Ismerkedés a Windows Explorer-rel A Windows operációs rendszerek egyik legősibb összetevője az ablakkezelőként és fájlmenedzserként is működő Windows Explorer, vagy ahogy a magyar fordításból ismerjük, az "Intéző". Sokan talán nem is sejtik, mi mindenre képes ez az elsőre fapadosnak tűnő alkalmazás, pedig meglehetősen sok rejtett vagy nem annyira ismert funkcióval is rendelkezik. A Windows Vista-ban egy teljesen új Explorer kapott helyet, mely a korábbiaknál jóval nagyobb tudású, kényelmesebben és gyorsabban használható eszköz. Első lépésként értelmezzük, mit is "csinál" az Explorer. Az imént ablakkezelőnek is neveztem, de ez nem teljesen fedi a valóságot. A Windows ablakkezelését egészen a Windows Vista megjelenéséig a GDI/GDI+ grafikus alrendszer végezte. A GDI (Graphics Device Interface) feladata, hogy a programok által küldött adatok alapján kirajzolja a képernyőre (grafikus interfészre) az ablakokat és a hozzájuk tartozó vezérlőelemeket, úgy mint gombok, csúszkák, jelölődobozok, gördítősávok, stb. A Windows Vista egy teljesen új ablakkezelési metódust vezet be. A Desktop Window Manager (DWM) már kihasználja a modern grafikus kátyák 3D-s gyorsítási képességeit és az alkalmazásokat csak képernyőterületen kívüli memóriaterületekre engedi írni, majd az onnan összeállított adatokból a DWM maga állítja elő a képet. Ez teszi lehetővé a megjelenített grafikus objektumok különféle tetszetős effektusokkal való feldíszítését. Ilyen hatás például az Aero felületen megjelenő ablakok címsorának és kereteinek áttetszősége, a menük, gombok, folyamatjelző sávok finom animálása, térbeli torzítása, elmosása. Ha az Explorer-re szűkítjük vizsgálódásunkat, tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy szimplán egy fájlkezelőről van szó. Amiért mégis vettem a bátorságot és - tévesen - ablakkezelőnek neveztem az az a tulajdonsága, hogy nem csak egy ablakban megjelenő fájlkezelő alkalmazásként működik, de az Explorer szolgáltatja a Windows asztal teljes felületét, az úgynevezett shell-t, vagyis burkot. Tulajdonképpen maga a Windows asztal is egy a fájlrendszerben elhelyezkedő mappának felel meg, amit az Explorer kiterjeszt számunkra a teljes képernyőre, így egy virtuális íróasztalhoz hasonló területet biztosítva, ahol szabadon mozgathatjuk a fájlrendszer további elemeit, fájlokat, mappákat. Az Explorer két további nagyon fontos Windows asztal-elemet, a tálcát és a Start menüt is kezeli. Alapszolgáltatások Mire is használhatjuk tehát a Windows Vista Explorer-ét? Természetesen - az eddigiekhez hasonlóan - fájlok mappák böngészésére, sorba rendezésére, keresésére, másolására, mozgatására, törlésére. A Windows Explorer külseje azonban némiképp változott elődeihez képest. Előszöris a szokásos menüsor hiányzik - pontosabban rejtett - a leggyakoribb feladatok pedig a bal oldali függőleges sávból a menük eddigi helyére, fölülre kerültek. Itt megtalálhatjuk a fájlokkal és mappákkal legsűrűbben végrehajtandó feladatoknak megfelelő parancsokat. Amikor különböző típusú fájlokat jelölünk ki, a választható feladatok listája is ennek megfelelően változik. Ha médiatartalmat, például zenét, videót, képet kezelünk, a lejátszás, diavetítés, CD-re írás lesz kéznél. Ha szöveges dokumentumot jelölünk ki rögtön a szerkesztés, nyomtatás, e-mailben küldés gombja kerül a feladatsorra. A klasszikus menüket az ALT billentyű lenyomásával továbbra is előhívhatjuk vagy akár vissza is kapcsolhatjuk a mappabeállítások között. Az új feladatsáv A böngésző ablak alsó sora is megváltozott itt a fájl előnézeti képét és jellemzőit láthatjuk. A fájlméreten, a létrehozás és az utolsó módosítás dátumán kívül itt címkézhetjük fel (tagging)
