Stabilizátor keverékek mobilitását befolyásoló tényezõk *

Szerkezetvizsgálat Stabilizátor keverékek mobilitását befolyásoló tényezõk * 1. Bevezetés A polimerekhez alkalmazott adalékanyagok hatékonyságát kémiai aktivitásuk mellett fizikai tényezõk is befolyásolják, bár a stabilizálással foglalkozó szakirodalom elsõsorban a kémiai hatékonyság kérdéseit tárgyalja. A stabilizátorok fogyását nemcsak kémiai reakciók eredményezik, hanem fizikai adalékveszteség is felléphet. A polimerhez kevert adalék a felületre migrál, ahonnan párolgás, leoldás vagy mechanikai dörzsölés hatására távozik. Ezért a megfelelõ hatékonyság eléréséhez szükséges, hogy a stabilizátorok jól oldódjanak a polimerben, továbbá kis illékonysággal és diffúzióállandóval rendelkezzenek. A gyakorlatban ritkán kevernek egyetlen adalékot a polimerhez, ún. adalékcsomagokat használnak. A tapasztalat szerint az adalékok kölcsönhatása jelentõsen befolyásolja viselkedésüket a polimerekben. A fizikai és kémiai kölcsönhatások megváltoztatják a hatékonyságot, bizonyos esetben negatív (antagonizmus, pl. [1]), máskor pozitív (szinergizmus, pl. [2]) irányban. A változás irányát és mértékét az adalékok kémiai szerkezete és az adalékrendszer összetétele határozza meg. A fizikai kölcsönhatás eredményeként megnõ a látszólagos molekulatömeg vagy térfogat, ami csökkenti a diffúzióállandót [3 5]. BARABÁSNÉ és munkatársai [6] kétkomponensû stabilizátor rendszereket (aromás aminok, illetve fenolos antioxidánsok és HALS vegyületek kombinációi; fenolos primer, valamint szekunder antioxidánsok keverékei) vizsgáltak, és a hatékonyságban tapasztalt szinergizmust és antagonizmust az adalékok, illetve az oxidáció során képzõdõ származékaik kémiai kölcsönhatásával magyarázták. YACHIGO és munkatársai szerint [7] a félig gátolt fenolos antioxidánsok a tiopropionátokkal hidrogén-hídon keresztül asszociálódnak, ami IR spektroszkópiával kimutatható. E a specifikus kölcsönhatásnak jelentõs szerepet tulajdonítottak a két antioxidáns szinergikus stabilizáló hatékonyságában. A szerzõk következtetésének ellentmondanak a kísérleti eredmények, melyek szerint a teljesen gátolt fenol/tiopropionát kompozíciók (melyeknél nem tapasztalható specifikus kölcsönhatás) hatékonysági ideje nagyobb, mint a megfelelõ félig gátolt fenolt tartalmazó keveréké. COLEMAN és munkatársai [8] speciális polimer stabilizátort terveztek poláris polimerek stabilizálására. Gátolt fenolok tanulmányozása során megállapították, hogy a poli(2,6-diizopropil-4-vinilfenol) (PDIPP) csak kis mértékben mutat önasszociációt, de erõsen kölcsönhat olyan polimerekkel, melyek észter karbonilt, éter oxigént, vagy hasonló funkciós csoportot tartalmaznak. A PDIPP összeférhetõ politetrafuránnal és egyidejûleg hatékony polimer-antioxidánsként viselkedik. A szervetlen adalékok is megváltoztathatják, gyakran csökkentik a polimerhez kevert szerves adalékanyagok hatékonyságát. Ezért a pigmentált és töltõanyag-tartalmú polimerek stabilizálása külön figyelmet kíván. BERTIN és munkatársai [9] a szerves adalékok hatékonyságának csökkenését azzal magyarázták, hogy adszorbeálódnak a szervetlen adalék felületén és/vagy kölcsönhatásba lépnek vele. ROE [10], valamint ALLEN és