GKI Gazdaságkutató Rt.

GKI Gazdaságkutató Rt. Az euróhoz vezető optimális út megtervezése Készült a Pénzügyminisztérium megrendelésére Budapest, 2004. április

2 GKI Gazdaságkutató Rt. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 78. Internet hálózati cím: http:// www.gki.hu Székhely: 1052 Budapest, Semmelweis u. 9. Tel: 318-1284; 318-1868 Fax: 318-4023 E-mail: semm@gki.hu Telephely: 1052 Budapest, Gerlóczy u. 11. Tel: 266-8250; 266-8251 Fax: 266-2118 E-mail: gerl@gki.hu Készítették: Akar László Balassa Ákos Barta Judit Karsai Gábor Losoncz Miklós Vértes András Copyright: GKI Gazdaságkutató Rt. A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetők.

3 Tartalomjegyzék VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I BEVEZETÉS 1 I. A GMU KÖVETELMÉNYEIHEZ VALÓ ALKALMAZKODÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK FŐ SZEMPONTJAI 3 1. A magyar gazdaság euró-övezeti csatlakozási kritériummal érintett jellemzőinek jelenlegi helyzete és a megfelelés elérésének mozgástere 3 2. A kritériumoknak való megfelelést szolgáló lehetséges lépések ellentmondásai 13 3. A nemzetközi tapasztalatokból adódó fő következtetések 19 4. A GMU csatlakozáshoz vezető program megvalósításának gazdaságpolitikai következményei 22 II. AZ EURÓ-CSATLAKOZÁS JAVASOLT FORGATÓKÖNYVE 27 1. A lehetséges csatlakozási forgatókönyvek 27 2. A 2007-2008-as megfeleléshez tartozó gazdasági pálya különös tekintettel az államháztartásra 31 3. A csatlakozási törekvés kommunikálási lehetőségei 41 4. A program meghirdetésének következményei 43 III. AZ EURÓ BEVEZETÉSE UTÁNI IDŐSZAK GAZDASÁGPOLITIKÁJA 48 1. A sokkok kezelése a fiskális politikával 48 2. Az aszimmetrikus sokkok kezeléséhez szükséges változások az áru és munkaerő piacokon 49 3. Az euró bevezetésének hatásai (verseny, átláthatóság, stb.) a gazdaság egyes szektoraiban, a lehetséges befolyásoló intézkedések 50

I VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1. A magyar gazdaságpolitika fő törekvései nem önmagában a GMU csatlakozás szándékából vezethetőek le. A fő cél egy dinamikus és egyensúlyi szempontból megfelelő növekedési pálya követése, amely a versenyképes gazdaságon, a foglalkoztatás bővülésén, az EU csatlakozás adta lehetőségek maximális kihasználásán alapul. A GMU csatlakozás igazán mint e fő törekvés megvalósításának egyik jelentős eszköze került a napirendre. Abban a szakértők között jellemzően egyetértés van, hogy az euró-zónában Magyarország fejlődési lehetőségei jobbak, mint azon kívül. Ugyanakkor a GMU-hoz vezető út negatív hatásokkal, veszteségekkel is járhat, miközben a hosszúra nyúló alkalmazkodás is extra kockázatokat hordoz. Mindezek miatt olyan csatlakozási stratégia kialakítása kívánatos, amelyik elkerülhetővé teszi a komolyabb alkalmazkodási veszteségeket (puha landolást biztosít), miközben minimalizálja az alkalmazkodási időszak kockázatait is. 2. A GMU csatlakozás mellett szólnak különösen az alábbiak : A liberalizált devizagazdálkodást folytató, a világgazdaságra nyitott kis országok devizái nagyságrendi összefüggések miatt különösen alkalmas célpontok spekulációs támadásokra. A lehetséges árfolyamrendszerek elemzése arra enged következtetni, hogy nincs olyan árfolyamrendszer, amely teljes mértékben alkalmas e jelentős kockázatok kivédésére és a viszonylagos árfolyamstabilitás biztosítására. Ez az euró-övezethez való gyorsabb csatlakozást indokolja. Magyarország folyó fizetési mérlegének hiánya nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas (bár a közgazdaságilag indokolt, de a befektetőknél nem szokásos módon, a vásárlóerő paritáson mért GDP-hez viszonyítva ez már kevésbé igaz). A klasszikus gazdaságpolitikai felfogás szerint a fizetési mérleg hiány csökkentéséhez az államháztartási deficit jelentős mérséklésére, a belső kereslet korlátozására lenne szükség. Az államháztartási hiány fokozatos csökkentése egy jó ideig mindenképpen elkerülhetetlen. Paradox módon a belátható időn belüli eurócsatlakozásból fakadó fizetési mérleg korlát gyengülés valószínűleg kisebb kiigazítást tesz szükségessé, mint a csatlakozás távoli jövőbe helyezése.