dokumentumainkat, mely címkék szerint aztán később kategorizálhatjuk, szűrhetjük és kereshetjük is az elemeket. Ugyanitt van lehetőségünk az osztályozásra (rating) is, mellyel zenei fájloknál például tetszésünket vagy nemtetszésünket fejezhetjük ki. Így mikor később a Windows Media Player-ben a csillagozás szerint választjuk ki a lejátszandó zenéket, biztosak lehetünk benne, hogy a nekünk kedves számok hallhatók majd. Az új státuszsor Megújult navigáció Az új Explorer-ben némiképp megváltozott a mappák közti navigáció is. Továbbra is lehetőség van az előzményekben előre illetve visszafelé lapozni, de az oly népszerű "egy szinttel fel" gomb eltűnt. Ez elsőre zavaró lehet, de ha jobban megnézzük a címsort, rájövünk a trükkre. Az Explorer címsorában láthatjuk a teljes útvonalat, annak minden alkönyvtárával együtt. Mostantól nem csak az előző szintre, de az útvonalon bármelyik mappába visszatérhetünk ha rákattintunk nevére, sőt az egyes mappák előnézetét is lenyithatjuk, ha a szintek közi kis nyílra bökünk. Szintenkénti navigáció Noha az imént megérthettük, miért hiányzik az Explorer gombsoráról a "fel" gomb, azért nem teljesen veszett el ez a funkció - billentyűkombinációval továbbra is lehetőségünk van szintenként feljebb lépni a könyvtárstruktúrában. A szülőkönyvtárba való ugráshoz nyomjuk le az "ALT+FEL (nyíl)" gombokat. Az előzményekben való navigációra használhatjuk az "előre/vissza" gombok mellett megjelenő lefelé mutató nyilat, ekkor az ablak megnyitása óta bejárt útvonal összes eleme megjelenik. Az előzményekben történő visszafelé lépésre a "Backspace" billentyűt is alkalmazhatjuk.
Előzmények Ha a címsor egy üres területére kattintunk, a szövegmező szerkeszthetővé válik és lehetőségünk van az elérési útvonal klasszikus módon történő megadására. Ide akár a Windows nevezetes helyeinek nevét is beírhatjuk, ha például begépeljük: "control panel" és Enter-t ütünk, máris a Vezérlőpultban találjuk magunkat. Keresés, szűrés, rendezés A Windows Vista-ban a teljes rendszer a dokumentumok könnyű kezelhetősége köré épült, kiemelt fontossággal tekintve az adatok keresésére, szűrésére és rendezésére. A Windows-ban szinte mindenhol találkozhatunk a keresődobozzal, mely az indexelő szolgáltatás segítségével képes bárhonnan bármit megtalálni a beírt kulcsszavak alapján. A kereső egyben szűrésre is alkalmas, ha például a Vezérlőpultot nyitottuk meg és kíváncsiak vagyunk az összes nyomtatással kapcsolatot beállításra, műveletre, csak be kell írnunk pár betűt a keresőbe és az Explorer máris leszűri nekünk az ablak tartalmát a kívánt csoportra.
A kereső mindig kéznél van Az adatok szűrésének és rendezésének más módja is van, például a mappalista fölött elhelyezkedő fejléc segítségével. Az egyes szempontokat (név, méret, dátum, típus) jelképező fejlécekre kattintva a régi jól bevált módszer szerint sorba rendezhetjük az elemeket, a Windows Vista-ban azonban egy új képességekkel rendelkeznek a fejlécek. Az egyes fejlécekhez tartozó kis nyílra kattintva kiválaszthatjuk, hogy az adott szempont szerint csoportosítva, vagy csak szimplán sorba rendezve szeretnénk látni az elemeket, további lehetőségként pedig megadhatunk szűrési feltételeket. Minden egyes fejlécnél az arra az oszlopra jellemző szempontok alapján szűrhetünk, a név mezőben tehát a kezdőbetűkre, a dátum mezőben bizonyos időintervallumokra, a méretnél pedig mérethatárokra. A szűrési feltételek kombinálhatók is, így minden korábbinál egyszerűbbé válik egy kiszemelt dokumentum megtalálása. Ha például egy hó eleji jelentést keresünk, mindössze négy kattintásba telik, hogy az összes "J" betűvel kezdődő, egy adott napon létrehozott dokumentumot kilistázzuk.
Kombinált szűrés Egy másik újdonság a fájlok és mappák kezelésénél, az egykezes működtetés támogatása. Ahhoz, hogy több fájlt vagy mappát jelöljünk ki, nyomva kell tartanunk a CTRL, illetve tömb-kijelölésnél a SHIFT billentyűt, miközben az elemekre kattintunk. Az új Explorer-ben lehetőségünk van az úgynevezett pipás kijelölést választani, ekkor minden elemnél, melyre rámutatunk egy kis jelölődoboz bukkan fel, melybe egyszerűen be kell tennünk a pipát. Így egy kézzel, szimplán kattintgatva kijelölhetünk tetszőleges számú elemet. A fejlécen megjelenő doboz használatával a teljes listát kijelölhetjük. Ha előzőleg csoportosítottuk, vagy szűrtük az elemeket, minden csoport elején is megtalálható lesz egy ilyen gyűjtődoboz, ezekkel az egyes csoportokat jelölhetjük ki.