munkatársai [11] rámutattak arra is, hogy a stabilizátorok adszorpciója a szervetlen adalékok felületén nem minden esetben okoz hatékonyságcsökkenést, mivel csökken a migráció sebessége és az illékonysági, valamint a kioldási adalékveszteség a polimerbõl. Megfelelõ adszorpciós hatásnál a szervetlen adalék felületérõl lassan beoldódhat az antioxidáns a polimerbe a kémiai reakcióban elfogyott stabilizátor pótlására. Munkánkban egy részlegesen gátolt fenolos antioxidáns és két különbözõ észter keverékeit vizsgáltuk. Arra kerestünk választ, hogy az adalékok között fellépõ specifikus kölcsönhatások hogyan változtatják meg a komponensek oldhatóságát és diffúzióállandóját PBD-ben és SAN kopolimerben. 2. Kísérleti rész DR. FÖLDES ENIKÕ ** tudományos fõmunkatárs 2.1. Vizsgált anyagok A kísérleteket enyhén amorf polibutadiénben (PBD; Martex 19230, GEP), valamint 72% sztirol és 28% akrilnitril tartalmú SAN kopolimerben (Luran 2866, BASF) hajtottuk végre. Az emulziós PBD latexet adalékmentesítettük, majd a víz elpárologtatása után inert atmoszférában 200 300 µm vastag lemezeket préseltünk. Enyhén térhálós polimert nyertünk T g = 77 C üvegesedési hõmérséklettel. A SAN granulátumból kétcsigás keverõ extruderrel 195 210 C-on szalagot készítettünk, amibõl * A szerzõnek az MTA doktora címért benyújtott Fizikai tényezõk szerepe a polimerek adalékanyagainak hatékonyságában címû disszertációjából készített cikksorozat III. része. ** Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont 170 2006. 43. évfolyam, 4. szám

225 C-on ~100 µm vastag lemezeket préseltünk. A polimer üvegesedési hõmérséklete 110C. A vizsgált adalékok jelét, kémiai szerkezetét, gyártóját, valamint molekulatömegét és olvadáspontját az 1. táblázatban foglaltuk össze. A primer antioxidáns (PA) részben gátolt fenolszármazék, mely három aktív OH csoporttal rendelkezik. A disztearil-tiopropionát (TE) észtert szekunder antioxidánsként alkalmazzák a polimerek stabilizálására, míg a dibutil-szebacát (DBS) észtert a mûanyagipar lágyítóként használja. A mozgékonyság szempontjából a két észter elsõsorban a telített szénhidrogén lánc hosszában tér el egymástól, ami nemcsak a molekulatömegek, hanem az olvadáspontok közötti különbséget is eredményezi. A szilárd halmazállapotú adalékokat, illetve keverékeiket inert atmoszférában megolvasztottuk, majd szobahõmérsékletre hûtöttük a vizsgálatok megkezdése elõtt. 2.2. Módszerek Az adalékok jellemzõit FT-IR spektroszkópiával (Mattson Galaxy 3020, UNICAM) 4000 400 cm 1 hullámszám tartományban 2 cm 1 felbontással tanulmányoztuk. A termikus jellemzõket differenciál pásztázó kaloriméterrel (Mettler TA 4000 termikus analizátor, DSC-30 cella) mértük nitrogén áramban 10 C/min fûtési és hûtési sebességgel. Az adalékok migrációját a stabilizátormentes polimerekbe 93 C-on határoztuk meg abszorpciós módszerrel. Ezen a hõmérsékleten a PBD gumirugalmas, a SAN üveges állapotú; az észterek folyadék halmazállapotúak. A primer antioxidáns olvadási csúcsa 5 C-kal alacsonyabb a vizsgálati hõmérsékletnél. A polimer lemezekbõl kivágott 1,8 cm átmérõjû mintákat az adalékba mártottuk, majd a vizsgálati idõ letelte után oldószerrel eltávolítottuk a lemez felületére tapadt