4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 41 KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍ- TÁSA AZ ORSZ. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN. ÍRTA: SCHAUSCHEK ÁRPÁD. Az AMERIKAI, angol és francia iskolák t \ rajzaiból és munkáiból rendezett kíál- JL L litás január hó végén nyílt meg az orsz. iparművészeti múzeum nagy udvarcsarnokában, hol az angol és francia ipariskolák munkálatait együtt szemlélhetjük egy amerikai rajztanítóképző intézet tanmeneteivel. Tíz éve, hogy egy hasonló külföldi munkakiállítást mutatott be a múzeum igazgatósága: ez az angol nemzeti versenyben (national competition) díjat nyert művek sorozatait tartalmazta. E tárlat nemcsak nálunk, de utóbb Ausztriában is közfeltünést keltett és sokáig foglalkoztatta a szakemberek és a közönség érdeklődését. E körülmény abban leli magyarázatát, hogy az iparművészeti irány eredeti termékei, az angol iparművészeti oktatás és fejlesztésének hatalmas tényezője: a nemzeti verseny először kerültek a kontinens hozzáértő közönsége elé. A következő évtized alatt, ez az érdeklődés csaknem évről-évre fokozódott, kiterjedt nemcsak a nagy erőfeszítéssel és zajjal folytatott küzdelmekre az új művészi irányok érvényesüléseért, hanem ezekkel a kérdésekkel kapcsolódó művészi oktatás, művészi nevelés, a rajzoktatás kérdéseire is. Az általános nevelésnek a művészi nevelés egyik részlete, ennek viszont egyik legközvetlenebbül ható tényezője a rajzoktatás ; a művészi megújhodás bajnokai éppen ezen a területen találkoznak törekvéseikben a social reformerekkel. Mindkét tábor a közönségre, az iskolára akar hatni, főleg az utóbbira, mert az új generációt még elfogulatlannak, ezért alkalmasabbnak tartja, hogy általa eszméi megvalósuljanak. A közönségnek tehát tájékozódnia kell, hogy anyagi és szellemi erőit ezen eszmék szolgálatába csak önálló véleménye sürgetésére bocsássa, azon felelősség tudatában, hogy úgy a saját, mint a jövő nemzedék becses javai forognak szóban. De tájékozódnia nem könnyű még a szakembernek sem, éppen korunkban, midőn nagy elvi harcok folynak, melyekben az öntudatosság, a tiszta meggyőződés épp úgy, mint az elvakult konokság, silány anyagi érdekek, tudatos megtévesztés egyaránt szerepet játszanak. Ezenkívül a modern viszonyok bonyolult volta, specializálódása megannyi akadályai a ható erők és eredmények helyes felismerésének. Az ipar- és rajzoktatás kérdései is ily hullámzásban vannak; áttekintésük nehéz, éppen ezen oknál fogva, pedig az erős verseny cselekvésre készteti azokat, akiknek hivatása ezekben a nagy anyagi és szellemi érdekeket érintő kérdésekben dönteni, a kormányokat, iskolafenntartókat, tanférfíakat, művészeket, iparosokat és az adófizető polgárt is egyaránt, ha nem is egyenlő mértékben. A külföldi, fejlett példák követésre önként ajánlkoztak, főleg oly országokban, mint aminő Magyarország, de követésük nem csekély körültekintést kíván s néha különleges veszedelmekkel jár. Ezért a közvetlen szemlélet útján a külföldi példákat megismertetni kétségtelenül érdemes vállalkozás. Ez okból örömmel üdvözöltük az iparművészeti múzeumban megnyílt kiállítás hírét, mert a tíz év előtt sikerrel kecsegtető kezdeménynek folytatását láttuk benne, azt a törekvést, mely tájékoztatni akarja az iparművészet fejleményeiről, az ipar- és a rajzoktatás irányairól és ezek eredményéről tiszta képet óhajt nyújtani a magyar közönségnek, a szakembereknek. A jelen tárlat, még azon esetben is, ha hasonló bemutatások sorozatában egy láncszem volna, mégsem elégítette ki egészen az érdeklődőknek hozzá fűzött reményeit. A kiállított anyag terjedelem tekintetében alig multa fölül az iparművészeti iskola két évi tárlatain bemutatott munkasorozatokét, de mégsem nyújtott az egyes csoportokon belül képviselt iskolatipusokról tiszta képet. A kifüggesztett feliratokból csak hézagosan és fáradsággal szerezhetett az érdeklődő némi információt az egyes csoportokról. Bármily rövid Magyar Iparművészet. I