Többszörös kijelölés jelölődobozok segítségével A navigációt és az elemek könnyebb beazonosítását segíti két további extra funkció, az óriásira növelhető ikonméretek és az elemek húzásánál látható jelzések. A Windows Vista teljesen új ikonformátumot kapott, a Vista-szabványú ikonok egészen 256 256 képpont méretig kell hogy tartalmazzák az ábrákat. Ekkora méretre ugyan ritkán van szükség, de képek, illetve képgyűjtő mappák böngészésekor hasznos lehet - mert mint majd láthatjuk, a Vista-ban minden kép, illetve képet tartalmazó mappa miniatűrként jelenik meg.
Az új látványterv szerint készült ikonok hatalmasra nagyíthatók Korábban, amikor egy vagy több fájlt húzással másoltunk, nem mindig volt egyértelmű, hogy milyen művelet következik, miután elengedtük az egérgombot - hacsak nem jobb gombbal húztuk az elemeket, ekkor egy felugró menü jelent meg. A Vista egyértelműen jelzi, milyen fájlműveletet végzünk éppen, attól függően, milyen gombot tartunk nyomva az objektum húzása közben, illetve mi a célterület. A művelet közben még a fájl miniatűrjét is láthatjuk, több fájl kijelölésekor pedig a miniatűrök egymás részben elfedve jelzik, hogy többszörös fájlművelet folyik. Másolás, áthelyezés, parancsikon létrehozása Drag & Drop módszerrel
Extrák A Windows Explorer-ből már az XP-ben is lehetőségünk volt adatok CD-re írására, illetve újraírható optikai lemezek törlésére. A Vista-ban immáron DVD-re is tudunk írni, extraként pedig bevezetésre került az UDF fájlrendszer támogatása. Az Universal Disk Format, vagy ahogyan a Windows Vista Explorer-e nevezi, "Live File System" egy mára eléggé elterjedt, főleg az újraírható optikai lemezeknél alkalmazott adattárolási struktúra. Használatával lehetőségünk van az optikai lemezeket (nem csak az újraírhatókat) olyan módon használni, mintha azok cserélhető memóriamodulok (pl. USB memóriák) lennének, szabadon másolhatunk, törölhetünk a lemezről adatokat, mindaddig, amíg le nem zárjuk a sávot (menetet). Amikor egy üres CD-t vagy DVD-t helyezünk a meghajtóba, a Windows felajánlja, hogy előkészíti használatra a lemezt, ekkor választhatunk a Live File System vagy a hagyományos, egyszer írható ISO formátumok között. Ha újraírható lemezt alkalmazunk, a későbbiekben bármikor újra megformázhatjuk azt bármelyik fájlrendszert választva. A Windows Vista az UDF 1.50, 2.00, 2.01 és 2.50-es verzióját támogatja, melyek közül a 2.01 az alapértelmezett. Fontos megjegyezni, hogy az UDF formátumban elkészített lemezek csak Windows XP vagy újabb operációs rendszeren használhatók. Ha régebbi környezetben tervezzük visszaolvasni a lemezeket, használjuk az ISO formátumot.
Optikai lemezek formázása és használata az UDF fájlrendszerrel Amikor a programkönyvtárakat böngésszük, feltűnhet egy plusz gomb, mely a "Compatibility Files" nevet viseli. Itt a User Account Control és az Explorer együttműködésének lehetünk tanúi. A Windows Vista minden olyan program számára, mely nem képes csak adminisztrátori jogkörben helyesen működni, egy úgynevezett homokozót hoz létre a felhasználó profilkönyvtárába, ahol aztán az alkalmazás szabadon garázdálkodhat, miközben "azt hiszi", hogy valójában a \Program Files és a \Windows, \Windows\system32 mappákban operál. Erre a megnövelt biztonságra a rendszer védelme miatt van szükség, valamint az egyes alkalmazások így nem szemetelik tele a rendszermappákat, annak ellenére, hogy továbbra is működőképesek maradnak. A "Compatibility Files" gomb megnyomásával az adott alkalmazás "homokozójába" navigálhatunk, ahol megtekinthetjük azokat a fájlokat, melyekre a programnak teljes jogosultsággal kell bírnia a helyes működéshez.
