INTÉZMÉNYI MENEDZSMENT A FELSŐOKTATÁSBAN 3. Szerkesztette: Hrubos Ildikó Luda Szilvia Török Imre FGSZE 2013
Szerkesztette: Hrubos Ildikó, Luda Szilvia és Török Imre A szerkesztésben közreműködött: Mészöly László Copyright 2013 Angyal Ádám, Antal János, Aradi Zsolt, Bazsa György, Derényi András, Dobák Miklós, Drótos György, Fejes Balázs, Fonyó Istvánné, Gyökér Irén, Halász Gábor, Horváth Attila, Hrubos Ildikó, Író Béla, Jobbágy Ákos, Kerekes Sándor, Kollár László, Kováts Gergely, Ritoók Magda, Szabó Tibor, Szekeres Tamás, Török Imre, Vida Gábor, Wetzker Konrad ISBN 978-963-12-0370-7 Kiadja: Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesülete Felelős kiadó: Török Imre Készült a MAGNUM gondozásában, Budapesten 2013-ban Fedélterv: VIVIDESIGN Nyomdai munkák: Pauker Nyomdaipari Kft.
Tartalomjegyzék A KÖTET SZERZŐI... 5 Előszó... 10 NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TENDENCIÁK A FELSŐOKTATÁSBAN Halász Gábor: A felsőoktatás globális trendjei és szakpolitikai válaszok az OECD országokban és az Európai Unióban... 13 Hrubos Ildikó: A felsőoktatási intézmények misszióinak átalakulása, bővülése... 34 Kováts Gergely: Az egyetemek fejlődéstörténete és ennek tanulságai... 45 Derényi András: A magyar felsőoktatás átalakulása (1989-2008)... 69 Török Imre: Gondolatok a felsőoktatásról... 99 Kerekes Sándor: Az egyetemek társadalmi felelősségvállalása, feladatok és lehetőségek... 126 Bazsa György: QUO VADIS magyar felsőoktatás?... 145 Antal János: Húsz éves a magán és alapítványi felsőoktatás Magyarországon... 158 KIHÍVÁSOK ÉS STRATÉGIAI VÁLASZOK Dobák Miklós - Kováts Gergely: Változásvezetés felsőoktatási intézményekben... 171 Wetzker Konrad: Stratégiai gondolkodás a felsőoktatásban... 183 Drótos György: Stratégiaalkotás a felsőoktatásban... 191 Vida Gábor: Kívül vagy Belül... 200 Gyökér Irén: Egyetemi humán politika a XXI század küszöbén... 213 Aradi Zsolt: A felsőoktatás finanszírozása és gazdálkodása... 224 Angyal Ádám: Mit tanulhat a felsőoktatás a gazdasági élettől?... 245 Fejes Balázs - Kollár László: A magyar felsőoktatás munkáltatói szemszögből... 257 HAZAI GYAKORLATI TAPASZTALATOK Jobbágy Ákos: A kreditrendszer és a kétciklusú képzés... 269 Fonyó Istvánné: Az egyetemi, főiskolai könyvtárak a változó felsőoktatásban... 280 Horváth Attila: Külföldi hallgatók a hazai felsőoktatásban. Az idegen nyelvű képzés tapasztalatai.... 288 Író Béla: Teljesítményértékelés teljesítményarányos díjazás a Széchenyi István Egyetemen... 295 Ritoók Magda: Új lehetőségek és feladatok a hallgatói tanácsadás fejlesztésében... 310 Szabó Tibor: Felsőoktatási minőségdilemmák... 319 Szekeres Tamás: A Széchenyi István Egyetem küldetése és stratégiája... 327 3
A KÖTET SZERZŐI ANGYAL ÁDÁM egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok kandidátusa. A Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének tagja. 25 évig vállalati munkatárs és vezető a hajóiparban. A rendszerváltás óta egyetemi oktató és kutató (9 könyv, több tucat publikáció), valamint nemzetközi tanulmányok (Harvard Business School, HEC Paris, stb.) és előadások kötődnek nevéhez. Ezek mellett hazai üzleti vállalkozásokban tanácsadó, illetve vezető testületek tagja. Oktatási és kutatási területei a vezetéstudományhoz kötődnek. Ezen belül az általános vezetéselmélet, vállalati kormányzás, üzleti tanácsadás, üzleti etika, társadalmi felelősség kérdéseire fordít különös figyelmet. ANTAL JÁNOS alapképzettsége erősáramú villamosmérnök (BME), később gazdasági mérnöki, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán ugyancsak posztgraduális képzésben vett részt. 1990-től a Villányi úti Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány elnök-igazgatója. Az Általános Vállalkozási Főiskola 1996-ban történt indulásától főtitkárként, majd 2006-tól főigazgatóként tevékenykedik. 1999-2004. között a Felsőoktatás és Tudományos Tanács, illetve 2006-2010 között a Nyíregyházi Főiskola gazdasági tanácsának tagja volt. 2010-ben a Magyar Rektori Konferencia Magán, illetve Alapítványi Felsőoktatási Intézmények Bizottsága elnökének választották. ARADI ZSOLT okleveles közgazda. Négy évtizeden keresztül köztisztviselőként, döntően a Pénzügyminisztériumban a központi költségvetési fejezetek költségvetésével, ezen belül kiemelten a felsőoktatással, a tudományos kutatással, a kultúrával, a közigazgatással, az igazságszolgáltatással; továbbá a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozásával, illetményrendszereivel foglalkozott. Feladata volt a központi intézményekre kiterjedő szervezeti reformok és pénzügyi intézkedések kidolgozása, végrehajtása is. Nevéhez fűződik a költségvetési szervek pénzügyeinek megújítását célzó ún. státusz-tv. és a kapcsolódó államháztartási szabályozás megalkotásának irányítása. Két évtizedes főosztályvezetői munkásság után, a minisztérium megszűnésekor nyugdíjba ment. Félszáz tanulmány szerzője, rendszeresen végez szakértői munkát, oktat, címzetes egyetemi tanár. BAZSA GYÖRGY a Debreceni Egyetem professor emeritusa. A Természettudományi Kar Fizikai Kémiai Tanszékének oktatója közel fél évszázada, nyolc éven át (1990-1998) a tanszék vezetője is volt. A kémiai tudományok doktora, kutatási területe a nem-lineáris reakciókinetika. Felsőoktatási vezetői tapasztalata széleskörű: volt dékánhelyettes, dékán, rektorhelyettes, rektor (1995-1999), a Magyar Rektori Konferencia, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, majd a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnöke. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt kitüntetés tulajdonosa, a kijevi Nemzeti Sevcsenko Egyetem díszdoktora. DERÉNYI ANDRÁS az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársaként (korábban létrehozásától megszűnéséig az Országos Kreditiroda vezetőjeként) felsőoktatási tanulás-szervezéssel, oktatás-menedzsmenttel, tanulástámogató eszkö- 5