4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 42 tájékoztató kalauz utalhatott volna, az egyes iskolákat jellemezve, arra, hogy ezek az illető ország oktatási rendszerében mily helyet foglalnak, az átlagot képviselik-e, vagy csak egy speciális intézetet. Az angol és francia intézeteknél az egyes iskolákból vett aránylag csekély s nem teljes anyag, bár számos iskola szerepelt e tárlaton, mégsem nyújtott képet ezen országok iparoktatásáról. Az amerikai rajztanítóképző tanulságosabb volt egymagában, de kérdés, hogy jól képviselte-e az ilynemű amerikai intézetek átlagát? Nagyon kívánatos volna, hogy több szakembernek a helyszínén tett huzamos és beható tanulmánya alapján szereztetnének be ily gyűjtemények, hogy kiállítva tiszta képet nyújtsanak az illető ország művészi vagy ipari oktatásáról, akárcsak egy ískolafaj keretén belül is. Mily tanulságos volna a hazánkban lévő hasonló oktatás eredményeit egyidejűleg kiállítani és katalógusok, szakművek kiadása által a kiállított anyag tanulmányozását megkönnyíteni és utólag a magunk számára levont tanulságokat szintén jelentések alakjában összefoglalni. Mindez most kevéssé lehetséges, a bemutatott sorozatok részleteikben bármily érdekesek, de hézagos voltuk folytán azok még a szakemberre nézve sem tartalmaznak mélyreható tanulságokat, a közönségre még kevésbbé. E lapoknak mindazonáltal hivatása nemcsak röviden beszámolni a kiállítás tényéről, de amenynyíre csak lehet, tartalmának értékét a hazánkban elért eredményekkel szemben megállapítani. Hisszük, hogy a közönség és a szakemberek kívánalmait adtuk közre a fennebbíekben. Legyen ez mentségünk, ha azokat tűlhosszan adva elő, olvasóink türelmét kifárasztottuk, éppen ezért lehetőleg rövidre fogva iparkodunk kitűzött feladatunknak megfelelni, hogy elnézésüket kiérdemeljük. Az iparművészeti múzeum csarnokudvarának egyik hosszfalát az amerikai rajzok, a bejárattal szemben levő részét és az egyik hosszfal felét a francia iskolák, a fennmaradó teret az angol intézetek munkái foglalják el. Kezdjük szemlénket a franciák szakaszánál, Párís város különböző községi ipariskolái képviselik Franciaországot, az ilynemű iskolák másik nagy csoportja, melyet az állam tart fenn, hiányzik. Néhány ipari tárgy (köztük géprészek, műszerek, ez utóbbiakat talán kár volt itt kiállítani) képviseli a francia iparművészet fényes hagyományait, főleg a bútorok és fémmunkák ragadják meg a szemlélő figyelmét. Ezekkel ellentétben a rajzok befoglaló keretei sivár szegmentum-iveikkel, elavult unalmas diszítményeikkel méltán példázzák tartalmukat. Az itt bemutatott szemelvények szerint ebben az oktatásban nincsen haladás. A 70-es, 80-as, sőt a éo-as évek módszerei szerint folyik a rajztanítás, fenntartásra nem érdemes hagyományokon élősködik ma is. Ennél az ipari rajzoktatásnál, az angol, német és osztrák ipariskolákról nem is szólva, ami hasonnemű intézeteinkben különb módon folyik e tárgy tanítása. Talán bizonyságául annak, hogy gyenge iskolák és gyarló rajztanítás