BUDAPEST GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR SZAKDIPLOMÁCIA Szakirányú Továbbképzés MAGYAR SZAKEMBEREK KÖZREMŰKÖDÉSE EGY EGYEDÜLÁLLÓ ENSZ OKIRAT MEGVALÓSULÁSÁBAN WHO UN/ECE VÍZ ÉS EGÉSZSÉG JEGYZŐKÖNYV Készítette: Szabó Zsófia Janka Budapest, 2005. május 9.
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK... 3 BEVEZETÉS... 5 ELŐZMÉNYEK... 7 HELSINKI NYILATKOZAT A KÖRNYEZETÉRT ÉS EGÉSZSÉGÉRT TEENDŐ EURÓPAI INTÉZKEDÉSEKRŐL... 10 CÉL... 10 KÖRNYEZETI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI KIHÍVÁS... 10 CSELEKVÉS MELLETTI ELKÖTELEZETTSÉG... 11 ORSZÁGOS, REGIONÁLIS ÉS HELYI INTÉZKEDÉSEK... 11 EURÓPAI KITERJEDÉSŰ ÉS ORSZÁGHATÁROKON TÚLMUTATÓ INTÉZKEDÉSEK... 12 INTÉZMÉNYI TÁMOGATÁS... 12 III. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA, LONDON 1999. JÚNIUS 16-18.... 14 CSELEKVÉS MELLETTI ELKÖTELEZETTSÉG... 15 Átfogó intézkedések... 15 Víz és Egészség... 16 AZ EGYEDÜLÁLLÓ ENSZ OKIRAT... 16 Alapvető adatok... 16 Miért van szükség a Jegyzőkönyvre?... 17 Célok... 17 Alapelvek... 17 A kitűzött célok elérése... 18 Feladatok... 19 Ratifikálás... 20 A Jegyzőkönyv és Magyarország kapcsolata... 22 Az általános célkitűzések hazai végrehajtása... 23 A konkrét feladatok hazai végrehajtása... 23 Hazai koordináció... 24 Részvétel nemzetközi együttműködésekben... 24 Magyar szerepvállalás a nemzetközi szervezetben... 24 A VÍZ ÉS EGÉSZSÉG JEGYZŐKÖNYV LÉNYEGE ÉS FONTOSSÁGA... 24 Hogyan veszélyeztetheti a víz az ember egészségét?...25 Vízgazdálkodási problematikák... 27 Az adatgyűjtés és megfigyelés tökéletesítésének szükségessége... 27 A JEGYZŐKÖNYV ALÁÍRÓINAK GENFI KONFERENCIÁJA: ÉRTÉKELÉS, RATIFIKÁCIÓ, MUNKATERV 2004-2006... 29 KÖZTES MUNKÁK... 29 RATIFIKÁCIÓ ÁLLAPOTA... 31 2004-2006-OS MUNKATERV... 32 LONDONTÓL BUDAPESTIG: A FEJLESZTÉS FŐ IRÁNYAI MAGYARORSZÁGON A JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN... 34 MI TÖRTÉNT LONDON ÓTA?... 34 A MAGYAR IVÓVÍZMINŐSÉG JAVÍTÓ PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE... 38 Célkitűzés, előzmények... 38 Elvek és részfeladatok... 39 Egészségügyi szempontú prioritási rendszer leírása... 40 IV. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA - ALÁÍRÓK ÉS RÉSZES FELEK 2004. ÉVI BUDAPESTI KONFERENCIÁJA... 42 VÍZ ÉS EGÉSZSÉG JEGYZŐKÖNYV KONZULTÁCIÓS ÉRTEKEZLETE... 44 3
A KONFERENCIA VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSA... 46 A FEJLESZTÉS FŐ IRÁNYAI MAGYARORSZÁGON A BUDAPESTI KONFERENCIA UTÁN... 46 PROBLÉMÁK, MEGOLDÁSI JAVASLATOK, A JÖVŐ ÚTJA... 48 ÖSSZEFOGLALÁS... 50 IRODALOMJEGYZÉK... 55 1. számú melléklet... 57 2. számú melléklet... 61 4
BEVEZETÉS A földi élet egyik legfontosabb eleme a víz. Jóllehet legtöbbünk számára teljesen természetes, hogy tiszta víz folyik a csapból, ennek ellenére még az Európai Unión belül is számos jelentés készül komoly szennyeződésekről, víz okozta fertőzések kitöréséről, és arról, hogy sok helyen az ivásra szánt vizet fogyasztás előtt fel kell melegíteni fertőtlenítés céljából. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organisation) Európai Régiójában (az Európai Unió és Kelet-Közép-Európa országai, valamint a volt Szovjetunió utódállamai) közel 120 millió ember számára nincs rendszeres és kielégítő minőségű víz. Ezért szükségessé vált egy olyan iránymutató nemzetközi dokumentum létrehozása, ami segítséget nyújt abban, hogy miként kell biztosítani a biztonságos és megbízható vízellátást. Ezt a célt szolgálja az 1999-re elkészült Víz és Egészség Jegyzőkönyv 1, ami a határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény kiterjesztéseként, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (UN/ECE, United Nations Economic Commission for Europe) kezdeményezésével jött létre. A szakmai háttér biztosításáért felelős Titkárságot - a Jegyzőkönyv hatályba lépéséig -, a WHO Európai Régiója működteti. A WHO és az UN/ECE vállalta a Protokoll előkészítését, beterjesztését, megkezdte a tényleges működés szervezeti formáinak kidolgozását. Ebben a munkában a magyar szakma, szakdiplomácia is jelentős szerephez jutott. A Jegyzőkönyv felhívja a figyelmünket a vízügy azon részére, amit valószínűleg mindannyian természetesnek tartunk: a vízhigiéniára. A problémák Európa keleti részén nyilvánvalóbbak, de alkalmanként a nyugati országokban is megjelennek, ezért egy közös ügyről és egy igazán kézzelfogható feladatról van szó. 2 képviselete. 3 A Diplomácia a köznyelvben tárgyalási készség, a saját érdekek ügyes 1 MP. WAT/AC. 1/1999/1 EHCO 02 02 05/8 2 S. Haunia (Nemzetközi Kapcsolatok, Finn Környezeti Intézet, Finnország) 3 Magyar Nagylexikon 6. kötet Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest 1998 5
