészi hivatás felé vezető úton elindítottak. Köszönöm Prof. Dr. Rőth Erzsébetnek a doktori iskola vezetőjének, Dr. Thán Péternek és Prof. Dr. Lőrinczy Dénesnek témavezetőimnek a kutatómunkában és dolgozatom megírásában nyújtott segítséget. Köszönetet mondok a Balesetsebészeti és Kézsebészeti Klinikai Tanszék valamennyi dolgozójának, hogy munkámat segítették. Hálával tartozom családomnak: feleségemnek, szüleimnek és gyermekeimnek, akik munkám során mindvégig mellettem álltak szeretetükkel és megértésükkel.
VI. PUBLICKÁCIÓK /AUTHOR S PUBLICATIONS/ 1. Wiegand N., Naumov I., Sebestyén A., Nyárády J.: Tibiafej töréssel járó lábszártörések ellátása 1998. 41S. 67-69. 2. Wiegand N., Nyárády J.: Taktikánk változása a lábszártörések ellátásában, 1998. 41/4. 331-337. 3. Wiegand N., Farkas G., Nyárády J.: Possible method for the treatment of lateral malleolus fractures: the Berentey gripper plate Nederlands Tijdschrift voor Traumatologie, 1998. S. 137. 4. Wiegand N., Naumov I., Nyárády J.: Nyílt és nagy lágyrésztraumával járó zárt lábszártörések ellátása felfúrás nélküli velőürszeggel 1999. 42/1.S. 76-79. 5. Wiegand N., Naumov I.: Új módszer a térd elülső keresztszalag reinsertiójára: MITEK csonthorgony 1999. 42/1.S. 124-127. 6. Naumov I., Nyárády J., Vámhidy L., Wiegand N.: Tomportáji törések szövődményeinek rekonstrukciós lehetőségei 1999. 42/1.S. 110-114. 7. Naumov I., Nyárády J., Vámhidy L., Wiegand N.: Tomportáji törések műtéti szövődményeinek ellátása 1999. 42/2. 320-323. 8. Szántó Z., Borsiczy B., Wiegand N., Röth E., Nyárády J.: Reperfusion injury following tourniquet ischaemia in traumatology European Surgical Research, 1999. 31. S1. 170. IF: 1,956 9. N. Wiegand, I. Naumov, J. Nyárády: Unreamed nailing of open tibial fractures and septic nonunions Annual Meeting of European Bone and Joint Infection Society and Musculosceletal Infection Society, Berlin 2000, Abstract book 10. Wiegand N., Naumov I.: Az eredéséről leszakadt elülső keresztszalag rögzítése csonthorgonnyal. 2000. 43/1. 27-32.
11. Wiegand N., Naumov I., Nyárády J.: PTB-lábszár brace alkalmazása a felfúrás nélküli velőűrszeggel operált lábszártörések kezelésében. 2000. 43/2. 99-105. 12. Wiegand N., Naumov I., Nyárády J.: Nyílt lábszártörések ellátása felfúrás nélküli velőűrszeggel. 2000. 43/3. 170-176. 13. Wiegand N., Nyárády J., Naumov I.: Marchetti-Vicenzi szegezés a distalis, izületközeli lábszártörések ellátására. 2000. 43/4. 258-264. 14. N. Wiegand, I. Naumov, J. Nyárády: Treatment of open hand fractures with Manuflex external fixator VII Congress of the Federation of the European Societies for Surgery of the Hand, Barcelona 2000, Poster Book 15. Wiegand N., Naumov I., Vámhidy L., Nyárády J.: Pitfalls in the treatment of peritrochanteric fractures /possibilities for reconstruction/. Journal of Bone Joint Surgery /Br/, 2001. 83SII. 168-169. IF: 1,467 16. Naumov I., NyárádyJ., Wiegand N., Vámhidy L., Bukovecz T.: The perotrochanteric fractures Quo vadis? Journal of Bone Joint Surgery /Br/, 2001. 83SII. 192. IF: 1,467 17. J. Nyárády, N. Wiegand., Naumov I.: Special application of the Marchetti- Vicenzi nail: the distal crural fractures European Journal of Trauma, 2002. 28S1. 77. 18. Naumov I., Nyárády J., Wiegand N.: Per és subtrochanterikus femur törések. Megoldások és eredmények 2002. 45/1. 38-48. 19. Naumov I., Kovácsy Á., Wiegand N.: Musculus lumbricalis hipertrophia okozta overuse szindróma 2002. 45/1. 21-24. 20. Nyárády J.,Naumov I., Wiegand N.: Per- és subtrochanterikus femur törések: Megoldások és eredmények 2002. 45/1. 38-48.
21. Wiegand N., Nyárády J., Farkas G., Vámhidy L., Naumov I.: A csípőprotézis szár körüli törések ellátásában szerzett tapasztalataink 2002. 45/S1. 74-75. 22. Naumov I., Vámhidy L., Wiegand N., Nyárády J.: Acetabulum törések: ellátás és eredmények 2002. 45/S1. 47-48. 23. Wiegand N., Naumov I., Nyárády J.: Tapasztalataink a tibia proximalis harmada töréseinek velőűrszegezésében 2002. 45/2. 110-17. 24. Naumov I., Nyárády J., Farkas G., Vámhidy L., Bukovecz T., Wiegand N.: Az enoxaparin éa a Na-heparin terápia hatékonyságának összehasonlítása medence és trochantertáji töréseknél 2002. 45/3. 207-11. 25. Wiegand N., Naumov I., Nyárády J.: Csonthorgonyok alkalmazása rekonstrukciós műtétekben 2002. 45/3. 300-307. 26. Naumov I., Vámhidy L., Nyárády J., Wiegand N: Treatment of the distal radius fractures with Herbert screws. The Journal of Hand Surgery Br., 2002. 27B. 6-8. IF: 0.6210 27. Naumov I., Nyárády J., Vámhidy L., Kovácsy Á., Wiegand N.: Distalis radiusvég törések kezelése Herbert csavarozással 2003. 46/4. 316-321. 28. N. Wiegand I. Naumov, J. Nyárády: Elastic bundle nail for the distal metaphyseal tibia fractures 6th Congress of the European Federation of National Associations of Orthopedics and Traumatology, Helsinki, 2003, Abstract book. 29. A. Sebestyén, I. Boncz, N. Wiegand, G. Farkas, J. Nyárády: Measuring quality of life after femoral neck fracture with EQ-5D Eur. Journ. of Trauma, 2006. 32. S1. 189. 30. Vámhidy L., Naumiv I., Farkas G., Wiegand N.: Térdprotézisek szeptikus szövődményeinek kezelése kétfázisú rekonstrukcióval 2006. 49/1. 5-11.