mellett kiváló ipari tevékenység lehetséges, de kérdés, hogy fejleszthető-e s megállja-e a versenyt a jövőben? Az egész világ felett uralkodó, ízlésének finomságában, organízált munkájában, találékonyságában utolérhetetlen gall szellem, mely ma ís saját művészi nyelvén beszél, nem fog-e elernyedni és utóbb meghódolni a germán géniusz erejével szemben? A jövő fogja eldönteni; de annyi már most bizonyos, hogy az angol iparoktatás máris hatalmasabb arányokban fejlődik, egészséges alapeszmék után indul és nem a luxus, hanem a tömegprodukcióra dolgozó népművészet,»every day art«, s így a franciának erős ellenfele gyanánt jelenik meg. Every day art": köznapi művészet, ezt a nevet adta Lewis Day, egyik kiváló mívelője, vezéralakja az iparművészetnek, tegyük hozzá : igen találóan, az angol iparművészetn e k. Ez a találó név jut önkénytelenül eszünkbe, midőn az angol ipariskolák tárgyait, tervezeteit, rajzait szemléljük. Ez a művészet nem raffínáltan ízléses és művészi, nem éri el a legmagasabb színvonalat, de legalul sem marad, becsületes, őszinte, használható. Nagyon csábító dolog e helyen az angol iparművészet keletkezéséről elmélkedni, de arra nem lévén hely, itt csak pár szóval lehet utalnunk annak tényezőire. Egy félszázaddal előbb már meg-
4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 43 volt a főrendek gazdagsága, a középosztály vagyona, a szolid, hatalmas ipar, ízlés nélkül, a művelt osztály dilettantizmusa és törekvése, hogy állandó otthonát lakályossá, egyénívé tegye. A konzumálók jobbat, szebbet követelnek, mint amit az ipar adhat, következik a meglévőknek számbavétele : világkiállításokon Londonban. Ezeknek tanulságai alapján az iparművészet felélesztése, múzeumok, iskolák felállítása útján. Ruskin tanaínak hatása. Beismerése annak, hogy a stílutánzás tovább nem folytatható; egészséges érzékkel főleg a a keletázsíaí művészet tanulmányozása alapján belátják, hogy a célszerűség mellett, a dekoratív idea a fő, nem a részletforma; de ez is felfrissíthető, ha újból a természethez fordulunk. Ezen elveknek testet adnak kitűnő művészek : Morris, Walter Crane, Day stb. Az iparoktatás társadalmi úton szervezkedik ; a munkások továbbképzéséről gondoskodnak a guíldek, magániskolák, melyek önmagukat tartják fenn, vagy bőkezű alapítványokból fedezik költségeiket, ösztön- és versenydíjaíkat. 1 Végül a helyes irányú iparművészeti dilettantizmus 2 és háziipar terjesztésére külön társulat alakul, mely behálózza iskoláival az egész országot. Ezt a sokféle irányú, fokozatú tanítást és termelést a központi szervezet a nemzeti verseny" irányítja és az eredmények nyilvántartásáról gondoskodik. Ennek a hatalmas, szervezett erőkkel dolgozó iparművészeinek eredményeit a jelen kiállításon lévő szemelvényekből alig ítélhetjük meg. A kontinens országaiban észlelhető ingadozásnak, hullámzásnak az angol nyugodtan továbbfejlődő iparművészetben kevesebb nyoma van, e tárgyak is azt bizonyítják. Róluk kevés megjegyezni valónk van. A kiállított tárgyak számához képest, számos angol iskolától látunk munkákat. Legelői az ország első iparművészeti iskolája, a Royal College of Art, South Ken- 1 Mely valóban használható tárgyakat termel. Homearts and Industrial Association 1. Muthesíusnak Kunstgew. Dilettantismus in England c. müvét. * Bárminők ezek a jórészt iparosokat oktató esti vagy félnapi, időleges tanfolyamok, iskolák, bennük a rajztanítás, a tervezés szoros kapcsolatban marad a munkával, a kivitellel. Az iparos