II A lakossági hitelállomány piacgazdaságokban szokásos GDP hányadra való felnövése hosszabb távon a teljesen liberalizált tőkepiacon, az EU tagjaként elkerülhetetlen, de már rövid távon is csak hellyel-közel, még leginkább a jövedelmek által behatárolt hitelfelvételi kapacitás révén fékezhető. Az ebből fakadó, a fizetési mérleg hiányában megjelenő kockázatok kezelésére is csak az euró közelebbi átvétele jelenthet biztos megoldást. Az euroizáció spontán módon is gyorsan halad előre. Jelenleg a vállalati hitelállomány mintegy 40%-a euróban áll fenn és az áruhitelezés egyes hagyományos területein túl meglódulóban van a devizában történő lakáshitelezés is. Mindez leszűkíti a monetáris politika hatókörét, ill. azért is gondot jelenthet, mert az egyoldalú euroizációhoz az EU nem járul hozzá. 3. A GMU csatlakozáshoz megkívánt feltételek teljesítése az államháztartási hiány, az infláció és az ERM-2 árfolyamrendszerben bizonyításra váró árfolyam-stabilitás területén igényel alkalmazkodási erőfeszítést. A 2004-re kialakuló 4,6%-os államháztartási hiány mögött - különösen a további költségvetési konszolidációs folyamat szempontjából - komoly feszültségek húzódnak meg, ezért a kritérium teljesítéséhez szükséges 1,7 százalékpontnyi hátralévő hiánycsökkentés a beruházási kiadások szükségszerű emelése, az adócsökkentések indokoltsága és a folyó kiadások racionalizálásának lassú előrehaladása miatt a jelzett számszerű eltérésnél jóval nagyobb feladatot jelent. További nehezítő tényező a politikai ciklusból fakadóan 1,5 évre beszűkülő mozgástér a költségvetés-politika számára. 2005 elején az infláció várhatóan jelentősebben esik, márciusra 5% alatti értékek várhatóak. Egy görög-pálya másolására tett feltételezések mellett Magyarország akár 2006-ra is teljesíteni tudhatná az árstabilitási kritériumot, egy természetesebb pályán haladva viszont legkorábban 2007 elejétől lehetne egy 3% alatti inflációt elérni. A végső fázisban egyszeri (pl. hatósági árváltoztatásokat érintő ütemezési) tényezők is felhasználhatóak. Az ERM-2 csatlakozás önmagában is bizalomerősítő lépés lehet, de a bizalom erősödése jó eséllyel e nélkül is bekövetkezik. Így az ebbe a rendszerbe való belépés legkorábban 2005 elejétől, legkésőbb pedig a csatlakozási céldátumot 2,5-3 évvel megelőzően

III aktuális. A gyorsabb, 2005 évi belépés akkor előnyös, ha nem jár a forint túlzott felértékelődésével (azaz ha a jelenlegi sávközép alapvetően megőrizhető). 4. A GMU csatlakozás időzítésére vonatkozóan három markánsan eltérő forgatókönyv adódik. A kulcskérdés az államháztartási hiányra vonatkozó megfelelés időzítése. Ezek közül a fő, a GKI Rt. által javasolt változat a követelményeknek való 2007-2008. évi megfelelés. Emellett nem javasolt lehetőségként adódik egy 2006. évi megfelelés, illetve egy távoli jövőbe (2010 utánra) kitolt megfelelés esete is. 5. A gazdasági növekedés a fő GMU alkalmazkodási változat mellett a 2005-2008 közötti években várhatóan elsősorban a javuló külső konjunktúra hatására fokozatosan gyorsul, éves átlagban 4-4,5% között lesz. A foglalkoztatás évi 0,5-1%-kal emelkedik. A gazdasági egyensúly javul. Az államháztartási deficit számottevően csökken, de a választási évben nem lesz szükség erőltetett deficit-csökkentésre. A teljes belső felhasználás a GDP-vel párhuzamosan (de ezen belül a fogyasztás 3,5-4%-kal, a beruházás 10% feletti ütemben) nő. A bérpolitika a makroszintű termelékenység javulásával arányos, 3,5%- os reálkereset emelkedést enged meg. (A statisztikai adatok összehasonlítása alapján ezen felül nem indokolható a magyar munkajövedelmek még gyorsabb EU felzárkóztatásának igénye.) A folyó fizetési mérleg hiánya a korábbi elszámolási rend szerint is magas marad, de a GDP százalékában kisebb lesz. A külföldi adósságállomány nominálisan emelkedik, de a GDP-hez mérten ugyancsak mérséklődik. 6. A javasolt pálya mellett a GDP arányában az államháztartás hiánya évi 0,5 százalékponttal csökken, de a 2007 évi megfelelés esetén a 2007 évi javulási ütem 0,7 százalékpont. Ebből átlagosan évi 0,2 százalékpont származik a kamatkiadások mérséklődéséből. Az elsődleges egyenleg javulása a gazdasági növekedésből fakadó évi 1,6 százalékpont bevételi többlet egy kisebb részét igényli. Eközben az adóterhelés enyhén csökkenhet, a beruházási kiadások aránya nő, a folyó kiadásokat érintő racionalizálások és reformok lehetővé tehetik ezen kiadások csak mérsékelt reálérték-növekedését. Az adócsökkentést jelentős belső átrendezések eredőjeként, egy 2008-ig szóló adóreform program keretében lenne célszerű megvalósítani.

