Modern piacelmélet. ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék. Selei Adrienn

Modern piacelmélet ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Selei Adrienn A tananyag a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja és a Tudás-Ökonómia Alapítvány támogatásával készült az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékének közreműködésével

Modern piacelmélet Kutatás és fejlesztés ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Készítette: Hidi János A tananyag a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja és a Tudás-Ökonómia Alapítvány támogatásával készült az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékének közreműködésével

Kutatás és fejlesztés A kutatási és fejlesztési tevékenyég (K+F) szerepe Új technológiai lehetőségek feltárása, amelyek Újabb fogyasztói igényeket elégítenek ki Meglévő termékek, szolgáltatások költségeit csökkentik K+F következményei: Profitlehetőségek az innovátor számára Piaci erőviszonyok, piacszerkezet átrendeződése

Kutatás és fejlesztés A kutatási és fejlesztési beruházásokra való ösztönzés és a piaci szerkezet összefüggései A schumpeteri hipotézis szerint a nagyméretű, piaci erővel rendelkező vállalatok esetén nagyobb a kutatási, fejlesztési potenciál Ez egyszerre jelentheti a hajlandóságot és a lehetőségeket is: Hajlandóság: piaci erő fenntartásának jelentősége, illetve az innovációk előnyeinek jobb kihasználási lehetőségei Lehetőség: nagyobb profitból többet lehet K+F-re fordítani

Kutatás és fejlesztés A piaci koncentráció és a vállalati méret serkenti a K+F beruházásokat? Vagy éppen fordítva?

Kutatás és fejlesztés A vállalatok mérete és a K+F tevékenység intenzitása közötti összefüggés csupán korreláció Az ok-okozati kapcsolat iránya ebből még nem állapítható meg Kreatív rombolás Az újítások ugyanakkor elavulttá tesznek létező termékeket, eljárásokat Éppen a nagyvállalatoknak van a legtöbb vesztenivalója az elavulás miatt Miért járnának élen saját tevékenységük csorbításában

A kutatás és fejlesztés modellezése Tekintsünk egy példát arra, hogy az innováció mit is jelent közgazdasági szempontból, a már megszokott modellezési keretünkben: Az innováció a modellben nem jelent mást, mint költségcsökkentést Megkülönböztetünk radikális mértékű költségcsökkentést, ami egyértelműen monopolhelyzethez vezet Valamint csekély mértékű költségcsökkentést, ami költségelőnyhöz vezet (de felhasználható lesz a versenytársak kiszorítására is)

Radikális innováció Ha az innovációnak köszönhetően a határköltség 20-ra csökken, akkor az innovátor még monopoláron is ki tudja szorítani versenytársait

Csekély mértékű innováció Ha az innovációnak köszönhetően a határköltség 60-ra csökken, akkor az innovátor csak akkor tudja kiszorítani versenytársait, ha a monopolár alatt áraz (feltéve, hogy Bertrandverseny zajlik)

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés Milyen piacszerkezet kedvez a K+F beruházásoknak? Megvalósul-e minden olyan újítási lehetőség, amely társadalmi szempontból előnyös? Vegyük azt az esetet, ahol az innovatív ötletek ritkák, kívülről adottak (például ha K+F tevékenységet végzők nem a piaci szereplők, hanem független kutatóintézetek) Ilyenkor tehát az inkumbens monopóliumokat nem fenyegeti komoly belépési potenciál

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül Állítás: 1. Az új belépők általi fenyegetettség hiányában az inkumbens monopóliumok értékelik a legkevésbé a csekély mértékű innovációkat 2. A jóakaratú diktátor tudná megvalósítani a társadalmilag optimális innovációs szintet 3. A versenyzői piacon az optimálisnál kevesebb az innováció, de több, mint monopólium esetén

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül Ideális esetben a társadalmi tervező dönti el, hogy mely K+F beruházásokat érdemes megvalósítani Az innováció teljes társadalmi értéke alapján dönt: V p = 1000/(1 R)

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül Kérdés, hogy a versenyzői piacon mi valósul meg Az innováció profitra gyakorolt hatása alapján dönt: V c = 800/(1 R) A fogyasztói többletre gyakorolt hatás nem játszik szerepet

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül Monopólium esetén, ha belépéstől nem kell tartani Ugyancsak az innováció profitra gyakorolt hatása alapján dönt: V m = 500/(1 R)