adalékot. A szobahõmérsékleten szilárd adalékokból és keverékeikbõl elõzetes megolvasztás után lemezeket készítettünk, az adalékmentes polimer mintát két adaléklemez közé raktuk, majd a rendszert mintatartóba helyezve a kívánt ideig a vizsgálati hõmérsékleten tartottuk. A kísérletet követõen a polimer felületére tapadt adalékot oldószerrel eltávolítottuk. Gravimetriásan (Mettler TA 4000 termikus analizátor, TG-50 egység mikromérlege) határoztuk meg a beoldódott stabilizátor mennyiségét. Az adalékkeverékekbõl a polimerbe migrált komponensek mennyiségét gravimetriás és folyadékkromatográfiás (Knauer HPLC, UV detektor) módszerek kombinálásával határoztuk meg. Etanollal kiextraháltuk a polimerbe beoldódott adalékokat, majd folyadékkromatográfiával mértük a fenolos antioxidáns koncentrációját. Az észter koncentrációt a gravimetriásan mért teljes adalékfelvétel és a primer antioxidáns koncentrációjának különbségébõl számoltuk. Az idõ függvényében mért adalékfelvételi értékekbõl számoltuk az adalékok diffúzióállandóját és extrapolált egyensúlyi koncentrációját: + π = 2 2 Mt 8 1 (2m 1) D t 1 exp 2 2 2 (1) M π m= 0 (2m + 1) l ahol M t és M a t idõhöz tartozó, illetve a végtelen idõre extrapolált adalékfelvétel, l a minta vastagsága és D a diffúzióállandó. 3. Eredmények 3.1. Adalékok kölcsönhatása A vizsgált primer antioxidáns a részben gátolt fenolok közé tartozik. Míg a teljesen gátolt fenoloknál a benzolgyûrûn az OH csoporthoz viszonyítva orto helyzetben mindkét oldalon egy-egy tercier butil csoport helyezkedik el, a részben gátolt fenoloknál csak egyik oldalon, vagy egyik oldalon sem található tercier butil csoport. Ez utóbbi antioxidánsok hajlamosak az asszociációra, amit az infravörös spektrumok bizonyítanak. A teljesen gátolt fenolok hidroxil csoportja a szabad O H rez- 1. táblázat. Vizsgált adalékok Jel Kémiai név és képlet Márkanév Szállító cég M m, g/mol T m, C PA 2,6-bisz[6 -(3 -tercier-butil-2 -hidroxi-5 -metilfenil) perhidro-4,7 - Lowinox CPL GEP 701 88,0 metanoidén-1 -il)]-4-metilfenol TE Disztearil tiopropionát Irganox PS802 Ciba 683 67,0 DBS Dibutil szebacát BorsodChem Rt. 314 14,0 2006. 43. évfolyam, 4. szám 171

2. ábra. PA és DBS keverékek infravörös spektrumainak változása az összetétellel gésre jellemzõ kis intenzitású elnyelést mutat 3640 cm 1 hullámszámnál. A részben gátolt fenoloknál a kötött O H rezgésre jellemzõ széles, nagyobb intenzitású sávot mérünk, melynek hullámszáma annál jobban eltolódik a kisebb hullámszámok felé, minél erõsebb az asszociáció. Ennek az az oka, hogy a részben gátolt fenolos molekulák egymással (önasszociáció) és más, poláros csoportot tartalmazó molekulákkal (inter-asszociáció) is kapcsolódhatnak H-hídon keresztül. Az 1. ábrán a vizsgált fenolos antioxidáns (PA), a tioészter (TE) és különbözõ arányú keverékeik infravörös spektrumait mutatjuk be. A primer antioxidáns széles, több energiaszintre utaló OH elnyeléssel rendelkezik a 3700 3300 cm 1 hullámszám tartományban. A tioészter C=O csoportja 1743 cm 1 hullámszámnál ad viszonylag éles, de összetett sávot. A keverékek spektrumában a karbonil csoport elnyelése 1/2 és 1/5 PA/TE mólarányoknál csak kismértékben változik, míg 3/1 mólarány esetén jelentõsen kiszélesedik a kisebb hullámszámtartomány felé. A fenolos antioxidáns OH elnyelésének intenzitása fokozatosan csökken, és a maximum alacsonyabb hullámszámokra tolódik a tioészter arányának növekedésével. Az IR spektrumok változása arra utal, hogy specifikus kölcsönhatás lép fel a két adalék között, aminek erõssége változik a komponensek arányával. Még erõsebb kölcsönhatásra lehet következtetni a komponensek között a PA/DBS keverékekben (2. ábra). Ebben az esetben is az észter C=O elnyelése 1743 cm 1 hullámszámnál jelentkezik, de a primer antioxidáns jelenlétében minden esetben jelentõsen kiszélesedik a sáv, és fokozatosan erõsödik az alacsonyabb hullámszámú oldalon az intenzitás. Ezzel párhuzamosan a fenolszármazék OH csoportjának elnyelése is eltolódik az alacsonyabb hullámszámok felé, és a komponensek arányához viszonyítva erõs az elnyelés intenzitása. A DSC vizsgálatok eredményei megerõsítik az IR vizsgálatokból levont következtetéseket. A 3. ábra a PA/TE keverékek olvadásgörbéit szemlélteti a tiszta komponensek termogramjaival együtt. A kereskedelmi primer antioxidáns kristályos anyag, megolvasztás után üveges állapotban dermed meg, az üvegesedési átmenete 76 és 100 C között található. A tioészter könnyen kristályosodik, a kristályos olvadási csúcs maximumához tartozó hõmérséklet 67 C. A keverékek olvadási görbéi változnak az összetétellel. A legnagyobb mértékû eltérés a PA/TE 3/1 mólarányú keveréknél tapasztalható, 1. ábra. PA és TE keverékek infravörös spektrumainak változása az összetétellel 3. ábra. PA és TE keverékek olvadásgörbéinek változása az összetétellel 172 2006. 43. évfolyam, 4. szám

4. ábra. PA és DBS keverékek olvadásgörbéinek változása az összetétellel ahol a komponensek közös üvegesedési átmenetet adnak 0 24 C hõmérséklettartományban. A keverék tioészter tartalmának növekedésével megjelenik a TE olvadáscsúcsa, 1/2 mólaránynál 63 C-on, 1/5 mólaránynál 64 Con. Nemcsak az észter olvadási hõmérséklete változik, hanem a primer antioxidáns üvegesedési átmenete is eltûnik a termogramból. A PA/DBS keverékek olvadásgörbéit a 4. ábra szemlélteti. A komponensek 1/4 mólarányánál a DBS olvadási csúcsa ( 21 C) alacsonyabb a tiszta adalékhoz ( 14 C) viszonyítva, és a PA üvegesedési átmenete eltûnik a termogramból. Nagyobb PA tartalmú keverékeknél közös üvegesedési átmenetet ad a két adalék, amely egyre magasabb hõmérsékletre tolódik a PA tartalom növekedésével. 1/2 mólaránynál az átmenet 60 és 40 C hõmérséklettartományban, 4/3 mólarány esetén 10 és 18 C között található. A részben gátolt fenolos antioxidáns OH csoportja H-hídon keresztül specifikus kölcsönhatásba lép az észterek C=O csoportjával, aminek hatására megváltoznak a komponensek olvadási jellemzõi. A kölcsönhatás erõssége függ az észter típusától és a keverék összetételétõl. A PA/DBS keverékekben erõsebb a komponensek közötti specifikus kölcsönhatás, mint a PA/TE keverékekben. 3.2. Adalékkeverékek migrációja PA és TE adalékok, valamint 1/2 mólarányú keverékük migrációját 93 C-on vizsgáltuk PBD-ben az idõ függvényében. A polimer kezdeti tömegére (m p ) vonatkoztatott adalékfelvételt (m ad ) az 5. ábra szemlélteti t/l 2 t függvényében. A tényleges mintavastagságot jelentõ l t szimbólum azt jelzi, hogy az adalékmentes polimer minta szobahõmérsékleten mért vastagságát a hõtágulási együtthatóval 93 C-ra korrigáltuk. A mért adalékfelvétel 5. ábra. PA ( ), TE (ο) és PA/TE 1/2 mólarányú keverék (*) migrációja PBD-be 93 C-on 2. táblázat. Adalékok diffúziója és egyensúlyi koncentrációja PBD-ben 93 C-on Adalékforrás AO-10 TS-2 D, cm 2 /s S, m% D, cm 2 /s S, m% PA 1,22 10 8 06,0 TE 2,86 10 7 58,1 PA/TE 1/2 2,08 10 7 14,6 3,02 10 7 30,2 értékekbõl az (1) összefüggéssel illesztett görbéket folyamatos vonallal jelöltük. A tiszta adalékokra számolt diffúzióállandó és oldhatóság értékekbõl (2. táblázat) megállapítottuk, hogy a tioészter diffúzióállandója és oldhatósága közel egy nagyságrenddel nagyobb PBDben, mint a fenolos antioxidánsé. Figyelembe véve, hogy a vizsgált két adalék oldhatósági paramétere közel azonos, a két adalék jellemzõiben mért jelentõs eltérés elsõsorban azzal magyarázható, hogy a kísérleti hõmérsékleten a primer antioxidáns kis mozgékonysággal rendelkezik a magas átmeneti hõmérséklete miatt. Meghatároztuk a keverékbõl a polimerbe migrált adalékok összetételét, majd a komponensekre külön-külön kiszámítottuk a diffúzióállandót és az oldhatóságot a koncentrációk idõfüggése alapján (6. ábra). Az adalékok specifikus kölcsönhatása következményeként a PA diffúzióállandója egy nagyságrenddel, míg oldhatósága több mint kétszeresre nõtt a tiszta adalékhoz viszonyítva. A TE diffúzióállandója nem változott, de csökkent az adalékfelvételi görbébõl extrapolált egyensúlyi koncentrációja. A két adalék közel azonos diffúzióállandója azt jelzi, hogy a molekulák többsége specifikus kölcsönhatással összekapcsolt egységként vándorolt a keverékbõl a polimerbe. Figyelembe véve a két adalék hasonló molekulatömegét, az extrapolált egyensúlyi koncentrációk azt jelzik, hogy egy PA molekulát két észter molekula 2006. 43. évfolyam, 4. szám 173

6. ábra. PA és TE migrációja PA/TE 1/2 mólarányú keverékbõl PBD-be 93 C-on kísér. A fenolos antioxidáns három OH csoportja lehetõvé teszi két észter csoport kapcsolódását H-híd kötéssel. Az eredményekbõl következik, hogy PA és TE molekulák asszociációja a tioészternek csak az oldhatóságát csökkenti, a diffúzióállandóját nem változtatja meg. Az adalékok diffúzióállandóját a diffundáló molekula fajtérfogata, az adalék/polimer rendszer teljes fajlagos szabadtérfogata és a polimer szegmensmozgékonysága határozza meg. A diffúzióállandó változatlansága alapján arra következtethetünk, hogy a tiszta tioészterhez viszonyítva a fenol/észter molekula-asszociátum fajtérfogatának növekedésével közel azonos arányban nõ az adalékok által a polimerbe bevitt fajlagos szabadtérfogat. Az adalékok oldhatóságát az adalék móltérfogata, olvadási hõmérséklete (T m ) és olvadáshõje ( H), továbbá a polimer/adalék kölcsönhatás erõssége határozza meg. A molekulák asszociációjával megváltoznak ezek a paraméterek, ami a tioészter oldhatóságának csökkenését és a fenolszármazék oldhatóságának növekedését eredményezi. Az elõbbi minden valószínûség szerint elsõsorban a móltérfogat növekedésének és a polimer/adalék kölcsönhatási erõ megváltozásának az eredménye, míg az utóbbi a termikus jellemzõk (T m és H) jelentõs módosulásával magyarázható. TE és DBS viselkedésének összehasonlítására különbözõ arányú keverékeket készítettünk a fenolos antioxidánssal. 5 és 30 min kísérleti idõket alkalmazva vizsgáltuk a PBD-be migráló adalékmennyiséget 93 C-on (3. táblázat). A várakozásnak megfelelõen az alkalmazott vizsgálati körülmények mellett nõtt a PBD-be migrált adalékmennyiség a kísérleti idõ növekedésével. A tiszta adalékokból két nagyságrenddel nagyobb menynyiségû TE és DBS diffundált a polimerbe, mint 7. ábra. PBD-be 93 C-on 30 min alatt beoldódó adalékmennyiség az adalékforrás összetételének függvényében PA. A 7. ábra a 30 min kísérleti idõhöz tartozó koncentrációkat szemlélteti mmol/g egységekben. Nagyobb mennyiségû DBS migrált a polimerbe, mint TE, mind a tiszta adalék olvadékából, mind a keverékekbõl. A két észter koncentrációja közötti különbség azonban kisebb a keverékbõl történt migráció után, mint a tiszta adalékoknál. A keverékekbõl nagyobb mennyiségû fenolos antioxidáns és kisebb mennyiségû észter migrált a PBD-be 30 min alatt, mint a tiszta adalékokból. 1/2 komponensaránynál a polimerbe migrált adalékok aránya megfelel az adalékforrás összetételének. Nagyobb észter/fenol arányoknál a polimerbe beoldódott észter koncentrációja nõ, míg a fenolszármazék mennyisége függ a társkom- Adalék 3. táblázat. Adalékok migrációja PBD-be 93 C-on Idõ, min Polimer által felvett adalék, m% Adalék 1 Adalék 2 Mólarány Adalék 1 Adalék 2 PA 1/0 30 0,5 TE 0/1 30 45,1 5 3,7 11,3 PA TE 1/2 10 6,3 16,0 30 10,9 24,8 60 12,6 28,3 PA TE 1/5 5 2,1 13,5 30 5,1 30,4 DBS 0/1 30 58,0 PA DBS 1/2 5 4,5 16,8 30 10,6 24,7 PA DBS 1/11 5 2,8 21,9 30 14,0 29,8 174 2006. 43. évfolyam, 4. szám

ponenstõl. PA/TE rendszernél kevesebb fenolos vegyület diffundált a polimerbe az 1/5 arányú keverékbõl, mint az 1/2 arányúból. Ezzel szemben PA/DBS keverékeknél az észter arányának növelésével tovább nõtt a polimerbe beoldódó fenol mennyisége. A két rendszer viselkedése közötti eltérés az észterek móltérfogata és az adalékok kölcsönhatásának erõssége közötti különbséggel magyarázható. A DBS molekula lényegesen kisebb, mint a TE, és a PA/DBS pár asszociációs energiája nagyobb, mint a PA/TE adalékpáré. Ezzel magyarázható, hogy az elõbbinél független a PBD-be migrált észter/fenol arány a kiindulási keverék összetételétõl: 1 mol PA antioxidánst 5 mol DBS kísér. Ezzel szemben PA/TE keverékeknél a polimerbe migrált adalékok aránya változik a kiindulási összetétellel; az észter relatív mennyiségének növekedésével nõ a PBD-ben meghatározott aránya is: 1/2 1/2,3, illetve 1/5 1/6,2. Vagyis a szekunder kötéssel összekapcsolt egységek mellett az észter molekulák egyenként is diffundálnak a polimerbe. A vizsgált adalékok és keverékeik SAN kopolimerben mért migrációs jellemzõit a 4. táblázatban foglaltuk össze. 