IV 7. Az infláció csökkenésének forgatókönyve felülvizsgálatot igényel, 2005 végére elégséges a különben is várható 4,5% megvalósulása. Innen is elérhető a 3% alatti infláció 2008 elejére. Az infláció csökkentésére nem alkalmas a túlzott felértékelődés és felértékelődés esetén különösen keresztező hatású a jelentős árfolyam volatilitás. 8. A céldátum kommunikációját tekintve előnyösebb a költségvetési megfelelési időpontra helyezni a hangsúlyt. A megfelelési és a csatlakozási céldátum egyidejű megjelölése is lehetséges. Az alkalmazkodási programot szélesebb összefüggésekben (gazdaságpolitikai elgondolások, államháztartási reformok, stb.) lenne előnyös bemutatni. A hitelességet növelné a minél nagyobb támogatottság (ÉT megállapodás, ideális esetben többpárti egyetértés kinyilvánítása pl. országgyűlési határozat elfogadásával is. ) 9. A 2007-2008. évi megfelelési időszakon belül a GKI Rt. a 2007. évi költségvetési megfelelést javasolja. A megfelelésig hátralévő idő ebben az esetben lényegesen rövidebb, ami jótékonyan hathat a befektetők magatartására. A belépést követő, azonnali (az átváltási költségek és kockázatok megszűnéséből, a fokozódó működő tőke beáramlásból, stb. fakadó) növekedésgyorsító hatás így előbb jelentkezik. Ambiciózusabb célt jelent a visegrádi országokhoz viszonyítva, ami támogatja a működő tőke beáramlást.

1 BEVEZETÉS Az euró bevezetése nyilvánvaló előnyöket jelent a bevezetést követő időszakra nézve. Ugyanakkor az euróhoz, ill. egészen pontosan a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) vezető út, a felvételi követelményekhez való alkalmazkodás megtervezése már egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. A meghirdetett követelményekhez való alkalmazkodás során ugyanis különböző gazdaságpolitikai szempontok és maguk a követelmények is részben ütköznek, a követelmények között nem szereplő gazdaságpolitikai célok (növekedés, fizetési mérleg) sérülhetnek. Az alkalmazkodás közben ráadásul később maguk a felvételi kritériumok is változhatnak. Tovább nehezíti a folyamat tervezését, hogy az alkalmazkodási időszakra vonatkozóan ma még csak bizonytalanul jelezhető előre az európai gazdasági konjunktúra alakulása, márpedig ez alapvetően befolyásolja a magyar gazdaság fejlődését - és ezzel az alkalmazkodás nehézségeit - is. A GMU-hoz eddig csatlakozó országok tapasztalatai nyilván értékesek, ugyanakkor ezek az országok Görögország kivételével a sok tekintetben sajátos indulási hullám keretében váltak az euró-zóna részeivé. ( A kezdetben kimaradó 3 EU tagország viszont továbbra sem kíván belépni.) A magyar alkalmazkodás körülményei az ő példájuktól némileg eltérőek. Így pl. az alkalmazkodási folyamat által kiváltott reakciók (pl. a lakossági nettó megtakarítások változása vagy az euroizáció spontán előrehaladása) aligha vezethetőek le pusztán a nemzetközi tapasztalatokból. A magyar euró csatlakozás megvalósítása egy több évig tartó, bonyolult gazdaságpolitikai és kormányzati lépéssorozat eredményeként lehetséges, amit ezért is érdemes előre jól megtervezni. Ugyanakkor nem lehet mindent előre látni, az alkalmazkodást segítő innovatív döntésekre később is szükség lesz. A folyamat egy hajó kikötőbe kormányzásához hasonlítható, csak bonyolult kormánymozdulatok sokaságával vihető sikerre. Ezért is az alkalmazkodási program a későbbiekben folyamatos karbantartást igényel majd. A jelen tanulmány első része áttekinti az alkalmazkodási stratégia kialakításakor mérlegelendő fő szempontokat: az egyes jelenlegi csatlakozási kritériumoktól való 2004-es távolságot és a megfelelés elérésének mozgástereit, az egyes kritériumokhoz való közeledést szolgáló lépések esetenként máshol jelentkező ellentmondásos hatásait,

2 a nemzetközi tapasztalatokat és az euró-csatlakozási folyamat gazdaságpolitikai következményeit. A második rész az euró-csatlakozás elvileg lehetséges forgatókönyveit mutatja be, majd a reálisnak tekintett változatot fejti ki, kitérve ennek kommunikálási lehetőségeire és a döntés gazdaságpolitikai következményeire is. A harmadik rész az euró bevezetését követő időszak gazdaságpolitikájára vonatkozón fogalmaz meg néhány megállapítást.