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül A fentiek alapján tehát, ha a döntéshozók számára az innovációból eredő hasznok alapján dől el egy K+F beruházás sorsa, akkor a vállalatok piaci ereje nem kedvez az innovációnak: V p > V c > V m A monopólium ugyanis, belépési fenyegetés hiányában, csak meglévő profitját cserélné nagyobbra, míg a versenyző vállalatok a nulla profitot váltanák pozitívra

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés: a Microsoft esete Megfigyelhető, hogy a többtermékes vállalatok inkább azon termékeikre összpontosítják innovációs törekvéseiket, amelyeken versenyző helyzetben vannak A monopol helyzetben lévő termékeik esetén kevésbé innovatívak A The Economist The meaning of Xbox című cikke (2005. nov. 24.) szerint például nem véletlen, hogy a Microsoft innovációs tevékenysége sokkal erőteljesebb az Xbox kapcsán, ahol erős versennyel szembesül, mint a Windows operációs rendszere vagy az Office terméke esetén, ahol domináns helyzetben van

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel Most tegyük fel, hogy az innovatív ötletek viszonylag gyakoriak, maguk a vállalatok is versenyeznek K+F-ben, és bármelyikük előállhat egy új ötlettel Ekkor az inkumbens monopóliumokat potenciális belépés fenyegeti Mint látni fogjuk, ebben a környezetben a modell következtetései összhangban vannak a schumpeteri hipotézissel

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel Legyen a piaci kereslet P = 120 Q A monopólium határköltsége 80 Így az ár P = 100, a profit pedig 400 Létezik továbbá egy potenciális belépő, aki ha belép, Cournot-verseny alakul ki Belépés csak akkor történik, ha sikerül K+Fnek köszönhetően költségelőnyre szert tenni

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel Ha a potenciális belépő megvalósítja innovációs beruházását, akkor határköltsége 60 lesz Ezen a piacon ez csekély mértékű költségcsökkentésnek minősül A korábban tárgyalt Cournot-modell alapján, ezen határköltség és piaci kereslet mellett a belépést követő egyensúlyban: Az új belépő kibocsátása 80/3 Az eredeti monopólium új kibocsátása 20/3 Az új egyensúlyi ár 86,67 Az új belépő profitja időszakonként 711,11 Az inkumbensé 44,44

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel A monopólium, ahelyett, hogy megvárná, amíg az új belépő megvalósítja K+F beruházást, és belép a piacra, maga is megvalósíthatja a költségcsökkentő beruházást: Ezzel: Egyrészt saját költségei csökkennek, így nő az időszakonkénti profitja Másrészt megőrzi domináns piaci helyzetét Ekkor időszakonként 900 lesz a profitja Költsége 60, kibocsátása 30, az ár pedig 90

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel A potenciális belépő számára tehát az innováció értéke időszakonként 711,1 Az inkumbens számára viszont az innováció értéke időszakonként 900 44,44 = 855,56 A monopólium számára tehát ugyanaz a költségcsökkentő innováció többet ér, mint a potenciális belépő számára Ez az eredmény összhangban van a schumpeteri hipotézissel

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel Általánosabban, a belépő számára az innováció egy költségelőnyben lévő duopolista profitját nyújthatja, ahol C a versenytárs magasabb költsége: ( C c) d π e, Ezzel szemben az inkumbens számára az innováció lehetővé teszi, hogy a magas költségű duopol szereplő profitja helyett megőrizze a monopol profitot: ( ) d c ( C, c) m π π i

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel A monopolprofit pedig mindig nagyobb, mint két duopol profit összege, hiszen duopólium esetén nagyobb a kibocsátás, és a többlet nagyobb része kerül a fogyasztókhoz (ráadásul esetünkben a duopólium egyik vállalata magasabb költségű is): ( ) d ( ) d c > π C, c π ( C, c) m π i + Ezért a fenti következtetésünk általános érvényű: ( ) d ( ) d c π C, c π ( C, c) m π i > e e

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése A piaci belépés lehetősége tehát lényegesen megváltoztatja az innovációs ösztönzőket A K+F kiadások stratégiai eszközzé válnak az inkumbens vállalatok kezében Tekintsünk egy olyan modellt, amelyben ez a stratégiai eszköz megjelenik önálló döntési tényezőként: Dasgupta és Stiglitz modellje

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése Tekintsünk egy Cournot-oligopóliumot, ahol a vállalatok a q i kibocsátási szint mellett az x i K+F kiadásaikról is döntenek A K+F beruházásokkal csökkenteni lehet a termelés egységköltségét: c i = c(x i ) A vállalatok profitfüggvénye tehát: maxπ q, x i i i = ( ) ( ) i c xi qi xi P Q q

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése A korábbi Cournot-oligopol modellekből már tudjuk, hogy egyensúlyban az ár a következőképpen alakul (adott x * mellett): P c P ( ) 1 x s = = ( P = c x ) i n 1 1 η nη A K+F kiadások x * optimális szintje pedig ott van, ahol a K+F beruházás határbevétele egyenlő a határköltségével: π i dc = x dx i η ( x ) dc( x ) i i q i i 1 = 0 qi = 1 dx i

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése Következmény: Tudjuk, hogy Cournot-oligopóliumban a vállalatok számának növekedésével csökken a vállalati szintű kibocsátás Az alacsonyabb egyéni kibocsátás pedig a K+F beruházás határbevételét csökkenti Emiatt tehát csökken az x * optimális, vállalati szintű K+F kiadás

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése Az egyéni szintű K+F kiadások mellett mit mondhatunk az iparági szinten K+F-re fordított összkiadásról? Ha ugyanis nő a vállalatok száma, akkor az nx * összkiadás csökkenő x * mellett is nőhet Hosszú távú egyensúlyban a vállalatok számát a nullprofit feltétel határozza meg: ( ) ( ) q c x q x = 0 ( ) ( ) Q c x Q n x = 0 P Q P Q

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése Átrendezés után kapjuk, hogy: Láttuk továbbá, hogy: [ ( ) ( )] P Q c x Q = n x ( x ) = P n η P c / Ebből a két egyenletből pedig: P n x 1 = n ( Q ) Q η

A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése P n x 1 = n ( Q ) Q η Ebből az következik, hogy minél több szereplős, tehát minél versenyzőbb egy iparág, annál kisebb a bevételarányos K+F kiadás Ez az eredmény pedig összhangban van a schumpeteri hipotézissel, miszerint a nem tökéletes verseny kedvez az innovációnak

A K+F kiadások és a piacszerkezet a gyakorlatban Az elméleti kutatások alapján tehát nem jelenthetjük ki, hogy a piaci koncentráció és a vállalatméret kedvez az innovációnak Bizonyos modellek ezt alátámasztják, azzal a feltevéssel, hogy létezik belépési fenyegetettség, és az inkumbenseknek emiatt sok a vesztenivalójuk, így sokat érdemes K+F-re költeniük Külső belépési fenyegetés nélkül azonban éppen ellenkezőleg, az inkumbens monopóliumoknak a legkisebb az érdeke innoválni

A K+F kiadások és a piacszerkezet a gyakorlatban A gyakorlatban azt tapasztalhatjuk, hogy számos innováció, a számítógépektől az internetes szolgáltatásokig, kis cégektől ered Lásd például: az Apple és a személyi számítógép, a Haloid és a fénymásolás, az e-bay és az internetes kereskedelem Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a K+F tevékenység az iparági koncentrációval együtt növekszik, annak egy bizonyos szintjéig Afölött azonban ez a kapcsolat eltűnik, vagy meg is fordulhat

Innovációk és szabadalmak Az új ötletek, találmányok akkor tudnak leginkább a társadalom hasznára válni, ha mindenki számára szabadon hozzáférhetők Ezzel biztosítható, hogy alkalmazásuk ne monopolizálódjék, és így a lehető legnagyobb többlet elérését tegyék lehetővé Csakhogy a monopoljog és az abból eredő profit nélkül kevés az ösztönző arra, hogy vállalatok bizonytalan kimenetelű kutatási és fejlesztési tevékenységbe kezdjenek, így kevesebb találmány születik

Innovációk és szabadalmak A költséges és bizonytalan K+F beruházások ösztönzését szolgálja a szabadalmi rendszer A törvényi szabályozás jól meghatározott szabályok alapján bizonyos időre monopoljogot biztosít a szabadalmak tulajdonosainak Kérdés: pontosan milyen szabadalmi feltételekkel (hatókörrel), és mennyire időre megítélt monopoljogok biztosíthatják a legmagasabb társadalmi hasznosságot? Hol van az újítók és a fogyasztók védelmének egyensúlya?

Szabadalmak optimális időtartama A szabadalmi oltalom az Egyesült Királyságban 14+7 év, az USA-ban 20 év, a WTO iránymutatása alapján pedig legalább 20 évnek kell lennie Ezen időtartamok hosszát azonban részben történelmi tényezők határozták meg Mit mondhatunk azonban a szabadalmak optimális hosszáról? A jelenlegi törvényi szabályozás vajon közel van az optimálishoz? Mérlegelni kell a K+F beruházás megtérülésének lehetőségét, valamint a szabadalmi oltalom lejárta utáni verseny által generált fogyasztói többletet

Szabadalmak optimális időtartama Ha egy találmány a c költséget x-szel csökkenti, akkor a monopol tulajdonos számára időszakonként A profitot biztosít A szabadalmi oltalom lejárta után a profit eltűnik, de a fogyasztói többlet (A + B)-vel nő Mennyi ideig tartson az oltalom?

Szabadalmak optimális időtartama Nordhaus (1969) modellje bemutatja a szabadalmi oltalom hosszabbításából származó előnyöket és hátrányokat: Egyrészt az innovációt bevezető vállalatok, másrészt későbbi versenytársaik és a fogyasztók szempontjából Átváltás van ugyanis a K+F tevékenységbe való beruházás ösztönzői, valamint a megszülető, új találmány társadalmi hasznosíthatósága között: A hosszabb oltalmi idő erősíti a K+F ösztönzést, de korlátozza a hasznosíthatóságot

Szabadalmak optimális időtartama Gondoljunk a K+F tevékenységre úgy, mint egy ötletgyárra, amely adott technológiával termel A kibocsátás mérőszáma legyen az, hogy az új ötletek mekkora valószínűséggel vezetnek sikeres innovációhoz Legyen az ötletgyár költségfüggvénye: C ( ) 1 2 x = φ x Ahol x a sikeres innováció valószínűsége, φ pedig a termelés hatékonyságát méri 2

Szabadalmak optimális időtartama Ha az innováció sikeres, akkor a szabadalmi oltalom időszakára π m profitot biztosít Az oltalom lejárta után feltesszük, hogy valamilyen korlátozott versenyzői környezetben egy kisebb, π c profitot tudnak elérni a vállalatok: c m 0 π <π

Szabadalmak optimális időtartama A találmány tulajdonosa tehát az innovációból profitál, melynek jelenértéke függ: A szabadalmi oltalom T időtartamától Az r diszkonttényezőtől És a monopol, valamint versenyzői profittól V T ( ) rt m T = e π dt + 0 T e rt π c dt Mivel π c <π m, V(T) T-nek növekvő függvénye

Szabadalmak optimális időtartama Mindezek ismeretében a K+F beruházásról való döntést a következő célfüggvény maximalizálásából kaphatjuk meg: max xv Melynek megoldása: x ( ) 1 2 T φ x ( T ) V ( T )/ φ x = Mivel V(T) T-nek növekvő függvénye, így az x*(t) optimális K+F erőfeszítés is T-ben növekvő 2

Szabadalmak optimális időtartama Most vizsgáljuk meg az új találmányból eredő társadalmi hasznosságot Jelölje W m és W c a monopólium és a versenyzői piac esetén elérhető társadalmi jólétet, ami a fogyasztói és az iparági szintű termelői többlet összege Ekkor az innováció társadalmi hasznának jelenértéke: S T ( ) rt m T = e W dt + 0 Mivel W c > W m, S(T) T-nek csökkenő függvénye T e rt W c dt

Szabadalmak optimális időtartama A feladat tehát: megtalálni az egyensúlyt a T- ben növekvő x*(t) és a T-ben csökkenő S(T) között A társadalmi tervező célfüggvénye: max T ( ) ( ) 1 T S T φ x ( T ) Az optimum elsőrendű feltétele: x T ( T ) S x Azaz határhaszon = határköltség ( T ) = x ( T ) 2 x φ T ( ) 2 ( T ) S( T ) T

Áttekintő kérdések Milyen pozitív és negatív ösztönzők kapcsolódnak egy monopólium K+F beruházásaihoz? Mitől függ a válasz? Egy Cournot-oligopóliumban hogyan hat a vállalatok számának növekedése a K+F beruházásokra? Hogyan alakíthatja át egy piac szerkezetét az innováció? Milyen érvek szólnak a szabadalmi oltalom hosszabbítása, illetve rövidítése mellett?