nem szakad el a műhelytől. sington szerényen van képviselve. Néhány művészi rézkarc (mely technika felélesztésében a 70-es évek óta a kitűnő angol műíró, Hamerton szerzett érdemeket) s egy sorozata a freskóterveknek vonja magára figyelmünket, a fafaragványok kevéssé tűnnek kí. Érdekesek a Metropolitan School of Art zománcművei, főleg oktatási szempontból, az ötvösmunkák, a könyvkötések stb., bár közöttük meglepő, kiváló müvek alig akadnak, mégis nagy részük becsületes every day art munka. A rajzok, tervezetek már kevésbbé mérkőzhetnek a kontinens iparművészeti iskoláiból kikerült hasonló művekkel, melyekben az idő nagy részét rajzolásra, festésre, mintázásra fordítják. Kétségtelen, hogy a német kiválóbb iparművészeti tanintézetek e tekintetben fölülmúlják az angol átlagos ipariskolák termékeit, ami egyetlen iparművészeti iskolánk sem különben. De ezzel szemben ott Anglia iskoláiban a legfőbb súly az ipari produkcióra esik, míg nálunk és Németországban több aziskolaéstöbb, talán sok ís a művészet. Elismerjük, hogy a törekvés megvan, hogy ezen az állapoton javítsanak nálunk ís, de viszont az is tagadhatatlan, hogy iparművészeti iskolánknak, a múzeumnak nincs oly közvetlen hatása iparosainkra és íparművészetünkre, mint azt elvárhatnók. Iskolánk számos művészt, köztük nem egy kiváló egyéniséget nevelt, de aránylag kevés praktikus iparművészt, az every day art embereit. A kiállítás harmadik, mondjuk kí legtanulságosabb része a New-York városi Columbia Uníversíty-vel kapcsolatos rajztanítóképző és gyakorló iskoláinak rajzsorozata, mellyel tantervét illusztrálja. Itt legalább egy teljes iskolát látunk, melyről mint egészről biztosabban lehet ítélkeznünk, mint a szemelvényekről. Ha a rajzokon lévő felíratok nem adnak kellő felvilágosítást minden kérdésre, melyre választ kér az érdeklődő, de éppen ebben az intézetben, a képzőművészetek tanárának A. W. Dow-nak felolvasása, melyet a londoni nemzetközi művészeti kongresszuson tartott, 1 jórészt megadja a 1 Megjelent az Art Congress naplójában a 263. f. 274. oldalán. í*
4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 44 kívánt felvilágosításokat. A nevelés és oktatás kérdéseiben sem tagadja meg magát az amerikai szellem gyakorlati iránya s így csak természetes, hogy elégedetlen volt az európai szabású oktatási rendszerek eredményével, azokat csekély hasznúnak ítélte a gyakorlati pályákra menő tanulók nagy többségére nézve. Az egész egyént úgy kell nevelni és tanítani értelmi, erkölcsi és fizikai tulajdonságai alapján, hogy az életben a maga emberségéből győzelmesen helyt állhasson. Nemcsak ismeretekkel telített értelemre, de ügyes kézre van szükség, nemcsak tanult, de ügyes emberekre egyaránt." Gyors, energikus cselekvésre képes, a gyakorlati szellem, a rajznak általános haszna mellett, annak értékét az aktív nevelésre nézve is felismerte és felhasználta. A rajztudást közvetlenebb hasznúvá, alkalmazhatóvá akarta tenni az oktatás minden fokán. így a rajzolás kapcsolatba került a mintázással, a kézügyesítő munkával már legeleítől fogva. A 80-as években Woodward, később Prang, Liberty Tadd stb. rajztanításí módszereiben nyilvánul a tanultak közvetlenebb alkalmazására való törekvés, a cél határozott, energikus kitűzése, a megvalósítását eszközlő módszer precíz kidolgozása a részletekig, ellentétben az európai tantervek, utasítások általánosságokban mozgó, sokszor semmit mondó, vagy felelősséget hárító szerkezetével és fogalmazásával szemben. Dow módszerében