3 I. A GMU KÖVETELMÉNYEIHEZ VALÓ ALKALMAZKODÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK FŐ SZEMPONTJAI 1. A magyar gazdaság euró-övezeti csatlakozási kritériummal érintett jellemzőinek jelenlegi helyzete és a megfelelés elérésének mozgástere A GMU csatlakozás kritériumait tekintve az államháztartás hiányával, az államháztartás eladósodottságával, az inflációval, a hosszú-távú állampapírkamattal és az árfolyam ingadozással indokolt foglalkozni. A további felvételi kritériumok teljesítése nyilvánvalóan nem okozhat problémát, ill. ezek nem gazdaságpolitikai jellegűek. a) Az államháztartás tavalyi, a GDP-hez mérten 5,9%-os hiánya fenntarthatatlanul magas, 3 százalékponttal magasabb a maastrichti kritériumnál. A tavaly év végi pénzpiaci események, a vártnál nagyobb 2003. évi hiány, az ezekre reagáló kormánydöntések átírták az idei költségvetést. Az új idei cél a hiány leszorítása 4,6%- ra, miközben az eredeti költségvetéshez képest a bevételek tartósnak tekinthető elmaradása, a megugró kamatkiadások és több kritikus terület bizonyosra vehető túlköltése komoly feltételromlást jelentenek az államháztartásra nézve. Az adó- és járulékbevételek esetében idén a szokásosnál is sokkal jobban eltérnek a pénzforgalmi és az ESA-95-nek megfelelő eredményszemléletű adatok. (Ennek fő oka az áfa-szabályozás csatlakozáskor bekövetkező változása.) A 4,6%-os ESA-95 hiány 5,8%-os GFS hiánynak felel meg. A GKI Rt legújabb előrejelzése szerint idén (eredményszemléletben) az adó- és járulékbevételek legalább 150 milliárd forinttal elmaradnak a tervezettől, s mintegy 40-50 milliárd forintos túllépés várható az eredményszemléletű nettó kamatkiadásoknál. Emellett számos más tételnél is (főleg a lakástámogatásoknál, a gyógyszer-támogatásoknál, a nyugdíjkiadásoknál, az önkormányzatok egyenlegében, valamint az agrártámogatásoknál) bizonyosra vehető az előirányzatok összesen további mintegy 150 milliárd forintos túlteljesülése. Ugyanakkor a februári (illetve a korábbi) korrekciós csomag mintegy 180 milliárd forintos bruttó kiadási megtakarítást eredményez. Mindez összesen az eredeti deficit-előirányzat mintegy 170 milliárd forintos túllépését jelenti, ami összhangban van a kormány által újonnan megcélzott

4 4,6%-os GDP-arányos deficit-céllal. Ha az évközi adatok ennél nagyobb hiány kialakulására utalnának, akkor várhatóan további bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő lépésekre kerül sor. A 2004-re kialakuló 4,6%-os hiány mögött azonban - különösen a további költségvetési konszolidációs folyamat szempontjából - komoly feszültségek húzódnak meg. Az államháztartási beruházások egyensúlyi okokból végrehajtott 2003. évi jelentős megkurtítását a 2004. évi költségvetés eredetileg szerette volna visszakorrigálni, erre azonban a februári költségvetési csomag hatására alig kerül sor. Így az EU programokra, de a már folyamatban lévő hazai infrastruktúra fejlesztésekre is tekintettel- elkerülhetetlen lesz legalább jövőre az államháztartási beruházási kiadások lényeges emelése. Az újraelosztás kedvezőtlenül magas szintre emelkedett és idén várhatóan kissé emelkedik az adócentralizáció is. A beruházási tevékenység fellendülésének segítése, a foglalkoztatás bővítése, a versenyképesség erősítése a vállalkozások adóterheinek mérséklését sürgeti. Az államháztartás kiadásait tekintve a tartós megtakarításokat megalapozó, a működési színvonalat emelő reformok előkészítése az egyes kiadásokat érintő költségvetési üzemgazdasági megtakarításokat hozó intézkedések megtétele vontatottan halad. Ez behatárolja a tartós kiadáscsökkentések lehetőségeit. 2004 után a folyó államháztartási hiányra vonatkozó kritérium teljesítéséhez szükséges hátralévő hiánycsökkentés a GDP arányában matematikailag csak 1,7 százalékpont, de ez az előzőekben említett belső feszültségek miatt a számszerű érték által jelzettnél jóval nagyobb feladatot jelent. Némi enyhülést csak a gyorsabb - bérekre és fogyasztásra is kiterjedő -gazdasági növekedés és a költségvetési kamatkiadások csökkenése hozhat. Mindehhez adódik a politikai ciklusból következő 2005-2006. évi várható késztetés a kiadások felpörgetésére, ami az eddigi választások előtt mindig jellemző volt. Külön problémát jelent az önkormányzati szféra várható jelentősebb hiányt mutató mérlege 2006-ra, az őszi önkormányzati választásokra tekintettel. Ugyanakkor az EU tagságból következően Magyarországra már érvényesek a Növekedési és Stabilitási Paktum előírásai,

5 konvergencia-programot is kell Brüsszelnek benyújtani és annak végrehajtását a nyilvánosság előtt értékelni fogják. Az EU dokumentumok szerint a magas államháztartási hiánnyal rendelkező országoknak legalább évi 0,5 százalékpontos egyenlegjavulást kell megvalósítaniuk. Noha e követelmény nem teljesítésének nincs azonnali szankciója, de a programban ennél kisebb javulás aligha fogadtatható el, másrészt egy esetleges alulteljesítés kritikája kedvezőtlenül befolyásolná a befektetői magatartást is. A javulás kényszere a belső összefüggések oldaláról is jelentkezik, hiszen csak így lehet elfogadható fizetési mérleg hiány mellett helyet csinálni a vállalati beruházási expanziónak. Ezért az évi 0,5 százalékpontos javulásnál kevésbé szigorú politika nem vállalható, ennél számottevően gyorsabb alkalmazkodás viszont legalábbis a választások előtt kevéssé valószínű, de nem is szükségszerű. A 0,5%-os szabály alkalmazása esetén 2006-ra 3,6, 2007-re 3,1%-os hiány adódna (ami már könnyen 3% alatti értékké alakítható). Így költségvetési deficit oldalról legkorábban 2007-re várható a megfelelés a kritériumnak. b) Az államháztartás eladósodottsága 2003 végén az ESA-95 metodika szerint a GDP mintegy 59%-át érte el. Ez némi emelkedést jelent a megelőző évihez képest, amiben a magas folyó költségvetési hiány mellett a privatizációs bevételek tervezettől elmaradó teljesítése és a forint gyengülése miatt forintban növekvő devizaadósság játszott fontos szerepet. Várhatóan 2004 végén az adósságállomány ugyancsak 59% körül lesz. Amennyiben 2004 után sikerül a folyó államháztartási hiány fokozatos csökkentését elérni és a gazdasági növekedés gyorsul (további forint leértékelődés pedig nem várható), a ráta fokozatos javulására lehet számítani. Ezért az eladósodottságra vonatkozó 60%-os maastrichti kritérium teljesítése várhatóan nem okoz problémát. Ráadásul még abban az esetben is teljesíthető lenne az igazából árnyaltabban megfogalmazott kritérium, ha a mutató az egyik közeli évben átlépné a 60%-os arányt. Ugyanis ez is megengedett, ha a 60% feletti értékről a folyamatos határozott csökkenést tudja a GMU belépési kérelem elbírálásakor az adott ország bizonyítani (ami a megkövetelt folyó államháztartási hiány és a várható gazdasági növekedési ütem mellett Magyarországnak nem jelent gondot).