93 C-on a vizsgált fenolos antioxidáns nem tud a SAN-ba diffundálni az adalék molekulák és a polimer szegmensek igen kis mozgékonysága miatt. A TE migrációja erõsen korlátozott (18 h 0,3 m%), míg DBS-bõl viszonylag nagy mennyiség (6 h 28,3 m%) oldódik SAN-ban, amit részben a polimer/adalék kölcsönhatás erõssége, de elsõsorban az adalék molekulák mérete közötti különbség magyaráz. Az adalékok közötti specifikus kölcsönhatás eredményeként a PA jelentõsen csökkenti mindkét észter diffúziójának sebességét a keverékbõl a SAN-ba, de teljesen nem akadályozza meg. Ez az eredmény szintén azt támasztja alá, hogy mindkét észter asszociált és nem asszociált formában egyaránt részt vesz a transzport folyamatban. A specifikus kölcsönhatással összekapcsolt molekulák transzport tulajdonságai függenek a kölcsönhatásban résztvevõ molekulák méretétõl, a funkciós csoportok számától és a kölcsönhatás erõsségétõl. A polimerbe migrált adalékok aránya arra utal, hogy a bruttó migrációsebességet az asszociált és a kölcsönhatásba nem lépõ molekulák mozgékonysága és oldhatósága együttesen befolyásolja. 4. Összefoglalás Az adalékok asszociációjának hatását mozgékonyágukra alacsony üvegesedési hõmérsékletû PBD-ben és magas üvegesedési hõmérsékletû SAN kopolimerben tanulmányoztuk. Egy részben gátolt fenolos antioxidáns és két különbözõ molekulatömegû diészter keverékeinek migrációját vizsgáltuk 93 C-on, és a kísérletek eredményeit összehasonlítottuk a tiszta adalékok migrációs jellemzõivel. Adalék 4. táblázat. Adalékok migrációja SAN-ba 93 C-on Idõ, min Polimer által felvett adalék, m% Adalék 1 Adalék 2 Mólarány Adalék 1 Adalék 2 PA 1/0 1080 <0,1 TE 0/1 1080 0,3 PA TE 1/2 30 0 <0,1 360 0 0,3 DBS 0/1 360 28,3 PA DBS 1/1 360 0 <0,1 PA DBS 1/2 30 0 0,3 360 0 4,0 A részben gátolt fenolos antioxidáns OH csoportja H-híddal kapcsolódik a lineáris láncú észter C=O csoportjához. Az adalékok asszociációja megváltoztatja a termikus jellemzõket, ami jelentõsen befolyásolja a mozgékonyságukat és oldhatóságukat a polimerekben. A változás mértéke függ a polimer szegmens mozgékonyságától, továbbá az adalékkeverék összetételétõl, azaz a kölcsönhatásban résztvevõ molekulák méretétõl és a kölcsönhatás erõsségétõl. A cikk szerzõje köszönetét fejezi ki együttmûködõ partnerének Jan Lohmeijer-nek (GEP), továbbá Szauer Judit, Sinka Lajosné, Tatai Ede és Selmeci Józsefné technikus kollégáinak a kísérleti munkában való közremûködésért. A munka pénzügyi fedezetét biztosították: MTA, OTKA (T019425) és General Electric Plastics. Irodalomjegyzék [1] Allen, N. S.; Vasiliou, C.; Marshall, G. P.; Chen, W.: Polym. Degrad. Stab., 24, 17 (1989). [2] Marosi, Gy.; Márton, A.; Anna, P.; Bertalan, Gy.; Marosfõi, B.; Szép, A.: Polym. Degrad. Stab., 77, 259 (2002). [3] Dubini, M.; Cicchetti, O.; Vicario, G., P.; Bua, E.: Eur. Polym. J., 3, 473 (1967). [4] Cicchetti, O.; Dubini, M.; Parrini, P.; Vicario, G., P.; Bua, E.: Eur. Polym. J., 4, 419 (1968). [5] Westlake, J. F.; Johnson, M.: J. Appl. Polym. Sci., 19, 319 (1975). [6 Barabás, M.-né; Iring, R.-né; Fodor, Zs.; Bálint P.-né; Tüdõs, F.: Magy. Kém. Folyóirat, 95, 248 (1989). [7] Yachigo, S.; Sasaki, M.; Kojima, F.: Polym. Degrad. Stab., 35, 105 (1992). [8] Coleman, M. M.; Yang, X.; Stallman, J. B.; Painter, P. C.: Macromol. Symp., 94, 1 (1995). [9] Bertin, D.; Boutevin, B.; Rigal, G.; Fourty, G.: Eur. Polym. J., 34, 163 (1998). [10] Roe, R. J.: ACS Coatings and Plastics Prepr., 34, 132 (1974). [11] Liauw, C. M.; Childs, A.; Allen, N. S.; Edge, M.; Franklin, K. R.; Collopy, D. G.: Polym. Degrad. Stab., 65, 207 (1999). 2006. 43. évfolyam, 4. szám 175