ís ugyanezek a jellemvonások lelhetők fel. Elveti az európai akadémikus tanításmódot a művészet tanításában. Hibáztatja, hogy Európában előbb tanítják az imitativ rajzot és azután a kompozíciót, pedig szerinte az imitativ és a dekoratív rajzolás megkülönböztetése csak mesterséges dolog. Az építészetben, a festésben, a szobrászatban nyilvánuló szépség három elemet tartalmaz: a vonalat, az árnyék-világosságot és a színt. Ezeket kell felismerni és tervezve értékesíteni. Minden művészet ezzel a néhány szerkezeti alapelvvel dolgozik. Ezért nevezi módszerét Structural method"- nak. Mint a kiállított rajzok mutatják, ezt nagy következetességgel megvalósította a vezetése alatt álló rajztanítóképző intézetben. Jellemezzük néhány szóval a kiállított rajzmeneteket. A tanítóképző két folyamból áll, a kezdők és haladók osztályából. A junior class munkáiban nyilvánul meg legjobban a structural method". Legelőbb is a teret osztják fel vonalakkal, a nyert kereteket geometríajellegű díszekkel töltve kí ; majd virág-, gyümölcs-, tájkép- és sílhouetteket rajzolnak ugyancsak vonallal. Végül edények és csendéletí összeállítások sílhouettjeít ugyanígy. Ez utóbbiakat vastag szénvonallal, ecsettel határolják körül. A gyakorlatok második csoportja: ugyanezek a témák árnyék- és vílágosságformákban, mint Dow ezt japáni szóval notan" (mi a chíaroscuro"-nak felel meg) jelzi. A vonallal körülszegett formákat jórészt ecsettechnikából származó díszekkel töltik kí. A virág-, gyümölcs-, táj-silhouetteket két vagy több tónussal elevenítik meg. A gyakorlatok harmadik foka a s z í n tanulmányával foglalkozik. Az előbbi tanulmányi fokon feldolgozott témákat színesen ábrázolják. Minden csoportban tanultakat tárgyak dekorálásánál és illusztrációkban értékesítik. Némely kompozíció tényleg kivitelre kerül, vagy legalább anyagszerűen rajzoltatík meg. A mintázás, műtörténelem stb. egészítik kí a kezdők tantervét. A haladók évfolyamában, a művészeti tanítás elméleteível és gyakorlatával, továbbá táj- és élő-modell után való festéssel és rajzolással, illusztrálással, kompozíciókkal foglalkoznak. A gyakorlóiskola, mely elemi- és középiskolát foglal magában, nagyjában ugyanazt a tanmenetet követi, mintegy kisebbített tükörképét annak, mit a tanítóképző produkált. A Dow-féle iskola munkáit szemlélve önkéntelenül szembeötlik annak dekoratív iránya, melyet japánizmusnak nevezhetünk. Mindent dekorative látni és feldolgozni, mindenesetre nagy egyoldalúság, mely előny lehet a lapformákkal dolgozó iparművészek képzésénél, de rajztanítók számára mégis igen részleges és hiányos tanterv. A természet finomabb, rejtettebb szépségei csakis a beható Studium útján tárulnak fel a művész előtt. Ennek a
4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 45 szubtil, nemesebb szépnek keresésére bátorítja fel Ruskin számos művében, szóval és példák közlésével, olvasóit és tanítványait. A felfogás, folyton a dekoratív, nyers hatásokat kevéssé szerves tárgyakon keresve, eldurvul, a magasabb rendű szépséget többé észre nem veszi, mi a művészet tanítójára nézve nagy hátrány, hiszen neki kötelessége tanítványaínak figyelmét arra felhívni. Az emberi alak tanulmányozását, mint a legszervesebb és legművészibb feladatot elhanyagolni, a képzési színvonal leszállítása nélkül, nem lehet. Ennek, vagy bármely más tárgynak imitációja, művészi imitációja, nem pusztán ábrázolás, mint ezt Dow állítja, mert ha csak az, úgy megszűnt művészi lenni. A beállítás, az egésznek