6 c) Az infláció 2003 közepén átmenetileg nem volt nagyon messze a maastrichti kritérium teljesítésétől. 2003 második felében azonban fokozatos és jelentős árszínvonal-emelkedés bontakozott ki. A változás egyrészről külső eredetű (olajárak emelkedése), másrészről belső eredetű (mezőgazdasági, főképp növényi termékek árának emelkedése piaci oldalról, a korábban folyamatosan halogatott lépések végrehajtása miatt a villamos energia tarifáinak kétszeri és a földgáz tarifáinak egyszeri emelése a regulált árak oldaláról), harmadrészt a monetáris politikából, illetve a pénzpiaci helyzetből fakadó (külföldi utazások árának emelkedése, egyes szolgáltatások árának emelkedése). 2003 végén a 12 havi infláció 5,7%-ra emelkedett. 2004-re további, de csak átmeneti gyorsulás várható, főképp a költségvetés hiányának mérséklése érdekében végrehajtott áfa és jövedéki adó mérték emelések, továbbá a szabályozott áraknál bekövetkezett további tarifa-emelések következtében. Ezek révén a költségvetés viszont bevételi többletet ér el, s az infláció segít a megelőző két év igen gyors jövedelem-emelkedését követő kiigazításban. 2004 februárjában az euró-zónában az árstabilitási követelménykritériumnak megfelelő referencia-érték 1,1% volt (2002 március-2003 február között), a szabály szerint 1,1%+1,5%, azaz jelenleg 2,6% alatti infláció lenne szükséges a kritérium teljesítéséhez. A későbbi években viszont az EU infláció - a javuló konjunktúra vagy az erősödő dollár miatt - várhatóan enyhén emelkedhet, ezért a kritérium várhatóan néhány tizedponttal magasabb lesz. (A pontos érték ismeretének hiányában a 3% alatti inflációt tekintjük a követelménynek.) Ehhez képest a magyarországi infláció februárban 6,9%-os volt. 2004-re a különböző előrejelzések szerint (Reuters) 6,5-7,7%-os éves átlagos fogyasztói árindex várhat. A GKI Rt. számításai szerint a várható éves áremelkedési mérték 6,7%-os lesz, a 2004 végi december/december index pedig 6% körül alakul. Az infláció jövőbeli alakulásának szempontjából az egyik legfontosabb tényező az, hogy az adóemelések, ill. a szabályozott árak változásai mennyire gyorsítják fel a piaci folyamatokat, illetve a piaci verseny árkorlátozó hatása mennyiben érvényesül. 2005 elején az infláció várhatóan jelentősebben esik (hiszen kikerül a bázisból az idei adóemelések hatása és várhatóan hasonló adóemelésekre nem kerül sor), márciusra 5% alatti értékek várhatóak.

7 Az euró-övezeti csatlakozás történelem legmagasabb inflációjával Görögország rendelkezett: egy évvel a referencia-időszak előtt még 2 százalékponttal volt magasabb az infláció, s 3 évvel a referenciaidőszak előtt a különbség több mint 5 százalékpont volt. A görögpálya egyben azt is tartalmazza, hogy a referencia-időszak előtti évben igen jelentős mértékű mesterséges árcsökkentés történt (adócsökkentés, árszabályozás és informális alku). A fenti mértékek és egy görög-pálya másolására tett feltételezések mellett Magyarország akár 2006-ra is teljesíteni tudhatná az árstabilitási kritériumot, egy természetesebb pályán haladva viszont legkorábban 2007 elejétől lehetne egy 3% alatti inflációt elérni. Az infláció mesterséges eszközökkel való durva csökkentése a költségvetésnek és a hatékonysági folyamatoknak is árt. Emellett az EU álláspontja az euró-övezeti csatlakozásról jelenleg már más, mint az övezet megalakulása időszakában. Ma sokkal valószínűbb, hogy a folyamatok fenntarthatóságát is sokkal szigorúbban fogják vizsgálni és értékelni, egyszersmind kevésbé lesz fontos a taglétszám gyarapítása. Ezért is a 2007 tavasza előtti megfelelés nem látszik reálisnak. d) A hosszú lejáratú állampapírok hozama az elmúlt 1-1,5 évben igen viharosan változott. 2003 elején a nagyfokú portfoliótőke beáramlás miatt a hozamok mélypontra süllyedtek, majd az év későbbi részében pénzpiaci problémák, valamint a forint leértékelődése miatt 3-4 százalékponttal emelkedtek. A 2002 végi - 2003 eleji hozamok alakulásából arra lehetett következtetni, hogy a piac egy 2008-2009- es euró-övezeti csatlakozást feltételezett. Idén év elején a megemelkedett hozamszint alapján inkább úgy látszott, hogy a befektetők 2010 utáni csatlakozást prognosztizáltak. Természetesen ez a piaci hangulat gyorsan változhat, majd a kormányzat által újra meghatározott csatlakozási menetrend is befolyásolja. A hosszú lejáratú hozamok alakulására jelentős mértékben hatnak a külföldi befektetők törekvései és várakozásai. Az eddigi euró-övezeti csatlakozásokból az a tapasztalat szűrhető le, hogy a befektetők várakozásai segítenek a hozamok csökkenésében és ez feltételezhetően Magyarországon is érvényesülni fog. A tavalyi pénzpiaci események egyben azt is jelzik, hogy a hosszú lejáratú kamatok (és a befektetett pénzmennyiség) alakulása viszonylag függetlenebb a rövidtávon befolyásoló tényezőktől, azonban igen érzékeny a monetáris politika változásaira és a bizalom megrendülése okozhatja a legsúlyosabb változásokat.