Virtuális munkatér a nem Vista-kompatibilis alkalmazások számára Trükkök Bár a Windows Explorer legtöbb funkciója egyszerűen elérhető a kezelőfelületről is, van néhány rejtett újdonság a Windows Vista-ban, melyeket csak billentyűkombinációkkal, vagy némi kézi rásegítéssel csalhatunk elő. A Gyorsindítás állandó billentyűparancsai A Tálcán alapértelmezésként helyet foglaló fő indítópult - mely a Gyorsindítás (QuickLaunch) nevet kapta - leggyakrabban használt alkalmazásaink, dokumentumaink, webhelyeink hivatkozásait tartalmazza. Erre az eszköztárra rendkívül egyszerűen elhelyezhetünk további parancsikonokat is, szimplán húzzuk rá a kiszemelt elemet. Régi módszer a Windows-ban, hogy az egyes parancsikonokhoz egyedi billentyűparancsokat társíthatunk (a parancsikon tulajdonságlapján), de a Vista Gyorsindítás eszköztára erről előre gondoskodik. A QuickLaunch-ra húzott elemek ugyanis automatikusan a "Win+1", "Win+2", "Win+3", stb. billentyűkombinációkkal indíthatók. Ha áthúzással módosítjuk az ikonok sorrendjét, a billentyűparancsok állandóak maradnak, tehát mindig az első ikon által képviselt program indítható a "Win+1" billentyűkombinációval. Automatikus billentyűparancsok a Gyorsindítás eszköztáron
Rejtett helyimenü-parancsok A fájlokkal vagy mappákkal való műveletvégzés leggyorsabb módja, ha az egér jobb (illetve másodlagos) gombjával kattintunk a kijelölt elemre. Ekkor az "összes" elvégezhető művelet közül választhatunk. Egy mappára kattintás közben tartsuk lenyomva a SHIFT billentyűt, és máris kiderül, hogy mégsem az összeset láttuk. A speciális helyi menüben két új parancs tűnik fel, az egyik a "Open Command Window Here". Ezt a parancsot választva egy parancssor nyílik, melynek aktuális munkakönyvtára a kiválasztott mappa lesz. Ez rendkívül hasznos lehet, ha parancssori műveletet szeretnénk végezni egy mappában, melyet éppen a grafikus felületről böngészünk. A funkció további érdekessége, hogy ha hálózati elérési útvonalra kattintottunk - mivel a parancssor nem támogatja az UNC (\\gépnév\megosztásnév) útvonalakat - a Windows automatikusan felcsatolja a megadott erőforrást hálózati meghajtóként, majd miután bezártuk a parancssort, le is választja azt. A másik lehetőség a "Copy as Path" mely egész egyszerűen a mappáig vezető teljes elérési útvonalat a vágólapra helyezi (például: "C:\Windows\System32\drivers\etc\"). Rejtett környezetimenü-elemek A tálcagombok sorrendjének rögzítése A Windows alapértelmezésként megnyitási sorrendben, az egyforma alkalmazások gombjait pedig egymás mellé helyezi a tálcán. A felhasználók régi vágya, hogy a tálcagombokat szabadon mozgathassák munka közben. A Windows fejlesztőcsapata visszajelzése szerint ehhez nagyobb mértékű struktúrális átalakításokra lett volna szükség az Explorer-ben, de ígéretet tettek rá, hogy a következő Windows-verziókban (talán még a Vista egyik szervízcsomagjában is) elérhető lesz ez a
funkció. Amíg ez megvalósul kénytelenek vagyunk beérni egy kerülőmegoldással. Meghatározhatjuk a tálcagombok elhelyezésének sorrendjét, ha a "C:\Users\{felhasználónév}\AppData\Roaming\Microsoft\Windows\Explorer" mappában létrehozunk egy "taskbar.ini" nevű fájlt a következő tartalommal: (ha az előbbi útvonalon nincs "Explorer" mappa, hozzuk létre magunk) [ApplicationSortOrder] outlook.exe=1 cmd.exe=2 iexplore.exe=3 wmplayer.exe=4 explorer.exe=5 Miután újraindítottuk az Explorer-t (ehhez jelentkezzünk ki a Windows-ból, majd vissza), a megadott alkalmazások mindig a számukra megadott pozíciót fogják elfoglalni a tálcán, tehát biztosak lehetünk benne, hogy az első gomb mindig az Outlook lesz. Elemek csoportos átnevezése Ez ugyan nem új "trükk", már a Windows XP Explorer-e is képes volt sorozatos átnevezésre, de elképzelhető, hogy sok felhasználó még nem ismeri ezt a lehetőséget. Ha több fájlt akarunk egyforma névvel, de sorszámozva átnevezni, jelöljük ki az összes elemet, majd nyomjuk meg az "F2" billentyűt és írjunk be egy nevet. Miután Enter-t ütöttünk a Windows "Fájlnév (1).txt, Fájlnév (2).txt, Fájlnév (3).txt, stb." névvel látja el a fájlokat. Sajnos az elnevezés módja nem konfigurálható, de alapműveletekhez ez is megfelel.