zökkel és rendszerekkel, valamint a felsőoktatás stratégiai fejlesztésével, felsőoktatáspolitikával kapcsolatos kutató, elemző, fejlesztő tevékenységet végez. Szakértőként részt vesz nemzetközi és hazai szakmai munkacsoportok, testületek munkájában, Uniós és más fejlesztési projektekben lát el szakmai és vezetői feladatokat. Vezetői tanácsadóként is működik, továbbá vendégtanárként tanít a felsőoktatásban. DOBÁK MIKLÓS okleveles közgazda, tanszékvezető egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének igazgatója. A Budapesti Corvinus Egyetemen kívül amerikai és német egyetemeken is folytatott tanulmányokat, illetve kutatói tevékenységet. Több tudományos testületnek, illetve hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Oktatói munkája mellett számos Magyarországon működő nagyvállalatnál végez tanácsadási tevékenységet; az IFUA Horváth & Partners vezetési tanácsadó cég Felügyelő Bizottságának elnöke. DRÓTOS GYÖRGY egyetemi docens a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetés és Kontroll Tanszékének vezetője. Közel húsz éve foglalkozik a közszolgálati szervezetek, köztük a felsőoktatási intézmények vezetési és szervezési kérdéseivel. Az IFUA Horváth & Partners szakértőjeként számos hazai és külföldi felsőoktatási intézménynél dolgozott stratégiaalkotási, folyamatszervezési, controlling és informatikai témakörökben. A felsőoktatás modernizációjával és az intézményi szintű innovációk lehetőségeivel foglalkozó konferenciák és szakmai fórumok rendszeres előadója. FEJES BALÁZS az EPAM Systems (Közép-Kelet-Európa legnagyobb szoftver megoldás szállítója) globális Banki és Finanszírozási Szolgáltatásai üzletágának stratégiáját és működését felügyeli. 2012 augusztusáig az EPAM műszaki igazgatójának tisztét látta el, és annak biztosításáért felelt, hogy az EPAM Systems összes offshore és nearshore szoftverfejlesztő központja az ipari szabványok vezető ereje legyen hatékonyság és minőség tekintetében. Ezt a feladatot 2004-től látta el, amikor a Fathom Technology-t, egy magyar szoftvergyártó céget, melynek társalapítója és műszaki igazgatója volt, felvásárolta az EPAM Systems. Ezt megelőzően vezető szoftvermérnök volt a Microsoft Great Plains alkalmazásában. Vezető szoftvermérnökként tevékenykedett a Scala Business Solutions alkalmazásában is. Számos kiváló programozásért járó díjat kapott, és sokat dolgozott az USA-ban és Oroszországban is. FONYÓ ISTVÁNNÉ könyvtári szakfelügyelő, könyvtári szakértő, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott könyvtári főigazgatója. 1976-tól 2013-ig folytonosan a Műegyetem könyvtárában dolgozik, 20 éven át vezető beosztásban. Főigazgatóként az intézmény valamennyi tevékenységért felelősséggel tartozik. Részt vett a fejlesztési folyamatokban, úgy az épület, mint az egyes könyvtári munkafolyamatok korszerűsítésében. Magyarországon elsőként felügyelte az alkalmazott integrált könyvtári számítógépes rendszer (Aleph) verzióinak bevezetését, az átállással kapcsolatos munkálatokat. Feladatai közé tartozott a pályázatok készítése, menedzselése és a minisztériumi, alapítványi támogatások felhasználása. 2013-tól önkéntes munkával szerkeszti a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás című szakfolyóiratot. GYÖKÉR IRÉN a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszékének egyetemi docense. Alapvetően két diszcip- 6
línát képvisel az egyetemen, az Emberierőforrás-menedzsment és a Szervezeti viselkedés témaköreit. Negyven éves oktatói pályája során többek között bevezette ezen témaköröket az oktatásba, alapító igazgatója volt az angol nyelvű MBA-nek, EEM specializációt alapított a vezetés-szervezés mesterszakon. Egy évtizedig társzerkesztője a Harvard Business Review magyar kiadásának. Kutatási területei közé tartoznak az intellektuális tőke mérése és értékelése, az emberi erőforrások ráfordításai és számvitele illetve humán erőforrás controlling, az emberi erőforrás menedzsment és szervezeti viselkedés. HALÁSZ GÁBOR egyetemi tanár, oktatáskutató, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának tanára, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadója. A Magyar Tudományos Akadémia doktora. Szakterülete az oktatáspolitika, az oktatás irányítása, az oktatási rendszerek nemzetközi összehasonlító elemzése és a nemzetközi integráció oktatásügyi hatásai. Az OECD, a Világbank, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek felkérésére több programban és országban látott el szakértői feladatokat. Tagja, és