8 A kamat-konvergencia eddigi teljesítése tekintetében Magyarország viszonylag jól állt a korábban csatlakozott országok által befutott konvergencia-pálya szerint, bár az eltérés az utolsó időszakban megnőtt. Az elmúlt 3 hónap hozamalakulása alapján várható, hogy a befektetések ismételt megindulásával visszaáll a korábbi hozamszint különbség, természetesen az általános hozamszint és a jegybanki kamatok csökkentésétől függően. A magyarországi 10 éves lejáratú állampapírok hozama a következőképp alakult az elmúlt néhány évben: 12 A 10 éves lejáratú euró és magyar kötvény- referenciahozam alakulása 10 8 6 4 2 0 dec.98 febr.99 ápr.99 jún.99 aug.99 okt.99 dec.99 febr.00 ápr.00 jún.00 aug.00 okt.00 dec.00 febr.01 ápr.01 jún.01 aug.01 okt.01 dec.01 febr.02 ápr.02 jún.02 aug.02 okt.02 dec.02 febr.03 ápr.03 jún.03 aug.03 okt.03 dec.03 febr.04 Forrás: ECB, ÁKK Euró-övezeti 10 éves lejáratú állampapír (benchmark) hozama Magyar állmpapírpiaci referenciahozam 10 éves lejárat Különbség A kritériumok teljesítésének évenkénti vizsgálata az EMU-ban azt jelzi, hogy legtöbbször ezen a területen nincs probléma a teljesítés tekintetében. Nyilvánvalóan a közösségen belül a kamat-konvergencia erős, másrészt a kritériumok szerint meghatározott eltérési lehetőség igen jelentős, 2 százalékpont. Az euró bevezetése óta az euró-övezeten kívüli EU tagországok sem tértek el 2 százalékpontnyi mértékben az euró-övezeti átlagtól.

9 A fenti jelenség azzal függ össze, hogy a hosszú távú hozamok alakulása az infláció, az árfolyam és a költségvetési hiány alakulásának függvénye. A várható inflációs kilátások befolyásolják főképp a hosszú távú hozamok szintjének alakulását, az árfolyamváltozások és a költségvetés helyzete pedig elsősorban rövid távú ingadozásokat okozhatnak. Magyarország stabilabb költségvetéssel és a mérséklődő infláció időszakában bizonyosan teljesíteni tudja a kamatkonvergenciakritériumot (ez 2002 tavaszán néhány hónapig már sikerült is), azonban arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a rövid lejáratú kamatoknál huzamosabb ideig az euró-övezetet jellemzőnél magasabb kamat lehet Magyarországon, ami főként az inflációs különbségekből és a pénzpiaci bizonytalanságokból fakadhat. (Ez a különbség azonban nyilvánvalóan jóval kisebb lesz a jelenleg rendkívüli okokból következően érvényesülőnél.) e) A Gazdasági és Monetáris Unióba belépni kívánó országoknak a konvergencia-folyamat keretében legalább két évet el kell tölteniük az ERM-2 árfolyamrendszerben. Az ERM-2 rendszerben való részvétel mellett a konvergencia további feltétele az árfolyam stabilitás, azaz az árfolyamot a központi paritás körüli normál ingadozási sávban (ez jelenleg ±15%), sőt esetleg azon belüli szűkebb tartományban kell tartani súlyos feszültségek, azaz jelentős intervenció és a sávközép leértékelése nélkül. Az árfolyam euróval szembeni stabilitásának értékelése elméletileg annak a vizsgálatára koncentrál, hogy a piaci árfolyam milyen messze helyezkedett el a központi paritástól. Az árfolyam erős sávszél felé történő elmozdulását kedvezőbben bírálják el, mint a gyenge irányba történő mozgást. Elképzelhető, hogy az ERM-2-be való belépéskor aszimmetrikus sávszéleket fognak kívánatosként meghatározni, gyenge irányban 2,25%-os, erős irányban pedig 15%-os értékkel. Ez minősülhet a széles sávon belüli nemzeti kérdésnek, de a standardnál szűkebb sávnak is. Mindkettő az ERM-2 rendszerben részt vevő országok és az EKB közötti megállapodás tárgya 1. Közös megállapodáson nyugvó szűk intervenciós sávot az eddigi gyakorlat szerint csak a konvergencia-folyamat vége felé lehetett alkalmazni. (Dánia például ±2,25%-os intervenciós sávval vesz részt az ERM-2-ben.) Az intervenciós sáv nagysága nem szerepel az árfolyam-stabilitás értékelési szempontjai között. A súlyos feszültség megállapításához a piaci árfolyamnak a központi paritástól való eltéréseit, a szóban forgó 1 European Central Bank: Policy position of the Governing Council of the European Central Bank on exchange rate issues relating to the acceding countries, December 2003