szubjektív megértése, átdolgozása a strukturális" elemek felismerésével jár, reproductiója pedig a kompozíció egyik neme. De az egyoldalú, síkban maradó dekoratív felfogás, egy teljesebb, befejezettebb munkáról sem ad a növendéknek fogalmat, részletesebb megfigyelésre, térbeli elképzelésre nem szoktatja, így a rajzolás általános képző ereje e tanmódban csak részlegesen jut érvényre. Végül Dow structural method"-ja, mely csak az ékítménytervezés és dekoráció körében mozog, nem új, megvolt az és van is sok helyütt ma ís a művészi iskolákban, hol a rajzolás és festés egyes ágait kompozícióval kötötték össze, vagy a kompozíciót egyáltalában gyakorolták. Hiba volt, s ebben Downak igaza van, hogy ha az imitáció elszakadt a kompozíciótót. Azt elismerhetjük, hogy Dow igen behatóan, igazi amerikai határozottsággal iparkodik a maga területén eszméit megvalósítani. Még hátra volna Dow iskoláját a mi rajztanárképző főiskolánkkal összehasonlítani, tesszük ezt azok kedvéért, akik állandóul a külföldre irányozzák tekintetüket, nem törődnek a hazai állapotokkal és intézményekkel, de azért ezeket állandóan leszólva, követését ajánlják a külföldi példának, anélkül hogy mérlegelnék, van-e itthon annak létjogosultsága. Az amerikai intézet két évfolyamával szemben főiskolánké négy évre terjed. Az előképzettségre nézve adataink az amerikai iskolát illetőleg megbízhatatlanok, de okunk van feltételezni, hogy ez esetben ís oly arány áll fenn, mint az európai és amerikai technikai főiskolák hallgatóínak előképzettsége között; tehát jóval alacsonyabb, 1 mint nálunk. Dow iskolájában tanultak csak egy részletét képezik annak a tananyagnak, mit a magyar rajztanárjelöltnek el kell sajátítania. Ha pontosabban akarjuk magunkat kifejezni, úgy az amerikai tanitójelölt a művészi szakokból lényegében legfeljebb annyit tanul, mint amennyit ékítmény e s és dekoratív rajz, festés és tervezés címén előadnak a mi főiskolánkban. A többi gyakorlati tárgyakból talán annyit, amennyit egy elsőéves hallgató azokból elsajátított (csendélet, alakrajz). Mint láttuk, a Teachers College programmjából az alakrajzolás csaknem teljesen, az építészeti rajz és tervezés, a konstruktív ábrázolás és gyakorlati perspektíva teljesen hiányzanak. A műtörténelmí pedagógia ott megvan, nálunk szintén. Egyet meg lehet engednem a mi javunkra írandó nagy előnyökkel szemben, hogy az amerikai tanító bizonyára jobban tudja kamatoztatni kis tudástőkéjét mint a mi tanárjelöltünk a maga terjedelmes készültségét. Képzőművészeti főiskolánk, különlegesen a rajztanárképző főiskolának külföldön, nevezetesen a milánói, majd Londonban elért síkereit figyelmen kívül hagyva, csak a III. rajz- és művészi oktatásügyi kongresszus naplójára utalhatunk, melyből kitűnik, hogy a rajztanítóképzést illetőleg az előadók oly kívánalmakat, oly javaslatokat terjesztettek a kongresszus elé, oly iskolát hittek legcélszerűbbnek, mely nálunk már évtizedek óta fennáll. S mégis, évek hosszú során át hány következetesen megújuló igazságtalan támadás érte ezt a különlegesen hazai intézményünket, míg végre a külföld szolgáltatott neki fényes elégtételt, elismerve a maga nemében egyetlen voltát és kitűnőségét. Kívánatos, hogy ne gyöngítsük önmagunk nemzeti kulturánk- 1 L. Ríedler, Amerikanische technische Lehranstalten.