több évig elnöke volt az OECD Oktatáskutatási és Innovációs Intézete Igazgató Tanácsának. Az egyetemi oktatásban az európai integráció oktatásügyét, összehasonlító oktatáspolitikát és oktatásszociológiát tanít, részt vesz a közoktatási vezetők és a doktori hallgatók képzésében. HORVÁTH ATTILA 1964-ben végzett a BME Építőmérnöki Karán.1964-től 1992- ig a BME Vasútépítési Tanszék oktatója, illetve a Mérnöktovábbképző Intézet igazgatója volt. 1972-ben műszaki doktori, 1979-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1982-től vesz részt a magyar egyetemek idegen nyelvű képzéseinek szervezésében, irányításában. Jelenleg az amerikai McDaniel College Budapest Campus elnöke. HRUBOS ILDIKÓ szociológus a Budapesti Corvinus Egyetem (illetve jogelődjeinek) munkatársa, 1996 óta egyetemi tanára, ahol korábban különböző kari és egyetemi vezetői feladatokat látott el (dékánhelyettes, dékán, rektorhelyettes). Jelenleg a Szociológia és Társadalompolitika Intézet professor emeritája és a BCE Nemzetköz Felsőoktatási Kutatások Központjának tagja. Húsz éve foglalkozik felsőoktatáskutatással. Elsősorban a felsőoktatásban az utóbbi fél évszázadban zajló folyamatokat, a nemzetközi trendeket kutatja, kiemelt figyelemmel az európai reformokra, kezdeményezésekre. Az Educatio folyóirat és a Felsőoktatási Műhely szerkesztőbizottságának tagja, az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke. ÍRÓ BÉLA gépészmérnök, egyetemi oktatói pályafutását 1977-ben kezdte a Széchenyi István Egyetemen jogelődjénél, szakterülete a hő- és áramlástechnika. 1981-től öt éven át Algériában tanított hő- és áramlástant, francia nyelven. 1991-ben megvédte doktori disszertációját, és ugyanebben az évben főtitkári megbízást kapott, melyet 22 éven át töltött be. Az Egyetem humán erőforrás gazdálkodásának központi szervezéséhez és irányításához kötődő vezetői megbízása kapcsán kezdett foglalkozni a minőségbiztosítással és azon belül a közalkalmazottak teljesítményértékelésének kérdéseivel. Oktatói tevékenységét 1977 óta megszakítás nélkül folytatta, és ma is gyakorló oktató a Széchenyi István Egyetemen, docensi beosztásban. 7
JOBBÁGY ÁKOS 1976 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Méréstechnika és Információs Rendszerek tanszék munkatársa, 2007 óta egyetemi tanár, 2011 óta a tanszék vezetője. Oktat a villamosmérnök képzésben, az angol nyelvű (BSc és MSc szintű) képzésben és az egészségügyi mérnöki mesterképzésben. 1998 óta tagja (2008 óta elnöke) az egészségügyimérnök-képzés szakbizottságának, a mesterképzés szakfelelőse. 1998 2012 között a Műegyetem oktatási igazgatója, 2012 óta oktatási rektorhelyettese. 2008-2011 között az Országos Kredittanács tagja volt. 2012 óta a MAB Plénum tagja, az Egyetemi tanári és doktori kollégium elnöke. Az MRK Műszaki Tudományok Bizottságában (és annak elődszervezetében) több mint tíz éve képviseli a BME-t. KEREKES SÁNDOR 1971-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kémia-áruismeret tanári szakán. Azóta megszakítás nélkül az Egyetemen (illetve jogutódjainál, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen) dolgozik. 1994-ben kinevezték egyetemi tanárnak, majd 1994-1997 és 2003-2007 között a Gazdálkodástudományi kar dékánjának. 1989-ben létrehozta a Környezetgazdaságtani és technológiai tanszéket, majd 2000-ben megbízást kapott a Környezettudományi Intézet megalakítására. Az öt tanszéket átfogó Intézetnek 2013-ig volt igazgatója. 1996-ban egyik alapítója és 2009-ig vezetője a CEMS Environmental Challange Interfaculty Groupnak. 2003-ban az MTA doktora lett. 2012-ben a Varsói Közgazdasági Egyetem díszdoktorává választotta. 1996-2009 között tagja, illetve elnöke volt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak, az MTA Elnöki Környezettudományi Bizottságának jelenleg is tagja. 2013-ban a Kaposvári Egyetem Gazdálkodás és szervezéstudományok doktori iskolájának vezetője lett. KOLLÁR LÁSZLÓ végzettségét tekintve villamosmérnök. Az Ernst & Young-nál ill. a Polgári Banknál töltött tanulóévek után 1995-ben csatlakozik a magyar Microsofthoz. Tíz év alatt munkatársaival a nulláról a 40 fős, több milliárdos üzletté fejleszti a szolgáltatási üzletágat. 2005-ben tovább lép a Microsoft kelet-európai központjába, ahol a távközlési szektorba eladott szolgáltatásokért felel. Ezzel részben átfedésben a cseh szolgáltatási üzletágat is vezeti. 2008-ban a fejlesztési üzletág vezetőjeként tér haza. Feladata az új Microsoft technológiák (Azure, Windows 8) itthoni bevezetése. 2012-től az Azure inkubációs csapatot vezeti a CEE és MEA régiókban. 2013-ban a Morgan Stanley Technology & Data részlegéhez igazol át. KOVÁTS GERGELY tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem közgazdász szakán, valamint az Institute of Education (University of London) oktatásközgazdasági mesterszakán végezte. Doktori disszertációját, melynek témája a dékán szerepének változása volt, a Budapesti Corvinus Egyetemen védte. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének adjunktusa és az egyetem Minőségügyi Irodájának titkára, valamint a BCE-n működő Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgató-helyettese. Fő érdeklődési területei közé a felsőoktatási intézmények menedzsmentje és kormányzása, a felsőoktatásfinanszírozás és a minőség-menedzsment tartozik. E témákban számos cikk és könyvfejezet szerzője. A felsőoktatás mellett a tágabb kutatási területet a szervezetelméletek és a közszférában működő szervezetek menedzsment-problémái jelentik. 8
RITOÓK MAGDA pályája első időszakában pályaválasztási tanácsadással foglalkozott. PhD fokozatot 1978-ban szerzett. 1980 óta jelenleg is az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozik, mint habilitált egyetemi docens. Oktatási munkája mellett sok éven át az ELTE hallgatói számára létrehozott Életvezetési Diáktanácsadó vezetője volt. Közéleti tevékenysége keretében a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke (2000-2008) és a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (1995-2007) elnöke volt. Tudományos kutatási területe a pályalélektan, a serdülő és ifjúkor pszichológiája, a tehetséggondozás a felsőoktatásban, a pszichológiai tanácsadás módszertana. SZABÓ TIBOR a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának adjunktusa és az egyetem főtitkára. Szakterülete a nonbusiness menedzsment, ezen belül a felsőoktatás-menedzsment, és a felsőoktatási szervezetek viselkedése. SZEKERES TAMÁS gépészmérnök, mérnöktanár a Széchenyi István Egyetem (illetve jogelődeinek) munkatársa, 2000 óta egyetemi tanára. 1975 óta látott el különböző vezetői feladatokat. A Műszaki Tanárképző Tanszék vezetője, az intézmény főigazgató-helyettese, főigazgatója, majd az Egyetem rektora volt nyugdíjba vonulásáig. Publikációiban a szakképzés és a gazdaság kapcsolatával foglalkozott. Intézményvezetőként a felsőoktatás és a társadalom, a gazdaság közötti kapcsolat új, hatékony modelljének kialakítására törekedett. TÖRÖK IMRE okleveles közgazda, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyugalmazott gazdasági és műszaki főigazgatója, a Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesületének elnöke. VIDA GÁBOR okleveles közgazdász, az IFUA Horváth & Partners Kft. principálisa. A Folyamatmenedzsment és Szervezetalakítás Kompetenciaközpont vezetője. Számos cégnél végzett tanácsadói munkát többek között az alábbi témákban: Business Process Reengineering, ügyfélszolgálati és informatikai terület kiszervezése, informatikai fejlesztési projektek, IT stratégia kialakítása, folyamati mutatószámrendszer kialakítása. Rendszeres tréner és előadó különféle szakmai rendezvényeken. WETZKER KONRÁD Németországban született. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1975-ben diplomázott, PhD-jét a Halle-i Egyetemen, doktorátusát a Lipcsei Egyetemen szerezte. A Boston Consulting Groupnál a düsseldorfi irodában dolgozott, majd a budapesti iroda vezetőjeként számos nagyvállalat működéséről szerzett tapasztalatot. 1991 és 2010 között több mint ötven nagyvállalattal dolgozott szorosan együtt stratégiai, szervezési és nemzetközi projektekben. Több országban tartott előadásokat, olyan híres egyetemeken, mint Harvard, Mannheim és Cambridge. 2005 óta a Corvinus School of Management elnökeként felelős a Budapesti Corvinus Egyetem vezetőképző és MBA programjainak kidolgozásáért. Az egyetemen magyar, angol és német nyelven oktat. 9
Előszó A Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesülete, a Budapesti Corvinus Egyetemmel és a Menedzserek Országos Szövetségével együttműködve a 2012-13. tanévben harmadik alkalommal szervezte meg a felsőoktatási vezetők gazdasági képzését, továbbképzését. A házigazda szerepét a Corvinus School of Management vállalta. A képzésbe ezúttal is bevontunk elméleti szakembereket, akik a felsőoktatás stratégiai kérdéseivel foglalkoznak, illetve olyanokat is, akik a gyakorlatban szereztek tapasztalatokat a felsőoktatás menedzsment különböző területein. Az elmúlt évek előadásait tartalmazó kiadványok Felsőoktatás-menedzsment, Intézményi menedzsment a felsőoktatásban, Intézményi menedzsment a felsőoktatásban 2 után, jelen kiadványunk a 2012-13 tanév előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. A kötet három fejezetre tagolódik. Az első fejezetben a felsőoktatás általános kérdéseivel, a fő nemzetközi és hazai tendenciákkal foglalkozó előadások találhatók. A tárgyalt témák között elméleti igényű történeti elemzés, globális kitekintés és aktuális hazai problémák körüljárása egyaránt szerepel. A második fejezet előadásai az intézményi szintre, a stratégiai gondolkodásra, a stratégiaalkotásra helyezik a hangsúly. Konkrétabban a változásvezetés, a finanszírozás, a gazdálkodási gondolkodás, a humán-politika, a munkáltatói szempontok figyelembe vétele jelenik meg a témák között. A harmadik fejezetben gyakorlati tapasztalatokról szóló beszámolók, elemzések, értékelések olvashatók az intézményi munka néhány kiemelt területéről. A tematika és a megközelítési módok sokféleségéből, a szerzők eltérő szakmai irányultságából és szerepéből adódik, hogy az írások különböző jellegűek. Van közöttük szaktanulmány, könyvrészlet, esszé és a szóbeli előadás stílusát követő munka. Azt reméljük, hogy az előadások közreadásával a kurzus hallgatóin kívül segíthetjük azon szakemberek munkáját, akik eddig nem tudtak részt venni hasonló tematikájú képzésben, illetve a kiadvány azoknak is hasznára válhat, akik a jövőben vezetői feladatokra készülnek a felsőoktatásban. Hrubos Ildikó, Luda Szilvia, Török Imre a kötet szerkesztői 10
NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TENDENCIÁK A FELSŐOKTATÁSBAN
Halász Gábor A felsőoktatás globális trendjei és szakpolitikai válaszok az OECD országokban és az Európai Unióban 1 Bevezetés A fejlett országok, ezen belül az Európai Unió tagországai többségének felsőoktatási rendszereiben az elmúlt évtizedekben nagy horderejű változások történtek, amelyek eredményeképpen e rendszerek történetileg kialakult alapvető jellemezői jelentős mértékben átalakultak és jelenleg is átalakulóban vannak. Az egyes országokban e változásokat általában tudatos állami reformpolitikák orientálják, amelyeket az államok nemegyszer magas szinten egyeztetnek egymással. A nemzeti felsőoktatási rendszerekben zajló változásokat ennek nyomán egyre inkább meghatározzák a nemzeti rendszeren kívül, a felsőoktatás európai és globális rendszerében zajló folyamatok. A változások a felsőoktatási rendszereknek lényegében valamennyi elemét, minden funkcióját érintik, a tanulás megszervezésétől kezdve az intézményi szintű menedzsmenten, az oktatás és a kutatás finanszírozásán és a rendszerek nemzeti szintű kormányzásán keresztül a diplomák és kvalifikációk struktúrájának és tartalmának az átalakulásáig. Turbulens környezet: a változásokat kiváltó okok A változások mögött több, egymást erősítő ok található, amelyek részben a felsőoktatási rendszereken kívül, a tágabb gazdasági-társadalmi környezet átalakulásában, részben magukon a felsőoktatási rendszereken belül találhatóak. Ezek közül az egymással szorosan összefüggő, egymásra kölcsönösen is hatással lévő okok közül érdemes az alábbiakat kiemelni: - A demográfiai változások, ezen belül jelenleg különösen a születésszám tartós csökkenése és a népesség elöregedése - A felsőoktatás korábban lezajlott mennyiségi növekedése és tömegessé válása, az ebből fakadó belső strukturális feszültségek, továbbá az ezek feloldását célzó beavatkozások iránti igények - A gazdaság átalakulása, ezen belül különösen a szolgáltató szektor súlyának növekedése, az ún. tudásgazdaság kialakulása, a tudás-intenzív ágazatok súlyának növekedése, ezek növekvő szerepe egy-egy ország nemzetközi versenypozíciójában - A globalizálódás több eleme, ezen belül különösen az oktatás (ezen belül elsősorban a felsőoktatás) globális nemzetközi piacának a kialakulása, e piac új nemzetközi szabályozórendszereinek a fejlődése 1 A tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetemen azonos címmel elhangzott előadás írott változata. Az előadás és a tanulmány némileg frissített változata annak, amely két évvel korábban ugyanazon a helyen hasonló címmel hangzott el, és a mely később nyomtatás is megjelent (Halász, 2009) 13
- A nemzeti és nemzetközi (többek között uniós) kutatási, fejlesztési és innovációs politikák fejlődése, az innováció tartalmáról és szerepéről történő gondolkodás átalakulása, a technológiai innovációs politikák stratégiai felértékelődése, és e környezetnek a felsőoktatáson belül zajló kutatásokra gyakorolt hatásai - Az egész életen át tartó tanulás domináns oktatáspolitikai paradigmává válása és e paradigma több összetevője (pl. az oktatás és a munka világa közötti közvetítő rendszerek átalakulása, különösen a kvalifikációs rendszerek reformja) - A közigazgatás és a kormányzás reformjai, ezen belül különösen az ún. Új Közszolgálati Menedzsment (New Public Management) megközelítésének a térhódítása, az ezzel együtt járó minőség- és teljesítménymenedzsment és elszámoltathatósági eljárások terjedése - Az állami költségvetésre nehezedő folyamatos nyomás, a költségvetési lehetőségek és a robbanásszerűen növekedő igények közötti állandó feszültség, a költségvetési hiány kézbentartását szolgáló és a közszolgáltatások racionalizálását kikényszerítő restrikciós politikák - Az információ-technológia fejlődése, ezen belül különösen az oktatási szolgáltatások előállítása és értékesítése számára új feltételeket teremtő hálózati kommunikáció térhódítása - A nemzetközi integráció, ezen belül térségünkben az európai integráció fejlődése, a közösségi politikák körének és terjedelmének a bővülése, az oktatás súlyának a növekedése a közösségi politikákon belül, a nemzetfeletti szinten hozott döntések növekvő szerepe - Az emberi tanulás, ezen belül a felnőttkori tanulás természetéről való tudásunk növekedése és átalakulása, a tanulás tudományának (learning science) fejlődése és ezzel párhuzamosan a tanulás hatékony megszervezésével kapcsolatos igények átalakulása Mindezek az egymást erősítő, egymásra is ható okok rendkívüli erős és rendkívül öszszetett változás-kényszert hoznak magukkal, ami a fejlett országokban általában tudatos és koherens reformpolitikákban ölt testet, de a változásokat azok az országokat sem tudják elkerülni, ahol egyébként a nemzeti politikai keretek között csak nehezen vagy nem tud kialakulni tudatos és koherens reformpolitika. Általában elmondható az, hogy a felsőoktatási rendszerek és a rendszer egyes szereplői, így főleg az intézmények rendkívül turbulens környezetben vannak, amely lényegében kizárja a változatlanságot. A felsőoktatás valamennyi szereplője rákényszerül arra, hogy tanuljon meg együtt élni a folyamatos változásokkal. Ez különösen nagy kihívást jelent egy olyan, az egyetemes és nemzeti történelmek mélyében gyökerező intézmény számára, mint amilyen az egyetem, amely a fejlett világban ma is a régmúltba visszanyúló történeti folytonosság egyik legfontosabb hordozója. A felsőoktatással foglalkozó nemzetközi irodalom gyakran idézi például Clark Kerr The Uses of University c. nagyhatású könyvének azt a megállapítását, hogy a nyugati világban az 1520 előtt létrehozott intézmények közül körülbelül nyolcvanöt létezik ma is felismerhető formában, hasonló funkciókkal és töretlen saját történelemmel, így többek között a Katolikus Egyház, Man Sziget, Izland és Nagy- Britannia parlamentjei, több svájci kanton és hetven egyetem (Kerr 2001: 115). Per- 14
sze ha arra gondolunk, hogy egy intézmény ilyen hosszú időn keresztül csak akkor maradhat fenn, ha egészen különleges alkalmazkodóképességgel rendelkezik, akkor a környezeti átalakulás nyomán jelentkező változási kényszerek kevésbé jelennek meg teljesíthetetlen kihívásként. Domináns trendek és kihívások A fejlett országok felsőoktatási rendszereiben zajló folyamatokról az egyik leginkább teljes körű áttekintés ma minden bizonnyal az OECD 2008 tavaszán lezárult felsőoktatási tematikus vizsgálata nyújtja. 2 Ebben 24 ország vett részt, de az elemzések jelentős része a szervezet mindegyik a vizsgálat idején harminc tagországára kiterjedt. Magyarország ugyan nem volt benne az aktívan és közvetlenül érintett 24-es csoportban, de a vizsgálat eredményei nálunk is széles körben ismertté váltak, és a szakmai nyilvánosság intenzíven foglalkozott velük. 3 Noha az egyes országok között jelentős eltérések találhatóak, néhány átfogó fejlődési trend egyértelműen azonosítható. Az OECD említett vizsgálata az alábbi hét átfogó trendet emelte ki: 1. A felsőoktatás expanziója (2004-ben a világ összes országát tekintve a felsőoktatásban 132 millió hallgató tanult, szemben az 1991-es 68 millióval, ami 1991 és 2004 között évente átlagosan 5,1%-os létszámnövekedést jelent) 2. A kínálat diverzifikálódása (számos új intézménytípus és új oktatási formák jelentek meg, jelentősen bővült a magánoktatás és rendkívüli mértékben megnőtt a képzési programok sokfélesége) 3. A hallgatók társadalmi heterogenitásának növekedése (folyamatosan emelkedik az idősebb és felnőtt hallgatók aránya, növekedett a nők részvétele, és a rendszerbe olyan társadalmi csoportok léptek be, aki korábban nem voltak kliensei a felsőoktatásnak) 4. Finanszírozási változások (többféle finanszírozási forrás jelent meg, növekedett a nem állami finanszírozás súlya, erősödött a források hatékonyabb felhasználására törekvés, gyakoribb lett e teljesítménytől függő versenyalapú finanszírozás, sok helyen bővült a hallgatói támogatások rendszere) 5. A minőség és eredményesség előtérbe kerülése (az elszámoltathatóság, a teljesítményértékelés és a minőségbiztosítási rendszerek fejlesztése az egyik legfontosabb és legnagyobb hatású fejlődési trend lett) 6. Az irányítás átalakulása (szinte minden országban reformok zajlanak a felsőoktatási rendszer és az intézmények irányításában, átalakulnak a döntéshozatali mechanizmusok, a vezetőktől egyre inkább menedzseri képességeket várnak el) 2 A vizsgálat honlapját lásd itt: http://www.oecd.org/document/9/0,3343,en_2649_39263238_35564105_1_1_1_1,00.html 3 Ez többek között annak köszönhető, hogy az OECD és a felsőoktatásért felelős hazai szaktárca 2008 decemberében egy nemzetközi szemináriumot szervezett az OECD vizsgálat eredményeinek a megismertetése érdekében. A szeminárium honlapját lásd itt: http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=785 15
7. Globális hálózatépítés, mobilitás és együttműködés (a felsőoktatás egyre inkább nemzetközivé válik, növekszik az intézmények, az oktatók, és a gazdaság szereplői közötti együttműködés, kialakult a felsőoktatás nemzetközi piaca, gyakori a kutatás határokon átnyúló finanszírozása). A fentiek mellett külön említést érdemelnek a demográfiai viszonyok alakulása nyomán újabban elindult vagy várhatóan elinduló változások. A korábban már említett demográfiai csökkenésnek a felsőoktatásra gyakorolt hatása az OECD országok egy részében már ma is jelentkezik, egy részükben pedig az elkövetkező években fog jelentkezni (lásd 1. ábra). A csökkentés sokak szerint drámai módon átalakíthatja a felsőoktatás környezetét, és az egyes intézményeket rendkívül komoly alkalmazkodási kényszer elé fogja állítani. Ennek egyik megjelenése várhatóan az idősebb, már munkában lévő hallgatói csoportok felé történő további nyitás lesz, aminek egyéb tovagyűrűző hatásai is lehetnek (pl. az oktatásszervezési megoldások és a belső munkaszervezés egészének átalakulása). 1. ábra Várható demográfiai változások a 20-29 éves korcsoportban az OECD országokban (2005-2015, %) Forrás: Thematic Review of Tertiary Education, OECD. 2008 Ugyancsak külön említést érdemel a 2008-as pénzügyi válság, amely az itt ismertetett vizsgálat lezárását követően robbant ki, és amelyre e vizsgálat még nem reagálhatott. A pénzügyi, és az ennek nyomán kibontakozott átfogó gazdasági válság összetett és ellentmondásos módon hatott a világ felsőoktatására: egyszerre lehetett megfigyelni negatív és pozitív hatásokat. A negatív hatások döntően a bevételek és a fizetőképes kereslet visszaesésével, a pozitív hatások pedig részben az állami gazdaságélénkítő programok főképp rövidtávú hatásaival és a tanulási kedvnek vagy hajlandóságnak válságidőszakokban általában megfigyelhető erősödésével függenek össze (OECD 2010). 16
A felsőoktatás környezetében, illetve magukban a rendszerekben zajló változások tehát már az elmúlt években is új kihívások sokasága elé állították az államok felsőoktatási politikáját, de e kihívások a jövőben várhatóan nem gyengülni, hanem erősödni fognak, és szinte minden pontot érintenek. Így érintik többek között a rendszerek stratégiai irányítását: azt a kérdést felvetve, vajon miképpen lehet egy időben a korábbiaknál jóval nagyobb autonómiát és felelősséget adni a felsőoktatási intézményeknek, ugyanakkor garantálni a rendszer koherenciáját és a nemzeti szintű politika prioritások érvényre juttatását. Amíg korábban az intézményi autonómia növelését általában az állami szerepvállalás csökkenésével együtt képzelték el, ma e kettő együttes előfordulása és egymást erősítő hatása figyelhető meg, azaz az államok egyszerre erősítik az intézmények autonómiáját és az állam stratégiai irányító szerepét. A kihívások természetes módon érintik a rendszerek finanszírozását is: például azt a kérdést helyezve az előtérbe, vajon miképpen lehet a finanszírozás útján is elősegíteni a stratégiai prioritások érvényesítését, és hogyan lehet növelni az intézmények bevételeit anélkül, hogy ez elviselhetetlen új terheket rakna az állami költségvetésre. A nem állami források aránya az összehasonlítható adatokkal rendelkező 20 OECD ország közül 16-ban emelkedtek 1995 és 2004 között (lásd 2. ábra). Ennek ellenére még nem általánosan elfogadott az, hogy a nem állami források növelése nélkül a felsőoktatás anyagi helyzete és ennek megfelelően a minősége számottevően nem javítható. 2. ábra A nem állami források aránya egyes OECD országok felsőoktatási rendszereinek finanszírozásában (1995 és 2004, %) A felsőoktatás minőségének a garantálása ugyancsak komoly kihívás marad, hiszen e tekintetben is össze kell egyeztetni az intézményi önállóság növelésének a célját a külső standardoknak való megfelelés követelményével, továbbá biztosítani kell azt, hogy a minőség biztosítását szolgáló intézményi mechanizmusok az alapvető célokat szolgálják, és ne torzítsák el a rendszer működését. Az eredetileg üzleti szférában kifejlődött és a közszolgáltatásokba később átvett minőségmenedzsment rendszerek 17
komoly mértékben befolyásolják az intézményi működés egészét: az ehhez való alkalmazkodás szinte sehol nem zajlik problémamentesen. A felsőoktatási rendszerek expanziója új megvilágításba helyezi a méltányosság és igazságosság értékeinek érvényre juttatását is. Kérdés például az, hogy miképpen lehet biztosítani a költségek megosztását az állami finanszírozás és a szolgáltatások igénybe vevői között úgy, hogy az ne vezessen az egyenlőtlenségek növekedéséhez, továbbá az is, hogy miképpen lehet megnyitni a felsőoktatás kapuit olyan újabb társadalmi csoportok előtt is, amelyek korábban távol maradtak a felsőoktatástól, anélkül, hogy ez a minőség rovására menne. E tekintetben különösen figyelemre máltó az OECD tematikus vizsgálatnak az az elemzése, amely a hallgatói hozzájárulással kapcsolatos megoldásokat nézve sorolta csoportba az egyes országokat. Ez többek között azt mutatta, hogy a volt szovjet blokk országaiban különösen igazságtalan hozzájárulási modellek alakultak ki: ezek az OECD szóhasználatával kettős mércés (dual track) modellek lényege az, hogy a hallgatói hozzájárulás mértéke magas, de ezt a hallgatók egy része viseli, miközben másik részük ingyen vagy nagyon olcsón jut hozzá a szolgáltatásokhoz (lásd 3. ábra). A hallgatói hozzájárulás alapja Mérték és forma Jelentős és egyenlő Jelentős és nem egyenlő Nem jelentős és egyenlő Egyetemes támogatási rendszer Ausztrália, Chile, Hollandia, Új-Zéland, Egyesült Királyság Finnország, Izland, Norvégia, Svédország Családi alapú támogatási rendszer Kína, Japán, Korea DUAL TRACK Csehország, Horvátország, Észtország, Lengyelország, Oroszország (+ Magyarország) Belgium, Franciaország, Görögország, Mexikó, Portugália, Spanyolország, Svájc 3. ábra A hallgatói hozzájárulás formája és szerepe egyes OECD országokban és partnerországokban Forrás: Thematic Review of Tertiary Education, OECD. 2008 Újfajta kihívások jelennek meg a felsőoktatásnak a gazdasági versenyképességhez és az innovációhoz való hozzájárulásával kapcsolatban is, továbbá azzal összefüggésben, hogy milyen helyet foglaljon el a felsőoktatás a nemzeti kutatási-fejlesztési rendsze- 18