Világunkban egyre nagyobb figyelmet fordítunk a környezet és az egészség területére, de megállapítható, hogy tényleges és hasznos tettekre még ritkán kerül sor. A víz egy létfontosságú elem, melynek megóvása a világ továbbélése szempontjából elengedhetetlen. Ezt a fontos szerepet ismerte fel az Európa Tanács 1948-ban, amikor több pontban determinálta a víz jelentőségét. Az Európai Víz Kartájának deklarálásával elindult egy hosszú folyamat, amelynek összefüggéseit, főbb állomásait, eredményeit mutatom be dolgozatomban. Egyrészt megvizsgálom azokat a problémákat, amelyeket a nem megfelelő minőségű víz idéz elő; másrészt a Jegyzőkönyv iránymutatásainak segítségével felvázolom azokat a lehetőségeket, amik a felmerülő problémák megoldásai lehetnek; harmadrészt arra keresem a választ, hogy miként lehet a Jegyzőkönyvben megfogalmazott célkitűzéseket elérni, a feladatokat végrehajtani és a Jegyzőkönyv irányelveit érvényesíteni az Európai Régió összes országában, különös tekintettel Magyarországra. Rámutatok arra, hogy egy olyan ügyben, ami mindenkinek fontos, amelyről mindenki tudja, hogy megvalósítása nélkülözhetetlen, amit minden állam akar, és aminek alkalmazása ezen okok ellenére is nehézkes, a diplomácia eszközei hogyan segítik a megvalósulást. Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója (WHO/EURO) www.euro.who.int 6
ELŐZMÉNYEK Az Európa Tanács 1948. május 6-án Strasbourgban deklarálta az Európai Víz Kartá -ját. A tagok 12 pontban határozták meg a víz jelentőségét az ember és a környezet számára. Megfogalmazták mindazon feladatokat, amelyek a víz védelmére szolgálnak. Ez az egyezmény szolgálja a Víz és Egyészség Jegyzőkönyv és a Jegyzőkönyvre épülő tárgyalássorozatok alapját. 1. Víz nélkül nincs élet. A víz érték és létfontosságú környezeti elem. 2. Az édesvíz készletek nem kimeríthetetlenek. Ezért ezeket meg kell őrizni, illetve védeni kell. 3. A víz szennyezése veszélyes az ember és más vízfüggő élőlények számára. 4. A víz minőségének ki kell elégítenie a különböző használatok igényeit, különösen az emberi egészség szempontjából lényeges követelményeket. 5. A használt vizek vízfolyásokba vezetésével a víz minősége nem akadályozhatja annak további termelési, illetve személyes célú használatát. 6. A vízkészletek megőrzése szempontjából a növényvilág és különösen az erdők szerepe igen nagy. 7. A vízforrásokat meg kell őrizni. 8. A vízügyi hatóságoknak meg kell tervezniük a helyes vízgazdálkodást. 9. A vízvédelem szükségessé teszi a szakoktatást, a tudományos kutatást és a nyilvánosság tájékoztatásának intenzívebbé tételét. 10. A víz közös tulajdon, melynek értékét mindenkinek fel kell ismernie. Az egyének kötelessége a víz célszerű és gazdaságos használata. 11. A vízgazdálkodást természetes vízgyűjtő területek és nem politikai, illetve adminisztratív határok keretében kell óvni. 12. A víz nem ismer semmiféle határokat, ezért mint közös forrás nemzetközi együttműködést tesz szükségessé. A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló vízkészlet nem megfelelő hasznosítása veszélyezteti mind a környezetet, mind a fenntartható fejlődést. Ez azt a felismerést eredményezte, hogy az emberiség egészsége, élelmezésének biztonsága egyre nagyobb veszélybe kerül, ha a rendelkezésre álló 7
erőforrásokkal, mint például a vízzel továbbra is pazarlóan bánunk. Ez a felismerés késztette az országokat a víz védelmét szolgáló jogszabályok megalkotására. Magyarországon a társadalmi változásokat is figyelembe vették a következő törvények megalkotása során: 1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól, illetve az 1995. évi LVII Törvény a vízgazdálkodásról. Az édesvízkészletekkel kapcsolatos világméretű aggodalmak első alkalommal az ENSZ 1977-ben, Argentínában megtartott Vízügyi Konferenciáján fogalmazódtak meg a Mar del Plata -i akciótervben. Az I. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA a WHO Európai Regionális Irodájának támogatásával 1989-ben, Frankfurtban került megrendezésre. A konferencia résztvevői az Egészségügyi Világszervezet tagállamainak környezetvédelmi és egészségügyi miniszterei, valamint az Európai Bizottság (EC, European Commission) környezetért és egészségért felelős tagjai voltak. A konferencia keretében került sor a A Környezet és Egészség Európai Kartájá -nak elfogadására, amely azóta is sok ország egészségügyi és környezetvédelmi politikájának az alapja. Létrejött és folyamatosan működik a WHO Európai Környezet és Egészség Központ (WHO/ECEH, European Center for Environment and Health). A szervezet elkészítette az Aggodalom Európa holnapjáért (CET, Concern for Europe s Tomorrow) jelentést, melynek szerkesztése közben egy átfogó regionális elemzést végzett, különös tekintettel az egészség és a környezet kapcsolatára. 1991-ben, a volt Csehszlovákia területén található Dobris-i Kastélyban kezdeményezték a Környezetet Európának programot, mely elvezetett a Közép- és Kelet-Európai Környezeti Akcióprogramnak és egy hosszú távú Európai Környezeti Program elemeinek a Pán-Európai Miniszteri Konferencia általi elfogadásához 1993-ban, Luzernben. 1992-ben fogadták el az Egyesült Nemzetek Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján a Feladatok a XXI. századra küldetést. 8
1992-ben rendezték meg Dublin-ban a Víz és Környezet Nemzetközi Konferenciát 113 ország vezető szakemberei és az ENSZ szakértők részvételével. Az itt elfogadott Dublini Nyilatkozat a vizekkel kapcsolatos aggodalmakat és megfogalmazásokat politikai felhívás formájában hozta a kormányok és a közvélemény tudomására. 1992. március 17-én írták alá Helsinkiben a Határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatá -ról szóló egyezményt. A konvenció célja, hogy az egyezményben érdekelt országok az egyenlőség és a kölcsönösség alapján kössenek két- vagy többoldalú megállapodásokat, annak érdekében, hogy megőrizzék, ellenőrizzék és csökkentsék a felszíni és a felszín alatti vizeket érő, az ökorendszereket károsító és a határokon átterjedő kedvezőtlen hatásokat, beleértve a kockázatos anyagok okozta, valamint a hő- és sugárszennyezést, az ipari lakossági mezőgazdasági szennyezéseket és a nem körültekintő vízhasználatot. A Konvenció alapelvei: az elővigyázatosság elve, a szennyező fizet elv és a fenntartható vízgazdálkodás elve. Létrehozták az egyes kérdéscsoportokkal foglalkozó munkacsoportokat: 1. Vízgazdálkodási Munkacsoport 2. Monitoring és Értékelés Munkacsoport 3. Jogi és Igazgatási Kérdések Munkacsoport 4. Víz és Egészség Munkacsoport Az egyezmény III. számú melléklete tartalmazza azokat az iránymutatásokat, amelyek a vízminőségi célállapot és a vízminőségi határértékek kidolgozására vonatkoznak. Az egyezmény 1996. október 6-án lépett hatályba Magyarországon és a 130/2000. (VII.11) Kormányrendelettel került kihirdetésre. 1948-ban az Európai Víz Kartájával elkezdődött egy hosszú folyamat, melynek központjában a víz áll. 1992-re létrejött Konvenció ennek az ügynek az egyik legfontosabb okmánya, amely már iránymutatásokat is tartalmaz. Ez az alapja a következő fejezetekben ismertetett megbeszélésnek, tárgyalásnak, és a Víz és Egészség Jegyzőkönyvnek. 9
HELSINKI NYILATKOZAT A KÖRNYEZETÉRT ÉS EGÉSZSÉGÉRT TEENDŐ EURÓPAI INTÉZKEDÉSEKRŐL II. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA, Helsinki 1994. június 20-22. A politikai és gazdasági környezet 1989. óta jelentősen megváltozott. A Kelet- Közép-Európai országok rendszerváltoztatása révén a WHO európai tagállamainak száma megnőtt, és a régió legtöbb részét érintette a gazdasági recesszió. Ebben az új geopolitikai helyzetben számos, a változással összefüggő kezdeményezés történt, mely Európa gondjait képező környezeti és egészségi kérdésekre irányult, mint például az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság égisze alatt 1992-ben létrehozott egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról. A WHO Közgyűlése 1993-ban elfogadott egy globális egészségügyi és környezeti stratégiát, mely összefoglalja a célokat és a célok eléréséhez szükséges intézkedéseket. Cél Közös cél volt az emberek egészségügyi- és életkörülményeinek javítása; annak biztosítása, hogy a természet teherbíró képességét ne lépje senki túl; a jövő generációk kielégítő és produktív élethez való jogának megóvása; továbbá a fenntartható fejlődés biztosítása úgy, hogy a termelés és fogyasztás akkori modelljén gyökeres változtatásokat hajtsanak végre. Az ember és a természet együttélése az emberiség jövőjének előfeltétele. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon a társadalom jólétét és folyamatos fejlődését a természet sokféleségének teljes elismerésére, és kitartó védelmére kell alapozni. Ebben nyújt segítséget a konferencián deklarált Helsinki Nyilatkozat. Környezeti és egészségügyi kihívás Az egészséges ivóvíz biztosítása komoly környezeti és egészségügyi kihívást jelentett és jelent mind a mai napig az Európai Régióban élő azon emberek számára, akik egészségét és jólétét negatívan befolyásolja a nem kielégítő lakó-, munka- és pihenési környezet. A szennyezett élelmiszer és víz a rossz életkörülmények következménye: több mint 100 millió ember nem tud hozzájutni biztonságos ivóvízhez, 10
ennél is több azok száma, akik nincsenek ellátva szennyvízkezelési szolgáltatásokkal, a régió keleti részén kiemelkedően nagy a vízzel terjedő fertőzések száma (hepatitis A, hasmenés stb.), illetve a vízellátó rendszerek mikrobiológiailag szennyezettek. Cselekvés melletti elkötelezettség A Nyilatkozat érvényesítéséhez a WHO Egészség és Környezet Bizottsága 1992. évi jelentésének ajánlásait követték, amelyek hangsúlyozták, hogy az egészség elősegítése és a környezet védelme egymást kiegészítik és nincs közöttük konfliktus. Elismerték, hogy az országokban meglévő és rendelkezésre álló korlátozott erőforrások jobb hasznosítása érdekében kiterjedt és fokozott nemzetközi együttműködésre van szükséges. A fenntarthatóságot minden ágazat stratégiájába be kell építeni. Az aláírók elkötelezték magukat, hogy közreműködnek: a nemzeten belüli és közötti szolidaritás fenntartásában a környezetegészségügy javítására irányuló erőfeszítéseknél, a fejlődés fenntarthatóságának biztosításában anélkül, hogy veszélyeztetnék a jövő generációját, az együttműködés és partnerség megvalósításában a környezet és egészség javítása érdekében, a szubszidiaritás elvének alkalmazásában, hogy a döntéseket mindenkor a leghatékonyabb szinten hozzák meg. A tagállamok saját helyzetük ismeretében határozták meg prioritásaikat, de voltak olyan közös ügyek, mint például a vízminőség, amelyek az okozott problémák súlyossága vagy nagysága miatt megkövetelték valamennyi ország figyelmét. Az aláírók elfogadták az Európai Környezetegészségügyi Intézkedési Terv -et (EHAPE, Environmental Health Action Plan for Europe), mint olyan eszközt, amivel megvédhetik és támogathatják az egészséget és a környezetet. Országos, regionális és helyi intézkedések Az egészségügyi és környezetvédelmi szervek az illetékes hatóságokkal együtt legkésőbb 1997-ig voltak kötelesek kidolgozni az egészséget és a környezetet célzó intézkedési tervet. Ezeket a terveket be kellett illeszteni vagy szorosan össze kellett 11
kapcsolni mind a környezeti akcióprogramokkal, mind az egészségtervezési folyamatokkal, illetve az UNCED és a Környezetet Európának folyamatok által megkívánt intézkedési tervekkel. A fenntarthatósághoz vezető fontos lépésként fokozni kellett az együttműködést más, például a turizmusért felelős kormányzati szervekkel annak érdekében, hogy a környezeti és egészségi ügyeket integrálják meglévő politikájukba. Európai kiterjedésű és országhatárokon túlmutató intézkedések Az aláírók felkérték a WHO-t más illetékes nemzetközi szervezetekkel partnerkapcsolatban, hogy fokozza hozzájárulását a víz-, levegő- és talajszennyezésre vonatkozó rendelkezések további kidolgozásához és megvalósításához azon környezetvédelmi egyezmények vonatkozásában - mint például az országhatárokon átlépő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény-, amelyek céljai között az emberi egészség megvédése is szerepel. Az európai kiterjesztésű és országhatárokon túlmutató intézkedések hatékony végrehajtási mechanizmusa a jogalkotás, a felelősségek kiosztása, a környezeti és egészségügyi ágazatok közötti koordináció. Intézményi támogatás Az EHAPE sikeres végrehajtása a Környezetet Európának folyamatban és a WHO Európai Regionális Szervezetében 4 résztvevő felek közötti együttműködéstől függ. A terv teljesítéséhez önálló gépezetre volt szükség, ezért létrehozták az Európai Környezeti és Egészségügyi Bizottságot (EEHC, European Environmental and Health Committee), amely 1995-ben kezdte meg hatályos működését. Az így létrehozott Bizottság a WHO Európai regionális Bizottsága által kijelölt négy képviselőből, az ENSZ/EGB Környezetpolitikai Bizottság által kiválasztott négy képviselőből és az ENSZ Környezeti Program (UNEP, UN Environment Program), WHO, EK, OECD és lehetőleg más kormányközi szervezetek és nemzetközi finanszírozó szervek által kijelölt képviselőkből áll. 4 A regionális szervezet kifejezés a WHO alkotmánya 11. fejezetének 44-53. cikkelyei szerint együttesen vonatkozik a WHO tagországok, a Regionális Bizottság és a Regionális Iroda egymástól elkülönülő, de interaktív szerepeire és felelősségeire. 12
A titkárságot a WHO Európai Regionális Irodája biztosítja egyedül vagy más szervezetekkel közösen. Az EEHC funkciói: a fenntarthatóság koncepciójának elősegítése, az EHAPE végrehajtásának koordinálása és értékelése, közös kutatási politika támogatása, mely a WHO/EURO, az Európai Tudományos Alapítvány és más bekapcsolódni szándékozó testületek között fennálló együttműködéssel jár, elősegíteni és támogatni az országok környezetegészségi intézkedési terveinek kidolgozását, segíteni az olyan felmerülő környezetegészségi kérdések meghatározását, melyek együttműködő intézkedést vagy további tanulmányozást igényelnek, együttműködni a Környezetet Európának folyamat testületeivel, tanácsadás környezetegészségi témákban, segíteni az információk cseréjét és terjesztését. A Helsinki Nyilatkozatot 1994. június 22-én írták alá Helsinkiben. Ezzel a nyilatkozattal és a hozzá kapcsolódó intézkedési tervekkel, például EHAPE, végre sikerült megalapozni a jobb, az élhetőbb környezet elérésére irányuló munkát. Eljutottak oda, hogy egy komoly intézményi háttér segíti és biztosítja a munka sikerességét. Az elért eredmények ismertetésére, értékelésére, ellenőrzésére a rendszerességgel megrendezésre kerülő Környezet és Egészség Konferenciákon kerül sor. Ezek az események nagyon jó alkalmat adnak a tapasztalatok kicserélésére, a felmerülő problémák megoldási javaslatainak felvázolására, és a további célok kijelölésére. 13
III. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA, LONDON 1999. JÚNIUS 16-18. A WHO Európai tagországainak egészségügyi és környezetvédelmi miniszterei és képviselői 1999. június 16-18. között konferenciát tartottak Londonban. A konferencia a frankfurti és a helsinki Környezet és Egészség Konferenciákon lefektetett alapokra épült és új kötelezettségvállalást jelentett a partnerségben folytatott cselekvésre, a környezet és egészség fejlesztésére a XXI. században. A WHO elkészített egy jelentést Áttekintés Európa környezetéről és egészségéről a 90-es években címmel, ami bemutatta az elért eredményeket az első konferencia óta, illetve felhívta a figyelmet számos sürgető feladatra, ami még megoldásra várt. A régióban számos megoldásra váró probléma maradt, és közülük jó néhány súlyosabbá vált az idő múlásával. Folyamatosan nőttek az országok közötti és az egyes országokon belüli egyenlőtlenségek, egyre szükségesebbé váltak az országhatárokon átnyúló problémákkal kapcsolatos nemzetközi együttműködések. Még mindig sok közösségben hiányzott az egészséges élethez nélkülözhetetlen megfelelő mennyiségű és minőségű víz, valamint a szennyvíz és csatornaszolgáltatásokhoz való megbízható hozzáférés. Egyes országokon belül a gazdasági növekedés és a stabilitás hiánya olyan terheket rótt az érintett országok gazdaságára, amely elvonta a környezet és az egészség védelmére szánt forrásokat. Azon országokban, ahol jellemzőek a fegyveres konfliktusok, jelentős a természeti környezet, az egészségügyi intézmények, üdülőterületek pusztulása, szükséges a környezeti és egészségi károk nemzetközi felmérése és a helyreállítási munkálatok mielőbbi elkezdése. Egyes tendenciák súlyos aggodalmat okoztak a konferencia résztvevőinek, mint például az éghajlat változása és az ózonréteg pusztulása, a nem fenntartható fogyasztási és termelési szerkezet, illetve az a tendencia, hogy a fejlődést és a gazdasági növekedést egymástól független kérdésnek tekintik, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a gazdaság fejlődése alapjában összefügg a lakosság egészségének javulásával. 14
A meglévő problémák mellett számos ok bizonyítja, hogy van remény a fejlődés megvalósíthatóságára. A régió egészében folytatódott a demokrácia erősödése, és figyelemre méltóan bővült az országok közötti együttműködés. A Környezet és Egészség program mellett számos más folyamat is mint például a Környezetet Európának, az Európai Bizottság programjai és az Európai Unió bővítése jelentősen hozzájárult ehhez. A programok, folyamatok összehangolása további hasznot hozhat a környezet és az egészség számára. A WHO Európai Régiójának Egészséget mindenkinek keretpolitikája a XXI. századra (EGÉSZSÉG 21) újabb, pozitív keretet biztosít a továbblépéshez, az Európai Környezet és Egészség Központ a hatékony akciók tudományos és gyakorlati támogatásának platformjaként szolgálhat. A legtöbb ország kiaknázza a nemzetközi együttműködés által lefektetett alapokat, olyan egészségügyi stratégiák kidolgozásával, amelyek magukba foglalják az Egészséget mindenkinek politika, a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogramok (NEKAP), a Nemzeti Környezetvédelmi Akcióprogramok (NKP) és a Feladatok a XXI. századra (Agenda 21) stratégiai alapelveit. Számos pozitív folyamat tapasztalható sok országban: a születéskor várható élettartam növekedése, a technológia fejlődése és annak az emberi egészség javát szolgáló hasznosítása, az oktatás fejlődése, a civil társadalom nagyobb mértékű részvétele a környezettel és egészséggel kapcsolatos ügyekben, a kormányzatoknak az a továbbra is fennálló szándéka, hogy határozott lépéseket tesznek a környezet és az egészség védelme érdekében. Cselekvés melletti elkötelezettség Miután megtörtént a meglévő és az újonnan felmerülő problémák, az elért eredmények ismertetése a konferencia résztvevői megfogalmazták a jövőre vonatkozó kívánatos intézkedéseket. Átfogó intézkedések Olyan környezeti hatásvizsgálatok elvégzése, amelyek kiterjednek az emberi egészségre és biztonságra gyakorolt hatások összességére. 15
A tagországok lehetőségükhöz mérten vezessék be és/vagy valósítsák meg a javasolt politikák, tervek, programok, általános szabályok környezeti és egészségügyi következményeinek stratégiai vizsgálatait. A civil szervek (NGO) és az egyének megfelelő módon vegyenek részt az itt megjelölt eljárásokban. Víz és Egészség A konferencia résztvevői jóváhagyták az 1992. évi, a határokat átszelő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló Helsinki Egyezményhez kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyvet 5, a vízzel összefüggő betegségek megelőzése, ellenőrzése és gyakoriságának csökkentése céljából. Felkérték az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának minden tagállamát és a WHO Európai Régiójának tagállamait az Egyezmény és a Jegyzőkönyv ratifikálására. A Jegyzőkönyv kidolgozásában vezető szerepet töltött be Magyarország kormánya. Az egyedülálló ENSZ okirat Víz és Egészség Jegyzőkönyv a Határokat Átszelő Vízfolyások és Nemzetközi Tavak Védelméről és Használatáról szóló 1992. évi Egyezményhez Alapvető adatok NEMZETKÖZI * elfogadás: 1999. június 17. * helyszín: London (Egyesült Királyság) * hatálybalépés: 90 nappal a 16. ország ratifikációjától számítva * szervezet: ENSZ EGB és WHO Európai Regionális Irodája * letéteményes: ENSZ Főtitkár MAGYAR * aláírás: 1999. június 17. * csatlakozás: 2001. december 7. (jóváhagyással) 5 Ausztria és Törökország általános fenntartással él a Jegyzőkönyvvel és címével kapcsolatban. Ausztria úgy véli, hogy Víz és Egészség Jegyzőkönyv az európai régió számára címet kellene alkalmazni. 16
Miért van szükség a Jegyzőkönyvre? Mert az Európai Régióban előforduló több mint 30 millió vízzel összefüggő megbetegedés elkerülhető lenne, ha jobban menedzselnék a víz- és közegészségügyet. Mert a nép egészségi állapota nem tud fejlődni biztonságos és jó minőségű víz nélkül. Mert a vízhiány, illetve a nem megfelelő minőségű ivóvíz számtalan betegség előidézője. Mert a víz az élet nélkülözhetetlen eleme. Célok A Víz és Egészség Jegyzőkönyv célja, hogy minden arra alkalmas szinten, országonként, valamint a határok fölötti és nemzetközi összefüggésben egyaránt elősegítse az ember egészségének és jólétének védelmét. Ezen felül további célja a fenntartható fejlődés keretén belül a vízgazdálkodás fejlesztése, a vízi ökoszisztémák védelme és a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzése, ellenőrzése és csökkentése. Alapelvek A célok eléréséhez a jól ismert alapelvek elővigyázatosság elve, szennyező fizet elv, a megelőzés elve, a szubszidiaritás elve mellett a Részes Államoknak a következőket kell figyelembe venniük: az országok saját erőforrásaik hasznosítása során felelősséggel tartoznak azért, hogy ne okozzanak kárt más országok környezetében vagy a nemzeti joghatóságuk alá tartozó terület határain kívül; a fenntartható fejlődés elvét: a vízgazdálkodás szolgálja úgy a jelen generációk érdekeit, hogy ezzel ne veszélyeztesse a jövő generációk szükségleteinek kielégíthetőségét; a vízgazdálkodásban a víz társadalmi, gazdasági és környezeti értékeinek leginkább elfogadható és fenntartható együttes figyelembevételét; az információhoz jutás és a nyilvánosság részvételének biztosítását a víz és egészség viszonylatában történő döntéshozatalban; 17
a vízgazdálkodást a lehetséges legnagyobb mértékben integrált módon, vízgyűjtő területi alapon, a többi környezeti közegre irányuló szabályozással együtt kell végezni; méltányosság elvét: igazságos hozzáférés biztosítása a vízhez mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben a népesség minden tagjának, különösen a hátrányos helyzetűek és a társadalom kirekesztettjei részére. Nagyon fontos, hogy ezek az alapelvek beépüljenek az emberek mindennapjaiba, életük részévé váljanak. A kitűzött célok elérése A Jegyzőkönyv keretében a Részes Államok minden megfelelő intézkedést megtesznek, hogy elérjék a következőket: a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzése, ellenőrzése és csökkentése érdekében olyan integrált vízgazdálkodási rendszerek létrehozását, amelyek a vízforrások használhatóságának és vízminőségének megtartását szolgálják, nem veszélyeztetik az emberi egészséget és védik a vízi ökoszisztémákat. megfelelő egészséges ivóvízellátást, amely mentes bármely olyan mikroorganizmustól, parazitától és anyagtól, aminek a száma vagy koncentrációja következtében potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre. Ez vonatkozik az ivóvíznyerő források védelmére, a vízkezelésre, valamint a közösségi rendszerek létesítésére, fejlesztésére és fenntartására is. a szennyvizek megfelelő színvonalú kezelését, amely kielégítően védi az emberi egészséget és a környezetet. Ezt elsősorban közösségi rendszerek kialakítása, fejlesztése és fenntartása útján kell megvalósítani. az ivóvízforrásként használt vízbázisok és a hozzájuk kapcsolódó vízi ökoszisztémák hatékony védelmét egyéb okokból létrejövő szennyezések ellen, beleértve a veszélyes anyagok mezőgazdasági, ipari és egyéb eredetű kibocsátását. Ennek célja az ember egészségére és a vízi ökoszisztémákra veszélyesnek tartott anyagok kibocsátásainak és emisszióinak hatékony csökkentése, illetve megszüntetése. az emberi egészség megfelelő védelmének biztosítását a víz által közvetített betegségekkel szemben, amelyek a rekreációs vizek használatából erednek. 18
hatékony rendszereket az olyan helyzetek figyelemmel kisérésére, amelyek nagy valószínűséggel vízeredetű járványokhoz vagy egyedi megbetegedésekhez vezetnek, valamint az ilyen járványok, és kockázataik kezelésére egy monitoring rendszer kiépítését. A Részes Államok minden intézkedésének olyan hatásvizsgálaton kell alapulni, amely foglalkozik az összes következménnyel, beleértve az előnyöket és hátrányokat a következő szempontok szerint: emberi egészség, vízbázisok, fenntartható fejlődés, számításba véve minden javasolt intézkedésnek a különféle környezeti közegekre gyakorolt új, eltérő hatását. A Részes Államok kötelesek megtenni minden megfelelő lépést olyan jogi, adminisztratív és gazdasági keretek megteremtésére, amelyek stabilak és képesek biztosítani a közösség, a magán- és önkéntes szektor hozzájárulását és részvételét a vízgazdálkodás fejlesztésében, valamint a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzésében, ellenőrzésében és csökkentésében. A Részes Államoknak meg kell követelni, hogy az illetékes hatóságok megfelelő mértékben vegyék tekintetbe a Jegyzőkönyv körébe tartozó vizek környezetére jelentős hatással levő tervezett intézkedéseiknek, illetve más szervezetek tevékenységeinek jóváhagyásánál a tevékenység közegészségügyre gyakorolt lehetséges következményeit. A Jegyzőkönyv előírásai nem érintik a Részes Államok azon jogát, hogy a Jegyzőkönyvben lefektetetteknél szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn, fogadjanak el, vagy alkalmazzanak, illetve Részes Államainak azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az Egyezményből vagy bármely más érvényes nemzetközi megállapodásból következnek, kivéve, ha a Jegyzőkönyv követelményei szigorúbbak, mint az Egyezmény vagy az adott, érvényes nemzetközi megállapodás vonatkozó előírásai. Feladatok A Részes Államok a Jegyzőkönyv elfogadása utáni két éven belül kötelesek meghatározni és nyilvánosságra hozni az országos és/vagy helyi célkitűzéseket, valamint ezek végrehajtási határidejét. Ahol előreláthatólag hosszú időt vesz igénybe a célkitűzések megvalósítása, átmeneti, illetve szakaszos tervet kell készíteni. 19
A célok megvalósítása érdekében a Részes Államoknak a következőket kell tennie: Meg kell határozni az illetékes hatóságok együttműködésének rendjét országos és helyi szinten. Országhatárokon átterjedő, illetve országos és/vagy helyi vízgazdálkodási programot kell kidolgozni, lehetőleg vízgyűjtő területenként vagy felszín alatti vízbázisonként. Ennek keretében gyakorlati és egyéb szükséges intézkedéseket kell tenni, hogy biztosítsák a lakosság részvételét átlátható és méltányos keretek között, valamint figyelembe vegyék a lakosság részvételének eredményét. Ezeket a terveket be lehet építeni az egyéb, más célok megvalósítására kialakított kapcsolódó programokba, tervekbe és dokumentumokba, gondoskodva arról, hogy a lakosság világosan megérthesse a megfogalmazott célkitűzések elérését szolgáló, meghatározott határidőre végrehajtandó feladatokat. Jogi és intézményi keretet kell kialakítani és fenntartani az ivóvíz minőségének rendszeres ellenőrzésére, valamint a minőségére vonatkozó szabvány érvényesítésére. Létre kell hozni, és fenn kell tartani azokat a rendszereket beleértve a jogi és intézményi kereteket is, amelyek a rendszeres vizsgálathoz (monitorozás) és a célkitűzéseken alapuló szabványok és megvalósítási szintek elősegítéséhez, és ha kell, kikényszerítéséhez szükségesek. A Részes Államoknak időszakonként felül kell vizsgálnia a kitűzött célokat. A Jegyzőkönyv előirányozza egy többoldalú konzultatív vizsgálati mechanizmus kialakítását annak elbírálására, hogy a Részes Államok megfelelően teljesítik-e a Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeiket. Ratifikálás A Jegyzőkönyvet jelenleg 15 ország ratifikálta, de a hatályba lépéshez 16 ország ratifikációja szükséges. Amikor a 16. megerősítő, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése is megtörténik New Yorkban, attól számítva 90 nappal lép hatályba a Jegyzőkönyv. Ennek várható ideje 2005. vége - 2006. első féléve. 20
A Víz és Egészség Jegyzőkönyv ratifikálásának jelenlegi helyzete ORSZÁG regionális gazdasági integrációs szervezet Aláírás dátuma 1. táblázat Ratifikáció dátuma, elfogadás, jóváhagyás vagy hatályba lépés Albánia 1999. június 17. 2002. március 8. Amerikai Egyesült Államok Andorra Ausztria Azerbajdzsán 2003. január 9. Belgium 1999. június 17. 2004. június 29. Belorusszia Bosznia és Hercegovina Bulgária 1999. június 17. Ciprus 1999. június 17. Cseh Köztársaság 1999. június 17. 2001. november 15. Dánia 1999. június 17. Egyesült Királyság 1999. június 17. Észtország 1999. június 17. 2003. szeptember 9. Európai Unió Finnország 1999. június 17. 2005. március 3. Franciaország 1999. június 17. Görögország 1999. június 17. Grúzia 1999. június 17. Hollandia 1999. június 17. Horvátország 1999. június 17. Írország Izland 1999. június 17. Izrael Kanada Kazah Köztársaság Kirgiz Köztársaság Lengyelország 1999. június 17. Lettország 1999. június 17. 2004. november 24. Liechtenstein Litvánia 1999. június 17. 2004. március 17. Luxembourg 1999. június 17. 2001. október 4. Macedónia Magyarország 1999. június 17. 2001. december 7. Málta 1999. június 17. Moldovai Köztársaság 2000. március 10. Monacói Hercegség 1999. június 17. Németország 1999. június 17. 21