10 ország és az eurózóna rövid lejáratú kamatlábai közötti különbségeket, valamint a devizapiaci intervencióknak az árfolyam fenntartásában játszott szerepét vizsgálják. A közgazdasági elméletek tanításai és a megvalósult árfolyamrendszerek elemzése arra engednek következtetni, hogy nincs olyan árfolyamrendszer, amely teljes mértékben alkalmas egy világgazdaságra nyitott, kis ország devizája elleni támadások kivédésére és a viszonylagos árfolyam-stabilitás biztosítására. Az árfolyamrendszer megválasztásában Magyarország számára nincs számottevő mozgástér. A legfontosabb, hogy az árfolyamrendszer nem függetleníthető a monetáris politikától, azon belül a jegybanki kamatláb-politikától. Ebből az következik, hogy a 2003. januári felértékelődésre, illetve a júniusi és november-decemberi leértékelődésre játszó spekulációkhoz hasonló támadások, illetve a közép- és kelet-európai régió és az azt alkotó országok némelyike megítélésében bekövetkezett árfolyamhatások végleges kiiktatása érdekében Magyarországnak minél előbb célszerű csatlakoznia a Gazdasági és Monetáris Unióhoz. Természetesen igaz, hogy a spekulációs támadások oka nem kizárólag az árfolyamrendszer. Magyarország esetében a leglényegesebb gazdasági egyensúlyhiány, a fizetési mérleg deficitje és e mögött az államháztartás hiánya és a lakosság alacsony nettó megtakarítása. A spekulációs támadások alapját képező egyensúlytalanságok megszüntetéséhez jellegében ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelni, mint a GMU-csatlakozáshoz. A jelenlegi magyar és az ERM-2 szerinti árfolyamrendszer között két különbség van. Az egyik az, hogy a jelenlegi rendszerben a központi paritást (az intervenciós sáv közepét, amely jelenleg 1 euró = 282,36 Ft) a Magyar Nemzeti Bank nem az Európai Központi Bankkal együttműködve, hanem egyoldalúan határozta meg. A másik különbség az, hogy az intervenciós sáv szélein az MNB egyedül interveniál, azaz semmilyen esetben sem nem támaszkodhat az EKB támogatására. Az intervenciós sáv mindkét árfolyamrendszerben ±15% a központi paritás körül. (Az azonosságok miatt tekinthető a magyar árfolyamrendszer kvázi ERM-2 rezsimnek.) A forint / euró árfolyam ingadozása (10 napos átlagokkal számolva) igen jelentős, az ingadozások erőteljesen meghaladják az euró bevezetését már megvalósító országokban tapasztaltakat, az egyedüli kivétel Írország volt.

11 Az euró-csatlakozási, ill. a konvergencia-program elfogadása, ennek gyakorlati megvalósítása, a jegybank árfolyamkilengéseket nem gerjesztő rugalmas kamatpolitikája, majd az ERM-2-be való későbbi belépés nyomán valószínűleg a későbbiekben csökkenhet a volatilitás. Az árfolyam és az árfolyam-ingadozások alakulása Ft/euró 270 százalék 5 4 260 3 2 250 1 0 240-1 -2 230-3 01.01.11 01.04.09 01.07.05 01.09.28 02.01.03 02.03.29 02.06.26 02.09.18 02.12.13 03.03.13 03.06.11 03.09.04 03.12.01 04.03.01 árfolyam (bal tengely) ingadozás* (jobb tengely) *ingadozás= két 10 napos időszak közötti változás a bázis időszak százalékában Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az árfolyam-stabilitási kritérium pontos kidolgozására az ERM-2-ben még nem került sor. A jelenlegi meghatározás szerint a magyarországi árfolyamrendszer megfelel az ERM-2 elveinek, a sávközép közös meghatározása lehet a legnagyobb változás az övezetbe való belépéskor. Ha azonban bármikor leértékelés történik, a 2 éves mérési időszak ettől számítva újra kezdődik. A korábban csatlakozott országok esetében az árfolyam ingadozások mértékének változását először időszaki átlagokkal vizsgálták, s az akkor legerősebb valuta, a német márka ingadozásaihoz viszonyították.