46 A MŰIPARI SZAKKÉPZÉS AMERIKAI MÓDSZEREI 46 nak helyesen működő szerveit, nem szabad így pazarolni erőnket. E példa mutatja, hogy mily szükséges objektív ítéletre szert tennünk önmagunkkal szemben. Kívánatos, hogy közvetlen tapasztalat útján legyen alkalmunk ezen ítélet megejtésére. Ez okból cikkem zárósoraiban újra visszatérek a jól szervezett, szervezendő parallel-kiállítások eszméjére, melynek megvalósítását már az imént voltam bátor ajánlani. I a müipari szakképzés amerikai módszerel ACHARLEROI-I belga felső ipariskola főigazgatója, Omer Buysse, hatalmas b kötetben számol be annak a nagy tanulmányútjának az eredményeiről, melyet Amerikában a technikai szakiskolák állapotai és módszerei megfigyelése érdekében tett. 1 A könyv hét fejezetre oszlik, 365 illusztrációt foglal magában s különösen érdekesek azok a fejezetei, melyek az amerikai iparművészeti iskolákról szólnak s az ipari rajzoktatás módszereit, annak elveit és eszközeit ismertetik a közvetlen szemlélet kereteiben. Ezek között az iskolák között különösen a philadelphiai iparművészeti iskola és az ezzel egybekötött pennsylvaniai múzeum egyike Amerika legszebb oktatásügyi intézményeinek. A tulajdonképpeni múzeumon kívül 3 csoportja van az intézetnek : az alkalmazott művészetek iskolája, ide értve a rajzot, rajztanárképző-íntézetet, dekoratív festészetet, illusztrációt, szobrászatot, építőművészetí kompozíciót, fémfeldolgozó munkát és kerámiái művészeteket; azután a textil-iskola a gyapjú-, pamut- és selyemszövéssel, a szövet-struktura és kompozíció tanával, a színösszhangtannal és dekoratív kompozicíóval, a vegytan, a kelmefestés és nyomás stb. ismereteível s végül a modern nyelvek csoportja. A múzeum az Egyesült-Államok legszebb szövetgyűjteményét foglalja magában. Módszeresen tünteti fel a szöveteket kikészítésük minden stádiumában, a festőanyagokat és vegyi produktumokat, úgy hogy struktúrájúk, összetételük, eredetük mindenki előtt egyszerre világos lesz. A múzeum többi osztályai az egész világ, de különösen az Egyesült- Államok dekoratív műtárgyait csoportosítják magukban, de ezek már nem vetélkedhetnek Európa más hasonló gyűjteményeivel. A nevezetesebb amerikai műiparískolák közt első helyen áll a philadelphiai múzeum említett iparművészeti iskoláján kívül a brooklyni»pratt-institute«műipari osztálya, ugyanez a philadelphiai Drexel-Institute-nál, a chicagói, st. louísi iskolák s a bostoni Normal Art School. Ez iskolák látogatóínak legnagyobb része hölgy s a legnépszerűbb osztály az illusztráció osztálya, mely művészet Amerikában újabban hatalmas lendületet vett. A nagyobb iskolák tanárai ezeken az iparművészeti tanfolyamokon nyerték kiképeztetésüket, melyet aztán Európában, főleg Párisban tökéletesítettek. Mindé tanintézetek a mi rajziskoláinkból származtatják eredetöket, de az amerikai módszerek uralkodó vonásához híven, egészen kivetkőztek a klasszikus és elméleti szakképzés jellegéből, hogy a kivitel élet- és erőteljes formáját öltsék magokra. A gyakorlati művészet menedékeívé váltak s ebből a célból a rajz és mintázás általános tanulmányait párosítják díszítőtervek kompozícióival, melyeket állandóan a kivitel tűzpróbájának vetnek alá. Az általános művészeti képzés a lényeges cél és fő tanulmányi tárgy. De a művészies formák alkalmazása a díszítés tárgyaira nemcsak a szép általános törvényeinek van alávetve, hanem a technika szabályaínak ís. 1 Méthodes américaines d'éducation générale et technique, Orner Buysse, conservateur du Musée provincial de l'enseignement technique du Hainaut... stb. 1908. Editeurs Paris H. Dunod et S. Pinat, 9, Quai des Gr. Augustins ; Charleroi, Musée provincial de l'enseignement technique.