rekben, olyan időszakban, amikor kutatás és fejlesztés növekvő hányada a termelőszférában zajlik. Az állami innovációs politikák átalakulása és az innovációról való gondolkodás változásai az elmúlt évtizedben teljesen új megközelítésekhez vezettek, felértékelve az egyetemek regionális szerepét, illetve olyan újszerű intézményi formákhoz vezetve (pl. klaszterek), amelyek az egyetemek és az ipar közötti dinamikus interakciókat serkentik. Egészen újszerű kihívások jelennek meg a felsőoktatás és a munka világa közötti kapcsolatokban is, összefüggésben olyan folyamatokkal, mint a tudás-intenzív iparágak és a szolgáltatások szerepének növekedése vagy a munka világában és a termelési technológiák terén játszódó változások sebességének a felgyorsulása. A nemzeti képességpolitikák (skills policies) először a felsőoktatásnak a szakképzés felé nyitottabb intézményi köreiben idéztek elő erős alkalmazkodási kényszert, később elérték a hagyományosabb intézményi szférákat is (pl. a képesítési standardoknak a kvalifikációs reformok nyomán történő újrafogalmazásának a hatására). A felsőoktatás és a munka világa közötti kapcsolatok alakulására jellemző egyik meghatározó trend a klasszikus létszámtervezés háttérbe szorulása, illetve e területen a lineáris transzponálás primitív módszere helyett olyan kifinomultabb módszerek alkalmazása, mint az alternatív forgatókönyvek elemzése. Emellett kulcsfontosságúvá válik a képzési tartalmat érintő, inkábba a minőségre, mint a mennyiségre koncentráló megközelítés, amit erősítenek a kvalifikációs reformok. Fontos a diverzitás fenntartására és erősítésére való törekvés egy egységessé tette programkínálati piacon, ami olyan strukturális politikához vezet, melyben elmosódnak a határvonalak a korábban egyetemi és nem-egyetemi címkével jelzett szektorok között. E folyamat fontos eleme az egyetemek nyitása az egész életen át tartó tanulás felé, amelyet sajátos intézményi változások kísérnek (lásd a keretes írást). Az egész életen át tartó tanulás (LLL) felé nyitott egyetem jellemzői - az LLL megjelenése az intézményi stratégiában - LLL orientált szervezeti változások (pl. az LLL-ért felelős szervezeti egység vagy vezetői poszt) - nyitás az új, nem hagyományos klienscsoportok felé - LLL-barát belső emberi erőforrás menedzsment (pl. LLL aktivitás figyelembe vétele a személyes értékelésnél) - a programkínálat bővítése (pl. rövid kurzusok) - rugalmas tanulási utak támogatása. moduláris struktúrák bevezetése. kredit akkumuláció és transzfer támogatása. a nem formális és informális (tapasztalati tanulás) elismerése - Innovatív, tanuló-centrikus pedagógiai módszerek, új tanulásszervezési technikák alkalmazása (pl. projektmunka, távoktatás, e-learning) 19
- LLL-barát kutatási megközelítés (pl. tudás-transzfer orientált projektekben való részvétel) - a munkáltatókkal való intenzív együttműködés (mind a magán, mind a közszféra) nyitottság a képzési programok egyeztetésére a munkáltatókkal - LLL-orientált alumni politika Az eddig említett folyamatok alapvető kérdéseket vetnek fel az akadémiai személyzettel 4 kapcsolatban is. Ilyen például az, hogy vajon mennyire fenntartható azoknak az országoknak a gyakorlata, ahol a felsőoktatási személyzetet hagyományosan köztisztviselői vagy közalkalmazotti pozícióban foglalkoztatják, illetve a foglalkoztatás rugalmasabb formái mennyire tudnak tért hódítani e területen is. Sokak szerint a legnagyobb kihívások a felsőoktatás növekvő nemzetköziesedéséhez kapcsolódnak. Kérdés, vajon miképpen érvényesíthetőek az alapvető célok a felsőoktatásban akkor, amikor a növekvő mobilitásnak, a modern információs és kommunikációs technológia alkalmazásának, a képzés nemzetközi piaca kialakulásának és a kutatások nemzetköziesedésének a hatására a felsőoktatási rendszerekben zajló ezen folyamatok egyre inkább függenek olyan globális tényezőktől, amelyeket a nemzeti kormányok csak korlátozottan tudnak ellenőrzés alatt tartani. Az itt idézett OECD vizsgálat sajátos módon a munka világával való kapcsolatokon túl egyáltalán nem foglalkozott a felsőoktatásban zajló tanulás kérdéseivel. Számos olyan ország van azonban, ahol ez az elem akár az állami politika szintjén, akár egyes intézmények saját belső stratégiájában kiemelt figyelmet kapott, és ahol e területen jelentős beavatkozások figyelhetőek meg (Hénard 2010). Ezek érinthetik a tanulás eredményesebb megszervezését, az akadémiai személyzet e területhez köthető kompetenciáinak az intenzív fejlesztését, vagy éppen a hallgatók által megszerzett képességek és tudás standard eszközökkel történő értékelését (lásd a keretes írást) A tanulás eredményességét támogató intézményi és nemzeti politikák - A tanulás fejlesztését szolgáló nemzeti programok (pályázati programok, díjak) - A felsőoktatásban történő tanulás kutatása - A minőség fogalmának kibővítése - A tanulásszervezés fejlesztéséért felelős szervezeti egységek létrehozása - Az akadémiai személyzet pedagógiai kompetenciáinak fejlesztése - Tanulási eredményekre épülő programtervezés - A tanulási eredmények mérése Végül igen nagy kihívást jelent az, vajon mindazok a politikák, változtatások és reformok, amelyeket a kormányok e kihívásokra válaszolva kezdeményeznek, miképpen 4 A nemzetközti szakirodalom akadémiai személyzet alatt a felsőoktatásban dolgozóknak azt a körét érti, akik kutató-fejlesztő és oktató tevékenységet folytatnak. Az akadémiai karrier fogalma a személyzet e körének életpályájára utal. 20