12 Az euró bevezetésére való felkészülés során más mérési rendszert dolgoztak ki annak érdekében, hogy ne hangsúlyozzák egy valuta árfolyamát a többivel szemben. Minden nap kiszámították az ERM-2-ben résztvevő országok valutáinak az ECU-höz viszonyított középárfolyamától/sávközepétől való eltávolodását. Ezen százalékos mértékek közül kiválasztották azt a valutát, amelyik a medián értékű eltérést mutatta. Ezután nap mint nap megvizsgálták, hogy a többi valuta hogyan változott a medián valutához viszonyítva, a középárfolyamot/sávközepet most a medián valutában kifejezve. Azt vizsgálták, hogy ezek az eltérések a +/- 2,25%-os sávban maradtak-e. Az euró létrehozása előtti utolsó vizsgálati időszak az 1996 március-1998 február közötti időszak volt. A +/- 2,25% az ERM korábbi ingadozási sávja volt, 1993-ban szélesítették ki a sávot +/-15%-ra. A vizsgálatok azt is tudomásul vették, ha egy valuta huzamosabb időn keresztül pozitív irányban tért el a sávközéptől (pl. az ír font), a negatív irányban a 2,25%-ot meghaladó eltérést tekintették úgy, hogy az valamilyen pénzügyi feszültség indikátora. Kérdés, hogy az újonnan csatlakozó országok esetében bevezetik-e ugyanezt a mérési módszert, s együtt vizsgálják-e valutáik mozgásukat a dán, illetve svéd koronával a jövőben. Az ERM-ben 1996-1999 között szerepelt valuták esetében előfordult többször és huzamosabb ideig, hogy egy-egy ország valutájának a medián valutához mért ingadozása meghaladta a 2,25%-ot. Főképp igaz volt ez az ír fontra, az olasz lírára és a finn márkára. Az is tény, hogy az ír font nélkül számított ingadozások 1997 őszétől kezdve folyamatosan mérséklődtek és a +/-2,25%-on belül maradtak. Az euró-övezetbe való csatlakozásnál egyetlen ország esetében sem merült fel az kizáró okként, hogy a vizsgált két év folyamán túlzott mértékű negatív irányú ingadozás jelentkezett. Formálisan csak a letöltött két évet vizsgálták, illetve azt, hogy történt-e leértékelés a vizsgált időn belül. (Sőt a finn márka és az olasz líra 2 évet sem töltött el az ERM-ben.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az újonnan csatlakozók távoltartása érdekében ne használnák ezt fel kizáró okként. Az EU jelenlegi döntései nem teszik kikerülhetővé az ERM-2 rendszerben való, legalább 2 éves részvételt, illetve nem engedélyezik az euró egyoldalú átvételét (ami pl. a potenciálisan tag Horvátországnál részben már megvalósult). Sajátos ellentmondás keletkezik azáltal, hogy egyes kevésbé fejlett, de potenciálisan EU és GMU-tag európai országok csendben egyoldalúan az eurót teszik fő valutájukká, a középső fejlettségi kategóriába tartozó új EU tag- országok az un. valutatanács intézményéből ugyancsak viszonylag könnyen juthatnak el az euró-övezetbe, míg a legfejlettebb új tagországok csak igen nehéz árfolyam-ingadozási szabályok teljesítése után lehetnek a GMU tagjai.

13 Az ERM-2-be való belépés az eddigiekhez képest csak annyiban jelent magyar kockázatot, hogy a középárfolyam elmozdulhat és ennek további változtatása már csak az EU intézményeivel együtt lesz lehetséges. Ha a középárfolyam a jelenlegihez közeli (pl. 280 forint/ euró), akkor nincs érdemi változás. Egy ilyen árfolyamot azonban nem lehet alátámasztani a mostani piaci folyamatokkal, lehet viszont hivatkozni a mesterségesen magasan tartott kamatok árfolyamot deformáló hatásaira, ill. a fizetési mérleg hiányára, az egyensúlyi árfolyamot közelítő egyes számításokra. Ha azonban a középárfolyam a jelenlegi piaci értékek közelében alakul (pl. 250 forint/euró), akkor csak a korábbiaktól lényegesen eltérő jegybanki kamatpolitika mellett válhat elkerülhetővé a forint esetleges, a konvergencia sikeres előrehaladása mellett túlzott megerősödése (hiszen a beavatkozási kényszert jelentő legerősebb árfolyam ekkor a mai 240 Ft helyett csak 212,50 Ft lenne.) Az ERM-2 csatlakozás önmagában is bizalomerősítő lépés lehet, de a bizalom erősödése jó eséllyel e nélkül is bekövetkezik. Így az ebbe a rendszerbe való belépés legkorábban 2005 elejétől, legkésőbb pedig a csatlakozási céldátumot 2,5-3 évvel megelőzően aktuális. Az államháztartási és az inflációs kritériumokkal szemben ugyanakkor az ERM-2 szabályrendszer alkalmazásának nincs igazi közgazdasági indokoltsága. A megkívánt követelménynek egyébként maga az euró sem tudott eleget tenni a dollárhoz képesti árfolyammozgásai során. A megfelelő átváltási árfolyam meghatározása az ERM-2 mechanizmusban való több mint 2 éves tesztelés nélkül is lehetséges lehetne. Ezért is érdemes felvetni e kritérium megváltoztatását az EU fórumain. 2. A kritériumoknak való megfelelést szolgáló lehetséges lépések ellentmondásai Az egyes előzőekben tárgyalt un. maastrichti kritériumoknak való megfelelést szolgáló lépések esetenként ellentmondásokkal, a megfelelést nehezítő mellékhatásokkal járnának más kritériumokra, vagy a gazdasági fejlődés egyes fontos céljainak alakulására nézve. Ezeket az összefüggéseket mindenképpen mérlegelni indokolt és a megfelelést szolgáló esetleges említett lépések kialakításakor józan kompromisszumok kialakítása szükséges a különböző szempontok és hatások figyelembe vételével. Különösen az alábbi lehetséges lépések ellentmondásos hatásainak számbavétele szükséges: